SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, ha nem is olyan fontos ez a téma, az ünnepi könyvhét, mint az online szerencsejáték, de legalább ebben a Házban illik néhány szót fordítanunk erre a rendezvénysorozatra is. Bár szegedi intézményeinkben még zajlik és a napokban még tart az ünnepikönyvhét-sorozat, azért azt látjuk és tudjuk mindannyian, hogy a 85. könyvhét, egyben a 13. gyermekkönyvnapok rendezvénysorozat június 12-e és 16-a között véget ért, és Budapesten és számos más helyszínen az országban sikeresen lezajlott. Az ünnepi könyvhét ötletadójának, Supka Gézának 1927-ben Lillafüreden a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Egyesülete közgyűlésén elhangzott eredeti javaslata arról szólt, hogy tulajdonképpen meg kell keresni a tízezer lakosnál nagyobb települések polgármestereit azért, hogy szervezzenek a településük vagy a városuk közterén a könyvesekkel, könyvárusokkal, könyvművelődési alkalmazottakkal együttműködve olyan rendezvényeket, amelyek a könyvárusítást, valamint a különböző programokat népszerűsítik, amelyek elősegítik a magyar irodalom ápolását. Örömteli, hogy negyed évszázad után tavaly újra lett vidéki megnyitója a könyvhétnek. Idén képviselt városom lett a vidéki könyvhét megnyitójának a helyszíne. Tavaly Székesfehérvár, idén Szeged városa adott otthont ennek a rendezvénysorozatnak. Megtiszteltetés volt számunkra, és úgy hiszem, hogy ez egy méltó helyszín, mindazonáltal a korábbi helyszínt is figyelembe véve. Mondom ezt azért, mert nemcsak országos és világhírű tudósok indultak el ebből a városból, hanem kiváló, világhírű költők, írók és műfordítók egyaránt. Olyan költő- és íróóriások városa Szeged, mint Dugonics András, aki az első magyar regény írója, de mondhatnám Janikovszky Évát is, akit kedves és igaz írásairól ismerünk, de beszélhetnénk Juhász Gyuláról, a költőről, aki számos borongós hangulatú, de csodálatos verset írt Szegedről, Szegednek. De éltek itt olyan emberek is, akik ugyan nem Szegeden születtek, de mégis munkásságukat abszolút magunkénak valljuk. Gondolok itt József Attilára, a tragikus sorsú költőre, Radnóti Miklósra, aki 1930 és 1934 között élt Szegeden, de Móra Ferencet is említhetném, aki számos szállal kötődött a városhoz, a könyvtárhoz, a múzeumhoz, de itt dolgozott Tömörkény István is. Városunkban és egyre több helyen az országban évek óta hagyomány már, hogy a könyvhét alkalmából összefognak a könyvkiadók, a könyvterjesztők, a kulturális intézmények és az önkormányzat, hogy a könyvhét eseményeire kilátogatóknak minél színvonalasabb, minél tartalmasabb programokat nyújtsanak. Így volt ez az idén is. Nálunk immár hetedik éve a Somogyi Könyvtár koordinálja ezt a rendezvénysorozatot, és csak megköszönni tudom azt a munkát, amit az elmúlt héten végeztek. Mondom ezt azért, mert a 85. ünnepi könyvhét alkalmából Szegeden mintegy húsz helyszínen 180 rendezvénnyel várták a közönséget a könyvek szerzői, a kiadók és a terjesztők. De a szegedi írók, költők megmutatkozása mellett idén is meghívtunk a térre országosan ismert és elismert alkotókat is. A könyvhét díszvendége volt Bereményi Géza Kossuth- és Balázs Béla-díjas író, de vendégül láttuk Závada Pál Kossuth-díjas írót, Grecsó Krisztiánt, Karafiáth Orsolyát, és még sorolhatnám. Megtisztelő volt számunkra az is, hogy a mostani megnyitónkon köszönthettük a Vajdaságból érkezett Végel László Kossuth-díjas regény- és drámaírót, hiszen a szegedi könyvhéten mindig hangsúlyosan jelen volt a határon túli irodalom, a könyvkiadás, a kultúra, a hagyományápolás. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években a könyvhét szervezőinek sikerült azt elérniük, hogy ma már rendszeresen június elején, a fővárosi rendezvényekkel egy időben több mint 80 vidéki településen ünneplik meg a magyar irodalmat, a minőségi magyar könyvkiadást. Engedjék meg, hogy erről a helyről is megköszönjem mind a főszervezőknek, mind pedig azon városoknak, amelyek ebben az ünnepségsorozatban részt vettek. Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a jövőben minél többen szorgalmazzák, hogy választókerületükben, lakóhelyükön az ünnepi könyvhét megszervezése megtörténjen, hiszen az irodalom ápolása, a történelem szeretete, a kultúra, azt gondolom, mindannyiunk számára fontos kell hogy maradjon. Köszönöm a szót. (Taps.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd