SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A költségvetés vitájában már többször elmondtuk, de nemcsak itt a Házban, hanem a Házon kívül is, hogy azt tapasztaljuk, hogy 2010 óta leginkább a szociális kiadások terén csökkenti az állam a kiadásokat. Azt tapasztaljuk, hogy a szociális kiadások terén csökken a támogatás összege. Különösen igaz ez, amikor azt látjuk, hogy az önkormányzatok pénzbeli szociális ellátásának önrészéről van szó. Ennek eredményeképpen egyébként a GDP-hez viszonyítottan a társadalombiztosítási és szociális juttatásokra fordított összeg 17,4 százalékról 15,5 százalékra csökkent, miközben egyébként ‑ ahogy több képviselőtársam is már elmondta ‑ azt tapasztaljuk, hazai és nemzetközi kutatások alapján, szakértői vélemények ismeretében azt látjuk, hogy ténykérdés, hogy a szegénységről szóló mutatók folyamatosan romlanak, amelyek Magyarországról szólnak; és az is ténykérdés, hogy folyamatosan nyílik a jövedelmi olló a fölső középosztály, valamint az alsó középosztály, illetve a szegények között. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)A kormány érvelését már ismerjük. Hargitai képviselőtársam is elmondta már, hogy tulajdonképpen túl bőkezű a szociális rendszer. Ez nem igazán a munkavállalási kedv irányába hat, ezért csökkenteni kell a szociális ellátásokat, és munkát kell biztosítani. (13.00)Nem is lenne ezzel semmi baj, ha egyébként valóban lennének munkahelyek.Önök kikiáltják a közfoglalkoztatást csodafegyvernek. A költségvetés vitájában szintén elmondtam, hogy ez nem lehet egyedüli megoldás. Nem lehet megoldás, hiszen nem is mindenki számára biztosított, ráadásul rövid ideig tart, mindezek mellett pedig konzerválja azokat a foglalkoztatási viszonyokat, amelyek ma Magyarországon vannak.Ilyenkor természetesen föl tetszenek állni, és el tetszenek mondani, hogy mi egyébként a közfoglalkoztatás ellen vagyunk, ami egyébként nem igaz, hiszen többször elmondtuk, hogy egyébként minden tiszteletünk azoké az embereké, akik ebben a rendszerben dolgoznak, hiszen kellőképpen kiszolgáltatott és megalázott helyzetben vannak, de hát végül is valamiből meg kell élniük, még akkor is, ha egyébként a minimálbértől lényegesen kevesebb pénzt kapnak. Ez a pénz egyébként nagyon kell ahhoz, hogy a családjukat el tudják tartani.Sajnos, ha valaki elveszíti a munkáját, vagy épp egy olyan nem várt krízishelyzetbe kerül, hogy ilyen szociális támogatásra kényszerül, amit akár az államtól, akár az önkormányzattól igénybe szeretne venni, akkor ide kell fordulnia átmeneti segítségért vagy tartósan, hiszen ezeknek az embereknek, az átlagos családoknak vagy az átlag alatt kereső családoknak nincsenek megtakarításaik. Úgyhogy ezt tudomásul kellene venni a képviselőtársaimnak, hogy ezek az emberek nem nem akarnak dolgozni, dolgozni akarnának, ha volna munkahely, és nem feltétlen a kezüket tartják a segélyekért, csak hát, ha ilyen helyzetbe kerülnek, akkor bizony ezekre a támogatásokra szorulnak rá.Kijelenthetjük tehát, hogy a kormány a 2015. évben ismét a legszegényebb családokat hagyja cserben. Látszik ez egyébként a költségvetést megalapozó törvény vitájánál is, most a tárgyalásánál is, ahol egyébként azt tapasztaljuk, hogy kemény átalakításokba kezd a kormány a településeknek nyújtandó szociális támogatás területén. Amíg az oktatásban és az egészségügyben egy erős központosító szándékot látunk a kormányzat részéről, tehát azt látjuk, hogy mindent maga alá akar gyűrni a kormányzat, addig egyébként a szociális támogatások terén egyfajta decentralizációt látunk, ami a települési pénzbeli ellátásokat illeti, hiszen itt arra hivatkozva, hogy nagyobb teret kell adni az önkormányzatoknak, a számukra egyébként nem kötelező pénzbeli szociális ellátási feladatok terén egyfajta nagyobb mozgásteret ad. És azt látjuk, hogy a kormány nem tesz mást tulajdonképpen, mint hogy ezt a feladatot teljes egészében át akarja hárítani az önkormányzatokra.Jövőre a szociális ellátásokról szóló törvény szerint megszűnik a lakásfenntartási támogatás, megszűnik az adósságkezelési szolgáltatás, a méltányossági közgyógyellátás, az óvodáztatási támogatás, a méltányossági ápolási díj, és a rendszeres szociális segély rendszere teljesen átalakul. Egyébként itt szeretném megjegyezni, hogy választókerületemben, Szegeden csak az adósságkezelési szolgáltatás, a lakásfenntartási támogatás és a jelenlegi szociális segély több mint 3300 háztartást érint. A kormány azt állítja, hogy tulajdonképpen a korábbi rezsicsökkentéssel ezeken a családokon már így is nagyon sokat segített, de hát azért lássuk be, hogy pont ez a társadalmi réteg az, akik a rezsicsökkentéssel nem igazán jártak jól. Különösen igaz ez akkor, ha megnézzük, hogy ezek az emberek viszonylag kisebb házakban élnek, abból is egyébként jó esetben, ha tudnak fűteni egy-egy szobát. Tehát az, hogy egyébként a rezsicsökkentés kapcsán ezek az emberek jól jártak volna, tényszerűen nem igaz.Tehát mint mondottam, átalakul a rendszeres szociális segély rendszere. Ezt a támogatást korábban azon nehéz anyagi helyzetben lévő munkanélküliek kaphatták, akik egészségkárosodottak voltak, 14 éven aluli gyermeket neveltek, ezért közmunkát nem tudtak vállalni, 5 éven belül elérték a nyugdíjkorhatárt, vagy olyan szociális helyzetbe kerültek, hogy egyéb méltányossági okból ezen támogatásért kellett hogy folyamodjanak. A mostani törvénymódosítással pont az utóbbi két jogosultsági kör kerül ki a támogatási rendszerből, azaz akik 5 éven belül elérik a nyugdíjkorhatárt, valamint egyéb méltányossági okból, tehát olyan szociális helyzetbe kerültek, hogy ilyen támogatásra szorulnak, ami azt jelenti, hogy az eddigi igénybevevők 60-65 százaléka nem kaphatja meg ezt a támogatást, mert, mint mondtam, pont ezen két jogcímen vették igénybe ezt a két támogatást. Különösen igaz ez egyébként a nyugdíj előtt állók esetében, akik száma közel 20 ezer főt jelentett.A kormányzat tehát a felnőtt korú lakosság támogatását az önkormányzatok kötelezettségei és jogosultságai közé sorolja. Meglehetősen álságosan azt mondja, hogy a támogatástól elesők számára azt az utat kínálja fel, hogy forduljanak az önkormányzatokhoz, kvázi egy kicsit elengedve is az önkormányzatok kezét. Ezt a feladatot az önkormányzatoknak kell a jövőben megoldaniuk. Ez így is van. Egyébként a törvény úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati segélyezés rendszerét tulajdonképpen kicsit átírva, átnevezve települési támogatásként fogja bevezettetni, melynek a hozzáférési módját, a támogatottak körét minden településnek magának kell meghatároznia 2015. február végéig.Csakhogy azt is el kell mondanunk, hogy az önkormányzatok nincsenek ám túlságosan jó helyzetben. Különösen igaz ez, ha azt nézzük, hogy a tavalyi évhez képest úgy általában az egész önkormányzati rendszer 25 milliárd forinttal kap kevesebbet, amit egyébként az önkormányzatok joggal sérelmeznek.Mit tudnak tenni tehát az önkormányzatok? Két lehetőségük van: vagy a kiadásaikat csökkentik, vagy a bevételeiket növelik. A kiadásaikat nyilván már nagyon nem tudják csökkenteni, hiszen az önkormányzatok is a falnak ütköztek már, vagy a bevételeiket kell növelni. Most államtitkár úr elmondhatja még nekem sokadjára, hogy egyébként nincs összefüggés a települési adó és a települési támogatás bevezetése között, de ‑ én nem gyártok összeesküvés-elméle­teket ‑ egész egyszerűen azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy azáltal egyébként, hogy meg tetszettek adni azt a lehetőséget az önkormányzatoknak, hogy települési adót vezessenek be, egész egyszerűen látva a szociális támogatások megnyirbálását, azt kell hogy mondjuk, hogy azért tették, hogy ezen adó bevezetésével tudják biztosítani az önkormányzatok ezeket az ellátásokat. Ha ezt így nézzük, akkor viszont el kell mondjuk, államtitkár úr, mint ahogy ezt egyébként Hegedűs Lorántné képviselőtársam is elmondta, azt meg önöknek meg kell érteniük, hogy egész egyszerűen az emberek ennél több terhet, amit egyébként eddig is el kellett viselniük, már nem tudnak elviselni.Nem könnyű tehát az önkormányzatok helyzete, hiszen lényegesen kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk a következő évben, és a számukra egyébként nem kötelező szociális támogatási rendszerben is egyre nagyobb szerepet kell vállalniuk. És ezt nem csak mi mondjuk, államtitkár úr, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének is ez az állásfoglalása, hogy egész egyszerűen a korábbi időszakban sem finanszírozta le az állam a kötelező feladatait, a települések 90 százalékának 2015-ben is ugyanannyi pénze lesz, mint a tavalyi évben, épphogy a működésüket tudják majd kifizetni.Felmerül tehát a kérdés joggal, hogy miből fogják biztosítani a szociális ellátásokat biztosító pénzeket. Azt már tudjuk, hogy a szociális ellátásokra az iparűzési adókból lehet majd a településeknek pénzt biztosítani, az úgynevezett adóerőképesség-számítás alapján. A nagyobb önkormányzatok valószínűleg meg fogják tudni oldani ezt a feladatot, de ahogy az államtitkár úr is elmondta, ezen túl még fejlesztési feladataik is vannak az önkormányzatoknak. Ha a szociálpolitikai feladatokra kell majd költeniük ezeket a pénzeket, akkor lényegesen kevesebb fog jutni a fejlesztésekre ezeknek az önkormányzatoknak. A kisebb településeknél pedig egész egyszerűen nem látjuk, hogy miből tudnák ezt a ‑ még egyszer hangsúlyozom ‑ nem kötelező feladatukat ellátni.Ha tehát a 2012. évi tényadatokból indulunk ki, az látszik, hogy a kormány a szociális rendszer átalakításával körülbelül 37-38 milliárd forintot vett el a rászorulóktól. Az átalakítás egyetlen nyertese ilyen értelemben a költségvetés lesz, mert míg 2014-ben 132 milliárd forintot fordítottak szociális támogatásra, addig ez 108 milliárd forint a mostani költségvetésnek. Ennek a pénznek is jelentős részét, államtitkár úr is pontosan tudja, hogy el fogja vinni a közmunkához kapcsolódó, foglalkoztatást helyettesítő támogatás, ez a jelentős része, és csak egy kisebb része fog a szociálisan nehéz helyzetbe kerülő rászorulók támogatására maradni.A megszűnő és átalakuló támogatások, ahogy a képviselőtársam is elmondta, több mint 600 ezer embert, 630 ezer embert érintenek, ez a társadalom 6,4 százalékát jelenti. A 10 ezer fő alatti településeknél ez az arány lényegesen magasabb, 8,5 százalék; értelemszerűen a 20 ezer feletti városokban és a fővárosban ez egy kisebb százalékot mutat, 4,6 százalékot. Tehát azt látjuk, hogy egyébként a rendszer átalakítását megint a kisebb városokban, a falvakban élők szenvedik meg a legjobban.Államtitkár úr, már így is több mint 4 millió létminimum alatt élő él ebben az országban. Azt gondolom, hogy önök sem szeretnék, hogyha ez a szám jövőre 5 millióra emelkedne. Értelemszerűen a szociális ellátórendszer ilyen módon történő átalakítását az MSZP nem tudja támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)(13.10)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd