DR. SZÉKELY LÁSZLÓ, az alapvető jogok biztosa, a napirendi pont előadója: Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselők! Hölgyeim, Uraim! Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy 2009 óta először itt szóbeli kiegészítést fűzhetek a 2013. év munkájáról készült jelentéshez. Az utóbbi években hivatali elődöm ezt a lehetőséget nem kapta meg, de azért ez hozzátartozik a mai beszámolómhoz, hogy az az év, amelyről most a jelentés az önök kezében van, az nagyrészt hivatali elődöm munkásságának az eredménye. Talán, ha még emlékeznek rá, 2013 októberétől foglaltam el a hivatalt, és a biztoshelyettes asszony, akinek a nevében is ezt a beszámolót most megtartom, mindössze két hónapig volt hivatalban a szóban forgó évben. (12.20)Szabó Máté hivatali elődöm az utolsó beszámolójában a következőképpen nyilatkozott: „Határozott meggyőződésem, hogy hatéves működésem végén, 2013-ban egy átalakulásakor jól felépített, megerősített és a vizsgálati tapasztalatokban gazdag intézmény vezetőjét jelölheti majd a köztársasági elnök.” Én itt önök előtt szeretném megerősíteni, hogy Szabó Máté jól ismerte és állapította meg ezt a helyzetet. Ez a megállapítás igaz, én valóban egy jól felépített, tapasztalatokban gazdag intézményt kaptam örökül, igen felkészült munkatársakkal, akik elhivatottan és nagy hozzáértéssel végezték a munkájukat. Ez a helyzet nagyban megkönnyítette az én akklimatizációmat, amikor hivatalba kerültem, és az is igen szerencsésen alakult, hogy mind a két biztoshelyettessel kiváló kollegiális kapcsolatom van, maximális szakmai bizalommal viseltetünk egymás iránt. Úgy gondolom, hogy ez a vezetés nehézségein átsegíti az embert. Az a kötet, amit önök megkaptak, a 2013. évi beszámolónk, igencsak vastag, tanulságos olvasmány, talán ahhoz hasonlíthatnám, nyugodtan besorolhatnánk a Magyarország felfedezése című szociográfiai sorozatba, mert ez pontos lenyomata az államnak, a jognak, a társadalomnak, ha úgy tetszik, maga az élet, és e mögött az élet mögött ott vannak a sorsok, ha beleolvasnak ezekbe a jelentésekbe. Ezek mögött emberi sorsok állnak, ahogy mondtam, maga az élet, s ezek az emberi sorsok néha szinte segélykiáltásként megfogalmazott beadványokkal fordulnak a hivatalhoz. Aki arra kíváncsi, hogy milyen is az a társadalmi valóság, ami körülvesz minket, az ebből a kötetből tapasztalatokat szerezhet. Csatoltunk ehhez a jelentéshez egy DVD-lemezt is. Ezen magán a jelentésnek az elektronikus változatán kívül önök megtalálnak körülbelül 3300 oldalnyi jelentést, illetve állásfoglalást. Ha szabad egy kicsit előreszaladnom a 2014-es évhez, ezt már csak egy QR-kóddal fogják tudni lehívni, de erről ráérünk majd a következő évről szóló beszámolóban szólni. Néhány számot mondok önöknek. Az állampolgárok, illetve esetleges közösségeik 2013-ban 7 ezer beadvánnyal fordultak a hivatalhoz; közel 7 ezerrel, nem pontos a szám. A 2012-ben megkezdett informatikai nyilvántartási, illetve szervezeti reformnak köszönhetően 2013-ban 2500-zal több ügyet sikerült a hivatalnak befejeznie, mint azt megelőzően. Összesen csak 855 olyan ügy maradt 2014-re, ami még 2013-ban kezdődött el. Ez azt bizonyítja, hogy a szervezeti átalakítás sikeres volt, hatékonyabbá vált a hivatal munkája, és a folyamatosan változó jogszabályi környezet ellenére újabb és újabb feladatokat is kapott a hivatal az utóbbi időszakban. Ezt igyekszik az apparátus a lehető legmagasabb színvonalon nyújtani úgy, hogy közben a létszámkerete változatlan és a költségvetési forrásai sem növekedtek. Újdonság ez a szóbeli kiegészítés a korábbi állapothoz képest annyiban is, hogy nekem kell számot adnom a biztoshelyettesek munkájáról. Ha megengedik, elsősorban Szabó Marcel tevékenységére hívnám fel a figyelmet, aki végül is a 2013-as évben már teljes egészében hivatalában volt. Mint tudják, az alapvető jogok biztosáról szóló törvényben meghatározottak szerint az ombudsmannak megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az Alaptörvény P) cikkében meghatározott, a nemzet közös örökségét képező, a jövő nemzedékek számára megőrzendő természeti és kulturális értékekre. Ezek közé a természeti értékek közé tartozik az erdő, a termőföld, a felszín alatti és a felszín feletti vízbázis, továbbá a biológiai diverzitás, vagyis sokféleség. 2013-as tevékenységünk kiemelt fontosságú eleme volt az egészséges ivóvízhez való jog deklarálása mind a hazai, mind pedig a nemzetközi jogi fórumokon. A Budapesti Víz Világtalálkozó előrendez­vényeként március 29-én először Pécsett vettünk részt egy konferencián. Itt a Külügyminisztériummal közösen „A vízhez való jog és a magyar alapjogvédelem rendszere” címmel tanácskoztunk, majd a svájci székhelyű WaterLex szervezettel közösen a víz és az emberi jogok 2015 utáni napirend keretében szerveztünk egy találkozót Genfben, továbbá a Budapesti Víz Világtalálkozón Szabó Marcel biztoshelyettes is felszólalt, és ennek a területnek a fontosságára hívta fel a figyelmet. Meglepő módon az ivóvízhez való hozzájutás nemcsak a harmadik világ vagy fejlődő világ problémája, hanem bizonyos vetületben hazánkban is jelentkezik. Talán emlékeznek rá, 2013 nyarán Ózdon az önkormányzat közkutakat záratott el, és emiatt kellett vizsgálatot indítani, ugyanis több mint ezer háztartásban nincs vezetékes víz ezen a településen, úgyhogy ez több ezer embert érintett. A városi önkormányzat képviselő-testülete egy rendeletet hozott, amely szerint a közműves vízellátásba be nem kötött ingatlanok lakói jogszerű fogyasztóként a közterületen található közkifolyók vizét díjfizetés ellenében vehetik igénybe. A nyári hónapokban a felhalmozott köztartozások miatt az önkormányzat 27 kutat elzáratott, 62 további kúton pedig csökkentette a víznyomást, ha jól tudom, end-of-pipe módszerrel lehet ezt megcsinálni. Az elzárt, illetve nyomáscsökkentett kutakon a személyenkénti vízfogyasztás 27, illetve 17 liter/fő volt; a törvényi szabályozás minimálisan 20 liter vizet ír elő, amit kötelező biztosítani. Úgy egyébként az önkormányzati rendelet a fizetendő vízdíjat 30 literre állapította meg, hogy ezzel a káoszt tovább növelje. Magyarországon egy átlagos ember vízfogyasztása nagyjából 100 liter, ebből alig 3-4 liter az, amit ténylegesen fogyasztásra ‑ ivásra és főzésre ‑ használ, a fennmaradó nagyobb hányad tulajdonképpen a személy higiéniai szükségleteinek a kielégítését szolgálja. Ezekből az adatokból jól látható, hogy a vízfogyasztás minimális szint alá szorítása igen komoly egészségügyi, infektológiai, járványügyi kockázatot fog jelenteni. A jövő nemzedék érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettessel közösen készítettünk egy jelentést, és ebben meg kellett állapítanunk, hogy az államnak akkor is kötelezettsége a létminimumhoz szükséges ivóvíz, tiszta és egészséges ivóvíz biztosítása, ha az érintett képtelen ennek a költségeit viselni. Kiemelt figyelmet kell fordítanunk az Alaptörvény P) cikke által védett erdőkre is. A Vidékfejlesztési Minisztérium 2012-ben egyeztetésre bocsátotta az erdőgazdálkodásról és az erdők védelméről szóló törvény egy módosítását, amellyel több szempontból nem értettünk egyet. Muszáj volt rámutatni arra, hogy a tervezett változások hátrányosan érintenék a tarvágás tilalmát, lazítanának ezeken a szabályokon, illetve a folyamatos erdőborítási kötelezettség megszüntetése a síkvidéki erdőkön szintén olyan kérdés volt, amelyben hangot kellett adnunk az egyet nem értésünknek. Ezeket a legnagyobb megelégedésünkre a minisztérium el is fogadta, és ennek következtében a későbbi tervezetekből ezek a kifogásolt részek már kimaradtak. Szerintem nagyon fontos eseménye volt a 2013-as évnek az ENSZ főtitkárának szeptember 17-én kiadott, a generációk közötti szolidaritásról és a jövő generációk szükségleteiről szóló jelentése, amelyben a magyar ombudsmani rendszert a világ azon nyolc nemzeti intézményei között tüntette fel, amelyek egyedülálló módon intézményesített formában próbálják elérni a jövő nemzedékek érdekeinek az érvényesítését. Ennek a jelentésnek a hatására hivatalunk egy háromnapos konferenciát szervezett, amelyben az ENSZ-főtitkári jelentésben szereplő nemzeti intézményekkel való együttműködést igyekezett elérni. A konferencián a jövő nemzedékek érdekein dolgozó nemzeti intézmények elfogadták azt a budapesti nyilatkozatot, amelyben létrehozták a nemzetközi hálózatukat az intézményi kapcsolattartás, illetve tapasztalatcsere érdekében. Követve a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának korábbi gyakorlatát, együttműködési megállapodást kötöttünk a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületével, amelynek segítségével olyan tanácskozásokat szervezünk, ahol is az uniós környezetvédelmi alapelvek és hatásuk felmérését igyekszünk elérni tapasztalatcserén, információcserén annak érdekében, hogy a közigazgatási bíráskodásban mindazok az értékek, amelyek a természetvédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatosak, minél inkább gyakorlattá váljanak. (12.30)Fontosnak tartottuk fölhívni a figyelmet arra is, és ez is a 2013-as év munkájához kapcsolódik, hogy a termőföld hazánk természeti adottságaiból következően közös nemzeti örökségünk. Tekintettel arra, hogy igen lassú a termőföldképződés ideje, hosszú éveken át alakulhat csak ki a talajnak az a tulajdonsága, ami alkalmassá teszi arra, hogy az ember mezőgazdasági termelést folytathasson rajta, ugyanakkor nagyon sérülékeny nemzeti kincsünkről van szó, meglátásunk szerint az a biogazdálkodás, ami ennek a termőföldnek az újratermelődését szolgálja, olyan alkotmányos érték, amivel kapcsolatban az államnak intézményvédelmi kötelezettsége van. Az egyik fontos jelentésünkben ezt ki is emeltük. Ezt tehát meg kell őrizni, és a jogi szabályozásban a termőföld, tulajdonformára tekintet nélkül, védendő érték.A másik biztoshelyettesi munkával kapcsolatban engedjék meg, hogy néhány észrevételt tegyek. Ugye, a nemzetiségi jogok védelme kitüntetett fókuszpontja az ombudsman működésének. A lakosság körülbelül 10 százaléka tekinthető olyannak, ami nemzetiségi identitással bír, ennek ellenére a panaszok száma nem tükrözi ezt az arányt. Nem hiszem, hogy ennyire jó lenne a helyzet. Mindenesetre a hivatalból indított ügyek jelentőségét, súlyát, valamint a jogtudatosság növelése érdekében tett biztosi és nemzetiségi biztoshelyettesi munkát ez még inkább jelentőssé teszi.2013-ban az ombudsmani hivatal nemzetiségi önkormányzatokkal kapcsolatos vizsgálatai főként az önkormányzatok belső ellenőrzésének kérdéseivel, a jogi szabályozás változásaival, a helyi és települési nemzetiségi önkormányzatok együttműködésével álltak kapcsolatban. Engedjék meg, hogy ebből is néhány jelentősebb megállapítást, jelentést önök elé tárjak. A népszámlálás során önkéntesen lehetett nyilatkozni a nemzetiséghez tartozásról, és az adatfelvétel idején még nem volt közismert, hogy ezeket az adatokat később választási célra is fel fogják használni.A felmerülő aggályok miatt az akkori alapvető biztos még 2012-ben az Alkotmánybírósághoz fordult, a testület azonban úgy ítélte meg, hogy ez a szabályozás nem ellentétes az Alaptörvénnyel. 2013 első felében egy újabb ombudsmani vizsgálat folyt, ami azt igazolta, hogy a népszámlálási adatok felhasználása önmagában nem képes kizárni a választási visszaélés lehetőségét, valamint arra is fényt vetett, arra is rámutatott, hogy a szabályozás ilyen módja az olyan településeken is megakadályozza az önkormányzatok megalakulását, ahol erre egyébként szükség lenne.Nagyon fontos fókuszpont volt a nemzetiségi oktatáshoz való jog érvényesülése. Ezeknek a közösségeknek a megmaradása szempontjából ez kulcsfontosságú kérdés, mert igen előrehaladott az asszimiláció, és ilyen körülmények között a nemzetiségi lét jövője egyre inkább a nemzetiségi neveléstől, illetve az oktatás hatékonyságától függ. Az e körhöz tartozó vizsgálatok közül kiemelném a nemzetiségi nyelvekből tehető nemzetiségi nyelvvizsgákkal kapcsolatos jelentést. Ez a jelentés megállapította, hogy a nemzetiségi pedagógusképzés hiányterületeire és a vendégtanárok nyújtotta támogatás korlátozott voltára is figyelemmel a nemzetiségi nyelvi jogok biztosítása körében az állam kötelezettsége, hogy bolgár, lengyel, örmény, ruszin és ukrán nyelvekből is megteremtse az akkreditált, hazai viszonyok között elismert nyelvvizsga objektív lehetőségét.Vizsgáltuk 2013-ban az anyanyelvhasználatot ‑ ami, ugye, visszaszorulóban van az asszimiláció miatt ‑, a nyelvi revitalizáció lehetőségeit. Ebben a körben elsősorban a közigazgatási eljárásokban, büntetőügyekben, polgári peres ügyekben, illetve önkormányzati körülmények között a nyelvhasználat lehetőségeit tekintettük át.És végül egy kényes kérdés, a gyűlölet-bűn­cselek­mények kérdése, amelyek tulajdonképpeni fókuszában kizárólag a roma lakosság található. Itt mi egy jogszabály-módosítást javasoltunk, ezzel az Igazságügyi Minisztérium nem értett egyet. Szerintük a kizárólag a jogosulatlan közbiztonsági tevékenységet folytató, pontosabban ennek tilalmát megfogalmazó szabályok alapvetően jók, és inkább a jogalkalmazás az, ami nem képes ezeket megfelelően kezelni. Ez azonban már a 2014-es évben történt, tehát erről majd a következő évben szeretnék beszámolni.Ha megengedik, akkor nagyon röviden igyekeztem összefoglalni vagy szóban kiegészíteni azt, amit önök megkaptak. Azt hiszem, záró gondolatként azt mondhatnám, hogy az a kiváló kollegiális és szakmai bizalmi kapcsolat, ami a helyetteseimhez fűz, lehetővé teszi azt is, hogy sokkal nagyobb önállósággal, önálló profillal, arcéllel jelenjenek meg a nyilvánosság előtt. Ennek megfelelően már 2014-re átnyúlóan, de megerősítettük a biztoshelyettesek titkárságainak szervezeti felépítését, illetve 2015-től lényegében már önálló vizsgálati jogkört is kaptak a reszortjukba tartozó ügyekben, természetesen azzal, hogy közjogilag mindenért én vagyok a felelős a továbbiakban is.Nagyon köszönöm a kitüntető figyelmüket, és remélem, a 2013-as év, amelynek csak egy részéért vállalhatok felelősséget, az önök elismerését is el fogja nyerni. Nagyon szépen köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Billentyűparancsok

j előző beszéd k következő beszéd