• DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben vagy inkább hónapokban a kórházak megyei kapacitásának átalakításától, újraelosztásától volt hangos a sajtó, illetve a szakma. Minden megyében januárban kezdődött, február közepére nagyjából-egészében le kellett volna tenni valamilyenfajta megállapodástervezetet, ami azt célozta volna, hogy bevonják a megyei egészségügyi közösséget, az abban részt vevő szereplőket a kapacitások újraelosztásába. Most április vége van, eddig a sajtó értesülései szerint 13 megyének van tárgyalásra alkalmas javaslata, ebből következően hat megyének és a fővárosnak pedig akkor nincsen ilyen javaslata. Újra hátrébb sorolták ezeket a kötelezettségeket, ugyanúgy hátrébb sorolták az adósságok kifizetését, saját maguknak haladékot adtak; nem tudjuk, hogy miért kötik össze egyébként a megyei megállapodásokat a beszállítói kifizetéssel, de újra haladékot adtak saját maguknak, és most már a miniszterelnöknél kell könyörögniük az egészségügyi beszállítóknak ahhoz, hogy megkapják azt, ami még az önök furcsa világlátása szerint is őnekik jár. Közben megkérdeztem miniszter urat, de Rétvári államtitkár úr válaszolt, hogy az újonnan létrehozott gigaintézményekben kell-e keressék az igazukat ezek a beszállítók. Ő azt mondta, hogy nem, majd később Balog miniszter úr azt válaszolta, hogy de igen. Nem túl konzisztens ez a magatartás, nem lennék én most beszállító ‑ mondtam ugye legutóbb egy felszólalásomban ‑ az egészségügyben. Szóval, folytatódnak a véget nem érő és kétes kimenetelű egyeztetések. Bizottságok alakulnak, megyei bizottságok, lesz országos koordináció is, úgy halljuk. Hát, azt hiszem, hogy igaz az a mondás, hogy ha valamit nem tudsz megoldani, akkor hozzál létre egy bizottságot. Önök most nem egyet hoznak létre, hanem 21-et; 21-et hoznak majd létre, közben pedig napról napra él az ágazat, és a benne élők és dolgozók pedig nem tudják, hogy mi alapján fogják majd a következő időszakban végezni a munkájukat. Azt is láttuk, hogy az OEP letett egy ajánlást, ahol azt láttuk, hogy a déli országrészben, ahol eleve rosszabbak az életkörülmények, ott ezután még rosszabb lesz, hiszen még az egészségügyi kapacitásokat is kivonják, ahol fejlettebb országrészekben eleve jobbak az életkilátások, ott még jobbak lesznek. Én úgy gondolom, hogy az önök dolga az volna, hogy ezeket az aránytalanságokat megszüntessék. Nem gondolkoznak azon, hogy a valós igényekre, a valós kapacitásokra, valós képességekre helyezzék a hangsúlyt, inkább csak egy fiskális szemlélet van, hogy erre van pénz, ebből ezt lehet kihozni, ebből akkor ennyit hozzunk ki, és akkor a magyar lakosság pedig ezzel érje be. Én úgy gondolom, hogy a célnak annak kellene lenni, hogy minél elérhetőbb, biztonságosabb és magasabb színvonalú egészségügyi ellátást tudjon kapni minden egyes magyar állampolgár. Persze fontos, hogy finanszírozható legyen, de nem onnan kell elvonni. Az élet és a létezés alapvető feltételeinek a biztosításáról van szó. A szociális biztonság alapfeltétele az egészségügyi ellátás, ezért kérdezem, hogy lesznek-e megyei javaslatok, mikor lesz végleges döntés, mennyiben veszik ezt figyelembe az egyeztetések során, és kifizetik-e végre a beszállítókat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
  • DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tulajdonképpen, amit az interpellációjában leírt, szerintem annak a 90 százalékával abszolút egyetértünk, és hasonló az álláspontunk. Egy dolgot szeretnék elmondani önnek, hogy én itt voltam ebben a parlamentben, amikor volt egy olyan egészségügyi miniszter, akinek az emlékét én nem szeretném megsérteni, hiszen kollégám volt, de akkor nem azt az elvet tartották, hogy inkább kétszer mérni, mint egyszer vágni, s az egészségügyben ez egy nagyon fontos alapelv, hiszen itt betegellátásról, betegbiztonságról van szó. És amikor számon kéri azt, hogy egyeztet a kormány az egészségügyi intézményekkel, a kórházak önállóságát megtartva mi egy megyei együttműködésben képzeljük el az elkövetkező időszakot, ennek az előnyeivel és nem egy központi diktátumon keresztül, ahogy itt néhány hónappal ezelőtt vagy néhány héttel ezelőtt szerintem az önök részéről is elhangzott, hogy micsoda ámokfutás folyik ebben az ügyben, akkor arra kérem, hogy az intézményvezetőket is hallgassa meg (Dr. Szakács László: Meghallgattam.), hiszen az ő véleményük fog számítani ebben a kérdésben. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Ahogyan az interpellációjában kérdezte, hogy miért kötjük össze az egyeztetésekkel, én úgy gondolom, hogy ha felelősen akarunk a magyar kórházi rendszerről gondolkodni, amelynek súlyos-súlyos működési adósságai vannak az elmúlt évtizedek óta, és nem kímélve magunkat sem ebben a kérdésben, azért 2010-ben a gyógyító-megelőző kassza 750 milliárd forint volt és 2014-ben ez 928 milliárd forintra nőtt. Azzal, hogy most a központi költségvetési keretből plusz 60 milliárd forint kerül a rendszerbe, ami korábban nem történt meg, hiszen mindig csak az Egészségbiztosítási Alap tartalékaiból történtek meg pluszkifizetések, akkor ez már közelít a 990 milliárd forinthoz. El tudja képzelni, képviselő úr, látva az egészségügyben lévő feszültségeket, hogy mi lett volna, ha a kormány ezeket az emeléseket nem teszi meg? Én úgy gondolom, hogy nagy szerénységgel kell az egészségügyről beszélni, hiszen 2006 környékén voltak olyan intézkedések, amelyeknek azért komoly következményei vannak.Tehát én arra szeretném kérni, hogy támogassák azt a törekvést, miszerint a betegellátást, a betegellátás minőségét figyelembe véve, konzultációk alapján történjen bármiféle változás az egészségügyben, és ezt szeretnénk ezen testületeken keresztül is biztosítani, amellett, hogy a gazdálkodást transzparenssé, egyértelművé és egyeztetetté kívánjuk változtatni, s ezáltal hatékonyabban fölhasználni a forrásokat. Kérem, hogy a válaszomat szíveskedjen elfogadni és ezt a törekvést a jövőben támogatni, és Dél-Baranyának semmilyen félnivalója nincsen ebben a kérdésben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy jártam, mint Sallai R. Benedek kollégám, nem tudom elfogadni, mert nem volt válasz. Öt kérdést tettem föl, egyetlenegyre sem kaptam választ. Annak örülök, hogy 90 százalékban egyetértünk a feltett kérdésemben, sajnos a válaszban nem tudunk ilyen mértékben egyetérteni, még akkor sem, ha államtitkár úr szerénységre int. Mégis azt kell mondjam, hogy ha a beszállítókat nem fizetik ki azért, mert egyeztetnek megyénként nagyon sokszor, nagyon sokat és nagyon kicsi hatékonysággal, az azért csak a betegellátás rovására megy, és csak a biztonság rovására megy, amikor a beszállítók tönkre akarnak menni, és nem akarnak beszállítani orvosi segédeszközt. Én úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb ügy most. Beszéltem az intézményvezetőkkel, nekik is ugyanez a véleményük, azon pedig ‑ államtitkár úrnak javaslom ‑ gondolkozzon el, hogy ha a megyékkel egyeztetnek, mert ennyire kíváncsiak a véleményükre, akkor miért kell létrehozni ilyen giga-, országos intézményeket, amelyek majd őket irányítják. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)Alul is, középen is, fölül is szétverték az egészségügyet, és ezért nem tud működni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mint említettem, az elhangzottakra Zombor Gábor államtitkár úrtól hallhatjuk majd a választ. Parancsoljon, államtitkár úr! (16.00)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és kérdezem képviselő urat, elfogadja-e az államtitkári választ.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát a képviselő úr a választ nem fogadja el. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 106 igen szavazattal, 36 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Szilágyi György, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez: „Szándékosan sérti meg a rendőrség az intézkedési kötelességét akkor, amikor nem lép fel a lomizásból élő szabadcsapatokkal szemben?” címmel. Szilágyi György képviselő urat illeti a szó.