• DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr, és a türelmet, amíg itt helyet cseréltünk államtitkár úrral. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő határozati javaslat Magyarország kiégettüzemanyag- és radioaktívhulladék-kezelésre vonatkozó politikájának alapdokumentuma. A radioaktív hulladék kezeléséről szóló Euratom tanácsi irányelv előírja a tagállamok számára a kiégett üzemanyag és radioaktív hulladék kezelésére vonatkozó nemzeti politika, nemzeti program és nemzeti rendszer létrehozásának, valamint az ezekkel kapcsolatos követelményrendszer megalkotásának kötelességét.(14.10)Az irányelvben foglaltak biztosítása érdekében az atomenergiáról szóló törvény arra kötelezi a kormányt, hogy terjessze az Országgyűlés elé a nemzeti politikát. Az országgyűlési határozati javaslat ismerteti a radioaktív anyagok felhasználását s az atomenergia jelenlegi alkalmazását Magyarországon, megfogalmazza a követendő alapelveket, az irányelvből adódó kötelezettségeket. A nemzeti politika bemutatja a radioaktív hulladék fajtáit, a kiégett üzemanyagot, s megfogalmazza azok kezelésére és a nukleáris létesítmények leszerelésére vonatkozó és alkalmazandó politikákat, ezzel keretet adva a nemzeti programban kidolgozásra kerülő feladatoknak és azok ütemezésének. A nemzeti politika összhangban van az irányelv és az atomenergiáról szóló törvény valamennyi rendelkezésével. Az atomenergiáról szóló törvény értelmében az Országgyűlés a kormány előterjesztésére ötévente felülvizsgálja a hatályos nemzeti politikát, ami lehetővé teszi a dokumentum módosítását a legmagasabb szintű biztonságpolitikai szempontok érvényesítése érdekében.Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt levő határozati javaslat a kiégett üzemanyag- és radioaktív­hulladék-kezelés szakpolitikájának alapjait fekteti le olyan elvek mentén, amelyek a hatályos jogszabályokban már megtalálhatóak. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a határozati javaslatot támogatni szíveskedjen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
  • DR. VÖLNER PÁL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról szóló 2011. július 19-ei, 2011/70/Euratom tanácsi irányelv átfogóan szabályozza a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelését, előírja az erre vonatkozó nemzeti politika, nemzeti program és nemzeti rendszer létrehozását, valamint az ezekkel kapcsolatos követelményrendszert. Az irányelv értelmében a tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2015. augusztus 23-áig értesíteniük kell az Európai Bizottságot a nemzeti politikát megvalósító nemzeti programjuk tartalmáról. A XXI. században nehéz lenne elképzelni Magyarország gazdaságát a radioizotópok és a nukleáris technológiák felhasználása nélkül. Az atomtechnikát széles körben alkalmazzák az iparban, az egészségügyben, és meghatározó szerepe van a villamosenergia-termelésben. Az ország villamosenergia-szükségle­tének közel 40 százalékát adó atomerőművi részesedés tartja a villamos energia fogyasztói árát elviselhető szinten. Az atomenergia alkalmazása ugyanakkor arra készteti a társadalmat, hogy bizonyos problémákkal szembenézzen és megoldja azokat. Ezt felismerve, az Országgyűlés 1996-ban megalkotta az atomenergiáról szóló új, 1996. évi CXVI. törvényt, amelynek előírásai szerint radioaktív hulladék elhelyezését, kiégett fűtőelemek átmeneti tárolását, a nukleáris üzemanyagciklus lezárását, valamint a nukleáris létesítmények leszerelését egy, a kormány által kijelölt szerv végzi. 1998. június 2-án ennek szellemében alakult meg a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság, amely 2008. január 7-én Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft.-vé alakult, igazodva az Unióban működő gazdasági társasági formákhoz. Az elkövetkező évek műszaki feladatai közül a legfontosabbak: nemzeti radioaktívhulladék-tároló és kiégett kazetták átmeneti tárolójának üzemeltetése és bővítése, a radioaktívhulladék-feldolgozó és -tároló biztonságának növelése, ami a tároló kapacitásának növelésével is jár, ezenkívül a hosszú élettartamú, nagy aktivitású hulladék végleges elhelyezésére szolgáló tároló telephelyének kijelölése. Az atomenergia békés célú alkalmazásának hazai szabályozása megfelel az Európai Unió előírásainak. A tervek már magukban foglalják a Pakson üzemelő négy blokk meghosszabbított üzemideje által keletkezett hulladékot is, valamint a két megépülő blokkot is. Ez a nemzeti politika azokat a követelményeket mutatja be, amelyek a radioaktív hulladék leszerelésével és elhelyezésével kapcsolatosak, valamint hogyan illeszkedik a már meglévő programokhoz. A kormány feladata olyan nemzeti politikai program kidolgozása, mely a keletkezéstől a végleges elhelyezésig tart, évente felülvizsgált közép- és hosszú távú tervekkel. Az atomenergiát csak úgy lehet alkalmazni, hogy ne veszélyeztesse az emberi életet. Az atomenergia által a társadalmi előnyöknek nagyobbaknak kell lennie, mint a vállalt kockázatoknak. Magyarország felelőssége a radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag biztonságos, társadalmilag elfogadható kezelése. A tudomány fejlődésével s a tapasztalatokkal párhuzamosan folyamatosan felül kell vizsgálni a rendszert, továbbá nagy hangsúlyt kell fektetni a szakemberek képzésére, illetve továbbképzésére. Az atomenergia alkalmazójának törekednie kell arra, hogy a keletkezett hulladék a lehető legkisebb mértékű legyen. A jövőben a kiégett üzemanyag mennyiségének növekedéséhez fog hozzájárulni a paksi telephelyen létesülő két új atomerőművi blokk is. Az üzemanyagciklus zárása kapcsán ma alapvetően két irányvonal létezik: a nyílt üzemanyagciklus, illetve az újrafeldolgozás. Jelenleg a Paksi Atomerőmű négy üzemelő blokkjára vonatkozó terveket a meghosszabbított üzemidő és a nyitott üzemanyagciklus figyelembevételével kell összeállítani. Akármilyen megoldás kerül kiválasztásra az új atomerőművi blokkok figyelembevétele mellett a nukleáris üzemanyagciklus lezárására, a tervezést a mélységi, geológiai tározóban történő végső elhelyezésre tekintettel kell végrehajtani. Az üzemanyagciklus zárásának politikája a hazai nem atomerőművi eredetű kiégett üzemanyagot illetően az, hogy hazánk él az Oroszországba való visszaszállítás lehetőségével. Amennyiben a jövőben stratégiai, műszaki és gazdasági szempontokat figyelembe véve olyan döntés születik, hogy az ország mégsem él az oroszországi visszaszállítás lehetőségével, akkor a Magyarországon maradó kis dúsítású, kiégett hűtőreaktori fűtőelemek további hazai átmeneti tárolását, valamint az atomerőművi eredetű kiégett üzemanyaggal együtt a végleges elhelyezés feltételeinek megteremtését haladéktalanul meg kell kezdeni. A magyarországi tárolókat úgy kell kialakítani, hogy a telephely, a befogadó kőzet s az alkalmazott műszaki megoldások az elhelyezett hulladék jellemzőihez igazodóan, együttesen biztosítsák a hulladék elszigetelését az élő környezettől. Ezen politika alkalmazása a végrehajtás fázisába jutott, ez azt jelenti, hogy a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezését erre a célra létrehozott tárolókban valósítjuk meg. A nagy aktivitású radioaktív hulladék elhelyezését Magyarországon egy stabil, mélységi, geológiai formációban kialakítandó tárolóban kell megoldani. Ezen ponton a radioaktív hulladék elhelyezésének politikája összekapcsolódik az üzemanyagciklus-zárás politikájával. A mélységi geológiai radioaktív tárolót úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy abban együttesen elhelyezhető legyen a nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladék s a kiégett üzemanyag. Emellett fontos elem a radioaktív hulladékok visszanyerhetősége. Kérem a javaslat támogatását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
  • DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy hallhattuk, a kiégett üzemanyag és radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikájáról szól ez az előterjesztés és szól a vita, viszont magában az anyagban több utalás olvasható az atomenergia békés célú felhasználásáról is, ezért engedjék meg, hogy utaljak egy korábbi vitára vagy korábbi vitákra is, amelyet az atomerőművi blokkok bővítésével kapcsolatban itt az Országgyűlésben lefolytattunk. A legnagyobb probléma az, hogy erről a bővítésről ilyen nemzeti politika, ilyen stratégia nem született. Bár persze majd hivatkoznak egy 2009-es országgyűlési határozatra, amely erről szól, viszont ebben a határozatban sok-sok olyan rendelkezés szerepelt, amely most ebben az anyagban is olvasható, ami a széles körű társadalmi párbeszédre vonatkozik, ami arra vonatkozik, hogy a különböző szervezetek, szakmai szervezetek részvételét ebben biztosítani kell, és csak ezután hozható meg a konkrét döntés, de erre nem került sor. (14.20)Félő, illetve remélem, hogy ezzel a nemzeti politikával, ezzel a stratégiával nem ez történik, hogy elfogadja a Ház, és önök ebből majd nem teljesítenek semmit, ahogy a 2009-es országgyűlési határozatból is nagyon sok rendelkezés nem került megvalósításra, hiszen önök titkosítottak rengeteg információt az atomerőművi blokkok bővítésével kapcsolatban, és váratlan, titkos paktumot kötött Orbán Viktor Moszkvában Vlagyimir Putyinnal, amely alapján önök meghozták a bővítésről a döntést.Maga az anyag ‑ ahogy említettem ‑ sok-sok rendelkezésében hivatkozik független szervezetre, de van is egy ilyen rendelkezés, hogy hatékony jogi szabályozást kell készíteni és biztosítani kell, hogy az atomenergia békés célú felhasználásának biztonságát felügyelő független szerv vagy szervezet jöjjön létre. Van benne olyan rendelkezés, ami arról szól, hogy biztosítani kell, hogy a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok biztonságos kezelésével kapcsolatos információk mindenkinek rendelkezésre álljanak, beleértve annak biztosítását is, hogy a hatóságok a hatáskörükbe tartozó ügyekről tájékoztassák a nyilvánosságot.Vannak benne olyan rendelkezések, amelyek arról szólnak, hogy lehetőséget kell biztosítani a lakosság számára, hogy megkapja a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos információkat, és a döntéshozatali folyamatban ténylegesen vegyenek részt. És sok-sok pontban arról szól, hogy önök az atomenergiával, a békés célú hasznosítással kapcsolatban a bővítésről nem kérik ki a közvélemény, a magyar emberek véleményét, míg az abból származó hulladékkal kapcsolatban pedig szeretnék kikérni. Erre a kettősségre szerettem volna felhívni a figyelmet.Maga az előterjesztés, ahogy említettem, tartalmaz egy olyan mondatot, hogy a döntéshozatali folyamatban való tényleges részvételt kell biztosítani, majd az anyag vége felé, a nemzeti politikai stratégia vége felé olvashattunk egy olyan rendelkezést, amely ezt a döntéshozatali folyamatban való részvételt közmeghallgatássá butítja. Azt gondolom, hogy a döntéshozatalban való részvétel nem merül ki a közmeghallgatásban. Az milyen döntés, hogy közmeghallgatáson meghallgatják az érintett állampolgárok, az ott élők véleményét?Éppen ezért azt gondolom, hogy a döntéshozatal valós döntéshozatal kell hogy legyen, és nem csak abban a lakossági csoportban, amelyet ez az anyag most rögzít, hiszen ugyancsak az anyag vége felé szerepel egy rendelkezés, hogy a hazai radioaktív­hulladék-kezelési program és a kiégett üzemanyag kezelési programja négy helyszínhez kötődik: Püspökszilágy-Kisnémedi, Bátaapáti, Paks és Boda. Az érintett települések lakóinak száma közel 90 ezer fő, ami már országos viszonylatban is számottevő. Itt elemzik, hogy a közvélemény-kutatások szerint az ott élők ezeket a tárolókat, illetve a kutatásokat vagy hogy ott jöjjenek létre még ‑ akár Bodán ‑ új tárolók, ezt támogatják. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy például Boda esetében alig több mint 10 kilométerre fekszik egy 150 ezres város, Pécs. Úgy látom, hogy azzal, hogy egy kistelepülésen élő emberek véleményét kikérik, még nem valósul meg ez a nemzeti politika, ez a nemzeti stratégia, hiszen igenis a pécsi lakosoknak, a pécsi állampolgároknak is joguk van véleményt nyilvánítani, és joguk van a döntéshozatalban is részt venni, de nem közmeghallgatás formájában, hanem akár helyi népszavazás formájában.Ezért módosító javaslatot fogok benyújtani, amely arra vonatkozik, hogy a döntéshozatalban való részvétel ne közmeghallgatás, hanem helyi népszavazás keretében történjen, és nyilván a kormány, majd a parlament teremtse meg a jogszabályi feltételeit annak, hogy az ott élő emberek és nemcsak a településen, hanem a település környékén élő magyar állampolgárok véleményt tudjanak nyilvánítani, és valóban részt vegyenek a döntéshozatalban.Éppen ezért, ha a módosító indítványt nem fogja támogatni a kormányzó többség, és nem ad lehetőséget arra, hogy a pécsi lakosok, a pécsi polgárok kifejthessék erről a véleményüket, abban az esetben a szocialista frakció ezt a nemzeti politikát, ezt a stratégiát, ezt a határozati javaslatot nem fogja tudni támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos, hogy ma Magyarországon ‑ különösen, hogy a témának ilyen aktualitása van ‑ a megfelelő önmérséklettel és a megfelelő higgadtsággal beszéljünk a radioaktív hulladékokról és önmagában a nukleáris technológiáról. Az elmúlt időszakban tapasztalhattuk egyik irányban azt a hisztériakeltést, amit nyilvánvalóan politikai érdekektől sem mentesen végzett a baloldali ellenzék a Paksi Atomerőmű új blokkjainak építése kapcsán, a másik oldalról pedig tapasztalhattuk azt a kormánypártok által sokszor mindent a vállalkozói háttérnek és a gazdasági érdekcsoportoknak alárendelő magatartást, amely a másik véglete, azt hiszem, ennek a skálának. Ésszerűen gondolkodva természetes, hogy Magyarországnak szüksége van a nukleáris energiára és a nukleáris technológiára. Ezt mindannyiszor, valahányszor ez a kérdés itt, a parlament előtt szóba került, elmondtuk. Természetesen, ha a nukleáris technológiák békés célú felhasználásáról van szó akár atomerőművi, akár kutatóreaktori, akár gyógyászati vagy más egyéb célokból, szükség van az itt keletkező nagy aktivitású, illetve kis és közepes aktivitású hulladékok megfelelő kezelésére is. Ezek veszélyes hulladékok. A világon sokfelé, sokféleképpen történik ezen hulladékok kezelése, de egy közös bennük: a megfelelő körültekintéssel és odafigyeléssel kell eljárni, amikor ezeknek a kezeléséről beszélünk. Most nem mennék bele az atomerőmű-bővítés témájába, mert nem ez a mai napirendünk, sokkal inkább belemennék abba a kérdésbe, hogy hogyan történt Magyarországon az elmúlt évtizedekben a radioaktív hulladékok kezelése. Ugyanis itt is sajnos az elmúlt 24 évre az volt a jellemző, különösen az elmúlt tizen-egynéhány évre, hogy a vállalkozói háttérérdekek sokszor a valós szempontokat, valós szükségleteket felülírták. Történt ez a bátaapáti kis és közepes aktivitású radioaktívhulladék-tároló létrehozásánál, építésénél is. Miről van szó? A Paksi Atomerőmű területén azok a szerszámok, eszközök, védőöltözetek, alkatrészek, amelyek a primer körből, közvetlen a reaktor környezetéből származnak, az ott dolgozók viselték őket, ezek különböző tisztítási folyamatokon átesve és hordókba helyezve kerülnek a bátaapáti kis és közepes aktivitású tározó területére.Ezeknek a sugárzása, sugárszennyezése rendkívül alacsony, olyannyira, hogy voltak olyan tanulmányok, amelyek azt mutatták ki, hogy a tározó létrehozatalakor a kibányászott gránit, amelyet ki kellett szedni ahhoz, hogy a radioaktív hulladékot oda levihessük, nagyobb sugárszennyezettséggel, nagyobb sugárzással rendelkezett, mint maga az a hulladék, amit oda a helyére levittek. Ennek lehet igazat adni, lehet elutasítani vagy lehet cáfolni, természetesen ez ténykérdés, hogy az a kőzet, amelyet Bátaapátinál kitermeltek, milyen sugárzással rendelkezik, milyen sugárszennyezéssel rendelkezik, az pedig a másik kérdés, hogy a világon sok helyen ezeket a kis és közepes aktivitású hulladékokat felszíni tározókban tárolják, mondván, hogy nem jelent olyan mértékű veszélyt a környezetre.Ez az egyik szempont, a másik pedig az, hogy levisszük adott esetben akár több száz méter mélyre, és ott különböző üregekbe bebetonozva helyezzük el oly módon, hogy ahhoz aztán hozzáférni soha többé ne lehessen, és ott évszázadokig biztonságban legyen.(14.30)Azt gondolom, ez a fajta hulladékkezelési metódus, amely Bátaapátiban történik, sokszoros túlbiztosítása a kis és közepes aktivitású hulladékoknak. Még egyszer mondom, például munkaköpenyekről van szó, amelyet többször hordtak, mondjuk, a primerkörben a dolgozók, de utána ez egy mosási folyamaton átesett, tehát a radioaktív szennyeződés gyakorlatilag szinte eltűnt belőle, és így került hordókba, így került le a tározóba. Többször jártam a bátaapáti tározóban, töltöttem el akár órákat ezek mellett a hordók mellett, és utána a sugárkapu semmilyen sugárszennyezettséget nem mutatott ki. Tehát ez is mutatja, hogy itt azért nem ugyanarról a fajsúlyú hulladékról van szó, mint a kiégett fűtőelemek esetében. És mit látunk? Ezt sokan el szokták felejteni. A kiégett fűtőelemeket pedig, mióta az atomerőmű megépült, a Paksi Atomerőmű területén egy felszíni épületben, a kiégett kazetták átmeneti tárolójában helyezik el. Naponta több száz, több ezer ember dolgozik a környezetében, és mégsem kapnak a megengedettnél nagyobb sugárterhelést, holott egyértelműen a nagy aktivitású kiégett fűtőelemekről van szó. Ráadásul több éve nem volt tudomásom szerint kiszállítás onnan, tehát folyamatosan gyűlnek a kiégett fűtőelemek. Tehát leszedve mindenféle hisztériakeltést, viszont a túlzott óvatosságot is figyelembe véve azt kell mondani, hogy a radioaktívhulladék-kezelés tekintetében Magyarországon sokszor az ésszerűséget is meghaladóan a gazdasági szempontok domináltak, hiszen óriási nagy üzlet volt annak idején, ez még az MSZP-SZDSZ-kormányokhoz köthető, a bátaapáti hulladéktároló kialakítása. Rendkívül nagy költségen alakították ki. Gondoljunk bele: egy több száz méteres furatot egy gránittömbbe bevájni, majd amikor leérünk a megfelelő mélységbe, ott különböző kamrákat kialakítani, egyébként is horribilis költség! Tehát néhány milliárd forint ide vagy oda ilyen beruházásoknál nem annyira szokott feltűnni, könnyebb kivenni a pénzt belőle. Ha már szóba került, hogy mi lett azzal a gránittal, amit kibányásztak, a pletykák, a mendemondák szerint az épülő M6-os autópálya alapjába építették be azt a gránitot, aminek elvileg nagyobb volt a sugárterhelése vagy -szennyezése, mint a levitt hulladéknak. Ki-ki döntse el maga, hogy ez mennyire logikus döntés, vagy mennyire szolgálja a sugárvédelmet, az emberek egészségének védelmét. Nyilvánvaló, hogy a pénz játszotta itt is a legfontosabb szerepet, mint általában a nagyberuházásoknál Magyarországon, és a különböző érdekcsoportoknak juttatható források, amelyeket ebből, nevezzük nevén a dolgokat, ki lehet lopni. Ennek ellenére a most készülő nemzeti politika soraiban is szerepel, illetve régóta tudni már, hogy kutatások zajlanak Boda térségében egy nagy aktivitású tároló előkészítésére. Itt is fokozottan fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy bár szükséges a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezéséről gondoskodni Magyarország felelőssége keretében, azonban nagyon oda kell arra figyelni, hogy ez a beruházás hogyan és milyen körülmények között zajlik majd le, mert ez még a bátaapátinál is nagyobb nagyságrendű beruházás lesz, nyilvánvalóan magyar, uniós és egyéb források felhasználásával. Mint minden nagyberuházás, ez is a korrupciót magával tudja vonzani, és Magyarországon sajnos ennek szépen látjuk tanújelét. Tehát nagyon oda kell figyelni, hogy amikor ez a tározó kialakításra kerül, akkor ki és milyen módon végzi el majd ott a munkálatokat, illetve hogy a szükséges mértékű biztonsági előírások természetesen megvalósuljanak, azonban ott se essünk olyan túlzásokba, mint amilyen túlzásokba Bátaapáti esetében estünk.A legjobb az, ha az elhasznált fűtőelemek minél nagyobb arányban visszakerülnek az eladóhoz. Ha az oroszoktól vásároljuk, márpedig jelen állás szerint az oroszoktól fogjuk vásárolni az új blokkokhoz is a fűtőelemet ‑ bár az Európai Unió próbálja ezt módosítani vagy az ezzel kapcsolatos megállapodásba belekötni ‑, akkor az oroszokhoz kerüljön vissza reprocesszálásra, újrafeldolgozásra, és amilyen hányadban csak lehet, maximálisan jöjjön létre belőle újra atomerőművi fűtőanyag, mert természetesen, mint egyéb hulladékok terén is, mindig az újrahasznosítást preferáljuk a lerakással szemben. A lerakás, az ártalmatlanítás csak egy végső megoldás. Már csak azért sem célszerű egyébként olyan módon elhelyezni ezeket a hulladékokat, ahogy ezt tesszük Bátaapátiban, mert nem tudhatjuk, hogy hová fog fejlődni néhány évtizeden belül a technológia. Lehet, olyan technológiai megoldásokat tudunk alkalmazni, amelyekkel ezek feldolgozhatók biztonságosan, biztonságossá tehetők, és ha úgy helyezzük el őket, hogy azokhoz évszázadokig vagy évezredekig senki ne férhessen hozzá, akkor megfosztjuk magunkat attól, hogy adott esetben alapanyagként egy technológiában felhasználjuk, mondjuk, a kiégett fűtőelemeket. A mostani technológia természetesen egy bizonyos szintig teszi lehetővé ezt az újrafeldolgozást, repro­cesszálást, de nem lát senki a jövőbe, nem tudjuk, hogy tíz vagy száz év múlva ez hogyan fog alakulni.Úgyhogy ezek a fő szempontok. Az nyilvánvaló, hogy a korrupciót kell elkerülni ezen nagyberuházások esetében, a másik pedig az, hogy oda kell figyelni arra, hogy ezek a hulladékok adott esetben egy újrahasznosításra később is hozzáférhetőek legyenek. A Paksi Atomerőműről esett csak szó, azonban kutató- és oktatóreaktor is van Magyarországon, ahol szintén keletkezik ilyen jellegű hulladék, illetve egészségügyi célú berendezések, ahol szintén radioaktív izotópokat használnak fel. Ezeknek a tárolóhelye Püspökszilágyiban található. Erre a püspökszilágyi radioaktívhulladék-tárolóra is oda kell figyelni, nagyobb figyelmet kell fordítani. Ahogy már egyszer mondtam, maga a Paksi Atomerőmű területe is funkcionál ilyen radioaktív hulladékok átmeneti tárolójaként. Nyilván, amikor az atomerőmű eléri majd élettartamának a végét, maga az erőmű területe is egy atomtemetővé válik, mint ahogy ez mindenhol így van a világban, hiszen az a trend, hogy teljes egészében onnan elvinni a szennyező anyagot nem lehet, így maga az atomerőmű területe is egyfajta radioaktívhulladék-tárolóvá válik. Ez az új blokkok esetében még közel százéves távlatban van, hiszen még jó néhány év, mire azok megépülnek, beindulnak; onnantól hatvan év az élettartamuk, és mire leszerelik őket, közel százéves távlatban is gondolkodnunk kell, amikor ilyen nemzeti politikát meghozunk, megalkotunk.Összefoglalva elmondhatom, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja a felelős hozzáállást a radioaktív hulladékok kezelése tekintetében, és mivel támogattuk az atomerőmű új blokkjainak megépítését is, ezzel tudomásul vettük, hogy Magyarországon még jó néhány évtizedig keletkezni fog nagy mennyiségben mind kis és közepes aktivitású, mind pedig nagy aktivitású radioaktív hulladék. Ezeket a hulladékokat a megfelelő körültekintéssel kelllehetőség szerint hasznosítani, és ha ez a hasznosítás nem megoldható, akkor pedig elhelyezni végső tárolásra.Európai uniós szinten is még folyik a diskurzus arról, hogy mi a jobb. Az-e a jobb, ha minden ország, aki radioaktív izotópokat használ fel vagy atomerőműveket üzemeltet, a hulladékát saját országa területén helyezi el és alakít ki tárolókat, vagy ha akár az egész Európai Unió alakít ki, mondjuk, európai szinten néhány radioaktívhulladék-tárolót, amelyek olyan vidékeken találhatóak, ahol több száz kilométeres körzetben nincs lakott település, nincsenek emberek, nincs semmiféle veszélynek kitett emberi közösség, amelyet esetleges baleset esetén sugárszennyezés érhetne. Vannak ilyen területek is, de ez vita tárgyát képezi, hogy melyik a célszerűbb megoldás. Nyilvánvaló, a mi álláspontunk szerint a legcélszerűbb megoldás az volna, ha ezeket teljes egészében újra lehetne hasznosítani. Ez jelen pillanatban még nem működik. Ezért meg kell fontolnunk, hogy kialakítsunk-e sok száz milliárd forintos költségen egy olyan tárolót, ahol kizárólag a Magyarországon, ezt nagyon fontos hangsúlyozni, kizárólag a Magyarországon keletkező nagy aktivitású hulladékokat tárolnánk. Természetesen nem szándékozik senki, remélhetően fel sem merült ilyen, más országokban keletkező radioaktív hulladékot ezekbe az építendő tározókba befogadni.Ami pedig az adatnyilvánosságot illeti ‑ még az utolsó egy percemben erre kitérnék ‑, természetesen itt a radioaktív hulladékok kezelése és tárolása tekintetében nem nagyon lehet üzleti titokra vagy más egyéb olyan információra hivatkozni, amely az ezzel kapcsolatos beruházásoknak a titkosítását tenné lehetővé.(14.40)Mi nem szavaztuk meg a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatos 30 éves titkosítást sem, és itt sem támogatunk semmiféle adatnyilvánosság-korlátozást. Azt támogatjuk, hogy minél szélesebb körben az állampolgárok férjenek hozzá ezekhez az adatokhoz. Ez azért is fontos, mert van egyfajta ‑ a kormány is látja, államtitkár is tudja – bizony­talanság a magyar emberekben a nukleáris technológiákkal kapcsolatban, és ez a bizonytalanság csak fokozódik azáltal, ha a kormány ilyen lépéseket tesz, mint amit tett az új blokkok építése kapcsán, hogy 30 évre titkosítja az ezzel kapcsolatos információkat. Ez semmiképpen nem célravezető, és azt nem is támogatjuk.Ezt a nemzeti politikát, a radioaktív hulladékok kezelésének nemzeti politikáját viszont igen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselő­csoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen számos dolgot érintettek a korábbi hozzászólók, és nyilvánvalóan a pártunknak is megvannak a komoly fenntartásai ezzel az egész jogszabályjavaslattal kapcsolatban, és szíves elnézését kérem államtitkár úrnak, de nyilvánvalóan, ha nem derül ki az, hogy mit csinálunk, mennyiből és hogyan, akkor nagyon nehéz így támogatást kérni egy ilyen technikai jogszabályhoz is.Az Orbán-kormány dédelgetett álmának, a Paksi Atomerőmű bővítésének az egyik leghomályosabb, leginkább elhallgatott része a radioaktív hulladék végleges tárolásának a megoldása. Erről a kormány eddig egyáltalán nem beszélt, most pedig előálltak egy olyan határozati javaslattal, amely éppen a legfontosabb kérdésekre nem ad választ. Nem derül ki belőle, hogy milyen műszaki megoldás fogja biztosítani a végleges tárolás biztonságosságát, mennyibe kerül a tároló, ki fogja mindezt finanszírozni, illetve hogyan jelennek meg ezek a költségek a paksi bővítés, beruházás, újabb blokkok által termelt áram árában. Alapvetően ezek a gondolatok azok, amelyek leginkább megalapozzák a fenntartásunkat, hiszen nem lehet tisztán látni ezeknek a folyamatoknak a kimenetelében.Nyilvánvalóan nem véletlen szerintünk az, hogy a kormány mindezt igyekszik titokban tartani, a költségek ugyanis megdöbbentően magasak lehetnek a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével. A két új paksi blokk a tervek szerint 3000 milliárd forintos orosz hitelből épül. Számos kutatás azt mondja, hogy ezt jócskán meg fogja haladni a teljes beruházás, ha egyszer elkészülne. Ehhez képest egy akadémiai háttérszámítás minimálisan 1600 milliárd forintra teszi a végleges tároló forrásigényét, ami azt jelenti, hogy önmagában ez az egyetlen csatlakozó beruházás a másfélszeresére emeli és bővíti a beruházás összköltségét, méghozzá anélkül, hogy bárki elárulná, hogy honnan lesz ez a forrás. Ez a szám is csak akkor igaz, ha sikerül egyáltalán maradni az előzetesen becsült költségeknél, és nincs semmi más járulékos költség, ami viszont kevéssé valószínű lehet. Emiatt a lényegesen kisebb technikai kihívást jelentő bátaapáti nemzeti radioaktív tároló kialakítása is ‑ amely a kis és közepes aktivitású hulladék eltemetésére szolgál ‑ 2013 végéig folyó áron 72,5 milliárd forintba került, mindeközben erre 16 milliárdot szánt rá az állam. Azért már van ebben tapasztalat, hogy ha valami egyszer majdnem megötszöröződik az árban, akkor ott mire is szá­moljunk.A horribilis kiadásokat ugyanakkor semmi­képpen nem lehet megspórolni. A jelenlegi előírások és biztonsági okok miatt nyilvánvalóan itt komoly költségekkel kell számolni. Az uniós irányelv alapján minden atomerőművel rendelkező tagállamnak magának kell gondoskodnia a nagy aktivitású sugárzó hulladék feldolgozásáról, illetve tárolásáról. Több tagállam közösen is megoldhatja a problémát, de hulladékkal kapcsolatos végleges felelősség harmadik, azaz az EU-n kívüli államnak nem adható át. Magyarországon, ahogy az előzőekben kiderült, csak kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére szolgáló végleges tároló van. A kiégett paksi fűtő­elemeket az atomerőmű területén kialakított ideiglenes tárolóban gyűjtik 1998 óta. Ha ez így telik tovább, akkor az ideiglenesség olyan lesz, mint a Magyar­országon ideiglenesen állomásozó orosz csapatok, hogy megélhetjük, hogy jubilálni fog még ez az idő.A végleges tároló rendszere a kiégett fűtőelemek vagy a feldolgozásuk után megmaradó hulladékok, részben az életciklusuk végére ért, leszerelt reaktorblokkok hulladékának a fogadására szolgálna. Ennek a problémának a finanszírozója a Paksi Atomerőmű, illetve részben a központi költségvetés. 30 éves működése alatt a társaság befizetéseiből eddig 240 milliárd forint gyűlt össze az adataink alapján. Ez is egy virtuális számlán, és nagyon komoly szakmai kétségek vannak azzal kapcsolatban, hogy ez a pénz valóban rendelkezésre áll-e. Ugyanakkor a 240 milliárd a várható kiadásokhoz képest nevetségesen kevés, hiszen mint arra utaltam korábban, az 1600 milliárdos számítás akadémiai szektorból jön, nem ellenzéki műhelyből vagy bármi ilyesmi helyről.A végleges tárolóval kapcsolatban az alkalmas helyszín megtalálása, geológiai kutatás és előkészítés zajlik immár évek óta. A szakértők által megfelelőnek talált hely valószínűleg a Baranya megyei Boda térségében lesz, amiről azonban a helyiek keveset tudnak. Ezt a projektet is érinti a paksi ügyekben mindent átható titkosítás. Nyilvánvalóan nem véletlen lehet az, hogy ott lakossági fórumok alakulnak ezeknek az információknak a megszerzésére, és nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy önkormányzatok sunyítanak azért, hogy valamilyen plusz fejlesztési forrásokhoz jussanak, pár játszótérre, meg ilyen kis rugós kacsára, amin lehet rugózni, de nyilvánvalóan az a kockázat, amivel a hulladékelhelyezés együtt járhat, semmiképpen nem ellensúlyozza ennek a hatásait.A legújabb epizódja ennek a bodai folyamatnak az atomtörvény módosításában, az az volt, hogy 100 méterre szűkítették le a radioaktívhulladék-tároló hatásterületét, és előírták, hogy csak a hatásterületen élők lehetnek az ügyfelek az engedélyezési eljárásban. Ezzel gyakorlatilag mindenkit kizártak az eljárásból, például a Pécsen élőket is foglalkoztatja, hogy mi épül a szomszédságukban, és egyáltalán nem lelkesednek az atomtemető ötletéért. Minden bizonnyal sok övön aluli ütést vitt be a Fidesz-kormányzat ebben az egész atomügyben az elmúlt időszakban a magyar társadalomnak, de ez a 100 méterre szűkítés egy ilyen jellegű sugárzó létesítmény esetében tényleg már kicsit több a soknál, és ezt akkor is jeleztük, amikor ez megszületett.A hulladéktárolónak normál működése esetén valószínűleg minimális lenne a környezeti hatása, ugyanakkor például a beszállítás kapcsán egy baleset komoly környezeti követelményekkel járhat. Így aligha tartható az az álláspont, hogy az engedélyezés nem tartozik azokra a helybeli és környékbeli állampolgárokra, akik ezt a kockázatot elsődlegesen viselni fogják. A magyar adófizetőkkel pedig lényegesen több információt kellene megosztani a beruházás nagyságrendjével, illetve a finanszírozás módjával kapcsolatban.A kockázatokat és a bizonytalanságot növeli, hogy a világon még sehol nem üzemel kiégett fűtőelemek számára létesített tároló véglegesen, így sem a reális költségekről, sem a valódi veszélyekről nem rendelkezünk érdemi információkkal. Nyilvánvalónak tűnik ugyanakkor, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök úr vezette kormány a hulladéktárolás költségeinek jelentős hányadától mentesíteni kívánja az atomerőmű építőjét és üzemeltetőjét. Ezt bizonyítja számunkra az, hogy a kormánytöbbség leszavazta azt az LMP-s módosító indítványt, amely a termékdíjak mintájára beépítette volna az atomerőművi berendezések árába a hulladékkezelés költségeit, pedig ezeket a költségeket a napelemek esetében például szükségesnek tartották érvényesíteni.Ha jól értjük, ez arra utal, hogy az Orbán-kormány szerint a zöldenergia sokkal veszélyesebb, mint az atomenergia. Csak ez magyarázhatja, hogy a napelemeket, a szélerőműveket és a többi megújuló energiaforrást a legváltozatosabb eszközökkel igyekeznek kiszorítani a piacról, az atomnak pedig akár különféle adótrükkök bevetésével is próbálnak helyet szorítani. Ez az adópolitika a józan ésszel és a környezeti alapelvekkel is ellentétes. Az államnak a minimális környezetterheléssel áramot termelő zöldenergiát kellene adókedvezményekkel és támogatással ösztönöznie, ahogy ezt Európa többi országában és a fejlett világban teszik. A legsúlyosabb környezeti kockázatot jelentő atomenergia felhasználását pedig korlátok közé kellene szorítani, és a használatát meg kellene fizettetni a fogyasztókkal. Persze ebben az esetben a tervezett két új paksi blokk soha nem épülne fel, mert senki nem tartana igényt rá, ha a valódi költségeket tartalmazó árakra épülhetne. Nyilvánvalóan itt pártunk arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy ha nem az alapok ásásától tekintjük a teljes költségeit ennek a megvalósításának, hanem gyakorlatilag a teljes életciklusban vizsgáljuk ennek a fenntartási, hulladéktárolási költségeit, akkor ki fog derülni nagyon könnyen, hogy ez az áram nagyon-nagyon drága lesz.Nagyon érdekes az a visszásság, hogy az előbb a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára itt elmondta, hogy világszinten a napelemek árának milyen drasztikus csökkenését tapasztalhatjuk, magyarul, az egységnyi forintáron beszerezhető és elnyerhető energia költsége hogyan csökken a megújuló energiaforrások esetében, miközben az atomenergiánál pont egy ellentétes folyamatot látunk. Hiszen a környezetvédelmi előírások és humán-egészségügyi kockázatok kizárására egy folyamatos növekedését látjuk a költségeknek. A megújuló energiából származó energia előállítása csökken, az atomenergiáé nyilvánvalóan nő, a tárolás költségei ezt bizonyítják, ennek ellenére a magyar kormányzat ebbe a stratégiai irányba viszi az országot a következő évszázadra, sajnos.Érdemi és felelős döntést nagyon nehéz úgy hozni, hogy a radioaktívhulladék-kezelés politikájáról kell megállapítanunk azt, amit nem tudunk. Hiszen a kormány nem árulja el, hogy milyen beruházás következik ebből a politikából, amit most elfogadni kíván. Nem tudjuk azt, hogy mit akarunk építeni; nem tudjuk pontosan azt, hogy hol; nem tudjuk, hogy mennyiért; nem tudjuk, hogy kinek a pénzéből; és leginkább azt nem tudjuk, de a kormány nem is kíváncsi rá, hogy a helyiek hogyan viszonyulnak ehhez.(14.50)A szöveg a fentieken túl is számos ellentmondást tartalmaz, előírja például, hogy a kiégett üzemanyag és radioaktív hulladék kezelésének költségeit annak kell viselnie, akinél ezek az anyagok keletkeznek. Ugyanakkor semmilyen módon nem biztosítja azt, hogy valóban az atomerőmű fedezze a hulladékkezelés összes költségét, sőt kifejezetten ezzel ellentétes folyamatokat látunk, és nyilvánvalóan a korábbi titkosítások arra teremtenek lehetőséget, hogy meg se tudjuk azt, hogy ez hogyan fog bekövetkezni. Nem kötelezi továbbá az atomerőművet olyan felelősségbiztosítás megkötésére ‑ jelen ismereteink szerint ‑, amely a hulladékkezelés során bekövetkezett esetleges balesetek esetén fedezetet biztosít a kárelhárításra. Nyilvánvalóan itt nem az esetleges nukleáris balesetre gondolok az atomerőműben, hanem a szállítás, a kiégett fűtőelemek szállítása során keletkezett balesetek esetleges kárainak a rendezésére. Így pedig nagy a valószínűsége, hogy végső soron nem a szennyező, vagyis az atomerőmű, hanem az adófizető fog fizetni, ami nemcsak a környezeti alapelvekkel és az igazságosság elvével ellentétes, hanem a vonatkozó törvényeket is megsérti véleményünk szerint, és nem biztosítja azt a feladatot, amit az európai uniós egyezmények e tekintetben Magyarországra hárítanának ezen tevékenységeik miatt.Nyilvánvalóan a Lehet Más a Politika álláspontja az, hogy csakúgy, mint a korábbi atomenergiával kapcsolatos előterjesztések, ez az előterjesztés is azt bizonyítja, hogy nem lenne szabad az atomenergia útjára lépni az országnak, meg kellene vizsgálni a lehetőségeit, hogy hogyan tud visszakozni ennek a megvalósításától, hiszen nemcsak az atomerőmű létesítése egy ésszerűtlen és nem praktikus megoldás az energiaproblémáink kezelésére, hanem nyilvánvalóan az azzal kapcsolatos hulladékkezelési tevékenységekkel kapcsolatos környezettechnikai, humán-egészségügyi elvárások megvalósítása is olyan feladat, amire nincs felkészülve a kormány, és igazából még nincs azzal tisztában, hogy milyen terheket is fog ez róni a magyar adófizető állampolgárokra. A Lehet Más a Politika képviselőjeként arra szeretném kérni a kormány képviselőjét, hogy lehetőség szerint vonják vissza az indítványt, szüntessék meg az atomerőmű fejlesztésével kapcsolatos törekvéseket, és lépjenek Európának megfelelően a zöldenergia útjára, újragondolva Magyarország energiastratégiáját. Ezt kérnénk tisztelettel, ha erre megoldás lehetne. Köszönöm szépen.
  • HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. A javaslat pont azon nyilvánosságnak az alapelvét hangsúlyozza, amelyet a Fidesz a paksi bővítés adatainak 30 éves titkosításával lábbal tiport. És most szó szerint idéznék ebből a határozatból: „Az atomenergia alkalmazásának kulcskérdése a lakosság bizalmának és támogatásának elnyerése és folyamatos fenntartása.” Na, tudják, pont ez az, amit a 30 éves titkosítással sikerül porba dobni. Nemcsak hogy a lakosságot és az embereket nem tudták megnyugtatni az elmúlt időszakban ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hanem a szakembereket sem nyugtatják meg. Merthogy otthon járva, még a szakemberek is azt mondják, hogy a titkosítás az, amivel ők nem tudnak egyetérteni, mert ők eddig transzparensen és átláthatóan csinálták a dolgukat, mindent vállalnak, amit tettek a szakmában, és azzal, hogy önök most titkosítanak ezzel a dologgal kapcsolatban mindent, pont azt a bizalmatlanságot indítják el az emberekben, ami eddig nem volt Pakson és a Paks környéki településeken.Az, hogy csak közmeghallgatásokat kívánnak majd tartani, az egy nagyon aranyos kérdés, mert még a bátaapáti tároló megépülésekor is népszavazás lett kiírva. Azt még az MSZP-kormány írta ki, mert azt gondolta, hogy a bizalom az elsődleges kérdés Bátaapátiban, hogy az ott élő emberek bízzanak a tárolókban, bízzanak abban, hogy nekik ez nem fog gondot okozni. 2005-ben lett kiírva ez a népszavazás, ahol 75 százalékos részvétel mellett 90,7 százalékos támogatással fogadta el Bátaapáti, hogy a tároló náluk épüljön meg. Tényleg az a kérdés, hogy önök mindenben csak látszatbizalmat akarnak szerezni, és csak látszattájékoztatást és -nyilvánosságot akarnak, vagy pedig meg akarják győzni az embereket erről a kérdésről. Nagyon-nagyon aranyos és érdekes kérdés, hogy most már, hogy a környezetvédelmi engedélyezés elindult Paks II.-vel kapcsolatban, és ott is elindultak a közmeghallgatások 41 településen, Aszódi Attila pont azon mondatokat mondja el most Pakssal kapcsolatban, amit mi öt éve követelünk a kormányon, azt, hogy megfelelő szakemberek kellenek új munkahelyekre, és el kell helyezni majd az építkezés során az ideérkező szakembereket és családjukat, nekik majd biztosítanunk kell az egészségügyi szolgáltatást, az oktatási szolgáltatásokat, élelmiszerrel el kell tudjuk látni őket, közbiztonságot kell tudni teremteni nemcsak Pakson, hanem a környező településeken és a Duna másik oldalán is. Az a baj, hogy öt éve követeli az MSZP ezt önökön. Ha egy picit is komolyan gondolták volna ezt a kérdést, és picit is komolyan arrafelé mennének, hogy ezt ténylegesen végig akarják csinálni, akkor nemcsak a bővítés létezik, hanem akkor a környéket is fel kell készíteni, a vállalkozókat is fel kell készíteni, és az irdatlan pofátlanság, amikor azt a választ kapja az ember, amikor megkérdezi, hogy akkor lesz-e Pakson főiskolai képzés, lesz-e Pakson a szakközépiskolában létszámemelés, szakok indítása, akkor az a válasz, hogy tervezzük. Hát öt évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni ebben a munkát! Nem tervezgetni kéne, hanem ha ezeket önök komolyan gondolják, akkor lépéseket kellett volna tenni. Paks és környéke már nagyon régen felmérte azt, hogy a környező településeken hány lakatos található, mennyi szálláshely található, hány esztergapad van a környéken lévő kétszáz településen, ahonnan 30 percen belül elérhető Paks. Önök ezeket az anyagokat ‑ ahogy látjuk ‑ nem nagyon használják, nem nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel, önöknek ez tényleg csak egy gazdasági kérdést jelent ma, és tényleg az a félelme most már a szakmának is, és az a rossz érzése, hogy nem elég, hogy nem kérdezik önök meg igazán a szakmát meg azokat, akik az elmúlt 30 évben ebben dolgoztak, hanem hogy nem is veszik komolyan őket. Az, hogy Orbán Viktor nem volt a Paksi Atomerőműben a szerződés aláírása óta, az azért egy egészen sokatmondó tény. Azt gondolom, neki az lenne a felelőssége, hogy lemegy, és beszél a szakmával és a szakemberekkel is. De neki ez nem fontos, hiszen amióta az önkormányzati választásokon elveszítették Paksot, azóta az önök számára Paks nem fontos.Többszörösen biztosított Bátaapáti. Én azt gondolom, hogy az a jó az atomenergiában, és akkor van minden rendben egyébként a hulladéktárolással kapcsolatban is, ha többszörös biztosítás van. Ebben nem tud túlzás lenni. Ebben az az egy dolog van, hogy jól működik. A többszörös biztosításra pedig minden szempontból szükség van. Tényleg legyen önökben nyitottság arra, hogy beszéljenek az emberekkel, hogy ha megvannak az érveik, megvannak mellette a szakmailag előkészített anyagaik, megvan önöknek minden, ami ehhez szükséges ‑ meg kell hogy legyen, mert már egyébként az előző kormány is nagyon sok mindent előkészített önöknek ‑, akkor le kell ülni az emberekkel, embernek kell nézni őket, és meg kell próbálni meggyőzni őket. A titkosítással pont ez az, amit nem tesznek meg. Mindent titkosítanak, ami Pakssal kapcsolatos. Remélem, hogy nem arra próbálnak eljutni, hogy majd egyszer, amikor kormányváltás lesz, és addigra már rengeteg pénzt elköltöttek majd az engedélyezésekre, a környezetvédelmi engedélyezésre és a többire, akkor majd már teljesen mindegy, hogy mi fog kiderülni, mert abban biztosak lehetnek, hogy szerintem bárki kerül kormányra, ezt a titkosítást fel fogja oldani, a szakma érdekében, Paks érdekében, az emberek bizalma érdekében. Mert azt, hogy a Paksi Atomerőműbe és az atomenergiába vetett bizalom romlott, csak ennek köszönhetik az elmúlt időszakban. Az, hogy Magyarországon nem bíznak a paksi szakemberek tudásában, csak önöknek köszönhető, pedig ezek a szakemberek óriási bizalmat érdemelnek, hiszen olyan szakmai tudásuk van, ami sehol máshol nem található. Ezért kérem önöket, gondolják át ezt a kérdést is, bízzanak az emberek józan döntésében, és bízzanak abban, hogy ezekben a kérdésekben lehet népszavazást kiírni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindössze arra szeretném kérni államtitkár urat, hogy ha bármiben úgy érzi, hogy bármi olyat mondtam, ami esetleg nem tükrözi a valóságot, akkor a vitában vegyen részt, hogy tudjunk arra reagálni, meg tudjuk védeni az álláspontunkat, mert nyilván zárszó után, amikor már nem tud az ember visszaszólni, akkor sokkal nehezebb bármit is erre reagálni. A miniszterelnök úr után szabadon, mindig azt kérem az államtitkár úrtól, hogy legyen férfi, vegyen részt a vitában, akkor tudunk reagálni és párbeszédet folytatni. Ennyit szerettem volna. Köszönöm szépen.
  • DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm képviselő úrnak, hogy jelezte, hogy a vita további részén nem tud részt venni, elmegy, mert úgy tudom, hogy beugró, és más helyett mondta el a szövegét. Ezen információk birtokában azt nem mondhatom önnek, hogy ne hazudjon, képviselő úr, mert más szavait használta, más mondatait és mondandóját közvetítette felénk. Ugyanis arra gondolok, képviselő úr, hogy az LMP képviselői rendszeresen legalábbis csúsztatnak bizonyos kérdésekben. Nem akarok arra kitérni, hogy mi van a titkosítással, mert azzal nincs egyedül, de az, hogy például 100 méterre csökkentettük a hatásterületet, nem igaz. A jogszabály azt mondta, hogy a tervező legalább 100 méteres hatásterületet kell hogy megállapítson. Ettől függetlenül bármekkora lehet ez a hatásterület, ha szakmailag indokolt, amit egyébként a hatóság el fog bírálni. Nem csökkentettük, hanem a minimumot állapítottuk meg, ha úgy nézzük, a minimumot felemeltük 100 méterre. Nagyon kérem, hogy máskor pontosan idézze a jogszabályi rendelkezéseket, és ne vezesse félre a választópolgárokat. A Paksi Atomerőmű nem vesz részt a hulladéktárolás költségének előteremtésében? Jelentem, a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba a legnagyobb befizető Paks, rendszeresen több tíz milliárd forintot fizet be erre a célra. Miért mond ilyeneket, képviselő úr? Miért viseli el az LMP, hogy ha politikai érdekei úgy kívánják, akkor szembemegy az igazsággal? Erre válaszoljon! A többiben le tudjuk folytatni a szakmai vitát, de így nehéz szót érteni, ha a tényeket kiforgatja, meghazudtolja, és nem a valóságot mondja el. Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Először is köszönöm szépen államtitkár úrnak a korrektségét, hogy a vitában és nem zárszóban mondta el a véleményét. Két adatra hívta fel a figyelmet, amit tévesnek gondolt vagy érez az általam elmondott szöveggel kapcsolatban. Először is az, hogy Paks hogyan vesz részt. Mint azt elmondtam, nem az az állításom, hogy egyáltalán nem vesz részt, hanem az az állításom, hogy akadémiai tanulmányok 1600 milliárdról szólnak. Ezzel szemben ön most a reakciójában is azt mondta, tízmilliárdokat fizet be Paks erre a pénzügyi alapra. Mi volt az állításom? Az, hogy 240 milliárdról tudunk, hogy egyáltalán virtuálisan a rendelkezésre áll. (Dr. Aradszki András: Az volt az állításod, hogy nem járul hozzá.) Nem tudjuk, hogy mennyi. Amit tudunk, az az, hogy magas kompetenciájú emberek, akik ezzel foglalkoznak és függetlenek, 1600 milliárdot mondanak nagyságrendileg. Ehhez kevés az, hogy tízmilliárdokat fizet be. Az utalás arra volt, hogy arra nem elegendő a paksi befizetés, hogy ezt kezeljék ‑ egyszer.Másodszor: elnézést kérek, ha nem szó szerint pontosan fogalmaztam. A 100 méteres hatásterület semmiféle biztosítékot nem jelent a jogalkalmazónak arra, hogy annál többet kell előírnia. Az, hogy milyen szakember és mit fog mondani, nyilvánvalóan azért is köszöntem meg a korrektségét, hogy jelezte, miután mondtam, hogy el kellene mennem, mert így természetesen utána tudtam ennek nézni, és itt van az 1996. évi CXVI. törvénynek a… ‑ ha a telefonomat meg tudnám nyitni, akkor mondanám a pontos jogszabályhelyet, ami ezt megfogalmazza. Semmiféle jogszabályi kötelezettség nem írja elő azt, hogy 100 méter fölötti hatásterület fölött bárkinek elő kelljen írnia azt, hogy vizsgálni kelljen bármilyen környezeti vagy társadalmi hatást. Erre biztosíték a jogszabályban nincs.Ha önök azt állítanák, hogy ez a céljuk, és figyelembe akarják venni, mondjuk, Boda esetében a pécsiek véleményét, akkor nem ezeket a korlátozásokat kellene beépíteni, akkor nyilvánvalóan biztonsági rendszereket lehet. Az, hogy megvan egy jogi lehetőség, ez nem jelent biztosítékot annak a megvalósítására. Államtitkár úrnak értenie kell a mi érvelésünket. Bocsásson meg, ellenzéki politikusként nem várhatja el tőlünk, hogy a kormányzathoz kapcsolódó kormányzati szerveknél megbízzunk annak a szakértelmében és objektivitásában, hogy majd élni is fog ezzel a lehetőséggel. Mi biztosítékokat szeretnénk. Bocsásson meg, ellenzékiek vagyunk, nem bízunk a kormányban, és azt szeretnénk, ha a jogszabályalkotás során a biztosítékok a jogszabályokba beépülnének, és ennek a beépülésének a hiányáról szólt ez a felszólalás. Mind a kettő álláspontunkat szerintem lehet védeni, hiszen 1600 milliárd, amire információink vannak, sehol nem áll rendelkezésre. Azt mondja meg a válaszában, hol van ez a pénz! Ha azt mondja, hogy az Paksnál ott van egy elkülönített számlán és bemutatja a számlakivonatot, megígérem, hogy akkor ezzel kapcsolatban többet ezt nem fogom mondani. Köszönöm szépen.
  • DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Tényleg nehéz vitatkozni abban a kérdésben, hogy a minimális mérték a korábbi szabályozásban nem volt meghatározva, most legalább 100 méterre állapítjuk meg a hatásterület minimális mértékét. Nem tudom, képviselő úr, hogy a nulla több-e, magasabb érték-e vagy a 100 méter. Ezt most döntse el, önre bízom, biztos, hogy mélyen elgondolkozik ezen, és talán jó eredményre fog jutni.A másik dolog ez az 1600 milliárd forint. Ez a várható dekontaminációkori érték. A jelenértéke ‑ ezt is elhallgatja nagyon elegánsan, vagy nem tájékozódik rendesen ‑ sem kevés, de az mindössze 650 milliárd forint. Ha belenézünk abba a KNPA-ba, hogy mennyi van most, több mint 270 milliárd körül forog ez az összeg, és ha azt nézzük, hogy várhatóan legkésőbb 50 év múlva lesz erre a legvégső szükség, és 50 év van arra, hogy a megfelelő helyen majd felépítsük ezt a végleges tárolót, akkor azt lehet látni, hogy az 50 éves távlatot és a mai jelenértéket nézve az összeg rendelkezésre fog állni, aminek elsősorban, 80-90 százalékban a Paksi Atomerőmű fogja biztosítani a fedezetét.Többet nem fogok szót kérni. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a válaszát, államtitkár úr. Akkor tessék nekem megmondani, hogy az a 650 milliárd honnan áll rendelkezésre, illetve tessék elmondani azt, hogy milyen becslés alapján fog majd 50 év alatt rendelkezésre állni, hogyha most 30 év alatt 240 milliárd jött össze összesen. Akkor tessék mondani, hogy az hogyan lehetséges, hogyha még egyszer 30… ‑ tehát nyilvánvalóan csak szeretnénk látni azt, hogy ennek megvan a biztosítéka.Ugyanakkor szívesen veszem mint szakembertől, ha elmondja azt, hogy hol tud nemzetközi pozitív tapasztalatot ennek a megvalósítására, ahol ezt megcsinálták ennyiért és működik. Mondjon egyetlenegy példát, amivel megnyugtathat bennünket! Köszönöm szépen.
  • DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Van erre egy mondás, elment Sallai R. Benedek, de majd négyszemközt el fogom mondani, hogy édesapám mit mondott erre a helyzetre. (Sallai R. Benedek: Itt vagyok!) Nem a Ház elé való. De férfi leszek, és önnek el fogom mondani.Visszatérve a felszólalásra meg az előterjesztésre, nagyon fontosnak tartom azt, hogy önmagában ennek az anyagnak a szakmai tartalmával senkinek sem volt kifogása, úgy látom. A Paksi Atomerőmű kapacitásbővítésével kapcsolatos szokásos averzióit mondta el mindenki. Nem ez az előterjesztés tárgya, hanem az, hogy milyen radioaktívhulladék-kezelési politikát kíván az ország a következő években, évtizedekben folytatni.Ennek egy nagyon fontos alapelve van, amit mindig elfelejtettek a hozzászólók kiemelni, talán Völner Pál úr érezte meg ennek a jelentőségét, nevezetesen, hogy a politikának egy alapelve van: mérlegelve haladj előre. Ez, ami itt most előttünk van, egy pillanatkép, a jelenlegi tudásunkra, a jelenlegi tudományos ismereteinkre, a jelenlegi atomerőműi kapacitásokra, hulladékgazdálkodási kérdésekre, radio­aktív­hulladék-keletkezési mennyiségekre figyelemmel ebben a politikában tudunk gondolkozni. Ez a politika számol a végleges megoldással, már olyan értelemben, hogy az újrafeldolgozással, és számol a nyílt üzemanyagciklus alkalmazásával, azaz a végleges mélységi geológiai elhelyezéssel is.Az, hogy mikor fog erre sor kerülni, függ attól, hogy a következő 40-50-60 évben milyen tudományos eredmények, milyen műszaki megoldások lesznek a tekintetben, hogy a nagy aktivitású radioaktív hulladékot, a kiégett üzemanyag-kazettákat milyen módon lehet majd elhelyezni, újrahasznosítani és más célokra felhasználni. Ezért kell nekünk előre gondolnunk, és a végleges megoldásra odafigyelve, az európai uniós normáknak megfelelően egy mélységi geológiai tárolót előkészíteni kellene és kell is.Azért mondtam azt, hogy kellene, és ez egy kicsit elszólás volt, mert nem biztos, hogy a jelenlegi tudásunk szerint ez a mélységi geológiai tároló Bodán fog megvalósulni. Idő előtti ilyen szempontból az ott levő emberek megkérdezése. Jelenleg kutatói fázisban van ez a cél. Kutatja az arra illetékes szervezet, hogy valóban alkalmas-e a mélységi geológiai tárolók követelményeinek az a kőzettípus, amit Bodán találtak, az elhelyezést tudja-e biztosítani megfelelő biztonsággal.(15.10)Kepli Lajos képviselő úrnak értem én a mondandóját, hogy túlzottan elővigyázatos a politika és a mai gyakorlat is a kiégett hulladékokkal, radioaktív hulladékokkal kapcsolatban. Én azt tudom mondani a kormányzat részéről, képviselő úr, hogy ebben nem fogunk engedni, és azért jelzem, hogy e tekintetben, amit az ilyen korrupciós dolgokat mondott el, erre vonatkozóan azért az öntől, ha jól nézem, jobb felé eső frakciónak van némi tapasztalata. De úgy gondolom, hogy a magyar polgárok biztonsága érdekében nekünk törekednünk kell arra, hogy ez a biztonságérzet, ami az atomerőmű működésével és a kiégett radioaktív fűtőanyagok és egyéb radioaktív hulladékok elhelyezésével kapcsolatban megvalósul, továbbra is megmaradjon annak a szakmai hitelessége, ne történjen meg annak az aláásása.Sallai Benedek képviselő úr dolgaira reagáltam már. Annyit azért el kell mondanom, hogy én nagyon tisztelem őket, de ide leírtam magamnak, hogy a megújulók alkalmazásáért a valótlan állítások sorozatával igen bajos harcolni. Hitelteleníti a céljukat, hitelteleníti az eszközeiket is. Heringes Anita hozzászólása. Hát, én nagyon türelmes ember vagyok, még egyszer elmondom mindenkinek: a magyar parlament a Paks II.-ről szóló törvény elfogadásával nem titkosította a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítésével kapcsolatos beruházás dokumentumait. Amit titkosított 30 évre, azok a műszaki adatok, amelyeknek a megismerése nemzetbiztonsági kockázatot jelentene vagy szellemi alkotáshoz fűződő jogot sértene. Ezeknek a titkosítását rendelte el a törvény, aláhúzom, mint lex specialis, kiindulva a hatályos adatvédelmi törvény rendelkezéseiből. Megnéztem, mielőtt erre a parlamenti vitára jöttem, hogy az úgynevezett nagy nyilvánosság követelése a finn beruházással kapcsolatban miként valósul meg Finnországban. Jelentem: semmivel több nyilvánosságra hozott információ nincs Finnországban sem az atomerőmű-beruházással kapcsolatban, mint amivel ma a lakosok rendelkeznek és a magyar polgárok rendelkeznek.A polgárok meghallgatásával kapcsolatban jelzem, hogy Paks II. kapacitásbővítésével összefüggésben jelenleg mintegy 41, nem mintegy, pontosan 41 településen folyik a lakossági meghallgatás, lakossági fórumok összehívása, ahol részletes tájékoztatást kapnak a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos projektről, annak hatásairól, annak környezetvédelmi és egyéb társadalompolitikai, szociológiai lehetőségeiről.Azt mondta Heringes Anita, hogy irdatlan pofátlanság ‑ hogy is mondta? ‑, valamit utalt a főiskola létére, hogy nem mondjuk meg, hogy mi lesz Pakson a fejlesztés eredményeképpen. Képviselő Asszony! Elég furcsa megközelítés, mert ha az eddigi megszólalásait nézem a parlamentben, ha önön múlik, ott semmi nem lesz. Ön nem támogatja a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítését. (Heringes Anita: Én Paksot támogatom, a szakembereket meg a Paksi Atomerőművet.) Nem állt még föl ebben a Házban, hogy kérem szépen, én Heringes Anita, MSZP-s képviselő teljes mértékben támogatom azt, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítése végbemenjen minél hamarabb. Egyetlenegyszer sem! Egyetlenegyszer sem mondta, csak mindig kritizálta azt, amit mi csináltunk ebben az ügyben, de ön nem állt ki egyszer sem, hogy szemben a pártja vonalával, támogatja a kapacitásbővítést.Én úgy gondolom, ezen politikai kérdéseknek a lezárása mentén egy nagyon jövőbe mutató anyag van, nagy mozgásteret ad a mindenkori kormánynak, hogy milyen módon biztosítsa a radioaktív hulladékok kezelését és elhelyezését, tekintettel van a jövőbeni változások lehetőségeire, és ezért javaslom a parlamentnek, hogy a későbbiekben a határozati javaslatot fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. A módosító javaslatok benyújtására holnap 16 óráig van lehetőség. Most soron következik a kiégett üzemanyag és radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikájáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés H/3883. számon a parlament informatikai hálózatán megtalálható. Elsőként megadom a szót Aradszki András úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Ennek értelmében megadom a szót Völner Pálnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Tóth Bertalannak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Kepli Lajosnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Sallai R. Benedeknek, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most előre bejelentkezett felszólalóként Heringes Anita képviselő asszonynak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Kétperces időkeretben Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Aradszki András államtitkár úrnak adom meg a szót.(15.00)
  • ELNÖK: Most Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most Aradszki András államtitkár úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót kétperces időkeretben.
  • ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megadom a szót Aradszki András államtitkár úrnak a zárszó elmondására.