• V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban a környezetpolitikának továbbra is számos tartós és egyre súlyosbodó környezeti kihívással kell szembenéznie, úgymint az éghajlatváltozás veszélyének növekedése, a biológiai sokféleség csökkenése, az ivóvízkészletek szűkössége és elszennyeződése, az erőforrások túlzott használata, a géntechnológiai érdekek gazdasági erősödése, a fogyasztásorientált szemléletmód terjedése.Az emberi tevékenység során bekövetkező, különböző környezeti problémák nemcsak önmagukban hatnak, hanem káros hatásaik kölcsönösen felerősíthetik egymást, sokszoros hatással rombolva a környezetet és veszélyeztetve az emberi egészséget.A társadalom, a gazdaság és a környezet együttese kölcsönhatásaik révén összetett rendszert képeznek. A kedvezőtlen környezeti folyamatok társadalmi-gazdasági összefüggéseit felismerve a környezetügy átfogó felelőssége, hogy feladatai magas színvonalú ellátásával elősegítse az ország társadalmi-gazdasági fejlődését, ugyanakkor tudatosan lépjen fel a társadalmi és környezeti értékek fenntartása érdekében, és hatékonyan közreműködjön a környezeti szemléletformálásban.Az egészséges környezet nemcsak életminőségünket határozza meg, de versenyképességi előnyei is vannak. A környezeti állapot javulása, a természeti erőforrások bölcs hasznosítása, a környezeti szabályozás korszerűsítése kedvez az ökohatékony, fejlett gazdasági szerkezet kialakulásnak. A környezetpolitika kiemelt célja, hogy az ország gazdasági fejlődése, a természeti erőforrások és értékek megőrzése és fenntartható hasznosítása mellett menjen végbe, és érvényre jusson az Alaptörvényben megfogalmazott, egészséges környezethez való jog. Hazánk környezetpolitikai céljainak és intézkedéseinek átfogó keretét 1997 óta a hatévente megújítandó nemzeti környezetvédelmi programok jelentik, amelyek kidolgozását a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény írja elő. Tekintettel arra, hogy a 2009 és 2014 közötti időszakra vonatkozó, harmadik nemzeti környezetvédelmi program lezárult, szükségessé vált a negyedik nemzeti környezetvédelmi program kidolgozása a 2015-2020 közötti időszakra vonatkozóan. (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)A program összhangot teremt az ország környezetpolitikai céljai, az elérésükhöz szükséges feladatok és eszközök, valamint az Európai Unió aktuális, hetedik környezetvédelmi cselekvési programjával és hazánk nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiájával.(16.00)A program egyúttal a 2014-2020 közötti időszakban rendelkezésre álló, európai uniós környezetvédelmi célú fejlesztési források felhasználásának szakmai megalapozását is szolgálja. A IV. nemzeti környezetvédelmi program és a részét képező nemzeti természetvédelmi alapterv szerves folytatását jelenti a megelőző hatéves programoknak, tartalmát és célkitűzéseit tekintve ugyanakkor a jövő kihívásaira is igyekszik választ adni. A program átfogó céljai a következők. El kívánjuk érni az emberi egészség környezeti feltételeinek javításán keresztül az életminőség javulását. El kívánjuk érni továbbá, hogy fenntartható módon használjuk természeti erőforrásainkat a termelés és a fogyasztás terén is. El kívánjuk érni végül az erőforrás-takarékos, erőforrás-hatékony zöldgazdaság meg­teremtését. Mindhárom célhoz kapcsolódik a klímaváltozáshoz való alkalmazkodási képesség és a környezetbiztonság javítása, horizontális cél pedig a társadalom környezettudatosságának erősítése.A program stratégiai céljainak elérését az egyes stratégiai területeken meghatározott célok és intézkedések biztosítják. A stratégiai területek környezeti elemekre, környezeti rendszerekre, illetve szektorokra irányulnak. Egyes stratégiai területek több stratégiai cél eléréséhez is hozzájárulnak, átfedések nélkül. Minden egyes stratégiai terület bevezetője ismerteti a témakörrel kapcsolatos fő problémákat, értékeket és kihívásokat, utal a hazai, az európai uniós, illetve nemzetközi keretekre, és tartalmazza a stratégiai területen elérendő célokat. Az együttműködés jegyében az egyes témaköröknél a kormányzati felelősségi körbe tartozó intézkedések mellett az önkormányzatokat, a gazdasági szférát és a lakosságot érintő feladatokat is megjeleníti. Gondosan választottuk ki azokat az eszközöket, amelyek hatékonyan szolgálják a program célkitűzéseinek megvalósulását; például stratégiai tervezés, nemzetközi együttműködés, kutatás-fejlesztés, oktatás-nevelés, fejlesztéspolitika. A program keretstratégia, amelynek végrehajtása az Európai Unió, a nemzetközi támogatások, az éves költségvetés és az ország teherbíró képessége függvényében alakul.A program megvalósítása nem elsősorban több­let­ráfordítási igényt jelent, hanem sokkal inkább a tervezhető források koordinált, hatékony, a prioritásokhoz igazodó felhasználását célozza. Emellett az intézkedések számos esetben többletforrást generálnak, illetve hozzájárulnak a foglalkoztatás növeléséhez.A program pénzügyi tervének összeállítása az európai uniós források és a hazai társfinanszírozás, valamint a 2014. évi hazai költségvetési támogatás figyelembevételével történt. A kormányzaton kívüli szereplőknél javasolt intézkedések forrásainak tervezése és felhasználása során figyelembe kell venni az egyes szektorok pénzügyi lehetőségeit és teherviselő képességét. A program végrehajtása során elért eredmények, valamint a környezeti állapot változásának nyomon követését indikátorok segítik, amelyek a stratégiai célokhoz kapcsolódnak. A környezeti problémák összetettségéből következik, hogy a program nem ágazati hatáskörű, hanem horizontális, a társadalom és a gazdaság egészét érinti. Megfelelő végrehajtása az egész társadalom részvételét igényli, amelynek során a legszélesebb körű partnerség megvalósítása szükséges. Ebben a kormányzat aktív partnerei az önkormányzatok, a vállalkozások, a gazdálkodók, a tudományos, oktatási, nevelési, szakmai intézmények és civil szervezetek, valamint a lakosság.Az együttműködés fontos eleme az országos, megyei és települési szintű feladatok összehangolása, így az adott feladatok megoldása azon a szinten valósul meg, ahol a leghatékonyabban biztosítható és a megfelelő tudás és helyismeret rendelkezésre áll.A program céljai nem érhetők el széles társadalmi támogatottság nélkül, illetve végrehajtása a kormányzat egészének együttműködését, összehangolt cselekvését igényli. Kérem a tisztelt Házat, hogy a IV. nemzeti környezetvédelmi programról szóló H/4582. számú határozati javaslatot fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • MANNINGER JENŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az e programhoz szorosan kapcsolódó nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégia által megfogalmazott jövőképben találhatjuk a következő gondolatokat: „Az emberek tisztelik a természetet, természeti értékeinket, a helyi közösségek felismerik a rendelkezésükre álló természeti erőforrásokból adódó lehetőségeiket, termelésüket, energiafelhasználásukat és fogyasztásukat erre alapozva szervezik meg.” „2050-ben jólétben, bolygónk ökológiai korlátait tiszteletben tartva élünk. Jólétünk és egészséges környezetünk egy olyan innovatív és körkörös gazdaságból származik, amelyben semmi nem megy veszendőbe, és amelyben a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás fenntartható módon folyik, a biodiverzitást pedig társadalmunk ellenálló képességét fokozva védjük, értékeljük és helyreállítjuk. Karbonszegény növekedésünk már régóta független erőforrás-felhasználásunktól.”Tisztelt Képviselőtársak! A nemzeti környezetvédelmi programnak az elfogadása és a következő öt esztendőben való betartása segíthet abban, hogy sikeresen nézzünk szembe a hazánkat érintő környezeti kihívásokkal, és nagyobb tisztelettel és gondossággal tekintsünk hazánk természeti értékeire és részesülhessünk a természet adta szolgáltatásaiból. Az előzőek is azt mutatják, hogy egy olyan társadalom irányába kell tartanunk, ahol a környezettudatos gondolkodás és cselekvés erénnyé és előnnyé válik.A program feladata, hogy az ország adottságait, a társadalom hosszú távú érdekeit és jövőbeni fejlődési céljait, valamint a globális felelősségből és a nemzetközi együttműködésből, EU-tagságból adódó kötelezettségeinket figyelembe véve meghatározza az ország környezeti céljait, az elérésükhöz szükséges feladatokat és eszközöket. A következő három alapvető stratégiai célt fogalmazza meg: az életminőség és az emberi egészség környezeti feltételeinek javítása, természeti értékek és erőforrások védelme, fenntartható használata, az erőforrás-takarékosság és -hatékonyság javítása, a gazdaság zöldítése. A program stratégiai céljainak elérését az egyes stratégiai területeken meghatározott célok és intézkedések, illetve az átfogó intézkedési területeken megfogalmazott cselekvési irányok biztosítják. A program egy keretstratégia, amelynek végrehajtása az EU-, nemzetközi támogatások, az éves költségvetés és az ország teherbíró képessége függvényében alakul. A megvalósítása elsősorban nem többlet­ráfordítási igényt jelent, hanem a tervezhető források koordinált, hatékony, a prioritásokhoz igazodó felhasználását célozza meg. Emellett az intézkedések számos esetben többletforrást is generálnak, például az energiatakarékosság és -hatékonyság, az erőforrás-felhasználás és kibocsátás csökkentése mellett folyamatos pénzügyi megtakarításokat is eredményez, amelyek aztán természetesen más célra is felhasználhatók, illetve hozzájárulnak a foglalkoztatás növeléséhez.A környezetvédelmi fejlesztések a 2014-20-as időszakban alapvetően a környezeti és energiahatékonysági operatív program keretein belül jelennek meg. A program megfelelő végrehajtása az egész társadalom részvételét igényli, amelynek során a legszélesebb körű társadalmi partnerség megvalósítása szükséges.Nagyon fontos, hogy az adott feladatok megoldása azon a szinten valósuljon meg, ahol az a leghatékonyabban biztosítható, ahol a megfelelő tudás és helyismeret rendelkezésre áll.Magyarország környezetpolitikai céljainak és intézkedéseinek átfogó keretét 1997 óta jelentik a nemzeti környezetvédelmi programok. A III. nemzeti környezetvédelmi program 2014-ben járt le, ezért vált szükségessé a negyedik kidolgozása. A program elkészítését még több tényező is indokolja. Az Európai Tanács és az Európai Parlament elfogadta az Európai Unió új, „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, 2020-ig tartó időszakra szóló 7. környezetvédelmi cselekvési programját, és a nemzeti környezetvédelmi programok az uniós fejlesztési források egyik szakmai alapjaként is szolgálnak.Tisztelt Képviselőtársaim! A következőkben röviden szeretném ismertetni a programnak a kormányzati stratégiai irányítási rendszerben betöltött főbb kapcsolódási irányait, helyét és szerepét.(16.10)A program a környezetügy átfogó hazai stratégiai tervdokumentuma, amely keretet ad minden környezetügyi szakterületi stratégiának, programnak, tervnek ‑ például a biológiai sokféleség megőrzésének nemzeti stratégiája, nemzeti vízstratégia, országos hulladékgazdálkodási terv, nemzeti környezettechnológiai innovációs stratégia, Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási terve, Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, országos ivóvízminőség-javító program, nemzeti települési szennyvíz-elvezetési és -tisz­títási megvalósítási program, egyedi szennyvízkezelés nemzeti megvalósítási programja, ivóvízbázis-védelmi program, országos környezeti kármentesítési program, illetve a program részét képező nemzeti természetvédelmi alapterv ‑, továbbá integrálja fő célkitűzéseinket, illetve útmutatást fogalmaz meg a kidolgozásukhoz.A program szorosan kapcsolódik a nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiához mint hosszú távú koncepcióhoz; az abban tárgyalt négy alapvető erőforrás közül elsősorban a természeti erő­forrásokhoz kapcsolódó célokat és intézkedéseket részletezi.Magyarország környezetpolitikája mind kiala­kítá­sában, mind végrehajtásában szervesen kapcsolódik az Unió vonatkozó szakpolitikáihoz. Magában foglalja minden érintett társadalmi-gazdasági ágazat vonatko­zásában az azokra érvényes sajátos környe­zetvédelmi célokat és feladatokat. A program átfogó célkitűzése, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosításához. A korábban említett három stratégiai cél mindegyikéhez kapcsolódik a klíma­változáshoz való alkalmazkodási képesség és a kör­nyezetbiztonság javítása. Hori­zontális cél a társa­dalom környezettu­datos­ságának erősítése.Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes stratégiai célokhoz a program konkrét, elérendő célokat határoz meg. Az I., említett stratégiai célterülethez, amely az életminőség és az emberi egészség környezeti feltételeinek javítását tartalmazza, a következő célok tartoznak. A levegő minőségének javítása: a részecskék, úgynevezett PM2,5, tehát a finom részecskék légköri koncentrációjának 20 százalékos csökkentése 2010 és 2020 között; a genfi egyezménnyel összhangban a 2020. évi össz­kibocsátás-csökkentési célok teljesítése a 2005. évi kibo­csátásokhoz képest: kén-dioxidból 46 százalékos, nitrogén-oxidnál 34 százalékos, illékony szerves vegyületeknél 30 százalékos, ammónia 10 százalékos, és a finom részecskéknél, az úgynevezett PM2,5-nél 13 százalékos csökkentés, ami komoly probléma, mert már nemcsak a közlekedés okoz ilyen szennyeződést, hanem a lakossági szilárd tüzelés is több helyen. Az ózonkárosító anyag felhasználásának teljes visszaszorítása; a fluorozott szénhidrogének mennyiségének 79 százalékkal való csökkentése 2015 és 2030 között. A zajterhelés csökkentése: a stratégiai küszöbértékek feletti zajterheléssel érintett lakosok számának csökkentése a közlekedési létesítmények mentén és a határérték feletti zajterhelés meg­szüntetése az ipari és szolgáltató létesítmények kör­nyezetében.Más témában, az ivóvízminőség és az egészség megőrzésével kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a KSH 2012-es adatai szerint már az ország minden települése rendelkezik közüzemi ivóvízellátással, az ivóvízbekötéssel rendelkező lakások aránya pedig országosan 94,2 százalék. Ez egy magas szám, természetesen minden olyan százalék vagy minden olyan lakás, ami nincs bekötve, az figyelmet érdemel. Az ország közüzemi ivóvízzel ellátott lakosságának 30 százalékára kiterjedően néhány paraméter tekintetében azonban nem felel meg az uniós és a hazai előírásoknak. A legfőbb problémát az arzén határértéket meghaladó koncentrációja jelenti. Kiemelt cél lehet tehát a fennálló egészségi kockázatok jelentős csökkentése, az érintett területek ivóvízminőségének javítása, az egészséges ivóvízhez jutás biztosítása minden lakos számára és a még fennálló ellátási hiányok felszámolása.A szennyvízelvezetés és -tisztítás, szennyvíziszap-kezelés, -hasznosítás területéhez is konkrét célok kapcsolódnak: 2000 lakosegyenérték feletti agglo­merációkban élő lakosság számára a csatorná­zottság biztosítása az idei év végéig, vagyis 2015. december 31-éig; az összegyűjtött szennyvizek száz százalékának legalább biológiai fokozatú tisztítása 2015. december 31-éig; a tisztított szennyvíz minőségi követel­ményeinek a befogadó víz keretirányelv konform vízminőségi követelményei szerinti megállapítása, a szennyvízprogramban nem szereplő területeken kelet­kező szennyvizek megfelelő kezelé­sének elő­segítése; a szennyvíz és a szennyvíziszap haszno­sítása, a kör­nyezeti kockázatok csökkentése. Cél a természetes és medencés fürdővizek biztonságának növelése, a beltéri levegő terheltségi szintjének csökkentése, a biológiai allergének okozta egészségi kockázat csökkentése, a klímaváltozásból fakadó valamennyi, hazánkban fellépő emberi megbete­gedés számba­vétele, jellemzőik feltárása, valamint az érintettek teljes körének elérése a megelőző intézkedésekkel; a környezet-egészségügyi informá­ciós rendszer folya­matos működtetése és bővítése; zöldfelületi elemek minőségi és mennyiségi fejlesztése.A kémiai biztonság területén pedig szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarországon a vegyipar az egyik legnagyobb potenciális környezetbiztonsági kockázati tényező. A megelőzés, a felkészülés és az elhárítás alkalmazásában ugyanakkor ez az iparág a legfelkészültebb ágazatok közé sorolható. Cél tehát a vegyi anyagok által okozott káros hatások csökkentése a teljes életciklusukban, azaz a gyártástól a felhasz­náláson át a hulladék kezeléséig; megfelelő hatás­vizsgálatok, a lakosság veszélyeztetettségének csökken­tése, tudatos magatartás kialakítása; fenn­tartható növényvédőszer-használat elősegítése.Tisztelt Képviselőtársaim! A II., említett stratégiai célterület a természeti értékek és erő­források védelme, fenntartható használata; a biológiai sokféleség megőrzése, természet- és táj­védelem: az ökológiai hálózat és a Natura 2000 hálózat, nemzetközi jelen­tőségű természeti területek fenntartása, vé­delme; az ex lege, azaz a törvény által védett természeti területek degradációjának meg­állítása; a földtu­dományi természeti értékek megóvása; a természet- és tájvédelmi célok érvénye­sítése, a táji identitás növe­lése; a kedvezőtlen természetvédelmi helyzetben lévő fajok helyzetének javítása; a genetikai erőforrások megőrzése; a talajkészletek mennyiségének és minőségének fokozott védelme, termelékenységének hosszú távú fenntartása.Vizeink védelme és fenntartható használata kapcsán: a felszíni és felszín alatti víztestek jó állapotának elérése és a velük való hosszú távú és fenntartható gazdálkodás biztosítása. Elmondhatjuk, hogy a vízgazdálkodásban, a hazai vizek védelmében Ma­gyar­­ország jó hagyományokkal és nagy tapasztalatokkal rendelkezik. Engedjék meg, hogy ne részletezzem most különösen ezt a területet. Azt hiszem, hogy ez talán, ami a legkevesebb vitát okozza, és a legjobb tapasztalatokkal rendelkezünk.Környezeti kármegelőzés és kárelhárítás kapcsán hadd mondjam el, hogy igen fontos a környezeti károk megelőzése, csökkentése; a szennyezett területek országos számbavételének folytatása, prioritási sorrend kialakítása; az állami és nem állami felelősségi körbe tartozó területek tényfeltárásának folytatása, a jelentős kockázatú feltáratlan területeken a várható beavatkozási feladatok meghatározása; a szennyezettség mértékének csökkentése, felszámolása és monitorozása.Az erőforrások felhasználásának további csökkentésére, takarékosságra ösztönzés; a környezeti terhelés csökkentése, újrahasználat és újrahasznosítás növelése, társadalmi szintű együttműködés megvalósítása; a fogyasztás környezeti hatásainak csökkentése érdekében a vásárlói tudatosság fejlesztése. Az energiatakarékosság és -hatékonyság javítása területén is konkrét számokat kell mondani: 2020-ig a megújuló energiaforrások részarányának 14,65 százalékra növelése és a 10 százalékos teljes energia­megtakarítás elérése.Nem részletezem most a hulladékgazdálkodás és hulladékképződés területét, de az előterjesztésben pontosan le van írva, hogy milyen feladatok vannak. Idő hiányában engedjék meg, hogy ettől most eltekintsek. Természetesen ez a terület is legalább olyan fontos, mint az előbb említettek.Tisztelt Ház! A program finanszírozásában, hogy mindez megvalósuljon, és azért is ismertettem, hogy konkrét feladataink vannak, konkrét célokat kell elérnünk, és ezekhez forrásokat is tudunk rendelni, hiszen meghatározó szerepe van az uniós és egyéb nemzetközi támogatásoknak, amelyhez hazai költségvetési társfinanszírozás is járul. Természetesen mindezek között a legjelentősebb a környezeti és energiahatékonysági operatív program lesz, de szinte minden operatív programban találunk olyat, amely ezeket a célokat, a környezetvédelmi célokat szolgálja.Meg kell még említenem, hogy a nemzeti természetvédelmi alapterv Magyarország természetvédelmi stratégiai tervdokumentuma, egy szakpolitikai stratégia, amely a nemzeti környezetvédelmi program önálló, ámde integráns részeként meghatározza az állam természetvédelmi feladatai kapcsán követendő kiemelt célokat, kijelöli a cselekvési irányokat nemcsak a természetvédelmi igazgatási szervek, hanem minden állami szerv számára.(16.20)Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést, hogy kitöltöttem az időmet, de egy nagyon alapos munkát ismerhettünk meg az előterjesztésben, ezért ismertettem ebből annyit, amennyi az időkeretbe belefért. Kérem, hogy támogassák hazánk IV. nemzeti környezetvédelmi programjának elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország környezetpolitikai céljainak és intézkedéseinek átfogó keretét az 1997 óta készülő nemzeti környezetvédelmi programok jelentik. Tekintettel arra, hogy a 96/2009-es országgyűlési határozattal elfogadott III. nemzeti környezetvédelmi program 2014-ben lejárt, ahogy Manninger képviselőtársunk is említette, szükségessé vált a IV. nemzeti környezetvédelmi program kidolgozása.Tény, hogy a program kidolgozása az Országgyűlés által 2013 tavaszán elfogadott nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiával összhangban történt, és az is tény, hogy a nemzeti környezetvédelmi program Magyarország középtávú környezetpolitikájának átfogó stratégiája. Ugyanakkor a benyújtott határozati javaslat mellékletét képező, 205 oldalas 2020-ig szóló programot az Orbán-kormány elmúlt ötéves tevékenysége hitelteleníti el teljesen. Az elmúlt években ugyanis szinte leépült a hazai környezetpolitikai intézményrendszer. A zöldpolitikai szakpolitikák ma négy minisztériumhoz tartoznak. A Földművelésügyi Minisztériumhoz a környezet- és természetvédelmi ügyek, a Belügyminisztériumhoz a vízügyek, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz a klímaváltozásból adódó ügyek és a megújuló energetikai programok, a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz pedig a klímakvótával való kereskedelem. Ráadásul mind szervezetileg, mind finanszírozásban szinte teljesen leépült a szakhatósági igazgatási rendszer is. Április 1-je óta már a kormányhivatali rendszerbe integráltan, csak főosztályként működnek például az eddig önálló környezetvédelmi igazgatóságok is. Jelenleg pedig éppen a nemzeti­park- igazgatóságok teljes ellehetetlenítése zajlik, mint ahogy nagyon sokan ezt tudják.A környezetpolitikai intézményrendszert óriási költségvetési megszorítások jellemezték az elmúlt években. Csak a nemzeti parkokból közel 40 százaléknyi forrást vontak el az elmúlt öt esztendőben. De szinte megszűntek a zöld, természetvédelmi és környezetvédelmi civil- és szakmai szervezeteket támogató állami pályázati források is. Így viszont veszélybe került a környezettudatos szemlélet, a gondolkodásmód erősítése, valamint lehetetlenné válik a társadalmi részvétel környezeti információs terjesztése is. Megértem, hogy Manninger úr miért nem említette a hulladékgazdálkodás rendszerét, amelyet az Orbán-kormánynak sikerült teljesen szétvernie. Pedig egy jól működő rendszer volt.A hazai hulladékgazdálkodást óriási problémák jellemzik. Az Illés Zoltán-féle rossz törvényi szabályozás, a rengeteg új adó, valamint az elhibázott rezsicsökkentés miatt ma már ott tartunk, hogy rengeteg közszolgáltató a csőd szélére került. Így több százezer háztartásból nem tudni, hogy ki viszi el a szemetet a következő hónapoktól kezdve. Mindemellett a szelektív hulladékgyűjtés uniós elvárásainak nem tudtunk megfelelni. Az európai uniós irányelvek átültetése is csúszott közel két évet a hazai jogszabályokban. Ugyancsak a hulladékgazdálkodás állapotát jellemzik azok a vészhelyzet közeli ügyek, amelyek az elmúlt hónapokban, hetekben nagy hangot kaptak. Elég csak a balmazújvárosi illegális vagy az Illatos úti, felszámolás alatt lévő veszélyeshulladék-tároló telepek ügyeire gondolni.Magyarország az elmúlt években visszalépett a megújuló zöldenergiák területén is. A hazai kvótavagyon a kormány rossz értékesítési politikája miatt szinte ellehetetlenült. Így gyakorlatilag megszűnt a panelprogram, valamint a megújuló energiák használatát támogató lakossági fejlesztési program is. Ráadásul a kormány ahelyett, hogy támogatást nyújtana a szélenergia- és napenergia-rendszerek kiépítésére, pluszteherrel, napelemadóval, azaz környezetvédelmi termékdíjjal sújtja a szektort. Mindeközben pedig a megvalósított rezsidíjcsökkentés nemcsak a piacgazdaság feltételeinek nem felel meg, de „a szennyező fizet” elvet is sérti, amit önök nagyon sokszor hangoztattak, valamint ellenérdekeltségeket teremt a fogyasztás csökkentésében. A kormány a környezetügyért felelős Földművelésügyi Minisztérium asszisztálása mellett ellehetetleníti a nemzetipark- igazgatóságokat azáltal, hogy most éppen a használatukban lévő földterületeket a földmutyit vezénylő Nemzeti Földalapkezelő Szervezet alá rendeli. Ráadásul költségvetési megszorításokkal sújtja a kutatási és hatósági rendszert is. Ígyjelentősnek mondható a visszalépés a levegőminőségjavításának és a zajterhelés csökkentésének területén is. Az elmúlt években az ivóvízminőség-javítási és szennyvíz-elvezetési és -tisztítási, szennyvíziszap-kezelési, -hasznosítási fejlesztési programok sem úgy mennek, ahogy kellett volna. Ahogy a Fidesz is elmondta, sajnos egy háztartás is sok, ami nincs bekötve az ivóvízrendszerre. A mai napig közel 145 ezer háztartásban nincs vezetékes ivóvíz, a XXI. században Magyarországon. Ráadásul a vízgyűjtők szerinti területi, szervezeti megoszlás is megszűnt. Az árvízvédelmet szolgáló Vásárhelyi-terv beruházásai csak részben valósultak meg. Az öntözött területek nagysága töredékére csökkent az elmúlt években. A víz keretirányelv szerinti jó ökológiai állapotnak vízfolyásainknak csak 8 százaléka, állóvizeinknek 18 százaléka felel meg. A vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmét, az ésszerű és takarékos vízhasználat elterjesztését, a vizek szennyezőanyag-terhelésének csökkentését gátolja a vízügyi társulások felszámolása. Nem lehetséges a vizeink fenntartható használata akkor, amikor az ígéretek ellenére a kormány nem készített vízgazdálkodási és öntözési stratégiát. Nem lehet a kormány kutatás-fejlesztésre, ökoinnovációra, környezettechnológiára vonatkozó szándékait komolyan venni akkor, amikor szinte teljesen megszűntek a K+F és innovációs támogatások, valamint óriási megszorításokkal sújtották a hazai környezetpolitikai kutatóintézeteket, felsőoktatási intézményeket és gyakorlóiskolákat is. Mindent elárul az Orbán-kormány környezetpolitikájáról az, hogy a bioallergének elleni küzdelem területén a legnagyobb hír az volt az elmúlt öt évben, amikor kiderült, hogy a Földművelésügyi Minisztériumnak a parlagfű elleni védekezésre felajánlott 1 százalék jelentős részét teljesen más célokra sikerült felhasználnia.A Magyar Szocialista Párt a nemzeti környezetvédelmi program 2020-ig megfogalmazott céljaival és intézkedéseivel egyetért. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy a programban megfogalmazottakat az Orbán-kormány saját ötéves politikája hitelteleníti el, így kritikai észrevételek hangsúlyozása mellett tartózkodni fogunk a szavazásnál. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács által 2009-ben készített „Jövőkereső” című dokumentum szerint a hazai háztartások sokaságából hiányzik a környezeti tudatosság és a megfelelő ismeret, az ehhez az életvitelhez szükséges technikai háttér, valamint az ebbe szükséges befektetések képessége vagy szándéka. A piac kínálta lehetőségek is beszűkítik a fogyasztók választási lehetőségeit. A környezetileg jobbnak, társadalmilag hasznosabbnak kicsi az ismertsége és az elérhetősége, és általában drágábbak is. Ez található a 2009-es dokumentumban.A fogyasztás tendenciái szorosan összefüggnek a vásárlási szokások megváltoztatásával. A harmadik program időszakában lassuló intenzitással ugyan, de tovább emelkedett a bevásárlóközpontok száma. Folyamatosan növekedett az egyszer használatos, rövid élettartamú termékek fogyasztása, illetve a csomagolóanyagok használata, miközben ezek újrahasználata vagy anyagában más funkcióval való használata hazánkban még nem megoldott vagy ritka. Az újrahasználatot nehezíti például a gépjárműiparban, az elektronikai iparban vagy a háztartási gépek, kisgépek esetében a „vegyél újat” szemlélet, valamint többnyire nem megoldott vagy aránytalanul drága ezen berendezések javítása. További probléma a betétdíjas üvegek, palackok alacsony aránya. A vásárlók körében ma még gyenge, de erősödő pozitív tendencia az egészséges élelmiszerek, illetve az ökológiai gazdálkodásból származó termékek iránti kereslet növekedése. A harmadik program során számos intézkedés történt az egészséges életmód és a környezettudatos fogyasztás előmozdítására. Például környezeti nevelés, információterjesztés, bioélelmiszer-fogyasztás, környezetbarát közlekedés ösztönzése. Azonban még jelentős erőfeszítések szükségesek az erőforrások takarékos használatára épülő fogyasztói kultúra megvalósítása érdekében. Az értékrend és életmódváltás szükségességét a lakosság egészségi állapota is indokolja, amely jelentős mértékben elmarad attól a szinttől, amelyet jelen gazdasági körülményeink már lehetővé tennének. Az értékrendben bekövetkező érdemi változást nehezíti a hosszú távú gondolkodás háttérbe szorulása, az anyagi értékek megszerzésére és a növekvő fogyasztásra ösztönző eszközök hatása, például reklámok, a média által közvetített viselkedési minták, valamint a takarékosságra, mértékletességre biztató lehetőségek és minták hiánya.(16.30)2012-ben az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta a géntechnológiai tevékenységről szóló törvény módosítását. A környezeti és egészségügyi biztonság növelését célzó új szabályok biztosítják, hogy a géntechnológiával módosított növényeket, illetve az Európai Unió által a jövőben esetlegesen engedélyezendő újabb, géntechnológiával módosított fajtákat ne lehessen korlátok nélkül bevonni a köztermesztésbe Magyarországon. Tegnap a miniszter úr kérdésemre azt válaszolta, hogy Magyarország egyáltalán nem kíván GMO-s növényeket termeszteni. A kormány csatlakozott a Duna Szója Szövetséghez, hogy az állatok takarmányozása is GMO-mentes legyen, de nem állnak meg a szójánál, más takarmányokra is kiterjesztenék ezt. A Kárpát-medencében száz olyan növényfajta van, amely takarmányozásra alkalmas. A kormány a hús, a hal, a tojás, a méz GMO-mentes jelölését is igyekszik megteremteni. 2025-re az új globális kihívások széles spektrumot mutatnak a jövőkutató szakértők véleménye szerint. Új ökológiai probléma adódhat a globális felmelegedés következményeiből, amely megnyilvánulhat a természeti erőforrásokért folyó egyre erőteljesebb küzdelemben, a növekvő migrációban és az erőszakra való hajlam megerősödésében, amennyiben az emberiség az elkövetkező években nem tesz ezek ellen hathatós intézkedéseket. A termőföld-erózió és -kimerülés szintén globális problémaként jelentkezhet. Gazdaságpolitikai szempontból elképzelhető, hogy az Európai Unió belső konfliktusai felfokozódnak, illetve a világgazdaság további destabilizálódása, a kiváltságos és a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek közötti különbségek további növekedése is kihívásként merül fel. A világszintű trendek érintik hazánk jelenlegi állapotát és továbbfejlődését is. A 2025-ig várhatóan megnyilvánulható hazai komplex problémák közül kiemelendők véleményünk szerint a klímaváltozás és annak következményei; a határokon átterjedő környezetszennyezés; az innovációs folyamatok erőtlensége; a háztartások méretének csökkenése és környezetterhelésük növekedése; a fogyasztás túlzott ösztönzése; a fogyasztási, táplálkozási, lakhatási, ruházkodási szokások átalakulása; az egészségre ártalmas élelmiszerek fogyasztása; a lakosság általános egészségi állapotának romlása és az életszínvonalbeli különbségek növekedése, polarizálódása. Véleményünk szerint hazánk természeti adottságainak és erőforrásainak figyelembevételével a következő legfontosabb stratégiai kihívások előtt állunk: az erőforrások takarékos, hatékony használatára támaszkodó környezetbarát gazdaság megteremtése; a biztonságos és jó minőségű élelmiszer- és vízellátás biztosítása, ahol a termőföld és a vízkészletek védelme, fenntartható hasznosítása, magas szintű biztosítása szükséges; a biológiai sokféleség fenntartása; a környezeti lehetőségekhez és korlátokhoz illeszkedő területhasználat. Mindezek mellett fontos tényezője a jövőképnek a lakosság megélhetésének, lakhelyén való érvényesülésének biztosítása is. Természetesen e jövőkép minden tényezőjének megvalósítása hosszabb időszakot és következetes lépéseket, széles körű társadalmi támogatást és cselekvést igényel, amelyhez az elkövetkezendő hat évre szóló feladatok végrehajtása is aktívan hozzájárulhat. Környezetünk védelme alapvető kérdés, de nem mindegy, hogy miként visszük véghez ezt a kötelező feladatot. Úgy kell cselekednünk, hogy az ne csak nekünk hozzon rövid távú eredményeket, hanem az utánunk következő generáció is élvezhesse a mostani döntések pozitív hatását, ennek pedig az alapja az, hogy átgondolt, megfontolt döntést hozzunk. Úgy kell alakítanunk a környezetvédelem törvényi hátterét, hogy annak pozitív hatásai ne csak most, hanem a jövőben is érezhetőek legyenek.Mindezekkel együtt a KDNP frakciója javasolja a tisztelt Háznak, hogy a T/4582. számú határozati javaslatot támogassa és fogadja el. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Elöljáróban el tudom mondani, hogy a Jobbik frakciója ezt a tervezetet is fogja tudni támogatni, hiszen vannak benne előremutató lépések, illetve olyan megállapítások, amelyekkel a Jobbik messzemenőkig egyetért, de azt azért meg kell jegyeznem ellenzéki pártiként, hogy a kormánytól valóban elég hiteltelenek azok a mondatok, amikor a környezetvédelemért aggódik, illetve az ebben foglalt lépéseket, a környezetvédelem növelésével kapcsolatos lépéseket próbálja meg itt felvázolni, és a közeljövővel kapcsolatban stratégiát kialakítani, hiszen az elmúlt években lett volna alkalma bőven a gyakorlatban is bizonyítani, hogy ezeket komolyan gondolja. Elég, ha arra gondolunk, hogy a környezetvédelmi igazgatóságoknak a helyzete ma mennyivel rosszabb és másabb, mint akár csak egy évvel ezelőtt is hazánkban, vagy éppen a nemzeti parkokkal kapcsolatos vitát is már többször lefolytattuk itt, a Ház falai között, de a megújuló energiáknak a visszaszorulását is érintettük már. És itt nemcsak arról van szó, hogy ellenzéki politikusként az a feladatunk, hogy felhívjuk ezekre a figyelmet, hanem bizony itt most már megszólalt az ombudsman, megszólalt több tucat környezetvédelmi, természetvédelmi civil szervezet, az önök volt államtitkára is komolyan aggódik a kormány környezetpolitikája miatt, illetve most már a köztársasági elnök úr és az Alkotmánybíróság is remélhetőleg hamarosan állást foglal bizonyos kérdésekben, amik mind-mind azt mutatják, hogy a kormány ez irányú gondolkodását, jövőképét bizony nemcsak az ellenzék szemléli aggodalommal, hanem minden érintett ‑ de ezek a példák, amelyeket felsoroltam, nem szorosan ezen jogszabályhoz tartoznak. Van azonban itt két pont, amelyet mindenképpen ezen jogszabállyal kapcsolatban is meg kell jegyeznem. A nemzeti környezetvédelmi program koncepciója a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem megvalósulását szolgálja. Itt arra hivatkoznék, hogy a fenntartható fejlődés a természeti erőforrásokkal való olyan tartós, értékvédő gazdálkodást jelent, amely lehetővé teszi az emberek boldogulását, anélkül, hogy a gazdasági fejlődést lerombolná, a sokféleséget, a komplexitást és az ökoszisztémai szolgáltatásokat rombolná. Ezt önök a 61. oldalon részletezik: „A jogalkotó jövőképe szerint a környezetügy katalizátorrá válhat a fenntartható fejlődés megvalósításának útján, miközben a fenntarthatóság elveinek következetes érvényesítése a gazdaság és a társadalom szférájában hozzájárulhat ahhoz, hogy megváltozzanak a környezeti problémákat is kiváltó hajtóerők. Ehhez elsősorban a társadalom értékrendjének megváltozása szükséges, amelyben az ember és a természet tisztelete, a takarékosság és mértékletesség eszménye az őt megillető helyre kerül.”A nemzeti környezetvédelmi program közhatalmi beavatkozását megalapozó értékelve tehát a fenntartható fejlődés doktrínája, azonban a szaktudomány mérlegén hamis, régóta meghaladott ez az ideológia, a szakmaiságot lejárató politikai szólammá züllött csupán, ezzel a politikai döntéshozó a saját felelősségét igyekszik elhárítani a tőkehatalom által diktált természet- és környezetrombolás meg nem fékezése miatt, amikor a civilizációs végpusztulással is fenyegető, a Föld erőforrásait ésszerűtlenül felélő folyamatot még fejlődésnek is nevezik, s így kívánja leszerelni a tömegek tőkeuralommal szemben álló ellenérzéseit. Ez az alapelv azonban éppen a hamis tartalma és a tőkehatalmat kiszolgáló intézkedései miatt sem 2020-ig, sem azután ténylegesen nem szolgálhatja egyetlen uniós tagállamban sem a környezeti és természeti megmaradást. Az emberiségnek a túléléshez a valós alternatíva a fenntartható fejlődés helyett a fenntartható visszavonulás és a fenntartható fogyasztás. A fejlődés hamis, bármely tárgyi alapot nélkülöző ígérete a fenntarthatóság képletébe becsempészi a tőkeigény abszurd követelését, a véges bolygón a végtelen gazdasági növekedés tételezését. Ehelyett egyetlen reményünk ugyanannyi alapanyagból vagy energiából minőségileg jobb termék előállítása, ami egyben a GDP növekedését is eredményezheti.(16.40)A környezetpolitika pedig a fenntarthatóságot mint katalizátort elsősorban nem azzal szolgálja, hogy közrehat a társadalom értékrendjének a megváltoztatásában, tehát az emberek környezettudatos cselekvésének a kialakításában.A környezet- és a természethasználat, akár az ökológiai lábnyom alakulásában ez már csak következmény, így másodlagosan ható ok. A döntő, meghatározó a legfőbb gazdasági, társadalmi szereplőknek, a tőkehatalomnak, pontosan a tőketulajdon egyoldalú nyereségszerző tevékenységének a politikai eszköztárral és gazdasági szabályzókkal végrehajtandó következetes megfékezése.Enélkül a tőkehasznosulás a környezet- és a természetrombolásnak minden következményét ‑ nem­­­csak a gazdasági hatásokra, hanem az életminőség és a létpusztítás vissza nem fordítható végzetes hatásaira is gondolunk ‑ büntetlenül a társadalomra hárítja. A gyökeres változáshoz az EU mai értékrendjét, a négy szabadság, ezen belül a szabad tőkemozgás minden más érdeket és közcélú intézményt felülíró, elsajátító uralmát fel kell váltania a szűkebb, tágabb közösségek alapértékeinek.Amíg az NKP a cselekvési stratégiát nem a hiteles értékrendre, a fenntartható fogyasztás természettudományos következményére és az életpusztító tőkemozgások állami kényszerére alapozott közérdekű megfékezésre alapítja, addig a célkitűzései csak a hamis ideológiák sorsára juthatnak, azaz a valóságot a fenntarthatóság érdekében nem tudja formálni.Úgy gondolom, hogy a jelen javaslat a Fidesz-KDNP-kormány jogalkotási dicsérete ellenére ‑ itt ilyen öndicshimnuszokat hallhattunk ‑ kellő alap nélkül állapítja meg, hogy a környezet alkotmányos védelmében lényeges előrelépés történt. Önök ezt állítják, a 2012. év elején hatályba lépett Alaptörvény a környezetvédelem tekintetében számos garanciális szabályt épít be a rendelkezései közé. Itt a P) cikkre szoktak hivatkozni, azonban úgy gondoljuk, hogy ahelyett hogy megalapozná a környezetvédelmet, legalább két területen mindenképpen visszalépést jelent a korábbi jogrendhez képest. Abban egyrészt, hogy elveti a termőföld nemzeti vagyon minőségét, részben amiatt, mert eltekint az államot a környezetvédelem terén érhető objektív intézményvédelmi felelősség érvényesítésétől, illetve itt az Alaptörvény P) cikke úgy fogalmaz, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelyeknek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenkinek kötelessége. Az Alaptörvényt megelőző jogrend a nemzeti vagyon fogalmát két jogintézménynél is használta, egyrészt az Alkotmány 10. § (1) bekezdése volt, másrészt pedig a ’95. évi törvénynél a preambulum szerint a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelynek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából. Ezek szerint egyfelől a termőföld környezeti elemként, mint a környezet- és a természetvédelem tárgya, a tulajdoni formától függetlenül is nemzeti vagyon, másfelől alkotmányos vagyonjogi tárgyként a termőföld nemzeti vagyonnak minősül, ha az állam tulajdonában állt.A termőföldnél a nemzeti vagyon minőségének a nemzeti örökség ismérvével való leváltása a jogszociológia és a joghatékonyság mércéje szerint fogalmi képtelenség, mégpedig amiatt, mert ez nem a jogi, hanem a legtágabb ideológiai kategória, ami a jog számára nem kezelhető. Alkalmazása és értelmezése azonnal felveti az alapkérdést: ki a nemzeti örökség jogalanya? Mindenki, vagy éppen senki? Mi ennek a konkrét jogi tárgya? Miképpen gyakorolható fölötte a rendelkezési jog, és miképp kényszeríthető ki s a többi.Talán a nemzeti kulturális örökség minisztériuma telepíthető a természeti erőforrások védelmére? Ezzel szemben a nemzeti vagyon, még ha annak tartalmi igényeit az utóbbi két évtized jogalkotása és joggyakorlata el is sikkasztotta, mégiscsak egy materiális jogi fogalom, a tartalma egyértelműen meghatározható. Ennek rendszeréből az Alaptörvény sarkalatos törvény alkotását írja elő, így annak működtetésébe a föld környezeti elemként való védelmét a jogalkotó nem vitatható, lényeges közérdekből, azonos értékalapon és jogi garanciák mellett beilleszthette volna.Valójában a nemzeti örökség fogalma viszont a termőföldnél rossz üzenetet közvetít a társadalom felé, azt sugallja, hogy a felsorolt elemeket vagyontárgyként az alkotmányos védelem nem illeti meg, ezzel pedig még a hatályos környezetvédelem is lényegesen csorbul.Ez volt az a két pont, amit szerettem volna mindenképpen kiemelni. Azt javasoljuk például többek között, hogy a nemzeti környezetvédelmi program mint országgyűlési határozat jelenjen meg, a megjelenő kerettörvény a 2020-ig terjedő környezet- és természetvédelmi kormányzati jogalkotási feladatként írja elő azt, hogy az Alaptörvény P) cikkének az állam objektív intézményvédelmi felelősségével történjen meg a kiegészítése, és sokat lehetne még beszélni a hulladékgazdálkodásról, amit már részint ellenzéki képviselőtársaim érintettek, ettől én most eltekintenék. Tehát mindezen kiegészítésekkel és a környezetvédelemben tapasztalható általános visszalépések melletti felszólalásommal együtt természetesen ‑ ahogy mondtam ‑ a Jobbik fogja támogatni ezt a változtatást és ezt a határozati javaslatot. Ugyanakkor tényleg szeretnénk felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ahogy mondtam, nem véletlen az, hogy nemcsak mi, ellenzéki képviselők bíráljuk a kormány környezetpolitikáját, hanem gyakorlatilag minden élő és mozgó, ma Magyarországon működő civil és környezetvédelmi szervezet, ombudsman, volt államtitkár, sőt most köztársasági elnök úrnak is volt egy nagyon pozitív előremutató lépése, hogy nem írta alá ezt a gyalázatos jogszabályt. Ilyen módon kérem, hogy ezeket gondolják át, mert higgyék el, hogy ha már ennyi mindenki szól, ennyi minden érintett területről vannak megszólalók, akik bátran elmondják a kritikájukat, véleményüket, az biztosan nem lehet véletlen. Itt nem arról van szó, hogy valamiféle ellenzéki összeesküvés van, hanem nagyon-nagyon rossz úton járnak, amikor a környezet védelméről beszélnek, és ilyen módon sajnos, hiteltelenné válnak azok az előterjesztések is, mint ez a most tárgyalt, amit, még egyszer mondom: támogatunk, de ezen fenntartásokat feltétlenül el szerettem volna mondani. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő jogszabálytervezetet két irányból lehet megközelíteni. Az egyik irány az, hogy megpróbálunk beszélni Magyarország környezetpolitikájáról, a másik az, hogy magáról a tervről próbálunk meg beszélni, ami előttünk van.Az előttem szóló ellenzéki képviselőtársaim a környezetpolitikai fenntartásokat, kritikákat megfogalmazták nagyjából részletesen, elmondták a talajvédelemtől, a levegőtisztaság-védelmen át, a vízvédelmen át a természetvédelmi problémákig az összes anomáliát, ami az elmúlt öt évben keletkezett.Volt szó arról, hogy hogyan omlott össze a környezetvédelmi és természetvédelmi intézményrendszer, volt szó arról, hogy a Fidesz-kormányzat mennyire komolytalanul kezeli magát az egész ügyet ennek a környezetpolitikának a silányosításával és alárendelésével. Tehát azt hiszem, hogy ezt fölösleges lenne megismételnem. Tehát környezetpolitikailag, a környezet- és természetvédelmi szakmai tevékenységek tekintetében azt hiszem, hogy egy jelentős méretű szekunda az, ami a kormányzatnak hosszú távon így beírható, és erről kár sokat beszélni.Viszont miután V. Németh Zsolt államtitkár úr van itt, ezért megteszem azt a szívességet, hogy nem erről beszélek a felszólalásomban, hanem magáról a tervről, ami összességében szerintem egy megalapozott terv. Nekem a munkámból adódóan volt szerencsém látni az előző hármat is, hol civilként, hol az Országos Környezetvédelmi Tanács tagjaként, és meg kell mondanom, hogy ez egy szakmailag előkészített, átgondolt, következetesen felépített tervnek tűnik, számos olyan intézkedéssel, amelyben igenis megvannak azok a lehetőségek, hogy ha lenne bármiféle kormányzati szándék, amit sajnos nem látunk, akkor lehetne belőle egy hasznos természetvédelmi tevékenységet megvalósítani 2020-ig. Ha lenne ehhez forrás, lenne kormányzati akarat, és meglenne hozzá az intézményrendszer, ennek a programnak a végrehajtása nagyon-nagyon komoly, látványos eredményeket hozhatna, és valóban azt gondolom, hogy a mi pártunk véleményével is megegyezően megvalósíthatna olyan szakmai célokat, amelyekkel eredményt könyvelhetnénk el.A fő probléma az, hogy ennek nyilvánvalóan az elmúlt öt év az ellenkezőjét bizonyította, mert sem a kormányzati szándékot, sem az ehhez rendelt forrásokat nem látjuk, sem pedig az intézményi hátteret nem látjuk, hiszen ez tovább és tovább silányodik.Államtitkár urat szintén arra kérem, mint az előbbi vitában a kollégáját tettem, hogy itt van a 2016-os költségvetés tárgyalása, most van itt az önök szaktárcájának a lehetőség, hogy kiálljon ezekért az elvekért, mert most van annak a megoldása, hogy erre forrás legyen, és akkor tényleg el lehet hinni, hogy ez egy érdemi terv.Ugyanígy KDNP-s képviselőtársaim meglepően teljesen jó helyzetértékelést adtak a problémákról, szerintem meglepően jól látják a helyzetet, számomra tényleg érdekes volt Földi képviselőtársamnak a felszólalása.(16.50)Egyetlenegy gond van, az, hogy van egy helyes, pozitív helyzetértékelés, mint ahogy a kormánynak is van ebben a tervben, és erre vannak rossz lépések. A KDNP képviselői éppúgy megszavazták a nemzeti parkok vagyonkezelésében lévő földek elvételét, mint ahogy megszavazták nemrégen az agrártámogatásoknál a virtuális zöldterület létrehozásának a lehetőségét, hogy ne kelljen nagygazdálkodóknak ökológiai célterületeket kijelölni. Tehát ha az intézkedésekkel és a jogszabályokkal ellentétes szavazatokat hoznak ide a parlamentbe, akkor hiába hoznak ilyen terveket, és hiába van egy jó helyzetértékelésük, ez nem fog abba az irányba menni, mint amit ebben megfogalmaztak!Engedje meg, államtitkár úr, hogy tényleg csak néhány konkrétumot mondjak anélkül, hogy a környezetpolitikájukat hathatósabban vagy erősebben bírálnám, mint azt ellenzéki képviselőtársaim megtették. Bocsásson meg nekem, hogy rögtön a saját szakterületemre, a nemzeti természetvédelmi alaptervre ugrok. Ez az, amit teljes alapossággal volt alkalmam átnézni személyesen is, és sok érdekességet találtam benne, amire szeretném felhívni a figyelmet. A 10. oldali ábra szerint több mint 2 ezer helyi jelentőségű védett terület van Magyarországon. Ezzel szemben a valóságos helyzet teljesen más, svájci támogatásból nemrégen civil szervezetek végezték el a teljes újraszámlálást, a teljes ökológiai állapotfelmérést, és az erről készült adatbázis ott van a minisztériumnál, le lett adva. Egy teljesen valótlan szám van a 10. oldalon. Felmerül a kérdés, hogy a tervezés során miért nem a legfrissebb adatokra építettek. De rögtön utána statisztikailag számolgattam, mégis hogy a fenébe’ jöhetett ki ez a szám, és rájöttem, hogy a táblázatban lévő számban összekeverték a helyi védetteket és a természeti emlékeket, és ezt viszonylag buta módon nem választották szét, így aztán van egy ilyen katyvasz szám a 10. oldalon. Szerintem ezt szakmailag indokolt lenne megkülönböztetni, hiszen maga a természetvédelmi törvény is megkülönbözteti. A 13. oldal közepén a természetvédelmi szerveknél a Natura 2000-es szakkérdésekkel foglalkozó dolgozók létszámának a növelését írja a program. Nagyon kíváncsi leszek arra, ez hogy fog megvalósulni. Teljesen ellentétes tendenciákat hallunk. Itt van ez a buta adószabály. Az adósalátában volt ez a száz fő alatti önálló gazdálkodási intézményi megszüntetéssel kapcsolatos háttér, ez már most érinti a nemzeti parkokat, de ha még valaki kitalálja, mert rosszat álmodott, hogy esetleg még a közmunkásokat is ki kell szedni a létszámból, akkor az még több nemzeti parkot fog érinteni. Tehát nagyon kíváncsi leszek, hogy egy ilyen háttérrel, egy ilyen természetvédelmi szakigazgatási politikával hogyan fogják ezt megvalósítani, mert a létszámcsökkentést már végrehajtották, a 40 százalékos költségvetési támogatást, miközben a többi tárca intézményeinél ez az arány 10 százalék volt. Itt nyilvánvalóan volt egy lényegesen nagyobb érvágása a magyar természetvédelemnek. A nemzetipark-igazgatóságok természetvédelmi területek kezelését segítő támogatási rendszerét elvették. Hiába kértük és módosítóként javasoltuk a múlt évben, hogy a nemzeti parkokra ne terjedjen ki az 1200 hektáros támogatási korlát, hogy meg tudjon maradni a működőképességük, a Fidesz-kormány és a kormánypárti frakciók ezt támogatták. A 13. oldalon található a Natura 2000-es területek tulajdonjogi integritásának megőrzése, szükség esetén az állami tulajdonban történő tartása vagy állami tulajdonba kerülésének az elősegítése. Itt nyilvánvalóan felmerül a kérdés, a vagyonkezelési jogszabályok kapcsán is hallottuk, hogy ez fontos cél, de szakmailag érdeklődöm, hogy miért pont a Natura 2000-eseket emelik ki, és hogy lehet az, hogy a hazai védettek ebben nincsenek kiemelve. Miért indokoltabb a Natura 2000-esek megvásárlása, mint a helyi védettek kezelése? Illetve kíváncsi leszek az Alkotmánybíróság döntésére, hogy ezt hogyan fogják tudni kezelni, hiszen azt mondták idáig, hogy az NFA-nál van a forrás, itt van az elővásárlási jog, azért kell áttenni a földeket, hogy az elővásárlási jog és a forrás egy helyen legyen, ehhez képest most, remélhetőleg az Alkotmánybíróság bölcs döntésének megfelelően, ez külön marad. Tehát hogy lesz forrás arra, hogy ezeket a Natura 2000-es védett területeket megszerezzék? Az anyagban többször hivatkoznak mint indikátorrendszerre a természetvédelmi információs rendszerre. Nagyon-nagyon nagy feladat és nagyon-nagyon nehéz a folyamatos ökológiai, természetvédelmi, biológiai monitoringot elvégezni. 2010-ben ez még egy önálló osztály volt, amelyik csak ezzel foglalkozott, a természetvédelmi információk hátterével. Az önök mostani kormányának az elődje, a második Orbán-kabinet úgy kezdte, hogy rögtön kirúgták az osztályvezetőt, majd egy kis idő után visszavették, végül pedig megszüntették az egész osztályt. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ezt a folyamatosan hivatkozott természetvédelmi információs rendszert hol fogják megvalósítani, hol lesz ennek az intézményi háttere, amely ezzel foglalkozni fog. De ugyanígy felmerül, hogy a biomonitoring fenntartására és a biotikai adatok megőrzésére honnan lesz forrás, mert erre nem kapunk választ. Egy kis szakmai érdekesség: a 40. és 41. oldalon az inváziós fajokról van egy értekezés. Egy nagyon komoly nyelvi bravúrt hajtottak végre a készítők, ugyanis sikerült úgy megírniuk két oldalt, hogy az akác szó egyszer sem szerepel az anyagban. Ehhez gratulálok! Innentől kezdve furcsa, hogy egész Európában van egy invazív faj, amely a Natura 2000-es élőhelyekre mindenütt veszélyeztetett, de önöknek sikerült ezt kihagyni. Nem tudom, az-e a baj, hogy az akác tudományosan megegyezik azzal, amit önök hungarikummá nyilvánítottak magyar akác néven, mert ilyenfajta magyar nómenklatúra nem ismert a szakmában. Ha ez átfedés, akkor kíváncsi leszek ennek a helyzetére. Ezzel kapcsolatban a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Központjának voltak állásfoglalásai, de az invazív fajoknál elég méltatlan, hogy ez teljes mértékben kimaradt. Az egész anyag legizgalmasabb, legérdekesebb és legcikibb részét a 29-30. oldalon találtam meg, ahol a természetvédelmi oltalom alatt álló területek vagyonkezeléséről van szó. Ez azért érdekes, mert itt gyakorlatilag egy teljes oldalon értékeli a terv, miért fontos az, hogy nemzeti parkok vagyonkezelésében legyen föld. Azt értékeli egy teljes oldalon, hogy mennyire fontos ennek a fenntartása és fejlesztése. És egy olyan ember jegyzi ezt a beterjesztést, aki egy héttel ezelőtt megszavazta azt, hogy a vagyonkezeléséből el legyenek véve. Nem tudom, ez előrevetíti-e azt, hogy önök már tudják, mit fog dönteni az Alkotmánybíróság, és már ennyire előttük járnak, vagy pedig ennyire hátul járnak, hogy még azt se tudták ennek a készítésekor, hogy ezt majd valaki el akarja venni önöktől. Ez mindenképpen érdekes, tényleg, szinte szórakoztatóan ciki. Az igazgatóságok vagyonkezelésében álló védett természeti területek növelését ‑ vagyonkezelésről van szó ‑ a legfontosabb indikátorként nevezi meg, a nemzetipark-igazgatóságok vagyonkezelésében lévő védett és védelemre tervezett területek kiterjedése esetében az igazgatóságok vagyonkezelése növelendő. Ez nem úgy van, mint a vidékstratégiában. A vidékstratégia 2012-ben 288 ezer hektárról beszél, de a 2013. december 31-i állapot már 294 ezer hektár vagyonkezelésről szól. Azt nem tudom, hogy ez előttünk jár-e pár héttel vagy lemaradva másfél évvel, mert ha most terjesztik be, és amellett érvelnek, hogy mennyire fontos a nemzeti parki vagyonkezelés, miközben meg elveszik ezt, ez finoman szólva is egy kicsit ciki. Megyek tovább. A 42. oldalon azt mondja az anyag, jelentős eredmény, hogy 2013-ban a hazai gyűjteményes kertek 335 védett edényes növényfajt tartottak fent ex-situ, amellyel nagyban hozzájárultak a biológiai sokféleség egyezmény szerves részét képező növényvilág-megőrzési vidékstratégiában kitűzött célok megvalósításához. Én elismerem, hogy ez jelentős eredmény, csak az a kérdés, hogy mihez képest. Tudja-e az anyag készítője, hogy mennyi volt 2009-ben és 2010-ben? Mert ha nem jegyezzük meg, hogy akkor mennyi volt ‑ én tudom, hogy mennyi volt ‑, akkor ez az eredmény másképp mutat, mint így, hogy csak pusztán leírok egy számot, és melléírom, hogy ez eredmény. Egyébként itt nyilvánvalóan csökkentek a lehetőségek a korábbi intézményi megszüntetések miatt. A biodiverzitás-monitorozó rendszer 5.2.1-ben viszonylag ügyesen elhallgatják, hogy semmi pénz nincs ennek a rendszernek a működtetésére, és a költségvetési rendszereknél sem látom ezt. Már korábban is utaltam arra, hogy nagyon szükséges lenne a költségvetési táblázat kiegészítése, hogy mennyi pénzt terveznek erre fordítani, egyáltalán a fenntartásra mennyit fordítottak 2011 és 2014 között. Mert arra is van egy tippem, hogy mennyit fordíthattak, de ez sajnos nagyon-nagyon szomorú. Az a szomorú ezzel, hogy hiába írunk le valamit ‑ a papír mindent elbír ‑, de ha ehhez egy huncut fillér sincs hozzárendelve, akkor ez sajnos mit sem ér. Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek ‑ ez a címe a 10.2.2-nek. Itt egy újabb ciki pontot találunk, hiszen bizonyára nem kerülte el a figyelmüket, hogy április 1-jével megszűntek ezek a felügyelőségek. Ehhez képest a májusban elébünk kerülő határozati javaslatban szerepelnek. Mi vagy a rekonstrukciót tartanánk nyilvánosnak, tehát ha ez azt vetíti előre, hogy helyre fogják állítani a felügyelőségeket, akkor ezt könnyen támogatjuk, de ha ez azt vetíti előre, hogy amikor a készítője benyújtotta, fogalma sem volt arról, hogy már nincs ilyen felügyelőség, az megint egy kínos baki ebben a tervezetben. A kormánynak vagy a szaktárcának ezt egyébként érdemes lenne újraolvasni, mert olyan jellegű kellemetlen hatások vannak benne, hogy ha zöldhatóságról meg a környezetvédelmi felügyelőségről szól, akkor nem arról van szó, hogy az kinek a hatásköre, hanem magát a hatóságot említi. Nekem egy kicsit fájt a VII. fejezetben ‑ amely részben a társadalmi kapcsolatokról szól ‑, az, hogy gyakorlatilag szinte teljesen hiányoznak a civil szervezetek, pedig a monitoring, a kutatás vagy a szemléletformálás fejezeteknél illett volna megemlíteni őket. (17.00)Ugyanígy a végén, a mellékletekben szerepel a környezetvédelmi, természetvédelmi ismeretterjesztés intézményi háttere, egyetlenegy civil zöld-oktatóközpont vagy erdei iskola nincs benne a tervezetben. Márpedig, ha valaminek az a neve, hogy nemzeti, akkor igenis illene a társadalmi hátteret teljes mértékben belevenni és megtartani ezt. Nyilvánvalóan államtitkár úr zöld OT-n volt nemrég, megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, minden bizonnyal találkozott azért azzal, hogy vannak ilyen zöldszervezetek az országban, amelyek sok-sok ilyen tevékenységet látnak el.Mindezen kritikák és mindezen kínos bakik ellenére, amiket találtam, szakmailag egy viszonylag átgondolt, összességében céltudatos tervnek ítéltem meg. A legrosszabb esetben is tartózkodnánk, de a frakcióban, ha erre sor kerül, és még egyszer átnézzük, akkor én inkább a támogatás mellett foglalnék állást. Véleményem szerint, ha valakinek tényleg lenne szándéka megcsinálni egy természetvédelmi programot Magyarországon, akkor ez megteremtené ennek lehetőségét.Ehhez mindössze már csak egyetlen dologra van szükség, ez pedig a szemléletük, nem a kormányzati, hanem a szakmai szemléletük átváltoztatása. Erre azért lenne szükség, mert szomorúan láttam azt, hogy az indikátorrendszerekben, a mellékletekben, ami a 90-91. oldalon található, mindenütt infrastruktúráról beszélnek, arról, hogy hány oktatóközpont, hány tanösvény, hány barlangi bemutató jön létre. Ez nagyon-nagyon jó, mondjuk, egy turisztikai tervben, de ebben azért helyet kellett volna kapni annak, hogy a különböző fajok állományainak becsült, várt indikátorrendszere hogyan fog változni. Jobbikos képviselőtársam a fecskékről beszélt tegnap napirend utáni felszólalásában. Ha mérni akarjuk a biológiai sokféleséget és a természetvédelem eredményességét, akkor ezt nem tanösvényekkel, oktatóközpontokkal lehet kizárólagosan, mert az csak egy szegmensére alkalmas, hanem bizonyos védett fajok és életközösségek állományváltozásával is.Összességében én támogathatónak érzem a tervet. Ezeket a különböző kisebb bakikat célszerűnek érezném kivenni, néhány módosítást megtenni, aktualizálni. Egyébként pedig azt kívánom, hogy legyen hozzá erő, szándék és forrás, hogy ez megvalósuljon. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni az elhangzottakhoz, hiszen államtitkár úr és képviselőtársaim is bemutatták, hogy mit is tartalmaz a nemzeti környezetvédelmi program, ami közel 300 oldal. Ez is mutatja azt, hogy mennyire komplex területről, mennyire komplex gondolkodásmódról van szó. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindaz, amit leírtunk és célul tűztünk ki, nem érhető el a társadalom támogatása nélkül. Azt gondolom, hogy a szemléletformálás mind ennek a programnak, mind a következő napirendi pontunkban szereplő, a biodiverzitást elősegíteni kívánó stratégiánknak is fontos eleme.Ez azért is fontos, mert egy átlagos magyar állampolgár ökológiai lábnyoma 3,6 hektár, miközben hazánkban egy emberre csupán 2,7 hektár jutna fenntartható módon. Az jó hír mindannyiunk számára, hogy az Eurobarométer felmérései szerint a 2007. évi 41 százalékhoz képest 2014-re 69 százalékra nőtt a hazai lakosság tájékozottsága környezeti ügyekben. Ez köszönhető annak is, hogy a nemzeti környezetvédelmi program eddigi állomásai során nagy erőfeszítéseket tettünk a környezeti ismeretek fejlesztése érdekében. Ezt magam is megtapasztaltam, hiszen Sopronban az Alkalmazott Művészeti Intézet diákjaival van szerencsém ilyen témákról beszélgetni, és számomra is megdöbbentő, hogy ők milyen tájékozottak. Az is megdöbbentő, hogy érzik és tudják az intézményeken kívül az egyén felelősségét, a saját felelősségüket is, és ez reményt adhat mindannyiunk számára.Nagyon fontos, és pontosan ehhez kapcsolódik, hogy hangsúlyt fektetett a kormány, igyekszünk hangsúlyt fektetni arra, hogy minden szinten megvalósuljon a környezettudatosság erősítése a képzésekben, a felsőoktatásban, és nagyon jó, hogy a kormány új alapokra helyezte a szakképzési rendszert is annak érdekében, hogy kiemelt hangsúlyt kapjanak a zöldgazdasággal kapcsolatos képzések. Hiszen ebben még nem állunk nagyon jól.Az is egy fontos eredmény, hogy a hazai mezőgazdasági termelésre épülő élelmiszer-feldolgozás lehetővé teszi, hogy Magyarország a főbb élelmiszerekből önellátó legyen, ugyanakkor el kell mondani, hogy az utóbbi tíz évben nőtt a magas feldolgozottságú élelmiszerek behozatala hazánkban. Nagyon várjuk, és örülünk annak, hogy készül egy élelmiszeripar-fejlesztési stratégia 300 milliárd forintos uniós forrással, ami ezen kíván segíteni.Az erdők nagyon fontos erőforrásunk. El kell mondanunk, hogy jelenleg az erdősültség 21 százalékos, de az a cél, 2025-re 27 százalékos legyen az erdősültség aránya. Emellett kiemelendő, hogy a fakitermelés aránya a biomassza alapú energiatermelés felfutása ellenére sem emelkedett jelentősen.Mint mondottam, ez egy komplex program és nagyon sok apró részletből és az ezeket felölelő, átívelő stratégiai célkitűzésekből áll. Talán egy pici elemet, ami nem is olyan kicsi, hadd hozzak még képviselőtársaim elé. Ez pedig a denevérek védelmét szolgálja. Hiszen szerintem a komplex gondolkodás és az elkötelezettség példája az, hogy most már az idén a kormány által meghirdetett „Otthon melege” program társasházak energiamegtakarítást eredményező korszerűsítésének, felújításának támogatása című alprogramjához fontos, hogy felelős szervezet tájékoztatást adjon arról, hogy a pályázattal érintett beruházások érintenek-e védett állatokat, érintik-e védett állatok, jellemzően denevérek élethelyét. És ha igen, akkor ezeket a denevérpopulációkat, közösségeket meg tudjuk védeni.Nagy öröm számomra, hogy folytatódik a TeSzedd! program, ami ezen a hétvégén kerül megrendezésre. Nagyon sok család, fiatal, különböző korosztályhoz tartozó, elkötelezett ember vesz ebben részt. Azt gondolom, hogy ez a környezettudatosság a felvilágosító kampányok nagyon fontos eleme. Bátorítom képviselőtársaimat, hogy minél többen vegyünk részt május 16-án a TeSzedd! következő kampányában. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Sallai R. Benedek tapsol.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Frakció-képviselőtársam a vezérszónokija elején azt mondotta, hogy lehet a környezetvédelmi programot értékelni, véleményt formálni róla környezetpolitikai nézőpontból, és lehet úgy is értékelni, hogy maga a tervezet milyen tevékenységi elemeket tartalmaz.Én egy harmadikat választottam, mégpedig a rendszerszemléletű megközelítést. A környezetpolitika eleinte a létrejött környezeti problémákat próbálta meg kezelni, ez volt a csővégi környezetvédelem korszaka. Majd a fenntartható fejlődés gondolatának megjelenésével világossá vált, hogy a környezet sorsa elválaszthatatlan a fejlődéstől, vagyis fejlesztési elképzeléseink és gyakorlatunk meghatározzák a környezetet érő terheléseket. A ’90-es évekre jutott el a világ oda, hogy felismerje, a környezetvédelem nem lehet egy elkülönülő szektor, a környezeti szempontokat integrálni kell az ágazati politikákba.Nyilvánvaló, hogy ez egy előremutató elv, ám mégsem segített a környezeti gondok enyhítésében, hiszen eddig soha nem volt meg a politikai akarat, hogy a környezeti erőforrások várható vagy már tényleges szűkösségére hivatkozva bárhol a világon korlátozni akarják a gazdasági növekedést. A világnak sajnos jelenleg nincs makrogazdasági válasza arra, hogyan lehetne a fogyasztás növekedése, növelése nélkül növekedni a gazdaságnak. Ennek természetesen következménye, hogy a természeti erőforrások fogyasztása a globális rendszer ökológiai tűrőképességén túl növekszik, és az elviselhető 2 tonna/év/fő fogyasztás helyett megközelítette a 10 tonnát fejenként és évente a teljes anyagfelhasználás tekintetében ‑ vagyis ötszöröse.A növekvő anyagfelhasználás növekvő környezeti terheket jelent, amelyek számos ponton kezelhetetlenné váltak.(17.10)Ilyen a globális szén- és nitrogénkörforgás megváltozása, nyomában a szél felhalmozódása a légtérben, ennek okán az éghajlatváltozás, és mindezzel összekapcsolódva a biológiai sokféleség soha nem tapasztalt pusztulása. A környezetpolitika eszerint vázolt fejlődése idehaza is végbement. Meg kell jegyezni, hogy az előttünk lévő, immáron negyedik nemzeti környezetvédelmi program az eddigi programok sorában a legteljesebb. A programalkotás először jutott el odáig, hogy felismerje, hogy a környezet állapotváltozásait a társadalmi hajtóerők határozzák meg. A társadalom értékválasztása megszabja az intézményrendszert, az pedig a működő szerkezeteket, ágazatokat. Mindebből következnek a környezetet érő terhelések, amelyek ha meghaladják a környezeti rendszerek rugalmasságát, akkor a környezet állapotváltozásához vezetnek. A környezetvédelem tehát olyan intézkedéseket kell hogy hordozzon, amely megváltoztatja a környezet állapotát kedvezőtlenül befolyásoló hajtóerőket. Az NKP tesz erre kísérletet, hiányosan, de legalább értékel néhány társadalmi hajtóerőt, utána pedig nagyon részletes intézkedési irányokat határoz meg az ágazatok számára. A program dicséretén túl azonban nem látszik, hogy az alapvető okokat hogyan tudná a program befolyásolni, különösen akkor, hogyha ezek feltárása hiányos. Az alapvető hiány a társadalom értékrendjének elemzéséhez tartozik. A program a magyar társadalom értékrendjének alakulásában a környezetvédelem fontosságának csökkenő súlyáról számol be az Eurobarometer felmérései alapján. Ám még ez a csökkenő súly is kedvezőnek mondható a valóságos megítéléshez képest. Az igazság akkor derül ki, amikor az embereket nem a saját értékrendjükről, hanem mások értékrendjéről kérdezzük. Míg a megkérdezettek saját értékskáláján a legfontosabbnak mondott érték a család, az emberi kapcsolatok, az egészség, a személyes biztonság és a hetedik helyen a jó környezetminőség, addig ha mások értékrendjéről kérdezgetjük az előbbi állampolgárokat, akkor első helyre a jövedelmet, a magas életszínvonalat és élvezetes életet teszik. A 30-as értéksorban pedig utolsó helyre kerül a környezetről való gondoskodás.Sajnos ez az utóbbi értékskála jobban igazolja a társadalom viselkedését, a legfőbb érték a magas jövedelem és az ezzel járó fogyasztási lehetőség, a környezet pedig feláldozható mindennek az oltárán. Így nem csoda, hogy olyan politikai erők kerülnek hatalomra, akik ezzel az értékrenddel azonosulnak.Noha nyilván a politika felelőssége lenne a jövőre való gondolás, hogy előmozdítsa a társadalom mohó rétegeinek korlátozását túlzott igényeinek kielégítésében, ám a négyéves politikai kurzusoktól mégsem várható el, hogy saját maguk hatalmát ássák alá népszerűtlen igazságok kimondásával, pláne intézkedések meghozatalával. Ez természetesen nem felmentés a politikusok számára. Annál is inkább tehetik ezt, hiszen a gazdaság által termelt negatív környezeti és társadalmi következményekre a társadalom nem kellően érzékeny, mivel a gazdaság által kínált jövedelmek élvezete közvetlen, a termelt károk pedig közvetettek, más régiókat vagy más nemzedékeket terhelnek majd meg a jövőben. Vagyis az anyagi javak előállítása olyan rövid távú érdek, amely háttérbe szorítja a társadalom jövőre vonatkozó célkitűzéseit. Ennek során az egyéni jólét választása megelőzi az emberi faj fennmaradásának szükségét, az egyéni és csoportérdekek a társadalmi érdekekkel, a rövid távú célok a hosszú távú célokkal ütköznek.A helyes értékválasztás, a környezet megfelelő értékelése elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek megértsék, hogy anyagi fogyasztási igényeiket önakaratból korlátozni kell. Ám amíg erre várunk, addig is szükség lenne egy olyan szabályozó rendszerre, amely megakadályozza, hogy folytonosan növeljük környezeti terheinket. Ezen a ponton ki kell térni a hazai terhelések helyes megítélésére. Manapság több politikusunk is azzal dicsekszik, hogy a hazai számok alapján jelentősen csökkent a környezet terhelése, míg a GDP növekedésnek indult. A tényszámok ezt alátámasztják, hiszen az üvegházgáz-kibocsátás közel 40 százalékkal csökkent, és az energiafelhasználás csökkenéséről is beszámolhatunk rövid távon. Azonban, ha ez igaz lenne, hazánk az elsők között lenne, aki képes volt a GDP növekedését abszolút módon szétválasztani a környezeti terhek növekedésétől. A helyzetelemzés azonban megfeledkezik arról, hogy a hazai gazdaságszerkezet átalakítása miatt a kapcsolódó gazdasági tevékenységek környezeti terhe az országhatáron kívül marad, és ez az átterhelés elfedi hazánk valóságos környezeti teljesítményét. Mivel ennek feltárásához nem fűződik érdekünk, így az NKP IV. is szemérmesen hallgat erről a tényről. A környezeti terhelése csökkentésének két fontos mozzanata van. Az egyik a teljesanyag-felhasz­nálás csökkentése, amely magával vonja a környezeti kibocsátások csökkentését is. A másik feltétel a természetes ökoszisztémák átalakításának teljes tilalma és a sérült ökoszisztémák szolgáltatásainak helyreállítása a fenntartható használaton keresztül. Ebből az következik, hogy az államnak olyan eszközöket kellene biztosítani, amelyek az erőforrások felhasználásának csökkentését biztosítják. Egy ilyen eszköz a fejlesztéspolitika lehetne a maga forrásaival együtt. A növekedés és környezeti terhek csökkentésének összehangolása a fejlesztéspolitikán keresztül lehetséges, és nagyon jó lenne, ha Lázár miniszter úr is egyszer ezeket hallaná. Ehhez arra lenne szükség, hogy a fejlesztéspolitika kizárólag olyan tevékenységeket támogasson, amelyek kiváltanak egy korábbi tevékenységet egy olyannal, aminek a környezeti terhe mérsékeltebb a megelőzőnél. Egy ilyen célkitűzés megvalósítása garantálná azt is, hogy a fejlesztési, közösségi pénzek elköltése ne magán- és csoportérdekeket, hanem a legfőbb közjót, a környezetet szolgálja. Sajnos azonban ezzel a lehetőséggel az NKP nem él, a fejlesztéspolitikát mint hajtóerőt nem elemzi, és nem dolgoz ki programot ennek szolgálatba állítására.Mint ahogyan nem foglalkozik az NKP a pocsékolásból származó környezeti veszteségek felszámolásával sem. Paradox módon azt kell mondanunk, hogy szerencsére vannak tartalékaink. Paradoxon, mivel a tartalékaink a pocsékolásmegszüntetésből erednek. A természeti erőforrások korlátos volta az ökológia alapvető törvénye miatt megkérdőjelezhetetlen. A növekedés lehetősége a természetben korlátozott, mert a különböző környezeti folyamatok korlátozzák egymást. Mégis, az emberiség azt pocsékolja a legjobban, ami szűkösen áll rendelkezésére, a környezeti erőforrásokat. Mindenki előtt ismert tény, hogy milyen alacsony hatásfokkal alakítjuk át az elsődleges energiahordozókat, és hogy a végfogyasztónál az elsődleges energiaforrásnak már csak pár százaléka hasznosul. Erkölcsileg is riasztó, hogy a megtermelt élelmiszer-alapanyagok és elkészített élelmiszerek közel fele hulladékká válik. A közlekedésben néha teljesen céltalanul teszünk meg kilométereket, a kereskedelemben csak azért szállítunk árukat akár ezer kilométeren át, hogy nagyobb legyen a választék, hogy megelőzzük a helyi termelőket az árversenyben. Hatalmas házakat építünk, látunk el energiával anélkül, hogy azt belaknánk, vagy kihasználnánk a család számára, és tesszük ezt annak ellenére, hogy tudjuk, hogy végül egyedül maradunk benne. Céltalanul és értelmetlenül pusztítunk el élőlényeket, mert fogalmunk sincs róla, milyen szerepük van az életközösségben.Amennyivel takarékosabban bánnánk az elpocsékolt erőforrásokkal, annyival kevesebbet kellene elvenni a természetből, annyival kevesebbet kellene megújítani, és a megújulás során sem szennyeznénk kibocsátásokkal a környezetünket, vagy élnénk fel mohón a természetes élőhelyeket, a megújulás színhelyeit.Vajon miért nem lehet olyan társadalmat életre hívni, amely nem pocsékolja a környezet erőforrásait, helyesebben miért kell pocsékolni? A növekedés sajátja, hogy mindegy, mi hajtja. A növekedésre egyaránt okot szolgáltat az elkövetett hibák kijavítása, a természeti katasztrófák, a háborúk, a balesetek, a társadalmi pocsékolás pedig a legnagyobb hajtóereje a gazdaságnak. A termelés akkor növekedhet, ha a fogyasztás is növekszik, ha van, aki elfogyasztja, amit megtermeltünk. Kereslet hiányában a termelés értelmetlen. Figyelemre méltó, hogy nem a gazdaság pocsékol, hiszen a haszonmaximalizálás érdekében a gazdaság a hatékonyság növelésében érdekelt. Viszont a gazdaság érdekelt abban, hogy a társadalom pocsékoljon, hiszen a növekedés származhat a több fizetőképes fogyasztóból, azaz a népességnövekedésből, a növekvő fogyasztói igényekből és a pocsékolásból. (17.20)A gazdaság érdekelt abban, hogy önmaga vagy a társadalom hibákat termeljen, hiszen a hibák kijavítása is megrendelés a gazdaság számára. Sajátos módon a magunk számára létrehozott környezeti problémák kijavítása is hajtóereje a növekedésnek, ezért a környezetvédelemben sem a problémák megelőzése, hanem utólagos kezelése kap elsőbbséget, mint ahogyan látjuk a hulladékgazdálkodásban és a szennyvízkezelésben is. A fenntartható erőforrás-használat érdekében nem elég tehát a gazdasági hatékonyságot szem előtt tartani, a társadalomnak is hatékonynak kell lennie a természeti javak fogyasztásában. Míg az előbbiről gondoskodunk, addig ez utóbbiról mélyen hallgatunk.Tisztelt Országgyűlés! Illúzió lenne tehát azt hinni, hogy a nagy társadalmi és gazdasági keretek, a társadalmi értékválasztás újrarendezése nélkül lehetséges környezeti gondjaink felszámolása. A fenntarthatatlan világ oka az emberek azon értékrendje,szemlélete, tudása, viselkedése és munkakultúrája,amely nincs tekintettel a jövőre, amely a rövid távúhaszonszerzés érdekében pocsékolja a Föld erőforrásait. Csak egy magasabb erkölcsiség és a folyamatok mélyebb, az összefüggések jobb megértése lehet az alapja annak, hogy az emberek felülkerekedjenek az önzésen, a pillanatnyi érdekeken, és legalább csipetnyi lemondással áldozatot hozzanak jövőjük érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
  • MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden kiegészítsem a felszólalást, illetve egy-két észrevételre én is válaszoljak. Természetesen azt hiszem, hosszasan lehetne értekezni, és gondolom, akik a témához hozzászólnak, egyet is értenek abban, hogy akár az Unió környezetvédelmi politikáját, a világ céljait lehet elemezni, megváltoztatni a fogyasztói világot. Kétségtelen, hogy elmondhatjuk akár a közlekedés területén is, hogy rengeteg intézkedés történt Európában, Magyarországon is, mégis valószínűleg nem lesznek elegendők ezek, de én azt gondolom, hogy ezzel együtt mindazok a célkitűzések, amiket az Európai Unió elhatároz vagy amit Magyarország elhatároz, az előttünk lévő dokumentumokban mégis jelentős előrelépést tartalmaznak. Ahogy itt többen az ellenzék oldaláról mondták is, tulajdonképpen egyetértenek azzal, és inkább azt fogják figyelni, hogy ezek megvalósulnak-e és úgy valósulnak-e meg, ahogy le van írva, úgyhogy én azt gondolom, ez egy szép feladat. Annyit azért hadd mondjak el a hozzászólásokra, hogy természetesen azt azért megtudtuk, hogy az MSZP most sem támogatja a rezsicsökkentést, hisz csak elővették ezeket az aktuálpolitikai dolgokat, és azt gondolom, ezt ismertették újra. Ha ez nekik jó, akkor továbbra is ragaszkodjanak ehhez, tehát nem támogatták a rezsicsökkentést, továbbra sem tartják jónak, ezzel együtt azt gondolom, a rezsicsökkentés minden szempontból előnyös volt.Az is tény, hogy nagyon sok olyan adatot mondhatunk el ‑ amiket itt az előttem képviselőtársam is ismertetett ‑, amelyek azért egyáltalán nem egy borzalmas képet festenek Magyarországról. Ha az adatokat elkezdjük ismertetni, akkor azért kiderül, hogy az elmúlt években is jelentős előrelépés történt nagyon sok területen. Nemcsak a lakosság tájékozottsága nőtt, amely már nőtt egyébként előtte is, és igaz, hogy csökkent a környezet fontosságának megítélése ‑ ahogy szintén elhangzott ‑, de az sajnos egész Európában csökkent. Tehát a statisztikai adatokat mindig ki lehet ragadni, de nagyon sok területen értünk el eredményeket, illetve ért el ‑ az uniós források segítségével természetesen ‑ Magyarország, és átalakulóban van Magyarország képe, átalakulóban van a városok élete is. Nagyon sok olyan várost tudnánk felsorolni, akár az én választókerületem központját, Keszthelyt is, ahol nagyon sok pályázatot nyertek, egyébként nem kiemelkedőt, tehát el kell mondjam, nagyon sok helyen máshol is megvan ez, sőt van, ahol többet lehet, tehát a biomassza-erőművektől kezdve a napelemek alkalmazásáig, akár az energiaracionalizált megoldásokon keresztül a közvilágítás megváltoztatásáig. Tehát rengeteg-rengeteg olyan program valósul meg, és vélhetően még több fog a következő időszakban, tehát én azt gondolom, hogy lesz ennek egy jelentős siker oldala is, és mint említettem, természetesen ez az európai uniós forrásokból valósulhat meg elsősorban. Tehát én egyáltalában nem festenék ennyire fekete képet, amit természetesen az ellenzék időnként megpróbálhat, hiszen jó téma ilyen szempontból a környezetvédelem, de mint mondtam, említettem, az eredmények, a statisztikák azért alapvetően mást mutatnak. Az egy más kérdés már, és az már egy másik téma, igazából nem ide tartozik, hogy mindezek általában a világon mire elegendőek, de ez csak növeli a fontosságát annak, és egyetértek azokkal, akik azt mutatják, hogy egy alapos dokumentumot tartunk magunk előtt, és természetesen mindannyiunk kötelezettsége, hogy ebből minél több megvalósuljon. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Manninger Jenő képviselőtársam ‑ teljesen a szándéka és akarata ellenére ‑ feldobott nekem két labdát, amire szeretnék is reagálni, mert én nagyon kíváncsi lennék, hogy környezetpolitikai szempontból mik azok a statisztikák, amik eredményekről számolnak be, mert én ezekről nem nagyon tudok. Tehát ha megnézzük az összes olyan jellegű eredményt, ami a valós környezeti állapotunkat próbálja elemezni, azok sajnos nem pozitívak. Pont amire igaz az, amit a képviselő úr mondott, az, hogy európai tendenciáknak megfelelően bizonyos folyamatok ‑ sajnos meg kell hogy állapítsuk ‑ hazánkra is érvényesek, ezek mind negatív folyamatok. Nem mondom, hogy ezért a Fidesz-kormány a hibás, tehát nem kell mentegetőzniük, hanem számos más tényező is van, tehát globális hatások is vannak, de a környezeti állapotunk alapvetően nem javult. Tehát ha megnézzük a légszennyezettség mértékét, az újrahasznosítás mértékét vagy egy halom más dolgot, azért nagyon-nagyon jó eredményekről itt nem hiszem, hogy be lehetne számolni.És még egy dolgot, ugye, volt a finanszírozásról is szó: nagyon-nagyon fontos azt is nézni, hogy valóban van egy-egy környezetvédelmi programnak finanszírozása, tehát van olyan strukturális alap ‑ KIOP volt, utána KEOP lett ‑, amely finanszírozott környezetvédelmi feladatokat, de a probléma pont abból adódik, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi célokkal ellentétes irányultságú infrastruktúra-fejlesztési tevékenységekre a sokszorosa megy. Hiába teszünk egymilliárdot valamilyen szempontból egy környezetvédelmi feladatra, hogyha az azzal ellentétes környezetrombolásra a sokszorosát fordítjuk, és nagyon fontos, hogy ez nincs arányban egymással.Tehát pont arról szólt az első hozzászólásomnak egy lényege, hogy ehhez sokkal több szándékra lenne szükség és sokkal több forrásra lenne szükség. Hogyha már erről beszélek, hogy sok forrásra lenne szükség, akkor érdemes arról a dologról beszélni, amire felhívtam a figyelmet, mégpedig az, hogy ennek a mutatói, a statisztikái, ha meg tetszenek nézni a teljes anyagot, nagyon sok 2010-11-12. évi, a legjobb esetben 2013-as adatokat tartalmaz, a legtöbb idevonatkozik. Nyilvánvalóan úgy tűnik, mint hogyha itt ’13-ban leállt volna minden, tehát ez a tervezési folyamat vagy nem tudom, mi, befejeződött, akkor viszont nem értem, hogy egy évig miért nem volt benyújtva, hogyha leállt. Ez azért érdekes, mert a 2015. évi költségvetésben már kellett volna hogy forrásokat rendeljünk ezeknek a megvalósítására, amik elmaradtak. Hadd mondjak el egy érdekes dolgot, amit itt közben kisilabizáltam az anyagból! A környezetvédelmi törvény a környezetvédelmi programmal kapcsolatban előírja ‑ ez a környezetvédelmi törvény 40. §-ának (1) bekezdése ‑, a környezetvédelmi tervezés alapja a hatévente megújuló, az Országgyűlés által jóváhagyott nemzeti környezetvédelmi program. A kormánynak a program megújítására irányuló előterjesztés benyújtásakor az Országgyűlés előtt be kell számolnia a program végrehajtásáról és a végrehajtás során szerzett tapasztalatairól. Én nem tudom, hogy az elmúlt egy évben kimaradtam-e valamiből, de én nem találkoztam itt a Ház előtt azzal, hogy beszámolt volna az előző programról, márpedig ez törvényi kötelezettség lett volna, hogy mielőtt ezt elkezdjük tárgyalni, ez a beszámoló megtörténjen. Maga az anyag egyébként azt írja, hogy a kormány a mostani programban arra hivatkozik, hogy elkészült a hatéves jelentés. Akkor ez hol van? Ezt ki dugdossa? Hogy nem került az Országgyűlés elé, ha a törvény azt mondja, hogy annak ide kellett volna kerülnie? Tehát nem tudom, hogy ezzel mi történt. Ugyanígy érdekes az, számomra legalábbis ‑ de tudom, hogy nem jelent semmit ez ‑, a törvény előírja, hogy a programban foglaltakat ‑ szintén a 40. § (4) bekezdése ‑ a gazdaságpolitikai döntések kialakítására a terület- és településfejlesztés, regionális tervezés, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló állami tervezési és végrehajtási tevékenység során érvényre kell juttatni. Megmondom őszintén, hogy én már sok mindent láttam ebben a Házban az elmúlt egy évben, de azt még soha nem láttam, hogy itt valamelyik jogszabálynál érv lett volna az, hogy a környezetvédelmi program arra vonatkozóan mit tartalmaz, és ez egy nagyon nagy hiba, mert pont erről beszélünk, hogy mi a végrehajtási szándék, hogy ebből megvalósuljon valami.(17.30)Csak egy érdekességet hadd mondjak, a 2015. évi költségvetés, amikor azt mondjuk, hogy mindent alá kellene rendelni a programnak, semmi gond nincs ezzel, csak példát mondok. A sertéságazati helyzet javítása stratégiai intézkedéseinek támogatására az FM 1,4 milliárd forintot tett költségvetési forrásból a 2015. évi költségvetésében. Mondok egy adatot: az Országos Környezet-egészségügyi Intézet jelentése szerint évente több mint 1500 ember halála megelőzhető volna megfelelő légszennyezettségi adatok biztosításával. A PM10 okozta légszennyezettség csökkentésére, mit gondolnak, mennyit fordított a kormány? 54 milliót. Tehát arányaiban ezek a számok olyan jelentős különbségeket mutatnak, hogy a végrehajtás szándékával kapcsolatban merülhetnek fel aggályok, és csak ismételni tudom magam, hogy a program összességében jó, csak kellene valaki, aki végre akarja hajtani, meg kellene egy olyan kormányzati szándék, hogy ehhez minden forrást hozzárendeljen, és abban az esetben lenne használható ez a program ‑ hogy válaszoljak néhány felvetésére. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. A rezsicsökkentésük pont olyan jól sikerült, mint a devizahitelesek megmentése, csak az emberek nem érzik, az a nagy probléma, tudja, kedves képviselőtársam; főleg, hogy a legfontosabb persze az lenne, hogy az emberek ki tudják fizetni a számláikat, és mi is támogatjuk azt, hogy minél kevesebbet kelljen fizetniük. Csak egy olyan rendszert sikerült önöknek létrehozni a hulladékgazdálkodásban, ami fenntarthatatlanná tette az egész rendszert, merthogy önöknek csak csekély hat olyan adót sikerült kivetni ezekre a nonprofit cégekre, mint a termékdíj, a lerakási járulék, az útdíj, a felügyeleti díj, a telefonadó és a rezsicsökkentés miatti kevesebb befolyt összegek. Tudja, ha megkérdezné a saját polgármestereit, akik a nonprofit hulladékgazdálkodó cégekben benne vannak, akkor elmondanák, hogy konkrétan tényleg ott tartanak lassan, hogy nápolyi helyzetek lesznek az országban, mert nem fogják tudni elvinni a hulladékot, és akkor majd ők átadják a katasztrófavédelemnek ezt a munkát, mert a katasztrófavédelem tényleg már lassan mindenhez ért, de pluszforrást nem kap hozzá ‑ lassan már tényleg ők fognak mindent csinálni. Csak egy jól működő rendszer volt, ami működött normálisan, még arra is volt lehetősége, hogy az embereket nevelje egy fenntartható rendszerre, és egyébként normálisan működött. Maguknak sikerült egy olyan rendszert létrehozni, ami fenntarthatatlan, a polgármesterek is elmondják, hogy nem képesek ebben a rendszerben fenntartani ezt a rendszert. Nem is értem, tényleg: vagy csak ebben a világban élnek, ami itt, a Parlament falai között van, és már a saját fideszes polgármestereikkel sem beszélnek, vagy tényleg nem értik azt, amit az emberek mondanak. Tehát tényleg az a probléma, hogy egy olyan rendszert kell létrehozni, ami működőképes, minden oldalról működőképes: az emberek oldaláról, a hulladékgazdálkodó cégek oldaláról és minden oldalról működőképes, kedves képviselőtársam. Köszönöm. (Demeter Márta tapsol.)
  • MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak röviden szeretnék szólni, mert azt hiszem, hogy két szinten beszélgetünk. Tehát a rezsicsökkentésről azt tudom mondani, hogy pont ellenkezőleg, szerintem azt érzik az emberek. Természetesen maradt teher, de egy 10 százalékos rezsicsökkentést is megéreztek már az emberek pozitív értelemben, ez kétségtelen. Az más kérdés, hogy a hatása nem tart örökké, tehát ez nyilvánvaló. De megérezték, tehát ezt el tudom mondani, miután nemcsak a saját számlámon láttam, hanem azokkal az emberekkel is beszéltem, akiknek ez megtörtént.A hulladékgazdálkodásról, azt hiszem, hosszasan lehetne, én nem akarok ebbe belefolyni, le vannak írva, a képviselő asszony el tudja olvasni, nyilvánvaló, majd az előterjesztésben, amit hiányolt, hogy nem olvastam föl pontosan, ott is egészen pontos tervek vannak leírva. Mindazonáltal el kell mondjam, hogy ott természetesen számos problémát okozott a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása. De azt el kell mondjam, hogy ott is azt értük el, hogy 2012 áprilisához képest csökkentek a díjak, tehát azért az egy nagyon lényeges dolog volt, hogy csökkentek. Majd hogy ez hosszú távon hogyan lesz fenntartható, az egy komoly probléma, de mégiscsak az emberek érdekében történt a díjcsökkentés, ezt mindenképpen el kell mondjam.Azt tudom mondani, hogy én nem akarok elkezdeni most statisztikákat mondani, mert az a helyzet, hogy ha számokat kiragadunk, először is, mivel nagyon sokszor a számok nem is úgy állnak rendelkezésre, hogy 2010-től ’15-ig, de kétségtelen, hogy vannak folyamatok, amelyek már 2007-ben is tartottak. Mondjuk, az utolsó évekre meg nem is állnak rendelkezésre statisztikák, de azért az tény, ezt csak LMP-s képviselőtársamnak mondom, hogy értem, hogy ő mindennel elégedetlen, és azt hiszem, egy környezet iránt elkötelezett ember, akinek ráadásul még a pártja imázsa is erre épül, annak természetes része az elégedetlenség. Tehát én evvel egyetértek, hogy ez egy fontos dolog, de azért vannak eredmények, még akkor is, hogyha azokat lehet vitatni. Tehát a megújuló energia terén igenis előrelépett Magyarország, a szelektív gyűjtés területén igenis előrelépett Magyarország, és a levegőszennyezettség területén is előrelépett, habár kétségtelen, hogy itt most rengeteg adatot kéne előhozni, és azt sem mondom, hogy ez mind az utóbbi egy-két év érdeme. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)De például a közlekedéspolitikának, a városok tervezésének, fejlesztésének rengeteg olyan eredménye volt, ami mind igenis kézzelfogható eredménnyel járt, és nyilván nem csak azt az 54 milliót… ‑ hiszen a levegőszennyezettséget nem konkrétan ilyen intézkedésekkel, hanem pontosan az integrált politikákkal lehet elérni. Köszönöm. (Földi László tapsol.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy Manninger képviselő úrnak a hozzászólása késztet engem is arra, hogy még egyszer szót kérjek.Én azt gondolom, hogy egy ilyen környezetvédelmi programnál, amely több évre előre szól, mindenképpen a részét kellene képezni, hogy egy komoly, mély vitát folytassunk itt, az ország Házában arról, hogy hogyan is állunk a környezet állapotának tekintetében, melyek a legsúlyosabb problémák ezen a területen és vajon mit kellene tenni.Én azt gondolom, hogy itt az egyik legnagyobb probléma, hogy a környezetvédelmet ágazati problémaként kezeljük. Tehát itt Manninger képviselő úr is elmondotta, hogy a hulladékban, a levegőminőség javításában értünk el eredményt, de arról nem beszélünk vagy arról itt nem folytatunk vitát, hogy a környezet miként vált korlátossá, és ezen keretek között ezek a keretek milyen lehetőséget biztosítanak a gazdaság fejlődésének. Ugyanúgy, mint ahogy eddig, külön akarjuk szakítani, azt hisszük, hogy a környezet lehetőségeit nem számba véve bármit csinálhatunk a társadalomban és bármit csinálhatunk a gazdaságban. Márpedig hogyha ezt nem fogjuk felfedezni, és ezen nem változtatunk, akkor nem leszünk felelős politikusok, és nem tudunk hosszabb távra jó gazdaságpolitikát kijelölni.Manninger képviselő úr az Európai Unió környezetpolitikájára hivatkozott. Az Európai Unió környezetpolitikája, igen, virágzott egy picit, de nem ebben az évtizedben, hanem a múlt évtizedben, a 2000-es évek elejéig volt, amíg fejlődött, amíg az intézményrendszer is egyre erősebbé vált. De valahogyan 2008-ban, amikor a világban a gazdasági válság újra elmélyült, akkor az Európai Unió is a környezetpolitikáját elkezdte gyengíteni. Az Európai Unió elfeledkezett arról, amit korábban mondott, hogy az egyik fő feladat a környezeti szempontok ágazatokba történő beépítése. Tehát én azt gondolom, hogy az Európai Unióra nem lehetünk a környezetpolitikát tekintve olyan büszkék, mint ahogy korábban megindult.Én nem akarok belemenni a hazai környezetpolitikába, az intézményrendszerébe, de azt gondolom, hogy sajnos itt is annak vagyunk tanúi, hogy nálunk is ez folyamatosan gyengült. Nem akarom senkinek ráolvasni a fejére, hogy megszűnt az önálló környezetvédelmi minisztérium s a többi.Azt gondolom, hogy mégis az a legnagyobb probléma, hogy nemcsak a társadalomnak a környezettudatossága alacsony, de legalább ugyanilyen alacsony az országgyűlési képviselők környezettudatossága is, és ezen biztos, hogy hamar ‑ én azt gondolom, mert különben nagyon nagy bajok lesznek ‑ változtatni szükséges. Köszönöm. (Sallai R. Benedek tapsol.)
  • V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem valamennyi hozzászólást. Nincsen a környezet ügyében, a természetvédelem ügyében feleslegesen elhangzott kritika. Én úgy vélem, hogy ezzel valamennyien hozzájárulunk ahhoz, hogy még nagyobb figyelmet fordítsunk a környezet és a természet ügye iránt.Azonban én azt is hiszem, hogy a környezetvédelem és a természetvédelem nem csak valamiféle harcos tevékenység, amit ökölbe szorított kézzel lehet művelni, ráncos homlokkal, szomorú tekintettel, sorban-sorban sorolva a rosszabbnál rosszabb mutatókat. Hiszen van néhány olyan terület, amelyen akár a világban, akár idehaza értünk el pozitív eredményeket.(17.40)A hozzászólások sorában először talán Heringes Anita képviselő asszony gondolataival foglalkoznék, bár én jobban örültem volna, ha azért mégiscsak erről beszélünk, ami maga a program, mert a többi egyéb témát megvitathatjuk interpelláció meg azonnali kérdés keretében is, de hadd említsem meg mindjárt, hogy lehetne más hozzáállás is. Például azt mondaná a képviselő asszony, hogy abban, hogy nőtt a környezettudatosság ‑ amiről Bartos Mónika képviselő asszony is szót ejtett a hozzászólásában ‑, nekünk, szocialistáknak is szerepünk van, mert az NKP III. eredménye is ez egyben, és máris lenne egy pozitív hozzászólás is, és nem csak a hiteltelenségünkről szóló. Ön is és több ellenzéki képviselőtársa is az intézményrendszerről beszélt. Ez persze egy fontos elem, de azért azt rögzítsük, hogy mi nem azért vagyunk, hogy az intézményrendszert finanszírozzuk. Az intézményrendszer maga eszköz, az nem cél. Cél a kiváló, jó környezeti állapot és a természet megóvása, megőrzése. Én nem vagyok abban biztos, hogy feltétlenül szoros korreláció van aközött, hogy a környezetvédelmi hatóságnak ki a főnöke, milyen szintre telepíti azt egy kormányzat. Megteszi ezt egyébként rajtunk kívül számos más ország is, például Szlovákia, és azok a mutatók, amelyeket azért számban is ki lehet fejezni, akár infrastrukturális eredmények, vagy levegő- és vízminőségben vagy a biodiverzitásban jelentkező mutatók. A civil szervezetek csökkenő pénzénél hadd említsem azért azt meg, hogy azért ezen időszak alatt a civil szervezetek természetesen nem csak a hazai forrásokra kellett hogy támaszkodjanak, hiszen az európai uniós támogatási rendszer a környezettudatosság növelésére adott lehetőséget a civil szervezetek számára is, és az elkövetkező időszakban is szeretnénk, hogy ebből a forrásból is részesüljenek. A hulladékgazdálkodás az a terület, ahol kifejezetten sikeresek voltunk az elmúlt években. Gondoljon vissza mindenki, 10-15 éve valamennyi falu mellett volt egy gödör, ahova leöntötték az összegyűjtött szemetet. Ezek az engedéllyel nem bíró és mindenféle műszaki biztosítást nélkülöző lerakók megszűntek, engedélye egyiknek sincs már, és sorban rekulti­váljuk őket, alig marad mostanra. De hogy számot is mondjak, a szelektív hulladékgyűjtésnél a 2009-es szint, a lakossági, elkülönítetten gyűjtött hulladék mennyisége 183 százaléka a 2000-es szintnek. Tehát vannak eredmények e tekintetben, és azóta… ‑ bocsánat, a 2009-eshez képest a 2014-es, elnézést. És egy nagyon jelentős mérföldkő január 1-je, amikor Magyarország teljes területén működtetjük az elkülönített rendszert, és az európai uniós szabályoktól eltérően fő szabályként házhoz menő szelektív rendszer alakult ki. Van olyan település, ahol megduplázódott januárban a decemberhez képest levő nagyobb tisztaságú, szelektíven gyűjtött, értékes másodnyersanyagot jelentő hulladék mennyisége. A rezsicsökkentés: én is azt mondtam, képviselő asszony, világos mondatokat kell mondani. Emelni akarjuk a hulladékszállítási díjat mi, szocialisták ‑ ki kell mondani ezt. Ezt tessék mondani! Ne azt, hogy az nem jó, meg az. Emelni kell. (Heringes Anita: Hat adónemet vetettek ki!) Az adónemeknél… Először is lerakási járulék van. Amit ön például bírál, a hulladéklerakási járulék, az valamennyi fejlett hulladékgazdálkodású országban alkalmazott eszköz. Azért van az a díj, hogy minél kevesebb hasznos hulladék kerüljön a lerakóba, a lerakóról való eltérítést szolgálja, és a hulladéklerakási járulék ‑ most 7,1 milliárd forint ‑ hiánytalanul visszakerül a gazdálkodó, szolgáltató cégekhez. Tehát én azt javaslom, hogy gondolja át, hogy vajon ez a jelenlegi helyzet nem egy átmeneti időszak-e. Úgy érzem, hogy ön betoppant egy festés alatt álló házba, csípőre teszi a kezét, és azt mondja, hogy miféle felfordulás van itt. Most egy átalakítás folyik, az átalakítás kezdete ott indult, amikor a profitorientált cégekből önkormányzati és állami többségi tulajdonú cégeket alakítottunk ki, aztán nonprofittá változott, és van bizony még feladat. Például az, hogy az országban gazdaságosan működtethető akkora egységeket alakítsunk ki, ami egyrészt a hulladékgazdálkodás szempontjából, a környezeti szempontokra is tekintettel van, és egy szolidaritás elvű-alapú, hosszú távon fenntartható díjrendszert ki tudjunk alakítani. Munka közben vagyunk, és valóban nem jó ma közszolgáltató-vezetőnek lenni, mert gondokkal teli ez a világ, de végül is inkább úgy vélem, hogy mi arra szegődtünk, hogy a szolgáltatást igénybe vevő lakost szolgáljuk, és bizony ebben az időszakban segítsünk átvészelni neki a gazdálkodási nehézségeket, és mielőbb ezt az átalakítást elvégezni, de rögzítsük, hogy jelen pillanatban ez a szolgáltatást igénybe vevő számára sem kényelmetlenséget nem okoz, és kifejezetten egy alacsony szintű szolgáltatási díjat jelent, három éve ezt nem változtattuk meg. Parlagfű esetén többször ide, a Ház elé hozott téma: a 600-700 milliós nagyságrendű összeggel szemben több tíz milliárd forintot fordított a magyar állam erre a területre. Tehát ezt is jó többször elmondanunk, és maga a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület kérte azt, hogy véletlenül se adjuk ezt ki, valamennyi összeget szemléletformálásra, hanem jó lenne, ha az állami cégeknek adnánk autóra meg olyan infrastruktúrára, amivel földeríthetik ezeket a területeket. Hiánytalanul a Földművelésügyi Minisztérium egyébként kiosztotta ezt az összeget azon egyesületek számára, amelyek amúgy parlagfüvet is akarnak irtani, nem csak meg akarják mondani, hogy más irtson parlagfüvet. Magyar Zoltán képviselő úr a megújuló energia visszaszorulásáról szólt. Képviselő úr, hadd említsem meg, hogy a számok nem ezt igazolják. A 2007-2013-as időszakban 219 milliárd forint volt erre a területre, a 2014-2020-as időszakban ez 370 milliárdra nő. A tőke szabad áramlásáról szóló gondolatait, hogy helyette helyi forrásokra támaszkodjunk, osztjuk. Számos ilyen program szolgálja ezt, például a „Rövid ellátási lánc” program, amely a vidékfejlesztési programnak egyik legfontosabb eleme, és valóban ennek jelentős környezeti hatásai is vannak. Az a célunk, hogy a helyi élelmiszer-termelés, -feldolgo­zás fejlesztésével elejét vegyük annak, hogy kontinenseken keresztül kelljen élelmiszereket cipelni. Sallai R. Benedek képviselő úr az összeomlott intézményrendszerről beszélt. Itt is hadd említsem meg újra meg újra, hogy számos intézményrendszerrel lehet jól dolgozni és kevésbé jól dolgozni. Azok közül az eredmények közül, amelyek voltak az elmúlt évben, néhányat azért hadd említsek meg! Az országos légszennyezettségi mérőhálózatra 2,5 milliárd forintot fordítottunk. Megújult tulajdonképpen az egész mérőhálózat, annak laboratóriumi háttere, több mint 300 új mérő- és laborműszert vásároltunk, négy új mobil mérőállomást állítottunk üzembe. De hogy itt sem a mérőállomás a cél, hanem a levegőminőség, hadd említsem meg, hogy itt is vannak pozitív adatok, hiszen a PM10-es kategóriában, tehát a 10 mikronnál kisebb részecskenagyságú szennyezés három éve nem lépi túl a határértéket. (17.50)Tehát a kisméretű szállópor tekintetében javult a levegő minősége. És hadd erősítsem meg Manninger Jenő képviselőtársunkat, aki azért itt helyre tette azt, hogy szó nincs arról, hogy ötven-egynéhány millió forintot fordítanánk erre. Ez a program központi koordinációja. Több száz milliárdos ez a program, amelyet a levegő minőségére fordítunk. Ebben benne van az egész autóbusz-hálózat lecserélése, de éppúgy benne van a fűtési rendszerek koordinációja is. Tehát egy több tíz évre szóló programot készített el a kormányzat, amely, még egyszer hangsúlyozom, több száz milliárdos nagyságrendű. Azt köszönöm, hogy szakmailag előkészített és átgondolt programnak gondolja a képviselő úr, és ha lesz forrás és akarat, akkor ezt megvalósítjuk.2014-es kondíciókkal számol a program. Itt említem meg azt is, hogy nem valamiféle sajnálatos bakik vannak ebben az anyagban, amikor az intézményrendszer két hónappal ezelőtti elnevezését rögzíti. Nyilvánvalóan az államigazgatáson belül nem indíthatunk el közigazgatási egyeztetésre egy anyagot egy jövőbeli intézményrendszer nevében. Schmuck Erzsébet képviselő asszony a környezetvédelmi szempontok integrálásáról szól, hogy mennyire fontos, hogy az ágazati politikában történjen meg az integrációja. Egyrészt erre hadd említsem meg, hogy számos dokumentumban megjelennek ezek a szempontok, például a nemzeti közlekedési infrastruktúra-fejlesztési stratégiában, a „Nemzeti akcióterv az ökológiai gazdálkodás fejlesztéséért” dokumentumban, a második nemzeti éghajlat-változási stratégiában, az országos hulladékgazdálkodási tervben, a nemzeti erdészeti stratégiában. De egy gyakorlati példát is hadd mondjak! Az elmúlt évben készült el a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerének második vagy harmadik üteme, attól függ, hogy tekintjük. Ezt mindenki úgy tekintette, hogy ez valamiféle vizes fejlesztés, és nem is hárult rá valami nagy figyelem; több mint hatmilliárdos program. Ez a program szakított az eddigi, csupán vízügyes szemlélettel, és első helyre rakta azt, hogy ökológiai célokat is teljesíteni kell ennek a beruházásnak, így például a vizes élőhelyeket bővítette hatalmas területtel, szabályozható módon elárasztja azokat a területeket, ahol eddig nem volt víz, szinte csak ritka időszakot kivéve. A másik részen viszont megpróbálja fölszámolni azokat az összefüggő vízterületeket, amelyek a vizes élőhelyek szempontjából egy szegényebb élővilágot tudnak csak produkálni. Tehát az első szempontja ennek a beruházásnak kifejezetten természetvédelmi, a biodiverzitást segítő elem volt. A második elem volt a vízminőség javítása. Itt hadd említsek meg néhány változást az évtizedek folyamán! Amíg annak idején a Kis-Balaton azért készült, hogy a Zala tisztítatlan és magas szennyezettségű vizét közvetlenül ne engedjük be a Balatonba, most fordított a helyzet, mert néha a Zalán, köszönhetően a szennyvízkezelésnek, tisztább víz jön le, mint amit a Kis-Balatonból lehetne átvezetni, és képes ez a rendszer most már ezt rövidre zárni. De ugyanez a megoldás az ökológiai célok és a vízminőség-javítás mellett egy harmadik elemet is kiszolgál, ez az árvízvédelem. Ez a beruházás mutatja, hogy nem kell feltétlen éles szembenállással tekinteni műszaki beavatkozásokra, szolgálhat az akár természetvédelmi érdekek mellett más egyéb célokat is. Összességében én valamennyiüknek hadd köszönjem meg ezt a konstruktív vitát. Én arra törekszem a munkám során is, hogy azok a feltételezések, amelyek a nemzeti parkok sorsát illetően megjelennek, az azok mellett meglévő bizalmatlanság eltűnjön. Meggyőződésem, hogy ennek jelentős része abból adódik, hogy nem beszélünk eleget egymással, és eleve feltételezzük a kormányzatról, a minisztériumokról, hogy meglévő technikai módosítások mögött valamiféle hátsó szándék jelenik meg. Én bízom abban, hogy az elkövetkező időszakban végzett munkánk ezt cáfolni fogja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2015-2020 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés H/4582. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót V. Németh Zsolt úrnak, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, tessék parancsolni!
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Most a képviselői felszólalások következnek, ennek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Ennek értelmében megadom a szót Manninger Jenőnek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Heringes Anitának, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Földi Lászlónak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Magyar Zoltánnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Sallai R. Benedeknek, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most előre bejelentkezett felszólalóként Bartos Mónika képviselő asszonynak adom meg a felszólalás lehetőségét.
  • ELNÖK: Most normál szót kérőként Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most normál hozzászólásként Manninger Jenő képviselő úrnak adom meg a lehetőséget.
  • ELNÖK: Most Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót normál időkeretben.
  • ELNÖK: Most Heringes Anita képviselő asszonynak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most kétperces hozzászólásra megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Most normál időkeretben Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom.Megadom a szót V. Németh Zsolt államtitkár úrnak, hogy a vitában elhangzottakra válaszoljon.