TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Egy cigány szár­ma­zású képviselő a Magyar Szocialista Pártból. Ma, ami­kor ezt a napot elkezdtem, akkor nem gondoltam volna, hogy ennél a napirendi pontnál a cigány­bű­nö­zés­ről is szó lesz, de azt gondolom, hogy a poli­ti­kában semmi nem lehetetlen ezek szerint, és nagyon csalódott vagyok egyébként, mert azt gondolom, ez a témakör, ez a napirendi pont pont arról szól, hogy ha valaki ledolgozik 40 évet, akkor teljesen mindegy, ki hova tartozik, legyen megbecsülve.Én nem a romákról szeretnék most kimondottan beszélni, pedig az ő célcsoportjukat képviselem teljes mértékben, azért, mert amikor nyugdíjról van szó, akkor legyünk igazságosak, és arról a napirendi pontról, ami előttünk van, arról beszéljünk.(19.50)Azért fontos arról beszélni és hogy az érzelmek ne próbáljanak meg elragadni, mert ma Magyarországon nagyon sokan úgy vannak, hogy nem ismerik, mi az a wellness, nem ismerik, mi az a szauna, nem ismerik, mi az a hosszú hétvége, és még lehetne sorolni. Mert ha ezeket ismernék, akkor lehet, hogy igaza lenne Dunai Mónika képviselőtársamnak, aki a korfáról mondott néhány gondolatot, mert akkor valóban lehet, hogy megélnének a 65 év fölöttiek 16 évvel több időt. De azok az emberek, akikről mi beszélünk, nem járnak szaunába, nem járnak gőzfürdőbe, és nem járnak wellnessezni, ezek nem érik meg a 65 évet, vagy csak a 60-65 év közötti időt élik meg. Ezért én azt gondolom, teljesen jogos az az elvárás, hogy azok a fizikai munkát végzett emberek, akik 40 évet keményen ledolgoztak akár bányában ‑ tudom, hogy most már nem annyira vannak, de azért még van olyan korosztály, amelyiket érintheti ‑, az építőiparban vagy az úthálózatok építésében, azoknak éjjel, nappal, télen és nyáron kint kell lenni az úton és kell javítani az utat vagy éppen építeni kell, nos, gondolja el, hogy azok 55, 58 vagy 60 évesen ‑ de akár a kormánynak is feltehetném ezt a kérdést ‑ hogy tudnak teljesíteni. Nagyon nehezen tudnak teljesíteni, megmondom önnek őszintén. Amikor erre a vitanapra készültünk, akkor nagyon sokan megkerestek a választókörzetemben, és arra kértek, hogy vegyek részt ebben a vitában, mert az a térség, ahonnan jövök, nagyon-nagyon érintett abban, hogy minél hamarabb menjenek el nyugdíjba, és nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hanem azért, mert nem tudnak dolgozni. Nem tudnak dolgozni azért, mert a fizikai ellehetetlenülés elérte őket. Ezért tehát nagyon fontos kérdés az, hogy arról adjanak tájékoztatást, hogy ez hány embert érintene. Itt ugyan már szó volt erről, de önök is mondják meg a kormány részéről, hogy mennyi pénzbe kerülne ez, és miért nincs erre olyan forrás, amit tudnának biztosítani. Mert ha van 24 karátos szőnyegre (sic!) pénz a Várba, akkor legyen erre is ‑ nem akarok populista lenni ‑, hogy azokat, akik ilyen életkörülmények ledolgoztak 40 évet, engedjük el, és éljenek még legalább 15-20 évet becsülettel a család mellett. Ha önök azt mondják, hogy a családtámogatási modell nagyon fontos, akkor szeretném önöknek jelezni azt, hogy nemcsak az anya a családtámogatási modell része, hanem az apa is. Ezért én nagyon fontosnak tartanám, hogy mind a két félről gondoskodjanak a kormány képviselői, mert ugyanúgy szükség van az apára is egy családban, mint ahogy az anyára is szükség van. Ezért miért kell különbséget tenni ilyen esetben, főleg azoknál, akik valóban fizikai munkakörben töltötték el a rengeteg idejüket, a 40 évet? Néhány gondolatot azért mégis mondanék a roma munkavállalókról is. Higgyék el, hogy nagyon sokan vannak, akik elérik, vagy abban a korban vannak, hogy elérik a 40 éves munkaviszonyt, de nem tudnak már dolgozni. Az én környezetemben is nagyon sokan vannak Nagykanizsán, akik hetente, havonta vannak táppénzen, mert ledolgoztak 37-38 évet, és már igazából nem tudnak munkába állni, mert le kell menni a munkagödörbe meghegeszteni egy csövet, vagy el kell menni az útépítésre árkot vagy bármilyen más műtárgyat építeni. Ezek az emberek ezt már nem tudják megtenni. S higgyék el, nagyon sokan vannak ilyenek a romák között is. Azért nem akartam különvenni ezt a témakört, mert komplexen kellene kezelni ezt a kérdést. Teljesen mindegy, hogy ki milyen származású ebben a kérdésben, egyformán illesse meg a nyugdíj, ha elérte a 40 éves munkaviszonyt. Végezetül csak egyetlenegy dolgot mondanék. Ha az egészségügyi prevencióra több időt, pénzt és lehetőséget szántak volna az elmúlt hat évben, akkor lehet, hogy ma én is azt mondanám, hogy nincs erre szükség. De az elmúlt hat évben nem történt annyi prevenciós intézkedés az egészségügyi helyzet megóvására, ami ne késztetne arra, hogy felszólaljak és azt mondjam, hogy igen, szüksége van erre annak a korosztálynak, amelyről beszélünk, mert nincs olyan egészségi állapotban ma a magyar társadalom, hogy kibírja azt a nyomást, amit önök rájuk szeretnének tenni, hogy 65 év után menjenek nyugdíjba, 42-45 év ledolgozott munkaviszony után. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd