BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Milyen világot szeretnénk továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek, a felnövekvő gyermekeknek? Sokszor feltettük ezt a kérdést itt, a nemzet Házának falai között, és ez a központi gondolata Ferenc pápa nagyon várt Laudato si’, Áldott légy! című enciklikájának is. VI. Pál pápa óta a pápai dokumentumokban egyre növekvő módon van jelen a teremtésvédelem témája, de ez az első, amely teljes egészében erről szól. A pápai dokumentum hat fejezetre tagolódik. Az első fejezet a mai tudományos problémák, kiemelten a víz, a biodiverzitás, az éghajlatváltozás és az ökológiai adósság témájának összefoglalását tartalmazza, amelyet a pápa szerint mindenkinek személyes problémájává kell alakítania. A második fejezet a hagyományos szentírás-értelmezéstől eltérően, de nagyon is érthetően tartalmaz bizonyos bibliai szövegrészeket, amelyekből a teremtésvédelem felelőssége származik. A harmadik fejezetben a szentatya megnevezi a problémák okait. Ferenc pápa szerint ma a technokrata uralom logikája vezeti a világot, amelynek értelmében az ember mindent le akar igázni, ezt azonban meg kell változtatni, és önmérsékletet kell tanúsítani. Ferenc pápa a negyedik fejezetben megfogalmazza, hogy az ember nem tekinthet a természetre mint tőle független valóságra, egy újfajta szolidaritás szükségességét veti fel nemcsak a nemzedékek között, hanem a nemzedékeken belül is. Azzal, hogy mit lehet és mit kell tennünk, az enciklika ötödik fejezete foglalkozik, a pápa válasza: lépjünk ki az önpusztítás spiráljából, és legyünk felelősséggel teli emberek. A pápa felveti a politikusok és más felelős emberek szerepét. A szentatya szerint az emberiségnek még megvan a képessége arra, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében, de hangsúlyozza, hogy a 24. órában vagyunk. A hatodik fejezetben egyfajta ökológiai spiritualitás rajzolódik ki, Ferenc pápa aláhúzza: művelésre és nevelésre van szükség a változáshoz. Az enciklika fejezetekre tagolódik, melyek bizonyos témaköröket bontanak ki, de mindegyiket áthatja és az egész pápai dokumentumot integrálja több, mindannyiunkhoz szóló üzenet. A szentatya hangsúlyozza a párbeszéd jelentőségét, szerinte ez a problémákkal való szembenézés és a megoldás eszköze, felszólít mindannyiunkat, vallástól, világnézettől függetlenül arra, hogy legyünk nyitottak és készek a párbeszédre. Ökológiai megtérésre van szükség ‑ fogalmaz. Felhívja a figyelmet arra, hogy a problémák felismerését követő lelkesedést sokszor ellankadás és könnyelmű felelőtlenség követi. A pápa éberségre int és hív bennünket, a 24. órában vagyunk, nem lankadhatunk. Különösen érvényes ez ebben az évben, amikor a párizsi klímacsúcsra készülünk. Kedves képviselőtársaim, mindannyi-unknak komolyan kell venni ennek jelentőségét. Ferenc pápa figyelmeztet: nem vagyunk egyedül. Az emberi lét három, egymással szorosan összefüggő alapvető kapcsolaton alapul: az Istennel, a felebarátainkkal és a Földdel való kapcsolaton. Ennek a harmóniának a megbomlása vezet a minket körülvevő válsághoz. A többi teremtmény feletti abszolút uralom tévhite, a túlságos antropo-centrizmus, a tudományos haladás korlátainak fel nem ismerése, az azonnali nyereség hajszolása az emberekbe fektetett társadalmi tőke helyett, a szolidaritás és az egymás iránti barátság megsértése környezeti károkhoz vezet. Miért van ez? Azért, mert kapcsolat áll fenn a környezeti, valamint a társadalmi és emberi kérdések között, amelyeket soha nem lehet szétszakítani. Ezért a környezeti problémák elemzése elválaszthatatlan az emberi, családi, munkahelyi, városi környezettől, valamint minden egyes személy önmagával való kapcsolatától. Nem áll fenn két, egymástól független, egy környezeti és egy társadalmi válság, hanem egyetlen és összetett társadalmi-környezeti válságról van szó. A kulturális válságnak mély gyökerei vannak, és nem könnyű újrarajzolni a szokásokat és viselkedési módokat. Ezért fontos a nevelés, és ezzel egy másfajta életstílusra való áttérés ‑ mindannyiunk számára. Nem várhatunk másokra, közös otthonunk megőrzése, építése mindannyiunk felelőssége. A nagyon várt, sokak által üdvözölt, de számos kritikus megnyilvánulást is kiváltó enciklikában a szentatya párbeszédre és lelkiismeret-vizsgálatra hív minket, arra kér, hogy saját szokásainkat, mindennapi cselekedeteinket is vizsgálva tegyük fel a kérdést: milyen világot szeretnénk továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek, a felnövekvő gyermeknek? Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd