• DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a magyar egészségügyről szólhatunk ilyen körben a parlamentben, hiszen úgy gondolom, hogy van miről beszélnünk, és bízom abban, hogy a vitanap végén sok mindenben egyet fogunk érteni, és az irányokat is egyformán fogjuk látni, hogy milyen teendőink vannak. Szeretném előrebocsátani, hogy szakmai jellegű hozzászólást szeretnék tenni. Lesznek olyan adatok, amelyek vissza fognak utalni korábbi évekre, lesznek olyan tendenciák, amiket tudnunk kell ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni a helyzetet. Ezek szakmai szempontokat fognak mutatni. Szeretném azt is elmondani, a tekintetben, hogy milyen tárgyalási pozícióból vagy milyen vizsgálati pozícióból állunk a magyar egészségügy helyzetéhez mint címhez vagy mint témához, talán a legcélszerűbb a Magyarországot és a magyar viszonyokat objektív módon megítélő, tőlünk független jelentésekből problémafelvetést, illetve válaszokat kapni. Nemrég jelent meg az OECD kormányzati körkép egészségügyi fejezetének főbb megállapítása és értékelési kör című anyag, amely, úgy gondolom, hogy rendkívül jól közelíti meg azokat az előrelépéseket, azokat az eredményeket és azokat a problémákat, amelyeket Magyarországon tapasztaltunk. (16.00)Talán egy olyan meglepő megállapítással kezdeném, ami az OECD-jelentés 1. pontja, ami arról szól, hogy az egészségügyi rendszerrel az állampolgárok milyen mértékben vannak megelégedve egy adott országban. A vizsgált időszakban, ez a 2007-2013 közötti időszak, tehát több kormányzati cikluson is átível, azt az eredményt kapjuk, hogy 54 százalékról 60 százalékra emelkedett az elégedettségi arány. Azonban hozzáteszi a jelentés, hogy ez még mindig elmarad számos szomszédos ország elégedettségi szintjétől. Tehát kedvező a trend az elégedettség alakulásával kapcsolatban, szemben a kelet-közép-európai országok összességével, ahol összességében romlott az elégedettség.A 2013. évi adatok a hasonló fejlettségű országokkal összhangban vannak, jobb, mint Lengyelország és Szlovákia, kicsit rosszabb, mint Csehország adatai. Egy másik, szintén európai felmérés szerint a felvett betegelégedettségi felmérés alapján a válaszadók növekvő hányada tartja jónak az egészségügyi ellátás színvonalát, 2013-ban 47 százalék, szemben a 28 százalékkal, ami 2009-ben volt jellemző.Miért kezdtem ezzel az adattal? Azért, mert közben azt érezzük, hogy az egészségüggyel, az egészségügyi ellátással kapcsolatban a közvélekedés ennél negatívabb képet mutat, ami részben annak tudható be, hogy az egészségügyben dolgozók számára ezek az elégedettségi mutatók nem jelentik az előrelépést, míg az állami egészségügyben, ha általánosságban beszélünk, akkor inkább negatív, mint pozitív elemeket szoktak felvetni a betegek. Ha egyénileg kérdezik meg őket, ennél jobb a kép.Melyek azok a feszültségek, amelyek jelzik a magyar egészségügyben, hogy nagyon sok a teendő, és melyek ezek? Szeretném három részre bontani a problémák okait, amelyek az OECD-jelentésben szintén megjelennek. Az egyik az egészségügyi kiadások kérdése, ami általában sok vitát szokott kiváltani. A másik fontos kérdés, ami nemcsak Magyarországon, hanem Kelet-Közép-Európa, a balti államok és a volt posztkommunista országok mindegyikére jellemző, a humán erőforrás problémája. Beszélnék arról, hogy a működési feltételek és a működésben tapasztalható beruházások milyen módon változtak az elmúlt időszakban, és milyen tendenciák láthatók.Ugye, a finanszírozás vonatkozásában az OECD-jelentés megállapítja, hogy Magyarországon az egészségügyi kiadások a GDP 8 százalékát tették ki, ez számottevően elmarad az OECD-átlagtól, ami 9,3 százalék, de megegyezik Szlovákia adataival, és magasabb, mint a Cseh Köztársaság és Lengyelország adatai. Ebből a képből még sok minden nem derül ki. Azonban van egy második megjegyzés is, ami problémáink egy részét jelzi és talán alátámasztja, hogy az összes egészségügyi kiadásnak csak 62 százaléka volt közpénzekből finanszírozva. Tehát amikor azt mondjuk, hogy a közkiadások milyen mértékben kerülnek az egészségügybe, akkor szintén az OECD-átlagnál alacsonyabbat találunk. Egy pozitív megjegyzés is található, ami azt mondja, hogy ugyanakkor a legfrissebb WHO-adatok szerint az utóbbi évben már 1 százalékpontos emelkedést mutat a közkiadások aránya. A közkiadások alacsony arányát részben az magyarázza, hogy a gyógyszerkiadások jelentős része, amit a lakosság közvetlen kifizetései finanszíroznak, világpiaci áron kerül elszámolásra, ezzel szemben az egészségügyi dolgozók bérei, amelyek még nem zárkóztak fel a nemzetközi színvonalhoz, annak átlagához sem, teljes egészében a közkiadások között szerepelnek, ezeket a lakosság közvetlenül nem finanszírozza. Tehát a nyomott bérszínvonal a közkiadások alacsonyabb mértékét eredményezi relatív értelemben is.A finanszírozás vonatkozásában áttekintettük az elmúlt időszak adatait, amelyekből a következő derül ki. Magyarországon a közkiadások az egészségügy vonatkozásában nem érték el az elmúlt 10 évben az 5 százalékot, ami szintén alatta marad az OECD-, illetve európai uniós átlagnak. Ennek oka a következő volt. Reálérték szerint vizsgálva, a különböző években az alábbi eltéréseket tapasztaljuk: a legnagyobb csökkenés 2007-ben volt, amikor 14,5 százalékkal csökkent a közfinanszírozás reálértéken, és 2013-ra érte el azt, hogy reálértéken pozitív legyen, ez egy 2,2 százalékos emelkedés volt. 2014-ben ez 4,4 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy nem értük még el reálértéken azt a finanszírozási értéket, amiből kiindultunk, és ami korábban is alacsony volt.A gyógyító-megelőző ellátások vonatkozásában, annak ellenére, hogy az elmúlt 10 évben 694 milliárd forintról közel ezermilliárd forintra, 980 milliárd forintra nőtt az erre fordítható összeg, azt mutatja, hogy az utóbbi években jelentős erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy visszakapaszkodjunk arra a szintre, ahonnan visszaestünk. Ebben a reálértéken és százalékosan számított növekedés az előbb említett szám.A következő fontos kérdés az, hogy a beruházások tekintetében hogyan tudtunk előrelépni. Ezt az OECD-jelentés is nagyon pozitív lépésként értékeli, miszerint Magyarország az elmúlt vizsgált időszakban nagyon komoly előrelépést tett az egészségügyi infrastrukturális és gép-műszer beszerzések vonatkozásában, amelynek nagyságrendje megközelíti az 500 milliárd forintot. Ugye, itt szintén meg kell azt említeni, hogy ez is ciklusokon átívelő fejlesztés volt, amelynek a megvalósulása az utóbbi néhány évben történik. Azonban amikor azt nézzük, hogy 500 milliárd forint került be az egészségügybe, és amikor az országban majdnem mindenhol felújítások és beruházások vannak, mégsem látjuk azt, hogy, úgymond az elégedettség ezzel párhuzamosan javulna, akkor néhány adatot még érdemes ezzel kapcsolatban elmondani.Megnéztük, hogy ez az 500 milliárd forintos nagyságrend, ami bekerült a rendszerbe, hogyan viszonyul a korábbi évekhez.(16.10)A rendszerváltás óta 2008-ig, tehát a fejlesztési ciklus megkezdéséig mindösszesen alig 200 milliárd forint került a rendszerbe, felújításokra, rekonstrukcióra. Új kórház a nyolcvanas évek óta nem épült, egyedül a Honvédkórház az, amelyik ilyen félig félbe maradt állapot után megkapta azt a lehetőséget, hogy befejezésre kerülhessen, ezért fontos kérdés az, hogy ez a folyamat hogyan tud folytatódni az elkövetkezendő időszakban.További probléma, hogy a központi régió nagyon kis mértékben részesült ebből a forrásból, és ezért a budapesti, Pest megyei kórházak vonatkozásában kevés beruházás történt. A munkakörülmények, illetve az ellátás körülményei között a vidéki és a fővárosi, Pest megyei egészségügyi intézmények vonatkozásában nagy különbség kezd kialakulni, ami a vidéki beruházások szempontjából pozitív, de Budapest és Pest megye vonatkozásában komoly erőfeszítéseket igényel, ezért is fontos a kormány döntése, miszerint új kórházat kíván építeni Budapesten, illetve a Heim Pál Kórház teljes rekonstrukciójára is sor kerül a gyermeksürgősségi ellátás keretében.Szeretnék néhány olyan adatot elmondani, ami talán fontos, hiszen infrastrukturális beruházásokra több mint 320 milliárd forint került felhasználásra, gép-műszer beszerzésre több mint 100 milliárd forint kerül felhasználásra, 40 új járóbeteg-szak­rendelő épült, 23 új kistérségi járóbeteg-szakrendelő, 50 milliárd forintos támogatással több mint 12 milliárd forint a sürgősségi ellátás fejlesztésére, a mentőállomások korszerűsítése, 22 új mentőállomás felépítése. Lehetőség nyílt új mentőautók cseréjére, hiszen volt egy időszak, amikor két évig nem történt mentőautó-csere; a gyermeksürgősségi ellátás fejlesztésére és a fejlesztési források legnagyobb hányada az infrastruktúrára, az onkológiai ellátás fejlesztésére.Fontos elem az informatikai rendszer fejlesztése, hiszen anélkül korszerű egészségügyről nem beszélhetünk. Ennek az integrált rendszernek a kialakítása ad reményt arra, hogy jóval hatékonyabban lehet szervezni az ellátást. Nagy segítséget jelent a környezet és energia operatív program ‑ KEOP ‑ keretében, hogy főleg a budapesti és a központi régióban lévő intézmények is forrásokban részesüljenek.Azt lehet még elmondani, hogy az egyetemek kiemelt fejlesztési lehetőségeket kaptak. Ennek megfelelően minden egyetemen több tízmilliárd forint fölötti fejlesztés jött létre. Az elkövetkezendő időszakban a fejlesztési irányok továbbra is azt célozzák, hogy azokon a területeken, ahol a leginkább kell segíteni, oda kerüljenek a források. Ennek megfelelően döntés született arról, hogy például a nővérszállók felújítására 15 milliárd forint kerül, és az egyetemi képzéshez, szakorvosképzéshez szükséges úgynevezett skill-laborok beruházására is jelentős összegeket szán a kormány. Azt lehet tehát mondani, hogy még infrastrukturális beruházásokra a következő EFOP-os pályázati ciklusban is lesznek lehetőségek, természetesen nem olyan mértékben, mint korábban, de ez egy nagyon komoly lendületet ad és adhat az egészségügyi ellátórendszerünknek.(A jegyzői székben Földi Lászlót Móring József Attila váltja fel.)A harmadik megállapítása az volt az OECD-nek, hogy a közkiadások alacsony volta gyakorlatilag két elemből áll össze. Az egyik az, hogy az egészségügyben dolgozók bérei alacsonyak, a másik pedig az, hogy a kórházi ellátásra arányaiban alacsonyabb finanszírozást biztosít a magyar állam. Manapság talán a legnagyobb problémát a humán erőforrás vonatkozásában látjuk, és itt vannak a legnagyobb feszültségek. Engedjék meg, hogy néhány adatot mondjak a vitához.Ma Magyarországon a nyilvántartások szerint 32 814 orvos praktizálhat, 6195 fogorvos, 7591 gyógyszerész, 97 372 egészségügyi szakdolgozó, összesen 133 ezren. Ami a ténylegesen foglalkoztatott adatokat jelenti, az egészségügyi ágazatban 17 ezer orvos, 68 ezer szakdolgozó és 39 900 egyéb egészségügyi dolgozó ‑ itt a gazdasági, műszaki területet is beleértjük ‑, 125 ezer főt jelent.Ami probléma, és amivel mindenféleképpen foglalkoznunk kell, az a betöltetlen álláshelyek száma. Ez jelenleg 1917 orvosi és 4088 szakdolgozói álláshelyet jelent. Érdekes összehasonlítás, hogy 2001-ben, 2002-ben ez 2700 és 2600 volt az orvosok vonatkozásában, ami azt jelzi, hogy ez a probléma nem most kezdődött, és tulajdonképpen visszanyúlik akár még a rendszerváltás előtti időszakra is, hiszen ott is megközelíti a kétezret a betöltetlen orvosi álláshelyek száma. Ez a szakdolgozók vonatkozásában kevésbé mutatkozik így, de ott is jelentős a probléma.Érdemes összehasonlítani azt, és a különböző nemzetközi szervezetek is összehasonlítják, például a WHO, hogy az orvosok száma Európában hogyan alakul. Ebben a vonatkozásban Magyarország a középmezőnybe tartozik, az orvosi létszámban, a nővérek számában hátrébb vagyunk, ott alacsonyabb az ellátottakra jutó nővérlétszám. Ha a vitában igénylik, akkor természetesen ennek pontos adatait is elmondom. Az Európai Unióban ezer lakosra 8 gyakorló ápoló jut, Magyarországon az arány 6,3. Az orvosok vonatkozásában az európai átlag 3,4, Magyarországon az arány 3,1.Fontos eleme az egészségügyi rendszernek az alapellátás, amelynek a kiemelt jelentőségét többször hangsúlyoztuk itt, parlamenti vitában is. A háziorvosi praxisok száma 6617, ebből a betöltetlen praxisok száma 284, amit nagy erőfeszítésekkel próbál a kormány és a mindenkori kormányok orvosolni. A fő probléma a korfa összetétele, hiszen most már közel egyharmada a háziorvosoknak, házi gyermekorvosoknak 60 év fölötti, és az ő pótlásuk nagyon komoly erőfeszítéseket igényel. Ezt próbálja a jelenleg vita alatt álló alapellátási törvény kezelni és az abban meglévő intézkedések.(16.20)A védőnői körzetek száma 5042, a betöltetlen körzetek száma 345. Általában a kelet-közép-európai országokban az úgynevezett migrációs adatok adnak bizonyos támpontot, hogy milyen tendenciák mutatkoznak. Itt is szeretném önöket tájékoztatni ezekről az adatokról. 2014-ben 948 orvos, 234 fogorvos, 88 gyógyszerész, 493 ápoló kért külföldi munkavállaláshoz bizonyítványt, ez 1943. 2012 óta gyakorlatilag minimális csökkenés, stagnálás érzékelhető, vélhetően a 2012-ben elindított rezidens-ösztöndíj­programnak köszönhetően, amelynek a kiterjesztését ebben az évben sikerült megtenni, így most már több mint 40 százalékkal több rezidens tudja kapni ezt a pluszjuttatást, és a jövőben nemcsak a rezidensidőszakuk alatt, hanem mint szakorvosok is ehhez hozzá tudnak jutni.Ha ezt összehasonlítjuk a körülöttünk lévő szomszédos országokkal, akkor a következő összehasonlítást tudjuk megismerni. Ha millió lakosra vonatkoztatjuk a hatósági bizonyítványt kérő orvosok számát, akkor a legrosszabb a helyzet Lengyelországban, ahol 236 ez az arányszám, közel 10 ezer orvos gondolkodik eltávozáson. Romániában ez 2200 fő, 110 az arányszám; Magyarországon 96,2 a 948-as számmal, ami még egyszer mondom, egy növekedés után megállni látszik, azonban ez inkább stagnálást mutat, mint a trend megfordulását, habár nagyon bízunk abban, hogy ez a tendencia a jövőben tovább fog javulni.A legnagyobb feszültségek a bérekkel kapcsolatban vannak. Néhány adatot szeretnék önöknek mondani. Jelenleg Magyarországon az orvosok átlagos alapilletménye 326 ezer forint, átlagkeresetük 463 ezer forint, az egészségügyi szakdolgozóké 151 ezer forint, átlagkeresetük 207 ezer forint. A nem szakdolgozóké, de egészségügyben dolgozóké 138 ezer forint és 178 ezer forint az átlagkeresetük. Megállapítható, hogy a nemzetgazdasági átlagot az egészségügyi szakdolgozók átlagkeresete nem éri el, a nemzetgazdasági átlag 90 százaléka, ami 237 ezer forint, az egyéb egészségügyi és egészségügyben dolgozók átlagkeresete ennek 78 százalékát teszi ki.És hogy mi történt az elmúlt időszakban ezzel kapcsolatban? Megvizsgáltuk azt, hogy hogyan változtak a bérek az elmúlt időszakban, és az utóbbi tíz évet vizsgálva a következőt látjuk. 2006 és 2010 között az átlagkeresetek reálértéken 13 százalékkal csökkentek, 2010 és ’13 között 11,4 százalékkal nőttek. A probléma az, hogy reálértéken nem jutottak vissza a száz százalékra, tehát itt annak ellenére, hogy komoly erőfeszítések történtek, még az elmaradás nagyon komoly. Ezt is látjuk a nemzetközi összehasonlításban, amelyben Magyarország az egészségügyi dolgozók jövedelmi viszonyait tekintve szinte mindenhol az utolsók között áll. Ez azért különösen fontos kérdés, mert közben a különböző nyugat-európai szervezetek, kormányzatok olyan programokat készítenek elő, illetve folytatnak, szerveznek az egészségügyi dolgozóknak... ‑ a magyar képzés kiválóságának köszönhetően a tudásuk megfelel a nyugat-európai munkavégzés színvonalának is, ezért szervezetten próbálják külföldi munkára csábítani őket. Még egyszer mondom, jelenleg még ez a folyamat azon a szinten van, amikor meg lehet állítani és a tendenciát meg lehet fordítani, de nagyon komoly a versenyhátránya az országnak amiatt, hogy ilyen alacsonyak a bérek.De az elmúlt években történt bérintézkedések átlagosan 15 százalékos béremelkedést eredményeztek, amelynek a további lépései a 2016-os költségvetésben is szerepelnek, amikor is a mozgóbérek vonatkozásában a forrás a költségvetési javaslatban szerepel, de ehhez még további lépéseket kell tenni, hogy meg tudjuk tartani a szakdolgozóinkat és orvosainkat az elkövetkezendő években, hiszen látjuk, hogy nemcsak Magyarországon, hanem más országokban még nagyobb problémát jelentenek ezek a kereseti viszonyok.Visszatérnék az OECD-jelentéshez, amely további megállapításokat tesz, és ez már inkább szakmai jellegű, hiszen összehasonlították a különböző országokat, így a magyar egészségügyi rendszert is, és úgy találják az objektív adatok alapján, hogy túlzottan kórházcentrikus, és a kiadások nagy részét például a gyógyszerek teszik ki, ami kérdéseket vet fel a költséghatékonyságával kapcsolatosan. A kórházi finanszírozás kérdése szintén komoly feszültségeket jelent az országban, hiszen annak ellenére, hogy a kórházi ágyak száma 2006 és 2007 között 15 ezerrel nőtt, majd 2012-re elérte a jelenleg is finanszírozott 42 249-es számot, ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy az orvos-beteg találkozások és a fekbőveteg-intézetekben ellátott betegek száma nem csökken, hanem nő. Tehát egy kisebb struktúrára nemhogy csökkenő, hanem nagyobb terhelés is nehezedik.Ez azt jelenti, hogy az az elképzelés és az a kormányzati stratégia, amely a definitív ellátást a lakóhelyhez közelebbi színterekre kívánja átcsoportosítani és döntően az alapellátási rendszerbe, az a nemzetközi tendenciákkal és az evidenciákkal is megegyezik. Ennek érdekében az elmúlt három évben 30 százalékkal nőtt az egészségügyi alapellátásra fordított összeg a központi költségvetésben, és az új alapellátási törvény is olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek mind gazdasági, mind pedig szakmai szempontból meg kívánják erősíteni a háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert, a védőnői rendszert, és arra alkalmassá kívánja tenni, hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljen, hogy minél nagyobb számban legyenek képesek definitív ellátást nyújtani a betegek számára.(16.30)Ugyanilyen megállapítása az OECD-jelentésnek, hogy ezt a kórházcentrikusságot például az egynapos sebészet arányának növelésével lehet csökkenteni, ami nemcsak a költséghatékonyság szempontjából fontos, hanem a várólisták csökkentése érdekében is. Itt Magyarország komoly előrelépést tud magáénak, hiszen jelentősen nőtt az egynapos sebészet aránya, és ez 250 százalékos növekményt mutat.A legutóbbi finanszírozási kormányrendeletben az intézmények volumenkorlát-mentességet kaptak az egynapos ellátások tekintetében, tehát ez az ellátás tovább tud fejlődni.Tisztelt Képviselőtársaim! Az OECD-jelentés összefoglaló megállapításai bemutatják nekünk, hogy számos OECD-országhoz hasonlóan a magyarországi egészségügyi ellátási rendszer túlságosan kórházközpontú, a kórházon kívüli egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés erősítése révén a hatékonyság fokozható.2010 óta a magyar kormány komoly beruházásokat hajtott végre a vidéki lakosság ellátáshoz való hozzáférése javítása érdekében, például 20 vidéki térségben járóbeteg-ellátási központ kialakításával, mégis 2013-ban a magyar népesség viszonylag nagy része számolt be arról, hogy a szolgáltatásoktól való földrajzi távolság miatt orvosi vizsgálati igényeit nehezen tudja kielégíteni.További intézkedéseket javasolnak annak érdekében, hogy lakóhelyétől és fizetőképességétől függetlenül Magyarország minden állampolgára hozzáférhessen a szükséges ellátáshoz, az ezzel kapcsolatos társadalombiztosítási rendszert jó alapnak találják, amelynek az erősítése szükséges.Megjegyzi az összefoglaló megállapítás, miszerint az eredmények azt mutatják, hogy az elmúlt években növekedett Magyarországon a népesség egészségügyi rendszerrel való elégedettsége, de még mindig elmarad sok szomszédos országtól és az OECD-országok átlagától is. Tehát én úgy gondolom, hogy objektív és szerintem általunk is ismert és elfogadható tapasztalatok, tények alapján készült ez a jelentés, amely megmutatja mindazokat az eredményeket, a törekvéseket, az erőfeszítéseket, amelyeket a különböző kormányok tettek ebben az ügyben. Azt is bemutatják azonban, hogy mind a közkiadások tekintetében, a bérezés tekintetében ezek a lépések még nem voltak elégségesek annak érdekében, hogy felzárkózzunk az átlaghoz, és azt is mutatja az egészségügyben dolgozók közt tapasztalható feszültség és elégedetlenség, hogy ez a bérállapot számukra nem elfogadható, és a lépéseket minél hamarabb meg kell tenni ezen a területen is, még egyszer mondom: annak ellenére, hogy folyamatosan történnek és történtek is ezzel kapcsolatban pozitív döntések.Nagyon fontos az, hogy a jelentésben megfogalmazott kórházcentrikusságról, ami költség szempontjából a legnagyobb tétel a magyar egészségbiztosítási finanszírozásban, minden olyan lépést tegyen meg a kormány és az ország, hogy a járóbeteg-szakellátás, az alapellátás fejlesztésével a lakóhely közeli ellátásokat meg tudjuk tenni.Természetesen a népegészségügyi vonatkozású lépéseket a végére hagytam, hiszen ma Magyarország egészségügyi ellátórendszerének, egészségügyi rendszerének a megítélésében talán a legpozitívabb elemeket a népegészségügy területén találjuk. Hiszen nemzetközi összehasonlításban is olyan jó gyakorlatokat és jó kezdeményezéseket találtak, akár a WHO, amely például a védőnői méhnyakszűrési programot az európai úgynevezett best practice rendszerébe illesztette, a nemdohányzók védelméről szóló törvény vagy a transzzsír és az egészségtelen élelmiszerek különadójával kapcsolatos lépéseket, amelyeket követendőnek és folytatandónak minősítettek. Ennek megfelelően a népegészségügyi szemléletű 2014-20-as egészségügyi stratégia is ezen célok teljesítését tűzte ki, amelyben új államilag szervezett szűrési programokkal és a hátrányos helyzetű lakossághoz minél közelebb vive az ellátást, új rendszerekkel, új modellekkel az alapellátásban próbálja meg az egészségben eltöltött életévek számát növelni, hiszen a várható élettartam jelentősen emelkedett Magyarországon, de még mindig elmarad a várhatótól, és attól, amelyet szeretnénk elérni.Tehát bízom benne, hogy némi hasznos információt tudtam adni a vitához tisztelt képviselőtársaimnak, és kívánom azt, hogy tartalmas és előrevivő négy órát tudjunk majd magunk mögött. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. BENE ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ma az egészségügy helyzetéről beszélünk, akkor egészen biztos, hogy egy tágabb kitekintésben kell hogy nézzük a folyamatokat, és ahogy államtitkár úr is az expozéjában előrevetítette, nem egy-két éves problémákról, hanem legalább 25 éves problémákról beszélünk.Én elsődlegesen a jelenlegi helyzetről és az elkövetkezendő időszak feladatairól szeretnék szólni, és azt elmondhatjuk, hogy ma Magyarországon a humánerőforrás-helyzet, az orvosok, szakdolgozók elvándorlása következtében kialakult humánerőforrás-krízis, a rendszer infrastrukturális és finanszírozási helyzete, és sajnos az európai átlagtól elmaradó népegészségügyi mutatók jelentik a legnagyobb nehézséget.A 2000-es évek elején először Litvániában hívták fel a figyelmet az egészségügyben kialakuló szakemberhiányra, majd Magyarországon 2004-ben jelentek meg azok az első kutatási eredmények, amelyek az aggasztó orvoselvándorlással foglalkoztak, de lépések és a trend megfordítására intézkedések 2010-től történtek.Rezidenstámogatási program került bevezetésre, ami a szakorvosjelöltek és a kórházi, klinikai területen dolgozó szakgyógyszerész-jelöltek részére kínált lehetőséget, és ennek köszönhető, hogy 2013-tól, ha kicsit is és mérsékelten is, de csökkent a külföldi munkavállaláshoz hatósági bizonyítványt kérők száma. Eddig 2500 fiatal kolléga jelentkezett a programba, ennyien biztos, hogy itthon maradnak, és öröm az, hogy 2015-ben minden eddiginél többen jelentkeztek.A jövő évi költségvetésben az a pluszforrás is megjelenik, amely biztosíték a fiatal szakorvosoknak, hogy a szakvizsga megszerzése után is a rezidensösztöndíjhoz hasonló mértékű támogatásban részesülhetnek. Fontos, hogy egyszerűbbé, logikusabbá és átláthatóbbá vált a szakképzési rendszer, illetve 2015. július 1-jétől a rezidensképzésben részt vevő jelöltek foglalkoztatása központilag valósul meg, és az ő illetményüket, illetménykiegészítésüket az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ fogja biztosítani.A gazdasági helyzet stabilizálódása teremtette meg, hogy elsőként az egészségügy területén történjenek meg apró lépések az ágazati bérfejlesztés területén, és az egészségügy volt az első terület, ahol a kormány egy béremelési programot elindított.2012-ben és ’13-ban, két lépcsőben 95 ezer egészségügyi dolgozó részesült béremelésben, és ez a 2016-os költségvetés azt teszi lehetővé, hogy ezek a béremelések alapbéresítve legyenek. Mindenki, aki az egészségügyben dolgozik, elmondhatja azt, hogy ez egy nagyon komoly és jogos kérése a dolgozóknak, és elsődlegesen azoknak, akik ágy mellett dolgoznak, hiszen így az ügyeleti és a készenléti díjak alapja már ez az emelt összeg lesz.(16.40)Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeknek a bérintézkedéseknek a fedezete biztosított volt, és jelenleg is biztosított a költségvetésben. A kormány kiemelt feladatának tartja az alapellátás fejlesztését, és ehhez kapcsolódóan a napokban megkezdődött az önálló törvényjavaslat megvitatása. 2014-ben 10 milliárd forint többletforrás biztosítására került sor indikátoralapú teljesítményfinanszírozás növelésére, praxisváltó programra, új praxisok, illetve letelepedés támogatására, illetőleg a praxisok együttműködésének a támogatására, ügyeleti és fogászati ellátásra és védőnői ellátásra. 2015. január 1-jétől 130 ezer forint összegű rezsitámogatásban részesülnek havonta a háziorvosi praxisok, de a 2016-os költségvetésben újabb 10 milliárd forint van az alapellátás fejlesztésére. A kórházak és a rendelők korszerűsítésével a munkakörülmények javulnak, hiszen a rendszerváltozás óta a legnagyobb egészségügyi fejlesztések zajlanak.Természetesen azt is tudjuk, hogy az egészségügy minden területén a megkezdett bérfejlesztések folytatása egy jogos elvárás. Az erkölcsi és a szakmai elismerésen túl az anyagi megbecsülés növelésére szükség van, és én úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetet az államtitkár úr korrekt módon prezentálta az Országgyűlés számára. Ma az egészségügy területén körülbelül 500 milliárd összegű fejlesztés zajlik, amely több évtizedes, az infrastruktúrát és az eszközállományt érintő elmaradást igyekszik javítani. Kiemelt fontosságú a sürgősségi és az onkológiai ellátás, a gyermek betegek, a koraszülöttek ellátásának a fejlesztése, de jelentősek a struktúraváltoztatást segítő fejlesztések is. Jelentős beruházások zajlanak a rehabilitációs szakterületen, és egy átgondolt konstrukció mentén akár a korai, késői, valamint a járóbeteg-rehabilitáció is egy komplex fejlődésnek a várományosa jelenleg. A mentőszolgálat területén is nagyon komoly fejlesztések zajlanak: 2010 óta 300 új mentőautóval bővült a járműpark, 22 új mentőállomás épült és 60 mentőállomás korszerűsödött, és megújult a mentésirányítás rendszere is. Az, hogy az Euro­transplanthoz sikerült csatlakozni, egy mérföldkő a magyar szervátültetés történetében. 2015. március 1-jével megtörtént az egészségügyi háttérintézményi rendszer átszervezése, és lecsökkent a háttérintézmények száma. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ a kórházi fenntartói funkciókra összpontosít, az OEP feladata a kapacitásszervezési és ellátásszervezési feladatokkal bővült, az OTH szakmai irányítása alatt pedig a járványügyi, közegészségügyi, illetve az egészségfejlesztési feladatok vannak, ennek a felügyelete és a koordinációja. Az év elején alakultak meg a megyei egészségügyi egyeztető bizottságok. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy helyben, ismerve a szakmai adottságokat, a speciális ellátási igényeket, így történjenek meg azok a szakmai egyeztetések, hogy a betegellátás hatékonyabban működhessen, hiszen ezek a szakemberek ismerik a legjobban az adott megye, az adott térség egészségügyi ellátásának a struktúráját, a valós kapacitásokat és az ellátási szükségleteket. Létrejöttek a gazdasági irányító területek is, amelyek a kiegyensúlyozott gazdálkodás elősegítéséért felelnek.Szintén évtizedes probléma a kórházi adósságállományok kialakulása. 2015-ben 60 milliárd forint került elkülönítésre, amely a kormány határozata alapján az egészségügyi ágazathoz került. Szeretném elmondani, hogy az elmúlt években is rendszeresen voltak akár kasszasöprés révén, akár egyéb területen pluszfinanszírozások a kórházak számára, részben az adósságok, részben a várólisták csökkentésére, és nagyon sokszor elmondták már képviselőtársaim, elsődlegesen az ellenzéki padsorokból, hogy ez a 60 milliárd kevés. Lehet ezt kevésnek tartani, és lehet kritizálni is, de én azt gondolom, hogy először történt meg, hogy költségvetésben célzottan, pántlikázottan még az előző évben erre egy külön, jelentős összeg került elkülönítésre, kifejezetten adósságrendezés céljából. Azt is szeretném megjegyezni, hogy az előző gyakorlatokkal szemben van egy folyamatos, rendszeres és nyilvános kórházi adósságállomány-monitorozás, az ellátórendszer átalakítása pedig azt célozza, hogy olyan adatokkal, információkkal rendelkezzünk, amelyek a tényleges működési költségek ismeretét tudják számunkra biztosítani, mert anélkül egy hatékony és rugalmas rendszert nem lehet működtetni. Jelenleg nem megfelelő a koordináció az egyes területek és az ellátás különböző szintjei között, és ez egyértelműen a hatékonyság rovására megy. Én úgy gondolom, hogy ezek a megyei egyeztető fórumok ezen nagyon sokat tudnak segíteni. Szükség van ösztönzésre, szükség van folyamatos monitorizálásra, hogy az egészségügyi ellátórendszer hatékonyságát mérni és az információk alapján korrigálni lehessen. Így lehet csak egy korrekt szakmapolitikai és financiális döntéssorozatot megalapozni. Itt szeretném kiemelni a várólisták csökkentésére szolgáló programokat, azt, hogy növekedett a tvk-mentes beavatkozások köre, és azt is, hogy elmondhatjuk, hogy 50 százalékkal csökkent Magyarországon az akut kardiális történések következtében kialakult halálozás. Vannak tehát eredményeink, de szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az egészségügyi mutatóink sajnos egyelőre a legrosszabbak között vannak Európában. Az is örvendetes ugyan, hogy az átlagos élettartam emelkedett, de mindkét nem esetében elmaradunk az európai átlaghoz képest. Gyorsabb a népességfogyás, és nagyon sok feladatunk van ‑ ahogy az államtitkár úr is elmondta ‑ a népegészségügy területén. A mortalitási okok között elsősorban a szív-, érrendszeri betegségek és a daganatos betegségek szerepelnek, és a kormány népegészségügyi stratégiai céljai között szerepel, hogy a születéskor várható, egészségben eltöltött életévek két évvel növekedjenek 2020-ra, a fizikai és mentális egészség egyéni és társadalmi értékét növelni tudjuk, az egészségtudatos magatartást elősegíteni az egyéni felelősségvállalásnak az érvényesítésére, illetve a területi egészségegyenlőtlenségek, a születéskor várható élettartamban mutatkozó különbségek csökkentésére. Azt elmondhatjuk, hogy példaértékű és nemzetközileg is elismert védőoltási rendszerrel rendelkezünk, 2014 óta ez kibővült a kötelezően felajánlandó HPV-védőoltás bevezetésével. A szervezett emlőszűrési programok, a méhnyakszűrés a 25-65 év közötti hölgyek számára ingyenesen elérhető, de azzal is szembe kell néznünk, hogy a részvételi hajlandóság sajnos még mindig alacsony. Méhnyakrákban annak ellenére veszítünk el minden évben 400 hölgyet, és a túlnyomó többségük bizony a fiatal korosztályhoz tartozik, hogy ha ezt a betegséget időben felfedezzük, akkor 100 százalékosan gyógyítható ‑ ebben óriási szerepe van az alapellátásnak, nagyon komoly szerepe van a védőnői hálózatnak. Illetve pilotprogramok kezdődtek a vastagbélszűrés tekintetében, amely fokozatosan nő egyre több megyében, de úgy gondolom, hogy az országos bevezetés egy nagyon fontos előrelépés lesz. A várható élettartam, az egészségben eltöltött életévek növeléséhez kiemelten szükségesek a szűréseket népszerűsítő programok, a népegészségügyi szolgáltatások fejlesztése, a lakosság egészségkultúrájának a fejlesztése, és az, hogy a hozzáférés minél szélesebb körű legyen. Én azt gondolom, méltán lehetünk büszkék a nemdohányzók védelméről szóló törvényre, illetve arra is, hogy a mindennapos testnevelést elindítottuk. És igaz, hogy itt még vannak nehézségeink, és igaz, hogy nem minden esetben tudjuk maradéktalanul megvalósítani, de én úgy gondolom, hogy ha egyre többen sportolnak, és a gyerekeinket egyre jobban tudjuk arra ösztönözni, hogy rendszeresen, mindennaposan az életük részévé váljon a testmozgás, akkor bizton bízhatunk abban, hogy a népegészségügyi mutatóink érdemben javulni fognak. Bevezetésre került a népegészségügyi termékadó, Európában az elsők között voltunk azon országok között, amelyek felléptek a transzzsírsavak fogyasztása ellen, és mi voltunk a harmadik olyan állam Európában, ahol ezt a káros összetevőt minimálisra csökkentettük az élelmiszerekben. Remek munkát végeznek az egészségfejlesztési irodák szakemberei, és nagyon fontos, hogy ők a munkájukkal a legkisebb településre, a leghátrányosabb helyzetű emberekhez is eljutnak, nagyon szoros munkakapcsolatban dolgoznak a kórházakkal, a háziorvosokkal, a védőnőkkel, az önkormányzatokkal és a civil szervezetekkel. Ahhoz, hogy a megkezdett munka folytatódjon, elengedhetetlenül fontos az alapellátás megerősítése, az alapellátás szolgáltatásainak a prevenciós fókuszú bővítése, a megkezdett egészségmegőrzési programoknak, szűrőprogramoknak a folytatása, és az, hogy a részvételi hajlandóságot és az egészségtudatosságot növelni tudjuk. Az alapellátási törvénynek a tárgyalása során erről sokat beszéltünk képviselőtársainkkal. Tudjuk, hogy a megelőzésre fordított befektetés nem azonnal, hanem évek múltán hozhatja meg a reménybeli célokat, amelyeket az „Egészséges Magyarországért 2014-20” programban megfogalmaztunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal, azt gondolom, mindannyian egyet fogunk érteni a vita végén is, hogy az egészségügyünk nem kevés problémával küzd, hogy nagyon sokat kell azért dolgozni, hogy érdemi eredményeink legyenek, és hogy egy kiszámítható, stabil állami egészségügyi rendszer működjön. (16.50)Nagyon fontos a szemléletváltás, és nagyon fontos a népegészségügyi szemlélet kialakítása és erősítése. Nagyon remélem, hogy jó szakmai vitát fogunk folytatni most is és azt gondolom, hogy a későbbiekben is. Egy dologra, úgy gondolom, hogy nekünk, politikával foglalkozó embereknek is figyelni kell, az pedig az, hogy ma a magyar egészségügyben nagyon magas színvonalon kiváló szakemberek dolgoznak, akár az orvosokat, akár a szakdolgozókat nézzük és bárkit, aki ebben az egészségügyi rendszerben együtt, egymásért dolgozik, a betegek jobbulásáért. És én azt gondolom, hogy ez nagyon komoly bizalmi viszony, azt a bizalmi viszonyt meg kell tartani, fenn kell tartani. Tehát én nagyon remélem, hogy azt a vitát, amit folytatunk, nagyon komolyan, szakmai és emberi vonatkozásban is megfelelő módon tudjuk megtenni, azért, hogy ez az egészségügy jobb legyen; hogy ezt az egészségügyet közösen, nem egy-egy politikai ciklusra, hanem úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő évekre meghatározóan együttesen tudjuk képviselni.Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először szeretném elmondani azt, hogy miért kezdeményeztük ezt a vitát, meg azt is, hogy miért nem. Ezt a vitát azért kezdeményeztük, mert az egészségügy elért a teljesítőképességének végső határára. Az egészségügyben dolgozók kinyilvánították, hogy számukra nincs tovább. Elmondták a problémáikat az alacsony bérektől az elvándorláson keresztül a kórházi finanszírozatlanságig. Meglepő egységben mondták el a mondandóikat, most először találtak egymásra, pedig legendásan megosztottak voltak. Hovatovább a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István vette a bátorságot és levelet írt a miniszterelnöknek, ami azért ‑ valljuk be ‑ nem kevés az ő esetében, a harcos kamarai elnök évek óta hallgat az egészségügy helyzetéről. Ha már ő is levelet ír a miniszterelnöknek, ilyen hallatlan bátorsággal, akkor bizony nagy baj van. És ne vegyék pikírtségnek, amit most mondtam, a baj nagy. Ezért tehát a vitanapot nem azért kezdeményeztük, hogy lejátsszunk egy jó kis politikai adok-kapokot ‑ ebben mi jók vagyunk, tehát ezt vállaljuk ‑, hanem azért, mert ki akarjuk deríteni, hogy a kormány egészségpolitikája micsoda, hogyan akarja ezeket a problémákat megoldani. Úgy akarjuk kideríteni, hogy adunk hozzá javaslatokat. De ha ennek a vitanapnak a vége az, hogy a süketek párbeszéde gyanánt megint elbeszéltünk egymás mellett, önök el fogják mondani, hogy mennyi eredmény van, mi el fogjuk mondani, hogy mennyi baj van, és mint jól végeztük dolgunkat, hazamegyünk, akkor ez bizony a legnagyobb hiba lenne. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ha a vitában alkalom nyílik rá, mondja el, hogy mikor volt utoljára alkalom arra, hogy ellenzéki politikust bármilyen szakmai egyeztetésen vendégül látott. Én ilyenről nem tudok. Azért kérdem ezt ‑ és nem személyes sértettségből, félreértés ne essék, én elviselem ezeknek az alkalmaknak a hiányát ‑, mert úgy gondoljuk, hogy megállapodás kellene a szakmai erők, a politikai erők között abban, hogy merre megyünk. Jelenleg ilyen megállapodás nincs. Nincs olyanfajta megállapodás, ami az egészségügy szekerét ne négyévenként vagy kétévenként lódítaná valamilyen más irányba; nincs a nemzeti ügyként kezelése az egészségügynek, amely legalább valami középtávú megállapodást tartalmazna, hogy mi történjen. Ezt őrült nagy hibának tartom. Nagy hibának tartom, mert Szócska államtitkár úr, az ön elődje mint egy angolna siklott ki mindig a nagyon kényelmetlen ügyek és kérdések alól, de nála se tudtuk nyomát találni annak, hogy valamiféle összefüggő és koherens egészségügyi elképzelés lenne, amiben legalábbis nagyjából egyetértenek a szereplők. Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, én azt tartanám a vitanap eredményének, hogy legalább a kormányzati erők kinyilvánítják, hogy igen, hajlandók beszélni arról ‑ most már nyilvánosan és közösen ‑, hogy akkor merre menjen ez a szakma.Én tudom, hogy az is válasz lehet, hogy persze a szakmával vannak egyeztetések. No de hát miféle egyeztetés az ‑ és erre konkrét példám van, elmondom, hogyha szükséges, négyszemközt meg hatszemközt ‑, hogy e-mailre három órán belül kell válaszolni és szakmai véleményt mondani egy bizonyos ügyről. Ilyen nincs, ez nem egyeztetés, ez annak a látszata! Ezért tehát először is azt mondom, hogy megállapodás kellene az egészségügy ügyében és nem pedig az, hogy megpróbálunk más-más koncepciókat mondani. Én azért állítom, hogy a kormánynak nincs egészségpolitikája, mert az egyetlen dokumentum, ami most ebben érvényesen fellelhető, az „Egészséges Magyarország 2014-2020” program, a benne foglaltak közül jó néhányat maga a kormány változtatott meg a megjelenése után verbálisan. Nem igaz már, hogy valamiféle kisrégiós szerveződést akar a kórházaknál ‑ ez van benne leírva. Aztán utána államtitkár úr környezete, OEP-tisztségviselők azt mondják, dehogy, megyeit akarunk. Na hát, ez így nem megy! És én nemcsak azt mondom, hogy méltatlan kereseti viszonyok között dolgoznak szakdolgozók és orvosok, méltatlan hálapénzrendszer van, és méltatlan ez az egész szituáció, hanem azt mondom, hogy nincs elképzelés arról, legalábbis közös, hogy merre menjen az egészségügy maga. Ha víziókra kíváncsiak, akkor azt mondom, hogy jó lenne egy betegelvű egészségügy, amiben a beteg partner és nem alárendelt ebben a rendszerben, tudja, hogy mi jár neki, tudja, hogy mit kaphat meg, tudja, hogy mire van lehetősége, és nem kezelik úgy, mint a legrosszabb hivatalokban az ügyfelet. Ehhez persze elégedett, legalábbis viszonylag stabil helyzetben lévő orvosok, szakdolgozók és stabil helyzetben lévő intézmények kellenek.Nem kerülhető meg az a kérdés, amit államtitkár úr egyébként elkerült, hogy vajon mi a helyzet a most már félig ingyenes egészségügyi ellátással. Látszólag a nemzeti kockázatközösség működik, az egészségügyi ellátás ingyenes, valójában mindenki tudja, hogy nem az. És erre a helyzetre valahogy nem akarunk választ adni, nem hallok és nem olvasok olyanokat, hogy vajon mi a helyzet akkor, mi felé lehet elvinni ezt az egész rendszert. Mert ha tudjuk, hogy ez nem igaz, akkor ne állítsunk olyat, ami nem fedi a valóságot.Tisztelt Ház! Amiről még beszélni szeretnék, az a pénz. Tehát minden baj forrása az alulfinanszírozottság. Bene Ildikó tudja, hogy nekünk nem személyes konfliktusaink vannak, nem is voltak soha, de mégiscsak azt kell megkérdeznem, képviselő asszony, hogyha az önök esetében méltányolandó tényezőnek tartja, hogy most ennyire futja, a mi kormányzásunk esetén miért nem volt ez méltányolásra méltó tényező, miért állítottak be bennünket gonosznak és olyannak, aki nem a javát akarja az egészségügynek, mikor önök most méltánylását kérik, hogy most ennyire futja. Abban a helyzetben, amikor a költségvetésben mindenféle felesleges presztízsberuházást látunk, és abban a helyzetben, amikor napirend előtt már államtitkár urak eljátszadoztak itt a mondandómmal, hogy akkor, amikor egy hiábavaló, egyébként a keresők 20 százalékának szóló százmilliárdos és a 80 százalékának szóló20 milliárdos 1 százalékos adócsökkentést alkalmazunk. Javaslataink a következők: 50 százalékos egyszeri béremelés most, három éven belül 100 százalék. Legalább 120 milliárdos tételben emelni kell az egészségügy költségvetését. Ehhez meg kell fogalmazni azokat a célokat, amelyek segítik az itt tartást, az orvosokét és a szakdolgozókét. Ehhez a pénzhez rendszert kell rendelni. A várólisták csökkentése pénzkérdés, ezt államtitkár úr tudja, ha pénzzel lehetett csökkenteni, 1 meg 5 milliárddal, akkor ez a nagyságrend már csökkenteni fogja. Azzal szeretném zárni a mondandómat, hogy a parlamenti államtitkár napirend előtt azt mondta, hogy örüljünk, mert van vitanap, és ez bizonyítja, hogy milyen demokratikus itt a környezet. A vitanap nem kegy, az egy házszabályi lehetőség, amivel mi éltünk. Ezért tehát ne éreztesse, hogy lehetne ez másképp is, mert nem lehet. Mi ezt komolyan gondoljuk. Komolyan gondoljuk, hogy lehetséges közös megoldást találni, és ha önök a pofozkodást választják most, az is jó, de ha a közös gondolkodást, az is.Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár úr beszédének az elejét, hogyha az ember meghallgatta, akkor még azt is gondolhatta, hogy itt minden rendben, de hál’ istennek, elmondta a végét is, és én úgy gondolom, hogy ha nem is egy túl nagy lépést, de egy picike lépést azért léptünk előre ahhoz a sikerpropagandához képest, amit folyamatosan hallottunk, hogy micsoda siker az, ahogyan most átalakítják az egészségügyet. Most hallottunk olyan szavakat, hogy krízis, lemaradás, a régió utolsói vagyunk, és én úgy gondolom, hogy ez a fajta szembesülés segíthet. Amit mi hiányolunk, az az a koncepció, amiről Tukacs István képviselőtársam is beszélt. Nem először beszélek arról ebben a Házban, hogy nem került soha felmérésre az, hogy mik az igények, mik a képességek, mik a kapacitások, és ez alapján hogyan lehet megoldani az egészségügy kérdését, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy az igényekhez alakítsuk a képességeket és a kapacitásokat, és ehhez mire van szükség és mekkora forrásra van szükség. Ilyet, én úgy gondolom, hogy még egyelőre nem láttunk ebben a Házban, pedig nagy valószínűség szerint erre lenne a legnagyobb szükség, ehelyett mindig egy költségvetési forrássort látunk. Idén ez tényleg emelkedett egypár milliárd forinttal, talán 53-mal is, de például a gyógyító-megelőző tevékenységé meg csökkent. (Közbeszólásra:) De, 600 milliárd. Akkor, amikor az egyik oldalon arról beszélünk, hogy a kiegyensúlyozott gazdasági és adósságkezelés a legfontosabb az egészségügyben, miért nem arról beszélünk, államtitkár úr, hogy forrásbevonás. 60 milliárdnak, kedves Bene képviselőtársam, nem tudunk annyira örülni, amikor mi is arról beszélünk, hogy itt olyan 100-120 milliárd bérre, 75 milliárd forint nagyjában-egészében a várólisták csökkentésére ‑ ehhez természetesen, mondjuk, az OEP-finanszírozás valamilyen szintű megváltoztatására volna szükség ‑, ez még mindig csak a fele annak, amit a MOL-pakettre költöttek önök, hogy a MOL-ban részvényeket vegyenek, csak a fele annak, amit ma ér, mert amit költöttek, annak a harmada. Mi úgy gondoljuk továbbra is, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra kell hogy legyen, ezeknek a fenntartása, fejlesztése és az egész országban elérhetővé tétele kell hogy legyen egy kormánynak a legfőbb feladata, mert nincs olyan piaci szereplő, nincs más a magyar államon kívül, aki ezeket a feladatokat ellátja, ezért innen forrásokat elvonni, akár azért, hogy cégportfóliót építsenek, akár bármi másért, nem lehet. De államtitkár úr most kritikusan fogalmazott több tekintetben, volt, amikor a 4-ei konferencián még bátrabban fogalmazott - leg­alábbis a sajtóban úgy jelent meg ‑, abból idézek, hogy miért nem a forrásokról beszélünk. Államtitkár úr ott azt mondta, megemlítette azokat a nemrég felállított területi egészségügyi bizottságokat, amelyek a korábbinál szorosabb gazdasági kontrollt végeznek majd a fekvőbeteg-intézményeknél; a szigor jó alapja lesz annak, hogy az egészségügy eredményesen küzdhessen pluszforrásokért a döntéshozóknál, ugyanis ehhez szükséges az ágazat iránti bizalmat erősíteni, a hitelességet bizonyítani kell. Államtitkár úr, az ön kormánya felé kell bizonyítani, az ön kormánya az, aki előterjeszti a költségvetést. Én úgy gondolom, hogy abban a krízisben, ahol átlagosan nyilvánvalóan elérik az átlagbért ‑ a gyakorlatban nem feltétlenül érik el az egészségügyi dolgozók a 237 ezer forintos átlagbért ‑, ahol kevesebbet fordítunk az egészségügyre fejenként ‑ fejenként 1800 dollárt fordítunk az egészségügyre, Románia, Szlovákia 2 ezer dollár fölött fordít az egészségügyre fejenként, hogy mondjak egy sarkított példát, és Svédország 40 ezer dollárt fordít fejenként az egészségügyre, igaz, hogy ott a legmagasabb a várható élettartam is ‑, akkor úgy gondolom, akkor, amikor ilyen szinten sereghajtói vagyunk nem Európának, hanem a visegrádi országoknak, akkor a hitelességet, a bizalmatlanságot… ‑ bocsánat, a bizalmatlanságot el kell oszlatni, államtitkár úr, a kormányon belül, és a hitelességet pedig képviselni kell, hogy itt nagy a baj. Erre kell költeni, nem cégeket kell vásárolni, nem MOL-t kell venni, nem Antenna Hungáriát kell venni. Még azt is megmondom, én örülök neki, hogyha, mondjuk, az Országos Mentőszolgálatban akkora fejlesztések voltak, amekkorákat hallottunk, de az is igaz, hogy két évvel ezelőtt meg 13 évre kellett emelni a gépjárművek élettartamát azért, mert különben ki kellett volna őket vonni a forgalomból, az is igaz, hogy most azért küzdenek a légi mentés tendereztetésével; van ennek adminisztratív akadálya, de legfőképpen finanszírozási akadálya van ennek az ügynek. De miért nem tud az Országos Mentőszolgálat legalább annyit kapni, mint a Magyar Olimpiai Bizottság? Én értem, hogy nagyon fontos az olimpiai mozgalom, de én úgy gondolom, hogy az országnak egy sokkal kisebb szeletét, de legfőképpen a szociális biztonságnak egy jóval kisebb szeletét érinti, ha érinti egyáltalán, mint az Országos Mentőszolgálat. A mentősök másod-, harmadállásban dolgoznak, az ápolók másod-, harmadállásban dolgoznak, az orvosok elmennek. Mi úgy gondoljuk, hogy az erre letett javaslatok a presztízsberuházások, illetve a prioritások átirányítása, ami százmilliárdos nagyságrendben sem elképzelhetetlen és nem olyan elképesztő, mint ahogyan az első hallásra tűnik, hanem egész egyszerűen arra költeni a pénzt, ami Magyarországon a szociális biztonság szempontjából fontos, ez pedig az egészségügy. Én úgy gondolom, hogy az egészségügyben, ha ekkorák a lemaradások, szerintem egyébként nagyobbak, mint a stadionok tekintetében, akkor ide kell átirányítani a forrásokat. A források megvannak, államtitkár úr, építsék föl a hitelességet a kormányzaton belül. Ha bármilyen kérdésben ebben tudunk segíteni, nagyon szívesen megtesszük. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • MÓRING JÓZSEF ATTILA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarország kormánya elkötelezett az ország egészségügyi helyzetének további javítása mellett. Egyik legfontosabb célkitűzése, hogy folyamatosan javuljon a magyar lakosság egészségi állapota. A megelőzés mellett fontos kormányzati cél a betegek gyógyulási esélyeinek javítása. A 2010-14 közötti időszak alapvetően orvosolta a korábbi kormányzatok gondatlan tevékenysége következtében kialakult torzulásokat. Az intézkedések erős alapokat jelentettek a folytatáshoz, a Semmelweis-terv koncepciója helyes irányokat jelölt ki. Az alapvető cél nem változott, működő, fenntartható, a lehető legmagasabb színvonalú állami egészségügyi rendszerre van szükség.Az elmúlt egy év egyik legfontosabb eredménye, hogy a kormány elfogadta az „Egészséges Magyarország 2014-20” stratégiát. Ez a stratégia mutatja be azokat a prioritásokat, fejlesztési területeket, intézkedéseket, amelyek az elkövetkező kormányzati döntések alapját jelentik, és egyúttal az uniós fejlesztési források lehívásának megalapozásául is szolgálnak. Kiemelkedően fontos az a szemléletváltás, amelynek köszönhetően minden egészségpolitikai kormányzati intézkedésnél a népegészségügyi szemlélet került a középpontba. Az egészségügyért felelős államtitkárság rendkívül fontosnak tartja, hogy minden döntést megelőzően széles körű szakmai konzultációt folytasson a szakmai és érdek-képviseleti szervezetekkel. Magyarországon a dohányzás súlyos népegészségügyi és nemzetgazdasági probléma. A dohányzás következtében több mint 20 ezer ember hal meg évente. A közforgalmú, zárt légterű helyeken, közösségi terekben fő szabály szerint 2012. január 1-jétől nem lehet rágyújtani. A törvénymódosítás társadalmi elfogadottsága magas, 85 százalékos, és a betartása is megfelelőnek mondható. Több mint 200 ezer ember hagyta abba a dohányzást az elmúlt két esztendőben. A népegészségügyi termékadó bevezetésével kevesebb egészségre káros terméket fogyasztunk, egyes gyártók is változtattak a termékeik összetételén, kevesebb sót és cukrot kevernek az élelmiszerekbe. A népegészségügyi termékadónak köszönhetően az egészségügyi ágazat 2014-ig több mint 52 milliárd forint bevételhez jutott, amely megteremtette az egészségügyi béremelés alapját.Magyarország Európában az elsők között lépett fel az egészségre káros transzzsírsavakkal szemben. Évente 1450-1500 új méhnyakrákos megbetegedést diagnosztizálnak Magyarországon, és évente mintegy 400 nő hal meg ennek következtében. (17.10)Idén ősztől kötelezően ajánlott a HPV elleni védőoltás, az ingyenes vakcinát a 12. életévüket betöltött hetedik osztályos lányok kaphatják. Az elmúlt években új szűrési akciókra is sor került, 2014-ben először megrendezésre került a szűrés éjszakája, amikor is meghosszabbított nyitva tartással várták országosan körülbelül 50 helyszínen a mammográfiás központok a vizsgálatra behívott asszonyokat. 2013-ban 58 járásban egészségfejlesztési iroda jött létre, ebből 18 a leghátrányosabb helyzetű településeken, európai uniós támogatással az alapellátás prevenciós kapacitásának támogatására. Sor került körülbelül 40 lelkiegészség-központ kialakítására is.A közétkeztetési rendelet kiterjed a nevelési-oktatási intézményekben, a szociális ellátásban, a gyermekjóléti alapellátásban, a gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézményekben felszolgált ételekre, valamint a betegélelmezésre egyaránt. 2012 és ’14 között több mint 1500 gyógyyszerkészítmény ára csökkent átlagosan 35 százalékkal, ami 10,5 milliárd forintos megtakarítást eredményezett. Az elmúlt években a kormányzat a gyógyszerkasszában éves szinten megközelítőleg 100 milliárd forintos megtakarítást tudott elérni úgy, hogy eközben a betegterhek csökkentek. 2010-től 49 új hatóanyagú gyógyszer támogatását biztosítottuk. 2012-ben és ’13-ban egyaránt többletforráshoz juttattuk az alapellátást. ’14-ben további 10 milliárd forint érkezett az alapellátásba, ennek részeként lehetett pályázni az 500 millió forintos kerettel rendelkező letelepedési támogatásra. Az alapellátás infrastruktúrájának fejlesztésére, a háziorvosi rendelők korszerűsítésére, egészségházak kialakítására és fejlesztésére a regionális operatív programok pályázati kiírásai biztosítottak lehetőséget. E pályázatok révén önkormányzatok és társulási formáik országszerte mintegy 13 milliárd forinttámogatást fordíthatnak alapellátási szolgáltatások infrastrukturális feltételeinek fejlesztésére. A regionális programokon belül e célra elkülönített konstrukciók, valamint az általános kiírások egyaránt lehetőséget biztosítottak a komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű 33 kistérség támogatására, így az alapellátás-fejlesztési projektek több mint 30 százaléka e kistérségek településein valósulhat meg.A járóbeteg-szakrendelők bővítése, átépítése, felújítása révén az egészségügyi ellátások kistérségi alapon történő optimalizálására, a leromlott infrastruktúra fejlesztésére, szükséges eszközeinek beszerzésére kerülhetett sor. A járóbeteg-szakellátás fejlesztési konstrukció keretében 40 járóbeteg-szakrendelő fejlesztésére, 23 új kistérségi járóbeteg-szakrendelő kialakítására, valamint 9 aktív ellátást biztosító kórház fejlesztésére került sor, összesen mintegy 50 milliárd forinttámogatással. A kórházi sürgősségi ellátáson belül új sürgősségi osztályok kialakítására, meglévő sürgősségi osztály vagy fogadóhely magasabb szintre történő fejlesztésére, illetve a meglévő sürgősségi osztály fejlesztésére mintegy 12 milliárd forinttámogatás áll rendelkezésre. A kórházi sürgősségi ellátáson belül különös figyelmet kapott a gyermeksürgősség ebben a tervezési időszakban. Ennek keretében koraszülött­centrumok újultak meg, illetve kaptak új eszközöket. A konvergenciarégiókban e célra 20 intézmény összesen mintegy 4 milliárd forinttámogatást nyert el, a projektek megvalósítása jelenleg is folyamatban van. Bevezettük az eszközfinanszírozási támogatást, amely az ellátás színvonalát és hatékonyságát erősíti. E célra 2012-ben 12,7 milliárd forint állt rendelkezésre.Praxisváltó programmal segítettük a fiatal háziorvosok pályakezdését. A rezidensek számára ösztöndíjakat hirdettünk. A rezidenstámogatási program segítségével eddig több mint 1700 fiatal orvost és gyógyszerészt sikerült itthon tartani. Több lépcsőben emeltük 95 ezer orvos, ápoló fizetését. Két év alatt a kórházakban és szakrendelő-intézetekben foglalkoztatottak bruttó keresete átlagosan 27 százalékkal nőtt. Uniós forrásból több mint 10 milliárd forintot fordítottunk az egészségügyi dolgozók foglalkoztatásának és képzésének támogatására. 2010 és ’14 között 300 új mentőautó átadására került sor országosan, és 22 új mentőállomás épül, 60 állomást korszerűsítünk, illetve újítunk fel. 2011 után idén újabb várólista-csökkentő programot indítottunk, mellyel év végéig ezres nagyságrendben csökkentjük az ellátásra várakozók számát.A komoly közegészségügyi problémát jelentő úgynevezett dizájnerdrogok terjedésének visszaszorítása érdekében a pszichotróp anyagokat tartalmazó jogszabályi melléklet újabb 39 pszichoaktív anyaggal bővült ki, mostantól ezen anyagok esetében is lehetővé téve a szigorú büntetőjogi fellépést a visszaélések esetén. Törvénymódosítással került kimondásra az is, hogy az új pszichoaktív anyagok nem kormányrendeletben, hanem miniszteri rendeletben kerülnek felsorolásra, ez gyorsabb reagálást, hatékonyabb fellépést tesz lehetővé a dizájnerdrogok elleni küzdelemben. Az egészségügy területén a fejlesztési források legnagyobb hányada, több mint 322 milliárd forint a fekvőbeteg-ellátás megújítását, korszerűsítését, illetve az onkológiai ellátás korszerűsítését segítette elő. A környezet és energia operatív program keretében egészségügyi eszközök energiamegtakarítást célzó beszerzésének támogatását teszi lehetővé. A támogatásra rendelkezésre álló keretösszeg 9 milliárd forint. Cél, hogy a meglévő elavult, ezáltal jelentős energiafogyasztással bíró egészségügyi eszközök cseréjével és helyettük modern, alacsonyabb energiafelhasználású berendezések beszerzésével támogassa az egészségügyi intézmények energiamegtakarítását.Az alapellátásra a költségvetés a rendelkezésre álló pénzen felül 2014-ben 10 milliárd forint többletforrást biztosított. Az összeg egy része: háziorvosi ügyelet ellátására 1 milliárd forint, védőnői ellátásra 1,5 milliárd, illetve fogászati ellátásra 2 milliárd forint került kiosztásra. 2015. január 1-jétől a területi ellátási kötelezettségű háziorvosi szolgálatokat működtető szolgáltatók praxisonként havonta 130 ezer forint összegű rezsitámogatásban részesülnek. A praxisprogram keretében háziorvostani szakképesítéssel még nem rendelkező orvosok már a képzés ideje alatt is vállalhatnak háziorvosi feladatokat megfelelő szakmai kontroll mellett. A háziorvosi letelepedési pályázat keretében 2014 augusztusában a legalább 12 hónapja betöltetlen háziorvosi körzeteket betöltő orvosok letelepedésének támogatására írt ki pályázatot az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Az elnyerhető támogatási összeg a praxis betöltetlenségének függvényében nettó 6 és 10 millió forint között alakult, összesen 412,8 millió forint támogatási összeg került eddig kifizetésre.A svájci-magyar együttműködési program alapellátás-fejlesztési modellprogramjában véglegesítésre és bevezetésre kerültek a praxisközösségek tevékenységét szabályozó dokumentumok. 2014-ben több mint 10 ezer fő felnőtt lakos egészségi állapotát mérték fel praxisközösségekben. 2015-ben az eddigi létszámon felül közel 17 ezer felnőtt szűrését tervezzük. A programban alkalmazott védőnők közreműködésével elindul a kora gyerekkori, tehát a 0-7 éves korú gyermekek egészségi állapotának felmérése is. Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Végig azon gondolkoztam, hogy mi is lehet a célja a mai vitanapnak, miről is fogunk beszélni, illetve miről lehet egyáltalán beszélni a vitanap keretében. Gondolkoztam, hogy egészében az egészségügyi rendszerről fogunk beszélni, de úgy tűnik, ahhoz igencsak kevés a rendelkezésre álló idő. Azután gondoltam, hogy a múltról is fogunk valamelyest beszélni, azokról az elhibázott döntésekről, amelyekben az eddigi kormányok élen jártak. De természetesen másról is kell beszélni. Gondoltam arra is, hogy csak a jelenről fogunk beszélni, az pedig nem lenne célravezető, hiszen meg kell határozni azokat a jövőbeli prioritásokat és megoldási javaslatokat is, amelyek, miután beazonosítottuk a problémát, megoldásra várnak. Éppen ezért jobbikosként ‑ és erről fog a Jobbik beszélni ‑ beszélni fogunk a múlt hibáiról, beszélni fogunk a farizeus politikusokról és beszélni fogunk a jelen kihívásairól, de a jövő megoldásairól is. Arról, hogy mégis mi történt vagy mi történik, arról fogunk beszélni, amiről, úgy tűnik, a XX. század pártjai elmulasztottak beszélni. Ugyanis úgy tűnik a vitából kiindulva, hogy az MSZP, a Fidesz, a KDNP híven ahhoz, hogy a XX. század pártjai, a XX. század pártjainak megoldását választották, elkezdték egymás álláspontját szépen morzsolni és a lényeget kerülgetve udvariasan köszönni egymásnak, nem pedig egymást leleplezni abban, hogy mi is volt a hibájuk, és mi is történt az elmúlt időszakban.(17.20)De ha az elmúlt időszakról beszélünk, mit érdemes megnézni? Én úgy gondolom, hogy a rendszerváltás óta eltelt 25 év az, amit vizsgálni kell, hiszen az elmúlt 25 évnek volt jelentős kihatása az egészségügyre. Amit látni lehet benne, elsődlegesen egy olyan strukturális probléma, hogy többen, több időpontban meghirdették, hogy struktúraváltás, egészségügyi reform lesz. Az egészségügyi reformok azonban csak odáig jutottak el, hogy az egészségügyi struktúra átalakítása az államigazgatásig eljutott, de igazából nem jutott el a betegek szintjére, a kórházak szintjére, mindig saját magára koncentrált, majd ki is fulladt. Innen kezdődött a feszültség a kórház és az államigazgatási úgymond reformok között. A rendszer másik problémája ‑ amihez még nagyon sokan ragaszkodnak, és ez a kórházközpontúság ‑ a kórházi ágyszámfetisizmus, amivel küzdünk mind a napi napig. Aki itt kórházigazgató, illetve kórházi vezető volt, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. Holott régen nem kórházi ágyszámokban kellene számolnunk az ellátás színvonalát, az ellátás mértékét, illetve módját. A másik probléma pedig azok a sanda és folyamatosan visszatérő privatizációs szándékok voltak, amelyek végigkísérik az elmúlt 25 év egészségügyi politikáját. Említhetnénk nyugodtan a most kivételesen tőlem jobbra helyet foglaló, de egyébként baloldali pártot, az MSZP-t és ebben a kedves elkövetőtársukat, az SZDSZ-t, akik tető alá hozták a HospInvestet, akik széfeket adtak minden kórterembe, akik bevezették a vizitdíjat, és odatették az emberek nyakába ezeket az intézményeket. De beszélhetnénk a Fideszről is, aki éppen az elmúlt időszakban szerette volna a hálapénzt legalizálni. De beszélhetnénk arról is, hogy fideszes gyakorlat lett az, hogy a kórházi és egyéb egészségügyi intézmények vezető pozíciójában ‑ ki tudja, miért? ‑ a saját párttársaikat látták a legmegbízhatóbb embernek. Szinte nem lehet szétnézni a megyékben úgy, hogy ne egy fideszes helyi képviselőt vagy egy megyei képviselőt látnánk valamelyik kórház vezető pozíciójában, ami nem baj akkor, ha az övé a legjobb hozzáértés, de úgy tűnik, ezzel az elmúlt időszakban mégiscsak gondok akadtak. Olyan emberek fémjelezték a magyar egészségügyet az elmúlt 25 évben ‑ hogy csak néhány szóban említsem őket; azt hiszem, mindenkinek a szíve szorul össze, amikor meghallja ‑, mint Kökény Mihály, Horváth Ágnes, Székely Tamás, Csehák Judit (Gőgös Zoltán: Ezt mondja egy ügyvéd. Az orvosok mást mondanak!), de mondhatnánk egyébként Szócska Miklóst vagy Mikola Istvánt is. Közös bennük, hogy szinte senkinek nem sikerült kitöltenie egy teljes ciklust, az egészségügyi politikai vezetés szinte kormányról kormányra folyamatosan megbukott, különösen az MSZP és az SZDSZ időszakában. Olyan terméket állítottak elő a XX. század pártjai, egy olyan egészségügyet hoztak létre, amely az emberekben negatív megítélésű, az abban dolgozóknak szenvedés, és menekülnek ebből a rendszerből. Ennek az eredménye lett egy rossz társadalmi megítélésű egészségügy, a munkaerőhiánnyal küzdő egészségügy, a pénzhiánnyal küzdő egészségügy, hogy egészségügyi nyelven fogalmazzunk: a krónikus állapotú, krónikus betegnek tetsző egészségügy. A XX. század pártjai voltak azok, akik a patológiás jegyeket tető alá hozták, és ők voltak azok, akik a hibáikról most nem is igazán akarnak beszélni. Hagyták például egyesek, hogy elragadják őket reformba álcázva a privatizációs törekvések, mások pedig hagyták, hogy a saját hatalmi mámoruk vigye el őket a komoly útról. A Jobbik a XXI. század pártjaként azonban másképp áll ehhez. Beazonosítjuk azokat a hibákat, kimondjuk azokat a hibákat, amelyek a rendszerben vannak, elismerjük azt is, ha valaki jót tett, de könyörtelenül felmérjük és megmondjuk, ha valaki hibázott. Az első lépés: azonosítani kell a problémákat. A probléma legelső szintje egy rendszerszintű probléma, amiről ma már többször is hallhattunk, és ez a finanszírozás problémája. A magyar egészségügynek talán az egyik legrosszabb mutatószáma az OECD által és az ő átlagához viszonyítottan is az a 8 százalékos ráfordítás, amit a magyar egészségügyre szánunk. A vásárlóerő-paritás alapján egyébként még rosszabbul áll Magyarország. De örömmel veszem figyelembe azt is, a fideszes képviselők itt nem mulasztották el elmondani, hogy ők maguk is sajnálják ezt a helyzetet, tehát ők is érzik azt, hogy ezen mindenképpen javítani kell. Szintén jó mutatószáma a rendszerszintű problémának az E-Alap bevétele, ami ‑ nyugodtan elismerhetjük ‑ a számarányában valóban növekedett, de a ráfordításokon mindez nem érződik. Úgy tűnik, hogy ami a százalékos elosztásban az E-Alap növekménye, az az egészségügyi szolgáltatásokban, az egészségügyi területen olyan kicsiben jelenik meg, hogy azzal tényleges, komoly előrelépést nem lehet elérni. A másik ilyen fontos probléma, hogy mi lenne akkor ‑ és már volt olyan ország, amelyik ezt megvalósította, és ennyiben függ a finanszírozás problémájától az egészségügy ‑, ha egy egészségügyi szakember lenne Magyarország miniszterelnöke. Járhatnánk-e úgy, mint például Törökország, ahol ebben az esetben rögtön megugrott a költés, és a vezető politikusok közül végre valaki komolyan vette, nem keverte össze a politikát és a szakmai, szakpolitika-csinálást, ha úgy tetszik a politikát a policyvel, tehát nem keverte össze ezt a két fogalmat, hanem elkezdett dolgozni azon, hogy szakmapolitika kerüljön az asztalra. A második nagy probléma, ami viszont a finanszírozást nyomja az általános költségvetési hiány mellett, a hbcs-pont forintértékének a változatlansága. Ez egyébként többször vissza fog térni, illetve vissza fog gyűrűzni akár az én beszédemben is. Azt látjuk, hogy ez 2008 óta változatlan; ez most 150 ezer forintos érték. Csak hogy az arányszámokat mondjam: 2008-ban jött Magyarországra és nyitotta meg magyarországi, magyar profilját a mindenki által kedvelt közösségi média, a Facebook. Mit fejlődött azóta például az információtechnológia? Vagy mit fejlődött például egy másik közösségi média, a 2008-ban alakult Linkedin, ahol azok az orvosok vadásszák most már az álláslehetőségeket, akiket itt szeretnénk tartani? 2008 óta nem volt érdemi előrelépés ezen a téren, pedig a világ kereke óriásit változott, óriásit fordult. Persze amikor arról beszélünk, hogy munkaerőhiány van ‑ hiszen ez is nagy probléma, és ez a másik olyan terület, ahol be kell azonosítani, hogy komoly probléma van ‑, nem szabad a szőnyeg alá söpörni, hogy Magyarország nincs egyedüli helyzetben. Már nemcsak a kelet-közép-európai országok, hanem a nyugat-európai országok is szakemberhiánnyal küzdenek, az elvándorlás ott is megkezdődött. És ez nemcsak azért van, mert rosszak a bérek, hanem mert kedvezőtlen a pályakép. Magyar felmérések szerint az elvándorló orvosokat már nem is elsődlegesen a bérek, hanem a magyar egészségügyben uralkodó feudális viszonyok űzik el vagy nem hívják haza Magyarországra. Tehát ha azt mondjuk, hogy bérrendezésre van szükség, akkor nyugodtan hozzátehetjük, hogy olyan életpályamodellre van szükség, amelyben a bérek mellett benne van, hogy felszámoljuk Magyarországon az egészségügyben a munkavállalás területén uralkodó feudális viszonyokat is. De beazonosítható egy másik probléma is ‑ ez egy morális probléma ‑, ami együtt jár valamifajta lepukkantsággal. Bocsánat, hogy ezt a pongyola szót használom, de mindjárt ennek is értelme lesz. A morális válság nem más, mint a szakmai megbecsülés hiánya, és az a társadalmi negatív megítélés, ami manapság már az orvosok, az ápolók, de az összes egészségügyi szakdolgozó irányában van, pontosan azért, mert a rendszer hiányosságait tapasztalják a betegek. De elmondható, hogy a hálapénz is pontosan ezt ássa alá, tehát morális problémákat vet fel. Egy olyan belső feszültség látszik mindezek mellett kialakulni, amely ‑ a feudális viszonyra visszautalva ‑ szintén ebből gyökerezik, azokból a kompetenciasúrlódásokból, ami az egészségügyi szakdolgozók, például az ápolók, a szakorvosok és az orvosok között van. Ez összességében mind egy hatalmas morális problémaként nehezedik rá az egészségügyi rendszerre. A lepukkantsággal pedig arra kívántam utalni, hogy bár Magyarországra érkezett 500 milliárd forintnyi befektetés, illetve beruházás, de ezek nagy része betonba ment. Ezek mind olyanok, mint a választókerületemben, a szülővárosomban, Karcagon van: egy gyönyörű szép épület, egy nagyon szépen felújított kórház, amelyben nincs kellő eszköz, nincs benne kellő orvos, nincs benne megfelelő étkeztetés, és még sorolhatnám. És ez nem azért van, mert nem tesznek meg mindent az ott dolgozók, hogy rendben legyen, és felérjenek ahhoz a szinthez, amilyennek kívülről látszik a kórház, hanem azért van, mert sokszor az uniós források is olyasmikre mentek el, amik nem direktben az egészségügyet segítették, hanem inkább építési beruházásokba és építési vállalkozókhoz mentek a pénzek. A másik probléma mindezeknek a fenntarthatósága. Ha nincs eszköz, nincs orvos, akkor mivel fogják ellátni az ott lévő betegeket? Államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, a tavasz folyamán többször elmondtuk azt a lassan már szállóigét, hogy ott tart a magyar egészségügy, hogy nem a gombhoz varrják a kabátot, hanem a beteg hasához varrják a gombokat. De azt is mindenki láthatta, és óriási botrány lett belőle, hogy a gyermekklinikán bevásárlókocsival tolják a gyermekeket az egyik helyiségből a másikba. (17.30)De szintén nemrég volt botrány abból is, azt is a Jobbik hozta a Ház falai közé, ami az egészségügyi étkeztetésben van. Hát arcpirító adagokat, arcpirító ételeket adnak, és emellett egy technokrata szöveget mond a kormány, és mindenki azt várja el, hogy egy rendeletnek megfelelően 550 forintból feleljenek meg annak az étkeztetésnek, amire az embereknek a gyógyulásukhoz lenne szükség! Az a nagy problémája ennek, hogy amit ide betettünk európai uniós forrásokat, nem a megfelelő helyre mentek el. És hogy fenntartható legyen a rendszer, innen veszik el a kórházi dolgozók, vezetők a pénzeket: eszközből, az emberállományból, illetve azokról az apró helyekről, ahonnan még éppen le lehet faragni. Innen jönnek a várólisták, emiatt is tudnak felhalmozódni. Sőt, ne aggódjanak, új trend született a közösségi médiumokban, most már az épületek állagát fotózgatják egyes helyeken és teszik közzé, hogy milyen állapotban van az egészségügy.De beszéljünk egyes területek problémájáról is, ugyanis nemcsak az egész egy nagy probléma, hanem például az egészségügyi szakdolgozók, ápolók ügye is megérett arra, hogy beszéljünk és már beszéltünk róla. Itt is határozott lépésekre van szükség a kormánytól. Nagyon sajnáltam Zombor Gábor államtitkár urat, amikor ki kellett állni, és azt mondani, hogy önöknek mindenben igazuk van, de lehet, hogy amikor vissza kellett mennie a dolgozószobájába, és rá kellett nézni azokra a papírokra, amiket elébe tettek béremelés vagy például az egészségügyi szakdolgozók helyzetének rendezése ügyében, azok nem tükrözték azt, amit ő ott elmondott.De ugyanilyen probléma, hogy a civil szervezeteket sem vagyunk hajlandóak támogatni. Magyarországon több tucat olyan szervezet van, amely az állami egészségügyi szolgáltatást nem lerontja, hanem kiegészíti, sőt feljavítja. Sorolhatnám: Magyar Rákellenes Liga, Mályvavirág Alapítvány. Folyamatosan lehet mondani azokat az egyébként preventív vagy rehabilitációs tevékenységeket végző civil szervezeteket, amelyek évről évre ugyanazt a költségvetési támogatást kapják, és sokkal több munkát várunk el tőlük. De beszélhetünk például a mentésről, hiszen a mentés eszközparkja is kihívásokkal küszködik. Most összességében jutott annyi, hogy valamennyi mentőautót pótolhassunk a rendszerben, de az közel sem fogja megközelíteni azt a számot, ami elöregedett, a futásteljesítménye pedig már túl van azon a határon, amíg még használható lenne.Azt is látni fogjuk, hogy helyileg mások és mások a problémák. Ezért vannak itt jobbikos képviselőtársaim, hogy elmondják, az ő választókörzetükben, az ő lakóhelyükön milyen problémák vannak, mivel küzd az egészségügy. Mert ez is hozzátartozik a teljes képhez, ez is hozzátartozik ahhoz, hogy min kell javítani. Mert helyileg más-más problémák vannak. De beszélhetnénk a patikai ügyelet kérdéséről, hogy ne a szőnyeg alá söpörjük, és ne mindig csak az orvosokkal vagy az ápolókkal foglalkozzunk. Ott is óriási elvárások vannak a kormánnyal szemben, mert a patikai ügyelet hiányosságait az emberek a saját bőrükön érzik. Tele vagyunk olyan nagyvárosokkal, ahol vagy több ügyel, vagy egy sem ügyel. Hová menjenek az emberek? Ezekre is választ kell adni. Szerintem a mai vitában erre is választ fogunk tudni adni.Összességében tehát akkor járunk el helyesen, és akkor vagyunk fairek a mai vitanaphoz, tisztelt képviselőtársaim, ha beazonosítjuk a problémákat. Az általam említett problémákat a Jobbik a maga részéről beazonosította, erre a megoldási javaslatainkat részben képviselőtársaim, részben én elmondom, sőt az év minden egyes napján, amikor felszólalásaimra készülök, illetve önöknek prezentálom, mindig meg is adjuk azokat a megoldási javaslatokat, hogy mivel lehetne végre visszarángatni a szakadék széléről a magyar egészségügyet. Hogy az utolsó pillanatban, ahogy a múltkor is fogalmaztam, elkapjuk a grabancát, és mielőtt letántorog abba a bizonyos szakadékba, az előtt visszarántsuk, mert úgy tűnik, hogy most már nemcsak az egészségügyi szakdolgozók, de lassan már az egész rendszer a 24. óra után jár. Így azonnali lépésekre van szükség. Ezért mindenképpen konstruktivitást kell elvárni a baloldali képviselőktől és a kormány részéről is, és végre egy olyan vitanapon megvitatni a szükséges lépéseket, ahol őszintén lehet beszélni a hibákról és az előrelépési lehetőségekről is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mindannyian tudjuk, hogy a magyar egészségügynek, a gyógyításra váró embereknek nem vitanapokra van szükségük. Mégis támogattuk a mai parlamenti eszmecserét, ennek egyetlen oka van. Abban bízunk, hogy legalább a problémák azonosításában egyetértésre jutunk, és talán ma egy kis lépéssel közelebb szorítjuk az Orbán-kormányt annak be-, el- és felismeréséhez, hogy nem teketóriázhat tovább. Ahhoz a felismeréshez, hogy már az azonnali cselekvés is megkésett.Az, hogy az egészségvédelem és a gyógyítás rendszere Magyarországon problémákkal küzd, természetesen nem új keletű jelenség. De a Lehet Más a Politika úgy látja, hogy mára fordulóponthoz ért ez a szomorú történet. 25 év mulasztásai és mellényúlásai nyomán ma fel kell tennünk a kérdést, elismerjük-e, hogy Magyarországon nincs ingyenes, mindenki számára hozzáférhető egészségügy. Elismerjük-e, hogy a szektor kettévált, a jómódúak számára is költséges, a szegényebbek számára pedig elérhetetlen magánintézményekre és a feladatokra sokszor alkalmatlan, lepusztult állami szektorra? Elismerjük-e, hogy a gyógyulás esélyét alapvetően befolyásolja Magyarországon a pénztárca vastagsága? Kimondjuk-e, hogy az egészséghez fűződő alkotmányos alapjogok semmit sem érnek 2015-ben Magyarországon?Tisztelt Képviselőtársaim! Ha őszintén nézzük a dolgokat, akkor a fenti kérdésekre csak a szomorú beismerés lehet a válasz. De az LMP álláspontja, hogy ebbe sem nyugodhatunk bele. Az első és legfontosabb, amit Magyarország mindenkori kormányától elvárhatunk, hogy őszintén nézzen szembe a kérdéssel, mondja meg, hogy a fizetős, csak a jómódúak számára elérhető egészségügyben hisznek-e. A kormánypárt tettei és halogatása arra utalnak, hogy éppen ez a kormányzati szándék. Akkor is, ha közben mást mondanak. Ha ugyanis egy kormányzati politikus, állami vezető komolyan kijelenti, hogy a mindenki számára rendelkezésre álló ingyenes és igazságos egészségügyi rendszerben hisz, akkor azonnal százmilliárd forintokkal kellene ezt alátámasztania. Csak, hogy minimálisan hihető legyen, amit mond.Márpedig a 2016-os költségvetésben az előrelépéshez szükséges forrásoknak a töredékét látjuk, tisztelt képviselőtársaim. Bizony, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nehéz már az önök szavait komolyan venni. Az elmúlt öt évben az egészségügyet ugyanúgy sokadrangú kérdésként kezelték, mint az összes többi kormány. Nagy ígéreteket hallhattunk, főleg még az ellenzéki Fidesztől, de a tényleges megoldás irányába egyszer sem indultak el. Átszervezésekre és központosítási kísérletre futotta az önök erejéből. Ez semmiben sem volt más, mint amit az elődeik tettek. Ezek gyakran több problémát okoztak, mint amennyit megoldottak. De a futballstadionok láthatóan fontosabbak voltak a Fidesznek a kórházaknál.Mennyire vehetjük komolyan a kormányzati szándékokat, ha még az önálló egészségügyi minisztériumot sem tartják fontosnak? Mennyire vehető komolyan az az egészségpolitika, amely államtitkárának nem adják meg a megfelelő súlyt az ígéreteit teljesíteni? Senki sem állítja, hogy az egészségügy tönkretétele kizárólag a Fidesz hibája. Az viszont ténykérdés, hogy a rendszer lezüllesztése 2010 után is valódi kormányzati felelősségvállalás nélkül folytatódott. A kormányzati propaganda épp azt mutatja, hogy nem vállalják a felelősséget, menekülnek a tények elől. Aki nem volt beteg az elmúlt években, akár azt is gondolhatná az önök szavaiból, hogy minden a legnagyobb rendben van. De a propaganda még senkit sem gyógyított meg.A bajok ma már letagadhatatlanok. Akinek hónapokat kell várnia egy vizsgálatra vagy éveket egy műtétre, azt a világ összes Finkelsteinje és Habony Árpádja sem fogja meggyőzni az önök véleményéről. Azoknak nem jelent vigaszt a mellébeszélés, akik háziorvosi ellátás nélkül maradtak. Pedig önök is tudják, hogy mire lenne szükség. Pénzre. Sokkal több pénzre, mégpedig azonnal. Pont ez az, amit Varga Mihály miniszter úr kerek perec megtagadott a közelmúltban egy tévéinterjúban. Maradt tehát az igazságtalan hibrid rendszerünk, az, ahol aki csak teheti, fizetős magánintézményeket keres. Aki pedig alig jön ki a fizetéséből, rá van utalva a szétesés határán egyensúlyozó állami egészségügyre. A hálapénz miatt ez sem teljesen ingyenes, de cserébe XIX. századi hadikórházak élményét nyújtja a betegeknek.Orvos, ápoló, gyógyszer, technika ‑ ezek közül legalább egy többnyire hiányzik manapság. Az olyan apróságokról nem is beszélve, mint az emberi fogyasztásra alig alkalmas kórházi koszt. Vagy az olyan kórtermek és mosdók, ahol nem leszünk rosszul még a látványtól is. Szeretném emlékeztetni önöket, hogyan reagáltak, amikor kiderült, mennyire tragikus a kórházi higiénia, a kórházi fertőzések statisztikája.(17.40)Talán megoldották? Ugyan dehogy! Inkább titkosították ezeket a statisztikákat, illetve nagyon alaposan elrejtették egy oldalon, ami aztán később előbukkant, de mint kiderült, nem egészen pontosak, hiányosak voltak a feltöltések.Tudom, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mindez önöknek egy távoli és megfoghatatlan probléma. Jól tudjuk, hogy egy családi összefogással szinte bármennyi pénzt képesek előteremteni. Önöket tárt karokkal várják az elit intézmények és a magánrendelések. Centralizáció ide, átszervezések oda, a kórházak alulfinanszírozottsága változatlan maradt. A kormány hárítja a felelősséget, amikor számon kéri rajtuk az adósságállományt. De jól látszik, hogy a rendelkezésre álló pénzből nem lehet teljesíteni a minőségi sztenderdeket, és közben még nullszaldósan gazdálkodni is. 2014 októberében a kormány beígérte az adósságok rendezését. Aztán kiderült, hogy erre a célra lényegesen kevesebb pénzt szánnak, mint amennyire szükség lenne. Hónapokon keresztül húzták a kifizetéseket. Amikor állami intézmények ilyen hosszú ideig tartoznak beszállítóknak, rendkívül rossz példát mutatnak; nem csoda, hogy ezt már az Állami Számvevőszék elnöke is szóvá tette. Nem is beszélve arról, hogy számtalan alkalommal lehet megtapasztalni azt, hogy ez a fajta egészségügy, amely ilyen módon akar spórolni, kifejezetten drága, hiszen a beszállítók már nem hajlandók ezeket a termékeket beszállítani olcsó áron.De a történet még mindig nem ért véget. Több mint féléves időhúzással rengeteg magyar vállalkozást hoztak nehéz helyzetbe. Ezek pedig itthon teremtenek munkát, itthon adóznak. Amikor pedig a beszállítókkal tárgyaltak, a tárgyalásokból kihagyták az érintett magyar kkv-kat, akiknek lényegesen nagyobb terhet jelent a késedelmes fizetés, mint esetleg tőkeerős külföldi vagy multinacionális cégeknek. A magyar egészségügy annyi sebből vérzik, hogy nehéz pontosan megjelölni, hol is kezdjük a tűzoltást, a struktúra megerősítését. A Lehet Más a Politika úgy látja, hogy a humán fronton a legnagyobb a baj, itt kell kezdeni a beavatkozást. Az egészségügy legnagyobb baja ugyanaz, mint Magyarországé: a dolgozói szegénység, sokszor a megélhetésre is kevés, versenyképtelen fizetések, s minden, ami ennek következménye. Az orvosok és ápolók kivándorlása, a szakemberhiány egy sor területen, és az itt maradók rettenetes túlterhelése. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Önök szerint rendben van, hogy sok ápoló nettó fizetése százezer forint alatt van? Hogy egy orvos átlagosan bruttó 222 ezer forintot kap? Hogy a technikai dolgozók, a mentőtisztek, a betegszállítók bruttó 130 ezer forint körüli pénzből nyomorognak? Hogy harcolni kell a kötelezően előírt túlórák kifizetéséért? A dolgozói szegénység az a jelenség, amikor valaki hiába dolgozza végig a napokat, heteket tisztességgel, a hó végén nem vagy csak alig tud kijönni a pénzéből. Ennél jobban semmi sem rombolja a munka becsületét, és mégis az adófizetők közel fele ebben a helyzetben van. Mint a fenti számok mutatják, az egészségügyben dolgozókat érinti legsúlyosabban ez a jelenség. Miközben ők azok, akik a magyar emberek életéért, egészségéért, munkaképességéért felelnek. Ez teljesen elfogadhatatlan. Az is egészen döbbenetes, hogy az egészségügyben dolgozók azok, akiket leginkább sújtanak egészségügyi problémák, hiszen olyan túlterhelés mellett végzik a munkájukat. Az egészségügyi szakemberek a mieinknél jobban kormányzott országokban is keresettek, és ott meg is fizetik őket. Bár Orbán Viktor tavaly márciusban azzal büszkélkedett, hogy megállították az orvosok elvándorlását, a tények mást mutatnak. 2014-ben ugyanúgy közel ezer orvos jelentette be külföldi munkavállalását, mint egy évvel korábban. Ha nem történik semmi, borítékolható, hogy idén sem lassul az ütem. Láthatóan nem működik a fiatal orvosok itt tartására kitalált rezidensi ösztöndíj sem, hiszen tavaly közel 500-an már inkább külföldön vállaltak munkát. Nézzünk szembe a valósággal! 203 háziorvosi praxis tartósan, tehát évek óta betöltetlen. A Magyar Orvosok Szövetségének elnöke elmondása szerint minden egyes nap három orvos és két ápoló hagyja el Magyarországot. Kétharmaduk nem is tervezi a visszatérést.A nyugati országok eddig a Fülöp-szigetekről, Sierra Leonéból és hasonló országokból pótolták a szakemberhiányukat. Újabban Magyarország is stabil utánpótlása lett az angol, német, svéd egészségügynek. Mindez növeli a maradó dolgozók terheit, és a várólisták hosszát, tehát közvetlenül rontja a betegek gyógyulási esélyeit. Ellenzékben a Fidesz ennél kevesebbért is hatalmas patáliát csapott. Miközben nincs elég szakember a nyugdíjba vonulók helyére, az idegenellenes plakátkampánnyal a kormány még azokat a bevándorolt orvosokat is távozásra nógatja, akik átmenetileg enyhítik a hiányt. Ennyit a propaganda és a valóság összevetéséről. Nézzük, mi olvasható ki a kormány terveiből, mit mutat a 2016-os költségvetés!Az LMP hónapok óta a dolgozói szegénység felszámolását várja a kormánytól. Átfogó programunk a költségvetésen belüli átrendezéssel, tehát egy forint hitel felvétele nélkül érezhető előrelépést hozna. Számtalanszor elmondtuk, bemutattuk, kiszámoltuk: igazságosabb adórendszerrel, alacsonyabb járulékokkal havonta 21 ezer forinttal több maradna a minimálbért keresők zsebében. Az átlagbér nettója pedig 38 ezer forinttal növekedne. A kormány azonban hallani sem akart minderről, inkább a fekete és szürke pénzek tisztára mosását tették könnyebbé. Ezenfelül javasoltuk az egészségügyi dolgozók alapbérének radikális emelését is, 100 milliárd forint átcsoportosításával. Igen, erre is képes lenne a magyar gazdaság és a magyar állam, ha az akarat megvolna rá. Ez 50-70 ezer forintos nettó bérnövekedést hozott volna minden egészségügyi dolgozónak. Ahogy a felszólalásom elején mondtam, aki hisz abban, hogy a gyógyulás nem lehet a gazdagok és a kiváltságosok privilégiuma, az a szükséges pénzt is tegye le az asztalra. Mi ezt tettük, de a kormány minden javaslatunkat félresöpörte. Csak magyarázkodásra, mások hibáztatására futja a tehetségükből? Vagy kimondatlanul, de szándékosan a kétszintű egészségügyet készítik elő? Erre választ kell adniuk a magyar embereknek. Egyféleképpen lehet hosszú távon spórolni a kiadásokon, a megelőzéssel. Az egészségvédelem és a szűrővizsgálatok erősítésével néhány év alatt százmilliárdos megtakarítást lehetne elérni. Kár, hogy a kormány sajnálja a pénzt erre. Az iskolák sokaságában hiányzik a mindennapos testnevelés feltétele. Megbukott a kormány drogpolitikája. Ha jól értjük, kétségbeesetten igyekeznek változtatni az irányon. A szűrővizsgálatokra ösztönzés, a rákdiagnosztika felgyorsítása terén vannak pozitív szándékok, de erősen kétséges, hogy az intézményi háttér képes a jelenlegi feltételek között megfelelni ezeknek a törekvéseknek. És akkor nem is beszéltünk azokról a problémákról, amit a környezetszennyezés jelent, akár csak egy mondat erejéig az Illatos utat említve Budapesten.Tisztelt Országgyűlés! Számtalan dologról lehetne és kell még beszélni. A lepusztított mentőszolgálat, az új szuperkórház körüli fideszes cicaharc, a kórházak amortizációja, a gyógyszerhiány igazából mind-mind megérne önálló vitanapot. Biztosak lehetnek benne, hogy a következő hónapok során ezeket is napirenden fogjuk tartani. De ha azt nézzük, mi a legfontosabb teendő, akkor szerintünk a fizetések megemelésével, az elvándorlás és a szakemberhiány megfékezésével, a túlterheltség csökkentésével kell kezdeni. Felszólalásomat azzal szeretném zárni, amivel kezdtem. Mára Magyarországon kettévált az egészségügy. Van egy modern és drága magánszektora azoknak, akik elő tudják teremteni a pénzt a gyógyulásra, és van az állami szektor, amit már a benne dolgozók emberfeletti teljesítménye is alig-alig tart működésben. Aki nem tudja megfizetni a magánegészségügyet, az jóval kisebb eséllyel gyógyul fel, marad életben. A kormány pedig, amelyik ezt tétlenül nézi, az cinikus, gonosz és nem méltó az ország vezetésére. Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)
  • DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég sok politikai programbeszédet hallottunk, én szeretném, ha egy kicsit a tárgyilagosabb irányba tudnánk elmenni. (17.50)Engedtessék meg, hogy jómagam az egészségügyi vitanap alkalmából az egészségügyi ellátásnak egy kiragadott szeletéről, a klinikákról ejtsek pár szót, elsősorban azért, mert jómagam olyan városból jöttem, ahol a klinikák egyébként nagyon fontos szerepet töltenek be. A klinikák jelentik ‑ és jelentették korábban is ‑ az egészségügyi ellátás csúcsát mind humán erőforrásban, infrastruktúrában, műszerezettség szempontjából egyaránt. Nyugodtan azt mondhatjuk, hogy a klinikák ebből a szempontból az előforduló legkomplikáltabb, legsúlyosabb esetek szempontjából is azok a helyek, ahonnan már nincs hová tovább küldeni a beteget, tehát végső soron minden komplikált ügy itt csapódik le. Ezenkívül a klinikáknak egyéb feladataik is vannak, tehát a betegellátás mellett komoly szerepet játszanak az orvosképzésben, a tudományos kutatásban, sőt a szakorvosok továbbképzésében is. Tehát összetettebb, többrétűbb az a feladat a klinikáknál, ami jelentkezik, mint a kórházaknál. Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a betegellátáshoz kapcsolódó egészségügyi finanszírozási elszámolási egység, az úgynevezett hbcs-pontok a klinikákra nézve is ugyanazok, mint a kórházaknál. Ez most 153 ezer forint. Tegyük hozzá, hogy ez az összeg egyébként 12 éve változatlan, tehát ebből a szempontból nagyon komoly lemaradás van. Azt is tegyük hozzá, hogy alapvetően ennek az összegnek a nagyságrendje szoros összefüggést mutat azzal, hogy milyen a járulékok mértéke. A járulékok mértéke pedig szoros összefüggést mutat azzal, hogy milyen a foglalkoztatás. Éppen ezért akkor, amikor a foglalkoztatás fontosságáról beszélünk, jó, ha ezeket át tudjuk képezni az egészségügy területére is, mert korántsem mellékes, hogy milyen nagyságrendű egészségkasszával lehet gazdálkodni.Azokat a betegségtípusokat, amelyeket finanszírozni kell, különböző szakbizottságok szokták besorolni, hogy ezek hány hbcs-pontot érjenek. Hogy ezek jól vagy rosszul vannak összerakva, nekem nem tisztem ezt kitalálni. Egy dolog azonban tény, hogy a fekvőbeteg-ellátás, ami mind a kórházaknál, mind a klinikáknál jelentkezik, alapvetően drága, költséges ellátás, és tény és való, hogy a legtöbb esetben a hiány itt jelentkezik. Egyes számítások szerint, hogy ez is helytálló vagy sem, nem tudom megítélni, egyes számítások szerint körülbelül 180 ezer forintra kellene emelni a hbcs-t ahhoz, hogy a rendszerből ki lehessen vezetni a hiányt, mert most ez elvileg újratermelődik, sőt a gyakorlatban is. Éppen ezért a foglalkoztatás aránya kifejezetten fontos. A klinikák esetében ‑ mint említettem ‑ a betegellátás többnyire, sőt az esetek túlnyomó többségében a legköltségesebb beavatkozásokat jelenti, deficit ebből következően itt kifejezetten a betegellátásból képződik, és nem az orvosképzésnél jelentkezik a hiány. Korábban, amíg nem volt világosan elkülönítve az OEP-finanszírozás, valamint az oktatási, orvosképzési finanszírozás, így gyakorlatilag a keretfinanszírozások mentek oda vissza, és nem egy esetben kialakult az a téves elképzelés, hogy az orvos-, a betegellátási kasszából finanszírozzák az oktatásügyet, amióta viszont külön kellett választani, nagyon világosan látszik a klinikák esetében is, hogy a hiány a betegellátásnál keletkezik és nem az oktatási területen.Súlyosbítja a helyzetet, hogy körülbelül másfél évtizeddel korábban, alapvetően még az önálló orvosi egyetemek idején számos tevékenységet kiszerveztek magáncégekbe, nagy értékű műszereket magántőkével szereztek be. Ez leggyakrabban a képalkotó diagnosztika területén jelentkezett. Képalkotó diagnosztika terén gyakorlatilag nem kell ágyakat finanszírozni, ápolókat, viszont komoly bevételre lehet szert tenni. Az így kiszervezett tevékenységek révén ezek a magáncégek a műszerek árának nemegyszer 10-12-szeresét is beszedik az OEP-finanszírozás révén, és bizonyos vizsgálatokat többször is elvégeznek. Ez az anyagi érdek. A betegeket a sokszor drága finanszírozású vizsgálatok felé terelik, merthogy profitérdek mozgatja, és kevésbé a problémamegoldásra koncentrálnak. Csak adalékként említem, hogy az ultrahangos vizsgálat pár ezer forintból megvan, a CT már 30 ezer, az MRI viszont 150 ezer forint. Tehát látható, hogy milyen exponenciális aránykülönbségek vannak itt. Sok esetben egyébként ezek is eredményezik a hosszú várólistákat. Állami eszközparkkal állami intézményekben jelentősen csökkenthetők lennének ezek a várólisták, ugyanakkor viszont ezek a kiszervezések jogilag oly mértékben körül vannak bástyázva, hogy ma gyakorlatilag szinte lehetetlen hozzányúlni. Ugyancsak az önálló orvosegyetemek idén szerveztek ki olyan tevékenységeket is, amelyek a működtetés költségeit növelik jelentősen. Az energiaellátást nem egy intézménynél 25 évre szóló szerződésekkel adták magánkézbe, a betegétkeztetést hasonlóképpen 25 évre. Tehát ezek 15, 16, 18 évvel ezelőtti döntések, és mind a mai napig ennek a levét isszák az intézmények. A mosatástól, a fertőtlenítőszerek beszállításától kezdve nagyon sok minden idetartozik.Éppen ezért számomra megdöbbentő és felháborító is az, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanács éppen a napokban közzétett egy körülbelül 70 oldalas olyan jelentést, amely az egykori önálló és hihetetlenül pazarló orvosi egyetem visszaállítását szorgalmazza. Zárójelben megjegyzem, persze olyan nagyon nem is meglepő, hiszen az ETT, tehát az Egészségügyi Tudományos Tanács tagjai mind a mai napig olyan emberek, akik az egykori szocialista rendszer oszlopos szereplői voltak. Tegyük hozzá, hogy magát ezt a testületet egyébként még Csehák Judit hozta létre, és azóta egyébként ennek a tagsága változatlan. A klinikák finanszírozása szempontjából a legrosszabb verzió éppen ez a forgatókönyv lenne, az a forgatókönyv lenne, amit az Egészségügyi Tudományos Tanács szorgalmaz. Ráadásul az állításainak az igazságtartalma is komolyan megkérdőjelezhető.A betegellátás szempontjából olyan ellátási rendszerre lenne szükség, amelyben a megyei kórházak szorosan kötődnek a klinikákhoz, hogy ne legyenek párhuzamosságok. Úgynevezett egyablakos betegirányítási útra lenne szükség, amelyben a kórházakat is össze kellene kapcsolni, ne kelljen újabb röntgenképet készíteni, egy infarktussal azonnal oda vigyék a beteget, ahol valóban a legjobban ellátják. Ez nyilvánvalóan komoly koordinációs tevékenység, nem is feltétlenül csak és kizárólag pénzügyi kérdés, hozzáállás és koordinációs készség.(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)A másik fontos feladat a klinikáknak az orvosképzés. Ennek során elengedhetetlen a gyakorlati képességek elsajátítása, következésképpen elmondhatjuk, hogy a duális képzés az egészségügyben, az orvosképzésben nagyon régóta bevett gyakorlat. Ma a klinikák a betegellátás mellett az orvosképzés színterei. Az itteni tevékenység ebből következően költségesebb, mint a kórházakban. Elképzelhető, hogy érdemes lenne meggondolni azt, hogy ilyen szempontból talán érdemes lenne különbséget tenni bizonyos finanszírozási szorzók alapján. Az egészségügyi ellátórendszer szempontjai és az orvosképzés szempontjai azonban nem mindig esnek egybe. Azt gondolom, hogy ezek nem kerülhetnek egymással szembe, mert akkor baj van, ugyanis az orvostanhallgatóknak éppen a gyakorlati képességek elsajátítása miatt mindenféle betegséggel találkozniuk kell, lehetőleg nagy számban kell találkozni. Azaz elengedhetetlen, hogy a klinikákra olcsóbb, ha úgy tetszik, hétköznapi betegségekkel is jöhessenek betegek, ne csak a komplikált esetekben, ami a progresszív betegellátási logikából következik, mert egy orvostanhallgatónak egy vakbélműtéttel éppúgy meg kell tudni ismerkednie, mint mondjuk, a szívműtéttel, csak hogy nagyon súlyos különbségeket tegyünk. A már említett kiszervezett tevékenységek sok esetben oktatási problémákat is okoznak. Van, ahol külön fizetni kell ezen kiszervezett tevékenységeknél a műszerek használatáért vagy a gyakorlati képzésért, de arra is van példa, hogy bizonyos képzések egyszerűen nincsenek. Például a radiológusképzés bizony elég gyenge lábakon áll, valljuk be őszintén. Ha makroszinten már el is különülnek egymástól az oktatási és az egészségügyi betegellátási finanszírozások, a klinikákon dolgozó betegellátó és egyben oktató orvosok esetében ez nincs így. Tehát nincs világosan szabályozva, hogy a munkaidő hány százalékában gyógyít vagy éppen oktat, ezek hogy és mint jönnek össze. Érdemes lenne megfontolni azt, hogy ez korábban még Klinghammer államtitkár úr idején merült fel, hogy két jogcímen megállapítani esetleg a klinikai orvosok fizetését, merthogy van egy oktató és van egy betegellátó tevékenységük is. Ezzel egyébként a legelitebb helyekre történő, magasan képzett szakorvosok esetleges mobilizációját is lehetne mérsékelni. Hogy meg lehet-e állítani, ezt nem tudom, bevallom őszintén. Ez ma Magyarországon körülbelül 1500 fő. Az orvosképzésről még egy nagyon rövid megjegyzés, ha szabad: ha ma Magyarországon a felsőoktatási intézmények portfólióját megnézzük, az orvosképzés az, ami leginkább nemzetközi mértékkel és mércével mérten is piacképes. (18.00)Tehát idejönnek tanulni sokan, és ezért hajlandók sokat is fizetni. Persze, tegyük hozzá, még messze olcsóbb a magyar orvosképzés, mint teszem azt, az amerikai, nem véletlen, hogy az Egyesült Államokból, Kanadából is jönnek ide, de ugyanakkor mutatja, hogy magas színvonalú.Az elmúlt másfél évtizedben országosan is jelentősen megnőtt a fizetőképes és fizetős képzésben részt vevők aránya, ezek angol nyelvű képzések döntően, és ez a növekedés különösen nagy arányú volt a vidéki nagy integrált egyetemeken, ahol éppen az egyetemi integrációval jöttek létre olyan értelmezhető volumenű, nagyságrendű egyetemek, amelyek képesek voltak rákerülni a világ térképére. Szegeden a négyszeresére, a Debreceni Egyetemen ötszörösére növekedett a külföldi fizetős hallgatók aránya, ehhez képest a SOTE-n a kétszeresére, ami megmaradt önálló szakegyetemnek. Tehát érdemes azért ezen is elgondolkodni, hogy vajon az egyetemi struktúrák szerkezete mit mire ösztönöz, vagy éppen mire kevésbé ösztönöz. Éppen ezért azt gondolom, hogy ha csak ezeket a számokat nézzük, megint csak indokolt elgondolkodni azon, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak az önálló orvosi egyetemek visszaállítására vonatkozó felvetése mennyire korszerűtlen és idejétmúlt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Stadionban még nem gyógyult meg senki. Nekem volt lehetőségem államtitkár urat többször bizottság előtt hallgatni az elképzeléseiről, a gondolatairól értekezni, és magamnak itt csak három szót írtam fel hozzá, hogy a cél rendben, a törekvés az okés, az eredmények eddig nem látszanak.Az eredmények nem látszanak, annál is inkább, mert a következőt olvastam néhány nappal vagy közel egy héttel ezelőtt egy ilyen orvosi folyóiratban: „Hétfőtől két héten belül el kell végezni a CT- vagy MR-vizsgálatot. Zombor Gábor államtitkár most azt ígéri, hogy a rákgyanú esetén elsőbbséget kap a páciens, és a pénzhiány sem lehet akadálya a gyors vizsgálatnak. Tervei szerint így két héten belül diagnózishoz juthat a betegség fenyegetésében bárki. Ez egyszerű, logikus és fontos lépésnek tűnik, csakhogy olyan rettenetesek a feszültségek, annyira hiányzik a pénz, hogy a várhatóan megnyíló résbe, aki él és mozog, megpróbálja majd betenni a lábát. Az államtitkárság ezért azt tervezi, hogy csak azoknak a vizsgálatoknak ‑ CT és MR ‑ az árát fizetik ki, amelyek igazolták a gyanút: rosszindulatú daganatot mutattak ki. Így bár a vizsgálatot végzők viselik majd az anyagi kockázatot, a folyamatra semmilyen hatásuk nem lesz. A beutalásról egy jó vagy rossz diagnosztikai szimattal megáldott szakorvos dönt. Még az is lehet, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fogja egy adott szolgáltatóhoz vezényelni a pácienst, ahol elvégzik a munkát, majd a lelet alapján máshol tovább kezelik a beteget. A későbbiekben egy szövettani vizsgálat megerősítheti, hogy ténylegesen rosszindulatú-e a daganat, és ott dől el, hogy a képalkotó diagnosztikának jár vagy nem jár a munkadíja. Ám ezekről a hetek múlva már kórházban, klinikán keletkezett eredményekről nem értesül a szolgáltató, amely a felelősséget viseli. Ezt az abszurd rendszert az hívja életre, hogy nincs a magyar egészségügyben olyan szereplő, aki végigkísérné a beteget, aki képes lenne ellenőrizni, hogy szakmailag, gazdaságilag is korrekt ellátást kapott-e. Az ezzel próbálkozó irányított betegellátási modellkísérletet beszántották.” Ezt írja egy szaklap. Mindenki tudja, aki egy kicsit is foglalkozott ezzel a szakmai területtel, hogy ahány beteg, annyi betegút. Azt is tudjuk pontosan, hogy hetekbe telik még az is, hogy az ember beutalót szerezzen magának, van, amikor hónapokba telik, és ez nincs rendjén.Nincs rendjén, hogy járó betegként a laborvizsgálatokra heteket, hónapokat kell várni. De továbbmegyek: egy egyszerű vérvételre is két-három-négy hetet kell várni, és utána jön még az ultrahang, utána jön még a röntgen, aztán majd utána jön a szakorvos, ott pedig több hetes előjegyzések vannak, és akkor majd hónapokat várnak a CT-re és az MR-re. Ez minimum egy kalandtúra. Egy kalandtúra, ami most van a magyar egészségügyben. A múlt héten hallottam egy újpesti ismerősömtől, hogy 24 órás vérnyomásmérő készüléket szerettek volna rá felhelyezni, és azt mondták, hogy ez csak akkor jöhet létre, hogyha elmegy és vásárol bele ceruzaelemet. Itt tart a magyar egészségügy. Itt tart a magyar egészségügy, és megismétlem az első mondatomat, hogy kórházban igen, stadionban még soha senki nem gyógyult meg.Két héttel vagy három héttel ezelőtt az RTL Klub a városomban, Egerben filmet forgatott. Én a kórházzal szemben lakom, és pontosan tudom, hogy milyen állapotok vannak. Hangsúlyozni szeretném, hogy az egri Markhot Ferenc Kórház nem tartozik a rosszul működő és rosszul finanszírozott kórházak közé, mégis gyalázatos állapotok vannak. Nem akarom részletezni a várólistáknak a jelenlegi helyzetét, de egy elemét mégiscsak ki kell hogy emeljek. Az egri Markhot Ferenc Kórházban egy térdprotézis előjegyzése 2021 novemberére van. 2021 novemberében!Államtitkár úr, ez nem normális dolog, mert ennek az embernek, hogyha ennyit időt kell várni egy térdprotézisre, akkor nem a műtétet kell elvégezni, hanem addig a pszichiátrián kell kezelni a szerencsétlen embert.Végezetül három megjegyzés. A kórházi alapdíj nominálisan nem változott évek óta, és ahogy én látom, legalább 20 százalékos reálérték-csökkenés realizálható. A 2016-os költségvetésben csak a háziorvosi kassza van véleményem szerint rendben, de nem javul a kórházak finanszírozása, és nem látom a fedezetét a béremelésnek. Kedves képviselőtársaim, érdemes olvasgatni a konvergenciaprogramot, annak is a 74. oldalát. Abban pedig az vagyon benne, hogy itt 2020-ig semmiféle előrelépésre nem lehet számítani az egészségügy területén. Mert stadionban még nem gyógyult meg senki. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A teljesítőképesség végső határát elérte az egészségügy, a szakadék szélén van az egészségügy, a szétesés határán van az egészségügy ‑ ezeket a szlogeneket hallhattuk az elmúlt percekben.Én szeretném önöknek jelezni és jelenteni, hogy mindez nincs így. Az egészségügy működik, a betegellátás folyamatosan működik, méghozzá az év 365 napján, és a magyar emberek ezt az ellátást az egységes kockázatközösségen alapuló ellátás miatt ingyenesen kapják meg. Ez a mai Magyarország, és ez a mai magyar valóság. De sokkal egyszerűbb lenne a helyzetünk (Zaj. ‑ Az elnök csenget.), hogyha az önök kormányzása alatt, 2002-2010 között azokat a hathatós intézkedéseket meghozták volna, ami után 2010-ben csak egy finomhangolással, enyhe korrekciókkal tovább lehetett volna folytatni az egészségügy fejlesztését.Nagyon fontos azt tisztáznunk, hogy honnan és hogyan jutottunk el ide, a mostani helyzethez, mert úgy gondolom, egy egészségügyi vitanapon vagyunk, egymás után tesznek olyan javaslatokat, amit szakmai javaslatnak tartanak, de eddig még egyetlenegy szakmai javaslat nem hangzott el Pósán képviselő úr felszólalásán kívül.Rengeteg számot említenek napok óta. A múlt héten az alapellátási törvény vitája kapcsán vagdalóztak az E-Alap számaival. Fogalmuk sincs róla; az egyik nap 300 milliárdot vontak ki az egészségügyből 2010 óta, a másik nap 350 milliárdot, az E-Alap 2400 milliárddal működik ‑ világéletében soha nem működött az E-Alap 2400 milliárddal.(18.10)Nekem tehát az lenne a javaslatom, hogy mindenki merüljön el az egészségügy finanszírozásának a számaiban és az E-Alap számaiban, és ezt elsősorban szocialista képviselőtársaimnak javaslom (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), akik nagyon bátrak, és ezekkel a számokkal első körben vagdalóznak. Én nem lennék arra büszke, amit maguk, képviselőtársaim, 2010-ben itt hagytak ránk, arra az örökségre, egyáltalán nem lennék rá büszke, mert az adósságállomány, amit olyan lelkesen tudnak most magyarázni, az 2010-ben is terhelte a kórházakat ugyanúgy (Lukács Zoltán közbeszól.), és ez az adósságállomány 120 milliárdos volt. A várólistákra sem mernék egy szót sem szólni (Dr. Bárándy Gergely: Öt éve kormányoztok!), mert várólisták mindenütt vannak egyébként, egész Európában, és természetesen törekedni kell arra, hogy a várólisták olyan elérhető időpontokat takarjanak, amelyek a betegek számára elfogadhatók. De alapvetően azt kell mondanom, hogy 2004-ben vezettek be önök egy olyan volumenkorlátot az egészségügynek a finanszírozásában, ami tulajdonképpen megmondta azt, hogy ennyi beteget lehet ellátni, aztán nincs tovább. A migráció kérdésében pedig: az uniós csatlakozásunk óta valóban nőtt a migráció, de ez elsősorban 2010-ig emelkedett rohamosan, és 2010-ben sajnos a migráció megfordítására önöktől egyetlenegy értelmes javaslat, intézkedés meg aztán végképp nem történt. (Gúr Nándor közbeszól. ‑ Derültség az MSZP soraiban.)Viszont az elhibázott reformoknak a sorozatát láthattuk. Csak emlékeztetőül mondanám, hogy érzékeljük azt, hogy milyen jól tudták az egészségügyet irányítani (Lukács Zoltán: De nem mi kormányozunk már öt éve, csókolom! Öt éve kormányoztok! ‑ Az elnök csenget. ‑ Közbeszólás a Jobbik soraiból.), amiért most ennyire aggódnak: patikaliberalizáció hét év alatt, vizitdíj, napidíj, kórházbezárások, 16 ezer aktív kórházi ágy átgondolatlan megszüntetése, több-biztosítós nyereségérdekelt biztosítási modell előkészítése, privatizáció korlátlan mennyiségben, részleges és teljes, aztán amikor kicsemegézték a privatizáció kapcsán az ellátási területeket, akkor visszadobták. (Lukács Zoltán: Kicsoda? Kövér Szilárdról beszélünk?! ‑ Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Leromlott kórházi… (Lukács Zoltán: Azt hittem, Kövér Szilárdról beszélünk!) ELNÖK: Képviselő úr… DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): …leromlott kórházi infra- és eszközállomány, semmit nem tettek ennek érdekében! Aztán a finanszírozás főbb vonalai, az pedig nem másról szólt, mint az önök konvergenciaprogramjáról, konkrét számokat is említenék, ha erre majd szükségük lesz a szakmaiság alapján, hitelből osztogattak, hatalmas hiánnyal működő E-Alap, ez jellemezte az önök tevékenységét. (Tukacs István: És ettől a beteg meggyógyul, hogy ezt most elmondod?!) ELNÖK: Képviselő úr! DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Tetézte a bajt… ELNÖK: Tessék gombot nyomni! DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Tetézte a bajt, és a helyzetet súlyosbította, hogy nem csak 2010 előtt, és nem csak a megoldások felé nem indult el a kormányzás, de még a probléma pontos megismeréséhez sem jutottak el. 2010-ben, képzeljék el, képviselőtársaim, olyan áldatlan állapotok fogadtak bennünket, hogy nem volt HR-nyilvántartás, nem tudtuk pontosan megmondani, hogy mennyi orvos, mennyi nővér dolgozik a rendszerben. Azt sem lehetett tudni, hogy a kórházaknak mennyi volt a valós adósságállománya. Nem volt teljes körű jelentés és nyilvántartás. Hiányzott a várólista-nyilvántartás ‑ a várólista-nyilvántartás! ‑, így ezekkel az adatokkal sem voltunk tisztában. Tehát valóban az merül fel bennem, hogy önöket tulajdonképpen nem is érdekelték ezek a valós adatok. Ezt tetézte az éves költségvetések rossz tervezése. 2002 és 2010 között még tévedésből sem találták el egyetlen tervszámukat sem, szinte minden évben százmilliárdban mérhető volt az E-Alap hiánya. Többször említettem már, hogy 2002 és 2010 között két év kivételével olyan évek voltak, hogy mínusz 300 milliárddal működött az E-Alap, ez 1226 milliárdot jelentett, ez azt jelentette, hogy óránként 45 millióval gyarapították az E-Alap hiányát. Világosan kell tehát látni, hogy azok a problémák, amelyekkel 2010-től szembe kellett nézni, már sokkal korábban, az önök idejében kialakultak. 2010 után mi egy új szemléletet, egy új irányt jelöltünk ki az egészségügynek a rendszerszintű átalakítására. Egyetértünk abban, hogy valóban egy rendszerszintű átalakítás kell, tudatos tervezés kell, valódi forrásokra alapozva kell az intézkedéseket meghozni, és ezeket az intézkedéseket úgy kell előkészíteni, hogy legyen egy partnerség a társadalommal, a szakmai szervezetekkel, konzultációkon és egyeztetéseken alapuló intézkedések legyenek. Igenis van koncepció az egészségügy átalakítására, olvasgassák, képviselőtársaim, olvasgassák a Semmelweis-tervet, olvasgassák az „Egészséges Magyarország 2014-20” programot (Közbeszólások az MSZP soraiból.), ezek a stratégiai (Közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.) alapját jelentik az intézkedéseinknek. (Korózs Lajos: A Semmelweis-terv a szemeteskukában van!) ELNÖK: Képviselőtársaim, egy kis nyugalmat! A következő felszólaló után bárkinek lesz lehetősége kétperces felszólalásra lehetőséget kérni, meg fogom adni. Akkor kérem! DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Ha a finanszírozásra térünk rá, akkor az egészségügy költségvetését, vagyis az E-Alap számait elemezve lehetőségünk nyílik egy kicsit, hogy objektíven, tényszerűen értékeljük az ágazatot a források oldaláról. Most, hogy már rendelkezésre állnak a 2016. évi tervszámok is, így el tudjuk végezni az összehasonlítást, a 2010-es kormányváltást megelőző és a kormányváltást követő hét év elemzését és értékelését. Persze ezeknek a számoknak az értékeléséhez szükséges a megfelelő szakmai háttérismeret is. Az elmúlt hetekben, mint ahogy említettem, több felszólalásban hallottam azt, hogy az E-Alappal kapcsolatosan nagyon vegyes számokat jelenítenek meg képviselőtársaim, ezért vettem a fáradságot, a múlt héten az alapellátási törvény tárgyalásakor Gúr képviselő úr bátorkodta azt mondani, hogy nem helyesek azok a számok, amelyeket alkalmazunk, hát, elmerültünk ezekben az E-Alap-elemzési számokban (Gúr Nándor közbeszól.), igen, képviselőtársam, majd segítek önnek értelmezni ezeket a számokat. (Gúr Nándor: Én tudok neked segíteni!) Reálértéken, vagyis a pénzromlást is figyelembe véve, mert ez volt a kívánsága, a 2004-2010-es időszakot, az önök időszakát összehasonlítottam a 2010-16 közötti, eddigi időszakkal. (Gúr Nándor közbeszól.) Csak eleget szeretnék tenni Tukacs képviselő úr kérésének is, hogy a finanszírozásról és a pénzről szól minden, hát, akkor most beszélünk a pénzről, a pénzről beszélünk, így van! (Lukács Zoltán: Másról úgysem tudnak! ‑ Közbeszólások az MSZP soraiban.) Természetbeni ellátások mínusz 14 százalék az önök idejében, plusz 4 százalék nálunk. A gyógyító-megelőző ellátás ‑ mert azt elmondanám önöknek, hogy ha az egészségügynek a számait szeretnék elemezni, akkor elemezzék a gyógyító-megelőző ellátási sort (Gúr Nándor közbeszól.), ne az E-Alapot; ezt Gúr képviselőtársamnak mondom még tájékoztatásul ‑, gyógyító-megelőző ellátások: szintén mínusz 14 százalékkal működtették az ellátórendszert, ehhez képest nálunk plusz 225 milliárd került a gyógyító-megelőző ellátásra. (Gúr Nándor közbeszól.) Háziorvosi, háziorvosi ügyeleti ellátások szintjén mínusz 4 százalék az önök idejében; nálunk a háziorvosi rendszer finanszírozásához megteremtettük a pénzt, 33 százalék plusz. A védőnői ellátások területén mínusz 6 százalék az önöké; plusz 10 százalék került a védőnői rendszerbe. A fogászati ellátásból, képzeljék el, 21 százalékos forrást vontak ki a 2002-es időszakhoz képest, jól működő fogászati ellátást vártak ilyen finanszírozás mellett. Az otthoni szakápolás területén jelentős, 10 százalékos növekedést értünk el. (18.20)A mentés területén… ‑ nem is tudom, melyik szocialista képviselőtársam, talán Szakács képviselőtársam aggódott azért, hogy nem működik a mentés. Erre csak azt tudom mondani, hogy mentés működéséből mínusz 6 százalékot vontak ki önök a hétéves kormányzásuk ideje alatt. Mínusz 6 százalékot! Ehelyett mentésre mi 2010 óta, képzeljék el, 16 százalékkal többet költünk a jelenlegi finanszírozási adatoknak megfelelően. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Hol van? ‑ Az elnök csenget.) Hát, ez az!Gyógyászatisegédeszköz-támogatások szintjén önök mínusz 22 százalékot vontak ki; plusz 7 százaléknál tartunk. Adósságkezelésre annyit tudnék mondani, hogy 2010 és ’14 között… (Derültség és folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.) Egy kis türelmet, képviselőtársaim, tudom, hogy lesújtóak ezek a számok (Közbeszólások az MSZP soraiból: Hát, elég lesújtóak.), de próbálják meg feldolgozni, jó? (Zaj és folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.) 2010 és ’14 között minden évben konszolidáció volt, összesen 100 milliárd forint célzott konszolidációs támogatás jutott az intézményekhez, 61 milliárd forint működési támogatás valósult meg. Ezenkívül 2015-ben 60 milliárd forintos kórházi konszolidáció külső forrás bevonásával történt. Ezt, ha összeadjuk, 221 milliárd az, ami bejutott a rendszerbe. Igenis, az állami szerepvállalás mellett döntöttünk mi, és átalakítottuk az intézményrendszerünket. Azt hiszem, helyesen tettük, az egységes felelősség­vállalás és a hatékonysági lehetőségek miatt.Várólista: a várólistát önök létrehozták azzal, hogy volumenkorlátot vezettek be 2004-ben. 2012-től mi próbáljuk kezelni a várólisták csökkentését. Erre 2013-tól összesen 7 milliárd forint összeget fordítottunk, 70 ezerről 44 ezerre csökkent a várólistán a várakozó betegek száma, és még az idén ezekkel a forrásokkal 12 ezer, usque 20 ezer beteg helyzete fog rendeződni. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Lukács Zoltán: És mennyié fog romlani?) Ehhez egyébként szeretném még kihangsúlyozni azt, hogy pluszforrások kerülnek be a rendszerbe azzal, hogy az egynapos ellátás TVK-mentesítésre került. Három héttel ezelőtt hozta meg a kormány ezzel kapcsolatosan a döntését.Az onkológiai betegek CT- és MR-vizsgá­latánál ‑ amit nem tudott Korózs képviselő­társam értel­mezni ‑ el szeretném mondani, hogy finanszírozásra kerül minden vizsgálat. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Gőgös Zoltán: Majd utána vissza kell fizetnie.) Sőt, az is finanszírozásra kerül, rosszul tetszik tudni, ott pluszfinanszírozásra kerül az a vizsgálat, ahol igazolódik az onkológiai betegség. Tehát nyugodjanak meg, az eszközök megvannak, a CT-, MR-készülékek megvannak (Közbeszólások az MSZP soraiból: Miről beszél?), az orvosok rendelkezésre állnak, a betegek számára finan­szírozottan biztosított az ellátás. Élni kell ezzel a lehetőséggel. Önöknek ezt sem sikerült egyébként bevezetniük.2015-től a kórházi adósságállomány újrater­melődését próbáljuk megakadályozni, ezért jobban meg akarjuk ismerni az eddig szinte zárványként, önkormányzati fenntartással működő kórházak életét. Ehhez megyei egyeztető bizottságokat hoztunk létre, és 2015 áprilisától új működési rend, irányító bizottságok vannak az egészségügyi területen, és gazdasági bizottságok, amelyek intézkedési terveket készítenek arra, hogy a párhuzamos ellátásokat megszüntessük egy megyén belül, illetve meghozzuk azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyek ennek a mamutrendszernek egy fenntarthatóbb működését teszik lehetővé ebből a forrásból.Az alapellátás prioritásként kezelt a kormányzati egészségügyi döntésekben. Jelentős finanszírozási emelés történt az alapellátás működtetésére. 2010 és ’16 között a teljes alapellátás ‑ amiben benne van a háziorvosi, gyermekorvosi, fogászati, védőnői ellátás és az iskola-egészségügyi ‑ plusz 40 százalékos forrással működik, de ha csak a háziorvosi szolgálatot nézem, akkor plusz 50 százalékkal többel működik a háziorvosi szolgálat, a védőnői szolgálat pedig plusz 25 százalékkal. Egyébként pedig az egész alapellátás megerősítésének egy nagyon fontos eleme az, hogy az alapellátási törvényt alkotjuk meg. Létkérdés az a rendszerszintű megváltoztatásban, az egészségügy rendszerszintű átalakításában, képviselőtársaim, hogy egy jól működő alapellátási rendszert kell erős bástyákon létrehozni, hogy a definitív ellátás ott történjen meg, mert akkor lehet a drágább ellátási helyek helyett a betegeket egy megfelelőbb, olcsóbb ellátási szinten meggyógyítani.Fejlesztések: mindenki elégedetlen a fejlesztésekkel, úgy érzi, hogy nem történik semmi. Ez számomra nagyon meglepő, mert önök az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésével abszolút nem foglalkoztak. (Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiból, köztük Gőgös Zoltán: Ne mondjon már ilyen baromságot! ‑ Az elnök csenget.) Semmivel az égadta világon! 10-15 éves lepusztult infrastruktúra és eszköznélküliség jellemezte ezeket a kórházakat. 500 milliárd forint értékben kerültek be egészségügyi fejlesztések, a fekvőbeteg-ellátás infrastruktúrájára 320 milliárd; gép-műszerre, tudják, a korszerű orvostechnológiáról beszélek (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük dr. Bárándy Gergely: Tudjuk, igen. Az, ami nincsen. Arról tetszik beszélni.), ami létkérdés a betegellátásban, nem pedig a 10-15 évvel ezelőtti; abból 104 milliárd, járóbeteg-ellátás 50 milliárd, sürgősségi ellátásban pedig 11 milliárd. De megemlíteném, hogy a perinatális intenzív centrumok az önök idejében csak alapítványi működésből tudtak valamifajta eszközhöz hozzájutni, mi a perinatális intenzív centrumokat országos szinten megújítottuk, 4 milliárddal a konvergenciarégióban, 1 milliárddal a központi régióban.Létrehoztuk a tüdőtranszplantáció hazahozata­lához és feltételéhez szükséges infrastruktúrát, biztosítottuk 900 millióból. Létrehoztunk olyan speciális hibrid műtőt 800 milliós támogatással, amivel tulajdonképpen közép-európai szinten tudunk olyan műtéti beavatkozásokat elvégezni, ami egyedülálló.Az Eurotransplanthoz való kapcsolódásnál meg kell említenem azt, hogy a szervátültetések számát is emelni tudtuk, 36 százalékkal növekedett a szervátültetések száma.A népegészségügyi programról többen is beszéltek már, erre nem térnék ki külön, de minden intézkedésünk, amit önöknek nem sikerült meghozni 2002 és 2010 között, mert önöknél a népegész­ségügyi program csak papíron létezett, itt valódi intézkedéssorozat indult el akár a nemdohányzók védelme, akár a népegészségügyi termékadó bevezetésével, amivel képesek voltunk ‑ a mai napig 70 milliárdot jelent ez a népegészségügyi termék­adó ‑ megteremteni 95 ezer egészségügyi dolgozónak a béremeléséhez szükséges fedezetet.Jogszabályt alkottunk a transzzsírsavak visszaszorítására; új közétkeztetési rendszert, 61 egészségfejlesztési irodát hoztunk létre; a szűréseket kiterjesztettük, 1500 védőnő végzi a méhnyakrákszűrést, és most vezetjük be 6 milliárd forint forrás biztosításával az országos vastagbélszűrés-vizsgálatot; HPV-oltás bevezetéséről beszéltünk. Nagyon fontos az, hogy ezek az intézkedések, a népegészségügyi intézkedések közép- és hosszú távon fognak komoly eredményeket jelenteni.Tehát elmondhatjuk azt, hogy 2010-ben egy népegészségügyi, egy ellátórendszer- és egy humánerőforrás-válság volt, ez a válság gyakorlatilag nehéz feladat elé állított bennünket, de megismertük az egészségügy valós problémáit, és az egészségügy valós problémáira elkezdtünk egy tudatos építkezést koncepció mentén. Azt gondolom, hogy természetesen az eddig meghozott intézkedések nem elégségesek, de ezen az úton szeretnénk továbbhaladni. Köszönöm szépen. (Taps a kormány­pártok soraiban.)(18.30)
  • RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is, szeretném köszönteni a körünkben megjelent Egészségügyi Szakdolgozói Kamara képviselőit, hiszen őróluk szól ez a vita véleményem szerint, őróluk kellene szólni ennek a vitának, nem arról, hogy ki mit rontott el. De ha már szóba kerül, azért meg lehet azt említeni, és véleményem szerint ennek a vitának úgy kellett volna kezdődnie, hogy felállnak, és közösen egy bűnbánó lélekgyakorlatot tartanak, hiszen mind a két oldalnak van ebben bűne. Mind a kettőnek. És lehet, hogy nehéz őszintének lenni, de egy egyenes embernek az ismérve az, hogy egy kérdésre egy őszinte választ ad.Huszonkét évig dolgoztam abban a rendszerben, amit önök most jobbról és balról kritizálnak, huszonkét évig voltam az áldozata, és eljutottunk addig, hogy egészségügyi dolgozók eljuttatták a bérpapírjaikat. Tehát amikről itt önök beszélnek, GDP-arányos növekedésről vagy elmaradt vagy megtett bérfejlesztésekről, ezekben a bérpapírokban látszik ‑ és ha majd kíváncsiak, meg is nézhetik név nélkül, mert letakarjuk a nevüket, hogy ebből problémájuk ne legyen ‑, nem valósult meg semmi. (A kezében tartott lapokba pillantva:) Tíz év egészségügyi munka után egy mentőápoló ‑ ez nem titkos ‑ 106 429 forintot keres. És ez tíz év. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!) Tíz év után ugyanaz, csak érettségi nélkül: 90 630 forint. Tizenöt év után 112. És sajnos a bérpapírját már nem tudta ‑ egy 23 éve gépkocsivezetőként, illetve most már mentőtechnikusként dolgozó ember, ami azt jelenti, hogy gépkocsivezető és a szakápolói végzettsége is megvan, nettó 118 ezer forint. Tehát ez a huszonöt év hozadéka, ez a bérfejlesztés. És véleményem szerint 2016-ban sincs megalapozva az, hogy ez valamilyen szinten változni fog.Azokról az emberekről beszélünk most vagy kellene beszélnünk, és az ő bérükről kellene elsősorban beszélnünk, mert most hétvégén is volt egy eset, Balatonfüred belterületén egy kisgyermeket ütöttek, gázoltak el, ott a helyszínen újra kellett éleszteni azt a kisgyermeket; azok az emberek tették ezt, akik 116 ezer és 96 ezer forintot keresnek. Sikerült újraéleszteni a kisgyermeket; mentőhelikopterrel szállították el. Az anyagi megbecsülés náluk elmarad. Azoknál az embereknél marad el, akik ugyanúgy lehet, hogy három gyermeket nevelnek otthon. És elsősorban nem olyan TIOP-os, KEOP-os pályázatokról kell beszélni, arra is szükség van természetesen, hiszen az egészségügyi dolgozóknak az is egy kényelmi funkcióját szolgálja, ha olyan épületben tehetik meg mindennap azt a 12 órát vagy azt a 8 órát vagy 24 órát egy 16 órás ügyeleti időszakban, ami a kényelmüket szolgálja. Elsősorban nekünk arról kell beszélni, és ezért adtunk be olyan módosító javaslatokat a költségvetéshez, hogy az ő bérezésüket rendezzük. Úgy tudjuk rendezni azokat a célokat, amiket önök is elmondtak, hogy a közeljövőben hogy tudjuk itt tartani ezeket az embereket. Nagyon sok olyan statisztikai szám hangzott el, hogy mi történt eddig, mi lesz ezután, mit szeretnénk. Én összegyűjtöttem a felszólalásokat 2009 előttről és 2010 és ’14 között, nagyon érdekes dolgokat találtam, amikről már tudtam, és ezt szeretném megosztani az itt lévőkkel, és örülök, hogy itt vannak az egészségügyi szakdolgozók is. 2009-ben dr. Kupper András, a Fidesz képviselője kérdést tett fel az akkori regnáló MSZP-s kormánynak, hogy mit kíván tenni az egészségügyi ágazat az elvándorlás ellen. Akkor ‑ az EEKH adatai alapján ‑ 730 orvos, 53 gyógyszerész, 11 szülésznő és 153 ápoló kérte a külföldi munkavállalásához az igazolást. Akkor a válasz már megszületett, és már akkor az életpályamodellt akarták bevezetni, ami nem sikerült. És visszatérek majd egy későbbi felszólalásban is erre. Érdekes módon 2013-ban ugyanezek a számok brutálisan megnőttek: összesen 1943 egészségügyi dolgozó kérte ki külföldi munkavállalásához az engedélyt. Tehát ez több mint a négyszerese. Nemhogy csökkent volna, megduplázódott mindazoknak az állítólagos intézkedésnek az ellenére, amit a mostani kormány is megtett. Tehát már magában ezek a statisztikai adatok azt mutatják, hogy azok az intézkedések, amelyek az elmúlt öt évet jellemzik, nem kielégítők. Még egyszer elmondom, az egészségügyi rendszerben a finanszírozás alacsony, ezt képviselő asszony is elmondta, ezzel egyet is tudok érteni, viszont azt nem, hogy ez évek óta nem változott, a hbcs-finanszírozás évek óta nem változik, és ezt önöknek kell a legjobban tudni, hiszen kórházigazgatókként dolgoztak éveken keresztül. Én azt megértem, hogy kormánypárti képviselőként nehéz olyan kritikát megfogalmazni a jelenlegi egészségügyi politikával szemben, hogy azt a finanszírozási rendszert, ami ezelőtt tíz éve volt, azzal az egészségügyi rendszert nem lehet fenntartani. Emelni kell a finanszírozáson. Ugyanúgy nem lehet fenntartani a kórházi étkezést 550 forintból. Az az ember, aki megmutatja nekem, hogy 550 forintból egy diétás étkeztetést egy napra hogy lehet kihozni, az varázsló, képviselőtársaim. 550 forintból egy Giordano-Giovanettit, egy fehérjeszegény étrendet nem lehet!Egészségügyi életpályamodellről is nagyon sok tézis, sok felvetés elhangzott. 2011-ben Garai István képviselő úr feltett az egészségügyi minisztériumnak egy kérdést, hogy mit kíván tenni ugyanúgy az elvándorlással kapcsolatosan a kormányzat. És akkor az egészségügyi kormányzattól Halász Jánostól, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárától elhangzott az, hogy „A Semmelweis-terv részeként szerepel előttünk az egészségügyi dolgozók életpályamodellje. Ennek keretein belül a hangsúly négy beavatkozási területre helyeződik: az egészségügyi ágazat, képzések felülvizsgálata, fejlesztése, az egészségügyi dolgozók jövedelmi helyzetének javítása.” 2011-ben. És most 2015-öt írunk. Az egészségügyi ágazatban dolgozók ‑ és most elsősorban a középkáderekre gondolok ‑ bére ugyanaz maradt 2015-ben, mint 2011-ben. És mindezt alátámasztják azok a bérpapírok, amiket megmutattam önöknek. És, még egyszer mondom, hogyha nem hiszik el, akkor nyugodtan jöjjenek ide, és megmutatom önöknek. A dolgozóknak nem kell, hiszen ők tudják.Nagyon sok olyan elhangzott, hogy kórházi adósságállomány, hogy miért termelődik. Egészen addig fog termelődik, amíg ezt a finanszírozási rendszert meg nem változtatjuk. És nemcsak én mondom ezt, olyan kórházigazgatók, akik ki merik mondani, köztük a zalaegerszegi kórházigazgató is, Csidei főorvosnő, ő is ugyanezeket az állításokat mondta. Elvándorlás, bérrendezés, minden mindennel összefügg. Amíg a béreket nem rendezzük középkáderi és szakorvosi szinten, addig az elvándorlást nem fogjuk tudni megállítani, csinálhatunk mi bármilyen vitanapot itt akár hetente! Én úgy gondolom, és abban igaza van a kormánypárti képviselőknek, hogy lehet, hogy nem vitatkozni kell, hanem javaslatokat beadni. És azokat a javaslatokat, amiket mi is beadtunk a költségvetéshez, kérem, nézzék át még egyszer, vannak olyan költségvetési tételek, amiket megjelöltünk, amelyeket jelen pillanatban a kormányzat nélkülözni tud azért, hogy ezeket a dolgozókat itthon tartsuk, azért, hogy 10-15 év múlva ne azt vegyük észre, hogy ebben a rendszerben nincs egészségügyi dolgozó, mert kiürül. Nagyon sok olyan tézis elhangzott, ami teljesen felborította itt a vita során azokat a gondolatokat, amiket szerettem volna elmondani. Elhangzott, hogy az egynapos sebészet, hogy efelé tendál a mai egészségügy. Igen, az egy nagyon jó rendszer, Nyugat-Európában egy működő modell, de azt ugye nem teszik hozzá, hogy jelen pillanatban Magyarországon az egynapos sebészeti ellátások keretében csak a betegek 8 százalékát operálják meg. Ez Nyugat-Európában 80 százalék. (18.40)Lehet, hogy eltörlik a teljes volumenkorlátot, de mondjon nekem három olyan intézményt, amelyikben ez tökéletesen működik. Én egyet tudok, a mórit, mert minden egyes egészségügyi intézményben, ahol fekvőbeteg-ellátás van, folyik, ott mindenhol lehet egynapos sebészeti műtéteket operálni. Ugyanúgy lehet Tapolcán, Ajkán, Veszprémben, Székesfehérváron, Siófokon, Tatabányán, de egyetlenegy intézmény sem fog abból megélni, ha csak, csupán egynapos sebészeti ellátást végez, ugyanúgy, ahogy a belgyógyászat is.Azt is elmondták, hogy nem szükséges kórházba fektetni és aktív fekvőbeteg-ellátás keretében belgyógyászati betegségeket kezelni. Hiába nem küldenek asthma cardialés beteget háziorvosok, ugyanúgy, ahogy a hiperglikémiás kómát is eddig is és ezután is fekvőbeteg-ellátás keretén belül gyógyították, ezután is az lesz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán semmi sem mutatja kézzelfoghatóbban az állami egészségügy problémáinak mértékét, mint a kórházi gyógyszerkérdés, az a mindennapos gyakorlat, amikor a betegeknek kell behozniuk a szükséges orvosságot, mert az intézmény nem képes ezt előteremteni. A 41/2007-es egészségügyi miniszteri rendelet 31. § 1. pontja alapján a fekvőbeteg-ellátásban csak az adott intézmény intézeti gyógyszertárában nyilvántartott gyógyszer alkalmazható, mégis országszerte a mindennapi gyakorlat része. Nekem is, családtagomnak néhány nappal ezelőtt volt ebben úgymond szerencséje, szerencsétlensége, hogy a betegeknek maguknak kell bevinni a gyógyszereket, holott egyértelműen az egészségügyi intézménynek kellene a gyógyszereket beszereznie és a betegeknek a rendelkezésére bocsátania. Vajon miért nem történik ez meg? Azért, mert az intézeti gyógyszertárakban egészen egyszerűen nincsen erre pénzt. A magyar kórházakban nincs arra elég pénz, hogy a benn fekvő gyógyszerigényét teljeskörűen ki tudják szolgálni. Sokszor a lejárt tartozások miatt eleve nem is tudnak bizonyos gyógyszereket beszerezni, máskor pedig a gyógyszerek egységárai olyan magasak, hogy a havi keretből már nem telik rá. Ha ezt a gyógyszermennyiséget a jogszabállyal összhangban a kórházak kifizetnék, akkor az olyan magas kiadást jelentene, hogy végképp nem jutna pénz semmire, a szerencsétlen intézmények kirakhatnák a „zárva” táblát és hazaküldhetnék a betegeket ellátatlanul. Jól látható, hogy a rendszer képtelen rendesen, a szakmai körülményeknek megfelelően működni addig, amíg a kormányzat az emberek egészségén spórol. Gondoljanak erre, amikor majd szavaznak a költségvetésről vagy akkor, amikor nyilvánosság előtt azt mondják, hogy ennyi van az egészségügyre és kész. (Taps az LMP soraiban.)
  • DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Kedves Meghívott Vendégeink! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon köszönöm a kezdeményezést, hogy ennek az egészségügyről szóló politikai vitanapnak az összehívását kezdeményezték, hisz egy rendkívül fontos kérdésről tudunk gondolatot cserélni, mindenki részéről, úgy gondolom, a kritika mellett is a jobbítás szándékával.Sajnálatos módon 2010-ben, amikor megtörtént a kormányváltás, az egészségügyet rendkívül elkeserítő körülmények között örököltük meg. A közvetlen betegellátásból az átvétel pillanatában 250 milliárd forint hiányzott, magából az E-alapból pedig 400 milliárd forint. Elmondhatjuk, hogy a szocialisták kormányzása alatt az egészségügy volt az az ágazat, amelyik az egyik legnagyobb forráskivonást szenvedte el. Én nem fogom itt az időpontokat említeni, nem 2002-2010, inkább 2006-2010 között elsősorban. (Gőgös Zoltán: Akkor volt a válság.)Ez a politika odavezetett, hogy 2010-re a kórházak mintegy 125 milliárd forint adósságot halmoztak fel, és azzal kellett szembesülnünk, hogy a kórházak háromnegyede súlyosan eladósodott, 50 százalékuk gyakorlatilag csődben volt. Mindezt a felelőtlen időszakot már 2008-ban sem tudtuk elfogadni, és ma sem lehet támogatni nyilvánvalóan. Tudjuk, hogy az egészségügy még ma is nagyon sok problémával küzd, de reményteli és előremutatók azok a folyamatok, amelyekről itt már hallhattunk, és ezekről is mindenképpen beszélni kell egy ilyen diszkusszió során. Sorra újulnak meg a kórházak. A rendszerváltás óta a legnagyobb, mintegy 300 milliárd forintos fejlesztés indult el az ágazatban, de ez a fejlesztés majdnem megduplázható a 2007-13 közötti időszakban (sic!), ha a fejlesztések egészét nézzük, majdnem megközelíti a fejlesztések aránya a 600 milliárd forintot, emellett az adósságállomány csökkentése évről évre folyamatos. Tudjuk, hogy nem az lenne a megoldás, hogy az adósságot csökkenteni kell, hanem az, hogy előzzük meg ezt az állapotot, hogy ne kelljen konszolidációra sort keríteni. Az egészségügy volt az elhangzott problémák mellett az az ágazat és az az első ágazat, ahol, ha csekély mértékben is, de a béremelési program elindult, és ennek a folyamata pillanatnyilag folytatódik. Országszerte egészségfejlesztési irodákat hoztunk létre, amelyekben az egészségügyi tanácsadás és ingyenes szűrővizsgálatok biztosítása folyik. Az elmúlt években további számos pozitív intézkedés történt a népegészségügy területén ‑ ez már részletezésre került ‑, széles körű összefogás alakult ki a rákbetegségek leküzdésére és megelőzésére. 2009-től kezdődően helyi kezdeményezésre az önkormányzatok indították el a HPV elleni kampányoltásokat, amelyek keretében az önkormányzatok a 13-14 éves lányok oltásához nyújtottak anyagi segítséget. Örvendetes, hogy a kormányzat döntése alapján 2014-től a HPV elleni védőoltás bekerült magába a védőoltási programba.A fentieken túl megalkottuk ‑ többször elhangzott már ‑ a nemdohányzók védelméről szóló jogszabályt is, melynek köszönhetően 2012. január 1-jétől tilos a közforgalmú, zárt légterű helyeken a dohányzás, a közösségi tereken, és bevezetésre került a népegészségügyi termékadó, törvény szabályozza a transzzsírsavak bevitelének csökkentését.A mentőszolgálatnál ugyancsak egy komoly fejlesztés indult el. A fejlesztés jelentőségét mutatja, hogy 2008. január 1-jétől 2010-ig egyetlen új mentőautó sem futott az országban és nem történt fejlesztés a mentőszolgálatnál. Az elmúlt években mintegy 20 milliárd forint állami és uniós forrást fordíthatott az OMSZ a mentőautópark megújítására, új mentőautók, esetkocsik beszerzésére, ez a munka folyamatosan folytatódik. 2008 és 2010 között nem került sor új mentőautó megrendelésére, egészen addig az időpontig gyakorlatilag még érdemi előkészület sem történt erre vonatkozóan. Mindezek következtében valóban elöregedett a gépkocsipark, a gépjárművek egy része a jelentős futásteljesítmény és életkor miatt gyakran javításra, majd kivonásra szorult az új mentőautók beszerzésével. A kormányváltást követően, 2010 végén 849 millió forintos támogatást biztosított a kormány az OMSZ számára erre a feladatra. 2010-14 között mindösszesen 300 új mentőautó beszerzésére került sor, ez év elején pedig egy 500 millió forintos kormányzati forrásból 21 darab mentőautó megvásárlására került sor. Pillanatnyilag 32 darab mentőautó beszerzése történik 770 millió forintból, ez folyamatban van. Mindezek mellett uniós forrásból megújul a mentésirányítás országos rendszere, ami szintén fontos, visszakerült a mentésirányítás rendszeréhez a betegszállítás rendszere. 22 új mentőállomás épül, 60 régi korszerűsítése folyamatban van és lesz az Országos Mentőszolgálatnál. A mentőszolgálatnál lezajlott fejlesztéseken túl fontosnak tartom megemlíteni, hogy az elmúlt években a gyógyszerkasszában éves szinten megközelítőleg 100 milliárd forintos megtakarítást tudtunk úgy elérni, hogy eközben a betegterhek csökkentek a gyógyszerbeszerzésben. 2012-14 között több mint 1500 gyógyszerkészítmény ára átlagosan 35 százalékkal csökkent, ami 10,5 milliárd forintos megtakarítást eredményezett, és nem csorbultak a betegek gyógyszerhez jutási esélyei. Mindez a krónikus betegek esetében igaz, hogy nem jelentős, de mégis minden betegnél havi ezerforintos nagyságrendű megtakarítást jelentett.(18.50)Míg 2010-ben a leggyakrabban használt és legkorszerűbb támogatott vérnyomáscsökkentő gyógyszerekért havonta a betegeknek 3 ezer forintot kellett fizetniük, addig ma havonta ugyanezért egy beteg 600 forintot fizet. 2010-ben a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerekért átlagosan 2200 forintot fizettek a betegek havonta, ez az összeg ma szintén 600 forinttal terheli a pénztárcájukat, de van olyan gyógyszer is, amely havonta csak 200 forintba kerül. El lehet menni a gyógyszertárba és le lehet ellenőrizni ezeket a számokat. 2010-től 49 új hatóanyagú gyógyszer támogatását biztosítottuk, ez több mint 40 ezer beteg számára jelentett segítséget a népegészségügyi szempontból is jelentős szív- és érrendszeri, daganatos betegségek, vírusos májgyulladás, sclerosis multiplex esetében, hogy csak néhány betegségtípust emeljek ki. Leállítottuk a patikaliberalizációt, és biztosítottuk a gyógyszerészek többségi tulajdonlását. Az elmondottakból is jól látható, hogy a Fidesz-KDNP elkötelezett az ország egészségügyi helyzetének további javítása mellett. Az egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy folyamatosan javuljon a magyar lakosság egészségi állapota. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagy érdeklődéssel hallgatom a vitát, és külön érdekes számomra, amikor gyakorló orvosok, korábbi kórházigazgatók mondanak véleményt, mert ebből az a képem keletkezik, hogy itt minden rendben van, hogy az egészségügyben mindent megtettek, amit meg lehetett tenni. Én mindig azt kérdezem magamtól, hogy ha öt évig volt kétharmados kormányzó hatalmuk, mi az, amit nem tehettek meg, mi az, amire nem volt meg a lehetőségük. Mindenképpen úgy tűnik ezekből a felszólalásokból, hogy önök megtettek mindent, csak maradtak problémák. Nekem pedig úgy tűnik, hogy nagyon-nagyon keveset tettek, és nem mondom azt, hogy az önök hibája miatt, hanem a kormányzati intézkedések, a költségvetések hibája miatt. És nem önökkel vitázunk, hanem azokkal a politikus vezetőikkel vitázunk, akik az éves költségvetéseket meghatározták. Azokkal kell a vitát lefolytatnunk. Ideküldenek négy gyakorló orvost, hogy vitázzanak velünk az egészségügyről, miközben azok, akik meghozták azokat döntéseket, hogy ne legyen finanszírozásuk az alapellátásoknak, meg hogy ne legyen normálisan finanszírozott az egészségügy, azok pedig nem jönnek ide közénk, hogy velük vitázzunk. Hadd mondjam el ‑ nyilván hozzánk is rengeteg információ jut be ‑, hogy öt pontban szedtük össze, mi miket látunk ilyen problémaként. Darabjaiban egyiket-másikat már érintették a kormánypárti képviselők is. Manapság a legégetőbb gond a szakemberhiány, ami mind az orvosokat, mind az ápolókat érinti. Ennek a megoldására a mi véleményünk szerint alig történt lépés. Néhány konkrét, megdöbbentő példát hadd soroljak. A mentőszolgálathoz egy taxis cégnél toboroznak önkéntes segítőket gépkocsivezetésre, mert az alacsony fizetések miatt olyan mértékű a gépkocsivezető-hiány, illetve a fluktuáció, hogy nem tudják ellátni a feladatokat. Budapesten több kórházban a lehetséges ágyszámkapacitást nem tudják kihasználni az intenzív osztályok ‑ például egy teljesen felszerelt osztályon 12 helyett 6 ágyon megy a gyógyítás ‑, mert jelen pillanatban nincs elegendő szakképzett nővér. Gondolom, nem gondolják azt, hogy ha Czomba államtitkár úr itt lenne, azt mondaná, hogy ezt később majd szakképzett közmunkásokkal el lehet látni, vagy lesz rá alternatív megoldás, ha ezt most nem kezeljük. Szegeden két gyermekgyógyászati háziorvosi körzetet szüntettek meg a közelmúltban, mert nem sikerült orvost találni a két körzetbe. Kelet-Magyarországon számos háziorvosi körzet tartósan betöltetlen. Ahol pedig nem betöltetlen ‑ erről beszéltünk nemrég, hiszen egy megyébe, Szolnok megyébe tartozunk ‑, ott is már csak morgós öreg bácsik vannak, akik nyugdíjas korúak, és szívesen mennének el, hogy a megérdemelt pihenésüket töltsék, de esélyük sincs arra, hogy kikerüljenek innen, mert senki nem jelentkezik. Önkormányzati képviselőként szembesültem azzal, amikor újra meg újra hirdettük folyamatosan a praxist, de senki nem akart Túrkevére jönni, hogy háziorvosi praxist vegyen át. És mi jön ehhez? Ápolónők 1500 euró körüli fizetésért mennek el Németországba takarítani, hogy megmeneküljenek ebből a rendszerből. Ezek teljesen gyakorlati példák. Budapesten nem egy-két olyan kórházi osztály van, ahol csak egy-két szakorvos van, és több helyen még szakorvosjelölt sincs, hogy normálisan el tudják végezni az ellátást. S arra is rengeteg példát láttunk a közelmúltban, hogy ha egy szakrendelésen nyugdíjba megy az orvos, akkor az sokszor meg is szűnik, mert nincs helyette más. Vajon ki más tehet annak érdekében, hogy ne legyen szakember-elvándorlás és szakemberhiány, ha nem a kormány? Ki más tudja kormányzati intézkedésekkel, forrásokkal, motivációs tényezőkkel ezt megváltoztatni? Ez nem lehet csak külső tényező, ez nem lehet olyan, amit megfelelő financiális és motivációs rendszerekkel ne lehetne elősegíteni. Ez az, amit keresünk. A fentiekből az következik, hogy néhány diagnosztikai lépésre, illetve terápiás beavatkozásra elfogadhatatlanul hosszú időt kell várni. Ebben a szakemberhiány mellett nyilvánvalóan a diagnosztikára szánt alacsony források is szerepet játszanak, és mindig vissza kell térnünk az előttünk lévő költségvetési tervezetre, ahol a legtöbb ellenzéki párt szeretné, hogy sokkal több forrás legyen az önök által képviselt egészségügyre. Megint egy konkrét példát hozok. Felmerül egy vastagbéldaganat gyanúja, a tükrözésre a várakozási idő minimum két-három hónap, de vannak helyek, ahol ez a fél évet is eléri, és hiába deklarálják azt, hogy 14 napon belül kell elvégezni a vizsgálatot, ha nincs, aki megcsinálja. A hosszú várakozási idő oka most már egyértelműen a szakemberhiány, a diagnosztikai laborok a kapacitásukat teljesen kihasználják. A vastagbéltükrözést egyébként túlnyomó részben a daganatgyanú miatt végzik, tehát nincs olyan dolog, ami a sürgőssége kapcsán megelőzze ezt, ezért el kellene látni. Az MR-vizsgálatokra a várakozási idő jelenleg négy-hat hónap a legtöbb helyen akkor is, ha súlyos következménye lehet a vizsgálat több hónapos késedelmének. De ugyanígy drámai a helyzet a laborvizsgálatok körül is. Számos labor nem végez szükséges, indokolt hormonvizsgálatokat, mert drágák, és hacsak lehet, megpróbálják elérni, hogy menjen a beteg máshová, más helyen pedig azért nem fogadják, mert területileg esetleg nem oda tartozik. És ez így is fog maradni, ameddig a beteg ki nem fizeti a saját vizsgálatát, ami megint egy olyan irányba viszi el az egészségügyet, amit elvileg egyikünk sem szeretne. A harmadik komoly probléma, ami folyamatosan visszatér, az alulfinanszírozottság kérdése, ami miatt a kórházi osztályok dologi kiadásaira is a szükségesnél jóval kevesebb jut. Sérülnek a higiénés előírások, mert pénzügyi okok miatt steril kesztyű helyett csak nem sterilt tudnak használni, nincs kézfertőtlenítő, nincs elég ágynemű. Tipikus példa ‑ s ehhez nem is kell az egészségügyben dolgozni, mindenki megtapasztalja, aki kapcsolatba kerül az egészségügyi ellátással ‑, hogy a legtöbb esetben az illempapír is hiányzik, és mindenkinek magának kell vinni, mint ahogy szappan sincs. Ezeket a betegeknek maguknak kell beszerezni. De az is teljesen gyakorlati példa, hogy a nyomtatóban nincs papír vagy festék. Aki betegként bemegy egy-egy ilyen létesítménybe, naponta szembesül ezekkel a problémákkal. Nyilvánvalóan fő problémának tekintjük azt is, hogy a gyógyító munka is sérül az osztályokon a kevés forrás miatt. Drága, de szükséges és a protokollban előírt antibiotikumokat sokszor nem tudnak alkalmazni az egészségügyben dolgozók, mert az osztályos gyógyszereket néha jelentős részben a betegek antibiotikum-igénye kimeríti. Számos intenzív osztályon kevés és minőségében sem megfelelő a rendelkezésre álló eszköz az adott számú beteg ellátásához; ez megint egy hétköznapi tapasztalat. A műtéti beavatkozásokat több alkalommal nem lehet elvégezni, mert a rendelkezésre álló egyszer használatos eszközöket a kórházban nem tudják megvásárolni olyan mennyiségben, mint amennyire szükség lenne. Különösen a sebészeti osztályok nem tudják finanszírozni a betegek rendszeresen szedett gyógyszereit, emiatt a betegeknek a legtöbb esetben teljesen szabályellenesen a saját maguk által otthonról hozott gyógyszereiket kell használniuk. Ez is egy hátköznapi gyakorlat, aki ebben dolgozik, az tudja. Az 5. pont: a tartósan ápolásra szoruló betegek elhelyezését megoldani hivatott osztály részéről ‑ de ez szociális probléma is ‑ az otthoni ápolás támogatása jelen pillanatban nem megfelelő. A krónikus belgyógyászati osztályok finanszírozása nagyon-nagyon alacsony, szükség esetén egy-egy laborvizsgálat is gondot okoz. A nyári melegben a kiszáradt, inni nem képes betegeknek nem jut infúzió, mert az osztály keretéből nem minden esetben futja erre. Sajnos, ezekhez kapcsolódnak mindazok a mindennapi kritikák is, amiket itt ellenzéki képviselőtársaim elmondtak. Azt kell elfogadniuk, hogy az önökkel történő vita nem azért vita, mert valamiben nem értünk egyet, hanem azért, mert másképp látjuk a lehetőségeiket. Önöknek a kormányukon belül, a frakciójukon belül ezeket a szempontokat kellene képviselniük, érvényt kellene szerezni a saját szakmai igényességüknek, ha kizárólag önök tehetnének ezért, akkor hogyan tudnának erre forrást szerezni. S amiket elmondanak, hogy mi mindent tettek meg, arra nem azt mondjuk, hogy az negatív vagy nem jó, hanem azt mondjuk, hogy elégtelen, ez nem elég, ennél sokkal többre van szükség. És ha az egészségügyről beszélünk, akkor nyilvánvalóan még számos dolog felmerül. Önök jelentős részben egészségügyi szakemberek, akik itt vannak, de rendszeresen az a problémám, hogy sok-sok jogász van ebben a kormányban, és a sok-sok jogász azt gondolja, hogy csinálnak egy papírt és azzal majd megoldódik minden. Így volt ez a szaksegítséggel történő intézeten kívüli szülés esetében is, amiről nemrég cseréltünk eszmét. Azt gondolták, hogy csinálnak egy jogszabályt és ezzel megoldódik dolog. Nem oldódott meg. De a legtöbb esetben így van ez a betegjogokkal kapcsolatban is, ahol hiába vannak megfelelő szabályok, azok betartására, betartatására a megfelelő személyi és intézményi feltételek nem biztosítottak. (19.00)Nyilvánvalóan egészen vissza lehet menni az egészségmegőrzésig és a betegségmegelőzésig. Képviselőtársaim túlsúlyom miatt énrám osztották azt a feladatot, hogy az egészségmegőrzésről és az egészségvédelemről és arról beszéljek, hogy a preventív szemléletnek az egészségügyben hogyan kellene megjelennie a mindennapi munkában. Hogyan kellene azt elérni, hogy ne csak az önök által említett szűrések valósuljanak meg, hanem egy folyamatos párbeszéddel, egy folyamatos konzultációval a megelőzésre lehessen a legtöbb energiát fordítani. Hogyan lehet az egészségügyet használni az egészséges életmódra való nevelésre, a fogyasztási szokásokra, életmódtanácsokra, és hogyan lehet az intézményt érdekeltté tenni abban, hogy erre ne csak kapacitása legyen, hanem megfelelő személyzeti háttér is rendelkezésre álljon.Nyilvánvalóan, amikor mindezeket elsoroljuk, akkor nem az önök által elért esetleges eredményeket kritizáljuk, hanem a meg nem valósított, önök előtt álló feladatokat. Mert ez a kétharmad, amivel öt évig rendelkeztek, megteremtette volna annak lehetőségét, hogy mindezt rendbe tegyék. Megteremtette volna annak lehetőségét, hogy az ország egészségügyi helyzete, illetve egészségügyi ellátási rendszerének helyzete javulni tudjon. Jelen pillanatban nem látjuk ezt a javulást.Elnézésüket kérem, hogy pont önöktől kérjük ezt számon, akik szívükön viselik ezt az ügyet, hogy miért nem sokkal hathatósabban történt, de önök vannak most itt a kormány és a kormánypártok képviseletében. Ezért azt a kritikát, hogy mindez elégtelen, sajnos nem tudjuk másnak elmondani, mint önöknek. Egyszerűen sokkal több forrásra, sokkal több tettre lenne szükség, olyan programokra, amelyek akár a szakemberhiányt, akár az egészségügyi eszközök ellátottságát biztosítja, és ehhez sajnos forrás és sok-sok tenni akarás szükséges. Arra kérjük önöket, hogy kormánypárti képviselőkként, kormánypárti szakpolitikus kormányukon belül, kormánypártjukon belül ezt képviseljék, és ne egymással kelljen vitatkozni, hanem azokkal, akik a költségvetésben erre nem biztosít forrásokat, ehelyett viszont olyanokra biztosít, amik esetében hosszabb távon esetleg pont ellentétes hatást érnek el, mint amit a mostani vitanappal el szeretnénk érni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps.)
  • WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a mai vitanapon elhangzott hozzászólások számossága és tartalma megfelelő módon igazolja azt, hogy valóban egy fontos, mondhatnám azt is, nemzetstratégai ágazatról, kérdéskörről beszélünk akkor, amikor a magyar egészségügy helyzetével foglakozunk. És valóban fontos, hogy ez a vitát konstruktív formában lefolytatva meghallgassuk az esetleges problémafelvetéseket is, és együtt tudjunk örülni adott esetben a sikereknek is. Amíg Sallai R. Benedek itt bent tartózkodik, szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok egészségügyi szakpolitikus, sem jogász, sem orvos, ettől függetlenül éreztem olyan fontosnak a témát, hogy hozzászóljak.Nyilván az ellenzéknek az a dolga, hogy kritikákat megfogalmazzon, ezzel is egyetérthetünk, de azért talán az érem másik oldalán azt is láthatjuk, hogy nem örökölt egyszerű állapotokat ez a kormány. A korábbiakban hozzászólók már elmesélték, elmondták, hogy miket örökölt 2010-ben az előző kormányoktól az egészségügy tekintetében. A helyzet az, hogy mi, emberek hajlamosak vagyunk arra is, és minden magyar emberre igaz ez, hogy az egészségügyi ellátással, az egészségügyi ellátórendszer működésével, működtetésével kapcsolatosan elsősorban mindig a problémákról, a hiányosságokról vagy éppen a bosszantó saját tapasztalatokról számoljunk be. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian rendelkezünk ilyen tapasztalatokkal, ilyen megélt esetekkel akár a múltban, akár a jelenben is.Azt is hihetnénk, hogy ez egy speciális példa, és ez csak nálunk, Magyarországon figyelhető meg. Néhány héttel ezelőtt került a kezembe egy internetes felmérés, egy kutatás, amely megpróbálta a legfejlettebb államoktól a közepesen fejlett és a legfejletlenebb államokig egyfajta felmérés formájában kutatni azt, hogy az embereknek mi a véleményük az államilag finanszírozott egészségügyről világszerte. És az a helyzet, hogy több mint 80 százalékban rossz vélemények születtek. A jól működő gazdaságok esetében is. Tehát egy olyan szektorról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, amiben, azt gondolom, nagyon nehéz 100 százalékot produkálni, nagyon nehéz egy mindenkit megelégedéssel eltöltő állapotot elérni.Az is biztos, hogy amikor az egészségügyről van szó, talán jogosan fogalmazunk meg olyan igényeket mindannyian, mivel mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy megfelelően magas színvonalú ellátásban legyen részünk az egészségügyi szolgáltatások tekintetében. Ezért joggal fogalmazunk meg kritikákat is, hiszen az egyik legfőbb kincsünk, amit a teremtő Jóistentől kaphatunk, ahogy szoktam mondani, az egészségünk. Azt hiszem tehát, hogy jogosan próbáljuk ezt megóvni és adott esetben együtt örülni a sikereknek vagy együtt értékelni a problémákat is.Az biztos, visszautalva a múltra és 2010-re, hogy azért a szocialista kormányok időszakát valóban a kíméletlen megszorítások, a sorozatos intézménybezárások, a sikertelen kórház-privatizációk, a tömeges elbocsátások, a felgyorsuló orvoselvándorlás és az ágazat teljes eladósodása jellemezte. Ezzel szemben 2010 óta valóban jelentős előrelépések történtek. Elhangzott itt korábban már, hogy a 2010 előtti években 400 milliárd forintot vontak ki az Egészségbiztosítási Alapból, 250 milliárd forintot a magyar betegellátás rendszeréből. Az orvoselvándorlás, amire most olyan hivatkoznak az ellenzék padsoraiban ülő képviselőtársaim, pontosan 2010 előtt indult el. Ettől még egyébként a probléma megvan, de azt gondolom, kézzelfogható a tendenciában a csökkenés. Erre történtek már intézkedések.Több mint 6 ezer egészségügyi dolgozó veszítette el 2010 előtt az állását. Tehát amikor az egészségügyi munkahelyek megőrzéséről beszélünk, akkor a kritikákat megfogalmazó, korábban kormányon lévő képviselőtársaimnak jó lenne egy kicsit a 2010 előtti időkre is visszagondolnia. A sikertelen kórház-privatizációkra, a HospInvestre és társaira is mindannyian emlékszünk, hogy milyen sikerrel zajlottak. Intézménybezárások, ugye, a legnagyobb vihart kavarta legutoljára az OPNI bezárása. Szintén nem a jelenlegi kormány idejében történt ez. A vizitdíj, napidíj bevezetése, amit aztán hatalmas nagy felhatalmazással, ha jól emlékszem, több mint 80 százalékos társadalmi elutasítással a magyarok egyértelműen azt mondták, hogy ilyenre nem tartanak igényt. A megszorítások révén a közszférában dolgozók összességében, mivel a fizetésük reálértéke folyamatosan csökkent, nem voltak bérfejlesztések, körülbelül egyhavi bért veszítettek el ezekben az időkben. A teljesítményvolumen-korlát bevezetésével tulajdonképpen meg kellett ismerkednünk azzal a fogalommal, hogy várólista. Azért a várólista fogalmáról olyan régóta nem beszélhetünk, pusztán néhány év termése ez, és ez sem ehhez a kormányhoz köthető. Aztán emlékszünk még a széfek beszerezésére is, amikor az egészségügy legkardinálisabb problémájaként az akkori egészségügyi miniszter első és legfontosabb intézkedése a számkombinációs széfek beszerzése volt minden ágy mellé. Mintha a 70-80 éves idős nyugdíjasoknak az lett volna a legnagyobb gondjuk, hogy a 24 karátos aranyláncaikat hová rejtsék el, amikor egyébként egészségügyi ellátásra szorulnak.Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, nagyon sokan kritizálhatják az egészségügy jelenlegi helyzetét, az elmúlt öt évet 2010 és 2015 között, de leginkább a szocialistáknak nincs ezt jogalapjuk megtenni, hiszen nekik is megvolt a lehetőségük annak idején, hogy tegyenek valamit az egészségügy előremenetele érdekében.Azt szeretném itt az országos politikai panelek pufogtatása helyett elmondani, hogy az én választókörzetemben, a somogyi 4. választókörzetben mi hogy éltük meg, vagy én hogy éltem meg vagy Somogy megyében hogy éltük meg az egészségügy fejlesztését, az egészségügyi ellátórendszer fejlődését az elmúlt években. Hiszen szerencsére, még egyszer mondom, a meglévő problémák ellenére nagyon sok pozitívumról tudunk beszámolni. Kezdhetném a kórházfejlesztésekkel, hiszen 17 milliárd forintból újult meg a Kaposi Mór megyei kórház, amely nemcsak a kaposváriak számára, hanem egész Somogy megye, sőt a régió számára egyfajta megfelelő egészségügyi biztonságérzetet nyújt. Azért is kedves számomra ez a projekt, mert annak idején még megyei közgyűlési alelnökként… (Dr. Szakács László: Mi megcsináltuk, ti átadtátok.)Nem, nem átadtuk; mi kezdtük el 2010-ben, kedves Szakács képviselőtársam. Mi kezdtük el, megyei önkormányzati működtetésben és tulajdonban lévő intézményként, 2010-ben mi indítottuk útjára azt a projektet. Bármennyire is fáj, ez így volt. Ehhez a szocialistáknak semmi közük nem volt. Bár lett volna, mert akkor hamarabb megtörtént volna!De mondhatnám a nagyatádi kórházfejlesztést, ami folyamatban van 2 milliárd forintért, vagy a szívemhez nagyon közel álló siófoki kórházfejlesztést, amit 3 milliárd forintért valósíthatunk meg. Tulajdonképpen a 2012-ben elindult fejlesztés révén egyszerűbbé és gyorsabbá válhat a kivizsgálás és az ellátás is, és kialakításra kerül közel 1200 négyzetméteren egy új központi műtő, egy sterilizáló, egy új helikopter-leszálló, és az eszközbeszerzések révén új képalkotó diagnosztikai berendezések és műtéti eszközök is gyarapítani fogják a kórház eszközállományát.(19.10)Azt hiszem, hogy ezek mellett a nagy projektek mellett örömmel tudunk az olyan kisebb fejlesztéseknek is örülni a térségünkben, mint amit a siófoki kórház az elmúlt esztendőben tudott felmutatni, hiszen önerőből, mindenféle európai uniós támogatás nélkül többek között a fizioterápiás részlegét teljes mértékben megújította. Ennek köszönhetően már napi száz beteget is tudnak fogadni a részlegen. Ugyanilyen nagy öröm számunkra a gyermekambulancia megújulása is, amely nem csupán egy egészségügyi fejlesztés volt, hanem valóban a jövő nemzedéke, a gyerekek érdekében tett határozott fejlesztés és lépés volt Siófokon és az intézményhez tartozó több mint 40 település életében is, azt gondolom, hasonló pozitívumként értékelendő. Nagyon örülünk a KEOP-os finanszírozásoknak is. Ennek köszönhetően e hét csütörtökén fogunk átadni egy 150 millió forintos fejlesztést Siófokon. Több mint 800 napelem került elhelyezésre a kórház épületén. Ezzel egyébként éves szinten a kórház rezsikiadását több mint 7,1 millió forinttal sikerül csökkentenie a kórháznak, és 164 tonna mennyiségben csökken a kórház szén-dioxid-kibocsátása. Óriási eredmény az is, azt gondolom, hogy a teljes éves energiamennyiségét ez a napelempark 17 százalékában kiváltja. Nemcsak a kórházakról, hanem nyilván a járóbeteg-szakellátó központok fejlesztéséről is jó, ha beszélünk, hiszen a megyében több helyen, így az én választókörzetemben is történtek ilyen irányú fejlesztések. Többek között 1 milliárd forintért valósult meg az elmúlt években Tabon egy valóban XXI. századi, modern, esztétikus járóbeteg-szakellátó központ, rendelőintézet. De egyébként a választókörzetemen kívülről, Fonyódról, Balatonboglárról, Csurgóról vagy Barcsról hasonló példákat tudnék mondani.Nagyon sokan hangoztatják azt a véleményt is, hogy az egészségügy megreformálását vagy az egészségügy gyógyítását ‑ hiszen senki nem állítja, hogy minden rendben lenne és egészséges lenne a magyar egészségügy ‑, tehát ennek a nagy rendszernek a meggyógyítását valóban az első lépcsőfoknál, az alapellátásnál, vagyis a háziorvosi szintnél kell kezdeni. Valóban így van ez. Ez az a szint, ahol a beteg belép az egészségügyi ellátórendszerbe. E tekintetben is, azt gondolom, szép eredményekről tudunk beszámolni. Megint csak a saját választókörzetemet szeretném példának felhozni. A közelmúltban, néhány nappal ezelőtt kihirdetett pályázati fejlesztések eredménye révén több mint 443 millió forint támogatáshoz jutottak települések a választókörzetemből. Összesen 12 település, nemcsak az öt város, tehát Siófok, Tab, Balatonföldvár, Zamárdi és Igal települések, hanem Ádánd, Andocs, Balatonszárszó, Baté, Magyaratád, Mernye és Taszár községek esetében is ez több tízmillió forintos rendelőfejlesztésre adja meg a lehetőséget. Hasonlóan jól szerepeltek a megyében lévő másik három választókerületben lévő települések is ezeken a pályázatokon.A mentőszolgálatról esett már szó. Itt is csak a helyi sajátosságokra szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Az országos mentőállomás-felújítási, építési programnak köszönhetően 22 új mentőállomás megépítésére és 60 mentőállomás felújítására nyílik mód és lehetőség. Többek között az én körzetemben a régóta jogos igényként felmerült siófoki mentőállomás felújítására is sor kerülhet. A megyénkben három új mentőállomás épülhet meg, az én körzetemben történetesen Igal városában, ezenkívül még Kadarkúton és Böhönyén, amivel végre biztosítható lesz, hogy bajba jutott embertársaink valóban tíz percen vagy negyedórán belül megkaphatják a megfelelő egészségügyi segítséget és az ellátást. Ezenkívül a mentőautókról is esett szó. A mi térségünkbe is jó néhány új gépkocsi érkezett. Valóban 2008 és 2010 között egyetlenegy mentőautó beszerzésére nem került sor Magyarországon. Ezzel szemben azóta már közel 320-nál tartunk összességében.Ha az egészségügyről beszélgetünk, nagyon sokat beszéltünk már számokról, forintokról, pénzről. Azt gondolom, hogy a jól működő egészségügyhöz az infrastrukturális fejlesztések mellett nyilván szükség van az egészségügyi dolgozók bérrendezésére is. Azt gondolom, az, hogy az egészségügy a rendszerváltás óta eltelt próbatételeket egyáltalán túl tudta élni, elsősorban a magyar egészségügyben dolgozóknak, akár a technikai személyzetnek, akár a szakmai személyzetnek, ápolóknak és orvosoknak egyaránt köszönhető. Az ő hivatástudatuk, szolgálatkészségük nélkül, azt gondolom, ez nem lett volna megvalósítható. Ezúton is köszönjük szépen az eddigi munkájukat. Nagyon örülök annak, hogy ez a kormány hosszú évek óta foglalkozik a bérrendezés gondolatával. (Dr. Szakács László: Gondolkodik, gondolkodik? És a cselekvés?) Eddig is már többször történtek béremelések. A végleges megoldást, azt gondolom, nem a béremelések fogják jelenteni, mint ahogy a kórházak esetében sem az adósságkonszolidáció minden évben történő megléte fogja biztosítani a megoldást, hanem egy új életpályamodell kidolgozása fogja ezt a jövőben jelenteni. Annak nagyon örülök, hogy a 2016-os költségvetésben is tervezve van további egészségügyi béremelés orvosoknak és ápolóknak egyaránt. Nyilván vannak problémák, ne tegyünk úgy, mintha nem lennének. A várólisták valóban komoly kihívás elé állítják a gyógyulni vágyó embertársainkat. Jó hír ebben is, hogy a kormányzat ennek csökkentésére törekszik, ha jól emlékszem, tavaly több mint 18 milliárd forint forrás állt rendelkezésre ahhoz, hogy ezek a várólisták csökkenhessenek. (Dr. Szakács László: Hat!) Az a cél, hogy a jövőben is ez folytatódhasson. Az onkológiai diagnosztikai vizsgálatok gyorsabbá tételéről is már többen szóltak, erre is lesz mód, illetve lehetőség a kormány tervei szerint, és a bérrendezések fontosságáról pedig az előbb beszéltem.Röviden ezek voltak azok a gondolatok, amelyeket szerettem volna önökkel megosztani. Szándékosan nem az országos példákat vetítettem most ide, hiszen nagyon sokan már sokszor, nagyon helyesen elmondták ezt. Nem gondolom, hogy bárki is azt állítaná közülünk, hogy az egészségügyMagyarországon úgy működik, ahogy szeretnénk vagy ahogy elvárnánk. De ahhoz képest, amit 2010-ben kapott súlyos örökségül a jelenlegi kormányzat, azt gondolom, inkább több az előrelépés (Bangóné Borbély Ildikó: Meddig lehet még csinálni ezt a visszamutogatást?), mint a nehézség vagy a probléma. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen. Az egészségügyi vitanapot az MSZP azért kezdeményezte, hogy egy szakmai vita folyjon és nem azért, hogy önök pártkatonaként visszafelé mutogatva penetráns stílusban képviseljék saját pártjukat és nem a lakosságot, nem a saját választóikat.Mert hogy van-e pénz az egészségügyben, és hogy van-e pénz béremelésre, csak jelzem halkan, pusztán politikai döntés. Dr. Kovács József képviselőtársam mondta, hogy 2007 és ’13 között volt a legnagyobb infrastruktúra-fejlesztés a kórházakban. Bárhogy nézzük, 2007-től ’13-ig a mi időszakunkban indult el, mi indítottuk el. Igen, az infrastruktúra-fejlesztés megtörtént, most a bérfejlesztésre lenne szükség. (Witzmann Mihály: Nagyon nagy probléma van!) Mert most vagyunk ott, hogy maguk nemcsak fizikailag, hanem lelkileg kizsákmányolt orvosoknak nem adják meg a béremelésüket. Nem adják meg azt a volumenű béremelést, amit megérdemelnének.Nézzük meg! Egy közszférában dolgozó bére 2006-ban 12 százalékkal volt magasabb, mint a hozzá hasonló, versenyszférában dolgozóé, míg 2012-ben 30 százalékkal alacsonyabb volt. A diplomásoknál pedig 40 százalékkal alacsonyabb. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!) Bárhogy nézzük, képviselőtársaim, azt kellene észrevenniük, hogy mind az orvosok, mind az ápolók és minden egészségügyi dolgozó számára az a bér, amit ma önök kifizetnek, az állam kifizet, vállalhatatlan. Gyermekeinket, nagyszüleinket ápolják ezek az emberek, és azt gondolom, hogy tőlük a béremelés nem megvonható.De ha nézzük a 2016. évi költségvetés tervezetét, az ágazatnak nem ígérnek szép jövőt. Ahogy nézzük, a nemrég átdolgozott, Brüsszelbe küldött úgynevezett konvergenciaprogramban az egészségügyi kiadások 2020-ig nem igazán növekednek, majdnem hogy semmilyen növekedést nem jeleznek önök ebben a programban. Azt gondolom, hogy tényleg vissza kellene térnünk a szakmához, és azt a stílust, amit dr. Molnár Ágnes képviselőtársunk elmondott, szerintem tényleg fejezzük be. Ön orvos, térjünk vissza a szakmához, térjünk vissza az egészségügyhöz! Ezért, pontosan ezért két, sajtóban megjelent hírt szeretnék önöknek felolvasni. A szakma véleményét szeretném felolvasni röviden, a rezidensekét főleg. „Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy érdemi forrásbővítés nélkül nem látjuk biztosítottnak a betegek biztonságos ellátását és a megfelelő mértékű munkabérek előteremtését. Mi, rezidensek is nap mint nap szembesülünk azzal, hogy a kórházak eleget téve a politikai elvárásoknak gyakran jogszabályellenesen kénytelenek eljárni. Gyakran olyan feladatkörök ellátására utasítják az orvos kollégákat és a szakdolgozókat, amelyek a betegek biztonságát és a szakorvosképzés minőségét veszélyeztetik.” Éppen ezért, képviselőtársaim, olvassák el a Rezidens Szövetség közleményét. Ők a jövő orvosai. Kérjük a béremelésüket! Köszönöm. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Úgy van! ‑ Taps az MSZP padsoraiból.)
  • VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Érdekes volt hallgatni eddig a vitát, hogy az MSZP és a Fidesz-KDNP egymást szapulja, egymást próbálják felelőssé tenni azért (Dr. Szakács László: Te mit csinálsz?), hogy hogy áll az egészségügy. Én azt mondanám, amit már közülünk többen elmondtak… Tessék? (Bangóné Borbély Ildikó: Nem szapuljuk.) Csak mondanám, hogy a parlamenti műfaj nem párbeszéd, nyomjanak kétpercest, és akkor elmondhatják, ha valami nem tetszik abban, amit mondok. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) A lényeg az, hogy elmondták, egymást próbálják felelőssé tenni, de mindegyikük felelős ezért. Amit elkezdett az MSZP, akár kiindulva a felsorolásokból is, amit akár Molnár Ágnes is elmondott, tehát elkezdte az MSZP, folytatta a Fidesz-KDNP. Én csak a saját megyémből mondanám, hogy mit művelt az egészségügyben a Fidesz-KDNP. Szépen lassan megszűnt az összes kiskórház tulajdonképpen, a normális ellátás megszűnt az összes kiskórházban, kedve Esztergom, Kisbér (Közbeszólás az MSZP soraiból.), Komárom. Az előzőekért hibás az MSZP, ami rombolást végeztek egyébként az egészségügyben, megszűnt, és egyetlenegy kórház maradt, amelyik normálisan működik ‑ amennyire normálisnak lehet nevezni ‑, tehát minden funkciójában működik, az a tatabányai kórház. (Lukács Zoltán: Ami pedig nem igaz. ‑ Az elnök csenget.) Túlterhelten, és el sem férnek igazán a szolgáltatások abban a kórházban, abban a kórházépületben. Évek óta lebegtetik az új pavilon építését, most elkezdődött, technikai hibák miatt nem folytatódik úgy, mint ahogy kellene neki. (Lukács Zoltán: Már kész van. Ott kellene lakni.) A szanatóriumból lassan le kell költöztetni azt a két nagy osztályt, ami ott van, úgyhogy nem tudom, hogy fog működni a megyében az egészségügyi ellátás. Az a félelmem egyébként, hogy sehogy. Még annyira sem, mint amennyire most működik, hogy félhalott egészségügyi szakdolgozók dolgoznak az épületben, szinte álomkórosan lődörögnek néha a folyosón, annyira túlterheltek, annyira fáradtak; ugyanaz folytatódik, mint ami évekkel ezelőtt elkezdődött, hogy ügyeleti időben végeznek olyan műtéteket, amiket nem ügyeleti időben kellene végezni. Tehát elég szörnyű a helyzet. És még egy dolgot szeretnék elmondani, csak hogy valami konstruktivitást is vigyek ebbe a mai vitanapba. Nekem lenne egy javaslatom. Mivel én, mondhatjuk azt is, hogy határterületnek vagyok a szakpolitikusa, egy nagyon nagy hiányosság van ezen a humán területen, mégpedig az, hogy a humán területek és a humán ágazatok között nem működik a kommunikáció. Szociális szakemberek panaszkodnak arra, és egyébként egészségügyi szakemberek is panaszkodnak arra, nagyon sokszor egymást hibáztatva, hogy a két ágazat között nincs meg a megfelelő párbeszéd, pedig nagyon sokszor mind a két ágazat dolgozóinak a munkáját meg ellátóinak a munkáját segíthetné egy élő és rendszeres kapcsolat.Egy köznapi példát mondanék csak. Idősek otthonából bekerül egy idős ember egy egészségügyi szakellátó intézménybe. Nagyon jól tudjuk, hogy a negyven pontra felemelt szükséglet miatt hogy áll, milyen egészségügyi és mentális állapotban vannak az idősek, akik idősek otthonában vannak; nem keresik egymást, nem beszélik meg, hogy mik a problémák. Nagyon sokszor az a helyzet, hogy tudjuk, hogy egy demens idős ember milyen. Nem mindegy, hogy hogy szólítjuk meg, nem mindegy, hogy hogy kezdjük vele a párbeszédet, és még arra sem veszik a fáradságot a két ágazat dolgozói, inkább azt mondanám, hogy nincs erre kiépítve egy protokoll, hogy egymást interjúzzák, és legalább azt tudják, hogy hogyan tudnak információt szerezni esetleg akár egy ilyen esetben egy bekerült beteg embertől. Tehát szorgalmazom, hogy alakuljon ki erre egy protokoll, ami a két ágazat párbeszédét megkönnyítené. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Witzmann képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni, és engedjék meg, hogy egy kis történettel kezdjem, bizonyára mindannyiuk által ismeretes. A MIR űrállomást szerették volna az oroszok utánpótlással ellátni, óriási összegekkel feljuttatták az űrbe ‑ legyőzve a gravitációt, a kozmikus sebességet elérve ‑ az élelmiszert az űrállomásra, és amikor feljutott ez a sok millió dollárban kifejezhető összegű küldetés, akkor kiderült, hogy a földi személyzet ellopkodta az élelmiszert, és az üres tubusok mentek fel. Kicsit ehhez tudnám hasonlítani egy hasonlattal a gyönyörű kórházépítéseket, amelyek valóban megtörténtek az én szülővárosomban, kedvelt lakóhelyemen, Baján is. Gyönyörű kórház, de amikor a berendezéseket oda kell vinni a régi épületekből, akkor azt látjuk, hogy olyan matracok kerülnek az egyébként régi, átgurított ágyakra, amik évtizedesek, és a műbőr foltozáson túl már nagyon sokszorosan átáztak mindenfélével. Ezt ugyancsak személyesen volt nemrég lehetőségem megtapasztalni sajnos, tehát hogy a szép külső mit takar. Négy főigazgató ül itt most kormánypárti padsorokban, mégis az informatikus szakemberhez szólnék, hogy az egészségügyben ugyancsak megtapasztaltam nemrégen azt az informatikai problémát, hogy a XXI. században vagyunk, és most már nem az a gond a számítógépekkel, hogy sokáig kell várni, hogy végre bejöjjön a kórtörténet, hanem egyszerűen nem jön be. Ugyanis olyan informatikai rendszereket állítottak fel néhány évvel ezelőtt, hogy két évvel ezelőtti kórtörténetet nem kellett átvinni. Tehát egyszerűen ott a modern számítógép, ott van egy új szoftver, és mégsem képes arra, hogy visszakeressen, hiszen a cég, aki ezt megalkotta, nem gondoskodott arról, hogy sok évvel ezelőtti kórtörténet is látható legyen. Arról nem is beszélve, hogy ha nyomtatásra kerül a sor, akkor több tucat, a kórház összes nyomtatója látszik, amit ki kell választani. Tehát egyszerűen bonyolult, nem felhasználóbarát. Köszönöm a szót.
  • WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hátulról előre haladva, Ikotity István képviselőtársam megszólított, ezért szeretnék rá reagálni. Az eszközbeszerzések tekintetében én csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani. A siófoki kórházban a hárommilliárdos projektből egymilliárd az új eszközök ‑ műtéti eszközök, diagnosztikai eszközök, bútorok ‑ beszerzésére fog fordítódni, tehát a teljes forrásnak pontosan a 33 százaléka. Egyébként a megyei kórház esetében is rendkívül sok új berendezés, új eszköz és új bútor megvásárlására került sor annak idején 17 milliárdos program keretein belül. Számszakilag nem tudom megmondani, hogy ez mennyit jelent. A szoftverfejlesztéssel kapcsolatos felvetésével viszont teljes mértékben egyetértek (Ikotity István Schmuck Erzsébettel beszélget.), még akkor is, ha most éppen nem figyel a képviselő úr. Valóban jogos igény az, hogy a XXI. századi épületekben olyan XXI. századi szoftver legyen, amely valóban országos összeköttetést biztosít az intézmények között, és bármikor bármelyik pontban ‑ ez ma már nem egy komoly kihívás, teljes mértékben azonosulni tudok ezzel a véleménnyel én is ‑, legyünk akár Baján, Siófokon vagy éppen Tabon, bárhol vagyunk, mindjárt tudják az adott emberről a TAJ-szám szerint, hogy mi volt a kórtörténete, milyen kezeléseket hajtottak rajta végre. Úgy tudom, hogy ebben a tekintetben is jelentős előrelépések vannak, nyilván államtitkár úr majd fog erre is reagálni.Heringes Anita képviselő asszony hozzászólásával kapcsolatosan, hogy 2007-2013 között voltak a legnagyobb fejlesztések, és szó szerint, hogy ez „a mi időszakunk volt”… (Heringes Anita közbeszól.) Igen, de most jön a lényeg, ön mondta, hogy ez a mi időszakunk volt. Kedves Képviselő Asszony! A legnagyobb fejlesztések eddig valóban a 2007-2013-as időszakban történtek, mert eddig még nem volt más. Most jön a 2014-20-as időszak. Viszont a probléma az, hogy 2010-ben volt egy kormányváltás, és ha tetszik, ha nem, 2010 áprilisában összesen 6 százalék volt az európai uniós források lehívása Magyarországon a 2010-es kormányváltásnál az összes 8 ezer milliárdból (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami durván az egész ciklusra vonatkozott. Tehát ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ezt a 6 százalékot kellett az elmúlt években felpörgetni száz százalékra. Tehát nem biztos, hogy önök voltak ennek a…
  • RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Annyi információ hangzott el, hogy most már több A4-es papírt teleírtam. Ugye, azt azért tisztázni kell, hogy a HospInvest neve hangzott csak el eddig, a MediSys Kft.-é nem, ami egyugyanazon cégcsoporthoz köthető. Annyi a különbség, hogy a HospInvest Zrt. az MSZP közeli önkormányzatokat szállta meg, a MediSys Kft. meg a Fidesz közelieket, lásd Tapolca és Körmend tekintetében. Bírósági eljárás van mind a két cégcsoport ellen, de eddig még bírósági ítélet nem született, holott OEP-finanszírozással élt vissza mind a két cég. Itt lehet egymáshoz dobálni azokat a zacskókat, amik ugye most már úgymond fekáliával vannak megtelve, de nincsen értelme. Az Országos Mentőszolgálatnál elhangzott az is, hogy építéseket, beruházásokat hajtanak végre, ami kell, de a mentésre szánt összeg 2015-ben ugyanannyi, mint 2016-ban. A mentőállomásnál, a mentőszolgálatnál sürgősségi betegellátás folyik, ott a prevenciót nem lehet emlegetni. Általában az egészségügynek a rendbetétele az úgy kezdődik, hogy előzzük meg preventíven, de az Országos Mentőszolgálatnál ez az eljárás nem működik. 2,3 milliárdos kórházfejlesztés zajlik jelenleg is Tapolcán. Egyetlenegy baj van vele, amit említettem előző felszólalásomban, hogy hiányoznak a szakemberek. Tüdőrehabilitációs pavilont építenek, tüdőrehabilitációra építkezik maga a kórház, de nincs aktív korú tüdőrehabilitációs szakorvos az intézményben. Köszönöm, ennyit szerettem volna. (Taps a Jobbik soraiban.)(19.30)
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a költségvetési módosítók vitájában azt mondtam többek között, hogy az ország kettészakadt, most pedig azt kell hogy mondjam, hogy az ország egészségügyi értelemben is kettészakadt. Mind az ellátást, mind az emberek egészségi állapotát tekintve, két élesen különböző részre esett szét az ország. Azok jutnak jobb hazai ellátáshoz, akik amúgy is jobb helyzetben élnek, miközben rosszabb, nehezebben elérhető ellátást kapnak azok, akik eleve rosszabb helyzetben vannak.Jól emlékszik még az ország azokra a vitákra, amelyek arról szóltak, hogy meg szabad-e engednünk, hogy az ellátásért fizetnie kelljen az embereknek, azt kockáztatva ezzel, hogy külön egészségügy lesz a gazdagoknak, és külön a szegényeknek. Jól emlékszik az ország, hogy a Fidesz milyen nagy hanggal lépett fel a szocialista-liberális kormányok törekvéseivel szemben. Mostanra viszont elcsendesedtek. Mintha már nem lenne mondanivalójuk a mai kormánypárti politikusoknak.Pedig lenne miről beszélni, lenne néhány kérdés, amire választ kellene adniuk. Mindenekelőtt arra, hogy minden állításuk ellenére miként hoztak mégis létre kétszintű egészségügyet Magyarországon. Mondjuk ki, ha már a kormányoldal nem ismeri be: ma Magyarországon van magánegészségügy, és egyre nagyobb teret nyer, eközben pedig egyre több a szegény, akiknek egyre rosszabb ellátás jut. Ez az egészségügyi rendszer különbséget tesz első- és másodrendű betegek között. Akárminek hívják is a kormányoldalon ezt az egészségügyi rendszert, ha valaki megbetegszik, pontosan tudja, hogy az ellátás minősége attól függ majd, hogy mennyit tudnak fizetni érte. Ha valaki nem kapja meg lakóhelye közelében a szükséges ellátást, vagy mert nincs, vagy mert lehetetlenül hosszú a várakozólista, akkor lehet, hogy az ország másik végébe kell utaznia. Vajon szükséges-e elmagyaráznom önöknek, hogy ezzel máris fizetős egészségügyi szolgáltatásról beszélünk? Ha a betegnek kell gyógyszert vinni a kórházba, akkor vajon nem fizetős egészségügyi szolgáltatásról beszélünk? Ha az ellátás minősége attól függ, hogy ki mennyi pénzt képes odacsúsztatni az orvosoknak, akkor vajon, nem fizetős egészségügyi ellátásról beszélünk?Mi másról lenne szó, mint fizetős egészségügyi ellátásról. Márpedig, ahol fizetni kell az ellátásért, ott külön ellátást kapnak a szegények és a gazdagok. Ahol fizetni kell az ellátásért, ott kétszintű egészségügy alakul ki. Akkor lesz egyrészről elitellátás, és lesznek szegénykórházak. Ebben az országban ekkora szegénység mellett, egyre romló egészségügyi rendszer mellett ennek következményei katasztrofálisak.Az emberek egészségi állapota romlik, az adatok kétségbeejtőek. Tény, hogy a daganatos megbetegedések száma emelkedett, és egyre több ember haláláért felelősek, sőt egyre több a kiskorúakat érő megbetegedések száma is, az agydaganat és a fehérvérűség a leggyakrabban előforduló és halált okozó rákos megbetegedés volt a fiatalkorúak esetében.Megszokhattuk, hogy keringési betegségekben és a hozzájuk köthető halálozásban Európa legrosszabb statisztikáit produkáljuk, de ez már a daganatos megbetegedéseknél is így van. Az ország a jövőjét teszi kockára, ha nem tesz semmit. Lehet itt toldozgatni-foldozgatni az egészségügyi rendszert, lehet bűvészkedni a kórházi struktúrával, de amíg a finanszírozást nem teszi rendbe a kormány, addig csak a bajt növeli.Tisztelt Országgyűlés! Mindenki tisztában van azzal, hogy évtizedes problémákról beszélünk. Nem a jelenlegi kormány alatt romlottak el a dolgok, nem is csak a korábbi szocialista-liberális kormányok a felelősek a kialakult helyzetért. De abban igenis közös az eddig kormányzó pártok felelőssége, hogy nem fordították meg a folyamatot.Tudjuk, hogy egy ekkora problémát csak átfogó, rendszerszintű megoldással lehet kezelni. Az LMP szerint azonban nem tekinthető megoldásnak, egész egyszerűen nem fogadható el, hogy a kormányok eddig semmi mást nem tettek, mint hagyták, olykor pedig kifejezetten elő is segítették a kétszintű ellátás kialakulását. Ez súlyos történelmi hiba.Szemet hunyni afölött, hogy egyre több olyan ember él az országban, akinek az egészsége azon múlik, hogy mennyi pénze van, a legmegalázóbb igazságtalanság, amit csak egy kormány az emberekkel elkövethet. Ráadásul a szegénység bizonyíthatóan együtt jár az alultápláltsággal, de összefügg az elhízással, a cukorbetegséggel, a szív- és érrendszeri betegségekkel. A szegények nagyobb mindennapi stressznek vannak kitéve, ami befolyásolja általános egészségi állapotukat és pszichés teljesítőképességüket is. Különösen felháborító, hogy sokan azok közül, akik a hazai egészségügyben dolgoznak, ugyanilyen veszélynek vannak kitéve, mert a keresetükből nem jut mindig egészséges élelmiszerre, napi megélhetési gondjaik pedig folyamatos stresszforrást jelentenek.Tétlenül nézni, hogy azok a szakemberek, akiktől az életünk függ, sorban kénytelenek elhagyni az országot, mert különben nem tudnák eltartani családjukat, tűrhetetlen. A lista, amely az egészségügyi hiányszakmákat sorolja fel, már 19 szakmát tartalmaz. Ma már nemcsak a gyógyszerek hiányoznak az egészségügyi intézményeinkből, de a szakemberek is. Nincs mivel gyógyítani, nincs, ki gyógyítson, miközben az emberek egészségi állapota egyre rosszabb. Az ország egyes részein hadikórházakra jellemző állapotok uralkodnak. Ebben a helyzetben gyógyítanak emberfeletti munkát végezve azok, akik még ki tudnak tartani a hivatásuk vagy az ország mellett.Az LMP hónapok óta igyekszik felhívni a figyelmet: a dolgozói szegénység felszámolása a legsürgetőbb feladat ma Magyarországon. Egyre többen vannak azok, akik tisztességes munkából nem tudnak megélni. A dolgozói szegénység különösen súlyosan érinti az egészségügyben dolgozókat. Csak egy példa, de nagyon sok egészségügyi dolgozó jár hasonló cipőben: 35 éves munkaviszony után is egy klinikai dolgozó még mindig 75 ezer forint nettót keres. Önök szerint hogyan lehet ennyiből gyereket nevelni, iskolázni és elindítani az önálló életükre? De nem keresnek többet a technikusok, az ápolók, az asszisztensek, szakasszisztensek sem, se a pályájuk elején, se később. Ma olyan a helyzet, hogy a külföldön is munkát vállaló orvosok és nővérek magyarázkodnak, miért nem maradnak itthon, miközben éppen előttük kellene szemlesütve bocsánatot kérni a kormányzati politikusoknak.Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a parlamenti vitanapot tartjuk az egészségügy helyzetéről, és holnaptól már más témákat fogunk tárgyalni. Az LMP azonban nem tekinti lezártnak a vitanapot. A vita szerintünk csak most kezdődik. Ennek a vitának van néhány olyan alaptétele, amit nem tekintünk megkérdőjelezhetőnek.Először is: a szegénység nem jelenthet egyet a betegséggel. Senkinek nem múlhat azon a felgyógyulása vagy túlélése, hogy mennyi pénze van. Aki ezt nem fogadja el, az felmondta az alapvető társadalmi szolidaritást.Másodszor: az egészségügy helyzetének további romlását csak radikális forrásbevonással lehet megállítani. Minden egyes döntés, ami nem erről szól, csak a probléma megkerülését jelenti, azt, hogy a kormány nem tud mit kezdeni a helyzettel. Abba bele se merünk gondolni, hogy esetleg nem akar. Harmadszor: az egészségügyet nem kezelheti a kormány maradékelven. Nem tekinthet rá úgy, mintha csak egy lenne a számos megoldandó probléma között. Rendszerszintű megoldásra van szükség, következetes és őszinte politikára.Negyedszer: ha a kormány fizetős egészségügyet akar, azt ismerje be. Ha nem akar, amit őszintén remélünk és követelünk, akkor viszont ne is tegye lehetővé bújtatott eszközökkel.Tisztelt Országgyűlés! Az egészség túl drága ahhoz, hogy ne költsünk rá. A mai helyzet hosszú távú költségei rettenetesen magasak lesznek. Azonnali radikális és rendszerszintű beavatkozásra van szükség. Egyenlő, jobb minőségű ellátásra és megbecsült szakemberekre van szükség, hogy megállítsuk az ország további szétszakadását. Köszönöm a figyelmet. (Ikotity István tapsol.)(19.40)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Folyamatos forráskivonás zajlik az egészségügyben. Az a baj, az a baj, tudják, hogy teljesen mindegy, milyen időszakokat hasonlítunk egymáshoz, hogyha időben előrehaladva kevesebb pénz megy az emberek gyógyellátására, az emberek egészségének a megőrzésére. Most, jelen pillanatban, 2015-öt élve nagyjából 380 milliárd forinttal kellene több pénz bent legyen az egészségügyben, hogy azon a szinten legyünk, ahol 2010-ben voltunk. Nem, nem akarom szapulni azt, ami most van, nem, sokkal inkább arra akarom biztatni önöket, hogy gondolják felül mindazt, amit csinálnak. Még nem fogadták el a 2016-os költségvetést, gondolják felül, és ennek eredményeképpen, mondjuk, legalább két-három területen, az egészségügyben, az oktatás színterén, nem mondok többet, legalább ezen a két területen változtassanak az eredeti előirányzati számaikon, változtassanak, mert egyébként semmi nem fog teljesülni abból, amiről államtitkár úr a bevezető expozéjában 40 percen keresztül beszélt. Nem, mert akkor a várólisták sem fognak javulni, nem lesz olyan várólista, mint amilyet szeretnénk, hogy ne legyen várólista, vagy minél rövidebb legyen az a várólista. Hogyha prevenciót nem alkalmaznak, akkor a vastagbél-daganatos emberek esetében, ami néhány százmillió forintot igényelne csak annak érdekében, hogy megfelelő diagnosztikai eljárásokat el lehessen végezni, rengeteg embernek az életben maradását hozhatná. Tudják, államtitkár úr biztos tudja, több mint 5 ezer ember hal meg egy adott esztendőben pontosan ennek az eredményeképpen, mármint annak az eredményeképpen, hogy azt a 600-800 millió forintot nem teszik bele a rendszerbe, ami a megfelelő diagnosztikai eljárások elvégzését szolgálná. És, tudják, még az is szükséges ehhez, hogy azok az emberek, akik az egészségügyben dolgoznak, azok megbecsültek legyenek, azok az emberek ne a magyar átlagbér alatti jövedelempozícióban helyezkedjenek el. Nem véletlenszerű, hogy megindult tömegesen az elvándorlás, hogy megnégyszereződött három-négy év leforgása alatt az elvándoroltaknak a száma. És, tudják, aki egyszer elment, azt hazahozni bármilyen programokkal sokkal nehezebb, mint azt megelőzően itthon tartani. Egy szó mint száz, ha belenéznek, hogy mi történt 2010 után a bérek tekintetében, akkor látják, tudják önök is: 2011-ben nagyjából 40-50 ezer forintot vettek el egy évben egy egyszerű egészségügyi dolgozótól. 2012-13-ban mindazt, amit adtak adott esetben, azt nem alapbéresítették, úgyhogy az utána el is szállt. 2014-re érve meg odajutottunk, hogy mintegy 25 ezer forinttal kevesebb az a pénz, ami az átlagjövedelemhez képest az egészségügyben fellelhető. Egy szó mint száz: prevenció, mindezek mellett béremelés és több pénz az egészségügyben. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! ‑ Taps az MSZP soraiban.)
  • BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Schmuck Erzsébet jegyző asszony szavait írtam fel: következetes és őszinte politikára van szükség. Ezzel maximálisan egyetértek, és amikor a mai vitában általam eddig hallottakat idézem fel, akkor azt látom, hogy egyrészről az elmúlt időszak, az elmúlt öt év intézkedéseiről volt szó, itt is célszerű, hogy következetesek és őszinték legyünk, szó volt arról is, hogy a jövőben milyen feladatokat kell ellátni, és az is elhangzott kormányzati oldalról, amihez én személyesen maximálisan csatlakozom, hogy természetesen az egészségügy területén számtalan feladat van még előttünk. Engedjék meg, hogy röviden szóljak egynéhány szót az elmúlt öt évről és az előttünk álló feladatokról. Ami az elmúlt öt évet illeti, vitatkoznom kell azzal a megállapítással, hogy folyamatos forráskivonás történt. Tisztelt Ház, az Országgyűlés által megvitatott zárszámadási javaslatok ennek pont az ellenkezőjét igazolják, a számok, amelyek nyilvánosak és amelyek akár alapellátásról, akár bérekről, akár az intézményrendszer finanszírozásáról szólnak, nem igazolják azt, hogy forráskivonás történt; épp az ellenkezőjét! Természetszerű az, hogy minden egyes területen el lehetett volna költeni, el lehetne költeni több forrást, még nagyobb megbecsülést lehetne adni azoknak az egészségügyben dolgozóknak, akiknek mindnyájan csak köszönettel tartozunk a feladataik ellátásáért, de mégis látnunk kell, és önöknek is pontosan látniuk kell, hogy 2010-ben milyen pénzügyi helyzetben volt az ország, milyen reálgazdasági helyzetben volt az ország (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), amely kereteken belül érvényesítette a béremelési vagy alapellátási kiadásnövelési intézkedéseit. (Bangóné Borbély Ildikó és Gúr Nándor közbeszól.) Tisztelt képviselőház, ezért engedjék meg, hogy én erre az államháztartási reálgazdasági aspektusra is felhívjam a figyelmet. Pontosan tudják, hogy milyen növekedési adatok voltak Magyarországon és az Európai Unióban, pontosan tudták, hogy mekkora államháztartási hiánnyal küzdöttünk, pontosan tudják, hogy a túlzottdeficit-eljárás keretében milyen szankciókkal kellett szembenézni. (Bangóné Borbély Ildikó: Mégis építettünk stadionokat!) Ebben a környezetben olyan intézkedéseket hajtott végre az egészségügyben a kormányzat, amelyekkel nem forrást vont ki (Közbeszólások az MSZP soraiból.), hanem legfeljebb forrásokat csoportosított át. Sok szó volt arról, hogy a gyógyszerkasszánál milyen intézkedések történtek betegteher-növekedés nélkül; igen, az itt megtakarított forrásokat forgatta vissza a kormányzat oda, hogy a közszférán belül 2012-ben először az egészségügy területén valósulhatott meg béremelés. (Gúr Nándor: Az alapellátás hol maradt? Hol maradt az alapellátás? Az alapellátásról beszélj!) Ezeket a pluszforrásokat forgatta vissza a kormányzat oda, hogy az alapellátásnál jelentős növelés valósulhasson meg. A számok azt mutatják, hogy az alapellátás területén a 2010. és a ’16. éveket összehasonlítva 40 százalékos emelés valósulhatott meg. És amikor arról beszélünk, hogy a kormányzat új adókat vezetett-e be, ami miatt az ellenzék kritikával illeti a kormányt, igen, mondjuk el, hogy a népegészségügyi termékadó egy olyan intézkedés volt, amellyel pont az egészségügyben kívánt forrást teremteni a kormányzat, hozzáteszem, egy olyan eszközzel, ahol piaci módon befolyásolta azon termékeknek az árát, amelyeknek a túlzott fogyasztása kimutathatóan egészségkárosító. Tehát egy közgazdaságilag ismert eszközzel a fogyasztást próbálta befolyásolni, az egészségtelen termékeknek a keresletét csökkenteni, és egyúttal többletforrást biztosítani az egészségügyi kiadásokra. Ami pedig azt illeti, hogy az egészségügyre mennyire fókuszált a kormány vagy mennyire nem, azt is látni kell, hogy nemcsak az egészségügy volt nagyon komoly feszültségekkel terhelt, hanem számos más terület is, és azt is el kell ismerni, hogy a kormányzat az erőforrásait ebben az igen nehéz helyzetben sok más területre is fókuszálta. (Gúr Nándor közbeszól. ‑ Mesterházy Attila: Stadion!) Kettőt hadd említsek meg: munkahelyteremtés és családok. Miért ez? Mert önök pontosan tudják, mindnyájan pontosan tudjuk, hogy egy fenntartható államháztartási gazdálkodásnak az alapja, annak az alapja, hogy legyen forrás egészségügyre, oktatásra, szociális ágazatra, egy jól működő gazdaság. Ezért a kormánynak alapvető szempontja volt az, hogy a gazdaságot erősítse meg, és például munkahelyteremtéssel biztosítsa a jövőbeni forrásoknak a lehetőségét. (Bangóné Borbély Ildikó és Gúr Nándor közbeszól.) A statisztikákat ismét ismerik: jelentős foglalkoztatásbővítés valósult meg (Gúr Nándor: Anglia, Németország!), köszönhetően például a munkahelyvédelmi akció intézkedéseinek. Még egy dolog a családokat illetően: az egészségügyhöz is erősen kapcsolódik az, hogy egy romló demográfiai helyzet az egészségügyre még nagyobb nyomást gyakorol, hiszen hogyha a korfa kedvezőtlen, akkor az életükben előrehaladott emberek, az idős emberek sokkal nagyobb ellátásra tartanak igényt (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), úgy, hogy a jövedelmet megtermelő munkaképes rétegek csökkennek. Na, ez a kedvezőtlen korfa, amelyet a kormánynak meg kellett fordítani, és ezért az erőforrásainak egy részét arra koncentrálta, hogy a kívánt második-harmadik gyermekek megszülessenek, és a családi kedvezménnyel jelentős forrásokat biztosított a családok részére. (Gúr Nándor közbeszól.)Tisztelt Képviselőház! Ezeket azért emelem ki, mert látni kell, hogy az egészségügy problémáinak a kezelése mellett a kormány számos más területen küszködött olyan kihívásokkal, amelyekre reagálnia kellett (Közbeszólások az MSZP soraiban.), és ahol, azt gondolom, igenis sikereket ért el, akár az említett munkahelyteremtést, akár a családok megerősítését illetően. Még egy dolgot hadd említsek meg! Amikor arról beszélünk, hogy egy ágazat több forrást érdemel-e vagy sem, azt is mondjuk el, hogy a felelős kormányzásnak az is a része, hogy minden egyes kiadási többlet, illetőleg minden egyes adócsökkenés úgy valósulhat meg, hogy mellette a jövendő generációk terheit nem növeljük. Jelentem, az elmúlt öt évben a kormány ezt tette: úgy fordított többletforrásokat az egészségügy területére (Gúr Nándor közbeszól.), úgy koncentrált a munkahelyek számának növelésére, úgy biztosított többletforrásokat a családoknak, hogy mellette a sokat említett túlzottdeficit-eljárásból kikerültünk, és a reálgazdasági mutatóink, azt gondolom, igen kedvezőek. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.)(19.50)Ez a felelős gazdálkodás az, amelyet minden kormánynak követnie kell. A jövőt illetően egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek arról szólnak, hogy az egészségügy területén is és bizony számos más területen is a kormánynak sok feladata van. Az én állításom az, hogy az egészségügy területén is igenis a kormány új intézkedéseket tesz. A ’16-os költségvetés a tisztelt Országgyűlés előtt van. Tudják, hogy bérintézkedésekre is felelősen, a gazdaság teherviselő képességével összhangban többletforrások állnak rendelkezésre, csakúgy, mint az alapellátásnál. Ami a felelős… (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból: Stadion! A stadion várhat! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Tisztelt képviselők, ami a felelős gazdálkodást illeti, hadd mondjam el, hogy a benyújtott módosító javaslatokat értékeltük (Közbeszólás az MSZP soraiból: 7 milliárd!), igen, képviselő urak, igen, hadd mondjam el, hogy a Magyar Szocialista Párt által beadott módosító javaslatok, illetve az adótörvényekhez beadott módosító javaslatok együttes hatása mintegy 1500 milliárd forintos (Moraj az MSZP soraiban. ‑ Gőgös Zoltán: Dübörög a gazdaság!), ennél nagyobb egyenlegromlást eredményez. Hogy lehet ez? Hadd mondjak néhány konkrétumot! (Moraj az MSZP soraiból. ‑ Közbeszólás az MSZP soraiból: Mennyi adónemet vezettetek be? ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) A Szocialista Párt által beadott módosító javaslatok a 100 milliárd forintos Országvédelmi Alapot 401 milliárd forinttal csökkentenék. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Kérem szépen, amikor… (Folyamatos zaj és közbeszólások az MSZP soraiból.) Képviselő úr! ELNÖK: Még két felszólalás van, és utána jönnek a kétpercesek. Addig próbálják meghallgatni, ön is, képviselő úr, önnek is csak ezt tudom ajánlani, mint jegyző úrnak. Gúr Nándor jegyző úr, önnek kell legjobban példamutatóan viselkedni, ön az Országgyűlés jegyzője! Majd várom, hogy kétpercest nyomjon.Parancsoljon, államtitkár úr! (Zaj és közbeszólások az MSZP soraiból: A kormány képviselőitől is el lehet várni ugyanezt!) BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Amikor felelős gazdálkodásról és felelős politizálásról beszélünk, akkor az én fogalmaimba az is beletartozik, hogy az egészségügy területén, az oktatás területén úgy biztosítunk többletforrást, hogy az rendelkezésre áll. A Magyar Szocialista Párt által beadott módosító javaslatok elfogadása esetén ‑ ahogy említettem ‑ 1500 milliárd forinttal nagyobb lenne a hiány. Kérdezem, hogy ennek milyen hatásai lehetnek. (Folyamatos zaj és közbeszólások az MSZP soraiból.)Tisztelettel, azt is el kell mondjam, hogy ugyanez az egyenlegromlás látható (Folyamatos zaj az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.) a Jobbik javaslatainál is. Az LMP-nél ezt nem látjuk. Az LMP-nél az összes költségvetési beadott módosító javaslatnak megvan az ellenlába, az adóoldalon viszont 1400 milliárd forintos egyenlegromlás látszik. Tisztelettel, ismét azt kérem, hogy amikor jobbító javaslatokat fogalmazunk meg, akkor azt úgy tegyük, hogy a felelős gazdálkodást ne befolyásoljuk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Fogalmad sincs, miről beszélsz!) Azt gondolom, ahogy említettem, vannak feladatok előttünk az egészségügy területén is, és ahhoz konstruktív, valódi megoldást igénylő javaslatokat szükséges benyújtani. Ami pedig az egészségügy helyzetének javítását illeti, végül egy dolgot hadd emeljek ki. Célszerűnek tartom azt, hogy ne csak a bérügyekről, a nagyon fontos bérügyekről, az intézményrendszer finanszírozásáról beszéljünk, hanem azokról a lépésekről is, amelyekkel az egész ország, a nemzet egészségi helyzete javítható. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.) Azt is látni kell, hogy itt is voltak fontos és komoly lépések a népegészségügyi program területén, a dohányzás visszaszorítása területén (Gőgös Zoltán: Mindenki feketecigit szív!) vagy a mindennapos testnevelés bevezetésének területén. Amennyiben itt további javaslatok fogalmazódnak meg, azt gondolom, ezeket is érdemes megvitatnunk, annak érdekében, hogy amikor magyar egészségügyről beszélünk, akkor egy egészségesebb országról beszélhessünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
  • VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vélhetően itt az elmúlt időszakban és a most is zajló vita, amit államtitkár úr még rendületlenül folytat (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.), azon adatok mentén is zajlik, ami nemcsak a költségvetésről szól, hanem arról is, hogy mi az, ami nem történt meg. Államtitkár úr is most kifejezetten nagy figyelmet fordított arra, hogy az egészségügy bajainak forrásait igyekezzenek feltárni. Viszont a feltárások, amelyek felmérések formájában, különböző megoldások keresésében megjelennek, egyelőre nem jók másra, mint időhúzásra, tehetetlenségre, és ami a legrosszabb, az emberek olyan helyzetbe kerültek az egészségügyben, ami teljesen kiszolgáltatottá tette őket, és bizony azon kell gondolkodni, hogy ma betegnek lenni az egyik legnagyobb kockázat Magyarországon. Csak hát az ember éppen ‑ amire ön is utalt ‑ életkorban előrehaladva nem eldönti, hogy beteg akar lenni vagy sem, hanem az lesz, és önök a gyógyításhoz szükséges feltételekről nem tudnak gondoskodni.Hogy néhány számmal erre utaljak, hogy hogyan szűnt meg önök alatt ez a felelősség és ez a szolgáltatási lehetőség, az azt jelenti, hogy az elmúlt időszakban ‑ 2010 óta ‑ 9431 egészségügyi dolgozó hagyta el az országot. Ebből 5348 az orvosok száma, és halkan mondom, hogy 8080 orvos dolgozik ma összesen az egészségügyben. Ez az, ami jól jellemzi azt a politikát, azt az egészségpolitikát, amit önök csinálnak. De ehhez hozzátartozik, hogy a problémák szőnyeg alá söprése és az igen látványos stadionavató politikájuk mellett az is látszik, hogy a külföldre távozók 40 százaléka egyébként a 25 és 29 éves korosztályból került ki, aminek az a súlyos következménye, hogy az itt maradók egy jelentős része 50 év felett van, tehát az orvosok az egészségügyben az utánpótlás hiányától igen súlyosan szenvednek. Hogy mindennek mi a következménye, illetve a következmények előtt még egy, az önök számára talán érdekességet említsek, hogy 2014-ben a szakvizsgázott és külföldre távozott orvosok közül harmincan Romániát választották. Ennek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy ennél sokkal lejjebb már nem nagyon létezik, hiszen ha a gyógyintézetekből hiányzó 26 ezer nővért is hozzászámoljuk, akkor egyre inkább kérdéses az, hogy önök mit csináltak az elmúlt években. Ha a választ is meg akarjuk mondani, akkor tulajdonképpen semmit, egyre nagyobb kárt, és a betegeket egyre nehezebb helyzetbe hozták. Ez megjelenik, látható a rendelőintézetekben, látható a kórházak működésében. Látható akkor, amikor kórházi adósságról beszélünk, amikor önök szemfényvesztéssel úgy csinálnak, mintha átvállalnák az adósságot. Annak az lesz a következménye a gazdaságban, ahogy ezt máshol már elkövették, hogy egyébként azok, akik tisztességes beszállítói voltak az egészségügynek, az ő számukra ajánlatot téve majd egy jóval kisebb hányadáért be kell hogy érjék az egyébként jogosan járó, korábban leszállított, biztosított szolgáltatásokért fejében. Ennek eredménye, hogy egyébként a kórházi adósságok mellett egyre hosszabbak a várólisták is.Összefoglalva, most egyelőre ‑ hogy egy kicsi időt hagyjak is magamnak ‑ azt tudom mondani önöknek, hogy mindaz, amiről önök az elmúlt időszakban nem döntöttek, nem cselekedtek, annak itt a súlyos következménye: a betegek lehetetlen helyzetben vannak Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos Vas megyében is rendkívül negatív folyamatokkal kellett szembesülnünk az egészségügy területén az elmúlt évek során. Elég arra utalnom, hogy három éve a Fidesz funkcióváltásra, hatékonyságra hivatkozva egyetlen tollvonással megszüntette Körmenden a szülészet-nőgyógyászatot és az aktív belgyógyászatot, Celldömölkön pedig az aktív belgyógyászatot és az aktív sebészetet.Mindeközben önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, arról beszélnek, hogy soha nem látott fejlesztések zajlanak az egészségügy területén, de például a körmendi beruházás vonatkozásában is az a helyzet, melyet a tavalyi országgyűlési kampány során nagy csinnadrattával bejelentettek, hogy rendkívül komoly csúszással kell találkoznunk az akkor elhangzott ígéretekhez képest. Ellenzékben nagyon határozottan kiálltak annak idején mind a Gyurcsány-, mind a Bajnai-kormány vidékromboló lépéseivel szemben, ám mióta 2010-ben kormányra kerültek, azóta egy más hozzáállás, más alapállás jellemzi önöket, és olyan intézkedéseket foganatosítottak az egészségügyben, melyek szervesen illeszkednek a szocialista, szabad demokrata elődeik által megkezdett sorba.(20.00)A Jobbik minden lehetséges eszközzel tiltakozott 2012-ben a leépítések ellen, parlamenti felszólalásaim mellett tüntetést tartottunk mind Körmenden, mint Celldömölkön, és szülővárosomban, Körmenden aláírásokat is gyűjtöttük a szülészet-nőgyógyászatért és az aktív belgyógyászatért, és a térségben élők szinte egyöntetűen álltak ki az intézményért, hiszen rendkívül rövid idő alatt 5 ezren írták alá az íveket. Elengedhetetlen lenne a megszüntetett osztályok visszaállítása a celldömölki és a körmendi intézmény vonatkozásában. Sajnos, e két kórház már csak a szombathelyi Markusovszky Kórház telephelyeként működik jelenleg.A mentőállomások gépparkjai tekintetében korszerűsítésre, bővítésre lenne szükség a biztonságos betegellátás érdekében. Ezzel összefüggésben komoly ígéreteket fogalmaztak meg, ám ezek sem valósultak meg. A celldömölkiek továbbra is várják az esetkocsit, de még mindig nem érkezett meg. Városom, Szentgotthárd mentőállomásának is szüksége lenne egyébként egy új esetkocsira, már csak a megyeszékhelytől való nagy távolság miatt is.A mentőkkel kapcsolatban ugyanazt láthatjuk Vas megyében, mint országos szinten, rendkívül alacsony bérezés mellett és nehéz munkakörülmények között kell helytállniuk, nem véletlen, hogy egyre többen hagyják ott hivatásukat, napról napra rosszabb a helyzet, folyamatosan állnak le a mentőautók és mennek tönkre ezek a gépkocsik. A szombathelyi mentésirányítási központban tapasztalható visszásságokról is hosszasan lehetne beszélni, ez ügyben is érkeztek irányomba megkeresések.A Vas megyeiek tehát várják a kormánytól az érdemi intézkedéseket, én magam pedig feltétlenül szembesíteni fogom önöket azokkal az ígéretekkel és nyilatkozatokkal, melyeket megtettek, s ezt egészen addig meg fogom tenni itt az Országgyűlésben és egyéb fórumokon, amíg érdemi pozitív változás nem következik be az említett ügyekkel kapcsolatban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rig képviselő úr részéről elhangzott az alapdíj összegének változatlansága, hosszú ideje ez az ominózus 150 ezer forint. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ egy 2014-es felmérést készített ‑ hozzá lehet jutni a megfelelő hírportálokon ‑, mely szerint az egy súlyszámra eső összeg 2014-ben 206 ezer forint volt, nem azon a címen, ettől függetlenül az alapdíjat emelni kell, értjük az igényt, de ennyi jutott egy súlyszámra összegszerűen.A várólisták tekintetében én az ágazatot mindenképpen szeretném megvédeni, megmondom azt is, hogy miért. Mert az európai átlaghoz képest a magyar egészségügyben a várólisták ideje lényegesen alacsonyabb az európai átlagnál. E tekintetben úgy gondolom, hogy nem érdemes riogatni az embereket; vannak kivételek, ezen javítani kell, de messzemenően jobbak az európai helyzetnél a magyar várólisták.A következő kérdés a gyógyszer bevitele, itt az LMP-s képviselőtársaimra utalnék. A betegeknek ma a kórházi ellátáshoz nem kell gyógyszert bevinni. Nem kell bevinni! Az más kérdés, hogy a betegek a saját biztonságuk érdekében alanyi jogon járó speciális, magas támogatású gyógyszereket a saját biztonságuk érdekében visznek magukkal, de ha nem tudnak vinni, akkor is biztosítani kell az egészségügyi intézményeknek ezt az ellátást.Bérfejlesztés vonatkozásában valóban úgy gondolom, hogy teljesen jogosak az igények. Erre Banai és Zombor államtitkár urak sokkal autentikusabbak nálam, de az utóbbi időben 18 ezer orvos és 43 ezer egészségügyi dolgozó bérfejlesztésének bizonyos mértékére sor került. S végül a racionalizálás érdekében az Állami Egészségügyi Ellátó Központ felügyelete mellett a regionális és megyei szakmai egyeztető fórumok igyekeznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a szakmai ésszerűsítés irányába vinni a megoldásokat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai vitában viszonylag kevés szó esett a prevencióról, és arról pedig talán nem is hallottam, hogy beszélni kellene az emberek felelősségéről a saját egészségük megóvása érdekében. A megelőzés kapcsán három tételt szeretnék kiemelni. Az egyik a környezet állapota, a másik a táplálkozás, a harmadik pedig az életmód, egészséges életmód.Azt gondolom, hogy egyébként mindegyiket érdemes lenne alaposan megfontolni és körbejárni, mert az ma már eléggé nyilvánvaló, hogy a rossz környezet, a levegőszennyezettség, a víz, a klímaváltozást nem is említve, ezek nagyon komoly hatással, negatív hatással vannak az ember egészségi állapotára, és itt különböző százalékokra becsülik, hogy például daganatos betegségekben a környezeti ártalmak mekkora szerepet játszanak, valószínűleg egyre nagyobbat és nem keveset. Tehát akkor, amikor az egészségügyről és az egészségügy jövőjéről beszélünk, akkor ennél a kérdésnél biztos, hogy oda kell figyelni arra, hogy egy jobb környezeti minőséget kell elérni, mert ez nagyon komolyan visszahat az emberek egészségére.A másik a táplálkozás. Nem olyan régen itt az egyik napirend utánimban a minőségi éhezésről beszéltem. Tudomásul kell venni azt, hogy a megfelelő, helyes táplálkozás, a minőségi étel szintén nagyon komolyan összefügg az emberi egészséggel, és a megelőzésnek egy fontos tényezője. A harmadik pedig az egészséges életmód, az egészséges életmódra való nevelés. Nagyon nem mindegy az, hogy az emberek milyen életet élnek, mozognak-e, és ebben a vonatkozásban nagyon fontos a tömegsport és nem az élsport. És mindezekre még rákapcsolódik a mindennapi stressz, tehát olyan életmódot, olyan életet kell élni, hogy az emberek a stressztől minél jobban mentesüljenek, mert ez is nagyon negatívan visszahat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Jó lenne, ha államtitkári szinten beszélgetnének egymással, mert itt most meghallgattuk, hogy az ellenzék beadott egy csomó módosítót, múlt héten meg azt hallgattuk Novák Katalintól meg Szabó államtitkártól, hogy merjünk bátrak lenni, adjunk be módosítókat, mert nem látja. Igaz, hogy Novák Katalinnak fogalma nem volt róla, hogy mennyi módosító indítványt adtunk be, mert ő azt kritizálta, hogy mi nem merünk módosító indítványt beadni, maga meg itt jön azzal, hogy mennyi módosító indítványt adunk be. Szóval, beszélgessenek egymással, mert úgy látszik, hogy államtitkári szinten nagyon nagy zavar van a minisztériumokban.A másik, hogy ha a várólistákról beszélgettünk, akkor néhány érdekes adat, most néztem meg az OEP honlapján. Szürkehályog-műtét: átlag 190 nap, 22 260 várakozó, maximális várakozás 430 nap, 2016. VI. 19-ére is van már előjegyzés. Sérvműtét, implantátum nélküli: átlag 198 nap, 3242 várakozó, maximum 965 nap, 2018. IX. 12-ére - sérv­műtét! ‑ van előjegyzés. Térdprotézis: 685 nap átlagban a várakozás, 9239 várakozó, 2021. III. 18-ra is van már előjegyzés. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen!) Urológiai kisműtét - ki­hangsú­lyozom ‑ 435 nap, igaz, hogy csak 67 várakozó van, nem is értettem, 2016. II. 3-ára van az előjegyzés. Csípőprotézis: 457 nap, 4776 fő várakozó, legtöbb 835 nap, 2019. XII. 11-ére van előjegyzés. Epekövesség miatti beavatkozás, laparoszkópos: 158 nap, 2222 várakozó, 2018. I. 30-ára is van előjegyzés. Hasfali lágyéksérvműtét implantátum nélküli: átlag 109 nap, 1755 fő várakozó, 594 napos várakozás is van Magyarországon. Ortopédiai nagyműtétek: átlag 565 nap, 2017. VIII. 18-ára is van előjegyzés. És ha megnézzük a régiós eloszlásokat, képzeljék el, mi derül ki belőle, már megnéztem. Dél-dunántúli régiókról beszélünk, észak-magyarországi régiókról; tudják, azokról a régiókról, akik a legszegényebb húsz európai régió közé tartoznak. Itt vannak a legmagasabb várólisták Magyarországon.Szóval, azt gondolom, hogy lehet itt beszélgetni, csak, államtitkár úr, most már tenni is kellene öt és fél év után valamit, nem csak visszahivatkozni a nyolc évre. (Gúr Nándor: Ez a döbbenet, államtitkár úr!) Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az első szavak mindenképpen a köszöneté kell hogy legyenek, hiszen úgy gondolom, hogy ebben a vitában méltatlanul nagyon kevés szó esett az egészségügyben dolgozókról, pedig róluk kellene hogy leginkább szóljon ez a vita, és szeretném ezúton is megköszönni az áldozatos munkájukat, tényleg emberfeletti, amit tesznek, még ilyen körülmények között is.Azt elég szomorúan látom, hogy a KDNP még azt a 25 percet sem beszélte ki, ami lehetősége volt, pedig azt hiszem, bőven lenne miről beszélni, bőven lenne miről elszámolni az elmúlt öt év munkáját tekintve.Az pedig, ahogy az MSZP és a Fidesz marja egymást a vita keretében, arra tényleg csak azt mondanám, hogy egy kávét kérek, mondanám persze, hogyha nem tragikus helyzet lenne, hanem arról lenne szó, hogy milyen siralmasan keveset keresnek az egészségügyben dolgozók, hogy milyen várólisták vannak a különböző műtétekkel kapcsolatban, és ha nem tudnánk azt, hogy az elmúlt öt évben közel tízezer egészségügyi dolgozó hagyta el hazánkat. Ha nem ismernénk ezeket az adatokat és ezeket a számokat, bizony még mondhatnánk is ilyen tréfás dolgokat.Az én szűkebb környezetemet, a választókerületemet is súlyosan érintette az egészségügy átalakítása, ugyanis eljutottunk oda, hogy Rábaközben, ami azért egy elég nagy földrajzi egység, ma már nem lehet születni. A Rábaköz, ami tényleg, azt kell hogy mondjam, egy nagyon ősi, nagyon hagyományos és nagyon szerteágazó, nagy földrajzi területet beölelő egysége megyémnek, egy olyan rész, ahol két tízezer fölötti város is található, Csorna és Kapuvár, mégsem lehet már ott születni. És rengeteg egyéb probléma is van ezzel a két intézménnyel. Sajnálom, hogy az elmúlt évtizedek szocialista és fideszes váltógazdasága odáig züllesztette az egészségügyet, hogy ezen két kórházzal kapcsolatban számtalan felszólalásban és írásbeli kérdésben csak a problémákat tudtam sorolni, és évről évre súlyosbodik a helyzet. De saját környezetemet, legszűkebb környezetemet is fel tudom példaként hozni, amikor egy hasi ultrahangra, amire a háziorvos kifejezetten kérte, hogy minél előbb jusson el a beteg, mert probléma lehet, arra két hónapra adnak időpontot, mondjuk, egy városi kórházban, és természetesen, ha az ember leteszi a 6 ezer forintot és elmegy privát rendelésre, akkor még aznap megtörténik a vizsgálat, ugyanazon gépeken, ugyanazon orvossal, ugyanabban a helyiségben. Úgyhogy bőven van itt miről beszélni, és azt hiszem, hogy ezek azok a problémák, amiről nagyon kevés szó esett itt a mai vitában is.A kórházi étkeztetésről már annál több. Én ugyan mezőgazdasági szakpolitikusként vagyok itt az Országgyűlésben, úgyhogy nagyon hosszasan tudnánk még arról vitatkozni, ha nem ilyen kevés időkeretet biztosítottak volna, hogy hogyan lehetne a magyar minőségi mezőgazdasági termékeket úgy beintegrálni az egészségügyi étkeztetésbe, hogy az ne növelje meg jelentősen az egészségügyi kasszát.Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • DR. BENE ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én egy dologra szeretnék reagálni, képviselőtársaim, várólistaügyben. Azokat az adatokat, amiket felsoroltak ‑ én azért szeretném tisztázni, hogy van várólista és van beteg-előjegyzési lista. A várólista az, amikor a beteg szépen bekerül a listára a vizsgálat alapján. Az előjegyzési lista, és amit most felsorolt képviselőtársam, nagy valószínűséggel ezek az adatok abból adódnak, mert egy tervezett műtétnél, legyen az egy epeműtét vagy egy sérvműtét, tehát amit nem kell sürgősen megcsinálni, és a beteg azt mondja, hogy én akkor tudom megcsináltatni, tényleg van ilyen. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Képviselőtársam, higgye el, gyakorlatból mondom, van ilyen. Tehát ezek a listák és ezek a betegigény alapján létrejövő előjegyzési listák is ezt a hosszú várakozási időt megadhatják.Egy dologról szeretnék még beszélni, ez pedig az egynapos sebészet. Képviselőtársam mondta, hogy méltánytalanul kevés, és hogy külföldön és Nyugat-Európában ez működik. Valóban így van, ön is tudja, ehhez egy szemléletváltásra van szükség az orvoskollégák részéről is meg a betegek részéről is, hogy el tudják azt fogadni, hogy az az ellátás, amivel korábban akár három-négy napig kórházban lehetett feküdni, most már akár délután haza lehet menni, és biztonságosan gyógyulhatnak. Ezért mondtam azt az elején a kis összefoglalómban, hogy muszáj pozitív ösztönzőket adni, és amikor az OEP részéről ezek a pozitív ösztönzők a várólistán akár, mondjuk, egy cataracta-műtét esetében megjelentek, vagy az egynapos sebészetnek a pluszösztönzése pluszfinanszírozással, ezek lehetnek azok a módszerek, amivel ebbe az irányba el tudjuk terelni akár a betegellátókat, akár pedig a betegeket is. Nagyon szépen köszönöm.
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti felszólalásokban, válaszokban mindig igyekeznek a mentőket hősnek nevezni, de a megbecsülés eddig tart, mert a bérekben ennek nyomát sem látni. A kivonuló állomány az egészségügy legrosszabbul keresői közé tartozik. Az egészségügyi dolgozók pedig más ágazathoz képest is rosszul keresnek, tehát még a kevésnél is kevesebbet keresnek. De nemcsak a bérekkel vannak gondok, az elmúlt hetekben egyre több mentésben dolgozó mondja ugyanazt, mégpedig hogy a szakemberhiány odáig vezetett, hogy már a mentőautók vezetői is kénytelenek beugró szerepet ellátni a beteg ellátása során. Mindezt sok esetben a megfelelő képzettség nélkül teszik. Kérdés, hogy erre mondhatjuk-e azt, hogy a mentés továbbra is biztonságos.Papíron persze van elég szakember mindenhol, de a valóságban a heti beosztásokban jelölik a napokat előre, amikor például nincs mentőorvos. De a papíron az nem látszik, ha egy mentőtiszt adott napon igazából mentőápoló. De ha bármi hiba történik, vajon ki lesz a felelős? A vezetőség, akinek a kezeit a papírok tisztára mossák? Vagy a felelős politikusoké a felelősség, akik szemrebbenés nélkül állítják, hogy minden rendben van? Vagy mindig a rangsor legvégén álló, agyonhajszolt mentős, aki a jogos fizetségért kénytelen bíróságra járni; aki évek óta minden fórumon igyekszik elmondani, hogy hatalmas bajok vannak, mert nincs elég szakember vagy éppen mentőautó? Persze csak akkor, ha a felettesei nem tiltják meg, hogy a valóságról beszéljen. De egy biztos: a végén mindig egy éhbérért dolgozó mentős viszi a balhét az alapjaiban hibás szervezésért. Ezt megtapasztalhattuk a mentésirányítás kapcsán nem olyan túl régen, amikor ugyancsak a balhét egy illetékes irányító vitte el, aki aztán szerencsére végül mégis visszakerült állományba, tudomásom szerint. De igazából nem gondolom, hogy övé lett volna itt kizárólag a felelősség. Köszönöm.
  • HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen. A Bangóné Borbély Ildikó által felsorolt adatok a varolista.oep.hu, Várólisták tételes lekérdezése címpont alatt található. És mint Dél-Dunántúlról származó képviselő azt tudom mondani, hogy ez például nálunk az egyik legrosszabb, 570 nap. Úgyhogy, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy amíg ez nem megy egy hónap alá, addig nagyon nagy bajok vannak, mert amikor az ember szenved valamitől, az a legrosszabb. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
  • SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok mindenről volt már szó, én az alapellátásról, azon belül is a humán erőforrás helyzetéről szeretnék néhány szót mondani. És egy példán szeretném ezt érzékeltetni, amit Sallai képviselőtársam már próbált mondani.Szegedről beszélünk, Szeged azért, akárhogy nézzük, az ország harmadik legnagyobb városa, és valóban, 35 házi gyermekorvosi körzet van, és a 35 házi gyerekorvosi körzetből az egyik körzetben ‑ szeretném jelezni, egy ötezres praxisról beszélünk ‑ a háziorvos leadta a körzetét, pontosabban először próbálta értékesíteni, de ez nem sikerült, aztán leadta a körzetet. Az önkormányzat mint az alapellátás kötelezettje, kétszer megközbeszereztette a körzetet, nem talált orvost, és végül a megoldás az lett, hogy a három másik házi gyermekorvosi praxis között osztották meg a körzetben élőket. Ebből csak azt szerettem volna kiemelni, tisztelt képviselőtársaim, hogy Szeged tényleg az ország harmadik legnagyobb városa, és bár tudom, hogy kistelepüléseken ez már régen probléma, de eljutottunk idáig, ez az első eset, amikor nem találtunk házi gyermekorvost egy praxisra.Elvándorlás és elöregedés jellemzi az egészségügyet, ami a humán erőforrást érinti, amiért azon nyomban és sürgősen tenni kell, államtitkár úr. A huszonnegyedik órában vagyunk, és világosan látszik, és egyértelművé kell tenni, hogy nincsen sem jobboldali, sem baloldali háziorvosi körzet vagy jobboldali vagy baloldali kórház, probléma van, feladat van, amit meg kell oldani. (20.20)Tisztelettel kérdezem államtitkár urat ‑ majd gondolom, a végén fog erre valamit mondani ‑, hogy hogyan kívánják megoldani az elvándorlás kérdését, vagy hogyan kívánnak az elöregedésre válaszokat adni. Banai államtitkár úrnak pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy bármennyire is tetszik védeni a mundért, világosan látszik, hogy ennél a kormánynál sem az egészségügy, sem a szociális ágazat, sem az oktatás nem élvez prioritást. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődéssel hallgattam ezt a vitát, és úgy gondolom, ebből is látszik, hogy ennek a területnek önálló minisztériumra lenne szüksége. Nem kellett volna egy nagy rendszeren belül egy bizonyos szeletté degradálni ezt a történetet. Úgy gondolom, ezen még mindig lehetne változtatni. Államtitkár úr itt mondta, hogy milyen módosító javaslatok érkeztek. Többen emlegették a bérfejlesztési javaslatunkat, hogy ezt mégis hogyan gondoljuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt erkölcsi alapunk talán csak egyedül nekünk van, hogy 50 százalékos bérfejlesztést követeljünk, ugyanis amikor 2002-ben hasonló helyzetben volt a közszféra és az egészségügy, akkor mi ezt megcsináltuk. Nem beszéltünk róla, mint képviselőtársam itt a Fideszből mondja, hogy gondolkodnak rajta öt éve, nem gondolkodtunk rajta, hanem megcsináltuk, és most ez az egyik legnagyobb probléma. Most elég sok mindenről szó volt, de nem volt szó a kisfalvakról. Szabó képviselőtársam jelezte, hogy nem találnak gyerekorvost egy 5 ezres praxisú szegedi körzetre. Akkor el lehet képzelni, hogyan találnak majd körülbelül négyszáz helyre falusi háziorvost. És a falun pontosan ugyanolyan emberek élnek, de ők sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben vannak S amikor próbálunk a várólistákkal számháborúzni, hogy hogy van, egyet tudomásul kell venni: odajutottunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy akinek pénze van, az mindent elér ezen a területen is, akinek meg nincs, az meg szenvedjen, meg várjon. Ezen kellene normálisabb elosztási rendszerrel változtatni, ezért kellene több forrás, ezért kellene például a társaságiadó-felajánlás lehetőségét erre az ágazatra is kiegészíteni, s nem csak a különböző látványsportokra. Tehát rengeteg olyan terület lenne, amivel lehetne segíteni ennek az ágazatnak. Itt sokan emlegették a 300 forintos vizitdíjat. Megkérdezte valaki a háziorvosokat, hogy ők mit mondtak erről? Abban az időben volt nagyjából normális a rend, ugyanis higgyék el, hogy akkor nem adott senki hálapénzt, mert úgy érezte, hogy valamit adott azért, hogy őt kezeljék, de volt egyfajta felelőssége is, hogy mindenért ne terhelje az egészségügyet, ha nem muszáj. Erre csináltak önök 80 százalékos részvételű népszavazást. Hozzáteszem, hogy nem lehet ilyen népszavazást tartani, amióta önök vannak kormányon, mert az Alaptörvény szerint egyáltalán nincs erre lehetőség. Nem beszélve az Alkotmánybíróság akkori szerepéről, meg a mostani Alkotmánybíróságról. Azt gondolom, ezek azok a kérdések, amelyekkel alapvetően foglalkozni kellene. Most már nem azon kellene gondolkodni, hogy hogyan is tudnánk majd tűzoltással valamennyit javítani a kifizetetlen számlákon, ugyanis ezek a számlák újratermelődnek. A kórházak nyilván köszönik szépen ezt a lehetőséget, de azért arra is figyeljenek, hogy másnaptól, ahogy ezt kifizették, megint nem fizetnek, mert nincs miből, ugyanis rossz az elosztási rendszer. Ebbe az ágazatba pénzt kell tenni, különben megint a kisember fog szenvedni. Ezért kell küzdenünk, és azért van ez a mai vitanap, hogy erre ébresszük már rá a mostani kormányzatot, hogy ez így nem mehet tovább. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Itt elhangzott, hogy miért az egészségüggyel foglalkozunk, hiszen a többi ágazatban is nagyon nagy a probléma. Hát azért ezzel az ágazattal foglalkozunk, mert ennek a vitanapját tartjuk. Elhangzott az is, hogy GDP-arányosan növekszik az ország gazdasága, és ez nagyon jó, mert az egészségügybe szánt források azt mutatják, hogy 2016-ra béremeléseket lehet az ágazatban eszközölni. Csak az egészségügyi dolgozók nem GDP-arányosan veszik a kenyeret és a tejet, hanem abból a pénzből, amit az első szólalásomban elmondtam, azokból az összegekből, illetve abból a pluszforrásból, amiért másodállásba meg harmadállásba elmennek más intézménybe pluszmunkát vállalni, és ezzel azt kockáztatják, hogy a családjuk széthullik, a férjétől elválik, a gyermekét egyedül neveli. Elhangzott, hogy a kormány folytatja a mentőautó-beszerzést. Bízom benne, hogy ezt jobban átgondolja, és nem azokat a B típusú mentőautókat fogja megvásárolni, amelyekben ‑ már több fórumon elhangzott ‑ a betegellátás lehetetlen a lélegeztetés tekintetében. De nagyon okosan megoldotta az egészségügyi kormányzat: csináljunk egy olyan protokollt, hogy vegyük ki a beteget a mentőautóból, és akkor majd egy esős időben légúti biztosítást tudunk neki csinálni. Ezt szakemberek is sérelmezik. Ez van ígéreti szinten, hogy az egészségügyi dolgozók már valami olyan konkrét ígéretet is halljanak, ami meg is valósul. Én abban bízom, hogy ez az ígéret megvalósul, és nem ugyanúgy ígéretszinten marad, mint a tapolcai kórház aktív ágyainak a visszahozatala. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök annak, képviselőtársaim, hogy egyetértünk abban, hogy az alapellátás megerősítésére óriási szükség van. Ezért is tárgyalja éppen most a parlament az alapellátási törvényt, ami megadja a lehetőséget arra, hogy egy fiatal szakorvos bátran válassza azt a szakmai előmenetelt, hogy ő háziorvos legyen, és az alapellátásban kívánjon dolgozni. Mi lehetőséget kívánunk adni az alapellátási törvénynek megfelelően a praxisvásárláshoz a kamattámogatás biztosításával is. Ezért következtek be azok az intézkedések, hogy az elmúlt években és a 2016-os költségvetésben is már a harmadik alkalommal 10 milliárd biztosított az alapellátás forráshiányára. Az önök idejében egy praxis a legjobb esetben is 800 ezer forintból működött. Abból nagyon nehezen lehetett működtetni. Most egy praxis 1 millió 200 ezer és 1 millió 300 ezer között működik. Ez az elmúlt időszak eredményei közé sorolható. A másik: az előjegyzési időkkel kapcsolatosan is hallottam véleményeket. Megoszlanak az előjegyzési időkkel kapcsolatos vélemények. Az én városomban, a soproni kórházban, egy 120 ezres ellátottságú intézményben ultrahangvizsgálatra egy hét a várakozási idő, CT-vizsgálatra egy hét a várakozási idő, MR-vizsgálatra pedig húsz nap. Ajánlanám, mindenki nézze meg, hogy jól szervezi-e ezeket a vizsgálatokat, ha nagyobb várakozási időket tapasztalnak. A várólista-programokkal kapcsolatosan pedig még egy nagyon érdekes tényt szeretnék megosztani. Amikor a kormány elkezdte az első várólista-csökkentő programját ‑ ez a 780 milliós támogatású volt két évvel ezelőtt, azóta van egy 1 milliárdos és egy 5 milliárdos ‑, akkor ötven beteget, akik a várólistán szerepeltek, kijelölt az OEP, hogy velük kezdődik a várólista-csökkentés. Szeretném elmondani, hogy az ötven betegből a megadott műtéti időpontra négy beteg fogadta el a behívást, és fogadta el a műtéti időpontot. Ez mindegyikre jellemző. Köszönöm szépen.
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Tisztelt Ház! Az előző felszólalásban a mentőkről kezdtem el beszélni. Csatlakoznék Witzmann képviselő úr hozzászólásához, aki a somogyi helyzetet említette meg, és szóba is hozta a siófoki mentőkkel kapcsolatos újításokat. Az a kérdésünk ‑ s igazából ez nagyon gyakran felmerül, s újra meg újra feltesszük, mert nem értjük ‑, hogy miért úgy kellett ennek alakulni, hogy Siófokon, a Balaton déli partján a felújításokat vajon miért nyárra kellett időzíteni. Jelen pillanatban a siófoki mentőállomás dolgozói a hivatásos tűzoltóságnál vannak elhelyezve, egy légtérben vannak azokkal a munkatársaikkal, akik nappal ügyelnek, vagy másik műszakban ügyelnek, s a pihenésre nyilván nincs meg a lehetőségük, mert egy szobában ezeket egyszerre teljesíteni lehetetlenség. Miközben az egyik csapat a riasztásra vár, addig a másik csapat pihen; ez teljesen abszurd. Aztán itt megemlíteném azt, hogy a szakemberhiány is óriási probléma ezen a területen is. Április-május hónapban Siófokon több alkalommal nem volt mentőtiszt az esetkocsin éjjel. Ezzel a Balaton déli partja szinte teljes egészében megfelelő szintű ellátás nélkül maradt. De mondok példákat. Május 18-án éjjel Siófok, Marcali és Nagyatád is mentőtiszt nélkül állította ki az esetkocsiját. (20.30)Ezzel Somogy megye északi része Kaposvárig nem volt megfelelően biztosítva, azonban ez nem csak Somogy megye egyedi esete, de még nem is csak a Balatoné, és nem is csak nyáron fordul elő. Ugyanez történik vidéki állomásokon, de még Budapesten is, egész évben. (Az elnök csenget.) Az Országos Mentőszolgálat dolgozói fölvesznek óriási fizetéseket a központból, ők elégedettek bizonyára, de a vidéki és a helyszínre kijutó mentők egyáltalán nem így vannak ezzel. Köszönöm a türelmet.
  • HORVÁTH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-kormány egészségügyben végrehajtott elhamarkodott államosítása, a túlzott centralizáció és a jelentős jövedelemkivonás következtében Újpestet is elérte a kórházbezárás szele. Ennek a tevékenységnek a hatásáról napirend utáni hozzászólásomban bővebben ki fogok térni. Képviselőként megkerestek a választópolgárok, megkerestek az egészségügyben dolgozók, megkeresett személyesen Hollósi doktor, a Károlyi kórház orvos igazgatója, szóljak a parlamentben Újpest egészségügye érdekében, lobbizzak, tegyek meg mindent, hogy Újpesten megmaradjon az aktív kórházi ellátás.Újpest egy érdekes kerülete Budapestnek, ezért szeretnék egy-két fontosabb eseményt történeti sorrendben felsorolni az egészségügy vonatkozásában. Maga a település 1840-ben alakult, 1895-ben már megnyílt a Károlyi Sándor Kórház, 1905-ben az Árpád gyermekkórház, 1907-ben Újpest várossá lett nyilvánítva, 1926-ban szülőotthont avattak, 1932-ben pedig városi kórház megnyitására került sor. 1950-ben szakorvosi rendelő nyílt a városban.Fontos dátum, hogy 2006-ban terv készült arra, jóvá is lett hagyva, hogyan lehet fejleszteni a Károlyi-telephelyen lévő kórházat, amely az egész régió aktív ellátását végezte volna. Erre 2 millió forintot (sic!) terveztek az illetékesek. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez a felcsúti stadion költségének a fele. 2007-ben a főváros bezáratja a szülészet-nőgyógyászati, az urológiai osztályokat és a 60 ágyas belgyógyászati osztályt. Ugyanakkor olyan mértékben korlátozza a kórház bevételi lehetőségét, hogy már ekkor lehetett tudni, hogy folyamatos veszteség keletkezik.2012. július 1-jén a most már állami tulajdonban lévő kórház fenntartója, a GYEMSZI bezáratja a 100 ágyas baleseti sebészetet, a 40 ágyas neurológiát, összesen 160 aktív ágya marad a kórháznak a Károlyi-telephelyen. Így a fennmaradó bevételi lehetőségek mellett 30-40 millió forintnyi hiány keletkezik. A fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ azt tervezi, hogy az aktív ellátást a Károlyi Kórházban megszünteti, és helyette csak krónikus ellátás lesz, azaz elfekvő betegeket tud ellátni. Ez egy olyan település számára, ahol korábban négy kórház is működött, teljesen elfogadhatatlan. A feladat megoldására a Honvéd Kórház lett kijelölve, de a Honvéd Kórházban sem a személyi feltételek nem adottak, de egyéb fejlesztésekre is szükség lenne ahhoz, hogy ezt a 160-180 ezer lakost megfelelő szinten el tudja látni.Én kérném államtitkár urat arra, tisztelve államtitkár úr szakmai tekintélyét, járjon el abban, hogy ez az új, súlypontinak tervezett megakórház Újpesten kerüljön felépítésre. Tudom azt, hogy államtitkár úr is nehéz helyzetben van, hiszen a Fidesz egészségügyi kormányának egy, gyakorlatilag fegyver nélküli katonája. De tisztelve szakmai tevékenységét, el fog tudni ez ügyben járni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, nagyon fontos ez a vitanap, mert rámutat egy-két olyan hiányosságára a kormánynak, amit mindenképpen kellene orvosolni, mégpedig a 2016-os költségvetési évben. Viszont azt látom, hogy nem úgy készül az a költségvetés, hogy 10 millió emberről szól, hanem az országnak közel csak a feléről szól az a költségvetési tétel, amit láthatunk az egészségügyi sorokban. Mondom ezt azért, mert lehet látni és érzékelni, hogy lemondtak nagyon sok mindenkiről a költségvetésben az egészségügyön belül.Annak az 500 ezer gyermeknek, aki éhezik, és nagyon sokszor az ő egészségügyi helyzetük olyan, hogy segíteni kellene rajtuk, nem látom, hogy hol van a prevencióra, megelőzésre szánt forrás. Nem látom, hogy hol van a 4,2 millió embernek, aki a létminimum alatt él, hol van az a prevenciós program, ami segítheti őket az egészséges életmódra, és hol van azok a szűrések, amelyek el fogják őket érni. Nem látom azt sem, hogy a dolgozói szegények hogy fognak hozzájutni az egészségügyhöz, és azt sem látom, hogy ha az egészségügyhöz el tudnak jutni, akkor hogy lesz abból olyan forrásuk, amiből ki tudják váltani azokat a gyógyszereket, amikkel a betegségüket tudják gyógyítani.Ebből adódóan azt gondolom, ezekre a kérdésekre mindenképpen válaszolnia kell a kormánynak. Nem gondolom, hogy államtitkár úrral lenne vitánk. A kormánnyal van vitánk, mert azt gondolom, a kormány nem kezeli kellőképpen és kellő súllyal azt az egészségügyi problémát, amivel szembenézünk. Talán ön látja és érzékeli ezt, csak önnek meg van kötve a keze ezekben a dolgokban. Viszont jobb lenne, ha ön is megpróbálná saját kormányát úgy helyre tenni, hogy ezekre az összegekre szükségük van azoknak az embereknek, akikről beszélek.És még nagyon fontos kiemelnem azt is, amit az elmúlt ülésen is kiemeltem, hogy nem beszélnek a 120 ezer romáról, akik a cigánytelepeken és a slumosodó városrészekben laknak. Róluk hogyan fognak gondoskodni önök? Hogy fog gondoskodni az egészségügy? Mert sem szűrésük nincs, sem prevencióra nincs semmilyen forrás, és nem látom sem a civilek bevonását a prevencióba, sem pedig az egészségügy bevonását olyan súllyal, amilyennel kellene. Azt gondolom, hogy nagyon nagy probléma van ebben a programban, amit láthatunk.Ezért örülök, hogy a Magyar Szocialista Párt kezdeményezte ezt a mai vitanapot, mert szeretnénk láttatni azt, hogy önök mit mondanak az egészségügyről és mi mit mondunk. Mi azt mondjuk, hogy változtatni kell, és 2016-ban meg kell adni az esélyt arra, hogy ne csak 5 millió embernek adjanak egészségügyre kilátást, hanem az 5 millió fölött is, a másik 5 milliónak is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
  • VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Most egy rendhagyó pillanat következik, mert a Demokratikus Koalíció képviselőjeként legalább egy-két percig szeretnék azon elgondolkodni, hogy mi lenne akkor, ha a kormány döntéseit vagy szándékait komolyan vennénk. Ennek az az elsődleges oka, hogy az egyik szakértő gondolatait… ‑ ami abban fogalmazódik meg, hogy az egészségügyben valóban tarthatatlanok a bérek és a munkakörülmények, a rendszer adekvát ellátás szempontjából is egyre bizonytalanabbul teljesít, tudni kell, ezen a területen az összeomlás sosem produkált ennél látványosabb jeleket. Ez nem jelenti ugyanis azt, hogy holnaptól a kórházak bezárnak, az ellátórendszer így vagy úgy, de működni fog, akár nem kellően képzett szakemberekkel vagy méltatlan körülmények között is.Az a baj, hogy ez az, ami sok millió embernek szól, és nekik ezt a lehetőséget kínálták önök. Ezen a helyzeten biztosan változtatni kell, és ha Gőgös Zoltán képviselőtársam gondolatát folytatom, akkor az a helyzet, hogy ebbe a rendszerbe pénzt tenni, csak pénzt tenni önmagában édeskevés. A helyzeten változtatni kell. Önök elveszítettek legalább 5-7 évet, talán többet is annál. Az a bűnös felelőtlenség, ami csak a jéghegy csúcsa, hogy egészségügyi minisztérium nélkül, felelős emberek nélkül próbálják meg valahogy kormányozni ezt a hajót, a legjobb szándék ellenére is édeskevés. Sok millió ember van ma abban a helyzetben, hogy rendkívül kilátástalan és azt a néhány száz napot, amit az egészségügyben sorban állásért neki sorba kell állni, az kilátástalan helyzetet teremt az ő számára.Éppen ezért, ha önök mélyen elgondolkodnak azon, hogy pontosan ez mit jelenthet, akkor az önök számára sem tűnik az demagógiának, ha azt javaslom mindenkinek, aki előbb vagy utóbb, de orvoshoz kerül önök közül, és elkerül vagy ilyen VIP-ellátás keretében igénybe vesz minden lehetőséget, akkor ezt legalább ez alkalommal cserélje fel arra, hogy elmegy a saját háziorvosához, és megpróbál azon a csatornán keresztül eljutni oda és megoldani azt az egészségügyi problémát, amivel éppen küzdenek.(20.40)Ha ehhez veszik a bátorságot, akkor látni fogják azt a kilátástalanságot, amibe sok ezer embert, sok millió embert belekényszerítettek, abba a bűnös felelőtlenségbe, hogy 5-7 éven át képtelenek voltak a helyzeten változtatni. Sajnos ma ott tartunk, hogy igen, tulajdonképpen bármit tesznek, hogyha csak pénzzel már megoldani nem tudják, itt érdemben a rendszeren kell változtatni, de önöknek ehhez nincs meg a bátorságuk. Itt a jobbikos képviselőtársaim elszórakoznak azon, hogy a Fideszre és az MSZP-re mutogatnak. Kedves képviselőtársak, önök a felelősek azért, mert megállítottak egy olyan folyamatot, ami érdemben új és komoly lehetőséget jelentett volna az ország egészségügyének fejlesztése számára, önök a politikai hatalmukkal, az akkori lehetőségeikkel visszaéltek, most pedig már jó fél évtizede tehetetlenül nézik azt, hogy mi történik ebben az országban. Ezzel a felelősséggel önöknek el kell számolni, de őszintén szólva, ez édeskevés, ez az embereken nem segít, ezért mindenkinek, aki ebben tehet valamit, azt gondolom, hogy felelőssége van. Ezért is örülök annak, hogy erre a mai napra sor került, már hátha rávilágít arra néhány embernél, hogy igenis, a következő lépést is meg kell tenni, és rávilágít arra is mindazoknál, akik pedig elszenvedik a mindennapokat és sorban állnak, hogy bizony-bizony, előbb vagy utóbb, de otthon önöktől mindezt számon kérik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én most csodálkozom, az előző felszólalásra próbálnék reagálni. Hogyha arra gondolt, arra az átalakításra, amit az SZDSZ indított, hogyha az megvalósult volna, hát akkor még itt se ülnénk, hogy arról beszéljünk, hogy mi van az egészségüggyel, mert sehol nem lenne. (Derültség a Jobbik soraiban. ‑ Witzmann Mihály tapsol.) Tehát azt mondjuk, hogy most van egy óriási probléma, akkor aztán tényleg már a gödör legeslegalján lennénk. Most is azt mondjuk, hogy komoly a probléma. (Zaj.)Kevés időnk van, kevés az idő, az utolsó felszólalásom, szeretném nagyon röviden összefoglalni azt, hogy mégis… (Az elnök csenget.) ELNÖK: Parancsoljon, képviselő úr! IKOTITY ISTVÁN (LMP): …amit a Lehet Más a Politika gondol erről. Azt gondoljuk, hogy nagyon komoly probléma van az egészségügyben, és tényleg az utolsó esélyek vannak, hogy ezen változtassunk. Arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy lássák be, legalább a helyzet felismerése szintjéig, nem vitatva azt, hogy ők tettek ennek érdekében számos lépést, de ahogy képviselőtársam, Sallai kollégám fogalmazott, nem megfelelőt, nem elégségeset. Megkérem önöket tisztelettel, hogy tegyünk lépéseket, tegyenek lépéseket annak irányába, hogy ez változzon. A legfontosabb problémát a Lehet Más a Politika jelen pillanatban… ‑ persze, lehet beszélni strukturális és nagyon sokféle átalakításról, átszervezésről, de most egy mentőövre van szüksége az egészségügynek. A legnagyobb problémát mi a dolgozói szegénységben látjuk, abban látjuk, hogy az egészségügyben dolgozók ‑ legyenek azok orvosok, legyenek azok ápolók, gyógyszerészek vagy bármiféle kapcsolódásuk legyen az egészségüggyel, akár úgy, hogy vállalkozóként, alvállalkozóként részt vesznek a beszállításban ‑ óriási bajban vannak. Nagyon alacsonyak az ő béreik, azt lehet mondani, hogy ők azt a választást, amikor megteszik, hogy itt maradnak Magyarországon és nem állnak tovább, akkor azt azért teszik meg, mert egy érzelmi döntést hoznak, egy olyan döntést, ami nagyon sokszor nem a racionális megfontolás, hanem pont hogy akár a családjuk miatt itthon maradni, akár azért a háláért, amit nagyon sokszor az egészségügyben dolgozók az ellátottaktól kapnak, ez tartja életben az egészségügyet, mint néhány más szektort is, más területet is Magyarországon. Nem lehet sokáig már az ő kitartásukra, elhivatottságukra, elszántságukra hagyatkozni, mentőövet kellene dobni. Azt kérem a kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy gondolják át a végszavazáson a költségvetésnél az ellenzéki módosítókat, nézzék meg, számos lehetőség van erre, hogy mentőövet dobjanak és javítsanak az egészségügy helyzetén. Nagyon köszönöm a türelmet.
  • DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miskolc országgyűlési képviselőjeként én is fontosnak tartom ezt a mai vitanapot, kezdeményeztem is a múltkor egyébként egy egészségügyről szóló törvény tárgyalása során. Én arról beszélnék, hogy mik azok a problémák, amiket ma kell megoldani, nem tűrnek halasztást, és önöknek módjában van ezeket megoldani. Először is a várólistákról néhány észak-magyarországi adat: csípőprotézis-műtétre 599 napot kell várni a régiónkban, hasfali és ágyéki sérvműtétre 594 napot, térdprotézisre pedig 2021 márciusára lehet előjegyzést kapni. Tűrhetetlen, nem várhat ennek a megoldása, meg kell ezt a kérdést finanszírozni, nem várhatnak tovább a betegek. Az egészségügyi dolgozókról: tüntettek béremelésért, kértek önöktől segítséget, államtitkár úr is elfogadta az érveiket, mégsem történik egyelőre semmi, pedig ez az összeomlással fenyeget most már. Tehát azt mondom, hogy nem lehet köztünk vita kérdése, hogy azonnali béremelés szükséges a magyar egészségügyben, mert összeomlik. Most már nemcsak egy egyszerű szociális kérdésről van szó, ez is egy tanulsága nemcsak ennek a vitanapnak, hanem a korábbiaknak is. Harmadikként a fejlesztéseket mondanám. Valóban több helyen valósultak meg európai uniós segítséggel fejlesztések, az ország egy részén tudtak megvalósulni, más részén kevésbé. Miskolcon is sikerült még a 2010 előtti időszakban is több fejlesztést elindítani, így a Csillagpont Kórházat vagy akár a Semmelweis szülészetét mondhatnám, de egyébként több milliárdos európai uniós fejlesztés lehetőségéről mondott le a fideszes városvezetés, visszaadott ilyeneket. Ezért lehetnek olyan siralmas képek, amik a Facebookon terjednek, hogy milyen állapotok is vannak az egészségügyi intézményekben. Ez is a mai magyar valóság az egészségügyben, haladéktalanul változtatni kell tehát ezen is, csakúgy, mint az alapellátás kérdésein, hiszen sok helyen a praxisokkal gondok vannak. Nagyon nehéz néhány praxist betölteni, és a háziorvosok helyzete is egyre nehezebb, egyre kevesebben is vannak, és hadd mondjam azt, hogy a háziorvosi ügyeletek kapcsán már amit a múltkor is elmondtam, ismét hangsúlyoznám, egy akkora városban és egy olyan földrajzi adottságokkal rendelkező városban, mint Miskolc, korábban két felnőtt-háziorvosi ügyelet volt. 2010 után a fideszes városvezetésnek sikerült Diósgyőrben megszüntetni a felnőtt-háziorvosi ügyeletet, pedig a diósgyőrieknek is szüksége van ilyen önálló ügyeletre. A problémákat kell megoldani, most kell megoldani, több mint öt éve önök kormányoznak, oldják meg ezeket a problémákat, mi partnerek leszünk ebben. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, hogy ennek ellenére is szót ad. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanap kezdeményezőiként a következőket szeretnénk mondani, közös véleményünk. A vitanap nem érte el a célját, de megmutatkoztak a különbségek. Nem érte el azt a célt, hogy egybetartó véleményeket próbáltunk volna megfogalmazni vagy legalábbis közös nevezőt találni. Az ellenzéki oldalnak van ilyen közös nevezője, több pénz kell az egészségügybe. A jobbikos képviselőtársaink, akik nyilván megköszönik majd nekünk, hogy ezen a vitanapon megfogalmazhatták ezt, bátran kezdeményezzenek hasonlókat. Tisztelt Képviselőtársaim! Az orvosokért, a szakdolgozókért, az egészségügyet segítőkért, legfőképpen a betegekért szerveztük ezt a vitanapot, hiszen mindenki az ő érdeküket kell hogy szolgálja, a betegeket vagy az egészségben tartottakat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezért tehát mindenkinek köszönöm ezt. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pár nagyon rövid reagálással zárnám akkor ‑ nagy valószínűséggel még államtitkár úr előtt ‑ a képviselői felszólalásokat. Szó esett arról, hogy a Jobbik költségvetési módosítói, amelyik 2016-ra szól, milyen módon voltak túlterjeszkedőek. Akkor szívesen meghallgatom államtitkár úrnak, Banai Péter Benőnek a véleményét azzal kapcsolatosan, hogy például miért nem támogatta a kormány azt az általunk javasolt módosítást, amelyik az ápolók megbecsülésére vonatkozóan költségvetési kihatással nem valószínű, hogy járt volna, vagy olyan kicsivel járt volna, hogy az bőségesen belefért volna az Andy Vajnának adott koncessziós jogok pénzébe, vagy még annyiba se került volna. A főápoló intézményéről, illetve a minisztériumi struktúra átalakításról beszéltünk, nem került volna semmibe. A másik a szivárgó kassza, ahogy én hívom; a CT-, illetve az MR-készülékek nagy része még most is ‑ és erre kértünk számadatokat is ‑ olyan magánvállalkozások kezében van, amely sokkal jobb helyen lenne, ha az államnál lenne és az állami fenntartású intézményé lenne magában, és nem privát cégek üzemeltetnék ezeket, akik saját magukat egyébként az egészségügy legnagyobb bankjaként szokták emlegetni, és egyébként ők jelenleg ennek a haszonélvezői is.(20.50)A másik, amit vitára találtam volna érdemesnek, ha kicsit több idő lenne, a budapesti nagykórház kérdése. A Jobbiknak ezzel kapcsolatosan határozott álláspontja, hogy nem biztos, hogy egy nagykórházra, hanem nagy valószínűséggel Budapesten három kiemelt kórházra lenne szükség, és nem egy helyre kellene tömbösíteni ezeket a kórházakat. A legutolsó pedig egy reagálás Witzmann képviselő úr részére. Azt mondta, hogy nem annyira ért az egészségügyhöz. Mégis úgy tűnt, hogy elég jól ért az egészségügyhöz, csak sikerült ezt a siófoki kórházat az Épkar Zrt.-vel együtt összegrundolni. Tehát azért még sem kell annyira álságosnak lenni abban, hogy nem ért hozzá. Kiválóan érti az egészségügy gondjait.A Jobbik Magyarországért Mozgalom a jobbító szándékú javaslatait elmondta. Minden alkalommal, amikor egészségügyi törvény, illetve egészségügyi javaslat van az Országgyűlésben, ahhoz élünk módosítókkal a lehetőségekhez képest, és mindig elmondjuk a véleményünket, pontosan azért, hogy ne csak a betegeknek, de az ott dolgozóknak is jobb legyen az egészségügyben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon röviden reagálnék egy-két elhangzott felvetésre, tekintettel arra, hogy Lukács László képviselő úr két olyan témát vetett fel, amelyekre, azt gondolom, megoldást kínálhat az egészségügy területén a jövő évi költségvetési javaslat. Az egyik az ápolók béremelésének fedezete, és hozzáteszem, hogy a fiatal szakorvosok részére is és az orvosok részére is többletforrást tartalmaz a jövő évi költségvetés. A másik pedig a budapesti nagykórház építése, ahol egymilliárdos kezdő összeget tartalmaz a jövő évi költségvetés tervezete. Ha ezeket a képviselő úr, illetve a Jobbik fontosnak tartja, bízom benne, hogy a 2016-os költségvetés ezen részét támogatni fogja.Ami pedig a felelős gazdálkodást illeti, amire sokan felhívták a figyelmet, abban bízom, hogy azok a gazdasági és államháztartási folyamatok fennmaradnak az elkövetkezendő években is, amelyek az elmúlt időszakot jellemezték. Akkor beszélhetünk arról, hogy a 2017-es és az azt követő évek költségvetésében mennyi többletforrást lehet biztosítani az egészségügyre. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a felelős gazdálkodást fenn kell tartanunk. Gőgös képviselő úr 50 százalékos béremelést említett. Arra is emlékeztetnék a statisztikák alapján, hogy abban az évben 8,9 százalékos volt az államháztartás hiánya, tehát olyan kiadások valósultak meg, amelyeknek a terheit (Gőgös Zoltán: Úgy örököltük a Fidesztől, igen!) közösen fizettük meg.Végül még egyetlen gondolat. Az egészségügy, azt gondolom, az elmúlt időszakban is a költségvetésekben minden évben bírt pluszkiadással, és az egészségügyben dolgozók is látják, hogy más területen is volt olyan előrelépés, amely az ő problémáikat is megoldotta. Gondolok akár a családi kedvezményre; az egészségügyben dolgozók is, akiknek gyermeke van, érzékelik, hogy ezen a területen is lépett előre a kormány, vagy az egészségügyben dolgozó devizahitelesek tekintetében is volt előrelépés. Tehát több területen, az egészségügy területén is és más területen is, abban bízom, hogy a felelős gazdálkodás jegyében fogunk tudni még előrelépni 2016-ban és az azt követő években. Köszönöm szépen a figyelmet.
  • DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Köszönöm szépen a vitát is, az együttműködést, amelyben nagyon sok szakmai kérdés is elhangzott. Talán egy államtitkárnak vagy egy vezetőnek még nem volt abban része, hogy inkább sajnálnak, mint nem szeretnek. (Derültség.) Ez talán a politikai pályám végét is jelentheti. (Derültség az MSZP padsoraiból. ‑ Tukacs István: Gábor, gondold meg! ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Köszönöm szépen a jóindulatot. Úgy gondolom, érdemes volt rászánni az időt arra, ami elhangzott a vitában, még ha vannak politikai felhangjai is egy ilyen beszélgetésnek. Ki lehetett volna elemezni, csak nem akartam elvenni az időt a képviselőtársaimtól, hogy pontosan hogy indult ez az egész, akár a kórházi kérdések, akár a forrás meghatározása. Itt vissza lehet menni ’90-ig. Egy biztos, és ezt szerintem tudomásul kell vennünk: hogy ez a helyzet ebben a formában, ahogy hallottuk, és ahogy mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők elmondták, túl sokáig nem működhet. Tehát mindenképpen valamit tenni kell az ügyben. A mi államtitkárságunk több alternatívát is elkészített ezzel kapcsolatban. Vannak olyanok, amelyek pluszfinanszírozást igényelnek, és gyakorlatilag a kórházi rendszer átalakítására, mély finanszírozási átalakítására választ adnak. Választ adnak a várólisták kérdésére. De ezt abban az esetben lehet elkezdeni, ha erre az államháztartás megfelelő forrásokat tud biztosítani. Addig ezt nem tudjuk elkezdeni, hiszen nagyobb kárt okozna, mint amekkora hasznot hajtana. Azt a megoldást, amely talán a legegyszerűbb lenne, hogy a jelenlegi forrásokhoz igazítjuk az ellátórendszert, szintén nagyon nehezen tudom elképzelni. Szakmailag semmiféleképpen nem lehetne vállalni, hiszen ez azt jelentené, hogy gyakorlatilag a jelenlegi működő kapacitások nagy részét meg kellene szüntetni, ami kórházbezárásokkal, elbocsátásokkal járna. Pontosan az a probléma, ami az OECD-jelentésben is benne van, hogy azok számára, akiknek az ellátás hozzáférhetőségét kell biztosítani, és akik a legkevésbé tudják a kialakult rendszerben elérni ezeket, ez a megoldás nem lehet előrevivő megoldás.(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Tehát amit ebben a jelenlegi költségvetési struktúrában lehet tenni, és amellett, hogy minden javaslatot és minden problémafelvetést felírtam, megfogalmaztam magamnak, higgyék el, hogy ezek egyik pillanatról a másikra nem fognak megoldódni. Most már lassan 25 éve sajnos az egészségügy minden területén volt szerencsém megfordulni, és 25 éve is hasonló problémákat láttam, tíz éve is, meg most is vannak hasonló problémák. Ezek egyik pillanatról a másikra nem fognak megoldódni. Óriási kihívás a migráció megállítása vagy lelassítása, amiben szerintem ‑ és nem akarok a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselőijének most úgymond smúzolni ‑ támogatást kapunk. Az ugyanis, hogy a rezidenstámogatási rendszer úgy, abban a formájában elindulhatott és kiterjesztésre került, most már úgymond bérfeszültséget okozva a másik oldalról ‑ ugye, ez a kritikája ‑, a fiatal orvosok számára tíz évig nettó százezer forint pluszt tud biztosítani, ez egy nagy dolog.Nem is tudom, talán két hete volt itt a cseh szenátus egészségügyi bizottságának küldöttsége, akiknél óriási problémák vannak, és nincs megoldásuk rá, hogy például a nyugat-csehországi részeken hogy tartsák meg az orvosaikat. Tőlünk kérdezték, akik az elhangzott kritikák alapján nem tesznek semmit és nincs is ötletük, hogy mit lehetne csinálni. Ugyanezt kérdezte a montenegrói, egyébként ugyanezt kérdezte a román tárgyaló fél, és aki még járt nálunk. Ugyanis ez egy jó megoldásnak tűnik, amely magában hordozza azt a lehetőséget, hogy ezt kiterjesztve felmenő rendszerben, ahogy a források rendelkezésre állnak, tovább lehet menni az orvosok esetében.(21.00)Az ápolók vonatkozásában szerintem a bér kezelésének a szükségessége nem megkerülhető. Ez szerintem idő kérdése, hogy a kormánynak olyan tárgyalásokat kell kezdenie, amit remélem, hogy én kezdhetek el, és lesz olyan felhatalmazásom, ami arról szól, hogy ütemezetten, bevállalható nagyságrendben, de hosszú távú bérmegállapodást kell kötni, egyébként a jelenlegi feszültségek fennmaradnak, és nehezen lesz a rendszer akár irányítható vagy akár befolyásolható, és abban az esetben várható akár probléma is.Jelenleg azért azokat a felvetéseket, hogy összeomlik, meg nem működik, azért ezt óvatosan kezelném. Van olyan információnk egyébként, hogy bizonyos üzleti körök az állami rendszer főleg a médiában történő teljes lejáratására készülnek, ami a magán-egészségügyi szolgáltatók felé való eltolását jelenti, úgyhogy csak a jobbikos képviselőtársaimnak mondom, hogy azért óvatosan azzal, hogy mennyire omlik össze. (Dr. Varga László: Szóval, már a spájzban vannak?) Nem fog összeomlani. Ez egy óriási rendszer, nagyon sokan dolgoznak benne, nagyon jó szakemberek dolgoznak benne, óriási vagyon halmozódott fel az egészségügyi rendszerben.Én arra kérek mindenkit ‑ hogyha ez lehet egy ilyen kérés ‑, hogy természetesen a kritikákat elfogadva, de azért, ahogy Tukacs képviselő úr is elmondta, a betegek, az egészségügyben dolgozók és maga a magyar egészségügy érdekében is szólni, mert a rövid távú politikai hasznok nem biztos, hogy hosszú távon kifizetődnek ebben a kérdésben. A rendszer úgyis működni fog, és a betegeket meg kell gyógyítani, és más nem lesz erre, mint a magyar egészségügyben dolgozók, a felelősök pedig mi leszünk ennek a rendszernek a fenntartásáért.Várólistaügyben szeretnék néhány kiegészítést tenni. Itt is a számokat érdemes óvatosan használni, hiszen az előjegyzés meg a várólista nem ugyanaz. Természetesen az a cél, hogy minél rövidebbek legyenek ezek, megszűnni nem fognak. Nagyon jó lesz, hogyha letudjuk a nagyműtéteket fél évre ‑ ami egyébként Nyugat-Európában is jónak számít ‑ csökkenteni, a kisműtéteket pedig 2-3 hónapra, azzal, hogy az egynapos sebészetet felszabadítjuk a volumenkorlát alól. Egyébként a szemészeti műtétek, amelyek a várólista nagy részét adják, azok gyakorlatilag el tudnak tűnni a rendszerből, és tulajdonképpen a nagy ortopédiai műtétek lesznek azok, amelyekben igazából a továbbiakban lépni kell.Hogy hány orvos ment el az országból, meg hányan maradtak, ez a négyszeres növekedés nem igaz, tehát itt elhangzott többször, hogy egyik évről a másikra négyszeres a növekedés. Csak szeretném jelezni, hogy ez nem így van, tehát nagyjából olyan 1800-2000 között mozog most már öt-hat éve a szám, úgyhogy ez biztos, hogy nem így van, nincs szó 10 ezer emberről. Tehát ott is azért lehetne pontosítani.Én még egyszer köszönöm szépen, és ahogy elhangzott a legelején, hogy kell-e egyeztetni ezekben a kérdésekben, én úgy gondolom, hogy érdemes egyeztetni, ha azokban az alapkérdésekben egyetértünk, hogy társadalombiztosítási rendszer legyen Magyarországon, és minél jobb körülmények legyenek. Én erre továbbra is kész vagyok, és köszönöm szépen a megtisztelő vitát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! 15 óra 54 perc van. Az azonnali kérdések végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyar egészségügy helyzetéről szóló politikai vita, melyet Tóbiás József és képviselőtársai kezdeményeztek. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/4855. számon kapták kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Földi László jegyző urat, hogy ismertesse a politikai vita menetét.
  • FÖLDI LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem a vita menetét. Elsőként a kormány képviselőinek nyilatkozatára kerül sor, összesen 40 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása következik 15-15 percben, majd az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Ezután további képviselői felszólalásokra van lehetőség a hátralévő időkeretben. Végül a kormány képviselője 20 percben válaszol a vitában elhangzottakra. (A jegyzői székben Mirkóczki Ádámot Schmuck Erzsébet váltja fel.)
  • ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket az időkeretes vita fontosabb szabályaira. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti frakciók idejébe számít. Vita közben a kétperces felszólalásokat ‑ a személyes érintettségre történő reagálás kivételével ‑ bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem számítjuk be az időkeretbe. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik az időkeretek felhasználását. Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem Schmuck Erzsébet jegyző asszonyt, hogy ismertesse az egyes időkereteket.
  • SCHMUCK ERZSÉBET jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az időkeret megoszlása a következő. A Fidesz képviselőcsoportjának 83 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 46 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 37 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 41 perc, az LMP képviselőcsoportjának időkerete a duplázás után 48 perc, a független képviselőknek pedig 9 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukba foglalják a 15-15 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.
  • ELNÖK: Köszönöm, jegyző asszony. Tisztelt Országgyűlés! Először a kormány vitaindítójára kerül sor, 40 perces időkeretben. Megadom a szót Zombor Gábor úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor.Megadom a szót Bene Ildikó képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szakács László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja másik vezérszónokának. Parancsoljon!(17.00)
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Móring József Attila képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Mivel az elsőként felszólalásra jelentkezett Varju László, független képviselő nem tartózkodik a teremben, így most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalásokkal folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat, folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalásokat. Az MSZP képviselőcsoportjából Korózs Lajos következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Molnár Ágnes képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Folytatjuk a felszólalásokat. A Jobbik képviselőcsoportjából Rig Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most van lehetőség kettőperces felszólalásra. Elsőnek megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel több kétperces felszólaló nincs, a következő körre térünk át. A Fidesz képviselőcsoportjából Kovács József képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az LMP képviselőcsoportjából Sallai R. Benedek képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjának következő felszólalója Witzmann Mihály képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Heringes Anita képviselő asszony. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Jobbik képviselőcsoportjából Vágó Sebestyén képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!(19.20)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most van lehetőség kétperces felszólalásokra. Elsőnek Ikotity István képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Witzmann Mihály képviselő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces felszólaló Rig Lajos képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, Kovács József képviselő úrnak jelzem, hogy nincs lehetőségem kétpercest adni, mert egy körben egy frakcióból egy képviselőnek van lehetőségem a Házszabály előírásainak megfelelően felszólalási lehetőséget adni. A következő felszólalásnál, amennyiben változatlanul fenntartja igényét.Arról is tájékoztatni szeretném a tisztelt Házat, hogy Harrach Péter frakcióvezető úr Kövér László házelnök úrnak címzett levelében jelezte, hogy a KDNP képviselőcsoportja a politikai vitában a frakció további időkeretéről a Fidesz-képviselőcsoport javára lemond. Majd ezt kérem jelezni. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.) Az MSZP-s képviselőtársaimat pedig megkérem, hogy a tetszésnyilvánításuknak ne ezt a változatát idézzék (Lukács Zoltán: Miért? Csak tapsoltunk.), mert véletlenül megütik a kezüket, és még elsősegélyre lesz szükség. (Dr. Varga László: Már tapsolni sem lehet? ‑ Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)Schmuck Erzsébet képviselő asszony következik, az LMP képviselőcsoportjából; Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az MSZP képviselőcsoportjából Gúr Nándor képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány részéről Banai Péter Benő államtitkár úr kért szót. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. (Folyamatos zaj és közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Korózs Lajos: Az egyik legértelmesebb államtitkár, de három hónapot sem fog kihúzni, belebukik! ‑ Banai Péter Benő: Ezek tényszerű dolgok, amikről beszéltem!)A következő felszólaló Varju László független képviselő úr. Parancsoljon! (Folyamatos zaj és közbeszólások az MSZP soraiból.) Kérem szépen a képviselő úr időkeretét visszaállítani! Köszönöm.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Bana Tibor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kettőperces felszólalások következnek. Most van lehetőség Kovács József képviselő úr felszólalására, őt majd Schmuck Erzsébet jegyző asszony fogja követni.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az MSZP képviselőcsoportjának következő felszólalója Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Jobbik képviselőcsoportjából Magyar Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!(20.10)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most van lehetőség kétperces felszólalásokra. Bene Ildikó képviselő asszony következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyancsak kétperces felszólalásra Ikotity István képviselő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyan­csak kétperces felszólalásra Heringes Anita képviselő asszony következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Szabó Sándor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most lenne lehetőség kettőperces felszólalásokra, de jelentkezőt nem látok. Rendes felszólalásra az MSZP képviselőcsoportjából Gőgös Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalások következnek. Elsőnek Rig Lajos képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces felszólaló Molnár Ágnes képviselő asszony. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ikotity István képviselő úr következik.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra az MSZP képviselőcsoportjából Horváth Imre képviselő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra az MSZP képviselőcsoportjából Teleki László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Varju László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra az LMP képviselőcsoportjából Ikotity István képviselő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra az MSZP képviselőcsoportjából Varga László képviselő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy a fennmaradt időkeretekben kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Tukacs István véletlenül ügyrendit nyomott meg, ügyrendben kért szót? Gondolom (Tukacs István: A fennmaradt időkeretben.), a fennmaradt időkeretben. Tukacs István képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Lukács László György képviselő úr kért még szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány részéről Banai Péter Benő államtitkár úr kért szót. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni, akinek időkerete van. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. A képviselői felszólalások végére értünk. Most megadom a szót Zombor Gábor államtitkár úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának. A zárszóra 20 perces időkeret áll rendelkezésre. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Ezzel le is zárom a politikai vitát, államtitkár úr válaszával, és ezzel a napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek.Elsőként napirend utáni felszólalásra jelentkezett Lukács Zoltán képviselő úr: „A magyar egészségügy helyzetéről” címmel. Öné a szó, képviselő úr. (Dr. Zombor Gábor: Úristen! Még egyszer?)