• VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz volna kiválasztani egy problémát az ország sok súlyos problémája közül, de ha mégis meg kell tenni, akkor én a korrupciót emelném ki most ezek közül. Mondhatnám úgy is, hogy a magyar közéletnek talán a pestise a korrupció, amit az elmúlt 25 évben nem sikerült megoldani. Nagyon sok káros hatása van. Megkárosítja a költségvetést, ezáltal kisebb mozgásteret ad a mindenkori kormánynak és az Országgyűlésnek. Elriasztja a befektetéseket, a vállalkozásokat. Tönkreteszi a tisztességes versenyt, a tisztességes vállalkozásokat, erősíti a feketegazdaságot. Rombolja az adózási morált, hiszen azt mondja az egyszeri ember, hogy hát, ha a fejétől bűzlik a hal, idefent ellopják a pénzemet, akkor miért fizetnék adót. Meg rontja a közéletnek a hitelét, gyengíti a társadalmi morált, a társadalmi kohéziónak a lehetőségét. És hadd mondjak még egy példát, amiben káros hatást okoz a korrupció, ez egy új jelenség: nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Jelen pillanatban nem tudom kizárni annak a lehetőségét, hogy a kormány bizonyos képviselőit vagy a kormányhoz közel álló bizonyos személyeket akár hazai, akár külföldi körök korrupciós ügyekkel zsarolnának. Mondhatjuk azt, hogy a korrupció az elmúlt 25 év közös nevezője, kormányokon átívelő közös nevezője. Ha valahol rendszerváltás kell ‑ sok helyen ‑, itt mindenképpen. Mondjuk ki lassan, hogy mindenki értse: az elmúlt 25 évben mindenki lopott, a Fidesz is lopott, meg az MSZP is lopott. Nem abban folyt a Fidesz és az MSZP között a verseny az elmúlt ciklusokban, hogy ki az, aki tisztességes, és ki az, aki nem, hanem ki az, aki kevésbé mocskos. Ki az, aki kevésbé korrupt. Arról szólt inkább a verseny, hogy ki tudja a másikról esetleg jobban kinyomozni a piszkos ügyeit, azt jobban szétteríteni a sajtóban. Eközben pedig abban is verseny folyt, hogy ki tudja a maga kis korrupciós csatornáit, szivattyúit láthatatlanabbul, észrevehetetlenebbül működtetni a magyar társadalom rovására. Aztán, hogyha valami nagy baj történt, akkor jött a „kéz kezet mos” elve, és ugye akkor el lettek sikálva az ügyek. Ebben a helyzetben nagyon egyszerű lenne azt mondanom, hogy a Fidesz lopott, az MSZP lopott, a Jobbik viszont tiszta (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), ez egyébként így van, de én tudom azt, hogy ez jelen pillanatban nem más, mint egy állapot. Ez az állapot igazából érdemmé akkor válik, ha a Jobbik is majd kormányra került, kormányozni fog, ez nincs már olyan messze, és ugyanezt el fogom tudni mondani, hogy a Jobbik tiszta maradt, önökkel ellentétben. De ettől függetlenül mi törekszünk erre, és azt gondolom, a mindenkori kormánynak, az aktuális kormánynak a felelőssége, hogy szintén törekedjen rá. Mert nem mindegy az, hogy pártvezetőként, kormánytagokként, kormányfőként milyen kereteket fektettünk le, milyen szabályokat alkotunk meg arra nézve, hogy a korrupció hatásait, a korrupció lehetőségét minimalizáljuk, korlátozzuk Magyarországon. Ebben, úgy érzem, hogy azért még van nagyon sok tennivaló. Jelen pillanatban, ha végignézünk az elmúlt időszakon, akkor azt látjuk, hogy a különféle kormányok zéró toleranciáról beszéltek és beszélnek most is korrupció kapcsán, miközben az egyik biliből átöntik a tartalmát a másikba. Az Orbán-kormány sem rendszert váltott ilyen értelemben, hanem megkoronázta az elmúlt 25 év korrupciós rendszerét. Engedjék meg, hogy a hátralévő két percben tegyek némi javaslatot, remélve, bízva abban, hogy ez talán nem lesz falra hányt borsó. Amire szerintünk, szerintem szüksége van a magyar közéletnek, hogy megfogalmazzunk egy anti­korrupciós minimumszintet, amit betart minden politikai erő, és ezáltal megnyugtatjuk a társadalmat, mert nem egymást kell itt megnyugtatnunk hangzatos szónoklatokkal, hanem a magyar társadalmat, amely számára ma Magyarországon a politika és a korrupció szinonimákká váltak. Ez az elmúlt 25 évnek a szégyene, úgyhogy engedjék meg, hogy néhány javaslatot azért hadd tegyek ennek az enyhítésére. Például az első, amivel talán kezdeni kéne, hogy a 10 százalékok, a 20 százalékok, és a ki tudja, hány százalékok rendszerét végre fel kéne számolni. Nem vagyok benne biztos, sőt biztos vagyok benne, hogy itt, akik most ülnek képviselők az Országgyűlés termében, talán már fogadtak el vagy a környezetük fogadott el 10-20 százalékokat. Ez hihetetlen módon megmételyezi a magyar közéletet. Ezzel szakítani kell. A jobbikos településeken nincs ilyen. Mi szétküldtünk egy pozitív vírust a magyar társadalomban (Moraj a kormánypártok soraiból. ‑ Az elnök csenget.), azt mutatva és azt bizonyítva, hogy igenis lehet tisztességesen is önkormányzati szinteken politizálni. A jobbikos településeken, ha valaki pályázatot nyer, ott nem kell visszafizetni se 10 százalékot, se 20-at, se semennyit. Ami elvárás, hogy jó áron végezze el a beruházást, illetve hatékonyan és tisztességesen végezze el a munkát. Remélhetőleg ez majd követőkre talál. De akkor mondok másik példát is: nagyon fontos volna például a vagyonosodási vizsgálatok üzemszerűvé tétele, akár az Országgyűlés, akár a kormánytagok esetében, például az új országgyűlési képviselők esetén a ciklus végén és minden országgyűlési képviselő esetén a ciklus végén. (Sic!)És akkor még egyet hadd mondjak a hátralévő fél percben, tisztelt képviselőtársaim: borzolja az emberek kedélyét az, hogy esetleg egyesek a vagyonukat a családtagok nevére menekítik át. Tegyük nyilvánossá ezt a kérdést, és zárjuk le egyszer s mindenkorra ezt a vitát! Mindenki a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozójának a vagyonnyilatkozatát tegye nyilvánossá, találjuk meg erre a jogi lehetőséget! A Jobbik ezt fogja tenni a jövő év elején, ebben elöl járva és példát mutatva az önök számára. Ez nem a Jobbik érdeke csupán, hanem az egész ország érdeke is, és higgyék el, az önök érdeke is, a kormány érdeke is. Biztos, hogy fájni fog, de utána jobb lesz. Én kérem, hogy gondolkodjanak az ünnepek alatt ezen a kérdésen is, és tegyenek úgy, ahogy mi is fogunk a jövő év elején. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tulajdonképpen addig egyet is érthetünk önnel, hogy a korrupció rendkívül káros, nagyon sok kockázatot rejt, és hogy a korrupció ellen a lehető leghatékonyabban fel kell lépni.Aztán innentől fogva úgy éreztem magamat, mintha nem is ebben a ciklusban ülnénk a parlamentben; látszik, hogy a jobbikos képviselőtársaim 2010 óta ülnek itt a parlamentben, mert valójában nem jó helyre címzik mindazt, amit elmondtak. Csodálkozom, hogy elhangozhat egy ilyen felszólalás úgy a Magyar Országgyűlésben, hogy ön nem kérdezi meg a szocialistáktól azt, hogy 128 millió forintot miből fizetett vissza Simon Gábor az adóhatóságnak. Továbbra is várjuk a korrupció ellen küzdő szocialista képviselőtársainktól erre a magyar társadalom nagy részét izgató kérdésre a választ. (Dr. Schiffer András: Erre is!) Ha önök szembenéznek a választópolgárokkal, ha önök szembenéznek a tüntetőkkel, tisztelt képviselőtársaim, akkor (Közbeszólások az MSZP soraiból.), akkor tessék megmondani őszintén, hogy miből fizette vissza Simon Gábor a 128 millió forintot az adóhatóságnak!Tisztelt Vona Képviselőtársam! Abban is egyetértek önnel, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet, hogyha valaki korrupciós tevékenységben érintett, és ezzel zsarolják. Ugyanakkor a lehető leghatározottabban vissza kell utasítanom azt, hogy kormányzati szereplők ilyen kérdésben érintettek lennének. Nyugodt lelkiismerettel jelentem ki önnek azt, hogy a magyar kormánynak nincs olyan tagja, a magyar minisztériumokban nincs olyan államtitkár, és a magyar parlamentben nem ül egyetlenegy olyan kormánypárti képviselő sem, akit külföldi titkosszolgálatok zsarolni tudnának bármilyen korrupciós cselekedettel. (Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiból.) Tisztelt Képviselőtársam! (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Önöknek inkább arról kéne számot adniuk itt, jobbikosoknak, hogy vajon a KGB mivel zsarolja Kovács Bélát, az orosz titkosszolgálat mivel fogja önöket, és hogy milyen kapcsolat van önök között és az oroszok között, miből is finanszírozzák mindazt, amit az elmúlt években véghezvittek. (Dr. Schiffer András: Hogy áll a vizsgálat?) Kovács Béla esete és ügye egyértelműen bizonyítja azt, hogy önök ebben a kérdésben sem őszinték, önök eltakarták az igazságot a választók elől, és önök elmaszatolták. Ott kellett volna azzal a következetességgel kiállniuk, mint amit itt ma sugallnak!Tisztelt Képviselőtársam! Értjük azt a politikai taktikát és technikát, hogy ön azt mondja, hogy a Fidesz is lopott és az MSZP is lopott. (Szilágyi György: Így van!) De ez egy ócska kísérlet, önök ilyenkor azt a játékot játsszák el, tisztelt Vona képviselőtársam, hogy önök a harmadik erő a két, már egykor kormányzott erő között. Ma reggel pont az ellenkezőjét láttuk: amikor az az érdekük, akkor nagykoalíció van. Én benn ültem reggel 8-kor a parlamentben (Dr. Staudt Gábor: Aztán elszaladtál!), remekül összeborultak a jobbikosok a szocialistákkal. (Nagy zaj. ‑ Az elnök csenget.) Itt voltunk, láttuk, együtt szavaztak újfent a szocialistákkal (Lukács Zoltán: Mi itt voltunk, te egyedül voltál!), tisztelt képviselőtársaim, azt kell hogy mondjam önöknek, hogy amikor úgy kívánja az érdekük, akkor egy követ fújnak velük, amikor meg úgy tűnik, hogy egymásnak ki lehet játszani itt az egykoron kormányzó … (Folyamatos zaj az ellenzék soraiból.) Képviselő asszony, parancsoljon! Úgyis annyira… ELNÖK: Államtitkár úr! (Csenget.) L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: …úgyis annyira szeretnének kormányra kerülni (Dr. Szél Bernadett: Majd ha kormányon leszünk!), hogy nem bírják magukba fojtani a szót. (Az elnök csenget.) ELNÖK: Államtitkár úr, egyelőre még én vagyok a házelnök, ön az államtitkár. (Derültség a Jobbik soraiból, taps.) Tehát ha megengedi, majd megadom a szót képviselő asszonynak, mikor rá kerül a sor. Egyelőre nem adom meg. Parancsoljon, folytassa! L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak akkor arra kérem, segítsen abban, hogy végig tudjam mondani a mondandómat. (Novák Előd: Bírálja az elnököt?) Nem bíráltam az elnök urat, megkértem, hogy segítsen. ELNÖK: Kérem, tisztelt képviselőtársaim! L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Némi különbséget kéne tenni aközött, tisztelt képviselőtársaim, hogy valaki bírálja az elnököt, vagy a segítségét kéri. Én kénytelen vagyok újfent elnök úr segítségét kérni, mert önök egyszerűen méltánytalanul viselkednek az Országgyűlésben (Felzúdulás a Jobbik soraiból.), és még itt karácsony előtt is belém fojtják a szót. (Folyamatos moraj az ellenzék soraiból.) Tudják mit? Be is fejezem. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.) (13.00)
  • ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vona Gábor frakcióvezető úr, a Jobbik képviselőcsoportjának vezetője: „A korrupció csapdájában” címmel. Parancsoljon!(12.50)
  • ELNÖK: Válaszadásra L. Simon László államtitkár úrnak adom meg a szót.