• DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A kormány 2014 novemberében létrehozta az Államreform Bizottságot annak érdekében, hogy többek között megvalósíthassa az állami bürokráciacsökkentés programját, amelynek keretében kiemelten szerepel egyrészt a fővárosi és megyei kormányhivatali szervezetrendszer megújítása, másrészt az állami ügyintézés reformja. Mindez része annak az intézkedéssorozatnak, amelynek célja egy valódi szolgáltató állam kialakítása. A szolgáltató állam megteremtésének pedig az egyik legfontosabb előfeltétele az állampolgár-központú államigazgatás megteremtése. A mindennapi ügyintézésben ez azt jelenti, hogy az állami hivatalok nem alá-fölé rendeltségben állnak az ügyféllel, hanem mellérendelt viszonyban kell hogy működjenek és együtt kell hogy működjenek. (18.30)Ennek során a hatóság képviselőiben tudatosul, hogy a napi munkavégzésük célja az ügyfelek ügyei intézésének elősegítése kell hogy legyen. Ezzel a szemlélettel nem egyeztethető össze a korábban oly gyakran előforduló, nem megfelelő hangnem, az ügyfelek idejének felelőtlen pazarlása, akár az ügyek intézésének indokolatlan elhúzódása, akár az eljárási költségek emelkedése sem. A szolgáltató állam kialakításának elsődleges terepe ugyanakkor a területi közigazgatásnak kell lennie, ahol az állampolgárok a fővárosi és megyei kormányhivatalokon, illetve a járási, kerületi hivatalokon keresztül találkoznak elsősorban az állammal.A kialakításnak ugyanakkor párhuzamosan kell futnia szervezeti szinten egy, a mainál hatékonyabban működő kormányhivatali rendszer megteremtéséért és eljárási szinten, amely a kormányhivatali eljárások jelentős racionalizálását kell hogy jelentse. Az első cél megvalósítása érdekében már a tavalyi év végén benyújtásra került az Országgyűlésnek az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló T/ 2329. számú törvényjavaslat, ennek általános vitáját le is folytattuk annak idején.Szervezeti értelemben ez a törvényjavaslat biztosítja, hogy az átalakítást követően a feladat- és hatáskörök tekintetében a kormányhivatalok és járási, fővárosi kerületi hivatalok egységessé váljanak, és a feladat- és hatáskör címzettje pedig a kormánymegbízott, valamint a járási hivatal vezetője legyen. Mindezzel biztosítható, hogy egy hatékonyabban működő, gyorsabb reagálású kormányhivatali rendszer jöjjön létre, amely biztosítja, hogy akár váratlan események idején is azonnal átcsoportosíthatók legyenek a kormányhivatali erőforrások, és kiemelten kezelhetők legyenek a sürgős feladatok. A valódi szolgáltató állam kialakításának másik fontos lépése a területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/3115. számú törvényjavaslat, ami a kormányhivatali szervezetrendszer átalakításához kapcsolódó hatósági eljárások jelentős egyszerűsítésére és átalakítására vonatkozó szabályokat tartalmazza.Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, sokunk előtt ismert, hogy a hatósági eljárások általános ügyintézési határidejeként korábban 30 nap helyett jelenleg 21 nap lett meghatározva a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényben. A gyakorlatban ugyanakkor sok-sok eljárás tényleges időtartama ennél jelentősebb hosszabb, hiszen nem számít bele az ügyintézési határidőbe például a szakhatósági eljárás időtartama, az eljárás felfüggesztése, a jogsegélyeljárás időtartama, akár az eljáró hatóság kijelölése, a szakértői vélemény elkészítése, hogy csak néhány példát soroljak a közigazgatási hatósági eljárási törvény, közismert nevén a Ket. 33. § (3) bekezdéséből. Vagyis, ahogy mondjuk, a bruttó eljárási időtartam akár az általános eljárási határidő többszöröse is lehet, különös tekintettel egyes hosszadalmas, akár energia-szakhatósági, környezetvédelmi eljárásokra. Éppen ezekben az ügyfeleket sokszor bosszantó, ugyanakkor sokszor, talán mondhatjuk azt, önösen felesleges szabályozásokat megszabó, ágazati érdekeket érvényesítő eljárások időbeli elhúzódásának megváltoztatása érdekében átalakításra kerülnek a szakhatósági eljárások azon eljárásokban, ahol az eljáró hatóság a fővárosi és megyei kormányhivatal vagy a járási, kerületi hivatal lesz. Az integrációt követően ugyanabban az eljárásban a szakhatóság bármely kormányhivatal vagy járási, kerületi hivatal lenne. A szakhatósági eljárások átalakítása kiterjed mind a kormányhivatali szervezetrendszeren belül működő jelenlegi szakigazgatási szervekre, mind a kívülről integrálásra kerülő környezetvédelmi, természetvédelmi felügyelőségekre, illetve bányakapitányságokra, valamint a kormányhivatalokhoz kerülő egyéb feladatokra is.Ezekben az ügyekben az elsőfokú szakhatósági eljárás hiányában a jövőben megszüntetésre kerülnek a másodfokú szakhatósági eljárások is, fennmaradnak ugyanakkor a szakhatósági eljárások, ha a kormányhivatalon kívüli szerv jár el az adott szakkérdésben, vagy más fővárosi és megyei kormányhivatalon kívüli, külső szerv jár el, például jegyző, akár a vízügyi igazgatóság. Ezen szerv eljárásában kell szakhatóságként közreműködnie a kormányhivatalnak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak kintről jöhet be szakhatósági eljárás, hanem időnként maga a kormányhivatal is megjelenik szakhatósági szervezetként más eljáró hatóságnál. Mindenképpen hangsúlyozni szükséges ugyanakkor, hogy a változások nem érintik az anyagi jogi szabályokban meghatározott szempontrendszert. Azaz a hatósági eljárás során mindazon kérdéseket tisztázni kell szakkérdésként, amit eddig szakhatóságként, közreműködőként tisztázott. Mindez azt jelenti, hogy azok a szakmai szempontok, amelyeket korábban szakhatóságok vizsgáltak, például az örökségvédelem tekintetében, szakkérdésként továbbra is kiemelten megvizsgálásra kerülnek, és a döntések során a fővárosi és megyei kormányhivatalnak, illetve járási hivatalnak ezen kérdések tekintetében külön rendelkezéseket is kell hozni.A jelenlegi rendszer kormányhivatalon belüli felszámolásának az állampolgárokra, az ügyfelekre nézve számos előnye lesz. Egyfelől csökkennek az adminisztratív terhek, mivel az ügyeket integráltan, egységes eljárás keretében intézhetik az ügyfelek. Világos és egyértelmű lesz az utasítási rendszer, egy-egy bonyolultabb, több hatóságot érintő ügy elintézése is lényegesen egyszerűbbé válik. A szakhatóságok között működő bonyolult eljárásrendet ugyanis felváltja egy egyszerűen átlátható, ezért jobban irányítható és optimalizálható, szervezeten belüli eljárásrend. Ezáltal minden remény megvan arra, hogy az ügyintézési idők jelentősen csökkennek. Hiszen a korábban „önálló életet élő” szakhatósági eljárások ezután integráltan kerülnek elintézésre, nem lesz lehetőség az egyes hatóságok részéről külön-külön hiánypótlási felhívás kiadására, az eljárás felfüggesztésére. Kiesik a korábban önálló hatáskörben eljáró szakigazgatási szervek közötti postázás, iktatás, kiadmányozás ideje. Ezek mind-mind a belső adminisztráció részét fogják képezni, ezzel a bruttó eljárási időt tudjuk megspórolni vagy rövidíteni.Az állampolgárok számára ezt a nyereséget a kormányhivatalok, illetve a járási hivatalok belső folyamatszervezéssel tudják elérni, amire az eddigi rendszer sajátosságaiból fakadó eljárási szabályok nem adtak lehetőséget. Természetesen a szakkérdések megvizsgálására elegendő idő kerül biztosításra, ahogy említettem, az adott ügyben érintett hatósági ügyintézőknek, hiszen a szakmai feladatellátás színvonala továbbra sem csökkenhet. További előnye a kormányhivatalokon belüli szakhatósági rendszer megszüntetésének, hogy az egyes eljárási cselekményeket az adott szakfeladatra optimalizáltan lehet megszervezni. A szakértelemmel bíró ügyintézőket rugalmasan lehet bevonni az egyes eljárásokba, ezáltal is elősegítve az ügyfélbarát közigazgatás továbbfejlesztését.A fentieken túl a szakhatósági rendszer átalakítása várhatóan az eljárási költségek csökkentését is eredményezi, mivel az egyes szakkérdések vizsgálatával összefüggő feladatok tovább racionalizálhatóvá válnak. Az állampolgárok számára ez azt is jelenti, hogy a korábban minden esetben kötelező szakhatósági igazgatási szolgáltatási díjak helyett az alapeljárási díjon felül csak azokat a költségeket kell majd megfizetniük, amelyek az adott szakkérdés elbírálásával kapcsolatosan ténylegesen felmerülnek. Tehát az igazgatási szolgáltatási díjak a tevékenységhez fognak igazodni. Azaz, ez azt is jelenti, hogy az ügyfelek a ténylegesen igénybe vett állami szolgáltatásért fognak majd fizetni.Miután az integrációt követően sem fog valamennyi kormányhivatal rendelkezni valamennyi szakkérdés eldöntéséhez szükséges szaktudással, a szakhatósági eljárások megszüntetése miatt a szakkérdések vizsgálata megtörténhet egyrészt az ügyben a jelenlegi szakemberek közül kormányhivatali érdekből történő kirendeléssel, amit az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló T/3019. számú törvényjavaslat fog biztosítani. Amennyiben ez nem lehetséges, mert a szakkérdés eldöntése speciális infrastruktúrát, adott esetben egy labor igénybevételét igényli, akkor jogszabályban kell meghatározni a szakértőként kirendelhető kormányhivatalt, a korábban eljáró szakigazgatási szerv, területi államigazgatási szerv illetékességi területének megfelelően.(18.40)Hogy világos legyek: vannak olyan szakhatóságok, amelyek közül nem minden kormányhivatalnál található meg az a szakigazgatási szerv, hiszen mondjuk, bányakapitányság öt van, mérésügyi hivatal sincs minden kormányhivatalban, illetve zöldhatóság is csak minden második megyében található. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi ügyfelek, akár magánszemélyek, akár vállalkozások adminisztratív terhei európai összehasonlításban magasak, egyes szakértői becslések szerint éves szinten elérhetik az 1000 milliárd forintot. Ezt az összeget, ha csak a vállalkozásokat tekintjük, csak azért fizetik ki sok esetben, mert az állami szabályozás bonyolult, túlbürokratizált és kiszámíthatatlan.Ha azt akarjuk, hogy Magyarország a kelet-közép-európai régió egyik leginkább vállalkozásbarát, versenyképes országa legyen, el kell érni, hogy az állami szabályozás egyszerű, olcsó ‑ pontosabban inkább azt a kifejezést használom, hogy költséghatékony ‑ és kiszámítható legyen. Ennek fontos része az elektronikus közigazgatási továbbfejlesztés, akár a vállalkozások oldaláról, akár az állampolgárok oldaláról. Ebben a tekintetben mérföldkő a korábban költséges és hosszadalmas eljárások szakhatósági eljárási reformja is, amiről itt már az imént szóltam.Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ugyan ezt az átalakítást csak a kormányhivatali rendszeren viszi egyelőre végig, de ennek az átalakításnak a tapasztalatai is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél előbb a teljes közigazgatási eljárás szabályozása megújításra és jelentős egyszerűsítésre kerülhessen. Az Igazságügyi Minisztérium komoly erőket mozgósít ennek a jogszabálynak a megalkotására. Mindezen változásokkal biztosítható, hogy ténylegesen megvalósulhasson az állampolgárok érdekében tevékenykedő szolgáltató állam, és ennek érdekében kell biztosítanunk a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatási feladatait maradéktalanul ellátó államigazgatás működési feltételeit. Ehhez kérem a tisztelt képviselők támogatását és a benyújtott törvényjavaslat megvitatását. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
  • DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnék szólni az előttünk fekvő törvényjavaslatról. A kormány február közepén nyújtotta be a most tárgyalt javaslatot, amely az egyes közigazgatási törvények módosítását célozza. A kormány már a nemzeti együttműködés programjában kinyilvánította azon szándékát, hogy a 2010-es évet megelőző időszak sikertelen kormányzásának hagyatékát megszüntesse, és új alapokra helyezze az állam működését. Az általános hatáskörű területi szervként működő hivatalok, korábban közigazgatási hivatalok talán a legtöbbet átszervezett hivatalok közé tartoznak a magyar közigazgatás rendszerében. A 2010 előtti kísérletek azonban a gyakorlatban mindig kudarcot vallottak. 2010. szeptember 1-jétől azonban a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalok olyan erős, a területi államigazgatás tevékenységének összehangolását elősegítő jogosítványt kaptak, amelyben a területi államigazgatás működési integrációja már megvalósult. Mindezek fényében a kormány alapvető szándéka a jó állam megteremtése, amelynek eszközei a közigazgatás gyökeres átalakítása, korszerűsítése, és valódi szolgáltató állam létrehozása. A cél tehát olyan közigazgatás megteremtése, amelynek középpontjában az okmányok és az okiratok helyett az állampolgár és a vállalkozások, a bonyolult hatósági előírások helyett a közigazgatási szolgáltatás, röviden: a jó állam áll.Ezért indítottuk el a közigazgatás szerkezetének ésszerűbbé tételét, megváltoztatását. A parlamentáris demokráciák hazai történelme folyamán nem volt példa ilyen léptékű átalakításra. A kormány fontos célnak tekinti a közigazgatás átszervezését, ésszerűsítését, amire azért van szükség, mert a jól működő, egyszerű és a törvényes közigazgatás az állampolgárok számára nagyon fontos, a gazdaság talpra állításának egyik feltétele. Jelen törvényjavaslat alapján a kormány kiemelt célkitűzése az államreformprogram keretében a közigazgatás hatékonyságának növelése az eddigieknél összefogottabban, ellenőrizettebben. Célja továbbá a költségtakarékosan működő területi államigazgatás megteremtése, ezáltal a kormány területi feladatellátása hatékonyságának és eredményességének megvalósítása. Az államigazgatás átalakításának elsődleges célja az ügyfélbarát közigazgatás megteremtése, a társadalom cselekvési szabadságának biztosítása a közérdek érvényesítése mellett.2011. január 1-jével létrejöttek a fővárosi és megyei kormányhivatalok, mindez jelentősen csökkentette a korábbi időszakra jellemző területi széttagoltságot. Egy egységes, átlátható költségvetés került kialakításra, biztosítva a takarékos kormányhivatali gazdálkodás megvalósítását. Az állampolgárok számára a kormányhivatalok kialakításával számos hatósági eljárás intézése vált sokkal gyorsabbá és egyszerűbbé, különös tekintettel a kormányablakok megyei, majd fokozatosan kerületi, járási szintű kiépítésével. Jelen törvényjavaslat alapján a területi államigazgatás átalakításával az eljárások intézésének gyorsítása várható, amely nem az átlagos ügyintézési idő csökkentésével, hanem a bruttó ‑ amit itt államtitkár úr is mondott ‑ ügyintézési időtartam csökkenésével valósul meg. A javaslat az ezen törvényi szintű vonatkozáshoz szükséges módosításokat tartalmazza az egyes hatósági eljárásokkal összefüggésben. Mindezek fontosságával úgy gondolom, mindannyian egyetértünk, hiszen ez az ország közös érdeke.Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy szavazatukkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak.
  • GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. 2014. december 8-a volt, amikor az egyes közigazgatási törvények módosításáról szóló 2329. számú törvényjavaslat beterjesztésre került. A vitát december 16-án le is folytatta a Ház. Akkor sem voltunk boldogok, annak a vitának a lefolytatásától sem, de legkiváltképp azért nem, ami a törvénytervezetben tartalmi háttérként megfogalmazódott. Az a szándék kézzelfogható, amit a kormány gyakorlatilag 2011 januárjával indított el, mármint hogy a területi államigazgatási szervek integrációjára sor kerüljön, gyakorlatilag a megyei vagy fővárosi kormányhivatalokba történő integráció megtörténjen. Most itt 2015. március 1-jével határozták meg maguknak ezt az időpontot, amíg ezt a kérdést rendezni akarják, mármint a 2329. egyes közigazgatási tárgyú törvények keretei között. A baj ott volt az én értékítéletem és megítélésem szerint, hogy már az előkészítés olyan volt, amely tekintetében a kormány gyakorlatilag különösebb egyeztetéseket nem tett meg, a hivatalos honlapján az egyeztetésre bocsátásra való utalás sem szerepelt az én ismereteim szerint. De, államtitkár úr, ha tud ennél jobbat mondani a számunkra, akkor azt szívesen vesszük.A másik problémája a dolognak az volt, ami a tartalmi kérdéseket érintette alapvetően, hogy minden részében gyakorlatilag azt sugallta, azt üzente, hogy központosítani kívánnak. Központosítani kívánnak, ez a központosítás viszont olyan típusú, amely a politikai indíttatásokkal és a politikai érdekekkel párosul. (18.50)Akkor, amikor a politikai tevékenységnek, a politikai felelősségnek a fokmérője nem más, mint az, hogy hogyan és miképpen tesz eleget, mondjuk, a kormányhivatal vezetője a miniszterelnöknek, hiszen ő az, aki a politikai felettesi szerepet ellátja, akkor azt gondolom, hogy ott gond van, ott baj van, hiszen akkor nem a szakmaiság által vezérelten működik vagy működhet a kormányhivatal. Én másképp látom, mint az államtitkár úr, én pont annak a veszélyét érzem, hogy itt határidő-kitolódások sokaságával kell majd szembenézni, és nem racionalizálásként és időmegtakarításként fogom fel mindazt, ami történt e tekintetben. Még egyszer azt akarom hangsúlyozni, hogy nem szakmai, ésszerűségbeli megfontolások, hanem politikai megfontolások alapozták meg mindazt, ami ennek a 2329. számú törvénynek az előterjesztésével párosult, ami szerves együttélésben van a 3115. törvénytervezettel, tehát a most tárgyalt területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával. Ha nem máshonnan közelítjük, csakis onnan, hogy jelen pillanatban a kormányhivatalokba fognak olvadni a környezetvédelmi, a természetvédelmi felügyelőségek, a bányakapitányságok, a Magyar Államkincstárból a családtámogatási eljárások gyakorlatilag kikerülnek a megyei szintről ‑ Korózs képviselőtársam majd ki fogja bontani ennek a visszásságait is ‑, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi szinten ellátott feladatainak egy része is a kormányhivatalba kerül, és gyakorlatilag az állami főépítészi feladatok is a kormányhivatalba integrálódnak, akkor látjuk, hogy körülbelül milyen súlyú változásokról van szó. Azt gondolom, hasonképpen az előbb említett törvénytervezethez illesztetten, hogy nem jó, nem helyes az, hogyha megint csak hatástanulmányok, különféle, nem azt mondom, hogy variációk, de elképzelések nélkül és legkiváltképp, még egyszer hangsúlyozom, egyeztetések nélkül zajlik mindez a folyamat. Nem jó, már csak azért sem, mert ha az államtitkár úr visszagondol a 2013. évi zárszámadásra ‑ ezt csak példaként említem ‑, akkor láthatja és tudhatja, hogy a kormányhivatalok esetében milyen helyzet is állt fenn akkor. Az egyik az volt, hogy a kormányhivatalok olyan helyzetben voltak, hogy a működési feltételeik biztosítása érdekében azon befizetési kötelezettségeiknek, amelyeket egyébként a költségvetés írt elő, nem tudtak eleget tenni; arról már nem is akarok beszélni, hogy egyébként a kormányhivatalokban meglévő munkafeladatok hátteréül szolgáló eszközök gyakorlatilag egyharmadában null egyenértékű nyilvántartással párosultak. Azt akarom csakis ezzel üzenni, hogy nem elég az, hogy szervezetileg strukturálisan valamit az integráció keretei közé vonunk, hanem ott a háttereket is meg kell erősíteni, és azt gondolom, hogy ez elengedhetetlen fontossággal bír. Ami a mai törvénytervezet tárgyalásánál azért pozitívumként jeleníthető meg, az mindenképpen az, hogy amikor a múltkor, decemberben tárgyaltunk, akkor egy fideszes képviselő ült az ellenzékkel szemben a kormánypárti padsorokban, ha jól emlékszem, Pócs János volt az az egy képviselő, most már talán az egy kezemen még meg tudom számolni az államtitkár úron kívül a képviselők számát, de már nagyobb érdeklődésre tart számot a mai törvénytervezet tárgyalása. Akkor az államtitkár úr, megint csak, ha jól emlékszem, azt hiszem, Czibere államtitkár úr volt jelen a törvény tárgyaláskor, azzal a nagyvonalúsággal, hogy a kezét zsebre téve mondta mindazt, amit, akkor úgy fogalmazott, hogy amikor hatalomba kerültünk ‑ mondta ő. Szeretném jelezni Kovács Zoltán államtitkár úr számára is, hogy a szolgáltató állam szerintem nem „a hatalomba kerültünk” címszóval párosítandó, hanem azzal, hogy hogyan és miképpen segítünk, és próbáljuk meg megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az emberek javát szolgálják. De ha ‑ nem akarok itt nagyon leragadni ‑ a szolgáltató állami mikéntjéről akarunk beszélni, akkor beszélhetünk itt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról is, arról a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról, amely esetében, mondjuk, az egyfajta szolgáltatásként megfogható, hogy ha egy vállalkozás ellenében intézkedést akarnak foganatosítani, akkor ezt meg is tehetik, és meg is teszik, és a vállalkozás, mondjuk, ha fellebbez ezzel szemben, teljesen mindegy, hogy mit csinál, a fellebbezésétől függetlenül bármit lehet vele tenni, idézőjelbe tetten, akár a vállalkozás rendelkezésére álló eszközparkját is, ha úgy van, el lehet vinni, aminek a következménye, hogy a munkavállalókat kénytelen módon el kell engednie, majd két év múlva, a fellebbezés eredményeképpen a vállalkozásnak igaza lesz, és nyer, ja, csak közben a piaca megszűnt, ja, persze lehet, hogy valami más baráti társaság veszi át azt a piaci területet. Na, ez is egy szolgáltató állam képét mutatja, csak egy másfajta szolgáltató állam képét, a haverok felé való szolgáltató állam képét. Szóval, én ezt nem szeretném erősíteni. Arra kérem az államtitkár urat is, hogy minden olyan típusú szabályozást, ami gyakorlatilag nem az emberek és nem a vállalkozások érdekeit szolgáló tevékenységet folytat, azt gyomlálják ki ebből a szolgáltató típusú állami létből, tehát a szakmai ésszerűség vezérelje, és nem a politikai megfontolás vezérelje a tevékenységüket, azt szeretném ezzel jelezni és kérni. A területi államigazgatási szervezetrendszer átalakítása tekintetében, mint említettem, nagyon sok mindenki integrálásra kerül. Gyakorlatilag ez az integrálás meggyőződésem szerint sok gondot és problémát fog okozni. Ha csak bevezető gondolatként akarom mondani, akkor 22 ágazati törvény módosítására kell hogy sor kerüljön jelen pillanatban és jelen időszakban is. De ha a tartalmi megfontolások tekintetében akarok közeledni a dologhoz, akkor azt kell hogy mondjam, hogy azon túl, amit említettem, hogy a főépítészi feladatok is a kormányhivatal keretei közé kerülnek, akkor például ‑ és vélem, Korózs képviselőtársaim erről is fog bővebben beszélni ‑ az aktív korú ellátottak tekintetében hatályon kívül helyezik azt az önök által oly sokszor emlegetett, a lakókörnyezet rendbetételével párosuló szabályozási rendszert, azért, mert most a járási hivatalok keretei közé kerülnek az aktív korúak ellátásával kapcsolatos kérdéskörök. Tehát, tudja, azt nem értem, államtitkár úr, hogy ha valami fontos önöknek, akkor utána miért elbújtatott formában, más keretek között változtatják ezt meg, miért nem vállalják fel akkor nyíltan és világosan. Vagy, mondtam, megszűnik a méltányossági ápolási nyugdíj 2015. március végével, ha jól emlékszem, lehet, hogy 1-jével. A lényeg a dologban, hogy gyakorlatilag azok az emberek, akik ápolási díjat kapnak, kaptak, majd az önkormányzatnak, ha van módja és lehetősége, és finanszírozza ezt a tevékenységet, akkor részesülhetnek például egészségügyi szolgáltatásban is. Mert ha az önkormányzat a nyugdíjminimum, mondjuk, 80 százalékát adja ennek az embernek, és nem azt, amit korábban, hanem kevesebbet, akkor már az egészségügyi szolgáltatás rendszeréből is kikerülnek ezek az emberek. Ez a szolgáltatói állam léte, államtitkár úr? Azt gondolom, ez semmiképpen nem nevezhető annak. Vagy az a szolgáltatói állam léte, amikor a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősített beruházások esetében egy csomó eljárási metódust meg lehet kerülni, azokat nem kell lefolytatni? Lehet, hogy a budai Vár tekintetében ez egy nagyon fontos feladat az elkövetkezendő időszakra nézve, csak azt gondolom, ez nem a szolgáltatói állam léte. Ez parciális érdekek kielégítéséről szól, és ez az én értékrendem szerint nagyon ‑ nagyon! ‑ nincs rendjén. De ugyanennél a törvénynél azt is mondhatom, hogy az előkészítés tekintetében hasonló hiátusokat lehet felsorakoztatni, mint a korábban említett, ezzel összhangban működő törvény kapcsán, és nyilván a tartalmi kérdések tekintetében is lehet kifogásokat eszközölni. Mondok még egy-két példát, csak azért, hogy legyen mire válaszolnia menet közben, és ne csak a végén összefoglalót tartania. Érthetetlen volt számomra, amikor a korábbiakban olyan szabályozási rendszert hívtak életre, hogy az az orvos, aki a keresőképtelenség megállapítását megteheti, az 30 napra visszamenőlegesen, bizonyos dokumentációk rendelkezésre állásával egyetemben ezt 30 napra visszamenőlegesen megteheti, most meg ennek az ellenszabályozását teszik meg, hogy erre már nincs lehetőség, és ilyen nem is kell. (19.00)Valamelyik havernak kielégült most már az igénye, és innentől kezdve most már másnak nem kell kielégíteni, ezért a szolgáltató állam keretei között ezt a fajta változtatást megteremti?Tehát egyfajta, én úgy látom, hogy ezen giga-mega, mega-giga ‑ mindegy ‑ szervezetek keretei kö­zött egy­­fajta ügyviteli káosz kialakulása körvonalazható. Ha csúnya szavakat akarnék használni, idézőjelbe téve, akkor „országrombolásnak” is nevezhetném mindazt, ami felé haladunk e tekintetben. De mondok még egy konkrét példát a szolgáltatói állam létét érintően és a törvénytervezethez kapcsoltan.A nemzeti munkaügyi hivatalokat a szolgáltató állam jegyében lenullázták, gyakorlatilag kilúgozták, megszüntették, a munkaügyi központok hálózatát szétzúzták. Szolgáltató állam az az állam, amely gyakorlatilag a korábbiakban a munkáltatók és a munkavállalók által befizetett járulékok nagyjából 200 milliárd forintos nagyságrendű pénzéből a korábbiakkal ellentétben annak az egyharmadát sem biztosítja arra, hogy a munkájukat vesztett emberek hozzájuthassanak azokhoz a pénzügyi forrásokhoz, támogatásokhoz, amelyekhez korábban hozzá tudtak jutni. A korábbi 180 milliárd forinttal szemben most ötven-ötvenegynéhány milliárd forintot irányoznak elő a költségvetésben. Ez a szolgáltató állam? Csak azt szeretném mondani, és azért hangsúlyozom ezt a részét a dolognak, mert egy mega vagy giga szervezet keretei közé való kerülés tekintetében a szakmaiság az, ami szétzilálódik, a szakmaiság az, ami lenullázódik, és ez a fajta szolgáltatói tevékenység érvényesül, ami a politikai szándékok kielégítésével párosul. Ami nem másról szól, csak arról, hogy ha önök hülyíteni akarják az embereket, akkor olyan statisztikákat állítanak elő, amilyeneket akarnak, lásd foglalkoztatáspolitikához illesztett statisztikák sokasága, és azt gondolják, hogy ezzel így rendben van a történet.Szóval, ha az utolsó mondatokat kell megfogalmazni ebben a történetben, akkor azt szeretném javasolni, hogy azon fontos kérdéseken túl, amelyeket képviselőtársaim érinteni fognak, talán egy kérdést mindenképpen tartsanak szem előtt, ez pedig az, hogy bármilyen szervezetbéli összevonásokat, integrációkat tesznek, a szakmaiságot ne akarják kilúgozni. Bármilyen fajta összevonásokat, integrációkat tesznek, ne a politika igényeit akarják kielégíteni és kielégíttetni a szakmai szerepvállalók sokaságával! Ez egy torz világ építése, ne ezt az utat járják! Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat egy újabb lépés abba az irányba, amit a kormány a jó állam megteremtésének hív, de számos ponton ereszt, és számos olyan hozzáfűznivalónk van az előttünk fekvő javaslathoz, amely nem éppen pozitív, és nem a megfogalmazott elvek miatt vagyunk szkeptikusak, mert az elvek azok szépek. Természetesen mi is szeretnénk azt, hogyha az állam szolgáltató állam lenne Magyarországon, jól látjuk azt, hogy a bürokrácia elviselhetetlen mértékű, és a nyugati országokhoz képest is egy vállalkozónak vagy egy magánszemélynek elképesztő mennyiségű papírt kell kitöltenie vagy elképesztő mennyiségű irattal vagy elképesztő mennyiségű hatósággal kell kapcsolatban állnia, hogyha bizonyos ügyeket el akar intézni. Igaz ez arra is, hogy sok esetben Nyugaton például nem is kell egy eljáráshoz vagy egy bizonyos tevékenységhez a hatóságoknak a hozzájárulása. Nálunk sajnos sikerült egy túlbürokratizált rendszert létrehozni, holott Nyugaton nem attól működnek jól a dolgok, hogy minden feltétlenül betűről betűre le van fektetve, hanem a törvények elvének kell jobban megfelelni, és a hatóságok valahogy mindig ki tudják szúrni, hogy azokra sújtsanak le, akik valójában megszegik a törvényeket, és ne a jogkövető állampolgárokat minden, a törvény betűjének esetleg nem száz százalékig megfelelő eljárás vagy magatartás miatt megbüntessék.Államtitkár úr a felvezetőjében olyan szavakat használt, hogy az átalakítás, ami további szakhatóságokat fog a kormányhivatalokba integrálni, ez egy jobban irányítható rendszert fog létrehozni, a szakhatóságok nem lesznek annyira önállóak, tudni fogják, hogy melyik irányba kell állni, egyértelmű rendszer jön létre. Na most, ez, ahogy elmondtam, jól is hangozhat, hogyha ez valóban az emberek érdekében történne, de azt kellett látnunk, hogy sok esetben inkább az az igény fogalmazódott meg a területi hivatalok és a járási hivatalok irányában, hogy egy adott ügyet nemcsak az állampolgárok, hanem adott esetben a vállalkozó barátok szempontjából is gyorsan el lehessen intézni.Kritizáltuk oly sokszor eleve a kormánymeg­bízotti rendszert is, hiszen nem jó, hogyha politikai komisszárok állnak hivatalok élén, és ezeket a pozíciókat ennek kell hogy tekintsük, lévén, hogy aktív, akár országgyűlési képviselőket vagy Fidesz-KDNP-s politikusokat neveztek ki ezeknek a hivataloknak az élére. Tehát nehéz lenne azt mondani, hogy csak szakmai kérdések domináltak ebben az esetben, és bizony, az, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások is alájuk tartoznak, tehát tulajdonképpen ne gondoljunk arra, hogy itt csak azok a beruházások jöhetnek számításba, amelyek valóban nemzetgazdasági szempontból kiemeltek vagy objektív mércével is azok lehetnének, hanem sokszor lehet ez a kormánynak a kénye-kedve. Nos, ezek az eljárások is időben gyorsan és ellenállásmentesen végigpasszírozhatók a rendszeren.Egyébként annak idején, amikor a szocialisták bevezették ezt a rendszert, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásoknak a rendszerét, és azt, hogy ezeket gyorsított eljárásban lehet elfogadtatni, és zárójelbe lehet tenni bizonyos szabályokat, önök voltak, akik a leginkább tiltakoztak ez ellen. Nos, 2010 után nem törölték el ezeket a szabályokat, hanem sajnos nemcsak hogy megtartották, hanem kibővíteni igyekeznek, ami annak tekintetében is fájó, hogy annak idején pont a Fidesz-KDNP volt az, aki kritizálta ezt a rendszert.Úgyhogy az egykapus rendszert mi abból a tekintetből is értelmezni tudjuk, hogy ha egy vállalkozó esetleg ‑ nem azt mondom, hogy minden esetben ez történik, de ha mondjuk, van egy jó ismeretsége valamelyik kormányhivatal élén, ami Magyarországon elég gyakori sajnos az elmúlt időszak vagy az elmúlt 25 év tapasztalatai alapján, akkor úgymond egykapus rendszerben el tud intézni mindent, és nem lesz semmi fennakadása sem a környezetvédelmi hivatallal, vagy akár a bányakapitányságokkal vagy egyéb hatóságokkal. A főnök majd le fog szólni, és minden hatóság ezeket az ügyeket el fogja intézni neki. És ez nem feltétlenül jó. Tehát ez a korrupciónak is egy egykapus rendszert nyithat, vagy a lehetőségét megnyitja.Azért nem tartunk még ott sajnálatos módon a korrupció elleni harcban, hogy azt lehessen mondani, hogy az állampolgárok érdekében megnyitjuk ezt a rendszert, de hát úgysem lesz visszaélés, mert Magyarországon nem hallottunk olyat, hogy közpénz eltűnt volna. És hogyha már erről a rendszerről beszéltem, felhoztam a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokat, akkor ez a javaslat, amit beterjesztenek, egy látszólag apró módosítást irányoz elő, egy „engedélyezési” szót kivesz a jelenlegi törvényből, ami azt jelenti, hogy eddig a közigazgatási hatósági engedélyezési eljárásokra vonatkozhatott ez a kiemelt státusz. Most a jövőben, hogyha ezt töröljük, akkor bármely közigazgatási hatósági ügyre ki lehet terjeszteni, és a törvényjavaslat részletes indokolásában egészen egyszerűen nem találjuk meg az indokát, hogy valójában ezt mi indokolja. Mert számomra nem meggyőző az a néhány gondolat, hogy ez azért jó, mert akkor a jövőben azok az ügyek is, amelyek eddig nem fértek bele, vagy nem lehetett elintézni kiemelt gyorsasággal, amelyek nem voltak engedélyköteles ügyek, akkor most megnyílik a lehetőség, hogy ezekben az esetekben is félre lehessen tenni az általános szabályokat.Vártunk volna azért itt egy részletesebb kimutatást, hatástanulmányt nem merek mondani, mert azt nem szoktunk látni, de legalább a részletes indokolásnak egy részletes kifejtését, hogy akkor ez pontosan milyen ügyekre is vonatkozik. Most akkor tulajdonképpen a jövőben már mindent zárójelbe lehet tenni, és elég egy kormánydöntés, és utána, mondjuk, egy területi kormányhivatalnak a vezetője vagy egy kormánymegbízott, és utána egy adott ügynek mindenféle adminisztrációs és engedélyezési eljárását egy tollvonással el lehet intézni?(19.10)Mert sajnos ennek nyitjuk meg a lehetőségét, és ahogy elmondtam, Magyarországon nem uralkodnak olyan állapotok, hogy ehhez egy biankó csekket ki tudjunk tölteni. Az a fájó tanulsága vagy megállapítása a Jobbik véleményének, hogy sajnálatos módon önök túltesznek azon a szocialista kormányon, amely annak idején ezt a szabályozást bevezette, és oly mértékben nyitják tágra a kapukat, ami ellen önök a leginkább tiltakoztak volna. Annak idején tiltakoztak is, még ennek a tizedéért is.Itt persze fel lehetne sorolni, és Kepli Lajos képviselőtársam a környezetvédelmi hatóság szempontjából el fogja mondani, hogy miért káros és szakmailag miért nem jó, ha integráljuk egy nagy szervezetbe, egy kormányhivatalba az eddigi szakhatóságokat: a munkavégzés rovására fog menni. Még akkor is, ha ezt a legjobb szándékkal teszik. Egyszerűen ennyi szakigazgatási feladatot, ennyi szakmai területet nem lehet gigaszervezetekbe integrálni. Még a minisztériumok esetén is gyakran gondot jelent a megfelelő szakmai felügyelet ennyi terület esetében, hát még azoknál a területi államigazgatási szerveknél, ahol nyilván annyi szakmai munkaerő vagy tőkeerő azért valószínűleg nem áll rendelkezésre, mint az egyébként a minisztériumoknál meglenne. Az állami főépítészt is felváltja a fővárosi, megyei kormányhivatal, illetve a járási hivatalok. Ez szintén olyan terület, érzékeny terület, ami az építésügyet illeti. Jobbnak tartottuk volna, ha a jelenlegi szabályozás marad fenn, és nem integrálják ezt a területet is a kormányhivatalokba.És van még az előterjesztésben egy olyan pont, amire külön ki szeretnék térni, azon túl, hogy a centralizációnak ezt az állapotát vagy a tovább bővítését természetesen nem tudjuk támogatni, pont amiatt, hogy nem látunk garanciát arra, hogy ez visszaélésektől mentes lesz, de a hatályt vesztő rendelkezések között szerepel az, amit előttem már egyébként elmondtak. És ennek nyilván van oka, hogy a hatáskör átkerül, de az eddigi szabályozás, ami a települési önkormányzatot felhatalmazta, hogy rendeletben az aktív korúak ellátására való jogosultság feltételeként előírhatta, hogy ezeknek a kérelmeknek a benyújtója vagy jogosultja a lakókörnyezetét tartsa rendben, ennek rendbetételét biztosítsa. Ez lehet akár tisztántartás, higiénikus állapotának biztosítása, állagának megóvása. Most ez a rendelkezés kikerül a törvényből, lévén, hogy ha az önkormányzatoktól elkerül ez a hatáskör, akkor értelemszerűen az önkormányzat már nem is tud majd rendeletben ilyen előírásokat bevezetni.Azt kérdezném államtitkár úrtól, hogy lesznek-e hasonló előírások, tehát a jövőben is számíthatunk-e arra, hogy mondjuk, a segélyek vagy különböző, a köz irányából juttatott források esetében legalább a lakókörnyezet rendben tartását el fogja várni immáron az állam, ha az önkormányzatoktól elveszi ezt a feladatot. Annak idején ráadásul ‑ és ez benne van a hatályt vesztő rendelkezésben is ‑ határidők voltak felállítva arra is, hogy ha valaki ezt nem teszi meg, akkor először egy felszólítást kapott. Ötnapos határidőről volt szó, ott még a jegyző volt az, aki ezt a felszólító levelet kiküldte, és ha ezt nem tette meg a felszólítás ellenére a jogosult, akkor akár a rendszeres szociális segély összegének folyósítását is fel lehetett függeszteni. A vidéki valóságot, főleg a vidéki valóságot, de sajnos sokszor a budapesti valóságot is látva ez sok szempontból hatékony rendelkezés, hogy legalább arra rábírjuk a közösségi erőforrásokhoz folyamodó honfitársainkat, hogy a saját lakókörnyezetüket tartsák rendben. Ha az önkormányzatoktól a hatáskört elvesszük, illetve rendeletben ilyet nem írhatnak elő, akkor ebben az esetben elveszünk, államtitkár úr, hiszen hatályukat veszítik ezek a rendelkezések; illetőleg gondolom, államtitkár úr arra gondol, hogy magukat a juttatásokat nem az önkormányzat fogja adni, akkor ebben az esetben a kérdés úgy vetül fel, hogy az állam fog-e hasonló kötelezettségeket kiróni. Erre nagyon kíváncsiak lennénk, hogy más passzusokban ezt vissza fogják-e hozni. Mi úgy gondoljuk, hogy erre szükség van, és úgy gondoljuk, hogy már ha ez a rendszer ebben az elemében változik, és ezt mi nem tartjuk jó irányba történő változásnak, akkor már emiatt sem tudnánk támogatni. Természetesen államtitkár úrnak lehetősége van, hogy rávilágítson, hogy esetleg hol marad benne a törvényben ez a kívánalom. Nagyon bízunk benne, hogy államtitkár úr erre magyarázatot tud adni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a kormány központosítási törekvéseinek újabb állomása. A tendencia már eddig is egyértelmű volt. Az önkormányzatoktól egyre több államigazgatási feladatot vontak el és adtak át az állami szervezetrendszer intézményeinek. A kormány célja ezzel hivatalosan a hatékony közigazgatás, az állam minél jobb működtetésének megteremtése. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, különösen, ha azt nézzük, hogy a kormányhivatalok élén kifejezetten kormánypárti pártpolitikusok tevékenykednek, hogy az egész átalakítás célja nem a hatékonyság növelése, hanem a kormánypárt hatalmának alsóbb szintre való kiterjesztése volt.A nagy szervezeti átalakítások során mindig azt vizsgáljuk, hogy a kinyilvánított cél milyen eszközökkel érhető el legkönnyebben, melyek azok, amelyek a legkisebb megterheléssel járnak. A közigazgatás működésén véleményünk szerint a legkönnyebben a közigazgatás személyi állományának fejlesztésén keresztül lehet javítani. Hatékonyabbá teszi a működést az is, ha a folyamatok jól vannak leszabályozva. Ezeken a területeken nem történt előrelépés az elmúlt öt évben. A struktúraváltás a lehetséges eszközök közül a legköltségesebb és a legkisebb hatékonyságú eszköz. A fő probléma a közigazgatás átalakításával éppen az, hogy a nagy strukturális változtatások közepette elsikkad azon eszközök alkalmazása, amelyek az érdemi javuláshoz szükségesek lennének. A kormány-tisztviselői kar esetében például azt látjuk, hogy ahelyett, hogy a szakmaiságot, a tudást becsülnék meg, a legfőbb érték a lojalitás lett, a felettesektől történő függést erősítik, csak a központi vízfejet növesztik. A területi közigazgatás folyamatos alakításának eredményeképp állandó a bizonytalanság, az ügyfeleknek folyamatosan újra kell tanulni, hogy melyik ügyükkel hova fordulhatnak. A nagyobb átalakítások költségeiként mindig megjelenik az átállások effektív munkavégzést hátráltató hatása, vagyis hogy az átszervezés előtt és után konkrét ügyekben fél évig szinte semmi sem történik. Mindezt már sokadjára kell majd átélni az ügyfeleknek és a hivatalok munkatársainak is. A Lehet Más a Politika szerint, ha valóban egy jobb közigazgatást akarunk kialakítani, akkor az összes rendelkezésre álló eszközt alkalmazni kell, és minden aspektusra kiterjedő, komplex javaslatot kell kidolgozni. A kormány ehelyett politikai okokból megváltoztatta az alapstruktúrát, miközben egyáltalán nem tett semmit az eddig létező hibák kijavítása érdekében. De térjünk rá konkrétan a most tárgyalt törvényjavaslat szűkebben vett tartalmára! Ennek lényege, hogy még több hatósági eljárást rendel a kormányhivatalok hatáskörébe, és a legtöbb helyen megszünteti a korábban szakhatóságinak nevezett eljárásokat. Azok ezentúl az egységes hatósági eljáráson belül egy szakkérdés vizsgálatának fognak minősülni, amit az eljáráson belül ugyanazon hatóság ‑ tehát a kormányhivatal ‑ egy másik szervezeti egysége fog lefolytatni.Korábban kormánydöntés született már róla, hogy egyes területi államigazgatási szervek ‑ például a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek, bányakapitányságok ‑ fővárosi és megyei kor­mány­hivatalba történő integrálása miképp történik. A kormányhivatalokba bekerülnek egyes bevándorlási és egészségbiztosítási ügyek. (19.20)Az állami segélyeket, a munkanélküliség, betegség esetén járó járulékokat vagy a szülés esetén járó támogatásokat az állam a járási hivatalokon keresztül biztosítja a lakosság részére. Sajnos, az a tapasztalatunk, főképp a környezetvédelmi intézményrendszer vonatkozásában, hogy az átalakítások szinte mindig a kormány számára kevésbé fontos területek önállóságának csökkentésével a szervezetrendszer által képviselt érdekek érvényesítését csorbítják. Az LMP semmilyen olyan javaslatot nem tud támogatni, amely tovább csökkenti a környezetvédelmi és természetvédelmi intézményrendszer hatásfokát. A törvényjavaslatban szerepel többek között a kiemelt beruházásokról szóló törvény módosítása is, amely részben az ombudsman által megfogalmazott jelentős aggályokat próbálja kezelni. A Lehet Más a Politika az egész kiemelt beruházási törvényt rossznak tartja, és annak feldolgozását sem tartjuk elfogadhatónak, viszont felháborító, hogy a módosítással több kérdésben további engedményeket kaptak a kiemeltnek minősített beruházók. A változást elsősorban az ombudsman által felvetett problémákkal próbálják igazolni, de túl azon, hogy lényegében azt sem kezelik, még egy további kérdésben inkább rontják az eddigi helyzetet. A kiemelt jelentőségű ügyek tekintetében az a gyakorlat alakult ki, hogy az egyedi kormányrendeletekben a jogalkotó előírta, hogy a döntéseket az eljárás során személyesen az ügyfeleknek szóló végzések kivételével hirdetményi úton kell közölni. Az alapvető jogok biztosának vizsgálata során azonban mindez az ügyféli jogok gyakorlása és a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jog biztosítása szempontjából problémásnak minősült. A javaslat nem hoz érdemi változást, csupán annyit rögzít, hogy ezt követően általános jelleggel kerül előírásra az a rossz gyakorlat, hogy a kiemelt jelentőségű ügyekben a hatóság a döntést hirdetményi úton közli. Ezzel párhuzamosan, ha a döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg vagy alapvető jogát vonja el, vagy korlátozza azt, az ügyfelet a hatóság egyidejűleg egyéb kapcsolattartási forma alkalmazásával is tájékoztatja, de joghatás nem ehhez a tájékoztatáshoz, hanem kizárólag a hirdetményi úton történt közléshez kapcsolódik. Nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, amely ilyen alapvetően sérti a közigazgatási ügyfelek jogait, és ilyen súlyosan egyenlőtlen helyzetet teremtenek a nagyberuházók javára. Elfogadhatatlan, hogy egy közigazgatási döntésről az érintettek csupán hirdetményi közléssel legyenek értesítve. A javaslat másik, a kiemelt beruházási törvényre vonatkozó módosítása is rossz irányú véleményünk szerint. Semmiképpen sem támogatható, hogy a kiemelt beruházások kapcsán a könnyített eljárást kiterjesszék, és hogy a beruházáshoz kapcsolódó, azok megvalósításával összefüggő, de nem engedélyezési jellegű hatósági ügyek esetén is legyen lehetőség a kiemelt jelentőségűvé nyilvánításra, illetve hogy ezáltal a beruházással összefüggő bármely közigazgatási hatósági ügy kiemelt jelentőségűvé nyilváníthatóvá váljon. Mindezekre tekintettel az LMP a törvényjavaslatot nem tudja támogatni. Köszönöm. (Sallai R. Benedek tapsol.)
  • HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A környezetvédelmi felügyelőségek felszámolását iktatná be ez a törvénymódosítás anélkül, hogy a kormányhivatalokba olvasztás hatásait vizsgálták volna előre. De ehhez már egészen hozzászoktunk. Az átszervezés alól a környezet- és természetvédelmi intézményeket sajátosságaik miatt ki kellene venniük. Szerencsére a természeti törvények állnak leginkább ellen a kormányzatnak és az ember által elhamarkodott törvénykezésnek is. A természet szerencsére kitart az önök megalomán hatalom-köz­pontosítása ellen is, de sajnos a szakhatóságok ezt nem tudják megtenni. A kormányhivatal részévé váló hatóságok hatóságocskákká válnak, hiszen ezzel önök lefokozzák ezeket a hivatalokat. Könnyű préda lesz majd a kormánymegbízottnak, akinek a miniszter vagy a miniszterelnök úr részéről csak egy utasítást kell adni és politikai alapon majd eldől, ugye, minden. Egy a fontos: komoly döntéseket majd nem lesz idő hozni, mert úgyis elveszik a hatóság, a kormányhivatal sűrűjében a döntés, és majd a kormánymegbízott urak és hölgyek irányítanak mindent, akik maximum a véleményüket, ahogy láttuk az elmúlt hetekben Tolna megyében, a benzinkutakon egymással való vitázás közben tudják elintézni, hiszen ott van igazán csak nagy szájuk. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • B. NAGY LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem kétperces felszólalásra lehetőséget, mert ami ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban elhangzott ellenzéki oldalról, az messze nem fedi a valóságot. Volt szerencsém az elmúlt 3-4 évben kormányhivatalt vezetni, és élőben találkoztam azokkal a vállalkozókkal, emberekkel, akik jogosan voltak felháborodva a magyar bürokrácia állapotán, helyzetén. Próbáltam és minden kormánymegbízott próbálta a bürokráciát csökkenteni, próbálta úgy átalakítani az állam szerepét, az állam ügyféllel való kapcsolatát, hogy az végül is egy szolgáltató feladat legyen. Ennek érdekében egyébként országosan a 19 kormányhivatal és a budapesti kormányhivatal is, úgy gondolom, jó munkát végzett. Az a vád hangzott el, hogy politikusok a kormánymegbízottak. Ha tetszenek emlékezni az összeférhetetlenségi törvényre, ez már nem így van. (Heringes Anita: Nem, Horváth Kálmán sem az!) Egyáltalán nem így van.Egyébként meg nagy jelentősége volt annak az igen jelentős mértékű átalakulás során, ami 2011. január 1-jétől elindult, hogy bár nem volt könnyű, át kellett vinni a szervezeten azt a fajta gondolkodást, hogy az ügyfélnek igaza van, és az ügyfélnek mindig igaza van. Ez egyébként a versenyszférában már rég bevett szokás, de az államigazgatásban nem működött. Ez a mostani átalakítás viszont rettentően racionális az előzőhöz képest, és a képviselő asszony a felszólalásában a környezetvédelmi hivatallal jött elő, az ügyfél szempontjából, aki beruház például, mert az mindig szembekerül a különböző hatóságokkal, akik egyébként különböző szervezethez és ágazathoz tartoznak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)Ha tetszene beszélni ilyen társasággal, akkor elmondanák önnek, hogy mi volt eddig a legnagyobb problémájuk. Köszönöm szépen.
  • KORÓZS LAJOS (MSZP): Éppen csak vita van, elnézést, elnök úr, hogy kétperces lett volna. (Kepli Lajos: Nem, nem, nem!) ELNÖK: Képviselő úr (Korózs Lajos: Igyekeztem udvarias lenni!), én egy jelzéssel hibáztam, mert az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások következnek (Korózs Lajos: Világos!), ezért öné a szó. KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Nem kívánom megismételni, hiszen Gúr Nándor képviselőtársam a vezérszónoki mondandójában elmondta álláspontunkat, amelyet még múlt év decemberében kifejtettünk. De továbblépve az államtitkár úr felvezetéséhez, néhány keresetlen mondatot azért szeretnék hozzáfűzni, elsősorban a szociális területet érintő államigazgatási átalakításokat illetően. Véleményem szerint egy újabb integráció nem a szakmai ésszerűségen, hanem a politikai megfontolásokon alapul, még akkor is, ha a képviselőtársam megesküdött arra, hogy akik évtizedeken keresztül fideszes politikusok voltak és most nem ülhetnek a parlamentben, mert kormányhivatal élén vannak, azok már most nem politikusok. Ezt a meccset majd le kell játszani nagy valószínűséggel a benzinkúton. Ismeretes, hogy ott az igazgató hölgy egy mae gerit bevitt a kormányhivatal vezetőjének.A most előttünk fekvő törvényjavaslat ezeket a módosításokat vezeti át 22 ágazati törvényen, ahogy utaltunk már erre. Eszerint az integrált hivatalokra tekintettel a korábbi szakhatósági eljárások jelentős része megszűnik, szakhatósági állásfoglalás helyett a kormányhivatal a hatósági eljárás részeként dönt szakkérdésekben. Hogy ez hova fog vezetni, lelki szemeimmel látom, itt borzasztó nagy káosz fog kialakulni néhány hónap múlva.(19.30)A változások több ponton érintik a szociális ellátásokat, családi támogatásokat. Lehetséges, hogy ezek az ügyfél számára nem lesznek különösebben érzékelhetőek, ám senki sem tudja, hogy a rendszer miként és mikorra válik üzemszerűvé. Veszélybe kerülhet akár a családi támogatások megállapítása és kifizetése is. Megjelentek ugyanis olyan hírek még az átalakítás első elemét jelentő, decemberben benyújtott javaslat kapcsán, hogy az átállás nem lesz zökkenőmentes. Hangsúlyozni szeretném, ezt kormányzati politikusok mondták, tehát ez nem egy légből kapott állítás.Ez adott esetben azt is jelentheti, hogy több százezren maradhatnak juttatás nélkül, vagy legalábbis csúszhat a juttatások kifizetése, így a családi támogatások, a családi pótlék, a gyes, gyet, anyasági támogatás, nem akarom mindet felsorolni, vagy a fogyatékossági támogatás kifizetése is veszélybe kerülhet. Jelenleg ezekkel ugyanis a Magyar Államkincstár foglalkozik, a jövőben viszont ezek is átkerülnek a kormányhivatalokhoz.A kapkodás és a visszásságok ellenére a sajtónak miniszter úr megerősítette, hogy az átalakítás márciustól elkezdődik, és hozzátette, idézem: „legfeljebb papír alapon fogadják majd el a támogatási kérelmeket”. Államtitkár úr, erre ez a válasz a XXI. században, a digitális világban, hogy legfeljebb majd papírokat tologatunk egymásnak, hordják egyik irodából a másik irodába? Ráadásul azóta az már erősen kétséges, hogy miként fog mindez márciusban megkezdődni, hiszen az említett javaslat már megcsúszott a törvény-előkészítés folyamata kapcsán, de az előttünk lévő javaslat is csak áprilistól lépne hatályba.Az külön érdekessége az egésznek, hogy az Államkincstárnál az adminisztratív feladatok megkönnyítése érdekében több mint másfél milliárd forintos uniós támogatásból építették ki a TÉBA rendszert. Ez egy elektronikus rendszer, amely több millió magyar állampolgár adatait tartalmazza. Egyelőre nem tudni, hogy az új igazgatási rendszerben ezt gond nélkül tudják-e majd használni. Ezzel kapcsolatos írásbeli kérdésünkre a következő választ adta Lázár János miniszter úr: folyamatban van az átalakítások előkészítése, amelynek megkezdésére a problémák elkerülése érdekében van szükség. Az a sajtóban is megjelent, hogy egyes beosztottak feladatköre máris változott.Ugyanakkor, még ha a szabályozás elfogadása előtt meg is kezdték az átalakítást, akkor sem biztos, hogy zökkenőmentes lesz a váltás. Emlékezhetünk még, azt hiszem, arra is, hogy amikor 2013-ban az Államkincstár bevezette az új informatikai rendszert, akkor is problémák adódtak, nem kicsik, meglehetősen nagyok. Voltak, akik csak nagyon késve kapták meg a havi juttatásukat, most pedig ismét jön két év távlatából egy másik átalakítás.Csak szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy már több mint ezer nappal ezelőtt a rokkantnyugdíjak megállapítása és a felülvizsgálatok kapcsán nyolc kérdést intéztem az államigazgatási szervekhez, és a mai napig egyetlenegy választ nem kaptam rá. Több mint ezer napja! És nagyon egyszerű kérdések voltak; például rendelkeznek-e megfelelő informatikai rendszerrel, az informatikai rendszereket ütköztették-e egymással, magyarul, tudja-e dekódolni a megkapott információkat. Megkérdeztem, hogy a felülvizsgálat és a határozat között mekkora idő telik el, a határozat megszületése és a folyósítás megkezdése között mekkora idő telik el, és a mai napig nem tudott erre senki egy értelmes választ adni, több mint ezer napja. Van, aki úgy gondolja, folytatva a törvényhez kapcsolódó véleményemet, az átalakítás elsődleges oka a miniszter úr irányítása alá tartozó szervezet úgynevezett „tartalommal való feltöltése, mely igazolja annak létjogosultságát”. Hát ilyet azért egy miniszternek nem volna szabad hagyni, hogy a keze közül kikerüljön, mármint egy ilyen mondat. Más, gyanakvóbb források sokkal borúsabb képet festenek: szerintük az átcsoportosítás a politikai megrendelések könnyebb végrehajtását, például engedélyek kiadását szolgálja.Akárhogy is, az mindenképpen érdekes ‑ bár azt hiszem, hogy nem egyedi ‑ ebben a történetben, hogy úgy fognak bele egy átalakításba, hogy az arról szóló törvényt még el sem fogadták, illetve ki sem hirdették. Mintha egy javaslat már érvényes szabályozás lenne. Ez sok mindent elárul arról, miként tekint a kormány a parlamentre, a demokráciára és a jogállamra.Tisztelt Ház! Tegyük fel, jó, amit terveznek. Tegyük fel, nincs mögötte semmi gonoszság, és nincs semmiféle hátsó szándék. Akkor árulják el, miért nem lehet ezt a jelentős, több millió ügyfelet és több tízezer dolgozót, kormánytisztviselőt érintő átalakítást megfelelően előkészíteni, elfogadni és arra megfelelő beüzemelési időt hagyni. Miért? Nem olyan bonyolult ez.Tudják, az államigazgatás pontosan az a terepe az állami feladatoknak, az irányításnak, amihez mindig hozzá kell nyúlni. Nem azt állítom, hogy nincs egy ilyen intézkedésnek éppen létjogosultsága, mert tényleg mindig hozzá kell nyúlni, hiszen változnak az idők, változnak az eljárásrendek, változik az emberek problémája, az informatikai rendszerek fejlettsége, a tudás, nagyon sok minden átírhatja ezeket, az új tudások átírhatják ezeket. De ezek intézéséhez időre van szükség.Nézzünk egy másik javaslatot, Gúr Nándor képviselőtársam utalt már rá. A szociális törvény módosítása érinti a közgyógyellátás megállapításával kapcsolatos szabályozást. Úgy tűnik, erre is az átalakítás miatt van szükség. Majd meglátjuk, reméljük, nem lesz belőle probléma.A méltányossági ápolási díjjal kapcsolatban azonban már lényegesen érdekesebb a javaslat. Ma délután én interpelláltam ebben a kérdésben éppen államtitkár úrhoz, hiszen március 1-jével nagyon sok támogatási forma meg fog szűnni. A kormány szerint ennek helyét az úgynevezett települési támogatás veszi át. Ez esetenként települési szabályozástól függően pótolhatja a korábbi ellátást. Ugyanakkor a jövőben már nem lesz semmilyen törvényi garancia arra, hogy ezt miként és milyen összegben állapítsa meg. A segélyezés átalakításáról sok problémát felhozhatnánk, de most itt nem akarom részletezni, itt azonban most egyet érdemes kiemelni, amit a törvényjavaslat is szóba hoz. Eddig, aki méltányossági ápolási díjban részesült, ahogy említette Gúr képviselőtársam is, jogosult volt egészségügyi szolgáltatásra is, tehát mondhatnánk azt, hogy volt tb-je, bár most Magyarországon hivatalosan az Alaptörvény szerint nincs társadalombiztosítás, de mi mégis tb-nek hívjuk, a jövőben megszűnik ez az ellátás. Miért is? Mert hogyha csak a minimálnyugdíj 80 százalékát képes egy települési önkormányzat adni annak, aki ellátásra szorult eleddig, és ezt kapta, akkor nem lesz jogosult gyakorlatilag egészségügyi szolgáltatást igénybe venni ‑ nem lesz!Érdemes néhány szót ejteni az egészségügyi pénzbeli ellátásokról is, amelyek szintén átkerültek a kormányhivatalokhoz az OEP-től. A táppénz szabályozására szeretnék kitérni néhány mondat erejéig. A táppénz szabályozását érintő szankció módosítása azt jelenti, legalábbis, ha én jól értem, hogy a jövőben nemcsak orvos, hanem bármilyen szakértő dönthet arról, hogy ki keresőképtelen. Bárki, aki bent dolgozik egy kormányhivatalban, egy kormányablakban, eldöntheti szakértők helyett, hogy ki keresőképtelen.A megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló törvény módosítása is az átalakításából fakadó módosításokat tartalmazza. Ugyanakkor érdemes kiemelni a hatályát vesztő rendelkezések közül, hogy a jövőben a rehabilitációs hatóságnak nem kell biztosítania az együttműködést az állami foglalkoztatási szervvel; igaz, azok szintén megszűnnek vagy integrálódnak. Ezek szerint a jövőben már meg sem próbál semmit tenni az állam, ahogy én kiveszem ebből a szabályozásból, hogy a megváltozott munkaképességű embereknek munkát találjanak. Igaz, eddig se nagyon tették, vagy legalábbis a hatékonysága igencsak megkérdőjelezhető volt.A törvényjavaslat szerint a szakhatóságok megszűnnek. Ebből súlyos problémák adódhatnak véleményem szerint, hiszen az eddig eltérő szerveknél megállapított ellátások, különösen a rokkantellátások más-más minisztérium irányítása alatt és más-más ágazati szabályozás szerint működtek, eltérő informatikával. Egy szakember szavaival szeretnék élni, és itt idézek egy hosszú interjúból: „Teljes lesz az irányítási és főleg a feladatellátási-ügyviteli káosz. Mindent a politikának rendelnek majd alá.” Mindez ráadásul szerintem a szakmaiság kárára fog történni.Az ellátásokat érő változások úgy tűnhetnek, mintha valóban ésszerűsítenék az eljárásokat, valóban hatékonyabbá tennék a rendszert, talán így is lesz, de egyáltalán nem biztos, hogy csupán ez a kormány célja, hogy a valódi célok az ügyfelek érdekét szolgálják-e. Én ezt kétkedve fogadom.Gondoljanak csak bele: lényegében a kormányhivatal fog megállapítani minden jelentősebb ellátást, amit a családok kapnak, az előbb már említettem, a gyest, a gyetet, a gyedet, a gyermekágyi segélyt és még számtalan más ellátást. Sőt, a jövedelempótló segélyek járási hivatalokhoz való delegálásával még több minden kerül lényegében egy kézbe. (19.40)Aztán akár egy tollvonással bevezethetik a segélyplafont vagy éppen a szociális kártyát ‑ kinek hogy tetszik ‑, amire annyira vágynak egyesek a jobb-, sokszor a szélsőjobboldalon, elfeledkezve vagy tudomást sem véve annak szörnyűséges következményeiről, a szegregálásról, a megbélyegzésről, az elszegényedés további lehetőségeiről. Jaj, bocsánat, nem is szabad kimondani, hogy szegénység van Magyarországon. Tekintettel arra, hogy lényegében politikai vezetés alá kerülnek ezek az intézmények, én azt hiszem, hogy ez a kézi irányítás hamarosan be fog következni, hiszen nincs kétségem afelől, hogy az Országgyűlés el fogja fogadni, de legalábbis a jobboldali többség meg fogja szavazni ezt a törvénytervezetet, és bizony ez a törvénytervezet kihirdetését és érvénybe léptetését követően nagyon sok feudális elemet fog mutatni. Lehet, hogy önöket most elkeserítettem a hozzászólásommal, de azért egy jó hírt szeretnék az Országgyűléssel tudatni: Farkasházy Tivadar megnyerte a pert Andy Vajnával szemben. (Dr. Staudt Gábor: Kit érdekel?) Ez azért így szombatra elég jól jön nekünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ikotity István képviselőtársam már érintőlegesen említette a környezet- és természetvédelmi intézményrendszerrel kapcsolatos aggályokat, ezt szeretném részben kifejteni, ugyanis ez a folyamat az, ami részben politikai tevékenységemből adódóan, részben korábbi életemből adódóan leginkább aggaszt. El kell mondjam, hogy ezt a folyamatot 2005-ben a Gyurcsány-kormány kezdte el, amikor a nemzetipark-igazgatóságoknak az önálló természetvédelmi hatósági jogkörét elvonta, és létrehozta a köteviféket, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi főfelügyelőségeket. Már akkor egy nagyon nagy természetvédelmi érdeksérelem következett be abból adódóan, mert míg korábban, ha volt egy fejlesztés, szakhatóságként közreműködő önálló szakhatóságnak a véleményét figyelembe kellett venni, az ezt követően felálló együttes hatóság esetében ezt nem kellett, hiszen ha volt egy vízügyi engedélyezés, mondjuk, akkor a vízügyi osztály megkapta az engedélyezést, és a társosztály esetleges véleményét kikérve vagy figyelembe vette azt, vagy nem vette figyelembe. Ennek a folyamatnak a csúcsosodása az, amit most látunk, hiszen már nem is szakmán belül, nem is természetvédelmi és nem is környezetvédelmi rendszerről beszélünk, és nem is arról, hogy olyan emberekhez kerüljön, hanem minden egyes szakigazgatást összekutyulunk, azt feltételezve, hogy itt olyan kormányhivatalok vannak, ahol mindenre van kompetens szakember. Pedig a tapasztalat az, hogy ez lehetetlen, mert nincs mindenre kompetens szakember, mert nem lehet hatékonyságot növelni úgy, hogy mindenkit megtartunk, hiszen teljesen más a hatóságok létszáma, és nem lehet ugyanannyi közigazgatási hivatalban a lényegesen más számú szakhatóságok létszámát beolvasztani. Ez az aggály azért kiemelkedő, mert gyakorlatilag a legnagyobb nyomás, a legnagyobb probléma a természeti erőforrások túlhasználatából adódik. Egy normális, fenntartható gazdaság alapja az ország természetierőforrás-tartaléka. Ezt tudja a miniszterelnök úr édesapja, aki olyan helyeken csinál bányát, ahol Natura 2000-es területek vannak, és nyilván zavaró a környezetvédelmi szakhatóság esetleges jelenléte, de tudja minden egyes földműves is, hiszen a termőföldek fölötti rendelkezés a természeti erőforrások fölötti rendelkezés, és az a gazdaság alapjának a megteremtése. Ebből adódóan a környezeti és természetvédelmi szakigazgatásnak lenne az a feladata, hogy határokat és korlátokat szabjon, hogy mi a használat fenntartható mértéke. Azonban egy olyan rendszerben, ahol ezeknél a hatóságoknál nincs megfelelő szakigazgatási személyzet, és esetlegesen ‑ ahogy a jelenlegi jogszabályban is szerepel ‑ szakértő kirendelésével kell álláspontot megismerni, ez nem lehetséges. Azért nem lehetséges, mert míg van egy önálló szakhatóság, addig a szakhatósági álláspont figyelembevételére van kötelezettsége az alapból eljáró hatóságnak, addig ezt követően erre nem fog sor kerülni, ezt követően mondhat, amit akar a szakértő vagy egy társosztály, mert úgyis a kormányhivatal fogja a döntést meghozni. Ez hosszú távon nyilvánvalóan Magyar­ország természetiérték-gazdagságának a károsodásával jár együtt. De hogy ez ne következhessen be, van is a magyar jogban erre tapasztalat, hiszen nemcsak a jelenlegi Alaptörvényben, hanem az ezt megelőző alkotmányban is alkotmányos alapjog volt az egészséges környezethez való jog. Az egészséges környezethez való jog tekintetében az Alkotmánybíróság számos esetben hozott különböző döntéseket, és egyik ilyen döntés az az alaphatározat, ami tiltja a környezetvédelmi jog követelményeinek megváltoztatását. Ebből adódóan bennünk nyilvánvalóan felmerül ‑ és majd a részletes vitában el is mondjuk ‑, hogy ez az intézkedés alapvetően alkotmányellenes, ugyanis az említett alaphatározat tiltja az anyagi normák tekintetében a visszalépést, az eljárásjogi rendelkezések tekintetében a visszalépést és a szervezeti normák tekintetében például környezetvédelmi és más hatóságok összevonását és megszüntetését. Abból adódóan, hogy ez az alkotmányos korlát rendelkezésre áll, eleve felmerül az egész jogszabálytervezet jogszerűsége, mindamellett, hogy jó néhány egyéb problémát is felvet. Mikor első olvasatra megnéztem ezt a tervezetet, akkor is aggályokat keltett bennem, hogy itt esetlegesen valami disznóság van a dolog mögött, de onnantól kezdve, hogy Vas képviselő úr képviselte a kormánypártok álláspontját, már szinte biztos voltam benne, mert őrá osztják ‑ szegényre ‑ mindig az ilyen hálátlan feladatokat, mikor valamit el akarnak bújtatni. Nyilvánvalóan erre találtam nyomokat azzal, hogy ez megalapozhatja nemcsak a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer önálló felszámolását, de megalapozhatja az önálló természetvédelmi intézményrendszer szakigazgatáson kívüli felszámolását is, úgy, mint például a nemzetipark-igazgatóságok esetében ez felmerülhet.Jelen pillanatban ugyanis ez egy nagyon furcsa hatósági helyzet, hiszen a nemzetipark-igazga­tóságok nem hatóságok, ellenben az általuk foglalkoztatott természetvédelmi őrszolgálat hatósági személyek, közvetlenül a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi főfelügyelőségeknél kellene hogy helyet kapjanak. Ez a jogszabály ennek a rendszernek a feloldásával járhat, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag megszűnhet az, hogy a terepen környezet- és természetvédelmi szakismerettel rendelkező emberek felügyeljék hazánk környezet- és természetvédelmi értékeit. Nyilvánvalóan a részletes vitában lesz mód módosítókkal és egyéb eszközökkel pontosan feltárni azt, hogy mi miatt is jelent veszélyt ez a tervezet a környezet- és természetvédelemre, de addig is árulkodó jó néhány dolog, ami Kovács államtitkár úr felvezetőjében elhangzott.Először is: a hét folyamán Bangóné képviselő asszony már felolvasta azt a szószedetet, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma hogyan változtatta meg a köznyelvben használt kifejezéseket, stadiont sportlétesítményre és szegénységet rászorulókra, én már akkor szóvá tettem, hogy a kormányzat pedig a gazemberségre a hatékonyság szót használta mint politikailag korrekt kifejezést. A hatékonyság itt is ezt szolgálja. Én nem tudom, hogy az államtitkár úr tapasztalat alapján miért gondolja azt, hogy a közigazgatási és szakigazgatási eljárásoknak a legfontosabb indikátora a határidő, mert az én véleményem szerint nincs így. Lehet ügyfélbaráttá tenni, de akkor meg kell szüntetni a hatóságokat, meg kell szüntetni azt, hogy engedélyezési eljáráshoz kell kötni, ha nem akarják ezt. De arra, hogy egy-egy ügynek a környezeti hatásait meg lehessen vizsgálni, hogy az európai uniós joggal az hogyan fog harmonizálni, erre nem biztos, hogy a gyorsított eljárások alkalmasak lesznek. Ugyanígy egy kicsit álszentnek érzem azt az eljárási költségek tekintetében megfogalmazott érvet, hogy az eljárási költségek jelenleg magasak, és majd az összevont hatóságokkal ez megváltozik, és lényegesen olcsóbb lesz. Kérem szépen, jelen pillanatban senki nem tart a kormányzat fejéhez egy fegyvert, hogy fenn kell tartani az eljárási díjakat. Azt meg lehetne úgy is szüntetni, ha az önálló szakigazgatási rendszert megtartom. Meg lehet tartani úgy a környezet- és természetvédelmi szakigazgatási intézményrendszert, hogy az eljárási díjak mértékét lecsökkentem vagy megszüntetem. Ez lenne a helyénvaló. Az lenne a helyénvaló, ha valójában azt szeretné a kormány, hogy csökkenjenek és egyszerűsödjenek az eljárások.Mikor az ilyen Habony-műhelyből kijött kifejezéseket, hogy bürokráciacsökkentés, hallom, akkor nyilvánvalóan felmerül jó néhány érv, hogy az elmúlt időszakban a járási hivatalokkal, az összevont hivatalokkal nem ezt láttuk, bonyolult rendszer jött létre, az emberek kistelepüléseken, a saját lakóhelyükön nem férnek hozzá alapvető közigazgatási eljárásokhoz. Ez nem bürokráciacsökkentés, ez utazásnövelést igénylő rendszer növekedése. Ugyanígy felmerült ez, mikor néhány héttel ezelőtt az Igazságügyi bizottságnál jártam, hogy azon jogszabály-módosító javaslatomat védjem meg, hogy miért lenne szükséges az, hogy egységes ügyfélszolgálatok jöjjenek létre a magyarországi hivataloknál, akkor a kormánypárti többség ezt a javaslatot elvetette. Érveltem azzal, hogy alapvetően egy-egy szakigazgatási szakmai személyzet, egy természetvédelmi mérnök, egy biológus, vagy akár egy szociológus vagy egy jogász nem kell hogy azzal az empátiakészséggel rendelkezzen, hogy minden egyes ügyfelet türelmesen meghallgasson, kedves szavakat tudjon intézni hozzá, hogy segítse az eligazodásban. Azt mondtuk, hogy jöjjenek létre olyan ügyfélbarát hatóságok, ahol van ilyen ügyfélszolgálat. A kormánypárti többség azt mondta, hogy erre nincs szükség, nem támogatják ezt. Ugyanígy azt mondtuk, hogy milyen jó lenne, ha a részönkormányzatok szabályozását visszavonná a kormánypárt. Ezen a héten voltam az Igazságügyi bizottságnál, mert azt mondtuk, hogy milyen jó is volt az a rendszer, mikor gyakorlatilag a helyben élő emberek tudtak fordulni esetleg demokratikus rendszerből adódóan részönkormányzatokhoz.(19.50)Az Igazságügyi bizottságban ezt sem támogatta a kormánypárti többség. Tehát amikor nekem bürokráciacsökkentésről és hatékonyságról jönnek érvekkel, akkor azért nem szabad elvetni azt, hogy a kormánypárt az ilyen irányú indítványainkat folyamatosan nem fogadja el és leszavazza. Ugyanígy felmerül az, hogy az optimalizált döntéshozási rendszer ‑ azt hiszem, hogy államtitkár úr az optimalizált szót is használta ‑ miért lesz jobb az összevont hatóságoknál. Mindez azt feltételezné, hogy bemegy egy ember építési engedélyezési ügyben a hatósághoz vagy bármi ilyesmihez, akkor ebben az esetben ott mindenre megfelelő szakigazgatási személyzetet fog találni. (Dr. Kovács Zoltán: Ott van a jegyző is!) De ezt nem feltételezhetjük így. És ha környezetvédelmi hatóságról beszélünk, hogyha már szíves ezt megemlíteni jegyzőként, akkor a környezetvédelmi hatósági szint jelen pillanatban is megosztott, mert a jegyző is gyakorolhat környezetvédelmi hatósági feladatokat és a szakigazgatási szerv is. És azáltal, hogy ezt beteszik a közigazgatási hivatalba, vannak olyan helyi rendelkezések, amelyeknél megmarad helyi szinten a hatósági feladat. Ezáltal nem oldották meg ezt a problémát, mert ugyanígy nem lehet mit kezdeni. Annak idején az MSZP azt mondta, hogy barátságos környezetvédelmet csinál, és egyablakos ügyfélszolgálatot a környezetvédelemben. Ebből lettek a kötevifék, amelyek már akkor elkövették azt a hibát, hogy gyakorlatilag a természetvédelmi szakszemélyzet átvétele nélkül próbálták ezt a feladatot ellátni. Most már kialakult egy rendszer, van a köteviféknek egy folyamatos párbeszéde a természetvédelmi őrszolgálattal, ami lehetővé teszi azt, hogy folyamatos kommunikációval felügyeljék hazánk természeti örökségét, hogy olyan engedélyezési folyamatok történjenek. Ennek a felborítására készül most a kormányzat. Ez anélkül, hogy bármilyen szinten politikailag korrupciót emlegetnék vagy bármi ilyesmit tennék, egyértelműen egy hibás döntés, egyértelműen egy elhibázott lépés, mert ezt csak hazánk természeti értékgazdagságának a veszélyeztetésével lehet megtenni. Csak úgy lehet megtenni, hogyha a létrejövő kormányhivatalok tekintetében kihagyjuk azt a szakmaiságot, ami egy-egy szakterülethez tartozik. Ez az, ami rendkívül aggasztó, mert ahogy látjuk a kormány környezetvédelmi szakpolitikáját, gyakorlatilag ez a folyamat zajlott az elmúlt öt évben: hogy lehet a környezet- és természetvédelmi intézményrendszert felszámolni, hogy lehet először államtitkári szintre csökkenteni, majd egy összevont államtitkári tevékenységgé tenni, hogy lehet a hatóságokat még inkább korlátozni, és most gyakorlatilag ennek az intézményrendszernek a felszámolására törekszik a kormány. Azért aggasztó ez, mert amikor a miniszterelnök-helyettes úr egy héttel ezelőtt a vadászati fegyver- és horgászati kiállításon bejelentette, hogy harmonizált természetvédelmi, vadgazdálkodási és környezetvédelmi szabályozást szeretne létrehozni, akkor már eleve felmerül az, hogy ha valaminek az önálló jogszabályi szintje megszűnik, mint ahogy 1995-96-ban ez létrejött az akkori viszonylag bölcs szabályozással megszületett szakmai szempontok alapján, akkor az már megágyaz az intézményrendszer felszámolásának. Márpedig a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer nélkül nincs civilizált állam, és ennek a felszámolása ‑ nem tudom, hogy hány európai példát néztek meg ‑ nem jellemző. A környezet- és természetvédelemnek kell lenni annak a korlátnak, ami a környezet- és természetvédelmi erőforrások használatának határt szab. A kormányhivatalok rendszere erre nem alkalmas. Nem alkalmas, és nem is lesz az, mert mindaz a szakszemélyzet és mindaz a hivatalos szakembergárda, aki jelen pillanatban még szétszórtan van az országban nemzetipark-igazgatóságoknál és köteviféknél, nem fog tudni átmenni automatikusan minden egyes kormányhivatalhoz, mint mondottam, létszámi okok miatt. (Dr. Kovács Zoltán: Integráció!)Az integráció összességében azt jelenti, hogy a szakhatósági szinttel járó jogok elvétele valósul meg. S mindaddig, míg egy eddigi eljárásban a szakhatósági feladatokat vagy előírásokat be kellett tartani, most mindez megszűnik, és a kormányhivatalok egységes hatóságként fognak eljárni. Ez van a jogszabályban, és ez derül ki egyértelműen a különböző szakaszokból, amit a részletes vitában nyilvánvalóan ki fogunk fejteni. A jogszabálytervezetet én a magam részéről ‑ de az LMP hivatalos álláspontja is ugyanez volt - el­fogadhatatlannak ítélem. A környezet- és természetvédelmi intézményrendszer nélkül nincs civilizált állam. Ennek a felszámolása egy rendkívüli módon elhibázott lépés. Minden más szakterületet pedig lehet érinteni más szakembereknek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)
  • DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert rossz irányba megy a vita. Nem is figyelték a felszólalók, hogy mi hangzott el az expozéban, ezért fel szeretném olvasni, különösen Sallai Benedek képviselőtársamnak. Megismétlem még egyszer, lehet, hogy akkor még nem volt itt a teremben. Mindenképpen hangsúlyozni szükséges ugyanakkor, hogy a változások nem érintik az anyagi jogi szabályokban meghatározott szempontrendszert. Tehát a szabályozás oldaláról az anyagi jogi szabályokat nem érinti egy szervezetrendszeri eljárási változás. Azaz a hatóságok eljárása során mindazon kérdéseket tisztázni kell szakkérdésként, amelyeket eddig szakhatóság közreműködésével tisztázott. Tehát ami miatt ön aggódik, az nem változik. Mindez azt jelenti, hogy azok a szakmai szempontok, amiket korábban a szakhatóságok vizsgáltak például a környezetvédelem, az örökségvédelem tekintetében, azok szakkérdésként továbbra is kiemelten megvizsgálásra kerülnek. A döntések során a fővárosi és megyei kormányhivatalnak e kérdések tekintetében külön rendelkezést kell hoznia. Tehát amiről ön itt körülbelül tíz percet beszélt, az az expozéban egy percben elhangzott, elmondtam, hogy nem erről van szó. A szervezeti rendszer pedig ‑ nézzük meg a székesfehérvári környezetvédelmi hatóságot ‑ ugyanott lesz, ugyanazok az emberek dolgoznak ugyanazoknál a számítógépeknél, ugyanazokkal a jogszabályokkal. Tehát én azt gondolom, hogy a vészharang ilyen irányú megcsengetése nem indokolt ebben az ügyben. Azt gondoljuk egyébként, hogy a funkcionális tevékenységből tudunk előbbre menni az egységes informatikával, az egységes care-rendszer, a postázás bevezetésével, az adminisztratív belső határidők csökkentésével. Ez pedig az ügyfelek érdeke, hiszen az ügyfélnek az az érdeke, hogy minél gyorsabban el lehessen érni azt az eredményt, amit ő mint kérelmező megcéloz. Egyébként pedig a közigazgatásban nincs vége az eljárásnak, ott van még a bíróság második jogorvoslati lehetőségként. Tehát az államigazgatási határozattal nem fejeződik be az eljárás, hanem még lehet bírósághoz fordulni jogszabálysértés esetén. Azt pedig talán nem mondhatja, hogy csupa fideszesek ülnek a bíróságon, tisztelt képviselő úr. Ezt szerettem volna elmondani.
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Lassan elfogyunk itt az ülésteremben. Én sem fogom hosszúra húzni. Bár először egy nagyobb ívű felszólalásra készültem, de azt gondolom, ennek igazából nincs értelme az üres padsorok előtt, pláne, hogy az ország nyilvánossága sem láthatja. (Dr. Kovács Zoltán: Ti is csak ketten vagytok itt!) A jelenlévők természetesen mindig kivételek. Engem nem nyugtatott meg államtitkár úr a tekintetben, hogy az anyagi jogi szabályok megtartása mellett az eljárási jogszabályok nem fognak oly módon változni, hogy az a hatósági jogok, az eddigi jogkörök csorbulását eredményezze a környezetvédelmi hatóságok tekintetében. Én végigkövettem a környezetvédelmi igazgatás, a környezetvédelmi hatóságok elmúlt tíz évét. 2004-ben kezdtem el dolgozni a székesfehérvári környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségen, akkor még így hívták, most már környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségnek. A folyamatos névváltozásokat elég nehéz nyomon követni. A hatáskörök ide-oda vándoroltak, volt, hogy odatartoztak a vízügyi hatósági jogkörök, volt, hogy elvették tőlük, volt, hogy a természetvédelmi hatósági hatásköröket a nemzeti parkoktól átvitték a környezetvédelmi hatóságokhoz, volt, hogy elvitték onnan. Való igaz, hogy minden kormánynak joga a közigazgatást úgy megszervezni, ahogy azt ő a leghatékonyabbnak találja. Ami zavaró ebben az egészben, az inkább az a tendencia, ami az elmúlt években már az egész környezetvédelmi igazgatásra meg magára a környezetvédelemre Magyarországon jellemző, ez pedig a folyamatos gyengülés és leépülés. Mindig el szoktuk mondani, de megint elmondom, hogy kezdhetjük az önálló környezetvédelmi tárca megszűnésével. 2010-ben, amikor ezt felvetettük a parlamentben, azt mondták, attól, hogy nincs önálló környezetvédelmi tárca, még akár erősebb is lehet egy államtitkárságon belül a jogköre vagy az érdekérvényesítő képessége. Hát nem ezt láttuk a 2010-2014-es ciklusban, hanem azt, hogy jócskán gyengült még Illés Zoltán államtitkársága alatt is. Most pedig azt mondhatom, hogy teljesen súlytalanná vált, ebben a ciklusban én sok szerepét, sok súlyát ennek az államtitkárságnak sajnos nem látom. Mindezek ellenére a további folyamatok is ugyanebbe az irányba mutattak. Tehát önmagában az államtitkársággá való leminősítés még nem jelentette volna a környezetvédelem gyengülését a hazai szabályozásban, azonban egyre inkább azt láttuk, hogy a beruházói érdek előbbre való a környezetvédelemnél, a fenntarthatóságnál. Ebben szerintem teljes ellenzéki egység van. Aki most itt felszólalt, mindenki elmondta, hogy ebben a tekintetben bizony határozott gyengülés tapasztalható az elmúlt években. (20.00)Itt nemcsak az önálló jövő nemzedékek ombudsmani pozíció megszűnéséről vagy az önálló környezetvédelmi minisztérium megszűnéséről van szó, hanem valóban a hatóság folyamatosan gyengült, folyamatosan csökkentek az erőforrásai, anyagi és emberi erőforrásai. Itt azt látjuk a mai napig is, talán ezektől nem teljesen elvonatkoztatható módon, hogy olyan időzített bombák ketyegnek Magyarországon környezeti szempontból a lábunk alatt sokszor vagy a környezetünkben, amelyek nagyobb hatósági létszámmal és egy nagyobb infrastruktúrával hatékonyabban felderíthetők, beazonosíthatók, és a megfelelő módon kezelhetőek lennének.Hiszen azt hallottuk éppen a hírekben a minap, hogy a hortobágyi veszélyeshulladék-lerakóban, ugyanúgy, ahogy egy évvel ezelőtt felfedezték, ott vannak a veszélyes hulladékok, szivárognak ki a veszélyes anyagok. Azt láttuk, hogy amikor egy ivóvízbázis egy régi-régi ipari szennyezés miatt elszennyeződik, azt utána visszaállítani később már nem nagyon lehet. Tehát amikor a szennyezést olyan időben fedezik fel, amikor az még nem szivárgott be az ivóvízbázisba, akkor még megfelelően lehet kezelni. Ez is a hatósági létszámmal, hatósági apparátussal függ össze.Szóval, minden abba az irányba mutat, hogy elég erőteljes a gyengülés, és a politika bizony rátelepedett a környezetvédelemre. Sokszor láttuk azt, hogy a beruházásoknál nem érdeke, sőt kifejezetten akadályozza a beruházót az, hogy egy környezetvédelmi hatósági engedélyeztetésnél annyian és oly módon beleszólhatnak. Egyre inkább csökken a civil szervezetek, a civil zöldszervezetek érdekérvényesítő képessége is, egyre kevésbé tudnak belefolyni a hatósági eljárásokba. Egyértelműen látszik, hogy az a cél, hogy minél gördülékenyebben, akadálymentesebben menjenek keresztül a hatóságokon ezek az engedélyeztetési eljárások.Ez számunkra aggasztó, hiszen közben Magyarország környezeti állapota nem javul, különösen ami az illegális hulladéklerakók, veszélyes hulladékok, ivóvízbázis-elszennyeződések, régi, elhagyott iparterületek szennyezéseinek felszámolását illeti. Ez a tevékenység gyakorlatilag szinte teljesen megszűnt Magyarországon az utóbbi években, és ez a jövőre nézve rendkívüli kockázatokat rejt magában egy ilyen jogszabály parlament elé terjesztésével, ami ezt a folyamatot tovább erősíti.Bár államtitkár úr elmondja, hogy ugyanazok az emberek fognak Székesfehérváron vagy máshol ugyanazoknál a számítógépeknél ülni, én mégiscsak attól tartok, attól félek, hogy akár személyiállomány-változással, akár az erőforrás vagy az anyagi ráfordítás csökkenésével járhat ez együtt, hiszen a hatékonyság mostanában, ugye, azt jelenti, hogy vagy elvonunk erőforrásokat, anyagiakat, vagy a személyi állományt csökkentjük. Konkrétan jó lenne tudni, hogy jár-e ez majd környezetvédelmi hatósági munkatársak elbocsátásával, és még egyszer mondom, a költségvetési források csökkenésével, ami máris nagyon minimális az utóbbi években, gyakorlatilag semmire nem elég.A környezetvédelmi hatósági ellenőrzések olyan szinten a formalitásra, a papírmunkára csökkennek, mivel nincs a hatóságnak pénze mintát venni, elemezni s a többi, olyan terepmunkát végezni, ami valamit föl is tárhatna, ami ahhoz vezet, ha megnézzük például 2010-ben a vörösiszap-katasztrófát, két héttel a katasztrófa bekövetkezése előtt hatósági ellenőrzés történt, ami egy terepbejárást és a papírok ellenőrzését foglalta magában, mint általában. Ugye, a hatóságnak nem nagyon van eszköze arra, hogy például felmentek volna a vörösiszap-tározóhoz, és megnézték volna, hogy milyen a pH-értéke vagy milyen a lúgkoncentrációja annak a folyadéknak, ami a vörösiszap-tározóban van, mert az egyből mutatta volna, hogy hoppá, itt a technológiával valami nem stimmel.Tehát ezekkel a dolgokkal, még egyszer és sokadszor mondom, csak rossz irányban haladunk, most már nem is csak a második Orbán-kormány hatalomra kerülése óta, hanem mióta én a környezetvédelmi hatósággal szakmai kapcsolatban vagyok, azóta folyamatosan. Ezt kellene inkább megállítani és visszaerősíteni, mert ahogy Sallai képviselő úr is elmondta, a természeti erőforrások megfelelő használata a jövőnk záloga, és a jövő generációk életfeltételeit csorbítjuk meg azzal, ha most rövidlátó, szemellenzős érdekektől vezérelve a környezetvédelmi hatóságot gyengítjük.Ennyit szerettem volna elmondani, és nagyon remélem, hogy ezek a félelmeink, amit minden ellenzéki párt most itt elmondott, valóban nem fognak bekövetkezni. Sajnos, az eddig történések, az eddig elteltek nem ezt igazolják. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugye, nincs szerencsénk személyesen ismerni egymást, és nem szeretek senkit megbántani azért, mert más politikai oldalon állunk, de nem való az, amit állít. Itt van előttem kinyomtatva a javaslat, a 66. § a) pontjának (1) bekezdése: „A környezethasználattal járó tevékenység engedélyezésére irányuló hatósági eljárásban környezetvédelmi szempontok érvényesülését szakhatósági közreműködés keretében vagy szakkérdésként kell vizsgálni.” Nem szakhatósági szinten.Utána azt mondja a 110/A. §, hogy felhatalmazást kap a jogszabály alapján a kormány, hogy rendeletben ő jelölje ki a környezetvédelmi hatóságot, a vízügyi hatóságot, a környezetvédelmi igazgatási szervet, a vízügyi igazgatóságot, a környezetvédelmi, természetvédelmi hatóságot, és határozza meg a környezetvédelmi és vízügyi eljárások során vizsgálandó szakkérdéseket. Szakkérdésként kezeli ezeket, és egy jó részét nem szakhatósági szinten.De nem akartam visszareagálni a korábban elhangzottakra azzal kapcsolatban, hogy ugye, Nagy képviselő úr is mondta, hogy márpedig szakemberek vannak a kormányhivatalok élén. Hát pont ez az aggályunk, hogy ez nem így van. Illetve a kormányhivatalokat nem akarom megbántani, de tipikus példa az elmúlt időszak botrányrendszere, amikor az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség élén, ami a környezet- és természetvédelem és vízügy másodfokú szerve volt, és amit egy áldiplomás, áldoktor, álnyelvvizsgás Tolnainé vezetett, most pedig megkapott egy testnevelő tanárt szakemberként. Ők a másodfokú környezet- és természetvédelmi, vízügyi hatóság.Tehát nekem ne mondják azt, hogy ez nem politikai süllyesztő, ahová el lehet tenni embereket, mert ezért nem vagyok nyugodt. Mert hogyan kezelik szakkérdésként az ilyeneket, ha nem szakemberek vannak ott? Bocsásson meg, államtitkár úr, megbántani nem akartam azzal, hogy valótlanságot mondtam, de itt van előttem a jogszabály, ami szakkérdésként kezeli az eddigi hatósági szintet, hiszen a kötevifék hatóságokként tudtak eljárni. Köszönöm szépen. (Ikotity István tapsol.)
  • B. NAGY LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A közigazgatás átalakításáról beszélünk. Egyébként a magyar vállalkozói réteg és az érintettek, akik az állammal környezetvédelmi szempontból szembekerülnek, pontosan az ellenkezőjét mondják annak, amit önök állítanak. De én értem, hogy ez egy erős lobbi, erős támogatottsága van, de azért van ésszerű megoldás. Tehát van az államé, az állampolgároké, van a vállalkozásoké, és Magyarországért teljes mértékben felel.Ez, ami most a törvény tárgya, arról szól, hogy hogyan lehet az államigazgatást olyan formába átalakítani, ami olcsóbb, gyorsabb és jól működik. Szeretném hozzátenni az előző felszólalásokhoz is, hogy ha szakemberproblémáik vannak az átalakítással kapcsolatban, az elmúlt két évben több tízezer ember lett beiskolázva középfokú és felsőfokú államigazgatási szakvizsgákra, amelyeknek a vizsgatartalma körülbelül egy államvizsgának felel meg. Tehát az a stáb, amelyik jelenleg működteti egyébként az egypontos kiszolgáló rendszert, csak ilyen vizsgával ülhet oda. De ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek, akik ott ülnek, minden szakhatósági munkát el tudnak végezni. Ők az a pont, ahol az ügyfél eléri az államot.De a szakértelem ugyanott marad, ahol eddig volt, csak más szervezeti formában fog működni, ami az eddigi eredmények alapján mindenképpen olcsóbb, hatékonyabb. És ha beszélnek emberekkel, vállalkozásokkal, akkor, azt hiszem, ennyi pozitív megítélést még nem kaptak az ügyfelektől, mint az elmúlt három évben, az átalakítási folyamat és a szolgáltatási színvonal növelése miatt. Köszönöm szépen.
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Figyeltem B. Nagy László hozzászólását erről a szolgáltatási színvonal-emelkedésről. ha ön is figyelte, akkor én elmondtam önnek a szolgáltatói állam mai állapotát, és elmondtam azt is, hogy milyen példák sokaságával fut szembe az ember, és milyen az a „szolgáltatás”, amit önök nyújtanak, akár a kormányhivatalokon keresztül vagy más területeken. Nem szeretném, ha Kovács Zoltán államtitkár úr úgy menne el a teremből, miközben mással foglalkozik (Dr. Kovács Zoltán: Felvilágosítást nyújtok.), úgy menne el a teremből, hogy közben azokra az alapvető kérdésekre ne válaszoljon, amiket megfogalmaztunk neki.(20.10)Ezért ebből nem sokat, de néhányat újólag felteszek neki, hogy a vitában legyen módja válaszolni, és ne kövesse azt a gyakorlatot, amit az államtitkárok sokasága folytat, hogy majd csak akkor válaszol, amikor már senki más nem tud ezekre a kérdésekre reagálni; ha van egy kis bátorsága, államtitkár úr, akkor tegye meg.Felvetődött itt nemcsak az én részemről, mások részéről is az aktív korúak ellátásával kapcsolatos átrendezés a járási hivatalok tekintetében és különböző hatályon kívül helyezések kérdése. Hogy látja ezt, államtitkár úr?A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások tekintetében az eljárások kikerülése úgymond ‑ sokan mondják ‑ az államilag szabályozott korrupciónak a megvalósítása, ennek a terepének a kialakulása. Hogyan, miképpen látja ezt, államtitkár úr? Vagy az ápolási díjban részesülőket érintő kérdések, amiket most már települési önkormányzatok vesznek át, és adott esetben az egészségügyi szolgáltatástól is elesnek az emberek. Hogyan látja ezt, államtitkár úr?Vagy az a fajta keresőképtelenség, amely decemberben ‑ említettem ‑ 30 napra visszamenőleg meg­állapította a keresőképtelenség kérdéskörét, most pedig ezt változtatják úgy, hogy már most nem lehet. Tudja, a haveroknak rendben van, most már akkor nem kell ez az intézkedés. Hogy látja ezeket? Ez a szolgáltató állam, B. Nagy László úr, képviselőtársam? Ez? Az önök szolgáltató állama. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. A B. Nagy képviselő úr által elmondottakra szeretnék reagálni. Azért egy környezetvédelmi hatósági eljárásnál vagy alapvetően egy környezetvédelmi hatóságnál nem feltétlenül az a megfelelő szempont, hogy olcsó, gyors és hatékony legyen. Valóban igaz ez, ha az ügyfél oldaláról nézzük, de ha az államot nézzük, az államigazgatást, akkor elvileg a természeti erőforrásokat, a környezeti erőforrások védelmét kellene szolgálnia. Ebből a szempontból nem feltétlenül az a jó, ami olcsó, gyors és hatékony, hanem ami megfelelően látja el ezt a feladatot, és emiatt aggódunk.Ügyféli oldalról lehet újabb és újabb könnyítéseket tenni, ami szintén nagyon jó, mert rengeteg adminisztratív teher hárult valóban az ügyfelekre. Én vállalkozóként, környezetvédelmi megbízottként számtalan cégnek végeztem környezetvédelmi engedélyeztetési eljárásokat, tudom, hogy min kell keresztülmenni egy-egy ilyen bevallásnál, és nagyon dicséretes, ha csökkennek ezek a terhek, és elektronikusan sikerül összehangolni a különböző bevallásokat. De valóban, nekünk mint parlamenti képviselőknek, a törvényesség keretében azt kell biztosítanunk, hogy a környezet érdekei is képviselve legyenek, nemcsak a vállalkozók vagy az ügyfelek érdekei, és ez pedig azt mondja, hogy nekünk olyan eljárásokat kell lefolytatni, amelyek megtalálják az összhangot az ügyfelek érdekei és a természet, környezet érdekei között. Mint ahogy például az egészségügyben sem lehet egy ilyen versenyszféra- vagy üzleti szemléletet meghonosítani, hogy olcsó, gyors és hatékony műtéteket hajtsunk végre, mert lehet, hogy az a beteg rovására megy. Itt a beteg jelen esetben a magyarországi környezet- és természetvédelem. Úgyhogy ezt javaslom megfontolásra, egyebekben tartom magam az általam elmondottakhoz. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! E késői órában néhány olyan kérdésről szeretnék szólni elsődlegesen, ami inkább nem az egyes felszólalásokra történő közvetlen reagálást jelent, hanem stratégiai kérdést, a jövő államigazgatását, szélesebb értelemben közigazgatását jelenti.Egyrészt a kormány elfogadta a közigazgatás stratégiáját, amelyik jelentős részben a 2014-20-as szabályozási rendszerben a jövőt illetően határoz meg olyan stratégiai célokat, amelyek jelentős mértékben kihatnak az államigazgatásra is. Ennek az egyik fontos része például az elektronikus ügyintézés, az elektronikus közigazgatás kiterjesztése. Ez ügyben az állam célja az, hogy hosszú távon, 2018-ig 3,5 millió háztartásba elvigye a szélessávú internetet. Innentől kezdve az a probléma nem áll fenn legtöbb esetben, amikor elektronikusan hozzá lehet férni az államigazgatási eljárásokhoz, hogy elektronikusan akár munkaidőn kívül is, akár otthonról is lehet ügyeket intézni. Ez különösen igaz ‑ ahogy B. Nagy László elmondta ‑ a vállalkozásokra is, hiszen a vállalkozásoknak van a legkevésbé idejük arra, hogy adott esetben még egy integrált ügyfélszolgálati ablaknál, az úgynevezett kormányablaknál is sorba álljanak.Ehhez tartozik az, hogy amennyiben az Európai Unió az operatív programok közül a közigazgatási operatív programot is elfogadja, jelentős uniós forrás áll rendelkezésre majd ezeknek az ügyeknek a kivitelezésére az elkövetkezendő európai uniós költségvetési időszakban. Ez azért fontos, mert az imént elhangzott, hogy nincs közel a szolgáltatás adott esetben az állampolgárokhoz. A mi elképzeléseink szerint minden olyan ügyintézési ponthoz, ahol jelen pillanatban ügyintézés történik önkormányzatnál, ott az állam megjelenik a kirendeltségek útján, illetve az ügysegédek útján. Az ügysegédek kerülnek olyan elektronikai eszközökkel történő felszerelésre, amelyek következtében gyakorlatilag helyben, akár segélyezetti ügyekről, akár más hatósági ügyekről van szó, mintegy 2500 ponton az országban, ahol közös hivatalok vannak, ezt a feladatot elvégezhetik.Itt csatolnék vissza egy korábbi felszólalóhoz, Korózs Lajoshoz, aki már nincs a teremben, aki azt mondta, mi az, hogy papír alapon is be lehet venni a családtámogatási rendszert. Pont az a helyzet ebben az ügyben, hogy eddig csak a megyeközpontokban lehetett benyújtani ezeket a kérelmeket. Mi kiterjesztjük, jelenleg még az informatikai rendszer nem tudja, mert még csak a TÉBA rendszer ‑ ami itt előkerült ‑ tudja azt, hogy húsz helyre tudja elvinni ezt a szolgáltatást, mi pedig ezt kibővítenénk 197 helyre, az összes járási székhelyre. De mivel ennek az informatikai kiépítése ‑ hiszen még a törvényjavaslatot tárgyaljuk, tisztelt képviselőtársaim ‑ nem készült el, ezért a járásokban papír alapon is, közelebb az ügyfelekhez tudjuk ezeket a kérelmeket bevenni. Amint kiépül a továbbfejlesztett változata a TÉBA rendszernek, az azt jelenti, hogy a húsz ügyintézési helyet 197-re sokszorozzuk meg az elkövetkezendőkben. Ez egyébként a szolgáltató állam egyik ismérve, hogy a találkozási pontokat, ahol az állampolgárok találkozhatnak az állammal, megnöveljük.Ami pedig az ágazati érveket illeti, ha nincs valaminek egy ágazati megfelelője, ha nincs, mondjuk, építésügyi minisztérium, akkor nem épülnek házak? Vagy ha nincs sportminisztérium, akkor csökken az olimpiai aranyérmek száma? Azt gondolom, hogy nem ezen múlik a rendszer, hanem mindig a szabályozás oldaláról kell ezeket vizsgálni, és amennyiben a szabályozás olyan kritériumokat állapít meg egy-egy ágazat oldaláról, amit egyébként az ügyintézőnek minden oldalról végig kell vizsgálni és végre kell hajtani, abban az esetben ezek az ágazati érdekek nem csorbulnak, akármilyen szervezetrendszerben is vannak. Az integráció pont azt jelenti, hogy a pufferidők ‑ már bocsánat, a kifejezésért ‑ szűnnek meg egy-egy eljárásban. Hiszen pont a belső informatikai, szervezeti szakrendszerek összehangolása egy rendkívül nagy feladat lesz az elkövetkező években, mert ma Magyarországon ágazati szakrendszerek működnek, amelyeknek az összehangolását az informatikai fejlesztések során pedig volt ‑ én emlékszem még, Baja Ferenc talán kormánybiztos is a szocialista képviselőtársaink részéről ‑, aki ezt felügyelte. Ehhez képest ágazati különböző fejlesztések születtek meg, nincsenek interfészek, de nem akarok itt, mivel nem értek hozzá ilyen mértékben, informatikai előadást tartani. Csak szeretném elmondani, hogy az integrációban ezekkel az ügyekkel is meg kell mindannyiunknak küzdeni.Amit szeretnék elmondani Staudt Gábor képviselőtársamnak: ma közkeletű szóval tudom azt mondani, hogy bizonyos profiltisztítás zajlik az államigazgatásban. Az állami feladatok az államhoz kerülnek a járási hivatalokon keresztül, az ügysegédeken, a kirendeltségeken keresztül. Így például a segélyezési rendszerben a normatív módon adható segélyezési rendszer ‑ ahol megszabja az állam, hogy alanyi jogon milyen normatív szabályok mellett lehet ezeket a segélyeket kiadni ‑ kerül az államhoz, a járási hivatalokhoz.(20.20)Ez egy nagyon nagy feladat lesz egyébként, ezek a jegyzőktől átkerült feladatok. Ami pedig az adható segélyeket illeti, amivel kapcsolatban a képviselő úr az aggályát fejezte ki, adott esetben a környezethez való viszony vagy a porta rendben tartásával kapcsolatos kérdéskör, azt a helyi önkormányzat továbbra is szabályozhatja az adható segélyeknél. És hogy miért ez a változás? A helyi településen ismerik leginkább egymást az emberek, ott tudják a segélyek elosztásánál a helyi erőforrásokat leginkább a nehéz sorsú emberek irányába közvetíteni, illetve nyújtani, ezért aztán a szabályozást is ehhez lehet igazítani. Én nem aggódom azért, hogy nincs meg az a belső szolidaritás egy faluban, akár 300-an laknak ott, akár kétezren laknak azon a településen, hogy a nehéz sorsú polgártársaikat ne tudnák támogatni. Ami pedig a főépítészt illeti ‑ mondom Staudt képviselő úrnak ‑, azok továbbra is bennmaradnak a rendszerben, a kormányhivatali rendszerben megyei főépítészek lesznek, akik továbbra is ellátják ugyanazt a feladatot. Eddig is bent voltak egyébként, jelentem, csak voltak területi főépítészek, akik adott esetben két-három megyére látták el a feladatot. Felmerült a jogorvoslat kérdése is. Erre Ikotity képviselő úrnak részben már válaszoltam, amikor Sallai R. Benedeknek válaszoltam az imént. Szeretném elmondani, hogy a jogorvoslati rendszert is hosszú távon végig kell gondolni, hogy hol lehet ebbe a jogorvoslati szabályozásba olyan új elemeket behozni, amelyek megfelelnek az európai uniós joggyakorlatnak is, és megfelelnek azoknak a belső szabályoknak is, amelyeket mi kialakítunk. Itt végig kell gondolni adott esetben a közigazgatási bíráskodás létét is, hiszen végső soron a bíróság mondja ki mindig az ügyeket. Az egy régi, szocialista eljárási mód volt még 1990 előtt, hogy a teljes szabályozást tartsuk a közigazgatási rendszeren belül, mert akkor mi döntünk ezekben a kérdésekben, és én azt gondolom, hogy helyes az uniós és az általunk meghozott szabályozás is, mely szerint a végső szót jogszabálysértés esetén a bíróság mondja ki a jogorvoslati eljárás során. Szeretném megnyugtatni Korózs Lajos képviselőtársamat is, aki már eltávozott a teremből, hogy a TÉBA-rendszert ugyanúgy fogjuk működtetni, mint ahogy az imént is elmondtam, a Magyar Államkincstár részéről átkerülnek, átkerülnek a munkatársak, átkerül maga az informatikai rendszer, ami kifejlesztésre került, ezt mi szeretnénk továbbfejleszteni. (Pillanatnyi szünetet tart.) Bocsánat, elnézést kérek, elnök úr. Én azt gondolom, hogy ez egy szakmai előterjesztés, én a politikai, olyan jellegű felhangokra most nem kívánok reagálni, amelyek néhány képviselőtársam részéről itt megnyilvánultak, hiszen a két törvény, amely a parlament előtt fekszik, amelynek a általános vitáját korábban lefolytattuk, illetve ez a törvény, amelynek az általános vitája az imént, itt a szemünk láttára zajlott le, ez a kettő egymást kiegészíti, összeér, és így alkot kerek egészet. Ami pedig a határidőt, a március 1-jét illeti, mi is úgy láttuk, és ebben egyetértettünk egyébként a képviselőtársak javaslatával is, hogy egy hónappal arrébb tettük a hatálybalépés időpontját, pont azért, mert a munka nem most kezdődött. Folyamatos egyeztetés zajlik a belső és a külső integrációról az ágazati szervekkel, a szakszervezetekkel, tehát van egyeztetés társadalmi szervezetekkel, tegnap is lefolytattunk egy ilyet, a különböző ágazatokat illetően, a bányászszakszervezettől az egyéb szakszervezetekig, illetve mind a stratégiát, mind pedig magát az előterjesztést megküldtük a szakmai szervezeteknek is, és ahol tudtuk, a javaslatokat beépítettük a rendszerbe. Ez tehát nem önmagában csak egy kormányzati előterjesztés, hanem ez ennél szélesebb, társadalmi egyeztetésen alapuló előterjesztés is. Ezért mondom azt, hogy túlzott aggodalmakat fogalmaztak meg a tisztelt képviselőtársak. Én azt gondolom, hogy mint ahogy mondjuk, a puding próbája az evés. Természetesen az átalakítás sehol, semmilyen rendszerben nem megy zökkenők nélkül, de ha visszaemlékszünk, ugyanilyen aggodalmakat fogalmaztak meg a járási hivatal kialakításánál, és azért ma már nem vitatott kérdés az, hogy a járási rendszer egy bevált, jól működő államigazgatási egysége, az alsó szintje a területi közigazgatásnak. Amikor az új önkormányzati rendszer bevezetődött 1990-ben, ott is mindenki aggódott, hogy mi lesz, jogszabályok sem voltak, hiszen a régi, szocialista jogszabályok voltak részben érvényben, akkor alakult meg egy új parlament, és az is betöltötte eddig, az elmúlt időszakban azt a szerepet, amit akkor a jogalkotók szántak neki. Én azt gondolom, adják meg a bizalmat ennek a rendszernek és a területi közigazgatást illetően, hogy fogunk olyan eredménnyel járni, és én azt gondolom, hogy mindig az ügyfél az első, ahogy B. Nagy László is mondta, hogy az ő szempontjukat vegyük figyelembe, természetesen a jogszabályi megfelelőséget is figyelembe kell venni minden eljárásnál. Ha ezt a kettőt össze tudjuk hozni egy integrált szervezeti rendszerbe, az ügyfelek találkozási pontjától az államigazgatással végső soron a végeredmény eldöntéséig, akkor azt gondolom, hogy talán túlzóak azok az aggodalmak, amelyek a képviselőtársak részéről megfogalmazódtak. Azt kérem, hogy adják meg a bizalmat ennek a rendszernek, reméljük, és minden remény megvan, hogy a szabályozás beváltja a hozzá fűzött reményeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására február 25-én, szerdán 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/3115. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Kovács Zoltán úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előadójának. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Heringes Anita képviselő asszonynak, MSZP-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásokkal folytatjuk a munkát. Megadom a szót B. Nagy László képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a további képviselői felszólalások következnek. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Írásban előre jelentkezett felszólalásra Korózs Lajos képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. (Kepli Lajos felszólalásra készül, ezt Szilágyi György kézmozdulattal jelzi.)
  • ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Sallai R. Benedek képviselő úr, LMP-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron kívül kért szót Kovács Zoltán államtitkár úr. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a képviselői felszólalásokat. Megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Sallai Róbert Benedek képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Megadom a szót B. Nagy László képviselő úrnak, Fidesz-képviselő­csoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP-képviselő­csoport.
  • ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra jelentkezett Kepli Lajos képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megadom a szót Kovács Zoltán államtitkár úrnak, aki a vitában elhangzottakra kíván válaszolni. Parancsoljon, államtitkár úr!