DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó láthatóan az ellenzéki pártok érzékelik a választás időpontjának közeledtét, éppen ezért vitanapot indítványoztak itt a parlamentben a nyugdíjakról. Ha egy átfogó képet szerettek volna kapni, akkor nyilván az idősügyről általánosságban indítványoztak volna vitanapot. Ugyanakkor azt jól láthattuk az elmúlt időszakban, az elmúlt hét évben is, a Magyar Szocialista Párt azt megelőző éveiben is, hogy a nyugdíjasokat nem igazán segíteni akarják, csak választási célból felhasználni.Amikor választási ígérgetésről van szó, amikor ellenzékben vannak, amikor csak beszélni kell, akkor nagyon hangzatos, nagyon zengzetes, átfogó kedvező képet ígérnek a jövőre vonatkozólag a nyugdíjasoknak. Amikor viszont Magyarországon kormányoztak, lehetett az Horn-kormány, lehetett az Gyurcsány-időszak, minden esetben annak a kárvallottjai voltak csak a nyugdíjasok. Ellenzéki időben, választás előtt tehát a nagy ígérgetés, választás után pedig jön a feketeleves, amikor a szocialisták mindennek az ellenkezőjét csinálják, mint amit ígértek a korábbiakban.(14.40)Ezzel szemben mi igyekeztünk 2010 után a nyugdíjasok számára egy kiszámítható és biztonságos jövőt garantálni. Itt nemcsak a nyugdíjakról beszélnék, hanem már az 55 éves kor fölötti, a védett kor időszakáról is és az azt követő nem csak nyugdíjellátásokról, hanem minden más, egészségügyi, megélhetési támogatásokról, amelyekkel azt próbáltuk elérni, hogy minél nagyobb biztonságban érezze magát minden nyugdíjas Magyarországon. Aki egy életet végigdolgozott, az időskorában megérdemli az időskor biztonságát. Ráadásul azoknak egy jó része, akik ma nyugdíjasok, nemcsak végigdolgoztak, de végigküzdöttek sokszor éveket vagy évtizedeket, hiszen sokan közülük a kommunista rendszer nehézségeit is át kellett hogy éljék, vagy akár a háború időszakában születtek, vagy az ’56-os forradalom után kellett szintén az ország valamelyest továbbélésében fokozott erőfeszítéseket tenniük. Ezért becsüli meg a kormány az idős embereket, ezért tiszteli őket, nemcsak vitanapok alkalmából, hanem minden döntésében, amit hozott, igyekezett mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben az idősek számára megbecsülést garantálni itt, Magyarországon, nyugodt, egészséges és minél több, egészségben eltöltött éveket. Ezért gondoljuk, hogy egy méltányos és igazságos nyugdíjrendszer működik ma Magyarországon, amely hosszú távon biztonságot garantál a nyugdíjasoknak, nemcsak rövid távon, nemcsak hitelből, hanem hosszú távon, a gazdaság teljesítményére és a zárt nyugdíjkassza biztonságára alapozva. Stabilitást garantál, hiszen nem lehet egyik a pillanatról a másikra juttatásokat elvonni. Kiszámítható a nyugdíjrendszer, hiszen mindenki előre jól tud kalkulálni.Annak ellenére, hogy az európai országok még a 2010 utáni években is sok éven keresztül a válság tüneteivel küzdettek, ennek ellenére a kormányzat vállalta a nyugdíjasszervezetekkel kötött megállapodás alapján, hogy meg fogja őrizni a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez 2010-ben, azt hiszem, ambiciózus és bátor ajánlásnak tűnt, hiszen Európa sok országában csökkentették a nyugdíjakat, így Magyarországon is az azt megelőző szocialista kormány. Tehát a stabilitás, az értékállóság biztosítása egy fontos szövetségkötés volt az akkor kormányzásra készülő Fidesz-KDNP és a nyugdíjasszervezetek között. Hét év után örömmel számolhatok be önöknek arról, hogy a kormány ezt a vállalását megtartotta. Minden évben emelte a nyugdíjakat, sőt ha összeadom, 23,1 százalékkal növelte mind az időskorú nyugdíjakat, mind pedig az ehhez kötött egyéb juttatásokat összességében 2,7 millió embernek. Ha ebből a 23,1 százalékból levonom a pénzromlás mértékét, akkor 9,5 százalékos vásárlóérték-növekedést kapok. Magyarul, az elmúlt hét esztendőben körülbelül egytizedével érnek többet a nyugdíjak, egytizedével tudnak az idős emberek többet vásárolni abból a nyugdíjból, amit megkapnak. Mindezt úgy tettük, hogy megőriztük a nyugdíjkassza egyensúlyát, amit a szocialistáknak – még be is ismerték ‑ nem igazán sikerült megőrizniük kormányzásuk alatt. Elmondhatom, hogy a kormány betartotta és betartja a nyugdíjasoknak tett ígéretet, megóvta és a jövőben is meg kívánja óvni a nyugdíjak vásárlóértékét (Bangóné Borbély Ildikó: Ne fenyegetőzzél!) a nyugdíjak infláció mértékének megfelelő folyamatos növelésével a továbbiakban is. Ez nem minden magyar kormányzatnak sikerült. Tettük ezt úgy, hogy Alaptörvénybe is iktattuk, hogy a nők számára kedvezményes szabályok is elfogadhatók, így a „Nők 40” kedvezményét is be tudtuk vezetni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Akkor is hazudtatok! – Gúr Nándor: Szolgálati idő, jogosultsági idő!) A biztosítási elvre épülő magyar nyugdíjrendszerben az befolyásolja az ellátás mértékét (Zaj az MSZP padsoraiból. – Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy mennyi ideig és milyen összegű kereset alapján fizetett valaki nyugdíjjárulékot, hogyan járult hozzá a nyugdíjrendszer fenntartásához. Ez az elv a garancia arra, hogy a későbbiekben is fog növekedni a nyugdíj, a későbbiekben is biztos alapon állnak a nyugdíjasok. Így 2017-ben az átlagos nyugdíjösszeg 112 305 forintra emelkedett.Azt is elmondhatjuk, hogy a nyugdíjba vonulás egyre kevésbé jelenti Magyarországon a szegénység kockázatát, hiszen az elmúlt hat esztendőben a nyugdíjasok körében a relatív jövedelmi szegénység szintje egyharmadával csökkent, és jóval kisebb, mint az Európai Unióban. Az Európai Unióban 13,8 százalék számára jelent szegénységi kockázatot az, ha nyugdíjba vonul, Magyarországon ez sokkal kisebb, 4,5 százalék. Itt jóval biztosabb a nyugdíjba vonulás lehetősége. Persze, nem mindig volt ez így. Ha megnézzük azt, hogy milyen jövedelmi visszalépést jelent valaki számára az, ha nyugdíjba vonul, akkor bizony itt voltak nagyon sötét számok. A szocialista időszakban az úgynevezett helyettesítési ráta, magyarul, az az összeg, hogy valaki a jövedelme után mekkora nyugdíjban részesül, 54 százalék volt. Alig a felét kapták meg nyugdíjként a jövedelmüknek azok, akik aktív munkaviszonyból mentek nyugdíjba. Ma ez már közel 70 százalék, 67 százalék, 54 százalékról 67 százalékra sikerült emelni, most már több mint kétharmadát kapja meg valaki nyugdíjasként, mint amit azelőtt pár évvel ezelőtt keresett úgy, mint aktív munkavállaló. Ez is az időskor biztonságát jelenti.Itt hadd térjek ki egy ehhez képesti kedvezményre, amit már említettem, a „Nők 40” kedvezményére. 2017. április végéig 194 466 hölgy élt ezzel a kedvezménnyel, közel 200 ezren a saját maguk választásával is támogatták a kormányzatnak ezt az intézkedését. Szükségünk is volt az ő elismerésükre, támogatásukra, hiszen a szocialista padsorokból, a jobbikos vagy az LMP-s padsorokból nem kaptunk ehhez szavazatokban megnyilvánuló támogatást (Gőgös Zoltán: Salátába raktátok, azért!), amire még későbbiekben vissza is térnék. Nemcsak a bevételek növekedése fontos az idős évek szempontjából, hanem a kiadások csökkentése is. Ezért volt fontos, hogy a rezsicsökkentés révén az átlagos nyugdíjkiadási kosárból ‑ ez jelenti azt, hogy egy nyugdíjas mire hány százalékot költ a jövedelméből ‑ az energiakiadások aránya 20 százalék fölötti szintről 17,3 százalékra csökkent. Ha összeadjuk, hogy a nyugdíjasok mennyit tudtak megtakarítani, mennyit tudtak spórolni a rezsicsökkentés révén, akkor elmondhatjuk, hogy közel százezer forint az, amit átlagosan, háztartásonként a nyugdíjasok meg tudtak spórolni azáltal, hogy nem kell kifizetniük a nyugati szolgáltató cégek luxusprofitját, hiszen a kormányzat a nyugdíjasok és a magyar családok mellett döntött. Nem arra hozott törvényeket, amire a Horn-kormány vagy a Medgyessy-kormány, vagy a Gyurcsány-kormány, vagy a Bajnai-kormány tett, hogy garantálta a külföldi tulajdonban levő közműszolgáltató cégeknek, hogy luxusprofitot tehetnek zsebre, és kivihetik az országból ezeket a pénzeket. (Kunhalmi Ágnes: Elloptátok a magán­nyugdíj­pénz­tári vagyont!) Ne feledjük el, hogy amikor elvettek a szocialisták egyhavi nyugdíjat minden magyar nyugdíjastól, akkor érintetlenül hagyták azokat a jogszabályhelyeket, amelyek 8 százalékos garantált profitot írtak elő a külföldi tulajdonban levő közműszolgáltató cégeknek. Amikor azt mondták minden magyar nyugdíjasnak, 2,7 millió embernek, akik nyugdíjból vagy nyugdíjszerű ellátásból éltek, hogy eggyel húzzák beljebb a nadrágszíjat, mert nagyon nagy nehézségekkel küszködik a gazdaság, akkor bizony ezeknek a cégeknek nem mondták, hogy a garantált 8 százalékos luxusprofitjukat abban az évben ne vigyék ki az országból, hanem fenntartották azt a rendszert, amely a cégek zsebében ezt otthagyta. Úgy került ez a pénz most már a háztartások zsebébe, a magyar családok és a magyar nyugdíjasok zsebébe, hogy közben ezek a közműszolgáltató cégek is tovább tudtak működni. Ha ki-ki megnézi a saját számlakivonatán, hogy az elmúlt években, mondjuk, gázszámlán mennyit spórolt, és belegondol, hogy így is tudtak rentábilisan működni ezek a cégek, azelőtt pedig ezt a luxusprofitot is zsebre tették, akkor megnézhetik, hogy pontosan mennyi volt az az összeg, amit ezek a cégek indokolatlanul tettek zsebre, és mi a kockázata, ha újra szocialista vezetésű vagy más brüsszeli utasításokat váró kormányzata lesz Magyarországnak. Akkor bizony ezeknek az eltörlésével a nyugdíjasok számára is százezres nagyságrendű az az összeg, amennyivel többet kell kiadásokra fizetni. (Gőgös Zoltán: És aki fával fűt? Az mit csináljon?)Fontos célnak tartottuk, hogy a nyugdíjasok számára a fogyasztói kosárban is hangsúlyosabban szereplő, legalapvetőbb élelmiszerek áfatartalma a lehető legalacsonyabb legyen. (Bangóné Borbély Ildikó: Hasított félsertés!) Ezért több lépésben csökkentettük az alapvető élelmiszerek áfáját: a sertésáfát, a baromfiáfát, a tej áfáját, a tojás áfáját és a következő esztendőben is folytatódik ez a hal áfájának csökkentésével. Így tehát a kormány a lehető legkisebb mértékben terheli meg közteherrel azokat az élelmiszereket, amelyeket a legnagyobb mértékben fogyasztanak a nyugdíjasok és az időskorúak. Ez is több tízezer forint megtakarítást jelent. És ez nem egy olyan áfacsökkentés, amely a szocialistáknál volt divatban, hogy a választások előtt áfacsökkentést hirdetnek, áfacsökkentéseket reklámoznak óriásplakátokon, majd miután megnyerték a választásokat, újra megemelik az áfát, akár duplájára vagy többszörösére emelik az áfatartalmát azoknak a termékeknek, amelyet az időskorúak leginkább vásárolnak. Engedjék meg, hogy kitérjek az egészségügy területére is, hiszen az idősek számára ez egy rendkívül fontos terület, tudjuk, milyen okokból. Emlékezhetünk, hogy a szocialisták az időseket, a nyugdíjasokat távol akarták tartani az egészségügyi ellátórendszertől, azt akarták, hogy csak akkor menjenek kezelésre, ha már nagyon nagy a baj, hiszen kórházi napidíjat, a háziorvosnál pedig vizitdíjat vezettek be, pontosan azért, hogy ne menjenek el a nyugdíjasok se a háziorvoshoz, se a szakorvoshoz, ne töltsenek sok időt a kórházban, hanem a vizitdíj fizetésével igyekeztek őket távol tartani. Nyilván józan ésszel belátható, hogy ha később ismerik fel a bajt, akkor az illetőnek sokkal nagyobb nehézségeket okoz, sokkal jobban elnyúló vagy sokkal inkább súlyos betegséget eredményez, és összességében a tb-kassza számára is nagyon könnyen lehet, sokkal magasabb kezelési költségeket jelent. (14.50)Amit a szocialisták tettek, hogy a nyugdíjasokat és az időseket vizitdíjjal és napidíjjal tartották távol az egészségügy rendszerétől, mi ezzel szemben igyekeztünk mind a gyógyszertámogatási rendszerben, mind máshol előrelépni. 60 milliárd forint volt az, amit a szocialisták elvettek a gyógyszerkasszából. Amikor átvették, 367 milliárd volt; amikor továbbadták, 298 milliárd forint volt ‑ ez volt az a 60 milliárd forint, ami a szocialisták időszakában a magyar egészségügyi kasszán belül elpárolgott a gyógy­szer­tá­mo­gatási rendszerből. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)Mi azonban egy új rendszert vezettünk be, aminek nagyon sok nyugdíjas előnyét élvezheti, a vaklicit rendszerét, amely már az első évben is 7,5 milliárd forintos megtakarítást jelenthetett, elsősorban a betegek számára, de a további években is több mint 10 milliárd forintos spórolást jelentett a betegek számára és a költségvetés számára. 80 olyan gyógyszer van, aminek a térítési díja 50 százalékot meghaladó mértékben csökkent. 80 olyan gyógyszert vásárolnak a nyugdíjasok, az idősek, amelynek az ára most feleannyi sincs, mint 2010-ben volt. Engedjék meg, hogy a legnagyobb csökkenésekről beszámoljak itt! A koleszterinszint-csökkentő gyógyszereknél ‑ azonos hatóanyag-tartalmú gyógyszereknél ‑ a legnagyobb mértékű csökkenés az 1076 forintról 84 forintra történő csökkenés, de volt hasonló koleszterinszint-csökkentőnél 863 forintról 84 forintra történő csökkenés. A vérnyomáscsökkentőknél is 1156 forintról 322 forintra történő csökkenésről is beszámolhatunk, de nemcsak ilyen magasabb, 70 százalék fölötti, hanem 51 százalékos áresések is voltak. A vaklicitnek az a lényege, hogy ott a hatóanyag-tartalomra megy a licit, és a licit lefelé megy, nem felfelé. Tehát nem a gyógyszerek neve vagy nem a gyógyszerek elnevezése számít, hanem az a hatóanyag, amit az orvos felír, ezért tudtak ilyen nagy mértékben esni a gyógyszerárak. A gyomorsavcsökkentőknél 61 és 88 százalékos árcsökkenésekre is sor került; az antidepresszánsoknál pedig 50-72 százalékos árcsökkenésre is sor került, aminek a haszonélvezői nagyrészt nyilvánvalóan a magyar nyugdíjasok is. A gyógyászati segédeszközök tekintetében 2015-ben 3 milliárd forint többletet biztosítottunk, 2016-ban 3,3 milliárd forintot, idénre pedig 4,8 milliárd forintos többletet biztosítottunk, pontosan azért (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), hogy ezek a segédeszközök is ugyanúgy rendelkezésére álljanak az időseknek, mint ahogy a rendelkezésükre állnak a csökkentett árú gyógyszerek. Házi segítségnyújtás, házi gondozás témaköre. Emlékezhetünk Korózs Lajos elhíresült mondatára, aki azt mondta, hogy az idősekről gondoskodjanak a barátok és a szomszédok. Ezzel szemben… (Korózs Lajos: Ilyet nem mondtam! Nem igaz!) Tudom szó szerint is idézni, képviselő úr… (Korózs Lajos: Nem igaz! ‑ Az elnök csenget.) Mivel ön bekiabált, ezért elő fogom keresni. Lehet, hogy nem ebben a pillanatban, de előbb-utóbb meg fogom találni, és önt szembesítem a saját korábbi szavaival: „a szomszédokra és a barátokra bízná a kormány az idős emberek nagy részének gondozását” ‑ mondta Korózs Lajos szó szerint akkor, amikor ‑ ha már előhozta, képviselő úr, elmondom, hogy miért ‑ 30 ezer forinttal csökkentették önök a saját kormányzás alatt a bentlakásos intézményeknél a normatívát; a kiemelt intézményeknél, ahol magasabb szintű volt az ellátás, ott 100 ezer forintos csökkenés volt. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ezután mondta ön, hogy szomszédokra és barátokra kellene inkább bízni a gondoskodást. Lehet, hogy nem érte meg ezt bekiabálni önnek, képviselő úr. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. ‑ Az elnök csenget. ‑ Korózs Lajos: Hazudnak! Akik leírták, azok is hazudnak!) De ha visszatérek a házi gondozás területére, 2010-ben 75 054 házi gondozásban részesülő ember volt Magyarországon. (Dr. Varga László: Hazugság, amit mondasz!) 75 054! 2016-ra 107 294-re emelkedett a számuk, 40 százalékkal több idősről gondoskodunk, mint korábban. (Bangóné Borbély Ildikó: 2018 után...) De ez nem mehetne úgy, ha a foglalkoztatottak száma nem nőne. Az a törekvésünk, hogy jobb minőségű legyen a szolgáltatás, ne csak többen vegyék igénybe, hanem jobb minőségű is legyen. Éppen ezért az itt foglalkoztatottak száma még nagyobb mértékben nőtt. 2010-ben ez 5764 volt, 2016-ra 13 399-re nőtt, magyarul: megdupláztuk a házi segítségnyújtásban segítséget nyújtó emberek számát. Kétszer annyi embernek fizetjük a fizetését azért, hogy idős emberekről, rászoruló emberekről gondoskodjanak.Új elemként vezettük be az Erzsébet-programot, amely 2017-2018-ban is 42 ezer nyugdíjasnak biztosít kikapcsolódási lehetőséget. Az elmúlt időszakban akár elő- és utószezonbeli nyaralásra, akár fürdőjegyek esetében összességében 210 ezer nyugdíjasnak nyújtottunk olyat, amit rendszerváltás óta más kormány nem tudott a számukra nyújtani. Tesszük ezt úgy, hogy az Idősek Tanácsának a véleményét minden fontos döntés előtt kikérjük. (Gúr Nándor: Milyen idősügyi tanács? Hol vannak a nyugdíjasszervezetek vezetői?) Az elmúlt év végén is, amikor egy plusz 10 ezer forintos juttatást, Erzsébet-utalványt kaptak a nyugdíjasok a nyugdíjemelés mértéke mellett, amelyet önök szégyennek tartanak, tisztelt képviselő urak, de önök csak elvenni tudtak egyhavi nyugdíjat. Plusz 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt vagy bármi egyebet adni nem tudtak. (Bangóné Borbély Ildikó: Beváltották a CBA-ban!) Nos, ez előtt is több konzultációra került sor az Idősek Tanácsával. (Gúr Nándor: Idősek Tanácsa…) De nemcsak az Idősek Tanácsában kéri ki a kormányzat a nyugdíjasok és az idősek véleményét, hanem az Emberi Jogi Munkacsoport idősek jogaiért felelős tematikus munkacsoportja, illetve az Önkormányzati Idősügyi Tanácsok Együttműködési Fóruma is egy fontos konzultatív szervezete a kormánynak az idősügy területén.Fontos az „Idősbarát önkormányzat” díj, amelyet évek óta azoknak az önkormányzatoknak osztunk ki, amelyek a legtöbbet teszik az idősekért, a legtöbbet teszik a nyugdíjasokért. Fontos pályázat volt a „Kortárs” pályázat, amely segítette a tevékeny időskor, az aktív időskor megvalósítását, illetve a generációk együttműködését; az önéletírói pályázatok, amelyekre 4 ezer nyugdíjas pályázó küldte be a művét. Ebből három antológia állt össze. Fontos kulturális találkozókra került sor akár művészeti, kulturális vagy más területen az elmúlt években. Azért említem meg ezeket, mert mi az idősügyet nem pusztán egyfajta nyugdíjkérdésnek tekintjük. Mi aktív és egészséges időskort szeretnénk mindenkinek, az egészségügyi ellátások biztosításával (Gőgös Zoltán közbeszól.) és olyan lehetőséggel, hogy valóban aktívan, tevékenyen éljék meg azt a korszakot, amikor már nem dolgoznak. De ahogy mondtam, az idősügynek fontos része az 55 év fölöttiekre való különös figyelem. Ezért vezettük be azt a munkahelyvédelmi akciótervet, amely szintén párját ritkítja. Az 55 év feletti, úgynevezett védett korban lévő munkavállalókat védi, egyrészről azért, hogy ne kerüljenek utcára, ne legyenek munkanélküliek, másrészről pedig ennek a közvetett következménye az, hogy magasabb nyugdíjat fognak kapni, hiszen ha nem munkanélküliként vagy alacsonyabb beosztásban, hanem az eredeti állásukat megőrizve vagy ott előrelépve tudnak dolgozni, akkor a nyugdíjuk összege is magasabb lesz. Így is segíthetjük a nyugdíjak emelkedését.Hogy ez mennyire szükséges volt, hogy mennyire jó lett volna, ha ezt korábban megteszi valamelyik kormányzat, az bizonyítja, hogy tíz nyugdíj előtt álló személyből hét után igénybe vesznek ilyen foglalkoztatási támogatást. Tíz nyugdíj előtt álló közül hét nyugdíj előtt álló annak köszönheti a jelenlegi munkahelyét, a jelenlegi jövedelmét, hogy utána igénybe veszik a munkahelyvédelmi akciótervet. 2013-ban 247 ezer ember köszönhette ennek a munkahelynek a megőrzését; 2014-ben 299 ezer, 2015-ben 318 ezer, 2016-ban pedig 340 ezer. (Gúr Nándor folyamatosan közbeszól.) Ha négy év alatt összeadom azokat az összegeket, amelyeket az 55 év felettiek munkavállalásának támogatására, 50 százalékos munkáltatói adókedvezményre fordított a kormányzat, az összességében 183 milliárd forint, ennyivel segítettük elő az 55 év felettiek foglalkoztatását és azt, hogy biztosabb nyugdíjéveik legyenek.2010-ben, amikor a szocialisták átadták a kormányzás lehetőségét ‑ na nem önként, hanem a választók eléggé hangos kérésére ‑, egy eléggé meggyengült nyugdíjrendszert találhattunk. A Bajnai-kormány 2010-ben 357 milliárd forintos hiánnyal adta át a nyugdíjkasszát, úgy, hogy közben folyamatosan megszorításokat hajtott végre. A szocialistáktól megszorításokat, ettől a kormánytól, a Fidesz-KDNP-től pedig megbecsülést kapnak a nyugdíjasok. Az ellenzék és a kormány is ma számot adhat arról, hogy mit tett, mit tesz a nyugdíjasokért, és a nyugdíjasoknak van összehasonlítási alapja. Lehet, hogy önök kétségbe fogják vonni a 357 milliárd forintos hiányt, de még a saját miniszterük, Szűcs Erika is legalább 200 milliárd forintra becsülte azt a hiányt, ami a nyugdíjkasszából hiányzik, és hiába az ország eladósítása, hiába a megszorítások, mégsem tudták ezt fedezni. A magánnyugdíjpénztárakban a Nyugdíjbiztosítási Alapból kiesett összeg, amely államadósságként halmozódott fel, a GDP 12,7 százalékát tette ki, és a szocialisták csak kitárták a kezüket, hogy mi történjen. (Dr. Tóth Bertalan: Ti meg elloptátok!) És ebben az időszakban jött egy brüsszeli utasítás, hogy akkor vegyenek el egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól. És ezek után jött a nyilatkozatháború, de amit Brüsszel kért, azt akkor is azonnal megtették. Amit az IMF, az Európai Unió kért a Szocialista Párttól és az akkori SZDSZ-től, rögtön végre is hajtották kritika nélkül. (Bangóné Borbély Ildikó: 2017-et írunk, ha nem vetted volna észre!) Most ironizálnak és próbálják nevetségessé tenni a kormányzatnak azt a nemzeti konzultációját, amelyben Brüsszelnek pontosan a hasonló elképzeléseit kívánjuk megállítani. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jó lenne, ha a nyugdíjasokra is költöttétek volna azt a pénzt.)Önök akkor sem akarták megállítani Brüsszelt, most sem akarják megállítani Brüsszelt. Akkor is azt mondták, hogy bizonyos dolgokat le kell nyelni, el kell fogadni. A mai napon is hallottuk, hogy bizony Molnár Gyula, az önök pártelnöke is elmondta, hogy vannak előnytelen dolgok Magyarország számára, de ha Brüsszelből kérik, hát, meg kell tenni.(15.00)Így mindnyájan itt, a magyar parlamentben 2009. május 11-én elvettek egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól. Most is itt ülnek, akkor is itt ültek, és mind megszavazták az egyhavi nyugdíj elvételét. Elvette: Bárándy Gergely, Botka László, Burány Sándor, Gőgös Zoltán, Gúr Nándor, Hiller István, Korózs Lajos, Lukács Zoltán, Mesterházy Attila, Molnár Gyula, Szanyi Tibor, Teleki László, Tóbiás József, Tukacs István, Ujhelyi István, Varga László.A Fidesz-KDNP-ből senki. (Gőgös Zoltán: Miért nem adtátok vissza?) Fontos ez, mert a magyar politikatörténetben is, azt hiszem, egy egyedi alkalom volt ‑ szerencsére, hogy csak egyszer történt meg, bár egyszer sem kellett volna megtörténnie ‑, hogy egy párt rutint szerzett abból, hogyan kell csökkenteni nyugdíjat, hogy kell elvenni a nyugdíjasok nyugdíjának egy részét, és utána mindenfajta egyéb indokot találni, 2010 januárjában például, hogy a 13. havi juttatás egy pluszjuttatás volt, az nem volt nyugdíj, vagy sok hasonlót mondtak, hogy majd az inflációkövető nyugdíj sokkal jobb lesz, mintsem a 13. havi nyugdíj, amit elvettek akkor. Azt az érvelést is hallottuk, amely, azt hiszem, hogy méltó beismerése a nyugdíjkassza akkori tarthatatlan helyzetének és óriási hiányának, hogy azért kellett elvenni egyhavi nyugdíjat, hogy a 12. meg a 11. havi nyugdíjat ki tudják fizetni.Tisztelt Képviselő Urak! Azon nyugdíjak kifizetésének és a nyugdíjak emelésének nem a nyugdíj elvétele, hanem a kormányváltás volt a garanciája, hiszen így tudtuk az utána lévő időszakban a vásárlóértéket 9,5 százalékkal, tehát majdnem egytizedével növelni.(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)De ha nem történt volna meg 2010-ben a kormányváltás, további csapások leselkedtek volna a nyugdíjasokra, ez pedig a nyugdíjadó. Valamiért a szocialista kormányoknak mindig mániája, hogy megadóztassák a nyugdíjakat. Akkor havi 16 ezer forinttal adóztatták volna meg a nyugdíjakat (Gőgös Zoltán: Ezt hol olvastad?), ha ezt a törvényt el nem törli 2010 után a Fidesz-KDNP.De ahogy mondtam, már a Horn-kabinetben is megszokták az ilyesfajta t evékenységet, hiszen a Horn-kabinet a nyugdíj és a nyugdíj melletti munkabér (Gőgös Zoltán: 65 év fölött eltörölték az utazási költséget!) összevont adózását kezdeményezte. Ezután 2001. január 1-jétől a Fidesz-KDNP ezt eltörölte. De amint a szocialisták visszajöttek, megint elindultak a nyugdíjak megadóztatása irányába, hiszen Gyurcsány Ferenc vezette be ismételten az MSZP-SZDSZ-es kabinet alatt az összevont adózás alá kényszerítését a nyugdíj melletti jövedelmeknek.Valahogyan, akár hogyha Horn Gyula időszakát nézzük, akár hogyha Gyurcsány Ferenc időszakát nézzük, ha a Fidesz-KDNP kedvezőbb szabályokat is hoz a nyugdíjasok számára, valahogy a szocialisták mindig utána visszalépnek a régi mezsgyébe, talán azért, mert jobban szeretik a nemzetközi elemzők tanácsait, szívesebben mennek utasításért Brüsszelbe, mintsem hogy meghallgassák a magyar embereket és a magyar nyugdíjasokat.Ne feledjük, önök megígérték, hogy csökkenteni fogják az alapvető élelmiszerek áfáját 2006-ban, majd amikor kormányra jutottak, megduplázták ezeket az áfákat, önök is mind megszavazták itt a parlamentben. (Gőgös Zoltán: Ti meg még megemeltétek, 27 százalékra!) Mi viszont 25 százalékkal csökkentettük a gáz, az áram és a távhő árát, amit ‑ ahogy mondtam ‑ százezer forintos spórolásként élhetnek meg a nyugdíjasok (Gőgös Zoltán: És a fáét mennyivel csökkentettétek?), és tudják valami teljesen másra fordítani, amihez kedvük van, de nem az alapvető fogyasztási cikkekre, persze, ha akarják, akkor arra is. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)A szocialista nyugdíjpolitikának az egyik legszembetűnőbb vonása a folyamatos ellentmondás a kormányzati intézkedéseik és az ellenzéki időszakban mantrázott követeléseik között, úgy látszik, nincs ez másként most sem; mert bizonyára szóba kerül a különböző rokkantnyugdíjazás és hasonlók. Nagyon sok idézetet tudnék hozni ez ügyben, hogyha előhozzák ezt a témát, nyilván el is fogjuk mondani. (Dr. Varga László: Ezt nem tudod megmagyarázni! ‑ Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Csak visszautalnék a saját miniszterelnökük szavaira… ELNÖK: Bocsásson meg, államtitkár úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden egyes frakciónak meglesz a felszólalási lehetősége. Kérem, tegyék ezt akkor, ha lehet. (Gőgös Zoltán: Attól még hazudik az államtitkár úr!) Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár úr, legyen kedves folytatni. (Gúr Nándor: Csak mondjon igazat, és akkor nem szólunk közbe!) DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Ha az idézetet hazugságnak tartják a saját politikusaiktól, akkor ezzel saját politikustársaikat minősítik. (Gőgös Zoltán: A rokkantakról beszélj!) A következőt mondta a saját miniszterelnökük: „Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas, és ez utóbbiak közül minden második még aktív korban van, akár dolgozhatnak is, akár a munka adhatna értelmet az életének.” És még lehetne sorolni, nemcsak miniszterelnöknek, de miniszternek, államtitkárnak is a további érveit ezzel kapcsolatban.És lehetséges, hogy a vitában előkerül a differenciált nyugdíjemelésnek a kérdése. Ebben is jó pár saját idézetükkel tudnám önöket szembesíteni, legyen itt, mondjuk, Baja Ferencnek a saját felszólalása itt a parlamentben az 1998-as őszi ülésszak során, amikor arról kezdeményeztek önök politikai vitanapot, hogy hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben, tehát az akkori Orbán-kormány második évében, és a differenciált nyugdíjemelésről volt szó. Nos, akkor az önök egyik politikusa ‑ de idézhetném Nagy Sándort, Szabó Sándornét, több idézetet is hozhatnék ‑ azt mondja, hogy „a differenciált nyugdíjemelés az ékverés és feszültségkeltés a nyugdíjas rétegek között, és ez a mi számunkra ‑ mármint a szocialisták számára ‑ elfogadhatatlan. (Taps az MSZP padsoraiban.)” Akkor tehát a nem azonos százalékú nyugdíjemelést nem másnak, mint feszültségkeltésnek, ékverésnek hívták és elfogadhatatlannak tartották a szocialisták. Kíváncsi vagyok, hogy ma ezzel 180 fokkal ellentétbe menő szavakat fogunk-e itt hallani a Magyar Szocialista Párttól.A Jobbik számára még nem nyílt meg a kormányzás lehetősége, és bízunk benne, hogy ezzel nem is kell hogy szembesüljenek majd a magyar választók, de azért már ellenzékben is, amikor lehetett, akkor úgy láttuk, hogy nem volt bátorságuk a nyugdíjasok mellett szavazni. Emlékezzünk arra, amikor a „Nők 40” kedvezmény bevezetése kapcsán nem támogatták az erről szóló törvényjavaslatot, sem Apáti István, sem Bana Tibor, sem Dúró Dóra, sem Egyed Zsolt, sem Farkas Gergely, sem Gyöngyösi Márton, sem Gyüre Csaba, sem Hegedűs Lorántné, sem Kepli Lajos, sem Kulcsár Gergely, sem Magyar Zoltán, sem Sneider Tamás, sem Szi­lágyi György, sem Vágó Sebestyén, sem Volner János, sem Z. Kárpát Dániel, senki a Jobbik soraiból nem tudta ezt megtenni.Viszont engedjék meg, hogy egy olyan jó hírről is beszámoljak, ami a 3 százalékos nyugdíjemelés mellett valóban egy nyugdíjtörténeti pillanat, és egy vitanapon érdemes erről nagyon sok szót ejteni. Ha egy jó gazdaságpolitikán alapul az országnak a költségvetése, az országnak a jövője, hogyha valóban a növekedésre, a magyar emberek teljesítményére épül egy ország, akkor előbb-utóbb ennek a nyugdíjasok is előnyét fogják élvezni. Előnyét élvezik azért, mert egyrészről nem kerül veszélybe a nyugdíjuk, mint ahogy ez 2009-ben megtörtént, amikor a szocialisták és a szabad demokraták akkor elvettek egyhavi nyugdíjat. Ezzel szemben ‑ ahogy mondtam ‑ közel egytizedével emelkedett a nyugdíjak vásárlóértéke az elmúlt években.De olyan dologra is sor kerül, amire Magyarország történetében, a költségvetések tervezése történetében még nem volt példa, és mindennél pozitívabban érintheti a magyar nyugdíjasokat. Mióta Magyarország költségvetési törvényének tervezetében a nyugdíjprémium sor szerepel, ott szinte mindig, sőt ott mindig nulla forint szerepelt. Nem volt lehetőség arra, hogy nyugdíjprémiumot már a költségvetési törvényben is előre el tudjunk fogadni. Most viszont, mivel a magyar gazdaság a saját talpára állt, erősödik, 3,5 százalék fölött várjuk a gazdasági növekedést, ezért fontos, hogy ne csak a bérek emelkedjenek nagymértékben, ne csak a minimálbér növekedjen hét év alatt közel a duplájára, és a szakmunkás-minimálbér is hasonló mértékben, hanem fontos, hogy emellett a nyugdíjasok számára is többletjuttatási lehetőség legyen, hiszen most már ez fenntartható alapon a gazdaság növekedéséből származik, nem pedig hitelből, nem pedig kölcsönből, nem pedig kötvénykibocsátásból. (Gőgös Zoltán: Letelepedési kötvény!)Ezért a jövő évi költségvetés Magyarország első olyan költségvetési tervezete, amely több mint 32 milliárd forintot tartalmaz nyugdíjprémium soron. Most először fizethetünk ki nyugdíjprémiumot a nyugdíjasoknak, a többi ember munkájának a gyümölcse, amelynek az alapjait a nyugdíjasok tették le akkor, amikor évtizedeken keresztül, a háború után újjáépítették ezt az országot, kibírták a kommunista időszaknak a szörnyűségeit, amikor a rendszerváltás után újjáépítették Magyarország gazdaságát a teljes tervgazdasági összeomlás után, nos, akik most nyugdíjban vannak és ebben részt vettek, talán ennek a munkának egy újabb gyümölcsét élvezhetik, egy pozitív gyümölcsét élvezhetik akkor, amikor nyugdíjprémiumban részesülnek.Büszkék vagyunk a magyar emberek munkájára. Büszkék vagyunk a magyar emberek teljesítményére, és úgy gondoljuk, hogy amit ebből adók formájában a költségvetésbe befizettek, annak egy része a következő év költségvetési törvényében, ahogy említettem, ha a gazdaság növekedése és a költségvetésnek a hiánya is a tervek szerint alakul, és erre jó esély van, akkor ebből a 32 milliárd forintból minden magyar nyugdíjas részesülhet, és ez is egy többletjuttatás lesz az ő számukra, mint ahogy a rendszeren kívüli többletjuttatás volt a tízezer forintos Erzsébet-utalvány az elmúlt év végén.Elmondhatjuk ma, hogy egy sokkal stabilabb, sokkal kiszámíthatóbb nyugdíjrendszere van Magyarországnak. Aki ma áll nyugdíj előtt, sokkal biztosabban számíthat arra, hogy nyugdíja lesz, és az tisztes megélhetést kínál, és akik évek óta nyugdíjban élnek, láthatják, hogy melyik kormányzat az, amelyik csak ígérget, és melyik kormányzat az, amelyik valóban meg is őrzi a nyugdíjak értékét (Gőgös Zoltán: És ellopja a 3000 milliárdot!), sőt lehetőség esetén meg is emeli a nyugdíjasoknak a nyugdíját.Én bízom benne, hogy ezt mindenki Magyarországon tisztán látja (Kunhalmi Ágnes: Ha annyit kapnak, mint Mészáros Lőrinc, akkor van igaza, államtitkár úr!), és ebben a tudatban hozza meg döntéseit. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd