• DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kérdésként tettem föl, de így kijelentő módban is másképpen hangzott. Az elmúlt hónapokban sokkolta a közvéleményt egy ápoló esete, aki elmondta, hogy soha nem jön ki a fizetéséből, egy intenzív osztályon dolgozik, és az ott ellátott, nagyon felelősségteljes munkája után másodállásban takarít. Az ő története nem egyetlen, csak ő volt az egyetlen, aki vállalta a nyilvánosságot. A történet fő eleme, hogy hiába dolgozik a munkahelyén, hiába dolgozik többet a hivatásában, hiába áll helyt a túlmunkában, amit elrendelnek neki, nem tudják neki kifizetni a túlórákat, hiába mutatta meg a nyilvántartásokat, és ezek után, mondjuk, egy 28 órás műszak után még el kell neki menni másod-, harmadállásba is dolgozni. Bízom benne, hogy államtitkár úr sem gondolja, ahogy én sem, hogy túl magas életszínvonalat tűztek maguk elé célul, vagy esetleg nem gondolják azt, hogy ez valamifajta életforma.Itt arról van szó valójában, hogy ők hiába dolgoznak, hiába vállalnak túlórát, akkor sem tudják eltartani a családjukat, a családjukat, akiket alig látnak. Pedig önök nem ezt ígérték. Önök életpályát, béremelést, bérprogramot ígértek ‑ bármit, csak szavazzanak önökre. Arra panaszkodnak az ápolók, hogy a túlórát, az elrendelt túlmunkát nem fizetik ki. Mert túlmunka nélkül bizony nem lehetne az ellátás biztonságát szavatolni, ezt kiemelném. Túlmunka nélkül nem lenne elegendő ápoló az egészségügyben. Amikor ez az ügy kipattant, akkor írásbeli kérdéssel fordultam a miniszter úrhoz, hogy válaszoljon rá, hogy mennyi túlórát rendeltek el és fizettek ki az egészségügyben. Erre azt a választ kaptam a minisztertől, hogy nem tudja, nem tartja nyilván a minisztérium, nem kell hogy nyilvántartsa a minisztérium, és csak olyan kérdésre köteles válaszolni, amit nyilvántart. Hát, nem csalódtam önökben, főleg nem kellemesen. Arra gondoltam, hogy egy ilyen elkeserítő, igazságtalanságokat feltáró, vagy ha úgy tetszik, akkor megejtő ügy önmagában is felkelti a minisztérium érdeklődését. De nem! Ha ez nem így volt, akkor gondoltam, egy képviselői kérdésre talán már úgy gondolják önök is, hogy utána fognak ennek nézni, készítenek egy kimutatást. Be is adtam ezt a kérdést, és önök pedig rendes hatalmi gőggel és a törvény betűjével válaszoltak nekem: nem kötelesek nyilvántartani, és ezért nem is tartják nyilván. (16.00)Most akkor arról kérdezem államtitkár urat, hogy jól van-e ez így. Jól van így, hogy önök ezt nem tartják nyilván, hogy az ápolók feketébe öltözve fognak egymással szolidaritást vállalni, egymásért, a betegekért, az ellátásért, az egészségügyért, folyamatosan, 28 órán keresztül dolgoznak, aztán utána elmennek valahova takarítani, lángost sütni vagy ki tudja még, hova azért, hogy meg tudjanak élni? Az egészségügyben, államtitkár úr, önök már mindenkinek tartoznak. Mindenkinek tartoznak, akinek lehet, beszállítónak, közműveknek, államnak, de saját maguknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) még egy szembenézéssel tartoznak. Készül-e ilyen kimutatás? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha nem készül, miért nem készül, és kifizetik-e a túlórákat? Köszönöm a türelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Kérdésére, illetve interpellációjára válaszolva az alábbiakat tudom mondani. A túlmunkával kapcsolatos kérdésekben ágazati egyeztetést hívtam össze annak érdekében, hogy megtudjuk pontosan, mi az igazság ebben a kérdésben, hiszen rendkívül ellentmondó, és ahogy ön is előadta, amennyiben ez így van, akkor igen lehangoló állapotokat mutat a kép. Ezen az ágazati egyeztetésen arra a kérdésre, hogy igaz-e, hogy nem fizetik ki az intézmények a túlórákat, az érintettek, tehát az érdekképviseletek és a különböző ápolókat is tömörítő szervezetek egyértelműen azt mondták, hogy ez nem igaz, az intézmények kifizetik a túlórákat, csak egy jogszabályi rendelkezés miatt, amit a munka törvénykönyve tartalmaz, ezt egy 6 hónapos munkaidőkeretben mint eljárásrendben fizetik, és ezáltal több hónapot is kell várniuk a túlóra vagy műszakpótlék kifizetésére, a tényleges kifizetésre az ápolóknak. Egyébként felmértük a nagyságrendet is: 2014-ben 3 millió óra volt, és 4 milliárd forint volt a kifizetés. A következő egyeztetésen, amely a mai napon történt, már a megoldáson dolgoztunk közösen az érdekképviseletekkel. Megállapodtunk abban, hogy június 1-jétől egy olyan, az országban egységes és minden kórházban egységes eljárásrend alapján történik a nyilvántartása, kifizetése minden túlmunkának, amely a lehető leggyorsabb, a tárgyhót követő hónap illetményével történik a kifizetés, és ezáltal nem kell várakozni a jogos illetményre. (Dr. Józsa István: Megérte kérdezni!)Ezzel kapcsolatban szeretném még elmondani azt, hogy természetesen megéri kérdezni, azonban nem biztos, hogy önöknek áll a legjobban ez a kérdezés, hiszen ezen az egyeztetésen egy másik statisztika is felmerül, amelyben megnéztük, hogy a nemzetgazdasági átlagkeresetekhez képest hogyan alakultak az egészségügyi dolgozók átlagkeresetei. Azt láttuk, hogy 2005 és 2008 között követte a nemzetgazdasági átlagkereset növekedését, és 2008 után egy meredek csökkenés állt be, és ezáltal egy komoly különbség jött létre. Ezt 2012-ben két lépcsőben sikerült valamilyen szinten közelíteni ehhez, amit 2008 és 2010 között elvesztettek, amelyet a jövő évben újabb 15 milliárd forint többlet tud kiegészíteni. Ha egy ápoló mondja ezt vagy kérdezi, amit ön, akkor neki ebben abszolút igaza van, teljesen jogos, de én jóval nagyobb szerénységre szeretném önöket inteni ebben a kérdésben. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Látja, államtitkár úr, ez a baj. (Moraj a Fidesz soraiból.) A mondandójának az elejével még egyet is lehetett volna érteni, és azt mondtam volna, hogy érdemes kérdezni, érdemes felvetni problémákat, mert ha egy hírre nem, egy kérdésre nem, talán egy interpellációra reagálnak, de természetesen önbe is bele van kódolva, hogy a végén egy jó nagyot lehet elmúlt­nyolc­évezni. Államtitkár úr, öt éve kormányoznak. Öt éve kormányoznak! Önök most egyeztetnek, koordinálnak, bizottságot alakítanak, és egy olyan hibás önképben tetszelegnek, hogy önök még irányítják ezt az egészségügyet, önök még bármit is tudnak ebben tenni. Nem! Ebben nagyon-nagyon elkötelezett szakemberek vannak, akik elvégzik a munkájukat, végletekig kizsigerelt beszállítók vannak, akiknek önök rengeteget tartoznak, és nagyon türelmetlen betegek vannak, államtitkár úr. Ezért nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr az államtitkári választ elfogadta.Tisztelt Országgyűlés! Szakács László, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „A túlóradíjakat sem fizetik ki?” címmel. Szakács László képviselő urat illeti a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Zombor Gábor államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr válaszát. Kérdezem képviselő urat, hogy elfogadja-e az államtitkári választ. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 106 igen szavazattal, 36 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.Tisztelt Országgyűlés! Dúró Dóra, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Mégsem csökkenti a különbségeket a KLIK?” címmel. Dúró Dóra képviselő asszonyt illeti a szó.