VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy vizsga előtt áll a magyar közélet, a magyar politika, a magyar Országgyűlés, és az, hogy ezen a vizsgán hogyan fogunk teljesíteni, az nem pusztán néhány ciklusra előre, hanem akár 50 vagy 100 évre vagy még nagyobb időre fogja meghatározni Magyarország kulturális, szociális, biztonsági, mindenféle szempontból tekintett helyzetét. És ezért én azt gondolom, hogy elsőként is egy higgadt és biztos diagnózisra, egy konstruktív vitára és valós megoldásokra van szükség, és a mai felszólalásomban főképpen a konstruktív vitára és a valós megoldásokra szeretnék javaslatokat tenni néhány alapvetés segítségével. Az első alapvetés, amit mindenképpen rögzítenünk kell, hogy ez a probléma nem most ér véget, ez a probléma igazából most kezdődik. És ami ránk vár a jövőben, a jelenlegi információink alapján, az ennél csak durvább lesz, ennél csak súlyosabb lesz. Tehát amikor megoldásokat keresünk, ne csupán a jelenlegi helyzetből induljunk ki, hanem a jövőben ránk váró helyzetet is tartsuk szem előtt!A másik alapvetésem és a pártunk alapvetése az, hogy a humanitárius helyzet, a humanitárius katasztrófa bevándorlók kapcsán fontos szempont, de a humanitárius katasztrófa most már a magyar társadalom, a magyar emberek kapcsán merül fel elsősorban. Tehát fontos, hogy emberként tekintsünk a bevándorlókra, fontos, hogy megőrizzük az odafigyelést, a felebaráti szeretetet. De ezzel együtt az országgyűlési képviselőknek az is dolga, hogy képesek legyenek a prioritások felállítására: a fontos, a fontosabb és a legfontosabb közötti különbségtételre. És a legfontosabb nekünk itt, magyar Országgyűlésnek Magyarország megvédése, a magyar társadalom biztonságának biztosítása és a magyar emberek érdekeinek képviselete, és ez ma azt jelenti, hogy Magyarországot meg kell védeni a migrációtól. Ne ringassuk magunkat illúzióba, összeurópai megoldás nem lesz. Vagy ha lesz, akkor későn lesz, és ha későn lesz, akkor nem lesz jó Magyarországnak. Azért az elmúlt évek tapasztalataiból vonjuk már le a következtetést, és legyünk őszinték egymással!Trócsányi miniszter úr is mondta, hogy magunknak kell megoldani ezt a problémát, nem kell várni másra. Maximálisan egyetértek ezzel. Csak ha ez így van, akkor tényleg miért ragaszkodunk még mindig a regisztrációhoz, amihez az olaszok nem ragaszkodnak, a görögök nem ragaszkodnak. Az elmúlt öt perc híre, hogy Bécs regisztráció nélkül továbbengedi a szíreket, a csehek mind szélnek eresztik a szíreket, mi pedig itt, mint valami eminens tanulók még mindig regisztrálunk gőzerővel. Miniszter úr is erről beszél, miniszterelnök úr is erről beszél, mindenki erről beszél. Szerintünk vegyük észre, hogy csak saját magunkra számíthatunk, és csak saját magunk tudjuk megoldani a saját problémáinkat. A kerítésre épített kormányzati propaganda már akkor összeomlott, amikor a kerítés még nem is állt, és a kerítés kapcsán elmondtuk, hogy fontos, szükséges, de nem elégséges. Oda élőerőt kell vezényelni, oda a rendőrség önmagában kevés lesz, és ezért van szükség arra, hogy a honvédséggel kapcsolatos vitákat itt az Országgyűlésben ma és holnap lefolytassuk. Ugyanis meggyőződésünk, hogy a honvédség bevetésére, alkalmazására szükség van, és még inkább szükség lesz a jövőben.Vannak persze baloldali kis pártok, akik ezt megkérdőjelezik, de az ő társadalmi támogatottságuk, különösen ebben a kérdésben annyira marginális, hogy a vita már nem úgy merül föl, hogy legyen-e honvédség vagy ne legyen, hanem a Fidesz és a Jobbik között úgy merül föl, hogy hogyan legyen honvédség. És én azt gondolom, hogy ebben a vitában a Jobbik álláspontját mindenképpen érdemes megfontolni a kormánypártnak. A Jobbik azt mondja, hogy a honvédségre szükség van, az élet kioltására nem alkalmas eszközök bevetésére szükség lesz, de ehhez önmagában törvénymódosítással nem teremtjük meg a megfelelő feltételeket. A Jobbik álláspontja az, hogy az Alaptörvény módosítására is szükség van, hiszen nehogy abba a helyzetbe kerüljön egy katonai vezető Magyarországon a déli határoknál egy kritikus helyzetben, hogy miközben intézkednie kell, miközben súlyos döntéseket kell hoznia, súlyos parancsokat kell kiadnia, eközben Budapesten valamelyik kis párt - jelen esetben a DK, mondjuk - éppen arról tart sajtótájékoztatót a honi sajtó meg a külföldi sajtó előtt, hogy milyen alkotmányos aggályai vannak. Most képzeljük el, ebben a szituációban mennyire fog tudni a Magyar Honvédség helytállni! Ezért kérjük arra a kormánypártokat, hogy fontolják meg a Jobbik javaslatát az Alaptörvény módosítására. Teremtsük meg erre a biztos és egyértelmű jogi feltételeket, nehogy ebbe a helyzetbe kerüljünk, mert nagyjából ismerjük már a DK-nak és a balliberális kis pártoknak ezzel kapcsolatban a nemzeti felelősségtudatát, hogy ilyen nagyon finoman fogalmazzak. És zárásképpen azt ismételném meg, amit miniszter úrnak a napirend előtti felszólalásában már elmondtam, mert ez egy nagyon fontos üzenet szerintem: ez nem pártpolitikai kérdés. Minden pártnak egy katasztrófahelyzetben képesnek kell lennie arra, hogy a pártpolitikai indíttatásait visszatartsa, visszafojtsa, és nemzeti ügyként kezelje ezt a katasztrófahelyzetet. Mi erre készek vagyunk, képesek vagyunk mint egy konstruktív és kormányra készülő ellenzéki párt. Ha a kormány érdemi lépéseket kíván tenni, ha a kormány a megoldás irányába kíván elmozdulni itt az Országgyűlésben, akkor ránk konstruktív ellenzéki pártként számíthat, akár a kétharmados szavazások esetén is. De ha nem, akkor azzal számoljon a kormánypárt, hogy a társadalmi akarat megjelenítésével itt az Országgyűlésben és az Országgyűlésen kívül is nagyon kemény ellenfeleik leszünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd