• B. NAGY LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság 2015. március 12-ei ülésén megtárgyalta az egyes agrártámogatási tárgyú törvények módosításáról szóló T/3412. számú törvényjavaslatot. A bizottsági ülés során a tagok a Mezőgazdasági bizottság kilencpontos tartalmi és technikai jellegű módosító indítványait 22 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül egyhangúlag támogatta. Jelen törvényjavaslat a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosításával bevezeti a befogadó nyilatkozat intézményét olyan támogatások esetében, ahol előzetes részfizetés történik, majd az időszak végén kerül elszámolásra a támogatás az ügyfelekkel. A módosítás biztosítja továbbá, hogy a területalapú támogatások zöldkomponensének alkalmazása során figyelembe vehető ökológiai célterületek körében a támogatást igénylő földhasználó támogatható területével közvetlen határos tájelem is elszámolható legyen a támogatásban. A fentieken túlmenően a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal egységes mezőgazdasági ügyfél-nyilvántartási rendszerének adatszinkronizálásához szükséges még a jelen módosítás.A módosító javaslatról történő állásfoglalás mellett a Törvényalkotási bizottság további módosításra irányuló szándékot fogalmazott meg, amely 23 igen, 6 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett került támogatásra. A bizottság az összegző módosító javaslatot és az összegző jelentést 24 igen és 7 tartózkodás mellett elfogadta. Köszönöm szépen a figyelmüket.
  • SALLAI R. BENEDEK, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: A Fenntartható fejlődés bizottsága összességében két szempontból kívánta megvizsgálni ezt a törvényjavaslatot. Első szempont volt a Kárpát-medence ökológiai állapota, a biológiai sokfélesége megőrzésének esélyei a jogszabályváltozás tükrében. A másik szempont volt a fenntartható fejlődés elvével a társadalmi igazságosság és a fenntartható mezőgazdaság megvalósításának a céljai. A bizottságban zajló vita során két módosító indítványt is tárgyaltunk. Kisebbségi véleményben maradtam a tekintetben, hogy véleményem szerint ez a jogszabály nem tudja azon célokat szolgálni, amelyeket bizottságunk vizsgált.Ennek a legfontosabb része az volt a bizottsági ülésen, ami ott elhangzott, és a házszabály szerint csak azt lehet képviselni a plenárison is, ez egyértelműen az a tendencia, hogy a kárenyhítési támogatásban a százalékos meghatározás és a könnyítések nyilvánvalóan a nagyobb gazdálkodóknak jelentenek érdemi segítséget, és emiatt a módosító indítvány, amit elvetett a bizottság, arra irányult volna, hogy egy degresszív rendszerrel lehetőség legyen arra, hogy a kisebb gazdálkodóknak ‑ akiket a miniszterelnök úr szerint folyamatosan célcsoportnak nevez meg a kormány ‑ akár már kisebb kár esetén is magasabb összegű támogatáshoz lehessen jutniuk. Ezt követően 300 hektárig lehessen a jogszabályban javasolt könnyítést megtenni, és 300 hektár fölött pedig vessük el a kárenyhítési támogatás lehetőségét. Nyilvánvalóan ennek voltak európai uniós szabályozással összefüggő kérdései is, amelyeket ugyan megvizsgáltunk, de ugyanakkor azt szerettük volna, hogy ne a jelenlegi formában menjen át.A másik, hogy a biológiai sokféleség és hazánk természeti örökségének megőrzése érdekében tett törekvés volt a sarkalatos pontja a javaslatnak. Gyakorlatilag az ökológiai célterületek kijelölésével a támogatás olyan pluszjuttatásokhoz juttatja a termelőket, amik nem járnak nekik. A közös agrárpolitikának a szemlélete arról szólt, hogy a kiegészítő 30 százalékos támogatásokat egységes kérelemmel akkor lehessen igénybe venni, hogyha a zöldítések megvalósulnak 15 hektár fölötti gazdálkodók esetében, ami azt jelenti, hogy esetleg a kedvezőtlenebb adottságú területeket vagy a tájgazdálkodási szempontból kisebb hozamot biztosító területeket, az alföldi részeken, mondjuk, a volt folyómedreket, belvízkockázatos területeket ki lehessen vonni ezáltal a termelésből, és lehessen ezt más, extenzívebb haszonszerzésre használni, nádasként, vadélőhelyként, vadgazdálkodási szempontból, és így tovább. Azzal a szabályozással, amit a kormányzat javasolt, ennek a lehetősége nem teremtődik meg, gyakorlatilag meglévő ökológiai célterületeket akar csatolni, tehát nem kívánja a gazdálkodókat rávenni arra, hogy egy ökologikusabb gondolkodással zöldebb gazdálkodást valósítsanak meg, ami véleményem szerint elfogadhatatlan, de ezzel a véleménnyel kisebbségben maradtam. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ez a javaslat gyakorlatilag az európai uniós jogszabályváltozást követő technikai javaslatokat tartalmazza alapvetően. Ezért ezeknek a túlnyomó részével nincs is túlzottan nagy probléma, ezért elsősorban a javaslatnak nem is erről a részéről kívánok beszélni, hanem inkább arról a részéről, ami nincsen benne ebben a javaslatban. Ugyanis azzal a részével kapcsolatban van a mi frakciónknak komoly kifogása, hogy maga az agrártámogatási rendszer a jogszabályváltozások által megteremtett lehetőségekkel nem él Magyarországon. Az egész agrártámogatási rendszerrel, különösen a területalapú támogatási rendszerrel a legnagyobb probléma az, hogy semmilyen különbséget nem tesz aszerint, hogy egy vállalkozás mennyi embert foglalkoztat. Ennek az egész területalapú támogatási rendszernek annak idején az volt a lényege, hogy biztosítsa a megfelelő jövedelemforrást a vidék számára, hogy minél több embert tudjon vidéken helyben jövedelemmel ellátni, és így a vidék megtartó képességéhez minél jobban hozzá tudjon járulni. Mára Magyarországon azt kell látnunk, hogy a falvak kiürültek, nincs munkahely, nincsen jövedelemszerzési lehetőség sem, gyakorlatilag a települések nagy részén egyedül, ahol dolgozni lehet, ahol jövedelmet lehet előállítani, megszerezni, azok a mezőgazdasághoz kötődő, a földterülethez kötődő tevékenységek. Ennek ellenére a falvak nagy részében azt látjuk, hogy a terület néhány családinak nevezett nagygazdálkodó kezében van, ahol alapvetően iparszerű növénytermesztéssel hatalmas haszonra tudnak szert tenni, amiben ezer hektáronként akár három ember foglalkoztatásával a megfelelő tevékenység elvégezhető, és így ezek a családok óriási haszonra tesznek szert az alaptevékenységgel is, és mindehhez még hatalmas területalapú támogatás is társul.Ma így ez a támogatási rendszert azt biztosítja, hogy akinek megvan a megfelelő mezőgazdasági képzettsége, gyakorlata, és megfelelő mennyiségű földet tudott összeszedni, az ezzel a támogatással nemhogy munkahelyeket nem állít elő, nemhogy a vidék életben maradásához nem járul hozzá, hanem maximum ez a támogatás ahhoz járul hozzá, hogy mondjuk, ne háromévente, hanem akár évente is lecserélje a gépjárműparkját, és kétszer mehessen el télen síelni és nyaralni vagy bármilyen javakat megszerezhessen magának, hiszen ilyen nagy jövedelmekre lehet szert tenni, miközben a falvakban meg ott élnek az emberek munka nélkül. Az idén ugye új uniós támogatási ciklus indul el, ami lehetővé tette volna azt, hogy a területalapú támogatásokat foglalkoztatáshoz kössük. Lehetővé tette volna azt, hogy a kisebb családi gazdálkodóknak, a valóban kicsi családi gazdálkodóknak nagyobb területalapú támogatást adjunk, majd a közepes méretűeknek egy átlagos és a kifejezetten nagygazdálkodóknak meg kisebb támogatást adjunk. Hiszen, akik elég nagyok ahhoz, hogy megfelelő mérethatékonysággal megfelelő méretű profitra tegyenek szert, ott teljesen fölösleges, ugye, jövedelemtermelő támogatást adni. Ezzel a lehetőséggel élt például Franciaország, de nem élt Magyarország. Erre a mai napig nem kaptunk magyarázatot, hogy miért is nem. De lehetőség lett volna arra is, hogy bizonyos birtokméret fölött úgy csökkentsük a támogatásokat, hogy a munkabérre költött költséget lehessen ebből a csökkentésből levonni. Ennek is lett volna értelme, mert ebben az esetben azok a mezőgazdasági vállalkozások, azok a gazdaságok, ahol nagyszámú foglalkoztatott van, nem veszítettek volna területalapú támogatást, sőt azzal ösztönöztük volna azokat a gazdálkodókat, akik ma például iparszerű növénytermesztésben ezer hektáronként 3-5 embert foglalkoztatnak, hogy foglalkoztassanak ennél lényegesen több embert, és akkor megtarthatják a támogatásaikat; de Magyarország ezzel sem akart élni. Ezért ebben a vitában is szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy elmondjam, hogy a magyar kormány ezzel hatalmas lehetőséget szalasztott el. Azt kell mondjam, hogy ez nemcsak hiba, hanem bűn is, amit a magyar kormány az uniós agrártámogatási rendszerrel így elkövetett, hiszen továbbra is ahelyett, hogy azon dolgoznánk, hogy vidéken a támogatási rendszer átalakítása következtében is minél több embernek legyen megélhetése, minél több ember tudjon a földből, a mezőgazdaságból rendszeres jövedelemhez jutni, ehelyett azt kell hogy lássuk, hogy ez a magyar kormányt nem érdekelte, és ezt a támogatási rendszert a foglalkoztatás bővítése szempontjából gyakorlatilag változatlanul hagyta.Ezért mondhatnám azt is, hogy ezt a technikai módosítást akár lehetne támogatni, csak maga az egész rendszer úgy rossz, ahogy van, és ezért nem tudunk lelkesedni e miatt a módosító miatt sem önmagában.(23.30)Szeretnénk ezúton is kifejezésre juttatni azt az óhajunkat, hogy az első adandó alkalommal, amikor ehhez a rendszerhez újra hozzá lehet nyúlni, a magyar kormány a vidéken élő emberek megélhetése érdekében nyúljon hozzá. Ha önök ezt nem teszik meg, akkor természetesen, ha nekünk lehetőségünk lesz, ezzel élni fogunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek, hogy beszállok a vitába, csak ezt szeretném rögtön itt az elején megvitatni, megbeszélni a képviselő úrral. Bár nem témája az előterjesztésnek, de úgy hozta szóba, hogy az fontosabb, ami kimaradt belőle, de olyan kérdéseket hozott elő, képviselőtársam, amelyeket a magyar parlament már megvitatott. Igen, vannak közöttünk nézetbeli különbözőségek, és vegyük alapul akkor a területalapú támogatások rendszerét, hiszen ahogy ön mondta, gyakorlatilag a módosító javaslatot akár támogatni is tudnák, hiszen valóban technikai jellegű és az európai jogszabályokat követő technikai változtatásokról van benne szó. Azt is el kell mondani, hogy azért hozzuk a Ház elé, hogy a gazdák ügymeneteit, annak könnyítését tudjuk támogatni. De mi az a döntő különbség, ami önök és miközöttünk vannak a területalapú támogatások bevezetése körüli vitákban? Ön azt mondta, hogy vidéken iparszerű növénytermesztés van, néhány gazda kezében van a föld, ez óriási hasznot termel, és ideérkezik a milliós támogatás a SAPS-ból, közben a falvaink pedig munkanélküliséggel küzdenek. Azt kell mondjam önnek ‑ és ön nyilván felvázolta azt, hogy önök azt szerették volna bevezetni, hogy a SAPS foglalkozásalapú legyen. Igen, csak egyet nem mond el ön: ha azt vezettük volna be, akkor a nagybirtokrendszert helybenhagytuk volna. A kettőnk közötti alapvető ‑ akár azt is mondhatnám - filo­zófiai vagy nézetkülönbözőség az, hogy a mostani magyar kormánynak szilárd elhatározása az, hogy a földbirtok nagyságát 80 százalék kisgazdaságra és 20 százalék nagyüzemre tudjuk módosítani. Nem lehet máshogy, csak úgy, ha a SAPS-támogatással is jelezzük azt, hogy az 1200 hektár fölötti támogatásnál nem kívánunk már semmilyen plusz támogatási forrást odaadni. Ön ezzel joggal veti fel, hogy akkor a foglalkoztatások segítése. Igen, van eszköze a magyar kormánynak a foglalkoztatás elősegítésében, mégpedig az, hogy akár a zöldség-gyümölcs, akár az állattenyésztés ágazatait támogatja külön eszközökkel, mert ezek foglalkoztatásélénkítést segítenek, ezek azt segítik, hogy a vidéken élők tudjanak minél többen munkába menni. És azért igazságosabb ez a SAPS-rendszer, amit a magyar kormány bevezetett, mert ez meg tudja bontani azt a monotonitást, amit a nagybirtokrendszer kialakulása jelentett volna. Nem lenne más eszköze a magyar kormánynak arra, hogy minél több ember földből való megélhetését tudja támogatni, tudja elősegíteni, tudja indukálni, mint az, hogy a SAPS-ban a degressziót vezette be, ami területalapon jelentkezik. Tudom, ez nagy különbség és nagyon fájó dolog is lehet, de én azt hiszem, így el tudunk érni kettő dolgot is: azt, hogy csökkenjen a nagybirtokrendszer, kialakulhasson az a 80-20-as arány, ami szerintünk egészséges, akár ‑ Sallai képviselőtársamra nézve ‑ az ökológiai sokszínűség fenntartása érdekében, és akkor több családot is el tud tartani, sokkal egyenletesebben tudunk a környezettel bánni, és el tudjuk érni azt is külön támogatásokkal, hogy a foglalkoztatást, a vidéken élők megtartását, elősegítését tudjuk segíteni, a vidéki megmaradást. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azzal kezdeném, hogy a bizottsági ülésen, ahol ezt a törvényt vitattuk, ott megint egy nagyon méltatlan jogalkotási folyamatba próbáltak minket, ellenzékieket is belerángatni. Mezőgazdasági módosító indítványként került be az a módosítás, amely aztán jelentősen átírta a tervezetet, amit nem volt módunk egész egyszerűen megismerni. Most már sokadszor kérem arra nagy tisztelettel a kormányt, hogy legyen szíves arra lehetőséget biztosítani a képviselőknek, hogy megismerhessék azt, amit a saját nevük alatt aztán elvárják, hogy megszavazzunk és be legyen nyújtva, főleg, ha nemcsak helyesírási és apróbb pontosításokról van szó, hanem néhány ponton érdemben változtatott az eredeti javaslaton. Ezt rendkívül méltatlannak tartom, és úgy gondolom, a képviselői munka megcsúfolása már sokadszor ez a hozzáállás, ráadásul az előző ciklus vége felé komoly ígéreteket kaptunk még miniszterelnöki szintről is, hogy fog változni ez a hozzáállás, és komolyan fogják venni az ellenzék munkáját is ilyen szempontból.Az pedig egész egyszerűen nem érv számunkra, ami elhangzott a mezőgazdasági bizottsági ülésen, amikor ezt a kritikát elmondtam, hogy ha a TAB-ülést ismernénk, az ottani menetet mi, mezőgazdasági bizottsági képviselők, akkor nem panaszkodnánk. Hát az, hogy a TAB káoszosan működik, és nem illeszkedik szerintem egy normális jogalkotási menetbe, számomra egyáltalán nem érv, ettől még mi a Mezőgazdasági bizottságban, azt hiszem, ugyan­úgy jogosan követeljük a normális munkamenetet.A két módosító indítványomról nagyon röviden, amit benyújtottam a tervezethez. Tudom, hogy az európai uniós jogharmonizációhoz szükséges lenne, ha elfogadnák ezt a módosító indítványt, hiszen én is arra teszek kísérletet, hogy egyfajta degressziót vezessünk be a mezőgazdasági termelőket ért károk esetében. Inkább ezt egyfajta jelzésnek kívántam azzal kapcsolatban, hogy jó lenne, ha ezt a logikát átvenné a kormány a törvénykezés minden területére és minden egyes, mezőgazdaságot érintő jogszabálynál, mert úgy gondolom, a közjónak mint alapfogalomnak igenis helye és szerepe lenne végre az agrártárgyú törvények esetében is. Inkább egy ilyen jelzésnek szántam ezzel a módosító indítvánnyal. Egyébként összességében technikai jellegű pontosításokról van szó az előttünk fekvő tervezetben, amelyek jelentős része tényleg szükséges ahhoz, hogy normálisan és időben hozzájussanak a gazdák a támogatásokhoz, illetve némely szinten talán még egyszerűbb is lesz a folyamat ezáltal. Ahogy már kifejtettem előzetesen, így a Jobbik fogja tudni támogatni, ugyanakkor azért lenne itt a támogatásokkal kapcsolatban néhány megjegyeznivalóm. Jó lenne, ha az információáramlás a támogatásokkal kapcsolatban a gazdák irányába intenzívebb lenne. Tudom, hogy az agrárkamarának lenne ez elsősorban a feladata, de úgy látom a gyakorlatban, hogy nem nagyon használja ki ezt a lehetőséget, vagy nem igazán él ezzel a lehetőséggel vagy jogával, nem tudom, hogyan fogalmazzak. Jó lenne, ha ezen információkhoz nem csak azok a gazdák és azok a kormány közeli gazdálkodók jutnának hozzá, akiket általában ki szoktak ilyenkor emelni. A munkahelyteremtéssel kapcsolatban nekem is lenne némi mondanivalóm. A mezőgazdaság az a terület, ahol rohamosan csökkent a munkahelyek száma, és ez szorosan összefügg a vidék megtartó erejével. Nagyon szomorú vagyok, amikor mezőgazdasági bizottsági ülésen például azon előterjesztésemnél, ahol az önök nemzeti vidékstratégiáját próbáltam meg ide a Ház elé hozni, azzal érvelnek, hogy az ország GDP-jéhez milyen mértékben járult hozzá egy adott évben a mezőgazdaság. Nagyon örvendetes, és mi is szurkolunk annak, hogy ez a szám nő, sőt az elmúlt években nem várt mértékben növekedett, legyen ez így a jövőben is, de ezt ne keverjük össze azzal, hogy a nyolcmillió, vidéken élő magyar állampolgár miből fog megélni, vagy hogy lesz több munkahely vidéken, miért nem fogják elhagyni ezt az országot a fiatalok vagy a kevésbé fiatalok inkább már manapság. Tehát ezt ne keverjük össze azzal, hogy az a 10-15 ezer termelő, akiket a GDP-növekedésben számolhatunk mint részeseit, jobban él, jól él és többet termel. Ez tényleg nagyon örvendetes, csak a kettő messze nem ugyanaz.Szintén aggasztó a támogatások területén az, hogy az új rendszerben ugyan degresszió van a területalapú támogatások esetében, ugyanakkor ez messze nem akkora mértékű, amire egyébként lehetősége lett volna hazánknak. Ezt a Jobbik mindig is fájlalta, mert úgy gondolom, amíg nem tisztázzuk azokat az alapfogalmakat, hogy mi a kis- és közepes üzem, addig elbeszélünk egymás mellett. Tehát nagyon szépen hangzik az a kormányzati kommunikáció, hogy a nagygazdaságok arányát 20 százalékra kell csökkenteni a családi gazdaságok javára, ez tényleg nagyon szép és támogatandó, csak nem beszéltük meg még itt egymás között, hogy mit jelent az, hogy családi gazdálkodó, mi a kisüzem, mi a nagyüzem, és ez mind visszavezethető arra a problémára, hogy a földforgalmi törvény megalkotása, elfogadása előtt szükség lett volna itt a Házban egy üzemtörvényt elfogadnunk, megvitatnunk. (23.40)Ez egyébként az eredeti, 2010-ben megismert jogalkotási menetrendben még ebben a logikai sorrendben szerepelt emlékezetem szerint, és Ángyán József sem véletlenül kérte ezt annak idején számon akkor még kormánypárti képviselőként a kormányon, mert ez lenne a logikus sorrend. S akkor most számtalan kérdésben nem beszélnénk el egymás mellett, többek között a támogatások területén sem, mert az engem nem boldogít, ha önök azt állítják, hogy a 80 százalék családi gazdálkodó a cél Magyarországon, amennyiben önök 800 meg 1000 hektáros magoszos kormánypárti családi gazdaságokról beszélnek. Akkor nem ugyanazok a fogalmak, és nem is fogjuk tisztázni soha azt, hogy miben értünk egyet és miben nem. Szintén probléma a támogatásoknál, ha már itt tartunk, hogy kommunikációs szinten ugyan foglalkoztak a zsebszerződések ügyével vagy éppen azon külföldi földhasználók ügyével, akik ugyan teljesen törvényesen használják ma Magyarországon a területeket, és sok-sok milliárd forint támogatással, jelen esetben területalapú támogatással lépnek le az országból, nem itt hasznosítják, nem itt költik el, nem itt fektetnek be, és munkahelyeket is csak a legminimálisabb esetben hoznak létre. Hozzáteszem, most konkrétan azokról beszélek, akik sajnos legálisan tudják ezt a tevékenységet itt végezni. Szerettük volna, ha a kormány olyan törvényeket tud elfogadni és úgy tud Brüsszellel tárgyalni, hogy ezen vállalkozások ‑ hívjuk így ‑ térnyerésének gátat tudunk szabni, és ezeket a forrásokat a lehető legnagyobb mértékben itthon tudjuk tartani. Csak ezeket szerettem volna elmondani a törvénnyel kapcsolatban. Tehát azon technikai pontosításokat összefoglalva, amelyeket tartalmaz, javarészt fogjuk tudni támogatni. Ezért a Jobbik frakciója meg fogja szavazni ezt a tervezetet, de nagyon szeretném, ha a felvázolt problémákra, ha nem is ezen törvény keretében, mert nem alkalmas erre, de előbb-utóbb választ kapnánk, mert nagyon hiányzik itt többek között az emlegetett üzemtörvény is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kisebbségi vélemény után most már mondom a pártunk álláspontját. Elsőként államtitkár úr szavaira szeretnék visszautalni, aki úgy kezdte, hogy elnézést kér, hogy részt vesz a vitában. Ezért nem elnézést kell kérni, ezért dicséret jár. Nagyon kíváncsi leszek, hogy amikor az FM holnap majd a nemzeti parkos földek lenyúlásokkal kapcsolatos NFA-s törvényre bejön, akkor rész vesz-e a vitában, hogy lesz-e férfi az, aki idejön. Ezt anélkül kérdezem, hogy nem tudom még, ki lesz az. Tehát teljesen dicséretes, hogy államtitkár úr részt vesz a vitában, ezt rendszeresen elvárnánk a kormánytagoktól. Engedjen meg még egy rövid reakciót, mielőtt a pártom álláspontját elmondom. Említette a 80 százalékos kisgazdaságos arányt. Ez annyira jól hangzik, én szeretem is hallgatni, akár a miniszterelnök úr mondja, akár az FM képviselői, de az a baj, hogy mások a számok és mások a tények. Ugyanígy még az elmúlt időszakban is 74,1 százaléka a teljes területalapú támogatások arányában 10 százalékhoz jutott, a második 10 százalékhoz jutott 10,5 százalék, és az összes többi 15 százalék jutott a 80 százalékához az igénylőknek. Ez az, ami teljesen ellentétben van azzal, amit elmondott. Azt mondta, hogy visszaszorítják a nagygazdaságokat, a nagytőkéseket. Nos, ha megnézzük azt a listát ‑ a K-Monitor honlap lehozta ‑, hogy kik kapnak sok támogatást, azt látjuk, hogy 4,1 milliárd a Bólyi Zrt., Csányi Sándor érdekeltsége, 2,3 milliárd Lajta-Hanság, Simicska-Nyerges-érde­keltség, 1,3 milliárd a Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Zrt., másik 1,3 milliárd a Dalmandi Zrt., szintén Csányi Sándor érdekeltsége, 1,2 milliárd Sárvári Mezőgazdasági Zrt. Nem folytatom. Tehát messze nincs párhuzamban a valós tényekkel az, amit el tetszett mondani. Egyébként az álmaimról én is szívesen beszélek, hogy mit szeretnék, csak egyszerűen más az elmúlt öt év kormányzásának az eredménye, és ezzel szembesülni kell. Ugyanígy szembesülni kell azzal, hogy ha a családi gazdaságok megerősítéséről beszélnek, és azt mondja MSZP-s képviselőtársamnak, hogy önök bevezették a degresszív támogatási rendszert, mert hogy a kicsiket akarták támogatni, ugyanakkor ezer hektár fölé tették az első degresszivitási mértéket, akkor mégis milyen kisgazdaságokról beszélünk. Gondolom, államtitkár úr, a kis családi gazdaságokat nem ezer hektárban gondolta megvalósítani, márpedig a szabályozás ezt eredményezte. S akkor most rátérek arra, amiért szót kaptam. Szívesen támogattam volna ezt az előterjesztést, benyújtottam két módosítót, és azt szerettem volna, hogy a módosítóval menjen át. Nem akarom megismételni az általános vitában megelőlegezett dolgokat, gyakorlatilag a nemzeti támogatási részből való köztartozás-levonás teljes mértékben támogatandó, ez az, amire teljesen jó szívvel szavaznánk igennel. A plusz adatszerzéshez, a kiegészítő adatnyeréshez nem kaptam egyetlen értelmes választ sem, pedig elmondtam többször is, hogy a meglévő adatokat sem használja ki az MVH, miért kellenek új adatok, mi az, ami pluszindokként jött fel. Ez tartózkodásba hajlana, ha így lehetne külön-külön szavazni. Utána jön a kárenyhítés, amivel megértem, hogy a gazdálkodók érdekeit képviselik, hiszen a gazdálkodóknak az az érdekük, hogy hozzájussanak. Erről szól a biztosítási rendszer. Ugyanakkor ez már egy olyan szabályozás, ahol meg lehetne valósítani, ha a bizottság jóváhagyja, a degresszív hátteret, és lehetne azt mondani, hogy valakik ne vegyenek ebben részt, mert nem is akarjuk, hogy ebben részt vegyenek, mert nagyok, és az üzemméretből adódó hatékonyság elősegíti azt, hogy ők nyereségesek legyenek. A kicsiket pedig meg kellene próbálni. Tehát itt már egy picit megint az van, hogy a szabályozás nem abba az irányba megy, mint amit államtitkár úr, illetve a miniszterelnök úr rendszeresen hangoztat. Megmondom őszintén, megértem képviselőtársaimnak azt a véleményét, hogy a gazdálkodók érdekeit szem előtt tartva azt mondják, hogy a virtuális ökológiai célterület fogalom a gazdálkodóknak segítséget fog jelenteni, valóban azt fogja segíteni, hiszen gyakorlatilag nem lesz meg az a kötelezettsége, hogy létrehozza ezeket a területeket, amit a KAP elvárt volna. Most nem a gazdálkodói érdekképviselő szól belőlem, hanem a természetvédő, Magyarország természeti értékeiért és tájgazdálkodásáért küzdő ember, hogy szükség lett volna rá. Államtitkár úr is tisztában van azzal, hogy kedvezőtlen adottságú területek sokaságához járul intenzív művelés úgy, hogy garantáltan tudjuk, három évből kettőben nyereségesen nem lehet ott termelni. Ennek ellenére ez a rendszer nem ezt igyekszik megváltoztatni, hanem megteremti a lehetőségét ennek a virtuális ökológiai területnek, amit mi, megmondom őszintén, gazemberségnek tartunk, mert ez Magyarország természeti értékeinek fenntartása ellen elkövetett merénylet. Én megértem azt az álláspontot, hogy a gazdálkodók érdeke azt kívánja, hogy ez ügyben ne kelljen semmit tenni. De tegyük hozzá, hogy a módosító indítvány, amit erre is benyújtottam, arról szól, hogy 300 hektárig bármilyen családi gazdálkodónak legyen meg a lehetősége, legyen úgy, ahogy az előterjesztő szeretné, fogadjuk el, hogy virtuális területet hozzanak létre, de megint 300 hektár fölött, ahol már megint a családi gazdasági méret fölött van, ott ne lehessen ez meg. Emiatt nem fogjuk támogatni, kérem államtitkár úr megértését. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)
  • DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is köszönöm képviselőtársaim konstruktív hozzáállását és hozzászólását, ami ezeket a technikai jellegű törvényeket jelenti, és néhány előkészítő gondolatot hadd mondjak arra nézve, amikor majd a részletes válaszomat szeretném kifejteni. Magyar Zoltán képviselőtársam és Sallai R. Benedek képviselő úr is kicsit belement a földtörvény, birtokpolitika, vidékstratégia alakulásába. Hadd kezdjem a válaszadást először Magyar Zoltánnak, aki a vidékstratégia alakulását hiányolja. Azt kell mondjam, gyakorlatilag önbecsapás volna, ha most vennénk fel egy helyzetképet, mert ez egy folyamat. Sallai R. Benedek képviselőtársamnak is azt szeretném mondani, hogy ezt kérjék rajtunk számon, vagy ezt figyelembe véve kérjék rajtunk számon. Az első pillanatban nem tud a 80:20 kialakulni. Meg kell nézni, hogy honnan indultunk el. Meg kell nézni, hogy azok a szabályozók, amiket bevezetünk, segítik-e ennek a kialakulását. S ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor azt kell mondanunk, hogy igen. De nem tud azonnal kialakulni. Azok a birtoktestek, amelyek kialakultak, több évtizedre előre meg vannak határozva, de tudjuk nagyon jól, ahogy lejárnak a szerződések, ezeket máris aprózzuk fel, pontosan annak érdekében, hogy a 80:20 ki tudjon alakulni. Magyar Zoltán képviselőtársam emlegette, hogy mi is az a méret, amit mi számon tartunk. Ott van a törvényben: 300 hektár/fő. Azt hiszem, ez garancia arra nézve, hogy egy család meg tud élni. Hogy mekkora birtoktesteket képzelünk el? Őszinte leszek, ha engem kérdez, akkor azt mondom, a 60 és a 100 hektárnak bőséggel elégnek kell lenni ahhoz, hogy minél több ember, minél több család hozzájuthasson a területhez, amiből az ő megélhetését tudjuk biztosítani. (23.50)Én keletről jövök, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. Mindenkinek, akinek 50 hektárja volt, már nagybirtokos volt, annak számított. Holdban mondtuk az 50-et, azonban tudjuk nagyon jól, 25-30 közöttinek felel meg. Tehát ez már akkor segítette és biztosította egy család megélhetését. De nem tudjuk azonnal, tehát nem lehet kivenni a törvényalkotásból, nem lehet kivenni az adott pillanatból azt a helyzetet, amiben vagyunk. Csak úgy lehet, ha azt a folyamatot vizsgáljuk, ami zajlik. Ezért kérem türelmét a vidékstratégia megvizsgálásával is, mert ez a pillanat még nem jó, mert a folyamatok most zajlanak. A folyamatok eredményét kell 2020-ig látnunk, hogy hová jutunk el. Akkor vagyunk igazságosak, ha azt a folyamatot nézzük, hogy eljutunk-e odáig.A zsebszerződések ellen azt hadd mondjam kedves képviselőtársamnak, hogy amit legálisan használnak, az nem zsebszerződés. A legálisan használtakkal szemben pedig nagyon nehéz törvényi erővel föllépni, mert azért jogállamban élünk. Azt nagyon nehéz megmagyarázni az Európai Unióban, de Magyarországon is, ha egy kivívott jogot mi egy törvénnyel megváltoztatnunk. Annak nagyon súlyos következményei lennének. Tehát sajnos azt el kell viselnünk, hogy a kárpótlás során, az igazságtétel során történtek olyan akciók, amelyekben külföldiek legálisan használnak és művelnek földet Magyarországon.Arra kell törekednünk, hogy ezeket a földeket meg tudjuk vásárolni. Arra kell törekednünk, hogy olyan pénzügyi konstrukciókat hozzunk létre, olyan banki hiteleket állítsunk a földvásárlók rendelkezésére, hogy eséllyel vissza tudják vásárolni ezektől az elöregedő, egykor magyar vagy magyar leszármazottal rendelkező külföldiektől ezeket a területeket.Nézzük a konkrétumokat, amiket fölvetettek, akár az ökológiai területtel kapcsolatosan. Ebben a törvényben azt szeretnénk elérni, hogy a viszonylag kis területen gazdálkodó, de saját használatú szántón ökológiai jelentőségű területet felmutatni nem vagy csak nehezen tudók aránytalan ráfordítás nélkül is teljesíteni tudják a zöldítési feltételeket.Sallai képviselő úr fölvetette, fölvázolta azt a tényt, hogy a szóban forgó tájelemek a legtöbb esetben csupán néhány száz, esetleg néhány ezer négyzetméter területűek. A kifejezetten nagy szántóterületen intenzív módszerekkel termelő nagybirtokok ökológiai területigényét ez nem oldja meg, hiszen nekik, akár ezer hektár szántót feltételezve, több tíz- vagy százezer négyzetméternyi ökológiai területet kellene felmutatniuk. Ami még nagyobb probléma, és igazából nehezíti ezt, hogy ellentétes az 1307/2013-as rendelettel, hiszen abban nincs nemzeti szabályozásra vonatkozó felhatalmazás az egyes ökológiai típusú területek maximumával kapcsolatosan.A biztosítási, a kockázatkezelési törvényhez tett mindkét módosító javaslat kapcsán pedig azt kell mondjam, a kár birtokmérettől függetlenül mindenki számára kár. Nem célunk az, hogy káreseménnyel birtokszabályozási politikát folytassunk vagy birtokszabályozást alakíthassunk ki. Azt hiszem, hogy mindaz, amit tudunk ebben tenni, az az, hogy a gazdák érdekeit képviseljük, és ha már ilyen kár van, akkor ezen segítsünk. Ezt szolgálja majd a jégkármentesítés kialakítása Magyarországon, hogy egy hálót vonjunk magunk fölé, és tudjuk mentesíteni az egész országot. Ezt szolgálja ez a javaslat is, ami a Ház előtt van, hogy megfelelő kompenzációt kapjanak jogos kárigényük alapján akár kisgazdák, kistermelők, akár nagyüzemben termelők.Arra kérem önöket, hogy az önök előtt lévő törvényjavaslatot holnap szavazzák meg. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor. Most soron következik az egyes agrártámogatási tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. Az előterjesztés T/3412. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Mezőgazdasági bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát T/3412/8. számon, jelentését pedig T/3412/9. számon megkapták. A Fenntartható fejlődés bizottsága mint vitához kapcsolódó bizottság részletes vitáról szóló jelentését T/3412/7. számon kapták kézhez. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/3412/11. számon, összegző jelentése pedig T/3412/12. számon a honlapon elérhető. A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor. Ezekre összesen 15 perc áll rendelkezésre. Ennek értelmében megadom a szót B. Nagy Lászlónak, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.
  • ELNÖK: Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e hozzászólni a vitához. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezik senki.A kijelölt bizottság előadót nem állított. Most ezért megadom a szót Sallai R. Benedeknek, aki a vitához kapcsolódóan a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményét ismerteti.(23.20)
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretben. Ennek értelmében megadom a szót Harangozó Gábor István képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Nagy István államtitkár úr kíván hozzászólni. Öné a szó.
  • ELNÖK: Most Magyar Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Sallai R. Benedek képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Kérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíván-e valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nem, a vitát lezárom, és megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e hozzászólni. (Dr. Nagy István: Igen.) Öné a szó, Nagy István államtitkár úr.