DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én most visszakanyarodnék inkább az előző hozzászólással szemben a napirend tárgyához, a magyar nyugdíjrendszerhez, egy méltányos és fenn­tartható nyugdíjrendszerrel kapcsolatos problémákhoz. Nyilván az elhangzottakból azokra a kérdé­sekre reagálnék, amelyek ezzel kapcsolatosak vol­tak, egyáltalán nem reagálnék az általános és méltatlan politizálást bemutató felszólalásokra.Először is nagyon sokat került szóba többféle megvilágításban a magánnyugdíjpénztári rendszer, amelyet önöknek sikerült szétverni és megszüntetni. Mintegy 3000 milliárd forintnyi magán­nyug­díj­pénz­tári megtakarítást éltek fel. Tehát elsőként azt kell lefektetnünk, hogyha vizsgáljuk a nyugdíjrendszert, akkor a jövő nyugdíjaiból jelentős szeletet vettek önök el, olyan megtakarításokat, amelyek lehet, hogy egy korrekcióra szoruló rendszer keretében kerültek a jövő nyugdíjai számára félretételre. De alapvetően mégiscsak megvoltak, ezek a források évtizedek múlva nyugdíjkifizetéseket szolgáltak volna, de önök ezeket elvették, és a megmaradt, mintegy 55 ezer tag számára ma világos, hogy az a mintegy 8-9 százalékos hozam bizony egy megfelelő hozam.(16.40)Önök ennek a hozamnak a lehetőségét 3 millió magyar embertől vették el. De elvették a nyugdíját olyan embereknek is, több százezer embernek is, akik már nyugdíjban voltak, szerzett jogot birtokoltak, évek munkájával szereztek jogot arra, hogy nyugdíjban legyenek. Erről nyilván részletesebben fogok szólni, csakúgy, mint a bányásznyugdíjakról is, és egyébként a talán legméltatlanabb kérdésről, a rokkantnyugdíjrendszer szétveréséről is.Azonban előtte hadd mondjak el még két dolgot! Egyrészt sokat beszélt államtitkár úr arról, hogy milyen teher volt a magas áfakulcs 2010 előtt a magyar nyugdíjas-társadalomnak. Akkor megkérdezném államtitkár urat, hogy mekkora teher egyébként az Európa-csúcs áfakulcs, amelyet önök vezettek be, 27 százalék a legtöbb termék a nyugdíjasok számára is, hiszen nagyon szűk körű az 5 százalékos áfakulcs, nagyon szűk körére vonatkozik még mindig csak az alapvető élelmiszereknek. Itt van mellettem Gőgös Zoltán, akinek a javaslatát ha elfogadták volna már négy évvel ezelőtt, akkor azt gondolom, a mai magyar nyugdíjasok is sokkal jobban élnének már most, de nem tették. Ma az áfakulcs a lehető legtöbb termékre Európa-csúcs, 27 százalék. Másrészt sok szó hangzott el a 13. havi nyugdíj kérdéséről is, amelyről egy kijelentést lehet tenni elképesztő magabiztossággal: a 13. havi nyugdíj csak szocialista kormányzás idején járt a magyar nyugdíjasoknak. A Magyar Szocialista Párt kormányzása idején lett bevezetve, és a világgazdasági válság okozta kényszer hatására ennek a folyósítása átmenetileg fel lett függesztve. Szóba hozta Korózs Lajos természetesen azt is, hogy egyébként egy általunk elfogadott jogszabály alapján fog részben újra járni a magyar nyugdíjasoknak. De hát tettünk egy módosító javaslatot a költségvetéshez, fogadják el ezt bátran, ha még mindig kritizálják ezt a világgazdasági válság idején hozott döntést. Nyilván, ha nem gondolnak költéseket a Rogán propagandaminisztériumára, vagy nem gondolják, hogy az MVM ezt a fajta méltatlan és vállalhatatlan szponzorációt kell hogy folytassa, vagy esetleg beérnék egy kicsit kevesebb forrással a köztévé tekintetében, akkor azt gondolom, lenne ebben a költségvetésben is forrás a 13. havi nyugdíjak kifizetésére. Nem kell ehhez tehát más, csak elfogadni a Magyar Szocialista Párt javaslatát.De akkor néhány gondolat azokról, akik már egyszer megszerezték a jogosultságot arra, hogy nyugdíjasok legyenek. Önök a 2011-es döntésükkel 2012-től gyakorlatilag megszüntették a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét, több százezer ember nyugdíjasstátuszát vették el, ezáltal elvették tőlük az egyéb kedvezményeiket is, nagyon sokuknak pedig 16 százalékos elvonással sújtották a juttatását.Az Alaptörvény, amelyet önök fogadtak el, egypárti Alaptörvény, gyakorlatilag a szociális biztonsághoz való jog helyett már csak egyfajta törekvést biztosít erre. A társadalombiztosítás mint kifejezés már nem is szerepel ebben az Alaptörvényben.Többször kezdeményeztük, hogy valamilyenfajta korhatár előtti ellátás a jövő nyugdíjjogosultjai tekintetében mindenképpen kellene, és újra bevezetésre kellene hogy kerüljön. Nem azt mondom tehát, hogy nem lehetett ezt a rendszert újragondolni, vagy ne lehetett volna részben szigorítani, de hogy önök gyakorlatilag eltörölték ezt a rendszert, ez tűrhetetlen, és több százezer embert taszított az ellátatlan sorba vagy a szegénységbe. Érintette ez tehát a szolgálati nyugdíjasokat, akik abban a tudatban vállaltak adott esetben fegyveres szolgálatot vagy nagyon nehéz munkakört, hogy egyébként számíthatnak egy kedvezményesebb nyugdíjbavonulási lehetőségre. De érintette egyébként teljesen érthetetlen módon a korengedményes nyugdíjak rendszerét is, amely egy fillér állami pénzbe nem került. Itt a munkáltatók bizonyos időn belül a nyugdíjba vonulás előtt megválthatták a hátralévő járulék befizetésével a további költséget, hamarabb nyugdíjba vonulhattak rugalmasan egyes munkavállalók. Jó volt ez a munkáltatónak, jó volt ez a munkavállalónak, az államnak nem került pénzbe, önök mégis szétverték ezt a rendszert. Általánosságban elmondható, hogy 2012 óta százmilliárdos nagyságrend az, amit kivontak ilyen módon a nyugdíjrendszerből úgy, hogy százezreket rugdostak ki a nyugdíjrendszerből.Ilyen méltatlan elbánásban részesültek a bányászok is. Megszüntették a bányásznyugdíjakat, és tulajdonképpen egyfajta átmeneti bányászjáradékot vezettek be, amely a 25 év magyarországi bányavállalkozónál föld alatti munkakörben eltöltött szolgálati időt vagy legalább 5 ezer műszakot teljesítőkre vonatkozott csak, és mondom, a mélyművelésű ágra vonatkozott, nem vonatkozott például a külfejtésekre, adott esetben a lignitbányákban dolgozókra. Tehát mindenképpen a bányászjáradékosoknak már egy nem nyugdíjjogosultság keretében és csak a szűkebb részüknek jár ez az ellátás. Ez méltatlan. Azért is méltatlan, mert a bányászok átlagéletkora jelentősen alacsonyabb a magyar lakosság, a magyar férfi lakosság átlagéletkorához képest. Kevesen élik meg közülük, sajnos nagyon kevesen az öreg­ségi­nyugdíj-korhatárt. Hogy önök gyakorlatilag az ő bá­nyásznyugdíjukat abban a formában megszüntették, az egy méltatlan dolog, az életük javát adták ők azért, hogy a magyar ipar a XX. század második felében kibontakozzon és nőjön. Az a javaslatunk ebben a tekintetben is, hogy aki már egyszer nyugdíjjogosult volt közülük, az változatlanul kapja meg azt, ami ’12 előtt neki járt. A rokkantnyugdíjasokról: 2012-ben támadták meg önök ugyanúgy a rokkantnyugdíjasokat is. Az akkori szociális államtitkár megnyilatkozásaiból láthatóan csalóknak és ingyenélőknek mutatták be őket. Erre a méltatlan elbánásra, megnyilatkozásra akkor is többször hívtuk fel a figyelmet. Megszüntették az ilyen korábbi státuszokat, és elvették az ezekhez kapcsolódó egyéb kedvezményeket is. Felülvizsgálatot hirdettek, amelyről azt mondták ‑ akkor úgy látszott ‑, hogy ’13 végéig fogják befejezni, ez nagyjából 200 ezer embert érintett, de mintegy két évet csúszott még a felülvizsgálat lezárása. Egyfajta táppénzszerű ellátást kapnak ők, amelyet az Egészségbiztosítási Alap fizet ki, elvették a nyugdíjjogosultságukat nekik is, vagyis a zömüknek. Több tízezer embernek csökkentették az ellátását, és több tízezer ember jogosultságát teljesen megszüntették, lényegében ellátatlanná téve őket, ezáltal földönfutóvá.Az általános mérleget úgy lehet megvonni, hogy a 2012. január 1-jén életbe lépett jogszabályi változások nagyjából 305 ezer főt fosztottak meg a rokkantsági nyugdíjuktól. 30 ezer olyan megváltozott munkaképességű személy lehet, aki a biztosítási idő hiánya miatt is, és ők akár 40-99 százalék közötti rokkantsággal rendelkeznek, 40-99 százalék között egészségkárosodottak, akik pénzellátásra nem is jogosultak egyáltalán. Azt gondolom, ez jól bemutatja az önök politikáját csakúgy, mint azok a rehabilitációs programok, amelyeknek az egyik feléről, egy aktuális fejleményéről pont Korózs Lajos kérdezett a mai nap folyamán. De az a rendszer, amit önök már 2016 szeptemberétől bevezettek, lehetőséget ad arra például mentálisan súlyosan beteg emberek kapcsán, hogy az ő hatórás foglalkoztatásukért egy speciális közmunkabért kelljen csak kifizetni, amely nettó 27 ezer forint. Hat óra munkáért egy nap; azt gondolom, ez vállalhatatlan, különös tekintettel akkor, ha megnézzük, hogy a munkáltatók által befizetett rehabilitációs hozzájárulásnak alig a felét fordították ezek kifizetésére. Tehát lenne lehetőség akár kétszer annyit kifizetni ezeknek az embereknek, önök ezt mégsem teszik.De az, ami 2017. április 1-jétől lépett életbe egy új módosítás szerint, vagyis hogy egyes betegcsoportokat a minimálbér 30 százalékáért is, mindössze 220 forintos órabérért is foglalkoztatnak, amikor ‑ még egyszer mondom ‑ ők ma rokkantnyugdíjasok is lehetnének, nyugdíjjogosultságot is kaphattak volna, ha nem verik szét ezt a rendszert. Napi 4 órás foglalkoztatásban tehát egyes betegcsoportokban napi 750 forintos térítési díj mellett 880 forintot kereshetnek egyes betegek, mintegy 130 forintot tehetnek zsebre naponta, ennyi marad nekik a térítési díj kifizetése után.(16.50)Elképesztő! Önök nemhogy az út szélén hagytak embereket Magyarországon, hanem több százezer embert az árokba rugdostak; ezt nem lehet máshogy mondani. Egy igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kapcsán ezeket bizony az asztalra kell tenni. Amikor arra hivatkoznak, hogy mi van a környező országokban, azt szeretném önöknek mondani, hogy az összlakossághoz viszonyítva 1,5 százalék a rokkantellátottak, rehabilitációs ellátottak száma Magyarországon, ez Szlovákiában 4 százalék körül van. Nagyon sokat hivatkoztak önök korábban Szlovákiára e tekintetben. Ebben is igazságot kell tehát tenni, igazságot is fogunk tenni. Az öregségi nyugdíjminimumot megduplázzuk, megteremtjük a lehetőségét a nyugdíjak reálértékének megőrzésére, és a 13. havi nyugdíjat is vissza fogjuk állítani. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd