• VÉCSEY LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság 2015. június 25-ei ülésén megtárgyalta a természetes személyek adósságrendezéséről szóló T/4890. számú törvényjavaslatot. A bizottsági ülés során a tagok megtárgyalták az Igazságügyi bizottság módosító javaslatát, illetve a Törvényalkotási bizottság saját módosító javaslatát. Az említett módosító javaslatokat, illetve az Igazságügyi bizottság módosító javaslatának egyes pontjait bizottságunk 26 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 6 tartózkodás mellett elfogadta. A magáncsődeljárás lényege abban fogalmazható meg, hogy az adósnak jogi keretet biztosít a tartozás rendezésére vonatkozóan a hitelezőivel történő megállapodásra. A tervezett magáncsődeljárás elsősorban a hiteladósok, illetve a többfelé fizetési késedelmet felhalmozó személyek adósságcsapdából való kikerülését tűzi ki célul, tekintettel arra, hogy ezeket a lakossági csoportokat a végrehajtási és kényszerértékesítési eljárásokban történő adósságrendezés csődvédelem nélkül nehéz helyzetbe sodorhatná. A magáncsőd-szabályozás az eddig bevezetett, banki adósokat segítő állami intézkedéseket követi, azokkal koherens rendszert alkotva. A fizetési nehézségekkel küzdő családok, elsősorban a hiteladósok problémáinak megoldását, amennyiben legalább minimális vagyonnal és törlesztőképességgel rendelkeznek, a magáncsődeljárásnak nevezett adósságrendezési eljárás hatékonyan tudja elősegíteni, végső soron az adósságcsapdából való kikerülést lehet vele elérni. A bizottságban elhangzott ellenzéki felvetések kapcsán hangsúlyosan merült fel, és hangsúlyozni is szeretném, hogy önkéntes alávetésről van szó, tehát a törvényjavaslat senkit semmire nem kényszerít. Amennyiben az adós maga úgy ítéli meg, hogy szükséges a családja, saját anyagi biztonsága szempontjából ezt az eljárást követnie, akkor ezt megteheti, egyébként semmiféle kényszer vele szemben nem érvényesül. Minderre tekintettel a bizottság az összegző módosító javaslatot és az összegző jelentést 26 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 6 tartózkodás mellett fogadta el. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • KISS LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hat tartózkodás volt, ez a szocialista frakció részéről érkezett, ezért néhány pontban szeretném azokat az érveket felvázolni, ami alapján a vitában is érveltünk a bizottság ülésén, és ami alapján a 6 tartózkodó szavazatot leadtuk. A tartózkodásnak leginkább az volt az oka, hogy úgy éreztük, hogy ez egy jó irányba tett nem túl jó, nem túl szerencsés, nem túl erős lépés, mert úgy érezzük, hogy ez a javaslat gyámság alá vonja azokat, akiknek van jövedelme, de nem jól bánnak a pénzükkel, de nem segít azoknak az életén, helyzetén, akiknek nincs jövedelme.Külön szeretném kiemelni, hogy azokat a díjhátralékosokat, akik szép számmal, több mint 150 ezren vannak ebben az országban, gyakorlatilag ez a javaslat semmilyen módon nem képes segíteni. Tehát minden jóindulat ellenére azt tudom mondani, hogy valójában csak félmegoldás az, ami előttünk van, vagy talán azt lehet mondani, hogy még félmegoldás sem. Az MSZP-nek ‑ ezt elmondtuk a vitában is ‑ van más javaslata. Van olyan javaslata, ami a jelenlegi előttünk lévő javaslathoz képest jobban kezelné ezt a kérdést, ezt a vitában majd ismertetni fogjuk. A bizottsági ülésen nyilván szó került ennek a valamilyen módon való bemutatására. Ugyanakkor azt is szeretném jelezni, hogy az előttünk lévő KDNP-s kezdeményezéshez már a vita szakaszában is számos módosító indítvány született, szocialista módosító indítvány is, de a TAB előtt lévő kezdeményezés is mintegy 29 pontban toldozgatja és pontosítja az előterjesztést. Ez jól mutatja azért azt, hogy mennyire előkészítetlen volt az előttünk fekvő törvényjavaslat. Ezt a 29 pontot egy 68 pontos helyesírás-ellenőrző program egészíti ki, amelyben nyelvhelyességi, ragozási és egybeírási, különírási problémák megoldásait láthatjuk.Nem akarok ezen gúnyolódni, mert nyilvánvalóan, ahol dolgoznak, ott hullik a forgács, tehát a tévedés lehetősége mindenütt megvan, ám azért mégiscsak azt tudom mondani, hogy egy ilyen javaslat során azért az, hogy a helyesírási problémák is ilyen nagyfokúak a törvényben, az előttünk lévő javaslatban, mindenképpen mutatja, hogy ez bizony átgondolásra méltó lehet. Annál is inkább, mert egy olyan túlbürokrazi… bürokratizált ‑ én is útelágazádoshoz érkeztem (Korózs Lajos nevet.) ‑, egy olyan túlbürokratizált rendszert eredményez, amely, azt lehet mondani, hogy adós legyen a talpán, aki a végére ér ennek a jogi tortúrának. Mindezek miatt azt kell mondjam, hogy mivel ez egy jó irányba tett nem túl jó lépés, a Szocialista Párt nem tudja ezt támogatni, éppen ezért a TAB-ban sem támogattuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a T/4890. számú törvényjavaslatot és a Törvényalkotási bizottság 2015. június 25-i ülésén 1-29.pontok alatt előterjesztett bizottsági módosító javaslatait. A további előterjesztői nyilatkozatomat majd a zárszóban kívánom előadni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. VÍZKELETY MARIANN igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lezárult a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat általános és részletes vitája. Ennek során számos javaslat hangzott el, de az országgyűlési képviselők által beadott módosító indítványok nem érintették a törvényjavaslat koncepciójának alapvető kérdéseit. Minden parlamenti frakció alapvetően támogatta a magáncsődvédelem bevezetését, mint a családok adósságcsapdából való kikerülésének intézményes és számos országban bevezetett jogintézményét. Senki sem vitatta, sőt elismerték és támogatták a szabályozás célját és jogi kereteit. A tárgybéli szabályozás céljai a következők. A törvénynek meg kell valósítania az adósságcsapdába került és ezek közül is elsősorban a fizetésképtelenné vált hiteladós családok adósságainak rendezését. Ami a véleménykülönbségeket okozza, az az, hogyan lehet úgy védeni az adóst, hogy az adós és a hitelezőik érdekeinek lehetőség szerinti legnagyobb összehangolásával történjék az meg. Hogyan valósulhat meg a fenti cél az adósságrendezésre vonatkozó új törvénnyel? Az adósságrendezésnek méltányosnak kell lennie, az adósok és a hitelezőik érdekeit egyaránt figyelembe kell venni. Olyan eljárást kell kidolgozni, amely legalább egy minimális konszenzust teremt az adós és hitelezői között. A bíróság ezért akkor szabja meg az adósságtörlesztés részletes feltételeit, és ennek keretében akkor dönt az adós vagyonának értékesítéséről, ha sem bíróságon kívül, sem a bírósági csődnyitást követően nem születik egyezség vagy az adós azt nem tartja be. Figyelmet érdemel, hogy a törvényjavaslat számos adósvédő szabályt tartalmaz, méghozzá nemcsak a jelzáloghitel-adósokra, hanem azok kezeseire és zálogkötelezettjeire, továbbá azokra is, akik a lakóingatlanuknak nem tulajdonosai, hanem lízingelik azt. Mindazonáltal tényként kell kezelnünk, hogy a vagyonukon felül jóval túladósodott és magán­csődvédelem nélkül a kényszerértékesítés közvetlen veszélyével szembesülő, többfelé fizetési késedelmeket felhalmozó családok közül azok tudják az eljárás előnyeit kiaknázni, akik az elvárt mértékben és éveken keresztül folyamatosan teljesítik a csődegyezségben vállaltakat. Ugyancsak elvárható az adóstól, hogy ha megkapta az előzetes csődvédelmet, addig is, amíg nem születik egyezség vagy bírósági határozat, legalább a jogszabályban előírt mértékű, csökkentett összegű törlesztőrészleteket fizesse meg, azaz ne szüntesse be teljesen a hitelezők irányába a fizetési kötelezettségei teljesítését. Az is érthető jogalkotói elvárás, hogy a csődvédelem alatt ne növekedjen az adósságállomány, ezért legalább a tartásdíjat, társasházi közös költséget és a közműdíjakat ilyenkor is fizetni kell. Mindezeket azért bocsátom előre, hogy bemutassam annak indokát, miért nem támogat a kormány egyes képviselői indítványokat, és miért tartja azokat teljesen megalapozatlannak. Mindenekelőtt kiemelem, hogy a jelenlegi körülmények között nem támogathatók azok a módosító javaslatok, amelyek engednék a csődvédelmet azokban az esetekben is, amikor az adós még nem fizetésképtelen, vagy még csak kis összegű fizetési elmaradásai vannak. Ha ilyen szabályt a kormány támogatna, az sokkal inkább rombolná a társadalom fizetési fegyelmét, ezért nemzetgazdasági kára meghaladná a várható előnyöket. Tisztelt Országgyűlés! A tisztelt Országgyűlés is tudatában van annak, hogy most a legsürgetőbb feladat azoknak a családoknak a csődvédelemben részesítése, akiknek a lakóingatlanuk árverezésével kellene szembenézniük, ha ezt a törvényt most nem alkotnánk meg. A csődvédelemre a legsürgetőbben ezek a családok szorulnak rá, nemcsak a hiteltartozásaik miatt, hanem amiatt is, mert már többfelé jelentősen eladósodtak. Látni kell, hogy ezek a családok ma sem költenek többet a mindennapi létfenntartásukra, mint amit a jelen törvényjavaslat az adósok számára a munkabérből, vállalkozói nyereségükből visszahagy. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a törvényjavaslat a méltánylandó családi körülményeket figyelembe veszi. Ilyen például a rendkívüli kiadások, tartós betegség, idős vagy eltartásra szoruló családtag. Ugyancsak külön kezeli a jogalkotó az egyéni vállalkozás folytatásához szükséges eszközöket. Ezeket az adós bizonyos értékhatár alatt megtarthatja, nem kell azokat értékesíteni az adósságrendezéshez. Ez a törvényjavaslat tehát több bevételt és vagyont hagy a családoknál, mintha végrehajtás alatt állnának. (18.50)A jelen törvényjavaslat előnye, hogy akár öt évre is nyújtható a csődvédelem, de ennek az az ára, hogy minden hitelező legalább a törvényben előírt minimális megtérülést az eljárás végéig megkapja. Tévednek azok a hozzászólók, akik adósrabszolgaságról vagy túlzott állami felügyeletről beszélnek, vagy eltúlzottnak tartják a családi vagyonfelügyelő jogosítványait. Aki elolvasta a törvényjavaslatot, az látja, hogy a jogalkotó először egy rugalmas jogi keretet biztosít, az úgynevezett bíróságon kívüli adósságrendezési eljárással, ahol nincs az adós mellé kirendelve családi vagyonfelügyelő. A családi csődvédelmi szolgálat csak azt vizsgálja, hogy az adós megfelel-e a törvényi feltételeknek, minden szükséges dokumentumot és nyilatkozatot benyújtott-e, továbbá a csődvédelmi szolgálat biztosítja a jogi lehetőséget a korábban nem ismert hitelezőknek arra, hogy az eljárásba beléphessenek. A jogalkotó tehát ebben az egyszerűsített eljárásban az adós becsületességére és együttműködésére épül. Ha viszont kiderül, hogy az adós nem tartja be a szabályokat, vagy a vagyonát, jövedelmét eltitkolja, akkor megszűnik a csődvédelem, az eljárást bíróság szünteti meg.Ha az első, bíróságon kívüli egyezségkötés nem valósul meg, az eljárás bírósági magáncsődeljárásként folytatódik tovább. Itt már erős érvek szólnak amellett, hogy erősebb legyen az adós feletti állami felügyelet, de ezt az állami felügyeletet a családi vagyonfelügyelő nem öncélúan, hanem az adósságrendezés által indokolt formában és mértékben, az eljárás szabályosságának biztosítása érdekében gyakorolhatja, a törvény és a végrehajtási rendeletek keretei között. Óriási félreértés lenne azt hinni, hogy a családi vagyonfelügyelői rendszer létrehozatalának célja az adós életének korlátok közé szorítása. A családi vagyonfelügyelők sokkal inkább a bíróság számára végeznek majd döntés-előkészítő tevékenységet, feladatuk továbbá az adós és a hitelezők között az egyezségkötés támogatása; ennek sikertelensége esetén pedig olyan adminisztratív és koordinációs teendők ellátása, amelyek megkímélik az adóst, a hitelezőket és főként a bíróságot a felesleges munkatehertől és költségektől. Remélhetjük, hogy a magáncsőd jogi keretei között a többéves fizetési átütemezések meg tudják szüntetni a családok fizetési nehézségeit, amennyiben ehhez türelemmel és fegyelemmel állnak hozzá. Végezetül megemlítem, hogy olyan módosító javaslatokat támogat a kormány és az előterjesztő, ami az állam újszerű szerepvállalását jelenti az adósságrendezésben. Ez az úgynevezett törlesztési támogatás, amelyet végrehajtási rendeletben szabályozott feltételekkel és összegben vehetnek majd igénybe azok a jelzáloghitel-adósok, akik meg akarják tartani a lakóingatlanukat. A kormány azokra a lakossági csoportokra is gondolt, akik nem képesek az adósságtörlesztést teljesíteni. Számukra a „Nemzeti Eszközkezelő” program kibővítése jelenthet megoldást. Az erre vonatkozó törvénymódosítás a jelen törvényjavaslathoz bizottsági módosító indítvánnyal került benyújtásra.Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatot szavazatukkal támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A költő szavaival mondhatnám: „Egy, csak egy legény van talpon a vidéken”, Vejkey Imre képviselő úr az előterjesztők padsoraiból. Úgy látszik, már csak ő bírta kondival ezt az egészet. Nézzék, annak idején, amikor felszólaltam az ügyben, tételesen végigmondtam, hogy mi a kifogásunk vele. Nem igazán azokat a társadalmi csoportokat célozta meg az előterjesztés, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a kormányzati segítségre véleményünk szerint. Annál is inkább, mert mi ettől tudtunk jobbat, hiszen háromszor benyújtottuk az elmúlt években a probléma megoldásához rendelt törvény-előterjesztést, de sajnálatos módon ezt a kormányzati többség mindig leszavazta. Elég pancser munka ez, ami idekerült az Országgyűlés elé, és ez nem a képviselőcsoportot és nem a képviselőket jellemzi vagy minősíti, hanem azt a kormányzati munkát és tárca-előterjesztést, amelyik képes behozni egy olyan törvényjavaslatot az Országgyűlés elé, amelyik 129 oldalas, majd később 71 oldalon keresztül módosító indítványokat nyújtanak be hozzá. Én azt gondolom, hogy maga ez a minősítés, hogy 71 oldalon keresztül magyarázzák azt, hogy az előző előterjesztésben mi volt rossz, vagy mit csináltak rosszul, annál is inkább mondom, hogy ez a tárca felelőssége, és a kormány felelőssége. Ha évek voltak arra, hogy ezt megfogalmazzák és paragrafusokba öntsék, akkor két kérdést érdemes feltenni, hogy milyen tárcaegyeztetések zajlottak ezt megelőzően, a másik kérdés az, hogy milyen tárcaközi egyeztetések folytak kormányzati szinten, no pláne, milyen volt a közigazgatási államtitkári értekezletnek a minősége, és milyen volt a kormányülés minősége, ha ennyi hibával tudtak benyújtani egy előterjesztést az Országgyűlés elé. És ha 71 oldalon keresztül kell pontosítani, magyarázni azt, hogy az előzőben mi volt rossz, akkor erre nincs más minősítés, mint hogy pancser munka. Nézzék, a legfrissebb statisztikai adatok szerint 182 ezer jelzáloghiteles van, akinek problémái vannak. Ehhez képest azt mondja a Magyar Nemzeti Bank egy háttértanulmányában, hogy olyan 20-25 ezer embernek vagy családnak tudnak segíteni ezzel a megoldási javaslattal. Ha 20-25 ezer családnak tudnak segíteni, és van 182 ezer, valamilyen okból kifolyólag problémás jelzáloghiteles, akkor itt mégiscsak 157 ezer differencia van a kettő között, és 157 ezer esetben nagy valószínűséggel nem fognak tudni segíteni. Említette államtitkár asszony a Nemzeti Eszközkezelő szervezetet, amit én egy fiktív szervezetnek tartok változatlanul, annak ellenére, hogy a kvótákat az előző két évben próbálták kitölteni, de ha megnézik a statisztikai adatokat, kedves barátaim, akkor az év első felében, kiírtam magamnak pontosan, 1563 családon tudtak segíteni a Nemzeti Eszközkezelőben. Hát százszor nagyobb szükség lenne rá, százszor annyi problémás eset van, mint amennyi embernek vagy családnak a Nemzeti Eszközkezelő segíteni tud. Százszor nagyobb a baj, mint amit itt tudnak kezelni ezzel az előterjesztéssel. És hát, amit mondtam az előbb: nekünk ettől százszor jobb javaslatunk volt. Nem vitatom el azt a szándékot, amelyet képviselő úr itt az elmúlt hónapban, hiszen most már másodszor kerül ide az Országgyűlés elé ennek a törvénynek a tárgyalása, ilyen-olyan tárgyalása, ezt a szándékot nem vitatom el, nem vitatom el azt, hogy igyekeznek segíteni, de változatlanul azt kell hogy mondjam, nem a legsúlyosabb problémákkal küszködő embereken segítenek. Én a felszólalásomban kitértem arra, hogy milyen rezsitartozások, rezsihátralékok vannak. És még egy keresetlen mondatot engedjenek meg befejezésképpen: hamarosan le fog zárulni a kilakoltatási moratórium. Kedves barátaim, nem akarok riogatni senkit, de itt tízezrével lesznek olyan családok, akikre végrehajtást fognak elrendelni a bankok, mert ezt nem tudták megtenni, vagy csak korlátosan tudták megtenni az elmúlt hónapokban vagy az elmúlt másfél-két évben. Ha ez így lesz, és csak 20-25 ezer családnak tudnak ezzel a törvénnyel segíteni, nem becsülöm le ennek a hatását, de mégis azt mondom, hogy legfeljebb tartózkodni fogunk tudni ebben a kérdésben, mert a legégetőbb problémákra nem ad választ ez az előterjesztés. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Már a vitánál jeleztük, hogy ‑ ahogy képviselőtársam is elmondta - ponto­san annak a rétegnek nem segít ez a törvény, akinek a legégetőbb szüksége lenne rá. Ráadásul kritikaként már megfogalmaztuk a vitánál is, hogy miért kellett a kormánynak öt évet várni erre. 2010 után háromszor nyújtotta be a Magyar Szocialista Párt a kezdeményezést a családi csődvédelemre, akkor mind a háromszor lesöpörték az asztalról. Azóta eltelt megint két-három év, és megint itt vitatkozunk a törvényről, és megint azokon nem fog tudni segíteni, akiken a legjobban kellene.(19.00)Államtitkár asszony azt mondta, hogyha elolvastuk volna a törvényt, vagy aki olvasta a törvényt. Mindig arra hivatkoznak, hogy mi nem ismerjük, vagy netán nem akarjuk elolvasni ezeket az anyagokat. Igenis el szoktuk olvasni. És utána jönnek azok a kritikák, hogy miért adunk be módosítókat vagy miért nem adtunk be módosítókat. Itt is hiába adta be az ember a jó szándékú módosítóit, folyamatosan lesöprik az asztalról. Képviselőtársam már elmondta, hogy ez a törvény nem segít a közműtartozással rendelkező családokon. Most körülbelül 94-96 milliárd forinttal tartozik a lakosság. Közműtartozásról beszélünk. Igaz, hogy javult egy icipicit a mutató a 110 milliárdhoz képest, de 30 milliárd forint közműtartozás 30 napon belül keletkezik minden hónapban. Minden hónapban újabb 30 milliárd forintot halmoznak fel a lakosok díjhátralékban.A másik, hogy most ki kell térni a statisztikákra. A múlt héten jelent meg, hogy a KSH most már nem fogja publikálni a létminimumadatokat (Korózs Lajos: Szégyen!), több mint száz év után megszűnik ez a fajta publikálás. Nekem van egy félelmem, hogy ez az egész azért indult el, mert megint jön majd a szeptember, amikor a szegénységi adatokat kellene közölni a kormánynak vagy a KSH-nak. Ugyebár tavaly ebből óriási botrány volt, mert szeptember helyett sikerült kiadni a szegénységi mutatókat november végén, és most ezt megelőzve a KSH közli, hogy ezt a módszert most már befejeztük, innentől fogva valami újat fogunk kitalálni. Csak, tudja, államtitkár asszony, amikor a magyar családoknak több mint 70 százaléka egy váratlan kiadást nem tud ma Magyarországon megfinanszírozni, és itt senki ne gondoljon több százezer forintra, 50-60 ezer forintról beszélünk ma Magyarországon, egy váratlan kiadásról, 50-60 ezer forintot ma az átlagcsaládok több mint 70 százaléka nem tud megfinanszírozni, akkor jönnek most azzal a családi csődvédelemmel, ami egy nagyon-nagyon szűk réteget tud támogatni, ha egyáltalán majd részt akar venni benne. Mert ez is egy kérdés, hogy akar-e majd ilyen szigorú feltételek mellett ebben részt venni. Szóval, az a legfelháborítóbb, hogy idejönnek, és azt mondják, hogy nem olvastuk vagy talán olvastuk a törvényt. Mondom megint, hogy kritikaként éljük meg mindig, hogy az egyik államtitkár azt mondja, hogy miért nem adunk be módosítót, a másik meg azért fogja kritizálni az ellenzéket, mert felelőtlenül adja be a módosítókat. Hozzáteszem, mindig ugyanaz a vége: bizottsági ülésen le van szavazva, bármilyen jobbító szándékkal fordulunk az adott bizottsághoz. Bármilyen jobbító szándékkal.És amikor itt arról beszélünk, hogy mennyire segíteni kellene a családokon: hiába van eszközkezelő, hiába van ócsai lakópark, ahogy képviselőtársam elmondta, sokkal nagyobb a baj, mint hogy most 15 vagy 20 ezer családról beszéljünk. Sokkal nagyobb a baj! Évek teltek el, nem csináltak semmit, és most is egy felemás törvény született. Inkább azon kellene elgondolkodni, hogy hogyan készítik ezeket a törvényeket, és végre a magyar családokra kellene már gondolni! Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Döbbenetes az a csomag, amit most letettek elénk az asztalra. Döbbenetes az a slendriánság, az a többéves huzavona utáni szánalmas munkateljesítmény, amit a kormányzat kiizzadt magából. Egészen egyszerűen elképesztő, hogy egy alig több mint százoldalas javaslatot most több mint hetven oldalon módosítgatnak. Hogyan képzelik azt, hogy idetesznek egy 185 pontos módosítást, amelyben van egyébként egy-két olyan elem, amit én magam tudok támogatni, egy-két olyan könnyítő feltétel, amely előnyös lehet bizonyos adósokra nézve, de rendszerszinten nemhogy képtelenek beavatkozni ebbe, nem is akarnak önök beavatkozni ebbe az egészbe. Azon módosító indítványaink, amelyek célja az volt, hogy ne egy ilyen erőteljesen leszűkített és erőszakos rendszer alakuljon ki, amit önök létrehoztak, egész egyszerűen lesöprésre kerültek, mindenfajta végiggondolás nélkül. (Korózs Lajos: Ez így van.) Elmondtunk egy egyszerű példát, melynek értelmében a banki trükközések, különféle értékbecslések, ingatlanpiaci változások következtében nagyon könnyen előállhat olyan helyzet, hogy egy átlagos devizahitel-károsult ingatlanját olyan értékűre becsülik fel, hogy a papíron kimutatott, nem valós, hanem annál sokkal magasabb tartozása jóval meghaladja az ingatlan értékének a dupláját. Önök tudatosan, direkt, csalárd és bűnös módon tízezreket kizárnak a segítség lehetőségéből. Tízezreket zárnak ki ebből a rendszerből, pedig most, egy-két módosító javaslat befogadásával levegőhöz tudnák juttatni legalább azokat, akik erre nyitottak és érdekeltek. Mert én azt mondom, hogy ez a módszertan, amit önök létrehoztak, agresszív, erőszakos, beavatkozó, bizonyos szempontból megerőszakolja a családok életét. Annyira agresszívan avatkoznak be, hogy van olyan modell, amelynek értelmében egy családtagra jutva kevesebb pénz marad szabadon elkölthető módon, mint egy közmunkásbér. Ez agresszív. Tehát ezen nincs mit szépíteni, ez egy nagyon erőteljes beavatkozás. Ugyanakkor most szavazatokat kérnek tőlünk, támogató szavazatokat. Adott esetben mi ezt meg is tudjuk adni, hiszen a rendszer önkéntes, az az egyetlen jó van benne, hogy az fog erre jelentkezni, aki saját magára nézve ezt előnyösnek tartja. Tehát nem a Jobbiké lesz a felelősség egy igen szavazat esetén, hogy belerángatja az érintetteket egy ennyire erőszakos és ennyire az életüket megfogó többéves szisztémába, hiszen ahogy az árfolyamgátnál, most is nyilvánvaló módon azt fogjuk mondani, hogy aki ezt magára nézve jó megoldásnak tartja, válassza ezt. De sajnálatos módon az szerepel az önök által letett csomagban, hogy a részletes szabályozás végrehajtási része kormányrendeletbe lesz utalva, és a 106. § egyértelműen kimondja, hogy kormányrendeletben határoznak az adósságrendezésre nyújtandó állami támogatások feltételeiről, mértékéről, folyósításáról, felhasználásának ellenőrzéséről, vagyonfelügyelő közreműködésének szabályairól, részletes feladatairól, a szakmai felügyelet szabályairól. Tehát önök összeraktak egy helyesírási hibáktól hemzsegő, slendrián alapmunkát, ezt utána majdnem ugyanakkora terjedelemmel kozmetikázták, és még így sem tudtak eljutni odáig, hogy ne későbbi kormányrendeletekben akarjanak nagyon lényegi kérdéseket szabályozni. Aztán ideállnak, leszólják az ellenzéket, miszerint nem is olvasta a javaslatot, de azért támogató szavazatokat kérnek ehhez az egész csomaghoz. Hát kell azért lélekbátorság ehhez, azt kell hogy mondjam. Mindezzel nem lenne semmi baj, hiszen az ellenzék komfort- vagy diszkomfortérzete nem lehet szempont ebben a Házban, de bizony a helyzet az, hogy az önök által letett csomag erőszakosan szűkítő feltételeivel tudatosan zárja ki azt a több tízezer embert, akin segíthetne. Éppen ezért, bár a javaslatot lehet, hogy támogatni fogjuk, de reményeink szerint érezni fogják azoknak az embereknek a leheletét a tarkójukon, akiket kizárnak a segítség legkisebb lehetőségeiből is, hiszen itt a jóval több mint 150 ezer bajba jutott közül nemzeti eszközkezelőstül, magáncsődöstül önök összesen nem képesek még az egyharmadnak sem segíteni. Tehát otthagyják az embereket az út szélén. És elmondható az is, az, hogy 20-25 ezer emberen segíthet esetlegesen ez a csomag, ez tárgyszerűen nem igaz, konkrétan nem igaz. A legoptimistább becslés, a 25 ezres az MNB egyik ügyvezető igazgatójától származik, aki azt mondta, hogy 25 ezer ember lehet képes részt venni ebben a rendszerben, az önök szűkítő feltételei után. A rendszerben való részvételhez ugyanakkor képesség és hajlandóság kell együttesen. Megnézném azt, hogy hányan lesznek hajlandók ennyire erőszakos feltételeknek kitenni magukat, még egyszer mondom, annak, hogy bizonyos modellek szerint úgy is alakulhat a családi csődvédelem intézménye, hogy egy családtagra vonatkozóan kevesebb szabadon elkölthető jövedelem marad, mint egy közmunkásbér. (Korózs Lajos: Ez így van.)Éppen ezért mi arra szólítjuk fel önöket, hogy ezeket a durva szűkítő feltételeket vegyék ki, a családok életébe ne avatkozzanak bele ilyen erőszakos módon, és nyilvánvaló módon még egyszer gondolják át azokat a módosító javaslatokat, azok támogatását, amelyekről hallani sem akarnak, pedig azok lényege az, hogy a mesterségesen feltupírozott tartozások korában ne zárjanak ki önök a segítség lehetőségéből olyan embereket, akiknek papíron kétszer vagy még nagyobb a tartozása, mint az ingatlanjuk most éppen kihozott értéke, de a valóságban segítségre szorulnak. És hosszú távon egészen biztos, hogy az a helyzet áll elő, hogy a kilakoltatási moratórium lejártával szerény becslések szerint is több ezer ember kerülhet utcára. Ezt a helyzetet önöknek kutya kötelességük kormányzó pozícióból segíteni. Ha pedig nem tudják megtenni, úgy alkalmatlanná válnak arra a bizalomra, amit két egymást követő választáson kaptak. Éppen ezért szánalmas az, hogy öt év alatt idáig jutottak el, egy ilyen színvonalú javaslatig, amikor 2010-ben már ennek a Háznak meg kellett volna szavaznia a családi csődvédelmet, és azóta már ezrekben mérhetnénk azoknak a családoknak a számát, amelyek kiszabadultak az adósságcsapdából ezen rendszernek köszönhetően. Már lassan lejárhatna az első ötéves ciklus, ehhez képest önök még csak most tudták benyújtani ezt az ezer sebből vérző javaslatot. Éppen ezért kérjük, követeljük, hogy fogadják be jobbító módosító indítványainkat, enélkül ugyanis csak egy szűk rétegnek tudnak segíteni, ott is csak időlegesen, ilyen beavatkozási fok mellett pedig egészen biztos, hogy a nagyobb katasztrófát önök nem képesek elhárítani. Nagyon remélem, hogy el akarják hárítani ezt a katasztrófát. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)(19.10)
  • KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A családi csődvédelem intézménye ‑ amelyet egyébként KDNP-s képviselőtársaink adtak be, tehát nem kormányjavaslat, mint ahogy ez a vitában elhangzott; nem kormányjavaslat, a KDNP képviselőcsoportjából jó néhány képviselő dolgozta ezt ki ‑ a családok megsegítésének egy olyan komplex rendszerébe illeszkedik bele, amit egyébként 2010 óta a Fidesz-KDNP-kormány rendkívül következetesen, rendkívül konzekvensen, folyamatosan képvisel. Természetesen számtalanszor értük azt meg, miután a családok védelméről szóló összes javaslatot nem lehet egyszerre tárgyalni, mert a családok védelmének, megsegítésének eszköze a gyermekétkeztetés állami átvállalásától a munkahelyvédelmi programon át a rezsicsökkentésig számtalan minden, jogtechnikai képtelenség lenne ezt egyszerre tárgyalni, ezért minden egyes ilyen vitánál elmondják az ellenzéki képviselők, hogy ez minimális segítség, ez csak nagyon szűk réteget érint. Egyébként akkor is azt mondják, hogyha mondjuk, éppen a rezsicsökkentés van napirenden, és mindenkit érint, akinek rezsikiadása van, akkor is ezt szokták mondani, most is elmondták. Amivel egyébként csak azokat tévesztik meg, akik tényleg egyáltalán nem figyelnek erre, hogy itt mi folyik, hiszen napnál világosabb, hogy nem követnek semmifajta rendszerszintű gondolkodást és elemzést, hanem egy adott javaslatnál mindig el lehet mondani, hogy ez bizony kevés. Természetesen a családi csődvédelem fogalmilag sem lehet olyan igényű, hogy a bajba jutott magyar családok összességének nyújt lehetőséget, hiszen ezeknek a családoknak az induló helyzete, az anyagi lehetőségei olyan drámai módon különbözőek, hogy ezt egy törvényjavaslatba foglalni képtelenség. A magyar kormány jó öt éve rendkívül sok eszközt használt a családok védelmében, onnantól kezdve, hogy a családok legfontosabb tagjait, a nőket számtalan eszközzel próbáltuk segíteni a gyes, gyed kiterjesztésével ‑ ugye, emlékszünk a gyes extrára (Bangóné Borbély Ildikó: Az gyed extra.) ‑, emlékszünk a kifejezetten a nőknek szóló munkahelyvédelmi akciótervre, ami segített több mint 300 ezer olyan munkahelyet megtartani, ahol egyébként pont a családok legfontosabb tagjának a munkahelyvédelméről van szó. Számtalan, a gyermekétkeztetés kapcsán hozott intézkedésünk segített abban, hogy a nehéz helyzetű családok könnyebben tudjanak boldogulni, hogyha gyermeket nevelnek. És természetesen a devizahitelesek megmentésétől a mostani költségvetésben található családi adókedvezmény kiterjesztéséig és a személyi jövedelemadó csökkentéséig, a munkahelyteremtésig, ami tömeges ma már, szerencsére, és nagyon örülünk annak, hogy 4 millió 200 ezernél több foglalkoztatott van, mert az igazi segítség a családoknak az, ha foglalkoztatjuk őket, mert míg a szocialisták csak beszéltek, beszéltek, és közben 3 millió 600 ezer embernek tudtak csak munkát adni, a kormány tesz is, és még csak öt éve tesz. (Korózs Lajos: Egymillió új munkahely!) Tehát az a helyzet, hogy igazán jól haladunk azon az úton, hogy a vállalásunk, a tíz év alatti egymillió új munkahely bekövetkezzen.Eközben a szocialisták megfeledkeznek arról, hogy az igazi segítség pont ezeknek a családoknak, akikről szól részben ez a családi csődvédelemről szóló jogszabály, mégiscsak a rezsicsökkentés volt. Amióta a rezsicsökkentési kurzus van, azóta 20 százalékkal csökkent a magyar családok rezsitartozása. Az égbe, kedves szocialista képviselőtársaim, az önök kormányzása alatt ment el, amikor akár csökkentek a világpiaci gázárak, akár nőttek a világpiaci gázárak, mindig emelkedett (Dr. Józsa István: Most csökkent csak 16 százalékkal!), Magyarországon mindig emelkedett a gázár, Magyarországon mindig emelkedett. (Dr. Józsa István: Most olcsóbb lenne! ‑ Az elnök csenget.) Azt mondták ‑ végigültem a parlamenti vitát ‑, azt mondták, hogy liberalizáljuk az árampiacot, majd a szabad verseny csökkenti az áramárakat; növelte. Aztán azt mondták, hogy vegyük újra kézbe, és meghatározott körben állami árszabályozás legyen, mert majd az az állam erejével visszanyomja a piaci árakat; akkor is emelkedett. A szocialisták bármit csináltak, mindig emelkedtek a rezsiköltségek (Korózs Lajos: Bezzeg most!), mindig emelkedtek. A rezsicsökkentés ma a családoknak azt jelenti, hogy a korábbi időhöz képest minimum egyhavi rezsiszámlát a családi költségvetésben tartunk, ez az igazi segítség. Senki nem gondolta azt, hogy egyébként az adósságrendezésről szóló javaslat ‑ ez a családi csődvédelem, hogy így egyszerűbben fogalmazzunk ‑ majd átfogóan segít mindenkin. Nem. Nagyon sok lépést kell tenni, nagyon sok javaslattal kell még élni, és ez is egy olyan szelete, amit érdemes felvállalni, önkéntes, tehát vagy választják, vagy nem, akinek kedvező, választja, akinek nem, nem. Számtalan ilyen eszköz volt, tisztelt képviselőtársak. Az árfolyamgát szintén lehetőséget adott, vagy beléptek, vagy nem; a devizahiteladós-csapdába, amibe önök csalták bele a magyar családokat, kedves szocialista képviselőtársaim (Dr. Józsa István: Meg a forintárfolyam! ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Meg a görög válság 2010-ben. ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból.), ott is egy sor eszköz választható volt (Az elnök csenget.), vagy éltek a családok vele, vagy nem. Ez a javaslat is egy olyan javaslat, ami lehetőséget ad, és még emögött és ezután is számtalan egyéb javaslat és elképzelés kell, ami segít a magyar családokon. De az elmúlt öt évben valódi segítséget adtunk a magyar családoknak. Amikor a szocialisták kormányoztak, az egyetlen okosság az volt, hogy 13. havi bér, huss, elvették (Dr. Józsa István: Mi adtuk oda. Miért nem adtátok vissza?), 13. havi nyugdíj, huss, elvették. (Bangóné Borbély Ildikó: Miért nem adtátok most vissza? ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Azok a szocialista képviselőtársaim, akik most vehemensen kiabálnak, a parlamentben mind igent nyomtak ‑ már amelyik képviselő volt persze közülük ‑ arra a javaslatra, hogy vegyük el a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíjat, miközben emelték a rezsiárakat, vegyük el a dolgozóktól a 13. havi bért, vegyük el a családi kedvezményeket ‑ gyes, gyed -; habozás nélkül megszavazták azok, akik most vehemensen kiabálnak, habozás nélkül megszavazták! Ennyit arról, hogy ki hiteles ebben a kérdésben, a családok védelmében, és ki nem.Aki pedig egyébként nem vett ebben a politikai küzdelemben részt, mert nem volt parlamenti képviselő, az az arcát adta eközben a valaha volt legmagyargyűlölőbb kampányhadjárathoz, amit egyébként a szocialisták folytattak. Emlékszünk rá, ott mosolygott, hogy nehogy már a kettős állampolgárság kapcsán igennel szavazzunk, mert elveszi az a gonosz 23 millió román a magyar családoktól a munkahelyet. Annak a plakátkampány-hadjáratnak az arca a kedves képviselőtársnőnk, Bangóné képviselőtársunk, aki a legvehemensebben szokott itt kiabálni a magyar parlamentben, holott azzal kellene elszámolnia, egyszer, ha lenne ilyenre lehetőség, hogy a lelkiismeretét valamilyen módon megnyugtassa (Bangóné Borbély Ildikó: Nekem van lelkiismeretem, bezzeg magának nincsen!), ha majd erre valaha sor kerül, azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetett egy ilyen magyarfób, magyargyűlölő kampányt felvállalni. Visszatérve erre a javaslatra, még egy megjegyzést szeretnék mondani, tekintettel arra, hogy elég régóta vagyok képviselő, és nekem is személyes tapasztalatom van abban, amit egyébként itt sokan elmondtak kritikaként, megjegyzem, jogosan egyébként. Arról van ugyanis szó, hogy amikor képviselők terjesztenek elő egy törvényjavaslatot, főleg egy ilyen átfogó önálló szabályozást, mert ez nem egy sima módosítás, hanem egy átfogó szabályozás, nagyon gyakran találkozunk szembe azzal a problémával (Dr. Józsa István: Nem kellene így csinálni!), hogy nem a jog nyelvén, nem azon a jogszabályi nyelven írják meg a javaslatot, hanem más szófordulatokat használnak, más mondatszerkezetet, mondatfűzést használnak, mint ami a magyar joganyagra jellemző, és ezért akkor, amikor a parlament tárgyalja ezeket a javaslatokat, nagyon-nagyon sok jogtechnikai, tényleg nyelvhelyességi, nem is nyelvhelyességi probléma az, hanem inkább az, hogy a közbeszédben beszélt magyar nyelv drámai módon eltér a jogban használt magyar nyelvtől, és a kettőt valamilyen módon össze kell illeszteni. Ezt a munkát egyébként a kormány elvégezte, hiszen neki ez a dolga, és ha megnézik azt, hogy a módosító javaslatok döntő többsége ilyen természetű, akkor már azért egy kicsit árnyaltabb a kép a tekintetben, hogy ez mennyire van előkészítve vagy sem. Ezzel a problémával bárki találkozik képviselőként, aki nem jogász, nem járatos abban a jogalkotási nyelvben, amelyben a törvények megfogalmazódnak, ellenben jó szándékkal mégiscsak egy nagyon fontos törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé. Most ez történt. (19.20)Természetesen a képviselőtársak vagy támogatják, vagy nem. Én remélem, hogy ez a Ház többségének a támogatását mindenképpen bírja, hiszen egy fontos intézményről van szó. Nagyon régi szándék az, hogy legyen családi csődvédelemről szóló szabályozás. Egyébként ez az egyik legnehezebb kérdés a szociálpolitika és a családvédelem körében, mert egy olyan intézményt akar a családok védelmében igénybe venni, ami alapvetően a gazdasági viszonyokra van kitalálva. Ez rendkívül nehéz, mert miközben a csődvédelem, az adósságrendezés egy viszonylag stabil, jó, használható intézményrendszer és fogalom a cégvilágban, de már amikor az önkormányzatok csődvédelméről és adósságrendezéséről van szó, akkor már teljesen világos, hogy ‑ noha jogi személyiségekről van szó, mármint a jogalanyiság értelmében nem természetes személyekről ‑ ott is milyen nehézségekkel küzd a szabályozó. Aztán kiderült, hogy például a pénzügyi közvetítő intézményrendszerben, tehát mindenféle olyan vállalatokban, mint bankok, hitelszövetkezetek, hitelközvetítők, brókercégek, Lombard-cégek, milyen nehéz és mennyire speciális szabályokat kell alkalmazni, és még mindig ebben a gazdasági körben vannak. Ez az egyik legnehezebb munka. Én őszintén szólva inkább a szabályozók bátorságát szeretném kiemelni. Nem egy-két vitán vettem már részt a parlamentben és az előkészítő munka folyamán, ahol megpróbáltak a családi csődvédelemmel foglalkozni, de eddig mindenkinek beletört a bicskája, és inkább a kényelmes megoldást választották, azt mondták, hogy jó, akkor még dolgozunk egy kicsit rajta. Én örülök annak, hogy a KDNP-s képviselőtársak meggyőződésüknek megfelelően ezt beadták, és ha a módosító javaslatok jobbá teszik ezt a javaslatot, akkor én azokat is tudom támogatni. Az nagyon megfontolandó, hogy a bővítés milyen eszközével éljünk, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam mondott. S itt végképp nem a jogtechnikai és nyelvhasználati módosításokra kell koncentrálni ‑ azokból nagyon-nagyon sok van ‑, hanem a tartalmi kérdésekre. De azt is gondolják végig, hogy egy családpolitikai intézményrendszer keretén belül igazából a családi csődvédelemnek mekkora szerepet szánunk. Ez egyébként elvi kérdés. Én azt állítom, hogy a családok támogatásának és a családok segítésének az intézményrendszerében a csődvédelem fontos, de szükségszerűen szűk szeletet jelentett. Azért jelentett szűk szeletet, mert ahogy az előbb elmondtam, ez a családi jogviszonyoktól jelentős mértékben különböző és idegen viszonyrendszert ültet át, s csak azért teszi ezt, mert a családot mint gazdasági egységet fogja fel. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nincs ellenükre, akkor támogassák ezt a javaslatot. Nagyon fontos intézménye lehet ez a családpolitikának. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP a magáncsőd intézményét támogatja, de azt a módot és gyakorlatot, amit a KDNP-s képviselők elgondoltak, és amit ez a törvénytervezet tartalmaz, nem tartjuk támogathatónak. Az általunk kritikusnak vélt pontokhoz adtunk be módosító javaslatokat, de ahogyan megszoktuk, ezek egyike sem kapott támogatást. Azt gondoljuk, hogy ez a jogszabály egy agyonszabályozott, túlbonyolított intézményt fog létrehozni, amit nagyon kevesen tudnak majd igénybe venni. Kérdéses, hogy ezeket a bonyolult jogi kacskaringókat hogyan tudják majd értelmezni azok az emberek, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel. Amellett, hogy bonyolult lesz az intézmény, nagyon szűk lesz a potenciális igénybevevők köre. Eleve szűkítés, hogy 2016. szeptember 30-ig csak azok kezdeményezhetnek ilyen eljárást, akiknek a bank felmondta a jelzáloghitel- vagy lízingszerződését, vagy akik már a végrehajtási fázisban vannak. Javasoltuk módosítóban, hogy oldják fel ezt a korlátozást, és a magáncsődöt igénybe lehessen venni minden adósságformára, rögtön a bevezetést követően. Nem támogatták. Az időbeli korlátozáson túl is nagyon sok a szűkítő feltétel. Az adósnak kamatokkal és járulékokkal együtt legalább 2 millió forint tartozása kell hogy legyen, és a tartozás legalább felére vagyoni vagy jövedelmi fedezettel kell rendelkeznie. További feltétel, hogy legalább egy 90 napon túli lejárt tartozásnak kell lennie, aminek meg kell haladnia a félmillió forintot. Ezekhez az értelmetlen szigorító feltételekhez is nyújtottunk be módosítást, 500 ezerre vittük volna le a tartozási küszöböt, és 250 ezerre a 90 napja lejárt tartozás mértékét. Ezt sem támogatták. Azt is elmondtuk, hogy a törlesztőrészlet túl magasan van meghatározva. A túl magas havi törlesztőrészlet ‑ az ingatlan forgalmi értéke 7,8 százalékának egytizenketted része ‑ miatt a magáncsőd csak a jobb vagyoni és jövedelmi helyzetben lévő adósokon segít, akiknek átlagos vagy azt meghaladó jövedelmük van. Ezt is javasoltuk csökkenteni, de ez sem kapott támogatást. Üdvözöljük ugyanakkor az állami törlesztési támogatás bevezetésére vonatkozó módosítást, bár csak kormányrendeletben lesznek megismerhetők a részletei. További probléma ‑ és talán ez a legsúlyosabb ‑, hogy ha valaki be is tud lépni az eljárásba, a megélhetésre fordítható jövedelme még a létminimum felét sem érheti el. A törvényjavaslat ezt az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresében határozza meg, három fő felett a száz százalékában, ami jelenleg 42 750 forint. Mi a létminimumhoz javasoltuk kötni a felhasználható jövedelmet, annak lakhatási költségekkel csökkentett mértékéhez, de a kormánytöbbség ezt sem támogatta. Gyengének érezzük a lakhatás megtartására vonatkozó garanciákat a törvényben. Ez egy másik gyenge pontja a törvényjavaslatnak. Ha valaki az adósságrendezés öt éve alatt elveszti a munkáját ‑ márpedig ilyen nagyon nagy valószínűséggel bekövetkezhet vagy előfordulhat ‑, beteg lesz, lerokkan vagy bármi váratlan esemény történik vele, az adósságtörlesztési eljárás keretében akár az utcára is kerülhet. Az elhelyezés nélküli kilakoltatás elkerülése érdekében ki kellett volna mondani, hogy a törlesztést úgy kell meghatározni, hogy a lakhatás költségei biztosíthatók legyenek, és az önkormányzattal kelljen együttműködnie a vagyonfelügyelőnek szociális bérlakás kiutalása érdekében. Ehelyett annyi módosítás bekerült, hogy a vagyonfelügyelőnek az ingatlanértékesítést megelőző 90 nappal tájékoztatni kell az önkormányzatot és a szociális intézményt. Hát ezzel nem sokra fognak menni az érintettek! Végül fontosnak tartjuk elmondani, hogy a magáncsőd rászorulók tömegeit nem fogja tudni elérni, pedig velük is foglalkoznia kellene a kormánynak. Köszönöm a figyelmet.
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kósa képviselőtársam figyelmébe is ajánlom, amikor jobbító módosító javaslatainkat tesszük le a családi csődvédelem kapcsán, egyértelműen nem az a célunk, hogy mind a 180 ezer bedőlt vagy bedőlés közeli hitelesen ezzel az egy módszerrel segítsünk, hiszen látható, hogy ez önmagában nem tudná a sorsukat rendezni. Viszont azt szeretnénk, ha a piacon lévő legoptimistább becslés felé közelítene legalább azok száma, akiken tudnak valamilyen úton-módon segíteni, tehát a 20-25 ezer felé közelítene, ahhoz a reálishoz képest, ami ebből a módosító csomag utáni javaslatból kitűnik, miszerint egy, két vagy néhány ezer emberen tudnak maximum olyasfajta segítő eszközt gyakorolni, hogy az ő életük valamelyest normálisabb vonalvezetés felé indulhasson el. Az is látható, hogy a módosítások során ‑ hadd emeljek ki egyet, a 111. §-t ‑ az fordul elő, hogy pont az ellenkezőjét írták a törvényjavaslatba, mint amit szerettek volna, ami egyrészről vicces, másrészről pedig egészen mást jelent a módosítás után. De valamelyest ijesztő is, hogy ilyen színvonalú jogalkotásra ragadtatja magát a kormányzat. Egy másik kedvencünk a Jobbik kodifikációján az állandóan visszatérő „önálló vállalkozó” kifejezés az „egyéni vállalkozó” helyett. Tényleg ilyen felkészültségi szinten akarnak több ezer károsultat megvédeni? Nem tudnak az egyéni vállalkozó esetében normális, a piacon használt terminológiát használni, hanem önálló vállalkozót írnak?(19.30)El kell hogy mondjuk, hatalmas probléma, amit nem ismernek fel: a kilakoltatási moratórium lejár. Öt éve ígérgetik azt a módszertant, ami itt ebben az esetben segítene. Azt látjuk, hogy nem képes széles tömegeknek érdemi segítséget nyújtani. A Nemzeti Eszközkezelő befulladt egy szinten, tehát ott sem várható az, hogy hatalmas forrásokat mozgassanak meg, hiszen a költségvetésben sem látszik ez, amellett, hogy etikailag is elítélhető az, amikor az emberektől bankok csalárd játékai módján elveszik az ingatlantulajdonukat és visszabérelhetik azt. De ezen még lehetne vitatkozni, hogy ez mennyiben használható piaci módszer.Ami teljesen etikátlan, az az, hogy az otthonteremtési programra és bérlakásállományra vonatkozó írásbeli kérdéseinkre önök, különösen államtitkáraik, azt a választ adják, hogy hát van bérlakás­program, Nemzeti Eszközkezelőnek hívják. Tehát önök már készülnek arra, hogy a magyar emberektől elvett ingatlantulajdon felszabaduljon. Mi ezt szeretnénk megakadályozni, a kilakoltatásokat szeretnénk megakadályozni, ezért kérjük, hogy fogadják be módosító indítványainkat, hiszen ezek által lehet megakadályozni, hogy tömegek kerüljenek az utcára teljesen feleslegesen és mindenkit károsítva. Köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
  • DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat általános és részletes vitájának lezárását követően a vita lényegét úgy foglalhatom össze, hogy a magáncsőd magyarországi bevezetését alapvetően mindegyik parlamenti frakció támogatta. Minden parlamenti frakció alapvetően egyetértett a magáncsődvédelem bevezetésével, mert úgy látták, hogy a tervezett szabályozás a családok adósságcsapdából való kikerülésének eljárásrendjét és jogi keretét teremti meg. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A véleménykülönbség a parlamenti vitában elsősorban abban állt az egyes frakciók között, hogyan lehetne az adósok számára még kedvezőbb feltételeket biztosítani a törvényjavaslatban. Az előterjesztő véleménye ezzel összefüggésben az volt, hogy reálisan kell áttekinteni azt, hogy melyek azok az adósságvédelmi szabályok, melyekre vonatkozóan a jelen helyzetben az optimális hatást el lehet érni. Szem előtt kellett tartani ugyanis azt, hogy az a magáncsődeljárás lehet társadalmilag csak elfogadott, mely úgy védi a hiteladóst, hogy az az adós és hitelezők érdekeinek lehetőség szerinti összehangolását is megvalósítja. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon most jelzáloghitel-válság következményeit kell elsősorban kezelni, tekintettel arra, hogy számos család a lakóingatlana építéséhez, vásárlásához vagy felújításához felvett hitel visszafizetésével esett késedelembe, vagy pedig olyan mértékű egyéb tartozást halmozott fel, melynek okán már a jelzáloghitel-szerződése felmondásra került, a lakóingatlan kényszerértékesítésével, majd ezt követően a kilakoltatással kellene hamarosan szembenéznie, amennyiben a magyar parlament nem alkotná meg 2015. szeptember 1-jei hatállyal a csődvédelemmel járó adósságrendezési lehetőséget szabályozó törvényt.A fentieket azért bocsátottam a tisztelt Háznak előre, mert hangsúlyozni kell, hogy a törvény hatálybalépését követő első évben, de különösen 2016-ig azok a személyek kérhetnek csődvédelmet, akiket a pénzügyi intézmények vagy más nagy hitelezők már régóta nem fizetőként tartanak nyilván, köztük különösen azok, akik lakóingatlanát végrehajtási eljárásban már lefoglalták vagy végrehajtáson kívüli értékesítésre kijelölték. Elsősorban ezek a családok vannak most kilátástalan helyzetben, ezért ösztönzi őket a jogalkotó arra, hogy amennyiben megfelelnek a törvényi feltételeknek, úgy kezdeményezzék majd az adósságrendezési eljárást. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek az érvek amellett, hogy miért fogalmaz a törvényjavaslat indokolása úgy, miszerint a fizetésképtelen családok számára készül ez a törvény. Azok ugyanis, akik még csak kisebb összegű hátralékot halmoztak fel és nem adósodtak el többfelé, még idejekorán a magáncsődeljárásnál egyszerűbb módon tudnak magáncsődön kívül a pénzügyi intézménnyel vagy egyéb hitelezőkkel bíróságon kívül egyedi megállapodást kötni az átütemezésről és ezzel fizetőképességük egyszerűbb módon történő helyreállításáról.A parlamenti vitában többször elhangzott, hogy miért írja elő a törvényjavaslat az adós részéről legalább egy minimális összegű vagyon meglétét az eljárás megindításához. Ennek az a magyarázata, hogy a törvény most elsősorban az otthonvédő és családvédő céllal a lakáshiteladósokat kívánja csődvédelemmel kedvezményezni.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Figyelmet érdemel, hogy a törvényjavaslat számos adósvédő szabályt tartalmaz, méghozzá olyanokat, amelyek azok számára is lehetővé teszik a családi körülményeikhez képest méltányolható mértékű és értékű lakástulajdonuk megtartását, akik túladósodottan kezdeményeznek csődvédelmet.A parlamenti vitában olyan kritika is elhangzott, hogy a szabályozás túlságosan szigorú az adóssal szemben amiatt, hogy az eljárás alatt megszabja azt, miszerint az adós mennyit költhet. Ezzel összefüggésben azonban megemlítendő, hogy amennyiben a törvény megengedőbb lenne, úgy akkor a mostani magyarországi bérviszonyok mellett az adóst hosszabb ideig terhelné az adósságtörlesztési kötelezettség, a hitelező elvárt mértékű megtérülése érdekében az adós akár 15 évig is az eljárás hatálya alatt maradhatna. Ilyen időszak alatt kellene az adósnak állami felügyelet mellett kötött családi pénzgazdálkodást követnie. Az előterjesztő szerint viszont ilyen hosszú adósságrendezési időszak úgy az adós, mint a hitelező számára már méltánytalan és különösen terhes lenne. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Érkezett olyan módosító javaslat, amely az adóst az egyezségkötésig vagy a bírósági döntésig olyan fizetési haladékban részesítené, hogy időlegesen senkinek nem kellene semmit sem fizetnie. Ez a módosító javaslat nemcsak azért nem támogatható, mert sokan a magáncsődeljárást pusztán a törvényi fizetési haladék miatt indítanák és ezzel kedvezőtlenül befolyásolnák a társadalom fizetési fegyelmét, hanem azért sem, mert ezen haladék által tovább nőnének az adósságterhek és kisebb lenne a megegyezés esélye a hitelezőkkel. Az előterjesztő véleménye az, hogy a csődvédelem fejében elvárható az adóstól, hogy ha megkapja az előzetes csődvédelmet, akkor addig is, amíg nem születik egyezség vagy bírói határozat, legalább a jogszabályban előírt mértékű, csökkentett összegű törlesztőrészletet teljesítse. Az is méltányolható jogalkotói eljárás, hogy a csődvédelem alatt esedékessé váló tartásdíjat, társasházi közös költséget és közműdíjakat is fizetni kell.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretnék továbbá néhány szót szólni azon módosító javaslatokról, melyeket a bizottsági javaslatok részeként támogat az előterjesztő és a kormány is. Ilyen például az állam szerepvállalása oly módon, hogy az adósságrendezési eljárás alatt álló hiteladósok számára az állam az adós törlesztési képessége megteremtéséhez vagy fenntartásához pénzügyi segítséget nyújt. A törvényjavaslathoz továbbá benyújtásra került olyan módosító javaslat is, mely a „Nemzeti Eszközkezelő” program bővítését tartalmazza, mely által magasabb lakásértékhatár mellett is lehet kezdeményezni, hogy az állam nevében a Nemzeti Eszközkezelő az adós lakóingatlanát megvásárolja, és egyidejűleg abban az adós lakáshasználatát bérlőként kedvezményes feltételekkel biztosítsa.(19.40)Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem, hogy a T/4890. számú törvényjavaslatot a benyújtott összegző módosító javaslattal együtt szavazataikkal támogatni szíveskedjenek. A KDNP frakciója támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • ELNÖK: A következő napirendre térünk át, köszönöm. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Novák Előd: Ügyrendben lehet bírálni, az a legnagyobb röhej!) Köszönöm, lezártuk a vitát. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a természetes személyek adósságrendezéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. Semjén Zsolt, Harrach Péter, Latorcai János, Rubovszky György, Aradszki László, Firtl Mátyás, Földi László, Hoffmann Rózsa, Hargitai János, Rétvári Bence, Seszták Miklós, Simicskó István, Soltész Miklós, Szászfalvi László, Vejkey Imre, Móring József Attila KDNP-s képviselők által benyújtott T/4890. számú előterjesztés és az ahhoz érkezett nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők. Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, ezekre összesen 15 perc áll rendelkezésre. Megadom a szót Vécsey László képviselő úrnak, a bizottság előadójának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, hétperces időkeretben. Megadom a szót Kiss László képviselő úrnak. (18.40)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, aki az előterjesztők nevében szól.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A képviselő úrnak kilenc perc áll a zárszóban rendelkezésére. Megkérdezem, a kormány képviseletében kíván-e államtitkár asszony felszólalni. (Dr. Vízkelety Mariann: A zárszó előtt szívesen!) Most van lehetősége államtitkár asszonynak. Megadom a szót Vízkelety Mariann államtitkár asszonynak. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Igazságügyi bizottság nem állított előadót. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretben. Felszólalásra következik Korózs Lajos képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. A képviselőcsoportnak kilencperces időkerete van.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Felszólalásra következik jelentkezési sorrendben Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony a rendelkezésre álló időkeret terhéig. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Írásban jelentkezett felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végére értünk, most a normál időkeretben szót kérő képviselők következnek. Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt továbbadnám a szót, kénytelen vagyok megjegyezni szocialista képviselőtársaim felé, hogy Kósa képviselő úr egyetlenegy alkalommal nem kiabált, amikor önök beszéltek. Azt gondolom, ez a korrektséghez hozzátartozik. Kérem, szíveskedjenek ehhez tartani magukat. (Zaj az MSZP soraiban. ‑ Dr. Józsa István: Nem mert reagálni, amikor még hozzászólhattunk volna, mert gyáva. Gyáva!) Képviselő úr, nem adtam szót. És azért hoztam szóba, mert ön végig kiabált, amíg a képviselő úr beszélt. Azt gondolom, hogy a magyar Országgyűlésben vagyunk! Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Schmuck Erzsébet képviselő asszony, LMP-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport, a rendelkezésre álló időkeret terhére.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki a rendelkezésre álló időkeretben felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. A vitát lezárom. Megkérdezem Vejkey Imre képviselő urat ‑ igen, ő jelezte, hogy kíván mint előterjesztő válaszolni a vitában elhangzottakra. Megadom a szót.