• CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a vitanap alkalmat ad arra, hogy erről a sajtóban általában ellentétes és nem jó irányban kommunikált kérdésről őszintén és a tények alapján tudjunk beszélni, mintegy megoldást is keresve a vitanap témájául kitűzött közös céljaink és közös problémánk megoldásában. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a migráció alapvetően nem negatív tartalmú szó és nem negatív tartalmú folyamat, ugyanakkor ki kell használni mindazokat a lehetőségeket, amelyek a migrációnak a ‑ mondjuk úgy ‑ jó mederben tartásával és terelésével a nemzetnek, az országnak jó pozíciókat tudnak elérni nemzetközi és európai viszonylatban. Kofi Annan egykori ENSZ-főtitkár egy 2006-os nyilatkozata szerint a migráció jó, mert mindenki nyer vagy nyerhet vele. Alapvetően az álláspontunk szerint a családi kötelékek, az általános iskolai élmények, a nevelés nagyban befolyásolják a személyiség alakulását, ezért mi azt valljuk ‑ és ezért az elmúlt esztendőkben a köznevelési rendszer megerősítésével, folyamatos fejlesztésével több lépést is tettünk ‑, a köznevelési rendszer az, ami alkalmas az ország iránti, a nemzet iránti kötődést és azt a fajta szemléletet kialakítani gyermekeinkben, amellyel a migráció alapvetően értékként és hazahozott értékként tud a jövő számára eredményt és értéket képviselni, produkálni. Az iskola, ha erős és tudást ad, sikerélményt, örömöt és presztízst is kínál a benne tanuló gyermekeknek, és az oktatást mint egy tőkét tudják a jövőben mind itthon, mind pedig Európában kamatoztatni. Az iskolai közösség alkalmas arra is, hogy megerősíti azt a közösséget, amelyben a gyermek tanul, így ezzel az erős közösségérzéssel mintegy jövőképet is tud a saját hazájában és közösségében a gyermek számára kínálni, a gyermeknek lehetőségként adni. A közösséghez tartozás élménye az, ami itthon tartja és visszahozza fiataljainkat az anyagi boldogulás és az önmegvalósítás mellett. A magyar köznevelési rendszer eredményessége szempontjából számunkra kulcsfontosságú, hogy a pedagógushivatás megfelelő szinten elismert legyen, a legtehetségesebb fiatalok válasszák azt az iskolarendszert és azt az iskolát, amely a képességeik szempontjából számukra sikert és boldogulást tud a jövőben jelenteni. A pedagógusok számára az eredményes és sikeres munka mindig a jó és sikeres gyermek, a továbbtanuló vagy jó szakmát, jó pályát választó gyermek, mint az ő munkájának az eredménye. Ezért is volt kiemelten fontos, hogy a pedagógusok számára a pedagógus-életpályarendszer bevezetésével nemcsak presztízsszintű, hanem egzisztenciális szintű elismerést is tudtunk biztosítani, amelyet 2013. szeptember 1-jétől folyamatosan biztosítunk is a magyar pedagógusok számára. (9.10)Az életpályamodell a pedagógusok tekintetében, az egész pályájuk tekintetében ösztönzően hat, garantálja a pedagógusmunka magas minőségét, a foglalkoztatási biztonságot, a megfelelő megélhetést, a szakmai fejlődést, a pedagógusok társadalomban betöltött szerepének elismertségét. Ez pedig esélyt ad arra, hogy az osztálytermekben, az iskolákban az a jövőkép, amely a gyermekek számára fontos, a pedagógusok nevelési attitűdjéből fakadóan ki tudjon alakulni. Azt mindnyájan tapasztaljuk és tudomásul is kell vennünk, hogy az az interkulturális környezet, amelyben élünk, biztosan ad kihívásokat és feladatokat a jövő számára, amelyeknek ugyanakkor meg kell felelnünk. Már 2006-ban kiadta az Európai Parlament és a Tanács a 962. számú ajánlást, amely az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákat gyűjtötte össze. Ebben megfogalmazásra került, hogy a kulcskompetenciák elengedhetetlenek egy tudásalapú társadalomban, és biztosítják a munkaerő nagyobb rugalmasságát, lehetővé téve az állandó változásokhoz való gyorsabb alkalmazkodást egy egyre nagyobb mértékben összefonódó világban. Fontos tényező továbbá az innováció, a termelő- és a versenyképesség, amelyek hozzájárulnak a dolgozók motivációjához és elégedettségéhez, egyben a munka minőségéhez. Önök is bizonyára tudják, hogy a kulcskompetencia-készlet egyik legfontosabb eleme az idegen nyelven folytatott kommunikáció, amely az anyanyelven folytatott kommunikáció fő készségein felül magába foglalja a közvetítés és az interkulturális megértés készségeit. Ezen készségek leghatékonyabb elsajátítására idegen nyelvű környezetben sokkal nagyobb esély mutatkozik. Ennek érdekében kiemelten támogatjuk a magyar diákok külföldi ösztöndíjprogramjait. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma két nemzeti irodát is működtet ennek érdekében, amelyek az Európai Unió új programját, az Erasmus Plust koordinálják. A program 2014 és 2020 között 14,7 milliárd eurót biztosít az európai oktatás, képzés, ifjúsági szakma és sport megerősítésére, amely a köznevelés, szakképzés, felsőoktatás, felnőtt-tanulás, az ifjúságügy és sport szektoraira egyaránt kiterjed. A magyar kormány által elindított „Campus Hungary” program hatására is sok magyar hallgató vehetett részt a közelmúltban ausztriai részképzéseken. A hazai sajtóban számos esetben látnak napvilágot olyan cikkek, amelyek szerint a magyar fiatalok tömegesen mennek külföldre egyetemre, és ez természetesen a mindenkori kormány hibája. A modern Európa egyik legnagyobb vívmánya, hogy bárki számára elérhető a hallgatói mobilitás. Diákjaink külföldi országokba mennek tudást, tapasztalatot szerezni, magyar egyetemeinkre pedig külföldről érkeznek szép számban diákok. De mit is mutatnak ma a statisztikák? Magyarországon felsőoktatási intézményekben 2012 októberéig mintegy 337 ezer hallgató folytatta a tanulmányait. Ez a létszám tartalmazza a Magyarországon ekkor tanuló 20 176 külföldi állampolgárságú hallgatót is. Ha a külföldiek számát az összlétszámból kivonjuk, akkor nagyjából 317 ezer magyar állampolgárságú hallgatóról beszélhetünk, akik itthon, Magyarországon folytatják felsőoktatási tanulmányaikat. Azt megállapíthatjuk, hogy a külföldi hallgatók aránya Magyarországon 2012 őszén összességében 5,9 százalékos volt. 2013 októberében a teljes hallgatói létszám mintegy 320 ezer főt tett ki, közülük 23 208 fő volt külföldi állampolgár. Érdemes figyelni az egy év alatt bekövetkezett emelkedésre, számnövekedésre. A külföldi hallgatók aránya tehát 7,8 százalékra emelkedett. A külföldön tanuló magyar diákjainkról 2011-es adatok állnak rendelkezésünkre. Eszerint a legnépszerűbb célországokban tanulók száma, minden híresztelés ellenére, nem változott drasztikusan. 2011-ben Ausztriában a hivatalos osztrák statisztika szerint 1539 magyar állampolgárságú hallgató tanult az egyetemeken, Németországban azonban ugyanekkor mindössze 1677 fő tanult, az Egyesült Királyságban 1147 magyar hallgatóról tudnak a statisztikák. Mivel a magyar fiatalok döntő többsége angolul vagy németül beszél, a többi európai országban a tucatnyitól legfeljebb pár százig terjed a magyar állampolgárságú hallgatók száma. Összehasonlításul a német felsőoktatás 2011-es adatai: a hallgatói összlétszám 2,2 millió, ebből külföldi állampolgár 252 ezer fő, azaz a hallgatók 11,3 százaléka. Ez az arány magasabb a Magyarországon jelenleg mért 7,8 százaléknál, ami egyfelől kijelöl egy fejlődési potenciált a magyar felsőoktatás számára, másfelől világosan jelzi egy világnyelvet beszélő ország minőségi felsőoktatásának a vonzerejét. Azonban Németország nem csak fogad hallgatókat. A német statisztikai adatok alapján 2010-ben mintegy 127 ezer német állampolgárságú hallgató tanult külföldi felsőoktatási intézményekben, ami a csaknem 2 millió német állampolgárságú, Németországban tanulmányokat folytató hallgatónak a 6,4 százaléka. Ez az arány háromszorosa a 2,2 százalékos magyar adatoknak. Vajon azt a következtetést kell-e ebből levonnunk, hogy a német felsőoktatás nagy bajban van, mert a gyenge minőség miatt nem vonzza a német hallgatókat, akik a kormányuk hibájából még a magyaroknál is tömegesebben keresik kétségbeesetten a külföldi tanulás lehetőségét? A válasz egyértelműen nem. Összességében elmondhatjuk: a magyar felsőoktatás vonzereje nagy, a Magyarországon tanuló külföldiek aránya a hallgatók körében magas, számuk és arányuk pedig sokkal gyorsabban növekszik, mint ahogy a külföldön tanuló magyarok száma és aránya változik. A külföldön tanulmányokat folytató magyarok száma és aránya elmarad a környező országokban mért adatoktól, a külföldön felsőfokú tanulmányokat folytatók számának növekedési üteme elmarad a más országokban mért ütemtől. A külföldön tanulók számának az Európai Unióban jellemző növekedése nem írja le egy adott ország felsőoktatásának, oktatásának a minőségét, sem az adott ország felsőoktatás-politikai képét vagy álláspontját. A fiatalok megnövekedett nemzetközi mobilitása ma Európában természetes folyamat, nem menekülés, ezt bizonyítja, hogy arányaiban jóval több német tanul külföldön, mint például magyar. Az érdemi különbség csak az, hogy míg a német sajtó ezt az európai folyamatot örömmel szemléli, addig a magyar sajtó a tények feltárására tett kísérlet helyett csupán elüldözött fiatalokat vizionál. A magyar kormány a jövőben is prioritásként kezeli a pedagógusok, oktatók, oktatási és képzési szakértők, felsőoktatásban, szakképzésben tanuló diákok, mesterfokú tanulmányokat végző diákok mobilitását. A kulcskompetenciák és készségek fejlesztése ‑ különös tekintettel a munkaerőpiac és a társadalmi kohézió szempontjából fontos készségekre ‑ elsősorban, a leghatékonyabban ezen tanulmányi célú mobilitásokkal segíthető. Oktatási intézményeinkben a minőség, az innováció és a nemzet­közi­esí­tés erősítése is elsősorban nemzetközi együttműködések segítésével, az oktatás-képzés világán túli szereplők bevonásával teljesíthető. Mindemellett a magyar kormány azzal is tisztában van, hogy a migráns magyarok ‑ 2013 elején a KSH adatai szerint 350 ezer fő ‑ 25 százaléka 30 év alatti, 63 százaléka pedig 40 év alatti. A kivándorlók átlag feletti iskolai végzettséggel, diplomával rendelkeznek, többségük az Európai Unió államaiban, azon belül is Németországban, Nagy-Britanniában, illetve Ausztriában él. Európai összehasonlításban azonban még mindig alacsony a külföldön élő magyar állampolgárok száma. 2010-13 között a lakosság 4,9 és 5,3 százalékáról beszélünk, ami alig magasabb az olasz 4,7 és 5 százalékos arányhoz vagy mértékhez viszonyítottan. Romániában ez az arány például 14,9 és 16,6 százalék között változik, a Magyarországéhoz képest jóval magasabb GDP-jű Szlovéniában pedig 7,4 és 7,7 százalék. A vándorlási egyenlegünk is alapvetően pozitív, és hozzánk is jórészt képzett szakemberek érkeznek. A KSH egyik adata szerint ma úgy tűnik, hogy a migráció az életnek egy szakaszára vonatkozik, korábban, ha valaki a külföldi munkavégzés vagy a külföldi tanulás mellett döntött, akkor az alapvetően végleges döntést jelentett. Ez ma már nem általánosítható. (9.20)Tehát általános európai tendenciáról van szó, Európában északnyugatról délkeletre haladva egyre nagyobb a migráció, amely szoros összefüggésben van az ország relatív gazdasági teljesítményével. Ezért is fontos, hogy a gazdasági növekedés megmaradjon. Magyarországon a diplomás migráció, az egészségügyi és kisebb mértékben a mérnöki munkakörök kivételével, eddig nem okozott szakemberhiányt, tehát alapvetően rendelkezésre állnak a megfelelő szakemberek a gazdaság és a közszolgáltatások működtetéséhez.Mivel a statisztikai adatok alapján a kivándorlás legveszélyeztetettebb korosztálya a fiatal felnőttkori korosztályból kerül ki, a magyar kormány legfontosabb feladata ezen korosztály itthoni szociális biztonságának megteremtése. A másik ösztönző tényező pedig a gyermekvállalás segítése. Külföldön ez még nehezebben egyeztethető össze a munkával, mert nincs, aki segítsen. Így gyakran döntenek a hazatérés mellett az éppen babát váró, családot alapító családok, kismamák vagy fiatal felnőttek.Fontos, hogy a fiatalok számára olyan közeget teremtsünk, ahol örömmel és bátran alapítanak családot, ahol nem tartanak attól, hogy a gyermekvállalás veszélyezteti anyagi biztonságukat, nem tudnak megfelelő lakhatási körülményeket biztosítani, nehéz lesz a munkaerőpiacra történő be- és visszailleszkedés, vagy hiányosak a kisgyermekek napközbeni ellátásának feltételei.A kormány ezért egy öt pontból álló akcióprogramot indít, amelynek első eleme a családi adókedvezmény rendszerének megőrzése. A kétgyermekesek családi adókedvezményét a jelenlegi gyermekenkénti 10 ezer forintról 2019-re 20 ezer forintra növeli. Ez 55-60 milliárd forint többletet jelent a családoknak. Új intézkedés az első házasok adókedvezménye 2015-től. A lakhatási körülmények javítása érdekében az egygyermekes családok részére is igénybe vehető lesz az úgynevezett szocpol, és nemcsak új, de használt lakás vásárlására és meglévő lakás bővítésére is igénybe lehet venni a családi otthonteremtési kedvezményt.A nők munkába állását azzal segíti és segítené a kormány, hogy a részmunkaidőben dolgozó kisgyermekes szülő után ugyanúgy 100 ezer forint bruttó bérig járna az adókedvezmény a munkáltatóknak, mint a teljes munkaidősök esetében. A három vagy több gyermeket nevelő szülők esetében pedig 3 helyett 5 évig kell kötelezően biztosítani a munkáltatónak a részmunkaidős foglalkoztatást, ha ezt kéri.A kisgyermekek napközbeni elhelyezésével kapcsolatban az a cél, hogy a jelenlegi 42 ezerről 2018-ra 60 ezerre emelkedjék a bölcsődei férőhelyek száma. Az egyetemisták gyermekvállalását könnyíti a diplomás gyed bevezetése, amelyre azok jogosultak, akik a gyermekük születése előtti két évben legalább két féléves aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkeznek, a gyermekek pedig a hallgatói jogviszony fennállása alatt vagy annak szünetelését, megszűnését követő egy éven belül születnek meg. 2014. január 1. óta a gyed extra keretében a kisgyermekes anyáknak már nem kell lemondaniuk az anyasági juttatásokról, ha a gyermeknevelés mellett a munkát is választják.Magyarország gazdasági növekedése úgy lehet hosszú távon is tartós, ha a gazdaság kibontakozása, fejlődése érdekében a környezeti és társadalmi struktúrák gazdasági erőforrásokká tudnak válni. E törekvést olyan fejlesztések támogatják, amelyek eredményeképpen a foglalkoztatottság és a társadalmi tőke nő, nőni tud, az eltartottak aránya és a környezeti kockázat csökken, a természeti erőforrások hatékonyan és fenntarthatóan tudnak hasznosulni. Ezért a gazdasági szereplők és a piacok számára juttatott, valamint a gazdasági infrastruktúra-fejlesztésre fordított forrásokat társadalmi és környezeti beruházások is kiegészítik.Magyarország kilenc operatív programban tervezett fiatalokat érintő beavatkozásokat, amelyek összhatásaiban az elvándorlás ellen hatnak. Ezek közül kiemelkedő fontosságú az emberierőforrás-fejlesztési operatív program.Az előzőekben említettem az egészségügyben dolgozók elvándorlásának problémáját, amely már a kormányintézkedéseknek köszönhetően stagnál, és reményeink szerint az elkövetkezendő években csökkenni fog. Az első, a jövedelmi helyzetet javító intézkedés 2011-ben, egyszeri juttatás formájában történt meg az egészségügyben dolgozók számára. A népegészségügyi termékadóból származó bevétel terhére került sor a fokozottan vagy fokozottabb kockázattal, nagyobb munkaterheléssel járó munkakörökben dolgozók esetében a munkahelyi pótlékhoz kötődően az illetménypótlék háromhavi összegének megfelelő juttatás kifizetésére. Az egyszeri juttatás a foglalkoztatótól függetlenül összesen közel 70 ezer főt érintett, és 5,5 milliárd forint feletti költséggel járt.2012-ben és ’13-ban két lépcsőben 95 ezer egészségügyi dolgozó részesült béremelésben. Az egészségügyi ágazati bérfejlesztéshez kapcsolódóan a két évben összesen 75,69 milliárd forint többletkifizetés történt az egészségügyi szolgáltatók számára, két év alatt a kórházakban és a szakrendelő intézetekben foglalkoztatottak bruttó keresete átlagosan 27 százalékkal nőtt. A béremeléshez kapcsolódóan kialakítottuk az egészségügyi ágazati előmeneteli rendszert, a közfinanszírozott fekvő- és járóbeteg-ellátásban az egészségügyi dolgozók számára illetménytáblát alakítottunk ki, amely meghatározza a legalacsonyabb kötelező bért. Két év alatt a rezidensek fizetése 75 ezer forinttal, a szakorvosok jelentős részének bére bruttó 105 ezer forinttal, a diplomás szakdolgozók bére bruttó 41 ezer forinttal emelkedett. Az egészségügyi dolgozók foglalkoztatásának elősegítésére és képzettségi szintjének javítására uniós forrásokból több mint 10 milliárd forintot fordítottunk. Ennek a programnak a keretében 18 ezer fő részesült különböző képzésben vagy támogatásban.Az egészségügyi dolgozók megtartását szolgáló intézkedések eredményeképpen megfordítottuk a vendégmunkásnak állás trendjét. 2013-ban, immár második éve, kevesebb orvos kért külföldi munkavállaláshoz igazolást, mint az azt megelőző évben. A külföldre munkavállaláshoz kérelmet beadó orvosok száma a 2010-es szintnél alacsonyabb. 2013-ban 14 százalékkal kevesebb orvos kért külföldi munkavállaláshoz hatósági bizonyítványt, mint az előző évben. Az elvándorlási szándékot pontosabban jelző és első alkalommal hatósági bizonyítványt kérő orvosok száma még jelentősebben, közel 28 százalékkal csökkent.A bizonyítványt kérő ápolók száma 2012-ben még jelentős mértékben emelkedett, 2013-ban, köszönhetően a kormány intézkedéseinek, az összes kérelmező esetében kisebb mértékű volt az emelkedés, az első alkalommal kérelmezőket nézve pedig csökkenés mutatható ki az előző évi adatokhoz képest. Összességében tehát elmondható, hogy mind a családpolitikát, mind az iskolarendszert, a felsőoktatást és az egészségügyi ágazatot érintően az eddigi lépések tekintetében vannak a migráció negatív trendjeit megállító kormányzati intézkedések. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos kérdésről vitatkozunk a mai napon a parlamentben. Azt gondolom, hogy bár ellenzéki kezdeményezésre került a tisztelt Ház elé, de számos olyan aspektusa van, amelyet hosszan és tartalmasan kell megvitatnunk, hiszen nem elég és nem lehet… (L. Simon László: A kormány még nem fejezte be. Elnök úrnak most szólunk. ‑ Czunyiné dr. Bertalan Judit felmegy az elnöki emelvényre.) Ja, bocsánat. Elnök úr, itt valami ügyrendi probléma mutatkozik.
  • TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót és a megértést, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A nemzetközi migráció aktuális és rendkívül összetett kérdéskör, amelyet az érintett szereplők egymástól teljesen eltérően ítélnek meg. A fogadó országok szociális dömpingről beszélnek, attól félve, hogy a beáramló munkaerő szociális feszültséget okoz, mert a vendégmunkások lenyomják a béreket, és kiszorítják a hazai munkaerőt a munkaerőpiacról.(9.30)A küldő országok esetében ezzel szemben a fiatalok és a szakképzett munkaerő elvándorlása, valamint az egyes szakterületeken kialakuló, tartós munkaerőhiány okozza a legfőbb problémát. Az Európai Bizottság pedig az Unió világgazdasági versenyképességéért aggódik, és a lehető legnagyobb munkaerő-mobilitás mellett száll síkra. A Bizottság álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű: egyetlen tagállam sem dönthet úgy, hogy az Európai Unió négy szabadságjoga közül a számára kedvezőket betartja, miközben korlátozza azokat, amelyek nemzeti érdekükkel ellentétesek. Ez természetesen érvényes a munkaerő szabad áramlására is. Miközben a migráció hatását eltérően ítélik meg az egyes tagállamok, a közös európai célkitűzést, ami az Unió kevésbé fejlett országainak felzárkóztatására vonatkozik, senki sem vitatja. Magyarország - sza­kít­va a korábbi gyakorlattal ‑ ezeknek a forrásoknak a 60 százalékát kívánja közvetlen gazdaságfejlesztésre fordítani, amitől többek között azt reméli, hogy a jelenlegi migrációs nyomás enyhül, és a munkaerő-áramlás iránya fokozatosan megfordul.Az Európai Unió 2004-es bővítését követően tendenciájában emelkedett azoknak a száma, akik az újonnan csatlakozott országokból a régi tagállamokban vállalnak munkát, erről azonban nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok. A különböző felmérések és kutatások szerint ‑ amelyek többnyire korlátozott érvényességgel bírnak ‑ a külföldön történő munkavállalási hajlandóság határozott növekedést jelez. Ez a tendencia egész Európában megfigyelhető, nem tekinthető sajnos magyar jelenségnek. A nemzetközi migráció erősödése a gazdaság számos szegmensét érinti; nemcsak a munkaerőpiacot, de a megtakarításokat, a költségvetés egyenlegét, a társadalmi kohéziót, a gazdasági növekedést, a növekedési kilátásokat, valamint különböző csatornákon keresztül még az inflációt is. Mindezek alapján a kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy tisztában legyünk a kivándorlás okaival, következményeivel, nagyságrendjével és várható alakulásával. Le kell szögezni, hogy egy olyan problémával állunk szemben, amelynek jellemzőiről nem tudunk eleget. Az egyik legfőbb hiányosság, hogy nem rendelkezünk megbízható statisztikai adatokkal, emiatt a médiában, de itt a parlamentben is a legkülönfélébb számadatok jelennek meg az elvándorlás mértékéről. Mindenki növekvő elvándorlásról beszél, miközben az egyes országokra vonatkozó pontos és megbízható adatokkal senki sem rendelkezik. A több százezres kivándorlástól kezdve egészen milliós nagyságrendig mindenféle számadat megjelent már. Jól látható, hogy a kérdés megvitatása során sokféle fogalom keveredik, ami tovább nehezíti a tisztánlátást. A fiatalok körében a külföldi munkavállalási hajlandóság felmérése céljából végzett kutatástól kezdve a szezonális okokból ideiglenesen külföldön munkát végző vendégmunkásokon keresztül a végleges külföldre költözőkig bezárólag sokféle megközelítés lehetséges. Ami a rendszeresen elérhető statisztikai adatfelvételeket illeti, elvileg kétféle forrás áll rendelkezésünkre. Az egyik a többi uniós tagország munkaerő-felméréseiből a magyar foglalkoztatottak számára vonatkozó számítás lehet. Ebben azonban nem szerepelnek azok a vendégmunkások, aki szállókon, felvonulási épületekben, műhelyekben laknak, és azok sem, akik nem vállalják be, hogy az adott országban illegálisan dolgoznak. Ezért a külföldön dolgozók teljes létszáma csak nagyon nagy hibával becsülhető meg. Az Eurostat ilyen adatot nem tesz közzé, de a tagállami munkaerő-felmérésekből elvileg kiszámítható.Sokszor felmerül az Európai Unió többi tagállamából származó, úgynevezett tükörstatisztikák kérdése. Ezek alapvetően azért nem alkalmasak a migráció mérésére, mert nem azonos fogalmi rendszerben mérnek, így az egyes országok adatai nem összesíthetőek. A legtöbb országban például csak a havonta újonnan belépők számáról tartanak nyilván adatot. Ilyen például a brit tb-regisztráció, ami semmit sem mond arról, hogy az adott időpontban ténylegesen hányan tartózkodnak az országban, és közülük hányan végeznek munkát. Az említett két megközelítés további lényeges korlátja, hogy a migráció nemcsak az Európai Unión belül zajlik, hanem gyakorlatilag az egész világra kiterjed, így az EU-n belüli munkaerőmozgás megfigyelése sem öleli fel a nemzetközi vándorlás egészét, hanem annak csak egy részére vonatkozik.A legfőbb támpontot a KSH hazai munkaerő-felmérése biztosítja, amely rögzíti a megkérdezett háztartáshoz tartozó 15-74 éves személyek munkavégzésének helyét. Természetesen itt csak azokról jutunk információhoz, akik nem adták fel a magyarországi lakásukat. Eszerint a külföldön dolgozó, itthoni lakhellyel is rendelkező magyarok éves átlagos állománya az ezredfordulón 10 ezer főt, 2010-ben 51 ezer főt, 2014 harmadik negyedévében pedig mintegy 100 ezer főt tett ki. Ennek alapján 2010 óta a munkavállalók számának 360 ezres növekedéséből kevesebb mint 50 ezret jelent a külföldi munkavállalás.Tény az is, hogy az elmúlt évi gazdasági növekedési fordulat hatására megállt az éven belüli migráció növekedése. Egy nemrég publikált KSH-kutatás keretében kísérlet történt a külföldön dolgozók számának meghatározására. Ez azt mutatta, hogy 2013 elején 350 ezer olyan magyar élt a világban, akik 1989 után és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot. Ha ehhez hozzáadjuk azokat, akik ideiglenesen, azaz egy évnél rövidebb ideig végeznek külföldön munkát, akkor is maximum 450 ezer olyan magyar állampolgárról van tudomásunk, aki részben Magyarországon kívül él, illetve dolgozik. Ez a népességnek kevesebb mint 5 százaléka. Ők nem 2010 óta hagyták el az országot, hanem a rendszerváltozást követő 25 év alatt. Ha az Európai Bizottság által az elmúlt 10 évre vonatkozó elvándorlási arányszámokat nézzük, akkor a kelet-közép-európai országok közül Magyarország az utolsó helyen áll; miközben például Romániából a munkaerő-állomány több mint 9 százaléka távozott külföldre, addig Magyarország esetében 2,4 százalékos volt ugyanez az arány. Ez azt is jelzi, hogy a magyar munkaerő az Unióhoz velünk együtt csatlakozott országok között a legkevésbé mobil. Tisztelt Országgyűlés! Tekintsük át, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre az elvándorlás csökkentéséhez. Tudjuk, hogy külföldre leginkább a fiatal, 20 és 39 év közötti korosztály közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező tagjai költöznek. Ez azt jelenti, hogy a kormány azzal teheti a legtöbbet, hogy olyan gazdasági környezetet teremt, amely megfelelő szakmai életutat és perspektívát biztosít a fiatalok számára. A foglalkoztatáspolitika területén pedig tennünk kell azért, hogy hazavonzzuk a fiatalokat, mégpedig azzal, hogy itthon teremtünk számukra versenyképes kilátásokat, vonzó jövőképet. Ennek megfelelően a kormány kiemelt figyelmet fordít a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javítására. Intézkedéseink közül ki kell emelnem a 2014. év végén induló ifjúsági garanciaprogramot, amelynek keretében a kormány azt kívánja elérni, hogy 2018-ig valamennyi 25 év alatti fiatal a munkahelye elvesztését vagy tanulmányai befejezését követő négy hónapon belül versenyképes állásajánlatot kapjon, vagy adott esetben további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati, illetve gyakornoki képzésben részesüljön. Ugyanezen korosztály számára rendelkezésre álló lehetőségekkel bővítettük a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatását. A szakképzési rendszer átalakításával, a korszerű, naprakész gyakorlati ismeretek megszerzését biztosító duális képzés megerősítésével szintén a fiatalokat segítjük az elhelyezkedésben.Tisztelt Ház! Amint már említettem, egyértelmű összefüggés van a bérek nagysága és a kivándorlási hajlandóság között. Magyarországon a bérek színvonala lényegében nem tér el a többi visegrádi országétól. Azért érdemes ezt a viszonyítási pontot választanunk, mert itt az eltérések 10-20 százalékon belül maradnak, míg a fejlett országokhoz képest többszörös elmaradásban vagyunk.(9.40)Ha vásárlóerő-paritáson számolunk, akkor a különbségek már kisebbek. A bérek vásárlóértékét tekintve a német és angol jövedelmek persze még ebből a szemszögből is két és fél-háromszor magasabbak a hazainál a 2013-as adatok szerint. Természetesen a bérek emelésében eddig elért eredményeket is meg kell becsülnünk. Az utóbbi négy évben a reálbérek a családi kedvezmény hatását figyelembe véve nemzetgazdasági szinten átlagosan mintegy 10 százalékkal emelkedtek. Ez kétszerese a GDP-növeke­désünknek.A versenyszférában a 2012-es év kivételével folyamatos volt a reálbérek növekedése. A közszférában a költségvetés stabilizálását követően, 2013-tól kezdődően lehetett jelentősen emelni a béreket. A minimálbér vásárlóértéke az utóbbi két évben, tehát 2013-ban és 2014-ben együttesen 7,2 százalékkal emelkedett. A magyar minimálbér az elmúlt négy évben az uniós országok közül a harmadik legnagyobb mértékben nőtt. Az Eurostat adatai szerint 2014. január 1-jén a magyar minimálbér összege a PPS-árfolyamon átszámolva 342 euró volt. Ezzel a 21 ország közül, ahol létezik országos minimálbér, a 16. helyen, tehát a többi visegrádi országgal egyetemben az alsó harmadban szerepelünk. Vásárlóerő-paritáson már valamivel jobb a helyzet: az 573 eurós összeggel a rangsor 14. helyén állunk, megelőzve például Csehországot és Szlovákiát.Tisztelt Országgyűlés! A kormány gazdaság- és társadalompolitikája a jövőbe tekint. Jól tudjuk, hogy csak a gazdasági teljesítmény javulásával, ezen belül is elsősorban a termelékenység növekedésével érhetjük el a bérek érdemi felzárkózását. Csak így érhető el, hogy a vállalkozási szférában a bérek jelentős növelése ne rontsa a versenyképességet, és ne legyen kedvezőtlen hatással a foglalkoztatásra. A közszférában szintén csak a gazdaság növekedése, az abból származó bővülő adóbevételek biztosíthatnak bővülő forrásokat ahhoz, hogy a bérek a költségvetési egyensúly veszélyeztetése nélkül is jelentősen emelkedhessenek. Közismert, hogy sokat tettünk és sokat értünk el ezen a területen. Magyarország gazdasági kilátásai kedvezőek, amit tovább javít, hogy a jövőben az uniós források 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejlesztésre és munkahelyteremtésre fordítjuk. Ezzel teremtünk esélyt arra, hogy egyre többen találjanak munkát itthon, és nálunk is emelkedjenek jelentősen a bérek.A magyar gazdaságban 2013-ban megindult az elmozdulás egy fenntarthatóbb és kiegyensúlyozottabb növekedési szerkezet irányába. Az elmúlt időszak negyedéves adatai ennek a trendnek a tartóssá válására utalnak. A munkaerő-piaci folyamatok jellemzően egy-két negyedéves késéssel követik a konjunktúra alakulását. Ezt a közelmúltbeli magyar tapasztalatok is alátámasztják. A 2013-as év elején kibontakozó növekedési fordulat a tavalyi év második felében párosult a felívelő munkaerő-piaci trenddel.Számításaink szerint az elkövetkező években stabil, kiegyensúlyozott és dinamikus GDP-növekedés várható, amit az Európai Bizottság aktuális prognózisa is alátámaszt. Következésképp a foglalkoztatás további bővülésével számolhatunk, ami a bruttó bérek és keresetek növekedésével is párosul. A kedvező dezinflációs folyamatok következtében, amelyeket a kormány rezsicsökkentő intézkedései nagymértékben támogatnak, a reálbérek is dinamikusan bővülhetnek. Következésképp a makrogazdasági kilátások javulása a további kivándorlás ellen hat. A kivándorlás által érzékenyen érintett egészségügyi ágazatban a kormány az elmúlt években béremeléseket hajtott végre. Jövőre pedig a háziorvosok jutnak többletforráshoz. A pedagógusok jövedelmének emelkedése a következő években is folytatódik. Jövőre pedig a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, 2016-tól pedig a közszolgálati tisztségviselők életpályamodellje is elindulhat.Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalásul elmondhatom, hogy a kormány minden rendelkezésre álló eszközzel segíti a hazai munkahelyek számának növekedését, a bérek emelkedését és a családok helyzetének javítását. Ezek azok a feltételek, amelyek csökkentik az elvándorlás mértékét. A munkahelyteremtés érdekében az első és legfontosabb a gazdasági növekedés támogatása, a versenyképes termelőágazatok fejlesztése, ezen túlmenően a szabályozási és támogatási rendszer révén közvetetten és közvetlenül is segíteni szükséges az új munkahelyek létrejöttét. A családok támogatásával, a megélhetési költségek csökkentésével és a náluk maradó jövedelmek emelésével az elvándorlás egyik legfontosabb okát szüntetjük meg. Bízom abban, hogy a nem túl távoli jövőben már nemcsak a negatív, hanem a pozitív hatásait is érezhetjük annak, hogy sok magyar fiatal munkatapasztalatokat szerzett külföldön. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • BÁNKI ERIK, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Jobb kétszer, mint egyszer sem. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos vitanap van ma; bár ellenzéki kezdeményezésre, de a Ház elé került kérdést járjuk körül, és annak is kifejezetten örülök, hogy az időkeretet is meg tudtuk nyújtani, így több lehetőségünk lesz arra, hogy érvekkel alátámasztott, valóban tartalmas vitát folytassunk, amelynek a végén egy olyan összegzés születhet, ami reményeink szerint az egész magyar társadalom szempontjából jó megoldásokat talál a jövőre nézve.Előre kell vetítenem, hogy magának a vitanapnak a címével természetesen nem értek egyet, hiszen az csak egy nagyon szűk szeletét fogja át annak a kérdéskörnek, amiről beszélnünk kell, amikor arról vitatkozunk, mi az oka annak, hogy a magyar társadalom egyes rétegei, elsősorban a fiatalok, de azért nyugodtan elmondhatjuk, hogy a középkorosztályba tartozó emberek is nagy számban dolgoznak külföldön. Amikor a fiatalok és a kevésbé fiatalok külföldi tanulása és munkavállalása kapcsán az elvándorlásról beszélünk, akkor ezt a fogalmat általában társadalmi szinten, nyilvánvaló a politikában az ellenzék is tévesen asszociálja. Hiszen a szocializmusban voltak azok a körülmények, amelyek kapcsán a külföldre való távozás egyben az elvándorlást is jelentette, hiszen pontosan emlékezünk még arra, hogy abban az időben a disszidálás, az állam engedélye nélkül való külföldre távozás hosszú időre, a régebbi időkben legalább tíz évre megtiltotta, a lehetőségét is elvette annak, hogy valaki, aki így távozott külföldre, visszatérjen Magyarországra.Ma már természetesen a rendszerváltozás után nem beszélhetünk erről. Ezért nincs értelme kivándorlásról és elvándorlásról beszélni abban az esetben, ha a fiatalok egyetemi tanulmányaikat végzik külföldön, vagy pedig szakmai gyakorlat szerzése céljából hosszabb-rövidebb időre vállalnak munkát európai országokban, vagy esetleg a családiélet-kezdés megalapozását segítendő néhány évre munkát vállalnak külföldön, aztán hazatelepülnek Magyar­országra, hogy a kint félretett jövedelmükből itthon könnyebben kezdjenek pályát, illetve azok a külföldön szerzett szakmai tapasztalatok, amelyekkel gazdagodtak, a munkavállalási lehetőségeiket javítsák Magyarországon. Tehát nagyon széles körről beszélhetünk ilyenkor, nem érdemes ezt leszűkíteni egyértelműen arra, hogy Magyarországról az emberek azért mennek, azért távoznak külföldre, mert el akarják hagyni az országot, és eszük ágában sincs az, hogy valaha visszatérjenek Magyarországra.Látnunk kell azt is, hogy a mai Európa egy kitágult, teljesen más dimenzió, mint ami 15 vagy akár 20 évvel ezelőtt is volt, nem is beszélve az 1990 előtti időszakról. A mai fiatal, húszas-harmincas generáció az első, aki számára a külföldre utazás fogalma már nem az emigrációval, a hatalommal szembeni tiltakozással kapcsolódik össze, hanem azzal a lehetőséggel, hogy megismerjen más kultúrákat, és azokban az idegen kultúrákban ki is próbálja magát. A mai fiatalok a rendszerváltozásnak köszönhetően már abban szocializálódtak, hogy nyitottak a határok, és azokon belül ‑ az Európai Unióba való belépésünket, csatlakozásunkat követően aztán pedig különösen - sza­badon lehet mozogni, tanulni és dolgozni. 2011 óta pedig minden magyar állampolgár számára megvan a lehetőség arra, hogy az Európai Unió bármely tagországában munkát vállalhasson, ez a szabad munkaerő-áramlás lehetőségének az alapfeltétele.(9.50)Ezért azt a tényt, hogy sokan dolgoznak külföldön, bár egyes politikai erők megpróbálják a kormánnyal szembeni elégedetlenségre felhasználni, mégsem beszéltünk erről, ezt egyértelműen leszögezhetjük ebben a vitában is. Szeretném is önöknek bebizonyítani az alábbiakban, hogy miért is mondom ezt, miért gondolom azt, hogy azt, hogy Magyarországról fiatalok, középkorúak vagy akár idősebbek is külföldön dolgoznak, egyáltalán nem a kormánnyal szembeni elégedetlenség vagy a magyarországi életkörülményekkel kapcsolatos elégedetlenség alapozza meg, hanem egyszerűen vagy szakmai tanulmányok, vagy egyszerűen külföldi kihívások, vagy nyilvánvalóan a magyar átlagbérek és a külföldi átlagbérek közötti különbség okozta vonzerő támaszthatja alá. Nézzük azt, hogy mi a helyzet Európa más országaiban! Azt kell mondanom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim ‑ ahogy Tállai András államtitkár úr is említette ‑, hogy Közép-Európában még mindig Magyarországon a legjobb a helyzet, amikor azt vesszük figyelembe, hogy a társadalomnak hány százaléka az, aki valóban külföldön él és ott dolgozik. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az EBRD 2007-es jelentésében rámutatott arra, hogy a külföldön dolgozó lengyelek jócskán hozzájárulnak a gazdasági fellendüléshez, mert külföldi jövedelmeiket nemcsak kinti fogyasztásra költik, hanem hazaküldik a saját országukba, és otthoni családtagjaikat segítik belőle, illetve előkészítik azokat a gazdasági vállalkozásokat, amelyek majd munkát és megélhetést biztosítanak számukra a visszaköltözés után.2007-ben, tisztelt hölgyeim és uraim, a lengyel vendégmunkások által hazautalt összeg meghaladta a 4 milliárd eurót a Lengyel Nemzeti Bank kimutatása szerint, a 2004-et követő három évben Lengyelországban a hazautalások mennyisége kétszeresére nőtt. A lengyelek a pénz nagyobb részét befektették, így egyes becslések szerint 0,1-0,2 százalékkal járultak hozzá a lengyel GDP növekedéséhez. A számokat tekintve pedig ebben az időszakban, tehát a 2000-es években, közel kétmillió lengyel dolgozott Európa-szerte.Azt látnunk kell, hogy nyilván Magyarországon is ‑ ahogy említettem ‑ komoly vonzerőt jelent a külföldi munkavállalás szempontjából az, hogy a magyar fizetések sajnos nem tudják felvenni a versenyt a német, angol vagy esetleg olasz fizetésekkel, így azt gondolom, önmagában egyáltalán nem tekinthető hátránynak az, ha ez a vonzerő azt jelenti, hogy néhány tízezer vagy akár néhány százezer ember időlegesen külföldön vállal munkát. Azt gondolom, az a tény önmagában, hogy valaki külföldön vállal munkát, még egyáltalán nem kell hogy azt jelentse, hogy ő végleg letelepedett abban az országban. Azt gondolom, a mindenkori magyar kormányoknak éppen az a feladata, hogy olyan gazdasági környezetet, olyan társadalmi környezetet teremtsenek Magyarországon, ami vonzó lehet a visszatérésre, hiszen én magam is tudom a saját korosztályomból ismerőseim és barátaim révén, hogy akik 3-4 évi külföldi munkavállalást követően hazatérnek, ők egész más szemmel vizsgálják a világot, sokkal nagyobb hozzáadott értéket tudnak teremteni akár a gazdasági növekedéshez, akár a tudományos élethez Magyarországon, mint azt kiutazásuk előtt tették.Nézzük, hogyan néznek ki a számok Magyarországon! A KSH becslései azt mutatják, hogy a külföldön dolgozó, itthon is lakhellyel rendelkező magyarok éves átlagos állománya az ezredfordulón 10 ezer főt tett ki; 2010-ben a számuk meghaladta az 50 ezret; 2014 harmadik negyedévében pedig mintegy 100 ezer főt tett ki. Ez alapján nyugodtan azt mondhatjuk, hogy a 2010-es kormányváltás óta létszámuk növekedése egyáltalán nem meglepő a korábbi adatokhoz képest: 2000 óta évről évre, évtizedről évtizedre jelentősen nőtt a számuk, ami nem feltétlenül az éppen aktuális kormány munkájának az értékelése, hanem ahogy beszéltem róla, az európai határok megnyílása, azaz az európai látótér kitágulásának következménye. Persze, vannak emlékeinek arról, hogy egyes miniszterek, miniszterelnökök hogyan nyilatkoztak a magyar munkavállalókról vagy egyáltalán a magyar emberekről. Mindannyian emlékeznek még Gyurcsány Ferenc mondására, miszerint el lehet menni Magyarországról. Azt gondolom, ez egy helytelen és nagyon téves politika, a mai magyar kormány éppen ezzel ellentétes állásponton van, és minálunk a szlogen éppen úgy hangzik, hogy: gyertek haza, hiszen Magyarország is egyre jobb körülményeket tud kínálni, egyre inkább versenyképesek lehetünk az európai gazdasággal is.Sokatmondó adat, hogy a 360-370 ezer külföldön dolgozó magyar polgárnak csaknem a fele még a Gyurcsány-Bajnai-kormányok idején vállalt munkát külföldön, tehát egyáltalán nem igaz, hogy az Orbán-kormány alatt, a 2010-es kormányváltás után, a nemzeti együttműködés kormánya alatt lett volna nagymértékű változás ebben az elvándorlásban, bár kétségtelen tény, hogy a 2008-ban bekövetkező pénzügyi, gazdasági válság elég jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megnövekedjen a külföldön munkát vállalók száma, hiszen Magyarországon ‑ jól láthatták valamennyien a tisztelt képviselőtársaim is ‑ 2008-at követően a gazdaság súlyos visszaesése, a munkahelyek megszűnése és sajnos ezzel együtt­járóan a családok szétesése is jelentősen felerősödött. Nézzük a szomszédjainkat! Az elvándorlás ‑ ahogy arról beszéltem az imént is ‑ egy általános közép-európai jelenség. Az Eurostat felmérése szerint népességarányosan a szomszédos országaink közül Romániából vállalnak a legtöbben munkát, számuk meghaladja lakosságszám-arányosan a 9 százalékot. De mondok még néhány érdekes adatot önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim: Litvánia és Lettország követi Romániát, ami egyébként, ha megnézzük az adott országokban elérhető általános életszínvonal mértékét, akkor ez igenis meglepő adat Litvánia és Lettország tekintetében, hiszen Litvániából a lakosság több mint 8 százaléka, Lettországból pedig közel 7 százaléka vállal külföldön munkát. Aztán Bulgária követi a sort 4,5 százalékkal, Lengyelország 4,4 százalékkal, Észtország 3,3 százalékkal, és Szlovákiából is 3,3 százaléknyi lakosság dolgozik külföldön, míg Magyarország esetében ‑ ahogy Tállai államtitkár úr is elmondta ‑ ez az arány 2,4 százalék. Tehát még egyszer azt mondom ‑ a számok is ezt bizonyítják ‑, hogy nem magyar problémáról beszélünk, hanem ez egy közép-európai jelenség, amely jelenség a legkisebb mértékben érinti a közép-európai országok közül Magyarországot. Természetesen tudjuk azt ‑ nagyon fontos, ahogy szintén említettem már ‑, hogy olyan feltételeket tudjunk a fiataloknak és az idősebbeknek is kínálni Magyarországon, amelyek fenntartják a visszatérés lehetőségét. Azt gondolom, a magyar kormány 2010 óta megtett mindent annak érdekében, hogy a Magyarországról külföldön ideiglenesen vagy hosszabb távon munkát vállaló embereket haza tudja csábítani. Mondok néhány információt és adatot ezzel kapcsolatban.Azt gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy kevés olyan ország van Európában, ahol egy fiatal házaspár azzal számolhat, hogy minél több gyereket vállal, annál nagyobb adókedvezményt kap. A magyar családi adókedvezmény rendszere Európában egyedülálló, és nemcsak nagyvonalúságában, hanem mértékében, szélességében is: minden magyar család igénybe tudja venni azokat a gyermekek után járó kedvezményeket, még akkor is, ha egyébként a jövedelemadójuk szintje nem éri a kedvezmény szintjét; akkor a mostani szabályozás szerint a járulékaikból is lehívhatják a családi adótámogatás mértékét.A családi adókedvezmény rendszere ebben az évben több mint 230 milliárd forintot hagy a magyar családoknál, és ez a kedvezményrendszer a kormány szándékai szerint a következő években tovább bővül; 2016 és 2019 között, tisztelt hölgyeim és uraim, több lépcsőben ugyan, de kétszeresére fog emelkedni a gyermekek után járó adókedvezmény mértéke. Kevés olyan ország van Európában, ahol a gyed extrához hasonló konstrukció működik. Egy novemberi adatot említenék önöknek: eddig ebben az évben 27 ezer kisgyermekes családnak jelentett segítséget ez a lehetőség.2012-ben és 2013-ban összesen 75,7 milliárd forint többletforrást fordított a kormány béremelés céljára, így két év alatt a kórházakban és a szakrendelő intézetekben foglalkoztatottak bruttó keresete átlagosan 27 százalékkal nőtt. Hasonlóra ebben az országban az elmúlt évtizedben nem volt példa.A rezidensek számára új ösztöndíjakat hirdetett a kormány. A szakorvosjelöltek számára elérhető Markusovszky-ösztöndíj és a szakgyógyszerész-jelöl­tek számára kiírt Than Károly-ösztöndíj havi 100 ezer forint mértéket ér el, a csecsemő- és gyermekgyógyászat szakorvosjelöltjeit célzó Méhes Károly-ösztöndíj pedig 200 ezer pluszjövedelmet jelent a fiatal pályakezdők számára. A rezidenstámogatási program segítségével eddig több mint 1700 fiatal orvost és gyógyszerészt sikerült Magyarországon tartani, hiszen tudjuk jól, hogy a legnagyobb problémát éppen az orvosoknál és az egészségügyi szektorban jelenti a külföldi munkavállalás. Azt gondolom tehát, hogy a kormány által kijelölt irány jó és követendő. Számos olyan intézkedést tartalmaz a kormány programja a 2014 és 2018 közötti időszakra, ami alapján nyugodtan azt mondhatjuk, hogy egyre jobb feltételeket tudunk biztosítani azok számára, akik ideiglenesen vagy hosszabb távra azt gondolták, hogy számukra biztonságosabb és jobb boldogulást jelent a külföldön való munkavállalás.(10.00)Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az élet három legfontosabb kérdése: honnan jössz, hová mész és mi az utad célja. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az elmúlt időszakot és a jelenlegi helyzetet, akkor azt tudom mondani, hogy a honnan jössz kérdésre egyértelmű a válasz, hogy a teljes összeomlástól, az ország csődjétől indult a magyar kormány 2010-ben. Sikerült ‑ Európában egyedülálló módon ‑ a leghatékonyabb válságkezeléssel eljutni mára odáig, hogy Magyarország Európa éltanulója a gazdasági növekedés terén, Európa éltanulója Magyarország a munkahelyteremtések terén, és Európa éltanulója Magyarország egyébként a közbiztonságban tett intézkedések hatékonyságát tekintve.A hova mész kérdésre a válasz egyértelmű: a célunk az, hogy Magyarország egyre biztonságosabb, a családok számára biztos megélhetést nyújtó ország legyen; egy olyan ország, ahol minden fiatalnak, aki pályát kezd, legyen munkalehetősége; mindenkinek az aktív lakosság köréből, aki szeretne munkát vállalni, legyen lehetősége arra, hogy Magyarországon olyan munkát szerezzen, amivel fenn tudja tartani a családját; és végül minden magyar oktatási rendszerben lévő tanulónak lehetősége legyen arra, hogy a tehetsége alapján és ne pedig az életkörülményei alapján jusson el oda, amire alkalmas és amire rátermett. Azt gondolom, hogy az adottságok erre ma megfelelőek Magyarországon.Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Már előre látom, hogy ülünk meg állunk egymással szemben, mi mondunk valamit, önök meg lefestik a tündöklő Magyarország képét.Az elmúlt öt-hat évben indult meg a fiatalok tömeges kivándorlása Magyarországról. A külföldre távozottak, elvándorlók számának megugrása a Fidesz-KDNP kormányzásának eddigi legszomorúbb, most már lassan kimondható: helyrehozhatatlan következménye. Ez az utóbbi években rohamosan felgyorsult folyamat keresztülhúzhatja minden jövőbeli, Magyarország gazdasági rendbetételével kapcsolatos elképzeléseinket. Egy szakértő szerint ma már a gyermekvállalási korban lévők 7-8 százaléka ‑ de van, aki már 10 százalékot is mond ‑ külföldön tartózkodik, míg egy évtizede ez az arány 1-2 százalék volt. Ezzel kapcsolatban az utóbbi hónapokban én több kérdést is feltettem Balog miniszter úrnak. Miniszter úr azt állította a „Mit tesz a kormány azért, hogy ne növekedjen tovább a szülőképes korú nők kivándorlása, illetve hogy több gyermek születhessen?” kérdésre: 94,7 ezer magyar dolgozik külföldön. Ehhez képest a kormány honlapján éppen a válasz megküldésének napján jelent meg, hogy Nagy-Britanniában a magyar állampolgárok száma meghaladja a százezret, a nem magyar állampolgárságú magyarokkal együtt pedig a 200 ezer felé közelít. Emlékszünk, hogy korábban Matolcsy György félmillióra becsülte a kivándorlók számát. Mindezek miatt újabb kérdéseket tettem fel, hogy most akkor csökken vagy nő a kivándorlók száma. Akkor azt a választ kaptam Rétvári államtitkár úrtól, hogy a külföldön dolgozó magyar állampolgárok létszámát kutatói becslések ‑ az Európán belüli országokat is figyelembe véve - összes­ségében mintegy 280-300 ezerre teszik. Ilyenkor meg kell kérdezni, hogy akkor mi is pontosan ez a szám. Majd a KSH 2014. október 15-ei sajtótájékoztatóján 350 ezer emberről beszélt. Sajnos látszik, hogy ezt a súlyos kérdést nem veszi komolyan a kormány. Le kell szögeznünk, hogy ma a Magyarországot elhagyók általában teljesítményorientált fiatalok, a legaktívabb, a legtöbb esetben a legképzettebb társadalmi csoportokból. Ma már nem minden harmadik 30 év alatti fiatal gondolja úgy, hogy külföldre akar távozni, hanem minden második, 50 százaléka a magyar fiataloknak. Nagyon sok kérdést lehet ezzel kapcsolatban feltenni, hogy akkor most hány fiatal akar kimenni, hányan is akarnak kivándorolni, hányan vannak kint ténylegesen külföldön, hány család költözött az elmúlt négy évben külföldre. De egyet mindenkinek tudomásul kell venni: ezek az emberek reményvesztett fiatalok, akik többsége gyermektelen, ami összefügg a születésszám csökkenésével is. És persze vannak azok, akik a családjukat kell hogy itthon hagyják a megélhetés miatt. Ezek a fiatalok a jövő üzletemberei, a jövő orvosai, ápolónői, a jövő szakmunkásai, a jövő adófizetői, ők alkothatnák a jövő Magyarországának családjait, ők a jövő szülői. Egy nemrég megjelent felmérés, amely már nem reprezentatív, az alábbiakat állapítja meg a kivándorlók egy csoportjáról: „Az átlagos magyar, aki a szigetországba kivándorolt, iskolázott, fiatal, és alig két éve költözött ki az Egyesült Királyságba.” A kutatás szerint a gazdasági helyzet miatt elvándorlók egyáltalán nem akarnak hazajönni, legalábbis a következő öt évben semmiféleképpen. A magyar gazdaság nem bírja el ezeknek az embereknek a hiányát, nem bírja el a költségvetés, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer. A több százezerrel kevesebb adófizető hiányát a magyar gazdaság sínyli meg a legjobban; kihatással van a GDP-növekedésre, a gazdaság egészére. 2010 óta az elvándorlási hajlandóság nem csökkent, hanem az utóbbi években drasztikusan nőtt. 2012-ben ‑ csak egyetlenegy adatot mondanék ‑ 46 szá­zalékkal nőtt az előző évihez képest a Németországba érkezők száma. De nemcsak a dolgozni vágyó fiatalok hagyják el hazánkat, hanem a tanulni vágyó, az itthoni oktatási rendszerből kiszorított, ellehetetlenített fiatalok is. Ezek a fiatalok, akiket a saját hazájuk nem becsült meg, ők már külföldön fognak családot alapítani, ott fognak egzisztenciát építeni, ott fognak letelepedni. És képzeljék el, kedves kormánypárti képviselők, ott fognak gyereket szülni. És most szeretnék egy kicsit bővebben beszélni a gyermekszületésről. Egyfelől tudjuk, hogy a demográfusok szerint ma már a gyermekvállalásra képes korú nők ‑ már az elején említettem ‑ 8-7, de van, aki már azt mondja, hogy 10 százaléka él külföldön. A sajtóban megjelent ‑ a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatai alapján ‑, hogy 2012-ben 7694, 2013-ban 9141 külföldön született gyereket anyakönyveztek Magyarországon. Tekintve, hogy az adott években mennyi gyermek született a KSH szerint elérhető adatok alapján, ugyebár tudjuk, hogy 2010-ben 90 269, és 2011-ben volt az a 24 éve nem látott legrosszabb születési szám, ami 88 689 főt jelent, 2012-ben a gyermekek 8,5, 2013-ban pedig a gyermekek 10,3 százaléka született külföldön.A sajtóban megjelentek szerint az előző létszámadatokba beleszámították a külhoni magyarok, kettős állampolgárok gyerekeit is és nem csak az ideiglenesen rövidebb vagy hosszabb időre külföldre költözöttek újszülöttjeit. A KSH ennél kisebb létszámról adott információt. A sajtó kérdésére, hogy magyarországi lakcímmel rendelkező, de az EU más tagállamaiban élő magyar nőknek mennyi gyereke született 2013-ban, azt a választ adták, hogy tavaly 1795 ilyen babát anyakönyveztek.Tekintettel arra, hogy meglehetősen eltérő lehet a statisztika, egy laikus vagy maga a kormány kiket tekint kivándorlónak, nehéz azt is eldönteni, hogy kinek a gyermekeit tekintsük külföldön születettnek vagy akár Magyarországon élőnek. Ráadásul feltehetően nem minden külföldön élő magyar pár anyakönyvezteti Magyarországon gyermekét. Tehát a KSH által megadott adat lehet, hogy nem egészen valóságos. Továbbá a kettős állampolgárságú, nem Magyarország területén élő személyek növelik ugyan a magyar állampolgárok számát, de az ország területét nézve ez továbbra sem jelenti az itt élők népességnövekedését.Mindezeken túl vannak azok a gyerekek, akik ugyan Magyarországon születtek, de nem itt nevelkednek. Márpedig ők sem itt fognak felnőni, dolgozni, adót fizetni, és nem utolsósorban gyermeket vállalni. Elméletileg a különböző állami intézményekben kellene, lehetne arról adat, hogy mennyien vannak azok a gyermekek, akik itthon születtek, de a külföldön dolgozó szüleikkel átmenetileg vagy tartósan kiköltöztek; ha másért nem, az óvoda- és az iskolakötelezettség miatt, persze csak akkor, ha bejelentik ezt a tényt a szüleik, és ha egyáltalán készülnek erről összesített országos adatok.Lényegében tehát nem tudjuk, hogy mennyire segíti az itthon élő családok gyermekvállalási tervét a kormány népesedési programja, itt mondhatjuk: ha egyáltalán segíti bármivel is. (10.10)Az idén 3,1 százalékkal nőtt a gyermekvállalás, és itt kell elmondanom, hogy azért soroltam fel ezeket az adatokat, mert nem lehet kimondottan arra hivatkozni, hogy az itthon született gyermekek száma növelte a népesedést. Összefoglalva fel lehet tenni azt a kérdést, hogy tényleg akkor tudja-e ma Magyarországon valaki, bárki is, van-e olyan hivatal, aki meg tudná mondani, hogy hány gyermek születik egy évben. A KSH néhány héttel ezelőtti sajtótájékoztatójából idéznék: „A migrációs statisztika rendszerszintű fejlesztéséhez az adminisztratív adatrendszerek integrálására van szükség. Javasoljuk egy olyan, az államigazgatás különféle szereplőiből létrehozott állandó, a migrációval és annak társadalmi hatásaival foglalkozó testület létrehozását, amelyik össze tudja hangolni a szerteágazó államigazgatási és más nyilvántartásokat, valamint támogatni, kezdeményezni képes a statisztikai és egyéb vizsgálatok adatrendszerének folyamatos felülvizsgálatát.” Felvetődik a kérdés, hogy a KSH el tudja-e látni a feladatát, vagy nem tudja ellátni a feladatát, valós adatokat közöl nekünk hónapról hónapra, vagy csak folyamatosan kozmetikázza az adatokat. Reméljük, hogy erre majd valamikor választ fogunk kapni a mostani kormányzattól.Matolcsy György, az egykori nemzetgazdasági miniszter 2013-ban arról írt, hogy legalább egymillió városlakónk hiányzik itthon, miközben London, néhány osztrák és német város csaknem félmillió magyart vonzott az elmúlt évtizedekben. Szerinte fejleszteni kell a városokat, mert 500 ezer uniós munkavállaló csak dinamikusan fejlődő városokba jön haza. El kell mondani, hogy Matolcsy Györgynek teljesen igaza van. Csak sajnos az elmúlt évek gazdaságpolitikája, szociálpolitikája, oktatáspolitikája és családpolitikája nem ezt erősítette. A kormány gazdaság-, oktatás, szociálpolitikája és családpolitikája megbukott. Tömegeket kényszerít arra, hogy elhagyja a saját hazáját. A fiatalok, a magyar családok érdekében a magyar kormánynak a következőket kellene tennie. Egy jól fejlődő, vonzó országot kellene építenie, ahol a fiatalok tanulhatnak ‑ itt kiemelném: tanulhatnak ‑, majd dolgozhatnak, és megfelelő életkörülmények, életszínvonal megteremtésével családot alapíthatnak. Most a 2015-ös költségvetés tárgyalása közben arra kérem a kormányzatot, hogy fogadja el az MSZP által beadott módosító indítványokat, mert ez a költségvetés tovább fogja erősíteni a Magyarországról elvándorlók számát. Egyetlenegy mondatot mondanék még, amit ajánlok a kormánypárti képviselők figyelmébe: a jövő záloga a gyermek. Ezt vegyék figyelembe! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első kérdés az ilyen vitanapok során mindig az bennem, aki már sokat megéltem ebben a parlamentben, hogy van-e értelme ezeknek a vitanapoknak; mert persze jó lenne, ha lenne. De egy olyan szerepbe belekerülni, hogy az ellenzék erőtlenül mondja az okosat és az elvárásokat, a kormánypárti képviselő pedig védekezni akar, vagy ne adj’ isten, a teljesítményét feljavítani akarja, ennek, egy ilyen vitának az égvilágon semmi értelme nincs. Abban, ami itt napirenden van, ha nem is, mondjuk, az elvándorlás kapcsán, ebben már eleve van egy olyan értékítélet, aminek kimondásához semmiféle muníciónk nincs sem nekünk, sem önöknek, akik ezt a címet adják, hogy magyarországi elvándorlásról beszéljünk. Nézzünk szembe a tényekkel: azt sem tudjuk pontosan, hogy hány embert érint ez. Én felelős kormánypárti képviselőként szeretek nagyobb számokban gondolkodni, és azt mondom, akár egy kis megyényi népességet is érinthet, hogy legalább ilyen tekintetben ne vitázzunk egymással. Tehát nem bagatellizálni és kisebbíteni akarom ezt a kérdést. Azt is tudom egyébként, más országok átmenetileg távol lévő munkavállalóinak számát ismerve, hogy egy ilyen kelet-közép-európai összevetésben, amit Bánki Erik elmondott, a magyar szám még viszonylag kicsi. Hogy ilyen szempontból ez érték-e vagy kevésbé érték, ezt nem tudom, nem feltétlenül tekintem értéknek, hogy ez nálunk kicsi. A későbbiekben kitérek rá, hogy ezt miért gondolom. Az első állításom az, hogy elvándorlásról beszélni ‑ hacsak nem politikai szándékok motiválnak minket, és akkor már az egész vita értelmetlen ‑ felesleges, mert azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek a jó része kényszerből van ma távol, de ezeknek az embereknek a nagy része vissza akar és vissza is fog jönni. Nekünk azon kell itt a parlamenti patkóban ügyködnünk, hogy ebből tényleg ne egy elvándorlás legyen, hanem ideiglenes külföldi munkavállalás. Hisz ezek a munkavállalók nagyon sokfélék.Migráció az európai térségben és nem csak az európai térségben mindig volt, és azt gondolom, mindig lesz is, és nemcsak az Európai Unió történetében, hanem régebbi történetekben is. Ha csak ezt a falat és gyönyörű épületet nézem és Steindl Imrére gondolok, akkor meg kell említenem, hogy egy egykori német migráns leszármazói tervezték meg ezt az épületet. Ha az államtitkár úrra tekintek, aki előttem ül, aki mostanában joggal és számomra felemelő módon sűrűn beszél a Hauszmann-tervről mint egy nagyszerű tervről, akkor megint egy olyan egykori német migráns leszármazójáról beszélhetünk, aki sokat tett ezért az országért. Tehát azt is mondhatnám, hogy valamikor a migráció iránya a mai európai centrumból a mi irányunkba is terjedt, amikor mondjuk, a németek tömegesen megtelepednek ebben a törökök által tönkrevert országban és építik ezt az országot. Ismerjük azokat az évtizedeket is, amikor a magyarok lehetőségeket keresve akár az Újvilág felé tömegesen mentek, és építették az Újvilágot. Tehát valahol ezt a jelenséget természetesnek is kell tekintenünk, ráadásul az Európai Unió értékrendjét ismerve ezek a mozgások Európában megkérdőjelezhetetlennek tűnnének. Éppen Anglia például ma egy olyan ország, amely ezt megkérdőjelezi. Az ember azt gondolná laikus módon, hogy ha a migrációnak én egy célországa vagyok, tehát felém jönnek a migránsok, beszéljünk Angliáról, a szocialista vezérszónok talán angol számokat, vélt vagy valós angol adatokat idézett legtöbbet, akkor az egy boldog állapot, hisz felénk jönnek; azért jönnek felénk, mert mi vagyunk a lehetőség. Lám, Angliában ez okoz mérhetetlen gondot és politikai viharokat, hogy sokan jönnek, és olyanok jönnek, akiket ők nem kívánnának. Anglia azzal fenyegetőzik, hogy kilép az Európai Unióból, ha nem tud ennek az európai szabadságnak, a munkaerő szabad áramlásának, a szabad mozgásnak valamilyen módon gátat vetni. Persze, nem a munkaerő zavarja az angolokat alapvetően, hanem a munkaerővel sokszor együtt járó és a szociális intézményrendszer értékeit igénybe vevő munkaerő vagy kevésbé értékes munkaerő. Tehát a megítélés ilyen szempontból is lehet sokszínű, hogy ahova mennek, az ott élők nem feltétlenül tekintik ezt olyan pozitívnak, mint ahogy mi ezt esetleg gondolnánk. Ha azt nézzük, a termelés különböző tényezőit vizsgálva, hogy főleg az Európai Unióban milyen mozgások történtek, tudjuk jól, hogy először a termékek mozoghattak szabadon azzal, hogy lebontottuk a vámhatárokat. Ennek ésszerűségét ma már az Európai Unión belül senki nem kérdőjelezi meg. Sőt, azt mondhatom, hogy ha a termelés egy másik tényezőjét, a tőke mozgását nézem, ebben sem látok olyan nagy vitát Európában, mert azt, hogy a tőke jöjjön és a mi irányunkba jöjjön, azt minden ország helyesli. Talán ilyen szempontból nem is vagyunk sikertelenek, a kelet-közép-európai térség és így Magyarország sem, amikor a tőkevonzó képességünket kell felmutatnunk. De ha az egész termelés legfontosabb tényezőjét, a munkaerő mozgását vizsgáljuk, akkor már nagyon ellentmondásos a helyzet. Márpedig az Európai Uniónak egy vívmányáról, egy alapértékéről beszélünk, amikor a munkaerő szabad áramlásának lehetőségét a közösség értékrendje biztosítja.(10.20)Sokféle ez a munkaerő, ami ideiglenesen nem az országhatárainkon belül találja meg a lehetőségeit. Más típusú az a mozgás, ami mondjuk, Sopron térségében tapasztalható ‑ képviselőtársamra, Firtl Mátyásra mutatok ‑, akik úgy hagyják el az országot és vállalnak Burgenlandban, Steiermarkban és nem tudom én, hol munkát, hogy a lehetőség adott számukra: hétvégén újra az országban vannak, vagy akár naponta ingáznak.Más az a munkaerő, ami mondjuk, az én térségemben már, Baranyában ‑ Baranya olyan térség, amely az országnak nem a legprosperálóbb térsége ‑ ideiglenesen úgy hagyja el az országot, hogy kimondottan idénymunkára mennek nagyon sokan a saját szűk környezetemből, mondjuk, Németországba vagy Ausztriába. Ezek többnyire agrárjellegű munkák.És persze vannak olyanok is ‑ és valószínű, hogy egyre többen vannak olyanok is ‑, akik tartósabban, akár évekre berendezkedve hagyják el az országot és vállalnak külföldön munkát. Ezek egy része kényszerből teszi. Tudom jól, hogy kényszerből teszi, mert itt nem talál átmenetileg életlehetőséget, vagy olyan élethelyzetbe került, amely élethelyzetből való kitörés akkor sikeres számára vagy akkor nyújt több sikert számára, ha átmenetileg nagyságrendekkel több jövedelemhez jut.Beszéljünk világosan: devizahitelesek. Tömegesen vannak köztük olyanok, közülük is a legéletképesebbek, akik a munkaerejüket átmenetileg külföldön hasznosítani tudják, így szereznek többletjövedelmet, hogy abból a csapdahelyzetből, amibe kerültek ‑ hadd ne mondjam, hogy ki lavírozta bele őket ‑, ki tudjanak törni.És van persze és mindig lesz ennek a munkaerőnek olyan része, aki a képzettségénél fogva, a nagyon nagy nyelvtudásánál fogva, a szakértelménél fogva egyszerűen keresi a többletlehetőségeket. A munkaerő egy része azt is érzi, hogy Németországban, Lisszabonban, a Baltikumban ‑ már bármilyen irányba mehet ‑ többletlehetőségekhez jut, mert van olyan kvalifikált, hogy a maga tudását ott is érvényesíteni tudja. Ezekkel az emberekkel sehol nincs gond. Ezeket az embereket boldogan várják, mert ők nem a szociális intézményrendszert koptatják. Az angoloknak az ilyen típusú munkaerővel nincs gondjuk. Lássuk azt tehát, hogy ez egy nagyon differenciált kép, amit itt valamilyen módon vizsgálnunk kellene. Megint a baranyai pozíciómból adódóan: mi mindig tudtuk ott, a határ mentén azt, még a nem szabad világról beszélek, hogy amikor mi röghöz kötötten éltünk… ‑ én is ilyen vagyok egyébként, képtelen lennék elhagyni ezt az országot; és itt most nem hazafias buzgalomról beszélek, hanem a saját megkötöttségeimről, ahogy neveltek, ahogy éltünk, az ember még egy bérleménybe sem akar elvonulni, hanem ragaszkodik a sajátjához. Más országok polgárai nem így szocializálódtak. Nekünk még azzal is gondunk van, hogy az országon belül prosperálóbb térségek irányába elmenjünk és munkalehetőségeket keressünk, nemhogy ezt külföldön tegyük meg. Föltettem a kérdést, hogy érték-e az, hogy a magyar munkaerő kevésbé mobil más európai országokkal összevetve. Nem vagyok benne biztos, hogy ez érték; ebben a mai európai vagy világgazdasági környezetben nem vagyok benne biztos, hogy ez érték. Lehet, hogy a lengyel munkaerőben vagy a valamikori jugoszlávban volt egyfajta többlettudás, amiért érvényesíteni tudta ‑ még egyszer mondom, a nem szabad világban is ‑ a maga tudását Európa boldogabb felében, és ezzel a hazautalt pénzzel ‑ erről szintén beszélt Bánki Erik képviselőtársam ‑ építették ezt az országot. Az akkori Jugoszláviára mi ott, a déli határ mentén azért néztünk föl, mert azt láttuk, mintha ők többre jutnának, mint mi, mert van egy ilyen többlettudásuk vagy -lehetőségük.Ettől én még nem mondom azt, hogy egy magyar kormánynak nyilvánvalóan a külföldön történő munkavállalást értékként kellene kezelnie. Mert azt gondolom, hogy a perspektíva mindenki számára az, hogy itt, ezen a 93 ezer négyzetkilométeren találja meg az életlehetőségeit. De mondjuk ki már végre ‑ és engem leginkább ez zavar, hogy ezt nem mondja ki sokszor a politika itt a parlamentben ‑, hogy amikor ezt a 200-300 ezer embert, pontosan nem tudom, mekkora tömeget, megítéljük, akkor mi csak egy nagy főhajtással beszélhetünk róluk, mert ezek a magyar munkaerőnek nagyon értékes részei, akikben van tudás és van akarat, hogy átmenetileg külföldön is megélhetést teremtsenek maguknak, és a külföldön való életükkel és a külföldön történő jövedelemszerzésükkel, valójában a hazautalt összegeken keresztül a család itthon maradt részének segítésén keresztül a magyar fogyasztást, a magyar gazdaságot erősítik.Ugyanakkor nyilvánvalóan célszerű és meg is kell mindent tenni azért, hogy ezt a folyamatot fékezzük, és előbb-utóbb mi is azzal találkozunk, hogy azzal van gondunk, Magyarországon keresnek más, nem magyar állampolgárok életlehetőséget maguknak. Vajon koptatják-e ők majd egyszer a mi szociális intézményrendszerünket?Ki kell mondanunk, hogy ebben a szabad európai térben, ami a valamikori vámok eltörléséből, később a Közös Piacból alakult ki ‑ ma már a teljesen egységes belső piacról beszélhetünk ‑, tehát ezeket a tendenciákat látva, ha a migráció, a mozgás irányát nézzük, akkor egyszerűen kimondhatjuk azt az alapigazságot, hogy a munkaerő mindig a lehetőségek irányába vándorol. A lehetőségek ebben az európai térben mozognak és változnak. A magyar kormánynak, a magyar miniszterelnöknek van egy erős víziója. Ez egy sikeres kelet-közép-európai vízió és azon belül egy Magyarország-vízió. Magyarországon kell tudni megteremteni azokat a lehetőségeket, amely lehetőségek az itteni emberek számára boldogulást biztosítanak, az átmenetileg külföldön dolgozóknak pedig azt a biztatást jelentik, hogy hosszú távon vagy már középtávon itt kell berendezniük az életüket, mert ez egy felemelkedő ország, ez egy felemelkedő térség, és erre minden szempontból lehetőségük van. Persze, ezt nem tudjuk gombnyomással, szónoklatokkal megteremteni. Jó azt hallani, amikor a szocialista vezérszónok nemzethalált vizionál, csak azt felejti el, hogy az ő pár hónapos parlamenti léte előtt is ismertük ezt a világot, ami itt zajlik, ismertük a szocialista kormányok tevékenységét. Tudtuk jól, hogy mennyire ágyaztak meg ennek a migrációnak, ami ma nem felénk irányul, hanem tőlünk éppen a távolodó mozgást jelenti. Közös felelősségünk, hogy megteremtsük Magyarországon azt a világot, ami itthon tartja a fiataljainkat. A magyar kormány azon dolgozik ‑ remélem, az önök támogatásával is ‑, hogy ez minél előbb, ha úgy tetszik, megvalósuljon, hogy ezek az emberek biztosan gondolhassanak arra, hogy életlehetőségük igazán csak ebben a térben van, vagy sok életlehetőségük ebben a térben van, hisz az identitásuk, a nyelvük, a családjuk, a temető ideköti őket. A temető megköt, a közösség megköt, a közös identitás megköt, ezért azt gondolom, hogy ezt a migrációs kérdést értékelhetjük reálisan, és ha így tesszük is, nem csak napi politikai céljainknak szenteljük ezt a vitanapot, akkor talán haladunk is ebben a kérdésben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is engedjék meg, hogy az örömömet kifejezzem, hogy a Jobbik-frakció által kezdeményezett vitanapra végre sor kerül. Bár azt is el kell mondjam, hogy az örömünkbe némi ürömként vegyül az, hogy a kormánypártok nem támogatták az aláírásaikkal, hogy ez a vitanap megvalósuljon. Bár ezt is megértem, hiszen jól látható volt az eddigi felszólalásaikból, hogy kellemetlen ez a téma. (L. Simon László: Van nagykoalíció! ‑ Moraj a Jobbik padsoraiban.)Kellemetlen a téma a számukra, hiszen az ország egyik legsúlyosabb problémájáról van szó, és nekik kormányzati szerepkörben ‑ ráadásul második ciklusukat kétharmados többségben töltve ‑ nyilvánvaló és egyértelmű a felelősségük. Lehet bármilyen statisztika, lehet bármilyen makroadat, lehet bármilyen sikerpropaganda, lehet kétharmados kormánytöbbség, lehet új Alaptörvény, az az ország, ahol a fiatal középosztály szinte egésze menekül vagy menekülésre készül, most mondjuk ki, az ilyen ország élhetetlen és sikertelen ország. Az a politikai garnitúra, amely egy ilyen országban van és kormányoz, az pedig, még ha a szavazatok szintjén nyert is, de lélekben megbukott. Legyünk persze annyiban korrektek ‑ és leszek is annyira korrekt ‑, hogy azt mondjam: ez nem a jelenlegi kormány felelőssége csupán, hanem az előző kormányoké is. Tehát nem csupán a Fidesz-kormány visel felelősséget az elvándorlás problémája miatt, hanem az előző, nyolcéves szocialista kormányzás is, és abban is, persze legyünk korrektek, hogy maga a probléma nem csupán magyar probléma, nem csupán magyarországi probléma, hanem Kelet-Közép-Európa problémája.(10.30)De azt is tegyük hozzá, hogy Kelet-Közép-Euró­pában belül Magyarország a tendenciáit tekintve súlyosabb helyzetben van, mint a környező országok.És a legrosszabb, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az, hogyha egy ilyen helyzetben a kormányzati felelősség birtokában a képviselők, a kormány képviselői fel sem ismerik magát a problémát; vagy felismerik, de megpróbálják elkenni vagy struccpolitikát folytatnak. Amikor már a számok önmagukért beszélnek, sőt már nem is beszélnek a számok, hanem ordítanak, akkor úgy tesznek, mintha valójában ez nem is probléma lenne. Sőt, itt hallottunk olyan felszólalást, amely cserediákprogramról beszélt, úgy festette le a problémát, mintha ez egy teljesen természetes dolog volna, amiről talán felesleges is beszélni. Persze, ne csodálkozzunk ezen, ha magának a miniszterelnöknek az egyik mondata jelentette a mélypontot a nyilatkozatok sorában, amikor a miniszterelnök úr arra vetemedett, hogy azt mondja, ez csupán kalandvágy; a magyar fiatalok elvándorlása, külföldre vándorlása csupán kalandvágy. Nem tudom, hogy a miniszterelnököt vakság, cinizmus vagy a kettő keveréke, valamiféle vak cinizmus vezette, de mindenesetre mondjuk ki, hogy ez egy felháborító mondat volt, és természetesen téves is. Érdemes ezekkel a fiatalokkal kapcsolatba lépni, érdemes a leveleiket elolvasni. Erre majd lehetőséget is fogunk kínál a kormánypárti képviselőknek, ugyanis mi bekértünk nagyon sok ilyen levelet ezektől a fiataloktól, hogy megtudjuk, mi az a kalandvágy úgymond, ami őket külföldre űzte-hajtotta. Hát ez nem más, mint a szociális okok, a szociális-egzisztenciális kilátástalanság. Mondjuk ki, ezek a fiatalok, nagyobbrészt fiatalok valójában szociális menekültek. Elhagyták ezt az országot, mert nem láttak itt távlatot, jövőképet maguk előtt. Nem bébiszitternek mentek ki, mint a rendszerváltozás után néhány évre nyelvet tanulni, hanem sokukat a végleges letelepedés szándéka vezérelt. Nézzünk azért számokat is! Elhangzottak itt különféle számok, bár volt olyan is, például a KDNP vezérszónoka, aki azt mondta, hogy hagyjuk a számokat. Ez már a struccpolitikának volt az egyik megnyilvánulása. A KSH adatait vegyük alapul; én is azt mondom, hogy a számokkal legyünk óvatosak és a statisztikát kezeljük megfelelő szinten, de azért ne bújjunk el a számok elől, még ha fájdalmasak is ezek a számok. A KSH adatai szerint 343 ezren élnek egy évnél régebben külföldön magyar állampolgárok. De nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a valóság ennél sokkal rosszabb, bőven félmillió fölött van már ez a szám, nincs már olyan család, akit nem érintene ez a probléma. Tudom, hogy szubjektív és itt most nem a számokat akarom előhozni, de a lakossági fórumaimon mindig meg szoktam kérni az embereket, hogy tegye föl a kezét, akit ez a probléma érint, és higgyék el, szinte mindenki fölteszi a kezét. Ajánlom önöknek is, hogy próbálják ki. Ha úgy érzik, hogy a számok nem beszélnek önmagukért ‑ bizonyára járják önök is az országot, tartanak lakossági fórumokat ‑, akkor kérdezzék meg akár a saját szimpatizánsaikat erről a kérdésről. S hadd mondjak még egy szubjektív dolgot a számsorok folytatása előtt! Bizonyára az itt ülők számtalanszor átélték már, de legalábbis többször átélték már azt a felemelő érzést, amikor az ember a volt osztálytársaival találkozhat, mondjuk, egy érettségi találkozón. Milyen jó érzés az, amikor az ember azokkal, akikkel a legszebb éveit, a fiatalkori éveit együtt töltötte, újra találkozik, megkérdezzük egymástól, hogy vagy, mint vagy, mi történt veled, hogy állsz, milyen a családi, anyagi helyzeted, beszélgetünk, és jól érezzük magunkat. Milyen jó érzés ez! Szeretném önöknek elmondani, hogy az én generációm ezt az érzést nem élheti át, ugyanis nincs lehetőség arra, hogy érettségi találkozót szervezzünk, mert a többség külföldön van. Facebookon lehet maximum megoldani, még ha ez L. Simon László számára úgy tűnik, hogy hihetetlen is. (Zaj. ‑ L. Simon László: Hihetetlen is!)S azt is mondjuk el, hogy ez a probléma ráadásul stratégiai ágazatokat érint, most már folytatva a számok sorát, mert úgy látszik, hogy a szubjektív értékeléssel nem fogok előbbre jutni a kormánypárti képviselők gondolkodásának alakítása tekintetében. Azt azért önök is látják, hiszen több kormánypárti képviselő utalt a számokban az egészségügyre, hogy az egészségügyet egyre kilátástalanabb helyzetbe hozza ez az állapot. 2007 óta 8 ezer orvos, 2500 ápoló- és szülésznő ment el Magyarországról. Ezek a számok a valóságban ‑ szintén azt tudom mondani ‑ valószínűleg még magasabbak. Már napi szintű működési problémákat okoz a magyar egészségügyben, mondhatnám úgy is, hogy a magyar egészségügyet sok esetben már szinte csak a Szentlélek és az ott maradt hivatástudattal rendelkező dolgozók tartják össze. A Tárki kutatása szerint egyébként a rövid távú elvándorlás célpontjai Ausztria, Németország, az Egyesült Királyság, Írország, Hollandia, a skandináv államok, a hosszú távú, végleges elvándorlás célországai pedig az Egyesült Államok és Kanada. Azért ezzel az adattal kapcsolatban is el kell mondani, hogy a rövid távú elvándorlás célpontjaiból ‑ oda kivándorolva, és visszatekintve az itteni mai Magyarországra, akár meghallgatva itt néhány kormánypárti képviselő felszólalását ‑ könnyen lehet hosszú távú tartózkodás. Megmondom őszintén, nem szeretném, ha az elvándorolt magyarok, mondjuk, az Egyesült Királyságban ezt a vitát megtekintenék. Tállai államtitkár úr vagy a KDNP vezérszónokának a beszédét én nem vetíteném le Londonban ezeknek a fiataloknak, mert nem mondhatnám, hogy ezek hazahívogató beszédek voltak. Ezek a beszédek arról tanúskodtak, hogy a kormánypárti képviselők egyszerűen nem hajlandók, nem akarják ezt a problémát a megfelelő helyén kezelni, bagatellizálják, nyilvánvalóan felelősségtudatuk vagy lelkiismeret-furdalásuk okán. 2013-as adat: az Egyesült Királyság adószám­kérelmi listáján Magyarország Lengyelország, Spanyolország, Olaszország, India és Portugália után a hatodik helyen áll, megelőzve olyan országokat, mint Franciaország vagy Írország, és egyébként az egész kelet-közép-európai régió, Lengyelországot leszámítva. De hadd mondjam a legsúlyosabb adatot, legalábbis véleményem szerint a legsúlyosabb adatot: a Bridge Budapest nonprofit egyesület 2014-es felmérése szerint a 20 és 35 év közötti fiatalok 48 százaléka végleg elköltözne Magyarországról. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy szeretne külföldön munkát vállalni, hanem végleg elköltözne Magyarországról. E felmérés, ezen adatok szerint a magyar fiatalok fele a saját hazáját, Magyarországot a jelen körülmények között nem tekinti a jövője lakhelyének. És azt is tegyük hozzá ‑ s akkor most egy KSH-adattal fogom folytatni azt a látom, hogy egyre kellemetlenebb adatsort az önök számára, sokan feszengenek már nagyon, de nemsokára vége ‑, hogy a kivándorlók 80 százaléka 40 éven aluli. Ezen belül a diplomások aránya 30 százalék, míg az országos átlag 18 százalék. Tehát az látható, hogy a kivándorlók közül minden harmadik diplomás. Az ország értelmisége is elmenekül, nem csak a fiatalok. S ha esetleg azt is tudnánk mérni ‑ bár erről nem olvastam, sajnos nem találtam statisztikát ‑, hogy a kivándorló diplomások vagy szakmunkások, magyar fiatalok közül hányan találnak a képzettségüknek megfelelő munkát külföldön, akkor ez az adat talán még riasztóbb és még sokkolóbb lenne számunkra. De ne csak ezekről a jelenlegi számokról beszéljünk, hanem próbáljunk meg ezekből a számokból kiolvasni valamiféle jövőképet, távlatot. Szóba került már többször Magyarországon, hogy mi ennek az országnak a rejtett erőforrása. A Jobbik szerint az ország rejtett erőforrása ez a több százezer fiatal, őket kell hazahívnunk, hazahoznunk, és egy olyan országot kell teremtenünk, amely ezt a hazahívást lehetővé teszi. Nézzük, hogy milyen középtávú következmények várhatók a jelenlegi tendenciák, a jelenlegi számok ismeretében. Az első, amivel kezdeném, hogy a középosztály el fog tűnni. Mint alapvető társadalompolitikai célban szerintem a Fidesz, az MSZP és a Jobbik is megegyezik abban, hogy széles középosztályra van szükség. De önök egy olyan középosztályt építenek jelen pillanatban, amely a lojalitáselvre épül. Felülről lefelé próbálják nyomni ezt a folyamatot, azt mondják, hogy az lehet a középosztály része, pláne a felső középosztály része, akinek a kormánypárttal lojális kapcsolata van; gondoljunk a trafikügyekre vagy a földügyekre. Ez egy felülről vezérelt középosztály-építési filozófia. A Jobbiké egészen más, mondhatnám azt is, hogy pontosan az ellenkezője. Mi egy érdemelvű középosztály-építés­ben gondolkodunk, ahol alulról lefelé érdemelven, a lehetőségek kihasználásának elve okán lehet valaki a középosztály része és emelkedhet fel a társadalomban. Azt gondolom, hogy ez persze csak egy filozófiai különbség, de a fiatalok nem akarnak egy olyan országban élni, ahol politikai lojalitás alapján választódnak ki azok, akik előbbre tudnak jutni, és azok, akik nem. Ez a helyzet ráadásul a demográfiára is kritikusan hat, ezt talán nem kell mondanom, erről már beszéltek mások is. Egyetlenegy olyan szempontot emelnék ki, amit talán még senki sem. A jelenlegi demográfiai adatok riasztóak, de olyan kutatásról nem tudok, amely azokból a demográfiai jóslatokból, amikről beszélni szoktunk, kivette volna azokat a fiatalokat, akik külföldre mentek, akár 100 százalékban, akár 80 százalékban, akár 50 százalékban, akár 30 százalékban. Tehát optimista és pesszimista jóslatokat vagy kalkulációkat számítva vegyük ki és nézzük meg, hogy akkor mi lesz Magyarország demográfiai jövőképe az elkövetkezendő évtizedekben. Mert sajnos mondjuk ki, megvan a valószínűsége annak, hogy ezen fiatalok egy jelentős része nem fog hazatérni. És mi lesz akkor a társadalombiztosítással, mi lesz a nyugdíjrendszerrel, mi lesz az egészségügyi rendszerrel, mi lesz a szociális rendszerrel, ki fogja finanszírozni az oktatást? Ezek olyan kérdések, tisztelt képviselőtársaim, amikre önök nem tudtak megfelelő és megnyugtató választ adni. (10.40)És még egy szempont, amiről szintén nem beszélt talán még senki. Tételezzük föl azt az optimista verziót, hogy minden fiatalt, aki ma külföldre menekült egzisztenciális, szociális okokból, haza tudunk csábítani ‑ tételezzük föl. Ha ez bekövetkezik, akkor is meggyőződésem, hogy egy olyan lelki, pszichés szindróma érte ezt a nemzetet, amit már nem lehet helyrehozni. És nemcsak egyéni lelki problémákról beszélek, hogy nagyszülők az unokáikkal vagy szülők a gyermekeikkel interneten, Facebookon, Skype-on tudnak csak kapcsolatot tartani, hanem a kollektív pszichénkben is, meggyőződésem, hogy nagyon súlyos sebeket okoz a jelenlegi helyzet. És nagyon nehéz lesz egy olyan társadalmat építeni, amelyet egy ilyen probléma szerteszét szakított, nagyon nehéz lesz nemzeti kohéziót, nemzeti összetartozást építeni.A család számára, a családok számára nagyon fontos a lakhatás, nagyon fontos a munkahely, az adókedvezmény, és ebben én elismerem az önök igyekezetét, programpontjait, javaslatait, törvényeit. De a legfontosabb egy család számára az együttlét, hogy együtt lehessen a család, és ebben ‑ lássuk be ‑ nem tudtunk előrelépést elérni, és nem tudtak önök sem, kétharmaduk birtokában sem. A teendőket tekintve a diagnózis felállítása az első. Még eddig sem jutottunk el. Tehát még a diagnózissal kapcsolatban sincsenek egyeztetett álláspontok. Valódi munkahelyteremtés kell. A foglalkoztatáspolitikában ne a közmunka legyen a vonzó. A közmunkaprogram nagyon fontos, megvan a helye, de nem fogunk hazahívni, hazacsalogatni közmunkaprogrammal fiatalokat. Magyar tulajdonú termelőiparra van szükség.A másik: a lakhatásról nagyon sok szó esett. Itt is elismerem a kormány azon lépéseit, amelyek pozitívumok, de a devizahitel-válságnak azon megoldása, az a piaci forintosítás, amire önök az elmúlt napokban lépéseket tettek, szintén nem a hazahívás és a hazacsalogatás irányába hat. És van még egy fontos dolog, amiről a hátralévő másfél percben beszélnék. Az átmeneti időben ‑ reméljük azért, hogy sikerül hazahívni ezeket az embereket, az átmeneti időben ‑ az identitást erősíteni kell. Tanuljunk az amerikai példából, sajnos a mostani Amerikában élő generációk már egyre inkább elveszítik az identitásukat. Vagyis: egy folyamatos kommunikáció kell az ittlévők és az odamenekültek között. A kormány részéről nem ilyen felemás, meg sokszor sértegető üzenetek kellenek, hanem pozitív üzenetek; közösségépítésben, kultúraépítésben kell segíteni, hogy megőrizzék az identitásukat, és ha a helyzet eljön, akkor hazajöjjenek ezek az emberek, ezek a százezrek. Ehhez például az egyik fontos dolog az lenne ‑ amiben a MÁÉRT-en már sikerült megállapodnunk, egyébként hála istennek, nekünk itt, politikai pártoknak ‑, hogy segítjük ezen embereknek a szavazatát, megkönnyítjük azzal, hogy akár levélben, akár interneten részt vehetnek a választáson, ebben itt az Országgyűlésben is végre konkrét lépéseket tegyünk, teszünk, vagyis 2018-ban vagy bármikor is, minél hamarabb, ezek a fiatalok politikai véleményt nyilváníthassanak, mert van nekik, higgyék el. Tudom, hogy esetleg önök félnek ettől, de van politikai véleményük, adjunk nekik lehetőséget, hogy az ország részeivé váljanak, hogy úgy érezzék, idetartoznak, hogy számítunk rájuk, hogy bízunk bennük, hogy ők a mi rejtett erőforrásaink, és akkor van esélyünk arra, hogy Magyarország végre ezeket az embereket újra itthon tudja. Ha nem, ha mellébeszélünk, ha struccpolitikát folytatunk, akkor nem lesz erre lehetőségünk. Ebben kérem, hogy gondolják át önök is az álláspontjukat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „Sok urunk nem volt rest, se kába, / birtokát óvni ellenünk / s kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk” ‑ írta József Attila. Ma az a kérdés, hogy Magyarországból lesz-e egy unokák nélkül ország, ahol a generációk közötti kapcsolat kimerül egy Skype-kapcsolatban. Ennek a rémképe fenyegeti ma Magyarországot. Idén április 6-án a külképviseleten szavazók körében egyértelmű volt, hogy a kormánypártok mélyen az országos átlag alatt szerepeltek. Ez egyértelmű jele annak, hogy ezek az emberek dühösek a kormányra, hogy el kellett hagyniuk az országot. Ez természetesen felelősséggel is jár az ellenzéki pártokra. Nemcsak a Fidesz a hibás abban, nyilván, hogy az elvándorlás így felgyorsult, de igenis, sokaknál itt telt be a pohár. Azt remélték, hogy az álbaloldal után jobb lesz, de súlyos pofont kaptak. A Fidesz tulajdonképpen nyolc évig hitegette az embereket, a fiatalokat, éppen ezért sokkal nagyobb volt a csalódás. Egy tandíjellenes pártra szavaztak 2010-ben, és tandíjat kaptak; munkahely helyett közmunkát, biztonság helyett megszűnő jogbiztonságot, szétvert szociális rendszert. Az emberek minden reményüket elvesztették, és döntöttek a kivándorlás mellett. A mi feladatunk a remény visszaadása. Majdnem 400 ezer ember vándorolt el. Ez azt jelenti, hogy L. Simon Lászlón (L. Simon László államtitkár­társaival beszélget.) és képviselőtársain kívül már nincs olyan ember az országban, akit ne érintene közvetlenül a probléma. Ez már most is egy unokák nélkül ország, egy gyerekek, barátok nélküli ország sokak számára. (L. Simon László képviselőtársaihoz: Nekem négy gyerekem van. Neki mennyi van?) Ma, ha egy fiatalnak van egy jó ötlete, ha az alkotóképességét ki akarja teljesíteni, ha vállalkozásba akar kezdeni, akkor az a szomorú helyzet, hogy jobb esélyekkel indul Berlinben vagy Londonban. Magyarországon már olyan a helyzet, hogy nem számít hazai pályának, az előnyöket bőven túlnőtték a hátrányok sok fiatal számára. Mi olyan országot szeretnénk, ahová érdemes visszatérni. Egy olyan országot szeretnénk, ahova van miért visszatérni, egy élhető, megújuló Magyarországot. Orbán Viktor legutóbbi, az elvándorlással kapcsolatban feltett kérdésünkre közvetetten beismerte, hogy meg sem próbálja itthon tartani a reménytelenség miatt külföldön próbálkozó fiatalokat és kisgyermekes családokat, akik egyre nagyobb számban hagyják el az országot. Azt válaszolta Szél Bernadett képviselőtársamnak, hogy nem lehet elvenni az emberektől azt a jogot, hogy ha akarnak, külföldre menjenek, ráadásul milyen sok pénzt utalnak haza. Na, ez az a cinizmus, ami sok embert elkerget ebből az országból. Nézzük a tényeket! A KSH kutatása szerint 350 ezer magyar él külföldön. Ez egy 2013. év eleji adat, a helyzet azóta rosszabbodott. Ez az a mutató, amivel önök többek között kozmetikázzák a foglalkoztatási adatokat. És érdemes arról is beszélni, hogy a külföldre távozottak nagy része a fiatal korosztályokhoz tartozik, 25 százaléka 30 év alatti, 63 százalékuk nem érte el a 40 éves kort. Érdemes arról is beszélni, hogy a kivándorlók többnyire fiatalok, 30 év körüliek, csupán 10 százalékuk tud határozott időpontot vagy körülbelüli intervallumot megadni, hogy mikor jönne haza; 25 százalékuk egyáltalán nem jönne haza. Magyarország népességmegtartó ereje drámaian romlik.A Tárki ’12-es kutatása szerint minden ötödik magyar tervezi a külföldi letelepedést. A 18-29 évesek fele szeretne külföldre költözni. A GVI szintén 2012-es vizsgálata alapján a külföldre vándorlási szándék 2010-ről 2012 második felére két és félszeresére ugrott meg. A német statisztikai hivatal szerint 2010 és ’12 között több mint 70 ezer, 2008 óta nagyjából 120 ezer magyar telepedett le hivatalosan német területen. London ma az ötödik legnagyobb magyar város. A KSH szintén azt mutatta ki, hogy 2005-ben a hazai népesség 1 százaléka hagyta el az országot, hogy hosszabb-rövidebb ideig éljen külföldön, 2012-re ez a szám 2 százalék lett, azaz 180 ezer fő fölé emelkedett.A kormány a Nagy-Britanniában élő magyarok számával kapcsolatban elismeri, hogy csak az 100-200 ezer fő lehet. A KSH szakértői szerint külföldön él a gyermekvállalási korban lévő magyarok 7-8 százaléka. Ez az arány 10 éve még csupán 1-2 százalék volt, tehát ezért drámai a növekedés. Kérem, hogy a tényeken ne vitatkozzunk. A Londonban élő magyarok körében készült felmérés szerint 38 százalékuk egyáltalán nem tervez hazaköltözni soha, 35 százalékuk pedig a következő öt évben biztosan nem jönne haza.A sor folytatható tovább, például azzal, hogy középiskolások között végzett felmérés szerint 70 százalékuk nyilatkozik úgy, hogy külföldön képzeli el a munkavállalást, és közülük ‑ középiskolásokról beszélek ‑ 25 százalék véglegesen külföldön maradna. Na, ez a dráma! Nézzük meg, hogy mivel jár ez a helyzet! Sokat beszéltek már előttem a nemzetgazdasági következményekről. Azt gondolom, hogy érdemes a tekintetünket viszont a társadalmi hatásra vetni. A XX. században a különböző tragédiák roncsolták a magyar társadalom szövetét, és ne legyen illúziónk, az elvándorlás éppúgy roncsolja egy társadalom szövetét. Azok, akik innen eltávoznak, hiányoznak személyesen, hiányoznak az osztálytársak, hiányoznak a barátok, a szomszédok, de hiányoznak azok az emberek, akik velünk együtt alkotnák a magyar kultúrát, szőnék tovább a magyar hagyományokat.Ez így egy felbomló társadalmi szövet. És az igazán tragikus az, hogy ha ezekkel az emberekkel, akik elvándorolnak innen, beszélget valaki, akkor nagyon sokszor azt a választ kapja, egy visszakérdést kap, hogy mi tartsa itt. Az igazi tragédia igen, az, hogy az „itt élned, halnod kell” parancsa valamiért nem hat ma már Magyarországon sokak számára.(10.50)Az egyébként is súlyos népességfogyás mellett az elvándorlási folyamat olyan mértékű, hogy ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, pár generáción belül hétmillióan is alig leszünk. Ha ez így megy tovább, Magyarország valóban egy unokák nélküli ország lesz. A kivándorlók kétharmada 25-44 éves, a munkavállalás és a családalapítás szempontjából is a legfontosabb korosztályba tartozik. Őket üldözi el a kormányzati politika. Közülük 5-6 százalék már most is külföldön él, és egyre kevésbé valószínű, hogy hazaköltözik.Beszélnünk kell arról is, hogy Magyarországon sajnos nagy számban vannak olyan falvak, amelyek haláltusájukat vívják. Ezeken a helyeken 80 százalékos a munkanélküliség. A kormány csak közmunkát képes felkínálni, és ezekről a helyekről, ezekről a halálra ítélt térségekről a legnagyobb mértékű az elvándorlás. Az elvándorlás egyik alapvető következménye a nyugdíjrendszer és a közszolgáltatások fenntarthatatlansága. Ha alacsony a foglalkoztatottság, nincs elég legális adót, járulékot fizető munkahely, az sötét jövőt jelent az itthon maradók számára 10-20-30 év múlva. És érdemes természetesen megnézni a nemzetgazdasági hatást is. Ez azt jelenti, hogy egyes számítások szerint, ha 500 ezer kieső munkavállalóval számolunk, az éves szinten több százmilliárd forintot jelentene a GDP-ben adó és fogyasztás formájában. Ha csak minimálbérrel számolunk, az is havonta 31 milliárd forint adó- és járulékbevételt keletkeztetne a félmillió alkalmazott után, ami éves szinten 370 milliárd forint, ez a GDP 1,4 százaléka. A szakértelem, a fiatalok, a pénz is elhagyja Magyarországot, ami marad, sok esetben a szürke kilátástalanság. Nemcsak a fiatal diplomások, de a szülők harmada külföldi továbbtanulást és közel fele külföldi munkavállalást is elképzelhetőnek tart gyermeke esetében. Az átalakuló munkaerő-piaci kihívások miatt egyre több család mérlegeli a gyerek Magyarországon kívüli továbbtanulásának és munkába állásának a kérdését. Igen, államtitkár úr, az igazi dráma az, hogy ma egyre több olyan szülő van, aki nem tartozik a Fidesz kegyeltjei közé, aki olyan jövőképet szán a gyerekének, hogy minél előbb hagyja el ezt az országot. A másik tragédia, hogy az utóbbi években erősödött egész Kelet-Közép-Európában ‑ és itt nem vigasztal minket a lett, litván vagy bolgár hasonlat ‑ és ezen belül Magyarországon is az agyelszívás, tehát az, hogy a magországok a szellemi erőforrásokat is kiszippantják az úgynevezett periféria­orszá­gokból. Érdemes külön figyelmet szentelni annak, hogy ennek a folyamatnak az eredménye az is, hogy jelenleg kezd kritikussá válni Magyarországon az orvos- és nővérhiány, tehát ami az egészségügyi foglalkoztatáson belüli krízist illeti. Érdemes arra figyelmet fordítani, hogy a nagyon alacsony szakemberhiányos szintnek a 60 százalékára csökken az orvosi létszám 2023-ra, egész egyszerűen az egészségügyi rendszer önmagában emiatt fenntarthatatlan lesz tíz év múlva.A kivándorlás általános okai között ott van a reménytelenség, ott van az, hogy egy olyan ország, amely gyűlöli a saját közelmúltját, az elmúlt száz évét, nincsen megbékélve magával, egyre kevésbé tud megtartóerőt képezni. És természetesen az általános okok között ott van, hogy egy olyan ország, ahol egy új hűbérúri rendszert építenek ki, ahol kizárólag a politikai lojalitás sokak számára, sokak előtt az egyetlen érvényesülési út, egyébként pedig a közmunka és az összeszerelés jelent perspektívát, nos, egy ilyen ország kevéssé lesz hívogató az egyébként világra nyitott, felnövekvő generációk számára. Egy olyan ország, ahol nem a kompetencia számít, ott nem gondolják azt a fiatalok, hogy az alkotóképességüket ki tudják itt teljesíteni. És legyünk tisztában azzal is, hogy a szétesésnek van egy multiplikatív hatása: azok a fiatalok, akik azt látják, hogy az ő környezetükben sokan elvándoroltak, a maguk számára is ‑ olyanok is, akik korábban nem így tettek ‑ az elvándorlást tekintik első számú stratégiának. Az okok között természetesen vannak úgynevezett szektorális okok. Itt elsősorban arra gondolok, hogy az a gazdaságfejlődési pálya, amire Magyarország állt a rendszerváltás után, becsődölt, nyilvánvalóvá vált, hogy így, ezzel a felzárkózási stratégiával a magyar bérek soha nem fogják elérni, soha nem fogják megközelíteni az uniós átlagot. Egyszerűen arról van szó, hogy egy olyan ország, amely keveset költ képzésre, kutatás-fejlesztésre, amely közmunkából, összeszerelésből próbál meg gyarapodni, ott nem fognak a bérek növekedni.Ma Magyarországon a fiatalok munkanélkülisége 5 százalékkal magasabb az uniós átlagnál, miközben az alapfokú képzettségű fiatalok foglalkoztatási mutatója az uniós átlag egynegyede. A korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon 12 százalék, miközben a vállalások szerint az egész Unióban 2020-ra ezt 10 százalék alá kellene csökkenteni. A szektorális okok között ott van az is, hogy a magyar vidék sorsa évtizedekre eldőlt akkor, amikor a rendszerváltás első éveiben a nagy befektetéseket kizárólag bizonyos térségekre hívták be. És igen, az elvándorlás okai között ott van a lakhatási válság, ami szintén egy negyedszázados adósság, a rendszerváltó elit egyik nagy adóssága, hiszen Magyarországon a közösségi bérlakásállomány továbbra is egészen minimális. És természetesen a szektorális okok között ott van maga a devizahitel-krízis. Amikor megfogalmazzuk a kiutakat, akkor egyszerre kell válaszokat adni arra, hogy az oktatás-képzés területén mit kívánunk tenni, mivel kívánjuk a fiatalokat Magyarországon tartani, beszélnünk kell arról, hogy hogyan kívánjuk bővíteni a felsőoktatásra, közoktatásra fordított állami forrásokat, beszélnünk kell arról, hogy hogyan kívánjuk megőrizni a vidéki felsőoktatási intézményeket, beszélnünk kell arról, hogy igenis meg kívánjuk szüntetni a tandíjat, és el akarjuk érni azt, hogy minél előbb minden negyedik fiatal rendelkezzen diplomával Magyarországon. És kulcskérdés az, hogy milyen reményt adunk a vállalkozni vágyó fiataloknak. Az innováció területén az egyetemeknek alapvető feladatává kell tenni a diákok vállalkozó és kreatív attitűdjeinek megerősítését. A vállalkozni vágyó fiatalokat külön állami támogatási programmal kell segíteni. A megoldási javaslatok között ott van az, hogy a bérlakásszektort fejleszteni kell, ott van egy közösségi lakásügynökség létrehozásának programja, ami az LMP választási programjában is szerepelt.Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor a kiutakról beszélünk, beszélni kell arról is, hogy nem igaz az a dogma, hogy a reálbéremelés rontja egy ország versenyképességét. Éppen ellenkezőleg! Egy olyan országban, mint Magyarországon, ahol sok esetben mesterségesen fogták vissza a reálbéreket az elmúlt negyedszázadban, igaza van Pogátsa Zoltán közgazdásznak, amikor azt mondja, hogy a reálbéremelés nemhogy rontja a versenyképességet, hanem javítja. Az LMP több szektorban javaslatokat tett most a költségvetési vitában is a bérfejlesztésre, ilyen az egészségügy, a szociális szféra, a pedagógusok.Végezetül arról is szólni kell, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy azok a fiatalok, akik Magyarországon akarják kiteljesíteni az alkotóképességüket, itt maradjanak. Az állami támogatások mellett leginkább kiszámíthatóságra van szükség, kiszámítható jogszabályi környezetre és egy olyan korrupcióellenes csomagra, amelyik hatékonyan fel tudja számolni a most kiépülő hűbérúri rendszert. És természetesen szükség van arra is, amit az előttem szóló már elmondott, hogy biztosítani kell a külföldre menekült, Magyarországot elhagyott fiatalok számára is ugyanazt a politikai választási lehetőséget, mint általában a határon túli magyar állampolgárok számára, egyenlő esélyt kell biztosítani a külföldre vándorolt fiatalok számára, hogy éljenek választójogukkal, mint azoknak, akik egyébként állandó lakhellyel Magyarországon nem rendelkeznek. „Retteg a szegénytől a gazdag / s a gazdagtól fél a szegény. / Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény.”- írta annak idején József Attila. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A kiút a hűbéri viszonyok megtörése, a múlt egymás szenvedéstörténeteire nyitott feldolgozása, ez jelenthet kiutat, ez jelentheti azt a reményt, hogy reményvesztett, unokák nélküli ország helyett, egy összeszerelő ország helyett egy élhető, megújuló Magyarországra jöjjenek vissza az elvándorolt fiatalok. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
  • FODOR GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy a Liberális Párt nevében kifejtsem álláspontomat a mai vitanap kérdéséről, az elvándorlásról.Nos, hadd kezdjem azzal, hogy Hargitai János, a kereszténydemokraták szónoka, általam tisztelt képviselő úr azzal kezdte a felszólalását, hogy talán ez a mai nap is egy olyan koreográfia szerint folyik, amelyben az ellenzék elmondja a maga kritikáit, a kormány elmondja a maga álláspontját, elbeszélünk egymás mellett, semmi értelme nincs az egésznek. (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Nos, hadd mondjam azt nemcsak Hargitai képviselő úrnak, hanem hadd hívjam föl a figyelmét a jelen lévő államtitkároknak is a kormány képviseletében, hogy a vitanapnak van értelme, és az elhangzó gondolatok között valójában lehetne konszenzust teremteni. (11.00)Én, ahogy elhallgattam a szónokokat, azt látom, hogy nagyon sok elemben hasonlót gondolunk. És ha a demokráciáról való felfogásunk hasonló lenne, akkor meg tudnánk találni a közös alapot arra, hogy valamiféle igazi stratégiát dolgozzunk ki ezzel a nagyon súlyos problémával kapcsolatban, ennek a nagyon súlyos problémának a megoldásával kapcsolatban. A nemzeti együttműködés rendszere szerintem nem azt jelenti, hogy kétharmaddal a Fidesz egyébként eldönt olyan kérdéseket, amelyekhez a társadalom nem akar hozzájárulni, és lényegében azt a látszatot keltjük, mintha valami egyeztetés lenne, hanem például ilyen kérdésekben kellene politikai konszenzust teremteni. Ez nagyon fontos lenne. Egyébként a vitanapnak van értelme, azt gondolom, és ez egy helyes dolog, hogy vitanapot kezdeményeztek, és el kell ismerni a Jobbik részéről, hogy szerintem helyesen tette a vitanap kezdeményezését. Teszem ezt liberálisként még akkor is, ha tudom, hogy egészen más a felfogásunk a demokráciáról, a piacgazdaságról, a jogállamról, az alapvető emberi jogokról vagy az atlanti értékrendről, de helyes, hogy ilyen kérdésekről beszélünk.Nos, továbbmenve: mi itt ‑ szerintünk, liberálisok szerint ‑ a fő probléma ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban? Hangsúlyoznám, hogy szerintem, ha figyelt valaki ezen a vitanapon, azt érzékeli, hogy a lényegi kérdésekben nagyon hasonlóak az álláspontok, a szónokok által elmondott álláspont. És az is szerintem helyes dolog, és én ezt egy fontos és pozitív fejleménynek tartom, hogy lényegében mindenki kimondta azt, hogy ez valójában egy közös ügy, az egész országnak, az egész nemzetnek egy közös ügye, és nem lehet pusztán egy kormány nyakába varrni a felelősséget. Ahogy a mostani kormánynak van komoly felelőssége, de nem lehet önmagában felelőssé tenni a mostani kormányt sem azért, ami történik, mert ez egy sokkal hosszabb folyamat, és lényegében minden politikai erőnek a maga módján megvan a saját felelőssége is ebben a történetben, hogy itt tartunk.Nos, mi lenne az első számú fontosságú ebben az ügyben, ha tisztán szeretnénk látni? Először is magának a problémának a felmérése. Mindegyik szónok beszélt arról, hogy igazából sötétben tapogatózunk. Tudjuk, hogy van valami, vannak bizonyos felmérések, beszélünk bizonyos számokról, körülbelül félmilliós számról, de nincs igazi problémafelmérés. Miért nem mer a kormány tenni ebben az ügyben? Miért nem indítanak ezzel kapcsolatban egy pontos, precíz felmérést? Vagy ha van ilyen, miért nem merik nyilvánosságra hozni az adatokat? Miért nem tudjuk pontosan, hogy miről beszélünk? Miért csak becslések vannak? Miért csak néhány intézet próbál különböző kérdezések alapján, különböző felmérések, kutatások alapján valamiféle adatot szolgáltatni nekünk, amire mindannyian hivatkozunk? Én is fogok majd ilyen adatokra hivatkozni, de a kormánynak lenne a dolga az, hogy felmérje tisztességesen, hogy miről is beszélünk valójában. Ez az első számú tennivaló szerintem.Másfelől: azon túlmenően, hogy kimondjuk a közös felelősséget; mint mondtam, természetesen a mostani kormány speciális felelősségét is ki kell mondani, és ezzel szembe kell nézni a jelenlegi kormánypártoknak, főleg azért, mert a kétharmados többségük szerintem a felelősséget nagyobbá teszi az ő vállukon. Mi a felelőssége a mostani kormánynak? Fontos felelősség az, hogy a szegények még szegényebbek lettek az elmúlt időszakban, és lényegében közmunkásoknak a tömegévé silányították a munkavállalási lehetőséget Magyarországon. Fontos felelősség az, hogy az államtól várhatnak az emberek baksist, lehetőséget ahhoz, ha vállalkozni akarnak vagy talpon akarnak maradni ebben az országban, és nem a piactól és nem a szabadságtól és nem az egyenlő bánásmódtól, hanem a kormánypárttal való jó kapcsolatápolástól, és ez nem lelkesíti az embereket, hogy itt, a magyar munkaerőpiacon próbáljanak valamit tenni. És nem utolsósorban nem érzik azt, hogy a jogállami normák is érvényesülnének Magyarországon megfelelő módon.Ahogy többen is hivatkoztak rá, lényegében az, ami Magyarországon történik, egy tévút. A munkaalapú társadalomra való hivatkozása a Fidesznek egy tévút, mert mi, liberálisok, azt mondjuk, hogy tudásalapú társadalmat kell létrehozni Magyarországon, és nem pedig abba az irányba menni, ami a keleti nyitásnak egy fontos része, az ázsiai országokat példaként felsorolni és azt gondolni, hogy valóban az összeszerelő üzemek országává kellene válni Magyarországnak. Nem, ezt látni kell, hogy mi ebben nem leszünk versenyképesek. Fontos ez is természetesen, nem mellékes kérdés, hogy vannak ilyen típusú munkahelyek is Magyarországon, de stratégiai irány ez nem lehet Magyarország számára, csak a tudásalapú társadalom lehet, és a tudásalapú társadalom felépítésével szemben lényegében a mai kormány harcot hirdet.Harcot hirdet, mert azt látjuk, hogy az oktatásra nem helyez ilyen hangsúlyt, nem fejleszti érdemben a felsőoktatást, ellenkezőleg, az elmúlt hetek hírei is arról szólnak, hogy még jobban be akarják zárni, egy elitklubbá akarják tenni Magyarországon a felsőoktatást, holott a tömeges felsőoktatásnak van jövője. Minden tudásalapú társadalom erre kell, hogy épüljön. Maga az, ami történik egyébként a szakképzés és a gimnáziumi képzés szembeállításával, teljes tévút. A tudásalapú társadalomnál tudni kell azt, hogy mondjuk, Németországban ‑ akit sokszor szoktak példaként említeni, előfordul még a kormánypártok retorikájában is ‑ a német össztermék megtermelésében az egyébként kiváló és Európában jelentős német ipar körülbelül 20 százalékkal vesz részt, körülbelül 70 százaléka a német összterméknek a szolgáltatásokból tevődik össze egyébként, és ezzel jó szembenézni. És a német ipar egészen más helyzetben van, mint amire Magyarország számíthat és a magyar perspektíva lehet. Tehát egy totális tévedés, amit a kormánypártok csinálnak egyébként, például az úgynevezett, soha nem definiált, de teljesen tévútra vezető munkaalapú társadalomnak a meghirdetésével. Ezzel szemben tudásalapú társadalomra van szükség, és ha ez így van, akkor kedve lesz az embereknek itt maradni. Nem baj természetesen, ha az emberek elmennek munkát vállalni, tanulni, világot látni, ahogy fogalmaztak annak idején elődeink. Ez nem baj. A baj az, ha nem akarnak visszajönni, ha menekülnek.Ma, tisztelt képviselőtársaim, a felmérések azt mutatják, többek között a professon.hu-nak is egy felmérése, hogy a megkérdezett magyarok 55 százaléka külföldön szeretne élni. Tehát az elvándorlásnak nem az az oka, hogy kalandot keres, hogy tanulni akar, hogy egy kicsit képezni akarja magát és vissza akar jönni, hanem 55 százaléka külföldön akarja leélni az életét. Ez a baj. Tehát nem az a baj, hogy elmennek, nem az a baj, hogy hazahozzák a tudást. Az a baj, hogy ebben az országban nem akarnak élni, mert nincs munkahely, hanem közmunka van, nem fejlesztik az oktatást, nincs perspektíva, nincs tanulási lehetőség, felsőoktatási intézményeink nem olyan színvonalúak, és nem utolsósorban olyan állapotok vannak a mai magyar társadalomban, ahol az urambátyám viszonyok uralkodnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)Emiatt sürgős és radikális változásra van szükség, és ezt egy konszenzussal kellene megteremteni. Most üljenek le a kormánypártok, ültessék le az ellenzéki pártokat, próbáljanak ebből egy olyan ügyet csinálni, ahol meg lehet teremteni a politikai konszenzust. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
  • DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A vita ma legalább olyan időszerű, mint amikor az első világháború előtt fiatal férfiak ezrei vonultak ki az országból, és amikor kellett volna ez a természetes erő, akkor volt védtelen az ország, védtelen a magyar nemzet.Erről a helyzetről meggyőződésünk szerint beszélni kell. Félre kell azonban tenni az álszent, hamis hangokat, a kormányt bosszantó üres szemrehányásokat, a felesleges ideológiai harcot. Meg kell keresni azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével az anyagi vagy erkölcsi megfontolások nem egymás ellenére szólnak, hanem a közös érdeket segítik. A közös érdek itt a saját jövőnk védelme, a magyarság megmaradása, ezért szükséges, hogy erről a lehető legnagyobb őszinteséggel beszéljünk. Egy kis történelmi rálátással könnyen megérthető, hogy a külföldre távozás és a munkavállalás nem egyetlen kormánynak róható fel önmagában, mert ennek az Európai Unióhoz történt csatlakozás ‑ furcsa módon éppen az elnyert szabadságjogok révén ‑ teremtett kedvező feltételeket. A szabad munkavállalás, a letelepedés szabadsága, a határok átjárhatósága, az állampolgári jogegyenlőség európai méretekben megnyitotta a teret a polgárok vándorlásához és a külföldi munkavállaláshoz egyaránt.Ennek az elvándorlásnak az okai azonban nem rejtélyesek. Ma már egy gimnazista is fel tudja sorolni elvágyakozásának valóban népszerű indokait. Vannak azonban olyan okok, amelyeket az országon belül a mindenkori vezetés számlájára lehet írni, és vannak azonban olyan okok, amelyeket az ország egymagában nem képes megoldani. Keveset tehetünk az ellen, hogy vannak európai országok, amelyek egyszerűen nem képeznek megfelelő számú szakembert bizonyos szakterületen, egyszerűen nem képesek áldozni erre, hanem magukhoz vonzzák a hátrányosabb helyzetű országok képzett és nagyon jól képzett munkaerejét.(11.10)Bizonyos szempontból még segítjük is ezt a folyamatot, mert a végzettséghez, a kötelezően előírt magas nyelvi képzés elősegíti az elvándorlást. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a nyelvi képzés butítása a cél, de azt legalább látnunk kell, hogy ma már minden feltétel adott az elvándorláshoz, illetőleg az elinduláshoz.Az sem segíti az itthon maradást, hogy a polgári kormány gyengítésén munkálkodó sajtó szinte élvezettel tudósít az eltávozókról. A távozást csak mint jó és szerencsés tényt vagy mint kalandot tünteti fel, megfeledkezve az itt hagyott szülőkről, barátokról, szerető családról, megfeledkezve az oktatókról, a mesterekről és mindazokról, akik fontosak az életben. (Tukacs István: A sajtó a hibás!) Ha nem is tudják, de ellenszenvüktől vezérelve közreműködnek abban, hogy a nagyszülők ne láthassák unokáikat, hogy az idős szülők támasz nélkül maradjanak, és csak a számítógépes beszélgetés maradjon a számukra, úgy, ahogy azt az előbb is hallhattuk. Az ilyen újságírók kitörlik emlékezetükből Ady Endre halhatatlan sorait: „Föl-földobott kő, földedre hullva, / Kicsi országom, újra meg újra / Hazajön a fiad.” Szinte remélni sem lehet az ilyen írástudóktól, hogy a sorsközösség nevében vállalják az ország működésének minden nyűgét. Nagy kérdés, hogy milyen az az élethelyzet, amikor a távozás elgondolását meg kell hozni, ezt kívülállóként nem tudhatjuk. Jó néhányan azonban akár indok nélkül is eltávoznak a szülőföldről a jólét ígérete, az olykor hamis értékválasztás vagy a kötődések hiánya miatt. Ahogy manapság a társas együttlétben is hiány van a türelemből, egymás megértéséből, a távozók részéről is hiányzik az ország sorskérdései iránti megértés és a türelem. Egy háborúban letarolt, kifosztott, majd a kommunizmus által elszegényített ország nem tudja egyből ezeket a paradicsomi ígéreteket megadni, mint amit a jóléti államok válság előtti gazdasági eredményei máshol megteremtettek. A polgári kormány az utóbbi években nem mulasztotta el a szembenézést a riasztó helyzettel, ahogy a politikai vita kezdeményezői ezt kifogásolják, de ehhez nem talált a politika mezejében társakat. Emlékezhetünk rá, az elmúlt ciklusban a magyar kormány kísérletet tett arra, hogy legalább a képzési időre itthon tartsa a végzős diplomásokat, de éppen a vitaindítót aláíró képviselők csoportjai tiltakoztak nagy hangoskodással az ilyen röghöz kötés ellen. Akkor kellett volna, tisztelt képviselőtársaim, összefogni valamilyen tisztességes megoldás érdekében, és nem kihasználni a fokozódó kivándorlás teremtette szomorú helyzetet. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy a távozók 50 százaléka magasan képzett diplomás vagy a szakmájának a mestere.Úgy tűnik, hogy egyeseknek politikai haszonszerzésből minden eszköz alkalmas a polgári kormány gyengítésére, még akkor is, ha ez a kormány a magyar jövőt védelmezi. Minél rosszabb, annál jobb, gondolják, és amikor már közreműködésük eredményeként itt a gond, itt van a baj, itt kopogtat az ablakon, akkor jön az álságos siránkozás, hogy mit is kellett volna tenni. Tisztelt Képviselőtársaim! Beláthatják, hogy ez így nem működik. A szavak értelmetlenné válnak, csak olyanná, mint az inflációs pénz, olyanná, amivel mindig lehet fizetni, de érte már semmit sem adnak.Helyes és támogatandó törekvés, hogy megvitassuk az elvándorlás okait, de egyetlen ellenzéki képviselőtársamat sem hallottam még, aki a nyilvánosság előtt azzal érvelne, hogy kedves fiatalok, bármilyen nehéz is, itthon kell maradni. Néha azt gondolom, hogy az ilyen sorskérdések felvetését is inkább politikai reklámnak használják, nem egy közös gondolkodás szükséges kiindulópontjaként és megoldására. Mi, itthon maradók, vita nélkül is tudjuk, hogy nekünk erős kötelességeink vannak a magyar nemzeti közösség iránt. Önök előjöhetnek azonban azzal az üres sóhajtással, hogy fizessünk annyit, mint az Európában szokásos, és akkor itthon maradnak az elköltözők. De ez ma lehetetlen, ezt önök is ugyanúgy tudják, mint bárki más, hiszen nem tudunk közpénzen annyi béremelést végrehajtani, hogy az anyagi igényességben versenyre kelhessünk a fejlett államok pénzügyi lehetőségeivel. Lényegében ugyanez vonatkozik a versenyszférára is. Ha kizárjuk az állami nyomásgyakorlást, akkor az ösztönzés, a támogatás, illetve a meggyőzés és a hazaszeret becsületes értelmezése marad az eszköztárunkban a távozás elleni érvelés során. Több lépést megtettünk már, de teendőink még sokrétűek, ugyanakkor vannak figyelemre méltó érveink, amelyeket itt és most elmondhatunk. Azt hiszem, senki sem vitathatja, hogy a polgári kormány alapvetően másként szemléli az elvándorlást, mint az azt megelőző kormányok, mert az „el lehet menni” felfogás helyett a „maradj itthon, gyere haza” elv alapján tekint minden állampolgárára. Magyarország egy új fejlődési szakasz kapujában áll, és ha itthon maradnak és támogatják ezt, akkor ők is részesei lehetnek az eredményeknek. Helyes irányt jelölt meg a polgári kormány a nemzeti kutatás-fejlesztés és innovációs stratégia keretében az innováció új nemzedékének megteremtésével, amelyek lehetőséget teremtenek, a kutatók és a kreatív szakemberek ezreit tarthatják itthon az országban. Szeretnénk megkönnyíteni a fiatalok helyzetét, a családalapítást, támogatjuk az otthonteremtést és a hasznos képzettség megszerzését; ezzel kívánunk alternatívát állítani az eltávozók elé. Sorsközösséget azok tudnak vállalni, akik Magyarországot nem csak egy kifizetőhelynek tekintik, akik, ha csökken az ellátás színvonala, egyszerűen más területekre vándorolnak. Vannak azonban, akiknek nehéz kimondani, hogy Magyarország a hazánk, csupa nagybetűvel, idekötnek bennünket emlékeink, örömeink, bánatunk, vállaljuk történelmünket, veszteségeinket, hibáinkat, nyelvünket, kultúránkat, fiataljaink jövőjét és az időskor tisztességét. Nem mondhatjuk vállunkat megvonva, hogy mi közünk az egészhez. Ne gondolja senki, hogy nincs keserűség a szívünkben minden eltávozott, az országot elhagyó polgárunk miatt, de szédelgő csodadoktor az, aki azt terjeszti, hogy könnyű, egyszerű megoldásokat tud ajánlani ennek a jelenségnek a megszüntetésére. Van szavunk azonban a távozókhoz is. Ha nehéz sorsuk miatt kénytelenek is elindulni, Magyarország nagyon fájlalja, hogy nem tudja itthon tartani őket, de soha ne felejtsék el, hogy az ország mindenkit visszavár, minden gyermekének a szülőföldje, ahol nem fogják őket idegennek, hazátlannak és jöttmentnek tekinteni. És ha úgy hozza a sors, térjenek vissza, vegyék fel a múlt fonalát, keressék fel régi társaikat, keressék fel barátaikat, és tapasztalatokkal telve tegyenek hozzá egy téglányit a jövő Magyarországának építéséhez. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Az a téma, amiről beszélünk, a mi felfogásunk szerint az egyik legmeghatározóbb kérdés, ugyanakkor, ha csak problémaként értékeljük, ha kizárólag az okokról beszélünk, akkor nem történik más, mint 4 órán keresztül, egy időkeretben, ellenzékiek és kormánypártiak a véleményüket ütköztetik, megoldási lehetőség bemutatása nélkül. Azt gondolom, hogy ezen túl kell lépni, akkor is, hogyha különböző megoldási lehetőségek vannak. Én az elmúlt másfél órában is hallottam a legkülönbözőbb pártoktól olyan véleményt, amelyet érdemes a kormánynak összegezni, és ezt bedolgoznia saját politikájába.A részletekre kitérve: én az értelmiségi, elsősorban a fiatal értelmiségi kivándorlásról kívánok beszélni. (L. Simon László dr. Schiffer Andrásnak: Ne sértegessél!) Mielőtt azonban ennek az összetevőiről szólnék, szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a Központi Statisztikai Hivatal, tehát a magyar Statisztikai Hivatal által kiadott 2014. október 15-i feldolgozás rögzíti már az elején, hogy mindaz, amit állít, mindaz, amit mond, az 2013 év eleji, 2012 év végi adatokat rögzít. (L. Simon László dr. Schiffer Andrásnak: Ne sértegessél! Ne bratyizzál velem! Neked nincs gyereked!) Érdemes az elmúlt egy évet is ugyanakkor figyelembe venni, nem a 365 nap miatt, hanem a tendenciákat figyelembe véve. (L. Simon László dr. Schiffer Andrásnak: Nekem családom van, négy gyerekem!)(11.20)Az elmúlt hónapokban a holland statisztikai hivatal (L. Simon László dr. Schiffer Andrásnak: Ha neked lesz négy gyereked, magyarázhatsz!), valamivel korábban a német statisztikai hivatal adta ki azokat a jelentéseket és számokat, amelyek Magyarországra vonatkoztatva is meghatározóan fontosak. A német statisztikai hivatal 2013. évre vonatkozó jelentése, a Statistische BundesamtZweitausenddreizehn azt írja, hogy 2013. december 31-én 135 614 magyar állampolgár élt Németországban, ami a 2012. december 31-i adathoz képest ‑ amely 107 398 ‑ 28 százalékos növekedés. Hasonló adatokról számolnak be a magyar kivándorlókat nem ilyen mértékben érintő országok, de Nagy-Britanniában, az előbb említett Hollandiában nagyon hasonló a helyzet. Ezen a körön belül igen jelentős százalékot tesz ki a kimondottan fiatal, ami azt jelenti, hogy 19-25 év közötti magyar állampolgárok kivándorlása, akiknek meghatározó része azért megy Nyugatra, hogy tanuljon, illetve azért dolgozik, hogy fedezhesse tanulmányi költségeit. Én ebben a kormánypárt tisztelt képviselői számára is egy olyan együttgondolkodást ajánlok, amely világossá teszi, hogy oktatási kérdésekben csak ívekben, csak hosszú távon érdemes gondolkodni. Az oktatás nem tőzsde. Nem arról van szó, hogy délelőtt megtesszük a tétet tíz órakor, és fél 11-kor tudjuk, hogy nyertünk vagy buktunk, hanem az oktatásba tett beruházás igenis a magyar választási ciklusokon túlmutató hatással van. Ezért arra hívom fel a figyelmet, hogy mindaz, igen tisztelt kormánypárti képviselők, ami az elmúlt durván fél évtizedben a magyar felsőoktatásban történt, elsősorban a bizonytalanság, a koncepciók állandó váltakozása négy éven keresztül… ‑ négy év alatt a negyedik felsőoktatási államtitkár fejti ki a véleményeit. Éppen egy éve annak, hogy a legutóbb meghirdetett felsőoktatási koncepciót a kormány nem fogadta el, és a jelenlegi koncepció, amit éppen Palkovics államtitkár úr neve fémjelez, még nem került elfogadásra. A 2015-ös költségvetésben a 2010-eshez képest még mindig 25 százalékkal kevesebb a magyar felsőoktatási intézmények állami támogatása. A néhány évvel ezelőtt meghirdetett röghöz kötés, majd az az keltette bizonytalanság tovább növelte azok számát, akik úgy gondolták, hogy értelmiségi pályára kívánnak lépni, de úgy, hogy nem Magyarországon kívánják felsőoktatási tanulmányaikat folytatni.Hasonlóképpen fel kell hívni a figyelmet azokra a területekre, ahonnan az értelmiség kivándorlása a legjelentősebb. Többször elhangzott már az egészségügy problémája, bizonyos mérnöki pályák. Az nem vigasztaló, hogy általában az értelmiségi pályák területének mindegyikében nem jelent Magyarországon ez kiemelkedő problémát, mert azokon a területeken pedig, ahol jelent, az a társadalom egészére meghatározó és rossz hatással van.Tisztelettel kérem, hogy vegyék figyelembe azt, hogy mindaz, amit az oktatás ügyében, az közoktatás… ‑ például nyíltan még sohasem vállalt, de azért valljuk meg, hogy a politikai kijelentések mögötti szakmai tartalom nem más, mint az államilag finanszírozott gimnáziumi férőhelyek folyamatos és egyre gyorsuló ütemű szűkítése, csökkentése, amely értelemszerűen kevesebb diplomás lehetőséget biztosít; a kiszámíthatatlanság, a felsőoktatásban bekövetkezett bizonytalanság, a koncepciók el nem fogadása, meghirdetése, de politikai támogatás nélküli elbukása azon fiatalok számára, akik tehetséggel kívánják vállalni az értelmiségi létet, egyre többük számára a kivándorlás az, amelyik sajnálatos módon meghatározó.Ugyanakkor fontos elmondani, hogy annak, hogy valaki tapasztalatot szerez, hogy egy külföldi egyetemen, intézményben, egy kutatócsoportban akár éveken keresztül tapasztalatot szerez, majd ezt a tapasztalatot hazahozza, itthon alkalmazza, ez igenis fontos és közös cél. Ebben ostobaság kormánypárti és ellenzéki megkülönböztetést tenni. Ha hosszú távon képesek vagyunk azon társadalmi problémák kezelésének orvoslására, még pontosabban, e koncepció kifejtésére, akkor kell és legyen is olyan politika, amely kontinuus, amely alapkérdésekben egyet tud érteni. Ehhez azonban az értelmiségi kivándorlás megállítására az oktatáspolitikában stabilitásra, a felsőoktatásban pedig elfogadott és támogatható koncepcióra van szükség. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)
  • FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon helyesnek tartom, hogy az Országgyűlés vitát rendez az elvándorlás rendkívül összetett problémájáról és annak lehetőségeiről. (Novák Előd: Miért nem írtad alá?) Ez egy aktuális, fontos téma, amely a Fidesz-KDNP és a kormány tagjait is foglalkoztatja. Tisztában vagyunk a helyzet komolyságával és azzal a felelősséggel is, amit az egy év alatt háromszor nekünk ítélt kétharmad jelent. Nincs szó arról, hogy félreugrunk az értelmes vita vagy éppen a nemzet érdekében álló konfliktus elől, mint ahogy azzal sem lehet vádolni bennünket, hogy ne lennének határozott elképzeléseink, konkrét javaslataink minden, az ország sorsát alapvetően érintő kérdésben. Már csak azért sem, mert az idei esztendő három választásának eredménye bebizonyította, hogy az ellenzék a problémát, a kormányoldal pedig a megoldást jelenti. Ez a vitanap azonban csak akkor lesz több, ha a kiindulópontja nem egy feltételezés és nem a látszat, hanem a tényeken alapuló valóság. Az érvek ütköztetése csak akkor jár gyakorlati haszonnal, ha célja nem a hangulatkeltés, a hibáztatás, a bűnbak keresése, a politikai haszonszerzés, hanem egy komplex probléma józan feltérképezésének és közös megoldásának pártokat összekötő és nem szétválasztó igénye.Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért is tartom fontosnak, hogy ne csak a valódit mondjuk, hanem az igazat is. Érveink és megoldási javaslataink épületét ne a feltételezések és indulatok ingoványos mocsarára építsük, hanem a számok és tények sziklájára. Nincs olyan fórum az internetes csevegésektől kezdve a kocsmai, családi és munkahelyi beszélgetéseken át a törvényhozásban zajló vitáig, ahol ne azt hallaná az ember, hogy Magyarországról mindenki elmegy, igen így, mindenki. Azt is hallom és olvasom, hogy egy szűk, hangos kisebbség minden otthonba beordítja, hogy nincs remény, Magyarországot gyűlölni kell, és aki innen elmegy, az valójában az Orbán-kormány gazdasági, sőt politikai száműzöttje.Tisztelt Képviselőtársaim! Eleve olyan problémáról beszélünk, amellyel kapcsolatban sem az Európai Unió, sem bármelyik tagország egyetlen illetékes szervezetének sincs túl sok hitelt érdemlő adata. Senki, és ellenzéki képviselők sem tudják megmondani, hogy valójában pontosan hányan, mióta, miért, hogyan és meddig élnek, illetve dolgoznak idegen országban. Becslésekkel rendelkezünk, amelyek alapján nagyon nehéz megoldási stratégiákat kidolgozni.Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy önök is tudják, nem igaz, hogy csak 2010 óta mennek el az országból az emberek. Az elvándorlás 1989 óta folyamatos, bármelyik párt is volt kormányon. Ez a jelenség sokkal inkább összefügg a kelet-európai blokk rendszerváltásaival és a térség országainak uniós csatlakozásával, mintsem az egyes kormányok teljesítményével. Persze, az sokat jelent, hogy 2010 óta olyan miniszterelnöke van az országnak, aki nem mondja, hogy el lehet innen menni, ha nem tetszik valami, hanem inkább vissza lehet jönni, és vissza kell jönni. (Dr. Schiffer András: Örül neki, ha elmegy, mert hazaküldik a pénzt.) Ha mindenkit, még a néhány hónapra kiutazókat is beleszámítjuk, akkor körülbelül 450 ezer magyar dolgozott vagy dolgozik külföldön a rendszerváltás óta.(11.30)Így soknak tűnik, de már a korábbi felszólalók is említették, hogy ez a magyar munkaerő-állomány 2-2,4 százaléka, ugyanakkor Kelet-Közép-Európában, akár Romániában, de más területen is ennél sokkal magasabb az arány. Azt sem lehet mondani, hogy mindegyikük gazdasági, urambocsá, politikai menekült. A statisztikák szerint a többségük jól képzett ember, akinek itthon is volt vagy lehetett volna munkája, ám meghozta azt a döntést, hogy elvállal egy olyan külföldi munkát is, aminek követelményszintje ugyan jóval alacsonyabb a képzettségénél, de jobban fizet, mint itthon. Azt sem állíthatjuk, hogy ők soha nem akarnak visszatérni. Az sem igaz talán, hogy mindannyian egy nagy kormányellenes lázadás lábukkal harcoló forradalmárjai. Ez a homogenizáló, leegyszerűsítő vélemény egyébként is sértő rájuk nézve, akik éppen olyan sokfélék, mint az itthon maradottak. A statisztikák szerint 90 százalékuk eleve egy közeli európai országba megy azzal a szándékkal, hogy egy-két éven belül mindenképpen hazatér, hogy itthon hasznosíthassa az ott megszerzett anyagi és szellemi javakat. Többségük már kint tartózkodása idején is hozzájárul a magyar fogyasztás növeléséhez azzal, hogy keresménye egy részét hazaküldi. Ez sem éppen egy országát gyűlölő, annak örökre hátat fordító, kormányváltó puccsra vágyó emigráns magatartása, hiába szeretnék ezt többen így látni. Az sem igaz, hogy mindenki elmegy, aki megfogalmazza ezt a szándékát. Érdekes tény, hogy az Európai Bizottság elvándorlási arányszámai és a vonatkozó felmérések szerint Magyarország az az ország, ahol sokkal többen vágják rá, hogy elvándorolnának, mint ahányan azt komoly gondolják és megteszik. Ez jelez egy közhangulatot, amiért azonban kizárólag egy öt éve, ráadásul történelmi mértékű felhatalmazás alapján kormányzó pártot nem lehet a rendszerváltás óta eltelt 25 év és a gazdasági világválság minden összeadódó történéséért felelőssé tenni. Nos, ez politikai szűklátókörűség és a cinizmus hasonló csimborasszója, mint 23 millió románnal ijesztgetni annak idején a magyarokat. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-KDNP-pártszövetség és a kormány támogatja, hogy a magyar diákok és munkavállalók szerezzenek külföldi tapasztalatot, utána pedig térjenek haza, és itthon kamatoztassák azt a saját maguk, családjuk és az ország üdvére. Nem az elvándorlást kell megállítani, hanem annak kell útját állni, hogy az elvándorlás trendszerűvé váljon. Minden ellenkező retorika, a számokat figyelmen kívül hagyó, indulatokra és pártérdekekre alapozó torzítás ellenére ez még nem történt meg. Az elvándorlás valós probléma, nem is kicsi, de az biztos, hogy az általánosítás és a leegyszerűsítés nem fogja megoldani. A megoldás egyik alapfeltétele a stabil gazdasági környezet. Ebben mérhető, vitathatatlan eredményei vannak Magyarországnak. A növekedés megindult, az államadósság csökken, a hiányt szinten tartjuk, infláció gyakorlatilag nincs, az emberek által fizetett rezsi és az adók mérséklődnek. (Dr. Szél Bernadett: Melyik országban?) Az elkövetkezendő hét évben összesen 7400 milliárd forintos uniós támogatás 60 százalékát gazdaságélénkítésre fordítjuk. Az elvándorlás elleni küzdelem része az ifjúsági garanciaprogram elindítása, a fiatal vállalkozók és a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának támogatása, a felsőoktatási, illetve a szakképzési rendszer hozzáigazítása a munkaerő-piaci követelményhez. Ezért akarunk termelőüzemeket és teljes foglalkoztatottságot, segély helyett munkát mindenkinek.Tisztelt Képviselőtársaim! Egy országban jól élni, jól érezni magunkat nem csupán számok kérdése. Én is olvasom az interneten található beszámolókat, és látom, hogy az elvándoroltak közül sokan elsősorban az itthoni közhangulatra, a rendszerváltás kudarcára panaszkodnak, mintsem a munka vagy a méltó fizetés hiányára. Persze arra is, de amikor mélyre ásnak a lelkükben, és kiutazásuk igazi okát fogalmazzák meg, akkor azt halljuk, hogy elegük van a magyar közélet kicsinyes, önző vitáiból, sehová nem tartó, közérdekeket hazudó, de valójában önérdekeket szolgáló szócsépléseiből nem 2010, hanem 1989 óta. Bízom benne, hogy akik hallgatják ezt a vitát, és nem az anyaországban élnek most, azoknak nem kell majd csalódniuk. Bízom abban is, hogy a következő években a Fidesz-KDNP-frakciószövetségen és kormányon nem fog múlni az ő sorsuk, az ő jövőjük. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Földi László képviselő úr azzal fejezte be, hogy bízik abban, hogy a közvetítést figyelemmel kísérők majd az önök felszólalása alapján bizakodva tekintenek a jövőbe. Hát, én az önök helyében inkább abban reménykednék, hogy nem nézik ezek a külföldön lévő fiatalok a közvetítést, mert amilyen szinten önök elrugaszkodtak a realitásoktól, az szerintem elég kiábrándító, és erre szeretnék a felszólalásomban is rámutatni.A vita kezdeményezőjeként ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy itt többen utaltak önök közül arra, hogy mennyire is örülnek, hogy erről a témáról lehet vitatkozni, és lehet egyáltalán beszélni a Házban. Hát, önök megtehették volna az ebbéli szándékuk kifejezését azzal is, hogy aláírják a vitanapra irányuló kezdeményezésünket. Önök ugye, nem tették ezt meg, pedig én megkerestem önöket, a Házbizottságon is bejelentettem ezt a kezdeményesünket, napirend előtti felszólalásomban is elmondtam, önöknél is ott volt az aláírásgyűjtő ív. Önök nem tették ezt meg, kérem ezért, hogy egy picit azért itt árnyalják ezen kijelentésüket, vagy pedig, ha tényleg így gondolják, akkor legalább egy kis önkritikát gyakoroljanak, hogy miért is nem írták alá ezt a kezdeményezést.Hargitai képviselőtársam felvetette a vita értelmét, hogy mi is az értelme ennek a mai vitának. Én is úgy gondolom, hogy kell néhány közös pontot találni, néhány alapvetést, ami alapján el tudunk indulni, és ekkor lesz igazán értelme a mai vitának. Milyen alaptézisekre is gondolok? Az egyik: nagyon fontos lenne, hogy végre leszögezzük, hogy igenis létezik a probléma és súlyos a probléma. Úgy gondolom, az ellenzéki pártok vagy a tévénézők többsége ezt nem vitatja, ugyanakkor az önök előző hozzászólásaiból és a korábbi hozzászólásaikból, amikor erről beszélgettünk itt a parlamentben, mindig vitatható volt, hogy önök egyáltalán elismerik-e ennek a vitának a tényét. Utaltunk már rá, itt hallhattunk olyan magyarázatokat, hogy kalandvágyról van szó, vagy éppen olyanról is hallhattunk itt az államtitkári bevezetőben, aki az elvándorlás kapcsán a cserediákprogramokról beszélt, és az oktatás miatt külföldre távozó, fél évre, egy évre ott tartózkodó magyar fiatalokról beszélt. Ugye, nem erről a kérdésről szól ez a vitanap?Mi azokról beszélünk, akik nem önkéntesen, hanem kényszerből, sajnos gazdasági kényszerből mennek külföldre, munkavállalás szempontjából, szociális helyzetük miatt, és az az igazság, hogy az elvándoroltak többsége ebbe a kategóriába tartozik. Csak emlékeztetném önöket a KSH-nak azon felmérésére, miszerint a külföldön lévő magyarok 84 százaléka munkavállalás céljából ment külföldre, ment az adott országba. Tehát itt nem arról a problémáról van szó ‑ és ez nem is probléma, valahol örömteli ‑, ha valakik más országban töltenek oktatás miatt fél évet vagy egy évet, és tapasztalatokat szerezve, nyelvet tanulva hazajönnek.Hallottunk arról is ‑ és ez is még az alaptézishez tartozik, amit önök cáfolnak, hogy létezik és súlyos ez a probléma ‑, hogy nem lehet pontosan megmondani, hogy mennyien is mentek el, bár ebben is azért ellentmondásokat hallhattunk. Valaki itt konkrét KSH-adatokra hivatkozott, utána a következő kormánypárti képviselő pedig azzal kezdte a felszólalását, hogy nem is probléma, mert nem tudjuk a pontos számot. Ettől függetlenül ez egy súlyos probléma, és attól, hogy nem tudunk pontos számot, merthogy ez egy olyan jelenség, amit nem lehet pontos számokkal leírni, ez még egy nagyon súlyos helyzet.Azzal is védekeztek, hogy más országokban akár még nagyobb, mint nálunk az elvándorlási hajlam, más országokban ez nagyobb. Az az igazság, megmondom őszintén, hogy mindaddig ez a statisztika ‑ ha ez valóban így van ‑ engem nem érdekel, amíg Magyarországon van olyan fiatal, aki az önök és az előző kormányok működése, tevékenysége miatt ment külföldre. Attól, hogy más országokban is létezik ez a jelenség, még nem tekinthetjük úgy, hogy akkor nem kell nekünk ezzel foglalkozni. Igenis, nálunk is vannak olyan fiatalok, akik az önök konkrét tevékenysége, elmúlt négy és fél éves tevékenysége és a 2010 előtti kormány tevékenysége miatt kényszerült külföldre. Ilyen értelemben az nem lehet ellenérv, hogy más országokban is létezik ez a jelenség, nekünk meg kell ezt oldani ettől függetlenül. Az első alaptézis, amit tehát szeretnék, hogy önök is elismerjenek, hogy igenis létezik a probléma és súlyos a probléma.(11.40)A második az önkritika gyakorlása. Igenis voltak olyan lépések az önök kormányzása alatt is ‑ és mondom még egyszer, 2010 előtti kormányzásra is igaz ez ‑, ami arra késztetett fiatalokat, hogy inkább abban gondolkodjanak, vagy akár tevőlegesen is tegyenek annak érdekében, hogy más országokba menjenek. Önök se gondolhatják komolyan, hogy például az oktatásban lezajlott folyamatok nem ösztönöztek fiatalokat arra, hogy más országokba menjenek tanulni. Nekem van konkrétan olyan ismerősöm, aki annak hatására adta be egy külföldi egyetemre a jelentkezését, amikor önök be akarták vezetni 2011 telén a tandíjat, majd társadalmi nyomás hatására visszavonulót fújtak. De ő azt mondta, hogy ha ez így működik, hogy ő több éve tervez valamit, több éve elhatározott célja, hogy bizonyos szakra megy, majd pedig a felvételi jelentkezési határidő előtt két hónappal találják ki, hogy neki majd fizetni kell öt éven keresztül, akkor ő ‑ ha ilyet megengedhet magának a kormány, és ilyet egyáltalán fel mer vetni ‑ nem bízik ebben a kormányban, akkor inkább külföldre adja be a jelentkezését. Ez egy konkrét példa, és sajnos nem egy személyről van szó, csak abban az évben 50 ezer fővel esett vissza a jelentkezések száma a felsőoktatási intézményekben, 142 ezerről kilencven-egynéhány ezerre. Nem mondom, hogy mindenki emiatt és mindenki közülük külföldre ment, de igenis sokan az önök meggondolatlan lépései miatt gondolták úgy akkor is, hogy akkor inkább külföldre adják be a jelentkezésüket. De általánosságban is elmondható, hogy az a jogi környezet, az a törvényhozásbeli mechanizmus, amit önök működtetnek, hogy egyik napról a másikra hoznak döntéseket, vagy tesznek olyan lépéseket, amely megszüntet munkahelyeket, vetnek ki új adókat, ez mind egy olyan bizonytalanságot áraszt, amely a fiatalokat és a kevésbé fiatalokat is a létbizonytalanság helyzetébe sodorja, és eléri azt, hogy inkább egy kiszámíthatóbb külföldi munkavállalásban kezdjenek el gondolkodni. Általánosságban a fiatal korosztály kezelése is egy olyan jelenség, ami hozzájárul az elvándorlás mértékéhez és ahhoz, hogy ezeknek a fiataloknak a fele… ‑ ugye, tudjuk nagyon jól a statisztikákból, hogy a fiataloknak közel fele gondolkodik külföldi munkavállalásban, és a fiatal korosztálynak az önök általi kezelése is hozzájárul ehhez a hatalmas arányhoz. Mire is gondolok itt? Arra gondolok, hogy önök a fiatalok problémáit egyáltalán nem kezelik a súlyának megfelelően. Hogy ennek mi az oka? Választási szempontból úgy gondolják, hogy úgyis kevésbé mennek el szavazni, kevésbé kell ezáltal velük foglalkozni. Vagy, hogy mi motiválja őket, azt nem tudom, de az biztos, hogy önök a fiatalok problémáit itt a parlamenten belül nem kezelik kiemelten, súlyának megfelelően. A második alaptézis tehát az, hogy igenis önöknek is önkritikát kell gyakorolni, és ennek megfelelően kell változtatni a helyzeten. És a harmadik olyan dolog, amiben egyet kell értenünk, hogy lehet ezen a helyzeten változtatni, nem lehet hátradőlni és tényleg abba a nyugodt helyzetbe helyezkedni, hogy ez egy nemzetközi tendencia, minden országban ez van, és nincs is ezzel teendőnk. Ha önök továbbra is így állnak hozzá, akkor az tényleg nagyon súlyos helyzetet fog eredményezni Magyarországon.Ha ezekben az alaptézisekben meg tudunk egyezni, akkor igenis van értelme ennek a vitának. És én bízom benne, hogy ha kommunikációs szinten önök ezeket sokszor nem is mondhatják ki, de legbelül érzik, és akár ennek a mai vitának köszönhetően is ennek megfelelően fognak cselekedni. Merthogy súlyos a helyzet. Ugye, sokan idéztek már statisztikai adatokat, én nem szeretném ezeket megismételni, inkább csak a tendenciákra hívnám fel a figyelmet. Utaltam már arra, hogy a fiatalság fele gondolkodik külföldi munkavállalásban, és növekvő tendenciáról beszélünk. Nagyon fontos ezt leszögezni, mert ez az önök munkájáról is kiállít egy bizonyítványt.A másik nagyon fontos dolog ‑ és ezt is felmérések bizonyítják ‑, hogy nem akarnak ezek a fiatalok hazajönni, nagyon kis részük gondolkodik abban, hogy igen, egy-két éven belül vagy rövid időn belül hazajön. Én értem, hogy önök ezt vizionálják, de a statisztikák nem ezt támasztják alá. És ez azért is egy súlyos bizonyítvány az önök munkájára, mert önök többször azt válaszolták az elvándorlás kapcsán feltett kérdéseinkre, hogy önök olyan országot szeretnének teremteni, azért dolgoznak, hogy ide haza akarjanak jönni ezek a fiatalok és kevésbé fiatalok. Na hát, úgy gondolom, hogy ez a statisztikai adat azért egy nagyon súlyos bizonyítványt állít ki az önök munkájáról, miszerint nem szeretnének az önök által vezetett országba hazajönni ezek a fiatalok. Az is egy nagyon súlyos tendencia, hogy a legiskolázottabbak nagyobb arányban hagyják el Magyarországot, mint amilyen arányban itthon jelen vannak. Magyarországon mindösszesen a társadalom 18 százaléka diplomás, az elvándoroltak között pedig 32 százalék, ami értelemszerűen logikus is, hiszen azok mennek külföldre bátrabban, akik tudnak nyelveket beszélni, diplomájuk tükrében könnyebben kapnak munkát. Úgyhogy ez egy logikus dolog, de ugyanakkor Magyarország szempontjából nagyon veszélyes.És beszéljünk arról is értelemszerűen, hiszen ez a vitanapnak talán a legfontosabb része, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezt a folyamatot első körben lassítsuk, megállítsuk, és esetleg visszájára is tudjuk fordítani, hogy a már elvándorolt magyarok haza tudjanak jönni. Az első dolog, ami ezen fiataloknak fontos lenne, az nem egy konkrét intézkedés, hanem általánosságban annak a reménynek a megadása, hogy itthon lehet jó. Mit is jelent ez a lehet jó? Tudnak olyan helyen tanulni, ahol szeretnének. Ugye, manapság ez is nagyon nagy probléma, hiába vannak államilag finanszírozott férőhelyek a felsőoktatási intézményekben, a fiataloknak egy nagyon nagy része ide nem jut be, és rákényszerül, mondjuk, a diákhitelre. Tehát nagyon fontos lenne, hogy tudjanak jól tanulni, legyen munkahelyük. Ugye, beszélt erről Vona Gábor vezérszónokunk is, a valódi munkahelyteremtés beindítása Magyarországon egy létfontosságú, alapvető dolog lenne. Legyen lakásuk, ez is nagyon sok fiatalnak probléma, egyszerűen manapság akár 30 éves koruk után is nagyon sokan a szüleikkel kényszerülnek élni, ami lehetne pozitív is a társadalmi, a családi összetartozás szempontjából, de azért tudjuk jól, hogy egy bizonyos életkor után alapvető fontosságú az önálló életkezdés egy külön lakásban. Nagyon sok fiatalnak ez sem adatik meg. Mondhatnám, hogy a reményhez hitelesség kell, és ez a hitelesség önöknek már nincs meg. És várjunk egy új kormányra, várjunk arra, hogy majd ’18-ban remélhetőleg egy Jobbik-kormány megoldja ezt a problémát, de felelőtlenség lenne, mert itt nemhogy éveket nem szabad veszítenünk, hanem minden nap számít, mindennap újabb és újabb fiatalok gondolják azt, hogy inkább külföldön próbálnak szerencsét. Ezért én arra biztatom önöket, hogy akármennyire is ez a hitelességük már megkopott, tegyenek lépéseket, tegyenek olyan lépéseket, ami tényleg megadja a reményt a fiataloknak. És a reményt akkor lehet megadni, ha ezt egy átfogó cselekvési program fogja megvalósítani, olyannal, amely beindítja a bérlakásprogramot Magyarországon; olyan cselekvési tervvel, amely például az oktatásban a pénzkivonás helyett több pénz ráfordítását teszi lehetővé; megalkotják végre az ifjúsági törvényt; az ifjúsági garanciaprogramot nem késessel vezetik be, mint aminek most a tanúi lehetünk, hanem minél előbb; foglalkoznak a szakmai gyakorlatok problémájával, a diákmunkával, a diákmunkát körüllengő problémákkal, hogy a fiatalok érezzék, hogy fontos ez a generáció ennek az országnak, és meglegyen az a reményük, amely itthon tarthatja őket. Én kérem önöket, hogy ilyen irányba gondolkodjanak, értsünk egyet az alapvetésekben, hogy létezik a probléma, önöknek is van ebben hibája és lehet mit tenni, és dolgozzanak ki egy olyan átfogó programot, amely tényleg megadhatja a reményt az itthon lévő fiataloknak. És ebben az átfogó programban értelemszerűen a Jobbik is partner, és örülnénk, ha végre önök is partnerként kezelnének minket, megfogadnák a javaslatainkat, az észrevételeinket, a programpontjainkat, és közösen tudnánk tenni azért, hogy ne ilyen szomorú jövő várjon Magyarországra, hanem tényleg, ezek a fiatalok itthon tudjanak maradni, az elvándoroltak pedig haza tudjanak jönni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elvándorlás, külföldi munkavállalás, hazajövetel, migráció kérdése azon túlmenően, hogy nagyon bonyolult és szerteágazó, világos, hogy számos részterületet külön-külön, eltérő mértékben és módon érint. Úgyhogy engedtessék meg, hogy én ebből a szempontból a felsőoktatásban tanulókra, illetve a diplomát szerzettekre térjek ki.Kezdjük először is a felsőoktatásban részt vevőkkel, már csak azért, mert elhangzottak olyan álláspontok, hogy sok magyar diák külföldre adta be a jelentkezését, mert itthon valami szörnyűséges dolgok történtek. Farkas Gergely képviselő úr is erről beszélt. Természetesen az újságok sok mindent írnak, és sok mindent lehet onnan kihalászni is, de a statisztikai adatok… (Farkas Gergely közbeszól.) A személyes élmények is természetesen korlátozottak, képviselő úr, mindenkinek az ismeretségi köréhez tartozóan vannak meg. A statisztikai adatok azok, amelyek valamelyest objektívnek mondhatók. A következő adatokat szeretném önökkel közölni, csak hogy tisztán lássunk. Európai uniós adatokról van szó, tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy a magyar Statisztikai Hivatalnak valamiféle elfogultsága lenne tetten érhető. (11.50)A 2002-2003-as tanévben a külföldön felsőfokú tanulmányokat folytató magyar diákok száma 8237 volt, ez az összes, akkor magyarországi állampolgársággal rendelkező, felsőoktatásban tanulónak a 2,18 százaléka. Az akkori magyarországi hallgatói létszám 378 227 fő volt. 2006-2007-ben volt egy újabb felmérése az Uniónak, akkor ez az érték 8551 fő, tehát ennyien tanultak külföldön. Arányaiban ez egy kicsit alacsonyabb, 2,05 százalék. A következő felmérés 2011-2012-ből származik, akkor az összes magyarországi felsőoktatásban szereplő magyar fiatal 2,2 százaléka tanult külföldön, tehát közel annyian, mint 2002-2003 táján. Úgyhogy összességében itt érdemi nagy elmozdulást nem lehet látni, akármennyire is szeretnék ezt a sajtó alapján úgy beállítani, mintha az lenne. Tehát szó sincs arról, hogy tömegesen mentek volna külföldre egyetemre tanulni. Az arányok ebből a szempontból kiegyensúlyozott értéket mutatnak. Kisebb-nagyobb éves ingadozások természetesen előfordulnak, de érdemi, százalékosan, létszámban és numerikusan kifejezhető elmozdulás nincs. Nézzünk viszont néhány nemzetközi példát, csak hogy szintén el tudjuk helyezni a magyar értékeket! 2010-ben Németországban a német hallgatók 6,4 százaléka tanult külföldön, tehát háromszor többen, mint Magyarország esetében. Innentől kezdve adódik az a kérdés, hogy ebből a számértékből, amit a sajtó Magyarországon sokszor úgy fordít le, hogy borzasztóak a magyar felsőoktatási állapotok, borzasztó a színvonal és így tovább, ezért elmennek a hallgatók, akkor ebből logikusan az következik, hogy Németországban háromszor rosszabb, mert az adatokból ez következne. De nyilvánvalóan erről szó sincsen. Tehát nem az következik mindebből, hogy a német felsőoktatás bajban van, vagy az, hogy a magyar bajban van, hanem egész egyszerűen jó, ha azt látjuk, hogy van kifejezetten egy erőteljes migrációs mozgás, a hallgatói világban mindenképpen, és ezt ráadásul az uniós politika kifejezetten szorgalmazza is. Az Erasmus-, a Tempus- és egyéb programok erről szólnak, ezek a hallgatói mobilitásra vonatkoznak. Ha megnézzük azt, hogy milyen a magyar felsőoktatás színvonala, annak van egy másik mércéje is: milyen a vonzereje a külföldi hallgatók számára, magyarán, mennyien jönnek Magyarországra tanulni? 2012 őszén a Magyarországon tanuló külföldi hallgatók aránya 5,9 százalék volt a hallgatói arány esetében, 2013 őszén pedig 7,8 százalék, tehát egy év alatt is egészen jelentős növekedés mutatható ki. Ha ezt megnézzük néhány országra kivetítve, akkor szintén érdekes adatot látunk. A Magyarországon tanuló britek száma 2002-ben 23 fő volt, 2013-ban pedig 386 fő, az osztrákok száma 2002-ben 28 fő volt, 2012-ben pedig 175 fő. Ebből az következik, hogy a magyar felsőoktatásnak is van elég komoly vonzereje. S tegyük hozzá, ehhez bizony az is hozzátartozik, hogy jó néhány európai ország, többek között inkább az északi, a skandináv országok számára olcsóbb itt megvenni bizonyos képzéseket, mint odahaza fenntartani ilyen infrastruktúrát. Az orvosképzés esetében ezt egyértelműen állíthatjuk is. Következésképpen ez azt mutatja, hogy a magyar felsőoktatásnak van jó néhány olyan szegmense, amely kifejezetten nagy vonzerővel bír, ami azt mutatja, hogy nemzetközileg is elismert. Általában elmondhatjuk, az Unióban jellemző az, hogy a felsőoktatásban tanulók aránya és az ehhez kapcsolódó migráció növekedési arányt mutat. Ez persze természetesen egy más terület, mint az, hogy mennyien fognak külföldön munkát vállalni. És akkor nézzük most a másik kérdést, hogy a diploma után hogy és mint alakulnak a viszonyok. Kétségtelenül igaz, hogy a fiatal korosztály számára az elvándorlás egy tetten érhető jelenség. Ennek az arányait ‑ s az nyilván habitus kérdése, hogy ki mit tekint soknak vagy nem soknak, és így tovább ‑ nem szabad lebecsülni. A kérdés az, hogy mi okozza mindezt. Számos okot fel lehet sorolni természetesen a bérektől kezdve a munkahelyeken át és így tovább, de azért néhány dolgot ne felejtsünk el megemlíteni, merthogy a dolgok eredője nem a tegnapban volt vagy a tegnapelőttben, hanem sok esetben régebbre nyúlik vissza. Kezdjük először is azzal, aki régóta képviselő, az talán emlékszik rá, e Ház falai között Pokorni Zoltán többször elmondta, még az uniós csatlakozásunk, 2004 előtt, hogy Magyarország számára kitágulnak a lehetőségek, megnő a szabad munkaerő-áramlásból fakadó migrációs jelenség, és ennek kivédése érdekében kifejezetten szorgalmazta már 2002-2003-2004-ben is azt, hogy kapjon nagyobb teret az oktatásban, a nevelésben, a képzésben az a fajta szemlélet, amit leegyszerűsítve nevezhetünk hazafias nevelésnek is, nevezhetünk egyfajta patriótaérzület kifejezésének is, és hozzátette, hogy ennek hiányában a kötődések meg fognak lazulni. És mi történt, tisztelt képviselőtársaim? Az történt, hogy a Magyar Bálint vezette kultusztárca ezt a szemléletet egész egyszerűen kidobta a szemeteskosárba. S látjuk, hogy van egy ilyen következménye. Aztán nézzük a következő okot: 2002-től a Magyar Bálint vezette kultusztárca a felsőoktatás területén számos olyan változtatást léptetett életbe, ami bizony a diplomák igen széles körében a piacképességet jelentősen visszavetette, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy piacképtelenné tette. Itt a parlamentben is többször megkérdeztük tőle, mondja el, hogy amikor bevezetik a három plusz kettes bolognai rendszerű képzést bizonyos területeken, hároméves alapképzés után egy irodalomtanár, illetve irodalmat tanuló ‑ mert az nem is tanár ‑ mihez tud kezdeni; vagy az, aki biológiát vagy kémiát tanul három évig, és lehetne sorolni. És nem tudott rá válaszolni! Elindult ez a folyamat. Ez a korosztály bekerült leghamarabb 2003-tól, de inkább 2004-től az egyetemekre, számoljuk ki, hogy mikor kerülnek ki onnan, és megvan az is, hogy a statisztikai adatok miért mutatják, hogy 2008-2009-től kezdődik el a nagyobb arányú migráció kifelé. Mert kijönnek az egyetemek és a főiskolák falai közül, és azzal a ténnyel találkoznak, hogy azt hiszik, van egy diplomájuk, de közben a piacon ez meg nem ér semmit. Ezt a felelősséget bizony nem lehet megkerülni. Nem véletlen az, hogy a német, angol és egyéb felmérések is azt mutatják, hogy a külföldön munkát vállaló magyarok jelentős többsége a papírforma szerinti képzettségéhez mérten jóval az alatti munkakörülményeket és munkafeltételeket kénytelen elvállalni. Magyarán, hároméves BA-diplomával a zsebében valaki például pizzasütő vagy mosogató lesz Londonban vagy Münchenben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gazdaságot mégiscsak 2010 előtt sikerült olyan helyzetbe hozni az MSZP-SZDSZ-kormányzatnak, hogy jelentősen megnőtt az államadósság, és jelentősen beszűkültek a lehetőségeink, többek között például az IMF-hitelnek köszönhetően is, ami szintén jelentősen beszűkítette azt a mozgásteret, hogy mit lehet a fiatalok számára ajánlatként a magyar politika részéről megtenni. Ha megnézzük, hogy körülbelül hogy és mint viszonyulnak ehhez a kérdéshez a külföldön lévők, akkor mindenkinek a szíves figyelmébe ajánlom, hogy a Duna Worldön sugározták a „Menjek vagy maradjak” című műsort, amit többek között tegnap este is megismételtek 21 óra 35 perckor, amelyben nagyon sok fiatalt szólaltattak meg, akik Londonban élnek. Eltérően viszonyultak a különböző kérdésekhez, de egy szempontból mindenki egyet mondott, nevezetesen: van honvágy, a család nagyon hiányzik, és az egyik fiatalember kifejezetten azt is mondta, hogy ő nem anyagi okokból ment külföldre, ezt hangsúlyozottan elmondta, és úgy fogalmazott, hogy előbb-utóbb hazamegyünk. Ez volt a hozzáállás. Volt egy másik fiatalember, aki nemes egyszerűséggel megmondta, hogy ő 7 ezer fontot össze akar gyűjteni és utána jön haza, és természetesen volt olyan is, aki azt mondta, hogy ő már ott fog maradni. Eltérőek ezek az élethelyzetek. A többségük számára mégiscsak működik a honvágy, és ebből következően én merem állítani, hogy az egyik legnagyobb problémát, vagy ha úgy tetszik bűnt ott követte el a magyar politika, amikor 2002 után az uniós csatlakozásra való rákészülés jegyében elfelejtett vagy tudatosan nem akart azzal a ténnyel szembenézni, hogy a kötődések megerősítése fontosabb, mint az, hogy valamilyen doktriner liberalizmus címszavával a nemzeti érzület kiirtására törekedjünk, mert sajnos ez történt. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a levét valahol most isszuk. Keressük meg a jó megoldásokat! Bizonyos mozgások elindultak, de látszik, hogy ezek még kevesek. Szerintem a jövőben sikerül még jobb és még szélesebb körű megoldásokat találni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) (12.00)
  • DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülnék, ha a Duna TV most is kiemelt érdeklődést mutatna a téma iránt, de találják ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy mégis mi megy a Duna Televízión most, hogy mi erről a jelenségről vitatkozunk, ami véleményem szerint, és talán ebben van némi összhang itt a Házban, Magyarország jövőjét tartósan befolyásolja úgy társadalmilag, mind gazdaságilag. Én megnéztem. 9 órakor kezdődött a mai vitanap. Egy ismeretterjesztő sorozattal kezdte a Duna Televízió, az a címe, hogy Magyar elsők. Folytatta ezt egy másik sorozattal: Család csak egy van. 10 óra 15-kor váltottunk Don Matteóra, most pedig éppen a Rex felügyelő megy.Én azt gondolom, hogy a közszolgálati televízió esetén, amennyiben egy olyan kérdésről van szó, ami Magyarország jövőjét ilyen mértékben befolyásolja, akkor annak lenne a helye, hogy ezt a vitanapot közvetítse és nem Rex felügyelőt és Don Matteót. Azt remélem, hogy a hamarosan kezdődő híradóban pár szóban azért megemlékeznek arról, hogy ma az Országgyűlés egy vitanapot rendezett az elvándorlásról, az okokról, a következményekről és a lehetséges megoldásokról.Most rátérek arra, hogy önöket itt hallgatva milyen benyomásom van a Fidesz hozzáállásáról. Nagyjából azt látom, hogy önök szerint hibás itt minden és mindenki, hibás az elmúlt 25 év, hibás a világválság, hibás a sajtó, mert rosszul értelmez, a statisztikák se megfelelőek, mindenki hibás a jelenséggel kapcsolatban, csak a kormánynak nincs önök szerint felelőssége.Azért álljunk meg egy pillanatra ezzel kapcsolatban! Mert bár most nincs itt a miniszterelnök úr, amit őszintén sajnálok, hogy egy ilyen témánál nem teszi tiszteletét a parlamentben, de azért szerencsére kapott egy azonnali kérdést ezzel kapcsolatban, én kérdeztem miniszterelnök urat arról, hogy mégis hány százezer fiatalnak kell elhagyni az országot, mire a magyar kormány észbe kap és azt mondja, hogy ezekre a fiatalokra itthon van szükség és itthon van a helyük. Orbán Viktor egy nagyon előkelő visszacsapással nagyjából arra hegyezte ki a hangsúlyt, hogy itt Cameronnal pendülnék egy húron, ami egyébként totálisan nem igaz, ezért visszatámadott, és így eltolta magától az egész ügyet. Mit mondott miniszterelnök úr? És ezt figyeljék, mert ez a Fidesz gondolkodása. Elkezdett évente 2 milliárd euróról beszélni. Arról a 2 milliárd euróról beszélt Magyarország miniszterelnöke, amit azok az emberek, akik elmennek külföldre és ott megkeresnek pénzt, hazaküldenek Magyarországra. Tudjuk, miniszterelnök úr egyáltalán nem utálja a gazdagokat, sőt biztatja a szegényeket, hogy utánozzák a gazdagokat. De mégis, mit gondol vajon Magyar­ország miniszterelnöke arról, nem lenne-e jobb, ha ezt az évi 2 milliárd eurót itthon állítanánk elő, ha már csak így pénzről kell beszélni ezen a téren.De, tudja, én nem csak a pénzt látom. Én látom az embert is, látom azt a nagymamát, aki az én vállamon sír azért, mert az unokája nincs otthon, mert nem arra készült öregkorára, hogy utána se a lánya, se az unokája, senki ne legyen körülötte. Hazajön pár hétre. Ezek az emberek ezt várják. Nem erre készültek. Egy unokák nélküli országot akarnak? És ezt nagyon komolyan kérdezem önöktől, mert én tudok beszélni úgy is, hogy igen, Magyar­ország hosszú távú jövőjét, gazdaságát, társadalmát alapvetően befolyásolja az, hogy mi lesz, milyen döntéseket hozunk. Tudok arról beszélni, hogy mi lesz Magyarország versenyképességével. Tudunk mindenről beszélni. De mégis, Magyarország miniszterelnöke egy ilyen helyzetben csak 2 milliárd eurót lát? Erre vagyunk képesek? Mert akkor viszont megértem, hogy önök miért nem írták alá ezt a vitanap-kezdeményezést, mert önöknek igazából nem emberekre van szükségük, hanem 2 milliárd euróra. Szeretném arra is ráirányítani a figyelmet, elhangzott Földi László képviselőtársamtól egy olyan szó, hogy szerinte itt nem valós problémáról van szó, egy csomó ember csak rávágja, hogy el akar menni külföldre. Nézzük akkor a számokat! Jelenleg a 25 évesnél fiatalabb fiatalok közül minden ötödiknek nincs munkája. Kimegyünk az utcára, jön velünk szembe öt, abból látjuk, hogy mi a helyzet. Nem dolgoznak és nem tanulnak százból tizenöten. Tehát ha van száz fiatal, abból tizenötnek se munkájuk nincs, se nem tanulnak. Ha arról beszélek, hogy mi történik itt a 25-29 éves korosztályban, ott már 25 százalék. Tehát minden negyedik kallódik, ezt a kifejezést kell hogy használjam, nincs perspektívája. Önök mit csinálnának egy ilyen helyzetben? Kérdezzék meg magukat!Van egyébként megoldás, ez a szomorú, és nem csak itthon van megoldás, mert egyébként arról is fogok beszélni, hogy mit lehetne tenni, de ott van az ifjúsági garanciaprogram, ezt kifejezetten az Unió arra dolgozta ki, tekintve, hogy egy Unióban is ismert problémáról van szó, egyébként pont az európai zöldek kezdeményezése volt, próbáljunk meg itt a Közösségen belül lépni ennek érdekében. Magyarországon erre kiemelt hangsúlyt kell helyezni. Mit csinál a magyar kormány? Húzza az időt. Én már jó ideje levelezgetek meg beszélgetek Czomba államtitkár úrtól kezdve sok mindenkivel arról, hogy mi a helyzet az ifjúsági garanciaprogrammal. Szerintem most már ott kellene tartani, és bármit fognak önök mondani, én továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy most már ott kellene tartanunk, hogy ez a program működik. Erre meglenne a lehetőség, csak erre nem adtak pénzt. Mondják ezt önök, az a kormány, amely a jövő évi költségvetésben 150 milliárd forintot eltapsolna mindenféle fölösleges dologra. Azt mondják, hogy az ifjúsági garanciaprogram elmegy a pénzen. Egyébként ugyanezt gondolják a családon belüli erőszak áldozatait védő és a helyzetet megelőző isztambuli egyezményről is. Önök ilyen helyzetekben arra hivatkoznak, hogy nincs pénz. Értsék meg, amióta önök ezt a költségvetést letették az asztalra, önöknek nincs erkölcsi alapja, hogy pénzhiányra hivatkozzanak.Ez az ifjúsági garanciaprogram négy hónapon belül a 25 évesnél fiatalabb magyar embereknek valamit garantálna, vagy munkát, vagy képzést, vagy vállalkozni tudnának. Önök mit csinálnak ezzel a programmal? Húzzák az időt. Én értem, hogy önök egyeztetnek jobbra-balra, nem tudom pontosan, hogy mikor lesz ebből valami, de értsék meg, ez az egyik kiút ebből a helyzetből, hogy bevezetik végre az ifjúsági garanciaprogramot.A másik, ami fontos lenne, és ami 25 év válsága, én ebben teljesen egyetértek azzal, aki így gondolja, hogy nem volt ebben az országban egy koncepció arról, hogy mégis a lakáshelyzettel mit csinálunk. Egy olyan országban élünk, ahol körülbelül 400 ezer lakás üresen áll, és még egyik kormánynak sem volt arra se fantáziája, nem tudom, se… ‑ azt nem mondom, hogy lehetősége, lehetősége lett volna, nem volt egyszerűen fantáziája meg tettrekészsége, hogy ezen változtasson. Gyakorlatilag tízből egy lakásban nem lakik senki. Mi azt mondjuk, hogy itt egy radikális váltásra van szükség, egy innovatív állami, önkormányzati beavatkozásra, és olyan embereken kell segíteni, akinek nincs önereje, hogy tudjon vásárolni lakást, olyan, aki a piaci albérletet nem tudja megfizetni, és aki kiszorul az önkormányzati bérlakásprogramból. Azért az önkormányzatoknak nyilván van felelőssége, nagyon szűk egyébként a mozgástere és még szűkebbek a forrásai. De tényleg úgy gondolják önök, hogy teljesen az önkormányzatokra lehet ezt az egész kérdést hagyni? Én nem úgy gondolom.Azt gondolom, hogy konzultálniuk kellene azokkal a mértékadó civil szakmai szervezetekkel, amelyek letettek egy koncepciót, csak meg kellene csinálniuk, és abban a helyzetben, ha ez sikerülne, akkor tízezer család lakhatását lehetne ilyen módon kapásból garantálni. Azt se mondhatják, ha úgymond tanácstalanok, hogy nincs kivel konzultálni. Egyrészt ott vannak a szakértő civilek, másrészt egy csomó EU-s országban ez működik. Tehát más országok nem nézték tétlenül ezt a helyzetet, kidolgozták ezt a programot. Egyébként a Lehet Más a Politika is kidolgozta, a választási programunkban benne is volt. Mi azt gondoljuk, hogy itt egy radikális átalakításra van szükség, és mi leginkább a családosoknak és a fiataloknak biztosítanánk elsőbbséget egy ilyen területen, mert tarthatatlan az a helyzet, hogy édesanyák négy gyerekkel lakásról lakásra mennek, és nem tudnak egy állandó bejelentett lakcímet garantálni a gyermeküknek. Tarthatatlan az, hogy fiatalok százezrei mennek el külföldre azért, mert itthon nincs munkájuk, nem kapnak oktatást, nincs lakásuk, nincsenek kilátásaik. Úgyhogy legyenek kedvesek, gondolják végig azt, amiket itt elmondtam a közszolgálati televízió érdeklődésétől elkezdve odáig, hogy az ifjúsági garanciaprogramot be kellene vezetni és működtetni kellene, és arra is koncentráljanak, hogy a lakáshelyzet ilyen megoldatlanul nem maradhat. Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)
  • NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. Kétperces hozzászólásomat Vona Gábor képviselő úr felszólalása inspirálta, aki szociális menekülteknek nevezte azokat a magyar állampolgárokat, akik külföldön dolgoznak. Én azt gondolom, hogy ez nincs így, ezek nagyon erős szavak. Tisztelet és köszönet illeti azokat az embereket, akik külföldön vállalnak munkát, és azt gondolom, hogy minden külföldön dolgozó magyar állampolgár kikérné magának, hogy őt szociális menekültnek nevezzék.A témakör, amiről tárgyal most az Országgyűlés, azonban egy nagyon fontos dolog, és örülök, hogy erről országgyűlési keretek között tudunk érdemi vitát folytatni. (Dúró Dóra: Miért nem írtad alá?) Azért örülök, mert ebben a kérdéskörben, nevezetesen… (Z. Kárpát Dániel: Miért nem írtad alá?) Itt vagyunk az Országgyűlésben (Novák Előd: Ez a munkahelyed! ‑ Dr. Apáti István: Itt dolgozol!), és erről a témakörről beszélünk, tehát nevezetesen ebben a témakörben, hogy a fiatalok egy része külföldön vállal munkát, nagyon sok a csúsztatás, torzítás és a politikai alapú, nem jóindulatú hangulatkeltés.Az alapvetés, amit, azt gondolom, hogy ki kell mondanunk, az az, hogy ma sok magyar fiatal dolgozik külföldön. Ez azonban önmagában nem probléma, hiszen elmondhatjuk azt is, hogy nagyon sok francia, lengyel, spanyol dolgozik más országban, és azt gondolom, hogy valahol erről is szól az Európai Unió, a szabad munkavállalásról, ez is egy alapvetése kell hogy legyen a mai vitának. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.)(12.10)
  • PÓCS JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt képviselőtársaim, kérem, engedjék meg, hogy hozzászólásomat egy, véleményem szerint „Az elvándorlás okai és folyamata” című vitanaphoz illő idézettel kezdjem. Jókai Mór szerint „csak az tudja, hogy hová jutottunk, aki tudja, hogy honnan indultunk el”.Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mára tudjuk, hogy odajutottunk, hogy az ellenzéki politikusok a parlamenti patkó szegletétől függetlenül és függetlenül attól, hogy az elmúlt évtizedekben ki kinek a szekerét tolta, Horn Gyuláét, Medgyessy Péterét, Kovács Lászlóét, Kunczéét, Gyurcsányét, Kókáét, Bajnaiét, Demszky Gáborét, azoknak ma mind egy a céljuk és egy az elvük: minél rosszabb Magyar­országnak, minél rosszabb ennek a kormánynak, annál jobb az ellenzéki politikusoknak. (Moraj az ellenzéki padsorokból.)Tisztelt Képviselőtársaim! Teszi ezt egyébként a legalattomosabb és a legveszélyesebb módon Schiffer András képviselőtársunk, akit sajnálok, hogy most nincs benn a parlamentben. Ha akár ebben az ügyben, akár más kérdésben Schiffer András képviselőtársunkat hallgatjuk, akkor kicsit úgy érzi az ember, mint amikor egy drogprevenciót tartott az egyik szekta, és eljuttatták hozzám azokat az anyagokat, hogy hogyan is tiltakozott ez a szekta a drogpreven­ció ellen; elmondta, hogy ez egy rossz dolog és kiosztott olyan füzetet, amelyben minden egyes drognak a jellemző tulajdonságai és a pozitív hatásai fel voltak tüntetve. Schiffer András fantasztikus előadást tudott tartani a fiataloknak, a gyermekeknek, hogy milyen nagy számban vannak külföldön, milyen jó ott élni külföldön és talán csodálkozunk rajta, ha vannak, akik ezt el is hiszik és sokan elmennek.Kedves képviselőtársaink, de nézzük, honnan indultunk el! Az EU-csatlakozáskor Kovács László azzal kampányolt, hogy hurrá, mehetnek a fiatalok Ausztriába cukrászdát nyitni és még mákos gubát is lehet enni. Most ők minősítik a külföldön munkát vállalókat. Bajnai offshore céget nyitott Cipruson, Simon Gábor Afrikában számlán százmilliókat tartott (Dr. Szél Bernadett: Nektek is van, ne aggódj!), és most önök kérik számon (Z. Kárpát Dániel: Öt éve kormányoztok! Arról beszélj!), ha valakinek csábító a külföldi munka, a külföldi életforma. Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány, az önök miniszterelnöke pályafutása csúcsán megüzente, hogy el lehet menni ebből az országból. Nemcsak a fiatalok mentek el, nemcsak a munkavállalók mentek el, elmentek a munkahelyteremtő cégek is, a vállalkozások, a gazdasági egységek mentek, és akkor ők Szlovákiában és Romániában nyitottak. Ma ezek a képviselők kérik tőlünk számon, hogy az általuk elkergetett munkavállalók, akik akkor regisztrálták magukat, azok most miért nincsenek itt, és miért az elvándorolt munkavállalók számát gyarapítják?!Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már a történelem, a választások igazolták, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormány ennek az országnak több kárt okozott, mint az 50 éves kommunizmus. Sajnálom, hogy Bangóné Borbély Ildikó is kiment a teremből. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Néhány képviselő elmondja a gyűlöletkeltő vezérszónoki beszédét, azután itt hagy csapot-papot. Értem (Felzúdulás az ellenzéki padsorokból. ‑ Z. Kárpát Dániel: A kivándorlásról van szó!), csak megértem, amikor Bangóné Borbély Ildikó (Demeter Márta: Ne személyeskedj! ‑ Apáti István közbeszól. ‑ Z. Kárpát Dániel: Fejezd már be! ‑ L. Simon László: Hallgassátok már végig!), amikor Bangóné Borbély Ildikó fel van háborodva a mostani kormány ellen. Persze, amikor ezek az intézkedések születtek (Z. Kárpát Dániel: Mit fogtok csinálni? Arról beszélj!), amikor ezek az intézkedések születtek (Dr. Szél Bernadett: Ti mit csináltok?), akkor ő egy LEADER-irodát vezetett. Megértem, hogy akkor ő jobban élt. És tisztelt képviselőtársaim, az önök párttársától, aki a vezérszónoki előadást mondta, Bangóné Borbély Ildikótól tessenek már megkérdezni, hogy ha annyira zavarja, vagy ő úgy gondolja, hogy az elvándorlás oka a munkahelyek hiánya, akkor az ő férje mikor lett munkanélküli. (Demeter Márta: Mi van?) A Gyurcsány-kormány idején, amikor a kabai cukorgyár bezárt. (Nagy zaj az ellenzéki padsorokból. ‑ Apáti István: Ez a színvonal!) És meg kellene kérdezni a képviselő asszony férjét (Dr. Hiller István: Meg a nagymamáját, dédnagymamáját!), hogy ők, akik akkor mentek el, amikor a cukorgyár bezárt, azok közül hányan kötöttek ki külföldön. (Folyamatos zaj. ‑ Apáti István: Most kell abbahagynod! A csúcson! – Közbekiáltások, köztük: Ülj le!)Tisztelt Képviselőtársaim! A Gyurcsány- és a Bajnai-kormány, igen, több kárt okozott, mint az 50 éves kommunizmus. Az államadósság az ő idejükben megduplázódott. A gazdaság összeomlott. Az IMF súlyos terheket rótt a családokra. Elvették a 13. havi fizetést, elvették a 13. havi nyugdíjat. (Dr. Varga László: Elvettétek a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat! Miről beszélsz?) Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy megindult akkor az elvándorlás. Bevezették a receptfelírási díjat, a kórházi napidíjat, és igen, önök voltak azok, akik megüzenték, hogy el lehet menni ebből az országból. Tudják, képviselőtársaim, olyan ez, mint amikor a szomszéd kivágja a szomszéd fáját, és számon kéri, hogy se termés, se fa, se árnyék. Önök kivágták a fát, mi pedig nagyon sok fát ültettünk, ami a megoldás része. Igen, annak a megoldásnak a része, hogy a fiatalok elvándorlását meg tudjuk állítani. Ebben az értelemben nagyon sok fát ültettünk, ami nekünk, a gyermekeinknek és az unokáinknak is termést és biztos árnyékot fog adni. Önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, a külföldön munkát vállalókat és ennek a kormánynak a munkahelyteremtő programját szeretnék minősíteni, és ezt szeretnék lejáratni. Önök, ellenzéki képviselőtársaim, három választási vereség után a mai napon is meg akarják üzenni a magyar embereknek, hogy rossz Magyarországon élni. De akkor a mai napirend kapcsán mondjuk ki a szavakat, mert a gondolatokra nem fog emlékezni senki: a megoldásért, ha valaki tett, akkor ez a kormány tett. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Az pedig különösen felháborító… (Bangóné Borbély Ildikó belép az ülésterembe.) Üdvözlöm újra a sorunkban Bangóné Borbely Ildikó képviselő asszonyt. (Bangóné Borbély Ildikó: Borbély!) Schiffer András még mindig nem tért vissza. (Dr. Szél Bernadett: Mert most veszi át…) És az különösen felháborító, tisztelt képviselőtársaim, amikor női képviselők, bekiabáló Szél Bernadett női képviselő (Dr. Szél Bernadett: Be is fog!) és anya képviselők arra buzdítanak (Dr. Szél Bernadett: Anya képviselők?) és azt reklámozzák a gyermekeink számára, hogy mennyivel jobb külföldön élni. (Dr. Szél Bernadett: Anya képviselő!) Mi ezzel szemben megoldást tettünk az asztalra, tisztelt képviselőtársaim.Az előző kormány csökkentette a minimálbért és az elvándorlással szemben, igen, a megoldás része volt, hogy ez a kormány emelte több alkalommal a minimálbért. Az előző kormány felszámolta a családtámogatási adórendszert. A megoldás része, hogy ez a kormány pedig bevezette a családi adókedvezményt, és ezzel mintegy 234 milliárd forint támogatást biztosított több mint egymillió családnak. Az elvándorlást segítette az előző kormány szocialista programja, amikor elvették az egyévi gyest. Az elvándorlás megállítását szolgálta, amikor ez a kormány visszaadta és bevezette a gyed extrát. Ez a kormány épített 3200 új bölcsődét. (Dúró Dóra: Most szigorítottátok, nem lehet 60 nap után…) Ingyenessé tettük a tankönyvet. Az, hogy ingyenessé tettük a tankönyvet, valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az emberek, a családok, a fiatal családok úgy érezzék, hogy jó ebben az országban élni. Addig, amíg a szocialisták a pedagógusoktól is elvették az egyhavi bért, addig ez a kormány 2017-ig 60 százalékkal emeli a pedagógusok fizetését. Az előző kormány azt mondta, hogy nem lesz gázáremelés és tizenötször lett. Ez a kormány pedig a rezsicsökkentés által 250 milliárd forintot adott vissza a magyar családoknak. Valószínűleg ez a program is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar családok úgy érezzék, hogy az előző kormányhoz képest jobb ebben az országban élni (Dr. Hiller István: Sokkal jobb!), és nem kell ebből az országból elmenni.És, igen tisztelt képviselőtársaim, amíg az előző kormány azt üzente a munkáltatóknak és a munkavállalóknak, hogy el lehet menni, és bezáratta a munkahelyeket, kedves Ildikó, az ön férjének a munkahelyét is, a kabai cukorgyárat, ahol az ön férje is munkanélküli lett, és megduplázták a munkanélküliséget, addig ez a kormány 300 milliárd forintot tett a munkahelyvédelmi akcióprogramba. 2013-ig közel 800 ezer dolgozó után kapták meg az adókedvezményt a munkavállalók. Gyurcsány mondta annak idején, hogy a gazdasági válság szelét sem érezzük. Az MSZP kormánya a túlzottdeficit-eljárás folyamán mégis a szégyenpadra ültette Magyarországot, és a soha nem látott 3 százalékos hiánycél közelében sem tudta tartani Magyarországot. Az IMF kénye-kedvének kiszolgáltatta az országot. Az Orbán-kormány 19-ről 10 százalékra csökkentette a társasági adót. A magyar cégeknél több tízmilliárd forintot ott hagyott, ezzel is versenyképessé téve a magyar cégeket, a magyar munkaadók számára generálva a gazdasági növekedést, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy minél több cég legyen Magyarországon. (12.20)Tisztelt Képviselőtársaim! Akik a vészharangot kongatják, azok elfelejtik, hogy a munkanélküliség 2010 előtt 12 százalék volt. Most, tisztelt képviselőtársaim, 7 százalék. Annyi, mint a tőlünk sokkal fejlettebb Belgiumban vagy Svédországban. 2010 előtt 3,8 millió ember dolgozott, tisztelt képviselőtársaim, most 4,2 millió ember dolgozik. Ez is a megoldás része, hogy minél kevesebb legyen az elvándorlás.Több mint 400 ezerrel többen dolgoznak, tisztelt képviselőtársaim, mint 2010-ben. Csökkentettük a családok terheit. Segíti a kormány az otthonteremtést. Tíz év után nő a foglalkoztatás, nőnek a bérek, könnyebb a családalapítás, a gyermeknevelés. A kormány a rendszerváltás óta először meg tudta állítani, sőt megfordította az orvosok és az ápolók külföldre vándorlását. Igen, tisztelt képviselőtársaim, ezek is tények, hogy tett a kormány és tesz folyamatosan az elvándorlás megállításáért.Az előző kormány a családokra szabadította a devizahitellel a külföldi tulajdonban lévő bankokat. A szocialista kormányok a bankok hasznát garantálták, sőt gerjesztették azt. Ez a kormány a devizahitelesek megsegítése érdekében, olykor még a világ haragját is magára vállalva, 1000 milliárd forintot adott vissza a magyar családoknak. (Z. Kárpát Dániel: Nem igaz!)Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor ebben a Házban az ellenzék úgy próbál önös politikai érdekeket kovácsolni, hogy a tényeket elferdíti, akkor több, mint hibát követ el. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma az ország legnagyobb foglalkoztatóinak nem az a problémája, hogy a kormány gazdasági, munkahelyteremtő programja lehetne-e még jobb, hanem az a legnagyobb probléma, hogy nincs elég munkavállaló.Tisztelt Képviselőtársaim! A Jászságban, Jászberényben, ahol az ország egyes legnagyobb cégei vannak, az a meghatározó probléma, hogy 100-130 kilométerről buszokkal szállítják a dolgozókat. Szűkebb hazámban, a Jászságban egy hegesztő 300 ezer forintot keres manapság, és szolgálati lakást kap mellé. Kérem, engedjék meg, hogy elmeséljem önöknek: a múlt héten a Jászságban, Jászberényben egy menedzserklub-rendezvényen vettem részt, ahol a legnagyobb jászsági vállalkozók voltak ott. Egy kötetlen beszélgetés folyamán számos témát vetettünk föl és beszéltünk meg. Ebben a többórás beszélgetésben a beszélgetés 80 százaléka arról szólt, hogy a vállalkozóknak, a foglalkoztatóknak nem lesz elég munkavállalójuk a jövőben a további működéshez, a további fejlesztéshez.Azt kérném a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy ha az önök környezetében olyan problémával találkoznak, hogy a fiataloknak nincs megélhetése, nem tudnak hova menni dogozni, akkor ne külföldre küldjék őket. Küldjék őket a Jászságba, ott a vállalkozók tárt karokkal várják őket! (Apáti István: Mindenkit a Jászságba!)Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a tények. Ha van kormány, amely mindent megtett és mindent megtesz azért, hogy ebben az országban legyen megélhetés és minél kisebb legyen az elvándorlás, akkor ez a kormány ezért mindent megtett. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán azon is el lehetne gondolkodni, hogy mennyivel jobb lenne, ha az önök önös politikai érdekeivel szemben a pártok, az országgyűlési képviselők nem azt reklámoznák, hogy mennyien vannak külföldön, ezzel sugallva azt, hogy biztosan mennyivel jobb ott az élet (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Mennyivel rosszabb?), hanem a tényekről beszélnének. Mennyivel jobb lenne, ha felülemelkednének az önös érdekeken, és engednék, hogy az ország érdeke, az egyén érdeke mindenektől fontosabb legyen; ha hirdetnék a magyar fiataloknak, hogy jobb és biztonságosabb itthon az élet, mint régen volt; hogy jobb ott élni, ahol a szüleik éltek (Dr. Szél Bernadett közbeszól.); ha arra hívnák fel a gyermekek figyelmét, hogy lehet, hogy jól hangzik, ha itthon meghallják, hogy mennyi Angliában vagy bárhol egy kereset, de tudják-e, hogy öten-hatan vannak összezárva egy-egy ideiglenes épületben vagy egy munkásszállón, és tudják-e, hogy a vasárnapi ebéd helyett jó, ha a McDonald’s maradékát tudják elfogyasztani (Derültség az MSZP és a Jobbik padsoraiban. ‑ Z. Kárpát Dániel közbeszól.); és tudják-e, hogy ha kiszámolják, hogy ott mennyit kerestek ‑ év végén vagy hó végén ‑, akkor sokkal kevesebb marad a zsebükben, mint ha Magyarországon maradtak volna? (Felzúdulás a Jobbik padsoraiban.)Tisztelt Elnök Úr! A képviselőtársaim a bekiabálásaikkal is csak azt gerjesztik, hogy megüzenjék a fiataloknak, hogy mennyivel jobb külföldön élni, mennyivel többet lehet keresni, és ha már ilyen sokan kimentek, akkor menjenek ki többen is ‑ mert e megjegyzéseikkel és a bekiabálásaikkal csak ezt gerjesztik. (Apáti István: Parlamenti műfaj!)Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy a közelmúltból két levél tartalmát ismertessem a képviselőtársaimmal. A nyáron egyetemisták egy csapata jól hangzó fizetés reményében a nyarat Angliában töltötte. Az ígéretekkel szemben a szállásköltséget nekik kellett kifizetni, az ígéretekkel szemben messze rangon aluli munkát kaptak, a hátukra akasztott táblákon cégeket és rendezvényeket reklámoztak, nem volt pénzük váltóruhára, betegen, lefogyva, üres zsebbel jöttek haza, és őket idézve csak azért nem mondhatták még azt sem el, hogy ez egy jó buli volt, mert olyan megalázó munkát kaptak, amit már az ottaniak nem vállaltak volna el, és ahogy ők fogalmazták, itthon ők sem csinálták volna meg. (Korózs Lajos: Beszélj csak, János! Beszélj még!)Pár nappal ezelőtt egy másik levelet kaptam, aminek a tanulsága miatt szeretném a tisztelt képviselőtársaimmal és a nyilvánossággal ismertetni a levél tartalmát. Kérem, engedjék meg, hogy a személyes adatok tiszteletben tartása mellett fölolvassam ezt a levelet: „2013-ban kerültem ki dolgozni Ausztriába mint házvezetőnő. 1000 eurót ígértek és teljes ellátást. Ebből csak 700 eurót kaptam kézhez és semmilyen ellátást, a szállást is nekem kellett fizetni. 2013 augusztusában tudtam meg, hogy terhes lettem. A gyermekem édesapja egyben a munkáltatóm is. El akartam menni a kórházba, de közölték velem, hogy a párom feketén dolgoztatott náluk, és ha fel merem jelenteni, kitiltanak az országból, és dupla annyi büntetést fogok kapni, mint ők. Majd ápolónak bejelentettek 4 órás munkaidőben. Elfogadtam az ajánlatot, de nem beszéltem a nyelvet. Nehéz helyzetben vagyok. Nekem öt emberre kellett főznöm, mosnom, takarítanom, kapálnom, húsz szarvasmarhát kellett etetni, dolgozni, bár nem ezt ígérték.2014 májusában itt megszületett a gyermekem. Mivel itt voltam bejelentve, itt kellett megszülnöm. A szülést követően a párom agresszív módon kezdett el velem bánni: rugdosott, pofozott rendszeresen. Augusztus közepén kihívtam a rendőrséget, segítséget kértem. Mondtam nekik, hogy rendszeresen bántalmaznak. Felvették az adatokat, de nem történt semmi; bár nem is értették, hogy mit mondtam, hogy hiszen nem tudok tökéletesen beszélni.Augusztusban anyakönyveztettem a gyermekemet, és csak most jöttek meg a papírjaim. Most, októberben megvert a párom, a cuccaimat kipakolta a kocsiba, a lakásba bezárva tartotta előttem a gyermekemet. A szemem láttára csinált egy önsérülést a kezén, majd rám hívta a rendőrséget, hogy őt megvertem. Kitiltottak a házból, majd bírósági végzéssel az utcára kerültem, a kocsiban aludtam, nem adtak helyet az otthonomban, mindenhonnan kiutasítottak, azt mondták, hogy menjek Magyarországra. Én csak jobban szerettem volna élni, és tönkrement az életem.”Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a példák is alátámasszák, hogy az élet külföldön (Apáti István: Alátámasztják! ‑ Zaj a Jobbik soraiban.) nem olyan rózsaszín, amilyennek a képviselőtársaim azt felvezetik.Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára talán valahol vannak más, jó példák is, de higgyék el, hogy ilyen példák is vannak ‑ nem kevesek ‑ a külföldi munkavállalás kapcsán. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a példák és azok a gazdasági számok, amiket ismertettem önökkel, amit a kormány megtett annak érdekében, hogy jobb legyen Magyarországon élni, hogy minél kisebb legyen az elvándorlás, ezek tények annak érdekében, hogy üzenjünk. Üzenjünk azoknak a fiataloknak, akik kimentek az országból, hogy bár volt kormány és volt miniszterelnök, aki azt üzente, hogy el lehet menni, mi azt üzenjük, hogy gyertek haza, ne menjetek el, mert a nagyvilágon e kívül nincsen számotokra hely. Elnök úr, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Apáti István: Köszönjük mi is!)
  • DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ami nem hat jól az Országgyűlés működésére, az az, amit Pócs képviselő úr művel. Azt mondta, hogy üzen a fiataloknak. Gratulálok ehhez az üzenethez, amit itt a felszólalása elején tett, ezt biztos, hogy mindenki értette egyébként.Az biztos, hogy maga nem járt etikaórára. Most azonnal kövesse meg Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársamat, és azonnal kérjen tőle bocsánatot a személyeskedésért! Megvárom. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Így van! Így van! ‑ Taps az MSZP és az LMP soraiban.) Az MSZP-frakciónak 26,5 perce van. Mivel gondolom, most elnök úr nem tud szót adni Pócs képviselő úrnak technikai okokból, egy hangos bocsánatkérést legyen kedves. Én megvárom. Utána tudjuk folytatni a vitát. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban, köztük: Így neveltek, ez van! ‑ Halljuk! Halljuk! ‑ Pócs János közbeszól.) Tessék? (Pócs János: Akkor még tessék várni egy órát! ‑ Apáti István: Igazi úriember vagy! ‑ Derültség a Jobbik soraiban.) Azt gondolom, hogy ez mindent elárul, képviselő úr. ELNÖK: Kérem, térjen a tárgyra, képviselő asszony. Folytassuk tovább a munkát! DEMETER MÁRTA (MSZP): Ez mindent elárul.Tehát ilyen üzenetek után is, azt gondolom, hogy egyébként szégyen, ami itt történt az elmúlt percekben a Ház falai között. Azt gondolom, hogy egyébként a Fidesz-frakció nagy része remélhetőleg nem így közelíti meg a dolgokat, és azért ilyen durva tapasztalatok szerencsére ritkán fordulnak elő. Viszont az a baj, hogy ez a fajta hozzáállás vagy ennek egy finomabb verziója, pont ezek azok a felsőbbrendűségi cselekedetek, lenéző magatartás, amik egyébként nagyban hozzájárulnak sok minden más intézkedés mellett ahhoz, hogy a fiatalok tömegesen hagyják el Magyarországot. Gyakorlatilag mára nincsen olyan család az országban, ahol ne lenne legalább egy vagy két ember, aki külföldön folytatja az életét, és arra kényszerülnek, hogy ott vállaljanak munkát egyrészt a saját boldogulásukért, másrészt a családjuk csak úgy tud Magyarországon fennmaradni, csak úgy tud élelmiszert vásárolni, gyógyszereket vásárolni, tanulni, dolgozni, ha hazaküldik a pénzt azok, akik külföldön dolgoznak a családtagok közül. Ez egyébként felháborító, és ezt tartják egy kalandvágynak a fideszes képviselők. Nem tudom egyébként, hogy hová tették a szemüket, és hová tették a lelküket és egyébként az emberséges hozzáállást. Merthogy a fiatalok nem rabszolgaközmunkára vágynak, hanem tisztességes munkahelyekre, azokra a munkahelyekre, amelyeket ígértek, ha jól emlékszem még, egymillió volt, amit említettek. Egyébként a közmunkások 15 százaléka jelenleg 25 év alatti fiatal. Kérdezem, hogy egyébként ez-e a perspektíva önök szerint, vagy pedig az, hogy van egy álláskeresési járadék, ami mindössze három hónapra szól, és nagyon helyes a neve, hogy álláskeresési járadék, hiszen ennyi idő alatt biztos, hogy nem talál senki munkát. Jelenleg 15 hónap, hogy valaki érdemi munkát találhasson Magyarországon. Tehát megoldásokban kellene gondolkodni. És igazából én kérdeznék, de csak költői kérdés, mert nagyjából tudjuk rá a választ, tudjuk, hogy a vetítés megy, a sikertörténet, csak nem tudom, kinek akarnak még hazudni. Azért sem várok választ a kérdésemre, mert a magyar kormány teljesen hiteltelen, mára kormányzati válságban van, abban a válságban, amit saját maga okozott, csak az a baj, hogy nemcsak kormányzati válságot idézett elő, hanem társadalmi válságot is. Megoldás lehet az ifjúsági garanciaprogram. Hol van? ‑ költői kérdés. Lenne rá EU-s támogatás, segíthetne a fiatalokon. Nem foglalkozik vele a kormány, mindenféle előkészítő munkával próbálja elodázni. És a valódi munkahelyek... Talán most már egy érdemi gazdaságpolitikában, külpolitikában kellene gondolkodni, és nem mindig az intézményesített korrupcióval foglalkozni, és azzal, hogy éppen melyik cégre, melyik személyre hogyan szabjanak törvényeket azért, hogy ezt a hihetetlenül súlyos, csak hatalomról szóló, végtelenül rossz politikát fenntartsák. Ezen gondolkodjanak el! (Taps az MSZP soraiban.)
  • BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sok vélemény és nagyon sok szám elhangzott már képviselőtársaimtól a mai nap folyamán. Amikor a vitanap témáján gondolkoztam, felidéződtek bennem azok a történetek, amelyekkel a gyermekeinket tanítjuk, és ezek a történetek nem mások, mint a népmesék, azok a történetek, amelyek az életbölcsességre tanítják a fiatalokat. Ezek a népmesék abban megegyeznek ‑ szinte mindegyik ‑, hogy a főhős ezekben elhagyja az otthonát, elmegy egy idegen vidékre, ahol próbákat áll ki, és általában a család szokta is őket támogatni abban, hogy menjenek el, tanuljanak, gyűjtsenek tapasztalatot, ismerjék meg a világot, és végezzék el azokat a feladatokat, azt a küldetést, amire rendeltettek. Ez azt mutatja, a népmesék ezzel arra tanítanak, hogy igenis az új megismerése és a próbák kiállása a jellemfejlődés egyik nagyon fontos eleme. Azt mondják, hogy az ember akkor tud fejlődni és egy minőségibb életet élni, ha az új megismerése által megismeri saját magát, a környezetét, az embereket, és hogy különböző élethelyzetekben helyesen tud dönteni.A másik gondolat ebből fakad, merthogy az ember személyes életében és az emberiség egészének történetében is az egyik leginkább előmozdító erő a kíváncsiság, az a hajtóerő, ami arra ösztökél bennünket, hogy megismerjük a körülöttünk lévő világot. Tudom, hogy a kíváncsiságnak vannak árnyoldalai is, de nagyon sok áldás származik ebből, hiszen ha a tudományos életet nézzük, az egészségügy, az orvostudomány, a gyógyítás fejlődését, akkor egyszerűen nem értük volna el enélkül azokat az eredményeket, amikből a jóllét és az emberi élet fakad. Tehát az idegen világ megismerése, az útra kelés, a megszokottból való kiszakadás a fejlődés egyik szükséges feltétele. Ha ezt tekintjük, akkor mi, magyarok, nem vagyunk elég mobilak, mert igaz, hogy nem könnyű ezt mérni ‑ és képviselőtársaim is nagyon sok számra és adatra hivatkoztak ‑, de ha az Európai Bizottság által az elmúlt tíz évre vonatkozó elvándorlási arányszámokat nézzük, akkor a kelet-közép-európai országok közül Magyarország áll az utolsó helyen. Igaz, hogy sokakban felmerül az a gondolat, hogy esetleg elmennének, de jóval kevesebben tervezik konkrétan az elvándorlást, erre Pósán képviselőtársam is utalt. Miközben például Romániából a munkaerő-állomány több mint 9 százaléka távozott külföldre, addig Magyarország esetében 2,4 százalékos volt ugyanez az arány. Ez azt is jelzi, hogy a magyar munkaerő ‑ ahogy már korábban is mondtam ‑ az Unióhoz velünk együtt csatlakozott országok között a legkevésbé mobil.Még néhány adat képviselőtársaimnak, 2012-es Eurostat-adatokat idézek az elvándorlók száma tekintetében. Észtországban ez 6321 fő, Írországban 89 436 fő, Lettországban 25 163 fő, Litvániában 41 100 fő, Magyarországon 22 880 fő, Lengyelországban 275 603 fő, Portugáliában pedig 51 958 fő. Ha az országok népességét és az országok méretét tekintjük, akkor is láthatjuk, hogy ezek a számok elég alacsonyak. Valóban, ahogy Pósán képviselőtársam is említette, a felmérések alapján a 2009 után kiköltözők hazatérési szándékait tekintve csupán 10 százalék mondja azt, hogy nem tervezi a hazatérést, mindenki más azt tervezi, hogy hazatér.Képviselőtársaim említették a fiatalokat, és teljesen egyetértek önökkel ebben, hiszen ők a jövő, és az adatok valóban azt mutatják, hogy a 2009 után kiköltöző magyarok 40 százaléka 20-29 év közötti, 37 százaléka pedig 30-39 év közötti volt, ezért is fontos valóban, hogy olyan környezetet teremtsünk, ami azt biztosítja, hogy a fiatalok visszatérjenek a tapasztalatszerzés után.Néhány programot említenék képviselőtársaimnak, amivel ezt a kormány igyekszik segíteni. A fiatalok elhelyezkedésének elősegítése érdekében a középtávú cél minden 25 év alatti álláskereső részére segítség nyújtása uniós források bevonásával. Az ifjúsági garanciaprogram keretében 2018-ig valamennyi 25 év alatti fiatal a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapos időszakon belül színvonalas állásajánlatot kell hogy kapjon, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben kell hogy részesüljön. (12.40)A program 2014 decemberében indul, ez az első szakasz. A tartósan állást kereső fiatalok elhelyezkedésére koncentrál, amelyre 40 milliárd forint összegű forrás áll rendelkezésre.A másik program a fiatalok perspektíváinak bővítése között a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása, többek között a vállalkozással kapcsolatos ismeretek, vállalkozói kompetenciákat fejlesztő képzések, a vállalkozások indításához szükséges pénzügyi támogatás, továbbá mentorálás, tanácsadás, inkubátorszolgáltatások nyújtása. A program 2014 decemberében indul szintén, a megvalósításra rendelkezésre álló forrás 4 milliárd forint.A harmadik program a hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának javítását célzó, jelenleg is futó uniós program, amelynek célja a hátrányos helyzetű álláskeresők munkaerőpiacra való belépésének segítése, foglalkoztathatóságának javítása komplex, személyre szabott, a helyi munkaerő-piaci lehetőségekhez és igényekhez igazodó szolgáltatásokkal és támogatásokkal. 2011 és 2015 között az e célra rendelkezésre álló 113 milliárd forint legalább 117 ezer hátrányos helyzetű programba vonását teszi lehetővé. 2014 októberéig mintegy 44,2 ezer, tehát közelítőleg 44 ezer fiatal pályakezdő került bevonásra.A negyedik program, amit említenék, a középfokú szakképzettséggel rendelkező fiatalok kilenc hónapon keresztül gyakornokként történő foglalkoztatásához támogatást nyújtó uniós pályázat. Ennek a gyakornoki programnak a célja azon mikro-, kis- és középvállalkozások projektjeinek támogatása, amelyek vállalják, hogy 25 év alatti fiatal, középfokú szakképesítéssel rendelkező pályakezdőt alkalmaznak. A gyakornoki program lényege új státus betöltését eredményező foglalkoztatás támogatása, kilenc hónapon keresztül járó teljes vagy részleges bér- és járuléktámogatással. A program forrása 8,5 milliárd forint.Abban bízom, hogy képviselőtársaim látják azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a kormány tenni akar a fiatalok itthon tartása, hazatérése érdekében, és abban bízom, hogy ez ügyben közösen fogunk tudni tenni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az esztendő egyik legfontosabb vitáján vagyunk jelen, amikor én csak egy kérést foganatosítanék kormánypárti képviselőtársaim felé: keveredjenek már ki a kómából valahogy. Az, amit itt Magyarország kapcsán előadtak az utóbbi órák során, valami egészen elképesztő. Elhangzott az, hogy az ellenzék hangulatot kelt, amikor a kivándorlás felfutó mivoltáról beszél, hogy kíváncsiságból mennek el innen emberek, hogy kalandvágyból, ez korábban is idézett volt, és elhangzott az is, hogy Magyar Bálint a felelős például azért, hogy különböző oktatási problémákból kifolyólag 2008-ra felpörgette a kivándorlást.Tehát mindenki hibáztat itt mindent, egy dologról nem hallottunk, hogy ötödik éve egy kormányzat regnál Magyarországon, amelynek az eszközrendszeréből szinte tökéletesen hiányzik bármiféle megoldási javaslat ez ügyben. Nem azt akarom mondani, hogy nincsen szándék. Elképzelhető, hogy van, de a kulcsterületeken egész egyszerűen a számok nem önöket igazolják. És mi a reakció az ezzel kapcsolatos ellenzéki felvetésekre? Az, hogy például Pócs János képviselő úr elkezd egy ellenzéki képviselő asszony családjával, családtagjaival foglalkozni. Egészen szánalmas, megalázó, arcátlan, férfiatlan viselkedés ez! (Taps a Jobbik, az MSZP és az LMP soraiban.) El kell hogy mondjuk: önök teljes mértékben kényszeresek. Miért magyarázkodnak minden felszólalásukban? Hát hibáztatta itt önöket bárki is? Azzal kezdtük, hogy a mostani kormányzatot kritizáljuk kizárólagosan a helyzet kialakulásáért? Szó sincs ilyesmiről. De érzik önök, hogy felelősségük van ezen a területen, ezért minden egyes felszólalásban magyarázkodnak, létező vagy nem létező statisztikai adatokat hoznak fel, és próbálják igazolni azt, hogy ötödik éve teszik, nem azt mondom, hogy a semmit, mert ez sem lenne igaz, de a számok tekintetében látszik, hogy nagyon rossz irányba indultak el.Látszik, hogy a népesedési katasztrófa ‑ ami megalapozza az egész problémakört ‑ 2,1 vagy 2,2 gyermeket követelne családonként, hogy ugyan­annyian maradjunk, ahányan vagyunk. 1,3 körényékén áll Magyarország, és bár látszólag van néminemű visszaesés a visszaesésben, de akkor sem mondhatjuk azt, hogy megfordult volna az a katasztrofális trend, amit látunk. El kell hogy mondjuk, hogy egy olyan helyzetben állunk, ahol a kormányzat is tudja, a költségvetést megalapozó háttértanulmányok is tudják, a Magyar Nemzeti Bank tanulmányai is tudják, hogy 2050 felé európai szinten a társadalombiztosítás rendszere ‑ legkésőbb akkor ‑ nagyon komoly össze­omlással kell hogy szembe­nézzen. A fogyás miatt zsugorodó költségvetési bevételek ugyanis lehetetlenné teszik majd például az időskori ellátások kitermelését. Ha ezt megfejeli egy elképesztő mértékű kivándorlás, amit Magyar­ország regionális szinten is egyre súlyosabban él át, akkor nyilvánvaló, hogy ez a dátum akár 5-10-15 éves közelségbe kerülhet. Én értem, hogy nem önök lesznek akkor kormányon. Értem, hogy ennek a felelősségével még nem akarnak foglalkozni, hiszen majd megoldja az akkori kormányzó párt vagy pártok, de azt látni kell, hogy aki ennek felelősségét elhárítja magáról, és ilyen egészen elképesztő indoklásokkal, mások család­tagjaival, kalandvággyal, kíváncsisággal, őrületekkel próbálja magyarázni azt az elképesztő gazdasági trendet, ami előttünk kibontakozik, egy gazdasági fogyatkozó trendet, az minősített árulást követ el.Látni kell azt is, hogy az egyik legdurvább ellenzéki kiszólás, pontosabban kormánypárti kiszólás, ha jól emlékszem, Nyitrai Zsolt képviselő úr részéről az volt, hogy így működik az Európai Unió, kérem szépen. A világ legtermészetesebb dolga, hogy 300, 500 vagy 600 ezer ember ‑ most ne menjünk bele a számháborúba ‑ eltávozik Magyarországról, a többségük nem tervezi a visszatérést. Látható ugyanakkor, hogy mivel Nyugat-Európát is sújtják a népesedési problémák, évente átlagosan kétmilliónyi munkaerő-szükséglete keletkezik Európa nyugati felének oly módon, hogy ha azt nem elégíti ki, akkor bizony szinte azonnali gazdasági recesszióval számolhatna.Milyen megoldást választottak? Az látszik, hogy a korábbi afrikai és egyéb ázsiai térségekből történő bevándoroltatás olyan társadalmi feszültségeket kelt, hogy fenntarthatatlan. Azt a megoldást választották, hogy Kelet-Közép-Európa tekintetében nemcsak egy agyelszívást foganatosítanak, hiszen nemcsak a legeslegjobban képzettek mennek el, hanem egy olyan munkaerő-szivattyút, ami által ezt a kétmilliós szükségletet igenis, évről évre lehet pótolni Kelet-Közép-Európából, egy olyan régióból, ahol még mindig vannak 93 millióan itt, a környező országokban. Egységes fellépéssel még mindig meg lehetne akadá­lyozni ennek a régiónak a kiszivattyúzását, kiürítését. De önök erről nem beszélnek. Önök arról beszélnek, hogy kalandvágyból és kíváncsiságból mennek el az emberek. Egészen elképesztő megkerülése ez a problémának.Azt mondják, hogy csak becslések vannak, önök ezek alapján nem tudnak dolgozni ‑ mondják ezt azután, hogy KSH-adatokat is idéznek. A becslések tekintetében annyit hadd mondjak el, hogy kér­dezzék meg az ápolókat, orvosokat vagy akár most már az informatikusokat, a henteseket vagy a kőművesek szakszervezetét, egész pontos ágazati számokat tudnak önöknek negyedévről negyedévre változó és frissített módon mondani arról, hogy mégis mi történik.Látható, hogy ha úgy gondolják, hogy a magyar fiatalok csak kalandvágyók, tanulni mennek, a legtöbben visszatérnek, nem látják a világfolya­mato­kat. Románia példája szóba került. Itt elmondhatjuk, hogy igen, nagyjából 3 millió ember kiment, és ott tartanak, hogy a nyugdíjkasszát nagyon komolyan ki kell pótolni. Hazafias programokat indítanak a kintlévők hazahívására ‑ sikertelenül, teszem hozzá. Azt is látni kell, hogy a románokból kialakult diaszpórák egész városrészeket felölelő módon léteznek román televízióval, román rádióval. Jellemzően Spanyol­országban, Olaszországban van jelen ez most, de a magyar kiáramlók számának növekedésével nehogy egy hasonló magyar modell alakuljon ki, hiszen az tovább gyorsítja azt az elképesztő szivattyút, amit Magyarország át kell hogy éljen.Látható, hogy itt meg kellene oldani egy hosszú távú gazdasági stratégiai kérdést, és önök nem méltók erre a vitára az eddigi felszólalásaik alapján. Elgondolásaik sincsenek róla, miszerint a kőműves továbbra is kimegy Olaszországba, Spanyolországba négyszeres bérért dolgozni ‑ de ha itthon annyira emelnék fel a bérét, akkor hogy hívnák be önök a stratégiai partnereket, a multikat az olcsóbb bér­színvonal ígéretével? Tehát az egész gazdaság­politikai irányvonal, amit követnek, kudarcos, zsák­utcára ítéltetett, és magába kódolja az összeomlást.Beszélt vezérszónokunk, Vona Gábor frakció­vezetőnk a munkahelyteremtés fontosságáról, ami az egyik ága lenne a megoldásnak, ezért én most csak a másikról beszélek, ami az otthonteremtés kérdés­köre. Elhangzott, hogy a kormányzat támogatja az otthonteremtést, szocpol mellett most már ilyen félszocpol jellegű megoldást is bevezet, de nem észleli a problémát, hogy akinek nincsen 16 milliója arra a lakásra, annak lehet, hogy 13,5 sem lesz. Tehát lehet adni kedvezményeket, de nem mutatkozik meg a statisztikában annak a hatása, hogy itt a kormányzat ‑ még egyszer mondom, ötödik éve -bár­milyen otthonteremtési sikert érne el.Az, hogy önök az árfolyamgát 2.0-át támogatják a költségvetésből, egyrészt hozzájárul a károsultak kifosztásához, másrészt elmondható róla, hogy egyetlen új bérlakás sem épül általa. Tehát a Jobbik egy állami hátterű otthonteremtési és bérlakásépítési programot szorgalmaz, ahol minden magyar fiatal és középkorú, de idősebb is, ha érdekli, akkor hozzájuthat a piaci ár, a piaci bérleti ár maximum harmadán a lakásához.(12.50)Pár év után ez a részlet egy önkéntes törlesztő­részletté, tulajdonjogszerző részletté válhat, tehát hozzá is juthat ahhoz az ingatlanhoz. Ezáltal adnánk egy tőkeinjekciót a magyar építőipar mellett 4-5 további ágazatnak, központi beszerzéssel, magyar kivitelezőkkel, a lehető legmagasabb arányban magyar beszállítókkal. Országos programot lehetne létrehozni, tudják önök, mennyiből? 60 milliárd forintból elindítható egy ilyen program az első évben. Az úgynevezett integrációs célokra félretett, 2020-ig félretett 120 milliárdnak a feléből, ezt kéne elkölteni a magyar fiatalokra, a magyar jövendőre. Egészen egyszerűen nem is mondhatok mást az itthon maradottak tekintetében, majdnem minden magyar karácsonyfa mellett felmerülhet az a gond, hogy egy családtag nem lesz ott vagy hiányzik, advent idején tehát én csak annyit kérhetnék, hogy nézzenek önök is magukba, dolgozzák fel végre ezt a problémát, ismerjék el, hogy létezik, és ereszkedjenek annyira alá, hogy képesek legyenek közös megoldási formulákat is kidolgozni, hiszen ez nem lehet pártkérdés, ez nem lehet az önök egójának a kérdése. Igenis a magyar parlament kutya kötelessége pártszínektől függetlenül megoldást találni Magyarország legsúlyosabb problémájára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Leesik a mikrofonja.) Engedjék meg, tekintettel arra, hogy az idő elment, csak röviden, néhány gondolatot elmondjak ebben a kérdésben.Először is arra reagálnék, hogy valóban egy súlyos problémáról van szó, habár én azt gondolom, az országot nem ismeri, aki azt gondolja, hogy ez a legsúlyosabb probléma, de kétségtelen, hogy súlyos problémáról van szó, de ha higgadtan akarunk erről beszélni, és keressük a megoldást, akkor az első, amit le kell szögezni, hogy nem magyar, hanem kelet-európai problémáról van szó. Itt képviselőtársaim ismertették már a statisztikákat előtte, az összehasonlító adatokat, tehát egyértelműen lehet látni, hogy Kelet-Európában a Magyarországról…, én inkább nem elvándorlókat mondanék, hanem külföldi munkavállalókat, hiszen itt elhangzott az a statisztika, és ezt nem cáfolták, hogy 84 százaléka a kérdezések alapján is egyértelműen munkavállalás céljából megy el, tehát aki munkavállalás céljából megy el, az gyaníthatóan haza is fog jönni. Tehát amíg erről a problémáról beszélünk, addig megállják a helyüket az összehasonlítások. Láthatjuk, hogy egyes országokban, például Romániában ez sokkal súlyosabb. Csak úgy megjegyzem, hogy például Erdélyben is ez súlyos probléma, és már nemcsak az asszimiláció kérdése merül föl, hanem valóban az erdélyi magyarság megmaradásának is problémája az ott élő fiatalok ott maradása, amit egyébként a magyar kormány az oktatáson keresztül különböző eszközökkel segít.Kétségtelen az is, hogy helyben is találkozunk ezekkel a problémákkal, az én választókerületemben is együtt élnek ezek a problémák, de egyrészt jelentős számú betelepülés tapasztalható ‑ igaz, ezek idősebbek ‑, több ezer német, akár orosz nemzetiségű telepszik le hazánkban, tehát mégiscsak megtalálja a lehetőségeket. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a fiatal diplomások elvándorlása, ha úgy nézzük, időleges elvándorlása jelen van akár a kisvárosokban, a nagyvárosokban ‑ ez szerintem legalább olyan probléma ‑ és a nagyvárosokból a külföld felé is. De azt tudom mondani, hogy ha összehasonlítjuk és látjuk az adatokat, akkor egyet biztosan megállapíthatunk, hogy ha a Fidesz-kormányzás a gazdasági életünk terén nem ért volna el eredményeket, akkor sokkal rosszabb lett volna a helyzet.Itt igazából én az elmúlt időszakban, azonkívül természetesen, hogy számos programot meg kell valósítani a fiatalokat illetően ‑ akár a lakásépítés terén, akár a fiatalok munkavállalása területén be kell kapcsolódni az európai programokba, azt gondolom, hogy ebben mindannyian egyetértünk, ezek a javaslatok léteznek ‑, azt azért el kell mondjam, és úgy gondolom, hogy mindenképpen uniós problémának tekinthető, és ha mondjuk, a Jobbiknak azt a politikáját folytatná Magyarország, hogy ki kell lépni az Unióból, akkor nemcsak azt tapasztalhatnák meg, hogy elvándorolnak a fiatalok, mert akkor is elmennének külföldi munkavégzésre, legfeljebb más módon és máshogy találnák meg az eszközöket, csak akkor haza sem térnének, ez lenne a különbség. A lényeg az végül is, hogy szemben az előző kormányokkal mi azt mondjuk, hogy nem el lehet menni, hanem haza lehet jönni, sőt haza kell jönni, és az egész politikánkat erre alapozzuk. Köszönöm szépen a figyelmet.
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel felszólalása nagyon üdítő volt számomra, mióta itt bent ülök, az egyik legérdekesebb. A vitanap címe: „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról”. A megoldásokról még alig esett szó, ellenben volt itt ez a politikai vita, ami a parlamenttől szerintem méltóságon aluli szintű egymásra mutogatás. Egyvalamit kell tudomásul venni, és ez a saját véleményem, mégpedig azt, hogy szerintem hazugság tagadni a tényt ‑ ez olyan, mint a klímaváltozás vagy valami más ‑, szembe kell néznünk ezzel a ténnyel. Én nem állítom azt, hogy az elmúlt öt évben indult be, sőt lehet, hogy egy 2004-től kezdve beindult folyamatnak járunk valamilyen szakaszán, és nem állítom azt, hogy ebben kizárólagosan a Fidesz-kormányzás lenne a felelős, de maga a tény, az, hogy ez zajlik jelen pillanatban is, és jelen pillanatban komoly társadalmi problémákat okoz, ez az, amiről beszélnünk kell.(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Manninger képviselő úrnak azon mondatai, miszerint munkavállalói kivándorlás van, és hazajönnek, ez az, amit népmesének tekinthetünk, sajnos ez az, ami nem annyira jellemző. A hazavándorlás jelentős része egy stabil nyugdíjaskorban következik be, és a munkavállalói kor, az aktív kor, ami az egyetemi végzettségűeket és a szakmunkásokat jelenti, jelen pillanatban sajnos ellentétes hatást tapasztalunk. Azt tapasztaljuk, hogy valaki kimegy három hónapra, hogy rendbe tegye a pénzügyi helyzetét, utána azt mondja, hogy kint maradok még hat hónapra, hogy kifizessem a hitelemet, utána azt mondja, hogy megvárom az első gyereket, mert akkor jobb körülmények közé fog születni. Családok sokaságát látjuk, aki így marad kint tartósan, hogy valóban haza akar jönni, valóban keresi az alkalmat, de nem látja itthon a táptalajt arra, hogy mire jöjjön haza. És sajnos az egy mítosz, hogy ennek meglesz majd később a gyökere. Nem, nem lesz meg, és ezzel a problémával kell szembenéznünk, ezt a problémát kell kezelnünk, és az lenne jó, ha a párbeszéd is ebbe az irányba menne, hogy ezt hogyan oldjuk meg.Nyilvánvalóan ‑ Pócs képviselő úr szavaira reagálva ‑ nem értek azzal egyet, hogy Jászberény egy reprezentatív példa lenne, vagy Kecskemét vagy Győr, vagy Szentgotthárd, mert pont az a magyar vidékfejlesztés legnagyobb nyűgje, hogy centrálisan egy-egy helyen teremt munkahelyet, és megszünteti annak a lehetőségét, hogy szerte az országban, minden egyes település, sok-sok kistelepülés és kisgazdaság erősödjön meg, hazai kis- és középvállalkozók tudjanak megerősödni. Az az irány, amit Jászberény képvisel, sok más stratégiai partnerséggel megvalósult nagyberuházással szemben, az egy zsákutca, nem lehet így fenntartani, és erre példa az elmúlt időszak. Ez egy kényszerhelyzet szülte megoldásként elmegy, ugyanakkor meg azt látjuk, hogy ez nyilvánvalóan nem működőképes, mert a vidék népességének egy jó részét nem tudja kezelni.És az, amire a képviselő úr utal, hogy 100 kilométerről hordják oda az embereket, hát, ez a baj, ez nem egy pozitív példa, hanem egy negatív példa, hogy 130 kilométeres sugarú körön belül egy helyen teremtettek új munkahelyet, ahol van felvevőpiac. Ez az, amivel foglalkoznunk kell, hogy hogyan valósítsunk meg olyan vidékfejlesztést, hogy helyben minden egyes ember találjon munkát, hogy reggel, mikor iskolába kell vinni a gyereket, otthon legyen az iskolakezdéskor, és mikor el kell hozni a napköziből, akkor is otthon legyen, és ne 130 kilométerrel arrébb. Hány széthullott családot látunk, ahol az apuka Győrben dolgozik, meg elmegy a Dunántúlra, különböző helyekre, pont ezen okok miatt?! Amennyiben a polgári kormánynak fontos az, amiről beszél, a családi értékek és a hagyományos keresztény értékek, arról kellene beszélni, hogy hogyan legyen olyan vidékfejlesztési irány, ami egyben tudja tartani a családokat, egy lakóhelyen, egy településen; hogyan lehet azt elérni, hogy a gyermekek otthon legyenek, és ki tudjanak menni a nagyapjuk sírjához, mert nem kell elvándorolniuk, és erre kell a megoldást keresni.Sokkal jobb és biztonságosabb itthon az élet ‑ tetszett volt leveleket olvasni nagyon negatív példákról, amelyek nyilvánvalóan valós problémák, és sok helyen tapasztalhatók. De azt is tudni kell, olyan levél is érkezik, mikor ugyanilyen családi bántalmazások miatt írja azt az anyuka, hogy elhagyja az országot, mert nem érzi azt, hogy Magyarországon megvédené a hatóság, nem érzi azt, hogy a rendőrség mellette áll. Kistelepüléseken és falvakban vannak, akik ugyanilyen biztonsági okokból elhagyják a falvaikat, mert már nem érzik úgy, hogy mellettük állna az állam. És ezek azok a megoldások, amikről beszélnünk kell. Mindenre van példa, és mindennek az ellentettjére is van példa. Összességében, nyilvánvalóan az önök felelősségét ellenzékként mindössze azért kérjük számon, vagy én azért keresem önökön ebben a felelősséget, mert a kétharmad pont arra teremtene lehetőséget, hogy bármit megtehessenek, ami jó irányba mutat. A kétharmad megteremtené a lehetőséget, hogy nemcsak jogszabályalkotásban, hanem a forráselosztásban lehetőség legyen arra, hogy olyan vidéki fejlesztések valósuljanak meg, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy helyben tudjanak maradni az emberek, és ehhez most, a költségvetés tárgyalása során nagyon-nagyon konkrét példákat látunk. Hozzuk sorra be azokat a módosító indítványokat, amelyek vidéki fejlesztéseket szolgálnának, vidéki közutak járhatóságát teremtenék meg, hogy a központosított közigazgatás, a központosított egészségügyi ellátási rendszer meg mindez elérhető legyen a falvakban élő embereknek, és látjuk azt, hogy ezek hogy véreznek el sorra bizottsági szinteken, mert esélyük nincs arra, hogy egy stadionépítéssel szemben meg lehessen teremteni ennek a financiális hátterét.(13.00)Nem a teljes folyamat felelősségét akarom az önök nyakába varrni, hanem azt, hogy jelen pillanatban ennek a folyamatnak a megállítására nem elégséges a kormányzati törekvés, nem elégséges az a forrás, amit arra szánunk, hogy helyben tudjanak maradni emberek. Ebből adódóan nyilvánvalóan a kormányzat felelőssége azért kiemelkedő, mert amikor az európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési alap forrásairól beszélünk vagy a strukturális alapokról beszélünk, hogy mennyi fejlesztés jön majd az országba a következő öt évben, akkor arról kell beszélnünk, hogy ezek mindezt a folyamatot hogyan tudják szolgálni. De jelen pillanatban sajnos nem tudják szolgálni, azért, mert már lassan a közigazgatás is a strukturális alapokból akar működni, és közigazgatási egységek vannak, amelyeknek a fele úgy működik, hogy projektgazdaként meg menedzserként, mert nincs meg a financiális háttér a közigazgatás működésének a biztosítására, és ezek a források, amelyeknek a régiók felemelkedését kellene szolgálniuk, amelyekkel a helyben maradást kellene elősegíteni, ezek sokszor teljesen ellentétes célokat szolgálnak.Az önök kommunikációjában rendszeresen felrémlik ez a munkaalapú társadalom. Ugye, volt szó itt az elhangzottak között arról is, hogyan növekedett a foglalkoztatás aránya, és ebben nyilvánvalóan a közmunka szerepéről is esett szó. De hadd mondjam el újra: az a közmunkaprogram, amely a magasabb szintű foglalkoztatást elérte, pont azt mutatja, azt a csődöt mutatja, amiről Pócs képviselő úr beszélt, hogy bizonyos területeken majd megjelenik a munkaerőigény. Számos kis- és középvállalkozó küzd azzal, hogy nincs megfelelő hátterű munkavállaló, akit fel tudna venni, nem tudnak a gazdaságok ezért előrelépni. Ez azt jelenti, hogy a közmunkaprogram, ami kiépült az elmúlt években, ez egy foglalkoztatási zsákutca, nincs átlépés a közmunkából a gazdasági szektorba. Nyilvánvalóan a számok ezt mutatják, és a statisztika ezt mutatja, mert különben nem lenne újra nagyobb forrásra szükség a közmunka finanszírozására. Tehát ez az az irány, ami nem kellően vonzó, és ez az, amin változtatni kell.Arra kérem önöket, hogy a megoldást keressük, ne pedig a korábbi kormányok felelősségét hánytorgassuk fel, mert erről egyszer már a választók ‑ ezt elmondták önök ‑ mondtak véleményt, most arra lenne szükség, hogy a megoldást most keressük, amikor önök kormányoznak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
  • GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Előre kell bocsátanom, hogy ritka alkalom van, mégpedig azért, mert Bangóné Borbély Ildikó szavaival, legalábbis a vezérszónokiban elmondott első mondatával teljes mértékben egyetértek. Az ön első mondata ugyanis úgy hangzott, hogy a tömeges kivándorlás Magyarországról öt-hat évvel ezelőtt indult el. Bocsánat, de muszáj erre reagálnom, merthogy a címben az okokról és nemcsak a megoldásokról, az okokról is szó van. Önnek valóban igaza van, hiszen hét évvel ezelőtt, 2007-ben, egészen pontosan 2007-ben volt az első olyan év, amikor lényegesen emelkedett azoknak a száma, azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldön vállaltak munkát, onnantól kezdődően valóban évről évre, 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben is 8-10 ezer fővel emelkedett évente a külföldön munkát vállalók száma. Emlékeztetnem kell a képviselő asszonyt arra, hogy 2008-ban Gyurcsány Ferencnek, 2009-ben pedig Bajnai Gordonnak hívták Magyarország miniszterelnökét. (Dúró Dóra közbeszólására:) Egy pillanat, ha megengedi, Dúró képviselő asszony, akkor befejezem. A következő nagyobb ugrás a külföldi munkavállalásban valóban 2011-2012 fordulóján volt. Ennek egyetlenegy oka van, képviselő asszony: Németország és Ausztria esetében a munkavállalási derogáció abban az évben ért véget. Azok a munkavállalók, akik ekkor léptek be a német és osztrák munkaerőpiacra, hogyha egy évvel korábban vagy egy évvel később történik meg a derogációs időszak utolsó éve, akkor mindenképpen beléptek volna ezekre a munkaerőpiacokra. Teljesen mindegy, hogy a Bajnai Gordont követő kormány fejét Fodor Gábornak hívták volna vagy éppen ‑ hogy egy másik szélsőséget említsek ‑ Lenhardt Balázsnak, teljesen mindegy, ezek a munkavállalók 2011-2012-ben mindenképpen megjelentek volna a német és az osztrák munkaerőpiacon. A megoldási javaslatokról esetleg egy következő kétpercesben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pócs képviselő úrnak mondanám: kikérem a férjem, a magam és a családom nevében azt, ahogy maga viselkedett, és szeretném magával közölni, tartsa már tiszteletben, hogy nem közszereplő a férjem. Jó? Ha kérhetem, ezt tartsa tiszteletben ezek között a falak között.A másik. Valamivel nagyon felbosszanthattam magukat, és ez a valami lehet, hogy az, hogy fáj, ha az igazságot az ember elmondja. Tessék tudomásul venni, az igazságnak nem kell, hogy fájjon, el kell viselni, mindenkinek el kell viselni, és erre kérném önöket, hogy ha a saját frakciójukban így viselkednek a képviselőtársaik, legyenek szívesek már, szóljanak rájuk, hogy ez nem illik, ezt nem lehet csinálni a parlament falai között!Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt már megszoktam, hogy Pócs János általában nem képes az érdemi, ésszerű vitára, úgyhogy ilyen elvárásaim nincsenek is. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Az a helyzet, képviselő úr, hallottam, hogy ön hiányolt engem. Én azért nem voltam itt, mert itt volt a Mozdonyvezetők Szakszervezete, akik azért tiltakoznak, mert önök kisemmizték azokat az embereket, akik egyébként jogszerűen 2012-ig megszerezték a korkedvezményes nyugdíjjogosultságot. Sajnálatos módon két párt tartotta fontosnak, hogy ott legyen és átvegye a petíciót; a Fidesz nem volt közöttük. Azonkívül, Pócs képviselő úr, megkérném még egyszer arra, hogy másokat itt ne sértegessen, és ne hazudozzon! Ön itt arról beszél, hogy én nem tudom, milyen drogprevenciós előadásokat tartottam. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy én soha ilyen témával nem foglalkoztam, úgyhogy nagyon megkérem, ne hazudozzon! Jó? Foglalkozzon talán a dinnyekartellel, hogyha az elvándorlás problémájához nem tud hozzászólni; foglalkozzon azzal, hogy mondjuk, a dinnyekartell hány fiatal gazdát tesz tönkre a Jászságban! Ez sokkal izgalmasabb, önhöz méltó téma lenne. Látom, nagyon virul; úgy látszik, újabb bizniszre készül. (Derültség az ellenzék soraiban.) Nagyon megkérném, hogy a hazudozást, más képviselők alázását hagyja abba, és kövesse meg Bangóné képviselő asszonyt!Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
  • L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt mondani, hogy nem képes az érdemi véleménycserére, hogy az elvándorlás problémájához nem tud hozzászólni, hogy újabb bizniszre készül, tisztelt Schiffer képviselőtársam, ezek sértegetések! Most látom, nem ér rá a Józsa képviselő úrral való beszélgetés során, csak szeretném jelezni, hogy ön is folyamatosan sértegeti képviselőtársait. Most például kioktatta Pócs képviselő urat, és sértegette Pócs képviselő urat. (Zaj az ellenzék soraiban.) Tehát ha ön úgy gondolja, tisztelt képviselő úr,ha ön úgy gondolja, hogy ez méltó viselkedés, amit ön itt elkövet, akkor valószínűleg teljesen másképpen gondolkodunk kulturált viselkedésről és parlamentarizmusról. (Dr. Schiffer András: Majd te fogod megmondani!)Hát hadd legyen nekem is véleményem! (Dr. Schiffer András: Mást sem csinálsz, mint állandóan beleszólsz mások dolgába!) Nem szólok bele, képviselő úr, másnak! (Az elnök csenget.) Most azt veszem észre, hogy most is nálam van a szó, és ön szól bele abba, amit én mondok! Bekiabál, hogy ezt te fogod megmondani! (Zaj, közbeszólások az ellenzék soraiban.) Hadd mondjam el végre! (Tukacs István: Pócs képviselő úr nyomjon gombot! ‑ Az elnök csenget.) Utána a képviselő úr gombot nyom, és majd ha akar, reagál rá.Köszönöm szépen, elnök úr.
  • NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. Azt javaslom mindenkinek, hogy maradjunk a napirendi pontunknál, mert ez egy eléggé fontos dolog.(13.10)Az LMP képviselőjének hozzászólása késztetett arra, hogy én is szót kérjek, mert a képviselőtársunk azt mondta, próbálta nem helyesen idézni a miniszterelnököt, miszerint a külföldön dolgozó magyarok eddig több milliárd eurónyi pénzt utaltak haza. Ezt nehezményezte, ezt tette szóvá az egyik LMP-s képviselő, hogy hogyan lehet ilyet mondani.Szeretném felhívni az ő figyelmét, hogy ez nem egyfajta fiskális megközelítés vagy fiskális szempont. Az, hogy a külföldön dolgozó magyarok eddig több milliárd eurónak megfelelő pénzt utaltak haza, pont azt jelzi, hogy Magyarországban gondolkodnak, hosszú távon magyarok kívánnak maradni, igenis támogatják külföldről is a családjukat. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ez a gondolkodás érzelmi kérdés elsősorban, és azt javaslom mindenkinek, hogy ezt így közelítse meg.Aki pedig külföldre megy dolgozni, azt gondolom, annak mindenképpen köszönettel tartozunk, hogy anno nem a munkanélküli-segélyt választották, hanem vállalták a versenyt és a sokszor nehéz helyzetben a küzdelmet: külföldre mentek munkát vállalni; megteszik ezt egyébként Európa más országainak polgárai is. Azt gondolom, ezért mindenképpen köszönet és tisztelet jár nekik.Volt, aki azt mondta az ellenzéki képviselőtársak közül, hogy ez egyfajta menekülés. Én pedig azt mondom, hogy ebben van egy nagyon komoly szintű lehetőség is, hiszen aki külföldre megy munkát vállalni, az egészen biztos, hogy profi szinten el fog sajátítani egy nyelvet, legalább egy külföldi nyelv tudását, megismer egy új kultúrát, szerez külföldi munkatapasztalatot. És mindegyik felmérés azt mutatja egyébként, hogy a külföldön dolgozó magyarok részéről, az ő 80-90 százalékuknál ez egyértelműen időleges külföldi munkavállalás, tehát haza akarnak és haza is fognak jönni Magyarországra, mi pedig várjuk őket. Mutatja ezt egyébként az is, hogy hogyan élik ők az életüket külföldön.Amennyire én ismerem ezt a kérdést, és amennyire beszélgettem külföldön dolgozó magyar honfitársainkkal, a magyar közösségeiket egyértelműen fenntartják a külföldi munkavállalás alatt is, szerveznek ilyen jellegű programokat, találkozókat, megőrzik az identitásukat, és részt vesznek a döntésekben; mutatja ezt az is, hogy például az országgyűlési választáson is igen nagy arányban vettek részt külföldön élő, külföldön dolgozó magyar állampolgárok. Ez is azt mutatja, hogy Magyarországban gondolkodnak, de jelen pillanatban külföldön élik az életüket, és adott esetben ott dolgoznak.Felszólalásom végén azt szeretném még egyszer nyomatékosítani, hogy voltak bizony olyan kormányok, akik azt mondták, hogy el lehet menni Magyarországról. Mi azt mondjuk, hogy nincs azzal semmi probléma, ha világot látnak a fiatalok és külföldön vállalnak munkát. Mindenképpen visszavárjuk őket, és azt mondjuk nekik, hogy menjenek nyugodtan, lássanak világot, szerezzenek külföldi, nemzetközi tapasztalatokat, aztán jöjjenek haza, visszavárjuk őket ide, hazánkba. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Be kell vallanom, hogy naiv voltam az elmúlt napokban, amikor megkerestek többen külföldről, akik kint dolgoznak magyar emberek, hogy vajon mond-e valamit ma a kormány, amikor meghallották, hogy lesz ez a politikai vitanap. Én azt mondtam, hogy mindenképpen várható, hogy valami olyan bejelentést tesz ma, ami rendezheti az ő sorsukat vagy a családjuk sorsát. Ezért tehát azt gondolom, naiv voltam, mert biztattam őket, hogy figyeljék a közvetítést, figyeljék azt a hírt, ami meg fog jelenni, és talán konkrétakat fognak hallani. Mert lehet itt azt mondani, hogy az elmúlt időszakban mikor kezdődött el a kivándorlás, és természetesen lehet megfogalmazni és meg is kell fogalmazni, hogy milyen okok vezettek oda, viszont önök öt éve kormányoznak, és öt év alatt rengeteg olyan törvényt hozhattak volna, ami a családok összetartozását szolgálhatta volna, akár szociális, akár oktatási, akár egészségügyi, akár egyéb más problémák kezelésére. Önök az elmúlt öt évben nem tették meg azt, amit vár önöktől az a társadalmi réteg, amelyik kint vállal munkát, és egyre többen kint vannak. Mert akik kimentek, azok nem akarnak visszajönni, azért, mert még mindig az elszegényedést látják, még mindig a kilátástalanságot látják, és még mindig nem látják azt a kormányban, hogy meg tudja a családokat védeni.Ezért én azt gondolom, hogy ha ma arról beszélünk, hogy hogyan lehet visszahozni ezeket a fiatalokat, idősebbeket, akik kimentek, akkor nem kaptak ma sem önöktől semmilyen választ arra, hogy akár a foglalkoztatásban az egészségügyi dolgozóknak kívánnak-e olyan alternatívát nyújtani, amivel itthon tudnak dolgozni és itthon tudnak munkát vállalni. De nem tudnak és nem is akartak, gondolom, semmilyen alternatívát nyújtani azoknak, akik egyébként szellemi kapacitásuknak köszönhetően itthon is tudnának dolgozni, mondjuk, a tudomány vagy a kultúra területén, és olyan alternatívát felajánlani, hogy akkor gyertek haza, ezt és ezt tudjuk biztosítani számotokra. Nem kaptak azok a fiatal értelmiségiek, diplomások semmilyen lehetőséget önöktől.De továbbmennék. Említettem az egészségügyet. Lehetett látni az elmúlt időszakban ‑ az elmúlt napokban is lehetett hallani ‑, hogy orvosok közül többen otthagynak megyei kórházakat és egyéb más egészségügyi intézményeket. Ők bizonyára külföldön fognak munkát találni és munkát keresni, mert nem találnak itt ebben a helyzetben most munkát. A kérdés az, hogy az orvosoknak, az orvos elvándorlóknak kívánnak-e valamilyen alternatívát nyújtani. És azt gondolom, nem lehet azt mondani, hogy azok az életpályamodellek, amelyeket önök beharangoztak ‑ akár a pedagógus-életpályamodell, akár bármilyen más ‑, valamilyen szinten is hoztak volna és alternatívát nyújtottak volna az itt élőknek. Ebből adódóan azt gondolom, van felelőssége a mostani kormánynak, mégpedig az a felelőssége, hogy ma a vitanap végén, amikor összegzi a kormány a hozzászólásokat, akkor mond-e olyan alternatívákat a kint élőknek, amelyekkel lehetőséget biztosítanak az itteni munkavállalásra. És nagyon fontos szó az én értékrendemben, hogy a családok összetartozását megpróbálják-e erősíteni azokkal a kormányintézkedésekkel, amelyeket be szeretnének a következő időszakban vezetni. Igaz, hogy én nem látom a 2015-ös költségvetésben ennek a pénzügyi vonzatát, de bizonyára megadják azokat a válaszokat, amelyekre azok a fiatalok, kint dolgozók kíváncsiak, és amelyek visszahozzák őket Magyarország valóságába.Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos mindennapos történet, hogy: „Mikor jössz már haza, bátyus?” ‑ kérdezi két kisfiam feleségem öccsétől, amikor Skype-on beszélgetnek. Sógorom megpróbálja elviccelni a választ, de amikor nem a gyerekekkel beszél, akkor nem köntörfalaz, keserűen kérdezi, hogy miért is telepedne haza. Valószínűleg ezt a lépést nem fogja megtenni. Miért nem? Mert 80-90 ezer forintért ‑ amit itt keresett szakmunkásként, amiből megélni, tervezni, családot alapítani nem lehet ‑ egészen egyszerűen nem éri meg hazajönni. És az a nagy szörnyűség, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a Dél-Dunántúl régiójából még 50-100 ezer, zömmel fiatal, képzett, nagyon agilis gazdasági menekültünk is így van, akik a rendszerváltást kisiklató kormánypártok jóvoltából ragadtak vándorbotot, azért, hogy elkerüljék azt a gazdasági, szociális ellehetetlenülést, ami bizony egzisztenciális vágóhidat jelentene a számukra. Tehát szó sincsen arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a somogyi, a tolnai vagy éppen a baranyai fiatalok a miniszterelnök szerinti kalandvágyuk kiélése után hazajönnének.Felháborító, hogy állandóan a humán erőforrásról beszélő állam mulasztása okán nem vagyunk tisztában olyan alapvető dolgokkal, mint a kivándorlás pontos számai, a kivándorlás intenzitása, annak tendenciája vagy éppen a régiós sajátossága. Ráadásul nincsen jól körvonalazható stratégia az egész folyamat lassítására, megállítására, valamint a kint született magyar gyerekek asszimilációjának csökkentésére. Márpedig, ha ezek a káros folyamatok így mennek tovább, akkor a maradék 93 ezer négyzetkilométernyi ország a képzetlenek, a betegek, az idősek, a munkanélküliek államává válik, ami fenntarthatatlan és törvényszerűen összeomláshoz fog vezetni. Még hangsúlyosabban igaz lesz egyébként ez a sok tekintetben az északkelet-magyarországi régióra emlékeztető dél-dunántúli megyékben is, tehát Somogyban, Tolnában, Baranyában, ugyanis a magas hozzáadott értékű gyártás illúzióvá válik, az elmaradott gazdaság konzerválódik, és kidolgozott cselekvési stratégia nélkül megvalósul a Világbank hiénáinak a terve, jóslata, ami szerint elég ide 5-6 millió magyar, nyilvánvalóan az is csak cselédnek. Somogy megye tízévente a lakosságából elveszít egy siófoknyi tömeget. A 246 településből most már száznál is több a kihalás útjára lépett, és mindezt tetézi fiataljaink elvándorlása. Minden szülésre három-négy halálozás jut, amiről már nagyon sokat beszéltem itt a Ház falai között.(13.20)Miért is van így? Csak azért, mert Koppány földjén lassan pannon-palesztinná válik az őshonos lakosság a sok ezer hektáros idegen vagy hazai kft.-döbrögik által birtokolt nagybirtokrendszer szorításában. Választókerületem 80 ezer lakójából körülbelül 70 százalék falusi, de a foglalkoztatási és fizetési rangsorok végén kullogó térségünkben nyomát sem látni a népességmegtartó agrárpolitikának. A Jobbik jobbító szándékú javaslatait durván lesöprik, jogos panaszainkra pedig pökhendi arroganciával szoktak válaszolni. Ideje lenne már ébredni, mert nemzeti sorskérdésről van szó! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásairól beszélünk. Azzal szeretném kezdeni, hogy elsőciklusos képviselő vagyok, és a megdöbbenésemet szeretném kifejezni. Előttünk van egy óriási probléma, Magyarországnak talán a legsúlyosabb problémája, és egy vitanapon vagyunk, ahol e probléma megállításának a lehetséges megoldásait szeretnénk megtalálni, erről beszélünk, de ehelyett azt látom, hogy az alapproblémában sem értünk egyet. A kétharmados többség, legalábbis a megszólalásaikból az derül ki, hogy gyakorlatilag tagadja az elvándorlást és főként annak jelentőségét. Képviselőtársaim hosszasan soroltak számokat, LMP-s képviselők, de más képviselők is, többek között azt, hogy a 18-29 évesek fele külföldön képzeli el a jövőjét, oda szeretne költözni. A harmaduk diplomás, és ez az arány lényegesen magasabb, mint az itthon lévő diplomások aránya. Tehát az értelmiség aránya túlreprezentált itt. De ha a számokon vitatkozunk ‑ amiben, azt gondolom, mindannyian egyetértünk ‑, legalább Tállai államtitkár úr kimondta ezt a 350 ezres, a Statisztikai Hivatal által hozott számot; amire aztán azt mondta, hogy 450 ezernél többet nem tud elképzelni. Akkor induljunk ki ebből a 450 ezerből! Aztán különböző képviselőktől folyamatosan azt hallottam, főleg a kormánypártiaktól egyértelműen, hogy ez tulajdonképpen egy bagatell probléma. Kezdődött Hargitai János KDNP-s képviselő úrral, aki azt mondta, hogy ő szeretne a nagyobb számokkal mit kezdeni, aztán abban maradt, hogy legyen egy kisebb magyarországi megyényi az a szám, akik elvándoroltak. Hát Magyarországon a kisebb megyék 200-230 ezer körül vannak, ezért azt gondolom, hogy vagy két kisebb megyéről beszéljen, vagy egy nagyobbról, ha tényleg nem szeretnénk elbagatellizálni ezt. Manninger Jenő képviselő úr meg akként diagnosztizált, hogy ez egy kelet-európai probléma. Szeretnék egy kis helyreigazítást, mert ‑ énszerintem legalábbis ‑ mi nem Kelet-Európában élünk, és szeretném remélni, hogy nem is abba az irányba tartunk. Kelet-Közép-Európának nevezzük ezt a térséget, és teljesen egyetértünk, ez valóban kiterjed… Vagy ön szerint Kelet-Európa? Bocsánat, csak mert rázza a fejét. (Manninger Jenő: Nem.) Jó, örülök. Tehát teljes egészében egyetértünk abban, hogy ez valóban nemcsak Magyarország problémája. A diagnózisba ez is beletartozik, ezt figyelembe kell vennünk. Ez egy nagyobb probléma. És valóban igaz az, hogy más országokat, más kelet-közép-európai országokat ez még nálunk is jobban érint, de ez nem mentesít bennünket. Lehet, hogy néhány év múlva mi is pontosan oda fogunk jutni. Erre fel kell készülni, erre meg kell találni a megoldásokat. Nagyon rossznak tartom azt a visszamutogatást, hogy itt az előző kormányzatokra mutatnak vissza, hiszen látható az, hogy valóban elkezdődött ez a folyamat akkor, és az is látható, hogy ez egy össztársadalmi folyamat, és az is látható, hogy ez a folyamat felgyorsult. Azt gondolom, hogy legalább a diagnózisban értsünk egyet, mert ez után tudunk a közös megoldás felé lépni. A Lehet Más a Politika nem a problémák hangsúlyozásáról szeretne beszélni, hanem a megoldás lehetőségeiről, ugyanis azt gondoljuk, hogy az elvándorlás nem maga a betegség, hanem csak egy tünet. Azt gondoljuk, hogy a betegség az elmúlt évtizedek elhibázott társadalom- és gazdaságpolitikája, amire a megoldást közösen kellene megtalálnunk. Ez abból is látszik, hogy leginkább a fiatalokat érinti, és ez emeli ki a probléma súlyát. Ahogy említettem, ez a folyamat 2010-ben sajnos felgyorsult. Ezt is mindenképpen le kell szögezni. 2010 és 2012 között ez a két és félszeresére ugrott. Nagyon fontos ezt is tisztázni. A Lehet Más a Politika jó néhány javaslatot vetett fel, hiszen javaslatokról beszélünk. Szél Bernadett frakciótársam olyan lakásprogramról beszélt, amely a fiatalokat itthon próbálja tartani, és egy nagyon egyszerű dologgal, ami tulajdonképpen igazán sok pénzbe sem kerül az országnak. Az üresen álló óriási számú lakást, úgy, hogy a tulajdonosaik is jól járjanak, egy állami garanciával javasolta bérbe adni. Ifjúsági garanciaprogramról beszélt. Sallai képviselőtársam a helyi gazdaságfejlesztésről, az élelmiszer-feldolgozásról, és sorolhatnám; tehát mind-mind olyan programokról, olyan javaslatokról, amelyek előrevivők lennének abban, hogy ezek a problémák megoldódjanak. Amiről én szeretnék beszélni, az nem más, mint az egyetlen megoldás, ami a mi erőforrásunk. Hiszen mi itt Európa közepén, azt gondoljuk, körbenézünk bárhol, milyen erőforrásaink vannak: a földünk mélye nem rejt olyan erőforrásokat; az iparunk ‑ bár volt olyan időszak, amikor a vas és acél országának nevezték ezt az országot, vagy szerették volna annak nevezni, ne térjünk ide vissza ‑, nyilván az iparunk se az, amivel ki tudunk ugrani, nincsenek olyan versenyelőnyeink ezen a területen. Amiben nekünk óriási lehetőségünk van, az a tudás. Az, hogy a magyar oktatás nagy múltra tekint vissza, és nagyon nagy sikereket ért el, a magyar koponyák nagyon nagyot lendítettek ezen az országon, erre kellene építenünk, a tudás fejlesztésére, az oktatás fejlesztésére, hiszen ez a mi kitörési pontunk, ez az, aminél fogva ki tudjuk magunkat húzni abból a mocsárból, amiben egyre inkább elmerülünk. Néhány javaslatot én is szeretnék tenni, anélkül, hogy egészen konkrétan kitérnék erre, hiszen ez a vitanap nem erről szól. Ilyenek például, amit már számos alkalommal javasoltunk, a források növelése. A Lehet Más a Politika másfél-kétszeresére növelné az oktatásra fordított kiadások összegét. Hiszen ebben az első lépés az, hogy ráfordítás történjen erre. Jelen pillanatban ez sajnos ellenkező tendenciát mutat, egyre inkább csökken az oktatásra fordított összeg. Ez nagyon nem előrevivő, ez visszafelé mozdít bennünket. Nagyon fontos lenne a diplomások arányának növelése. Az EU 2020 stratégia 40 százalékot ír elő. Még nagyon-nagyon messze vagyunk attól, hogy ezt elérjük. Ez egy kulcsfeladat lenne ahhoz, hogy megvalósuljon a saját előremozdulásunk. A tandíj megszüntetéséről beszéltünk, ami lehetővé tenné azt, hogy egyre többen kerüljenek be felsőoktatási intézményekbe. Ez nyilván az előző ponttal szorosan összefügg. A vidéki felsőoktatás fejlesztését említjük gyakran, hiszen ez az, ami helyben segít tartani a fiatalokat. Nagyon fontos, ami már elhangzott itt ‑ és ezt fideszes képviselő említette ‑, hogy a kistelepülésekről a nagyobb városok felé, onnan pedig a főváros felé mozog az értelmiség. Ezt valamilyen módon meg kell állítani. Ennek egyik lehetősége az, hogy a vidéki főiskolák, és nemcsak gazdasággal, hanem társadalomtudománnyal foglalkozó főiskolák is meg tudjanak maradni vidéken, hiszen a helyi értelmiség alapját és bázisát tudják képezni, aminek aztán nyilván gazdasági hatásai is lesznek. Nyilván azok az emberek, akik a felsőoktatásban megszerzik a tudást, fognak tudni vállalkozni, azok fognak tudni annak a másfél millió embernek, aki a rendszerváltás után munka nélkül maradt, munkahelyeket teremteni. Ezek lesznek azok, akik haza tudják csábítani majd azokat a fiatalokat, akik külföldre mentek. Háznagy asszony azzal élt, azzal rótta meg az ellenzéket, nemhogy azzal foglalkoznánk, hogy ráparancsoljunk a fiatalokra, hogy jöjjenek haza. Nyilván nem ráparancsolni kell, ez nem működőképes dolog, hanem olyan perspektívát kínálni itthon, amire ők hazajönnek, és erre mondtam épp az imént javaslatot. Nyilván nagyon fontos lenne mindehhez, hogy az oktatás előremozduljon, a pedagógusok béremelése, hiszen a pedagógusszakma elismeréséhez kell az is, hogy valós béremelés történjen, és valós életpályaprogram valósuljon meg, s nemcsak a közoktatásban, hanem a felsőoktatásban is, hiszen ennek alapján fognak tudni a fiatalok olyan jövőt maguk elé képzelni, ami alapján érdemes itthon maradni. Erre is utaltam az elmúlt napokban, de sajnos ennek is az ellenkezője történik, az ígéretek ellenére éppen csökken a pedagógusok beígért béremelése azzal, hogy elszakítják egy fix minimálbértől az illetményalapot. Végül pedig, a röghöz kötés nem megoldás ezekre a problémákra, annak az eltörlését javasoljuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
  • DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak a tények kedvéért, először Ander Balázs képviselő úrnak. Azt mondta, hogy egy szülésre három-négy halálozás jut. (Dúró Dóra: Somogy megyében.) Szeretném önnek mondani, több születés, kevesebb halálozás, mérsékeltebb természetes fogyás… (Ander Balázs: Somogy megyében a magyarság körében. ‑ Dr. Répássy Róbert: Ilyen statisztikát mi nem ismerünk. ‑ Ander Balázs: Mi meg igen.) ‑ bocsánat, hadd mondjam el, mert fontos, hogy azért tényszerűek legyünk ‑, és ez örvendetes, csak azért, hogy talán valamiben egyetértsünk.2014 első kilenc hónapjában 68 119 gyermek született, 3 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában. A regisztrált halálozási szám pedig 92 464 volt, ami 2,4 százalékos csökkenést jelent. Tehát 4242-vel kisebb a természetes fogyás ma Magyarországon ebben a periódusban, mint az elmúlt évben volt.Itt az egészségügyről is szó volt, és ma volt szerencsém az egészségügyi bizottságban már erről a kérdésről beszélni, ezért engedjenek meg néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. A probléma fennáll, és komoly probléma, ahogy képviselőtársaim is elmondták, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta folyamatosan emelkedik az egészségügyi dolgozók száma, akik külföldön kívánják munkájukat végezni. Ehhez érdemes hozzátenni azt, hogy az Európai Unió hivatalos előrejelzése szerint 2020-ra egymillió egészségügyi dolgozó hiányzik majd az Európai Unió országaiból. Tehát nem csak Magyarországon, az Európai Unió minden országában ezzel a problémával küzdenek.Csak egy érzékletes tény, hogy az Egyesült Királyságban dolgozó orvosok 40 százaléka nem angol diplomával rendelkezik, hanem külföldi diplomával, mint az egyik legnagyobb felszívó erő. És azt is érdemes tudni, hogy az egész világon jellemző ez a folyamat, hiszen Ázsiából Kelet-Európa irányába, Oroszország irányába, Kelet-Európából Nyugat-Európa, Nyugat-Európából Észak-Európa és a leggazdagabb országokból pedig az Egyesült Államok irányába van egy ilyen migrációs tendencia, amit, mint ahogy a bizottsági meghallgatáson is elmondtam, nagyon komolyan kell vennünk, mert néhány kelet-európai országban már előrejelzik az ellátás biztonságának problémáját.Ezért is nagyon fontos az, hogy amikor azt kérdezik képviselőtársaim, hogy mit lehet tenni, mit tesz a kormány és a parlament milyen döntéseket hoz, először 2012-ben fordult meg a tendencia, és az egyértelműen kormányzati intézkedésnek köszönhető volt, hiszen csökkent a hatósági bizonyítványt kérők száma, ez pedig a rezidensösztöndíjak beindulásához köthető, amely nettó 100 ezer, illetve nettó 200 ezer forintos pluszjövedelmet biztosít a fiatal orvosoknak.Számunkra az a legfontosabb, hogy őket próbáljuk itthon tartani, hiszen erre van olyan kormányzati lehetőség, amely már működőképes, ezért a kormány elé kerül a rezidensösztöndíj-rendszer kiterjesztéséről szóló jogszabálytervezet, amely minden, Magyarországon orvosi diplomát szerző számára biztosítja az ösztöndíj lehetőségét. Ez gyakorlatilag 100 százalékos lefedettséget jelenthet. Csak szeretném megjegyezni, hogy jelenleg 1700 fiatal orvos kap ilyen ösztöndíjat, ami nagyjából hasonló nagyságrendű, mint ahány orvos hiányzik a magyar rendszerből jelenleg.Úgyhogy kérem, hogy ezt támogassák, és azt is, hogy ezen jogszabályok megszavazásra kerüljenek majd, hiszen azért látszik, hogy a rendszer kiterjesztése, az egészségügyben dolgozók bérrendezése hozza azokat a jelenleg még kezdeti, de biztató eredményeket ebben a fontos problémában.Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
  • DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, és igyekszem nagyon gyorsan elmondani, amit szeretnék, hiszen időkorlátunk van.Azt hiszem, az nyilvánvaló, hogy nagyon fontos problémáról beszélünk ma. Hibáztatni egyik vagy a másik felet, az lenne a legkönnyebb, de akkor nagyon tévútra mennénk. Azt hiszem, hogy mindnyájan, akik mi képviselők vagyunk, felelősek vagyunk azért, hogy mi történik ma Magyarországon, azért is, hogy tegnap mi történt, és azért is, hogy holnap mi fog történni. Engedjék meg nekem azt, hogy Teleki László szavait visszautasítsam, hogy semmit sem tesz a kormány, mondta képviselő úr, és sorolt néhány példát. Hadd mondjam ennek ellenkezőjét, hiszen pont a Magyar Tudományos Akadémiának vannak olyan programjai, amelyek tudós kutatókat hoznak haza, teameket hoznak haza azért, hogy a kutatási programjaikat itt Magyarországon fejezhessék be. Számos olyan siker van, amely a tudományos élet területéről a kutatóink, tudósaink hazahozataláról szól, és megbecsült jövedelemmel a tudományos eredményeiket itt tudják letenni.Ander Balázs képviselőtársam pedig arról szólt, hogy semmilyen vidékmegtartó erőt és vidékmegtartó szerepet segítő programja nincs a kormánynak. Én azt hiszem, hogy számos részintézkedés van, akár a birtokpolitikai rendszer átalakításával, azzal, hogy nem a nagybirtokrendszert támogatjuk, nem az alkalmazotti státust támogatjuk a mezőgazdaságban, hanem a tulajdonosi státust támogatjuk. Pontosan a kisbirtokok létrejötte, azok a földterületek, amelyeket állami haszonbérbe tudunk adni, azok is mind-mind azt szolgálják, hogy vidéken ott maradhassanak, tulajdonosává válhassanak annak a területnek, gazdaszemlélettel dolgozhassanak, hogy értelmes jövőt, értelmes célt találjanak maguknak. Ezek az intézkedések mind-mind egy-egy pici szelet ahhoz, hogy hogy egy-egy ember megtalálja a boldogulását Magyarországon, és legyen értelme maradni, hogy tudjuk csökkenteni a külföldön munkavállalók arányát, és tudjunk aztán alternatívát jelenteni, ami szintén közös felelősség, hogy haza tudjanak jönni, megtalálják itthon a lehetőségeiket. A magyar kormány ezért dolgozik, és nem igaz, és szeretném visszautasítani, hogy semmit sem tesz a kormány. Tesz, de még nem tud teljesen eleget tenni ahhoz, hogy mindenkit haza tudjanak hozni, külön-külön programokkal, de elindult, részletekben, folyamatában zajlanak ezek az események.Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
  • PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár nehéz úgy reagálni valamire, hogyha azok, akik megszólítottak, kimentek a helyiségből.Sallai R. Benedek képviselő úr legalább itt van. Neki szeretném azt visszautasítani, remélem, hogy csak elszólás volt részéről, hogy a jászsági példa egy zsákutca. Én ismerem a jászsági példákat a munkahelyteremtés területén, az egy példa, és ezúton is azt szeretném mondani, hogy ha valaki nem talál munkát a maga térségében, inkább a Jászságba jöjjön, mint külföldre.Schiffer képviselő úr nagyon sok mindenben félreértett. Egyáltalán nem mondtam azt, hogy ő kábítószeres-előadást tartott. Azt mondtam, hogy minden megnyilvánulása ebben az ügyben olyan, mint aki úgy csinál, mint aki hirdeti a kábítószert, de közben terjeszti. Hirdeti, reklámozza, gerjeszti felszólalásában a külföldön élők lehetőségeit, és ez ebben a tekintetben veszélyes, úgy gondolom.Tisztelt Képviselőtársaim! Bangóné Borbély Ildikó a honlapján, képviselő úr, a honlapján hirdeti, hogy a férjének addig volt munkahelye, amíg a Kabai Cukorgyárban dolgozott. Amikor itt a parlamentben nekiesik az Országgyűlésnek, nekiesik a magyar kormánynak, az Orbán-kormánynak, hogy a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés hiánya miatt mennek a gyermekeink külföldre (Dúró Dóra: Hány cukorgyárat nyitottatok újra?), akkor legelőször a saját családjában, aki munkanélküli lett a Gyurcsány-kormánynak köszönhetően, ott kellene esetleg neki interpellálni. Ennyit szerettem volna mondani. Schiffer képviselő úr bocsánatkérésre szólított fel. Rómeó bocsánatot szokott kérni Júliától. Én nem vagyok Rómeó, itt meg nincsenek Júliák.Elnök úr, köszönöm a szót. (Derültség és közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)
  • TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Előre szeretném bocsátani, hogy Júliák természetesen vannak, képviselő úr, legyünk udvariasak a parlament hölgy képviselő tagjaival!A vitában az ellenzék azt képviseli, hogy ez a baj óriási. A kormányoldalon, úgy látom, azt képviselik, hogy nem annyira baj, de mégis azt követelik tőlünk, hogy mondjunk megoldásokat, ha már nagyon nagy bajnak tartjuk azt, hogy sokan vannak, akik kívánatosabbnak tartották távolabb dolgozni hazánktól. Én szeretnék két dologgal foglalkozni ebben a tárgykörben, részben az egészségüggyel, részben pedig egy nagyon sajátos problémával. Tiszteletben tartva államtitkár úr mondatait, amelyek arra utalnak, hogy kiterjesztenek egy bizonyos ösztöndíjat, hogy itthon tartsák mindazokat, akik távozni akarnak orvosként az egészségügyből, mégiscsak azt kell hogy mondjam, hogy elégtelen a megoldás.A máshol dolgozó orvosaink, szakdolgozóink három ügyet említenek, ami miatt ők ott vannak. Ez a három ügy így szól, hogy pénz, kiszámítható munkafeltételek és jó gyógyítási körülmények. Ami eddig történt bérezésügyben az egészségügyben, úgy látszik, hogy nem megoldás, hiszen változatlanul mennek vagy nem jönnek haza az orvosaink, a szakdolgozóink sem. Ráadásul van egy nagyon sajátos probléma, és én ezt megoldandónak tartanám, annál is inkább, mert a tárca, úgy tudom, hogy párbeszédben van az ügyészséggel ebben a kérdésben. A beteg és orvos és az orvos és orvos viszonyát megmérgező hálapénzről van szó. Az nem tartható fenn, és most kifejezetten a bérezésről beszélek és a pálya vonzásáról, hogy a hálapénz torzítja azt a helyzetet, amiben orvos és orvos van, mert hiszen attól függ, hogy ki jut hozzá, hogy hol foglal helyet a táplálékláncban, és milyen szakterületen dolgozik. Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, erről a problémáról beszélni kell, ha azt gondoljuk, hogy a bérezés ügyében lépni akarunk. A munkafeltételekről nem beszélnék; bár az EU-s beruházásokról szívesen emlékeznek meg, a kórházakban, gyógyító intézményekben nem az a tapasztalatunk, hogy a munkafeltételek jók. Végül harmadjára a kiszámíthatóság. Hadd idézzek egy újsághírt! Nyugdíjasokat csábítana a munkaerőpiacra a Fidesz, főként a hiányszakmákban ‑ mondta az önök szóvivője. Emlékeznek még arra, amikor az orvosokat zrikálták és szekírozták azzal, hogy menjenek el kötelezően nyugdíjba, vagy ha nem mennek, akkor nem kapnak nyugdíjat? Ez kiszámíthatóság? Önök kénytelenek voltak mindenféle varázslatokra kényszerülni ebben az ügyben, amikor rájöttek, hogy ez bizony nagy bajokat okozna, ezért azt gondolom, hogy meggondoltabban és óvatosabban kellene hozzányúlni ezekhez az ügyekhez.Tállai államtitkár úr önfeledt örömmel emlékezett meg arról, hogy lám, a háziorvosoknak is mennyivel jobb lesz majd 2015-től. Államtitkár úr, ez mellé, vagy legalábbis kapufa. Zombor államtitkár úr szívesen tart majd önnek kettesben foglalkozást arról, hogy pont a háziorvosok nem azok, akik menni akarnak, a praxishoz kötődő igen sajátos viszonyuk és a szakmai feltételek miatt. Erről tehát ne beszéljünk, ha az egészségügyben akarunk megoldani dolgokat.Végül szeretném azt mondani, hogy ha hívószavakat mondunk, akkor mondjuk azt a kint dolgozóknak és élőknek, hogy ugyanolyan jogokat biztosítunk nektek, mint másoknak. Az nem megoldás, hogy a frissen honosított állampolgár, polgártársunk a lehető legkönnyebb körülmények között szavazhat egy országgyűlési választáson, nekik meg a végletekig nehezítették meg, hogy egyáltalán véleményt nyilváníthassanak arról az országról, ahová haza akarjuk hívni őket. Ha nem félnek tőlük, mert azt mondta a képviselő asszony a hozzászólásában, hogy nem a kormány ellen nyilvánítanak véleményt, amikor kimennek, hát ne féljenek, adják meg nekik is a lehetőséget!Végül az utolsó mondatom: ha ez a téma annyira fontos, sorsdöntő, mondjuk úgy, hogy nemzeti ügy, akkor a nemzeti közszolgálati média miért nem szentelt a mai napon arra időt, hogy megtudják az emberek, mi történik ebben az ügyben a magyar parlamentben? Ez gyalázat! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Örülök, hogy szóba kerül a téma, mert én azzal kezdtem a mondanivalómat, hogy ez egy nagyon komoly probléma, és összefogást igényel és sok-sok teendőt. Néhány pontosítás, csak hogy a tények megint tisztában legyenek. A legtöbb hatósági engedélyt kérő az alapellátás rezidense, tehát államtitkár úr azért jó információkból dolgozik. A másik pedig az, hogy én nem kezdtem ilyen „elmúltnyolcéves” bevezetéssel a mondanivalómat. Én azt mondtam, hogy látszik, hogy ez egy európai tendencia, ami sújtja a kelet-európai, közép-európai országokat, és sújtani fogja a jövőben is, és ez ellen milyen kormányzati lépéseket lehet tenni, és én azt mondtam, hogy ennek eredménye, hogy 2012-ben az a tendencia, ami 2004 óta folyamatosan emelkedő volt, megállt, megtört, és egy minimális csökkenés van. Én azt mondtam, hogy ezt kell folytatni, mert látszik, hogy a bérrendezés és az ösztöndíjrendszer ilyen pozitív hatásokat tud elérni. Hogy ebbe milyen politikai hátteret szövünk bele, az a képviselő úrék szíve joga, de ezeket a jó tendenciákat érdemes támogatni és folytatni. Én erre szeretném továbbra is biztatni önöket is és magunkat is. Köszönöm.
  • DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy felelőtlen a kormánypártok hozzáállása ehhez a kérdéshez. Folyamatosan azt hallhattuk itt a felszólalóktól, hogy ez a probléma vagy nem létezik, vagy az ellenzék kizárólag az, amelyik felelős ezért, és hergeljük az embereket, sőt egyenesen odáig vetemedett néhány felszólalójuk, hogy azt mondjuk mi, ellenzékiek, hogy milyen jó külföldön élni, és még biztatjuk is rá az embereket, hogy menjenek el innen Magyarországról.Úgy gondolom, hogy egy felelős kormánypárt részéről az lenne a helyes magatartás, ha szembenéznének ezzel a tendenciával, és a felelősség megállapítása mellett elkezdenénk a megoldási javaslatokról beszélni. Ezeknek a problémáknak a jelentős része emberi probléma. Egy családnak, egy embernek az élete egyik legnehezebb döntése az, hogy ő külföldre megy hosszabb-rövidebb ideig, lehet, elképzelhető nagyon sokak esetében, hogy akár véglegesen, és ott fogja berendezni az életét, ott vállal munkát, és egyre többen vannak azok, akik ott szülik meg gyermekeiket, ott alapítanak családot, vagy az itt élő családjuk követi őket, és elviszik a gyermekeiket is Magyarországról. Ez egy nagyon súlyos probléma, amit komolyan kell vennünk, hiszen ahogy a választási programunkban is egyébként hitet tettünk amellett, hogy a demográfiai tendenciák Magyarország legfontosabb problémái, ez súlyosbítja ezt a problémát.Olyan dolgokról szeretnék beszélni, amelyek nem az anyagi részét érintik ennek a kérdéskörnek. Beszéltek itt többen arról a szavak szintjén, hogy hogyan tudjuk Magyarországhoz kapcsolni ezeket az embereket. Úgy gondolom, az egyik legfontosabb ilyen kapocs lehet a választójog érdemi biztosítása azoknak az embereknek, akik kényszerből, nem saját jó szándékukból, nem a kíváncsiságtól hajtva elhagyják Magyarországot. Ezzel szemben azt látjuk, hogy adminisztratív eszközökkel nagyon alacsonyra szorították a választásokon való részvétel lehetőségét azoknak az embereknek, akik Nyugat-Európában vagy az amerikai kontinensen élnek. Úgy gondolom, hogy ez hiba, és meg kell tennünk azt, hogy ezt korrigáljuk, leghamarabb a következő, 2018-as választásokon. Ha azt mondjuk, hogy ez egy össznemzeti parlament, akkor nemcsak a határon túli magyarokra kell gondolnunk, hanem azokra a gazdasági menekültekre is, akik kényszerből elhagyták hazájukat. Egy másik nagyon fontos kapocs lehet, úgy gondolom, a kultúránk összetartó ereje, és ezen belül is abban reménykedem, hogy utolsó mentsvárunk lesz a nyelv, a magyar nyelv, amely generációkon átívelően is idekapcsolhatja ezeket az embereket. Ezzel szemben mit látunk? A kormányzat ugyan a Miniszterelnökség égisze alatt létrehozta a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet, azonban ennek körülbelül egy hónappal ezelőtt megrendezett konferenciáján az egyik felszólaló azt ecsetelte, hogy olyan, hogy anyanyelv, nem is létezik. Ez az ember egy korábbi írásában azt írta le, hogy a nyelv, az anyanyelv gyakorlatilag a rasszizmus melegágya.(13.50)És úgy gondolom, nem pénzkérdés, hogy a Magyar Nyelvstratégiai Intézet keretein belül nem ez az a szemlélet, amit a kormánynak támogatni kellene. Nem pénzkérdés, hogy valódi anyanyelvművelőket engedjenek ezekre a konferenciákra, és az ő lehetőségeiket, az anyanyelv összetartó erejét hangsúlyozzák. Ez lenne az a nyelvpolitika, kultúrpolitika, ami ezeket az embereket is Magyarországhoz kapcsolná, és a nemzeti büszkeségünket, amelynek része, úgy gondolom, a magyar nyelvünk is, az összetartozás jelképévé emeljük fel.Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból. ‑ Sallai R. Benedek tapsol.)
  • DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azért szeretnék nagyon röviden szót kérni, mert Tukacs képviselő úr figyelmét szeretném felhívni egy közkeletű tévedésre, amit most itt elmondott. A külföldön tartózkodó magyar állampolgárok szavazásának feltételei nem változtak, pontosan úgy szavazhatnak, ahogy korábban is, amióta a külképviseleti szavazás létezik Magyarországon. A honosítással magyar állampolgárságot szerzett személyek szavazására is pontosan ugyanazok a szabályok: amennyiben külföldön tartózkodnak, akkor a külképviseleten szavazhatnak.Akikről ön beszél, azok a személyek, akiknek nincs Magyarországon állandó lakóhelye, de ők nem a kivándorolt magyarok, mert ők sosem vándoroltak be Magyarországra. Ők olyan magyar állampolgárok, akiknek nem volt Magyarországon állandó lakóhelye, ezért szavaznak külföldön. Tehát ennek az egész problémának az idekeverése teljesen téves alapon áll. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány dologra szeretnék reagálni a szűkös időkeretünkből. Elsőként is Pócs képviselő úr, ha megengedi, annyit mondanék, hogy igen, részben félreértésből adódik, amit tetszett volt érteni. Én nagyon szeretem a jász embereket, nagyon sok pozitív példát látok; a gond az, hogy majd akkor leszek boldog, és akkor tekintem teljesen pozitív példának azt az irányt, hogyha a Lehel gépgyár újra magyar kézben lesz; hogyha az ipari termelésünk meg a nagyberuházások és a nagyfoglalkoztatók újra magyar kézben lesznek kizárólagosan, akkor tudunk erről beszélni, hogy ez teljes mértékben pozitív legyen.Nyitrai Zsolt képviselő úr felszólalásakor szerettem volna reagálni pár dologra, mert néhány dolog szerintem egyszerűen abból adódik, hogy másképp látunk, tehát más szögből nézzük, és teljesen a konstruktív párbeszéd talaján. Megőrzik az identitásukat emberek. Nemrég volt szerencsém lenni az egyik külföldi ilyen magyar házban, ahol kizárólag azok az emberek vannak, akik azért csinálnak magyar házat és vesznek közösen, hogy megőrizzék, mert tudják, hogy nem akarnak már hazaköltözni. Ez nem feltétlenül annak a jele, hogyha magyar házat csinálnak valahol, hogy majd haza szeretnének valamikor jönni.Pozitív példaként tetszett volt említeni, hogy pénzt küldenek haza, ez egy jó lehetőség. Kérem szépen, nem tudják Magyarországon a rokonaik finanszírozni az életüket, nem tudják fizetni a hiteleiket! Ezt hogy lehet pozitívumként bemutatni, hogy ez egy jó dolog? Elnézést, másik szögből nézzük ezt a dolgot! Tehát ez sajnálatos tény, hogy a magyar állampolgárok, itthon dolgozók nem tudnak bérből, fizetésből megélni, és rászorulnak azon rokonaikra, akik elmennek. És már-már lassan az a természetes, hogy vidéken egy családtagot ki kell küldeni külföldre, hogy a család megéljen. És erről a tendenciáról beszélünk. Ugyanígy el tetszett volt mondani, hogy milyen jó, köszönjük meg nekik, mert nyelvet tanulnak. Kérem szépen, nem kell a két tannyelvű iskolákat csesztetni, mint amit most csinálnak! (Az elnök csenget.) Nem kell a gimnáziumokat bezárni, mint amit most csinálnak! Meg kell teremteni… ELNÖK: Képviselő úr, válogassa meg a szavait! (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiból: Ez megengedett! ‑ Így mondják!) Úgy fejezze ki a véleményét, hogy az megfeleljen a házszabálynak és a tiszteletnek. SALLAI R. BENEDEK (LMP): Elnézést kérek, elnök úr, bocsánatot kérek, figyelmetlen voltam.Tehát gyakorlatilag, ha a magyar közoktatás lehetőséget teremtene arra, hogy mindenki nyelveket tanuljon, akkor nem lenne arra szükség, hogy kint tanuljanak nyelvet. És még egy dologra, amit teljesen másként látunk, hadd hívjam fel a figyelmet. Azt is el tetszett volt mondani, hogy nem a munkanélküliséget választják. A szomorú tény az, hogy a nagy része azoknak, aki kimegy, nem a munkanélküliségből megy ki, hanem magasan képzett, magasan kvalifikált munkahelyekről mennek ki, mert jobb feltételeket teremtenek. Szó nincs arról, hogy a két éve munkanélküli szakmunkás próbálkozna, hanem arról van szó, hogy nem tudjuk vidéken betölteni a háziorvosi praxisokat; az, hogy vidéki térségekben nyugdíjaskorú emberek látnak el ilyeneket, mert nincs már fiatal, aki el akarjon jönni egy tízezer alatti településre ilyen praxist gyakorolni.Tehát ezeket teljesen másképp látjuk. És nem abból adódik ez, hogy mi ellenzékiek vagyunk, hanem hogy más szemszögből nézzük ezt az országot. Azok a szavak, amelyek elhangzanak legtöbbször, amelyeket tudomásul kell venni, a csalódottság, reménytelenség, kilátástalanság, az emberek túlnyomó többségét ez viszi külföldre, és nem a kalandvágy, és nem az az igény, hogy nyelvet tanuljanak, hanem az, hogy nem látják a lehetőségét. Nem érzem azt, hogy száz százalékban a Fidesz-kormányzás ezért a felelős, de azt igenis érzem, hogy önöknek most van történelmi szerepük abban, hogy ezzel a felelősséggel szembenézzenek, és tegyenek ez ellen.Ander Balázs képviselő úrnak nagyon sok gondolatával egyetértettem, amit elmondott. Ugye említette, hogy 80-90 ezer forint bérből nem lehet megélni, és azért mennek ki, hogy több bér legyen. A döbbenetes az, hogy még a vállalkozói szektorban, a vállalkozások létrehozásával kapcsolatban is könnyebb kint minden. Egy ausztriai vállalkozás beindítása, egy kis- és középvállalkozás lehetőségének megteremtése is könnyebb. Nemcsak a vállalkozói szektor, hanem az a kezdeményező szektor, amely a motorja lehetne a magyar gazdaságnak, az is kimegy, mert könnyebb feltételeket talál kinn, és ez egy komoly probléma. Ikotity István képviselőtársam reagált részben Manninger Jenő képviselő úr gondolataira. Igen, én is teljes mértékben azzal értek egyet, hogy nagyon-nagyon gyenge érvrendszer az, hogy másutt még rosszabb, tehát hogy Romániából még nagyobb a kivándorlás, vagy hogy vannak olyan európai országok. Tehát nyilvánvalóan nem ebből kellene kiindulnunk, hanem abból, hogy hová tartunk, hová szeretnénk tartozni, és milyen társadalmat képzelünk el. Annak idején, aki Jókait olvasott kötelező olvasmányként, ismeri azt az időszakot, ami a reformkorban volt jellemző, amikor Magyarország vagyonos arisztokráciája, tőkései, gondolkozók kimentek Párizsba és Londonba, és valóban hazatértek, mert itthon volt a birtok, itthon volt az, ami a hátterüket megteremtette. Most, akik kimentek, azok jelentős részének már nincs semmije, nincs termőföldje, nem jutott soha családi házhoz, nem teremtették meg neki azt a munkahelyet, ahová hazajönne. Nagy részük már azt nézi, hogy a családot hogy tudja kivinni. Ez az a felelősség, amivel szembe kell nézni, és ez az, amire a megoldást kell keresni. És mikor a megoldást keressük, abban az esetben a költségvetés egy tipikus példája annak, hogy azt kell néznünk, hogy amennyiben fontos lenne önöknek ez a probléma, a költségvetésben mely tételek azok, amelyek ezt a célt szolgálják. Ha építünk még két stadiont, hány ember fog hazajönni? Ha tőkésítjük valamelyik bankot, hány ember fog hazajönni? Mi az az intézkedés, ami azt a célt fogja szolgálni, hogy hazavonzzunk embereket? Mert ez az, amit hiányolunk, és ez az, amit keresünk mind az önök mondandójában, mind a költségvetésben, mind pedig a jogszabály-alkotási munkában.Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)(A jegyzői székben Móring József Attilát Földi László váltja fel.)
  • GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Teleki képviselő úr szavaira reagálva annyit még az okok kapcsán engedjenek meg nekem, hogy elmondjam, hogy ‑ a 2011-es évet, illetve a 2011-2012-es évfordulót leszámítva az előbb említettek miatt ‑ nem emelkedett éves szinten a külföldön munkát vállaló magyarok száma az azt megelőző évekhez viszonyítva. Ez igaz az elmúlt évekre is. Ennek nyilván oka mindaz, amit például Pócs János képviselő úr a felszólalásában szerintem nagyon szépen összefoglalt. De ha már a megoldásoknál tapogatózunk kicsit, akkor szerintem Sallai képviselő úr jó helyen keresgél. Egyetértek azzal, hogy valóban a foglalkoztatás az első számú megoldás, és nemcsak a munkahelyek számának az emelkedéséről beszélek, hanem az ezzel párhuzamosan járó bérszínvonal-emelkedésről is, vagyis hát reménybeli párhuzamosan járó bérszínvonal-emelkedésről. Éppen ezért történik az, amiről önök már hónapok óta értesülhettek, itt a Ház falai között is számtalanszor elhangzott, a sajtóban számtalanszor elmondtuk, hogy a következő programozási időszakban több mint 4000 milliárd forint kerül be a magyar gazdaságba, jellemzően munkahelyteremtésre, illetve járulékos programokra. (Dúró Dóra közbeszólása.) 4000 milliárd forint. Elsősorban kis- és középvállalkozásokról beszélünk, kedves Dúró képviselő asszony.Még ennek kapcsán annyit engedjenek meg nekem, hogy hadd utasítsam vissza Demeter képviselő asszony kifejezését, aki azt mondta a közmunkaprogramra, hogy ez rabszolgamunka volna. Kedves Képviselő Asszony! Ön vagy nem tájékozódott, vagy pont a rossz példáknál tájékozódott kizárólag. Hadd mondjam el önnek, hogy a közmunkaprogram nem pusztán hasznos, a közmunkaprogram ‑ ezt többször is elmondtam, és el fogom mondani ezután is, akárhányszor ezt el lehet. (Dúró Dóra közbeszólása.) Nemcsak a csornaiakról beszélek, kedves Dúró képviselő asszony. Nagyon jól elbeszélgetünk egyébként így egymással, csak az a helyzet, hogy csak én kaptam szót az elnök úrtól, ön nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. – Köz­beszólások az MSZP soraiból: Idő! ‑ Csüccs!)Megengedi, elnök úr, hogy befejezzem ezt a mondatot, ugye, mert muszáj volt reagálnom. A közmunkaprogramban foglalkoztatottak értéket teremtenek, és nem igaz, hogy nincsen átmenet a piaci világba. Ez egy létező folyamat… ELNÖK: Ennyi volt a mondat, köszönjük szépen, képviselő úr. GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr.
  • TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Répássy államtitkár úr nem kevesebbet állít, mint hogy magyar és magyar állampolgár között, a lehetőségei és jogai között lehet különbséget tenni (Dr. Répássy Róbert: Nem, azt mondtam, hogy nincs különbség!) aszerint, hogy külföldön van, Magyarországon van, van-e állandó lakhelye vagy nincs. Államtitkár úr, én a következőről beszélek. Az nem egyenlő jog és lehetőség, hogy valaki szavazhat egy levélben, másvalaki, aki szintén magyar állampolgár, elfáradhat Cardiffból Londonba, ha van hozzá elég ideje, ha elengedik, és ha van hozzá pénze. Én erről beszéltem, államtitkár úr.Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)(14.00)
  • DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tukacs képviselő úr, nagyszerű, amit mondott. Kár, hogy akkor is így volt, amikor önök kormányoztak. Köszönöm szépen. (Tukacs István: Nem így volt! ‑ Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Egy kiegészítéssel szeretnék élni. Szememre vetették, hogy az, hogy az oktatás szerepét ilyen fontosra vettem, az kétértelmű így. Nagyon fontosnak tartom, most egy példával élve, hogy semmiképpen nem, mivel az egész jelenlegi elvándorlásproblémát egy tünetnek tekintjük, nem pedig betegségnek, azt gondoljuk, hogy megoldásként éppen ezért nem a tünetet kell kezelni, hanem magát a betegséget. Az oktatás nem egy gyógyszer egy betegnek, hanem nyilvánvalóan az, hogy elkezdünk egészségesen táplálkozni, egy példával szemléltetve ezt. Ez tulajdonképpen nem elégséges, de mindenképpen szükséges. Hiszen hiába fogyasztana bárki bármilyen gyógyszert, az nem helyettesítené az egészséges és alapvetően teljes táplálkozást. Tehát ezért gondoljuk azt, hogy az oktatásnak itt nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen szerepe van. Ezzel teljes egészében ellentétes, amit a miniszterelnök szájából hallottunk, amikor nem volt képes értelmezni azt, hogy mi is a tudásalapú társadalom. Azt gondolta, és visszakérdezett, hogy valamiféle fehér köpenyes, szemüveges emberekre gondolunk-e ilyenkor, amikor erről beszélünk. Nagyon fontos lenne, hogy a miniszterelnök úr tisztában legyen ezzel, és nagyon fontos lenne az is, hogy lássa, valamilyen módon a munkaalapú társadalom ellentéte a tudásalapú társadalom. Hiszen vagy a fejünkkel, a tudásunkkal szeretnénk előrelépést, vagy pedig a két kezünk olyan jellegű munkájával, ami egy végrehajtó munka egy szalag mellett, amely egy termelési folyamat legkevesebb értéket teremtő része a mai világban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP padsoraiból.)
  • DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szerettem volna beszállni Répássy államtitkár úr és Tukacs István vitájába, de mégis megteszem egy nagyon rövid idő erejéig. Nagyon fontos, amit önök elmondtak. Annyira sok minden kapcsán szoktak nagyon gyorsan jogszabályt alkotni, nagyon sok mindent vernek át a parlamenten kétharmados többséggel. Fel szeretném hívni az államtitkár úr figyelmét, hogy pont arról szól ez a vitanap, hogy van egy társadalmi probléma, egy nagyon komoly társadalmi probléma Magyarországon. Egyre többen vállalnak külföldön munkát, olyan emberek is, akik nem önszántukból teszik ezt, hanem a megélhetésük érdekében. Több százezren vannak. Sokan nem is jelzik ezt hivatalosan, nagyon sokan nincsenek a magyar állam látókörében. Viszont azt el szeretném mondani, hogy véleményük van arról, ami az elmúlt öt évben történt, Tukacs képviselőtársam azért mondta azt, amit mondott. Tegyék lehetővé számukra is, könnyítsék meg a választás jogát, tegyük egyszerűbbé számukra is, akár levélben a szavazás lehetőségét. Ezt nem tették meg, ezt kifogásolta ő.Ugyan néhány kormánytag, többek között Nagy István államtitkár úr is próbált higgadtan nyilatkozni az adott témáról, mégis azt érzékelem, hogy a kormánypárti képviselők néhány dologgal nem szembesültek. Egyrészt önök kormányoznak öt éve, számtalan eszközük lett volna e probléma kezelésére, visszafordítására. Másrészt arra hívnám fel a figyelmüket, hogy október 12-e, az önkormányzati választás után egyre többen szembesülnek az önök politikájának valós tartalmával. Nem kis közfelháborodás van ennek kapcsán, és sokan még jobban kiábrándulnak abból, hogy milyen kilátásaik lehetnek ma Magyarországon. Bangóné Borbély Ildikó, a vezérszónokunk is kritikusan nyilatkozott az előző kormány utolsó éveiről is. Ezt megteszem én is, hiszen nyilván a 2008-as világgazdasági válság okán és más okokból is, valóban, a külföldön munkát vállalók számának növekedése megindult. De közel sem volt ekkora nagyságrendileg, mint most. Ez a folyamat felgyorsult, elképesztő méreteket öltött. Erről egyébként maga Matolcsy György is beszélt, tehát önök sem titkolták ezt a kérdést. Matolcsy György félmillióra tette a külföldön dolgozó magyarok számát. Én Miskolc országgyűlési képviselőjeként azt tudom önöknek mondani, hogy valóban, ez a jelenség nem tegnap, nem néhány éve indult, de eleinte egy családból többnyire az egyik szülő volt rákényszerülve arra sajnos, hogy ilyen módon tartsa fenn a családját és külföldön vállaljon munkát. Adott esetben egyedülálló fiatalok próbáltak szerencsét önszántukból vagy kényszerből ilyen módon külföldön, de ez a folyamat mélyült és felgyorsult. Sokan már kinn alapítottak családot, vagy maguk után vitték a gyerekeiket az elmúlt években. Megjelent Miskolcon, Borsod megyében, és gondolom, az ország más megyéiben is egy olyan jelenség, hogy a nagyszülők kimennek a családok után, amelyek már nem is tervezik, hogy hazajönnek. Nyilván a gyerekek miatt mennek, vigyázni rájuk, vagy egyszerűen azért, hogy a családjukkal lehessenek. Ők nem is tervezik a visszajövetelt többnyire. Ezen kéne változtatni.Min kellene változtatni, hogy ez a folyamat ne így menjen? Azt mondják sokszor, hogy tegyünk javaslatokat is. A foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban nagyon sok minden elhangzott. A közmunkások 15 százaléka 25 év alatti, 3 hónapra csökkentették az álláskeresési támogatást, a minimálbér vásárlóértéke drasztikusan csökkent az elmúlt 4 évben. Önök létrehoztak egy olyan munka törvénykönyvet, amely csorbította a munkavállalói jogokat, gyakorlatilag olcsón kizsákmányolhatóvá tették a magyar munkaerőt. A béreknek egy olyan sajátos rendszerét hozták létre, hogy drasztikusan nőtt azok száma, akik napi 8 órai munkából nem képesek a létminimumhoz szükséges jövedelmet sem előteremteni. Ez elfogadhatatlan, tisztelt kormánypárti képviselők!Azt szeretném javasolni, hogy e ciklusban érjük el, hogy aki 8 órában dolgozik ebben az országban, legalább a létminimumot érje el, a jövedelme érje el legalább a létminimumot. Ne legyen olyan helyzet ebben az országban, hogy a minimálbér a közelében sincs ennek. Ez egy fontos politikai cél lenne. Ennek a szolgálatába kellene állítani az adórendszert, járulékrendszert; azt gondolom, ezzel mindenképpen előreléphetnénk.Nyilván fontos volna a közszféra átfogó bérrendezése végre. Valódi munkahelyteremtés és valóban a kis- és középvállalkozások támogatása. Az meg egyébként fontos volna, pláne ebben a közéleti kérdésben, hogy legyen ebben a témában közéleti béke, ne állandóan visszamutogassanak a korábbi kormányokra, hanem szembesüljünk végre ezzel a helyzettel, és valóban az érintettek érdekében próbáljunk közös döntéseket hozni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fideszes képviselőtársaimtól hallottam mindenféle adatokat, mindenféle számokat, mindenféle hivatkozásokat. Volt szerencsém múlt hét végén Nyugat-Ausztriában járni, jelesül a testvéremet látogattam meg, aki szintén gazdasági menekültként évek óta Ausztriában él. Találkoztam ott élő magyarokkal. Meg kell mondani, hogy nagyon jól összetartó magyar közösség van Innsbruck környékén. Egy dologban egyetért mindenki: sajnos egyikük sem akar hazajönni, ez a beszélgetés folyamán kiderült. Nem azon gondolkodnak, hogy hazajöjjenek, hanem azon, hogy az ottani bérlakásuk helyett ingatlant szeretnének vásárolni. Tisztelt Képviselőtársaim! Azon el kell gondolkodni, és az mindenki számára nyilvánvaló, hogy ezek az emberek, a 30-40-es korosztály kisgyerekeket vagy kicsit nagyobb gyerekeket nevelnek. Ezek a gyerekek ott járnak iskolába, ezek a gyerekek ott kötöttek barátságokat, ezek a szülők beépültek az ottani életbe, ezeket az embereket nem lehet hazahozni jelen pillanatban, jelen állás szerint.A másik nagyon fontos, amit a gazdasági kérdések és a megélhetés kérdése mellett kiemeltek például a Kelet-Magyarországról odatelepült emberek, az, hogy élhetetlenné vált Északkelet-Magyarország, nincs létbiztonság, nincs közbiztonság. Pedig ők nem vágynak nagy dologra, élhető életet szeretnének élni, amit ott megtaláltak. Ezek a dolgok szorosan egy cipőben járnak olyan szempontból, hogy ahol nincs munkahely, ott előbb-utóbb nem lesz közbiztonság, nem lesz semmi. Most felhozhatnám Ózd példáját, ahol a 20 és 35 év közötti korosztály, azok az emberek, akik szeretnének dolgozni és érvényesülni, gyakorlatilag eltűntek a városból, mert nincs számukra megfelelő megélhetés. Az, hogy elmennek egy multi összeszerelő üzemébe robotolni 80 ezer forintért, az nem perspektíva. Még a falvakról nem is beszéltem egyébként, mert onnan aztán a fiataloknak végképp egy útjuk maradt, ha nem közmunkások szeretnének lenni, az, hogy jobb esetben elmennek egy nagyobb magyar városba, rosszabb esetben pedig megtalálják a számításukat külföldön.(14.10)És én ajánlanám, tisztelt képviselőtársaim, megfontolásra azt is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úrnak volt egy olyan kijelentése a múltban, hogy a cigányság Magyarország rejtett erőforrása. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek az emberek a rejtett erőforrások, akik jól képzettek, adott esetben egyetemet végzettek, külföldön élnek, és nem tervezik azt, hogy hazatelepülnek.Arra kérném a kormányt és arra kérném minden tisztelt képviselőtársamat, hogy ezen kezdjünk el gondolkodni, és ezen kezdjünk el dolgozni, hogy ezek az emberek itt, Magyarországon találják meg a számításukat, különben egy olyan jövőkép lesz Magyarország előtt, ahol lesz egy olyan réteg, aki nem is akar dolgozni, meg lesz egy olyan réteg, aki már rég nyugdíjban kellene hogy legyen, csak nem lesz, aki megkeresse a nyugdíját.Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen. Nagyon szerencsés, hogy rögtön most tudok szólni, hiszen Egyed képviselő úr gondolatait akartam továbbfűzni.Ha már a napirend címe az, hogy a folyamat megállításának lehetséges megoldásairól lenne szó, akkor a kormányzatnak tulajdonképpen össze lehetne foglalni nagyon röviden. Hiszen semmi mást nem kell csinálni, mint oda, ahova kivándorolnak, Nyugat-Európába, ugyanazt a közbiztonságot megteremteni, azt az egészségügyi ellátási színvonalat megteremteni, meg egy kicsivel keressenek többet itthon, mint amit ott keresnek. És ha olyan gazdaságot fejleszt a kormány, ami megteremti ennek a hátterét, haza fognak tudni jönni, és haza lehet hívni az embereket. Mindössze ennyit kell tenni.Ennek az érdekében kell rendelkezésre bocsátani az adótörvényeket, a jogszabályalkotást meg a támogatáspolitikát. (Zaj.) Mindaddig, ameddig ez a három legfontosabb eszköz, ami a kormány kezében van, nem ezt a célt szolgálja, addig azt fogjuk tapasztalni, amit a képviselő úr is elmondott: nem akarnak hazajönni. (Zaj.) Az ember alapvetően - termé­szetéből adódóan ‑ saját érdekei alapján kell hogy döntsön, amelyek egyben értékek is lehetnek, és ezeknek az értékeknek a képviseletére akkor van esélye, ha itthon minden egyes életfeltétel kedvezőbb és jobb lesz. Ez az, ami a kormányzáshoz kell: adópolitika, támogatáspolitika és jogszabályi háttér. Mindössze ennyit kell változtatni, és haza fognak jönni. Ehhez kívánok önöknek jó munkát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
  • TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Ház! Szeretnék újfent reagálni egy államtitkár úr véleményére, Zombor Gáboréra, aki sajnos már nincs itt, Répássy úrral való beszélgetésük fontosabb témának bizonyult.Azt mondja, hogy nem kell beszélnie Tállai úrral, mert a háziorvosi rezidensek azok, akik arányukat tekintve legtöbben kérik azt, hogy külföldön dolgozhassanak, ezért az állítása nem helytálló, amely szerint a háziorvosi praxisok feltételeinek esetleges javítása megoldást jelentene. Államtitkár úr elfelejtett valamit. Legkevesebben a háziorvosi rezidensek vannak. Ők vannak a legkevesebben. A legtöbben szakorvosiak, mert nem vonzó a háziorvosi pálya, de ez egy másik történet.Azért szerettem volna ezt elmondani, mert az állításomat helytállónak tartom, háziorvos nem akar elmenni külföldre dolgozni, ezért tehát az nem érv, hogy ha őket segítjük, ez valamiféle megoldást jelenthet. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról kívánunk szólni a magyar parlamentben, akkor alapvető követelmény, amit miniszterelnök úr is mondott valamelyik vitában, hogy legyünk őszinték.Azzal a propagandával szemben, amit önök itt a választás előtt nyomtak, ötezer óriásplakát hirdette, hogy Magyarország jobban teljesít, ez az ékes bizonyíték, hogy több százezer magyar, aktív, leginkább alkotóképes munkavállaló a lábával szavazott, és elment Európa más részére dolgozni. Tehát jó lenne, ha önök a propagandakormányzás, a kommunikációs kormányzás helyett valóban szembenéznének azokkal a javaslatokkal, amiket itt a Házban az ellenzék tesz, fogékonyabbak lennének azokra a kritikákra, amelyek nem csak tőlünk jönnek, a tüntetőktől jönnek, mi csak hangot adunk nekik itt a parlamentben. Az egyik úgy szól az egyik táblán, hogy „nem tudunk annyit adózni, mint amennyit loptok”. Tehát ha egyensúlyba akarják hozni a gazdasági kilátásokat az önök statisztikáival, akkor figyelemmel kell lenni arra, hogy mi a közvélekedés azok között az emberek között, akik ma már Európa fejlettebb felén dolgoznak. Ha csak beletekintenek a Duna TV dokumentarista sorozatába ‑ mondjuk, éjszaka van, este 11 után lehet látni ‑, ahol megszólaltatnak olyan embereket, akik kénytelenek Nyugaton dolgozni, ők elmondják, hogy még olyan is volt, hogy két év kint dolgozás után hazajött, fél évet adott magának, közel ezer e-mailt küldött el különböző álláshirdetésekre, és fél év alatt nem tudott elhelyezkedni. Tehát az a gazdasági környezet, amit önök teremtenek, jelenleg a közmunkát preferálja, és azt is igazából csak egy olyan szűk körben, amit önök a statisztika kedvéért mozgatnak. Valójában a gazdaság nem tudja azt a környezetet produkálni, hogy a munkavállalók optimistán tekintsenek a jövőbe, hogy egyáltalán a mindennapjaikat, a holnapjaikat biztonságban tudják. Tehát amikor önök a három választási győzelem eredményét hangoztatják itt a parlamentben, mert nincs más érvük, akkor legyenek sokkal szerényebbek! Ez a közel félmillió ember a lábával szavazott, hallják meg az ő hangjukat is, és figyeljenek arra, amit itt a parlamentben mondunk! Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Többször elhangzott, hogy ez a helyzet, ami kialakult, nem az önök felelőssége, ez az eddig regnáló kormányok közös felelőssége. Az önök felelőssége az vagy abban sokkal nagyobb, hogy erre a helyzetre megoldást tudjanak találni. Kár, hogy Pócs képviselő úr nincs itt, aki leveleket olvasott fel sanyarú sorsban tengődő, külföldön dolgozóktól. Hadd olvassak fel én is egy levelet, amit a vitanap kapcsán kaptunk. László írta nekünk Olaszországból: „Honvágy? Mindennap eszembe jut, milyen jó lenne otthon élni, a szüleimet látni és a barátokat. Amikor hazamegyek egy hétre, nem szégyellem bevallani, hogy visszaúton könnybe lábad a szemem. Nekem minden álmom az lenne, hogy otthon élhessek. Hogy mi kéne, hogy hazamenjek? Egy élhető Magyarország. Szerintem nem nagy kérés, hogy aki akar, az dolgozhasson, és ebből el is tudja tartani a családját.”Ezt ugyanúgy az önök szívére rakom, képviselőtársaim, mint ahogy azt Pócs képviselő úr megtette más témában. Még egy dologról hadd beszéljek! Vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy mennyire könnyű a külföldre szakadt magyaroknak a szavazáson való részvétel. Semmivel sem könnyebb, mint az önök idejében volt, vagy semmivel sem nehezebb, Tukacs képviselő úr, ezt szeretném elmondani, mert az MSZP-kormányok alatt ugyanúgy nem lehetett máshogy szavazni. Két dolog változott. Egyrészt az, hogy többszörösére nőtt az érintettek száma, másrészt az ‑ és ezt szeretném örömmel üdvözölni ‑, hogy ezt a problémát most már önök is fontosnak tartják, és foglalkozni szeretnének vele. Van egy rossz hírem Répássy államtitkár úr számára, aki szerint ez nem ide való kérdés, és ezzel nincs mit tenni. Kedves államtitkár úr, hadd hívjam fel a szíves figyelmét arra, hogy a Magyar Állandó Értekezlet két héttel ezelőtti ülésén az Állandó Értekezlet zárónyilatkozatába a Jobbik javaslatára bekerült egy olyan passzus, amely kimondja, hogy a résztvevők felkérik a kormányt, pontosabban nem a kormányt kérik meg, de olyan lépések megtételét kérik, amelyek megkönnyítik a Magyarországtól tartósan távol lévők választójogának gyakorlását. (Dr. Répássy Róbert: Igaz.) Ezt a kormánypártok egyébként és a kormány ‑ Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr is ‑ támogatta, hogy ezzel kapcsolatban történjenek lépések. Angliában, egész Nagy-Britanniában csak Londonban lehet szavazni, több száz kilométert kell utaznia egy magyarnak ahhoz, hogy a szavazatát leadhassa. Franciaországban, Ausztriában sem jobb a helyzet: ott is egy-egy helyen; de még a 80 milliós Németországban, ahol most már 100 ezer fölött van bőven az ott élő magyarok száma, ott is csak két helyen lehet szavazni.Beadtunk a képviselőtársaimmal egy országgyűlési határozati javaslatot, amely a Magyar Állandó Értekezlet zárónyilatkozatában megfogalmazottak szerint kéri azt, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy kezdeményezzen törvénymódosítási javaslatot annak érdekében, hogy a magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgárok választójogukat a jelenlegi szabályozáshoz képest egyszerűbb módon is gyakorolhassák.Miután Semjén miniszterelnök-helyettes úr nagyon büszke volt arra, hogy a Magyar Állandó Értekezleten milyen nagy összhang alakult ki, és mindenki elfogadta a zárónyilatkozatot, így bízunk benne, hogy mihamarabb a Ház elé kerülhet ez a javaslat, és abban is, hogy a kormánypártok ezt támogatni fogják. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, mindennek a zsinórmértéke az életszerűség, és alapvető elvárás, hogy egy országgyűlési képviselő se rugaszkodjon el a valóságtól, és ne távolodjon el a választóitól; legyen tisztában az ország valós helyzetével, és ne egy mesterségesen generált álomvilágot, egy nem létező álomvilágot vetítsen ki, és arról semmitmondó felszólalásokat tegyen.Sokkal szimpatikusabb lenne az ellenzék képviselői számára is, meg szerintem a közvélemény számára is, ha önök keményen szembenéznének ezzel a valóban egyik legsúlyosabb problémájával az országnak és a magyar társadalomnak, ha azt mondanák, hogy az elmúlt közel öt esztendő kétharmados kormányzása ellenére nem tudtak átütő sikert elérni. Lehet, hogy akarták volna, szerették volna, lehet, hogy a szándék nem mindig volt rossz, lehet, hogy nem mindig a hanyagság vezérelte önöket, de sajnos nem sikerült komoly trendfordulókat elérni, még csak az elvándorlás, a kivándorlás megállítása sem volt sikeres. Holott, mondjuk, ha futballstadionok építésének meg egy csomó feleslegesen túlköltségelt, korrupciógyanús beruházásnak csak a töredékét erre a nemes célra fordították volna, az már most érzékeltetné a hatását.Hadd mondjak néhány példát szűkebb környezetemből, a szatmári térségből. Körülbelül húsz esztendővel ezelőtt szülővárosom körülbelül 5500 lakossal büszkélkedhetett, most Csengerben talán 5 ezren ha élnek. Mátészalka 20-25 évvel ezelőtt 20 ezer fölötti lakosságszámmal rendelkezett, most 17 200 körül van a lélekszám. Mondok egy másik példát. Amikor 2001-ben a Miskolci Egyetemen befejeztem jogi tanulmányaimat, körülbelül 210 ezren lakták a várost, 200-210 ezer fő, most jó esetben 167 ezren élnek ebben a városban, papíron; de az is lehet, hogy a ténylegesen ott-tartózkodók száma inkább a 140 ezerhez van közel. Nem települt oda be senki, legfeljebb csak a fészekrakók. De ezt a témát hagyjuk, nem akarom feszegetni; mindannyian ismerjük az ezzel kapcsolatos tényeket.És mi a fő oka ennek a helyzetnek? Nem az, ami szintén egy másik probléma, hogy többen halunk meg, mint ahányan születünk, ez nem ilyen jellegű probléma. Az óriási különbözet, a 20-25 év alatt beállt drámai változás döntő oka az elvándorlás. És míg a 90-es évek második felében, a 2000-es évek elején azt láttuk, hogy míg a szatmári térségből elvándorlók Nyíregyháza, Debrecen, esetleg Budapest vonalánál megálltak, maximum a nyugati határ felé vették az irányt, addig még istenes volt a helyzet, hiszen ugyan elvándoroltak a szatmári térségből, elvándoroltak szülőhelyükről, de legalább az ország határain belül maradtak. Most azt látjuk, hogy nem állnak már meg Debrecennél, Budapestnél vagy a nyugati határnál, hanem Nyugat-Európa felé vagy éppen az amerikai kontinens felé veszik többségben az irányt.Két fő oka van ennek az elvándorlásnak, ezzel is tisztában kellene lenniük. Az egyik a munkahelyi probléma. Nincs munkahely, vagy ha van, akkor abból nem lehet normálisan megélni. Nemhogy megtakarítani nem lehet és jövőt építeni, hanem még lassan jóllakni sem lehet abból a fizetésből, amit a szatmári térségben többségében lehet keresni. Mi a helyzet a falvakban? Az a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ha valaki nem tud elhelyezkedni az önkormányzatnál vagy az önkormányzat valamelyik intézményénél, és nincs olyan családi vállalkozás, amiben érdemes dolgoznia, érdemes elhelyezkednie, akkor gyakorlatilag munkanélküli lesz vagy egészen megalázó bérekért kell munkát vállalnia.A másik problémára javasolnék önöknek megoldást, az pedig ugye az otthonteremtés, a lakásteremtés problémája. Hiszen a munkanélküliség, az alacsony jövedelmek mellett a kilátástalan otthonteremtés jelenti a másik nagy okát az elvándorlásnak. Z. Kárpát Dániel képviselőtársam utalt arra, hogy bérlakás-építési, lakásépítési programban is gondolkodik a Jobbik, de gondolkodunk egy olyan szocpolrendszer kialakításában is, amely pontosan a legalább 500 ezer üresen lévő ingatlan hasznosítására hajaz. Ez egyébként több szempontból komoly felhajtó erőt jelentene.Önök ezt az első kormányzásuk idején a kedvezményes lakáshitelekkel még valahogy tudták, valahogy érzékelték, hogy adóbevételek, illetékbevételek és akár az építőipar fellendülését is eredményezheti az, ha kicsit fölpörgetjük a használtlakás-piacot. Éppen ezért a használt lakások megvásárlására, felújítására, bővítésére már az első gyermek után is többmilliós nagyságrendű szocpoltámogatásra lenne szükség. Mert egyébként a 450 ezer meg 700 ezer forintos támogatások még a mostani nyomott ingatlanpiaci árak mellett is nevetségesen alacsonyak. Ebből sem venni, sem felújítani, sem bővíteni nem lehet.Ha erre, mondjuk, egy-két stadion árát rászánnánk minden évben, akkor több eséllyel maradnának itt a fiatalok. Mert bár hirtelen nem lehet arra számítani, hogy nyugat-európai béreket keresnek, de ha nem kell eladósodniuk 30 évre egy 50 négyzetméteres panellakásért vagy egy kisebb, 10-szer 10-es kertes családi házért, hanem ezt egy normális szocpol keretében, ami ráadásul a népszaporulatot is megdobja, meg tudnak vásárolni akár egy lakást, akár egy házat, akkor nagyobb eséllyel fognak itt maradni. Hiszen nem kell attól tartani, nem kell attól görcsölniük, hogy majd a bank elviszi a fejük felől a saját ingatlanjukat.Ha ezen a ponton sikerülne előrelépni, az már önmagában is egy óriási jelentőségű lépés lenne. Sokkal több, mint amit az elmúlt 25 év összes kormánya fel tud ebben a kérdésben mutatni. Ezt ajánlom szíves figyelmükbe, ezt ajánlom önöknek megfontolásra. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
  • BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A statisztikai adatok alapján láthatjuk, hogy az elmúlt évek során jelentős mértékben emelkedett a hosszú távú külföldi munkavállalást tervezők aránya, és ha a gyakorlatban megnézzük, hogy hogyan alakult a helyzet, akkor azt láthatjuk, figyelembe véve az adott országok lakosságát, lélekszámát, hogy akár Nagy-Britannia, akár Németország esetében sajnos vezető pozícióban vagyunk a munkavállalás tekintetében. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy túlnyomórészt nem a végzettségüknek megfelelően tudnak elhelyezkedni azok a fiatal és középkorú elvándoroltak, akik ezt az utat, ezt a lehetőséget választják.Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, arról beszélnek folyamatosan, hogy egy családbarát kormánya van ennek az országnak. Ezzel szemben 2011 végén egy olyan új munka törvénykönyvét fogadtattak el, amely tovább növelte a munkavállalók kiszolgáltatottságát, például a munkaidőkeret vonatkozásában. Ha egy fiatal pár, adott esetben egy férj és feleség ugyanannál a multinacionális cégnél vagy hasonló vállalatnál dolgozik, akkor egyáltalán nem mondható, hogy megfelelő és harmonikus családi életet tudnak élni.Vas megyei multinacionális vállalatoknál dolgozók közül többen kerestek meg, elmondták, hogy milyen körülmények között és mennyi pénzért kell dolgozniuk. Ők valóban hónapról hónapra élnek, nem tudnak tervezni. Ezért aztán nem véletlen, hogy az elmúlt évek során felgyorsult az a folyamat, hogy Ausztria irányába tájékozódnak, jobb esetben csak ingáznak, rosszabb esetben hosszú távon is ott kívánnak letelepedni, de ez egyébként a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében is így van.Gazdasági menekültek tehát ők is, és egyáltalán nem kalandvágyból hagyják el az országot, ahogy azt Orbán Viktor mondta. Kiszámíthatóságra, tervezhetőségre lenne szükségük a gazdasági élet szereplőinek, a magyaroknak pedig emberhez méltó munkakörülményeket kellene biztosítani. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végre a Jobbik által kezdeményezett vitanapon lehet beszélni részletesebben a Ház falai között olyanról, amit eddig rejtegettünk, titkolgattunk. A kérdés az egészségügyi dolgozók elvándorlása, ugyanis ez bénítja a kórházi, szakrendelői, háziorvosi, de már a fogászati, sőt lassan a gyógyszerészeti rendszert is. Az elvándorlás az alulfinanszírozás után az egészségügy legégetőbb top hármas kérdése, azok közül is talán az első.Az egészségügy eddigi működését már semmi más nem szavatolja, mint ahogy Vona Gábor elnök úr elmondta, mint az egészségügyben dolgozók lelkiismerete, szakmai elhivatottsága, mert a pénzhiány és az elvándorlás olyan fojtogató, hogy nem túlzás azt állítani, az ellátás kritikus pontjánál tartunk. Az elvándorlásra nehéz rálátni és nagyon pontos számokat mondani. Az egyik mutatóként emlegetett, az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal által vezetett statisztikákról szóló, leegyszerűsítő cikkekkel és lebutított adatokkal szemben pontosan azt érdemes látni, hogy hány fő orvos, fogorvos és szakdolgozó kér képesítéséről hatósági bizonyítványt.Természetesen a statisztikákban benne vannak azok is, akik már külföldön élnek, de országot váltanak, vagy már korábban meglévő szakvizsgájukat akarják szintén elismertetni. Tehát ez torzítja a meglévő képet. Másrészről a statisztikák azért sem helyesen szoktak megjelenni az újságokban, mert elfelejtenek levonni belőle külföldi állampolgárokat, akik eleve ugródeszkaként használják országunkat, így helyesen az ő számukat ki kell vonni az elvándorlók közül, bár távozásuk szintén azt támasztja alá, hogy nem vonzó a magyar egészségügyben dolgozni, még olyanok számára sem, akik szegényebb országokból érkeznek.Helyes értelmezése tehát a statisztikáknak, például 2012-ben 1708 magyar állampolgár kérte hatósági bizonyítványát, míg 353 külföldi kérte hasonló kiadását. Így hát egy bizonyos szám csökkentésével megállapítható, hogy a helyes szám hozzávetőleg 950 körül kellene hogy legyen. Egyébként is érdekes tünet, és erre is fontos felhívni a figyelmet, hogy a külföldi gyógyítók magyarországi munkavállalási hajlandósága is romlik. Míg 2006-ban 169 külföldi orvos honosíttatta magyarországi munkavégzéséhez diplomáját, addig 2010-ben már csak 35.Természetesen a statisztikák így is rémes trendet vázolnak. A legutolsó statisztikai adatok négy évre vetítve, 2010-es adatokból nézve, ugyanazokat vázolják föl, amiket már korábban lehetett hallani, általánosságban 2010-ben az összkérelmezők száma 1777 fő volt, ami folyamatos emelkedést mutatott 2012-ig, majd a 2013-as évre egy picit mérséklődött. A trendeket nézve az orvosok száma ingadozó volt, de a 2010. évi 1111-hez képest 1200-ig emelkedett, majd utána csökkent 955-re. A fogorvosok száma folyamatosan, apránként nőtt, az ápolóké pedig 2012-ben egy kiugró nagy emelkedéssel állt be az 536 fős arányra.(14.30)Még szörnyűbb a statisztikák közül azokat látni, amelyek a nemek szerinti megoszlásra vonatkoznak, ugyanis itt azt láthatjuk, hogy összességében a nők élnek többségében azzal a lehetőséggel, hogy bizonyítványaikat kikérik, ezzel szemben viszont az általános orvosok területén a férfiak vannak túlsúlyban. Tehát megállapítható, hogy összességében több férfi orvos kérelmező van, így több férfi orvos hagyhatja el Magyarországot.De mi állhat a hátterében, és milyen megoldások vannak rá? Természetesen másként érinti az elvándorlás az egészségügyi szakmákban a nagyobb klinikai központokat, nagyvárosi kórházakat és a kis kórházakat. Úgy látjuk, hogy ezen a szinten is az elvándorlás során a vidék Magyarországa a vesztes, főként kis- és középméretű városokban. Az elvándorlás okairól tisztán és érthetően írnak az orvosmigrációs kutatások. Ilyen okok lehetnek: alacsony fizetés, rossz megbecsülés, nehéz előrejutás a szakmán belül, ápolói téren alacsony bérek, túlhajszoltság, de sajnos előkelő ok a szakképzés színvonalának romlása is. Korábbi személyes tapasztalataimból szűrtem le, hogy mindegyik megjelölt indok valós, a megoldás éppen ezek rendezésével érhető el. Tehát a megoldási javaslatok röviden annyiban állnak, hogy a kormánynak feltétlenül be kell indítania az életpályamodellt, illetve megfelelően kell a szakképzést megoldania. Így hát a megoldási javaslatokra azt tudjuk mondani: ha értik, tudják, mire várnak még? Hány vitanapot kell még a cselekvéshez tenni? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzott már, ezért én nem szeretném vagy megpróbálom nem ismételni azokat, amelyeket képviselőtársaim már elmondtak. Ellenben azzal szeretném kezdeni, és javasolni a kormánypárti képviselők zömének ‑ tisztelet a kivételnek, természetesen, mert hála istennek, voltak ilyenek ‑, hogy több szerénységet. Az, amit egyes képviselők a mai napon a vitában megengedtek maguknak, az több a soknál!Kezdeném L. Simon László államtitkár úrral, aki hovatovább addig a gusztustalanságig is elment ‑ lehet, hogy sokaknak nem tűnt föl ‑, hogy azzal kezdte el idézőjelben döngetni a mellét, és beszólni más képviselőknek, hogy „nekem négy gyerekem van”. Én erre azt tudom mondani, hogy gratulálok, örülök neki, hogy a Jóisten kegyelméből négy gyermeke lett, és kívánok nekik sok erőt, egészséget és nagyon sok unokát. De azért fejezzük már be ezt az arrogáns, nagyképű, cinikus stílust, hogy ezt érvként hozzávágom egy másik képviselőhöz, akinek egyébként lehet, hogy egészségügyi okból vagy teljesen más okból nem lehet! Amikor elvándorlásról és demográfiai problémákról beszélünk, akkor azt gondolom, hogy a kormány álláspontját tökéletesen tükrözi ez a minta, ez a viselkedés, ez a beszólás, amelyet egyes, államtitkári rangot betöltő képviselők maguknak megengednek.Arra, hogy önök a hozzászólásaik döntő többségében sikerpropagandáról, bagatellizálásról és felelősség áthárításáról beszélnek, azért azt hadd jegyezzem meg halkan, hogy túl azon, hogy öt éve vannak kétharmados többségben itt az Országgyűlésben, 25 éve az ország politikájának aktív részesei. És ne arra legyenek büszkék ‑ mint ahogy egyesek elmondták ‑, hogy hú, de jó, hogy van ez a vitanap, és mi aktívan részt veszünk benne! Önöknek nem részt kellene venni egy ilyen vitán, hanem akár eseti bizottságot kellett volna már öt évvel ezelőtt létrehozni, konkrét programokat kidolgozni, és mindazt megvalósítani. Ugyanis azt önöknek nem kell elmondanom ‑ és ha valaki végignézi a költségvetést, látja ‑, hogy ebben az országban mindenre van pénz, amire a kormány egyes tagjai azt mondják, hogy legyen, amire meg azt mondják, hogy nem lesz, arra nem lesz. Úgyhogy én egy picit több alázatot, főleg egy ilyen súlyos kérdésben több alázatot kérnék önöktől.Az, hogy mi dühösen mondjuk mindezt, engedtessék meg nekünk! Én azt hiszem, hogy a mi generációnk az, aki ennek leginkább áldozata, és egyáltalán nem kalandvágyból mennek, hanem igen, menekültek. Ha státust kellene adni ezeknek az elvándorolt tömegeknek, akkor akár gazdasági, akár szociális, de ők menekültek, ugyanis ‑ ahogy nagyon sokszor elmondtuk már ‑, ha munka van, minden van, ha nincs munka, semmi nincs. Ez az ország nem attól nem élhető, hogy ilyen vagy olyan szakpolitikai kérdésekben nem értünk egyet, hanem alapvetések hiányoznak. Többek között a vidék megtartó erejére is célzok, amikor azt mondom, hogy nincs munka. És közben lehet hangoztatni a sikerpropagandát, hogy hány és hány milliárdot fejlesztünk, és milyen és milyen beruházások történtek ‑ na de mire? Ipari mennyiségű díszkövet meg térkövet fektettek le országszerte kampányidőszakban, ipari mennyiségű szökőkút jött létre sok száz milliós, sőt lehet, hogy országos szinten milliárdos tételekből. És mindez hány munkahelyet hozott létre? Vagy hány lakóhelyet létesített? Nullát! Viszont kampányban nagyon jól hangzik, és nagyon szépen összefoglalható mindez. Mert jó esetben csak belső migráció valósul meg, de rosszabb esetben mennek külföldre, sőt, ha én csak a gimnáziumi osztálytársaimra gondolok, egy jelentős részük már nem is ezen a kontinensen él, és eszük ágában nincs hazajönni. Ha arról beszélünk, hogy mekkora az elvándorlás, és mindenki visszamutogat az előző kormányokra, akkor én csak szűk pátriámról, csak Egerről hadd beszéljek! A dátum 2011 és 2013. Tudják, mennyit veszített Eger lakossága? Több mint kétezer főt. Egy megyeszékhely két év alatt a lakossága 4 százalékát veszítette el, és ez nem a természetes elöregedés. Ez az élhetetlenség. És ha azt mondjuk, hogy élhetetlen egy város, akkor nem Eger jut eszünkbe, és én is azt gondolom, hogy nem Eger van az élbolyban az élhetetlen városok soraiban, mégis kétezer főt veszített. Ennek oka van. Persze hogy van oka! Nincs egzisztenciális biztonság, sőt létbizonytalanság van, a közbiztonság romokban, az infrastruktúra romokban, a lakhatás kilátástalan. És ezek a fiatalok nem azért mennek ki, mert megtetszik nekik Párizs, London vagy München. Azért mennek, mert egyszerűen nincs más választásuk. És higgyék el, ha a feltételek adottak lennének, hazajönnének. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magam részéről én is örülök, hogy létrejöhetett ez a vitanap, és végre komolyabban foglalkozik a Ház a magyar gazdasági menekültekkel, azzal a több százezer honfitársunkkal, akik anyagi-megélhetési okok miatt külföldre kényszerültek és hagyták el hazájukat. Frakciótársaim már nagyon sok témát érintettek, nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, ezért csak egy káros jelenségről szeretnék beszélni nagyon röviden. Nem mondom, hogy hiányoznak számomra a vitáról a Gyurcsány-párt képviselői, és meg se lep, hogy nincsenek jelen, nekik nem fontos ez a kérdés; kinyilvánították már többször, hogy nekik az idegen a szép, a magyar pedig a gyűlöletes. Ezt bizonyítja az a sajtótájékoztató is, amit a közelmúltban tartott a DK EP-képviselője Debrecenben, és érintette az elvándorlás kérdését is, és itt is a magyar- és nemzetellenesség húrjait pengette. Erre szeretném felhívni a figyelmet. Ez az a szemlélet, amit száműzni kell a magyar politikából.Az említett EP-képviselő a következőt mondta az elvándorlás kérdésében mint a DK megoldása: segíteni kell a legális migrációt, az illegálisat pedig legálissá kell tenni. Az egy dolog, hogy a bevándorlók mennyi problémát okoznak bizonyos helyeken, akár Debrecenben, akár Balassagyarmaton, és ezt figyelmen kívül hagyja ez a politikai tákolmány, viszont az, hogy az elvándorlás kérdésében nem az a fontos egy magyar politikai pártnak, hogy az elvándorolt magyarok százezrei hazajöjjenek, hanem inkább idegenek jöjjenek Magyarországra, és még az illegális migrációt is legálissá kell tenni, ez teljességgel elfogadhatatlan. A népességfogyásról, elvándorlásról ez a véleménye a DK-nak. Úgy gondolom, hogy ezt minden józan politikai erőnek el kell utasítania, és ezzel nem szabad azonosulni.Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormányzati megjegyzések kapcsán nekem egyetlenegy mondatom volna, hogy a legégetőbb magyar sorskérdésről szerintem csak őszintén és felelősen volna szabad beszélni, tisztelt államtitkár úr, ezt ajánlom figyelmébe. Amiről szeretnék beszélni, az az elvándorlás egy negatív hatása, egy jelentős társadalmi költsége, amiről kevéssé szoktunk beszélni, ez a rurális térségek elnéptelenedése. Vidékfejlesztésről, területfejlesztésről annyit hallunk most az európai uniós programok kapcsán, olyan sok szép szó elhangzik, valójában azonban a tettek ezzel ellentétes dolgokat mutatnak.Azzal kapcsolatban, hogy mi is a területfejlesztés fogalma, egy idézetet engedjenek meg nekem Illés Iván professzoromtól. Így hangzik: a területfejlesztés egy olyan tudomány, amely beavatkozó jellegű, a gazdaság és a társadalom térbeli szerkezetének megváltoztatása bizonyos célok elérése érdekében. Ez röviden tehát ezen tudományágnak a fogalma, a definíciója. Nézzük meg, hogy e tekintetben Magyarországon mi történt!(14.40)Azt kell lássuk, ha csak a településszerkezetet vizsgáljuk, hogy gyakorlatilag a történelmi viharok ellenére ezer évig Magyarországon ez a településszerkezet azonos maradt. Azt kell mondjuk, hogy Trianonhoz mérhető tragédiát már csak a kommunizmus okozott a magyar településállományban, a településszerkezetben, és nagyon érdekes összehasonlítani a kommunizmus ténykedéseit e tekintetben, és a Fidesz, a jelenlegi kormányzat ténykedését. Meglepő párhuzamosságot tapasztalhatunk. Engedjenek meg egypár példát e tekintetben! Például: a kommunizmus idején erőszakos kolhozosítás; a Fidesz alatt NFA-mutyik, oligarchák támogatása, zsebszerződések ki nem vizsgálása. És ez mit okoz? A magyar nép föld nélkül maradását. Menjünk tovább! A kommunizmus alatt körzetesítés, közös tanácsok létrejötte; a Fidesz alatt pedig azt látjuk, hogy közös önkormányzati hivatalokat hoznak létre, hasonló elgondolásból. Mit okoz? A közfeladat-ellátás minél messzebb kerül a magyar kisembertől, a falvakból az elvándorlás megindul a városok felé. A kommunizmus esetén szocialista nagyvárosok építése mellett egyes térségek tudatos kiüresítése és halálra ítélése, így például a tanyás térségeké vagy pedig a határ menti térségeké. Mit látunk a Fidesz esetében? Azt látjuk, hogy míg stadionépítésre dögivel van pénz, addig a kistelepüléseket pénzügyileg teljesen ellehetetlenítik. Ezt a párhuzamos felsorolást azért is mondtam el, mert mind a kettő ugyanazt okozza. A kommunizmus alapvetően egy belső elvándorlást, egy belső migrációt okozott nyilván a vasfüggönyből és egyéb politikai okokból kifolyólag, míg a jelenlegi Magyarországon ugyanúgy tapasztaljuk a belső migrációt, tehát a falvakból a városokba költözést, de már tapasztaljuk azt is, hogy jelentős számú a külföldre való elvándorlás. Tudatossággal kezdtem. Ez a fajta politika tudatosságot kíván. Nyilvánvalóan az is van a hátterében. Ezért tehát most azt kérném, valljon színt a Fidesz: mi a célja a magyar falvak kiüresítésével? Mi a megoldásokat abban tudjuk összefoglalni, hogy megélhetést biztosító munkahelyeket kell teremteni, megélhetést biztosító földet kell adni a magyar embernek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Nehéz indulatok nélkül beszélni erről a mai napirendről, erről a mai vitanapról nekem, hiszen én megmondom őszintén és büszkén, ha már így kell lennie, kétszer is voltam gazdasági menekült az elmúlt időszakban: 1996-ban, amikor a Bokros-csomag megérkezett hazánkba Bokros Lajossal, akkor volt az első olyan alkalom, amikor külföldre kényszerültem, és úgy, hogy két gyermekem volt itthon, az egyik kétéves, a másik mindössze néhány hónapos.Az eddigi beszélgetésekből, eddigi vitából az látszódott, hogy nyilván képviselőtársaim közül kevesen élték azt át, vagy talán inkább senki sem, amit én személyesen is át tudtam élni, ezért nem esett szó arról, hogy akkor, amikor kimegy rengeteg családos ember ‑ hiszen én most talán a családos emberekről beszélnék, akik a jelenlegi migránsoknak, külföldi munkavállalóknak legalább a felét teszik ki, ha nem többet, lehet, a kétharmadát, hiszen devizahitelesek tömegei, valószínűleg százezres nagyságrendben vannak kint, és devizahitelt általában azok a fiatalok vagy fiatal családok vettek fel, akik szerettek volna Magyarországon megélhetést találni, itt dolgozni és rendes adófizető állampolgárai lenni ennek az országnak ‑, nos, kérem szépen, ennek a folyamatnak a családok isszák meg leginkább a levét. Családok szakadnak széjjel, hiszen adott esetben több évig távol kell lenni, és ez igencsak megviseli ezeket a családokat. Erről senki nem beszélt, pedig szerintem ez az egyik legnagyobb lelki teher a migránsok esetében, azoknál a családos embereknél, akiknek kint kell lenni, távol a családjuktól. És mindenki gondolja el, akinek vannak gyermekei, hogy milyen érzés hónapokig nem látni aranyos, kedves gyermekeinket.Nos, a végén már nehéz újdonságokat mondani, de én azt hiszem, talán fel tudok vetni még egy gondolatot. Először is mindenképp szeretném megfogalmazni, hogy országon belül is nagyon különböző az, hogy honnan milyen mértékben távoznak külföldre a magyar fiatalok vagy éppen családos emberek. Itt már erről volt szó éppen Szabolcs megyével kapcsolatban. Engedjenek meg csak egyetlenegy adatot még így utoljára. Egy felmérés szerint 2012-ben a magyar középiskolás fiatalok 27 százaléka válaszolta azt, hogy csak és kizárólag Magyarországon képzeli el a jövőjét. Ez Heves városában az ottani szakközépiskolában egy nagy felmérés szerint 8 százalékot jelentett. Értik? Tehát egy leszakadó, nehéz helyzetben lévő térség esetében a középiskolásoknak mindössze 8 százaléka gondolta úgy, hogy csak és kizárólag a saját lakókörnyezetében, a saját lakhelyén képzeli el a jövőjét, és nem külföldön. Tehát ezek önmagukért beszélnek. Ezt még külön meg kellene szerintem majd vizsgálni, hogy miért van így.Mi is a fő probléma? Alapvetően a devizahitel ‑ ezért vannak kint százezrek ‑, a munkanélküliség és az alacsony keresetek. Alapvetően ezt a három kérdést kell megoldani. A devizahitel kérdésével a jelenlegi kormány nem sok mindent tett, sőt most ezzel a forintosítással valószínűleg betette a kaput nagyon sok mindenki számára. Én abban bízom, hogy ezen lesz újabb változtatás, és nem fognak ezek a devizahitelesek teljes mértékben koldusbotra jutni.Az alacsony bérek tekintetében már volt szó arról, hogy új gazdaságpolitika kell, ami a magyar fogyasztás növekedésére alapoz, és például áfa­csökken­tés, és sorolhatnám még tovább, a járulékok csökkentése, mert igenis a nettó béreknek kell nagymértékben változniuk. A munkanélküliség esetében mit lehet tenni? Nyilvánvalóan itt is a gazdaságpolitikai eszközöket kell használni, de itt most mindenképp felvetném azt, amit el szerettem volna mondani, mégpedig azt, hogy rossz lépésnek tartjuk ‑ és ezt már százszor elmondtuk ‑, hogy idősebbeket és minél idősebbeket próbálunk munkára ösztönözni, akiknek az egészségi állapota adott esetben sokkal rosszabb, ugyanakkor viszont fiatalok tömegei nem tudnak munkát vállalni Magyarországon. Kérem szépen, Nyugat-Európában a hetvenes években, pontosabban a nyolcvanas években szinte majdnem minden országban bevezették a korai nyugdíjaztatást, hogy minél hamarabb menjenek nyugdíjba, és a fiatalok munkába tudjanak állni. Egyébként épp most, a gazdasági válság idején maga Angela Merkel vetette fel ugyanazt a gondolatot.Tehát nem ok nélkül volt a Jobbiknak az a programpontja már a 2010-es választásokkor, hogy ahogy önök megadták a nőknek a 40 év munkával eltöltött időszak után a nyugdíjba vonulás lehetőségét, kapják meg ezt a férfiak is, és ezáltal a fiatalok el tudnak helyezkedni Magyarországon. Higgyék el, hogy ez egy fontos eszköz lenne annak érdekében, hogy a fiatalokat itthon lehessen tartani, és ezt a problémát részben meg lehessen oldani. Én azt kérem önöktől, hogy gondolják tovább ezt, amiről én most itt szinte egyetlenegy percben tudtam beszélni és fel tudtam vetni önöknek, mert hiába a gazdasági helyzet, lehet egy kicsit javítani rajta, lehet rosszabb adott esetben, de biztos, hogy olyan gyorsan nem fog változni, hogy ne kelljen újabb tízezreknek kimenni, vagy éppen a jelenleg kint lévő százezreknek továbbra is kint maradni. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ez a felvetés teljes mértékben jogos a Jobbik részéről.Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az első gondolatom az lenne, hogy amikor képviselőtársaim menekülteket, különösen gazdasági menekülteket emlegetnek, akkor válik nagyon kiáltóvá az ellentét a kormány és az ellenzék álláspontja között a külföldön, máshol dolgozó honfitársaink ügyében. Azért mondom, hogy kiáltó az ellentét, mert hadd utaljak vissza a majdnem hat órával ezelőtt elhangzott államtitkári expozéra, ahol az államtitkár úr a nagy ívű történelmi áttekintés keretében volt szíves azt mondani, hogy bizony, hát nem egyedi ez a dolog, mert volt már ilyen a magyar történelemben, amikor honfitársaink százezrével mentek ki, idézem, „építeni az új világot”, mármint hogy Amerikába. Ez az „építeni az új világot”, tisztelt képviselőtársaim, nem ezt jelentette, hanem József Attila sorait jelentette, hogy kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk, nemcsak Magyarországról, de innen is, és nem azért, mert építeni óhajtotta az új világot, hanem mert egész egyszerűen nem akart éhen halni. Ezért tehát én azt gondolom, hogy lássák meg azt az ellentétet, ami feszül az ellenzék álláspontja és nézőpontja között, meg az önöké között, akik úgy gondolják, hogy azért mégis kint építeni egy újabb világot nem is akkora tragédia. Pedig az. (14.50)De amiért szót kértem, az a következő. Felszólítanám tisztelt államtitkár urakat arra, hogy a záróbeszédükben legyenek szívesek reflektálni az elhangzott javaslatokra, magyarul arra, hogy mit akarnak ezekből beépíteni, törvénnyé emelni, a kormányzati munka részévé tenni, meg mit nem. Mert ha ezt nem teszik, akkor ma azt csináltuk, hogy beszélgettünk egy jót. Ami persze egy jó foglalatosság így szerdán délelőtt 9-től délután 3-ig, de nem ez a magyar parlament célja. Ezért azt kérem önöktől, hogy jelezzék legalább, az elhangzott javaslatokból mi beépíthető és mi nem. Természetesen azoktól az államtitkár uraktól kérem ezt, akik követték a vita menetét a nap teljes egészében, és tudják is, hogy mik hangzottak el. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátom, hogy picit el fogok térni a napirendi pontunktól, ezért elnézést kérek, de röviden teszem, ezért kértem két percben szót. S mindössze azért, mert elhangzott olyan itt az ülésteremben, amit Eger városának országgyűlési képviselőjeként nem hagyhatok szó nélkül. Mirkóczki Ádám képviselőtársunk úgy nyilatkozott, hogy Eger egy élhető város ‑ ebben teljes mértékben egyetértünk ‑, de azt is mondta képviselőtársunk, hogy Eger egy olyan város, ahol a közbiztonság romokban van. Ez egyáltalán nem fedi a valóságot, hiszen jelentősen javult Eger közbiztonsági helyzete, városunkban fokozott rendőri jelenlétet tapasztalhatunk, és az elmúlt időszakban is új térfigyelő kamerákat helyeztünk el a városban. Heves megye egyébként a megyék bűnügyi fertőzöttsége szempontjából a 16. helyen van országosan, és amikor önök az önkormányzati választási kampányban elkezdték mondogatni, hogy a város közbiztonsági helyzete rossz, akkor azt hibás mutatók alapján tették, hibás mutatókat vettek figyelembe. Én azt gondolom, hogy Eger egy békés, szerethető történelmi város. Köszönöm szépen a figyelmet, és elnézést, hogy eltértem a napirendi ponttól, de azt gondolom, hogy ezt mindenképpen fontos volt hangsúlyozni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen az idő rövidsége miatt nem térek ki mindenre. Annyiban szeretnék reagálni, hogy Nyitrai képviselőtársam félreértett. Én nem pontosan így fogalmaztam, és nem egészen arra gondoltam, hogy Egerben a közbiztonság romokban van. Viszont folyamatosan romlik, elég a hétvégét megnézni, egyetlen éjszaka alatt három fiatal hölgyet próbáltak meg megerőszakolni és kirabolni. Ugyanakkor fölhívnám a figyelmet arra is, hogy amíg a Készenléti Rendőrség az önkormányzati választási kampányban két héten keresztül nagy létszámban ott volt Eger közbiztonságát a legjobban sújtó lakótelepein, a választás napja után azonnal eltűntek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy az Országgyűlés Népesedéspolitikai albizottságának elnökeként próbáljak rávilágítani arra, hogy az országunkat gazdasági-szociális menekültként elhagyó magyarok is milyen komoly mértékben járulnak hozzá ahhoz a szerintünk igenis legnagyobb problémához, ami hazánk katasztrofális demográfiai helyzetét illeti. Sokan dobálóznak itt különféle, akár rendkívül nagy problémákkal, lehet válogatni bőven, mi a programunkban mégis ki mertük mondani azt, hogy szerintünk mi Magyarország legnagyobb problémája, ez pedig hazánk népességfogyása. A KSH Népességtudományi Kutató Intézet tavaly decemberben közzétett tanulmánya szerint a 18-39 éves korosztály több mint fele gondolkodik rövid vagy hosszú távú elvándorlásban, ami nagyon súlyos kijelentés, hiszen nyilván nem a 10 éves gyermekekben vagy a 70 éves nyugdíjasokban merül ez fel, hanem azokban, akik reálisan még tehetnének így, elvándorolhatnának, azoknak a többsége így gondolkozik. Élhetetlennek tartják jelenleg Magyarországot. És ez bizony az elmúlt 24 év kormányainak a felelőssége. Ezért nagyon örülök, hogy a Jobbik ‑ konkrétan Farkas Gergely szakpolitikusunk - kezdeménye­zésé­re egy vitanap alakulhatott ki. Azonban egy kicsit álságos, amikor a Fidesz is azt mondja, hogy nagyon örülnek, hogy erről itt beszélhetnek, hiszen önök ezt nem támogatták. De van egy olyan házszabályi lehetőség, hogy bár korlátozott mértékben, korlátozott időkeretben, korlátozott alkalommal, de lehet ellenzéki kezdeményezésre is vitanapot tartani. Ezt eddig még nem gyomlálták ki a házszabályból. Nem akarok ötleteket adni, hogy még egy jogot megfosszanak tőlünk, de csak ennek köszönhető ‑ ezt azért tegyük egyértelművé mindenki számára ‑, hogy most itt egy vitanap lehet. Az önök nem támogatásának inkább az köszönhető, hogy a közszolgálati televízió ezt a vitát sajnos nem közvetíti, egy percet sem közvetített belőle, még azokat a fideszes felszólalásokat sem, amelyek egyébként lehet, hogy beszédesebbek, mint a mieink, mert elképesztő, hogy mennyire fényévekre távol vannak a valóságtól. Úgyhogy gondolkozom is, hogy a saját Facebook-oldalamon most leginkább nem is a saját mondandónkat osztanám meg, hanem azt, amit például Mátrai Márta vagy itt sokan elmondtak, mert azok tényleg magukért beszélnek, hogy önök mennyire nem a magyar valóságban élnek. Fájó persze, hogy nemhogy a miniszterelnök, de egyetlenegy kormánytag sem vett részt ezen a vitán, pedig ha ennyire fontosnak tartják, akkor ezt bizony megtehették volna. Komoly probléma tehát a népességfogyás, hiszen fontos volna, hogy családok jöhessenek létre itthon a külföldre való menekülés helyett. Ezért kellene például a Z. Kárpát Dániel szakpolitikusunk által oly sokszor szorgalmazott, államilag támogatott otthon- és bérlakás-építési, illetve -vásárlási programot kialakítani. Rendkívül fontos volna a nyugdíjrendszerhez hasonlóan inflációkövetővé tenni a családtámogatásokat, hiszen akkor válnának kiszámíthatóvá ezek a támogatási rendszerek. Azonban amíg még inflációkövetésről sem beszélhetünk, például az idén sem és jövőre sem ‑ tehát kimondhatjuk, hogy reálértéken csökkennek a családtámogatások ‑, addig ne csodálkozzunk azon, hogy a magyar emberek nem kívánnak, nem mernek itthon családalapításba kezdeni, hanem sajnos egyre nagyobb mértékben hagyják el Magyarországot, ami az elmúlt 24 év kormányainak a felelőssége. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én tudom, hogy a kormánypárti képviselőket nem lehet semmiről meggyőzni, amit mi itt ellenzékben mondunk. Én csak arra kérem önöket, hogy néhanapján jöjjenek el velem Hajdú-Bihar megyébe, hétfő hajnalban üljenek fel a vonatra, és azzal jöjjenek el Ferihegyig, a másodosztályon. Nagyon tanulságos lesz, amikor két óra hosszát eltöltünk a másodosztályon a vonaton, és beszélgetünk azokkal az emberekkel, akik nagy bőrönddel felszállnak, és az úti céljuk Ferihegy. Tanulságos. Én erre kérem önöket. És persze megjegyzem, amikor Tukacs képviselőtársam azt mondta, hogy a kormány reagáljon arra, ami itt ma elhangzott, és tegyen javaslatokat, vagy mondjon valamit arra, amit az ellenzék felajánlott a kormánypárt részére, akkor mutogattak egymásra az államtitkár urak, hogy na, akkor ki is fog most erre reagálni. Ez mutatja, hogy mennyire veszik maguk komolyan ezeket a vitanapokat, vagy ahogy a felszólalásomban elmondtam, hogy magát a témát nem veszik komolyan. És ez a legborzasztóbb ebben az egészben, hogy a témát nem veszik komolyan. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy nagyon fontos témát hozott a magyar parlament a mai napon elénk. Azért mondom így, hogy nagyon fontos témát hozott elénk, mert Novák Előd képviselőtársamnak valóban igaza van abban, hogy a Jobbik kezdeményezése volt, de ez a vitanap nem jöhetett volna létre, ha a kormánypárti képviselők ezt a vitanapot nem támogatják, és nem dupla annyi időkeret állt volna a Jobbik rendelkezésére, ha ezt a képviselők meg nem szavazzák. (Novák Előd: A házszabályban benne van!)A következő: azt gondolom, hogy nagyon sok témát érintettünk a mai napon, szinte minden területet, foglalkoztatást, oktatáspolitikát, egészségügyet, és ez így van rendjén, hiszen az a téma, amiről ma beszélünk, gyakorlatilag az élet minden területét érinti, méghozzá nem kicsi mértékben. Azt kellene először is tisztáznunk, ahogy Farkas Gergely képviselőtársunk is jelezte, hogy nézzük meg, egyáltalán problémaként kell-e kezelni, ha probléma, akkor súlyos probléma vagy kevésbé súlyos probléma; tehát a migráció tekintetében próbáljunk egy kicsit rendet tenni. Én erre azt mondom önöknek, hogy van, amikor probléma, és van, amikor ez kevésbé probléma. Kevésbé probléma akkor, ha valaki a migrációval kapcsolatban úgy dönt, hogy fiatalként vagy idősként szeretné kipróbálni magát külföldön és a megszerzett tudást hazahozni. Erről szoktunk beszélni, hogy ez nem probléma, ezzel kevés gond van. (15.00)Azzal van probléma, hogyha valaki nem lehetőségként, hanem kényszerként éli meg azt, hogy Magyarországot el kell hagynia, és nekünk a közös feladatunk, felelősségünk ezzel kapcsolatban, én azt gondolom, hogy itt mutatkozik leginkább.A számok tekintetében, azt gondolom, fontos, hogy sokat léptünk előre, mert itt aztán a százezertől az egymillióig, sőt már másfél millió kivándorlót is hallottunk. Ma azért a realitások talaján maradva, úgy tűnik, abban egyetérthetünk, hogy a KSH 350 ezret lát ‑ ennél jobb adatot sajnos nem tudunk, mert valóban a statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre ‑, és százezer embert lát olyat, aki kvázi egy éven belüli migráns. Nem is szoktuk mi migránsnak nevezni, ők elsősorban inkább az ingázók, akik az országhatár közelében élnek.Arra szeretném a képviselőtársak figyelmét fölhívni, hogy ugyan ez a szám 2009-től ’14-ig 51 ezer­ről 100 ezerre növekedett, de az idei évben, sőt a tavalyi év második felétől kezdődően ez a szám stagnál. Tehát magyarul, sikerült egy nagyon fontos folyamatot megállítani e tekintetben.Még egy fontos dologra szeretném fölhívni a figyelmüket. Jobban nő Magyarországon a foglalkoz­tatotti létszám, mint a munkanélküliség csökken. Tessenek végiggondolni, hogy ez hogyan lehetséges. Számos ok van, de ezek közül az egyik ok az, hogy nagyon sokan vissza is érkeznek. A statisztikák azt mutatják, egyébként a Németországból származó statisztikák is, hogy éven belül, aki kimegy, annak a fele vissza is érkezik, mert nem találja meg azt a számítást, amit egyébként ő a migráció kapcsán szeretett volna.Nagyon fontos probléma. Itt a Jobbik többször elmondja, hogy a programjában ő már mikor megírta. Szeretném a Jobbik figyelmét fölhívni arra, hogy ha a 2006-os vagy akár a 2002-es Fidesz-programot is megnézik, akkor a demográfiával kapcsolatban ‑ nem kormányzati ‑ mi a helyzet. És való igaza van, a legsúlyosabb probléma, nem az egyik, a legsúlyosabb probléma, mert ha ebben az ügyben nem tudunk eredményeket elérni, 2050-re a KSH statisztikái szerint nyolc és fél millióan vagyunk országhatáron belül. Az tragédia lenne. Az tragédia lenne, mert onnantól kezdve a foglalkoztatási célkitűzéseink ‑ ötmillió körüli foglalkoztatotti létszám, meg sorolhatnám itt az adatokat ‑ gyakorlatilag a ködös homályba vesznének el. Tehát ez egy rendkívül súlyos probléma, és nem véletlen az, hogy a magyar kormány az elmúlt években a családpolitikai rendszeren keresztül olyan sok intézkedést tett, ami ugyan a zuhanást megállította, de azt mutatják az adatok, hogy még mindig rengeteg teendőnk van abban az ügyben, hogy a demográfiai folyamatokat képesek legyünk ellensúlyozni vagy visszájára fordítani.(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)Egy másik dolog, hogy súlyos a probléma vagy nem súlyos, és még súlyosabb is lehet vagy lesz, mert a nyugat-európai országok tárt karokkal fogadják és várják a magyar meg a lengyel meg a román ‑ az összes többi államot mondhatnám ‑, főleg kelet-európai államok szakképzett munkaerőit. Jelen pillanatban az a helyzet, ha őszintén beszélünk, tegyük az asztalra a problémát, a skandináv országoknak képzünk orvosokat, ápolókat. Németország tekintetében hegesztők, építőiparhoz kapcsolódó szakmunkások garmada; hentesek, gyakorlatilag, ahogy végeznek ‑ éppen nemrégiben voltam Nyugat-Magyar­országon, komplett osztály ment át Ausztriába. Magyarul, a probléma még súlyosabb is annál, mint amit esetleg jelen pillanatban érzékelünk, mert ha a szakképzési rendszerünket meg általában a képzési rendszerünket is hozzáigazítjuk az új struktúrához, attól még az itthon maradás esélyét is meg kell teremtenünk párhuzamosan, mert egyébként az agyelszívás tovább fog fokozódni, és efelől nincs kétség, mert látszik, hogy a nyugat-európai országokban nagyon súlyos probléma, különösen szakképzett emberek tekintetében hiány van.Hogy mit tett a kormány vagy mit tesz a kormány, mekkora a felelőssége a mindenkori kormánynak a migrációs folyamatokban, itt csak egy mondatot engedtessenek meg. Lengyelországban arányait tekintve 9 százalékos a migráció, Magyarországon, mondjuk, 3 százalék. Ugye, nem gondolja senki, hogy a lengyel kormány háromszor rosszabbul végzi a munkáját, mint a magyar kormány? Tehát ilyen tüköradatok alapján nem lehet egy kormány munkáját megítélni. Azt lehet megítélni, abban lehet megítélni, hogy vajon tétlenül nézi-e a folyamatokat, vagy tett valamit annak érdekében. Önök is jelezték, hogy melyek a súlyos problémák. Bérproblémák vannak, munkahelyproblémák vannak. Ezekben nyilvánvalóan mi is egyetértünk, és nem véletlenül volt az, hogy a kormány a zászló tetejére a munkahelyteremtést, a foglalkoztatásbővítést és a munkanélküliség csökkentését tűzte 2010-ben. Ebben az ügyben talán az egyik legtöbbet sikerült az elmúlt időszakban elérnünk. Persze messze nem tartunk ott, ahogy szoktuk is mondani és hangsúlyozzuk, és így is van, ahol szeretnénk.Az, hogy mi lett volna, ha a kormány tétlenül nézi a folyamatokat, ez egy hipotetikus feltevés. Nehéz erre válaszolni, de hogy biztos rosszabb lenne a helyzet migrációs szempontból, ez szerintem egyértelmű.Szerintem itt is a megelőzés a megoldás elsődlegesen, és úgy, ahogy általában a gyógyászatban is, eredményeket akkor tudunk elérni szerintem, ha megnézzük azt, hogy hogyan tudjuk megakadályozni ezt, vagy hogyan tudjuk a magyar munkavállalók döntő többségét Magyarországon tartani. Tett-e a kormány valamit ennek érdekében? Csak címszavakban engedjék meg, nem akarom az időt húzni, és a fiatalokra koncentrálok itt most elsősorban. „Első munkahely” garanciaprogram címén 16 ezer 25 év alatti fiatal dolgozik most is Magyarországon. Ennek a programnak az volt a lényege, hogy ha hajlandó a munkáltató foglalkoztatni valakit, akkor 4 hónapig, illetve most már 6 hónapig bérének és járulékainak igen jelentős részét vállaljuk át, azért, hogy a munkatapasztalatot, azt, amit mindig számon kérnek tőle, meg tudja szerezni, és országhatáron belül tudjon lehetőséget találni.A fiatalok vállalkozóvá válását segítettük egyszer 8,5 milliárd forintért, majd a közép-magyarországi régióban újabb 1 milliárd forintért. Gyakornoki programokat indítottunk, nem véletlenül, hiszen akik a szakközépiskolákban, szakiskolákban végeznek, és nem találnak azonnal munkahelyet, annak lehetősége legyen arra, hogy munkatapasztalat-szerzés címén annál a munkáltatónál, ahol korábban tanulószerződéssel volt, megszerezze ezt a munkatapasztalatot egy éven keresztül; itt is 4-6 ezer fiatal bevonását terveztük, illetve tervezzük. Elhangzott itt az ifjúsági garanciaprogram, Szél Bernadett képviselőtársam jelezte, hogy miért késlekedik a magyar kormány, miért tétlenkedik, hiszen ez egy olyan remek program, az Unió azt találta ki, hogy négy hónapon belül a fiatalok el tudnak helyezkedni. Szeretném jelezni egyrészt képviselőtársamnak, hogy a program elindult, másrészt pedig, ami ennél is fontosabb, hogy ez nem úgy működik, hogy egy receptet ad az Unió, és a recept alapján mi megyünk végig pontokon és kipipáljuk a feladatokat, hanem minden egyes uniós tagállamnak magának kell a megoldásokat kitalálnia, hogy hogyan tudja ezt tartalommal megtölteni.Arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy mi nem vártunk arra, hogy az Unió ezt a startpisztolyt eldördítse, hanem mi már a korábbi években, ahogy az előbb is említettem, különböző programokon keresztül, kifejezetten ennek a rétegnek akartunk segíteni, mert láttuk, 2011 környékén Magyarországon a 25 év alatti fiatalok munkanélküliségi rátája 28,7 százalék volt, majdnem 30. Jelenleg, a legutolsó statisztika szerint 19,3. Képviselőtársaim, azért szeretném, ha legalább azt, amit a kormány ténylegesen tett, és ennek nemcsak az adatai, hanem a tényleges eredményei is mutatkoznak, látszanak, azért nem vitatnánk el.A közmunka szerepe. Megint előjött itt a közfoglalkoztatás, hogy úgy egyébként jó-jó, nem rossz az, de hát sokat költünk rá, sok helyen van. Arra szeretném kérni önöket, hogy döntsék el végre, hogy akkor mi a konkrét álláspontja az ellenzéknek a közfoglalkoztatással kapcsolatban. Mi azt mondtuk, hogy az embereknek azokban a térségekben, területeken, ahol a versenyszféra nincs jelen, és abban kell dönteni, hogy segély adjunk-e az embereknek, vagy közfoglalkoztatáson keresztül munkát és munkabért tudjunk nekik adni, akkor azt mondtuk, hogy számunkra ez nem kérdés. Hogy ez többe kerül egyébként a magyar kormánynak vagy a magyar adófizetőknek? Hogyne. Hiszen 22 800 forint a segély, és 51 000 forint nettóban legalább a közfoglalkoztatási minimálbér. Persze. De itt nemcsak fiskális kérdéseket kell az asztalra tenni, hanem ennél sokkal fontosabb társadalompolitikai és egyéb jelentősége is van.Abban igazuk van közfoglalkoztatás-ügyben, hogy ha „túl jól” sikerül a program, és esetleg a versenyszféra már arra panaszkodik, hogy nem talál munkaerőt azért, mert mindenki közfoglalkoztatásban van, ilyen mondatoknak nem szabad elhangozni, tehát nekünk erre oda kell figyelnünk. De az nem kérdés, hogy a közfoglalkoztatásnak szerepe és jelentősége van.Schiffer képviselő úr jelzett itt pár olyan dolgot, ami a számadatokkal kapcsolatos, de nincs itt, úgyhogy nem akarok rá hivatkozni.Mi a megoldás? Nyilvánvalóan ‑ ez is elhangzott ma ‑ tisztességes bérek kellenek a magyar munkaerőpiacon.(15.10)Éppen ma reggel tárgyaltunk, ma reggel is tárgyaltunk a munkáltatókkal, munkavállalókkal a 2015. évi bértárgyalások kapcsán a minimálbérről, a garantált bérminimumról, és nyilván itt, mint ahogy a korábbi években is, komoly viták zajlanak e tekintetben, de azt azért talán érdemes rögzíteni, hogy még egyszer azt, amit az elődeink tettek, hogy a béreket úgy emeljük, hogy nincs mögötte teljesítmény, és hitelből próbálunk nagyok lenni, erősek lenni, ezt a politikát abba kell hagyni. Mi ezt 2010 környékén abba is hagytuk, ezért alakítottuk át az adórendszerünket, ezért alakítottunk át sok minden más olyan jogszabályt, szociális és munkajogi jogszabályt, ami ebbe az irányba hat. Természetesen fontos lenne, szükséges lenne, de ha az a kérdés, hogy vajon a német reálbérekkel vagy a francia, vagy a skandináv reálbérekkel lépést tudunk-e tartani, és zsinórmérceként azt kell-e alapul vennünk, akkor azt mondom, egészen bizonyosan még a következő néhány évtizedben sem. Tehát ez nem csupán bérpolitikai kérdés, hanem sok más egyéb fontos kérdést is fölvet.Mi kell ahhoz, hogy munkahelyek legyenek? Stabil és javuló gazdasági környezet. Nem véletlen az, hogy a magyar kormány a legtöbb energiát, a következő 7 év uniós forrásainak a 60 százalékát kifejezetten gazdaságfejlesztésre, gazdaságélénkítésre kívánja fordítani, mert enélkül nincs tartós munkahelyteremtés. Az kétségtelen tény, hogy párhuzamosan nem jön ez egymással, tehát lehet úgy gazdaságfejlesztést végrehajtani, akár 4-5 százalékos GDP-növekedés is lehet, úgy, hogy egyébként a foglalkoz­tatásbővülésben szinte semmi nem látszik. Erre látunk példát 2005, 2006, 2007 környékén, tessenek megnézni az akkori számadatokat. Egy másik nagyon fontos terület a képzés, általában a képzés, a felsőfokú képzés, és ha megengedik, inkább most a szakképzéssel és az alapfokú közneveléssel kapcsolatos területre két mondat erejéig koncentrálnék csak. Igaz-e Magyarországon az a helyzet, hogy ha most egy átlagember keres egy jó hidegburkolót, keres egy villanyszerelőt, a háztartásába keres egy háztartásigép-szerelőt, akkor igen nehezen találja a nagy munkanélküliség mellett. Nagy valószínűséggel most, aki esetleg hallgat bennünket, vagy lát valahol, valamikor, akkor azt fogja mondani, hogy valóban így van. A vállalkozások hasonló problémákkal küzdenek. Nemrégiben jártunk Szombathely környékén. Az a helyzet, hogy Szombathelyen 2,8 százalékos a munkanélküliség, de Győrt is tudnám mondani, meg Székesfehérvárt és még jó pár területet. Az a helyzet, hogy nem találnak munkaerőt, nem a városból, 50 kilométeres körzetből nem találnak. Tehát házon belül ‑ idézőjelben mondom ‑, országhatáron belül is nagyon súlyos problémák vannak, amelyekben a foglalkoztatáspolitikának a következő években nagyon fontos feladatai vannak. Tehát azt, hogy Görögország meg Ausztria is egyszerre van jelen a munkanélküliségben, Borsodban, Szabolcsban, Nógrádban vagy Baranya déli részén 20 százalék körüli a munkanélküliség, ott pedig nagyon kellene a munkalehetőség, tehát ezeket az egyensúlytalanságokat nekünk valóban kezelnünk kell. Itt az előbb elhangzott, hogy a vidék érdekében tesz-e valamit a kormány. Azért szeretném a kkv-szektor forrásait… ‑ ha megfigyelik, hogy a következő időszakban meg az elmúlt időszakban is hol jöttek létre munkahelyek, és milyen módon támogattuk, illetve a szabad vállalkozási zóna fogalmával miért csak 2011 óta ismerkedünk, és miért nem volt ez a korábbi ciklusok idején, akkor azt gondolom, ezek is fölvillantják azt, hogy a magyar kormánynak milyen célkitűzései vannak.Elhangzottak itt különböző konkrét kérdések, észrevételek, javaslatok. Természetesen ebben a keresztmetszetben, amiről az előbb beszéltem, munkahelyteremtés, foglalkoztatásbővítés, ez az egyik legfonto­sabb orvossága ‑ idézőjelben mondom ‑ annak a migrációs folyamatnak, amelyről most beszélünk, hiszen döntő többségében a fiatalokat érinti elsődlegesen ez a probléma. Ebben nekünk az eddiginél is többet és hatékonyabban kell tennünk, ezért tervezzük azt, ahogy már említettem is, hogy a fejlesztésekre a források döntő többségét koncentráljuk, és nem igaz… ‑ igaz volt a korábbi időszakban az, hogy betonba öntötték meg szökőkutakba az előző kormányok a különböző forráslehetőségeket. Ez a mostani ciklusban egyáltalán nem így van, ezt mutatja az a számadat, hogy az összes forrás 60 százaléka konkrétan munkahelyteremtésre vagy gazdaságfejlesztésre fordítódik majd. Az államtitkárság az elmúlt időszakban is számos programot dolgozott ki. Itt a legfontosabb dolog most az, hogy helyben próbáljuk a problémát kezelni, és itt tartani azokat a fiatalokat, akik jelen pillanatban abban gondolkodnak esetleg; hála istennek, azért a statisztika, hogy hányan gondolkodnak, és ténylegesen hányan hagyják el az országot, ott azért nagyságrendbeli különbség van, de kétségtelen tény, hogy itt a munkahelyteremtésre, a foglalkoztatásra kell koncentrálnunk, de azokkal is kezdenünk kell valamit, akik most külföldön vannak, és számos olyan munkaerő-piaci igény, számos olyan vállalat jelent be olyan munkaerő-piaci igényt, ahol adott esetben hónapokig, fél évig vagy egy évig sem tudják feltölteni megfelelő munkással az üres munkahelyet. Itt nekünk, azt gondolom, feladatunk van, röviden, tömören. Ezt a feladatot az államtitkárság magára is vette, vállalta, és próbáljuk mindenféle módszerrel, lehetőséggel segíteni azt, hogy esetleg a most külföldön dolgozó fiatal, amennyiben megfelelő munkalehetőséget lát, és idehaza pedig tárt karokkal fogadják, mert ha az a fajta képzettség és tudás szükséges hozzá, akkor a kereslet és a kínálat összetalálkozik. Összességében tehát azt gondolom, talán az a legfontosabb üzenet, ahogy az előbb is említettem, hogy a külföldi munka ne kényszer, hanem lehetőség legyen a magyar emberek számára, akár a fiatal, akár az idős ember számára. Ha ez így lesz, akkor gyakorlatilag elérjük azt a célt, amit most a mai vitanap kapcsán is, úgy gondolom, az előterjesztők is szerették volna, hogy tárgyaljunk, beszéljünk erről a problémáról, vesézzük ki olyan mélységig, amilyen mélységig ebben a körben tudunk beszélni. És azzal is egyetértünk, nyilván olyan feltételeket kell idehaza teremteni, hogy legyen érdemes hazajönni. Azt kérem, és azt kívánom mindannyiunknak, hogy közösen ezen dolgozzunk az elkövetkezendő években is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Elsőként a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor, összesen 40 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása következik 15-15 percben, majd az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Ezután a további képviselői felszólalásokra van lehetőség a hátralévő időkeretben. Végül a kormány képviselője 20 percben válaszol a vitában elhangzottakra.
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket az időkeretes vita fontosabb szabályaira. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti frakciók idejébe számít be, vita közben a kétperces felszólalásokat ‑ a személyes érintettségre történő reagálás kivételével ‑ be kell számítani az időkeretbe, az ügyrendi felszólalásokat pedig értelemszerűen nem számítjuk be az időkeretbe. Az üléstermi információs táblákon az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik az időkeretek állását, az idő felhasználását. Emlékeztetem önöket, hogy a napirend elfogadása során a Jobbik képviselőcsoportja és az LMP frakciója az időkeret duplázásának lehetőségével élt. Most felkérem Mirkóczki Ádám jegyző urat, hogy ismertesse az egyes időkereteket.
  • MIRKÓCZKI ÁDÁM jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 83 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 46 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 37 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának duplázott időkeretben 82 perc, az LMP képviselőcsoportjának duplázott időkeretben 50 perc, a független képviselőknek pedig 8 perc áll rendelkezésére. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 15-15 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kormány vitaindítójára kerül sor, 40 perces időkeretben. Ennek során megadom a szót Czunyiné dr. Bertalan Judit államtitkár asszonynak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának. Parancsoljon, államtitkár asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalások következnek, amelyek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 15-15 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Bocsánatot kérek, de az én forgatókönyvem szerint nem. A kormánynak 40 perces időkeret áll rendelkezésére ahhoz, hogy az expozét megtartsa. Számomra nem jelezték, de a 40 perces időkeretbe belefér, bármikor meg lehet osztani, erre a házszabály lehetőséget ad. Akkor levezető elnöki jogkörömben megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak, és elnézést kérek Bánki Erik képviselő úrtól. Tisztelettel arra kérem a kormányt, hogy szíveskedjék máskor ezt előre jelezni, mert a forgatókönyv köti a levezető elnököt. Köszönöm.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Most már valóban a képviselői felszólalások következnek. Mint ahogy azt már megelőzően is jeleztem, ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, ott is elsőnek Bánki Erik képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Hargitai János képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Vona Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjának frakcióvezetője. Megadom a szót frakcióvezető úr, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Schiffer András képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjának frakcióvezetője. Parancsoljon, frakcióvezető úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként írásban jelentkezett független képviselői felszólalásra kerül sor. Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes bejelentésének megfelelően. Ennek értelmében Mátrai Márta háznagy asszonynak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most Hiller István alelnök úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most Földi László képviselő úrnak adom meg a szót, a KDNP padsorai közül.
  • ELNÖK: Most Farkas Gergely képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most Pósán László képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most Szél Bernadett képviselőnőnek adom meg a szót.
  • ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces hozzászólásokra lesz lehetőség. Megadom a szót Nyitrai Zsolt képviselő úrnak két percre.
  • ELNÖK: Most visszatérünk a normál felszólalók köréhez. Pócs János képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársaim! Kérem, hogy majd a választókra bízzuk a beszédek értékelését, és ne kiabáljunk be. (Az MSZP-frakció felé fordulva:) Illetve szeretném kérni azt is, hogy Bangóné Borbély Ildikó és Pócs János személyes konfliktusát ne itt a Házban fejtsék ki, mert figyelem egy ideje az Országgyűlés működését innen fentről, és már többször láttam; szerintem ez nem hat jól az Országgyűlés működésére (Bangóné Borbély Ildikó karjait széttárva: Elnök úr, mi van?! ‑ Közbeszólások az MSZP padsoraiból, a Fidesz-frakcióra mutatva: Oda kellene mondani!) Köszönöm.Most Demeter Márta képviselő asszonynak adom meg a szót.(12.30)
  • ELNÖK: Most Bartos Mónika képviselő asszonynak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most Manninger Jenő képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: A monitoromon Schmuck Erzsébet asszony szerepel (Jelzésre:), de akkor Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Üdvözlöm önöket. Kétperces hozzászólásokkal folytatjuk a munkánkat. Elsőként megadom a szót Gyopáros Alpár képviselő úrnak, Fidesz. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Arról kívánom tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy a KDNP frakcióvezetője tájékoztatott, hogy teljes időkeretét, mármint a KDNP teljes időkeretét átadja a Fidesz-frakciónak. (Taps, derültség az ellenzék soraiban.) Ennek a bejelentése elnöki kötelezettség, innentől kezdődően kérem átállítani az órát és a Fidesz időkeretét megnövelni.Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkánkat. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak, MSZP. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Kétperces felszólalásra soron következik Nyitrai Zsolt képviselő úr. (Jelzésre:) Bocsánat, elnézést kérek, váltás kell, ezért később kap a képviselő úr szót. Most Schiffer András képviselő urat illeti a szó. Nyitrai képviselő úrtól elnézést kérek, meg fogja kapni időben.Parancsoljon!
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében L. Simon László államtitkár úr kért szót. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Fel kell hívnom a figyelmüket, hogy a jelen vitanap témája van annyira fontos minden képviselő asszony és képviselő úr számára, hogy a témához kapcsolódó felszólalásokat tegyenek, elismerve és megengedve, hogy a vitát az elnök más tekintetben nem korlátozza, nem is fogom, de a téma fontosságára való tekintettel kérem, térjenek arra vissza, amiről maga a vitanap szól.Megadom a szót a Fidesz képviselőjének, Nyitrai Zsolt képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron következik Teleki László képviselő úr, MSZP. Tessék!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron következik Ander Balázs képviselő úr, a Jobbik képviselője. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Ikotity István képviselő urat illeti a szó, LMP. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány két államtitkára is szót kért. Elsőként megadom a szót Zombor Gábor államtitkár úrnak. Parancsoljon! (13.30)
  • ELNÖK: Én is köszönöm. Most a kormány egy másik államtitkára, Nagy István államtitkár úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Kétperces körrel folytatjuk. Először megadom a szót Pócs János képviselő úrnak, Fidesz. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Az a minimum, képviselő úr, hogy az irodalmi ismereteinek felelevenítését számon kérem öntől. Most viszont folytatjuk az előre bejelentett felszólalók hozzászólását, és elsőként Tukacs István képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP. Parancsoljon!(13.40)
  • ELNÖK: A kormány nevében Zombor Gábor államtitkár úr kért szót. Tessék!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Dúró Dóra képviselő asszony a következő felszólaló, Jobbik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönjük szépen. Répássy Róbert államtitkár úr, parancsoljon!
  • ELNÖK: Soron következik Sallai R. Benedek képviselő úr, LMP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces kör következik. Elsőként megadom a szót Gyopáros Alpár képviselő úrnak, Fidesz. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Tukacs István képviselő úr következik. Két perc áll rendelkezésére. (A jegyzői székben Mirkóczki Ádámot Schmuck Erzsébet váltja fel.)
  • ELNÖK: Répássy államtitkár úr, tessék!
  • ELNÖK: Folytatjuk a kétperces kört. Ikotity István képviselő urat illeti a szó, LMP. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz. Soron következik Varga László képviselő úr, MSZP. Tessék!
  • ELNÖK: Egyed Zsolt képviselő úr következik, Jobbik.
  • ELNÖK: Én is köszönöm. Kétperces kör következik. Sallai R. Benedek képviselő urat illeti a szó, tessék!
  • ELNÖK: Köszönjük szépen. Tukacs István képviselő úr, MSZP!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz. Ezek sorában Józsa István képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Szávay István képviselő úr jön, Jobbik, tessék!
  • ELNÖK: Én is köszönöm. Tukacs képviselő úr visszavonta a kétperces kérését, így aztán folytatjuk az előre bejelentett felszólalók sorát. Apáti István képviselő úr a következő, Jobbik, tessék!(14.20)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Bana Tibor képviselő úr, Jobbik!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Lukács László György képviselő úr. Tessék!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron következik Mirkóczki Ádám képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló képviselő Kulcsár Gergely úr, Jobbik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Soron következik Hegedűs Lorántné képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője. Tessék!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Sneider Tamás képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces kör kezdődik. Tukacs István képviselő úr az első, MSZP. Tessék!
  • ELNÖK: Nyitrai Zsolt képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! A kétszeri elnézéskérés méltányos, de nem szeretném, hogy a mindannyiunk által kedvelt csodálatos városunkról kezdenénk most vitát. Ez egyben felszólítás Mirkóczki képviselő úrnak, aki jelezte, hogy két percben kíván szólni.
  • ELNÖK: Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók sorához. Megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak, Jobbik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron következik Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, MSZP.
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni, már olyan valaki, aki olyan frakcióhoz tartozik, ahol még van keretidő. (Nincs jelentkező.) Ilyen jelentkezőt nem látok. Megkérdezem, hogy a kormány képviseletében kíván-e valaki szólni. Czomba államtitkár úr jelzi, hogy igen. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom. Most pedig soron következik a magyar zászló és címer napjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Rogán Antal, Németh Szilárd István fideszes képviselők önálló indítványa H/2117. sorszámon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztés részletes vitáját kijelölt bizottságként a Nemzeti összetartozás bizottsága folytatja le. Elsőként megadom a szót Németh Szilárd István úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.