HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Idén már nem ez az első alkalom, amikor beszélünk és beszéltünk a bankok magyarországi helyzetéről, jövőbeni kilátásairól, illetve a magyar gazdaság lehetőségeiről, azonban megítélésem szerint nem lehet elégszer tisztázni, hogy honnan is indultunk.Magyarországon 2010-ben az Unió tagországai közül egyébként Svédországot követően másodikként vezettük be a bankadót egy olyan gazdasági helyzetben, amikor az ország a szocialisták kormányzásának köszönhetően elvesztette a költségvetési stabilitását. Egy olyan gazdasági helyzetről beszélünk, amikor a költségvetési hiány a jelenlegi, közel 3,5-4-szeresére lett tervezve, a középtávú állampapírok hozama is 10 százalék feletti kamaton talált csak vevőre.Az akkor még unortodoxnak kikiáltott lépést a következő három évben további 12 európai uniós ország alkalmazta és alkalmazza egyébként jelenleg is, és a napokban látott napvilágot a lengyelek azon szándéka, miszerint a jelenleg még érvényben lévő magyarországi feltételeknél is keményebbeket szabnak a lengyel banki különadó tekintetében.Visszatekintve az elmúlt közel 5 évre, ma már egyértelműen állíthatjuk, hogy a banki szektorban alkalmazott különadó nagyban járult hozzá az ország gazdasági stabilitásának megteremtéséhez, és erre a szektorra is kiterjesztette az egész országban akkor meghirdetett egyenlő teherviselés elvét. Teszem hozzá, hogy egyébként ez a lépés igazságos volt azért is, mert azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a válságot, azt a gazdasági válságot, amit 2008 óta láttunk és talán még most se lábaltunk ki belőle teljesen, azt éppen a bankok okozták, tehát úgy gondolom, hogy az egyenlő teherviselés elvét rájuk is vonatkoztatni abszolút helyes kormányzati elképzelés volt.Én nem vitatom egyébként, hogy a szocialisták is megpróbálkoztak ezzel, csak az eredményesség tekintetében a választók erről véleményt mondtak 2010-ben.Figyelembe véve, hogy a bevezetéskor egy akkor még érinthetetlennek vélt területhez nyúlt a magyar kormány, egész Európa Magyarország gazdasági öngyilkosságáról és kiszolgáltatottságáról beszélt, és természetesen ne feledkezzünk meg az úgynevezett londoni elemzőkről sem, akik mást sem szajkóztak, mint hogy Magyarországon csökkenni fog a gazdaság, és előbb-utóbb a csőd szélére kerül majd az ország, illetve azt is mondták, hogy nagyon sok bank ki fog majd vonulni.Nyilván ez nem így történt meg; illetve még egy szempontot érdemes azért itt felvetni, hogy a bankadó kellett valóban a költségvetés stabilitásához, és ez a költségvetési stabilitás adta meg a lehetőséget arra, hogy ki tudjunk lépni az Unió által indított túlzottdeficit-eljárásból is. Ez pedig szükséges volt ahhoz, hogy az uniós fejlesztési forrásokat le tudjuk hívni.(18.40)Tehát azt tudjuk nyugodtan mondani, hogy a bankadó tulajdonképpen a magyar gazdaság növekedéséhez is hozzájárult, tehát nemcsak a költségvetés stabilitásához, hanem ezen logikai láncolat mentén a túlzottdeficit-eljárás megszüntetésével tulajdonképpen a gazdasági növekedéshez is. Ennek ellenére azt láttuk, hogy bár az Unióhoz hasonlóan nálunk is időlegesen némileg visszaesett a hitelezés, a gazdaság stabillá vált, az ország egyre olcsóbban finanszírozta magát, és a növekedési adatok is az elmúlt tíz év legjobbjai közé kerültek. Itt szeretném megjegyezni a hitelezés visszaeséséről, hogy szocialista képviselőtársamnak akkor el kellene dönteni, hogy most a bankadó esetén vagy az után, annak bevezetése után erre a kormányzati intézkedésre hogyan reagáltak a bankok, mert egyik oldalról azt állítja, hogy áthárították ezt a bankok teljes egészében a lakosságra, a másik oldalon pedig azt mondja, hogy egyébként hitelszigorral, tehát a hitelezés csökkentésével reagáltak rá a bankok. Tehát jó lenne, hogyha eldöntené, hogy melyikről van szó.Ennek ellenére azt láttuk, hogy a bankadó szükséges volt arra, hogy a válságévek során kidolgozott arányos teherviselést be tudjuk vezetni, és hiába hallgattuk meg jó néhányszor magukat hozzáértő szakértőkként tituláló nyugati elemzőktől, hogy a magyar banki szféra a bankadó ellenére nem került csődközelbe, sőt egyébként stabil működést tudott produkálni, és a korábbi évek tehervállalásai ellenére is javult a helyzet. Halkan jegyzem meg, hogy ezt most már nem csak egyedül gondoljuk. Legutóbb a korábban kritikus hangon megszólaló Fitch Ratings mondta ki a legutóbbi országjelentésében, hogy a magyar bankok egyébként kedvező működési környezetben tudnak most már, ma már dolgozni Magyarországon.Az elmúlt évek fogat összeszorító gazdálkodása azonban lassan teret kezd engedni annak, hogy apró lépések mentén, de fokozatosan csökkentsük ezeket a terheket, és ne szabjunk gátat a bankadóval a további növekedésnek. Éppen ezért fenntartva az arányos tehervállalás elvét, helyes lépést tett a kormány, amikor felülvizsgálta, hogy melyek azok az eszközök, amelyek még mindig segítik, és melyek azok, amelyek már inkább gátolják a növekedést. Ebből a javaslatból, amit most államtitkár asszony is ismertetett, az derül ki, hogy a banki szektorális adó ma már inkább ez utóbbi csoportba tartozik, és ezért nagyon helyesen a Nemzetgazdasági Minisztérium felülvizsgálta annak mértékét és alkalmazásának feltételeit.Mindannyian értesültünk arról is, hogy a korábban elfogadott elképzeléssel szemben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és egyéb uniós testületek is megfogalmaztak kételyeket, és fontos azt is megjegyezni, hogy ezeket a kormány meghallgatta, és a most előttünk fekvő módosító javaslat már a korábban sokat hiányolt uniós elvekkel is teljes mértékben összhangban van, ahogy ezt egyébként a Fitch is külön kiemelte. Az újonnan meghatározott bankadó egyszerre éppen ezért két célt is szolgál. Egyfelől továbbra is biztonságot ad a kormány fiskális politikájához, tehát a közös teherviselésben arányosan részt vesz. Másfelől azonban közvetlen is támogatja a gazdaság növekedését a hitelezési politika ösztönzésével. Kifejezetten üdvözlendőnek tartom azt a javaslatot, hogy a bankok a hitelezésben vállalt aktivitásuk szerint még egyébként a javaslatban szereplő sapkánál nagyobb engedményre is számíthatnak a következő években, sőt szélsőséges esetben a hitelezésük nagymértékű megnövekedése esetén szinte akár mentesülhetnek is a bankadó megfizetése alól, ugyan­is a módosító indítvány a korábban fizetett terhek adott százalékában maximalizálja az adott évek terheit, melyek akár tovább is csökkenhetnek. Ennek értelmében 2016-ban a fizetendő adóteher egészen biztosan kevesebb mint fele lesz az ideinek, a következő évben pedig annak harmadában kerül maximalizá­lásra. A most benyújtott javaslat tehát már az EBRD, illetve az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága által megfogalmazott kéréseket is maximálisan figyelembe veszi, ráadásul kidolgozása során maguk a hitelintézetek is támogatásukról biztosították a jogalkotót. Ezért összefoglalóan azt lehet mondani, hogy egy jó kompromisszum született a felek, tehát a banki szféra, az uniós intézmények, illetve a kormány között, és ez a javaslat, amit most a kezünkben tartunk, egy észszerű megoldást tartalmaz, amely egyébként szolgálja a magyar gazdaság és a magyar emberek érdekét egyaránt. Éppen ezért a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója támogatni fogja a javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd