VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy első körben a Jobbik nevében kifejezzem együttérzésemet az elhunytak hozzátartozói és Franciaország felé. A gyász pillanataiban azonban már nem tehetjük meg, hogy csupán a gyásszal törődünk, hanem a kiutat is keresnünk kell, erre kötelez bennünket a jelenlegi helyzet. Azt gondolom, az első dolog, amit itt Magyarországon magyar országgyűlési képviselőként ki kell mondanunk, az az, hogy ez nem egy pártpolitikai kérdés, hanem ez egy nemzeti ügy. Vagyis abból is vizsgázunk mi most itt, országgyűlési frakciók, hogy képesek vagyunk-e félretenni a pártpolitikai ellentéteinket, érdekeinket, vagy pedig egy ilyen katasztrófahelyzet is még távolabb lök bennünket egymástól. Bizonyosan kijelenthető, hogy ami november 13-án történt, az Európa és ezen belül Magyarország számára is egy új időszámítás kezdete, és számtalan kérdés merül föl mindezzel kapcsolatban, s nem csupán biztonságpolitikai kérdések, hanem egész Európa jövőjével, sorsával kapcsolatos kérdések, olyanok, amelyekről még nagyon sokat fogunk vitázni középtávon, de akár még hosszú távon is. Gondoljunk az egysebességes vagy többsebességes Európa koncepciójára, vagy gondoljunk a nemzetek Európája kontra európai egyesült államok vitára, vagy gondoljunk arra a kérdésre, hogy lehet-e egyszerre Európában demokráciát, jóléti államot, versenyképes gazdaságot és keresztény kultúrkört építeni. Ezek nagyon kínzó, nagyon nehéz kérdések, és ahogy mondtam, hosszú távon fogunk még ezekről vitát folytatni. De én azt gondolom, a mai nap feladata az, hogy az előttünk álló rövid távú és akut problémákra fókuszáljunk, és ez ügyben próbáljunk meg olyan kijelentéseket tenni, amelyek helytállóak, és próbáljunk meg olyan kiutat felvázolni Magyarország és Európa számára, amely megvalósítható és józan. Az első mondat, amit szerintem ki kell mondani és a társadalomnak egyértelműen be kell mutatni, az az, hogy a Brüsszel és Berlin által vezényelt ostoba, a józan észt és a pragmatikus szempontokat háttérbe szorító bevándorláspolitika megbukott. Ez a bevándorláspolitika megbukott, és vele együtt megbukott az a baloldali, a balliberális pártok által viselt politika is, amely ezt folyamatosan támogatta. Ezt ki kell mondani, és ezzel a magyar társadalmat és az Európai Unió társadalmát is szembesíteni kell, ezeknek a politikai erőknek pedig azt kell üzenni, hogy elég volt abból a politikából, amely Európát ilyen helyzetbe sodorta. Természetesen ismerve és olvasva a baloldali, balliberális pártok sajtóját, jó, ha felkészülünk arra a kérdésre vagy arra a dilemmára, hogy hogyan lehet a bevándorlást a terrorizmussal egy lapon emlegetni. Én azt gondolom, itt van két mondat, amit meg kell fontolni és meg kell érteni. Az első mondat az, hogy a bevándorlók nem terroristák. Ezt a mondatot le kell írni, ki kell mondani és meg kell érteni. De van egy másik mondat is, amit szintén le kell írni, ki kell mondani és meg kell érteni, ez pedig az, hogy a terroristák viszont bevándorlók. Ezt a mondatot is meg kell érteni, ugyanis aki nem képes mind a két mondatot egymással összefüggésben megérteni, az nem fogja tudni Európát és ezen belül Magyarországot sem kivezetni a jelenlegi helyzetből. A bevándorlók nem terroristák, de a terroristák bevándorlók. Azt gondolom, ez az a vitaalap, amiből ki lehet indulni. Aki ezt a kettőt nem képes belátni, azzal, azt gondolom, nagyon nehéz lesz konstruktív és értelmes vitát folytatni a jövőben. S ha ezt elfogadjuk és kimondjuk, akkor ebből következik a következő mondat, mégpedig az, hogy ha Magyarországot meg akarjuk óvni a terrorizmustól ‑ és azt gondolom, hogy ez vitán felül áll, abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy Magyarországot meg kell óvni a terrorizmustól ‑, tehát aki Magyarországot meg akarja óvni a terrorizmustól, annak Magyarországot meg kell óvni a bevándorlástól. Jelen pillanatban ez a helyzet, és azt gondolom, hogy ez is vita felett kell hogy álljon közöttünk. Aki pedig a bevándorlástól meg akarja óvni Magyarországot, annak szembe kell néznie mind a kvóták ügyével, mind pedig a visszatoloncolás veszélyével. Ezzel a két dologgal kell jelen pillanatban akut módon foglalkozni, ezt kell megakadályozni, a kötelező kvótarendszert. Itt csak zárójelben jegyzem meg, miniszterelnök úr, hogy szerintem a kvótarendszer Fidesz által javasolt kozmetikázott változata, a világkvóta sem megoldás, mert azok az érvek, amiket ön elmondott, nagyjából a világkvóta kapcsán is elmondhatók, bár hozzáteszem, természetesen igazságosabb, mint a kötelező európai kvóta, de az sem jó megoldás, szerintem azt is érdemes elfelejteni. Azzal kezdtem, hogy a pártpolitikai érdekeket félre kell tenni. Amikor a múlt héten a Fidesz nevében Kósa Lajos frakcióvezető úr egy aláírásgyűjtést javasolt a kvótarendszer ellen, akkor mi a pártpolitikai érdekeinket félretéve jeleztük, hogy támogatjuk ezt a javaslatot. De azt is észre kell venni, hogy péntek óta, november 13-a óta az idő, a történelem túllépett ezen az aláírásgyűjtésen. Sokkal erőteljesebb eszközre van szükség abból a célból, hogy Magyarország a saját érdekeit megfogalmazza és megüzenje Brüsszel felé. A Jobbik természetesen támogatja a bírósághoz való fordulást is, de csak egy ügydöntő népszavazás lehet az, ami igazán megüzeni Magyarország véleményét. Az ehhez szükséges alkotmányos kereteket meg kell teremteni, és a Jobbik a múlt héten ez ügyben beadta a javaslatát. Miniszterelnök urat és a Fideszt arra kérem, hogy támogassa az ügydöntő népszavazás lehetőségét, hogy a mindenkori magyar kormányt a magyar társadalom valóban fel tudja hatalmazni arra, hogy se kvóta, se visszatoloncolás nem kell Magyarországra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd