• V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosítását az Országgyűlés az elmúlt év végén fogadta el, 2015. január 1-jén lépett hatályba. A hatálybalépést követően a jogalkalmazóktól, valamint egyes érintett gazdálkodóktól kapott észrevételek arra engedtek következtetni, hogy a termékdíjról szóló törvény bizonyos pontjai nem egyértelműek, ami jogbizonytalanságot keltett a kötelezettek körében. Ezen túlmenően a hulladékgazdálkodásban történt szervezeti átalakítás folytán is szükséges bizonyos részletszabályokon változtatni.A tisztelt Országgyűlés elé beterjesztett törvénymódosítás célja, hogy az említett problémákra megoldást kínáljon. Így a törvénymódosító javaslat kiterjed az irodai papír definíciójának pontosítására, hiszen a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény tárgyi hatálya 2015. január 1-jétől kibővült, többek között az irodai papír termékkörrel. A definíció pontosítása megkönnyíti annak eldöntését, hogy egy adott termék a törvény tárgyi hatálya alá tartozik-e vagy sem. Mint azt bizonyára tudják, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Közhasznú Nonprofit Kft. 2015. január 1-jei megszűnésével feladatkörét az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség szervezeti egységeként a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóság vette át. A Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóság feladatainak ellátásához költségvetési támogatást kap az erre szolgáló fejezeti kezelésű előirányzatból.A javaslat további célja, hogy megteremtse a szóban forgó támogatás felhasználásához elengedhetetlen elkülönített számlán történő nyilvántartásának és kezelésének lehetőségét. Jelen szabályozási környezetben ugyanis a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóság költségvetési támogatása az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőséggel egy számlára érkezne. Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóság feladatkörén belül a megítélt támogatások terhére hulladékgazdálkodással összefüggő szolgáltatásvásárlási szerződéseket köt, a kifizetéseket nagymértékben megnehezítené, bonyolítaná a közös számlavezetés, valamint annak átláthatóságát gátolja. A transzparencia megóvása és a gördülékeny kifizetések érdekében kérem a tisztelt Országgyűlést ezen javaslati pont támogatására.A törvényjavaslat további célja, hogy az egyes termékdíjköteles elektromos, elektronikai berendezések pontos azonosításához szükséges korrekciót megtegye. A termékdíjtörvény 1. számú melléklete tartalmazza a törvény tárgyi hatálya alá tartozó termékek megnevezését, a megnevezéshez tartozó vámtarifaszám, harmonizált rendszer alszám és kombinált nómenklatúra alszám feltüntetésével. Egyes termékek esetében a megnevezés és a hozzá tartozó kódszám ellentmondásban áll, vagy a 2010. január 1-jén hatályos kombinált nómenklatúra alapján nem megfelelő, ami megnehezíti a termékdíjköteles termékek pontos meghatározását.A módosítással az érintett elektromos és elektronikai termékekkel, mint például az elektromágnesekkel, elektromos vezérlésre vagy elektromosság elosztására szolgáló készülékekkel, illetve a laboratóriumi mérő vagy ellenőrző elektromos és elektronikus készülékekkel kapcsolatos ellentmondások megszűnnek, a termékek lehatárolása egyértelművé válik a kötelezettek számára. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a módosítás nem bővíti a termékdíjköteles termékek körét, kizárólag azok jogalkotói szándékkal egyező értelmezését segíti elő.Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy az elmondott indokok alapján a törvénymódosítási javaslatot megtárgyalni, majd azt követően elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
  • BARTOS MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Azt gondolom, egyetértünk abban, hogy a környezettudatos gondolkodáshoz a hulladékkezelés is hozzátartozik, és gondoskodnunk kell arról, hogy a termékek, miután használtuk őket és hulladékká váltak, helyes módon legyenek felhasználva. Hazánk, azt gondolom, élen jár ezen a területen, hiszen itthon 1995-től törvény írja elő, hogy egyes, környezetvédelmi szempontból kockázatos termékek első magyarországi forgalomba hozásakor vagy saját célú felhasználásakor termékdíjat kell fizetni.Ez a környezetterhelés csökkentésének egyik fontos ösztönző eszköze. Az érintett termékek, ahogy képviselőtársaim is tudják, az akkumulátor, a csomagolóeszközök és egyéb csomagolószerek, egyéb kőolajtermékek, elektromos és elektronikai berendezések, gumiabroncs, továbbá a reklámhordozó papír és 2015-től az egyéb műanyag termékek, egyéb vegyipari termékek és az irodai papír. 2011-ben a termékdíjrendszert teljes mértékben újraszabályozta a kormány. 2012. január 1-jén lépett hatályba a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény, és a végrehajtásáról szóló kormányrendelet célja ‑ a hulladéktörvényhez igazodva ‑ a megelőzés és az újrahasználat ösztönzése.Az új szabályozás, ahogy ismerjük, számos korábbi termékdíj meg nem fizetését lehetővé tevő jogintézményt szüntetett meg, így a mentességet, a kedvezményt, a levonást. A termékdíjköteles termékekből képződött hulladékok hasznosításának rendszerbe történő szervezését száz százalékban állami tulajdonú, állami hulladékgazdálkodást közvetítő szervezet vette át. Ezekre a módosításokra azért volt szükség, mert a hulladékok gyűjtése és hasznosítása területén az államot terheli a végső felelősség, mert amennyiben nem sikerül teljesíteni a részben hazai, részben pedig nemzetközi előírásokat és vállalásokat, az állam köteles ezekért helytállni.Ez csak abban az esetben lehetséges, ha az állam az irányítást biztosító jogokat és kötelezettségeket átveszi, a szükséges feladatokat és felelősségeket pedig felvállalja. Azaz az állam a teljesítési kötelezettség mellé érdekkörébe vonja az irányítást és az ellenőrzést is.(15.40)A 2010-ben meghirdetett kormányzati szakpolitikai célkitűzések alapján alapvető változások történtek a környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás területén, így a környezetvédelmi termékdíj szabályozásában is. Az eredményeket kívánom néhány gondolatban összegezni. Így tehát: a sokszereplős állami felügyelet nélküli koordinátori rendszer kivezetésre került; a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény alanyi és tárgyi hatályának megváltoztatásával javult az adómorál; a tényleges termékdíj-kötelezettek köre mintegy 50 ezer alannyal csökkent; a mentességek és indokolatlan kedvezmények megszüntetésre kerültek; az átalány termékdíj rendszere hozzáigazításra került a tényleges kibocsátási szintekhez; az adminisztrációs kötelezettségek csökkentek; a költségvetés jelentős többletbevételre tett szert, 19-21 milliárd forintról 48-56 milliárd forintra nőtt a termékdíjbevétel 2011-2013-ig, eközben a szektor teljesítménye nem csökkent; végül, de nem utolsósorban a gyártói felelősség érvényesítése sokkal inkább jelentkezik, markánsabban jelenik meg a szabályozásban. Ugyanakkor a környezetvédelmi termékdíj-szabályozás hatálybalépése óta a jogalkalmazói gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján szükségesnek mutatkoznak további módosítások a rendszer egyszerűbbé tételéhez és az Európai Unió által támasztott hulladékgazdálkodási kötelezettségek eléréséhez szükséges feltételek megteremtéséhez, az előttünk fekvő javaslat is ezt a célt szolgálja. Ahogy államtitkár úr is mondta, jogalkalmazást segítő pontosításokat tartalmaz, tehát egyrészt definíciópontosításokat fogalmaz meg, célja az, hogy az állami hulladékgazdálkodást közvetítő szervezet feladatainak ellátásához költségvetési támogatást kapjon az erre szolgáló fejezeti kezelésű előirányzatból, amelynek felhasználásához elengedhetetlen a támogatás elkülönített számlán történő nyilvántartása és kezelése; és a harmadik fontos pont, ahogy államtitkár úr említette, hogy a megnevezésekben, kódszámi besorolásokban lévő ellentmondásokat orvosolja. Azt gondolom, hogy a környezetvédelmi termékdíj bevezetésével elért sikereinket is erősíti a most előttünk álló javaslat, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák az indítványt. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Az MSZP már a termékdíjról szóló eredeti, 2011. évi módosítást sem támogatta ‑ amelyik még Illés Zoltán nevéhez fűződött, aki azóta már önöket éppen elégszer kritizálta ‑, mert annak eredményeképpen egy olyan rossz és a vállalkozások számára túlzott adminisztrációt jelentő szabályozás jött létre. E szabályozás problémáinak kezelésére csak egy teljesen új törvény jelentene meg­oldást. Bebizonyosodott azóta, hogy a kormány a termékdíjra vonatkozó szabályozással csak egy ésszerűtlen pénzbehajtás rendszerének alapjait kívánta megteremteni, így az elmúlt időszakban olyan ésszerűtlen intézkedések is bevezetésre kerültek, mint a szappanadó, samponadó, napelemadó és a gázkészülékek kazánjainak adója. Miközben a javaslat a környezetvédelmi termékdíjjal terhelt termékek körét bővíti, az látszik, hogy hiába a 2015. évre tervezett 63 milliárd forintos környezetvédelmi termékdíjbevétel, a kormány a befolyt bevételeknek még a negyedét sem fordítja a hazai hulladékgazdálkodási rendszer támogatására. Akkor hiába mondják, azzal, hogy emelik ezt az összeget, majd jobb a hulladékgazdálkodási rendszernek, ha nem arra költik el a pénzt, mint amire beszedték, de ezt már nagyon sokszor elmondtuk ezzel a témával kapcsolatban önöknek. Így a rezsicsökkentéssel, a lerakási járulékkal is sújtott, valamint egyre nagyobb gazdasági problémákkal küzdő rendszer országszerte óriási problémákat jelent a településeknek. Ismert tény, hogy több száz hazai településen ma már a katasztrófavédelem végzi a szemétszállítást, és az is tény, hogy a veszteségek ma már Nyíregyházától Mosonmagyaróvárig jelentkeznek a hulladékgazdálkodást végző nonprofit szolgáltatóknál. Mint ahogy a kéményseprésnél is elmondtuk önöknek, az a nagy probléma, hogy önök lassan már mindent a katasztrófavédelemre fognak bízni. Láttuk évekkel ezelőtt márciusban, hogy milyen jól megy nekik a munka, de ezenfelül pluszpénzt nem biztosítanak nekik, lassan tényleg már mindent a katasztrófavédelem végez a hulladékszállítástól a kéményseprésen keresztül a tűzoltásig. Uraim, ez a törvénymódosítás megint csak elfogadhatatlan az MSZP számára. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
  • KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos szabályozás annak idején azzal a céllal, azzal az elméleti céllal jött létre, hogy azon termékek esetében, amelyek vagy olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek a termék hulladékká válása után a környezetre ártalmasak lehetnek, vagy pedig mennyiségük miatt olyan nagy mennyiségű hulladékot képeznek, ami külön kezelést igényel, vagy külön költségessé teszi azoknak a kezelését, ezekre egy pénzügyi alapot teremtsünk. Az elmúlt években, már látható, hogy ez a cél nem valósult meg, a környezetvédelmi termékdíj-szabályozást folyamatosan, évről évre módosítják, toldozzák-foldozzák, mindig az éppen aktuális költségvetési vagy egyéb céloknak alárendelten, ahogy már az előttem szóló MSZP-s képviselőtársamtól is elhangzott, egyfajta pénzbegyűjtési ágazatnak vagy módozatnak használják csupán az adóbevételek növelése céljából. Ezért számunkra így, ezen az úton már nem támogatható. Azért nem támogatható, mert miközben egyre nagyobbak és nagyobbak a termékdíjbevételek, aközben hulladékkezelésben és különösen a veszélyes hulladékok kezelésében nem nagyon látunk érdemi javulást; Magyarországon, úgy általában a hulladékkezelés mint olyan, mint ágazat, meglehetősen kritikus helyzetben van. Az utóbbi időben már az is előfordult, amit aztán a 2015. január 1-jétől életbe léptetett módosítások érintettek, hogy olyan termékekre is környezetvédelmi termékdíjat vetett ki a kormány, amelyek konkrétan környezetvédelmi célokat is szolgálnak áttételesen. Itt a megújuló energiát termelő berendezésekről, konkréten a fotovoltaikus elemekről, a napelemekről beszélek, ami azért nonszensz, mert ha alapvetően egy környezetvédelmi termékdíj ‑ már a nevében is benne van, hogy környezetvédelmi célokat kellene hogy szolgáljon ‑, akkor hogyan gondolja azt a kormány, hogy olyan termékekre veti ki, amelyek ugyan valóban tartalmaznak, tartalmazhatnak veszélyes összetevőket, mégis az volna a cél, hogy minél inkább elterjedjenek, minél nagyobb számban vásárolják és telepítsék ezeket a berendezéseket az emberek, hogy ezekre a termékekre újabb és újabb díjakat, adókat, termékdíjakat vet ki. Már önmagában az áfatartalom is épp elég visszatartó ok ahhoz, hogy ne tudják az emberek megvásárolni ezeket a berendezéseket, de ha még erre rájön a környezetvédelmi termékdíj és rájönnek egyéb díjak, az biztos feltétele vagy oka annak, hogy ezek a megújuló energiát termelő berendezések ne terjedjenek el Magyarországon. Ez meg is látszik, én azt gondolom, hiszen elég bármelyik irányba elindulnunk most már Magyarországról, minden országban szinte több, nagyobb arányban találunk megújuló energiát hasznosító berendezéseket, akár napelemeket, akár szélkerekeket, szélműveket, akár más egyéb megújulóenergia-termelő berendezéseket. (Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben Schmuck Erzsébet váltja fel.)Ez azért nagy probléma, mert energiastratégiai vitákban mindig, minden alkalommal elmondják, hogy milyen nagy hiány van és még nagyobb hiány lesz Magyarországon energiatermelő kapacitásokból évtizedeken belül, amit leginkább energiahatékonysági beruházásokkal és megújulóenergia-termelő berendezésekkel lehetne kiváltani, túl azon, hogy nagy erőművekre bizony szükség van, több ezer megawatt beépített teljesítményű nagy erőművekre, mint a Paksi Atomerőmű vagy más erőművek. Ez most nem egy energiastratégiai vita, ezt most csak azért említettem meg, mert a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény is egy olyan irányba indult el, egy olyan irányba halad, ami nemhogy nem a környezet védelmét szolgálja, hanem lassan már azzal ellentétes célokat fogalmaz meg. Különböző érdekkörök, különböző gazdasági hátterek, pénzügyi csoportok érdekeit szolgálja jogalkotási folyamataival a kormány az elmúlt években, és ehhez, mint ahogy az eddigiekben sem, ezután sem fogunk, nem kívánunk asszisztálni. Itt most, jelen pillanatban egy technikai jellegűnek tűnő módosításról van szó, ahogy már az elhangzott államtitkár úr expozéjában is, de egy ilyen vita, amikor egy termékdíjtörvény a Ház elé kerül, mindig alkalmat ad arra, hogy tágabb értelemben beszéljünk az adott törvényről, és ne csak ‑ részletes vitába illően ‑ az adott szakaszokat vagy az ahhoz benyújtandó esetleges módosító indítványokat tárgyaljuk ki, hanem beszéljünk arról, hogy miért volna jó, hogyha a környezetvédelmi termékdíj valóban a hulladékáramok csökkenését szolgálná.(15.50)Sajnos itt a hulladéknál is azt szoktuk mondani, hogy nyilván az a legjobb hulladék, ami nem is keletkezik, amit megelőzünk. A megelőzés a legjobb módszer, tehát a környezetvédelmi termékdíjból vagy más környezetvédelmi díjakból, adókból befolyó összegeket is minél nagyobb arányban arra kellene fordítani, hogy a megelőzést preferáljuk, támogassuk, és annak a módszereit dolgozzuk ki kormányzati szinten, törvényi szinten, mert lassan elborít minket egy hulladéktenger, és ez nemcsak Magyarországra, hanem általában a lassan 7 milliárdos fölé duzzadó emberiségre igaz. Valamit kezdenünk kell a problémával, akár anyagában történő hasznosítás, akár energetikai hasznosítás, és végső esetben szabad csak, hogy szóba jöjjön a lerakás. Ezeket a hierarchiai, stratégiai lépcsőket mindig végig kell járni, és minél nagyobb hangsúlyt kell szentelni a legelső és legmagasabb fokozatnak, a megelőzésnek. Azért is, mert tulajdonképpen akár reklámhordozó papírokról van szó, ami szintén környezetvédelmi termékdíjjal sújtott vagy a környezetvédelmi termékdíj törvényének a hatálya alá tartozik, vagy akár más egyéb csomagolóanyagokról, azok ma már olyan mennyiségben, nagyságrendben keletkeznek, ami már-már a hétköznapi életet befolyásolja, akadályozza. Hiszen bármikor hazamegyünk, kinyitjuk a postaládánkat, kilószámra zúdul ki belőle a különböző reklámanyagok, szóróanyagok tömkelege, amelyek nélkül valamennyiben bőven meg tudnánk élni, és nem láttam változást ebben, mióta a termékdíjtörvény megjelent. Holott valahol az lett volna a célja nyilvánvalóan, hogy azért visszafogja valamelyest ezeknek a szükségtelen reklámanyagoknak az elterjedését.Nagyon nem gondolom, hogy ez egy jó irány volna, és hát a veszélyes hulladékot tartalmazó berendezéseknél sem látom, hogy elérné a célját a törvény. A legtöbb helyen, ha már, mondjuk, a lakossági veszélyes hulladékokról beszélek, még mindig annál az alapszintű problémánál tartunk, hogy a háztartási hulladékban végzik ezek a háztartásban keletkező veszélyes hulladékok, akár beszélhetek az elemekről, akkumulátorokról, vagy beszélhetek különböző folyékony veszélyes hulladékokról, vegyszerekről, amelyek a háztartásokban keletkeznek; nyilván az utóbbi kategória nem idetartozik, de mondjuk, elektromos, elektronikus berendezésekről, kisebb méretű, akár mobiltelefonokról, bármi egyébről. Mert egyszerűen sokszor nem tudják hová elvinni, nem tudják hová leadni. Vagy beszéljünk gumiabroncsról, festékről, sorolhatnám, lejárt szavatosságú gyógyszerek, amik egy háztartásban keletkezhetnek veszélyes hulladékok. És több településen egyszerűen még a mai napig is vagy nincsenek tájékoztatva az emberek, vagy nincs is olyan alkalmas hely, ahol ők ezt leadhatják, ahol elviszik tőlük ezeket a hulladékokat. Így ezek a kommunális hulladékban kötnek ki, és így valóban a környezetet károsítják, és valóban nem volna szabad ezek közül egyetlen darabnak sem a hulladéklerakókban kikötni.Úgyhogy azt gondolom, hogy ha a környezetvédelmi termékdíjról van szó, és a környezetvédelmi termékdíj eredeti funkcióját szeretnénk helyreállítani, ahhoz valóban egy teljesen új törvényt kellene ide a Ház elé beterjeszteni, ami az eredeti szellemiséghez valamelyest közelítő szellemiséget hozna vissza a törvénybe, vagy pedig még annál is hatékonyabban és annál is jobban a környezet védelmét, a környezetvédelmi célokat szolgáló bekezdéseket, szakaszokat tartalmazna és célokat tenne lehetővé. Minden olyan javaslathoz egyébként, ami ehhez a célhoz közelebb visz, bármikor asszisztálunk, és bármikor biztosítjuk szavazatunkat. Azonban egy rossz irányba, negatív irányba fordult környezetvédelmi termékdíj-szabályozás, ami egyfajta sarcolás vagy adóbehajtás, pénzbehajtás, költségvetési lyukak foltozását szolgálja, ahhoz nem tudunk asszisztálni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem beszéltem össze az ellenzéki frakciók vezérszónokaival, de nagy vonalakban egyet tudok érteni a felszólalásokkal, és tulajdonképpen el tudom mondani, hogy ez az egész jogszabály rossz. Nem szeretném megbántani a Fideszt, de én hiszek annyira a magyar társadalomban, hogy azt gondolom, soha az életben még egyszer ennyien nem lesznek már a parlamentben, mint amennyien most vannak, és ha most ennyi ember közül nincs senki, aki értené azt, hogy mire találták ki a zöldadórendszert, akkor az már nem is lesz később sem. Ezért gondoltam azt, hogy most államtitkár úrral megosztom ezt, és akkor majd a kormányülésen ezt hátha lehetne képviselni, hogy valaki megértse a Fideszben, hogy ezt nem arra találták ki, hogy hogyan lehet újabb sarcokat kivetni, hanem a környezet- és természetvédelmi rendszerben létrehozott zöldadórendszert, amit ugye szerte a világon alkalmaznak, az egy ösztönzőrendszer, azt arra találták ki, hogy valamilyen fogyasztói magatartásra ösztönözzön, forrásokat teremtsen valamilyen problémáknak a kezelésére az ezen ösztönzésből származó bevétellel. Emiatt szerintem a termékdíjrendszer átalakítása az egyik legrosszabb jogszabályalkotása volt az Orbán-kabinet elmúlt ötéves tevékenységének, pedig nagyon szoros a verseny. Ennek ellenére ki merem jelenteni, hogy ez nagyon szerencsétlen. Államtitkár úr nagyjából, magánbeszélgetésekből tudom, hogy környezettudatos magatartást folytat, ezért azt kérdezem, hogy ha az ember el akarja dönteni egy üzletben, hogy mondjuk, egy környezetbarát újrapapírt akarok venni vagy egy nemes nyárasból létrehozott, telepített, klórozott, tehát bármilyen hagyományos papírgyártásból származó terméket, akkor mi fogja azt elősegíteni, hogy én a környezetbarát felé mozduljak. Nyilvánvalóan itt lenne az a szabályozási eszköz, hogy az egyiknek segítsem a piacra jutását, és ezt többen fogyasszák, a másikat pedig valamilyen szinten egy adóval sújtsam, hogy az azáltal keletkezett környezeti kockázatokat csökkenteni tudjam. Ugyanez van egy mosópornál a jelenlegi szabályozásban, hogy mi a különbség egy foszfátmentes vagy egy hagyományos mosópor között, hogyha ugyanazok a termékdíjak. Jelen pillanatban ez a szabályozás azért nem zöldtermékdíjaz, mert akár egy újrapapírról beszélünk, akár egy hagyományos papírtechnológiáról, akár egy foszfátmentes mosóporról beszélünk, akár egy hagyományos mosóporról, teljesen ugyanazokat a termékdíjakat alkalmazza. Ebből adódik az, hogy ez teljesen buta és rossz szabályozás, ez nem ösztönzi a fogyasztókat arra, hogy környezettudatosabb magatartást folytassanak. Végig lehetne menni az összes olyan technológián, az izzóktól kezdve az összes ilyen konkrét példáig, aminek hulladékkeletkeztető hatása van, hogy mi az, ami kívánatos, mi az, ami nem kívánatos. Ha némi környezettudatosság szorulna a kormányzatba, akkor nyilvánvalóan azt csinálná, hogy amilyen irányba szeretné nyomni a magyar társadalmat, azokat segítené, hogy javuljanak a piacrajutási esélyei, nem terhelné adókkal, a másikat pedig elkezdené esetleg zöldadókkal terhelni. Ez tulajdonképpen ‑ nagyon leegyszerűsítve ‑ ennyi lenne. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)De még van hozzá egy záradék, mégpedig az, hogy a zöldadókat arra találták ki, hogy az ebből beszedett forrásokból próbálja a keletkezett környezeti terheket csökkenteni, illetve a zöld fogyasztói magatartást elősegíteni. Hogyha ezek a források nem jutnak vissza arra a célra, hogy általános fogyasztói magatartásokat alakítsanak át, és lehetőséget teremtsenek arra, hogy egy lényegesen környezettudatosabb, zöldebb gondolkodás jöjjön létre a társadalomban, akkor ez tényleg semmi más, mint ahogy az előttem szóló ellenzéki képviselők mondták, ez sima pénzlenyúlás. Ez egy új adó. Tehát költségvetési célokat szolgál ez a rendszer, aminek teljes mértékben zöld fogyasztói magatartást kellene szolgálnia. Ugye, a törvényjavaslat a környezetvédelmi termékdíjról szóló jogszabály nevet kapta, holott szó nincs erről, hogy ez ezt a célt szolgálná. Nyilvánvalóan államtitkár úr megérti, ha én magam azért némi iróniával vagyok az ilyenekkel kapcsolatban, hiszen gyakorlatilag a fél világ rajtunk röhögött a napelemadóval kapcsolatban vagy a hőszivattyúk zöldadóztatásával kapcsolatban, mert környezetvédelmi termékdíjat rakni azokra a termékekre, amiknek az elterjesztése lenne kívánatos környezet- és természetvédelmi szempontból, hát nyilvánvalóan olyan, amit a civilizált világ jelentős része némi megmosolygással fogad. (16.00)A termékdíjrendszernek a teljes átalakítására lenne szükség, ennek a teljes jogszabálynak a felülvizsgálatára, és el kellene azt érni, hogy mindazon termékek, fogyasztási termékek, amelyek bármilyen környezeti terhet jelentenek, amelyeknek a kezelése pluszterheket ró a társadalomra, pluszkiadásokat jelent, azokon legyen sokkal nagyobb mértékű termékdíj, míg azok, amelyeknek a fogyasztását szeretnénk, hogy növekedjen, azokon viszont lehetőség szerint ne legyen semmi ilyesmi.Az az érdekes, hogy semmi köze nincs a környezet- és természetvédelemhez, de hallottam a rádióban, hogy valamelyik miniszter a kormányukból arról nyilatkozott, hogy az elektromos autók elterjedését akarják majd akár áfacsökkentéssel is segíteni a magyar társadalomban. Érdekes módon az áfacsökkentést mint környezetvédelmi eszközt, hogy egy kibocsátás tekintetében kedvezőbb technológiára álljanak át, az áfát akarják erre használni, miközben a környezetvédelmi termékdíjat meg nem akarják arra használni, amire való. Tehát ez az, ami azt mutatja, hogy gyakorlatilag nem értik azt a rendszert, hogy ezt mire találták ki.Nyilvánvalóan a teljes átalakítás során felül kellene bírálni azt, hogy mindazokat a technológiákat hogyan lehet segíteni, hogy piacra jussanak, ezzel kapcsolatban Szél Bernadett képviselőtársam éppen nemrégen nyújtott be módosító indítványt azért, hogy a napelemeket és hőszivattyúkat sújtó termékadókat meg lehessen szüntetni. A Fenntartható fejlődés bizottsága elé került tárgysorozatba vételre ez a tervezet, nyilvánvalóan a kormánypárti többség lesöpörte, hogy erre nincs szükség. Akkor azt mondta Szél Bernadett képviselőtársam, hogy na jó, hogyha erre nincs szükség, akkor legalább csináljuk azt, hogy a nagy környezeti teherrel járó, atomhulladékkal járó, kezelési költségekkel járó, atomreaktorral kapcsolatos költségekre akkor tegyünk termékdíjat. Arra is azt mondták, hogy nincs rá szükség.Tehát gyakorlatilag a Fidesz magatartása azt mutatja, hogy ami környezetterhelő, ami nagy kockázatot jelent, azt segítsük, ami pedig kellene, hogy a fogyasztói társadalomban minél jobban, szélesebb körben eljusson az emberekhez, a megújuló energiaforrások használatát segítse, azokat pedig próbáljuk meggátolni termékdíjjal, tehát hozzuk piaci hátrányba.Az a fő gond ezzel, hogy ezeknek a piaci hátrányoknak a leküzdését semmilyen formában nem segíti. Hogyha egy újrapapírnak a technológiájával figyelembe vesszük a begyűjtési, feldolgozási költségeknek a többletét, akkor nyilvánvalóan azt mondhatjuk, hogy ezeknek az előállítása valami többletköltséget jelent a hagyományos papírral szemben. Hogyha emiatt a boltban az egyiket drágábban adják, a másikat olcsóbban, és azonos termékdíjat tesznek rá, akkor soha az életben nem fogja a fogyasztó azt választani, ami a környezetbarátabb megoldás lenne. Ilyenkor jöhetne a termékdíj, és ezt kellene szolgálnia ennek a szabályozásnak.Itt van előttünk ez a tényleg nyúlfarknyi kis módosítás és pontosítás, amiről simán azt gondolná az ember, hogy nem kell róla mit vitázni, de definiálja az irodai papírt. Anélkül, hogy megkülönböztetné, hogy az a papír hogyan lett előállítva, milyen környezeti teherrel, mit lehet még vele utána csinálni; gyakorlatilag ennek nincs környezetvédelmi vonatkozása. Ez egy újabb pénzlenyúlása az államnak, hogy lehetőség szerint olyan helyeken is szedjen be adót, ahol még idáig nem szedett, és most kitalálja, hogy de jó lenne minél több dolgot megadóztatni.Tehát összességében szemléletileg ezzel a termékdíjakról szóló módosítással nem tudunk egyetérteni, magával a jogszabállyal sem tudunk egyetérteni. Azzal, hogy ez évtől a napelemeket és a hőszivattyúkat sújtó termékdíjrendszer van, azzal meg főleg nagyon-nagyon nem tudunk, és azt gondoljuk, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy jó része szöges ellentétben van azzal, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr többször hangoztat a parlamentben.Államtitkár urat most először kérem meg a mai nap folyamán nagy tisztelettel, hogy ha van módja, akkor úgy válaszoljon már, legyen szíves, hogy tudjak még reagálni, mert hogyha valamit mond, akkor utána nehezebben tudok esetleg választ adni, mert itt jó néhány olyan felvetés van, amiben merülhetnek fel szakmai kérdések, amelyekre szívesen adok még választ. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
  • V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosítása most lehetőséget ad arra valóban, hogy beszéljünk a törvényről is, hogy mi a célja, mert mindenki, ha meghallja, hogy környezetvédelmi termékdíj, akkor természetesen nem megkérdőjelezve a környezet ügye iránti elkötelezettségét, de mindenfélét belegondol, amit a természet megóvása szerinte szükségessé tesz.Amikor ezt a törvényt megalkották, akkor a preambulumban az volt, hogy hozzájáruljon a környezetszennyezés megelőzéséhez, csökkentéséhez, de az is, hogy pénzügyi forrásokat teremtsen, segítse az európai uniós hulladékgazdálkodási szabályozás által hazánk, illetve a piaci szereplők részére meghatározott környezetvédelmi előírások teljesítését.Nem szeretném megkerülni azt az elemet, amelyet többen is említettek, Heringes Anita képviselő asszony is például, hogy a töredékét fordítjuk a befolyt környezetvédelmi termékdíjnak a hulladékok újrahasznosítására, viszont merészelem azt mondani, hogy ahogy önök tágan értelmezik a környezetvédelmi termékdíjat, én is hadd értelmezzem tágan ennek a keretnek a felhasználását, mert azt határozottan állítom, hogy a hatvan-egynéhány milliárd az utolsó fillérig a környezetvédelemre jut. Egyrészt fenntartja az állam magát az intézményrendszerét, de ha megnézzük azt a támogatást, amely az európai uniós források révén felhasználható, és amelyhez hazai társfinanszírozást is kell biztosítani, akkor egészen biztosan így van. Hiszen magánál a környezeti és energiahatékonysági operatív programnál 300 milliárd van erre a célra, energiahatékonyságra, illetve megújuló energiákra; de amúgy a gazdaságfejlesztési innovációs operatív program hitelkeretet biztosít, 70 milliárd forintos nagyságrendben támogatást biztosít; a vidékfejlesztési programnak mintegy 100 milliárdja az, amely a megújulók körébe tartozhat, amúgy az egész vidékfejlesztési program egyharmada az, ami a környezetügyet szolgálja.De vegyük szűkebb értelemben véve a környezetvédelmi termékdíjat, amellyel én néha azt gondolom, hogy csupán a neve a baj. Ugyanis ilyen adók, ahogy mondják, zöldadók vannak másutt is. Nyugat-Európában is szednek a termékek iránt, ott licencdíjnak hívják ezt, és azt a célt szolgálja, hogy amikor egy termék hulladékká válik, akkor azt újra tudják hasznosítani, ezért civil koordináló szervezetek szedik ezt a licencdíjat; de van egyébként hasonló díj, hogy ne csak Nyugat-Európát említsem, hanem mondjuk, Csehországot, és hogy rátérjek erre a szimbolikus elemre, a napelemre, ott például 0,34 euró, közel annyi, mint Magyarországon a termékdíj. Tehát még egyszer azt mondom, hogy másutt is van, például Csehországban is a napelemre termékdíj. Azért, mert az idevonatkozó európai uniós jogszabály, az elektromos és elektronikus berendezésekről szóló irányelv pontosan meghatározza, hogy az ebben a termékkörben lévő termékeket, amelybe éppúgy beletartoznak a szórakoztató elektronikai cikkek, mint a napelem, milyen mértékben kell gyűjtenie az országnak, milyen mértékben újrahasznosítani, mégpedig az adott évben éppen kereskedelmi forgalomba kerülőhöz is és a hulladékká válthoz képest is. Ezek a hasznosítási arányok egyre magasabbak, és függetlenül attól, hogy az a termék az életciklusa folytán mi célt szolgált, ezt gyűjteni kell, hasznosítani, ami pénzbe kerül.A kérdés az, hogy ezt ki fizesse meg. Az fizesse-e meg, akinek a házára felrakták ezt az elemet, vagy az is megfizesse adóból, akinek nem. Az is fizessen a hőszivattyú után, akinek soha nem lesz ilyen korszerű fűtése, és nem feltétlenül a közép- vagy az alsó kategóriába tartozó emberek, vagy mindenki megfizesse. Tehát el kell ezt dönteni. A másik dolog, hogy mikor kell ezt fizetni. Természetesen akkor, amikor forgalomba hozzák a terméket, mert amikor ezt kivonják a használati körből, akkor már utolérhetetlen a gyártó, mert ezt a felelősséget egyébként az európai uniós jogszabály a gyártóra adja, és ezt veszi át nálunk a törvényben a magyar állam. Ezért értelmetlen dolog idehozni az atomerőművet, mert ott egyértelmű az állami felelősség, és a magyar állam meglesz 30, 50 meg 100 év múlva is, ellentétben egy forprofit szektorban lévő szereplővel.Miért vetünk ki adót ilyen-olyan célból, ki kellene ezeket venni, mondják önök. De van egy rakás olyan termék, amely használható ilyen meg olyan területen is. Példát mondok. A hibrid autónak a savas akkumulátora az bizony termékdíjköteles termék. Ha ugyanazt az akkumulátort berakom egy benzines vagy egy gázolajos kocsiba, akkor káros, ha a másikban van, akkor nem? Ezt a boltban meg kellene kérdezni? Vagy a villanyautónak a gumiabroncsa, akkor nem fizetünk rá, hogyha az éppen villanyautón van, de akkor fizetünk rá, hogyha az másutt?(16.10)A geotermikus energiánál hasznosítható búvárszivattyú, ugyanaz a típus adott esetben éppúgy használható egy ásványvíz-palackozó üzemet kiszolgáló kútnál is, vagy éppen szennyvíz továbbításánál, vagy egy másik helyen. Tehát nem lehet ezt elkülöníteni, elkezdhetnénk csipegetni ezeket az elemeket, de nem lenne egy koherens rendszer.Tehát arra kérem képviselő urat és azokat, akik ebben fölszólaltak, hogy ezt a fajta logikát is tessenek befogadni, itt nem valamiféle gonoszkodásról van szó. Tehát még egyszer is azt mondom, hogy ha csak ezt használnánk fel arra, hogy elterjesszük a megújulókat, akkor ez hatástalan lenne. Ez olyan kicsi nagyságrend, 2 százalék például egy napelemnél, 5 százalék magán az anyagon, de azt be is kell építeni, tehát egy beruházásnál ez jelentéktelen nagyságrend, és szinte kivétel nélkül állami, illetve európai uniós támogatás jár hozzá, és ez az az elem, amivel mi ösztönözzük több százmilliárd forintos nagyságrendben, még egyszer is azt mondom.A törvényjavaslat valóban itt most csak ésszerűsítéseket vezet be, pontosításokat, és itt elfogadom azokat a kritikákat, hogy nem szabadna, hogy gyakran módosítsunk egy jogszabályt, de azért akár a vidékfejlesztés területén levő jogszabályalkotást is ideemlítem, mert módomban van azt végigkövetni. Nagyon sokszor ugyanazok a szakmai szervezetek, akikhez kiküldtük az adott jogszabályt és jóváhagyták, ők javasolták a hatálybalépése után két hónappal, hogy ez meg az kimaradt. Olyan hihetetlen nagy ismeretanyagot kellene felhalmozni a jogszabályalkotónak, ami, azt kell hogy mondjam, részletkérdésekre nem terjedhet ki. Heringes Anita fölhasználta ezt az alkalmat, hogy ideemlítse a szappanadót, ha már egyszer napadó is van. Azt is többször elmondtuk, hogy 1 forintot emelt körülbelül ez egy szappan árán. Képviselő úr említette azt, hogy milyen módon szorgalmazzuk a környezetbarát termékeket, például a környezetbarát védjeggyel is. Maga az irodai papír azért került be ebbe a körbe, hogy ne nyomtassák ki, például ne legyen annyi papír, mint épp itt most előttem; ne nyomtassák ki az emberek lehetőleg az elektronikus úton továbbított információt, tehát próbáljuk ily módon is környezettudatosságra szorítani a vásárlókat.Mindezeket követően természetesen még a végén összefoglalom, de képviselő úr kérésének megfelelően örülök, hogy ezt a néhány gondolatot elmondhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úr, én abszolút megértem, amit államtitkár úr mond, hogy hogyan lehet ösztönözni ezeknek a megújuló energiát termelő berendezéseknek az elterjedését. Önmagában az, hogy egy akkumulátort milyen autóban használunk fel, elektromosban, hibrid autóban vagy rendes benzines autóban, az nem változtat azon, hogy mennyire környezetkárosító, ez tény és való. Azonban az ösztönzés pont arról szól, hogy bizonyos termékeket, habár egyébként a törvény hatálya alá esnének, de mivel azok önmagukban környezetvédelmi célt szolgálnak, ezért kivételként állítjuk a törvénybe, és ezáltal is kedvezőbbé vagy vonzóbbá tesszük az elterjedésüket. Ugyanez igaz lehetne akár az áfatartalom csökkentésére vagy más olyan adókedvezményekre, vagy egyéb kedvezményekre, amelyek tovább ösztönöznék az elterjedésüket. Mert valóban, hulladékként ugyanazt a kezelést igényli, mint egy rendes benzines vagy gázolajos üzemű autóból származó akkumulátor, ha ugyanolyan típusú akkumulátorról van szó, de a cél, amelynek érdekében felhasználják, mégiscsak igényel bizonyos különbségtételt. Ha több hasznot hajt azáltal, hogy egy elektromos autóban üzemel, és mondjuk, ezáltal csökkenti a nagyvárosi levegőszennyezést, akkor érdemes megfontolni azt, hogy ezáltal kivegyük a termékdíjtörvény hatálya alól; és ugyan a hulladékkezelés által ugyanazt az eljárást igényli, mint egy más típusú hulladék, de mégis azt mondjuk, hogy ennyivel a kormány vagy a központi költségvetés hozzájárul ahhoz, hogy jobban, könnyebben elterjedjenek akár az elektromos autók, akár a napelemek, akár a hibrid autók, vagy bármilyen más, a környezet védelmét is szolgáló eszközről legyen szó. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kértem szót, mert itt újra vissza kell utaljunk a költségvetést megalapozó törvények vitájára, ahol ugyanúgy többször elmondtuk, hogy most bejön egyfajta új adó, ami a köznyelvbe úgy ment át, mint szappanadó, samponadó vagy éppen napelemadó. Értem államtitkár úrnak azt a fajta hozzáállását, illetve magyarázatát, hogy hiszen csak egy forinttal emeltük, hiszen csak 2 százalék ez a napelem tekintetében, én mégis azt mondom, ez 2 százalékkal több meg 1 forinttal több, mint amennyi eddig volt. Ha azt is figyelembe vesszük és pusztán költségvetési szempontból figyelem, nem pedig olyan szakmai és mélyen szakmai indokok alapján, mint ahogyan önök ezt eddig elmondták, akkor is azt kell lássuk, hogy azért ennek a negyedét sem költik arra. Volt nekem egy vitám ebben az önök egyik képviselőjével, ahol megkérdeztem, hogy kiválóak ezek a célok, amelyeket elmond, és nyilvánvalóan nincs olyan, aki ezzel ne tudna egyetérteni, hogy a hulladékkezelés a jövő záloga, a vízbázisok védelmétől elkezdve a saját élőkörnyezetünk megóvásáig, ez nyilvánvalóan mindannyiunknak egy kiemelt célja kell legyen, akkor miért csak az egynegyedét költik valójában a hulladékkezelési eljárásokra.Látom azt és érzem azt, hogy ugyanabban a vitában vagyunk, mint amiben az előző törvény kapcsán, hogy korábban meghozzuk a forrásokra vonatkozó jogszabályokat, és már kivetjük ezt a fajta adót, majd később ezt próbáljuk megtölteni tartalommal. Az előző nem annyira sikerült, hiszen sikerült lefordítani egy európai uniós jogszabályt szinte tükörfordításban. Ez a mostani, úgy gondolom, hogy még ennél is kevesebb, mert még mindig nem kapunk arra magyarázatot, hogy ennek a kivetett adónak mi történik a fennmaradó háromnegyedével, usque 45 milliárd forinttal azon kívül, hogy ezt besöpri a költségvetés, majd onnan nem tudjuk, hogy mi történik vele, mit támogat, támogatja-e azokat a célokat, amelyeket, úgy gondolom, hogy ez a törvény, illetve a természetvédelmi célok ebben mindenféleképpen alátámasztanának.Amit viszont látunk, hogy van egy átgondo­latlanság, van egy 45 milliárdos nem megmagyarázott költségteher, és amit még ebben látunk, hogy azért közben meg elhalad mellettünk az élet. Örülök annak, ha a parlamentben már olyan mély szakmai viták is vannak ‑ és most elnézést kérek mindenkitől, nem cinikusan akarom mondani ‑, hogy melyik autóban milyen lítiumos akkumulátor van; ezek szakmai viták, amelyekről úgy gondolom, nem baj, ha a politikai döntéshozó testület tud róla, de ha nem erről folyik itt a parlamentben a vita, az nem baj. Viszont ha emellett úgy megy el mellettünk a világ, hogy majd’ tíz évig tartott megépíteni regionális hulladéklerakó telepeket, amelyek közel három-négy év alatt szinte azonnal megtelnek, az újrahasznosítás területén nem lépünk akkorákat előre, mint amekkorát tőlünk megkövetel ez a fajta kihí­vás… ‑ mindig azt a példát szoktuk elmondani, hogy ha korábban, 15-20 évvel ezelőtt valaki elment vásárolni, akkor azokból a csomagolóanyagokból, amit hazavitt, mennyi kommu­nális hulladék keletkezett. Ha elmegy valaki vásárolni és ugyanazokat a termékeket megveszi, mennyivel több, akár köbméterében, akár szennyezésében, minden másban mennyivel több hulladék keletkezik!Úgy gondolom, hogy ha ezekből a termékekből mindenáron a kormány be akar szedni adót, akkor úgy gondolom, hogy van ott még olyan lemaradás akár azokhoz az európai uniós országokhoz képest is, amelyekre hivatkozott államtitkár úr, no pláne, nyugatabbra eső európai uniós országoknál, ahol, úgy gondoljuk, lenne merre elindulni ebben a tekintetben az újrahasznosítás, a hulladékkezelés vagy éppen ezeknek a helyzeteknek a kezelése kapcsán.(16.20)Persze furcsa dolog a rezsicsökkentés jegyében megkapni egy újabb adót. Engedjék meg, hogy egy pillanatra a rezsicsökkentés kapcsán egy félreértésre visszatérjek egy másik napirendhez egy mondat erejéig, elnök úr. Olvastam a Fidesz közleményét, valószínűleg félreértették, amit mi a kéményseprésről mondtunk. Mi azt mondtuk, hogy mi azt támogatjuk, hogy ez legyen ingyenes. Azt nem támogatjuk, hogy önök államosítsák, mert a végén még az lesz belőle, mint az oktatással és a kórházakkal, hogy nem fog az jobban működni ezektől. Azt gondolom, hogy itt is a rezsicsökkentés jegyében kapott új adó, amelynek a háromnegyede nem tudjuk, mire megy el, nem támogatható még akkor sem, ha kiszélesítik ennek a körét. Úgy gondolom, valójában arról kellene itt vitatkozni, hogy van-e olyan stratégia, van-e olyan, az országot lefedő elképzelés, van-e olyan, az ország jövőjét 5-10-15 évre legalább középtávon átfogó elképzelés, amely arra vonatkozik, hogy ezeket az összegeket most be kell szedni. A világ errefelé halad, a világ nagyobbik része errefelé halad, az informatikai hulladékoktól a veszélyes hulladékokon keresztül azoknak a kezeléséig, amelyekről pillanatnyilag itt most egy nagyon mély szakmai vita folyik, és hogy azokat milyen ütemben kívánjuk és hol megvalósítani. Úgy gondolom, hogy ez a parlamentre tartozik. Örülök annak is, ha az akkumulátorok minőségéről is vitatkozunk egy kicsit, de mégis talán ez a fajta stratégiai gondolkodás meg kellene hogy legyen. Megint azt látjuk, mint az előbb, volt a költségvetést megalapozó törvény, ahol önök megszavazták, hogy ezt a pénzt be kell szedni, ez ahhoz kell, hogy egyensúlyban maradjon a mai magyar költségvetés, a 2015. évi magyar költségvetés. Ezt majd meglátjuk, hogy ettől egyensúlyban marad-e. Most megpróbálják megtölteni valamilyen tartalommal, amit mi nagyon nehezen tudunk támogatni azért, mert nem látjuk, hogy hova vezet. A pénzt már beszedik, de még nem tudják, hogy mit akarnak belőle pontosan csinálni. Ezért nem fogjuk mi ezt támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Külön köszönöm államtitkár úrnak, hogy részt vesz a vitában, és tudunk párbeszédet folytatni. Azt gondolom, az, hogy az 1. § (1) bekezdése b) pontjának hatodik szava milyen lesz, azt majd a részletes vitában lefolytatjuk, viszont nekem, ha nem tartok fel ezzel nagyon senkit, akkor igenis szükségem van arra, hogy ideológiailag értsem azt, mit is szeretne a Fidesz.Az LMP-nek van egy jövőképe, hogy hogyan kéne kinéznie az országnak. A Fideszéről nagyon keveset tudunk. Azt látjuk, hogy megy különböző utakon, az egyik úttal egyet lehet érteni, a másik úttal nem lehet egyetérteni, de hogy mi a víziója az ország jövőjéről, arról nagyon keveset tudhattunk meg. Ez nyilvánvalóan azért fontos ebben a témában, mert ha arról folytatunk szakmai párbeszédet, hogy mit jelent az, hogy zöldadó, mit jelent az, hogy környezetvédelmi termékdíj, és ha azt mondja államtitkár úr, hogy márpedig környezetvédelemre lett fordítva, akkor nyugodtan definiálni kell azt is, hogy mi a környezetvédelem, és hogy valóban arra lett-e fordítva. Mert ha ezeknek a tevékenységeknek és pénzfelhasználásoknak jó része egyszerű csővégi pénzfelhasználás ‑ tehát van egy kémény, jön ki a korom, fulladnak tőle az emberek, és nem azt csinálom, hogy megszüntetem, hogy ne jöjjön ki korom, hanem ráteszek először egy ilyen szűrőt, utána még egy szűrőt, azoknak az előállítását… ‑, ez mind csővégi dolog, csakúgy, mint a hulladékelhelyezés.Kepli képviselőtársam már belement egy picit ebbe szakmailag, hogy nyilvánvalóan a hulladékkeletkezés megelőzése lenne a jó, utána az anyagában történő újrahasznosítás, és akkor itt jön az, hogy mi a Fidesz víziója erről, hogy képzeli el a termékdíj rendszerét, a magyar hulladékot teremtő különböző anyagok jövőjét. Van-e, mondjuk, ilyen víziója, valaki beszél-e arról a Fideszben, hogy a visszaváltható­üveg-rendszert kellene visszahozni? Van erre európai példa, meg lehet csinálni, a PET-palackokat ki kell vonni. Itt a szemünk láttára történt az elmúlt tizenöt évben, amikor folyt a csapból a víz, egészséges, jó víz volt, utána meg átszoktatták a társadalmat arra, hogy palackból kell venni a vizet, de minden mást is PET-palackból kell venni. Van-e arra egy vízió, hogy mi lesz ezzel, hogyan fogják ezt kezelni? Azt tudom, hogy az LMP-nek mi a víziója, mert tudom, hogy milyen jól nézne ki a tejesüvegünk is, hogy merre mennénk, de nem látom a Fideszét. És miután nem látom a víziót, nem tudom, mit akar szolgálni ez a jogszabály. Ha az a víziója a Fidesznek, hogy milyen jó a sok PET-palack, meg a Tetra Pak a tuti, mert az még nagyon jó lehet, akkor nyilvánvalóan jó ez a szabályozás. De az, amit mi gondolunk Magyarország jövőjéről, hogy hogyan nézzen ki, mondjuk, a fogyasztás, meg a fogyasztói szokások miként alakuljanak, akkor mi azt gondoljuk, hogy nem az a környezetvédelem, amikor feltettük a kéményre a szűrőt, hanem az, ha megelőzzük ezeknek a keletkezését. Akár hulladékról beszélünk, akár energiáról, akár másról, mindenütt ez a szemlélet van, hogy hogyan lehet megelőzni azt, hogy ezek a problémák keletkezzenek. Nem arról akarok államtitkár úrral vitázni, hogy milyen forrásból és hogyan kezeljünk majd létrejött környezeti terheket, hanem abban lenne jó, ha egyetértenénk, hogy hogyan előzzük meg ezeket a terheket, hogy ne kelljen a kezelésre forrást biztosítani, ne kelljen a társadalomra átruházni ennek a költségeit, és így tovább.Ha most, jelen pillanatban ezen költségek felhasználása vagy a bevételek felhasználása nem a megelőzést szolgálja, akkor az semmi mást nem csinál, mint egy ilyen kis lelkiismereti tapaszt ad, hogy tulajdonképpen a környezetvédelmet szolgáltuk azzal, hogy tettünk rá egy termékdíjat, de nem segítette ezt a rendszert, nem segítette azt, hogy létrejöjjön egy olyan, hogy márpedig visszaválthatóüveg-rendszerben forgalmazzák Magyarországon az üdítőitalokat; hogy a Tetra Pakot, amelyet gyakorlatilag alig-alig lehet jól újrahasznosítani, illetve nagyon bonyolult technológiával, kivonjuk a forgalomból, és megpróbáljuk mással helyettesíteni; az, hogy a PET-palackokkal mi legyen. Tehát ennek a vízióját kellene hogy segítse ez. És az, hogy a világ bonyolult, meg már megörökölték a sok bajt, és biztos a nyolc év alatt csinálták az MSZP-sek a sok baj jelentős részét, ezt már azért nem tudom elfogadni, mert gyakorlatilag az elmúlt öt évben is megvolt arra az esély, és ezzel a termékdíj-szabályozással, amely önökhöz kötődik, meg lett volna az, hogy ezt a víziót szolgálja. Gyakorlatilag bármit meg lehet csinálni az országban. A magyar társadalom nagyon nagy felhatalmazással megadta önöknek erre a lehetőséget. Jogszabályi háttér, mit engedek, mit tiltok, adópolitika, és itt van a termékdíjakról szó, hogy mi az, amit adóztatni fogok, és mondjuk, támogatáspolitika, hogy mit akarok segíteni. Igenis az az irány, hogy minden egyes háztartásba kerüljön napelem vagy hőszivattyú, mert ez lenne a cél, hogy a társadalmat összezárjuk, ne nagyon szegények legyenek és nagyon gazdagok, hanem egy erős polgárságot építsünk ki. Korábban, az első Orbán-kabinet idején ez egy kimondott célja volt a Fidesznek, amit a második Orbán-kabinettől már kevesebbet hallunk, hogy mi lesz a polgársággal és mi lesz a középréteggel. Ez azért probléma, mert nyilvánvalóan az államtitkár úr tisztában van ezzel gyakorlott politikusként, hogy mindenre lehet példát hozni, és mindennek az ellenkezőjére is lehet. Csehország említése azért mókás, mert tud másik EU-s országot, ahol van ilyen? Én nem tudok másikat, de lehet, hogy van. Kerestem a Google-ban, hogy mi van, semmi más ilyet nem tudok. Mindenütt másképp alkalmazzák ezt, és ebből adódóan kicsit ilyen furcsa ez a minta. Ugyanígy felmerül az, hogy tetszett volt mondani a hulladékok újrahasznosításának rendszerét, hogy milyen jó lenne, ha azt ösztönöznénk, hogy ne keletkezzen akár a kéretlen, megelőzhető csomagolóanyagokkal. Az Eurostat adatai szerint 2012-ben is csökkent Magyarországon az újrahasznosítás mértéke, 2013-ban is, és 2014-ben már azzal az adattal van kiegészülve, hogy az európai uniós kötelezettségvállalás 2016-os szintjét Magyarország nem fogja tudni teljesíteni. Nyilvánvalóan itt ezek a termékdíjas-szabályozások hatással vannak erre. Ha a termékdíjat lényegesen nagyobb mértékben, lényegesen több pénzzel és nagyobb terhekkel megpróbálnám azokra a termékekre tenni, amelyek nemkívánatosak a magyar fogyasztásban és fogyasztói kultúrában, amelyek a sok újra nem használható hulladékot hozzák létre, akkor más lenne a háttér. Azért nagyon fontos ez a kérdés, mert valahol valaki mindig megfizeti ezeket. Ott, ahol lakom, és pont most a képviselőtársam is itt van, kétpói hulladéklerakónak hívják azt a különböző EU-s forrásokból épült hatalmas lerakót, amihez nagyon sok európai vagy nagyon sok magyarországi példa van, a tipikus példái annak, hogy milyen hihetetlen pénzekbe kerül, milyen elképesztő közforrásokat és közpénzt kell felhasználni arra, hogy olyan rendszereket hozzanak létre, amelyek utána egyébként tetézik a bajt. Az összes ilyen, ahol már létre kell hozni, gyakorlatilag úgy, ahogy elmondta államtitkár úr is, csak egy újabb és újabb problémát fog generálni. Azért fontos az, hogy ez a termékdíj jó legyen, azért kellene az, hogy ezt az egyoldalas szabályozást nyugodtan vonja vissza a kormány, és az egészet gondoljuk újra, és terjessze be nyugodtan a kormány. Nem az kell, hogy ellenzéki előterjesztésben jöjjön ide. Csak gondolja újra, hogy mik azok a termékek, amelyek olyan mennyiségű hulladékot keletkeztetnek, amik majd újabb közpénzfelhasználással, nagyon-nagyon költségesen lesznek kezelhetőek. Ezt nem kezeli ez a jogszabály, és ez nem segíti azt, hogy a környezettudatosabb fogyasztói magatartás megerősödjön Magyarországon.Sokkal súlyosabb zöldadóterhekre lenne szükség a környezetet erőteljesen terhelő termékek esetében, és a teljes elhagyásra lenne szükség azoknál, amelyek fogyasztását elő szeretném segíteni. Ha az államtitkár úr úgy képzeli el a magyar jövőt, hogy lehetőség szerint minél nagyobb arányban használjanak az emberek újrapapírt, minél nagyobb arányban üveg- és visszaváltható flakonból fogyasszanak, és még sorolhatnám a példákat, vagy a magyar társadalom minél nagyobb része juthasson hozzá a napelemhez, hőszivattyúhoz, akkor ezeket nem szabad adóztatni, viszont súlyos adókkal kell illetni azokat, amelyek ezzel ellentétes piaci helyzetben vannak, és esetleg lépéselőnyben vannak ezekkel szemben.(16.30)Ennek a szabályozásnak ezt kellene szolgálni. Jelen gyakorlatban ellentétes a szabályozás, és nyilvánvalóan ezért nem érezzük ezt támogathatónak. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
  • BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyrészt nagyon felemelő részt venni ebben a vitában vagy hallgatni ezt a vitát, mert minden megszólaló képviselőtársam arról az elkötelezettségről ad hangot és tanúságot ad róla, ami azt jelenti, hogy fontos számára a környezet állapotának megóvása és a környezetkímélő berendezések, termékek elterjedése. Ugyanakkor folyamatosan azt érzem, hogy nem értjük egymást, és hogy elbeszélünk egymás mellett. Egyre inkább látom, hogy igaz államtitkár úrnak az a megjegyzése, hogy az elnevezésben lehet a hiba; tehát hogy környezetvédelmi termékdíjról beszélünk, merthogy ez az elnevezés, ahogy a termékre irányítja a fókuszt, az életciklus elejére koncentrál, ugyanakkor a szabályozás az életciklus végét szabályozza. Tehát a hulladékkezelésről, illetve a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékokkal történő hulladékgazdálkodásról, -hasznosításról beszél. Tehát én azt érzékelem, hogy olyan dolgokat is várnak képviselőtársaim ettől a javaslattól vagy ettől a törvénytől, ami nincs benne. Ezért gondolom azt, amit államtitkár úr mondott, hogy az elnevezésben hiba lehet. Valóban, itt realitássá válik, hiszen a vitában is olyan sok kérdés merül föl, ami persze kapcsolódik a témához, hiszen a környezetvédelemhez, környezetkíméléshez sok minden kapcsolódik, csak nem ebben a törvényben van szabályozva. Köszönöm szépen.
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kicsit úgy érzem, mintha a Fidesz egy kicsit a múltban, az LMP meg egy kicsit a jövőben élne itt a környezetvédelemmel kapcsolatos dolgok terén, és valójában a döntéseket a jelenben kell meghozni. Az egyik oldalon a csővégi technológiák, a másik oldalon a sokszor ma még vagy megfizethetetlen, vagy valami módon nem megfelelő mértékben felhasználható, akár megújuló energia, akár más olyan technológiák, amelyek még ki sem fejlődtek olyan szinten a mai nappal vagy a mai napig, hogy ezeket ilyen mértékben fel lehetne használni. A kettő egymással nem szögesen ellentétes, hanem a kettővel együtt kell itt a jelenben élnünk, és a döntéseket úgy kell meghoznunk, hogy mind az elmúlt évtizedekben felhalmozódott környezeti kár felszámolása elsőrendű cél legyen, mind pedig az, hogy a jövőben minél inkább, ahogy itt Sallai képviselőtársam elmondta, megpróbáljuk kiváltani a keletkező hulladékokat, hogy egyáltalán ne is keletkezzenek, illetve ez nyilván célként, elméleti célként meghatározható, de a valóságban ilyen soha nem lesz. Egy fogyasztói társadalomban élünk, ennek az összes hátrányával együtt. Hulladékok mindig keletkezni fognak, veszélyes hulladékok is, sajnos úgy tűnik, hogy egyre nagyobb arányban, de meg kell próbálni minél nagyobb arányban ezeket kiváltani, és természetesen nem szabad közben megfeledkezni, ahogy mondom, az elmúlt évtizedekben felhalmozódott környezetkárosítás, környezetszennyezés felszámolásáról és a most még napjainkban folyamatosan keletkező hulladékok kezeléséről. Ezért az az út sem egyedül való, hogy mi most itt környezetvédelmi termékdíjjal sújtsuk a keletkező hulladékokat, és abból valóban visszaforgatással az ő hasznosításukat segítsük elő, illetve az az út sem, hogy próbáljuk megelőzni mind a környezetszennyező módon történő energiatermelést, mind pedig a hulladékok keletkezését, hiszen a meg nem termelt energia a legjobb, leghatékonyabb energia, és az a hulladék, ami nem is keletkezett, nyilván annak a legkisebb a környezeti hatása és a legkisebb költségű a kezelése. Úgyhogy ezt együtt kellene szem előtt tartani és a jelenben kellene élni. Köszönöm szépen. (Szilágyi György tapsol.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, így egyszerre két dologra reagálhatok. Kepli képviselőtársamnak mondom, hogy én olyan technológiát nem említettem, ami a jelenben nem áll rendelkezésünkre és nincs meg. Érdekességképpen mondom, hogy például a Hulladék Munkaszövetség a ’90-es évek közepén, vége felé csinált egy olyan versenyt, hogy a meglévő ilyen kólásüvegeknek melyik a legrégebbi gyártása. Még forgalomban voltak akkor, az alján volt mindig az évszám: ’68-as még a ’90-es évek második felében volt forgalomban.Tehát szó nincs arról, hogy ilyen futurisztikus dolgokat táplálnék, hanem arról van szó, hogy a csomagolóipar gyakorlatilag elvitte az egésznek a súlyát. Miért nem lehet ezeken javítani? Környezetbarát újrapapírról beszélek. Tehát messze nem erről van szó, hogy olyanokat mondanék, amiben még a tudomány sehol nem áll. A spanyolviaszt nem kell feltalálni. Meg kell keresni azt, hogy merre szeretnénk menni. Gyakorlatilag üzleti, bizniszérdekek húzódnak a csomagolóipar mögött, erről van szó, ez egy állati nagy biznisz, mert mindent be kell csomagolni. Az a jó, ha lehetőleg többször is be kell csomagolni, és először műanyag tasakba kell tenni, meg még venni kell hozzá egy műanyag zacskót is. Tehát ennek a megszüntetésére lenne szükség.A másik részben pedig Bartos Mónika képviselő asszonynak szerettem volna mondani, hogy kétféleképpen közelíthetjük meg ezt a dolgot. Az egyik megközelítés az, hogy mi ezt rosszul látjuk, ez nem egy zöldadó, ez nem egy környezetvédelmi ösztönző eszköz, mert megközelíthetjük így, mert ezt a célt nem tudja szolgálni. Én ezt tudomásul veszem, ha nem ez a célja, és akkor csak rossz az elnevezés, és valójában nem is környezetvédelmi, meg nem is termékekről szól. Viszont akkor a másik cél az, hogy az életciklusból adódó elhelyezési, tárolási, ártalmatlanítási költségeket finanszírozza, az pont a mértékéből adódóan arra meg nem alkalmas, mert annyi pénz meg nem jön be belőle, hogy kezelni lehessen az összes problémát. Tehát két dolgot tehetünk: vagy azt mondjuk, hogy kiegészítő dolgokat teszünk, és azt meg lehet akár áfa vagy bármi más formájában, hogy legyen elég pénz, és akkor csinálunk költségvetési bevételt; vagy azt mondjuk, hogy zöldadót, de akkor viszont arra a célra kell összpontosulnia. Ez jelen pillanatban egyik célnak sem felel meg. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • KEPLI LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. El tudom mondani normál felszólalásban, így is ugyanazt szeretném elmondani, csak reagálni Sallai képviselő úrra, hogy ne maradjon megválaszolatlan.Itt most beszélhetünk a csomagolásokról, mert most egy kicsit áttértünk arra, de hát nyilván termékdíjköteles termék a csomagolás is. A kólásüvegekről beszélt. Szerintem az elég kirívó példa lehet, hogy annyi kört le tud egy kólásüveg futni, hacsak nem valamelyik raktárban pihent évekig, hogy évtizedeken keresztül forgalomban maradjon, hiszen az mind esztétikailag, mind pedig töréstechnikailag szinte kivitelezhetetlen. De most nem is erről beszélünk. Ez kicsit az az egyoldalú látásmód, ami a környezetvédelmet az elmúlt évtizedekben jellemezte. Arról beszélek, hogy attól még, hogy újrahasznosítható vagy újrahasználható üvegcsomagolásba rakjuk egyszer használatos műanyag csomagolás helyett, ott a teljes életciklusát kell szemlélni. Tehát azt kell nézni, hogy azt az üveget vissza kell gyűjteni, azt vissza kell vinni közúton, vasúton vagy bármilyen úton-módon az üzembe, ahol kimossák, fertőtlenítik, tehát ott már vízszennyezés van, akkor utána újra megtöltik, visszaviszik. Ehhez képest, mondjuk, az egyszer használatos palackot legyártják, utána hulladék lesz belőle, amit jó esetben újrahasznosítanak, mert mondjuk, polietilénből van.Tehát ezért találták fel annak idején az életciklus-elemzést, hogy a kettőt össze lehessen hasonlítani, hogy melyiknek nagyobb összességében a környezetterhelése, és ne mondjunk olyat, hogy automatikusan, csak azért, mert az üveg visszavihető, visszaváltható és újrahasznosítható, biztos, hogy az nem környezetterhelő. Ez ugyanolyan, mint a napelem vagy a szélkerék esetében, hogy amikor ott áll és működik, akkor nem bocsát ki füstöt, és ezért nincs környezetterhelése, holott azt valamikor le is kellett gyártani, valamikor majd hulladék lesz és újra kell hasznosítani. Szóval, ne menjünk át ennyire demagógba, ami a környezetvédelmet vagy a környezetterhelést illeti, hanem tényleg mindig maradjunk meg a teljes életciklusos szemléletnél, és akkor tudunk olyan döntéseket hozni, ami évtizedekre valóban pozitív folyamatokat indíthat el a környezetvédelemben. Köszönöm. (Szilágyi György tapsol.)
  • V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyilván csak azokra térek már ki, amiket az előbbi felszólalásomban nem említettem.Dr. Szakács László képviselő úr említi, hogy úgy ment át a köztudatba a termékdíj, mint napadó meg szappan. Nem úgy ment át, a hecckampány során önök vitték így át. Tehát nem úgy ment át természetesen, hanem ráéreztek arra, hogy itt valami szimbolikus dolgot is lehet ebből csinálni. Tehát még egyszer is azt mondom, hogy a gyakorlati terhe, jelentősége ennek töredéke, mint amit ki tetszettek hozni ebből.De inkább a lényegi dologra, hogy rátérjek: azt említi, hogy elment mellettünk a világ.(16.40)Nos, hulladékgazdálkodás tekintetében nem így van. Ha valaki visszatekint csak két évtizedet, akkor azt látja, hogy Magyarország gyakorlatilag valamennyi települése bírt egy, a falu végén lévő kavicsgödörrel, szemétteleppel, ahova aztán leöntözgették egymásra a hulladékot. Nos, ezeknek a felszámolása tulajdonképpen befejeződött oly módon, hogy már tilos, hogy ott legyen, jó részének a rekultivációja jelenleg folyik, és korszerű hulladéklerakók vannak az országban, amelyben nem kettő, hanem tizen-egynéhány évnyi még a szabad kapacitás.Azonban közben elkészültek a korszerű válogatók is, különböző kezelőművek, és kialakult a hulladékgazdálkodásnak egy rendszere, amelynek fontos mérföldköve január 1-je volt. Mégpedig ettől az időponttól Magyarország valamennyi településén elkülönített rendszert kell működtetni a papír, a fém, a műanyag és az üveg vonatkozásában. Mégpedig annyiban tér el a magyar rendszer az Európai Unióban kötelezőtől, hogy nálunk ez alapvetően házhoz menő rendszer, tehát kivételként engedi meg a jogszabály, hogy hulladékgyűjtő szigeteket használjunk. Ezért vagy kialakították ezt most már országszerte, vagy ezekben a hetekben kötik meg a szolgáltatók a szerződéseket az önkormányzatokkal, lepontosítva például a szükségszerűen fennmaradó vagy elhelyezendő gyűjtőszigetek helyét.Magyarország jelenleg a vállalásait tartja ebben a négy hulladékáramban. Egyedül az üveggel van gond, ezt valljuk be, ott nem tudjuk még teljesíteni a ránk kirótt hasznosítási rátát. Ez egyébként némileg meg is határozza, ez az elmúlt évek beruházási sorozata a mozgásterünket, hiszen nyilvánvalóan elkészült a szelektív rendszer, elkészültek a lerakók, amivel a teljes egészében betétdíjas rendszer megvizsgálandó természetesen, nem zárkózunk el egyébként, üveg esetén különösen nem. De az az 1968-as kólásüveg ma a szigorú élelmiszer-biztonsági szabályokat nem bírná ki, mert amit ránézésre amúgy elfogadhatónak vélünk, az egészen biztosan nem az már, a ’70-es években ez megfelelhetett, ma ez nem így van, és valóban el kell végezni azokat a számításokat, hogy érdemes-e üres levegőt szállítani. Tehát nem véletlenül gondolták és dolgozták ki azt, hogy tömörítve szállítják újrafeldolgozásra a hulladékot.Van-e víziónk az ország jövőjéről? Van, de most (Dr. Szakács László: De nem mondjuk el! ‑ Sallai R. Benedek: Csak mi tudjuk! ‑ Derültség.), a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény papírra vonatkozó módosítása kapcsán ezt azért nem vázolnám föl. Természetesen úgy gondoljuk, hogy a hulladékhierarchiát be kell tartani, és az első a megelőzés. Ezt szolgálja egyébként a termékdíjnak az a része, nagyon hatásosan, amelyet például kivetettünk a műanyag táskákra, teljesen visszaszorult. Két-három éve még, ha beálltunk egy pénztárhoz, akkor kéretlenül a pénztárosnő minden negyedik terméknél így a háta mögül egyet leszabva odahajított. Ma ezt nem teszik azért, mert drága, extra adó van ezen a terméken. Ezt szolgálja például a művirágokra kivetett, amely nemcsak esztétikai okokból aggályos a temetőben, hanem hasznosíthatatlan. Tehát a művirágot olyan anyagból készítik és olyan felületkezelést kap, amely után ebből nem lehet már csinálni semmit, hanem véglegesen a lerakóra kerül.Köszönöm Kepli képviselő úr gondolatait. Egyedül azt nehezményezem, hogy a múlt, jelen, jövő hármasából bennünket a múltba pozicionált ‑ hát én remélem, hogy ez a hozzászólás is igazolja, hogy ez a legkevésbé sincs így. Köszönöm a figyelmüket. (Sallai R. Benedek tapsol.)
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására holnap 16 óráig van lehetőség.Most soron következik a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/3752. számon a parlament informatikai hálózatán elérhető. Elsőként megadom a szót újból V. Németh Zsoltnak, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Most a képviselői felszólalások következnek, itt is a vezérszónoki felszólalások. Ennek értelmében Bartos Mónika képviselő asszonynak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Heringes Anitának, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Megadom a szót Kepli Lajosnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Sallai R. Benedeknek, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt szeretettel köszöntöm valamennyiüket ismételt találkozásunk alkalmából, másrészt pedig „a vezérszónoki felszólalások végére értünk” bejelentést is megteszem.Most lenne lehetőség független képviselői felszólalásokra, amennyiben a független képviselőket érdekelné a téma; és innen van lehetőség kétperces felszólalásra is. Pillanatnyilag senkit nem látok, aki élni szeretne ezzel, viszont V. Németh Zsolt államtitkár úr szót kért. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most kettőperces hozzászólások következnek. Sallai R. Benedek képviselő úrnak úgy tudok adni most két percre lehetőséget, hogy hozzászóljon, hogy utána Szakács László rendes felszólalását követően van ismét lehetősége hozzászólásra. (Sallai R. Benedek: Megvárom Szakács László urat. Köszönöm szépen.) Jó, köszönöm szépen. Akkor kétperces hozzászólásra Kepli Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Akkor rendes felszólalásra az MSZP képviselőcsoportjából Szakács László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Sallai R. Benedek képviselő úr, amikor lemegy a kör, akkor van csak lehetőség kettőperces felszólalásra. Most tehát Sallai R. Benedek képviselő úr következik.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalások következnek. Elsőnek Bartos Mónika képviselő asszonynak adok szót. Parancsoljon, képviselő asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kepli Lajos képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Sallai R. Benedek képviselő úr következik kettő percre.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Az az igazság, hogy ha nincs rendes felszólaló, akkor nem tudok adni két percre lehetőséget. Pillanatnyilag rendes felszólalásra tudok adni. Kepli Lajos képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimtól, hogy kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem V. Németh Zsolt államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (V. Németh Zsolt jelzésére:) Igen. Megadom a szót. Parancsoljon!