• DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a védőnői szolgálat Európában egyedülálló módon komplex preventív, családvédelmi szolgáltatást biztosít. A magyar állam évtizedek óta biztosítja a védőnői szolgáltatást annak érdekében, hogy minden gyermek a lehető legkedvezőbb körülmények között, egészségben, biztonságban foganhasson, születhessen és nevelkedhessen.Amint az többször elhangzott, 2013-ban a magyar védőnői szolgálat Magyar Örökség-díjat kapott, majd 2014-ben bekerült a Magyar Értéktárba. A százéves védőnői szolgálat álláspontunk szerint is nemzeti érték, hungarikummá nyilvánítása is folyamatban van. Június 13-ának jeles nappá nyilvánítását indokolja az a tény is, amely szerint 1915-ben ezen a napon, június 13-án Stefánia királyi hercegnő védnökségével alakult meg az Országos Stefánia Szövetség az anyák és csecsemők védelmére. Örömteli számomra, hogy a lefolytatott viták során képviselőtársaim felszólalásaikban szintén ‑ kivétel nélkül mindenki ‑ támogatásukról biztosították a javaslatot. Mindezeknek köszönhetően az Országgyűlés tiszteletét fejezheti ki a lakosság magasabb szintű ellátása érdekében egészségmegőrző, egészségnevelő, felvilágosító, anya-, gyermek-, ifjúság-, család- és nővédelmi tevékenységet folytató, hivatását gyakorló szakemberek előtt akként, hogy a Magyar Örökség-díjas magyar védőnői szolgálat megalapításának 100. évfordulója alkalmából 2015. június 13. napját a magyar védőnők napjává nyilvánítja.A fentiek alapján az országgyűlési határozat a magyar védőnői hivatás és szolgálat közmegbecsülését hivatott megerősíteni, amelyre tekintettel továbbra is kérem képviselőtársaimat, hogy az országgyűlési határozati javaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselő Úr! A kormány támogatja a határozati javaslatot.
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Döbbenten veszem tudomásul, hogy pontosan annak a bizottságnak a tagjai nincsenek itt, a Népjóléti bizottság kormánypárti képviselői, és hogy a jegyzőkönyvben szerepeljen, pont az előterjesztők. Az elnöke a Népjóléti bizottságnak dr. Selmeczi Gabriella, tagjai dr. Bene Ildikó, Hirt Ferenc, dr. Tapolczai Gergely, dr. Molnár Ágnes, Kovács Sándor, Révész Máriusz és Harrach Péter. Egyikőjük sincs itt, pedig ez volt az a törvény, amelyikben ötpárti konszenzus született, hogy nagyon fontos, és ki kell állni mellette, és a vitában nem volt úgymond vita, hanem mindenki értette, hogy ezt az évfordulót meg kell ünnepelni, és innentől fogva június 13-a törvény szerint a védőnők napja lesz.(19.10)Ehhez képest a Népjóléti bizottságkormánypárti képviselői ennyibe nézik e nap létrejöttét. Azért még egyszer, ha már itt vagyunk, és mi legalább tesszük tiszteletünket, próbálunk e mellett a nap mellett kiállni, egy kis történelmi áttekintés. Az 1876. évi közegészségügyi törvény megalkotásának egyik alapelve a prevenció, a betegségek megelőzése volt. 1868-tól az Országos Közegészségügyi Tanács javaslatára országos elemző megbetegedési és halálozási statisztikákat is készítettek. Az első ilyen igénnyel elkészített statisztika vetített fényt a hazai csecsemő- és gyermekhalandóság nagyságára. 1876-ról beszélünk. Az első világháborúig hazánkban kiépült az állami és társadalmi szervezésen nyugvó anya- és gyermekvédelem, a gyermekvédelem elméleti és intézményrendszere. A feladatkörök és szervezetek ellenőrzése 1920 és ’32 között a Népjóléti Minisztérium felügyelete alá került. Lényegi feladat letta szakemberképzés, nagyobb létszámok foglalkoztatása. A Stefánia Szövetség az 1920-as években önerőből és jelentős állami segítséggel valóban országos szervezetté terebélyesedett, a védőnőképzést ugyan már 1917-ben elindította, de az 1920-ban újjászervezett hazai ápolónőképzés részévé is tették. Az egyetemi városokban felállított ápolónő- és védőnőképzők, majd az OKI által kiépített államosított szervezet egyik alaptörekvése a védőnők és gyermekápolónők felkészítése, nagyobb létszámban történő oktatása. A Magyar Vöröskereszt feladatkörének 1924-ben történt kijelölésekor kiépítette az Ifjúsági Vöröskereszt szervezetét, megindította a szociálisgondozó-képzést, a gyermekvédelmet és az ilyen jellegű felvilágosítást is alapfeladatnak nyilvánította.Úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb alapellátásról beszélünk, amikor anya- és csecsemővédelemről beszélünk, a védőnői hálózat az egyik legfontosabb része úgymond a településeknek. Azt gondolom, hogy sok minden pozitív dolgot sorolhatunk fel a védőnők mellett, maga az ellátórendszer mellett, viszont beszélhetünk arról is, hogy iszonyú nagy problémákkal küszködik ez a rendszer. Beszélhetünk arról, hogy ugyanúgy problémát jelent az elvándorlás, a korfa, az utánpótlás hiánya, a szakképzés kérdései és kimondottan a szakemberhiány. Elmondtuk a vitában is, hogy nem szívesen választják a fiatalok pályának a védőnői szolgálatot, és mondhatjuk azt, hogy ez az a szakma, ahol még szolgálatról beszélhetünk. A védőnők esetében is elmondható ugyanaz a probléma, ami a szociális ágazatban egyöntetű, hogy forráshiányos, és nincsenek megbecsülve a védőnők. Nem elég egy napot egy évben kijelölni a védőnőknek, hanem a hétköznapokban kell megbecsülni őket, ahogy településszinten megbecsülik ezeket az embereket, meg kell fizetni őket, mert ha nem lesznek megfizetve, a fiatalok számára továbbra sem lesz vonzó ez a pálya.Nagyon sok pluszfeladatot látnak el a településeken a védőnők. Próbáltam a vitában bemutatni, hogy különböző programokat valósítanak meg, amit jó példának szoktunk említeni. Sok olyan programot valósítanak meg a településeken, ahol felhívják a figyelmet különböző kérdésekre, ilyen volt, példaként hoztam fel az apák bevonását a gyermeknevelésbe, felhívták a figyelmet arra, hogy miként változott meg a világ körülöttünk és hogyan kell az apákat jobban bevonni ebbe a feladatba. De azt mondhatom, hogy ha nem becsüljük meg a saját szakembere­keinket és főleg a vidéki kistelepüléseken, akkor nagyon nagy problémát és egyre nagyobb problémát fog okozni a szakemberhiány vidéken is.Úgyhogy mindenképpen üdvözölni tudja a Magyar Szocialista Párt ennek a napnak a kijelölését. De nem elég! Ha a hétköznapokban nincsenek ezek az emberek megbecsülve, akkor pontosan ugyanaz fog előfordulni, mint az ápolónőknél, az orvosoknál, ők is el fogják ezt az országot hagyni, és nem fognak itt maradni Magyarországon. Ne lehessen évek múlva ugyanazokat a kérdéseket feltenni, mint száz évvel ezelőtt, hogy miért hozták létre a védőnői szolgálatot, hogy miért alakult ki úgymond, ahogy a kormány nevezi, hungarikumnak a védőnői szolgálat, hogy ne tegyük fel újra ezeket a kérdéseket, hogy anya- és csecsemővédelemre miért van szükség. Arra kérem a kormányzatot, hogy ne csak egy napon emlékezzünk meg ezekről az emberekről, hanem forrást is tegyünk mellé, és próbáljuk meg ezeknek az embereknek a megbecsülését anyagiakban is odarakni.Nagyon sajnálom, hogy a kormánypárti képviselőknek nem volt fontos, hogy a mai napon újra megfogalmazzák véleményüket. Elnézést kérek Kovács képviselő úrtól, mert ő legalább felállt és elmondta a hozzászólását, de úgy gondolom, a Népjóléti bizottság tagjainak itt kellett volna lenniük és elmondaniuk még egyszer, hogy miért is fontos ez számunkra. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan előzőleg is jeleztük, támogatni kívánjuk, hogy június 13-át a magyar védőnők napjává nyilvánítsa az Országgyűlés. Ennek a legfontosabb oka a védőnői szolgálat egyedisége és munkájuk különleges szerepe.Ilyenkor azonban előre is kell tekinteni, nem csak az idáig vezető útra. Ezért mindemellett meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a védőnői munka megújulhasson, reagálni tudjon a jelen kihívásaira és módszerében a segítségnyújtás komplexitása is nagyobb szerephez jusson, mert az egyéni pszichés és emberi felkészültség is legalább olyan fontos, mint az egészségvédelem. Ugyanakkor a teljes szervezetnek is alkalmasnak és késznek kell lennie, hogy a jelzőrendszer kifogástalanul működjön, hogy a védőnői szolgálat minden tekintetben be tudja tölteni a neki szánt feladatot. Nagyon fontos, pótolhatatlan és összetett feladat tehát, aminek eleget kell tenniük, ahogyan a küldetésük más szempontból is egyedülálló.El kell érniük minden érintett háztartáshoz, társadalmi és földrajzi viszonyoktól függetlenül. Reméljük, hogy ez a küldtetés tényleg maradéktalanul meg is valósul mindenütt. Reméljük, hogy majd egyszer nem lesznek olyan térségek, ahol bármilyen okból hátrányt szenvednek az ott élők. De reméljük azt is, hogy a védőnők leterheltsége csökkenni fog, hiszen vannak létszámbeli problémák is. Volt már, amikor 1000-rel több védőnő volt a rendszerben, de 2010 óta nagyjából 4000-4500 főről beszélhetünk csak, így nem csoda, hogy páratlan munkájukhoz magas leterheltség is társul. Jelenleg is vannak betöltetlen állások, de még annál is lehetne valamennyivel több a védőnők száma, hogy a szükséges odafigyelést meg tudják adni mindenki számára.Ugyanígy a magas leterheltség miatt és a változó jogszabályok veszteseiként a tervezett, beígért bérrendezések után sem mondható, hogy a munkájuk megfelelő ellentételezést nyerne. Anyagi megbecsültségüknek is helyére kell kerülnie. Úgy gondolom, hogy csak így lehet számukra is teljes egy ilyen ünnepnap. Munkájuk elismeréséül az egyedülálló védőnői szolgálat százéves évfordulója alkalmából mindezekért támogatjuk, hogy az Országgyűlés június 13-át a magyar védőnők napjává nyilvánítsa. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen. Csak egy technikai tévedés volt, hogy kétszer nyomtam a gombot.
  • DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A H/4036. számú határozati javaslatot, amely a száz éve létrehozott Magyar Örökség-díjas védőnői szolgálat emléknapjára vonatkozik, a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja. Lényegében a határozati javaslat részletes vitájában elhangzottak mindazok az érvek, mindazok a pontok, amelyekről figyelemfelhívásként szólni kellett, így a magam részéről nem szeretném nagyon hosszúra nyújtani a hozzászólásomat. Azt azonban mindenképpen szeretném elmondani, hogy a jelenlegi határozati javaslatnak már a záróvitájánál érdemes elgondolkodni, hogy a védőnők napján túl milyen más komplex tevékenység lesz majd, amit a kormány részéről meg kell tenni. Így nyilvánvaló, hogy majd végig kell gondolni azokat a jogalkotási lépéseket, amelyeket hamarosan, rövid időn belül elő kell terjeszteni, hiszen csak így nő a védőnői ellátórendszer. A védőnői szolgálat ugyanolyan problémákkal küzd, mint adott esetben az alapellátás más résztvevői, vagy például ami az egészségügyi dolgozókat általában érintő probléma.(19.20)Tehát mindenképpen azt sürgetném és azt szerettem volna kiemelni így a vita legvégén: ez egy kiváló alkalom arra, hogy a figyelmünket arra irányítsuk, milyen jogalkotási lépések állnak még előttünk. Innen kérem az egészségügyi államtitkárságot, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy minél hamarabb mind a védőnőkre, mind az alapellátásra, de az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozóan is a lehető leghamarabb az Országgyűlés elé kerüljenek azok a törvénymódosítások, amelyekkel végre érdemben lehetne segíteni az egészségügyi dolgozók munkáját, mert egyébként ezek az emléknapok egy kicsit eszköztelen napokká fognak válni, amelyen nyilvánvalóan megadjuk a kellő tiszteletet magának a szakmának, viszont nem tudunk mögé igazi tartalmat tenni. Valójában akkor lesz a védőnők napja igazi ünnep, amikor a jogalkotás és a kormányzati tevékenység ténylegesen utol fogja érni azokat a kihívásokat, amelyekkel szembenézünk, és akkor egyszerre fog örülni neki a szakma, a szakpolitika és a politikai grémium, illetve maga az Országgyűlés is. Ennek a kettőnek kell most egymáshoz közelíteni az időpontját, így javaslom a további jogalkotás minél hamarabbi megtételét, hogy a védőnők ne csak a védőnői napot, hanem megfelelő státust és az életben is olyan körülményeket kapjanak, ami a centenáriumot ünneplő védőnőknek megfelelő és méltányos. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az egészség védelme, megőrzése vagy épp az egészségi állapotunk fejlesztése nemcsak egyéni vagy egyedi érdek, hanem társadalmi érdek is. Nyilván minél egészségesebb a társadalom, annál könnyebben tudunk közösen eleget tenni azoknak az elvárásoknak, amelyek körbevesznek minket, és úgymond a jólét tekintetében is annál inkább lehet megfelelő szintre jutni. Ebből fakadóan tehát annak a védőnői hálózatnak, amely Magyarországon üzemel, mindegy, hogy települési vagy iskolai szintekhez hozzáillesztetten, hozzárendelten, de igen fontos és nagy jelentőséggel bíró szerepe van. Az én személyes megítélésem e tekintetben ott válik el ettől a határozati javaslattól, hogy mindaz, ami a határozati javaslatban benne szerepel, részemről is támogatott, de úgy gondolom, elengedhetetlen és szükségszerű, hogy a védőnők anyagi megbecsüléséről is szóljunk és legkiváltképp tegyünk érte. Nem elég szólni, hanem tenni is kell. Nem elég csak beszélni róla, hanem cselekedni is kell érte. A miniszterelnök szólt itt ebben a témában néhány, az elmúlt időszakot érintő folyamatról, de nem lenne baj, ha a valóság is elénk tárulkozna e tekintetben. Tudják, ma az a valóság, hogy Magyarországon a védőnők általában véve a minimálbértől ‑ kevesen ugyan, de ‑ a 170-180 ezer forintos bruttó bérig jutnak el a jövedelmek tekintetében, ha nem vezetői szintű beosztásokat töltenek be. Vagy más megközelítésben mondhatjuk azt, hogy a teljes kört felölelően a védőnők nagyjából 70 százaléka jut el a garantált bérminimum összegéig. Azt gondolom, hogy amikor az átlagbér tekintetében a védőnői hálózat vonatkozásában 120-130 ezer forint közé esik a megszerzett bruttó jövedelem, akkor elég nagy a probléma, mert ez azt jelenti, hogy a magyarországi átlag bruttó bérek 55 százalékát éri el a védőnők átlagjövedelmi szintje. A kormány figyelmébe legkiváltképp azt szeretném ajánlani, hogy ha úgy globálban az egészségügyből pénzt vesznek ki, az egészségügy fejlesztésére nem fordítanak, hanem forrásokat csökkentenek ‑ az elmúlt öt év tapasztalásai ezeket kellőképpen alátámasztják ‑, akkor ezen belül ezt a szegmenset kiválasztva, kivéve a védőnői hálózat tekintetében sem lenne baj, ha nem ezt csinálnák, hanem abba az irányba törekednének, hogy tisztességes jövedelemszerzési lehetőség legyen azok számára, akik másokról gondoskodnak. Egy szó mint száz, azt az elfogadhatatlan állapotot kell megváltoztatni, ami arról szól, hogy a mai megszerezhető bruttó bérek vonatkozásában 55 százalékos mérték jusson a védőnői hálózatra, a védőnők kezébe. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak abban a minőségemben szeretnék felszólalni, hogy a múlt héten a Hungarikum Bizottság is tárgyalta a magyar védőnők napját, és egyáltalán azt a százéves szolgálatot, amit elláttak a magyar gyermekek fejlődése érdekében a védőnők. Valóban így van, egy igazi magyar értékről van szó. Ez az előterjesztés pont arról szól, hogy az értéket felismerjük, az értékeket megbecsüljük, még ha az adott esetben csak szimbolikus megbecsülés is. Valóban így van, értékalkotó munkát végeztek az elmúlt száz évben a magyar védőnők, ezt teszik ma is napjainkban, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt támogatja az előterjesztést. S bízom benne, hogy számos ilyen előterjesztéssel találkozhatunk majd, amely értékorientáltságról szól. Örülök annak, hogy a parlamentben szinte mindenki támogatásáról biztosította. Csak ennyit szerettem volna elmondani, elnök úr. A mai nap egyik fontos állomásához érkeztünk, és remélem, hogy sok ilyenben lesz még részünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita folytatásaként a mai napon mindenkinek megköszönöm azt a pozitív hozzáállást, amit az előterjesztéshez megtettek. Zárásképpen még egyszer kérem a támogatásukat, hogy először ez év június 13., majd ezt követően minden évben június 13. a magyar védőnők napja legyen. Nagyon remélem, hogy holnap ezt a szavazataikkal kivétel nélkül mindannyian meg fogják erősíteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm Kovács József képviselő úr mint előterjesztő felszólalását. Tájékoztatom, hogy 7 perc 45 másodperc ideje van előterjesztőként a vita végén.Tisztelt Országgyűlés! Most megkérdezem, a kormány részéről kíván-e valaki szólni. (Jelzésre:) Államtitkár úr!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tájékoztatom önöket, hogy a kijelölt Népjóléti bizottság előadót nem állított.Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti időkeretekben. Tájékoztatom önöket, hogy a vita során kettőperces hozzászólásra nincs lehetőség. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak, az MSZP frakciójából. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Ikotity István képviselő úr, LMP. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Én is nagyon szépen köszönöm. Szerencsére, mivel Ikotity képviselő úr hagyott időt Ikotity képviselő úrnak, aki normál szót kérőként jelentkezett szólásra, most meg tudom adni a szót Ikotity képviselő úrnak. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Öröm együtt dolgozni. Lukács László képviselő úr a következő felszólaló, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Szólásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr, az MSZP-frakcióból. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíván-e még valaki a felszólalás lehetőségével élni. Simicskó István képviselő úr, KDNP. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ismételten megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeret terhére bárki kíván-e még szólni. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e most szólni. Kovács képviselő úr, parancsoljon!