ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt órákban tanúi lehettünk, hogy a korábban vagy a hét éve regnáló, de kivétel nélkül leszerepelt politikai pártok reprezentánsai itt előadták, felvázolták az idősügyi vízióikat. Az ígérgetés megy, a bizonyítás azonban már kevésbé, hiszen ha azt nézzük, hogy a gyakorlatban mennyire tudták ezeket a szép szavakat átkonvertálni a nyugdíjasfórumokon fennen hangoztatott „Tiszteletet az éveknek!”, „Megbecsülést az időseknek!” kézzelfogható valóságára, akkor bizony nagy hiátussal találkozhatunk, márpedig az, hogy a politikum mennyire értékeli a társadalom idősebb tagjait, nagyon sok mindent elárul róla. Ebben a bánásmódban egyértelműen tükröződik a pártok valós értékrendje. Ennek az értékendnek a milyensége pedig egyre fontosabbá válik egy olyan országban, ahol az 1960-as 9 százalékkal szemben mostanra 19 százalékra nőtt a 65 év felettiek aránya, és jobbára az évtizedek óta katasztrofálisan alacsony termékenység miatt, na meg a kivándorlás okán a század közepére már minden harmadik magyar tartozik majd ebbe a korcsoportba. Egészség, megélhetés, biztonság lenne az a három pillér, amelyen minden, a mostani 3 millió nyugdíjassal kapcsolatos kormányzati intézkedésnek nyugodnia kellene, csakhogy népegészségügyi mutatóink tragikusak.Ami pedig az egészségügy terén történik, egy olyan súlyosan elöregedett társadalomban, mint amilyen a miénk, ahol ’90-ben még csak 65 időskorú jutott 100 gyermekre, mostanra pedig már több mint 120, az egyenesen életveszélyes. A humánerőforrás-katasztrófa nem közeledik, hanem már itt van a nyakunkon, tisztelt képviselőtársaim. Az már közhely, hogy GDP-arányosan feleannyit költünk egészségügyre, mint amennyit kellene, és az átlag magyar egészségi állapota már a román és bolgár szint alatt van. A 60 év feletti lakosság 10 százaléka valamilyen fogyatékossággal, 40 százaléka pedig valamilyen krónikus betegséggel kénytelen együtt élni. Míg Franciaországban vagy Spanyolországban a 65 évesek további 21, addig nálunk csak további 16 évre számíthatnak, már ha megélik egyáltalán, hiszen azokban a kistérségekben, ahol a háziorvosi helyek évek óta betöltetlenek, dupla akkora a korai halálozás esélye. Talán nem véletlen, hogy a kommunizmus és a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztesének tekinthető, a térképről a jelenlegi kormány által is bőszen leradírozott Dél-Somogyban a kritikus országos halálozási mutatókat is másfélszeresen meghaladjuk. Nagyon sajnálom egyébként, hogy a térség egyéniben megválasztott Fidesz-KDNP-képviselője nincs itt ezen a vitán. A brutálisan rossz születési adatokkal és elvándorlással súlyosbítva mindez aztán évi 1 százalékos népességcsökkenést eredményez a térségben. Márpedig azt a vastörvényt becsapni, felülírni, amely szerint egyértelmű összefüggés van a gazdaság és a népesedés között, még a kormánypártoknak sem lehet.Muszáj pár szót ejteni az idősek testi, fizikai biztonságáról is. Ott, ahonnét az államhatalom szinte teljesen kivonult, ott, ahol nincs kellő megtorlás és visszatartó erő, ott az embertársaikban csak könnyű zsákmányt látó, két lábon járó, emberbőrbe bújt öregező sakálok úgy érezhetik, hogy szabad préda a magányosan élő, berácsozott ablakú kis kuckója portájának kényszerű házi őrizetéből kimozdulni is alig merő idős ember. Ugyan egyedül élő idős honfitársaink közül most már talán ötezren vészjelzésre is alkalmas karpereceket kaphatnak, és ez üdvözlésre méltó dolog, de gyorsan tegyük hozzá, hogy hazánkban összesen 700 ezer idős ember él magányosan, ráadásul ez az arány a 70 év felettiek körében 56 százalékos, tehát van még tennivaló bőven.Szintén súlyos kérdés, hogy mire elég a 120 ezer forintos magyar átlagnyugdíj, és mire lesz majd elég a több mint 1 millió minimálbéres jövőbeli nyomorúságos nyugdíja, hiszen ők szemben Vajna- vagy éppen Orbán-papa mintájával, nem tudnak kaszinóból vagy éppen családi kőbányából milliárdos osztalékot kiszedni maguknak. Bérunió nélkül a néhány évtized múlva prognosztizálható nyugdíjasszegénység réme még a mostani állapotoknál is sokkal fenyegetőbb lesz, különösen akkor, ha azt is belekalkuláljuk, hogy a Ratkó-unokák, tehát az én generációm három évtized múlva esedékes tömeges nyugdíjba vonulásakor mennyivel kevesebb lesz majd a tb-befizető új belépő a munkaerőpiacra.Látjuk, a családot nehéztüzérséggel lövi és próbálja szétrombolni a szélsőliberális gazdaság- és társadalomfilozófia, és ez már hosszú évtizedek óta zajlik Magyarországon, ahol a tragikus népességfogyásra az volt a végtelenül aljas és leplezetlenül magyarellenes Aczél György-i válasz, hogy a népesedési probléma emlegetése nacionalizmushoz vezet. Máig isszuk is ennek a levét, és ha minden így megy tovább, akkor a szintén végzetükbe masírozó európai sorstársaknál évtizedekkel korábban érhetünk a demográfiai hullámvölgyből a demográfiai hullámsír aljára. Ezért kell elkerülni, hogy az úgynevezett baloldal visszakapaszkodjon a hatalomba, ezért kell elkerülni, hogy az úgynevezett polgári oldal hatalmon maradjon, és ezért kell végre elérni, hogy ennek az országnak néppárti kormánya legyen. Reméljük, így is lesz 2018-ban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd