SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azok közé fogok tartozni ? valószínűleg nem árulok el ezzel olyan nagy titkot ?, akik a költségvetés kritikáját fogalmazzák meg. Tisztelt képviselőtársaim dicsérete a kormánypárti oldalról számos helyen megtalálható. De mielőtt ezt megtenném, Czibere államtitkár úrnak szeretném elmondani, hogy bár a statisztika nagyon fontos dolog, de tetszik-e tudni, államtitkár úr, hogy most szombaton a Pedagógusok Szakszervezete miért tüntet, azon túl, hogy egyébként a saját maguk érdekeiért is. Azért, képviselő úr, államtitkár úr, mert azt tapasztalják, hogy péntekről hétfőre számos gyerek úgy érkezik az óvodákba és a bölcsődékbe, hogy meleg ételt pénteken látott utoljára, és a 70 ezer forintot kereső dajkák az ebédig vesznek nekik élelmet, hogy ezek a gyerekek ne legyenek éhesek. Én elhiszem, hogy a statisztika azt mutatja, hogy a gyermekszegénység nem változott, de azért a mindennapok és a valóság teljesen más, és ez sajnos egyre gyakoribb, tisztelt államtitkár úr. A statisztikai adatokat pedig lehet nézegetni, de ha a valóság mást mutat, azt azért el kellene fogadni. Én is szociális kérdésekkel akarok foglalkozni, szociális ellátási problémákkal, valamint az önkormányzatok helyzetével kapcsolatban kívánok a költségvetés kapcsán néhány gondolatot megfogalmazni. Ma már különösen nagy problémát okoz a magyar háztartásoknak, ha a család bármely tagja, legyen az a férj vagy a feleség, akár egy létszámleépítés miatt elveszíti a munkáját, és átmenetileg vagy hosszabb távra pénzbeli szociális ellátásra szorul. Problémát jelent, mert azt kell megtapasztalnia, hogy a kormányzati intézkedések és a kormányzati magatartás ma már csak olyan, hogy folyamatosan szűkíti a szociális ellátásokra juttatott források összegét. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, ha megnézzük, ezek az emberek nem jószántukból fordulnak ám segítségért akár az államhoz, akár az önkormányzatokhoz. Hibás az a feltételezés, hogy ha azt tetszenek gondolni, hogy ezek az emberek tulajdonképpen a kezüket tartják azért, hogy segélyeket kapjanak, és hogy ezek az emberek nem akarnak dolgozni. Nagyon sokan ugyanis valóban azt választanák, ha tehetnék, hogy dolgoznak, de mivel nincsenek valódi és érdemi munkahelyek, és bizony a megtakarítások is nagyon elenyészők egy átlagos magyar háztartásban, hát nem nagyon tudnak mit tenni, ha ilyen helyzetbe kerülnek, akkor átmenetileg bizony pénzügyi szociális ellátásért kell hogy folyamodjanak, még akkor is, ha ? higgye el, államtitkár úr ? nagyon sokan vannak, akik ezt bizony szégyellik. Nem szívesen teszik meg, de ez a nagy büdös helyzet. Ezeknek az embereknek bizony átmeneti segítség kell, tisztelt államtitkár úr, hogy a megélhetésük biztosított legyen, hogy a munka világába valahogyan visszavezessük őket, hogy ne kerüljenek olyan helyzetbe, ahonnan nem vagy már csak nagyon nehezen tudnának visszakapaszkodni. (20.00)Ehhez képest mit tapasztalunk a kormány részéről a segítő kéz helyett? Azt látjuk, hogy évről évre a szociális pénzügyi ellátásokra fordítandó támogatások összege csökken, büntetve ezzel egyébként a nehéz helyzetbe került családokat, nehéz helyzetbe került embereket, büntetve ezzel a szegénységet. Egyébként ezzel azt érik el, hogy ezeket az embereket még kilátástalanabb helyzetbe hozzák. Persze, sokat hallottuk a kormány tagjaitól, miniszterelnök úrtól, önöktől tegnap is, ma is, hogy teljesen más a fölfogásuk a segélyezéssel kapcsolatban, mert elsősorban munkát kell biztosítani az embereknek, nem segélyeket.Nem is lenne ezzel baj, ha ebben a tevékenységükben aktívak lennének és jeleskednének, és valódi, a versenyszférában létrejövő új munkahelyeket hoznának létre, és nem a csodafegyverként már említett közfoglalkoztatást hoznák fel rendszeresen mint megoldást. Hiszen önök is tudják, hogy ez egyrészt rövid időre és nem is mindenki számára biztosított. Egyébként ezt nem én mondom, hanem a múlt héten az egyik híradásban maga Varga Mihály ismerte el, aki azt mondta, hogy sajnos minden tizedik-tizenegyedik ember fér hozzá egyébként a közfoglalkoztatás rendszeréhez.Egyébként a közfoglalkoztatás rendszeréről is megvan a véleményem. Ha nem is általánosságban, de bizony néhány helyen ez nem más egyébként, mint egy feudális földesúri rendszer nagyon rossz mutánsa, ahol bizony magának a közfoglalkoztatónak a kiszolgálását jelenti, annak kénye-kedve szerint, és bizony kilátástalan helyzetbe hozva azokat az embereket, akik erre a munkára rákényszerülnek. Így minden tiszteletem és megbecsülésem az övék.A 2015. évi költségvetésről szóló törvénytervezetben tehát azt látjuk, hogy folyamatosan csökken a szociális ellátásokra fordítandó támogatás, miközben azt tapasztaljuk, hogy 2010 óta az ezt az ellátást igénybe vevők száma viszont folyamatosan növekedik. A megnövekedett pénzbeli ellátások többletigényét a szűkülő forrásokból már biztosítani nem lehet, a forrásaiktól megfosztott önkormányzatok pedig az eddigi mértéknél nagyobb részben már nem tudják ezt a feladatot felvállalni. Különösen igaz ez, ha az önkormányzatok tekintetében azt látjuk, hogy az önkormányzatok támogatása is a 2015-ös költségvetés szerint 25 milliárddal lesz kevesebb.Már látható, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatást és a rendszeres szociális segélyt saját bevételekből kell finanszíroznia a megyei jogú városok nagy részének, tekintettel arra, hogy a szociális feladatok egyéb támogatásából az adóerő-képesség számítása miatt ezen települések nem részesülnek. És hát tudjuk, hogy a segélyezésben ez a két tétel a legfajsúlyosabb.Szeged esetében egyébként azt jelenti, Szeged egyébként az én választókerületem, hogy míg 2014-ben 460 millió forint illette volna meg a várost, ennek csak a felét tudta megkapni a beszámítás miatt, azaz 230 millió forintot. Ha most a 2015-ös költségvetést nézem, akkor körülbelül ugyanez a szám, azaz 460 millió forint illetné meg a várost, de az adóerő-képesség alapján sávosan csökkenthető a lehívható támogatás. Így csak a 25 százalékát, azaz 115 millió forint tud a város megkapni.Csökken a hozzájárulás mértéke egyébként a lakásfenntartási támogatás és az adósságcsökkentési támogatás esetében is, 90 százalékról 70 százalékra. És hát visszakerül a járási hivataloktól az ápolási díj és az időskorúak járadéka, amivel önmagában nem lenne baj, ha ezt le is finanszíroznák. De a támogatás erre nem 100, hanem csak 70 százalékos lesz. És hogy szól a törvényjavaslat indoklása? Az önkormányzatok saját hatáskörben, a helyi bevételeik terhére dönthetnek a segélyezési feladatok ellátásáról. Úgyhogy már azt is kimondhatjuk, szövegszerűen is rögzítve van, egyben központilag is irányítottá válik, hogy az önkormányzatok bizony a bevételeik jelentős részét szociális ellátási feladatokra kell hogy felhasználják.Ezzel tehát mit tesz a kormány? Nem tesz mást, mint hogy egyébként a szociális ellátási kötelezettséget az önkormányzatokra hárítja, egyben a felelősséget is. Teszi ezt mind úgy, hogy pontosan tudják, hogy a fizetendő szociális ellátások jelentős saját bevételt kötnek le, csökkentve ezzel egyébként az egyéb kötelező feladatok ellátására rendelkezésre álló forrásokat.Persze, ha így az összefüggéseket megvizsgáljuk, akkor most már világosan látszik az adójogszabályok megalkotásánál, hogy miért is vezette be az önkormányzatok számára a kormányzat a települési adót. Hiszen pontosan tudták már a költségvetés megalkotásánál, hogy lényegesen kevesebb pénzt tudnak majd szociális ellátásokra biztosítani az önkormányzatoknak, és kvázi egy ilyen mentőövként ezt a lehetőséget megadták az önkormányzatoknak. Vessenek ki ők adót, innentől kezdve önök mossák a kezeiket, ezt a harcot majd vívják meg a települések, legyen ez az ő gondjuk.De, tisztelt képviselőtársaim, önök is pontosan tudják, hogy ma egy átlagos családban, ha az adófizetést nézzük, és a tekintetben vizsgáljuk, akkor bizony a családok elérkeztek a tűrőképességük határához. Ma már több terhet nem tudnak megfizetni. Fel lehet tenni tehát akkor a kérdést, miért van az, hogy helyenként a költségvetésben azt tapasztaljuk, hogy látványberuházásokra van pénze az államnak, miközben a nehéz helyzetbe jutott családok szociális támogatására szánt kassza lassan kiürül.Világosan látszik tehát a szociálpolitika oldaláról, hogy a 2015. évi költségvetés további elszegényedést fog hozni az önkormányzatok és a magyar családok számára egyaránt. A szegénységről szóló mutatók és a jövedelmi olló folyamatosan nő. Eközben azt látjuk, hogy a kormány folyamatosan von el forrásokat, főleg a legrosszabb helyzetű és legrosszabb körülmények között élő társadalmi csoportoktól. Ebben a formában értelemszerűen a Magyar Szocialista Párt a 2015. évi költségvetést nem tudja támogatni, hiszen ez nem jelent mást, mint a szociális válság további elmélyülését. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd