• DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényt kezdünk el tárgyalni, amely talán az egyik olyan fontosságú lépés lesz az elkövetkező időszakban az egészségügyi rendszer megújításában, amely nemcsak egy fejezetből fog állni, hanem sok-sok újabb és újabb lépést fog megnyitni.A törvény, amelynek címe az egészségügyi alapellátásról szóló T/4883. számú törvényjavaslat, nemcsak egészségügyi alapellátásról, hanem egy olyan fontos kérdésről is rendelkezik, amely a népegészségügyi szemlélet és a népegészségügyi kérdések beemelése az egészségügyi alapellátás rendszerébe.Amikor arról beszélünk, hogy az egészségügyet hogyan kellene megújítani, és egy nagy problémahalmazt látunk, akkor érdemes visszanyúlni, mondjuk, a rendszerváltás környékéig, amikor nagyon jó úton indult el egy nagyon nehéz helyzetben az ország az egészségügy vonatkozásában: a hangsúlyt az alapellátás fejlesztésére helyezte, és ezzel egy nagyon jó úton indult el az ország. Ez a 90-es évek közepén volt, ’92 körül.(14.50)Azért is kedves számomra ez a téma, mert én pont akkor háziorvosként dolgoztam, vagyis akkor még körzeti orvosként, és megéltem azt, hogy egyik napról a másikra háziorvossá válhattunk. Majd a későbbiekben egy egészen új típusú finanszírozással, egy új típusú gondolkodással ilyen önálló entitásként dolgozó egészségügyi szakemberekké váltak a háziorvosok. És nagyon nagy reményekkel voltunk akkor, hogy ez a lépés, ez a rendszer, ami kialakult, ez hosszú távon egy olyan alapot fog adni a magyar egészségügyi struktúrának, amelynek, ugye, már akkor is ugyanazok voltak a problémái, a nagy kórházi kapacitások, a drága ellátások nagy száma, és a nemzetközi tendenciák is ezt mutatták, hogy ebbe az irányba kell elindulni. Sokáig ez a remény meg is volt, közben kialakult egy olyan gondolkodásmód is a háziorvosi rendszerben, de említhetem a házi gyermekorvosokat is… ‑ és természetesen, amikor háziorvosról beszélünk, akkor én mindenkit ideértek, amely a rendszer megújításának záloga lehetett. Azonban ez a törekvés megrekedt, kisiklott, és odáig jutott el a helyzet, hogy a háziorvosok, házi gyermekorvosok nem ennek az önálló szakmai entitásnak tudták már be magukat, hanem kényszervállalkozóknak, akik már kevesebb jövedelmet tudnak megszerezni abból a létrehozott vállalkozásukból, egyszemélyes vállalkozásukból, hogy az asszisztenst is nekik kell fizetni és minden egyéb költséget, mintha kórházban dolgoznának. Tehát megfordult a rendszer. Annak ellenére, hogy nagyon sok olyan lépés történt, ami ezt a folyamatot próbálta megállítani vagy próbálta lassítani, azt kell mondanom, hogy ez nem sikerült. Nem sikerült, hiszen a folyamatok tíz éve folyamatosan egy irányba mutatnak, és sajnos az idővel nem sikerül felvennünk a harcot, hiszen jelenleg a háziorvosi, házi gyermekorvosi kar több mint egyharmada 60 éven felüli, és csak azért nem tudja abbahagyni a tevékenységét, mert nem tudja kinek átadni a praxisát. És ez a helyzet, úgy gondolom, hogy nemcsak népegészségügyi szempontból lényeges, hanem ez a társadalom egésze szempontjából nagyon fontos, hiszen az alapellátásban bármiféle probléma eszkalálódik, akkor az mindnyájunk számára komoly következményekkel jár. Tehát amikor az alapellátási törvényben elkezdtünk gondolkodni, akkor az egyik nagyon fontos elem az volt, hogy üljünk le egymással, üljünk le a szakmai résztvevőkkel, döntően háziorvosokkal, házi gyermekorvosokkal, védőnőkkel, és találjunk olyan megoldásokat, amik a korábbiakhoz képest hatékonyabbak. Emellett fontos elem az, hogy a lakosság egészségi állapotában tapasztalható negatívumok miatt is olyan színhelyét kell találni a népegészségügyi törekvéseknek, ahol hatékonyan tud működni, ez pedig az alapellátás, és az alapellátás résztvevőit kell úgy megerősíteni és olyan helyzetbe hozni és olyan kompetenciákat adni, amely számukra ezt a feladatot elvégezhetővé teszi, és képesek lesznek rá. Ennek nagyon sok eleme elindult az elmúlt időszakban, de talán érdemes egy picit átgondolni azt, hogy miért fontos ez a kérdés. Általában, mikor népegészségügyről beszélünk, akkor még szakmai szervezetek megbeszéléseken is időnként szoktak legyinteni, hogy ez egy ilyen csodaszer, amikor azt mondjuk, hogy népegészségügy, és evvel próbálunk elfedni különböző problémákat. Egyértelműen látszik a magyar tapasztalatok, a jelenleg zajló európai uniós pályázatokból származó forrásból létrejövő praxisok, az úgynevezett svájci modellt megvalósító praxisok esetében, hogy sokkal hatékonyabb tevékenységet tudnak ellátni, ha megfelelő szervezéssel, együttműködéssel tudnak dolgozni. Ezt a népegészségügyi szemléletet, amely korábban a kormányzat által javasolt és a parlament által elfogadott jogszabályokban is megjelenik, kell levinnünk az alapellátás szintjére, és ott bevonni az ott dolgozókat, és létrehozni egy olyan intézményrendszert, amelynek az elemei már megvannak, de hatékonnyá kell őket tenni az elkövetkezendő időszakban. Ez a törvény igyekszik olyan keretet biztosítani azoknak az intézkedéseknek, amelyek mind a problémákra, mind pedig az előbb említett kihívásokra választ tudnak adni, és új szemléletet kíván meghonosítani, hiszen azokat kérdeztük meg, hogy mi a teendő, akik leginkább érintettek ebben. Akiket megkérdeztünk, azok a fiatal orvosok ‑ akik sok-sok statisztika és híradás ellenére nagyon sokan azért Magyarországon képzelik el a jövőjüket ‑ elmondták azt, hogy annak következtében, hogy látják, hogy emelkedik a háziorvosi praxisok finanszírozása, hiszen az elmúlt években 40 százalékkal nőtt ez a finanszírozás, de még mindig nem éri el azt a szintet, amely már azt a nagyságrendet jelentené, amikor biztonsággal lehet támaszkodni a rendszerre, hogyha ez az ütem folytatódik, és minden évben emelkedik a finanszírozás, és szakmailag és financiálisan is emelkedik a presztízse és biztosabbá válik ez a hivatás, akkor egyértelműen vállalnák a magyarországi háziorvosi rendszerben való részvételt, ha a praxist meg tudják szerezni, és abban segítséget kapnak. Jelen helyzetben azt tapasztaljuk, hogy bármilyen jó megoldások születnek – ugye, volt a praxisváltó program finanszírozása, volt olyan megoldás, amikor vissza nem térítendő támogatást kaptak azok a háziorvosok, akik ebben a rendszerben betöltetlen körzetekben vállaltak munkát ‑, ezek csak részmegoldást jelentettek. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt látjuk, hogy a rendszerszintű változás nem történt meg. Tehát rendszerszintű változtatásra van szükség ahhoz, hogy pótolni lehessen a nyugdíjba vonuló vagy már a praxisukat eladni képes háziorvosokat, házi gyermekorvosokat, de ugyanígy érthetjük a védőnőket is vagy a fogászatban dolgozó alapellátási dolgozókat. A megoldást ők is abban látják, és ez találkozott egy korábbi kormányzati és a parlament által is támogatott megoldással, amikor a gyógyszerészek számára egy kedvezményes támogatású hitelprogram indult el, hogy a tulajdont meg tudják szerezni a patikákban. (15.00)Ez volt az a kérés, illetve javaslat, hogy egy ilyen megoldásban kezdjünk el gondolkodni, hogy az állam adjon kamattámogatott vagy kedvezményes kamatozású hitellehetőséget a fiataloknak a praxis megvásárlására, és ebben az esetben nem a családi vagyon felélését vagy az eladósodást jelentő banki hiteleket kell felvenni, aminek egyébként például a legnagyobb problémája a fiatalok számára az volt, hogy ingatlanfedezetet kértek, ami nem mindenkinek áll rendelkezésre. Ezért a következő kérés és javaslat az volt, hogy az a bevétel, ami a tb-finanszírozásból háziorvosként megjelenik, és fix bevételként jelenik meg, ezt használhassák fedezetként és a kedvezményes hitel törlesztéseként. Az volt a javaslat, hogy amennyiben ezeket tudja az állam biztosítani, akkor a megkérdezettek több mint fele azt mondta, hogy akkor igencsak átgondolná, hogy a magyar alapellátásban tudna dolgozni és lenne is kedve hozzá.Emellett a szakmai presztízs megőrzése nagyon fontos, hiszen azt is elmondják a fiatalok és a háziorvosok, hogy számukra nagyon fontos lenne, hogy ha más szakképzettséggel is rendelkeznek, mint a háziorvosi szakképzettség, akkor szakorvosi tevékenységet is tudjanak végezni az adott területen, aminek nemcsak számukra, hanem a lakosság számára is nagyon fontos hozadékai lennének. Ezért javasoljuk a törvényben azt, hogy aki ilyen szakképzettséggel, más szakképzettséggel rendelkezik, annak legyen lehetősége a mostaniaktól eltérően szakrendelés vagy szakorvosi szerződés megkötésére az Egészségbiztosítási Pénztárral.A következő elem, amelyben megállapodtunk, hiszen ezek az egyeztetések hosszú-hosszú időn keresztül folytak, az, hogy valamiféle olyan rendszert, egy, a jelenleginél hatékonyabb ösztönző rendszert kellene létrehozni, ahol azt a célt, hogy az alapellátásban minél több definitív ellátás történjen és a betegek minél nagyobb száma tudjon lakóhelyhez közel gyógyulni és a végleges gyógyulást a háziorvos részéről megkapni vagy a végleges terápiát, ezért javasoltuk azt, hogy egy elszámolási rendszer jöjjön létre a társadalombiztosítási ellátások tekintetében, és minden évben a háziorvosok, házi gyermekorvosok részére kerüljön egy elszámolás az általuk a szakellátásba történő beutalás, a szakellátásban történő ellátások vonatkozásában, és amennyiben ennek pozitív a szaldója ‑ természetesen megfelelő orvosetikai, betegjogi és az egészségi állapotra és a munka minőségére tekintettel is ‑, egy olyan megoldást találni, amelyből a háziorvosok is részesülhetnek és a megtakarításokat a fejlesztésekre, a rendelők fejlesztésére fordíthatják.Úgyhogy nagyjából ez volt az a négy-öt javaslat, amit kaptunk a háziorvosi rendszerből, hogy hogyan lehetne javítani azon a problémán, ami, még egyszer mondom, évtizedeken átívelő probléma a különböző területeken, a praxisok kiürülése vagy a betöltetlen praxisok száma. Azt, hogy idősödnek a háziorvosok, ezt nem tudjuk megállítani, és ebben az esetben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megoldásokat tudjunk találni.A másik olyan fontos kérdés, amelyet ebben a törvényben szerettünk volna vagy szeretnénk megoldani, az pedig az, hogy azokat a prevenciós, népegészségügyi feladatokat, amelyeket csak ezen a helyszínen lehet ellátni, hogyan tudjuk támogatni, hogyan tudjuk hatékonnyá tenni, hogyan lehet összekapcsolni az országos szerveket, a kormányhivatalokat és az újonnan létrehozott egészségfejlesztési irodákat az önkormányzatokkal, a háziorvosokkal, a házi gyermekorvosokkal, a védőnőkkel. Ezért javasoljuk azt, hogy egy egységes népegészségügyi intézményrendszer jöjjön létre, amely kapcsolódik mint módszertani központhoz, az Országos Tisztifőorvosi Hivatalban működő Nemzeti Egészségfejlesztési Intézethez, a területen működő egészségfejlesztési irodákhoz, a kormányhivatalokhoz, az önkormányzatokhoz és az alapellátás résztvevőihez, és ebben az esetben tudunk hatékonyabban szűréseket végrehajtani és nagyobb számú páciensnél tudjuk olyan korai stádiumban esetleg a betegségeit felfedezni, az életét megmenteni, mint a korábbiakban. Ennek nagyon jó példái vannak jelenleg. Több olyan program elindult, amelynek eredményeképpen azt tudjuk elmondani, hogy ez az út jó út, a háziorvosok, a háziorvosi praxisokban dolgozó asszisztensek és a védőnők bevonása a prevenciós tevékenységbe, a szűrésekbe egyértelműen pozitív. Most zárult egy nagy program, amikor is a védőnők esetében a méhnyakrákszűrésben történt képzés, bevontuk őket ebbe a rendszerbe, és ezáltal a legelmaradottabb, leghátrányosabb részein az országnak is, a kistelepüléseken tudunk elérni olyan hölgyeket, akik korábban nem vettek részt ezeken a szűréseken, s ezáltal sokan, évente több mint 400-an ebben a betegségben elhaláloztak. Az emlőszűrés esetében, az emlőrákszűrés esetében is a háziorvosok asszisztenseit szólítjuk meg, akik párhuzamosan fogják kapni a behívólevelet a pácienssel, és őket kérjük arra, s nemcsak kérjük, hanem ezt anyagilag is dotáljuk, hogy vegyenek részt a meggyőzésben, hiszen az átszűrtségi arány akkor lehet megfelelő, és szintén akkor tudunk életet menteni. Elindult egy nagy program, és ennek a törvénynek elég generális része a prevenció és a szűrések kérdése, amelyben több mint 10 ezer esetet ismerünk már, és 27 ezer együttműködő behívó történt, ez a vastagbélrák szűrése, ami Magyarországon kezd a legrettegettebb népbetegség lenni, és ebben elindult egy pilotprogram Csongrád megyében háziorvosok bevonásával, megfelelő anyagi háttérrel. Rendkívül sikeresnek tűnik, hiszen több mint 50 százalékos az együttműködési arány, ami egy induló programnál nagyon fontos, és megszülettek azok a tapasztalatok, amelyek azt mutatják és azt bizonyítják, hogy ebben az évben el tudjuk indítani az országos bevezetést, ami nemcsak az egészségügy, hanem, úgy gondolom, a társadalom életében is egy nagyon fontos elem lesz, hiszen nagyon kevés ország képes arra Európában is, hogy ilyen nagy szűrőprogramokat el tudjon indítani, erre a források is rendelkezésre állnak, és most már a tapasztalat és a tudás is.(15.10)Tehát az alapellátásnak ezt a típusú megközelítését és szervezését tartalmazza a törvényünk, amellett, hogy biztosan szóba kerül majd az, hogy sok esetben ez a törvény kerettörvényként működik, és több olyan kérdésben kormány- vagy miniszteri rendelet megalkotása szükséges, amit szeretnék így előre is említeni, hogy ennek mi az oka.Ennek az az oka, hogy azt tapasztaljuk, hogy maga az alapellátás is körülbelül tíz törvényben van jelenleg, és éppen múltkor salátatörvényt tárgyaltunk, ami nem egy szerencsés dolog. Ezért csak azokat a kérdéseket, amelyek idáig is törvényben voltak szabályozva, vagy olyan generális, fontos és az általános működésre nagy hatással lévő, és amit nem szeretnénk, ha sűrűn változna, azokat a kérdéseket emeltük be, illetve a feladatok meghatározását emeltük be ebbe a törvénybe, és a különböző területek részletes szakmai szabályait, amiről egyébként most is vannak akár kormányrendeleti, akár miniszteri rendeleti szabályozások, ezeket egységesen, egy rendeleti csomagban fogjuk meghatározni, természetesen figyelembe véve minden olyan javaslatot, ami egyébként akár itt is elhangzik, vagy akár a korábbi egyeztetéseken elhangzott. Fontos kérdés az, hogy az eredeti koncepció nem változik, amely arról szól, hogy az önkormányzatok is aktívan vegyenek részt az alapellátás szervezésében, a feladat címzettjei az önkormányzatok maradnak, azonban nagyobb segítséget, illetve egy nagyobb állami részvételt is jelez ez a törvény és szeretne megvalósítani azzal kapcsolatban, hogy abban a bizalmi hiányban, ami létrejött a háziorvosok és az önkormányzatok között nagyon sok helyen, valamiféle békéltetői, de jogszabályi háttérrel rendelkező békéltetői státust kapjon az állam, és azokat az eltérő jogviszonyokat, eltérő eljárási rendeket tudjuk kezelni az országban. Ennek például a törvényjavaslatban is vannak elemei. Egységes szerződésrendet szeretnénk, ami nagyon régi kérése egyébként nemcsak az alapellátásban részt vevőknek, hanem az önkormányzatoknak is. Például a rendelőhasználattal, az ingatlanhasználattal kapcsolatos egységes és kógens szabály bevezetése, hogy kinek mi a feladata, vagy például olyan, korábban vagy még jelenleg is fennálló problémának a kezelése, amikor az önkormányzat mint szolgáltató biztosan jó szándékkal és jóindulattal folyósítja azokat a jövedelmeket, amiket az államtól arra a feladatra kap, azonban sok esetben találkozunk ezzel ellentétes gyakorlattal is, főleg például a védőnők esetében, ahol a bérkiegészítések, bérpótlékok nem mindig jutnak el megfelelő módon az érintettekhez. Itt egy olyan új rendelkezést javaslunk a törvényben, ami arról szól, hogy az önkormányzatnak minden hónapban el kell számolnia az alapellátásban dolgozók irányában, amennyiben ő a szolgáltató, hogy mire költötte azt a pénzt, amit az államtól erre kap.Fontos a minőségi munka szempontjából az, hogy amellett, hogy ilyen önálló szakemberekként dolgoznak és dolgoztak a háziorvosok ‑ és ez így is jó ‑, azonban a képzésben, továbbképzésben, az ellátások megszervezésében fontos az, hogy egységes szemlélet alakuljon ki, ezért a kollegiális szakmai vezető, háziorvos intézményét, ugyanúgy, mint a védőnők, a gyermekorvosok esetében úgynevezett országos főháziorvosi pozíciót szeretnénk bevezetni, amely járási szintre lebontva tudja segíteni és irányítani a háziorvosok szakmai munkáját. Egy fontos kérés, ami nem ennek a törvénynek a része, de szimbolikus jellegű, hogy a háziorvosok és a házi gyermekorvosok nagyon régóta kérik azt, hogy legyen lehetőségük az iparűzési adó alóli mentességre, hiszen folyamatosan úgy gondolják és azt érzik, hogy számukra ez egy olyan adókivetés, ami nem méltányos. Ez a kérés meghallgatásra került, és úgy tudom, hogy olyan módosító javaslat született a Törvényalkotási bizottság ülésén, ami nemcsak a háziorvosok, hanem a vállalkozó védőnők számára is lehetővé teszi azt, hogy az önkormányzatok elengedjék az iparűzési adót. Úgy gondolom, hogy ez egy jó lépés, és az önkormányzatok is erre hajlandóak információink szerint. Tehát összefoglalva: felmerült az, hogy miért kell erről törvényt hozni. Azt hiszem, hogy amit elmondtam az első néhány mondatban, az talán indokolja azt, hogy az alapellátásról érdemes törvényi szinten gondolkodni, hiszen mindnyájunk érdeke az, hogy megoldásokat tudjunk találni arra, hogy hogyan lehet megújítani, megfiatalítani, új szakemberekkel feltölteni az egészségügyi alapellátásunkat. Itt gondolok a védőnőkre ‑ holnap lesz a százéves emléknap ‑, és számukra is mind kompetenciában, mind pedig szakmai presztízsben előrelépést jelenthet a törvény. Azonban, ahogy elmondtam, még sok-sok feladat lesz ezzel kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk akár rendeleti szinten, akár más törvények módosításával ezt a célt elérni, hogy egy erős és korszerű egészségügyi alapellátása legyen az országnak, hiszen ez nemcsak arról szól, hogy legyenek betöltve a körzetek, legyen elég szakember, hanem arról fog szólni, hogy egy új szemléletben az állam és az alapellátás résztvevői olyan népegészségügyi célokat fognak szolgálni, amelyek az egész társadalom számára fontosak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. MOLNÁR ÁGNES, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a tény, hogy az alapellátásról szóló törvény vitája elkezdődött ma a parlamentben, egyfajta bizonyíték. Bizonyíték arra, hogy a kormányzat valóban prioritásként tekint az egészségügyi alapellátásra, és annak alapvető szabályairól önálló törvénytervezetet alkot. Ezzel a terület presztízsét jelentősen növeljük.A közfinanszírozott állami egészségügyi rendszer alapköve az alapellátás. A legtöbb orvos-beteg találkozás itt történik, és itt történik a megelőzés, az ellátás és a gondozás mindhárom eleme is. Az is tény, hogy mindennek nemzetgazdasági szempontból is jelentősége van. Ha ugyanis az alapellátást erősíteni tudjuk, azzal szakrendelőink és kórházaink terhelését csökkentjük, ami pedig betegeknek, orvosainknak és a költségvetésnek is egyaránt kedvező.A legújabb OECD-adat alapján ‑ az ország­jelentésre gondolok, az is kimondja ‑ az egészségügy sajnos kórházközpontúvá vált. (15.20)Ezt a kórházközpontúságot mindenütt csökkenteni kell. Arányaiban Magyarországon az OECD-országok átlagaihoz képest sokkal több a kórházban töltött napok száma. Néhány évvel ezelőtt pontosan láthatóak voltak az alapellátásnak, ezen belül a háziorvosi ellátásnak a legfőbb problémái. A háziorvosok növekvő korfája, a sok, tartósan betöltetlen praxis és az alulfinanszírozottság mind problémaként jelentkeztek, amivel a kormányzatnak szembe kellett és sajnos még ma is szembe kell nézni. A 2011-ben elfogadott Semmelweis-terv is az ellátórendszer kulcselemének tekinti és prioritásként kezelte az alapellátást. Engedjék meg, hogy idézzem a legfontosabb, ezzel kapcsolatos célokat: erősíteni fogjuk a háziorvosi, házi gyermekorvosi hálózat képességét és érdekeltségét a helyben befejezett ellátások arányának növelésére. Vissza kívánjuk állítani és vissza akarjuk adni az alapellátásban dolgozók munkájának értékét. Jelentősen növeljük a jövő szakemberei számára az alapellátás adta lehetőségeket. A praxisjog megújításával segíteni kívánjuk a fiatalok praxishoz juttatását. A 2010-es kormányváltás után a kormány hozzákezdett az alapellátás megújításához, és azóta figyelemre méltó lépések következtek be. Több körben is sikerült emelni a finanszírozást, amely a háziorvosok mellett a házi gyermekorvosokat, iskolaorvosokat, védőnőket és a területi ellátást végző fogorvosokat egyaránt érintette. Praxisváltó programmal segítettük a fiatal háziorvosok pályakezdését. 2014-ben több mint 3 milliárd forint többlet jutott eszköztámogatásra, 750 millió forint a tartósan betöltetlen praxisok betöltésének támogatására. 2012-től a háziorvosoknál egy pontozási rendszeren alapuló, kiegészítő finanszírozást vezettünk be az úgynevezett indikátorrendszerre alapozva.Az eszközfinanszírozási támogatás az ellátás színvonalát és hatékonyságát erősíti. E célra 2012-ben 12,7 milliárd forint állt rendelkezésre. Ugyanakkor 2014-re az is világossá vált, hogy bár sok minden történt ezen a területen, ennél is többre van szükség, tovább kell lépnünk. Az „Egészséges Magyarország 2014-2020” egészségügyi ágazati stratégia is kormányzati prioritásként jelöli meg az egészségügyi alapellátás új alapokra helyezését, összhangban a Semmelweis-terv prioritásaival. Az alapellátás prevenciós kapacitásának javítására új programokat indítottunk; az alapellátás-fejlesztési modellprogramra vagy az egészségfejlesztési irodák kiépülő rendszerére gondolok. 2014 óta a korábbinál nagyobb mértékben sikerült növelni a terület költségvetési finanszírozását is. Tavaly 10 milliárd forint többletforrás érkezett az alapellátásba, leginkább az alapellátáson belül felmerült fejlesztési igények kielégítésére. 2015. januártól minden területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosi, házi gyermekorvosi praxis havi 130 ezer forintos plusztámogatást kap, amelyet a rendelők fenntartási költségeire fordíthatnak, tehát ez voltaképpen rezsitámogatást jelent. Örömteli az is, hogy a 2016. évi költségvetési tervezetben is 10 milliárd forinttal bővül az alapellátás finanszírozására rendelkezésre álló összeg. Tisztelt Képviselőtársaim! A tény az, hogy 2010-ben a háziorvosi, a háziorvosi ügyeleti ellátásra nem költöttek többet a szocialista kormány idején, mint 77,9 milliárd forintot, ezzel tervezték 2010-ben az alapellátás költségvetését, a háziorvosi ellátás költségvetését. Ez jelenleg a 2016-os költségvetésében 117 milliárd. Ez több mint 50 százalékos növekedés. A védőnői szolgáltatásra szánt összeg tekintetében a 2010-es költségvetés tervezési adata 17,9 milliárd, jelenleg 22,4 milliárd. Ez 25 százalékos növekedés. Ha összességében nézzük az összes területet, az alapellátásra ‑ tehát, ami a háziorvosi, gyermekorvosi, iskolaorvosi, védőnői területet jelenti - összes­ségében 2010-hez képest 40 százalékkal több pénzt fordít a kormány. Úgy gondolom, ez kiemelkedő mértékű növekedés.Emellett szeretném kiemelni azt is, hogy nemcsak a központi költségvetésből, hanem uniós és nemzetközi projektekből is érkeznek többletforrások az alapellátásba. Felsorolásszerűen mondanám csak, mert államtitkár úr már említette mindegyiket. A svájci modellprogram keretében 24 alapellátási praxis bevonásával 4 praxisközösség került kialakításra; megelőzés, krónikus betegségek gondozása a feladata, az összege 3,5 milliárd. A második fejlesztési programban, amely 800 háziorvos, körülbelül 800 praxisnővér és 300 egészségügyi szakdolgozó, valamint több ezer páciens bevonásával zajlik, ahol az alapellátási modell kidolgozásra kerül, ott 2 milliárd forinttal támogatja az alapellátásban működő egészségügyi dolgozók munkáját a projekt. A harmadik program a kora gyermekkori kiemelt projekt, amely gyakorlatilag 600 ezer hétéves kor alatti gyermek rendszeres és korszerű szűrővizsgálatát jelenti, 4 milliárdos támogatással folyik. A pilotjelleggel induló védőnői méhnyakszűrési vizsgálat és a vastagbélszűrési vizsgálat keretében ‑ amely országos jelentőségűvé terjed ki, amiről részletesen beszélt államtitkár úr, és azt kell mondani, hogy Magyarország ebben Európában példaértékű, ilyen program talán még sehol nem indult, csak Magyarországon ‑ országos kiterjedésű, óriási program valósulhat meg 6 milliárdos fedezettel, amelyet biztosítunk a program végrehajtásához. A 2014-20-as időszakban még további komoly források érkeznek az alapellátás fejlesztésére uniós forrásból is. A tavalyi évben lépések történtek és történnek jelenleg is a tartósan betöltetlen körzetek problémájának a csökkentésére. 12 hónapja betöltetlen háziorvosi körzetekre hirdettünk meg letelepedési segéllyel pályázatot, 38 körzetet tudtunk betölteni, 6 és 10 millió közötti nettó támogatási összeggel. Most, azután, hogy a kormány 2015 májusában elfogadta az alapellátási koncepciót, az egészségügyért felelős államtitkárság új alapellátási törvénytervezete van itt előttünk. A kormány az egészségügyi alapellátási rendszer felülvizsgálatáról és az azzal összefüggő feladatokról szóló határozatában felhívta az emberi erőforrások miniszterét, hogy vizsgálja felül az egészségügyi alapellátás rendszerét, és tegyen javaslatot az átalakítás irányaira. A megjelölt célok között szerepelt az alapellátási rendszer működőképességének, fenntarthatóságának szakmai és finanszírozási megerősítése, a háziorvosi kapuőri szerep erősítése és természetesen a betegellátás színvonalának a javítása is. Az e célok eléréséhez vezető út első lépése az, hogy külön törvény létrehozására tesz javaslatot az egészségügyi alapellátásra vonatkozóan. Nagyon fontos az a rendelkezés, amely rögzíti, hogy továbbra is az önkormányzatok kötelező feladata marad a háziorvosi és a házi gyermekorvosi ellátás, a fogorvosi alapellátás, az alapellátási ügyelet, a védőnői ellátás és az iskola-egészségügyi ellátás. Az alapellátási körzetek kialakítása is az önkormányzatok feladata, azonban a körzetek kialakításánál ki kell kérni a felelős módszertani intézet véleményét, ez az intézet nemrég jött létre, ez a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet.Pontosítja a törvénytervezet a feladatátadási szerződést, a nyilvántartás-vezetést a körzetekre vonatkozóan, az ügyeletek szervezését, a rendelők ingyenes biztosítását és azok karbantartását, felújítását, s nagyon fontos, hogy milyen jogviszonyban látják el akár az orvosok, akár a védőnők a szolgálatukat.A törvényben világosan felsorolva külön-külön megtalálhatjuk a háziorvosi, fogorvosi, védőnői, iskola-egészségügyi ellátás főbb feladatait, sőt érdekes elemként hozzákapcsoljuk a hozzá tartozó foglalkozás-egészségügyi szolgálat munkájáról szóló szabályozást is. (15.30)A háziorvosok esetében mindenképpen kiemelkedő két változás. Az egyik, hogy bevezetésre kerül a kollegiális szakmai vezető háziorvos intézménye a rendszer egységessége és hatékonyságnövelése érdekében. Egyetértek államtitkár úrral, hogy az önállóság megőrzése mellett szükség van egyébként egy összefogó szakmai felügyeletre is. Ennek az elmúlt években sajnos láttuk a negatív következményeit. A kollegiális szakmai vezető háziorvosok járási, illetve országos szinten működnének. Az országos kollegiális szakmai vezető háziorvos pedig a már említett Nemzeti Egészségfejlesztési Intézeten belül tevékenykedne. A háziorvosok mellett egyébként a védőnők rendszerében is egy hasonló rendet vezetnénk be. Az országos szakmai vezető védőnő kezdje el a működést.A másik idetartozó módosulás egy nagyon fontos kompetenciabővülés. Lehetőség lesz arra, hogy ha a háziorvos a meglévő szakképesítésen kívül egyéb szakvizsgával is rendelkezik, az OEP-pel kötött szerződés birtokában ezt a szakmáját is tudja gyakorolni, finanszírozottan. A háziorvosok számára bevezetésre kerül egy pozitív ösztönző annak érdekében, hogy a betegek minél nagyobb hányada már az alapellátásban ellátásban részesüljön. Ezért, ha kimutatható, hogy a háziorvosok beutalási rendjéből következően pozitív különbség mutatkozik a szakellátásban, ezt a megtakarítást a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó meghatározott fejlesztésekre lehessen felhasználni. A törvény arról is rendelkezik, hogy ha az önkormányzat minősül egészségügyi szolgáltatónak, tehát a finanszírozást ő kapja meg, akkor annak felhasználásáról az érintett egészségügyi dolgozókat havonta tájékoztatni kell. Nagyon fontos, hogy nemcsak az egészségügyi salátatörvényben, hanem ebben az alapellátási törvényben is jelen van a népegészségügyi szemlélet, és elsősorban arra az intézkedésre gondolok itt, amellyel kedvezményekkel lehet ösztönözni a szűrővizsgálaton történő részvételt, ezt részletesen már kifejtette államtitkár úr.Vannak olyan rendelkezések, amelyek a praxisjog megszerzését könnyítik. Ezek nagyon fontosak, a finanszírozás keretében kapott összeg a praxisjog megszerzése érdekében is felhasználható, ezenkívül fontos módosítás, hogy a kormány felhatalmazást kap arra, hogy a felvett hitelhez kamattámogatási rendszert dolgozzon ki, és még egy pozitív intézkedés nem utolsósorban ‑ amelyet azonban a tervezett jövő évi adótörvények között találunk -: az önkormányzat döntése alapján lehetőség nyílik háziorvosok, házi gyermekorvosok, fogorvosok iparűzésiadó-mentessé­gére.Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alapellátási törvény egy kerettörvény, egy olyan keret, amely a kapcsolódó részletszabályokkal, valamint az egészségügyi alapellátás megerősítésének a koncepciójával erősíteni fogja az alapellátási rendszert, és ennek eredményeként egy megbecsültebb alapellátási rendszer felé haladunk, amely az egész ellátórendszer és a betegek érdekeit fogja szolgálni.Ezért azt gondolom, hogy teljes mértékben támogathatónak tartom az új alapellátási törvényt és ezzel együtt ennek az alapellátási rendszernek a megerősítését. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tölteném az időt azzal fölöslegesen, hogy azt bizonygatom, hogy mennyire fontos eleméről van szó az egészségügyi rendszernek, amikor az alapellátásról és a háziorvosokról beszélünk az elénk letett törvény kapcsán. Pusztán csak azt szeretném megjegyezni, ami számomra hiány volt, hogy államtitkár úr csak az elöregedést említette, mint egy nagyon fontos tényezőt, amire figyelemmel kell lenni. Én mellétenném a betöltetlen praxisok ügyét is. Azért, mert... (Dr. Zombor Gábor: Mondtam.) Ha államtitkár úr ezt mondta, mint ahogy jelzi nekem, akkor valószínű, hogy én voltam ebben figyelmetlen.Ugyanakkor szeretném leszögezni azt a, hogy is mondjam, eléggé mozdíthatatlan álláspontunkat, hogy a finanszírozásnak egy jó pályára helyezése elengedhetetlenül szükséges. Tehát én nem hiszek ezekben a csöpögtetett tízmilliárdokban, mert rendszerszerűen nem változtatja meg a háziorvosok helyzetét, ugyanakkor azt tartanám nagyon fontos­nak, hogy egy kiszámítható és lényegesen növekvő finanszírozási pályára álljanak rá.Sokat meditáltunk azon magunk között, hogy vajon érdemes-e kiszakítani az egészségügyi törvényből külön a háziorvosokat és az alapellátást és az alapellátásra külön törvényt alkotni. Én önmagában a külön törvényt nem tartom egy teljesen elvetendő dolognak. Rendben van ez, ha fontosságának megfelelően akarjuk ezt a területet kezelni. Ugyan­akkor, mint ahogy államtitkár úr jól sejtette, azzal nem nagyon vagyunk kibékülve, hogy kerettörvényként különféle rendeletekkel akarják majd feltölteni vagy tartalommal megtölteni az elénk letett tervezetet. Egy esetben talán békülékenyek lennénk ebben, ha ezeket a rendelettervezeteket, régi jó szokásához híven a parlamentnek, látnák a képviselők. Én rettentően kíváncsi lennék rá. Ha államtitkár úr végiggondolja azt, hogy milyen lényeges területeken óhajtanak majd rendeletként bevezetni szabályokat, akkor bizonyára megérti azt, hogy minimálisan szakbizottság előtt ezeknek szerepelniük kellene. Hiszen önmagában a kerettörvényre való rábólintása vagy nem rábólintása a parlamentnek még nem jelenti azt, hogy mindent tudunk, hogy mi fog történni ezen a terepen, és úgy gondolom, hogy például olyan esetben, ami számomra egyébként egy eléggé érdekes szabályozás a 4. §-ban, hogy úgy gondoljuk, hogy a szűrés fontos; úgy gondoljuk, és majd különféle kedvezményeket akarunk a rendszerbe építeni, hogy a nem kötelező szűrések működjenek. Ez az egyetlen mondat számomra egy talány.Én ezzel nemigen békülnék ki a mostani helyzetében, mert ha az államtitkárság kommu­nikációjából következtetni akarok, akkor az is beleférhet ‑ és javítson ki, államtitkár úr, ha ez nem fér bele ‑, hogy a várólistákon és az előjegyzési listákon előnyöket kapjanak a betegek. Ez nekem nem fér bele. Nem fér bele azért, mert van olyan beteg, aki fizikailag, anyagiak okán és a földrajzi helyzete kapcsán nem fog eljutni a nem kötelező szűrésekig. De azért csípőprotézis mégiscsak kellene neki is, és ő az idők végezetéig nem fog ilyet kapni, mondjuk, Szabolcs vagy Borsod zsákfalvaiban.Ezért tehát az előjegyzési és várólistákkal kapcsolatos elképzelések ‑ nem szerepel a törvény­ben, tudom, lehet majd rá mondani, de mégiscsak ott van a kommunikációban ‑, szóval, ezek az elképzelések számunkra nem elfogadhatóak. Nem kell ezekkel a listákkal variálni, szóval nem kell surranópályákat teremteni és megkülönböztetni beteget! Beteg-beteg, a várólistákat meg csökkenteni kell, meg pláne az előjegyzési listákat, mert most már azok is kezdenek feltorlódni.A másik ilyen érdekes passzusa ennek a tervezetnek az, hogy próbálja rávenni a háziorvost arra, hogy a szakellátásba minél kevesebb beteget küldjön. Az alapötlet rendben van, tehát számomra is teljesen elfogadható. Ha meg lehet gyógyulni a belépésnél, akkor gyógyuljon meg a tisztelt beteg. Ugyanakkor azért szeretném ebben is látni a részletes szabályozást, merthogy ebben is vannak buktatók. Arra ösztönözni a háziorvost, hogy gyógyítsa meg már ő a hozzá betérő beteget, ez rendben van, de ha arra ösztönözzük, hogy semmiképpen ne küldje szakellátásba, az már nincs rendben, és ezért a részletes szabályok itt perdöntőek lesznek. Tehát bizonyára államtitkár úr meg fogja érteni, és önök is, tisztelt képvi­selőtársaim, hogy ezeknek a részletszabá­lyoknak fantasztikus szerepe lesz abban, hogy mi történik majd ebben a rendszerben.Érdekes konstrukció a praxisjog megszerzésénél a fedezetként felhasznált finanszírozás. Ez egy érdekes ötlet. Nekem első körben a patika jutott eszembe, merthogy ott a megvásárláshoz ez a hitelrendszer konstrukciójában jó volt. Azért mondom csak, hogy konstrukciójában, mert ha most államtitkár urat megkérdezném, hogy hányan éltek ezzel a lehetőséggel, én úgy tudom, hogy nem túl sokan. Tehát mintha mégsem lett volna olyan kapós ez a hitellehetőség, és mégis mindenki el akarta kerülni azt, hogy ő eladósodjon ebben a rendszerben. De ennek ellenére az, hogy állami finanszírozást, leendő állami finanszírozást használjunk fel fedezetnek, önmagában egy érdekes ötlet. Én itt is kíváncsi lennék rá, hogy akkor ez hogyan fog alakulni. Ugyanis egy leendő finanszírozásra megkötött hitelszerződést számomra is elég újdonság lenne elolvasgatni, hogy akkor abban valójában mi van, és a finanszírozó bank, mondjuk, erre mit mond.Az iparűzési adó esetében régi vágya volt a háziorvosoknak, hogy ez ne legyen.(15.40)Félreértés ne essék, egyetlen háziorvost sem fog megváltani, hogy nem fizet iparűzési adót. Sőt, ha az önkormányzatokkal jó viszonyban voltak, és kedvezni akartak, már találtak arra formát vagy valami módot, hogy ez ne legyen. Én egyvalamit ötletként még hozzáfűznék ehhez: ha valóban egy kicsit javítani akarjuk a komfortérzetüket, akkor a parkolást lehetne még az önkormányzattal kapcsolatos ügyek mellé felvenni, mert számukra ez is lényeges, különösen azokban a nagyvárosokban, ahol ez problémát jelent egyébként is.Én mindent elhiszek Molnár Ágnesnek, amit elmond, ugyanakkor az ügyeleti díjak esetében az önkormányzatok folyamatosan jeleznek vitákat a háziorvosok és az önkormányzatok viszonyában. Ez a terület nincs elrendezve, ezért tehát én ebben külön kitérnék arra, hogy itt kötelezettségek legyenek, mert folyamatosan háborúban állnak egymással jó néhány helyen önkormányzatok és háziorvosok. Ami pedig a szakképzettséget, illetve a szakképzettség használhatóságát terjeszti ki a háziorvosoknál, a magam részéről úgy gondolom, ez teljesen rendben van, különösen, ha finanszírozás is társul mellé, ahogy államtitkár úr elmondta.Ennyit szerettem volna elmondani, és átadnám a szót képviselőtársamnak. A magunk részéről természetesen fogunk beadni módosító indítványokat a tervezethez. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ott folytatom, ahol Tukacs István képviselőtársam abbahagyta, én ugyancsak az elejére ugranék. Ahogyan államtitkár úr elmondta, ez egy több részből, több fejezetből álló munka első lépése, és nagyon sokszor hallottuk ma azt a két kifejezést, hogy keret és koncepció. Viszont azt szeretném, ha meg tudnánk ismerni azt a koncepciót, amit most felvázolt államtitkár úr. Azt mondom, hogy annak nagyon sok olyan eleme van, amivel persze egyetértenénk, van olyan eleme, amit pontosítanánk, van olyan eleme, amivel nyilvánvalóan vitatkoznánk. De amit államtitkár úr mondott, abból viszont azt le lehetett szűrni, hogy nagyon sok helyütt van olyan, ahol ez a koncepció nem feltétlenül találkozik ennek az új jogszabálynak a rendelkezéseivel.Nyilván egyetértek Tukacs István képviselőtársammal, nem biztos, hogy külön törvényben kell rendelkezni ezekről a kitűzött célokról, talán ennyit mondhatnék. Hiszen ez egy annyira tág keret, amit majd önök valahogyan megtöltenek tartalommal, ahol mi a részleteket nem ismernénk meg. Ha önmagában ez egy koncepció, akkor biztos, hogy nem kell erről külön törvényt alkotni.Egy-két dolgot kiemelnék én is. Az első, ahogyan államtitkár úr is mondta, háziorvosaink, gyermekorvosaink, házi gyermekorvosaink egyharmada 60 év fölötti. Emellett önök bevezetik ezt a rendszert, ahol vékony jégen járva azt mondják nekik, arra ösztönzik őket, hogy ne küldjék a betegeket szakellátásba. Aki 60 éves elmúlt, és általában eddig úgy gyógyított, hogy kórházi szakellátási háttér van a háta mögött, akkor ezt a szakellátási hátteret nem elvenni, de legalábbis erre ösztönözni, és örülök neki, hogy államtitkár úr itt felsorolta az orvosetikai, a szakmai, a betegjogi és a beteg érdekeit, tehát ez nem egy ilyen bonus-malus rendszer lesz. Legalábbis bízom benne, hogy a részletszabályok azért idáig majd nem egyszerűsödnek le. Mégis azt gondolom, hogy ennek gyakorlata, még akkor is, ha ezt helyesen fogják szabályozni, nagyon nehezen fog találkozni akár a háziorvosok, akár a betegek akaratával.Szerintem azzal egyetérthetünk, ha ezek az egyeztetések lefolytak, és nyilván lefolytak, ha államtitkár úr beszámolt róla, szerintem abban nincs vita, hogy a fiatal orvosok itthon maradnának, ha a szakmájuk nagyobb presztízsű lenne és a több finanszírozást kapnának. Ebben nincs vita. Mi azt hittük, és úgy gondolom, hogy az orvostársadalom is azt hitte, hogy ez a javaslat majd ezt fogja célozni, nem pedig 10 milliárd forinttal toldozni-foldozni. Ez az összeg ahhoz kevés, hogy bármilyen reformot elindítson, no pláne, végigvigyen, még akkor is, ha ez több költségvetési évben is meg fog jelenni. Ide sokkal nagyobb forrást lehetett volna átcsoportosítani.Nem olyan régen vagyunk túl a költségvetés vitáján, akkor lehetne ott még találni forrást. Az MLSZ 7,1 milliárdból fog a következő évben gazdálkodni, és öt budapesti futballcsapatnak is adunk még működésre 5,5 milliárdot, ez már több, és csak a futballról beszéltem, mint amit egyébként itt az alapellátás megszilárdítására fordít a kormányzat. Úgy gondolom, ebben van egyfajta aránytévesztés. Talán még időben vagyunk, még nem fogadtuk el a jövő évi költségvetést, az ideit is biztosan lehet módosítani. Ha így módosítják, mi is támogatni fogjuk. Akkor talán meg lehetne találni azokat a megfelelő arányokat, amelyekre gondolnak. Tukacs Istvánhoz kapcsolódva én is nagyon kíváncsi leszek arra, hogy ha egy OEP-finanszírozási szerződést a fedezetként felajánlanak egy banknak, akkor mi fog szerepelni abban a hitelszerződésben. Ha önök is beismerik, és 10 milliárd forinttal többet adnak majd az alapellátás finanszírozására, akkor miért gondolják, hogy a béreken és a rezsin kívül még egy hiteltörlesztésre is elég lesz? A kettő között, úgy gondolom, van egy olyan ellentmondás, amit érdemes feloldani. Nem biztos, hogy részletszabályokkal, én úgy gondolom, ezt számokkal lehet feloldani. Tessék oda nagyobb számot írni, és akkor mindenki nagyon jó szívvel támogatja minden fiatal orvos vágyát, amikor úgy érezhetné, hogy nagyobb presztízsű munkát végez, olyan finanszírozással, amellyel ezt meg is tudja oldani.A kerettörvényjelleggel, ahogyan már mondtam, nekünk van problémánk, és nagyon kíváncsiak leszünk a részletszabályokra. Még egy gondolatot emelnék ki, amit államtitkár úr mondott. Azt mondta, hogy be kell vonni a dolgozókat, létre kell hozni azt az intézményrendszert, amelynek egy része már létre is jött, ahhoz, hogy ezeket a problémákat meg lehessen oldani. Ehhez képest április 1-jén az országos alapellátási intézetből egy főosztály lett; egy olyan főosztály egyébként, ahová az önkormányzatoknak kell fordulni ahhoz, ha praxist akarnak létrehozni a településükön, viszont ezt a praxist már nem ez a főosztály, nem is a korábbi intézet fogja majd nyilvántartani, hanem az ÁNTSZ.Erről már többször beszéltünk, hogy amikor alsó, közép- és felső szinten, úgy az igazgatásban, mint szakmailag folyik egy átalakítás, ahol többször hallunk egy olyan koncepcióról, amit még senki nem látott ‑ és nekem az az érzésem van, hogy sokkal nagyobb ambícióval vágtak neki ennek a törvénynek, államtitkár úr, meg az átalakításoknak is, mint amennyi idekerült, és valószínűleg sok javaslat a kormányzati és a minisztériumi egyeztetéseken elvérezhetett, és ezért most egy kicsit csalódást okozó javaslat került ide elénk ‑, akkor azt érezheti az ember, hogy ha ezt a kettőt összeadjuk, az alsó, közép- és felső szintű átalakítást, illetve mellétesszük azt, hogy a nagyon sok ambíció elvérzik, mire idekerül a parlament elé, akkor az egyiknél káoszt lehet feltételezni, illetve érezni, a másiknál pedig természetesen csalódást. Hiszen nem azt várták a háziorvosok, hogy majd az önkormányzatok elengedhetik nekik az iparűzési adót.Az iparűzési adót pedig tényleg nem lehetett elengedni, senkinek nem lehetett elengedni. De én mégis úgy gondolom, hogy ez egy gyáva megoldás. Miért tesszük ezt oda a polgármesterek és a képviselő-testületek nyakába? Miért nem mondja azt a magyar kormány, hogy nem szabad kivetni, nem kell kivetni ezt az iparűzési adót? Arrébb tolták eggyel a problémát, oldja meg az, akinek ezzel a problémával bármilyen dolga van. Úgy gondolom, ez egy kicsit ambícióhiányos előterjesztés, de bízom benne, hogy majd javítanak rajta módosító javaslataink. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
  • HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mindenki úgy gondolja, hogy az egészség megóvásában és gyógyításában az alapellátás megkerülhetetlen. Államtitkár úr említette, hogy közel negyed évszázada született meg ez a rendszer, ma már nyilvánvaló, hogy itt van az ideje, hogy a szabályozást újragondoljuk és egy egységes alapellátási törvény szülessen.A kutatások azt bizonyítják, hogy az erős alapellátási rendszerekkel rendelkező országokban jobb a lakosság egészségi állapota, alacsonyabb a szükségtelen kórházi felvételek aránya, és kisebbek az egészségi állapotban mutatkozó társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek.(15.50)Az is igaz persze, hogy egy erős alapellátási rendszer fenntartása rendkívül költséges. Hadd mondjam el, hogy a KDNP miért támogatja ezt a javaslatot. Helyeseljük azt, hogy törvény rendelkezik az egészségügyi alapellátásról. Üdvözöljük az alapellátás kapuőr szerepének a kiemelését. Engedjék meg, hogy ennél egy kicsit elidőzzek. A beteg nyilvánvaló érdeke, hogy a háziorvostól kapjon végleges ellátást, és ritkán kerüljön kórházba. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a háziorvostól kapja meg a gyógyszerezést, és ezzel elkerülheti vagy késlelteti a betegség megjelenését. A kapuőr funkció lényege nem az, hogy a háziorvos csak a súlyos eseteket irányítsa a szakellátáshoz, hanem a megelőzés révén az érintettek el se jussanak addig, hogy a betegség kórházi ellátást igénylő szakaszába kerüljenek. Az is tény, hogy a háziorvosoktól ez a rendszer vagy ennek a rendszernek az átalakítása többet vár el, mint eddig: hatékony megelőzést és a betegség korai felismerését. De ki kell mondanunk egy alapvető igazságot: hogy a rendelőben kötelezően eltöltött időn kívül is elérhető legyen a háziorvos. Egy másik lényeges kérdés, hogy anyagilag érdekeltté kell tenni abban, hogy a biztosítottak minél egészségesebbek legyenek. A hatékony háziorvosi munka csökkenti az egészségbiztosító kiadásait, ezért méltányos, hogy ebből a megtakarításból a háziorvosi szolgálat is részesedjék. A harmadik fontos szempont, ami miatt támogatjuk a javaslatot, hogy a kormány fiatalítani akar azzal, hogy a praxisjog megszerzéséhez segítséget nyújt a fiataloknak, és ezzel fizetőképes keresletet gerjeszt. Ez egyúttal a praxisból kivonulók érdeke is. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki elmondhatja, hogy a választókerületemben ez saját tapasztalat is, hiszen nemcsak az orvosok elöregedése, hanem az üres praxisok, a betöltetlen praxisok is azt mutatják, hogy erre szükség van. Ma már többen is említették, hogy az egészségügyi alapellátás továbbra is a helyi önkormányzatok feladatkörébe tartozva, a háziorvosok és a praxisok nagyobb védelme érdekében az önkormányzatok esetleges változtatási szándékai ellen jogi védelmet kell nyújtani. Ilyen például, hogy egységesítik a helyhatóságok és az orvosok közötti szerződéseket. Szintén tapasztalat az egyéni képviselők részére, ami ma már említésre került, hogy az önkormányzatok és a háziorvosok között vita zajlik az ügyeleti díjak mértékéről. Hogy kinek kell itt segítséget nyújtani, önkormányzatnak vagy háziorvosnak, az nyilván minden esetben más lehet. Nagyon fontos, és ezt jó eredménynek tartjuk, elmozdulásnak, hogy a háziorvosi szakvizsga mellett az egyéb szakképesítéssel rendelkező háziorvosok ezt a tevékenységüket végezhetik, és erre szerződést köthetnek. Ez nemcsak nekik jelent többletbevételt, hanem a betegeknek is könnyebbséget, hogy nem kell elutazniuk egy szakorvosi vizsgálatra más településre. Végül eredménynek tartjuk azt, hogy a kötelező lakossági szűrésen való részvételt is ösztönzi az előterjesztés. Egy igen fontos szempont az, amit államtitkár úr is említett, és amit a KDNP szakértői is javasolnak, hogy az Országgyűlés adjon szabad kezet a kormánynak a visszatérítések számítási módjának a kidolgozására, és különösen azt, hogy járási szintű összehasonlítások történjenek. Hadd mondjam el azt, hogy egyfajta veszélyt is látunk a visszatérítés bevezetésében, esetleg arra ösztönözheti ez a háziorvosokat, hogy a költségek csökkentése érdekében azokat a betegeket se utalják be, akik valóban rászorulnak. Ez egy veszély. Nem mondom azt, hogy ez következni fog a visszatérítés bevezetéséből, de a törvényjavaslat erénye, hogy bizonyos védelmet jelent ezzel szemben, hogy a beteg más háziorvoshoz is fordulhat. Ez a szabad orvosválasztás, ami elengedhetetlen eleme ennek a rendszernek, illetve a betegek egészségi állapotának a monitorozása. Visszatérve a kormányrendeletben történő finomításra: mi azt javasoljuk, hogy az egészségbiztosító a kormányrendeletben meghatározott módon a visszatérítés mértékét a gyógyító-megelőző szakmai munka eredményének függőségében egy adott praxisra nézve növelhesse vagy csökkenthesse. A rugalmas rendeleti szabályozás alkalmas lehet a finomításra. Ez nem helyettesíti a törvényt, hanem kiegészíti azt. Egészében véve, ismét mondom, támogatni tudjuk az előterjesztést, és azokat a minimális hiányosságokat, amiket ez tartalmaz, később nyilván pótolni lehet. Ilyen például az, hogy a fogorvosi tevékenységet az előterjesztés alig érinti, de ez ‑ ismét mondom ‑ később pótolható hiányosság. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy találó hasonlattal kezdjem felszólalásomat. Az egészségügyet gyakran úgy láthatjuk, mint egy házat. A házhoz köztudomásúan erős alapra van szükség, az alapot ebben az esetben ‑ nevével egyezőleg ‑ az alapellátás jelenti. De a falak is részben az alapellátás tégláiból állnak, amely összefüggésben van az egészségügy többi dimenziójával is. A Jobbik álláspontja szerint a jelen javaslat alapellátási törvénynek mint alapnak megfelelő, tehát maga a törvény alapnak megfelelő, azonban több olyan téglával kell gyarapítani, ami az erősségét növeli, és biztosítja az időtállóságát. A Jobbik azért fogja megfogalmazni javaslatait, hogy egy állékony és időtálló egészségügyi épületet hozzunk létre. A jogszabályt látva elmondhatjuk, hogy válaszúthoz érkezett az alapellátás. A kérdés az, hogy melyik útra lépjen. Elsőként: haladunk-e tovább azon az úton, egyre lassuló tempóban, mint amin haladtunk, vagy gyorsan más útra térünk, és öles léptekkel igyekszünk javítani az alapellátás helyzetét, mondhatjuk úgy, radikálisan? Álláspontom szerint ez a jogszabály a régi útról igyekszik letérni, de a tempót nem nagyon növelte. Sok mindenben pozitív irányban teret nyit, sok mindenben talán túlontúl is fontolva, sőt néha bántóan lassan halad. Hogy miben tér le és miben lassan, illetve fontolva halad, arra hamarosan a kritikai megjegyzésekre adott válaszokkal és a lehetőségek felmutatásával fogok rávilágítani. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként azt kell megvizsgálni, hogy mi az alapellátás. Ha szeretnénk tisztázni az egészségügyi ellátások területén az alapellátás helyzetét, azaz hogy miként és miért kell módosítani, miért kell az új alapellátási törvényt megalkotni, ahhoz meg kell ismerni magát azt, hogy mi az alapellátás definíciója, ismerni kell a tartalmi elemeit, és hogy milyen kívánalmak vannak a fejlődésével kapcsolatosan. Az, hogy mi is az alapellátás, két módon határozható meg. Taxatíve szolgáltatások tárgyi és személyi hatályával magyarázható. Ebben a magyar jogi és egészségügyi környezet következetes, eszerint ma Magyarországon az egészségügyi törvény 152. §-a értelmében nem fog beállni változás, ugyanazzal a terminológiával fogunk dolgozni, tehát a háziorvosi, a házi gyermekorvosi ellátás, a fogorvosi alapellátás, az alapellátásokhoz kapcsolódó ügyeletek, a védőnői ellátás és az iskola-egészségügyi ellátás fogja képezni ennek a hatályát. (16.00)A definíció szerint azonban több megközelítés is ismert, így egyrészről ismert, hogy az általános megfogalmazása szerint az alapellátásnak lakosság közeli ellátási formának kell lennie, amelyben az igénybe vett alap-, nem szakellátásokat biztosítja. Az alapellátás hosszú távú, folyamatos, személyes kapcsolaton alapuló, a lakosság által nemre, korra és a betegség természetére tekintet nélkül, a lakos által közvetlenül a lakóhelye közelében, egyenlő eséllyel igénybe vehető, behatárolt szakmai kompetenciájú gyógyító ellátások és egyes egészségügyi szakszemélyzet által nyújtott prevenciós, rehabilitációs és gondozó jellegű ellátások összessége. De merem hinni, és magam is úgy gondolom, hogy az alapellátás legpontosabb meghatározását, azaz hogy milyen az igazi alapellátás, azok a kihívások adják, amelyek részben fedik a fenti definíciót, és amelyre választ kell adnia egy alapellátási szerkezetnek és szolgáltatásnak. A nemzetközi terminológia ezt jelen esetben négy „c”-vel jelöli annak az angol szavainak a rövidítésével, így ‑ ne haragudjanak, hogy angolul is mondom ‑ elsőként a first contact, azaz az első találkozás a beteggel; legyen az ellátás continuous, azaz folyamatosan rendelkezésre álló, és egyben kiindulópont és végpont is; legyen úgynevezett comprehensive, azaz átfogó ellátás; és legyen coordinated, azaz koordinált, ami annyit jelent, hogy maga is koordinációt nyújt a többi területtel, és a szakellátással való kapcsolatban is. Ismert tehát a pontos definíció, az elvárás a rendszerrel szemben. Adódik a kérdés: megfelel-e a törvény ennek az elvárásnak, hogy a definíció egyes elemeit teljesítse, azaz papír alapon alkalmas legyen az alapellátással szembeni elvárásoknak a betöltésére? Álláspontom és a Jobbik álláspontja szerint erre részben alkalmas. Valóban, az első találkozás a beteggel, ezen nem változtat a rendszer, de a folytonossággal már gond van, hiszen a területi egyenlőtlenségek még mindig fennállnak, és ezután is lesznek, hiszen erre a jogszabály egyelőre nem ad megoldási lehetőséget, de az ügyeleti hiányosságok is azt ássák alá, bár ezen a téren igazán plauzibilisen ad megoldási lehetőséget a törvény. Azonban határozottan nem teljesül álláspontom szerint az átfogó ellátás, és a hiányosság szintén tapasztalható a koordináció területen. Ennek okai lehetnek ‑ ahogy egyébként az államtitkár úr is beazonosította ‑ az alapellátásban megindult privatizáció az 1990-es évek kezdetétől, amely kifulladt, felemésztette saját erejét és lehetőségét, és ezért indokolt, és mondhatjuk úgy: talán indokolt az állami beavatkozás, mert ha maga nem tudta megteremteni a lehetőséget, azt az államnak kell megteremtenie. Az ideális alapellátás egyik fontos ismérve álláspontom szerint az előbb említett négy „c” betűvel jelölt terminológia, de ezen felül is az alapellátásnak, ha ideálisan fog működni, szolgálnia kell a széles spektrumú bővülési lehetőséget, erős hangsúlyt kell fektetnie a már korábban említett megelőzésre, és folyamatosan figyelni kell és figyelnie kell a technikai és menedzsmentfejlődés új irányait, és ha kell, ezekre gyorsan és hatékonyan kell reagálnia. Kérdés: megvan-e ez a törvényben? Álláspontom szerint részben megvan. Tisztelt Képviselőtársaim! Miért fontos nekünk az alapellátás? Az imént hallhattuk: az erős ellátás, alapellátás jó lakossági mutatókat szül. Hivatkoztuk az előbbiekben: egy friss tanulmány szerint az Európai Unió országait vizsgálva ahol erős alapellátás van, ott jobb a lakosság egészségügyi állapota. Márpedig ezen a téren bőven van mit javítanunk, európai összehasonlításban a magyar társadalom a legszerényebb mutatókkal büszkélkedhet ‑ ha mondhatjuk azt, hogy büszkélkedhet. Vannak olyan rákfajták, amelyekben sajnos a mezőny kevésbé sem előkelő vezető helyét töltjük be, éppen ezért fontos a népegészségügyi szemlélet mellé, amelyet az utóbbi időben több lépcsőben és több intézkedéssel próbál előtérbe állítani a kormányzat, szóval, a népegészségügyi szemlélet mellé fel kell zárkóztatni az egészségügy egyik fontos építő elemét, az alapellátást. De fontos számunkra a kapuőri szerep és annak a hatékonysága is. Az alapellátásnak erősnek és hatékonynak kell lennie, mert ez az ellátási forma olyan fontos kapuőri szerepet tölt be ‑ és ezt is hallottuk már ‑, amelyet egyrészről egy szűrőrendszerként működtethetünk, de másrészről költséghatékonysági szempontból is fontos. Ha képletesen akarunk szólni: minden, az alapellátás fejlesztésébe fektetett összeg busásan megtérül, mert jól szervezve és működtetve tehermentesíti, költségmentesíti a szakellátásokat, legyenek azok fekvő- vagy járóbeteg-ellátások. Költséghatékony akkor lehet a rendszer, és az is lehet az egyik fő cél, amit szem előtt kell tartani, tehát akkor lehet költséghatékony, ha a szakellátás és az alapellátás kapcsolata gyorssá, összehangolttá válik, teret enged az elektronikus adattovábbításra, és olyan technológiai fejlődéseknek ad teret, mint például a képalkotó diagnosztikának az előtérbe helyezése és az erre való pályázati lehetőségek biztosítása. Miért is van szükség a törvényre? Egy dologban egyetérthetünk: az elmúlt 25 év társadalmi, gazdasági változásai az egészségügy-finanszírozás átalakítása, a technikai, jogi fejlődés mind olyan kihívás elé állította a területet, amely komoly átalakításra érett éppen ezért. Elég gondolni az állami rendelők magánkézbe kerülésére, a cégjogi világban bekövetkező változásokra, az új, hatékony távközlési eszközök, információtechnika fejlődésére. Találóan szólva: mindenképpen logikus új fazont szabni akkor, amikor már lassan a Google alapján több tucat gyógymódot lehet találni azokra a betegségekre, amelyeket 1997-ben még nem is ismertek. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért is fontos továbbá az új szabályozás, mert a terület komoly kihívásokkal néz szembe. A komoly kihívás az, hogy csökkenteni kell a nyomást az alapellátáson, mellette növelni kell a hatékonyságát, és az egyik fő dilemma: választani kell egy modellt, ha egyáltalán választani kell modellt. Vegyük sorra!Hogyan csökkentsük a nyomást az alapellátáson, és miért is van nyomás az alapellátáson? Érkezik egyrészről a kitolódott szociális gondoskodás körének egyre nagyobb területéről, illetve az egyre nagyobb érintkezési felületről, amely az állandó találkozás miatt fel-feltűnő és komoly súrlódásokat okoz a két rendszer között. Növekvő a betegelvárás is az alapellátással kapcsolatosan, de folyamatosan új szolgáltatók jelennek meg, amely a fejlődés irányába kell hogy mutasson. Növekszik a krónikus betegségekkel küzdő társadalmi rétegeknek a száma, és a lakosság száma is. Általános probléma az elidősödés, és akkor még itt tartunk, hogy ne mást említsünk, mind a brain-drain, tehát az agyelszívó hatás, amelyet a nyugat-európai országok, de mondhatjuk nyugodtan ‑ minden ország ezzel küzd ‑, bármilyen irányból tapasztalhatunk. Az is gond, és az is további nyomás, hogy a terület nem eléggé vonzó. Ezt mutatják az említett betöltetlen praxisszámok, a pályát elhagyók és az elvándorlók száma. Kétségtelen az is, hogy a hatékonyságot nemcsak technikai értelemben, hanem humánerőforrás-felhasználási értelemben is növelni kell. Akkor, amikor minden nyugati társadalomban orvoshiánnyal küzdenek, akkor luxus minden ki nem használt kiművelt magyar orvos, ápoló, védőnő, nem lehet erejüket nem hatékony, a betegek gyógyulását nem segítő, hanem adminisztrációt halmozó problémákkal terhelni. Így az új alapellátási törvénynek és a hozzá fűződő rendeleteknek a hatékonyság növelésének kell majd megfelelnie mind technológiai, mint humánerőforrás-értelemben, növelni kell az ágazatban dolgozóknak a kihasználtságát, mert hiú ábránd lenne azt hinni, hogy az európai átlag felé lehet vinni egyáltalán a számukat vagy arányukat. A hatékonyság egyik problémája, hogy ma tucatjával hagyják el az alapellátást olyan betegek, és indulnak szakrendelésekre, akik az alapellátásban kezelhetők lettek volna. Találóan fogalmazott a Kórházszövetség, amikor azt írta: olyan alapellátásra van szükség, amely a szakellátásba feltolt betegeket visszaadja a háziorvosoknak, és a motivált háziorvost visszaadja a betegeknek. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat példás időt töltött el konzultáción, társadalmi vitán, így a szakmának és a pártoknak volt elég idejük, hogy véleményüket, kritikájukat kialakítsák. Hadd említsek meg néhány olyan kritikai pontot, amely, úgy gondolom, nagyon is fontos az alapellátási törvénnyel kapcsolatosan. Az első magára a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokra vonatkozik. A rendelkezésre álló forrásokból a törvény talán nem lesz működőképes, és ezt vehetjük igaznak. Ha nem követi az alapellátásban szükséges gondolkodásmód-változást a finanszírozás, és nem kap extra költségvetési figyelmet, akkor talán minden elbukik, azaz ha nem minden nap azzal kelnek az egészségügyért felelős államtitkárságnál, hogy Varga Mihály és Banai Péter Benő költségvetésért felelős államtitkár asztalára egy post-itra ráírják, hogy még az eddiginél is több forrás kell, mert nélküle nem fog működni a jogszabályban megfogalmazott célunk, szóval, akkor nem fog működni a törvényjavaslatban megfogalmazott egyetlen cél sem. (16.10)Nem lesz ugyanannyi vagy egy kicsivel sem több orvos a szakmában, nem lesz több ápoló, hogy kiegészítsék a szolgáltatásokat, nem lesznek képalkotó diagnosztikai eszközök, és nem fognak működni a praxisközösségek vagy csoportpraxisok kellő számban. Nem túlzás mondani, kellő forrás nélkül a tervezett fejlődési út biztos nem fog létrejönni, és akkor a törvényjavaslat egy lesz a tucatnyi zsákutcás egészségügyi reformkísérlet sorában. Azonban meg kell említeni, hogy nem minden a pénz, és nem minden kritika a pénzre koncentrálódik. Nagyon fontosnak tartjuk elmondani azt is, és kritikai megjegyzésként vetődött fel, hogy a háziorvosi praxisoknak túl nagy önkormányzati függősége van. Felmerül a kérdés: valóban jó helyen van-e az önkormányzatoknál ez a feladat. Én úgy gondolom, hogy igen, hiszen ők gondoskodhatnak ekként az alapellátásról, hol máshol is lehetne. Az állami központi fenntartás kevésbé hatékony lehet, az pedig, hogy önálló bármilyen szervezettség, önszerveződés legyen, az elmúlt 25 év példája bemutatta, hogy szintén nem jó irány. Tehát helytálló az érv, az önkormányzat jó gazda és a legjobban érti a lakosság igényeit, a legalsó pont, ahol még őszintén, kevésbé technokrata módon foglalkoznak a lakossággal. Kritikaként kívánom megjegyezni, hogy észleltünk több olyan koherenciazavart is, amely más jogszabályokkal áll összefüggésben. Vannak olyan technikai módosítások, és ezeket már benyújtottuk, bár ennél a szónál mindig kapaszkodni szoktunk, amelyek jogtechnikai jellegűek. Indokolatlan például a teljes cselekvőképtelen személyt mondani, írni, amikor a Ptk. ilyen terminológiát nem használ. A helyes terminológia a kiskorúaknál: korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy cselekvőképtelen kiskorú. De kritika az is, illetve kritikaként hangzott el a szakvizsgák felhasználása egyéb feladatokra. Ezzel kapcsolatosan képviselőtársam többet fog önöknek elmondani.Szintén kritika, hogy túl sok helyen nyitott a rendeleti szabályozásra a törvény, bár jómagunk is tudjuk és a Jobbik is tisztában van vele, hogy olyan szövevényes jogszabályhad, illetve -tenger alkotja az egészségügyi szolgáltatásokat, amelyben ez elengedhetetlen, azonban a pontos tartalmát, a fontos tartalmát mégiscsak ezek a rendeletek fogják alkotni, így nagyon komoly figyelemmel kell lenni a társadalomnak is majd ebbe az irányba.Szintén kritika volt a területi ellátási kötelezettség nélküli praxisok kérdése. Itt a szakma megosztott volt, szükség van-e rá vagy nincs szükség. Talán a kormánynak azt lehetne ebben mondani, illetve azt lehet üzenni, hogy végre ideje lenne őszintén tiszta vizet önteni a pohárba, szükség van-e a tek nélküli háziorvosi praxisokra avagy nem. (Az elnök csenget.)A Jobbik összességében a benyújtott törvényjavaslatot támogatni fogja, azonban a vitában el fogja mondani és én is el fogom mondani a további kritikai, jobbító szándékú javaslataimat. Köszönöm szépen.
  • IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Vegyes érzésekkel olvashattuk az alapellátásról szóló törvény kormányzati előterjesztését. Ez a szándék többé-kevésbé jó, azt gondoljuk, az alkalmazott jogi eszközök működőképessége azonban a legtöbb esetben kétséges. Számtalan olyan kérdést vet fel az új normaszöveg, amire egyelőre nem látszik a válasz.Az alapellátás kapuőri szerepét összességében fontosnak tartjuk. Egyértelmű, hogy már most is és a későbbiekben is egyre nagyobb szerepe lehet a társadalom egészségügyi állapotának megőrzésében, illetve a megelőzés terén is. Viszont ott, ahol már most is tartósan betöltetlen háziorvosi körzetek vannak, ez már most is hiú ábránd. Ha a trendek fennmaradnak, a jövőben az ilyen területek nagy száma nagy valószínűséggel csak tovább növekszik.Furcsa, hogy a bevezetőben még említik az életpályamodellt, de később már nem találni sehol a javaslatban, eltűnt. Nem meglepő ez számunkra a kormánytól, akiktől nagy ígéreteket hallunk gyakran, de ha konkrétumok következnének, akkor megcsappan a lelkesedés. Tehát mi továbbra is várjuk a kormány terveit az életpályamodell kidolgozására és bevezetésére, és nemcsak az alapellátásban, hanem az egészségügy más területein is. Aki szakvégzettséget szerzett, aki továbbképezte magát, aki évtizedeket dolgozott, igenis kapja meg ennek pénzbeli elismerését.Érdekes és alapvetően támogatható a javaslat azon része, ami a szakorvosi vizsgával is rendelkező háziorvosok számára tenné lehetővé, hogy szerződhetnek szakrendelésre. Ez mind a beteg, mind az orvos számára is jó megoldás lehet, elvileg legalábbis. Most ugyanis egy belgyógyász szakvizsgával rendelkező háziorvosnak is el kell küldeni a belgyógyász szakorvoshoz a betegét, hogy aztán egy másik belgyógyász javaslata alapján megkaphassa a támogatott gyógyszert a beteg. Az azonban nem világos, hogy ténylegesen mi mindenre lesz lehetőség. Például egy kardiológus háziorvos végezhet szívultrahangot a praxisában? Egy sebész végzettségű végezhet kisműtétet? Hogyan lesz ez korlátozva? Vagy csak a háziorvosokon fog múlni, hogy mit vállalnak be?Ami a kollegiális szakmai vezető háziorvosokat illeti, elfogadhatónak tartjuk a javaslat tartalmát. De itt is nyugtalanítóan hiányoznak a későbbre halasztott részletszabályozások és a pontos jogkörök.A területi ellátási kötelezettség nélküli felnőtt-háziorvosi és házi gyermekorvosi körzetek létszáma sem problémamentes. Egyértelműen magasnak tartjuk a javaslatban szereplő számokat. Nem véletlen, hogy az érintettek is kifejezetten tiltakoztak a tervezett szabályozás ellen. Ez ugyanis hátrányosan érintené a szóban forgó háziorvosi praxisokat és közvetve az odatartozó betegeket is. Azt gondoljuk, hogy ez egy komoly hibája az előterjesztésnek, bár látjuk azt, hogy ez a tendencia ebbe az irányba halad már jó ideje. Valóban hiányzik a határozott mondás; egy ilyen elsorvasztás látszik sokkal inkább.A szűrővizsgálaton való részvétel ösztönzését is nagyon jó szándéknak tartjuk, de az eredményességével kapcsolatban jócskán vannak kétségeink. Arról sem vagyunk meggyőződve, hogy az ösztönzők megfelelően lettek, illetve lesznek kiválasztva. Fontosnak tartjuk, hogy az egyik beteg előnye ne válhasson a másik beteg kárára. Az ösztönzőknek ténylegesen meg kell szólítaniuk az érintetteket. Tehát olyan eszközökre lenne szükség, amelyek tényleg éreztetik, hogy a szűrésnek van értelme, és valóban motiválnak az időszerű részvételre. Azzal mindenképp vigyázni kellene, hogy milyen hátrányokat szenvedhetnek, akik esetleg nem rendelkeznek egy-egy előírt szűrővizsgálattal. A szűrés dokumentálásának is olyannak kellene lennie, hogy senkit se érhessen hátrány egy esetleges adatbázishiba miatt.Érdekes ez a módosítás, amely háziorvosok vagy házi gyermekorvosok beutalási rendjéből számított pozitív elérés értékét fejlesztésként hasznosítaná. Sajnos a háziorvosok így még nem lesznek közvetlen érdekeltek a szakellátás tehermentesítésében. Nincs arra hatásuk ugyanis, hogy a rendeletben milyen fejlesztések kerülnek meghatározásra. Az a megtakarítás, amely a szakellátásban keletkezik, nem kerül közvetlenül vissza hozzájuk, a háziorvosi egyéni teljesítményeredmény nem vezethető vissza a háziorvoshoz. Ettől a módosítástól tehát nem lesz több forrása a szakellátásnak, és vélhetően a háziorvosok se választják majd azt az utat, amit a kormány megálmodott. A javaslatban vannak számunkra elfogadható, szerintünk jó rendelkezések, de találni benne olyan részeket is, amelyek jelenlegi formájukban aggályosak, növelik a bizonytalanságot a rendszerben. Az irány összességében azonban mégis támogatható, de szinte biztos, hogy hamarosan újra hozzá kell nyúlni a szabályozáshoz, ha a kormányoldal nem kezeli még most idejekorán ezeket az említett problémákat.Végezetül még annyit jegyeznék meg, hogy a társadalmi vita kifejezetten pozitív volt, hogy erre volt megfelelő idő, volt megfelelő mód, ezt nagyon értékeljük. Köszönöm a figyelmet.
  • RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár nem tisztem, de azért az MSZP-s képviselő úr ‑ bár nincs itt bent Tukacs képviselő úr ‑ pár olyan megjegyzést tett, ami nem állja a helyét; például a csípőprotézis-műtétre előbb kerüljön sor, és olyan szűrővizsgálaton vegyen részt. A csípőprotézis szűrése nem tartozik véleményem szerint ebbe bele, vagy én még nem tudok róla. A kormányzatnak az egy pozitív lépése volt, és most itt meg kell dicsérnem a kormányzatot, hogy a teljes volumenkorlát alól mentesítette a tek-műtéteket, illetve nagy hangsúlyt fektettek még a laparoszkópos kolecisztektómiaműtétre.(16.20)Elhangzott, hogy a háziorvosoknak parkolási lehetőséget biztosítson az önkormányzat. Ez nagyon sok városi önkormányzatnál működik. A polgármesterhez benyújtja a kérelmet, sőt önkormányzati rendelet szabályozza azok körét, akik kaphatnak ilyen parkolási engedélyt, és ezzel élnek is a háziorvosok rendszerint. Tapolcán is így működik, Ajkán is így működik, és egyéb olyan városban, amely nagy hangsúlyt fektet a háziorvosok segítségére, bizony mindegyik önkormányzat megteheti ezt. A szűrővizsgálatokkal kapcsolatosan viszont lenne egy felvetésem, javaslatom, hiszen a XXI. századnak majdnem hogy vezető halálokát kiváltó rosszindulatú daganatról, az úgynevezett melanoma malignumról van szó, amely korai halálozást okozhat; és nem magában a primer megbetegedés okozza az elhalálozást, hanem sok esetben a szekunder, a másodlagos tumor észlelése, ami általában csontba, vesébe ad áttétet, és már olyan későn kerül felfedezésre akár egy képalkotó, diagnosztikai eljárás során, amikor már menthetetlen a beteg. Akkor már több olyan daganatos betegség ‑ akár vastagbél- vagy amit említettem,vesedaganat ‑ van, ami a halálozásához vezet rövid hónapokon belül. És a fiatalság körében is egyre gyakoribb ez a megbetegedés. Amint említettem, ez a XXI. század megbetegedése. A napozás, a szolárium mind egy-egy kiváltó ok, és ha lehetne a fiatalokat, középkorúakat ösztönözni arra, hogy járjanak ilyen szűrővizsgálatra, és időben fedezzék fel, és kimetszésre kerüljenek ezek a bőrelváltozások, akkor a szekunder daganat megakadályozható.Harrach képviselőtársam is mondta, és abban igaza van, hogy az ügyeleti rendszerben vita van az ügyeleti díjazással kapcsolatosan sok önkormányzat és háziorvos között. Azt tudni kell, hogy az önkormányzatok általában kistérségi társulás formájában látják el a központi ügyeletet, és ott általában 58 forint/fő kvótát ad minden egyes önkormányzat. Ennek véleményem szerint a 65 forintra való emelése megoldaná a háziorvosi ügyeletek rendszerét, megoldaná a háziorvosi ügyeletes orvosok díjazását ‑ meg lehetne emelni ‑, illetve azokban a térségekben, például Tapolca és kistérsége, ahol finanszírozási okok miatt állítottak le egy ügyeletes autót, a második autó újraindítása akár csak elsősorban a nyári időszakban, majd a téli időszakban is, ehhez az emeléshez viszont állami forrás szükséges, mert az önkormányzatok ezt saját forrásukból nehezen tudják megoldani. Gandhinak volt egy nagyon jó idézete az egészséggel kapcsolatosan: az ember feláldozza az egészségét azért, hogy pénzt keressen, majd utána feláldozza a pénzét nyugdíjas éveiben, hogy visszaszerezze az egészségét. Sajnos ez igaz ma a magyar társadalomra. Ami előttünk áll, az egészségügyi alapellátási törvényben is, azt már képviselőtársam mondta, hogy nagy részében egyetértünk vele és támogatjuk is, mivel alapjaiban kellett megváltoztatni azt a rendszert, ami már hosszú idő óta nem működött.A háziorvosi és házi gyermekorvosi vélemények alapján a fő probléma a mindenkori finanszírozásban és a foglalkoztatottak számának hiányában jelentkezik. Szükség van a praxisbevételek jelentős emelésére, a finanszírozás növelésére, mivel az eddigiek, de még a tervezettek sem nyújtottak biztonságot, csak lyukak betömködésére volt elég. Olyan egészségügyre van szükség, amely a betegellátás súlypontját az alapellátás felé mozdítja. Erről beszélt képviselőtársam, és ez tőlünk nyugatabbi országokban ‑ akár ha a finneket nézzük ‑ nem egy elvetett példa. Amit az alapellátási törvény is tartalmaz egy olyan csoportpraxist, egy praxisközösséget, ott működik. Ott működik olyan, hogy 28 orvos együtt tud dolgozni, vagy 28 olyan szakember ‑ legyen köztük ortopédgyógyász doktor, legyen szemész, pszichiáter, gyermekgyógyász, nővérek, dietetikusok ‑, és ezek a praxisközösségek úgy együtt tudnak dolgozni, hogy helyi szinten meg tudják oldani azokat a feladatokat, amiket itt Magyarországon egy fekvőbeteg-ellátó intézet old meg. Azt is hozzá kell tenni, hogy Finnországban sokkal kevesebb az egy főre jutó kórházi ágyak száma, és ezzel összefügg az is, hogy sokkal kevesebb kórház jut az adott térségre. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy az egészségi állapotuk is jobb, mint a magyar embereké. Pozitívnak gondoljuk mi is azt a lépést, hogy a pluszszakvizsgával rendelkező orvosok vállalhassanak járóbeteg-szakrendelést pluszban. Itt egyetlenegy olyan felvetődő probléma van ‑ illetve kettő ‑, vegyünk általában egy felnőtt háziorvost: vagy belgyógyász, vagy kardiológus, vagy sebész szakvizsgával rendelkezik. A gyermekorvosok általában neonatológiai, gyermekintenzív, illetve tüdőrehabi­litációs, allergológiai szakvizsgával rendelkeznek. Statisztikai átlagban ők adják a háziorvosok és a gyermekorvosok nagy többségét.Ha egy kardiológiai szakvizsgája mellett szeretne egy járóbeteg-szakrendelést is helyi szinten megnyitni, ahhoz azért kellenek minimálfeltételek. Alsó hangon kell IBPM, holter EKG, terheléses EKG, és ha komolyan gondolja a kardiológiai szakrendelést, ahhoz kell egy szívultrahang, és ha egyszerű példát veszünk, ha egy atípusos mellkasi fájdalommal bemegy a szakrendelésére, ott elkészíti az EKG-t, egy non-STEMI infarktusra gondol, annak a legegyszerűbb és leggyorsabb diagnosztikája a troponin teszt, ami ‑ mindannyian tudjuk ‑ egy nagyon drága eljárás, és már magában ezt nem tudja finanszírozni az orvos. A kérdés a következő. A költségvetésben lesz-e arra forrás, hogy ha ő szeretne ebben a rendszerben részt venni, akkor az állam pluszforrást biztosít egy ilyen járóbeteg-szakrendelés berendezésére. Illetve még egy olyan kérdés felmerülhet bennünk, hogy a járóbeteg-szakellátást nyújtó helyeken le vannak kötve a heti szakrendelési óraszámok. Ezek hogy lesznek átcsoportosítva? Kitől veszünk el? Vagy pluszóraszámokat biztosítunk akár a járásban vagy akár helyileg? Ha jól tudom, ugyanazon szakrendelésben párhuzamosság nem lehet egyugyanazon helyen, vagy nem lehet kötni. Ezek a kérdések ha megválaszolásra kerülnek, akkor biztonsággal mondhatjuk azt, hogy a várólisták csökkennek, legalábbis járóbetegszinten. Viszont még egy kérdés felmerülhet bennünk. Eddig a háziorvosok kényelmi pozícióban voltak, hiszen járóbeteg-szakrendelésre utalták a betegeket, ezzel, ha úgy mondjuk, a saját vállukról levették a terhet, a felelősség terhét, hiszen ‑ és most visszakanyarodok ahhoz a problémához, ahol voltunk ‑ a diagnosztikai eszközök hiányában nem tudtak pontos diagnózist felállítani. A finanszírozás hiányában viszont amit említettem: olyan finanszírozási hiányban szenvednek a háziorvosok, hogy a meglévő gépeik ‑ például egy EKG-gép ‑ javítása, szervizelése is gondot okoz nekik. Sok háziorvos az önkormányzathoz fordul, hogy a meglévő gépeket javítsák, szervizeljék.Nélkülözhetetlen ugyancsak, hogy a praxisjoggal rendelkező háziorvosok, házi gyermekorvosok és az alapellátást végző fogorvosok ‑ itt a fogorvosokról nagyon kevés szó esett ‑ helyiiparűzésiadó-mentessé váljanak. Ezt az önkormányzat lehetővé teszi majd számukra. Szerintem nem sok olyan önkormányzat van, amelyik nemet fog nekik mondani. Eltörölni rendeletben nem lehet, mert alaptörvénysértő, tehát ezt nem lehet. Ellátási körzet nélküli háziorvosokról sem esett szó; ugye, ezek a tek nélküli háziorvosok. Ők magát ezt az egészségügyi törvényt kicsit sérelmezik, mivel ők ezzel elég rosszul jártak, az ő kvótájuk a duplájára nőtt, tehát amiben ők dolgozhatnak. Eddig úgy volt, hogy a gyermekpraxisoknál 300, vegyes szolgáltatás esetén, vegyes praxisnál pedig 600 fő. Ez most mind a duplájára nő. Gyermekeknél 600, illetve a vegyes praxisoknál 1200 fő. Ez negatív diszkrimináció, tehát őket ez negatívan érinti. Ezzel is valamit kell tennünk, hiszen az ő számuk sem elenyésző, körülbelül 200 ezer főt látnak el ők is.Az alapellátást végző fogorvosok helyzetére sem nyújt megoldást a törvényjavaslat. Tevékenységük a háziorvosi praxiséhoz képest gyengébben finanszírozott, miközben lényegesen anyag- és eszközigényesebb az ő tevékenységük. Ha csak a panorámaröntgen-gépet vesszük, annak a beszerzése sem olcsó dolog. Úgy gondolom, hogy a háziorvosok tekintetében elhangzott az, hogy nagyon sok vállalkozóként teszi ezt meg, de nagyon sok nem, hiszen közalkalmazottként is dolgoznak. Nem akarom sokáig húzni ezzel az időt. (16.30)Képviselőtársam nagyon sok olyan dolgot elmondott, amivel egyetértünk. Beadtunk módosítókat, én bízom benne, hogy a kormány azokat a módosítókat támogatni fogja, hiszen ez is egy előrelépés lenne az alapellátás történetében. Azért pár statisztikai adatot mondok, hogy a humán erőforrás hiánya hol mutatkozik meg. Az a probléma, hogy ez 10-15 év múlva egy olyan hullámot fog elérni, amelyet majd nem tudunk kezelni normálisan, ha azok az orvosok is, amit államtitkár úr is mondott, nem jönnek vissza külföldről, vagy nem maradnak itt ebben a rendszerben, ahol tanulnak.Például a külföldön munkát vállaló orvosok száma 2009-ben 887, 2014-ben ez a szám 948. Ápolók tekintetében ugyanígy 2009-ben 419 fő, 2014-ben 493. A betöltetlen háziorvosi praxisok száma, és itt 2008-ban kezdeném a felnőttpraxisokkal, 39, gyermek 16, a vegyes körzetek 107. Ugyanez a szám 2013-ban a felnőtt 55, a gyermek 38 és a vegyes praxisok száma 120. Ez is elgondolkodtató, hogy évről évre növekszik azoknak a praxisoknak a száma, amik betöltetlenek maradnak. Visszamehetünk addig, hogy az orvosok elvándorolnak, a fiatal orvosok nem vállalnak praxist, és az elöregedő, nyugdíjba vonuló háziorvosok helyére nem jön fiatal orvos. A háziorvosok korrajza is ezt támasztja alá: 55-60 év közötti gyermekorvosok 942, a vegyes praxisokban dolgozók 745, és a 65 év felettiek között is nagyon sok gyermekorvos van, ez 339, a vegyes 243 és a felnőttek ‑ egy óriási szám ‑ 690 orvos, aki dolgozik 65 év felett. Ha ezeket a számokat nem fordítjuk meg, nem változtatjuk meg, akkor az a 10-15 éves hullám, amiről az előbb beszéltem, az tetőzni fog, és lehet, hogy nem is 10-15 év múlva, hanem az elkövetkezendő pár évben. Köszönöm, hogy meghallgattak. Ennyit szerettem volna. A Jobbik amúgy támogatni fogja a javaslatot. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy ez a törvény nagyon fontos, mert kezelhet olyan problémákat, amiket most ez idáig nem nagyon kezeltek törvények, és ezzel talán el tudjuk érni azt, hogy minél szélesebb körben azok is tudjanak az orvosi alapellátásban részesülni, akik eddig nem nagyon tudtak. Ezt azért mondom, mert nagyon sok esetben nem figyeltünk arra, nem figyeltek arra, hogy nemcsak a földrajzi elhelyezkedési problémák, hanem egyéb szociális problémák miatt nagyon nehezen tudták igénybe venni az alapellátást. Viszont annak örülök, hogy most jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a praxishelyek betöltése rugalmasabb lesz, és könnyebben be lehet tölteni, mert ezáltal ott, azokon a helyeken, ahol most jelen pillanatban nincsenek betöltve ezek a praxisok, ott talán majd el lehet érni. Ez nagyon fontos, és azt gondolom, hogy üdvözölni lehet ezt a folyamatot. Viszont nekem vannak olyan aggályaim ezzel a kérdéssel, hogy igazából szó volt ma a prevencióról és arról, hogy mennyire fontos lenne azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy az időben elindított szűrések mennyire fontosak lehetnek, hogy a még nagyobb betegségeket el tudjuk érni, viszont ez a törvény abszolút nem kezeli azt a problémát, amit szeretnék felvetni. Mégpedig olyan szinten, hogy lehet, hogy nem az orvosi alapellátás kérdéséhez tartozik, viszont ahhoz mindenképpen, hogy a slumosodó városrészeken vagy éppen a cigánytelepeken élők helyzete hogyan fog megváltozni ezzel a törvénnyel. Mert ugye én nem látom, még akkor sem, ha van benne olyan törvénycikk, hogy kapnak kedvezményt azok, akik esetleg külön szűrésen részt vesznek, és ezáltal bevonják őket. Én azt látom, hogy nagyon sok olyan alapvető dolog hiányzik ebből, ami az alapvető higiénés feltételeket sem biztosítja. Ezáltal akár a mentális, akár pedig a fizikai hozzáférése ezeknek a dolgoknak nehezen fog teljesülni.Itt arról kívánok szólni elsősorban, hogy gondoljanak bele abba, hogy az olyan slumosodott városrészek, amelyek nagyon el vannak zárva az alapellátástól, ez történhet a személynek a problémájából is, de a legtöbb esetben mentális problémáról van szó. Ezt a kérdést hogyan fogják kezelni, hogyan tudják rávenni vagy elérni azt, hogy bemenjenek az orvosi alapellátásba, igénybe vegyék az orvosi alapellátást, és próbáljanak meg mindent megtenni annak érdekében, hogy eljussanak.A másik, ugye itt ehhez hozzátartozik, hogy nagyon sok helyen a közegészségügyi problémák is jelen vannak, és a közegészségügyi problémák ott jelentkeznek elsősorban, hogy nagyon sok helyen látható az, és nem kell ahhoz cigánytelepnek lenni, hogy még az alapvető, szintén higiénés feltételek, például pottyantós vécé sincsen a több családot érintő részen. És ez nem feltétlen csak romáknál van így. Ott ugye halmozottan megjelenik az a probléma, hogy a betegségek sokkal jobban fennállnak. Az orvosi alapellátásnak vagy éppen az orvosnak a hiányát nem idevéve, mert nem minden esetben ő tehet erről, a kormánynak mindenképpen meg kell tenni egy olyan lépést, ami segít abban, hogy hogy tudják felkészíteni vagy éppen prevencióba beilleszteni azokat a családokat, személyeket, gyerekeket, felnőtteket, akik ezt az orvosi alapellátást még nem tudják kellő mértékben igénybe venni, számtalan ok miatt.Ebből adódóan ebben mindenféleképpen a kormánynak szükséges lenne valamit tenni, hogy ezt a kérdést is kezelje. Mert nemcsak arról van szó a prevenció esetében, hogy időben menjenek el az orvoshoz, ez egy fontos lépés, erre is fel kell hívni a társadalom nagy részének a figyelmét, viszont az is nagyon fontos, hogy ma Magyarországon ‑ és elmondtam az előző napirendi pontnál is, és most is el szeretném mondani ‑ nem tudom azt kellőképpen jól kezelni az értékrendemben, hogy azokról, akiket egyébként meg akarunk menteni, és jó törvényeket akarunk hozni, mondjuk, egy ilyen egészségügyi alapellátási törvényt, akkor abban az esetben miért nem összehangoltan próbáljuk meg ezt a kérdést kezelni. Mert azok a személyek, akik esetlegesen rászorulnak az alapellátásra vagy éppen egy hosszabb gyógykezelésre, azoknál elsősorban ott a probléma, hogy szociálisan nem tudnak mit kezdeni saját magukkal, mert szociálisan annyira mélyszegények, hogy a legutolsó kérdés az, hogy elmegy-e orvoshoz vagy nem. Napi problémáival próbál megküzdeni, és a legutolsó pillanatban kerül el, egyébként olyan akut helyzetben már orvoshoz, ahol akár nem is lehet már rajta segíteni, vagy éppen az orvostudománynak vagy az államnak nagyon sok pénzébe kerül, hogy megmentse. Ezért hát a prevenciót ilyen esetben is nagyon fontosnak tartanám, hogy elinduljon, mert ha ez nem fog megtörténni, akkor lehet olyan törvényeket hozni, ami egy széles rétegnek jó lesz, és azt is lehet üdvözölni, viszont nagyon sokan ki fognak szorulni az alapvető orvosi ellátásból. Azt gondolom, hogy ezt mindenképpen meg kell változtatni, mert minél szélesebb körben kellene gondolkodni, hogy hogy lehet elérni azt, hogy minél szélesebb körben legyenek bevonva az orvosi alapellátásba vagy az egészségügyi ellátásba. Még egyszer mondom, azt nagyon fontosnak tartom, hogy a nem kötelező szűrővizsgálatokra is kapnak pluszrészesedést, kedvezményeket, és ez nagyon fontos kell hogy legyen, mert ösztönözni kell. De még egyszer mondom, komplexitásában kellene kezelni az egészségügyet, hogy a komplexitása a foglalkoztatástól egészen a szociális és mentális problémák kezeléséig idetartozzon. Mert ha ez nem tartozik oda, akkor csak egy ‑ és ezt nem lekicsinylően mondom ‑ réteget fog érinteni, és azokat a rétegeket, akikről én beszéltem, azokat nem fogja elérni. Ezért államtitkár úrnak és a kormánynak is nagyon fontos lenne a szociális ágazattal összedugni a fejüket, hogy hogy lehetne ezt a kérdést kellőképpen úgy kezelni, hogy az a réteg se szoruljon ki az egészségügyi ellátásból, akikről én beszéltem. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
  • DR. BENE ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon sok mindenről volt már szó, és úgy gondolom, hogy pozitív és jó szakmai típusú beszélgetés zajlott most az alapellátási törvény kapcsán. Nem is nagyon szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni. Egy dolgot: a háziorvos-kollégák nagyon örülnek ennek a törvénynek, nagyon várták. Számukra ez nagyon fontos, hogy ilyen módon az ő megbecsülésüknek nemcsak a már megkezdett lépésekben, hanem az erkölcsi megbecsülésben is ez a törvény nagyon sokat segít. (16.40)Én azt szeretném elmondani, amit nagyon fontosnak tartok, és megjelenik a törvényben, de képviselőtársaim is ejtettek már róla szót a csoportpraxisok és a praxisközösségeknek a létrehozása, hiszen ezek azok a lehetőségek, ahol a lakóhely közeli ellátást igazán biztosítani lehet, hiszen azokat az egyenlőtlenségeket, területi egyenlőtlenségeket, amelyek azért Magyarországon is föllelhetőek, egy-egy ilyen praxisközösséggel kiválóan lehet kezelni, és azt is, hogy a hozzá kapcsolódó egyéb, úgymond egészségfejlesztési irodák által adott lehetőségekkel, az egészségfejlesztési irodák szakembereivel vagy a védőnőkkel együtt ezek a csoportpraxisok, praxisközösségek kiváló munkát tudnak végezni, kiváló népegészségügyi programokat tudnak végrehajtani. Azt is fontosnak tartom, és ez is megjelenik a törvényben, hogy az üzemegészségügy feladata megjelenik, és pontosan az előzőekben képviselőtársam elmondta, hogy vannak olyan mélyszegénységben élő emberek, akik nem jutnak el orvoshoz. Ha csak arra gondolunk, hogy egy üzem-egészségügyi vizsgálaton részt kell vennie, mondjuk, egy közmunkaprogramban részt vevő embernek is, én azt gondolom, hogy ez is egy fontos lépés lehet, illetve az üzemegészségügy szerepe, hiszen az aktív dolgozók kezelése, vizsgálata az ő kezükben van, tehát én úgy gondolom, hogy ez is egy nagyon fontos lépés.Még azt azért szeretném elmondani, és ezt egy pozitív hírként Rig képviselőtársam mondta, hogy a melanómaszűrés mennyire fontos. 6,5 milliárd forint van pluszban a népegészségügyi programra az idei évben. A népegészségügyi programokon belül a bőrgyógyászati szűrések nagyon komoly előrelépéssel kecsegtetnek bennünket, hiszen most volt bőrgyógyászati konferencia, ahol elmondták, hogy a szűréseknek hála, az időben fölfedezett melanómás megbetegedések száma a sokszorosára növekedett, tehát én úgy gondolom, hogy nagyon sokat tettünk és nagyon komoly lépéseket tettünk előre, de azt is el kell mondjuk, hogy a betegnek is van felelőssége, az embereknek is van felelőssége, hogy ezeken a szűrővizsgálatokon részt vegyenek. Nekünk a felelősségünk, hogy eljussunk mindenhová, eljussunk a legkisebb helyekre is, de bizony a betegeknek is van abban felelősségük, hogy ezeken a vizsgálatokon megjelenjenek. Azt gondolom, hogy ez a törvény nagyon fontos lépés, természetes, hogy a részletkérdéseknek és az itt fölvetett különböző problémáknak azért a tisztázása és a korrekt meghatározása mindannyiunk számára fontos, de még egyszer szeretném elmondani, hogy ez a kollégák számára egy nagyon jelentős előrelépés, és én azt gondolom, hogy ezzel a törvénnyel a hozzáadott forrásokkal együtt azért nagyon fontos lépést teszünk mind a kapuőrszerep, mind pedig tulajdonképpen az egészségügyi alapellátás biztosítása és fejlődése tekintetében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • RIG LAJOS (Jobbik): Igen, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő asszony elmondta itt a melanóma malignummal kapcsolatos észrevételét, teljes mértékig egyetértek, és ebbe a képbe majd az egfi-irodák, tehát az egészségfejlesztési irodák jönnek be. Ha jól tudom, most, az év vége felé van az összesnek a záró projektje és az elszámolás, illetve a következő költségvetésben is körülbelül 900 millió forint áll erre rendelkezésre. Az egészségfejlesztési irodában sok olyan képzett asszisztens van, aminek a jelentősége a prevencióban és a betegek felvilágosításában van, az önvizsgálatban, hogy ezt a halálos, most is, jelen pillanatban is halálos és nagyon alattomos daganatos megbetegedést hogyan tudják észrevenni magukon akár a fiatalok, akár az idősebbek is, mert nagyon sok időssel is találkozunk, akik már nagyon későn veszik észre, azt hiszik, hogy egy szemölcs és közben már a szekunder betegségben meg elhaláloznak. Csak ennyit szerettem volna mondani, hogy az egfi-irodákon a közeljövőben erre a kapuőrszerepre, a praxisközösségekre nagyon fontos szerep hárul, és az egfi-irodák erősítése a cél, ha a kormányzatnak az a célja, hogy az alapellátásban tartani inkább a betegeket a fekvőbeteg-ellátás helyett. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyön belül az egészségügy kereteihez illesztetten az alapellátás kérdésköre nyilván egy nagyon fontos szelet ‑ de egy szelet. Szóval, tisztázzuk itt a törvényjavaslat indulásánál, tárgyalásának az indulásánál, hogy egy fontos szeletéről beszélünk, de az egészségügy teljes rendszerét is érdemes egy kicsit górcső alá venni, és így, ezen belül vizsgálni a történetet.Hatodik éve kormányoznak, és ennek a hatodik évnek a kormányzása kapcsán eddig igazából azt mondhatjuk, hogy csakis forráskivonás történt az egészségügyből. Most egy részterületen akarnak bizonyítani, mint ahogy erről szó esett a bevezetőben, dr. Molnár Ágnes képviselő asszony elmondta, hogy bizonyítani akarnak. Igen, kétségtelen, egy részterületen történő bizonyításról van szó, az a 77-78 milliárdról 115 milliárdra történő emelkedési összeg ez erről tesz tanúbizonyságot, tehát az alapellátás tekintetében. De hozzá kell tennem, ez, tudja, képviselő asszony, tudják, képviselőtársaim, ez olyan, amikor egy adott részterületen pozitív előremozdulás tapasztalható, mondjuk, finanszírozási oldalról, plusz 35 milliárd forintot vélünk felfedezni, de az összegészen belül az egészségügy vonatkozásában meg 300 milliárd forintos mínusszal nézünk szemben. Tehát akkor azt gondolom, hogy egytizednyi mértékű javulás az egészhez képest, egy százszázalékos romláshoz képest elenyésző és talán ‑ bocsánatot kérek ‑ siralmas azzal elkezdeni, hogy az alapellátás tekintetében ilyen előremozdulás van, hogyha az egész tekintetében pedig az történik, mint ami. És sajnos az történik, nem én találom ki, meg kell nézni a 2010-es költségvetést, meg kell nézni a 2009-est, meg kell nézni a 2015-öst, és akkor világossá válik mindaz, amiről én beszélek önök előtt is. Nagyon sok probléma felvetésére sor került, én most nem fogok ezekbe részletesen belemenni, de jelzésértékkel szeretném visszaidézni a dolgokat. A betöltetlen praxisok kérdésköre: nyilvánvaló, hogy ami betöltetlen, és ami betölthető, azok tekintetében mindenképpen soron kívüli eljárásokat kell alkalmazni. Biztos vannak erre megoldási formák, engem személy szerint is önkormányzati képviselők is kerestek annak érdekében, hogy a kormányzat és az önkormányzatok közötti együttműködés révén is lehetne megfelelő előremozdulásokat elérni e tekintetben. Vagy gondoljanak csak abba bele, amikor arról volt szó, hogy a háziorvosok nyugdíjazása, a kvázi kényszernyugdíjazás, ha a 65 éves életkort elérte, akkor mindegy, hogy háziorvos, mindegy, hogy egyetemi oktató, mindegy, hogy bármilyen olyan típusú tevékenységet végez az ember, amely a társadalom számára hasznos tevékenységként értelmeződik, volt egy olyan kifutási pálya, amely kapcsán önök azt erősítették, hogy nem számít semmi, mindenki vonuljon el 65 év felett, aztán utána miniszteri engedélyekkel, egyebekkel oldották fel ezeket a kérdéseket, de az alaphozzáállás tekintetében, hogy hogyan nyúltak a kérdéshez, ezt érdemes végiggondolni. Végig kell azt is gondolni, hogy az a növekedési pálya, ami az alapellátást érinti, az innentől kezdve is, tehát a mától kezdve is folyamatában kiszámítható és mértékadó nagyságrendekkel növekvő pénzügyi forrásokat hordozzon magában, vagy amiről Tukacs képviselőtársam beszélt, az előjegyzések tekintetében, a várólisták vonatkozásában, mármint hogy a betegmegkülönböztetettségek minimuma se áll­hassék fenn. Teleki képviselőtársam érintette azt a kérdéskört, ami arról szólt, hogy bizonyos értelemben a szegénységgel küzdő emberek nyilván az alapellátáshoz sem tudnak olyan értelemben hozzájutni, mint általában azok, akik nagyobb ‑ idézőjelbe tett ‑ mozgásképességgel rendelkeznek. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, de bizonyos értelemben a Dunántúl déli régiója, Baranya megye is érintett ezekkel a problémákkal, és hogy tiszta és világos legyen, ez nem cigánykérdés, nem, ez szegénység meg nyomor kérdése. És sajnos, most nem belemenve a társadalmi problémák taglalásába, de sajnos az elmúlt öt esztendőben, az önök kormányzásának az időszakában ezek a problémák elmélyültek. Egyre több szegény, egyre több mélyszegény és egyre több ember a nyomor színpadán éli az életét, ebből fakadóan ezek az emberek még az alapellátáshoz, az egészségügyi alapellátáshoz sem tudnak hozzájutni, egyszerűen olyan korlátok sokaságába ütköznek, amelyek megbénítják őket a tekintetben, hogy ezen szolgáltatásokat igénybe tudják venni. (16.50)Persze sok minden egyéb másban, a gyógyszerfogyasztási szokások kialakulásában, a szükséges gyógyszer megvételének a tekintetében és sok minden egyéb más kérdésben. És az egészségügy alapvető problémáit is meg kell említeni, a humán erőforrás rendelkezésre állását, az orvosoknak, a rezidenseknek az ország tömeges elhagyását, mert a megélhetés minimumát nem látják biztosítottnak a maguk számára, miközben felelősségteljes munkát kell végezniük. Ha tehát néhány számadattal alá kell támasztanom a bevezető gondolataimat, ami arról szólt, hogy értem, az alapellátás tekintetében vannak pozitív elmozdulások, akár finanszírozási háttér tekintetében is, akkor szeretném, ha önök is tudnák, hogy 2009-ről 2010-re az egészségügyi kiadások reálértékben történő változása plusz 8 százalékos volt, 2009-ről 2010-re, hogy el tudják helyezni időben ezt a történetet. Majd egy évre rá, 2010-ről 2011-re ugyanez, tehát az egészségügyi kiadások reálértéken történő változása már mínusz 5 százalékos volt. Tudják, az egyik év a gazdasági-pénzügyi válság, 2009 utáni esztendő és a kormányváltás esztendeje közötti év, a másik év meg a kormányváltás és az azutáni esztendő története. Az elsőben plusz 8 százalék, a másikban meg mínusz 5 százalék az egészségügyi kiadások reálértéken történő változása. Ezt is szem előtt kell tartani. Azt, hogy folyamatos forráskivonást csináltak az egészségügyben, miközben növekvő kiadásokkal kellett szembenézzen az ország, főleg az állami luxusberuházások tekintetében. Nem kell hogy stadionozzak, nem kell hogy a Várról, a Ligetről és sok minden egyéb másról beszéljek, önök is tudják mindazt, ami ezekbe a kategóriákba beletartozik.Az egészségügy kapcsán gyakorlatilag az elmúlt öt esztendőben, akkor, amikor öt év időszakát felölelően összességében mintegy 18 százalékos inflációs rátaértékkel kellett szembenéznünk, azt látjuk, hogy 2396 milliárd forint, ami 2010-ben az egészségügyben benne volt, az 2015-re 2447 milliárd forintra nőtt. Ez a növekedés 51 milliárd forintot jelent, de az inflációval visszaszámolva ez mínusz 300 milliárd forintot jelent. Magyarra fordítva a szót, önök 2010-15 viszonylatában, egy esztendőt érintően 300 milliárd forintot vesznek ki az egészségügyből, miközben az önök vezérszónokai arról beszélnek, hogy az alapellátásba 35 milliárd forint többletet tettek be öt év leforgása alatt 2009 és 2015 viszonylatában. Azt szeretném tehát mondani, hogy óvatosabban a számokkal, egy kicsit elmélyültebben, és egy kicsit konzekvensebb magatartást folytatva ezen vita keretei között is a tevékenységükhöz mérten és ahhoz illesztetten. Akkor, amikor a gyermekellátásban, akkor, amikor a szakorvosi ellátásban, de sok minden másban, a közegészségügyi ellátásban is kiadások csökkenésével kell szembenézni, akkor, amikor már az előbb említett orvoshiányokkal, a rezidensek kivándorlásával kell szembenézni, a kórházi tartozások tarthatatlanságával kell szembenézni. Mondok két számot: 60 milliárdból 90-et nem lehet kielégíteni, de még a 60 sem látszik a 90 kielégítéséhez. Vagy akkor, amikor mondjuk, a bérek tekintetében azt látjuk, hogy például az ápolónők vonatkozásában olyan bérszintek vannak, amelyek mondjuk, a garantált bérminimumok környékén helyezkednek el. Tudják, a minimálbér 105 ezer forint bruttó, a garantált bérminimum meg 122 ezer forint. Az ápolónőknek meg kell nézni az átlagbérét, hogy milyen összegekért dolgoznak. Sajnos a garantált bérminimumtól nem sokkal több az ő átlagbérük, amiért munkatevékenységet végeznek. Persze a felelősségük irdatlanul nagy, hiszen mindegyikünk elvárásához illesztetten az egészségünk megőrzéséért tevékenykednek. És akkor egy utolsó számpárt mondok még ehhez a 35-300 milliárd forintos nagyságrendű számpárhoz illesztetten hasonlatként, hogy el tudják helyezni, és ne csak az egészségügy tükrében vizsgálják a dolgokat. Tudják, ez olyan, mint amikor a költségvetési vitában azt hallgatjuk, hogy milyen pozitív tevékenységet folytatnak, mert a sertéshús áfáját csökkentik, és ez 20-25 milliárd forintos engedményt, kedvezményt fog jelenteni az embereknek. Majd megnézi az ember a költségvetési soron az áfabevételek 2014-ről 2015-re történő számadatait, és azzal találkozik szembe, hogy áfában 2015-ben 215 milliárd forinttal többet fognak beszedni, mint amennyit az előtte lévő esztendőben. Ugye hasonló, mint az előbbi 35-300 milliárd forintos összehasonlítás itt is. És önök mit próbálnak meg a világ előtt eladni? Hát azt, hogy ebben az áfacsökkentésben 20 milliárdot adtak az embereknek, miközben, mondom, csak áfaágon 215 milliárddal többet szednek be. Na, ugyanezt csinálják az egészségügy vonatkozásában is, amikor az alapellátásról beszélnek, hogy az alapellátásba több forrást tesznek be, hogy most 35 milliárddal több van benne, mint öt éve; igen, csak az egészségügyben meg 300 milliárddal kevesebb van bent, mint amennyi öt éve. Hát ez a nagy baj, az alapproblémát kellene először is generálisan feloldani. Ott az egészségügybe komplexitásában kellene a forrásokat bepakolni, nem máshova elvinni ezeket a pénzeket, mert ezek a pénzek az emberekért vannak, ahova meg máshova elviszik, azok meg az önök holdudvarában lévők, az önök ‑ idézőjelbe ‑ baráti társaságában lévők kényét-kedvét elégítik ki. Ezen a filozófián kellene változtatni, elsődlegesen azokért kellene cselekedni, akik élik ezt az országot úgy összességében, az egyszerű, a mindennapjaikat élő emberekért, azokért, akik egyébként a saját megszerzett jövedelmükből, forrásaikból nem biztos, hogy olyan szinten képesek és tudják önmagukat ellátni, mint ahogy adott esetben önök vagy épp az önök holdudvarába tartozó tehetősebb emberek. Én arra szeretném tehát kérni önöket itt a befejező gondolatok tekintetében, hogy filozófiát váltsanak, hogy ne a szavak szintjén ‑ tudják, a keményen dolgozó kisemberek ‑ legyenek fontosak az emberek, nem. A tettek meg a cselekedetek tekintetében legyenek fontosak az emberek! Minden olyan vonatkozásban, a törvényalkotás tekintetében is, a kimondott szavak és kézzelfogható cselekedetek vonatkozásában is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azért onnan folytatni vagy úgy folytatni, ahol abbahagytam, hiszen a vezérszónoki kör nem biztosított elegendő időt. Lényegében a fő problémaköröket megemlítettem, de mindezek mellett azért folytatni is kell ezt.A kritika akkor úgy hangzott ‑ és ez volt a felvetés ‑, hogy jó-e a háziorvosi praxisoknak és az alapellátásnak az önkormányzati függősége. Akkor azt mondtam, hogy természetesen jó annyiban, hogy ez a döntés van talán a legközelebb a lakossághoz, illetve a praxisok problémájához, itt értik talán a legjobban. De elhangozhatott volna az a kérdés, hogy vajon jó-e, ha az önkormányzat szabja a körzethatárokat. Ezzel kapcsolatosan is azt lehet mondani, hogy minden bizonnyal a legjobb, mert úgy tűnik, kellő garancia van rá. Itt a módszertani intézet garanciája egyrészt a körzethatárok kialakításánál, aki véleményez, és a jogszabály úgy fogalmaz, hogy a háziorvos véleményét is figyelembe veheti.Itt a Jobbik szeretne egy olyan módosítást, hogy az ilyen megengedő frázisok azért sokszor arra utalnak, pláne úgy, hogy beszéltünk róla, hogy az önkormányzatnak és a háziorvosnak nem is mindig a legjobb egymás között a viszonya, szeretnénk egy olyan következetességet beleépíteni a törvénybe, ami egyébként több passzusban is meg fog majd jelenni, amelyben nem elég az, hogy figyelembe veheti, hanem figyelembe is veszi, és amikor elmondja az indokolását, hogy miért tért el adott esetben akár a módszertani intézmény véleményétől vagy a háziorvos figyelembe vett véleményétől, akkor világosan és láthatóan indokolja meg az önkormányzat azt a döntést, hogy a törvény keretei között, tehát mely törvényi rendelkezésre hivatkozva, visszautalva arra, hogy ilyen és olyan okok miatt lát eltérési okot egyébként az orvos vagy a háziorvos vagy a módszertani intézménynek az álláspontjától; tehát egy világos és látható indokolást mindenképpen építsünk bele. Erre egyébként egy mondatszerkezetet nemcsak ezen a helyen, de máshol is javasoltunk. A másik, amit javasoltunk és javasolni akarunk, hogy az önkormányzat és az orvosok között fennálló szerződéses viszonyt mindenképpen erősíteni kell. Mindenképpen ki kell használni azt a kettősséget benne, ami egy közjogi, de másrészt egy magánjogi kettőssége ennek a szerződésnek ‑ pontosan ez az erőssége ‑, és mindkét félnek valahogy össze kell egyeztetni azt az érdekhalmazát, ami a közjogi érdek, illetve a magánjogi érdek. Én ezt úgy tudom elképzelni, hogy talán egy olyan kötelezően alkalmazható minimális szerződésmintát bele kell tenni, amely a trükközések, a kerülőutak, illetve a tévutak elkerülésére jó lenne, hogy a rossz gyakorlatot mindenképpen ki lehessen iktatni a rendszerből. (17.00)Én úgy gondolom, hogy meg kell fontolni ‑ erre is hallottunk már felvetéseket ‑, hogy a szerződéseket milyen mélységig lehet meghatározni. Mindenképpen egy olyan következetes mintát kell kialakítani, amely kellő biztonságot nyújt mind egyébként az önkormányzatnak, mind pedig az orvosoknak. Kritikaként hangzik el ‑ szeretnénk ezt is, hogy megfogadják, és ezt elmondtuk ‑, illetve a területi ellátási kötelezettség nélküli praxisokról már itt-ott szóltunk a vitában. Összegezve azt lehet elmondani, hogy közel 270 ilyen praxisról tudunk, 70 olyan szolgáltató van, aki talán nem lesz érintett ebben a változásban, de 200 olyan praxis mindenképpen van, akit érinteni fog a 600-ról 1200-ra növekvő számérték. Egyébként érdekes, hogy ez a 200-as praxisszám, ami területi ellátási kötelezettség nélküli praxis, kísértetiesen egybeesik a tartósan betöltetlen praxisok számával. Ha a kormány szeretné ezt a formát felszámolni, akkor lényegében fel tudná tölteni a hiányzó praxisszámot. Viszont akkor itt mindenképpen az kell, hogy valahogy határozottan lándzsát kell törni amellett, hogy mire teszi le a voksot mind a jogszabály, mind a kormány, tehát szükség van-e a területi ellátási kötelezettség nélküli praxisokra avagy nem, és ‑ ahogy említettem korábban ‑ ezzel kapcsolatosan tiszta vizet kell önteni a pohárba.Érdekességként vettük észre ‑ és szeretnénk javasolni, hogy ez mindenképpen javításra kerüljön ‑, hogy a törvényjavaslat a preambulumában megemlíti a háziorvosokat, a házi gyermekorvosokat, viszont sehol nem beszél a fogorvosokról. Egyébként ezt talán a fogorvosok grémiuma is észrevette, és azt mondta, hogy bántóan kimaradt a preambulumban való, mondjuk úgy, képletes és jelképes felsorolásból, tehát ezt mindenképpen ki kellene egészíteni, amennyiben erre mód van, és a jogszabály előterjesztője lehetőséget lát erre.Szintén az állam által szervezett szűrések ösztönzésénél javasoljuk kiegészíteni annyival, hogy az egészségügyért felelős miniszter a rendeletében kötelezően meghatározza azon szűrések listáját, felsorolását ‑ tehát legyen egy olyan taxatív lista és felsorolás ‑, amely az ösztönzést, de amely az elmulasztott szűrővizsgálatoknál a hátrányokat tartalmazza. Egy ilyen megismerhető és jól előrelátható felsorolásnak az indoka pontosan az lenne, hogy egy helyen tartalmazná azokat a következményeket, akár jutalmakat, akár hátrányokat, amelyekkel a lakosoknak számolniuk kell, ha a szűrővizsgálatokon nem vesznek részt. Ha meghatározzuk, hogy mi az, amiben egyébként pozitívan részesülhetnek, nyugodtan meghatározhatjuk álláspontom szerint azt is, hogy mi az, aminek elmulasztása esetén akár hátránnyal is számolhatnak, hiszen önmagában az is egy hátrány lehet, ha valaki nem megy el erre, akkor nem jut előrébb adott esetben a várólistán.Az egészségügyi alapellátás megszervezésénél egy bizonytalansági tényezőt szeretnénk az 5. § (2) bekezdéséből törölni. Itt a „lehetőség szerint” kitételt használja a jogszabály. Ez megint egy olyan megengedő klauzula, ami szerintem nem kell hogy helyet kapjon benne. Feltétlenül szükségesnek gondoljuk ide is hozzátoldani azt a mondatot, amit korábban mondtunk, hogy a települési önkormányzatnak részletes indokolással el kell látni azt, hogy a törvényre alapítva milyen okok mentén döntött eltérően attól, ami egyébként az ő véleményezési, illetve döntési lehetősége volt. Tehát ne legyen az, hogy „lehetőség szerint”, mert ez egy extra kibúvót ad, és itt megint azzal jöhetünk, hogy az önkormányzatok és a háziorvosok viszonya nem minden esetben jó. Nem szabad hagyni, hogy akár a háziorvosoknak, de akár az önkormányzatoknak legyen kibúvó és legyen kibújási ok. Az egészségügyi körzethatároknál említettem, hogy mivel kell kijavítani, illetve szintén említettem azt is a 8. §-nál, hogy a Ptk.-val összhangban a cselekvőképtelenség fogalmát hogyan lehet úgy használni, hogy egyébként az koherens legyen a Ptk.-val.Ami pedig még megfogalmazódott bennem a felszólalások során, az az, hogy sokszor beszéltünk a népegészségügyi szemlélet mellett a szűrések fontosságáról és a szűrések volumenének a növekedéséről. Itt azért egy felkiáltójelet majd mellé kell tennünk. Módjával kell a szűréseket alkalmazni ‑ és ez is közismert ‑, hiszen a szűrések által egy olyan extra terhet tudunk rászabadítani a szakellátásra is, amellyel nem biztos, hogy a szakellátás a jelen struktúrájában meg tud birkózni. Éppen ezért a népegészségügyi programokat és ezeket a szűréseket ütemezetten kell bevezetni. Én nem is olyan régen egy konferencián hallottam erről egy okfejtést, azt hiszem, akkor is pont az egészségfejlesztési irodák eredményeit mérlegelték, és abban is azt hangsúlyozták, hogy természetesen nem lehet nagyon nagy tempóval nekilátni, hiszen egy ilyen szűrés azt eredményezheti, hogy a szakellátásban komoly gondokat okoz.Talán még az fogalmazódott meg bennem, hogy a mostani pillanat, ez az alapellátási törvény talán az, amikor az utolsó pillanatban tudunk utánanyúlni az alapellátásban dolgozóknak, és a grabancuknál fogva még visszarángatni őket abból a pozícióból, ahol vannak. Tehát én úgy gondolom ‑ és minden pártnak ezt javasolom ‑, hogy ragadjuk meg most ezt a lehetőséget, és billentsük vissza vagy rántsuk vissza őket abból az állapotból, amely felé ‑ én úgy gondolom, és szintén ezt az okot láttam, és ezt már említetten ‑ a kilencvenes évek utáni privatizációs folyamatban elindultak, és a lehetőségeikhez képest nem tudtak előrébb lépni vagy inkább felélték a lehetőségeket. Most talán vissza lehet őket rántani egy olyan irányba, ahol a helyes irányba haladhatunk.Összességében támogatható a javaslat. Javasoljuk, hogy a jobbító szándékú javaslatainkat, véleményünket fogadják meg. Természetesen mind a bizottsági vitákban, mind a Törvényalkotási bizottság előtt azért figyelemmel leszünk arra, hogy mit sikerült ebből átültetni, de összességében ez talán nem fogja befolyásolni a Jobbiknak a törvényjavaslatról alkotott véleményét. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a törvényjavaslathoz való hozzáállásukat képviselőtársaimnak, és a javaslataikat, véleményeiket. Én úgy gondolom, hogy az alapkérdésekben egyetértünk. Gúr Nándor képviselő úr hozzászólására ‑ nem tudom, nincs már itt… (Gúr Nándor a jegyzői székéből: Itt vagyok.) Bocsánat, itt van. Szerintem hétfőn tudunk erről beszélni. Én felhívnám a figyelmét egy 2008-as mínusz 19 százalékos reálérték-csökkenésre az egészségügy vonatkozásában; csak mondom. (Dr. Józsa István: Ezt megduplázta az Orbán-kormány.) Egyébként az egészségügy vonatkozásában ‑ ahogy itt tárgyaltunk róla ‑ szerintem egy elég rossz út ez a „ki vont ki mit”, de biztos, hogy be fogjuk mutatni, hogy hogy történt, és be fogják önök is mutatni. Egy biztos: az alapellátás vonatkozásában már nem lehet politikai kérdés az, hogy meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek azt eredményezhetik, hogy az orvosokat vissza tudjuk csábítani a háziorvosi hivatáshoz, és ebben köszönöm a pozitív hozzáállást.A keretjelleggel és a rendeletekkel kapcsolatban Tukacs képviselő úrnak volt egy kérése. Van három olyan téma, amiben a bizottsági véleményt én is mindenféleképpen preferálom, tehát hogy tárgyalja meg a bizottság ezeket a kérdéseket, és ebben szerintem megegyezésre tudunk jutni.A szakorvosként való működésről: amennyiben elfogadja a parlament ezt a törvény ebben a formában, akkor végül is szakmai kollégiumokkal és szakmai tagozatokkal együtt fogjuk kidolgozni ennek a hátterét. Speciális minimumfeltételeket tervezünk, és speciális rendelési formákat, tehát nemcsak azt a mostani klasszikust, ami felmerült, a kardiológiai vagy más típusú rendeléseket, hanem az alapellátáshoz illesztett formában, és természetesen a pályázati lehetőség rendelkezésre kell hogy álljon. Nagyon fontos kérdést említett Teleki képviselő úr, hogy hogyan tudnak hozzáférni az alapellátáshoz a hátrányos helyzetben lévők. (17.10)Pontosan ezeknek az intézkedéseknek a prevenció és a szűrés vonatkozásában és talán a prevenció tekintetében az egyik legfontosabb indoka az, hogy minél közelebb tudjuk vinni magát a tényleges tevékenységet azokhoz, akik nehezebben tudják igénybe venni a szervezett szűréseket. Ez azért fontos, mert a legsúlyosabb esetek és a legtöbb halálozás abban a társadalmi csoportban fordul elő, amelyet nem érünk el. Az, hogy a méhnyakrákszűrésbe a védőnőket képeztük ki és vonjuk be, talán a legszorosabb kapcsolatot jelentheti például akár roma hölgyek esetében, hogy elérjék a kontaktust. Hiszen ezt nem említettük, de ebben a törvényben az is benne van, hogy a védőnőkkel az új törvényi szabályozás szerint köteles együttműködni az illető család.De például többször hivatkoztunk egy olyan pályázati lehetőségre, amit mi modellkísérletnek hívunk, ahol azokat a gyakorlatokat szeretnénk meghonosítani, amelyek más országokban már jól működnek. Például az egyik ilyen program, ami több háziorvosi praxisban működik, önkéntes egészségőrök alkalmazásával is operál, illetve dietetikus, gyógytornászok bevonásával. Nem is csoportpraxisnak hívnám én ezt, hanem egy együttműködési rendszernek, ami a háziorvosok és más szakemberek együttműködése alapján jön létre. Ennek rendkívül jó eredményei vannak, akár kortárs, akár pedig az adott társadalmi csoportban meglévő kapcsolatrendszert tudják kihasználni.Egyébként olyan településeken is működik ez a modell, és ha érdekli képviselő urat, szívesen adok erről tájékoztatást, ahol nagyszámú roma népesség él. Pontosan ez volt acélja, hogy hogyan lehet megszólítani, hogyan lehet őket bevonni. Az első olyan prioritás a célok között az volt, hogy hogyan lehet megszervezni azt, hogy elmenjenek orvoshoz. Ebben van tapasztalatunk már, és ezt terjesztettük ki most 800 praxisra. Ezt meg lehet oldani ebben a felfogásban.Nagyon sok mindent fölírtam, nagyon sok olyan kérdés van, amit meg kellene válaszolni. Azt szeretném mondani, hogy ami ilyen számokkal elvágólagos rendelkezés van, azt mindet egyeztettük. Például a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosi praxisok óriási vitákat váltanak ki a háziorvosok körében. Ebben az esetben azt kértem, hogy az orvosi kamara és a háziorvosi szervezetek mondjanak egy olyan számot, megoldást, amit tudnak támogatni, és amit mi is tudunk támogatni. Itt egy pluszfinanszírozásról van szó, ami egyébként nem az ellehetetlenítését jelenti az alacsonyabb létszámú praxisoknak, csak ezek az 1200 és 600 fölöttiek úgy fognak minősülni, mintha rendes praxisok lennének.Volt Lukács képviselő úrnak egy megjegyzése, hogy ugyannyi a számuk, mint a betöltetlen praxisoké. Jó lenne, ha ugyanott lennének ezek, csak sajnos nem ott vannak, mert általában nagyvárosokban és Budapesten vannak. Illetve van máshol is, de az bonyolultabb, mert nem mindig akarja, aki helyettesít egy praxisban, és neki az jó, ha betöltetlen. Tehát a napi aktualitás is árnyalja egy picit a képet.Ikotity képviselő úr jelezte, hogy vannak fenntartásaik különböző kérdésekben. Szeretném azt elmondani, hogy döntően vállalkozók a háziorvosok, tehát számukra az életpálya egy kiszámítható és folyamatosan növekvő bevételt, biztos jogi, gazdasági környezetet, a jövedelemmaximalizálás lehetőségét jelenti, hogy ami tudásuk van, azt szakorvosként, háziorvosként tudják kamatoztatni. Ez az, ami életpályaként tud működni.A csoportpraxis, praxisközösség kérdése szerepel az elképzelésekben, a törvény rendelkezéseiben is. Azért jelezném, hogy amikor a háziorvosok meghallották ezt, akkor azt mondták, hogy ők nem szeretnék, ha kötelezően téeszesítenék őket. Tehát ezzel azért óvatosan bánnék. Maga a csoportpraxis körülbelül 20 éve téma egyébként az egészségügyi szakmai berkekben, azóta nem sikerült, valószínűleg a résztvevők ellenállása miatt megoldani. A praxisközösségek más, lazább szerveződések, és ha ez a szakrendelési rendszer beválik, akkor ott ki tudnak alakulni a praxisközösségek, amik egyébként nagyon indokoltak lennének az elkövetkezendő időszakban.Még egyszer szeretném mondani, hogy az ösztönzők kérdésében, a hitelkérdésben, a szakorvosi rendelések kialakításának kérdésében a rendeletalkotásnál a bizottság véleményét ki fogjuk kérni. Szeretném megköszönni a hozzászólásokat, és kérem, hogy módosító javaslataikkal segítsék a munkánkat és a közös cél elérését. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket egyébiránt, hogy a módosító javaslatok benyújtására tegnap 16 óráig volt lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségügyi alapellátásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/4883. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.Megadom a szót elsőként Zombor Gábor úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár úr, végezze el a technikai akadályok szükséges elhárítását, és akkor utána öné a szó. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalások és azok első körében a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Molnár Ágnes képviselő asszony. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakciójuk álláspontját két képviselőjük, Tukacs István és Szakács László képviselő urak közösen fogják ismertetni. Elsőnek megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Szakács László képviselő úr folytatja. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Harrach Péter frakcióvezető úr. Parancsoljon, frakcióvezető úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Lukács László György képviselő úr, aki felszólalását itt az emelvényen mondja el. Képviselő úr felérkezett. Parancsoljon, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Ikotity István képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Mivel független képviselő a teremben nem tartózkodik, független képviselői felszólalásra nem kerül sor. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván felszólalni. A Jobbik képviselőcsoportjából Rig Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Teleki László képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Bene Ildikó képviselő asszony. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra Rig Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Gúr Nándor képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Ismételt felszólalásra a Jobbik képviselőcsoportjából Lukács László György képviselő úr kért szót. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.Megkérdezem Zombor Gábor államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, kíván. Parancsoljon, államtitkár úr! 30 perces az időkerete.