• HENDE CSABA honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Honvédség nemzetközi koalíciós műveletekben történő részvételéhez az Alaptörvény 47. cikkelyének (2) bekezdése alapján az Országgyűlés hozzájárulása szükséges, mégpedig a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával. Amint az önök előtt is ismert, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által meghozott 2170. és 2178. számú határozatok nyomán, továbbá az Iraki Köztársaság Kormánya által 2014. június 25-én az ENSZ tagállamaihoz intézett felkérésre a nemzetközi közösség több mint 60 országa az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni fellépésre határozta el magát. A beterjesztett országgyűlési határozati javaslat az Iszlám Állam által tömegesen elkövetett emberi jogi jogsértések és különösen az elkövetett népirtások, illetve más, emberiesség ellen bűncselekmények elleni koalíciós fellépés támogatását szolgálja. Tisztelt Országgyűlés! Az Iszlám Állam brutális terrorja létében fenyegeti az iraki és szíriai kisebbségeket, így a térség nagy múltú keresztény közösségeit is. Irakban 1,3 millió, Szíriában 2,1 millió keresztényről van szó. Ehhez jön még az 500 ezer fős jazidi vallású kisebbség és természetesen a legnagyobb, a kurd kisebbség. Az Iszlám Állam térnyerése és a több éve tartó szíriai polgárháború következtében eddig több mint 13 millió ember hagyta el otthonát Irakban és Szíriában. A második világháború óta a legjelentősebb humanitárius válság alakult ki. A menekültek ilyen nagy száma mind a fogadó országokat, mind pedig a segélyszervezeteket rendkívüli próbatétel elé állítja. Ne feledjük, a válság komoly jelei már a mi földrészünket is érintik. Az Iszlám Állam európai toborzó tevékenysége jelentős sikereket hozott számára. A csatlakozók mintegy 80 százaléka beilleszkedni képtelen, harmadik nemzedékbéli, már nyugati állampolgársággal rendelkező, muszlim bevándorló családból származó fiatal. Ugyanakkor figyelmeztetnünk kell mindenkit, hogy a toborzás már hazánk szomszédságában, a Nyugat-Balkánon is kimutatható. Az Európába hazatérő önkéntesek jelentős veszélyt és fenyegetést jelentenek. Az Iszlám Állam deklarált célja egy világméretű terrorszervezet létrehozása és működtetése. Túlélése és megerősödése állandó veszélyt jelent nemcsak minden nyugati, de minden muszlim országra is. Tisztelt Ház! A feladatról szólva le kell szögeznünk: az Iszlám Állam terrorszervezete elleni harcot az iraki hadsereg vívja meg a nemzetközi koalíció segítségével s ezen belül is erőteljes nyugati támogatással. A magyar katonák ehhez a nyugati támogatáshoz fognak hozzájárulni: a helyi önkéntesek kiképzését végző erők számára látnak el majd a nemzetközi katonai szóhasználattal élve force protection, azaz a katonai erő megóvására, megvédésére irányuló feladatokat, biztosítják teljes körű védelmüket a táborban és mozgás közben.A Magyar Honvédség jelentős tapasztalatokat szerezett hasonló hadszíntereken force protection feladatok ellátásában. Szögezzük le: katonáink a frontvonaltól távol hajtják végre feladataikat, amelyeknek nem lesz része támadó jellegű harci tevékenység. Biztosíthatom önöket a honvéd vezérkar álláspontja és információja alapján is, hogy a misszióba önkéntesen jelentkező katonáink képesek és készek a feladat elvégzésére. Tisztelt Országgyűlés! Döntésünk meghozatalakor számot kell vetnünk azzal a ténnyel, hogy az Iszlám Állam által képviselt terrorizmus egzisztenciális fenyegetést jelent nemcsak napjainkban a Közel-Kelet államai és népei számára, hanem hosszabb távon a Nyugat, Európa és benne hazánk ellen is. E radikális fenyegetés elleni küzdelem napjainkra alapvetően fontos ügy, az egész civilizált világ ügye. Az Iszlám Állam elleni küldetés nem a Nyugat egyoldalú kezdeményezése. Több mint 60 állam globális koalíciója szerveződött meg, amely a Közel-Kelet és Észak-Afrika számos muszlim államát is magában foglalja. Részvételünkkel ismét bizonyítjuk: Magyarország nemcsak a nyugati szövetségi rendszer jelentette biztonság fogyasztója, hanem a nemzetközi közösség felelősségteljes tagja. Saját elhatározásából teszi hozzá a magáét a tőle elvárható módon a közös ügy sikeréhez, a nemzeti érdeket egy pillanatra sem tévesztve szem elől. Rögzítsük: az iraki művelethez való hozzájárulás konkrét magyar érdekeket is érint. A nemzetközi menekülthullám már hazánkat is közvetlenül fenyegeti. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2015. január 16-án közzétett adatai szerint 2014-ben a 2013-ashoz képest több mint meghatszorozódott az Irakból és Szíriából hazánkba érkezett menekültek száma. 2014-ben ennek megfelelően több mint hatezer szír és iraki állampolgár folyamodott menedékjogért, és mindannyian tudjuk, hogy ez még csak a folyamat kezdete. Magyarország aktív szerepvállalásával segítheti az iraki helyzet normalizálódását, amely hozzájárulhat a menekültek létszámának csökkenéséhez, illetve az iraki menekültek hazatéréséhez. Említsük meg a térségben lévő gazdasági érdekeinket is! Irakba az elmúlt időben évente 16-46 millió dollár körüli értékben exportáltunk. A MOL 25 éves termelési időszakra rendezkedik be Irakban, azon belül is Kurdisztánban, szakemberei kőolajat és földgázt kutatnak a kurdisztáni régióban. Eddig 800 millió dollárt fektettek be, és már most is jelentős nyersolajimport érkezik hazánkba a térségből. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány az ügyben érintett minisztériumokon keresztül minden érdeklődő képviselőnek, hol nyílt, hol zárt ülés formájában, illetve alkalomadtán személyes megkeresés formájában is magától értetődő módon megadott minden, a döntéshez szükséges és rendelkezésünkre álló információt. A folyamatosan érkező további információkat is megosztjuk.Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya az Alaptörvény értelmében az Országgyűlés kétharmados hozzájárulását kéri ahhoz, hogy 2017. december 31-ig a Magyar Honvédség az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi koalíciós műveletek elősegítése érdekében partnerképesség-építési feladatok ellátásra az Iraki Köztársaság területén létrehozzon egy, legfeljebb 150 ‑ váltási időszakban 300 ‑ fős, a szükséges technikai eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátott katonai kontingenst, s azt az erbíli kiképzőközpont illetékességi területén állomásoztassa. A hozzájárulás terjedjen ki a magyar szerepvállalással összhangban álló és az erbíli kiképzőközpont illetékességi területén kívül eső törzs- és biztosító beosztásoknak a kontingens létszámának terhére történő betöltésére is. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy az önök előtt fekvő előterjesztést tárgyalják meg, és azt elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)(13.40)
  • KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy az Iszlám Állam elleni nemzetközi fellépéssel kapcsolatban közöttünk abban az értelemben nincs vita, hogy az Iszlám Állam cselekedetei egységesen felháborítottak minden embert, aki bármit is ad arra, hogy létezik emberi méltóság, az emberi élet védelme, vallásszabadság, személyi biztonság és civilizációs értékek, hiszen az Iszlám Állam az elmúlt rövid történetében sajnos a nemzetközi hálón bizonyította azt, hogy minden létező dolognak fittyet hány, amit mi egyébként fontos értéknek tartunk.Ezért az Egyesült Államok vezetésével létrejött egy értékkoalíció, amelyben nagyon különböző országok részvételével nemzetközi fellépés valósul meg az Iszlám Állammal szemben. 62 ország tagja ennek a nemzetközi együttműködésnek. Az első lépcsőben azok az országok vesznek részt, amelyek harcoló alakulatokat, harcoló erőket ajánlottak fel. Rendkívül különböző országokról van szó Ausztráliától Szaúd-Arábián át Franciaországig vagy éppen az Egyesült Arab Emírségekig, Marokkóig vagy éppen Jordániáig. Látszik, hogy rendkívül tarka a kép. De nem véletlen, hogy az Egyesült Államok hívására nemcsak az első fokozatban, hanem 62 ország fogadta el az együttműködést annak érdekében, hogy az ellen küzdjünk, amit az Iszlám Állam képvisel terrorban, az alapvető emberi értékek semmibe vételében.Magyarország 2014-től vesz részt ebben az együttműködésben, a második fokozatban, ami azt jelenti, hogy humanitárius segélyeket adunk a nemzetközi szövetségnek, illetőleg hadfelszereléseket és kiképzést is felajánlunk. Ezt szeretnénk megerősíteni, mégpedig a következő okán. Az Egyesült Államok Kormánya felkérést intézett a magyar kormányhoz és ezen keresztül a magyar parlamenthez, hogy döntsön abban a kérdésben, hogy részt veszünk-e ebben a nemzetközi együttműködésben. Tehát még egyszer mondom, ezt a nemzetközi koalíciót az Egyesült Államok hívta életre, és az Egyesült Államok kérte arra a magyar kormányt és a magyar parlamentet, hogy döntsön annak érdekében, hogy Magyarország részt vesz-e az együttműködésnek abban a formájában, ahol egyébként a miniszter úr által meghatározott katonai feladatokat látnák el, alapvetően objektumvédelem és személyi védelem (Dr. Schiffer András közbeszól.) Erbíl térségében, egész pontosan a nemzetközi repülőtér mellett elhelyezkedő táborban, 150 katonával, akik önkéntesek lennének. Tehát a Magyar Honvédség önkéntesekkel szeretné megvalósítani ezt a részvételt, és arra kér bennünket, hogy támogassuk ebben.Nagyon sokszor elhangzott már mindenféle ebben a Házban azzal kapcsolatban, hogy ki mennyire tartja magát európainak, ki mennyire tartja fontosnak az emberi élet védelmét, a vallásszabadságot, a civilizációs értékek védelmét és azokat az értékeket, amelyeket egyébként a magyar parlament minden tagja fontosnak és védendőnek tart. Ehhez képest meglepő, hogy akkor, amikor az Egyesült Államok Kormánya egy magasabb részvételt kér a magyar parlamenttől, akkor ezt lényegében a parlamenti frakciók elutasítják. Persze szívük joga ezt megtenni, de szeretném mondani, hogy azokért az értékekért, amelyeknek oly harcos képviselőinek mutatkoznak itt a tisztelt ellenzéki képviselőtársak ‑ tisztelet a kivételnek ‑, nemcsak szövegben kell valamit tenni, hanem akkor, amikor egy teljesen világos fenyegetés van ezek ellen az értékek ellen, akkor, amikor teljesen világos, hogy itt tenni kell valamit, mert ez az Iszlám Állam egy teljesen új jelensége a nemzetközi terrorizmusnak, annak, hogy a saját maga által képviselt erőszakot és brutalitást hogyan terjeszti a világhálón emberégetéssel, lefejezéssel és mindazon borzalommal, amit ők egyébként képviselnek, én azt hiszem, hogy ez ellen cselekvően is fel kell lépni. A jó érzés diktálja ezt, hogy valamit tegyünk. Ha lehetőségünk van arra, hogy egy ilyen nemzetközi együttműködésben részt vegyünk, akkor én azt hiszem, hogy jó lelkiismerettel csak azt a döntést lehet meghozni, hogy igen, ebben részt veszünk.Természetesen mindig fel lehet tenni azt a kérdést, hogy vajon eleget tudunk-e, kellő információ birtokában van-e a magyar parlamenti képviselő akkor, amikor ezt a döntést meghozza. Nagyon egyszerű azt a választ megadni, hogy nem, hiszen ez tulajdonképpen egy ellenőrizhetetlen álláspont, mert minden információt lehet még pontosítani, minden információt még egy körben ellenőriztetni. Igazából ismerős ez a taktika akkor, amikor valaki nem akarja azt a döntését felvállalni, amit meg akar hozni, akkor általában arra hivatkozik előszeretettel, hogy nincs minden információ birtokában, ami abban az értelemben igaz is lehet egyébként, hogy ugyan ki az, aki az Iszlám Állammal kapcsolatos adatok teljes körű birtokában van, és ezt magáról ki meri jelenteni. Ilyen értelemben természetesen ez a döntés jelent kockázatot is. Azonban én azt hiszem, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottsági ülésén, a honvédelmi bizottsági ülésén azokat az adatokat, amelyeket nemcsak a Magyar Honvédség és a magyar kormány szerzett be, hanem ez a nemzetközi együttműködés egymással is megosztott, kellő alapot adnak arra, hogy egy ilyen döntést meg lehessen hozni.Ha valaki mégis azt mondja, hogy nem, akkor napnál világosabb, hogy igazából azok az értékek, amikről oly szívhez szólóan szoktak beszélni a tisztelt képviselőtársak, szavakban fontosak önöknek (Dr. Schiffer András közbeszól.), de amikor valamit dönteni kell, tenni kell, akkor természetesen az egyszerűbb megoldást választják, és azt mondják, hogy nem.Hozzáteszem, természetesen mondhatja valaki azt, mert el is hangzott a vitákban, hogy Magyarország terrorfenyegetettségét, -kitettségét adott esetben egy ilyen belépés növeli. (Dr. Schiffer András közbeszól.) Hozzáteszem, természetesen Magyarország terrorfenyegetettségét az is növeli, hogyha a Budapesti Francia Intézet a Charlie Hebdo francia hecclap karikatúráiból szervez kiállítást. Tehát az egyetlen konzekvens álláspont a terrorfenyegetettségre való hivatkozást képviselők számára, hogy kiállnak, és követelik a Francia Intézet által megszervezett Charlie Hebdo-kiállítás azonnali betiltását; azonnali betiltását, hiszen ez is növeli Magyarország terrorfenyegetettségét.Továbbá, ha valaki igazán a terrorfenyegetettséget tartja a legnagyobb problémának, akkor azt is követelnie kell, hogy a menekültek kezelésének ügyében (Dr. Schiffer András: Már megint?) azonnal vezessük be a menekültügyi őrizetbe vételt, magyarul, ne tűrjük el, hogy évente 8 ezer azonosítatlan, papírokkal nem rendelkező (Dr. Schiffer András: Már hiába!), de nyilvánvalóan az iraki, szíriai térségből érkező menekültet úgy kezelje a magyar állam, akik között egyébként bárki lehet, hozzáteszem, az Iszlám Államhoz tartozó katona is, mert nem közli a szándékát, és nem írja ki magára, hogy nekem mi a szándékom, hanem csak bejön. És mit csinál a magyar hatóság? Ad neki egy papírt, és megkéri, hogy magától fáradjon el a legközelebbi táborba, ahol egyébként ott kellene neki tölteni annyi időt, amíg a vele kapcsolatos menekültügyi eljárás nem folyik le.Ha valakit valóban aggaszt a magyarországi terrorfenyegetettség, akkor nem nézheti tétlenül, hogy ma Magyarországon akadálytalanul bejöhet bármilyen szándékkal valaki, azt közli az illegális határátlépés után a magyar hatóságokkal, hogy ő politikai menedékjogot kér, arabul beszél, meg nem mondjuk első látásra, hogy Libanonból jön, Líbiából jön, Irakból jön, Szíriából jön, és egyébként természetesen azonnal a szükséges adatfelvétel után elengedjük, aztán oda megy, ahova akar, azt csinál, amit akar.(13.50)Ebben az ügyben azért kell ezt hangsúlyozni, mert úgy érzem, hogy aki következetes és valóban az Iszlám Állam elleni fellépést a magyar terrorfenyegetettség kapcsán utasítja el, az nem képviselhet más álláspontot, minden más álláspont a tökéletes katyvasz gondolatiságát mutatja. Azt hiszem, tisztelt parlament, azt is figyelembe kell vennünk, hogy azok az országok, amelyek nem vesznek részt ebben a nemzetközi együttműködésben, vagy csak a humanitárius segítségnyújtás keretében vesznek részt, mint például Ausztria vagy Svédország, azok sem védettek a terror ellen, hiszen az Iszlám Állam osztrák és svéd állampolgárokat is rabolt már el és tart fogva. Tehát ha valaki azt hiszi, hogy ebben az értelemben Magyarországot és a Magyarország által képviselt értékeket úgy kell védeni, hogy nem cselekszünk semmit, az téved, mert az Iszlám Állam terrorlogikája teljesen másra jár. És amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a magyar határoktól néhány száz kilométerre is folyik az Iszlám Állam terrorszervezetének toborzó tevékenysége, akik egyébként adott esetben pont olyan menekültnek adhatják ki magukat a magyar határ illegális átlépésénél, mint például a menekültek döntő többségét adó koszovói albánok vagy bosnyákok. Ezért azt gondolom ‑ megfontolván azt a felkérést, amit a nyugati együttműködés vagy az Egyesült Államok által vezetett együttműködés a magyar parlament számára megfogalmazott ‑, aki komolyan veszi azokat az értékeket, mint az emberi méltóság, az élet védelme, a szólásszabadság, a vallásszabadság, amelyekről olyan szépen szokott beszélni a parlamentben, annak támogatnia kell ezt az előterjesztést, még akkor is, ha tudjuk, hogy ennek az előterjesztésnek az elfogadása is rejt bizonyos kockázatokat magában. Tisztelettel kérem tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy fontolják meg és támogassák ezt az együttműködést. Ez alapvetően nem pártpolitikai metszetekben osztja meg a parlamentet, hiszen látjuk, hogy rendkívül tarka a kép az Iszlám Állam elleni fellépés megítélése kapcsán. Azt hiszem, ez egy olyan jelensége a terrorizmusnak ‑ egy teljesen más minőség ‑, amikor is a közös fellépés szükséges. S még valamit szeretnék hangsúlyozni. Az Iszlám Állam elleni együttműködés kapcsán egészen más doktrína érvényesül, mint a korábbi iraki vagy afganisztáni fellépésben, hiszen ‑ ahogy miniszter úr is kifejtette ‑ a fellépés nagy részét a szír és az iraki hadsereg fogja végrehajtani, továbbá az Észak-Irakban található peshmerga harcosokból álló kurdisztáni haderő. Mi ezeknek a kiképzésében veszünk részt. Kérem a tisztelt képviselőket, ne tagadják meg azt a segítséget, amit kérnek tőlünk, hogy legalább ne védtelenek legyenek ezek az emberek. Ők meg akarják védeni magukat, Irak is, az észak-iraki területen lévő kurd harcosok is és a szíriaiak is, mert ők sem értenek egyet ezzel a terrorral. Mi ezeknek a kiképzését segítenénk elő. Nem harcolni küldjük a katonáinkat, hanem azt a kiképzési tevékenységet segítenénk elő, ami ahhoz kell, hogy ezek az emberek hatékonyan meg tudják védeni magukat, a családtagjaikat és azokat az értékeket, amelyeket iszlám követőként ők is vallanak. Mi ugyan Iszlám Államnak hívjuk ezt a terrorszervezetet, de az iszlám jelentős teológustudósai is már ezerszer felhívták a világ figyelmét arra, hogy ezeknek semmi közük ahhoz a tanhoz, amit az iszlám vezető ereje képvisel. Éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a segítségnyújtást megtagadni nem szabad, és kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy támogassák az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP elkötelezett támogatója a terrorizmus elleni harcnak. Határozott elvi álláspontunk, hogy Magyarországnak is erejéhez, valamint teherbíró képességéhez mérten ki kell vennie részét a demokratikus államok közösségének a nemzetközi béke és biztonság fenntartását célzó erőfeszítéseiből. Az MSZP ezt képviselte korábban kormánypártként, és felelős ellenzéki pártként ugyanezt képviseli most is. Ennek szellemében következetesen támogattuk és támogatjuk Magyarország szerepvállalását a Koszovóban, Boszniában, Afganisztánban és Észak-Afrika számos országában tevékenykedő katonai missziókban. Ezekben a missziókban a Magyar Honvédség állománya és katonái kiváló helytállásról tettek tanúbizonyságot, és komoly elismerést vívtak ki hazánknak. A nemzetközi katonai feladatok támogatása részünkről nem pusztán nyilatkozatokban, hanem itt az Országgyűlés ülésein az MSZP szavazási magatartásában is rendre megmutatkozott. Éppen két hete annak, hogy kilenc darab ilyen nemzetközi katonai misszióról szóló beszámoló elfogadásáról határozott a Ház, amiket az MSZP kivétel nélkül mind megszavazott. Azzal szemben sem fogalmaztunk meg kritikát, és támogatandónak tartottuk, hogy előző év őszén a kormány csatlakozott az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni nemzetközi koalícióhoz, bár ezt a lépést előzetesen a támogatásunkról nem tudtuk biztosítani, hiszen az Orbán-kormány ebbe a döntésbe sem volt hajlandó bevonni az ellenzéket, holott Magyarország szerepvállalása jelenleg is nagyon jelentős. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ellen szerveződött nemzetközi koalíciónak jelenleg 62 plusz 1 ország a tagja. A részt vevő országok katonai erejükhöz és gazdasági lehetőségeikhez mérten veszik ki részüket a közös erőfeszítésekből. Jelenleg 16 ország tartozik abba a kategóriába, amely harci repülőivel részt vesz az Iszlám Állami elleni légicsapásokban, illetve harcoló erőket bocsátott rendelkezésre. További 16 ország alkotja a szerepvállalás második kategóriáját, amelyek katonai felszerelések, hadianyagok rendelkezésre bocsátásával támogatják a küzdelmet. 14 ország humanitárius segítséggel támogatja a koalíciót, míg 14 ország csak politikai támogatást nyújt. (Móring József Attila elfoglalja a jegyzői széket.)Magyarország már jelenleg is a szerepvállalás második kategóriájába tartozik, figyelemmel arra, hogy a humanitárius segélyeken túlmenően jelentős mennyiségű hadfelszereléssel járul hozzá a terrorszervezet elleni küzdelemhez. Az erről szóló 1470/2014-es kormányhatározat szerint több millió darab különböző töltényt, lőszert, hadianyagot bocsátottunk már eddig is az Iszlám Állam terrorszervezet ellen Irak területén küzdő biztonsági erők rendelkezésére. Bár a kormány egészen eddig nem volt kíváncsi az álláspontunkra, most azonban e napirend kapcsán szeretném egyértelműen rögzíteni: az MSZP támogatja Magyarország részvételét az Iszlám Állam nevű terrorszervezettel szemben létrejött koalícióban, és elfogadhatónak tartja a szerepvállalás jelenlegi formáját és mértékét. Azt is elfogadhatónak tartjuk, hogy a nemzetközi környezet és a biztonsági feltételek változásával akár a részvétel újragondolása, esetleg annak fokozása is indokolttá válhat. A kormány-előterjesztés most a lehető legmagasabb szintre akarja emelni a szerepvállalást, és magyar katonákat akar küldeni a világ egyik legveszélyesebb válságövezetébe. Csakúgy, mint minden korábbi esetben, az MSZP frakciója ezúttal is alaposan tájékozódott, és gondosan mérlegelte, hogy a jelenlegi körülmények között az előterjesztés szerinti feltételekkel megadható-e a felhatalmazás a katonai részvételre. A rendelkezésre álló információk alapján, a felelősségteljes mérlegelés eredményeként arra a következtetésre jutottunk, hogy az Orbán-kormány több okból is nincs abban a morális helyzetben, hogy az Országgyűlés felhatalmazását kérje. (14.00)Teljesen nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az előterjesztésben szereplő katonai feladatra Magyarországot nem felkérték, hanem arra Orbán Viktor kormánya maga ajánlkozott. Világosan kiderült ugyanis, hogy politikai szinten nem érkezett ilyen tartalmú felkérés a nemzetközi koalíció részéről. Csupán az Iszlám Állam terrorszervezet elleni műveletek tervezését végző amerikai CENTCOM területi parancsnokság kereste meg a Honvéd Vezérkart a konkrét műveleti részvételi igénnyel. A kormány is elismeri, hogy ezt megelőzően, illetve ezen túlmenően semmilyen konkrét felkérést nem kapott Magyarország.Tisztelt Képviselőtársaim! Katonai és politikai vezetők az elmúlt 25 évből egyetlen ilyen ügymenetben zajló felkérésre sem emlékeznek. Ráadásul Orbán Viktor és Szijjártó Péter már az állítólagos felkérést hetekkel megelőzően is többször nyilatkozott a tervezett észak-iraki szerepvállalásról. A dátumok alapján jól látható, hogy a kormány már jóval az amerikai CENTCOM területi parancsnokság levelét megelőzően döntött a katonai szerepvállalásról. Feltehetően ez azért történt, hogy a CENTCOM mint a koalíciós műveleti képességek tervezéséért felelős parancsnokság, a magyar kormány politikai nyilatkozataiból kiindulva, az aktuális műveletei igényeknek megfelelően kidolgozta a felajánlott magyar szerepvállalás lehetséges formáját.A dátumok és a körülmények ismeretében aligha lehet tehát más következtetésre jutni, mint hogy Orbán Viktor kormánya maga ajánlkozott a katonai feladatra. A parlamenti frakciókkal pedig csak azt követően kezdtek látszategyeztetésekbe, miután elkötelezték hazánkat a katonai részvétel mellett. Az a megbeszélés nem tekinthető valódi egyeztetésnek, amin a kormány döntésének puszta megerősítését várják el az ellenzéki pártoktól. Önök pontosan tudják, hogy 2010 előtt nem ilyen eljárás előzte meg a nemzetközi katonai műveletekben történő magyar szerepvállalásokat. Az pedig teljesen természetes, hogy a háborúban álló koalíciós partnereink minden felajánlást örömmel fogadnak. Legfeljebb meglepődve nyugtázzák, hogy egy közép-európai ország, a térségben egyedüliként, messze erején és teherbíró képességén túlmutató katonai feladatot vállal magára.Vajon milyen megfontolásból ajánlkozott fel Orbán Viktor erre a kockázatos, Magyarország terrorfenyegetettségét elismerten növelő feladatra? Meghökkentő módon Orbán Viktor és kormánya a nyugati értékközösséget ért támadásra és a keresztény közösségek közötti szolidaritás szükségességére hivatkozik. Érvelésük szerint Magyarország a nyugati értékközösség része, amiből kötelezettségek is fakadnak. Most azok papolnak a nyugati értékközösség iránti elkötelezettségről, akik például az orosz agresszió idején a legkritikusabb időszakban vajmi kevés szolidaritást tanúsítottak keleti szomszédunk, Ukrajna felé. Az az Orbán Viktor beszél a nyugati értékek védelméről, aki szerint, és most szó szerint fogom idézni: „Az ideológiai központú külpolitikai vonalvezetést a félnótás országok számára találták ki az okos országok.” Aki büszkén hirdeti, hogy, szintén szó szerint fogom idézni: „Elkötöttük magunkat az ideológiai megközelítésű külpolitikától, ezért sokkal nyitottabban tudunk kapcsolatokat építeni olyan országokkal is, amelyek nem a nyugati szövetségi rendszer részét képezik.”Most az a miniszterelnök szólít fel bennünket a nyugati értékek védelmére, aki szerint a nyugati típusú demokráciák bukásra vannak ítélve, és az illiberális demokráciáké a jövő; aki olyan országokat állít példaképül, amelyek az ő megfogalmazásával élve nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem. Szóval, az érdekalapú, pragmatikus külpolitikájára oly büszke Orbán-kormány hirtelen a nyugati értékrend iránti elkötelezettségére hivatkozva akarja az elmúlt 25 év egyik legveszélyesebb és legköltségesebb katonai műveletébe küldeni a Magyar Honvédség katonáit.(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)Ráadásul ezzel korábban soha nem tapasztalt mértékű terrorfenyegetettségnek teszi ki Magyarországot. De hihető-e, hogy hirtelen gyökeres fordulat állt volna be Orbán Viktor külpolitikáról vallott felfogásában? Vajon hihető-e, hogy Orbán Viktort ezúttal valóban a szolidaritás eszméje vezérli? Aki figyelemmel kíséri a kormány külpolitikáját, az pontosan tudja a választ. Szó sincs semmiféle változásról. Orbán Viktor és külügyminisztere nem mondanak igazat. Egyszerűbben fogalmazva: hazudnak. Nyilvánvaló, hogy nem az emberi jogok vagy a keresztény közösségek, hanem saját önző pártpolitikai érdekeik védelme miatt ajánlkoznak oly lelkesen erre a feladatra.Orbán Viktort ugyanis egyetlen cél vezérli: le akarja halkítani a kitiltási botrányban kicsúcsosodó, egyre erőteljesebb nyugati és főként amerikai bírálatokat. Mindezt anélkül akarja elérni, hogy változtatnia kelljen a Fidesz-klientúra diktatórikus és korrupt hatalomgyakorlási módszerein. Az erőn felüli észak-iraki szerepvállalással próbálja imitálni a nyugati szövetségeseink iránti elkötelezettséget, miközben más párttal kooperálva tovább akarja folytatni a jogállam lebontását, az Európai Unióval szembeni szabadságharcot. Ráadásul ezzel párhuzamosan, ki tudja, milyen személyes megfontolásból, energiaellátás szempontjából teljesen kiszolgáltatja Magyarországot az oroszoknak.Világosan ki kell mondanunk, feltételezhetően Orbán Viktor csupán a kitiltási botrány megúszása érdekében és a kapcsolatok javítása, belpolitikai mozgástere javítása érdekében vezényelné a magyar katonákat Észak-Irakba, és tenné ki nagyobb terrorfenyegetettségnek Magyarországot. Ugyanis a terrorfenyegetettség növekedni fog. Ugyan a sajtóban egy-egy gyenge nyilatkozattal ennek élét gyengíteni próbálják, a bizottsági üléseken ezt lényegében nem cáfolták. De azt ígérik, garantálni tudják Magyarország polgárainak a biztonságát. De vajon hihetünk-e ezeknek az ígéreteknek azok után, hogy Orbán Viktor még a kisbefektetők megvédésére sem volt hajlandó, miközben feltehetően pontosan tudott a fideszes nagyvállalkozó brókercégének bedőléséről? Hogyan fogja az a Terrorelhárítási Központ garantálni a magyar polgárok biztonságát, amiben már a köztársasági elnök sem bízik? Valóban képesek lesznek-e azok a vezetők kezelni egy esetleges válsághelyzetet, akik két évvel ezelőtt még a márciusi hókáoszban is kudarcot vallottak, és emberek ezreit hagyták cserben.A mi válaszunk egyértelmű: nem hiszünk a kormány ígéreteiben. Nem hisszük el, hogy valódi és komoly terrorfenyegetettség esetén képesek lennének garantálni az emberek biztonságát. Ráadásul még abban sem lehetünk biztosak, hogy az Orbán-kormány nem élne vissza a terrorfenyegetettség növekedésével. A Fidesz ugyanis az elmúlt években szisztematikusan építette le a magyar jogállamot, és a büntetőjogot is rendszeresen visszaélésszerűen használták fel politikai célokra. Elképzelni is rémisztő, hogy valódi terrorfenyegetettség esetén a rend és biztonság szavatolására hivatkozva milyen kemény, demokratikus jogokat korlátozó intézkedéseket vezetne be a Fidesz. Valóban mernének képviselőtársaim lehetőséget adni Orbán Viktornak arra, hogy rendkívüli intézkedéseket vezessen be?Továbbá fel kell hívnom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a kormány nemcsak a várható terror­fenyegetettség mértékét, hanem a katonai misszió biztonsági kockázatait is elbagatellizálja. A kormánypárti politikusok többször nyilatkozták, hogy a magyar katonáknak csupán egy kiképzőtábor védelmét kell ellátniuk Irak legbiztonságosabb részén. Először is le kell szögeznünk, hogy Irak egyik része sem tekinthető biztonságosnak. Másfelől a határozati javaslat maga is felhatalmazást ad törzs- és biztosító beosztások ellátására Irak egész területén. Márpedig Irak területének jelentős részét jelenleg az Iszlám Állam tartja megszállva, amelynek határainál rendkívül intenzív harcok folynak.Összegezve, az MSZP értékalapon, felelőssége tudatában mindig támogatta és támogatja a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló, valamint a nemzetközi békét és biztonságot elősegítő műveletekben történő ésszerű szerepvállalást. Ez a határozati javaslat viszont másról szól. Orbán Viktor kormánya pusztán a kitiltási botrány megúszása és saját hatalmi szempontjai érvényesítése érdekében akarja, hogy Magyarország az elvárható mértéket messze meghaladó szerepet vállaljon Irakban, az ott zajló fegyveres konfliktusban, amivel szükségtelen kockázatnak teszi ki hazánkat ezáltal.Ezért a kormány előterjesztéséhez módosító javaslatot fogunk benyújtani. Ebben Magyarország súlyával és teherbíró képességével arányos szerepvállalásra fogunk javaslatot tenni. Kétség nem fér hozzá, hogy a Magyar Honvédség katonái felkészültségük és tapasztalatuk alapján helyt tudnának állni Irakban. Azonban határozott meggyőződésünk, hogy jelen helyzetben erőn felüli vállalás lehet ez Magyarország részéről.(14.10)Ezért a jelenlegi magyar hozzájárulás megerősítésén túl olyan katonai képességek felajánlását javasoljuk, amelyek nem igénylik katonai alakulat Irakba telepítését. Így például a Magyar Honvédség egészségügyi, némely kiképzési képességei és más kiber­védelmi képességek a műveleti területre telepítés nélkül is az Iszlám Állam ellen szervezett nemzetközi koalíció (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szolgálatába állíthatóak. Tehát amennyiben a kormány valóban elkötelezett a demokratikus államok közössége iránt, akkor hagyjon fel az oroszpárti és unióellenes (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismét jelzi az időkeret leteltét.) politikával. Az MSZP elkötelezett támogatója a terrorizmus elleni harcnak… ELNÖK: Köszönöm szépen. DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: …és csakúgy, mint a jövőben, támogatni fogjuk Magyarország teherbíró képességéhez mérten az arányos szerepvállalást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) NATO-, EU- és ENSZ-missziókban. Köszönöm szépen.
  • FIRTL MÁTYÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP vezérszónoka után megszólalni kicsit furcsa, amikor beszédének első negyedében csak azzal foglalkozott, hogy mi módon tudják támogatni a missziókban való részvételeket, de természetesen a végére eljutott oda, hogy hogyan nem tudják támogatni a missziókban való részvételt. De úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy pártállástól függetlenül leszögezhetjük: Magyarország elkötelezett a nemzetközi béke és a biztonság iránt. Az is tény, hogy a nemzeti katonai stratégia alapján Magyarország békeambíciós létszáma ezer fő. A kormány H/4027. számú előterjesztése, a Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvétel kapcsán kijelenthetjük, hogy a 2012-ben életbe lépett nemzeti katonai stratégia szerint Magyarországnak az ENSZ, a NATO, az EU, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagságával járó felelőssége a szövetségi és egyéb nemzetközi kötelezettségek, különösen a kollektív védelmi válságkezelési és biztonságerősítési feladatok teljesítésében való részvétel.Amikor az Iszlám Állam elleni szerepvállalásról beszélünk, elmondhatjuk, hogy az iszlám nem azonos a terrorizmussal, mert az iszlám évszázadok óta meghatározója a muzulmán közösség mindennapi életének, így a politikának is. Az iszlám országai megőrizték a korábbi társadalmi struktúrákat, a vallás és az állam nem került szétválasztásra, kivéve Törökországot. Az iszlám arab országok kevésbé érintettek a demokráciákban bekövetkezett társadalmi fejlődésben, amely úgy is jellemezhető, hogy az iszlám társadalmának fejlődése a társadalmi fejlődés alacsonyabb fokán megrekedt. Az iszlám radikalizmus és az iszlám ideológiára alapozott közel-keleti és afrikai radikális szervezetek jelentik napjainkban a legnagyobb fenyegetést a nemzetközi biztonságra. A nyugati országok számára az iszlám átpolitizálódása viszont biztonsági kockázatot jelenthet, mert az energiahordozókhoz való szabad hozzájutást fenyegeti, a világ kőolaj- és földgázkészleteinek jelentős része a térségben található, illetve a fő szállítási útvonalak ezeken az államokon vagy az érintett tengereken haladnak át. Problémát jelent viszont, hogy az európai országokban 20 milliós lélekszámban élnek iszlám vallású arabok, jelentős részük már itt is született. Az iszlám jelszavaival fellépő, esetenként radikális terrorcselekményeket is végrehajtó csoportok ezekre befolyással lehetnek-vannak, sőt a származási országokban kibontakozott konfliktusok az Európában élő közösségre is hatással vannak, potenciálisan magukban hordozzák az iszlám szélsőségesekkel való együttműködés lehetőségét. Látható példája volt ennek Franciaország.A befogadó országoktól különösen nagy érzékenységet igényel a második és a harmadik generációs „menekültekkel” való foglalkozás, akik már saját iszlám vallású állampolgáraik, mivel ezek a legbefolyásolhatóbbak. Sőt, az Iszlám Állam soraiban kapják a kiképzést, illetve vettek vagy vesznek rész Közel-Keleten a gyilkosságokban, a keresztények üldözésében. Az észak-iraki Moszul városából a keresztényeknek távozniuk kellett. A szélsőséges iszlamisták fegyveresen fenyegették őket, és olyan élethelyzet elé állították őket, hogy vagy áttérnek az iszlám hitre, vagy olyan adósarcot fizettetnek velük, ami megfizethetetlen, vagy elűzik őket a lakhelyeikről, amit ultimátumszerűen fogalmaztak meg számukra, és a szélsőséges katonai csoportosulás tagjai természetesen ezeket végre is hajtották. Sőt, házaikat, tulajdonaikat, üzleteiket egy arab „n”, azaz nun betűvel jelölték meg, ami azt jelenti, hogy nazarénus, a Názáreti Jézus követője, keresztény. Tisztelt Képviselőtársaim! Kik következnek, kiket jelölnek meg legközelebb? A kegyetlenkedés nyilvánvaló. A módszerek, hogy eleven embereket égetnek, vágják el torkukat, vérükkel megfestve a tenger vizét, ez nemcsak a kereszténység ellen, hanem az egész emberiség ellen elkövetett bűn, tisztelt képviselőtársaim! Rombolják az évezredes kultúra értékeit. Ez megerősít bennünket abban, hogy ott, helyben kell a leghatékonyabban megfékezni az Iszlám Állam terroristáit. A XX. századi Európa a szörnyűségek után igenis felelősséggel tartozik, mi magunk is felelősséggel tartozunk azért, hogy a XXI. században ezek a rémségek megszűnjenek, és ebben tevékenyen is vegyünk részt. Most, hogy az ottani iraki, kurd, szír katonai offenzíva elindult, fontosnak tartjuk, hogy a harcoló alakulatokat őrző-védő támogatással biztosítsuk. Éppen ezért támogatnunk kell a nemzetközi szervezetekben vállalt kötelezettségünk szerint az emberi értékek, értékrendek, kultúrák védelmét. Támogatjuk, hogy 100 plusz 50 fős nem harcoló, őrzés-védelmi feladatokat lássunk el, ráadásul, mint az elhangzott, abban a térségben, ahol magyar érdekek is jelen vannak. Az is elhangzott, hogy ez a térség jelenleg a legbiztonságosabb terület.Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Honvédség számos helyen bebizonyította, hogy képes a feladatok ellátására, például Afganisztánban, a balkáni térségben, vagy éppen Irakban is részt vettünk már. Mint a miniszter úr is fogalmazott, széles nemzetközi összefogás részesei leszünk. Széles nemzetközi összefogás részeseiként kell megtennünk mindent annak érdekében, hogy az emberiség ellen elkövetett bűnök ne valósuljanak meg a továbbiakban. Éppen ezért a Kereszténydemokrata Néppárt támogatja a kormány előterjesztését, és támogatásra javasolja a többi frakciónak, az ellenzéki frakcióknak is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Én egész máshonnan közelítem meg, illetve a Jobbik egész máshonnan közelíti meg az aktuális problémát, amely kétségtelenül valós és kétségtelenül kezelendő.De honnan indulunk és ennek érdekében merre tartunk? Érdemes az egészet egy kontextusban elhelyezni, hogy hiteles képet kapjunk korunk ilyetén válságáról és politikai környezetéről. Kezdjük ott, hogy az Egyesült Államok világcsendőri szerepéről és munkásságáról mindenkinek megvan a maga tapasztalata, ismerete, ezáltal a véleménye, így nekünk, a Jobbiknak is. Ez pedig nem előítéleten - hangsú­lyozom, egyáltalán nem előítéleten ‑, sokkal inkább tapasztalatokon, vagyis utóéleteken, történelmi tényeken alapul, ha úgy tetszik.(14.20)Amikor a demokrácia exportőreként, a nyugati jólét és az emberi jogok biztosítójaként az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei megérkeznek egy országba katonai erővel, meg lehet nézni, hogy mit teremtettek és mit hoztak az ott élőknek: semmi más nem maradt ott, mint nyomor, káosz, anarchia és a válság legmélyebb szintjére sodort, a válság legmélyebb szintjén nyomorgó népek tömkelege, ha úgy tetszik, mészárszék. Ez van most a Közel-Keleten is, és ennek van felelőse, ez nem csak úgy magától jött létre, ezt nem a véletlen hozta, ez nem csak úgy kialakult. Ha végignézzük ezeket az országokat és ezeket a népeket, amelyeknek volt szerencsétlensége az amerikai demokráciát testközelből megtapasztalni, akkor gondoljunk Afganisztánra, gondoljunk Irakra, Líbiára, Szíriára, de bizonyos értelemben még Koszovót is idevehetjük. Nézzük meg, hogy ezek a népek most hogyan élnek! Nézzük meg, hogy ezek az országok milyen állapotban vannak! Ne menjünk el messzire, gondoljunk csak most a szomszédunkra, Ukrajnára, hogy mi zajlik ott, és abban az Amerikai Egyesült Államoknak milyen szerepe van, merthogy van, azt hiszem, abban nincs vita senki között.Hol sikerült megteremtenie az USA-nak azt a demokráciát és jólétet, amiért katonailag beavatkozott oly sok helyen? Hát válaszoljuk meg őszintén: sehol! Sehol a világon nem teremtette meg sem a demokráciát, sem az emberi jogok minimumát, sem pláne a jólétet, amire hivatkozva megszállt országokat, leigázott népeket vagy éppen puccsokat hajtott végre. De valójában nem ez volt a cél egyetlen esetben sem: az USA kizárólag saját geopolitikai hasznát nézte mindig, saját katonai érdekeit szolgálta, vagy éppen kifejezetten gazdasági érdekeit ezekkel az akciókkal.És menjünk a konkrét ügyre! Itt van most az Iszlám Állam nevű terrorszervezet, amelyet - szeret­ném hangsúlyozni ‑ mi is elítélünk, a legmélységesebben elítéljük. És itt felhívnám a figyelmet arra, hogy amikor a magyarországi pártok fele vagy jelentős része még azt sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet, mi már az iraki nagykövetség előtt tartottunk egy mécses­gyújtást, és már akkor állást foglaltunk a tekintetben, hogy mi a felelősök helyes döntése ezzel kapcsolatban. De hogy alakult ki az Iszlám Állam? Az nem csak úgy kinőtt a földből, nem csak úgy véletlenszerűen teremtetett, nem csak hirtelen lett, pláne nem lett hirtelen annyi fegyver, annyi pénz a háta mögött, akkora infrastruktúra és akkora kapcsolati háló. Ezt bizony, hölgyeim és uraim, valakik létrehozták. És nevezzük meg a felelőst! Megvan ennek a neve, és tudjuk kik: az Amerikai Egyesült Államok, ő hozta létre az al-Kaidától jobbra álló terrorszervezetet, szándékosan azzal a céllal, hogy megdöntse az Aszad-rezsimet, hogy harcosokat hozzon létre a Hezbollah ellen, és hogy saját geopolitikai céljait szolgálja. Ez az Iszlám Állam, és ezt nem én mondom, nem mi mondjuk. Felhívnám a figyelmüket, ott van mindenki előtt a laptop, üsse be nyugodtan Wesley Clark nevét, aki a CNN-nek szó szerint lenyilatkozta ‑ Wesley Clark most már egy nyugalmazott amerikai tábornok, ő volt a NATO európai főparancsnoka ‑, hogy: „Az Iszlám Államot mi hoztuk létre, a felelősség a miénk.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennyi! Nem kell tovább mögé ideológiákat gyártani, és nem kell megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Viszont ez az Iszlám Állam most ‑ hogy is mondjam ‑ túlságosan elszabadult, mint egy rossz szellem a palackból, és az Amerikai Egyesült Államok mit tesz? Véletlenül sem vállalja a felelősséget, véletlenül sem látja be saját hibáját, hanem szét kívánja teríteni a felelősséget, szét kívánja teríteni a költségeket, szét kívánja teríteni az áldozatokat. És mi ehhez ‑ jelen állás szerint ‑ asszisztálni fogunk, vagyis nem mi, hanem majd önök, mert hogy meglesz a kétharmad, afelől, nagyon úgy fest, nem lehet kétsége senkinek. De ez egy végtelenül álságos, végtelenül cinikus és végtelenül képmutató politika, mindaz, amit az Amerikai Egyesült Államok és közel-keleti szövetségesei csinálnak, önök pedig ehhez boldogan fognak asszisztálni. És ha a nyugati értékrendre vagy a kereszténység védelmére hivatkoznak ‑ ahogy azt most is folyamatosan tették, ami fontos, mert azt gondolom, az az emberi minimum, hogy kiállunk bizonyos elvitathatatlan értékek és emberi életek védelme mellett ‑, akkor felteszem a költői kérdést: mi a helyzet a Boko Harammal? Mi a helyzet az őáltaluk legyilkolt keresztényekkel? Az ő életük nem számít? Ha Nigériában, Kamerunban vagy máshol, Közép-Afrikában követik el ugyanazok az iszlám szélsőségesek, azok ellen nem hallottam még önöket felszólalni, nem hallottam még egyszer sem a kormány részéről, hogy küldjünk ilyen vagy olyan humanitárius segítséget vagy éppen katonai segítséget, mert keresztényeket gyilkolnak vagy mészárolnak. Nem furcsa? Ki a következetes? És ki a következetlen? Azt gondolom, nagyon vigyázzunk ezekkel az indokokkal, mert itt most nem arról szól a történet, hogy kötünk-e egy jó vagy rossz üzletet, hanem egy ország biztonságával játszunk, és magyar katonák életével játszunk. Ha empátiáról beszélünk, akkor terjedjen már ki ez az empátia minden keresztény emberre vagy minden emberi élet védelmére, ne csak akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok valamire felkér vagy ‑ ha úgy tetszik inkább ‑ utasít minket. Ezt a képmutató politikát nem lehet csinálni, és nem lehet következmények nélkül csinálni, és ez sem lesz következmények nélküli.Az is bizonyítja mindezt a képmutató, álszent, cinikus politikát, amit az USA és szövetségesei például a térségben Iránnal művelnek. Az, akit eddig embargó alá vettek, az, akit eddig kikiáltottak mindenféle terrorállamnak, most hirtelen jófiú lett, mert az Iszlám Állam ellen segít ténylegesen és közvetlenül. Most hirtelen jó Irán, de ha hihetünk a híreknek ‑ és ismerve az USA-t, nyilvánvalóan igazak ‑, már most azon gondolkodnak, hogy ha visszaszorítják az Iszlám Államot, és úgymond kipipálják, akkor újra Irán ellen kell fordulni, mert akkor nyilvánvalóan megnő a befolyása a térségben. Hát ez az undorító politika! És önök ezt nem veszik figyelembe, ezt nem mérlegelik egy percig sem. Én azt gondolom, hosszan lehet sorolni az érveket és ellenérveket, de ha mindennek a tényleges valója mögé nézünk, akkor nincs kérdés, hogy nekünk innen a legtávolabb kell maradni, és egyetlenegy érdekünk van: a magyar emberek, a magyar állam, a magyar gazdasági javak biztonsága és a magyar katonák életének védelme. Ez a hadművelet nem nyerhető meg a levegőből. Hiába bombáznak akárhány országot, akármekkora térséget, az Iszlám Állam ettől nem fog gyengülni, sőt: pontosan a brutalitás és a pusztítás miatt csak növekedni fog, mert egyre több embernek tűnik föl, hogy mit művel az úgymond nagybetűs Nyugat más térségekben. Ez csak szárazföldi erővel kezelhető. És akkor itt is tegyük fel a költői kérdést: mi akadályozza az Amerikai Egyesült Államokat, hogy x ezer vagy egynéhány-tízezer katonával ‑ idézőjelben mondom - rö­vidre zárja a kérdést? Semmi. Nem akarja, úgy tűnik, egyedül semmiképp nem akarja ezt megoldani, pedig meg tudná. És azt is furcsának tartom, hogy az Iszlám Állam a legfrissebb adatok szerint évente kettő és negyed milliárd dolláros büdzséből ‑ megint idézőjelben mondom ‑ tevékenykedik. Ha hihetünk a híreknek, akkor ez az összeg az illegális kőolaj-kereskedelemből, az emberrablásokból és talán a szervkereskedelemből származik. És feltette-e már valaki a kérdést, hogy az USA és szövetségesei között vajon valakik vesznek-e olajat az Iszlám Államtól, mert ez a 2,25 milliárd dollár valahonnan megvan, és nyilvánvalóan nem a nyomorgó szunniták vagy a síiták veszik ekkora mértékben. Úgyhogy ezen is jó lenne elgondolkodni, vagy legalább nem becsapva egymást igazat beszélni vagy őszintén beszélni, talán így még helyesebb. És önök komolyan gondolják, hogy majd a 150 magyar katona oldja meg a kérdést? Nyilvánvalóan nem, ezt senki nem is gondolhatta komolyan. És hogy mi keresnivalónk van ott? Mi idéztük elő ezt a válságot? Mi puccsoltunk meg abban a térségekben országokat? Mi avatkozunk bele folyamatosan a közel-keleti kérdésekbe? Nem, hanem az önökön lévő pórázt tartó kéz, illetve annak a gazdája, az Amerikai Egyesült Államok. Ezen kéne már végre elgondolkozni, és egyszer az életben itt a Házban beszéljenek róla őszintén!(14.30)Mondjuk meg, hogy tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, hogy ők az erősebbek, mi meg úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek. Ezt is elfogadnám, sokkal jobban, mint hogy összevissza mindenfajta, egymásnak sokszor ellentmondó érveket hoznak fel, hogy miért fontos ez nekünk. Ebből jól mi nem jövünk ki. Ebből csak kárunk fog származni; emberi, anyagi, erkölcsi. Ezt is gondolják végig! És persze, itt röpködnek a számok, hogy 10 vagy éppen 30 milliárd forintba kerül majd ez nekünk évente. Legyen csak egy középátlag, 15 milliárd. Nincs helye ennek a 15 milliárdnak? Nem azt mondom, nem hozok fel demagóg szociális példákat, de például a Magyar Honvédségben nincs helye a 15 milliárdnak? Lehet azt mondani, hogy ez a katonáinknak nagyon jó, mert tapasztalatokat szereznek, lehet azt mondani, hogy elismeréseket gyűjtünk be nemzetközi szinten, ez nyilvánvalóan így van, de hogyha ne adja a jóisten, csak egyetlenegy ember meghal, akkor majd ezt mondják a hozzátartozóiknak? Lehet így felelősen dönteni?A Magyar Honvédség például a nagybetűs feladatát, a honvédelmet el tudná látni jelenleg? És ez most egyáltalán nem kormánykritika, hanem ez a NATO-tagságunk óta minden kormányra igaz és minden honvédséget irányító befolyásos politikusra. Amióta a NATO tagjai vagyunk, a Magyar Honvédség nem tudja a hon védelmét ellátni. Kizárólag aszimmetrikus háborús feladatokra alkalmas, ugyanis komplett fegyvernemek épültek le. Tényleg nincs helye ennek a pénznek a Magyar Honvédségen belül? Ugye, hogy van, és ugye, hogy lenne?Emlékezzünk a magyar áldozatokra, akár Afganisztán, akár Irak esetében! Mikor történt tragédia? Nem őrzés-védelem kapcsán. És miről szól a mostani küldetés? Nem objektum őrzés-védelemről. Mi az, hogy ezek nem harcoló alakulatok? Hogy ha őket megtámadják, ott akkor nem harcolnak? Dehogynem! De mi az igazán kockázat? Hogy kiképzőknek kell akár az útvonalaikat is biztosítani. És Irak, Afganisztán esetében hol történt tragédia? Amikor a magyar katonák konvojokat kísértek, mert az volt a feladatuk. Itt is ez lesz a feladatuk, egy sokkal durvább, háborús értelemben sokkal durvább térségben!Tényleg felelősen igent tudnak önök mondani mindenre? És akkor nem beszéltünk arról, hogy mindenki, Kósa elnök úr is említette azt a sok-sok bevándorlót, és Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója beszélt, ha jól emlékszem, március 16-án arról, hogy ha a koszovói menekülteket kivonjuk március közepéig csak az idei évben érkező menekültekből, akkor marad 7 ezer szír, afgán, ír (sic!). Tényleg nem lehet, hogy van köztük vahabita vagy épp szalafita? Akik bármikor, amikor majd a térségben magyar zászlók lobognak járműveken, objektumokon, úgy gondolják, hogy büntetek? Akkor mit fognak önök mondani, vagy hogyan fogják magyarázni? Hogy megérte? Nagyon fontos volt fellépni az Iszlám Állam ellen? Fontos, tegyünk meg mi is minden humanitárius segítséget, járuljunk hozzá a saját magunk szintjén ‑ de semmi esetre sem katonailag! Olyan fölösleges kockázatot zúdítanak az országra, ami szerintem az elmúlt 25 évben, de lehet, hogy jóval korábban sem volt meg soha. Milyen alapon fognak igent mondani vagy igen gombot nyomni?Én az önök helyében nagyon elgondolkodnék, és még nem késő, még nem szavaztunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt hiszem, hogy folytatjuk.Zárszóként pedig egy utolsó mondat: semmi keresnivalója magyar katonának abban a térségben, semmi keresnivalója azért magyar katonának, hogy idegen érdekek mentén, idegen országban a magyar vért hullajtsa. Ezt tartsák a szemük előtt, amikor szavaznak! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tisztesség úgy kívánja, hogy elöljáróban köszönetet mondjak miniszterelnök úrnak, honvédelmi miniszter úrnak és külügyminiszter úrnak azért a bár nem egészen kimerítő, de korrekt tájékoztatásért, amit az elmúlt hetekben az ellenzéki pártoknak is nyújtottak.Mégis, az ország egy távoli háború okozta örvénybe sodródott bele, és felkerült az amerikai külügyminiszter listájára, miközben a többség nem érti, hogy mi keresnivalónk van egy világos célok nélkül kirobbantott háborúban, amelyet a nemzetközi közösség felhatalmazása nélkül indított az erő jogán a világ legnagyobb katonai hatalma. A kormány pedig mintha elmulasztotta volna feltenni a kérdést: mi a magyar érdek? ‑ mondta Orbán Viktor 2003-ban.Félreértés ne essék, azok a szörnyűségek, amelyeket naponta közvetítenek a televíziós csatornák és az internetes portálok az Iszlám Állam nevű terrorszervezetről, ez minden jóérzésű embert az egész bolygón elborzaszt. Egyértelmű minden, a humánum mellett elkötelezett ember számára, hogy egy ilyen terrorszervezetet lélegezni hagyni nem lehet.Viszont ugyanakkor az, hogy a Közel-Keleten, Közép-Keleten kialakul egy ilyen, a brutalitás eddig alig-alig ismert fokát bemutató terrorszervezet, rá kell hogy ébresszen bennünket globális felelősségünkre, és rá kell hogy mutasson a globális okokra, a gyökérproblémákra.Minél súlyosabb brutalitásokat látunk, annál komolyabban kell venni az alapproblémákat. Mindezt azért kell megtenni, mert egy olyan világért kell cselekednünk, amit nem a globális nagyvállalatok, hadiipari cégek profitéhsége rendez be. Arra is szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, hogy tavaly nyáron a Lehet Más a Politika, egész pontosan Ikotity István képviselőtársunk elsőként hívta fel a figyelmet arra az egészen elképesztő keresztényüldözésre, ami Észak-Irakban megkezdődött az Iszlám Állam zászlóbontásával. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert önmagában a terrorszervezet jelentőségét és minőségét illetően, azt gondolom, hogy nincs és nem is lehet vita ebben a Házban. Viszont nézzük azt, hogy pontosan miről van szó ebben a határozati javaslatban. Amire Magyarország vállalkozna, ha megvan a kétharmados többség, azt angolul úgy hívják, hogy force protection unit. Tehát magyarul: olyan egységet küldünk, 150 katonára kér felhatalmazást a miniszter úr, amelyik egyszerre lát el objektumvédelmi, menetbiztosítási és személyvédelmi feladatokat. Fogalmazzunk tisztán: harcoló alakulatokat küldünk Kurdisztánba, Észak-Irakba. És rögtön mellé kell azt tennünk: ez nem nemzetközi jogi kötelezettségünk. Nem következik, nem vezethető le ilyen kötelezettség a NATO-alapszerződés 5. cikkelyéből. (Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben Mirkóczki Ádám váltja fel.)Figyelemre méltó az is, hogy térségünkben alig-alig van még ‑ egyelőre legalábbis ‑ másik ország, amelyik ilyen felajánlást tett volna. Ugyanakkor pontosan a tájékoztatások, illetve a bizottsági ülések kapcsán azt látjuk, hogy egyelőre nem teljesen bejósolhatók a katonai szerepvállalás belbiztonsági kockázatai, tehát hogy pontosan mennyivel növeli meg a kockázatot Magyarországon, mekkora csökkenést jelent ez a szerepvállalás a magyar emberek biztonságérzetében, és abban sem tudott még tiszta képet adni a magyar kormány, hogy pontosan a magyar emberek biztonsága érdekében mennyivel kell megnövelni a hazai belbiztonsági kiadásokat.Ugyanígy aggasztó az is, hogy nem látjuk egyelőre a küldetés végét, aggasztó az is, hogy nincsenek világosan megfogalmazott sikerkritériumok, és hogy­ha nem látjuk a küldetés végét, pontosan azt sem tud­juk megmondani, hogy mennyibe fog ez fájni a magyar adófizetőknek.A Lehet Más a Politika képviselőcsoportja a következők miatt nem fogja támogatni ezt a határozati javaslatot. Egyelőre nem tisztázott az, hogy ez az egészen elborzasztó cselekedetekre képes vadállati szervezet pontosan milyen pénzügyi utánpótlásvonalakról, milyen személyi utánpótlásvonalakról és milyen technikai utánpótlásvonalakról kap pénzügyi, személyi, technikai utánpótlást. Addig, amíg nem tudjuk pontosan felmérni azt, hogy az ellenség potenciálisan milyen bázissal rendelkezik, azt gondolom, hogy minden ilyen típusú katonai küldetés egész egyszerűen felelőtlenség.És itt újra hangsúlyoznom kell globális felelősségünket. Nemcsak arról van szó, hogy jelen pillanatban nem tudjuk pontosan behatárolni és felderíteni, és adott esetben elvágni ‑ hiszen ez lenne a cél ‑ az utánpótlásvonalakat, nem tudjuk, hogy ez a terrorszervezet milyen tartalékokkal rendelkezik, hanem ne kerülgessük a forró kását: azt sem látjuk, hogy egy beavatkozás esetén, egy beavatkozás úgymond katonai sikere esetén milyen következmények vannak Irakban.(14.40)Láttunk már katonai küldetéseket Nyugatról Irakban és Afganisztánban, és azt is megtapasztalhatta a világ, hogy ha úgy avatkoznak be nyugati hatalmak, hogy nem látják azt, hogy milyen folyamatok vannak azokban a társadalmakban, adott esetben csak növelni lehet a bajt. Én azt gondolom, hogy számot kell vetni azzal, hogy milyen következményei vannak ennek az akciónak, pontosan ott, ahol a beavatkozás történik, és számot kell vetni azzal, hogy ez az itt élő emberek, a magyar emberek biztonságérzetére egyébként milyen kihatással van. Ebben a tekintetben pontos információkkal a magyar kormány egyelőre nem tudott szolgálni.Mit lehet ugyanakkor tennie Magyarországnak? Hat teendőt fogalmaztunk meg az elmúlt hetekben-hónapokban. Először is kezdeném azzal, ami a legegyszerűbb: a magyar kormány eddig is küldött ősszel szállítmányokat; én azt gondolom, hogy az ilyen típusú segítségnyújtással kapcsolatban kritikát eddig sem fogalmaztunk meg. Elengedhetetlenül fontos lenne, hogy Magyarország is humanitárius segítségnyújtást biztosítson. Három: a Charlie Hebdo-merénylet után az LMP letett a parlament asztalára egy javaslatot, hogy a büntető törvénykönyvet haladéktalanul módosítsuk annak érdekében, hogy a Magyarországot tranzit­országként használó potenciális terroristák lefülelése minél hatékonyabban megtörténhessen. Meg kell tenni azokat a jogalkotási lépéseket, amikkel a magyar szolgálatokat, a magyar rendvédelmi szerveket egyébként hatékonyabb beavatkozásra lehet bírni. Negyedrészt: mélyebb európai uniós belbiztonsági integrációt szorgalmazunk, több Európa kell a belbiztonság, a terrorizmus elleni fellépés területén, hiszen az Európai Unió országai képesek együttesen felderíteni ezeket a pénzügyi, személyi, illetve technikai utánpótlásvonalakat, és minden eszköz megvan az Európai Uniónál, hogy ezeket az utánpótlásvonalakat el is vágja. Ötödrészt: átfogó magyar nemzeti és egyben uniós nemzetközi fejlesztéspolitikai stratégiára van szükség annak érdekében, hogy ezek a jelenségek ne termelődjenek újjá sem Észak-Afrikában, sem a Közel-Keleten, sem másutt. Végül és nem utolsósorban Magyarország, illetve Magyarország szövetségeseinek kötelezettsége viszont az, hogy az univerzális emberi jogi elveket maguk is magukra nézve kötelezőnek tartsák, és ezeket érvényesítsék. Végezetül azért annyit is szeretnék elmondani, hogy talán megfontolandó lenne Magyarország számára, hogy bátorítsa egyébként a kurd autonómiatörekvéseket, a kurd nép önrendelkezési jogát. Igen, én is szeretnék arra utalni, hogy még egy kötelezettséget említsek, amit Kósa Lajos is felemlített, tőlünk még csak nem is pár száz, hatvan kilométerre Bosznia-Hercegovina területén egyes hírek szerint már működnek kiképzőbázisok. Az Európai Unión belül, ha Magyarországnak valamiben van egy egészen pótolhatatlan felelőssége: hogy ráirányítsa az Európai Unió és a NATO-beli szövetségesek figyelmét arra, hogy a veszély itt van a kapuknál. Magyarországnak elsősorban itt van tennivalója Közép-Európában, és nem ezer kilométerekkel odébb. Az elmúlt hetek vitáiban kissé szörnyülködve figyeltem azokat az érveléseket, amelyek úgy ágáltak a katonai szerepvállalás mellett, hogy a nyugati értékrendet érte valami kihívás. Szeretném világossá tenni, hogy nem a nyugati értékrendet érte kihívás ‑ a humanizmust érte kihívás. Az az érvelés, amelyik a nyugati értékrendre hivatkozik, az nem is annyira bújtatottan azt sugallja, hogy gyermekek meggyilkolása, elégetése, emberek lefejezése a nem nyugati értékrend számára elfogadható lenne. Ez egy tipikus rasszista észjárás. Ez a gondolkodás csak növeli a gyűlöletet az egész Földön. A mi dolgunk az, hogy univerzális jogelvek, erkölcsi parancsok, univerzális emberi jogok, egyetemes emberi jogi parancsok mellett álljunk ki. Ebben a körben szólni kell viszont arról, hogy mi az, ami szemben áll az egyetemes emberi jogokkal, és milyen összefüggés van az Amerikai Egyesült Államok által elkövetett jogsértések és a gyűlölet növekedése között. Tisztelt Országgyűlés! Szólni kell arról, hogy a Bush-adminisztráció annak idején Guantánamón terrorizmussal vádolt személyek fogolytáborát hozta létre, és Barack Obama, csalódást okozva mindenkinek, aki az ő győzelmét várta, ígéretei ellenére továbbra sem zárta be ezt a fogolytábort. Szólni kell arról, hogy a fogvatartottak többségét vádemelés nélkül tartják fogva ma Guantánamón. Ez lehetővé teszi, hogy sem az amerikai törvények, sem az amerikai alkotmány nem érvényesül; a hivatalos közlés szerint fogságban tartható bárki, akit a jogellenes harcos kategóriába be lehet sorolni. Kínzásokról, folyamatos megaláztatásokról szólnak a hírek. Az iraki Abu Ghraib börtönben amerikai katonák által elkövetett brutális kínzásokról szóló információk és képek már 2003-ban nyilvánosságra kerültek, az Egyesült Államok a genfi konvenciót rúgta föl egészen brutálisan. Arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy ebben az esetben fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezeket az univerzális erkölcsi parancsokat nem úgy lehet kikényszeríteni, hogy katonákat küldünk, hanem úgy, hogy mi és a szövetségeseink, így az Amerikai Egyesült Államok is ezeket betartják. Mert miféle nyugati értékrend az, amikor vízbefojtást lehet szimulálni, erőszakos etetéssel, alvásmegtagadással lehet kínozni foglyokat? Lehet, hogy Németh Zsolt elnök úr ezt nevetségesnek tartja, csak nem lehet nem észrevenni az összefüggést a Nyugat által elkövetett brutális kínzások és az erőszak spiráljának egyre gyorsuló folyamata között. Tisztelt Országgyűlés! Amikor értékkoalícióról beszélnek, világossá kell tenni, hogy mit értünk értékeken. Azt gondolom, hogy az univerzális, egyetemes emberi jogi jogelvek nem tűrik azokat a kínzásokat, jogtalanságokat, amiket az Amerikai Egyesült Államok elkövetett Guantánamón, Abu Ghraibban, illetve más helyszíneken.Szeretnék arra is utalni, hogy egy liberális demokráciával aligha fér össze az a törvény, a hazafias törvény, a Patriot Act, amit a szeptember 11-i merényletek után súlyos szabadságkorlátozó intézkedésként vezettek be, és ez a hazafias törvény egyben nyitánya volt a terrorizmus elleni permanens háborúnak. Igen, azt is meg kell nézni, hogy ennek a háborúnak kik lettek a haszonélvezői. Nem nyertesei ennek a háborúnak sem a nyugati országok, sem azok a népek, ahol ez a háború folyik, legfeljebb egyetlen nyertest láthatunk, és ez a hadiipar. Szólnunk kell arról is, hogy ha elveket akarunk érvényesíteni a világon, elveket akarunk kikényszeríteni, akkor a nyugati világnak is a nemzetközi jogi normákhoz tartania kell magát. Ehhez képest azokat a tömegpusztító fegyvereket, amikre hivatkozva a második iraki inváziót az Egyesült Államok megtette, a mai napig nem találták meg. Nem más, mint az ENSZ főtitkára, Kofi Annan mondta 2004-ben, hogy az ENSZ szempontjából az iraki háború illegális volt. Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor az ENSZ genfi emberi jogi bizottsága világosan kimondja azt, hogy az NSA jogellenes lehallgatásai sértik az emberi jogokat, a Guantánamóba és harmadik országokba hurcolt személyek fogva tartása sérti az emberi jogokat, azt gondolom, világosan kell látni, ennek az értékrendnek a legtöbb károkozása itt, az úgynevezett nyugati világban történik. Akkor tudunk hatékonyan fellépni mindenféle brutális szervezetekkel szemben, hogyha ezeket az egyetemes emberi jogi parancsokat mi következetesen betartjuk. Mégis miért van előttünk ez a határozati javaslat? Egyetlenegy dologra tudok gondolni: Orbán Viktor külpolitikának becézett pókerjátszmájának lettünk a részesei. Orbán Viktor úgy gondolja, hogy az oroszbarátságért cserébe beáldozza az országot a TTIP, az európai-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán, felajánlja a magyar katonákat, és feláldozza az emberek biztonságát. Úgy gondolja, hogy az orosz dörgölőzést ellensúlyozni lehet azzal, ha eminens diákként katonákat ajánl fel az Iszlám Állam elleni harcba, és jóvá lehet tenni azt, amit az oroszbarátság jelent Nyugaton azzal, hogy a szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban nem képviseli a magyar érdekeket. Összegezve: a magyar katonákat ne vigyék külföldre! Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.) (14.50)
  • SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A mai vita mindenekelőtt arról szól, hogy nekünk, magyaroknak mi dolgunk van a világban. Ez az én értelmezésem akkor, amikor magyar katonák újabb nemzetközi missziója van előttünk, és erről kell döntenünk. Mi dolgunk van a világban? Hogyan értelmezzük magunkat? Hogyan gondolkozunk Magyarország szerepéről? Egy kicsi, bezárt népként tekintünk-e magunkra, vagy tudatában vagyunk annak, hogy Magyarország a világ legfejlettebb részén lévő Európai Unió tagja, és dolgunk van azzal, hogy más emberek, akik nem olyan szerencsések, mint mi magunk, azoknak a jólétéhez, a békéjéhez, a nyugalmához hozzá tudunk járulni?Az Iszlám Államnak nevezett dzsihádista terrorszervezet Szaddám Huszein volt seregének katonáiból, szélsőséges szunnita törzsi csapatokból, a szíriai polgárháborúban megedződött fanatikusokból állt össze, mára körülbelül 30 ezer fős hadsereget verbuváltak. Ez a korábban ISIS névre hallgató hadsereg pár hónap alatt elfoglalta Szíria felét és Irak egyharmadát. Az Iszlám Állam sokkal ambiciózusabb, mint azok a terrorszervezetek, amelyeket az elmúlt évtizedekben eddig megismertünk, és amelyek a nyugati világ stabilitására törtek. Az Iszlám Állam saját államot is létre akar hozni, egy olyan középkori országot, ahol már a nálunk fejletlenebb régiók számára is elfogadhatatlan élet mutatkozik meg az ott élők számára. Az Iszlám Állam terrorista vezetőinek nem tetszik az a világrend, ami az elmúlt ötven évben a világban kialakult, és amely minden addigi konfliktus ellenére alapvetően az országok egymás melletti békés együttélésére alapozza a jövőjét. A dzsihádista szervezet ennek az építménynek a feldúlására tör, amikor a világ nyilvánossága előtt is szimbolikus és barbár kivégzéseket végez, amikor asszír, jazedi, kopt embereket gyilkol meg, vagy amikor a múltat akarja eltörölni azáltal, hogy a múzeumok kincseit, a történelmet tönkreteszi.Az Iszlám Állam nem csak a Közel-Keleten veszélyes; nyilvánvaló módon egy rendkívül, súlyosan veszélyes terrorista hadsereggel áll szemben az a régió, ami komolyan destabilizálja a Közel-Keletet. Az Iszlám Állam azonban az egész világra veszélyes; veszélyes az a modell, ahogy gondolkozik abban a korban, amiben élünk, és veszélyes azért, mert betette a lábát például Európába is. Egyfelől észak-afrikai országokban, amelyek nagyon közel vannak Európa határaihoz, jelen van az Iszlám Állam, ott terroristaszervezeteket pénzel és kiképzőtáborokat üzemeltet. Ezenkívül Európa szívében, alapvetően muszlimok által lakott nyugat-európai országokban is súlyos terrorista cselekmények zajlottak akár az elmúlt hónapokban is, amelyekről mindannyian tudunk, Párizsban, Koppenhágában, Brüsszelben. Az Iszlám Állam egyéb módon is jelen van Európában. Jelen van, mert sajátos módszerei közé tartozik az is, hogy azokban az országokban, ahol muzulmán hívő lakosság él, elképesztő toborzást, rekrutációt végez. Csak európai uniós országokban ‑ az Interpol jelentései alapján ‑ 40 ezer Twitter-követője van az Iszlám Államnak, a német és a francia hatóságok szerint körülbelül 5 ezer európai állampolgár csatlakozott már az Iszlám Államhoz. És tudjuk, hogy ez ‑ ugyan konkrét számokat nem tudunk ‑ a balkáni országokban is jelentős.Nagyon sok, kifejezetten tinédzserek számára létrehozott toborzó akció létezik. Százával mennek olyan tizenévesek az Iszlám Államba, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi vár rájuk. És nem is tudjuk az ő sorsukat nyomon követni.Az Iszlám Állam tehát Európában van, és akkor az egy kérdés, hogy nekünk mi a teendőnk ezzel. Én azt gondolom ‑ Schiffer Andrással és a Jobbikkal ellentétben ‑, hogy ha ilyen veszély Európában van, akkor nekünk nem elfordulni kell az elől, hanem elvi alapon az a dolgunk, hogy mi ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. A nemzetközi koalíció, amely az elmúlt hónapokban összeállt az Iszlám Állam ellen, alapvetően az ENSZ nyilatkozatára épít, amely az Iszlám Államot, az ISIS-t terrorszervezetnek nyilvánította. Mára 60 ország csatlakozott a nemzetközi koalícióhoz, jellemző módon sok közöttük a közel-keleti muzulmán ország is. Ez a széles körű nemzetközi koalíció azt üzeni, hogy a világ felelős kormányai nem hagyják, hogy a mai, viszonylag békés világot újra a sok száz évig uralkodó erőszak kerítse hatalmába. Minden ország, amely a koalícióban akár csak egy emberrel is részt vesz, ezt a törekvést erősíti. A koalíció megpróbálja megállítani az Iszlám Állam terjeszkedését, és megerősíteni az ott lévő népeket, hogy a saját védelmüket és a saját országukat fel tudják építeni.Kérdés, hogy mi dolgunk nekünk, Magyarországnak ebben a küzdelemben. Ahogy mondtam, az Iszlám Állam itt van Európában, betette a szőrös lábát, és Európa mi vagyunk, mi magunk vagyunk. Az európai szövetségesi kapcsolatrendszer, amit a rendszerváltás után Magyarország kiépített, és amely történelmi vívmány a mi országunk számára, hirtelen jelentőssé vált. A szövetségesi kapcsolatrendszer az én számomra nem valamiféle érdekalapú kötelezettség, hanem elkötelezettség, elkötelezettség és felelősség. Felelősség azért, hogy ha a mi szövetségeseink bajba kerülnek, akkor mi is segítsünk nekik, és egyben remélhetjük azt, hogy ahogy a történelmünk során sokszor nem történt meg, ha egyszer mi bajba kerülünk, majd mások fognak a mi segítségünkre sietni. A rendszerváltás után létrejött nemzetközi szövetségesi rendszer alapvetően ezt a célt szolgálja. Azért van dolgunk az Iszlám Állam elleni koalícióban, mert szolidaritást fejezünk ki az ott élőkkel és az európai szövetségeseinkkel szemben. De azért is, mert Magyarország mint egy potens, kicsi, de mégiscsak fejlett ország, helyzetben szeretne lenni stratégiai értelemben is, amikor különböző veszély fenyegeti. Ugyanakkor a döntést nagyon felelősen kell meghozni. Több dolog van, amit mindenképpen meg kell fontolni, és ez a vita részben erről szól. Az egyik az az alapvető kérdés, hogy hogyan gondolkozunk a saját külpolitikai szerepünkről, illetve hogy jogos-e a nemzetközi fellépés. Ahogy az előbbiekből kiderülhetett, az én válaszom erre az, hogy igen, ez egy jogos lépés, ez egy legitim terv, amit én elvi alapon támogatok. A Magyar Honvédség az elmúlt tizenöt évben számos logisztikai, újjáépítő és békefenntartó misszióban vett részt, tehát számos olyan tapasztalat alakult már ki, ami lehetővé teszi, hogy ilyen missziót Magyarország elvállaljon. Ez ugye már a második kérdés, nevezetesen, hogy Magyarország a teherbíró képességének megfelelő feladatot vállal-e egy ilyen misszióban. Ez a most tervezett misszió nem kockázatmentes, ez éles helyzetben való szerepvállalás, az ennek megfelelő kockázatelemzéseket nyilvánvalóan el kell végezni, és emellett fel kell készíteni megfelelően a magyar csapatokat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy Magyarország a nemzetközi szerepéből fakadóan készen kell hogy álljon egy ilyen feladatra. A harmadik kérdés, hogy hogyan készül Magyarország, képes-e a magyar külpolitikai kormányzat áttekinteni azokat a kockázatokat, amelyek Magyarországot esetleg ebből következőn érhetik; képes-e a magyar külpolitikai kormányzat áttekinteni, hogy ez a jelenlegi konfliktus milyen kimenetekhez vezethet, ezek a politikai kimenetek milyen módon érintik Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszerét; és előre kell tudnunk gondolkozni egy olyan helyzetben is, aminek a részleteit ma még nemcsak a Magyar Honvédség és a magyar külpolitika, hanem más szövetségesek sem láthatják. (15.00)Azt gondolom, hogy közel-keleti fellépésnél egy ilyen típusú középtávú gondolkodásra, stratégiai gondolkodásra mindenképpen szükség van. Azt gondolom, hogy e tekintetben nem kaptunk még elég információt és tájékoztatást, és a következő bizottsági üléseken én ezzel kapcsolatos kérdéseket mindenképpen fel fogok még tenni. A felkészülés része az is, hogy azok a magyar katonák, akik egy ilyen misszióra a támogatás esetén vállalkoznának, megfelelő felkészülésben részesülnek-e. Nyilvánvalóan ennek van elméleti tájékozódásra vonatkozó képessége, de talán problematikusabb az, hogy a magyar kormány képes-e előállítani azokat a védelmi eszközöket, amik lehetővé teszik, hogy egy ilyen típusú akcióban részt vevő magyar katonák maximális biztonsággal tudják-e ellátni a feladatukat. Nyilvánvaló, hogy egy háborús helyzetben a maximális biztonság is egy relatív dolog, ezért fontos dolog az, hogy a magyar kormány megint csak extra erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy ez a relatív biztonság az ő számukra előálljon. Ugyanakkor ez az egész szerepvállalás és más olyan európai szövetségesi elköteleződések, amelyekre az utóbbi időben a magyar kormány nyitottabbá vált, nem fedhetik el azt a problémát, amivel az Orbán-kormány külpolitikája esetén szembenézünk. Azt gondolom, hogy ez a misszió és hasonló akciók nem fedhetik el, hogy a jelenlegi kormányzat keleti nyitása egy súlyos melléfogása a magyar külpolitikának. Arról a keleti nyitásról beszélek, amely alapvetően, látványosan az azeri gyilkos kiadatásával kezdődött egypár évvel ezelőtt, és a mai napig számos olyan eleme van, amely Magyarország természetes nyugati orientációjától idegen, és amely Magyarország számára semmiféle előnnyel nem jár, mint például ez a mai misszió ‑ misszió? ‑, kereskedelmi misszió, amelyet Orbán Viktor vezet a keleti világba.Én azt gondolom, hogy a keleti nyitás, ha ez külkereskedelmi erőfeszítés, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy az elmúlt években ennek semmiféle pozitív haszna Magyarországra nem származott. Elképesztő sok pénzbe kerül a rengeteg sok kereskedőház létrehozása, ennek semmiféle érdemi, látható eredménye nem született. Tehát kereskedelmi szempontból ezek hiábavaló befektetések, politikailag pedig, ha lehet mondani, még inkább káros. Azt gondolom, hogy Magyarország számára Magyarország nyugati elkötelezettségét súlyosan megkérdőjelezték azok az akciók, amelyeket az Orbán-kormány megvalósított. Külön problémának tekintem az Oroszország melletti kiemelkedő elkötelezettséget, újsütetű elkötelezettséget a Fidesz részéről. Meggyőződésem, hogy Oroszországgal egy normális, távolságtartó reláció az, amely Magyarország számára történelmileg indokolt. Az, ami itt ma, jelenleg van, az ettől nagyon messze van. Külön problémának látom külpolitikai szempontból is a Paks II. atomerőmű építési céljait, amely számos súlyos kérdést vet fel. Nem világos, hogy akár pénzügyi, akár energetikai, akár külpolitikai tekintetében bármiféle haszna ennek Magyarországra van, sokkal inkább úgy gondolom, hogy ez rendkívül káros, sőt mondhatom, hogy történelmi hiba. A mai tárgyalt kezdeményezést, egy nyugati elköteleződésű missziót is képesnek kell lennünk a teljes magyar külpolitikai kontextusban tárgyalni, és azt gondolom, hogy ez a kezdeményezés nem leplezheti el azokat a külpolitikai hibákat, amelyeket az Orbán-kormány megvalósít.Végezetül pedig elmondom ez alkalommal, hogy a múlt héten Cipruson voltam, ahol meglátogattam a magyar békefenntartó köteléket, sok tekintetben azért, hogy külföldi magyar misszióról közvetlenül is tapasztalatokat szerezzek. Nyilvánvalóan a ciprusi ENSZ békefenntartó misszióban való magyar szerepvállalás kockázat szempontjából nem hasonlítható azzal össze, amelyről ma itt beszélünk, ugyanakkor az ott lévő katonák közül jó páran voltak már korábban Koszovóban, Afganisztánban, tehát nagyobb kockázatú misszión is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szeretnék megemlékezni róluk, azt gondolom, hogy nagyszerű az a bátor és kiemelkedő teljesítmény, amelyet nyújtanak. Büszkék lehetünk rájuk, és szeretném közvetíteni, hogy úgy gondolom, a honvédelmi kormányzatnak dolga van azzal, hogy a külföldön szolgáló magyar katonákat sokkal komolyabban vegye (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és az ő tapasztalataikat és munkájukat érdemben honorálja, nem szabad őket elengedni a honvédelem kötelékéből. Köszönöm, hogy meghallgattak és a további tájékoztatást a következő hetekben még várom.
  • KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meghallgattuk a Demeter Márta képviselőtársunk által tolmácsolt szocialista álláspontot, amelyből meggyőződhettünk, hogy nem változott semmi a szocialisták és a magyar baloldal gyakorlatában. Ahogy ’56-ban is a legprimitívebb belpolitikai, pártpolitikai, hatalmi céloknak megfelelően, habozás nélkül az országba behívták az orosz hadsereget, hogy a magyar törvényes kormány ellen fegyveresen lépjenek fel, úgy kifejtette Demeter Márta viszonylag hosszasan, hogy az egész Iszlám Állammal kapcsolatos megítélést emberlefejezéstől, humánum szempontjától függetlenül, az egyetemes emberi civilizációs értékek szempontjától függetlenül… ‑ ezt kizárólag primitív, szűkkeblű pártpolitikai szempontok alapján hajlandók megítélni, mint annyi mindent. Hozzáteszem, ráadásul egy orbitális hazugságon alapul az egész álláspontjuk, hiszen a Nemzetbiztonsági bizottság és a Honvédelmi bizottság együttes zárt ülésén megbizonyosodhattak, megláthatták a képviselők, hogy igen, az Amerikai Egyesült Államok elnöke által felhatalmazott CENTCOM, az amerikai központi parancsnokság megbízottja írta azt a levelet, amelyik egyébként Magyarországot ebben a részvételben felkérte, tehát nem igaz az álláspontjuk. Egyébként ezt nem csak a szocialisták, mások is megnézhették saját szemükkel, arról nem beszélve, hogy aztán volt itt minden, a brókerbotránytól kezdve lefele, felfele, sőt még azt találta mondani, hogy a kisbefektetőket sem védte meg a kormány, akkor hogy tudja az embereket megvédeni. Ez is hazugság, kedves képviselőtársam. A Buda-Cash-brókerbotrány kapcsán a kisbefektetők 97 százaléka már visszakapta a pénzét (Dr. Schiffer András közbeszól.), és a Fidesz pont azt kezdeményezi, hogy a Quaestor-ügy kapcsán pedig ugyanebben a védelemben részesítsük őket, meg fogunk védeni mindent. Egyébként pedig, kedves képviselőtársam, a Quaestor tulajdonosát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az önök házi bankárja, Erős János támogatta hosszú-hosszú éveken keresztül, tehát joggal mondhatjuk szocialista üzletembernek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Én Kósa Lajostól eltérően a tárgyról szeretnék beszélni. Szelényi képviselő asszony azt állította, hogy akik ellenzik a katonai részvételt, azok elfordulnak attól a problémától, amit az Iszlám Állam jelent. Szeretném akkor újra közölni, hogy akik ellenezzük a részvételt, elsőként hívtuk fel a figyelmet az észak-iraki keresztényüldözésre, tehát éppen hogy nem elfordultunk a problémától.Másodszor, világos javaslatokat fogalmaztunk meg, hogy Magyarországnak mi lenne az erkölcsi kötelezettsége és nemzeti érdeke ebben az ügyben. Nem elfordultunk, hanem azt gondoljuk, hogy a magyar érdeket nem a katonai részvétel szolgálná, hanem például azok a jogalkotási lépések, amikre javaslatot tennünk, azok a kezdeményezések, amiket egyébként egy erősebb belbiztonsági európai integrációért Magyarországnak meg kellene tenni. Arra pedig továbbra is várom a választ Szelényi Zsuzsától és fideszes elvbarátaitól is, hogy tényleg úgy gondolják, tényleg úgy gondolják-e, hogy a durva amerikai jogsértések, amik megtörténtek Guantánamo, Abu Ghraib kapcsán, ezek semmiféle összefüggésben nem állnak a brutalitás egyre gyorsuló spiráljával. Tényleg úgy gondolják, hogy le lehet hasítani erről a történetről azt, amit az Amerikai Egyesült Államok az elmúlt 15 évben művelt, úgy, hogy nem veszünk erről tudomást, hanem azt mondjuk, hogy a nyugati értékrend nevében akkor vonuljunk hadba?(15.10)Egy egységes világban élünk, és ezek a dolgok, ezek a történetek bizony, bármilyen fájó, összefüggenek. Addig, amíg Magyarország és az úgynevezett nyugati világ nem néz szembe azokkal a jogtalanságokkal, amik az elmúlt 15 évben például csak Irakban történtek, addig nem fogjuk tudni az erőszak egyre gyorsuló spirálját megállítani. Erről is beszélni kell, és azt kell sorrendbe tenni, hogy ma mi Magyarország első számú érdeke. Magyarország első számú érdeke az, hogy képviseljen bizonyos elveket, amik nekünk is fontosak, és azonkívül biztonságban tudja a saját polgárait. Köszönöm szépen. (Sallai R. Benedek tapsol.)
  • DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kósa elnök úrnak szeretnék válaszolni a felvetésére. Sajnálom, ha nem figyelte a hozzászólásomat. Tudom, hogy sok volt, merthogy bőven túl is nyúlt a 15 percen, viszont nagyon bő rész szólt arról, hogy egyébként az MSZP elkötelezett a terrorizmus elleni küzdelemben. Ez így volt, és most is így van. Azt gondolom, hogy ezt az elkötelezettségünket semmilyen szinten nem vonhatja elnök úr kétségbe.Pont emiatt, azért, mert önök, amikor ellenzékben voltak, és biztos vagyok benne, hogy ezt nem tudják cáfolni még semmilyen politikai önös szándékkal sem, akkor minden ilyen misszió, és nem is ilyen, mert azt gondolom, hogy ez egy teljesen más kategória, mint amikről eddig beszéltünk, látjuk ennek a terrorszervezetnek a működését, a sajátosságait, nem kérdéses, hogy ez ellen fel kell lépni. Ezért utaltam arra, hogy módosító javaslatot fogunk benyújtani, tehát ezt továbbra is fenntartom.Pont önök tudhatnák ellenzékből anno, hogy hogyan működtek ezek az egyeztetések, elnök úr. Nem így működtek. Pontosan akkor látnánk azt, hogy önök ennek a felelősségnek a teljes tudatában vannak, hogyha megfelelően nemcsak tájékoztatást kaptunk volna, hanem egyébként egyeztetés lett volna erről, ha a miniszterelnök korrekten részt vesz ebben, akkor, ha egyébként be tudják mutatni az ezzel kapcsolatos politikai felkérést is, hiszen eddig az elmúlt 25 évben egész biztos, hogy önök sem és az eddigi kormányok nem láttak még olyat, hogy egyébként egy területi parancsnokságról indul ki egy felkérés. Tehát ennek kellene legyen valamilyen politikai felkérése. Ezt a mai napig nem tudták bemutatni.Semmilyen kétség nem fér ahhoz, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ellen fel kell lépni, ezért adunk be módosító javaslatot, hiszen ezt olyan formában kell megtenni, ami az ország teherbíró képességével összhangban van, és nem okoz túlzott kockázatot. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Köszönöm szépen. Schiffer Andrásnak egy-két kommentárt tennék. A vita jelentős részben az MSZP-vel is azon van, hogy hol van ez a bizonyos teherbíró képesség és az ebből fakadó felelősség. Én úgy gondolom, hasonlóan Steinmeier német külügyminiszterhez, hogy igaza van, amikor azt mondta, hogy ahol nap mint nap ennyi ember hal meg, oda hiába küldünk csak sátrakat. Szerintem, ha Magyarország képes humanitárius segítségen túlmutató beavatkozásra vagy a koalícióban való részvételre, akkor nekünk ezt meg kell tennünk.A másik megjegyzésem; természetesen nagyon fontosnak találom azt, hogy ilyen, több tucat országot magában foglaló koalíció még nem volt korábban. Tehát nyilvánvaló módon ez egyértelműen reagál arra a helyzetre, hogy az Iszlám Állam mekkora globális fenyegetést jelent, és a részt vevő országok között egyébként nálunk sokkal-sokkal jelentősebb részvételben a közel-keleti muszlim országok jelentős része is részt vesz.Az a megjegyzése pedig, hogy milyen háborús bűnöket, kínzásokat ki, mikor, hol követ el, azt gondolom, hogy nem tartozik ehhez a konkrét tárgyhoz (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Igaza van!), ugyanakkor én természetesen azt gondolom és remélem is, hogy a magyar kormányzat folyamatosan lobbizik annak érdekében, hogy az Egyesült Államok csatlakozzon a hágai Nemzetközi Bírósághoz. Fontos, hogy az Egyesült Államok részt vegyen ebben, és azt nehezményezem én is, hogy ez még nem történt meg.Ami Magyarországtól telik, azt ebben az ügyben nekünk meg kell tenni. Köszönöm szépen.
  • NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Először is elismerésemet szeretném kifejezni a kormánynak. Úgy gondolom, hogy az előterjesztésük rendkívül időszerű, hiszen a konfliktus egy olyan stádiumban van, amikor egy ilyen magyar szerepvállalás látható, érzékelhető haszonnal jár, Magyarország rangját, nemzetközi elismertségét nagyon nagy mértékben szolgálja. Szeretnék gratulálni ehhez a rendkívül jól időzített javaslathoz. Szeretném azt is megköszönni, hogy az elmúlt hetekben, az elmúlt három-négy hétben a kormány komolyan vette a parlamenttel, a parlamenti pártokkal az egyeztetés kötelezettségét. Egyelőre sajnos ennek a gyümölcsét nem láthatjuk, hiszen az egyes parlamenti pártok magatartása sajnos ezt nem támasztja alá. De azért azt rögzítsük, hogy Orbán Viktor is egyeztetett a parlamenti pártok frakcióvezetőivel ebben a kérdésben. Lehet, hogy Demeter Márta képviselő asszony nem kapott erről tájékoztatást, de volt frakcióvezetői szintű egyeztetés a miniszterelnök részvételével. Mint ahogy aztán a Külügyminisztériumban is volt pártközi egyeztetés, a parlamenti bizottságokban is volt egy nagyon mélyreható egyeztetési kör, a Külügyi bizottságban, a Honvédelmi bizottság, illetve a Nemzetbiztonsági bizottság képviselői számára is, mielőtt a formális folyamata elkezdődött volna az előterjesztés vitatásának, és ezt is fogja a Honvédelmi bizottság mellett a Külügyi bizottság is tárgyalni.Ebben a jelenlegi helyzetben nagyon sok kérdés fölvethető, valóban beszélhetünk Abu Ghraibról, beszélhetünk mindenféle brókerbotrány-áldozati problémákról, és rendkívül sok kérdést ide lehet hozni egy ilyen parlamenti vitában. De én azt gondolom, hogy érdemes még nem is csak a magyar külpolitika egészét most nagyító alá tenni, hanem itt kifejezetten a biztonságpolitika, Magyarország biztonsági helyzete, amiről alapvetően szólni indokolt. Tagadhatatlan, hogy Magyarország biztonsági helyzete az elmúlt egy esztendőben, benne Európa, benne a Nyugat biztonsági helyzetével drámai mértékben megváltozott. Ennek két iránya van. Az egyik kulcsfontosságú irány értelemszerűen az orosz birodalmi ösztönök újjáéledése kapcsán az a fajta agresszió, aminek ki van téve jelenleg Ukrajna, de ez az agresszió az egész orosz, mondhatni közelkülföldet, sőt Európának, a NATO-tagállamoknak a keleti tagállamait is folyamatosan érinti, hiszen napi szinten légtérsértéseket kell NATO-szövetséges barátainknak is elszenvedni. Tehát az orosz agresszió jelenti ennek az új biztonsági helyzetnek az egyik nagyon meghatározó összetevőjét. Másrészt pedig jelenti valóban az a fajta barbarizmus, hogy nagyon egyszerűen fogalmazzunk, ami egyébként iszlámnak tünteti fel önmagát, de tudjuk, hogy ez nem iszlám, ez nem vallás, ez egyszerűen egy barbarizmus, és a barbarizmus megnyilvánulási formája egy egészen félelmetes, gyakran velőtrázó, az egész világnyilvánosságot elborzasztó terrorista cselekvéssorozat. Ezzel a két kihívással kell Európának egyidejűleg szembesülnie.(15.20)Nem mondom, hogy nincs a kettő között kapcsolat, de azt gondolom, hogy ez alapvetően más megközelítést, más problémakezelést igényel. Ezért kell felvetnünk azt, hogy mi a politikai megoldás és mi a katonai megoldás aránya és vegyüléke. Orosz esetben egyelőre látjuk a politikai megoldás lehetőségeit. Ezért hangsúlyozzuk azt, hogy mi a Minszk II. és általában a minszki folyamat mentén képzeljük el az orosz-ukrán konfliktus rendezését, noha tudjuk, hogy nem lenne lehetséges ennek a politikai megoldásnak az elérése, ha nincs egy folyamatos katonai fenyegetettsége Oroszországnak, mert az oroszok is már csak olyanok, hogy az erőből értenek. Tehát a katonai komponense ennek a konfliktusrendezésnek egyáltalán nem elhanyagolható, ezzel együtt a politikai megoldásban gondolkodik Magyarország, és tudjuk azt, hogy hosszú távon pedig különösképpen is csak politikai megoldás van. Ezért rendkívül fontos, hogy Ukrajnában miként alakul az alkotmányos reform, a decentralizáció, és az élhető jogállami körülmények létrehozása a szomszédunkban. De a déli konfliktus esetében is kulcsfontosságú kérdés, hogy hogyan kezeljük a politikai és a katonai összetevőket. Itt nyilvánvaló, hogy rövid távon a katonai fellépés elkerülhetetlen ezzel a barbár és terrorista jelenséggel szemben, amely közvetlen fizikai fenyegetettséget jelent számunkra; Európa és Magyarország számára is közvetlen fenyegetettséget jelent. Ezzel szemben a radikális rövid távú katonai fellépés az egyedüli lehetőség. S valóban lehet sátrakat is szállítani, ez is nagyon fontos, értékeljük azok tevékenységét is, akik csak sátrakat tudnak szállítani és egyéb humanitárius javaslatokkal állnak elő. Fontosak a büntető törvénykönyvi szabályozások is, az is rendkívül fontos, de ez a konfliktus most csak katonai fellépéssel kezelhető. Az, hogy Magyarországnak valamilyen okból ki kellene maradnia? Itt nagyon sok érvet hallottunk ezzel kapcsolatban. Az egy másik kérdés, de ennek a problémának a kezelése rövid távon csak katonai eszközökkel lehetséges. Ez a katonai fellépés az előfeltétele annak, hogy hosszabb távon majd politikai megoldásról beszélhessünk; beszélhessünk vallásközi párbeszédről, az iszlám, a kereszténység és a judaizmus együttélésének a módozatairól. Ez is fontos kérdés. Vagy beszélhessünk arról, hogy miként fog adott esetben egy iraki állam működőképesen fennállni, lehetséges-e, s ha igen, miként lehetséges ezen állam egységének a megőrzése. De ez ugyanígy elmondható Szíriáról is. Jelenleg arról van szó, hogy egy magyarországnyi terület, egy magyarországnyi lakosság ennek a barbár terrorszervezetnek a fennhatósága alatt működik immáron. Az a cél, hogy helyreállítsuk Irak, illetve Szíria szuverenitását e fölött a magyarországnyi terület fölött. Erre azt mondani, hogy ez nem olyan cél, amely mögött az egész világnak fel kell sorakoznia, mert különben ezek a típusú konfliktusok, ezek a nem állami típusú konfliktusok kezelhetetlen méreteket fognak ölteni? Nos, azt gondolom, nem nagyon cáfolható az ésszerűsége ennek a célkitűzésnek. S az is látható, hogy ezek a terrorsejtek az Iszlám Állam zászlaját lobogtatják most már Afrikában is, mert a Boko Haram csatlakozott hozzá. Az epicentruma ennek az Iszlám Államnak, ennek a Daeshnek, ennek a sok néven futó terrorszervezetnek jelenleg Szíria és Irak területén van. Ha radikális megoldást akarunk, akkor a fejet kell levágni, azt gondolom, most a fej levágása a nemzetközi közösség legfontosabb feladata. Valóban többfokozatú a nemzetközi közösség szerepvállalása. Magyarország nem támadó-harcoló feladatra vállalkozik. Négyfajta szerepvállalás van, ne csúsztassuk össze ezeket. Van politikai, van humanitárius, van kiképző, illetőleg védő-őrző, védekező típusú katonai és van támadó katonai. Ezeket a tipológiákat persze összecsúsztatja az élet, valóban előfordulhat, hogy harcolni kell, amikor egy konvojt kísér majd ez a magyar egység, de a funkciója alapvetően az, hogy nem támadó harcoló alakulatról van szó. Ez egy megkülönböztetett szerepvállalás. Hiába akarjuk elmosni ezeket, tisztelt hölgyeim és uraim, arról van szó, hogy Magyarország a humanitárius segítségnyújtásból egy fokozattal feljebb lép, és ezt a fajta védő-őrző, illetőleg a kiképzés célkitűzését támogató, de katonai jellegű célkitűzést tesz magáévá. A legitimitás kérdése minden ilyen nemzetközi fellépésnél döntő kérdés, és most se kerüljük meg. ENSZ-felhatalmazás a szó közvetlen klasszikus értelmében nincs. Tágabb értelemben van, és ez a tágabb értelmű felhatalmazása a két ENSZ-határozatnak a világ politikai közösségének a feladatává teszi, hogy szerepet vállaljon ennek a veszélynek a felszámolásában. Ez nem felajánlkozás kérdése, tisztelt képviselőtársaim, hanem elemi, morális kötelessége minden ENSZ-tagállamnak, hogy odategye magát ebben a küzdelemben. Ilyen értelemben megvan ez a felhatalmazás, még akkor is, ha nem sikerült az ENSZ Biztonsági Tanácsában azt a szükséges határozatot kiérlelni, amely a szó szűk jogi értelemben vett nemzetközi ENSZ-felhatalmazású missziójává változtatná azt a missziót, amely egyelőre 62 ország fellépése. De valóban Koszovóhoz hasonlít leginkább ez a mostani fellépés számos vonatkozásban is. Leginkább azért, mert a nemzetközi közösség Koszovó esetében lépett fel a lex responsibility to protect alapján, a megvédés felelőssége alapján egy népirtás ellen. Most is egy népirtás ellen lép fel a nemzetközi közösség, amikor vallási, nemzetiségi közösségek vannak veszélyben, és különösen a keresztyén közösségek vannak veszélyben, a 2 ezer évet túlélő, megélő keresztyén közösségek vannak létveszélyben. Magyarország ’56-os nemzetként annak idején nem kapta meg a nemzetközi közösségtől ezt a támogatást, most viszont ezt a támogatást Magyarország másnak megadhatja. ’56-os nemzetként is úgy gondolom, dolgunk, hogy fellépjünk. Az Egyesült Államok a maga felkérésében a formáját határozta meg ennek a szerepvállalásnak. Valóban, az Egyesült Államok a formáját meghatározta, mert az Egyesült Államok felelős azért, hogy a formáját meghatározza, de ennek a döntésnek a tartalmát mi, magyarok ’56-os nemzetként hoztuk meg, nagyon helyes módon. A NATO és az Európai Unió minden tagállama részt vesz ebben a fellépésben, hölgyeim és uraim, az egy Máltát kivéve. Azért is nagyon fontos, hogy ez nem egy nyugati misszió, hanem 62 ország rendkívül széles missziója, mert azt tudjuk mondani, hogy ez nem az iszlám és a nyugati világ konfliktusa, hanem a meghatározó iszlám államok katonai módon vesznek részt harcoló alakulattal ebben a küzdelemben, és az Arab Liga is létre fogja hozni immáron a 40 ezer fős hadseregét, amely képessé teszi majd arra, hogy hosszú távon harcoljon ezzel a jelenséggel szemben, amit én is szeretnék üdvözölni. Nő a terrorveszély. Igen, nő a terrorveszély, de azt gondolom, hogy az a pánikkeltés, amit itt sokak részéről hallhattunk, rendkívül felelőtlen. Ha nem a terrorveszély nőne, akkor nőne a menekültveszély, nőne a nukleáris veszély, nőne a humanitárius veszély. A feszültség különféle megnyilvánulási formáiról van tehát szó. Radikális, gyökeres megoldásra van szükség. Egyébként tegyük hozzá, a terrorveszély legfontosabb korrelációja a nagyszámú beágyazott iszlám közösség. Magyarországon ilyen kockázat szerencsére nem áll fenn. Azt gondolom, az ellenzék sajnálatos módon a kormányképtelenségéről tesz tanúbizonyságot, ha képtelen ezeket a szempontokat megérteni. A kormány egyeztetése és tájékoztatása mintaszerű volt. Itt az egyetemes értékek melletti elkötelezettségről van szó. Az USA-ellenessége és a Fidesz-ellenessége szemmel láthatóan elborítja egyes ellenzéki pártok és képviselők gondolkodását. (15.30)A végén már azt is mondhatnánk talán, hogy az Egyesült Államok, illetőleg a Fidesz pénzeli az Iszlám Államot csak azért, hogy minél nagyobb diktatúrát vezessünk be itt, Magyarországon, illetőleg hogy börtönné változtassuk az egész világot. Nos, hölgyeim és uraim, idevezet az önök logikája. A nemzeti érdek, a belpolitika és a külpolitika értelmes megkülönböztetése lenne az a feladat, amivel az ellenzéki pártoknak meg kellene küzdeni. Sok sikert kívánok ehhez. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mirkóczki Ádám frakciótársam megvilágította azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek miatt határozottan elutasítjuk az USA által vezetett, Iszlám Állam elleni, koalícióban történő katonai szerepvállalást. Én néhány pontot alá szeretnék húzni, és további érvekkel alá szeretném támasztani álláspontunkat ez ügyben, és természetesen reagálnék az elmúlt percekben elhangzott véleményekre is.Azt látni kell természetesen, hogy az ISIS valóban komoly kockázatot jelent, elsősorban Irak, Szíria és Libanon területén fejti ki tevékenységét, de más államokban is találkozhatunk velük szövetséges, valamint szimpatizáló csoportokkal. A Boko Haramra már többen utaltak, akik Nigéria, Niger, Csád és Kamerun területén fejtik ki terrortevékenységüket; sőt nemrégiben hivatalosan is szövetséget kötöttek az ISIS-szel. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Jobbik határozottan elítéli azokat a szörnyűségeket és emberellenes cselekedeteket, amelyek az Iszlám Államhoz köthetőek, legyen szó akár keresztények ellen elkövetett tettekről, akár az iszlám szélsőséges változatát elutasító muszlimok elleni fellépésről. Barbár, aljas tettek kötődnek az Iszlám Államhoz, ami ellen mindenképpen határozott, kemény fellépésre van szükség, de nem ilyen formában.Ennek a kialakulását pedig azért igenis érdemes mérlegre tenni, hogy hogyan is jöhetett létre az ISIS, és kinek is van ebben felelőssége. Erről már szóltak itt előttem. Nem lehet azt megkerülni, hogy az Amerikai Egyesült Államokat komoly és egyértelmű felelősség terheli azért, hogy ilyenné fajulhatott a helyzet a térségben. És fontos azt aláhúzni, hogy nem NATO- vagy ENSZ-misszióról van szó ebben az esetben, hanem egy, az USA által szervezett koalícióról, amilyen jellegű fellépésben Magyarország még sohasem vett részt. Hiszen például Irakban is, Afganisztánban is NATO-misszió részeként vállaltunk szerepet; bár hozzáteszem, hogy mi ezeket a katonai szerepvállalásokat sem támogattuk.Itt Németh Zsolt fideszes képviselőtársam részéről elhangzott, hogy a NATO- és EU-tagállamok részéről mindenki vállal valamilyen módon szerepet. Igen, de a környező országok közül, nagyon úgy néz ki, egyedül mi vagyunk azok, akik ennyire szolgaian állunk ehhez a kérdéshez, és katonailag is szerepet fogunk vállalni, ha az Országgyűlés megadja a szükséges kétharmados felhatalmazást, az ISIS elleni küzdelemben. Jó néhány példát fel lehetne hozni, mondjuk, Bulgáriát is említhetnénk, akik egyértelművé tették, hogy humanitárius segítséget mindenképpen fognak nyújtani. Hozzáteszem, ezt természetesen mi is fontosnak tartjuk, erkölcsi kötelességünknek tartjuk, de ezen túlmenően más feladatunk nem lenne ebben a vonatkozásban. Hasonló megfontolások kellene hogy vezéreljenek bennünket is, hiszen például a bevándorlás kérdése minket is erőteljesen érint, és erre valóban összpontosítani kellene.Viszont nem lehet azt figyelmen kívül hagyni, hogy magyar részvétel esetén hazánk is előrébb lépne az ISIS célpontjainak rangsorában. Itt kormánypárti képviselőtársaink feszegették azt, hogy külön kell választani az őrző-védő tevékenységet és a harcoló egységek fellépését. Azért itt azt látni lehet, hogy a határvonalak elmosódnak egy ilyen helyzetben, és azért az is hozzátartozik a kép teljességéhez, hogy az ISIS-re váratlan, merényletszerű támadások jellemzőek, akár az általuk birtokolt területektől távol is. Tehát ilyen módon magyar katonák is ki lennének téve ennek a veszélynek.És arról beszélni, hogy itt biztonságos helyre mennek, azért, azt hiszem, kellően elgondolkodtató és nagyon relatív a biztonságos hely fogalma egy ilyen háborús helyzetben. Az Iszlám Állam sem gondolom, hogy különválasztaná azt, hogy egy adott ország éppen milyen módon vállal szerepet a térségben. Tehát nem hiszem, hogy mérlegelné azt, hogy most pontosan milyen háttérrel, milyen céllal is jelenünk ott meg. Igenis, ez egyértelműen növelné hazánk terrorfenyegetettségét.Szerintem azért a magyar társadalom, a magyarok véleményét is érdemes lenne meghallgatni ebben a kérdésben. Biztos vagyok benne, hogy elsöprő többségben utasítják el ezt a szerepvállalást, és ha kellő tájékoztatást is kapnának, ez az arány szerintem meggyőző lenne. Hatalmas kockázatok merülnek fel, és nem gondolom, hogy az USA kérésének ennyire szolgai módon eleget kellene tennünk ebben az esetben. Hiszen azt alá kell húzni, hogy semmiféle kötelességünk nincs e tekintetben. És látni kell, hogy mire jutottak az elmúlt időszakban például a légicsapásokkal. Az Iszlám Állam fegyvereseinek száma folyamatosan növekedett az elmúlt hetekben, és azt lehet mondani, hogy havonta nagyjából ezer fővel nő a terrorszervezet taglétszáma.Tehát amit sokszorosan aláhúznék, hogy természetesen azt mi is fontosnak tartanánk, hogy közvetett módon nyújtsunk segítséget. Ez keresztyén és erkölcsi kötelességünk lenne humanitárius segítségnyújtás formájában. De ezen túlmenően semmiféle katonai szerepvállalást nem tudunk támogatni. Amire inkább összpontosítani kellene, az az, hogy megakadályozzuk, hogy az Iszlám Állam terroristái beszivárogjanak vagy visszaszivárogjanak Európába. Itt megtettük a konkrét javaslatainkat, akár a határőrség visszaállítása vonatkozásában. Erre kellene inkább figyelnünk és összpontosítanunk, valamint arra, hogy a magyar határtól nem messze milyen kiképzések is zajlanak.A költségekre is kitérnék röviden, bár konkrét számokat nem látunk, de azért azt kormányzati nyilatkozatokból hallhattuk, hogy csak az első évben 10 és 20 milliárd forint közötti összegről beszélhetünk, és 2017 végéig vállalnánk ezt a fellépést. A másik része pedig, hogy a tárgyi feltételeket, felszereléseket is vásárolni kívánjuk az Amerikai Egyesült Államoktól, ami megint többmilliárdos tételt jelenthetne adott esetben. Miniszter úr itt rázza a fejét. Tudom, hogy a mai napon Szijjártó miniszter úrnak volt ezt árnyaló nyilatkozata is, de tény és való, hogy ez ilyen szempontból is komoly költségeket jelenthetne, közvetlenül a pénztárcán keresztül is hazánk számára.De én nem is ezt szeretném a középpontba helyezni, hanem sokkal inkább azokat az érveket, amelyeket már elmondtam, és amelyek alapján világosan látszik, hogy nekünk a térségben katonailag semmi keresnivalónk nincsen. Mivel lehetne ezt indokolni? Azzal, hogy az USA geostratégiai érdekeit ennyire egyértelműen ki akarjuk szolgálni. És nagyon álságos ebben a vonatkozásban itt nyugati értékközösségre hivatkozni, mert látni kell azt, hogy bizony az Amerikai Egyesült Államok a térségben adott konfliktusokban egyszer az egyik, egyszer a másik oldalra állt, attól függően, hogy éppen mi szolgálta az érdekeit. Ezt bármiféle nyugati értékvédelemként feltüntetni, azt hiszem, kellően cinikus. Katonailag vagy éppen fegyverszállítással sincs itt keresnivalónk.Elhangzott itt az is, hogy a kormányképesség látszatát kellene legalább megjelenítenünk a hozzáállásunkban, a felszólalásainkban, amikor erről a kérdésről beszélünk. Nem gondolom, hogy az lenne a kormányképesség mércéje, hogy egy ilyen felkérésnek elsőként, önként és dalolva eleget teszünk, miközben, mint már utaltam rá, a környező országok egyike sem kíván ilyen jellegű szerepet vállalni. És azért az is beszédes, hogy az ISIS elleni koalíció kapcsán egy másik koalíció is összeállni látszik. A Fidesz-KDNP mellett ugyanis egyértelműen támogatja ezt az Együtt, a Magyar Liberális Párttól is ilyen nyilatkozatot és a Demokratikus Koalíció részéről is ilyen nyilatkozatot hallhattunk. Sajnálatos, hogy ilyen módon lesz meg jó eséllyel a kétharmados többség.Én azt kérem a kormánytól és kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy vizsgálják felül álláspontjukat. Bár visszatekintve itt az elmúlt öt évre, kissé naivnak tűnhet az, hogy egy ilyen kéréssel fordulok önökhöz, és sajnos most viszonylag gyér számban vagyunk itt, ezen a vitán. De remélem azt, hogy azért akár a Fidesz és a KDNP soraiban is lehetnek olyan képviselők, akik valóban mérlegre teszik az ellenérveket is, és majd a szavazásnál ennek tükrében fogják megnyomni a gombokat.(15.40)Hiszen mondom, egyértelműen látszik az, hogy vannak olyan baloldali törpepártok, amelyek egyértelműen támogatják ezt a kérdést, de ha a kormányoldalon lennének néhányan olyanok, akik karakánul vállalnák a saját véleményüket ‑ mert abban is biztos vagyok, hogy egyáltalán nem értenek egyet mindannyian ezzel a szerepvállalással ‑, akkor nem lenne meg ez a kétharmados többség. Mi határozottan el fogjuk ezt utasítani, nemet fogunk nyomni. Én bízom benne, hogy tényleg lesz néhány ember kormánypárti oldalon, aki úgymond legény lesz a gáton. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • KÓNYA PÉTER (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Némileg megnyugvással töltött el, hogy a határozati javaslat beterjesztése előtt a frakcióvezetőkkel legalább próbáltak egyeztetni akár a Nemzetbiztonsági bizottságban, akár a Honvédelmi és rendészeti bizottságban, vagy egyéb tájékoztatókat kaptak; nyilván ezek zömében zárt ülésen zajlottak. Önök közül többen tudják, hogy mielőtt parlamenti képviselő lettem, jó 25 évig hivatásos katonaként szolgáltam a hazámat, bár sajnálatos módon Kövér László döntésének megfelelően azt a szaktudást, amit ez alatt megszereztem, nem tudom sem a Honvédelmi és rendészeti bizottságban, sem a Nemzetbiztonsági bizottságban kamatoztatni. Azért azt gondolom, nyilvánvaló, hogy én nem vagyok frakcióvezető, és frakcióhoz nem tartozom, de mint akár szakértő talán jó lett volna, ha ezeket az információkat megosztják velem, és talán azt a szaktudást tudtam volna kamatoztatni. Ennek megfelelően a hozzászólásomban kevésbé a politikai vonzatára fogok kitérni, hanem egy-két szakmai dologra szeretném fölhívni az önök figyelmét, illetve azokat a dilemmákat megosztani, amik pontosan az információhiányból adódnak. Miniszter úr azt ígérte, hogy egyébként a döntés meghozatala előtt még lesz lehetőség további egyeztetésekre akár a képviselőkkel. Itt szeretném bejelenteni, hogy nyitott vagyok minden egyeztetésre, és ha megfelelő válaszokat kapok azokra a kérdésekre, amiket most felvázolok ‑ és nem feltétlenül egy nyílt plenáris ülésen várom ezeket a válaszokat, de azt gondolom, hogy ahhoz, hogy olyan döntést tudjak meghozni a szavazógomb megnyomásakor, ami felelős döntés, ahhoz szükségem van bizonyos információkra.A határozati javaslatból egyértelműen kiderül, hogy az Iszlám Állam elleni nemzetközi fellépés nem a NATO-tagságunkból adódó kötelezettségvállalásunk, hanem egy önkéntes felajánlás, egy önkéntes vállalás eredménye lehet. Ennek megfelelően az első és legfontosabb kérdés talán a határozati javaslattal kapcsolatban, hogy mielőtt ezt a határozati javaslatot beterjesztették ide a parlament elé, biztonságpolitikai szakértők által készültek-e olyan hatástanulmányok és kockázatelemzések, amelyek arra vonatkoznak, hogy a magyar katonák részvétele ebben a nemzetközi koalícióban hogyan növeli meg a terrorfenyegetettségét Magyarországnak. Én csak bízni tudok abban, hogy ezt nem hasonló módon végezték el, mint mondjuk, a vasárnapi boltbezárások hatástanulmányát. Ez annál egy sokkal súlyosabb és sokkal felelősségteljesebb kérdés. De miután a határozati javaslat meglehetősen általánosan fogalmaz, ezért hadd mondjak el egy-két olyan kérdést, ami azt gondolom, jogosan érdekelheti azokat, akik a döntést meg kell hogy hozzák. Például nem derül ki a határozati javaslatból az, hogy a hadszíntéri vezetés-irányításnak milyen lesz a rendje. Hogyan lesz megoldva a kontingens logisztikai ellátása? Tudjuk nagyon jól a nemzetközi részvételvállalásunkból, hogy nem egy egyszerű feladat ennek a megoldása. Nyilván ez egy speciális nemzetközi koalíció, ahol ezeket a kérdéseket tisztázni kell.A határozatból nem derül ki az, hogy mennyibe fog kerülni ennek a kontingensnek a működtetése ezen a hadszíntéren, és az sem derül ki, hogy miből lesz ez finanszírozva, hiszen a Magyar Honvédség idei költségvetésében erre költségeket nem terveztek, és nyilvánvalóan további finanszírozásra van szükség ahhoz, hogy ezt el tudjuk látni. De a határozati javaslat arra sem terjed ki ‑ és szerintem ez is egy fontos információ ‑, hogy hogyan lesz az együttműködés a kurd, illetve az iraki hatóságokkal, valamint a nemzetközi koalícióval milyen együttműködésben fogjuk ezeket a feladatokat ellátni. Valamint nagyon kevés információt kaptunk erről az erbíli kiképzőbázisról, amelynek a védelmét el fogják látni a magyar katonák a tervezet szerint. Szintén nem tudunk ‑ és nagyon általánosan fogalmaz a határozati javaslat ‑ arról, hogy hol, kik és milyen feladatokat fognak ellátni akár törzs-, akár a biztosítási beosztásokban, amelyet a kiképzőbázison kívül ellátnak majd a magyar katonák. És arról sem kaptunk szóbeli tájékoztatást, és a határozati javaslat sem terjed ki rá, hogy készülnek-e arra, hogy a magyar katonai kontingens speciális kiképzést és felkészítést kap, mielőtt kiküldenék őket, hiszen akár a békefenntartó, akár a béketeremtő hadműveletekben szerzett tapasztalatok, illetve az ott megszerzett tudás nem elegendő a terroristák elleni harcban, hiszen tudjuk mindannyian, hogy a terrorizmus és a terroristák egészen más harcmodort, harcászati elemeket alkalmaznak adott esetben. Ez ellen speciális felkészítésre van szükség. Például kapunk-e ebben nemzetközi segítséget olyan szakemberektől, akik egyébként jártasak a terrorizmus elleni harcban? Föltenném azt a kérdést, hogy miért nem merült föl a kormányban az, hogy a terrorelhárító központ hivatásosait is bevonják ebbe a misszióba, már csak azért is, mert ha belegondolunk, most jó pár rendőr, akik ott teljesítenek szolgálatot, feladat nélkül maradnak, hiszen tudjuk azt, hogy Áder János köztársasági elnök védelmét a jövőben a Készenléti Rendőrség fogja ellátni, és nyilvánvaló, hogy van szabad kapacitásuk. Itt az ideje, hogy egyébként a terrorelhárító központ dolgozói a terrorizmus elleni harcot élesben is tudják gyakorolni, ha már kiküldik őket, úgyhogy nyugodtan lehetne vegyes alakulatot kiküldeni, nemcsak katonákat, hanem a terrorelhárító központ rendőreinek is ebben a misszióban részt venni.Nyilván mindenre itt nyilvános fórumon nem tudunk, és nem is kívánom, hogy válaszoljon miniszter úr, de ha a döntés meghozatala előtt ezekre a szakmai kérdésekre megfelelő választ tudok kapni, akkor fogom tudni mérlegelni a döntésemet. Jelenleg egyébként én biztos, hogy nemmel fogok szavazni, ha ezekre nem kapok megfelelő választ. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kiss László tapsol.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha már itt felelős döntést emlegetett Németh Zsolt elnök úr, továbbra is a levegőben van a kérdés: mit tudunk ennek a terrorszervezetnek az utánpótlás-csator­náiról? Hogy tudunk felelős döntést hozni egy katonai szerepvállalásról úgy, hogy közben nem tudjuk azt, hogy az ellenfél, az ellenség milyen potenciális erőforrásokkal rendelkezik? Azt mondja Szelényi képviselő asszony, hogy az amerikai emberi jogi jogsértések nem tartoznak a tárgyhoz. Ezzel szemben én meg azt gondolom, hogy Guantánamo valószínűleg több terroristát szült, mint amennyit valaha is őrizetbe vettek. A guantá­namói börtön sokkal inkább meggyengítette az Egyesült Államokat, mint biztonságot hozott volna. És az emberi jogoknak az Egyesült Államok általi megsértése is hozzájárult az Iszlám Állam nevű terrorszervezet megszületéséhez és megerősödéséhez, azzal, hogy az USA 2003-ban lerohanta Irakot, és lábbal tiporták az emberi jogokat a bagdadi Abu Ghraib börtönben vagy a guantánamói amerikai támaszponton történt kegyetlenkedésekkel. Tisztelt Országgyűlés! Elismerték azt, hogy a katonai szerepvállalás növeli a biztonsági kockázatot. Innentől kezdve mérlegelni kell, hogy mit ér meg a magyar emberek biztonságérzete. Azt már egészen komolytalannak tartom, hogy pont fideszes képviselő, Németh Zsolt revolverezi a parlamentet azzal, hogy nő a nukleáris veszély ‑ hát, kérem szépen, nem kéne talán atomerőműveket bővíteni. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) De ne szomorkodjon Németh Zsolt, mert nem kell az egész ellenzéket egy kalap alá venni, vannak önöknek hűséges szövetségeseik, hiszen a gyurcsányisták és a bajnaisták már biztosították a Fideszt a támogatásukról. (Kósa Lajos: Persze, Gyurcsány belépett a Fideszbe! Nem tudtad? Gyere te is! ‑ Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy az beszéljen kormányképességről és felelősségről, aki tisztán tud látni abban, hogy milyen biztonsági kockázatokat vállalunk egy olyan ellenféllel szemben, akinek az utánpótlásbázisairól nincsen fogalmunk. Köszönöm szépen.
  • DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Minden olyan kérdés, amikor arról szól egy döntés, hogy Magyarország részt vesz valamiféle háborús konfliktusban, roppant felelősséget ró mindannyiunkra, külön-külön, egyenként a pártokra, a frakciókra, de nem tagadom, hogy személy szerint úgy érzem, hogy rám is. (15.50)Nekünk, kisgazdáknak töretlenül van egy álláspontunk. A második világháború befejezését követően a világ, a népek azzal a tudattal hozták létre az ENSZ-t és annak a reményében, hogy az már nem fog a Népszövetség sorsára jutni, hanem az ENSZ lesz az, amely kizárja, hogy a nagy- és szuperhatalmak, a kis- és középhatalmak, amelyek szuperhatalmi szerepet kívánnak játszani, a békét önállóan, egyedül, a világgal szemben megrontsák, megzavarják. Nagyon hamar csalódnunk kellett, hiszen következett Észak-Korea, Korea vitája, következett Vietnam, következtek azok a háborúk, amelyekről sokszor nem akarunk tudomást venni, békéről beszélünk a világban, miközben a világ bármely pontját nézzük, szinte mindenhol találunk háborús konfliktust. Az adott helyzetben, amiről itt ma hosszan beszélgetünk, hosszan igyekszünk megvitatni, sokkal súlyosabb kérdés, mintsem hogy egész egyszerűen úgy döntsünk ebben az ügyben, hogy milyen közvetlen előnyök és hátrányok származnak belőle. Most arról szeretnék beszélni, hogy mik azok, amiktől nézetem szerint óvakodni kell. Mindenekelőtt óvakodni kell attól, hogy olyan szerepvállalás történjen, ahol nincsenek behatárolva annak mértékei, vagy nincsen behatárolva annak időtartama, de legfőképpen nincs behatárolva területileg. Ez utóbbi az egyik legsúlyosabb kérdés. Az az alapvető kérdés, hogy az a konfliktus, amely most kiterjed Szíriára, Irakra, most már Dél-Jemenre, Afrikára, ott is megjelent, ez a fajta konfliktus milyen mértékű vállalást igényel a mi részünkről. Tisztázni kell, hogy mi az, ameddig elmegyünk, ameddig ezt a vállalást teljesíteni kívánjuk, ameddig ezt a vállalást úgy kívánjuk teljesíteni, hogy az nem megy túl a célokon, és most a célokról is szeretnék beszélni, amelyeket szintén meg kívánnék jelölni, elsősorban oly módon, hogy melyek ne legyenek.Itt számos utalás történt, és mindannyiunkat megdöbbentett, engem legalább annyira, mint bárki mást itt, a Házban, azokra a gyilkosságokra, embertelenségekre, amelyek elkövetésre kerültek, de nem tegnap, nem tegnapelőtt, hanem azóta, amióta az iraki konfliktus folyik. Hát ennyire rövid az emlékezet? Százával haltak meg az emberek a piactereken a robbantásokban. Felrobbantottak mecseteket, ahol ott halt meg az iszlám hívők tömege azért, mert síiták voltak, a másik azért, mert szunnita volt. És a világ nem mozdult! Azt gondolom, ha most mégis mozdulni akar, akkor ezt lehet és helyes támogatni, a mértéket kell helyesen meghatározni.Még valamire szeretnék rámutatni: ez a konfliktus nem lehet keresztény-iszlám konfliktus. Ha ezt keresztény-iszlám konfliktusként próbáljuk meghatározni, a világot olyan irányba visszük el, ahonnan nem lesz visszaút. 1 milliárd 300 millió muszlim van a világban, és ők ugyanabban az egy istenben hisznek, amiben a keresztények. Az az 1 milliárd 300 millió iszlám hívő, muszlim ember éppen olyan mélyen vallásos és mélyen hisz a saját vallásában, ahogy hinnie kellene sokunknak, keresztényeknek. Ezért azt gondolom, amikor ezt egy ilyen mederbe visszük el, akkor tévúton járunk. (Sallai R. Benedek Kósa Lajossal egyeztet.)Világos és egyértelmű az én számomra, hogy itt arról van szó, hogy egy térségen belüli béke megteremtése az alapvető cél és feladat. Ezt ki kell mondani, nem kell mellébeszélni, hogy mi annyira borzadunk, hogy most katonákat fogunk küldeni Irakba. Miért nem borzadtunk egy éve, két éve, öt éve? Nem tegnap kezdődött ez a konfliktus, és nem tegnap óta folynak ezek a szörnyűségek! Egyértelmű, hogy azt a konfliktust valamilyen módon úgy kell megállítani, és ebben mi, magyarok is érdekeltek vagyunk, mint minden ember ezen a földtekén, úgy kell megállítani, hogy eközben ne sérüljenek azok az értékek és azok a szellemiségek, amelyek sajnálatos módon éppen ennek az Iszlám Államnak nevezett ‑ némi eufemizmussal így nevezett ‑ csoportosulásnak a zászlajára lett tűzve. De ne kavarjuk össze magával az iszlámmal!Még valamire szeretnék nagy nyomatékkal rámutatni. Tisztelt Ház! Egy háború, amibe belekeveredünk, az elkezdődhet, de annak a végét sose látjuk. Nem én mondtam, ezt már réges-régen kimondták: a háború kezdetét látjuk, a végét soha. Mi most próbáljuk meg úgy a részvételt meghatározni, hogy a végét is lássuk. Egyértelművé kell tenni, hogy meddig terjed ez a felelősségvállalás időben is! (Dr. Hende Csaba: Benne van!) Igen, egyértelmű, és ha ez látszik, megnyugtatóan látszik, akkor, úgy gondolom, a magyar embereknek azon kell elgondolkodnia, hogy mekkora védelmet biztosít ez a számunkra.Tisztelt Ház! Azt gondolom, és teljesen világos, miért kell ezt kerülgetni, mellébeszélni és mindenféle álérveket előhozni, egyértelműen azt lehet mondani, hogy mi beletartozunk egy olyanfajta szövetségi rendszerbe, amely szövetségi rendszeren belül Magyarország eddig védelmet kapott, és ezt a védelmet szeretnénk nyilván a jövőben is fenntartani. Ezért vannak bizonyos elvárások és kötelezettségek. Azzal értek egyet, hogy ezeknek az elvárásoknak és kötelezettségeknek a mértékét lehetőleg mi határozzuk meg. Ne menjünk azon túl, mint ami a közvetlen érdekeinket és az értékeinket szolgálja. E tekintetben meggyőződésem szerint nyugodt lélekkel mondhatom, hogy meg kell találni ezt az utat. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez ma már vagy ma még teljesen pontosan körülhatárolt és meghatározott. Végig kell gondolni, szabad végiggondolni. Semmi nem siettet bennünket annyira, hogy holnap kelljen döntést hozni, szerencsére holnap nem lesz szavazás. Ezért azt gondolom, hogy a megfontoltság ebben mindenképpen nagyon-nagyon szükséges.Szeretnék rámutatni a következőkre. Az, ami most a Közel-Keleten történik, nem fog megoldódni, ezt is látni kell, azzal, ha netalántán hatalmas katonai erőt sikerül összehozni. De ebben én erősen kételkedek, hogy bárki a katonáit majd igazán harcba akarná küldeni. Majd repülőről próbálják ezeket az ügyeket megoldani, ami még eddig soha nem sikerült. De tételezzük fel, hogy ezen a területen sikerül lokalizálni ezt a konfliktust. Ezzel az ügy nem oldódott meg. Sokkal mélyebb ennek a válságnak a gyökere. Ennek a válságnak a gyökerei egészen messze hatóak. Nem arról van szó, hogy vallások közötti konfliktus van, hanem itt arról van szó, tisztelt Ház, hogy vannak országok és népek, amelyek hosszú-hosszú idő óta, a gyarmati idők óta úgy érzik, hogy az a gyarmati időszak nem fejeződött be. Így azért is tenni kell, hogy ezek a népek és nemzetek úgy érezzék, hogy ők is az úgynevezett szabad népek társulásához tartoznak vagy tartozhatnak.Az első lépés az, hogy rendet kell teremteni egy-egy területen. És ha Magyarország ebben vállal bizonyos szerepet, korlátozott, nagyon korlátozott szerepet térben, időben behatárolt módon, akkor ezen érdemes elgondolkodni. A feltételrendszer meghatározása azonban a legfontosabbak egyike. Még egyszer mondanám: ha elindulunk ezen az úton és ezt a lehetőséget a parlament, majd a kormány megadja, a kormánynak hallatlan felelőssége lesz abban, hogy ezeket a korlátokat s ezeket a szabályokat úgy határozza meg, hogy ez mindvégig szolgálja Magyarország érdekét. Itt valaki feltette a kérdést: mi dolgunk van a világban? Nem olyan nehéz válaszolni. Nem az, hogy kiszolgáljunk más országokat. Nem az, hogy másoknak megfeleljünk. Egyedül és kizárólag az a dolgunk, hogy ezt a nemzetet, ezt a Magyarországot, ezt szolgáljuk, az itt élő embereket, az itt élő magyarokat, ebben a térségben, a Kárpát-medencében élő minden magyart szolgálni tudjunk. Ez a dolgunk.(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)S ha ezért valamit tenni tudunk, akkor azt meg kell tenni. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom, a parlamenti párbeszéd milyen műfajban kell hogy történjen. Higgyék el nekem, hogy én semmiféle politikai prekoncepcióval nem rendelkezem, simán csak meg akarom ismerni az önök érveit, mert néhány dolog számomra egyáltalán nem világos. Amikor a fideszes képviselőtársam bekiabál, hogy nem lehet tisztán látni egy csomó dolgot, akkor pont ez az, ami engem aggaszt, a fideszeseket pedig tettre buzdít. Ez az, amit nem értek meg, hogy lehet, hogy ennyire eltérően reagálunk. (16.00)Nyilvánvalóan az látszódik, hogy van egy olyan övezet ebben a térségben, amit az Egyesült Államok nagyon aktív tevékenysége destabilizált, az Egyesült Államok nagyon határozott tettei arra ösztökéltek, hogy radikalizálódjon, és megteremtett egy rémet. Látjuk hozzá azt, hogy az Egyesült Államoknak a világ legnagyobb hadseregével rendelkezve, a teljes költségvetésének a GDP-arányos részében a legtöbbet ráfordítva, a világ teljes éves hadászati költségvetésének 31 százalékát birtokolva, megvan a megfelelő ereje, hogy az általa teremtett rémet legyőzze. Megvan hozzá minden eszköze, meg is tehetné. De mégsem ezt teszi, mert tudja, hogy kilóg a lóláb. Tudja, hogy ebben felelőssége van, és ebből adódóan ezt a saját felelősségét úgy akarja elkenni, hogy azzal akarja legitimizálni a részvételét, hogy megkér ilyen kis államokat meg mindenféle országokat, hogy vegyenek ebben részt. Mi ebben a felelősségelfedésben, úgy érzem, hogy asszisztálni akarunk azzal, hogyha belemegyünk ebbe a játékba, és ez nekem nyilvánvalóan nem tetszik, mert úgy érzem, hogy ha Amerika főzött valamit, akkor egye meg, amit főzött, és ez az álláspontom ebben. Ő megteremtett valami problémát a világon, kezelje a problémát. Ebben a magyar társadalomnak nincs felelőssége, ami ott keletkezett. Nyilvánvalóan elfogadhatnám az érveket, mert nagyon sok érv elhangzott mellette, és mindegyiken el is gondolkodtam, hogy melyiket hogyan lehet kezelni.Firtl Mátyás úr azzal kezdte a felszólalását, hogy hosszan felsorolta és teljesen értelmesen elmondta azokat az emberiség ellen elkövetett bűnöket, amelyeket az Iszlám Állam rovására lehet róni. Teljesen egyetértek, és egyetértek azzal is, hogy a magyar állampolgároknak, élve azzal az adottsággal, hogy így élnek, van felelősségük a globális feladatokban. Azt hiszem, hogy ökopártként az LMP mindig kiállt azért, hogy globális felelősséggel tartozunk egy halom eseményért, de azért azt lássuk, hogy az adott esetben szó nincs globális felelősségről. Arról van szó, hogy Amerika mit kér tőlünk.Itt közben ‑ ezért jó az internet, hogy segíti itt a munkánkat ‑ elkezdtem összeírni: Ruanda, Szudán, Nigéria, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság ‑ itt a legutóbbiban, a Közép-afrikai Köztársaságban a keresztényeket 2013 decemberében érte atrocitás, 300-an haltak meg ‑, egy halom olyan afrikai állam, ahol hasonló incidensek mellett még szóba se került, egy napirend utániban sem a magyar parlamentben, hogy ott felelősségünk lenne a keresztények megvédésében, vagy felelősségünk lenne abban, hogy bármilyen békét ott elő kell segítenünk. Egyetlenegy felszólalás nem volt ezeknek az államoknak az esetében azért, hogy lehetőség szerint az emberi jogokat megvédjük.Tehát mitől van az, hogy pont abba az irányba megyünk, ahová Amerika utasít bennünket? És nyilvánvalóan itt nem tetszik az, hogy Amerika utasítani akar bennünket bármire.Nagyon-nagyon tetszett a felvezetése Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, hiszen a helyzetértékelése nagyon sok szempontból az általam leszűrt következtetéseket mondta el, viszont a végkövetkeztetés annyiban az volt, hogy megfontoltabbnak kellene lenni, de annyiban nem az volt, hogy meg kell keresnünk a mértéket, mert szerintem, ha nincs felelősségünk ebben az egészben, akkor kezelnünk kell a saját feladatainkat, nem pedig az Amerika által okozott kárnak a helyreállításában kell részt venni. Mert lássuk be, hogy amiket Firtl Mátyás úr elmondott, azoknak a problémáknak a kezelésében nem ez a kontingens jelenti a megoldást. Tehát úgy csinálunk, minthogyha nem tudom, hány dandárezredet ‑ vagy nem tudom, milyen nagy hadseregek vannak, vagy hogy hívják ezeket ‑, nem tudom, hány ezredet küldenénk oda, nem tudom, hány harckocsival meg repülővel. Tehát ezek a felszólalások azt támasztják alá, hogy márpedig mi tudjuk ott megcsinálni a rendet. Szó nincs erről!Mi nem vagyunk semmi, csak egy ilyen kis szépségtapasz Amerikának az akciójában. (Vantara Gyula: Azt hittem, máshol.) Tehát erre kellünk, és ez sok-sok pénzbe kerül a magyar államnak. Nyilvánvalóan én nem akarok, tehát nagyon kérem, hogy nézzék el nekem, én nem akarok demagóg lenni, csak amikor keresem itt, az interneten az ezzel kapcsolatos híreket, hogy minél több hírt olvassak el, a HVG honlapja mondja, hogy 5,5 milliárdot a mai napon kormánydöntéssel ‑ a Közlönyben megjelent - átcso­portosítottak erre az akcióra. A hvg.hu azt írja, hogy az akció a 20 milliárdot is meghaladhatja a végéig. Ugyanakkor furcsa ez az internet, mert egy oldalon nem egy hír van, hanem sokféle reklám, ugyanezen az oldalon mi van? Magyarországon 15 percenként meghal valaki rákban. Tehát furcsa, amikor látom azt, hogy 5,5 milliárdot egy kormánydöntéssel, a Közlönyben azonnal átcsoportosítanak, miközben mondjuk, a magyar emberek halálának megakadályozására, 5,5 milliárdot rákkutatásra vagy egészségügyre nem tudom, mikor fordított utoljára bármelyik kormány. Nem akarok demagóg lenni, csak egyszerűen arról van szó, hogy ha a költségeinket osztályozzuk, akkor meg kell nézni, hogy milyen haszon jár azzal a magyar társadalomnak.Turi-Kovács Béla úr mondta, hogy vállalnunk kell a kötelezettségeket, de közben meg itt számtalan előttem szóló képviselő elmondta, hogy nincs kötelezettségünk. Nincs olyan, egyetlenegy kormánypárti képviselő nem mondta el, nem olvasta fel azt a jogszabályhelyet, szerződéshelyet, ami kötelezne bennünket erre. Ez egy önkéntes vállalásunk. Önkéntes vállalás, ami nagyon sok pénzbe kerül, nem hoz hasznot, nem teremt biztonságot a magyar állampolgároknak, de növelheti azt. (Sic!) Tehát nem értem még mindig, ennyi felszólalás után sem, hogy mi szól mellette, mi az az érv, ami alátámasztja azt, hogy ez indokolt lehet. (Dr. Vas Imre: Nem figyeltél!) Nyilvánvalóan lehetnek emögött amerikai külkereskedelmi vagy külpolitikai lehetőségek, tehát nyilván a Fidesz-kabinetnek az ökotársas ügy után, meg Goodfriend után, meg az orosz közeledés után valahol kell gesztusokat tenni külpolitikai szempontból. De ez szerintem sokba kerül, és indokolatlan kockázatokkal jár.Tehát én arra kérem önöket, hogy mondjanak olyan érveket, ami bármilyen jogszabályhellyel, bármilyen szerződéssel kimondaná azt, hogy van erre kötelezettségünk, mert idáig ilyen nem hangzott el. Olvassák fel, hogy hol van kötelezettségünk! Ha pedig nincs kötelezettségünk, akkor mi az az indok, ami pont ezt indokolja? A világban zajló összes olyan esemény közül, ami emberi jogokat sért, miért pont ez az, ami a legfontosabb a magyar kormánynak? Miért ezt tartja a legfontosabbnak? Tehát indokolják meg, hogy ez sokkal fontosabb, mint ami Afrikában bárhol zajlott másokkal szemben. Azok az emberek nem fontosak a magyar kormánynak? Azok nem keresztények, vagy ők nem jó keresztények? Vagy mi az oka annak, hogy itt azt mondjuk, hogy igen, ott meg azt mondjuk, hogy nem? Milyen haszna lesz a magyar társadalomnak ebből az egészből?Egyetértek egyértelműen abban, hogy nem lehet felmérni a kockázatokat, hogy mivel jár, sőt vannak olyan szakértői vélemények, akik azt mondják, hogy nem nő feltétlenül a terrorizmus elleni kockázat, tehát ilyeneket is lehet olvasni. Ugyanakkor meg nyilvánvalóan látjuk, hogy vannak összefüggések. Spanyolországban egy hasonló beavatkozásnál, tizenvalahány éve, pár napon belül történt terrorcselekmény egy ugyanilyen lépésre. Ezt látni kell.Ugyanakkor azt is vagy naivság vagy butaság, vagy nem tudom, micsoda feltételezni, hogy az Amerikában zajló események ‑ Guantánamóról sokat beszélt frakcióvezető úr, nem akarom megismételni ‑ ne lennének közvetlen összefüggésben Amerika felelősségével.Megint olvasok egy szakértői véleményt, amit teljesen osztok, tehát saját véleményemként mondom: „A terrorizmus elleni háború eddigi legszégyenteljesebb aspektusa a nemzetközi emberi jogok következetes figyelmen kívül hagyása az Egyesült Államok részéről. A terrorcselekményekkel gyanúsított személyekkel szemben számos esetben sérült a jogszerű eljárás követelménye, ennek keretében számos esetben kínzás alkalmazására is sor került, mint kiemelt kihallgatási formára. Az állam által szankcionált, célzott ölések, például a dróntáma­dásokat is beleértve, más katonai akciókkal együtt aránytalan csapásokat mértek a polgári lakosságra. A Bush elnök által meghirdetett, globális terror elleni háborúval az Egyesült Államok szinte állandó háborút folytat a Közel-Keleten az ellenségeinek nevezett országok ellen. Ezeket az ellenségeket Washington a többségében maga teremtette. Obama háborút folytat ma is Afganisztán, Pakisztán, Jemen, Szomália, Líbia, Szíria és Irán ellen. Az egykor stabil és erős arab országok az USA jóvoltából ma már romokban hevernek, és destabilizált a régió. A terror elleni háború maga a terrorizmus.”Ez a következtetés. Ez egy fontos mondat, hogy a terror elleni háború maga a terrorizmus ebben a formájában. Éppen abból adódóan, amit a valamivel későbbi felszólalásban Németh Zsolt képviselő úr mondott, hogy le kell vágni a kígyó fejét, vagy valami ilyesmi szóképet használt, pont ez a terrorizmusnak a specialitása, hogy fogalmunk nincs, hogy hol van a feje. Lehet, hogy ez semmit nem ér. Lehet, hogy olyan civilizált államokban, nagyvárosok milliárdos felhőkarcolóiban van a feje, amit nem tudunk így kezelni.Ez egy okozatokra adott helytelen válasz. Nem az okokat kezeli, nem azt szüntetjük meg, hogy mi radikalizálja és mi destabilizálja a térséget, hanem egy okozatok eredményére adott cselekvés. Ebben nyilvánvalóan azért vagyok ennyire szkeptikus, és azért értek egyet teljes mértékben a pártomnak a véleményével, mert nem látom Magyarországnak a felelősségét. Azt látom, hogy az USA teremtett egy rémet, az USA-nak minden ereje megvan ahhoz, hogy ezt a rémet legyőzze, hogyha akarja, de ehelyett konfliktusokat szít még azokban az országokban is, ahol ez a téma nem merül fel elsősorban, mint amiről most vitázunk.Higgyék el, de tényleg nem akarom… ‑ nekem annyira fontosak a magyar állampolgárok, mint önöknek, de nem látom, hogy ezeknek az állampolgároknak bármi pozitívum származna ebből a beavatkozásból, viszont azt látom, hogy kockázatokat és nagyon nagy költségeket teremt.Ezért kérem megértésüket, hogy nem tudom támogatni, de még mindig megvan a lehetőség, hogy mondjanak olyan érvet vagy kötelezettséget, ami alátámaszthatja az önök álláspontját. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban. ‑ Boldog István: Nem tudunk mondani, mert a frakcióvezetőd azt mondta, hogy nem támogatjátok.)
  • KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár magam nem éltem még ’56-ban, ’66-ban, sőt ’76-ban sem, ezért aztán nem tudok objektív céltáblája lenni ennek az üres locsogásnak, ezért inkább Turi-Kovács Bélának a hozzászólásához szeretnék csatlakozni, aki, azt gondolom, hogy olyan érveket hozott be ebbe a vitába, aminek nyomán érdemes továbbhaladni.Valóban azzal van itt a probléma vagy az itt a kérdés, hogy ebben a küzdelemben ‑ aminek ha tetszik, akkor lehet morális tartalma, amiről akár Németh Zsolt elnök úr is beszélt ‑ az a szerepvállalás, amit Magyarország tesz, az milyen.(16.10)Ahogy azt elmondta Demeter Márta képviselőtársam, ha lett volna arról egyeztetés, amikor még tavaly ehhez a hatvan országot meghaladó koalícióhoz csatlakozott Magyarország, és humanitárius segélyt, valamint fegyvereket is szállított; nos, ha lett volna erről egyeztetés, akkor az MSZP elmondta volna, hogy igen, ezt egy elégséges támogatásnak tartja, ezt egy elégséges szerepvállalásnak tartja. Erről nem volt akkor egyeztetés, ezért nem volt módunk ezt elmondani.Most arról beszélünk, hogy miközben részt veszünk most is egy koalícióban, amelyből a hatvanvalahány országból tizenhat vállal katonai szerepet, és ha jól tudom, egyetlen környező ország vagy a környező országok legnagyobb része nem teszi ezt, ebben emeljük a magyar szerepvállalást. Erre mondja a Magyar Szocialista Párt, hogy a jelenlegi formában ezt nem támogatja, ám hajlandó arra, hogy beszéljünk arról, hogy milyen formában emelhetjük ezt a szerepvállalást. Ez az, ami durva elutasításba torkollott.Megjegyzem egyébként, hogy az egyeztetések kapcsán arra mód, hogy ezt az egyéb szerepvállalás kérdését felvessük, érdemben nem volt. Ezért ezek az egyeztetések kicsit ahhoz hasonlítanak, mint a régi viccben, hogy az a véleménycsere, amikor az ember bemegy a főnökéhez a saját véleményével, és az övével jön ki. Nos, ilyen egyeztetéseket kívántak önök erről folytatni, ebben valóban így, ebben a formában nem tudtunk partnerek lenni. Köszönöm. (Demeter Márta tapsol.)
  • DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tényleg sok mindenre kiterjedő vitát folytattunk ebben a kérdésben a mai napon, és nagyon sok olyan érvvel, amit nem tudunk értelmezni, vagy jobb, ha nem megyünk bele ezeknek a boncolgatásába. Szeretném képviselőtársamhoz hasonlatosan ismét tudatosítani az álláspontunkat, mert látom, hogy egyéb­ként felmerültek még kérdések ezzel kapcso­latban.Itt több felszólalásban is a kormánypárti képviselők részéről olyan érvelés hangzott el, mintha abba az irányba vinnék a vitát és az érvelést, hogy Magyarország eddig semmilyen szerepet nem vállalt az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni küzdelemben, ami nem igaz. Mint ahogy képviselőtársam is említette és többször elhangzott, hadfelszerelési anyagokkal tavaly nyár végén és humanitárius segítségnyúj­tással, nagyon helyesen, egyébként Magyarország aktív tagja annak a koalíciónak, ami az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ellen küzd. Most arról beszél­getünk, hogy ez a szerepvállalásnak majdnem a legma­gasabb szintje. Tehát innentől egyetlenegy magasabb szintje van, az, amiről a kormány ultimátumként beszél. Tehát míg politikai felkérést nem tudott be­mu­tatni ezzel kapcsolatban, kész tényként, mintegy a sajtón keresztül megüzenve a pártoknak, történt egy-egy, azért mondtam, hogy látszategyeztetés, mert én tájékoztatásnak is kevésnek tartottam, ezt bevallom őszintén; nem azért, mert kukacoskodnék, hanem azért, mert ahogy egyébként Turi-Kovács Béla is kiemelte és egyébként Németh Zsolt elnök úr is nagyon helyesen, miniszter úr is kiemelte, ez egy nagyon fajsúlyos kérdés. Csak azt szeretnénk látni, hogy a súlyának megfelelően kezeli a kormány is.Az különösen aggasztó, hogy semmilyen formában nem tudta semmilyen kormánypárti képviselő, miniszter vagy államtitkár cáfolni azokat a mondatokat, amelyeket a sajtóban egyébként több helyen olvashattunk, és a Külügyi bizottság ülésén Mesterházy Attila képviselőtársam fel is tette ezt a kérdést a miniszter úrnak, mely szerint igaz-e, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azzal érvelt, hogy amiatt szükséges ez a szerepvállalás, mert így próbálja konszolidálni a kormány hibájából negatív irányba fordult magyar-amerikai viszonyt, és ennek révén szeretné a kormány a belpolitikai mozgásterét növelni. Szijjártó Péter miniszter úr kitért a válaszadás elől, nem cáfolta a miniszterelnöknek ezeket a kijelentéseit. (Kósa Lajos: Azt mondta, hogy ez nem igaz. Nem cáfolta, azt mondta, hogy nem igaz.)Az nem kérdés számunkra, és hála az istennek, a magyar társadalom számára nem kérdés, hogy milyen értékközösséghez tartozunk és melyik szövetséghez tartozunk. Az a probléma, hogy míg az önök részéről az értékközösség mellett érvelnek, addig nem tudunk elvonatkoztatni az elmúlt öt év politikájától, nézzük meg, hogy mi volt a tendencia. Folyamatosan érdekalapú politizálás, érdekalapú külpolitika folyik, nem pedig értékalapú. Nyilvánvaló, hogy önök között is vannak olyanok, akik nem értenek azzal egyet, hogy csak érdekalapon folyjon a politizálás, de most egyébként látszik egy pálfordulás. Azt gondolom, hogy amit Kósa elnök úr mondott, hogy tettekben meg kell nyilvánuljanak dolgok, az elmúlt öt évben tettekben látszani kellett volna, hogy az értékalapú politika és a nyugati értékközösséghez való tartozás egyébként mit jelent a kormány számára, és hogy ténylegesen tettekben is megvalósul.Tehát semmilyen cáfolatot nem kaptunk arra, hogy a kormány nem csupán a belpolitikai mozgásterét próbálná ezzel a felajánlással bővíteni. De továbbra is kitartunk a mellett az álláspontunk mellett, hogy a felajánlásnak, a részvételünknek a jelenlegi mértéke, formája ‑ a humanitárius segítségnyújtás és a hadfelszerelési anyagokkal való támogatás ‑ a továbbiakban is támogatható. Akár ez természetesen fokozható, és ahogy többször is elmondtuk, de még egyszer hangsúlyoznám, a honvédségnek egészségügyi képességek, kiképzési feladatok részeinek esetleges átvállalása, abban való segítségnyújtás, oktatás, képzés, kibervédelmi képességek felajánlása, ilyen irányba fokozható egyébként a részvétel, a műveleti területre való kitelepítés nélkül.Tehát továbbra is ez az álláspontunk, és nagyon remélem azt, hogy felelősséggel újragondolják ezt a helyzetet, és ennek szellemében fognak majd döntést hozni. Köszönöm szépen. (Vantara Gyula tapsol.)
  • KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak azért, hogy világossá tegyük, az egyeztetésről: a főbizottság, ahol ott van a miniszterelnök, a hadügyminiszter, a külügyminiszter, az illetékes államtitkárok, a parlamenti pártok frakcióvezetői, az érintett bizottságok elnökei, természetesen ebben az ügyben többször a miniszterelnök úr részvételével egyeztetett. Még mielőtt a normál parlamenti processzus elindult volna. Természetesen ötpárti frakcióvezetői szintű egyeztetés is volt, még mielőtt az előterjesztés a parlament elé került volna. Ezenkívül az illetékes parlamenti bizottság, a Külügyi bizottság, a Nemzetbiztonsági bizottság és a Honvédelmi bizottság kétszer tárgyalta ezt az ügyet. A szükséges információkat megfelelő szinten a képviselők számára rendelkezésre bocsátotta.Ezt Demeter Márta is tudhatja. Nagyon sajnálom, hogy nem volt mód arra, hogy a Honvédelmi bizottság zárt ülésén részt vegyen, de képviselőtársa, hangsúlyozom, sőt nemcsak a szocialista párti képviselő, hanem más ellenzéki képviselők is személyesen tekintettek bele abba a levélbe, amit az Egyesült Államok elnökének felhatalmazása alapján írt a CENTCOM beosztott felelős vezetője erről a felkérésről. Tehát amikor Demeter Márta azt mondja, hogy nem volt felkérés, akkor egyszerűen nem mond igazat. Nem mond igazat. A bizottsági ülésen, tekintettel arra, hogy egyébként ez bizalmas információkat, sőt nemzetbiztonsági szempontból kényes információkat tartalmazott, természetesen nem lehetett sokszorosítani, nem lehetett róla fénymásolatot készíteni, de volt ellenzéki képviselő, aki egyébként jegyzetelt a levélről.Demeter Márta nyilván azt szeretné, ha a nemzetközi jogi, külpolitikai érintkezésnek a normál levelezése a politikai napilapok levelezési rovatában folyna, mert csak akkor mondaná azt hitelesen, hogy egyébként a felkérés megtörtént. Erre sajnos nincsen mód, de mondom még egyszer: Demeter Márta nem mond igazat, a honvédelmi bizottsági és a nemzet­biztonsági bizottsági zárt ülésen a honvédelmi miniszter ezt a felkérő levelet bemutatta.Másrészt nagyon tetszik az, hogy az MSZP természetesen az Iszlám Állam elleni küzdelemben jobban ért ehhez a kérdéshez, mint az ezt a nemzetközi koalíciót vezető Egyesült Államok.(16.20)De a helyzet a következő: nem azt írták ebben a levélben, hogy kedves Magyarország, azt kérjük, hogy vegyetek ebben részt, és határozzátok meg, hogy mivel, hanem a felkérés egy teljesen konkrét katonai feladatra vonatkozik, ami nem harcoló alakulatot jelent, hanem magyarra fordítva őrzés-védelmet és személyi védelmet, személyi biztosítást jelent. Tehát kedves Demeter Márta! Lehet, hogy önök úgy képzelik el a katonai akciókat, hogy nem a katonai akciót vezető mondja meg, hogy ki mit csinál, hanem azt mondja, hogy gyerekek, kinek mihez van kedve. Csakhogy a nemzetközi katonai akciók általában nem így zajlanak. Tehát nem arról van szó, hogy ötletszerűen a részt vevő országok különböző parlamenti képviselői majd egyébként módosító javaslatokkal összeraknak egy nemzetközi katonai akciót az Iszlám Állam ellen; ilyen típusú amatörizmus nem létezik. Tehát kedves dolog az, hogy önök egyébként ‑ vindikálva maguknak a mindentudás jogát ‑ jobban értik azt, hogy mire van szükség egy lehetséges részvétel kapcsán, mint az ezt vezető Egyesült Államok, de nem áll módjukban azt mondani, hogy mi részt vettünk volna, csak éppen nem így, mert a következő a helyzet: ég a ház, a tűzoltást vezeti valaki, és ő azt mondja, hogy ha segíteni akarsz, hozzál létrát. Ilyenkor az nem segítség, ha önök azt mondják, hogy nem, énszerintem két vödör víz kell. Mert az nem segítség, hanem egy álságos magatartás, mert egyébként mondják azt, hogy nem, nem hajlandók ebben részt venni, mert szavakban gyönyörű, érzelmekben fantasztikus, szóvirágokért sose mentek a szomszédba, de egyébként amikor tenni kell, akkor nem vagyunk hajlandók tenni semmit. Ez már most többször kiderült Demeter Márta hozzászólásából is, mert egészen kicsinyes, belpolitikára vonatkozó, szűk pártpolitikai érdekeik vannak, amelyeknek a centrumában az van, hogy bármi, amit a Fidesz-kormány csinál, az rossz, és minden-minden létező eszközt megragadunk annak érdekében, hogy ez ellen küzdjünk; ha a nemzet érdekében áll, ha nem, de ez teljesen lényegtelen önöknek. Én azt gondolom, lehet ilyen álláspontot képviselni; pontosan azért áll a Szocialista Párt megítélése a magyar közvéleményben úgy, ahogy áll, mert ezt a politikát képviselik. Én azt gondolom, egy olyan ügyben, mint az Iszlám Állam elleni fellépés ‑ ahol tényleg nem arról van szó, hogy pártpolitikai szempontokat kéne érvényesíteni, hanem azt kéne megfontolni, hogy valóban a nemzetközi közösség tétlenül nézheti-e egy olyan szervezet tevékenységét, amely minden létező, általunk egyébként tényleg egyetemesnek vélt közös érték ellen fellép ‑, ebben a koalícióban az iszlám vallású és meggyőződésű országoktól a demokráciákon át a királyságokig mindenki részt vesz vagy rendkívül sokan részt vesznek; a többség nem azon az alapon, hogy valamifajta belpolitikai megfontolás húzódik mögötte, hanem igenis azon az alapon, hogy nem lehet azt eltűrni, amit az Iszlám Állam képvisel. Az egyetemes emberi értékek elleni olyan támadás ez ‑ beleértve a kereszténységet, az iszlámot, a humánumot ‑, amit ha a mai XXI. századi világban szó nélkül el lehet tűrni, akkor kérem szépen, rendkívül szomorú következtetéseket vonhat le mindenki magának. Ahogy egyébként annak idején a nemzetközi közösség fellépett egy hutu–tuszi konfliktusban, ahogy egyébként a délszláv államok polgárháborújába beavatkozott a nemzetközi közösség, mert nem lehetett azt tétlenül nézni, ami népirtás történik a délszláv államok esetében. Én azt gondolom, hogy hasonló a helyzet.És kedves Demeter Márta! Önnek nincsen igaza, hiszen a Fidesz-kormány alatt a katonai missziók éppúgy folytak a legkülönbözőbb térségeiben a világnak, Afganisztánban, Koszovóban, Cipruson. Nem olyan régen tárgyaltuk a honvédelmi miniszter úr beszámolóját a tavalyi év katonai szerepvállalásairól, ahol ön volt az MSZP szónoka. Ezek után azt mondani, hogy egyébként mi nem teszünk és nem veszünk részt a terrorizmus elleni küzdelemben, szerintem olyan arcátlan, sőt nyugodtan mondhatom, arcpirító hazugság, amire kevés példa van, hiszen egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy ebben részt veszünk.Még egyszer, két dolgot mondhatnak: igen, nem. Azt nem mondhatják, hogy igen, de mi nem így akarjuk, mert egyébként a katonai együttműködésben úgy akarunk részt venni, hogy mi azt eldöntjük, hogy hogyan, és ne egy központi vezérlés határozza meg, hogy kinek mi a feladata. Ez teljes mértékben nonszensz, aki ezt állítja, az nyilvánvalóan csak akarja leplezni, hogy nem akar részt venni, csak nem meri kimondani, hogy márpedig azért, mert belpolitikai számításaink vannak, és semmi módon nem akarunk ebben részt venni, mert egyébként ilyen értelemben, amikor beszélni kell a parlamentben, akkor gyönyörűek a szóvirágok a humánumról meg az emberi értékekről meg mindenféle dologról, de amikor tenni kell valamit, akkor rögtön kihúzzuk magunkat ez alól. Én azt gondolom, itt bújik ki a szög a zsákból. És tisztelt Parlament! Rengeteg olyan dolog van, amit az ember úgy tesz meg, hogy nem feltétlenül az az első kérdése, hogy hol jó ez nekem, mit nyerek én ebből, miért áll ez érdekemben. Megállunk egy balesetnél. Hol jó az nekem, hogy segítsek? Nem jó, az időm elmegy, összevérezem a ruhámat, még utána tanúként rángatnak a hatósági tárgyalásokon, mégis megállok; már aki megáll, mi szeretnénk megállni. És nemcsak arról beszélünk, hogy a társadalmi szolidaritás milyen gyenge, az emberek hogy elmennek egymás mellett, hanem meg kell állni akkor, amikor ott fekszik a földön az ember; akkor nem át kell lépni, hanem meg kell állni, ha komoly dolog. Minden más esetben csak szóvirágok vannak, minden más esetben csak szóvirágok vannak. Azt gondolom, hogy az a fajta haszonelvű megközelítés, amit az LMP kifejtett a vitában, ezért elfogadhatatlan, még akkor is, ha egy olyan előzetes mondattal vezeti ezt fel a képviselőtársunk, hogy egyébként nincsenek politikai prekoncepciói. Csak az nem egészen világos, hogy az arra vonatkozott-e, hogy politikai elképzelései sincsenek vagy értékei, vagy egyáltalán úgy jön el egy vitára, hogy nem gondol az egészről semmit, vagy pedig valóban elfogulatlanul szeretné a kérdést megvitatni. Ha elfogulatlanul megvitatjuk, van az életnek, az emberi életnek olyan dimenziója, amikor nem azt kérdezzük meg, hogy hol jó ez nekem, mi ebből az én hasznom. Ez egy nagyon gyakori, a rendszerváltás óta különösen elterjedt felfogás vagy nézet, hogy minden ügyben az az egyik fontos kérdés, hogy tisztázni kell, hogy hol jó ez nekem. Nézze, képviselőtársam! Nagyon sok olyan dolog van, amit az ember értékválasztás alapján tesz meg, ha úgy tetszik, prekoncepció alapján, és ha ezt tesszük meg, akkor természetesen egy csomó mindent az Egyesült Államok külpolitikája kapcsán el lehet mondani. Való igaz, csak az a kérdés ‑ analógiával élve ‑, hogy amikor a földön fekvő, vérző emberhez odalépek, akkor az-e az első mondatom, hogy na, látod, nem kellett volna csúszós talpú cipőt felvenni, ugye? Akkor nem estél volna el! Van, aki ezt kérdezi; van, aki azt mondja, hogy hát, így jártál, cimbora, majd segítsél magadon. De van, amikor az ember nem ezt kérdezi, hanem azt kérdezi, hogy hogyan lehet együttműködni, és ha az együttműködésnek a feltételeit megteremtik, akkor vagy igent mond, vagy sem. Az a haszonelvű megközelítés ‑ még egyszer mondom ‑ bizonyos kérdésekben rendkívül nehezen vállalható szerintem, és az egész Iszlám Állammal kapcsolatos fellépésben a mi álláspontunk nem azt jelenti, hogy természetesen az Egyesült Államok külpolitikájával kapcsolatban nem tudnánk ezer kérdést feszegetni, sőt szoktunk is, sőt az Egyesült Államok politikájával kapcsolatban is szoktunk kérdéseket feszegetni, függetlenül attól, hogy szövetségesei vagyunk az Egyesült Államoknak, de attól még nem kell mindenben egyetértenünk, és a szövetségesek is egymás között megbeszélhetik ezeket az ügyeket. De tudja, képviselőtársam, ha a földön fekvő, vérző emberhez odalépek, akkor először segítek neki, és legfeljebb, ha felgyógyul, mondom azt, hogy legközelebb szerintem nem kellene csúszós cipőt venni, mert az bizony veszélyes az ember számára. De akkor biztos nem ezt mondom.Tisztelt Parlament! Kedves Miniszter Úr! Azt gondolom, elég világosak az álláspontok a különböző frakciók részéről. Szeretném megköszönni azoknak, akik támogatják ezt az előterjesztést, és nagyon remélem, hogy még az elkövetkezendő időben elég sok minden információ is el fog hangzani, nyilván lesz bizottsági ülés is ezzel az üggyel kapcsolatban, ami talán elgondolkodtatja a képviselőket. Én azt gondolom, hogy az Iszlám Állammal szembeni, tehát az ezen terrorszervezet elleni fellépés egyetemes kötelezettségünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)(16.30)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Jaj, de kár volt, jaj, de kár volt, elnök úr! Ez a sebesült emberes példa, teljesen döbbenetes, hogy ezt komolyan gondolja. Ezt többször elmondja képekkel, hogy a sebesült emberhez oda kell menni segíteni. De hát pont erről beszéltem. Ott van öt-hat sebesült ember, önök továbblépnek, az nem számít, nem számít, nem számít, majd egyet kiválasztanak, amire Amerika azt mondja, hogy na, ezekkel kell foglalkozni. Az összes többi önöknek nem számít, erről beszéltem. De vagy bambult, vagy nem értette. Tehát gyakorlatilag pont ezt kértem számon, ezt a következetlenséget a kormány részéről, hogy vajon miért pont ezt választja ki a sebesült emberek közül. (Kósa Lajos: Melyiket tagadod meg? Én egyiket sem.) Nagyon szép ez a szóvirág: sebesült emberek; de gyakorlatilag azért Orbán Viktor miniszterelnök úr a tegnapi nap folyamán a frakcióvezetőm kérdésére azt mondta, hogy nem oligarchák, nem a Szovjetunió vagy micsoda, Oroszország, nem az USA irányítja Magyarországot. Hát ki? Most látszódik. Sebesült emberek sokasága mellett mentek el, akik nem számítottak egész Afrikában, most meg az Egyesült Államok azt mondja, hogy na, ez az egy számít, és oda pedig rohannak. Tehát szó nincs erről.Az értékalapúság pedig pont erről szól: mi jó a társadalomnak? Mi jó a világnak? A globális felelősségvállalás. Nem gazdasági haszonról beszélek, mint ezt önök gondolják legtöbbször, mert azt hiszik, hogy a haszon csak úgy keletkezik, hogyha gazdasági háttere van. Nem! Milyen értékeket védünk ezzel a beavatkozással? Mert nem látom az eredményét. Önök folyamatosan úgy mutatják be az egészet, mintha ez az egész misszió csak Magyarországon múlna. Mintha nélkülünk ez összeomlana, és egyetemlegesen az emberi jogok a világon összeborulnának. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy a magyar parlamentnek, a Magyar Országgyűlésnek miért kellene ezt támogatni. Valahol valakik csináltak egy problémát, meg tudják oldani, megvan hozzá az erőforrásuk, de nem akarják, hanem azt akarják, hogy mi hozzunk ezért áldozatokat. Ezeknek az áldozatoknak a mérlegelését kérem önöktől, és csak erről szólt a felszólalásom. Köszönöm szépen, elnök úr. (Kiss László és Demeter Márta tapsol.)
  • MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, nem kívánom kihasználni, csak az elhangzottakra azért szeretnék reagálni és néhány ellentmondásra felhívni a figyelmet. Azért Németh Zsolt képviselő úrtól idézve, azt én döbbenten hallhattam, talán a felszólalását így kezdte, direkt leírtam, hogy szó szerint tudjam idézni. Ugye, a kormányt dicsérte, amikor azt mondta, hogy „ezen katonai szerepvállalásunk látható, érzékelhető haszon, gratulálok a kormánynak”. Tisztelt Képviselő Úr! Ha ne adj isten, bekövetkezik a legrosszabb, és csak egyetlenegy, csak egyetlenegy magyar katona élete bánja, akkor odamegy majd, odamegy majd a hozzátartozóihoz, és azt mondja, hogy látható, érzékelhető haszon, gratulálok a magyar kormánynak? Miért kell magyar életeket, teljesen mindegy, hogy katona, teljesen mindegy, hogy önkéntes (Németh Zsolt: Hivatásos. Ő döntött!), teljesen mindegy, hogy hivatásos, önkéntes, miért kell nekünk belesodródni olyan szituációkba, amiből nem jöhetünk ki jól? Itt a jó eredmény, itt a jó eredmény (Németh Zsolt: Jelentkezett.), sportnyelven szólva 0:0. Tehát itt az tekinthető sikernek, hogyha megússzuk. Lehet azt mondani, hogy hivatásos, lehet azt mondani, hogy önkéntes, azért katonákkal beszélve (Csenger-Zalán Zsolt: Akkor nem jelentkezik!), képviselő úr, nyomjon majd gombot, és akkor én meghallgatom, ígérem, ahogy eddig is tettem. Katonákkal beszélve, azért nem elhanyagolható szempont az ő esetükben, hogy az ilyen külföldi missziókat azért vállalják bármekkora kockázat esetén is, mert extra fizetést kapnak hozzá. (Csenger-Zalán Zsolt: Nem!) Nagyon sok esetben ezért. Én nem azt mondtam, hogy csak és kizárólag. Nagyon sokan, nagyon sok esetben ezért. Ugyanúgy, ahogy folyamodnak különböző másodállásokhoz is. De itt nem ez a kulcskérdés. Itt az a kulcskérdés, hogy kell-e magyar katonákat, kell-e magyar embereket, teljesen mindegy, milyen szinten, olyan konfliktusokba belesodorni, amihez az égadta világon semmi közünk. Ha a Magyar Honvédségről beszélünk, ha a magyar honvédelemről beszélünk, itt semmilyen kockázat nincs Magyarország esetében. Tudják, mikor lesz kockázat? Ha majd kimegyünk. És itt van, itt van a Végh Zsuzsanna főigazgató asszony által elmondott, már több mint 7 ezer bevándorló. Ugye, a koszovóiakat most tegyük félre, ők a legnagyobb részét adják a bevándorlóknak, de itt van március 16-ával, ezt az adatot tudom pontosan, már 7 ezer bevándorló menekült, letelepedési kérvényért folyamodó szír, afgán, iraki menekült, akiknek az identitását, az azonosságát nem tudjuk. Itt van néhány kilométerre tőlünk az Iszlám Államnak Boszniában kiképzőtábora, ugye az átjárás ‑ fogalmazzunk úgy, idézőjelben mondom - vi­szonylag szabad, akár Magyarország területén is, és honnan fogjuk tudni azt, hogy adott esetben az itt tartózkodó menekültek között van-e olyan, aki tud radikalizálódni vagy adott esetben elkövetni olyan cselekményt, amit nagyon nem szeretnénk. És itt mindenki tudja, hogy miről beszélünk. Azért Budapesten vagy az ország bármely területén nem lesz bonyolult. Nem lesz bonyolult! Azért a londoni metrómerényletek után nem véletlenül szereltek le minden kukát. Hogy ne történjen semmi; legalábbis próbálják minimalizálni. De ahogy az Alkotmányvédelmi Hivatal, ahogy a Terrorelhárítási Központ, ahogy az Információs Hivatal szakemberei elmondják, a mai terrorizmus már nem egy jól látható, nem egy kimutatható, nagy tömbben, nagy tömegben mozgó alakulatokat jelöl, hanem kifejezetten magányos elkövetők, akik közvetlenül nem is biztos, hogy kapcsolatban vannak a megbízóval. Ezt mi hogyan tudjuk védeni? Nem csak mi nem, senki más, az USA sem tudja védeni, a franciák sem tudták védeni, senki nem tudja védeni. De akkor mi a jó? Mert nyilván, ha védhetetlen… ‑ egy-egy magányos elkövető, aki inkognitóban megszervezi magának, megcsinálja a tervet, és aztán végre is tudja hajtani, az-e a jó, ha mi látványosan bevonulunk Irakba, és teljesen mindegy, hány katonával. És tudja, arra szeretnék utalni, hogy képviselő úr azt mondta, hogy különbséget kell tenni a szerepvállalás szintje, fokozata és nyilván a konkrét tevékenység között. Valóban, mi különbséget teszünk, igen, lehet azt mondani, hogy ezek nem harcoló alakulatok. Tisztelt Hölgyem és Uraim! Az, hogy valaki őrző-védő szerepet vállal el egy objektumnál, az, hogy valaki karavánokat vagy éppen kiképzőknek az útvonalát biztosítja, arra azért sok mindent lehet mondani, de azt, hogy nem harcoló, azt nem lehet mondani; lehet nem támadó. Mi bemegyünk egy idegen országba egy idegen népnek a területére, ők, az ott élők, legyen az akár az Iszlám Állam dzsihádista harcosa, vagy legyen bármilyen más, ő azért nem a megváltó szerepében fogja látni adott esetben a magyar katonákat, hanem kifejezetten a betolakodó, az agresszor szerepében. És amikor magyar zászló lobog Erbílben, vagy magyar zászló lobog bármelyik harci járműben, aki kíséri a konvojt, ők nem azt fogják nézni, hogy nézzük csak meg, ja, igen, ők más szerepvállalási szinten vannak, ők nem támadó katonák. Egy nagy túrót! Azt fogja látni, hogy igen, ti is? Hát akkor nézzünk körbe az internet világában, hol van legközelebb Magyarországhoz akár sejtünk, akár emberünk, akár csoportunk, aki véghezvisz, vagy véghezvihet valamilyen szörnyű bűncselekményt. Itt erről beszélünk, hogy az egyik pillanatban azt mondják, hogy az a jó, és akkor csökkentünk kockázatot, hogyha felvesszük a harcot az Iszlám Állam ellen, hiszen ha hozzájárulunk az elpusztításukhoz, az nekünk jó. Valóban, ha elpusztul az Iszlám Állam, az nemcsak nekünk jó, hanem mindenkinek jó. De azáltal, hogy mi ténylegesen kiküldjük ezeket a katonákat, hatványozottan megnő a biztonsági kockázat. Ez meg nem jó. És ezért ki fogja vállalni a felelősséget, ha létrejön a legrosszabb? És röpködhetnek itt a számok, hogy most ez 12 milliárdba fog kerülni, 13 milliárdba, 20-ba vagy 30-ba. Hát fogjuk ezt a pénzt akkor, ha mindenképpen erre a területre szeretnénk befektetni, ezt mi is támogatnánk, költsük akár a honvédség fejlesztésére, költsük akár a Terror­elhárítási Központ, az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal kapacitásainak bővítésére, hogy ezek ellen a magányos elkövetők ellen a kockázatokat a lehető legminimálisabbra tudjuk vinni. Itt ezt kell mérlegelni.Szóval, szeretném azt hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon-nagyon rossz álláspont, és önök sokszor ellentmondanak egymásnak. Ami pedig a kormányzati szintű meghívást illeti az Amerikai Egyesült Államok részéről, én azt elhiszem. Annak az úriembernek, annak a katonának, aki küldte a meghívót, vagy küldte azt az ominózus levelet… ‑ ami valóban igaz, Kósa elnök úrnak igaza van, a miniszter úr bemutatta a Honvédelmi és Nemzetbiztonsági bizottság közös bizottsági ülésén. De azért a tényszerűség kedvéért szögezzük le: a felkeresés nem a Fehér Házból jött, nem politikustól jött. Én elhiszem, hogy megbízásából, de erről senkit nem lehet meggyőzni, mert ilyen megbízást mi nem láttunk. (16.40)Én elhiszem, én ezt csak azért mondom, mert valóban lehetett látni egy levelet, én nyilván nem fogok mondani nevet, rendfokozatot s a többi, mert ha jól tudom, azért minősített adatról beszélünk, de szögezzük le, hogy nem a Fehér Háztól jött. Tehát politikai felkérés ilyen értelemben a tényszerűség kedvéért nem volt vagy legalábbis általunk nem látott.Azt persze nem zárom ki és nem mondom, hogy nem történt esetleg háttér-, akár a Külügyminisztérium, akár a Honvédelmi Minisztérium részéről telefonos vagy bármilyen más személyes megkeresés, ezt nem mondom, de a bizottsági szinten szögezzük le, hogy ez nem onnan jött.Ami pedig még Németh képviselő úr felszólalását illeti, nem tudom, miért, de idesorolta az ukrán konfliktust a szomszédunkból, és folyamatosan orosz agresszióról beszél. Nekem nem tisztem, hogy megítéljem vagy akár felelősöket találjunk az orosz-ukrán konfliktusban. Nyilván megvannak a felelősségek. De akkor a „hallgattassék meg a másik fél” elvén azt is szögezzük le: vajon Oroszország az, amely az Amerikai Egyesült Államok szomszédságába rakétákat telepít vagy éppen fegyvert küld? Vagy éppen fordítva? Ha a tényszerűség kedvéért megvizsgáljuk ezt a kérdést, akkor azt látjuk, hogy éppen az USA teszi azt meg a NATO, ami ellen Oroszország fellép. Hogy az jó-e vagy nem, én annak szurkolok, és a saját magunk korlátozott szintjén és minimális szintjén azért próbálunk tenni, hogy ott minél előbb béke legyen, de nem lehet ilyen feketén meg fehéren látni nemcsak az orosz-ukrán konfliktust, hanem ezt az egész Iszlám Állam által kirobbantott konfliktust sem.Szóval, én csak annyi önmérsékletet kérnék mindenkitől, hogy nézzük meg folyamatában, akár kronológiailag, akár kontextusában az egész kirobbanásának körülményeit, az egész közel-keleti válság kirobbanásának körülményeit, meg fogjuk találni és mindenki megtalálhatja a felelősöket, és utána nézzük meg a mi szerepünket benne. Itt nem arról szól a történet, hogy kell-e segítenünk vagy sem; persze, hogy kell, tényleg emberi kérdés, erkölcsi minimum. Ez egy morális szint, amiben nem hiszem, hogy vita van itt bárki között. A rászorulónak segíteni kell, de igen, ahogy Sallai képviselő úr is említette. Az nem volt túl jó példa, hogy valaki balesetet szenvedett és megállunk-e. Egyetértek, meg kell állni, segíteni kell. Na de itt van a kutya elásva, hogy van, amikor megállunk, van, amikor nem. Ott van a Boko Haram, dettó ugyanazt végzi, most már testvérszervezetek az Iszlám Állammal. Ott miért nem fáj nekünk a keresztények mészárlása? Föl se merül, hogy akkor oda küldjünk akár humanitárius segélyt vagy éppen katonát. Hozzáteszem, ott se támogatnánk azt, hogy katonákat küldjünk. Igen, tudom, hogy Afrika több országában is van jelenleg magyar katona akár kiképzőként, akár másként, de valahogy az egyensúlytévesztés és az aránytalanság megvan. Amikor mi ezt az akciót elutasítjuk, nem azért utasítjuk el, mert, nem tudom, kedvelnénk az Iszlám Államot, vagy egyetértenénk azzal az elmebajjal, amit naponta, percenként végeznek: minél hamarabb megszűnik és megsemmisül, annál jobb. De felelősséggel viseltetve a magyar emberek sorsa iránt, felelősséggel viseltetve katonáink sorsa iránt, semmi keresnivalónk ott. És nem beljebb leszünk ebben az ügyben vagy ennek az ügynek a megoldásával, hanem óriási kockázatoknak tesszük ki Magyarországot és a magyar állampolgárokat. Még egyszer mondom, majd amikor mindenki gombot nyom, csak arra gondoljon, hogy ne legyen igazunk, adja a Jóisten, hogy ne történjen semmi, de Hajdú János, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója a Nemzetbiztonsági bizottság egyik zárt ülésén nem mondhatnám, hogy megnyugtatta a bizottság tagjait. Ő nagyon diplomatikusan és nagyon udvariasan úgy fogalmazott, hogy nem fog csökkenni a terrorveszély, és akkor ezt értse jól mindenki. Ha valami elmebeteg olyanra vállalkozik, amit nem szeretnénk meg ami ellen akarunk küzdeni, akkor majd önök vállalják a felelősséget, és azt mondják, hogy milyen nagyszerű döntés volt? Nem hiszem. Akkor mindenki sunnyogni fog, hogy juj, de szörnyű. És akkor mi lesz a következő lépés? Növeljük majd a katonáink számát? Ez olaj a tűzre.Tényleg azt látni kell, hogy az Amerikai Egyesült Államok a maga kapacitásával, a maga haderejével, akár ott a térségben jelen lévő haderejével is, ha akarná, most nyilván katonai léptékkel számolva, de pillanatok alatt rövidre zárhatná a kérdést. De valami úton-módon nem ezt teszi, hanem minél több országot, minél több nemzetet be akar vonni, felelősséget, áldozatot, költségeket szétteríteni. Ehhez nem kellene nekünk asszisztálni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból. ‑ Sallai R. Benedek tapsol.)
  • NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nem fogom kihasználni az időkeretet, de itt elhangzott néhány kérdés, illetőleg megjegyzés a felszólalásommal kapcsolatban. Először is azt szeretném kérni a képviselőtársaimtól, hogy zárt ülésen elhangzó állami vezetői kérdéseket még plenáris ülésen se hozzunk nyilvánosságra, nem csak kétoldalú megbeszélésekben.Másodszor: szeretném megköszönni azokat az érveket, szempontokat, megfontolásokat, amelyeket itt az elmúlt három órában elmondtak. Kifejezetten izgalmasnak és érdekfeszítőnek találom ezt a közös gondolkodást, még akkor is, hogyha nincs az az érzésem, hogy egyről a kettőre jutnánk, és végső soron azért ezeknek az egyeztetéseknek vagy vitáknak ez lenne a célja.Ami szemmel láthatóan továbbra is az ellenzéki kollégák megszólalásaival kapcsolatban ‑ elnézést kérek ‑ általános benyomásom, hogy az Egyesült Államok-, illetőleg a Szocialista Párt részéről a Fidesz-ellenesség meglehetősen meghatározott mértékben homályosítja el a látásmódjukat, a gondolkodásukat, és azt, hogy érdemben tudjunk erről az új, globális kihívásról, amit ez a barbarizmus és terrorizmus jelent a világ számára, párbeszédet folytatni. Tehát tudom, hogy nem könnyű az Egyesült Államokkal kapcsolatos nézeteket ebben a vitában most zárójelbe tenni, de azt gondolom, hogy mégiscsak ez lenne a feladat, hogy érdemi ítéletet tudjunk kialakítani. Ezt szeretném javasolni az ellenzéki képviselőtársaimnak. Itt Kósa Lajos kollégám, barátom elmondta már, hogy az Egyesült Államokról mi is tudnánk egy nagyon izgalmas vitát folytatni, hogy mi is egyetértünk azzal, hogy elfogadhatatlan volt a guantánamói tábor, sőt mi ezt el is mondtuk, és akkor mondtuk el, amikor az ezzel kapcsolatos viták a tetőfokára hágtak a nemzetközi közvéleményben és az Egyesült Államokban, csak most nem erről van szó. Tehát Irakról, az Iszlám Államról, erről az új típusú globális problémáról kellene beszélni, hogy mi az, amivel kezelhetőnek látjuk ezt a kihívást.A katonák élete: igen, a katonák élete ugyanolyan érték, mint minden emberi élet. Ezzel egyetértek maximálisan. Ugyanakkor ne feledjük el, hogy ma Magyarországon a honvédség expedíciós küszöbe ezer főben van meghatározva. Ezt a küszöböt nem érjük el jelenleg, hanem valahol 700 körül mozog, ha nem tévedek, miniszter úr, az expedíción levő katonáink létszáma. Igenis, a Magyar Honvédség működőképességének a fönntartásához az a tapasztalatszerzés nélkülözhetetlen, ami ezekben a konfliktusokban szerezhető csak meg. Ne feledjük el ezt a szempontot, és ne feledjük el, hogy ezek az emberek jelentkeznek erre a feladatra, és lehet, hogy nem csak a pénzért jelentkeznek. Ne becsüljük le ezeket az embereket, akik adott esetben az életüket áldozzák. Valóban, adott esetben az életüket áldozzák, de a hivatásukért, és nem a dupla fizetésért. Azt gondolom, hogy ennyit megérdemelnek ezek a katonák innen, a Magyar Országgyűlésből, hogy nem egyszerűsítjük le az ő expedíciós missziókban való részvételüket egyszerű kenyérkérdésre.Biztonságpolitikai következetesség, értékelkötelezettség, érdek kérdéskör: ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, képviselőtársaim, hogy Magyarország biztonságpolitikája értékvezérelt ‑ pont. És ennek a szövetségnek, amelynek a tagjai vagyunk, a döntései értékvezéreltek, a NATO döntései ugyanúgy, mint az Európai Unióé.(16.50)Magyarország ezekben az értékvezérelt döntésekben az elmúlt 25 esztendőben soha nem találtatott könnyűnek, beleértve a szocialista kormányzásokat is. Ott persze tudnék némi megszorítást tenni, de még azokat is beleértem. Azokhoz az áldozatokhoz ‑ amiről Kósa Lajos beszélt ‑, akikhez le kellett hajolni, mi mindig elsőként hajoltunk le, legyen szó Afganisztánról, Irakról vagy Közép-Afrikáról. Magyarország vetette fel az elmúlt években Közép-Afrikával kapcsolatban, hogy visegrádi keretben menjünk el Maliba. Erre a misszióra végül is nem került sor, mert ez a misszió nem vált valósággá, de nem rajtunk múlott. Mi a készségünket kinyilvánítottuk. De említhetném Ciprust, Koszovót vagy Boszniát. Mikor nem hajoltunk le? Mikor? Azt gondolom, Magyarországnak ez a következetessége a magyar biztonságpolitika egyik legkomolyabb értéke, amire kifejezetten büszkék is lehetünk. Ezt a következetességünket következetlenségnek beállítani nonszensz. Ne kérdőjelezzük meg ezt a következetességet, ami ebben a jelenlegi döntésben is testet ölt! Az Egyesült Államok csinálta-e azt a káoszt, ami a Közel-Keleten, a tágabb Közel-Keleten van? Erre azt mondanám, hogy részben igen. Ugyanakkor azt se feledjük el, hogy részben, hiszen a nemzetközi közösség, az ENSZ Biztonsági Tanácsa vagy adott esetben az orosz vétók ugyanúgy hozzájárultak a jelenlegi helyzet kialakulásához. A nemzetközi közösség már megszabadult volna Asszadtól, ha adott esetben Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem fekszik ennek keresztbe. Ne vitassuk meg, hogy helyes lett volna-e, csak azt akarom mondani, hogy egyedül az Egyesült Államokra terhelni a tágabb Közel-Keleten kialakult helyzetet csak részigazság. Igazsága van, de részigazságról van szó. Képes lenne-e az Egyesült Államok egyedül kezelni ezt a helyzetet? Nem. Nem lenne képes egyedül kezelni ezt a helyzetet. Ha képes lenne rá, akkor egyedül kezelné. Azért hív szövetségeseket, mert nem képes egyedül kezelni, és nem feltétlenül csak a katonai komponensről van ilyenkor szó, hanem a tágabb értelemben vett legitimitás a döntés sikerének nélkülözhetetlen összetevője. És ilyen értelemben nemcsak szépségflastromról és -tapaszról van szó, hanem a misszió sikeréhez nélkülözhetetlen nemzetközi legitimitásról van szó. Tehát egyértelműen azt tudom mondani, hogy nem lenne képes. Semmi közünk hozzá. Ez nem igaz! Egy népirtásra Magyarországnak a holokauszt után, a XX. századi történelmünk után nem lehet azt mondani, hogy semmi közünk hozzá.Nincs jogi kényszer. Igaz, nincs jogi kényszer. Ezért vitatkozunk róla itt a parlamentben. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megígérem, hogy gyors leszek. Csak pár szóban szeretnék Németh Zsolt képviselőtársamra reagálni. Elsőként is azért, mert részben megszólítva éreztem magam azzal, hogy azt mondta, az ellenzéki képviselők Egyesült Államok-ellenessége befolyásolja a véleményünket. Arra szeretném felhívni a figyelmet, amit korábban már megtettünk ‑ és Guantánamót is tetszett volt említeni ‑, mégpedig arra, hogy itt az ok és okozat törvényére hívtuk fel a figyelmet, arra, hogy az egyik hogyan lehet kiváltója a másiknak, és hogyan szüli azt meg. Erre a felelősségre később is visszatért a felszólalásában, amikor azt mondta, az USA részben felelős ezért. Azért tegyük hozzá, hogy ez a részben felelősség gyakorlatilag visszamegy egészen 2001-ig. Az Afganisztánban 2001 őszén megindított amerikai támadás után az USA igyekezett bebizonyítani, hogy Irak potenciális veszélyforrás. S az egésznek az alapjait kereshetjük úgy, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának a felhatalmazása nélkül kezdte meg Bush az „Iraki szabadság” hadműveletet. Ha azt mondja, hogy nemzetközi legitimitás, ha ezt a kifejezést használja és ezzel érvel, akkor lássuk be, ha most lenne az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása, akkor ezt a vitát valószínűleg nem kellene lefolytatni. Pont ezért hiányoljuk a nemzetközi legitimitását ennek az egész hadműveletnek, mert ez nincs meg. Ha önnek maradéktalanul igaza lenne, akkor erre kötelezettségeink lennének, és nem kéne a parlamentben vitázni róla. Tehát ez ennek az oka. Önök azt mondják, hogy mi soha nem fogunk kormányozni. Én még nem kormányoztam, így nem tudom, hogy mekkora nyomás van a kormányon, és nem tudom, hogy a frakció részéről mekkora a nyomás a frakciójuk tagjain. Itt nyilvánvalóan van egy politikai nyomás, amit önöknek kell tudni mérlegelni, mert önöket hatalmazta fel a magyar társadalom arra, hogy kormányozzanak. Mi ezt a nyomást nem érezzük. Mi teljesen objektíven próbálunk mérlegelni, hogy mit hoz, mit veszít, milyen értéket közlünk ezzel, és a döntésünkkel hogyan szolgálunk több fontos emberi értéket. Teljes mértékben egyetértek önnel, és örülök, hogy ebben egyetértünk. MSZP-s képviselőtársam is nagyon sokszor beszélt már itt a parlamentben a magyar honvédek önzetlen feladatvállalásáról. Én tisztában vagyok azzal, hogy nem anyagi okokból, hanem önkéntesen vállalják ezt, nagyon sokuknak egyéni motivációja az, hogy ide menjen. De pont ezért van az, hogy nem nekik kell a döntést meghozni. Annak eldöntése, hogy hol kockáztassuk az életüket, nem az önkéntes katonák feladata, hanem a politikusoknak kell eldönteni, hogy hová küldjük őket veszélyeztetni. Ezért van ez a felelősség itt, és ezért nem érv az, hogy ők önkéntesen jelentkeznek erre. A felelősség a parlamenté, amely meghozza ezt a döntést, és ennek a felelősségteljes döntésnek a meghozásáról beszélünk itt ellenzéki képviselőtársaimmal, arról, hogy vajon tudjuk-e ezt vállalni, és vállalható-e ez szerintünk a magyar társadalom számára. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)
  • KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány képviselői felszólalásból az derül ki, hogy alapvető tényekkel nincsenek tisztában a képviselők. Ezt a nemzetközi katonai akciót az Egyesült Államok az iraki legitim kormány kérésére szervezte meg. Az iraki kormány fordult az ENSZ-hez, és az ENSZ Biztonsági Tanácsában az orosz álláspont nem tette lehetővé azt, hogy ez a katonai misszió ENSZ-misszió legyen, ezért a legitim iraki kormány kérte meg a nemzetközi segítségre az Egyesült Államokat, és kérte ezt a 60 plusz 2 országból álló nemzetközi segítségnyújtási programot. Ilyen értelemben, amikor önök nemmel szavaznak, akkor az Iszlám Állam ellen harcolni akaró iraki kormány segítségkérését utasítják el. Ön rosszul mondja, amikor azt mondja, hogy azért kell itt a parlamentben vitatkozni, mert ez valamifajta kötelezettségvállalásból fakad. Ez nem így van. A magyar parlament azokban az esetekben, amikor ENSZ vagy NATO jogi felhatalmazáson alapuló misszióban vesz részt, akkor a nemzetközi szerződéseink alapján nem kell parlamenti döntés. Most pont azért kell, mert ilyenkor a magyar parlamentnek teljes autoritással élve kell döntenie arról, hogy ebben részt vesz vagy sem. Kötelezettség nincs, felkérés van. Az iraki kormánytól jött az ENSZ-hez, az ENSZ BT az oroszok álláspontja miatt nem tudott olyan döntést hozni, hogy a misszió ENSZ-misszió legyen, de értékelve a helyzetet, az európai kormányok, a brit, a holland, az amerikai, a kanadai, az ausztrál, valamint a közel-keleti arab országok egy jelentős részének a kormányai azt deklarálták, hogy ezek a kormányok úgy gondolják, ez ilyen értelemben legitim. S még valamit. Az amerikai katonai parancsnokság beosztott ezredese a nemzetközi kapcsolattartásban egyébként sosem nyújt be aláírási címpéldányt meg felhatalmazó levelet, hogy kinek a nevében beszél. Tehát akik azt mondják, hogy nem az Amerikai Egyesült Államok képviseletében jött a felkérés, azok nem ismerik a nemzetközi kapcsolattartás normáit. (Taps a Fidesz soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Tessék!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbadnám a szót, üdvözlöm a karzaton helyet foglaló, a Lónyay Utcai Református Gimnáziumból és a Móricz Zsigmond Gimnáziumból érkezett diákokat és pedagógusaikat. Örülök, hogy itt vannak, jó napot kívánok. Most pedig soron következik az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka, Demeter Márta képviselő asszony, aki innen az emelvényről mondja el hozzászólását. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, Demeter Márta képviselő asszony. Most megadom a szót Firtl Mátyás képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most Megadom a szót Mirkóczki Ádám képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, Mirkóczki Ádám képviselő úr. Most megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának, frakcióvezető úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselőnek adom meg a szót, Szelényi Zsuzsanna képviselő asszonynak, 15 perces időkeretben. (Szelényi Zsuzsanna a szónoki emelvényre lép.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen Szelényi Zsuzsanna képviselő asszonynak. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek, elsőként megadom a szót Kósa Lajos bizottsági elnök úrnak, Fidesz.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, LMP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Demeter Márta képviselő asszonynak, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre megadom a szót Szelényi Zsuzsanna független képviselő asszonynak.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a további képviselői felszólalások következnek. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, ezt követően pedig azoknak, akik a helyükről jelezték felszólalási szándékukat. Jelenleg a következő a sorrend: Németh Zsolt, Bana Tibor, Kónya Péter, Turi-Kovács Béla és Sallai Benedek, 15 perces időkeretben valamennyien. Először megadom a szót tehát Németh Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, Németh Zsolt bizottsági elnök úr. A következő előre bejelentett felszólaló Bana Tibor képviselő úr, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönöm, Bana Tibor képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Kónya Péter képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, LMP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Turi-Kovács Béla képviselő úr, Fidesz.
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Most normál időkeretben megadom a szót Sallai R. Benedek képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Most kétperces hozzászólásra Kiss László képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki még a vitához hozzászólni. (Jelzésre:) Igen, Demeter Márta képviselő asszony jelezte, normál időkeretben. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Most normál időkeretben Kósa Lajos képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most kétperces hozzászólásra Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most normál időkeretben Mirkóczki Ádám képviselő úrnak, jegyző úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most normál időkeretben Németh Zsolt képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most normál időkeretben Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Kósa Lajos képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így a vitát lezárom. Kérdezem miniszter urat, hogy előterjesztőként kíván-e hozzászólni. (Hende Csaba jelzésére:) Később? Előterjesztőként ilyenkor van lehetősége, ezután áttérünk a másik napirendi pontra. (Hende Csaba: A szavazás előtt.) Értem. Rendben, köszönöm. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. (Hende Csaba jelzésére:) Rendben. A két perc technikai szünetet elrendelem. (Szünet: 17.00-17.04Elnök: Sneider TamásJegyző: Móring József Attila)