• TUZSON BENCE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A Törvényalkotási bizottság megtárgyalta a T/106. számú törvényjavaslatot, ami a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény és mint ilyen a kormány megalakulásának alapdokumentuma. A bizottsághoz egy módosító indítvány érkezett, az Igazságügyi bizottság módosító indítványa, ami Szijjártó Péter úr módosító indítványát fogadta be, és ennek megfelelően az új rend szerint átkerült a Törvényalkotási bizottsághoz mint az Igazságügyi bizottság módosító indítványa. Ez a módosító javaslat egy technikai módosító javaslat volt, egy hivatkozást javított ki a jogszabályban, így ez a módosító javaslat került be az említett összegző módosító indítványba, ami az Országgyűlés elé került ilyenformán. A bizottságban egy vita, konzultáció alakult ki a tekintetben, hogy vajon helyes-e az a jogtechnikai megoldás, hogy maga a törvény és az ahhoz kapcsolódó rendelet, a statútumrendelet egy napon fog hatályba lépni. A bizottságot végül a kormány részéről Répássy államtitkár úr megnyugtatta a tekintetben, hogy ez egy technikailag kivitelezhető eljárás, és ezért ezzel a későbbiekben probléma nem lesz, egy meghatározott menetrendben ez teljesíthető. Ennek alapján tehát a bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és elfogadásra javasolja az Országgyűlésnek 22 igen szavazattal és 6 tartózkodással. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban röviden, olyan eseménysor zajlott le, amit Tuzson Bence képviselőtársam az imént felvázolt. Én egy picit bővebben szeretnék szólni azokról az érvekről, amelyek a módosító javaslat kapcsán elhangzottak a bizottság ülésén. Felemlegették ellenzéki képviselők azt - pontosan a módosító javaslat kapcsán -, hogy nem derül ki a miniszterek hatásköre, illetve feladatköre a rendeletből, és erre világít rá egyébként az a valóban technikai módosító javaslat, amiről képviselőtársam beszélt. Felemlegették azt, hogy a rendszerváltozásig gyakorlatilag példa nélkül az volt a gyakorlat az Országgyűlésben, hogy a minisztériumok felsorolása kapcsán nemcsak a felsorolást tartalmazza a törvény, hanem legalábbis a főbb hatásköreit az egyes minisztereknek, ezt azonban ez a törvény nem tartalmazza. Felmerült a bizottsági ülésen az is, ha jól emlékszem, Schiffer képviselőtársam mondta ezt el, hogy álláspontja szerint a javaslat alaptörvény-ellenes éppen emiatt. Mi a magunk részéről, más ellenzéki képviselők ezt nem osztottuk, ugyanis az Alaptörvény valóban csak a felsorolásról rendelkezik, azonban meg kell említeni még egyszer azt, hogy valóban 24 év gyakorlata azt mutatja, és e tekintetben az Alaptörvény nem változott a korábbi alkotmányhoz képest, hogy benne foglaltatik a minisztériumok felsorolása. Persze, lehet ezt távolabbról megközelíteni, gondolom, Schiffer képviselőtársam erre reagált, hogy valójában elvonja-e a képviselők hatáskörét az, hogyha nem tudnak a Parlament falai között arról vitázni, hogy egyes minisztériumokhoz milyen feladatköröket rendel a törvény. (14.10) Valóban, itt már a képviselői beszédjognak a problematikája szóba jön, de erről hosszabban nem kívánok szólni azért, mert a bizottsági ülésen erről ilyen szinten szó nem volt. Az azonban megemlítendő, és ezt fölvetette ott több képviselő is, hogy rendeleti formában kívánják rögzíteni ezeket a hatásköröket, ami gyakorlatilag, és ennyi engedtessék meg, hogy hozzátegyem azt a félmondatot is, ami a bizottsági ülésen, de e körben nem hangzott el, hogy az elmúlt négy év gyakorlatához hasonlóan egyre jelentéktelenebbé kívánják alakítani az Országgyűlést. Itt is erről van szó, ezekről a hatáskörökről az Országgyűlés nem fog tudni vitát folytatni, hiszen rendeletben fogja az új kormány ezt meghatározni. Két probléma viszont a bizottsági ülésen konkrétan ezzel kapcsolatban fölmerült. Az egyik, hogy hogyan tudjunk véleményt nyilvánítani akkor egy ilyen javaslatról, ha végül is nem tudjuk azt, hogy tulajdonképpen ki mit fog csinálni. Nem tudjuk azt például, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter - ugye, újabb tervek szerint nem államtitkár, hanem miniszter fogja ezt megtenni - vajon a teljes politikai irányítást magához fogja vonni, és a minisztériumok szinte csak végrehajtói lesznek az ott megfogalmazott politikai akaratnak - ami az elmúlt négy évben valami hasonló volt, nem vált nagyon a szakmaiság javára -, vagy pedig ez nem így lesz. A másik, ami az elfogadás módja körüli probléma volt, és talán államtitkár úr is erről beszélt a legtöbbet, én magam is. Ugye, úgy nézne ki a törvény, hogy június 6-án lépne hatályba ez a törvény, és június 6-án lépne hatályba az a rendelet is, amelyik meghatározza majd a feladatköröket. Ez, hogy úgy mondjam, fizikailag csak két módon lehetséges. Az egyik, hogy június 6-án éjfélkor ez a törvény hatályba lép, ennek alapján a köztársasági elnök - általa sem tudott módon - valamilyen hatáskörökre kinevez egyes minisztereket. Ezek a miniszterek összeülnek, és ott, helyben megbeszélnek, megvitatnak és elfogadnak egy olyan rendeletet, ami tisztázza a hatásköröket. A másik lehetőség viszont úgy néz ki, hogy ezek a miniszterek nyilvánvalóan a kinevezés után, még ha formálisan össze is ülnek, nem ott fogják megvitatni ezt a struktúrát, hanem, ha úgy tetszik, formálisan jóváhagyásukat adják majd az eléjük letett rendelethez. Ezzel az a problémám, és ezzel sokszor szembesültünk az elmúlt négy év országgyűlési gyakorlata alapján, ezt a bizottsági ülésen is elmondtam, azért teszem itt is az asztalra, hogy tulajdonképpen stróman képviselőknek, stróman minisztereknek is lehetett nevezni azokat a törvény-előterjesztőket, akiknek egyébként valójában semmi közük nem volt a javaslat kidolgozásához, csak a nevüket írták rá végül egy kész szövegtervezetre. Márpedig most is ezzel fogunk szembesülni, és ez a gyakorlat az, ami, azt gondolom, kárhoztatandó, és jó lenne, ha az új Országgyűlés nem ugyanezen elvek alapján működne. Mert valójában, tisztelt képviselőtársaim, nyilvánvalóan arról van szó, hogy ezt a rendeletet már a most megkötött politikai alkuk, a miniszterelnök akarata alapján szövegezik valahol, és ez a kész szövegtervezet odakerül majd az új miniszterek asztalára, a kormányülés asztalára, ahol gyakorlatilag egy formális szavazással ezt megerősítik. Nyilvánvalóan nem 6-án, a kinevezésük után fogják lefolytatni ezeket a vitákat és egyeztetéseket, majd utána megfogalmazni a kész szövegtervezetet, a jogszabály- vagy a rendelettervezetet és arról szavazni is, hanem ez már előre elkészül. Azt vetettük föl képviselőtársaimmal, hogy nem szerencsés az, hogy strómanként kezdi az új kormány a működését. Ez valószínűleg ma már így marad, ugyanis idő másra nem nagyon van. Mindösszesen azt kérem most is, amit kértünk ott is képviselőtársaimmal, hogy ez a gyakorlat legalább már ebben a ciklusban ne legyen általános. Ha a házelnök úr azt mondta, hogy most más felfogás, más struktúra mentén folyik majd és más ütemben a törvényalkotás, akkor jó lenne, ha erre az első törvényjavaslatok nem cáfolnának rá. Körülbelül ez hangzott el a Törvényalkotási bizottság ülésén, és ez volt az, amit kritikaként megfogalmaztak az ellenzéki képviselők, és ez az többek között, amellett, amit az általános vitában képviselőtársaim elmondtak, ami miatt ezt a javaslatot mi támogatni nem fogjuk, annak ellenére, hogy természetesen minden ellenzéki párt tudomásul veszi azt, hogy a kormányzati struktúra kialakítása a mindenkori kormány lehetősége és felelőssége. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Csak arról szeretném tájékoztatni elnök urat, hogy az általános vita során már jeleztem, hogy a kormány támogatja az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kapcsolódnék ahhoz, amit már felemlített a kisebbségi vélemény ismertetésekor Bárándy Gergely képviselőtársam, és természetesen én is szeretném megerősíteni azt, hogy általában véve a mindenkori többségnek autonómiája van abban, illetve tiszteletben kell tartani azt a jogát, hogy a saját szándékainak megfelelően szeretné a minisztériumi, a kormányzati struktúrát kialakítani. Ugyanakkor, amiért a szokásoktól eltérően ezt a törvényjavaslatot nem fogjuk támogatni, annak az az oka, ahogy Bárándy képviselőtársam erre utalt is, ugyan nem feltétlenül értettünk ezzel egyet a Törvényalkotási bizottságban, hogy álláspontunk szerint ez a törvényjavaslat egész egyszerűen alkotmányellenes. Joga van a többségnek a minisztériumok felsorolásáról, a kormányzati struktúráról olyan törvényt alkotni, ami a leendő miniszterelnök számára megfelelő, de nem áll jogában alaptörvény-ellenes törvényt idehozni. Miért állítom továbbra is, hogy ez a törvény alaptörvény-ellenes, és miért lett volna jó, ha ezt maga a Törvényalkotási bizottság észrevételezi? Az Alaptörvény vonatkozó cikkelye, ha jól emlékszem, a 17. cikkely (1) bekezdése, ahogy Bárándy képviselőtársam is utalt rá, kimondja azt, hogy a minisztériumok felsorolásáról törvény rendelkezik. Viszont a (2) bekezdése ugyanennek a cikknek azt mondja, hogy tárca nélküli minisztereket lehet kinevezni, akiknek a hatáskörét viszont rendeletben határozza meg a kormány. Ebből logikusan következtetve a nem tárca nélküli, magyarul: tárcával rendelkező miniszterek hatásköréről törvénynek kell rendelkeznie. Ez a bizonyos törvény, ami itt van előttünk, ez a minisztériumok elnevezéséről szól. Hatáskörről egy árva szó nincsen a törvényben, ugyanakkor maga az előttünk fekvő törvényjavaslat beszél arról, hogy a részletes szabályokat meg majd egy kormányrendelet fogja megállapítani. Kérdezem én továbbra is: mi van azzal a halmazzal, ami a minisztériumok neve és a részletes szabályok között van? Magyarul: milyen jogszabály fog rendelkezni a minisztériumok alapvető hatásköréről? Itt elnevezésekről van szó, részletes szabályokról fog rendelkezni és rendelkezhet egy kormányrendelet, viszont a minisztériumok alapvető hatásköréről, hogy a legfontosabb közigazgatási területeket mely minisztériumok felügyelik, erről törvénynek kellene rendelkeznie. Ez elengedhetetlen a felelős kormányzáshoz, illetve ahhoz, hogy a jogbiztonság a mindennapi közigazgatási gyakorlatban is érvényesüljön. Ez a garancia nincsen meg ebben a felsorolási törvényben. (14.20) 2010-ben legalább a hatálybaléptetési szabályoknál világosan rendelkezett az Országgyűlés arról, hogy a különböző közigazgatási ágazatok melyik minisztériumhoz fognak tartozni. Élünk a gyanúperrel, hogy ez nem véletlenül van így, nem véletlenül vállalja be Orbán Viktor az alaptörvény-ellenességet is, hiszen amennyiben lógva hagyja a levegőben, hogy a minisztériumok hatásköre hogyan néz ki, akkor bármikor az aktuális, adott esetben a kormányon, a Fideszen belüli széljárásnak megfelelően, lobbiérdekeknek, oligarchaérdekeknek megfelelően lehet majd egyes minisztériumi hatásköröket terelgetni. Ugyanakkor, ha jogbiztonságot akarunk, ha nem akarjuk az állampolgárokat közigazgatási bizonytalanságban hagyni, akkor itt és most törvényben kell rögzíteni a minisztériumok hatásköreit, és meg kell felelni az Alaptörvény 17. cikkének. Ezt jeleztem, ehhez kértem volna a Törvényalkotási bizottság támogatását, hiszen bármennyire elismerjük a leendő miniszterelnök jogát és felelősségét a kormányzati struktúra kialakításában, az alaptörvényi szabályoknak, a jogbiztonság követelményeinek meg kell felelni. Természetesen nagyon sok egyéb módosító javaslatot előterjeszthettünk volna. Ezt pontosan azért nem tettük meg, mert tiszteletben tartjuk a leendő miniszterelnök, Orbán Viktor képviselőtársunk jogát és felelősségét, hogy szabadon meghatározza a leendő kormányzati struktúrát, pedig ötletünk lett volna bőven. Akár arra is, hogy egy fenntartható fejlődés minisztériuma kezelje nemcsak a környezetpolitika, hanem ezzel egységben az energiapolitika ügyeit, és lett volna módosító javaslatunk arra is, hogy ha már a Fidesz-kormányzat szakított a vidékfejlesztési politikával, azzal a szemlélettel, amit Ángyán József professzor úr képviselt még 2010-ben, akkor a földművelésügyi név helyett talán találóbb lett volna, ha földrablásügyi minisztériumnak nevezik el az új agrártárcát. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ismétlésekbe nem kívánok bocsátkozni, tehát ezért nem mondom el mindazt, amit Schiffer képviselő úr elmondott az előbbiekben, de két dologgal szeretném kiegészíteni az általa megfogalmazottakat. Nyilván nem elvitatható az, hogy az aktuális kormány jogosítványa, lehetősége, feladata az, hogy a minisztériumok felsorolását, feladatkörét, egyebeket megfogalmazza, de ebben a törvénytervezetben gyakorlatilag ezen túlterjeszkedik, magyarul: salátát csinál belőle, mert ha valaki végignézi ezt a törvénytervezetet, akkor azt is látja, hogy ebben benne szerepeltetik például a tartósan külszolgálatot végzők vagy oda kihelyezett kormánytisztviselők munkajogi védelmét érintő kérdések rendezése is. Ez nem igazán a minisztériumok felsorolásáról szóló törvénytervezethez kell hogy illeszkedjen, legalábbis szerintem. Tudják, ez olyan, mint amit az elmúlt időszakban is csináltak, amikor salátatörvények keretei között az utolsó pillanatban hoztak be rengeteg olyan dolgot, amelyet nyíltan felvállalni nem kívántak. És nyilván a publikum, a néző soha nem is szembesült ezzel a történettel, mert az éj leple alatt csinálták mindezt. Megbocsáthatatlan bűnöket követtek el ilyen formában a korábbiakban is szerintem, például a munka törvénykönyve kapcsán, ahol önök rugalmasabbnak nevezték ennek a törvénynek az átalakítását, valójában meg kiszolgáltatottabbá tették nem csak a munkavállalókat, még a munkaadókat is bizonyos értelemben, bár nekik egy sansszal mindig többet adtak, mint a munkavállalóknak, hogy róluk még egy bőrt lehúzhassanak. Munkajogi - mondhatni - gumijogszabályokat csináltak akkor is. Mondom, most meg ezen törvény keretei között, a minisztériumokról szóló felsorolási törvény keretei között tesznek ilyet a tartós külszolgálatot végzők, oda kihelyezett kormánytisztviselők munkajogi védelmét érintően. Könnyebben, olcsóbban elbocsáthatóvá kívánják tenni őket. Gyakorlatilag a munkaadó egyoldalúan módosíthatja a munkavállaló, a köztisztviselő kinevezését, aki persze, ha nem kívánja a munkaadó által felkínált lehetőséget elfogadni, mert - idézőjelben - adott esetben az megalázó, sok minden egyéb más, a képesítéseit messze alulmúló, akkor azzal kell szembenéznie, hogy nem a kormány-tisztviselői megszokott jogviszony megszűnésével kapcsolatos kérdések rendezésére kerül sor, azaz nem felmentéssel, hanem lemondással. Itt nem két szó közötti különbségről van szó, hanem a két szó mögötti tartalomról. Az egyik az, hogy ha felmentés van, akkor a felmentési időre illetmény jár. ELNÖK: Bocsánatot kérek, képviselő úr! Azért szakítom meg, mert időkeretben történik a vita (Gúr Nándor: Igen, tudom.), és az az érzésem, hogy ön a következő napirendi ponthoz mondja most a felszólalását, mert pillanatnyilag a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényben van (Gúr Nándor: Tisztában vagyok vele.), és mivel az MSZP-ből többen is jelentkeztek, nem szerettem volna, ha ön kimaradna. GÚR NÁNDOR (MSZP): Igen, elnök úr, teljesen tisztában vagyok vele. Épp ezt mondtam el, hogy ezek a számok elfogadhatatlanok. ELNÖK: Csak az a probléma, képviselő úr - és nem veszem el az idejét -, hogy ebben az esetben nekem öntől meg kell vonnom a szót az új házszabályi előírások értelmében - mert nem lehet eltérni most már az általános vitában sem a fő sodorvonaltól -, azt meg nem akarnám megtenni, úgyhogy arra kérem a képviselő urat, hogy ennek szellemében folytassa. GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, az ön belátására bízom. ELNÖK: Kérem az időt beszámítani! GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, az ön belátására bízom. Ha ön úgy érzi, hogy meg kell vonni, akkor tegye meg, én pedig elmondom azt, amit én gondolok, azért, mert ehhez a törvényhez rendelődik hozzá mindaz, amiről beszélek. De ha elnök úr úgy gondolja, tegye meg; a jogosítványa megvan rá. Tehát a felmentés és a lemondás közötti különbség e tekintetben az, hogy az egyik esetben a felmentési időre jár illetmény, a másik esetben nem. Felmentéssel járó végkielégítés ilyenkor nincs, ha lemondás van. A bírói jogorvoslat lehetőségét is elveszíti az ember, és sok egyéb mást tudnék még mondani, de azért nem sorolom, hogy elnök úr türelmét ne feszegessem, bár ehhez a törvényhez, a T/106. törvényhez illeszkedik mindaz, amiről én beszélek. Egy szó mint száz, azt szeretném tehát mondani, hogy számomra elfogadhatatlan mindaz, ha egy adott törvény keretei között egészen másfajta szabályok kerülnek végrehajtásra, amelyekről nekem itt az elnökkel kell vitába bocsátkoznom, hogy beszélhetek-e erről vagy nem. Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy elmondtuk már az általános vitában, rossz közigazgatási gyakorlat az, amit a Fidesz-kormány az elmúlt néhány hónapban folytatott. Ez a rossz közigazgatási gyakorlat azonban az előző években is általános volt. Úgy gondoljuk, hogy ezt nem kell folytatni. Persze, mindenkinek tiszta és világos, hogy nem az ellenzék az, amely kormányt alkot, ha azonban nyilván mindenki komolyan gondolja azt, hogy ebben a Házban a jó javaslatoknak terük lehet, ha mindenki komolyan gondolja azt, hogy a kormányzat figyel mindenkire, függetlenül attól, hogy honnan is jönnek a javaslatai, akkor azt gondolom, az ellenzéknek kötelessége párbeszédet folytatni. A párbeszéd jegyében javasolta azt a szocialista frakció az általános vitában, hogy hallja meg a kormány a magyar emberek szavát, hallja meg azt, hogy a munka ügyének és az oktatás ügyének kiemelt szerepet kell kapnia a minisztériumi struktúrában. Úgy tűnik, ez nem sikerült. A szocialista frakció javasolta a bizottsági szakaszban is, hogy az a fajta kusza gyakorlat, amely arról szól, hogy átláthatatlan a jogalkotás, arról szól, hogy a minisztériumi struktúra nem az élethez igazodik, nem alkalmas arra, hogy az országot vezesse. Függetlenül attól, hogy lehet, hogy választást lehet nyerni, de közigazgatást hatékonyan működtetni nem lehet ezzel a dologgal. Jól mutatja ezt, ha megnézzük a kiválóan működő magyar közigazgatás, a magyar minisztériumi struktúra első kiváló vizsgáját, azt a módosító javaslatot, amelyet a minisztériumi struktúrához kapott a tisztelt Ház, ahol gyakorlatilag a vonatkozó jogszabály paragrafusát egy néhány paragrafusból álló törvény kapcsán sikerült elrontania az előterjesztőnek. Ez azért több mint nevetséges. Úgy gondoljuk, hogy vélhetőleg folytatódni fog ez a rendszer, ami eddig volt, és azt hiszem, hogy ez senkinek nem érdeke, ez önöknek sem érdeke, tisztelt Ház, tisztelt kormányzat. A magyar emberek nem látják, miként születnek a törvények ebben a rendszerben, ezen változtatni kell. Változtatni kell azon is, hogy semmilyen fontos ügy, ami az ország kiemelt ügye - a vidékiek kiemelt ügyét képező biztonság, a városi emberek kiemelt ügyét és a vidéki emberek kiemelt ügyét képviselő munka vagy oktatás -, nem jelenik meg ebben a struktúrában. Az előző alkalommal történészként egy kicsit beszéltem arról is, hogy nézett ki a minisztériumi struktúra korábban, néhány száz évvel ezelőtt vagy 100-150 évvel ezelőtt. Gondoljanak vissza, tisztelt képviselőtársaim, az 1848-as minisztériumra, hogy miként állt föl. Idézzük fel fejben magunkban, hogy milyen minisztériumokról volt itt szó. (14.30) Pörgessük végig a fejünkben, hogy vajon jelen pillanatban ennek a történelmi hagyománynak megfelelünk-e. Szerintem mindenki tudja, hogy nem felelünk meg, hiszen akár a közmunkák minisztériuma, akár a közoktatási minisztérium fájóan hiányzik. Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, a méltányosságot is. Még ennyivel sem fogok élni az időkeretet tekintve, ami hivatalosan a kijelző szerint hátravan. Egyetlenegyet szeretnék kérni a kormánypárti képviselőtársaimtól, de legfőképpen az államtitkár úrtól, aki részt vesz most a vitában. Tekintettel arra, hogy a rendeletről, ahogy mondtam az előző felszólalásom kapcsán, nem lesz módja az Országgyűlésnek vitatkozni, tekintettel arra, hogy nyilvánvalóan önök már tudják, milyen struktúrát kívánnak kialakítani, kihez milyen feladatköröket kívánnak rendelni, legyen szíves, államtitkár úr, illetve az előterjesztők közül akár más tájékoztatni minket, képviselőket, tájékoztatni az Országgyűlést, hogy mi lenne ez a struktúra. Értem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy sok mindent el lehetett olvasni a sajtóban. De azért azt mégiscsak kicsit groteszknek tartom, hogy a sajtó többet tud a következő időszak tervezett struktúrájáról, mint amennyit az Országgyűlésben önök hivatalosan elmondanak. Arra kérem tehát önöket, hogy ha már nem terjesztenek be olyan módosító javaslatot - megjegyzem, hogy az új házszabály erre szűk körben, de enged lehetőséget -, amellyel pótolják ezt a hiányosságot, akkor legalább a plenáris ülésen a vitában, a parlamentben tárják fel, hogy mit terveznek. Utána majd meghozzák a rendeletet. De kérem, tegyék lehetővé, hogy az ellenzék vitatkozhasson a tervezett struktúráról. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Bárándy Gergely képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy a házszabályi előírások most lehetőséget adnak arra, hogy az előterjesztők közül valaki felszólaljon. Azonban felhívom arra is a figyelmüket, ami ugyancsak házszabályi előírás, hogy amennyiben az előterjesztők élnek ezzel a lehetőséggel, akkor összességében 10 perc időkeret áll maximálisan rendelkezésükre ezen felszólalásra és a zárszóra. Tehát ennek szellemében kérdezem az előterjesztők képviselőit, hogy kíván-e valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem, az ügyvezető kormány részéről kíván-e valaki hozzászólni. (Jelzésre:) Igen, Répássy Róbert államtitkár úr. Parancsoljon, államtitkár úr! Államtitkár úrnak a házszabály 10 perces időkeretbeli felszólalásra ad lehetőséget.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Igazságügyi bizottság jelezte, hogy nem kíván előadót állítani. Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretben, melyet mindjárt ismertetek. Tájékoztatom önöket, hogy a vita során kettőperces hozzászólásokra lehetőség nincs. Az időkeret megoszlása a következő: a Fidesz 17 perc, a KDNP 8 perc, az MSZP 10 perc, a Jobbik 8 perc, az LMP 5 perc és a függetlenek részére pedig 2 perces lehetőség van. Elsőként megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak, aki írásban előzetesen jelezte felszólalási szándékát. Parancsoljon, frakcióvezető úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki felszólalni a vitában. (Jelzésre:) Igen. Elsőként Gúr Nándor képviselő úrnak adok szót az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ketten jelentkeztek még az MSZP képviselőcsoportjából felszólalásra. A következő felszólaló Kiss László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bárándy Gergely képviselő úrnak adok szót azzal, hogy Gúr Nándor képviselő úr felszólalása közben körülbelül egy percig nálam volt a szó, tehát ez a két perc így három percre módosul. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérdezem a képviselőtársaimat, kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem, hogy az előterjesztők részéről kíván-e valaki válaszolni a vitában elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt itt sem látok. Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott napirendnek megfelelően az összegző módosító javaslatról történő döntésre és a zárószavazásra a mentelmi ügyek tárgyalását követően kerül majd sor. Most pedig, mivel tovább nem tudunk haladni, 15 óra 30-ig szünetet rendelek el azzal, hogy 15 óra 30 perckor határozathozatalokra fog sor kerülni. Kérem ezért a frakcióvezetőket, hogy 15 óra 30-ra biztosítsák a határozatképességet. Köszönöm szépen. (Szünet: 14.33 - 15.34 Elnök: dr. Latorcai János Jegyzők: Hiszékeny Dezső és Pócs János)