• FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Közeledik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója, és ilyenkor nekünk, Dél-Pest megyei embereknek különösen fontos az emlékezés. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van mire visszagondolnunk, van miről beszélnünk, elmélkednünk ennek apropóján. Cegléd tavaly ünnepelte mezővárossá nyilvánításának 650. évfordulóját. Gazdag a történelmünk, amelynek egyik csúcspontja az volt, amikor Kossuth Lajos 1848. szeptember 24-én városunkban elmondta első alföldi toborzó körútjának nagy hatású beszédét. Ugyancsak Cegléden található az úgynevezett Kossuth-erkély. Erről, a Pozsonyi Zölddiófa Vendégfogadó erkélyéről szónokolva hirdette ki Kossuth Lajos a jobbágyfelszabadítást, és mutatta be Batthyány Lajost, az ország felelős miniszterelnökét. Az erkély a ceglédi református nagytemplom kertjében található. Cegléd Kossuth városa, és büszkék vagyunk a hagyományainkra. Ezt elismerve az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának javaslata alapján 2014-ben a Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya is felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. A jelöléshez szükséges dokumentációt a Kossuth Múzeum készítette el két éve. Itt szeretném megköszönni Reznák Erzsébet múzeumigazgató, a Turini Százas Küldöttség és a Ceglédi Múzeumbaráti Kör tevékenységét. A térség történelmi gazdagságát mutatja, hogy Nagykőrösön Arany Jánosra lehetünk büszkék. Arany János 1851 és 1860 között kilenc éven át tanított a város főgimnáziumában. A város kultúrtörténetének legfényesebb időszaka volt ez. Nagykőrös mindig büszke volt arra, hogy a legnehezebb időszakban, a szabadságharc bukása után adott otthont és kenyeret a nagy magyar költőnek. Tegnap, március 2-án 198 évvel ezelőtt született Arany János. Ennek emlékére a héten kerül sor Nagykőrösön az Arany János balladamondó versenyre, ahová a Kárpát-medencei magyar középiskolásokat is várják. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig a szép emlékekről beszéltem, de természetesen a térségünket sem kerülte el a második világháború és az azt követő vészterhes időszak. Magyarországon 1944 őszétől sorra alakultak a hadifogolytáborok. A trianoni Magyarország területén több mint ötven gyűjtőtábor volt, amelyekben táboronként ezer-negyvenezer foglyot tartottak. A Kárpát-medence és Közép-Európa legnagyobb fogolytábora a ceglédi volt, ahol összesen 200 ezer fogoly fordult meg. 1945 májusában egyszerre közel 130 ezren voltak a három század befogadására készült huszárlaktanyában. A táborokban az embertelen körülmények, a hiányos táplálkozás és öltözködés, valamint az egészségügyi ellátás hiánya miatt tömegesen haltak meg a foglyok. A halottakat jeltelenül tömegsírba temették vagy csupán szeméttel fedték be. Cegléden körülbelül 5 ezren vesztették életüket. A történtekről sokáig nem volt szabad beszélni, a laktanya területére még csak bejutni sem volt szabad. A foglyok közül számosan téglára írták ceruzával vagy belevésték végső üzenetüket szeretteiknek és az utókor számára. Ennek a gyűjteménye jelent meg tavaly a „Téglába vésett történelem” című könyvben. A mű születésében dr. Jójárt György főorvosnak külön köszönettel tartozunk. A kormány a Kárpát-medencében élők 1944-45-ben kezdődő, a Szovjetunióba kényszermunkára történő internálásának 70. évfordulójára való méltó megemlékezésül a 2015. évet emlékévvé nyilvánította. (A jegyzői székben Mirkóczki Ádámot Hegedűs Lorántné váltja fel.)Mint az előzőekből is kitűnik, nekünk Dél-Pest megyében nemcsak Kossuthra és Aranyra kell büszkén emlékeznünk, hanem vállalnunk kell a XX. század viharainak felelevenítését is. Takács László ceglédi polgármester és a városi képviselő-testület kiáll amellett, hogy a település kiemelt fontosságú eseményként tartja számon az emlékévet. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A méltó megemlékezéshez és a kegyeleti hely kialakításához kérem a kormány elvi és anyagi támogatását. Történelmünk szépségeire jó emlékezni, a sorscsapásokra kötelező, s nemcsak magunk, hanem az utánunk következő generációk miatt is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Igazi lokálpatriótaként tartott nekünk itt beszédet a parlamentben. Nagyon helyes, hogy az olyan szép emlékű, szép múltú és biztató jövőjű, 650 éves mezővárosokról, mint Cegléd, itt a parlamentben is szót ejtsünk. Ön Kossuth Lajosról beszélt, de nemzeti liberálisként Széchenyiről, Deákról, Tiszáról és még sok mindenki másról is beszélhetnénk, aki nagy politikai vezéralakja volt ennek az országnak, s látszik, hogy az emléküket annyira őrzik, hogy az az erkély még mind a napig a város egyik középpontja, amely ennek a gyönyörű szép, igazi magyar mezővárosnak, gyönyörű szépen felújított egyházi és világi műemlék épületekkel megtűzdelt, jó kézben lévő városnak igazán büszkeségére válhat. Ugyanakkor a dicső múlt mellett ‑ amit Arany János és Kossuth Lajos fémjelez ‑ viszont a kuláküldözés, az ön által említett málenkij robot, a Gulágra hurcolás megtépázta az ezeknek a városoknak a gerincét adó ottani birtokosokat, értelmiségieket. Nem is volt más céljuk a kommunistáknak ezzel, mintsem hogy megtörjék a korábban szervesen felépülő társadalmat. (9.30)Kossuth Lajos kapcsán, azt hiszem, sokunknak, akik ma bejöttünk ebbe az épületbe, nyilván az jut eszébe, hogy hamarosan már csak keveset kell várni, és végre hivatalosan is átadják itt, a Kossuth téren a tér nevét is adó Kossuth-szobrot, Kossuth-szobor­csoportot. Már itt áll felújítva Rákóczi Ferenc szobra, gróf Tisza István szobra is újra idekerült a Kossuth térre, József Attila szobra is ott van a Duna-parton, a Dunánál, mondhatnánk. Most pedig Horvay János alkotásának másolata, az első felelős magyar kormányt ábrázoló kompozíció kerül felavatásra itt, a Kossuth téren. Központi figurája nyilván Kossuth Lajos ‑ az eredeti formában. Nem a Kisfaludy Strobl Zsigmond szocialista realista kompozíciója, amely sok ideig itt állt, hiszen a kommunistáknak nem tetszett úgy Kossuth Lajos, ahogy a történelemben ő valóban szerepelt. Ezért, mivel a történelemhamisítás nem állt tőlük távol, egy újfajta kompozíciót hoztak létre, hogy másfajta csoportban szerepeljen itt Kossuth Lajos, másfajta testtartásban. Itt viszont visszakerül az eredeti, eredetileg is a Kossuth térre tervezett, megálmodott és létrehozott szoborcsoport, kettesével a kormány akkori miniszterei, illetőleg egy dombormű került az alkotás hátsó oldalára. Ezt az újrafaragott, kibővített kompozíciót avatják föl a mai napon.Azt hiszem, a ceglédieknek, a budapestieknek is egyaránt büszkesége ez az új, gyönyörű szép Kossuth-szoborcsoport a maga eredeti formájában itt, a Kossuth téren; nemcsak egy erkély, hanem egész szoborcsoport.Képviselő úr említést tett a XX. századnak egy szörnyűbb, egy fájóbb oldaláról is, azokról a kis kövekről, amelyekre ki-ki a saját nevét, származási helyét fölvéste, fölírta. És mind a mai napig ezek a kis üzenőtéglák megtekinthetők ezeknek az egykori katonai huszárbarakkoknak vagy más, a katonák számára eredetileg létesített barakkoknak a tégláin egyenként. Megrázó, hiszen kinek-kinek valószínűleg ez az utolsó üzenete, amit az otthoniaknak küldött. Sok esetben hallottuk, hogy ki-ki egy-egy névjegykártya kidobásával vagy más módon próbált üzenni. Megint ismerjük Recskről azokat a „postákat”, amikor valaki egy újságpapírra írta rá a saját nevét, hozzátartozóinak elérhetőségét, és ezt egy kővel dobta minél messzebb a recski tábortól, hogy azt valaki találja meg, és így juttassa el az otthon maradt, még élő hozzátartozóinak, hogy tudassa velük, él és ott van Recsken.Hasonlóan megrázóak azok a kis téglák, amelyek ott, Cegléden, a város külső részén, a vonatállomástól nem messze lévő hadseregszékhelyen vagy az ottani laktanya falain olvashatók. És valóban, mivel az idén emlékezhetünk a 70 évvel ezelőtti málenkij robotra, gulágra és elhurcolásokra, ezért a kormány egy emlékbizottságot is létrehozott, felállított. Ez az első ülését meg is tartotta.Képviselő úr méltán említette Cegléd szerepét ebben a szörnyű helyzetben. Hiszen nagyon sokukat százezres nagyságrendben ‑ vagy ahogy ön mondta, egyes becslések szerint több százezres nagyságrendben is ‑ begyűjtötték az ország különböző helyein, elsősorban Budapestről, odavitték Ceglédre, ott voltak egy ideig, nem tudták, hogy mi történik majd velük, és onnan vitték őket el a Szovjetunióba kényszermunkára. Összességében nagyon sokan voltak, hiszen azokon a hadifoglyokon túl, akiket ön említett, 200-230 ezer polgári lakost hurcoltak el málenkij robotra; közülük 150-170 ezer civil férfit és fiút hadifogolyként, 50-60 ezer férfit, nőt, fiút és lányt pedig német internáltként.Hogy hogyan gyűjtötték be ezeket az embereket, csak egy történetre van már, úgy látom, időm. Sokszor azért, mert látták a szovjet katonák, hogy Hitler neve r betűre végződik, egy településen begyűjtöttek mindenkit, akinek r-rel végződött a neve. Elhurcolták őket a gulágra, és 40 százalékuk sosem tért haza. Ezekre Cegléden is emlékeznünk kell. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelettel felkérem, hogy máskor igyekezzen az időkeretet betartani. „A szépre emlékezni jó, a sorscsapásra kötelező” címmel a KDNP képviselőcsoportjából Földi László képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében az elhangzottakra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!