• DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban foglaltak célja az uniós jogi normáknak való megfelelés, azok érvényre juttatása a hazai jogrendszerben. Az indítvány a klímapolitikai kérdéskörben a hazai jogban szabályozó mindkét ágazati törvényt módosítani kívánja. A nemzetközi tudományos közösség döntő többségének álláspontja szerint az üvegházhatású gázok fokozott kibocsátása és a légkörben való felhalmozódásuk okozza a globális felmelegedést, melynek eredménye a klímaváltozás. A klímaváltozás negatív következményeinek csökkentéséhez és elhárításához az első és legfontosabb lépés a kiotói egyezmény ratifikálása volt. A káros hatások mérséklése érdekében mind a nemzetközi, mind az uniós politikában kiemelt szerepet kap a klímapolitika. Az önök előtt lévő javaslat a 2007. évi LX. törvény módosítását tartalmazza, amely az üvegházhatású gázok elleni globális fellépés eredményeként született kiotói egyezményben rögzített elveket, célokat ülteti át, szabályozva az üvegházhatású gázok ipari ágazatok általi kibocsátását.A fluortartalmú üvegházhatású gázokról szóló 517/2014. európai uniós rendelet 2014. május 6-án lépett hatályba, teljesen új alapokra helyezve a fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos szabályozást. Ezért mindenképpen szükségessé vált a hatályos hazai törvényi és rendeleti szabályozások felülvizsgálata.A 2007. évi LX. törvény jelenleg nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy egyes üvegházhatású gáznak minősített anyagok milyen egyedi szabályozás alá tartoznak, milyen követelményeknek kell megfelelni alkalmazásukkor. Az új uniós norma hatálybalépésével szükségessé vált megállapítani, hogy az üvegházhatású gázok egyedi szabályozási szinten mely szerv hatáskörébe tartoznak és milyen tárgyú szabályozást igényelnek. A módosítás egyik fontos eleme az Európai Bizottság által megkövetelt jelentéstételek és adatszolgáltatások kérdéskörének rendezése, a fluorozott szénhidrogének esetében forgalombahozatali kvótamennyiség bevezetése, valamint a tagállami szinten hozzájuk rendelt szankciórendszer alkalmazása az 517/2014. európai uniós rendelet által érintett tevékenységet végző vállalkozásoknál.Az Unió által előírt követelmények azonban csak abban az esetben tudnak hatékonnyá lenni és alapjául szolgálni az üvegházhatású gázok okozta hátrányos következményekkel szembeni fellépésnek, amennyiben a tagállami jogrendszer is megfelelő végrehajtási eszközökkel lép fel annak érdekében, hogy a közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus rendelkezéseit a tagállamok pontosan és maradéktalanul betartsák és betartassák. A törvényjavaslatban a jogsértő magatartással szembeni eredményes fellépéshez szükséges hatósági eszközök és intézkedések is szerepelnek, úgy, hogy a megállapított szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek. A javaslat bevezeti a klímavédelmi felelős hatóság megjelölést is. A módosítások célja egy olyan szabályozási rendszer kialakítása, amely hatékonyan tesz eleget a fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos szabályozást érintő, klímavédelemből és klímapolitikából származó kötelező tagállami feladatoknak. A kormány 2012-ben újraszabályozta az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos hazai intézkedéseket, a 2012. évi CCXVII. törvény hatálybalépésével az emissziókereskedelmi rendszert. Az új szabályozás, amely az üvegházhatást okozó gázok emisszió­kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztését szolgálta, már tartalmazta a 2008/101. európai közösségi irányelv rendelkezéseit is. Mivel az új törvény számos, már hatályos és alkalmazandó uniós jogi normát is érintett, így a kormánynak az Európai Bizottság felé jelentéstételi kötelezettsége keletkezett. A jelentéstételt követően a Bizottság megkeresést intézett a kormányhoz a 2008/101. európai közösségi irányelv magyarországi átültetése tárgyában. A Bizottság megállapította, hogy az irányelv átültetése több rendelkezést illetően részben vagy teljesen hiányzik, bizonyos rendelkezések esetében pedig tartalmilag nem megfelelő. Az észrevételek a kereskedelmi légijármű-üzembentartó fogalmának és egységszámítása alapjának meghatározására, a légijármű-üzembentartók esetében az egységek kiosztásának menetére, a kiosztási határidő rögzítésére, valamint más tagállamok uniós kibocsátási egységeinek felhasználására vonatkoztak. A 2014 áprilisában kihirdetett 421/2014. európai uniós rendelet célja egy egységes, globálispiac-alapú intézkedésrendszer kialakítása a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátásokra vonatkozóan, a rendelet megjelenését megelőzően ugyanis nem volt ilyen az Európai Unió emisszió­keres­kedelmi rendszerén, továbbá az EU RTS-rendszerén belül.A rendelet a rendszer részévé tette a légi közlekedésből származó kibocsátási egységek kereskedelmét. Az új uniós rendelkezéseknek való megfelelés érdekében itt szükségessé vált a légijármű-üzemeltetőkre és a légijármű-üzembentartókra vonatkozó rendelkezések átdolgozása.A 2012. évi CCXVII. törvény módosítását indokolják továbbá az eddigi joggyakorlat és jogalkalmazás során tapasztalt nehézségek, a hatósági munka során megjelenő intézkedések felülvizsgálata és egyszerűsítése a könnyebb és átláthatóbb eljárások megteremtéséért, valamint az együttműködési feladatok pontosítása az emissziókereskedelem kapcsán.Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Mindezekre figyelemmel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot megtárgyalni, majd ezt követően támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)(8.10)
  • BARTOS MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő módosítások csak egy kis szeletét képezik azoknak a nemzetközi erőfeszítéseknek, amelyek a klímaváltozás ellen próbálnak tenni. Jómagam az elmúlt héten Józsa István képviselőtársunkkal együtt vettem részt az ENSZ 2014. évi parlamenti meghallgatásán, amelynek hívó központi gondolata az volt, hogy az új fenntartható fejlődési célok emberközpontú megközelítésének megerősítése, megosztott felelősségvállalás. Ez a gondolat a 2000-ben 189 ENSZ-tagállam által aláírt és a tagállamok által elkötelezetten vállalt célokat követi. Ezeket a célokat nevezzük millenniumi fejlesztési céloknak, ami az ENSZ egyik legsikeresebb és a közvélemény által is sikeresnek gondolt kezdeményezése. Emellett felsorakozott a nemzetközi közösség, és a megvalósítás érdekében tett erőfeszítések is eredményt hoztak, azonban a megvalósítás kritikákat fogalmazott meg, és ezen kritikák figyelembevételével születtek meg a fenntartható fejlődési célok, amelyek kialakításában Magyarország is aktívan részt vett. Hiszen a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó javaslat kidolgozásával megbízott ENSZ nyílt munkacsoportnak másfél éven keresztül társelnöke volt, Kenyával együtt. A munkacsoport jelentését a Közgyűlés szeptember 10-én közfelkiáltással fogadta el. A jelentés elkészítésének sokat hangsúlyozott érdeme volt a párbeszéd, a nyílt munkamódszer, a minden tagállamnak részvételi lehetőséget biztosító munkamódszer. A javaslat 17 célt és 169 alcélt tartalmaz, ezek közül is a 13. pont fogalmazza meg, hogy sürgős fellépés szükségeltetik a klímaváltozás és annak hatásai ellen. Mint tudjuk, a fenntarthatóság nem egyenlő a környezetvédelemmel, ezt sokszor hangsúlyoztuk ebben a Házban is, hiszen nagyon fontos a három rendszernek, a gazdaságnak, a környezetnek és a társadalomnak az összhangja. Ebből természetszerűen következik, hogy számos szempont találkozik, számos érdek ütközik, és ezért is nagy eredmény Magyarország számára, hogy sikerült társelnökként egy olyan közös alapot biztosító, közfelkiáltással elfogadott jelentést kiharcolni, amely a közös gondolkodásnak 2015 után alapja lehet. Ezért is köszönet Kőrösi Csaba nagykövet úrnak és a New York-i ENSZ-misszió munkatársainak. Ebből is látszik, hogy a nemzetközi közösség sok erőfeszítést tesz azért, hogy élhető jövőt biztosítsunk a gyermekeink, unokáink számára. Néhány héttel ezelőtt Áder János köztársasági elnök úr szólt hozzánk itt az Országház épületében, és idézte a sokunk által ismert gondolatot, hogy gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan, és idézte Barack Obama elnök úr New Yorkban elhangzott szavait is, aki azt mondta, hogy mi vagyunk az első nemzedék, amely érzi a klímaváltozás hatásait, és mi vagyunk az utolsók, akik tehetünk valamit ellene. Valóban, az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődésével együtt az emberi lét és a természet egyensúlya több területen jelentősen megbomlott. A globális felmelegedés és a levegőszennyezés az egyik legsúlyosabb kérdés, ami nemzetközi összefogást kíván. A probléma kezelésében globális összehasonlításban az Európai Unió és Magyarország példaértékű elkötelezettséget és eredményeket mutatott az elmúlt évtizedekben. A globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok csökkentése érdekében 1997-ben született meg az első komoly nemzetközi lépés, a kiotói jegyzőkönyv ratifikálása, amely 2005-ben lépett hatályba; az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália kivételével a világ összes jelentős országa támogatta. El kell mondani ugyanakkor, hogy 2007-ben Ausztrália is csatlakozott. Az aláíró országok akkor vállalták, hogy a 2008-2012-es időszakra átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest, 2012-ben pedig a katari Dohában a kiotói jegyzőkönyv 2020-as meghosszabbítása került napirendre. A klímapolitika egyre inkább kiemelt szerepet kap a nemzetközi és uniós politikában ? ezt mutatja az októberben elfogadott 2030-as klíma-energia csomag is. A tisztelt Ház előtt fekvő T/2083. számú törvényjavaslat első részében a 2007. évi LX. törvény, a klímapolitikai ágazati törvény módosítására tesz lépéseket, ahogy az államtitkár úr is elmondta, amely az üvegházhatású gázok elleni globális fellépés eredményeképpen született kiotói egyezményben rögzített elveket, célokat ülteti át, hazai szinten szabályozva az üvegházhatású gázok ipari ágazatok általi kibocsátását, tehát valóban egy jogharmonizációs lépésről van szó. A májusban elfogadott 517/2014. EU rendelettel összhangban módosítja ez a törvény a klímapolitikai ágazati törvényt annak érdekében, hogy hazánk a klímavédelmi és klímapolitikai feladatokat hatékonyan és eredményesen el tudja látni. Pontosítja a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos szabályozást. Meghatározza a kötelező adatszolgáltatást, jelentéstételeket, a forgalomba­ho­zatali kvótamennyiséget és a szankciórendszert. Mindez szükséges ahhoz, hogy a jogsértő magatartás egyértelmű legyen, és fel lehessen ellene lépni; ezekről az államtitkár úr is beszélt. Kiemelném a törvényjavaslat második részének fontosságát, amely a 2012. évi CCXVII. törvény módosításával ? az Európai Bizottság észrevételezését figyelembe véve ? az uniós szabályozással harmonizálja hazánk emissziókereskedelmi rendszerre vonatkozó szabályozását. Klímapolitikai szempontból fontos lépés, hogy az uniós és ezzel összhangban az Országgyűlés által tárgyalt törvényjavaslat az üvegházhatást okozó gázok emissziókereskedelmi rendszerét kiterjeszti a légi közlekedésre. A sikeres betartás érdekében meghatározza a légi jármű üzembentartójának adatszolgáltató és jelentéstételbeli kötelezettségét, ahogy az államtitkár úr ezt hangsúlyozta. Ahogy az uniós jogharmonizációt, úgy a fenntarthatósági célokat, az emberi civilizáció és a természet kényes egyensúlyának javítását szolgálja a képviselőtársaim előtt fekvő törvényjavaslat, így kérjük ennek támogatását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
  • HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Nagyon fontos, hogy beszéljünk erről a kérdésről, de természetesen, mint mindent, ezt is árnyalnunk kell. A harmadik Orbán-kormány időszakára látható módon az éghajlatvédelem igazgatási szempontból szétesett. A célokat láthatóan az energiapolitikáért felelős miniszter határozza meg, miközben az eszközökkel való gazdálkodást a nemzetgazdasági miniszter látja el. Ez a kettős irányítás hosszú távon fenntarthatatlan. Az MSZP álláspontja az, hogy az éghajlatvédelem olyan környezetvédelmi kérdés, amely modern és felelősségteljes gazdaságpolitikai megoldásokat kíván. A Fidesz éghajlatvédelmi politikájáról a legbeszédesebb adat, hogy 2010 óta, miközben a teljes hazai kvótavagyonunkkal való gazdálkodást átláthatatlanul és minimális hatékonysággal bonyolította, összesen alig egynegyed stadionnyi pénzt áldozott az állam a családi otthonok energiahatékonysági korszerűsítésére. Az EU éghajlat-politikáját a nyílt színen általában kifogásoljuk, de a tényleges visszafogás érdekében nem sokat teszünk. Ráadásul, ahogy hallani, a háttérben a magyar kormány mindent megtesz az uniós kötelezettségek fellazításáért. Orbán Viktor hivatalos indoka ehhez annyi, hogy a keleti államok már meghozták a maguk klímaáldozatát az ipari széteséskor. Miközben szomszédainknál döntően az uniós forrásból épülnek nulla kibocsátású szél- és naperőművek, ezek engedélyezése Magyarországon gyakorlatilag leállt. A megújuló és zöldenergiába nem fektet az Orbán-kormány. Fontos megjegyezni azt is, hogy a 2010-ben, a kormányváltáskor még 300 milliárd forint értékű kiotói klímakvótavagyon mára gyakorlatilag értékét vesztette. (8.20)Pedig az átadás-átvétellel együtt nem csupán a korábbi értékesítésekből megmaradt milliárdokat, hanem a kidolgozott, sok tízezer család rezsiköltségeinek fenntartható módon való csökkentését garantáló zöldberuházási rendszert és számos vevővel előkészített értékesítéseket adott át az akkori minisztérium vezetése.A 2010-14-es ciklus írásbeli válaszaiból tudjuk, hogy az előző Orbán-kormány a rossz és elhibázott szakmai döntések következtében semmit nem tudott értékesíteni ebből a keretből. Ezt támasztja alá az ÁSZ egyik vizsgálata is, amely szerint mára csak körülbelül 200 millió forintot ér a hazai kiotói kvótavagyon. Tette ezt úgy a jelenlegit megelőző kormányzat, hogy tudta: 2008-ban a baloldali kormányok az eladható keret körülbelül 10 százalékát eredményesen értékesítették, ezzel nagyságrendileg 40 milliárd forint fejlesztési forráshoz juttatva az országot. Ráadásul hasonló folyamat játszódott le az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer kvótái ügyében is. Ezen kvótavagyon értékesíthető része a 2010-es kormányváltáskor körülbelül tízmillió egység volt, ez az akkori tőzsde áron számolva 54 milliárd forint értéket jelent. A kibocsátási egység tőzsdei ára a Fukusima utáni 17 eurós egységárról folyamatosan csökkenni kezdett, és a kereskedelmi időszak végén 2,76 eurón állt meg. Ezt a mélypontot éppen a lipcsei székhelyű Európai Energiatőzsdén a magyar kvóták dilettáns eladásával érte el a piac.Az Állami Számvevőszék V-0069-242/213. számú jelentése kiemelten foglalkozik a 2012. évi kvótaeladással. A jelentés szerint 2011-12-ben ugyan kilenc cég jelentkezett a kibocsátási kvóta vásárlására, de formai okokból senkivel sem jött létre az eladási jogviszony; annak ellenére sem, hogy a jelentés szerint az NFM akkori szakértői 7-14 euró árat jósoltak 2012-re, és az ajánlatok is 9-10 eurós egységárakkal érkeztek. A tényleg értékesítés végül az egyik mindenkori leggyengébb áron, az ötéves kereskedési időszak mélypontján 3 euró per egység alatt történt. Sem előtte, sem azóta senki nem adott el ilyen nagy számban ilyen olcsón kibocsátási egységeket. A magyar értékesítés után ráadásul a tőzsdei árszint 50 százalékkal emelkedett. Az elhibázott értékesítésből származó vagyonvesztés így közel 5,4 milliárd forint. Mindezeket csak az a közlemény tetőzi, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium adott ki a 2014. november 17-ei héten. Eszerint 2014-ben körülbelül 4 milliárd forinttal marad el az éves tervtől a szén-dioxid-kvótákból származó árbevétel. A szaktárca adatai szerint idén eddig 14,4 milliárd forint folyt be a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből a magyar költségvetésbe. A kormány azonban az idei büdzsében összesen 18,5 milliárd forint bevétellel számolt a kibocsátási egységek eladásából. Idén már nem valósul meg ez a cél. Az elmúlt évek rossz döntései bizonyítják: óriási hibát követtek el a Fidesz képviselői, amikor 2010. április 6-án az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának ülésén jogszerűtlenségekre hivatkozva megtiltották, hogy az akkori Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 7,6 eurós egységáron, 12,8 milliárd forint értékben kiotói kvótaegységeket értékesítsen. Mára ? egy 2013-as Interpol-nyomozás anyagaiból ? nemcsak az derült ki, hogy az akkori értékesítések teljesen jogszerűek és törvényesek voltak, de az is, hogy a baloldali kormányok sokkal jobb áron tudták volna értékesíteni a kvótavagyon egy részét. Így viszont a Fidesz hibájából nemcsak elvesztette Magyarország a bevételi lehetőséget, de a jelenlegi kormánypárt rossz döntései miatt olyan fedezethiány állt elő a panelprogramban, amit a mai napig nem sikerült pótolniuk. Ezt támasztják alá az előző ciklusban az NFM részéről készített nemzeti éghajlat-változási stratégia számai is: 2008 és 2010 között ? az Orbán-kormánynak készült és a nekik hitelesített számokat idézve ? a gazdasági válság legnehezebb éveiben 292 723 lakóegység felújítását támogatta a baloldali kormány, éves átlagban tehát 97 574-et; ez a szám 2011-ben 4045-re zuhant, 2012-ben pedig 1082-re. Tekintettel az Orbán-kormány elmúlt négy évben hozott, a kvótavagyon értékesítésével kapcsolatos rossz és elhibázott döntéseire, a bővített szabályozást jelentő törvényi módosítást az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja nem támogatja, de nem is utasítja el, mert a jogharmonizáció szükséges; az elmúlt évek gyakorlatát élesen kritizálva a szavazások során tartózkodik majd.A javaslat vitája során kiemelten felhívja a figyelmet, hogy az Orbán-kormány a rossz kvótaértékesítési politikája miatt több tíz milliárd forint bevételkiesést okozott a költségvetésnek. Egy szakmailag megfelelő értékesítés sok ezer hazai kis- és középvállalkozásnak jelentett volna biztos megrendelést, és több százezer családnak a mindennapi megélhetés költségeinek valós és fenntartható csökkentését, azaz egy hasonló méretű panelprogram megvalósítását, mint ahogy a baloldali kormányok tették. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én ne aktuálpolitikai vagy pártpolitikai szempontból közelítsem meg a kérdést. Természetesen a jogszabálytervezet technikai részleteiről én magam sem kívánok részletekbe menően szólni, hiszen egy európai uniós jogi aktus nemzeti jognak való megfeleltetéséről van szó, ami technikai részletkérdések tartalmaz. Természetesen a légi közlekedés bevonása a szén-dioxid-kvóta értékesítési rendszerébe támogatandó dolog, azonban egy kicsit távolabbról közelíteném meg, mint mindig. Az általános vita alkalmat ad arra, hogy éghajlat-változási és fenntarthatósági kérdésekről egy kicsit tágabb körben beszéljünk.Az energetika- vagy energiapolitika kapcsán én mindig meglepődök, amikor ? most Heringes Anita képviselő asszony felszólalásában is ? nulla kibocsátású szél- és naperőművekről hallok, amiben nyilvánvalóan értem én az ő logikáját, hogy honnan fakad, azonban véget kellene már vetni, azt gondolom, ennek a, nem is tudom, csőlátásnak vagy minek nevezzem ezt a szemléletet, amikor csak és kizárólag azt nézzük, hogy az üzemeltetés során milyen kibocsátások keletkeznek egy adott erőműtípusnál, és nem a teljes életciklusát szemléljük, hogy az adott erőműtípus legyártása, utána az erőmű leszerelése és utána a hulladékok kezelése melyik erőműnél milyen szén-dioxid-kibocsátással jár, vagy milyen hatással van egyáltalán a fenntarthatóságra. Hiszen különösen a napelemeknél, a napcelláknál vagy a naperőműveknél, de a szélerőműveknél is ez a hatás sokkal jelentősebb, mint ahogy azt az üzemeltetés során láthatjuk, hiszen természetesen nem bocsát ki szén-dioxidot, de ahhoz, hogy ezt az erőművet felépítsük, telepítsük ? ugyanúgy, mint más erőműveknél természetesen ?, a fémek kibányászásától elkezdve a betonozásig, alapozásig még nagyon sok minden más energiaigényes műveletre van szükség, és ha az élettartam során megtermelt energiát és sok minden más tényezőt is figyelembe veszünk, már korántsem annyira biztos, hogy a legklímabarátabb megoldást, mondjuk, a napelemek vagy naperőművek szolgáltatják. Azonban az tény, hogy ezeknek az energiaforrásoknak ugyanúgy szerepet kell kapniuk egy országnak az energiamixében, mint ahogy egyébként az atomenergiának vagy egyébként az idő előrehaladtával egyre kevésbé jelentős fosszilis energiaforrásoknak. Ugyanis az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében próbáljuk felszámolni ? legalábbis itt európai szinten ez volt eddig a tendencia ? a fosszilis energiahordozókra épülő erőműveket, és egyre inkább átállni olyan megoldásokra, amelyek nem járnak közvetlen szén-dioxid-kibocsátással az üzemeltetés során, azonban mintha ez a folyamat most megtorpanni látszana, hiszen miközben az atomenergia, amely az üzemeltetés során szintén nem jár szén-dioxid-kibocsátással vagy nagyon minimális mértékben, egyes országokban már nemkívánatossá vált. Például Németország kivezeti az atomerőműveit a forgalomból, a használatból, aközben mindezt kénytelen valahogy pótolni, és mivel szénvagyona jelentősnek mondható, ezért szénerőművek üzembeállításával tudja ezt a rendszerbeli elektromosáram-szükségletet kielégíteni; tehát akkor máris elmondhatjuk, hogy egy kevésbé klímabarát intézkedéssel. Most a zöldszervezetek vagy a környezetvédő szervezetek gyakran hoznak fel atomenergia-ellenes érveket, amelyekben nyilván van részben igazság, én mindig ilyen füllel szoktam hallgatni például az LMP-nek a felszólalásait az atomenergia kapcsán. (8.30)Megvan a veszélye nyilván, mint minden technológiának, az atomenergia felhasználásának is, azonban hogyha most kizárólag klímavédelmi szempontból nézzük, akkor talán érdemes azon elgondolkodni, hogy milyen megoldásokkal lehet jelen pillanatban gazdaságosan kiváltani, mert nem gondolom, hogy szél- és naperőművekkel ez Magyarország esetében is akár megtörténhetne. Magyarország esetében pedig azon kell elgondolkodni, hogy miből adódik ez, hogy mi most ennyi szén-dioxid-kvótát értékesíthetünk. Ez nyilvánvalóan abból adódik, hogy az elmúlt 24 évben, de különösen a ’90-es évek elején megszűnt a nehéziparunk, és rendkívüli mértékben csökkent Magyarország szén-dioxid-kibocsátása, és az itt felszabaduló kvótamennyiségeket tudjuk nyilvánvalóan értékesíteni. Azonban ez Magyarország gazdaságára nemhogy pozitív hatással nem volt, hanem rendkívül negatív hatással, amelyet nekünk valahogy azóta is folyamatosan meg kell próbálni orvosolni. Nyilvánvaló, hogyha az ipar fejlődik, akkor az mindig szén-dioxid-kibocsátásnövekedéssel jár, sajnos ennek ilyen a természete. De ezt meg lehet úgy oldani, hogy a klímavédelem terén is megtegyük a megfelelő intézkedéseket, és ettől függetlenül a gazdaság is fejlődjön. Tehát a szén-dioxid-kibocsátásunkat, szén-dioxid-kibocsátáscsökkenésünket nagyjából ennek köszönhetjük, és a jövőbe nézve is meg kell hogy állapítsuk, hogy ahhoz, hogy ezt a szintet tartani tudjuk vagy akár tovább csökkentsük, olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek a szén-dioxid-kibocsátás terén egy klímabarátabb ipar- vagy gazdaságszerkezetet vetítenek előre. Jelen pillanatban még ennek nem nagyon mutatkoznak a jelei, de az is aggályos nyilvánvalóan, hogy a kiotói jegyzőkönyvhöz nem csatlakozott országok teszik ki a kibocsátások jelentős részét. Tehát Magyarország és az Európai Unió minden erőfeszítése sem elegendő ahhoz, hogy jelentős mértékben csökkenjen a világ, a Föld szén-dioxid-kibocsátása. Tényleg az utolsó utáni pillanatban vagyunk az éghajlatváltozást illetően, illetve nem is tudjuk egyáltalán, hogy van-e még arra esélyünk, hogy ezeken a folyamatokon mi változtatni tudjunk. De természetesen mindent meg kell tenni annak érdekében egyrészt, hogy a hatásokat kiküszöböljük, amik máris jelentkeztek, hiszen Magyarországon is azt láthatjuk, hogy egyrészt az évszakok már elég rendesen eltolódtak, másrészt pedig azt is láthatjuk, hogy a csapadékeloszlás meglehetősen rapszodikus lett, tehát az éves csapadékmennyiség néhány hónap alatt hullik le, van, amikor pedig utána hónapokig vagy fél évig semmiféle csapadékot nem tapasztalunk. Ez is már nyilvánvalóan egyfajta átrendeződésnek vagy klímaváltozásnak a hatása. Ez ellen meg kell hozni minden olyan intézkedést, amivel a jövőben ezt a lehető legnagyobb mértékben ki tudjuk védeni. Tehát ha például vízgazdálkodásra gondolunk, az egyenlőtlenné váló csapadékeloszlást nyilvánvaló, hogy a víz tározásával lehet kiküszöbölni. Eddig ? ahogy már sokszor elmondtam itt parlamenti felszólalásomban is ? a vízgazdálkodás inkább az árvízvédelemre korlátozódott, ami egy nagyon fontos dolog, különösen mostanában, hogy egyre nagyobb árhullámok vonulnak le a Dunán, illetve a Tiszán. Viszont a másik oldala, a vizek megtartása érdekében ugyan történtek némi erőfeszítések, árvízi tározók képében főleg, de érdemi eredményt nem lehet felmutatni. Magyarország, a magyar gazdaság szempontjából jelentős és a mezőgazdaság szempontjából különösen jelentős volna, hogyha mi jelentősebb víztározó-kapacitással rendelkeznénk, hiszen akár az öntözést, mezőgazdasági öntözést nézzük, akár más célú vízhasznosítást, ez rendkívül fontos az ország számára.Tehát rendkívül sok aspektusa van egy ilyen klímavédelmi jogszabálytervezetnek, hogyha egy kicsit távolabbról nézzük. Azt gondolom, hogy minden olyan pártnak itt a parlamentben, minden frakciónak és a független képviselőknek is van egy minimális célkitűzésrendszere, amiben egyet kell értenünk, és félre kell tennünk a pártpolitikát. Ez pedig az, hogy a klímaváltozás hatásai ellen összparlamenti szinten mindent meg kell tennünk, a törvényalkotás szintjén, hogy kiküszöböljük egyrészt a már jelentkező hatásokat, másrészt pedig hogy megpróbáljuk, amit mi meg tudunk tenni; mi, Magyarország elég kicsi kibocsátók vagyunk itt a világ nagy szén-dioxid-tengerében, de mégiscsak tiszta legyen a lelkiismeretünk, és a lehető legkisebb éghajlatváltozást idézzük elő. Ez ügyben, e tekintetben a Jobbik Magyarországért Mozgalom eddig is mindenféle intézkedést és törvényjavaslatot támogatott, és ez a jövőben is így lesz, és ez talán az egyike azoknak az ügyeknek, amikor a jövőben sem szeretnénk aktuálpolitikai vagy pártpolitikai kérdéseket előhozni vagy ilyen csatározások színterévé tenni a parlamentet. Úgyhogy jelen törvénymódosítást is, ami a nemzeti jogba való átültetése az európai jognak, támogatni fogjuk. Arra kérjük a kormányt, hogy az előbb, az imént általam elmondottak fényében tegyen meg mindent a jövőben is a klímavédelem és a fenntarthatóság jegyében, vagy az eddigieknél jóval többet. Azért ennyi aktuálpolitikát hadd csempésszek bele vagy ennyi pártpolitikát, hogy azért bőven volna még itt mit tenni, akár a korábban már elhangzott energiahatékonysági beruházásokra, fejlesztésekre gondolunk, akár a környezetvédelem mint ágazat gyengülésére. Építő jelleggel meg fogjuk tenni ezzel kapcsolatos javaslatainkat a jövőben is, és bízunk benne, hogy a kormány támogatni fogja azokat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
  • SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magam részéről örömmel láttam az előterjesztést, habár végül is átolvasva az egészet olyan sok örömem nem volt, hiszen gyakorlatilag olyan jogharmonizációs technikai megoldásokat valósít meg, ami a keretegyezményből adódóan kötelezettségünk. Mindemellett láttam jó néhány olyan pontot benne, ami a Nemzetgazdasági Minisztériumtól való áthelyezést, illetve az ehhez való áthelyezést az NFM-től kívánja az egész… Ebből adódóan ezek a technikai módosítások minden bizonnyal a hatékonyságot, a megvalósítást és az eredményességét szolgálhatják az egyezmény végrehajtásának.Viszont csakúgy, mint képviselőtársaim, az előttem szólók, engedjék meg, hogy én is kitekintsek egy kicsit távolabbra. Ugyanis teljes mértékben szakítva azzal a szemlélettel, amit a Magyar Szocialista Párt képviselt akár kormányzó pártként, akár ami elhangzott, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a globális környezetvédelmi célokhoz nem az kell, hogy eladjunk egy kibocsátási lehetőséget, hanem az kell, hogy ne bocsássunk ki, az kell, hogy megtartsunk, és lehetőség szerint minél kevesebbet értékesítsünk ebből, és a fejlesztési forrásaink jelentős részét ne ebből akarjuk finanszírozni. Ez egy nagyon-nagyon fontos szemléletbeli különbség, mert nyilvánvalóan egy zöldpártnak a képviselőjeként engem nem pusztán az érdekel, hogy a nemzeti fejlesztési források hogyan állnak rendelkezésre és miként, hanem az is érdekel, hogy mindennek mi az ára. Márpedig a szén-dioxid-keres­kedelemnek nagyon nagy az ára, mert azok az országok, amelyeknek értékesíteni akarjuk, amelyeknek módjuk van ezt megvenni, azok súlyosan hozzájárulnak ahhoz, hogy a globális klímaváltozásnak a negatív hatásaiból mi is részesüljünk. Tehát itt azt mondom, ebben a tekintetben, hogy egy környezettudatosan gondolkozó kormányzat lehetőség szerint igyekszik nem értékesíteni, csak annyit, amennyit feltétlenül szüksége van, és az összes többit pedig próbálja elérni, hogy ne legyen belőle globális szén-dioxid-kibocsátás.Annyit hadd mondjak még el, ami örömömre szolgált ? két nappal ezelőtti hír ?, hogy a világ két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátójának számító Kína és az Egyesült Államok kiadtak egy közleményt, amelyben határozottan állást foglaltak abban, hogy 2015-ben szülessen meg végre a globális klímapolitikai megegyezés az ENSZ égisze alatt, és mindkét állam azt ígérte, hogy tevékenyen részt vállalna a klímaváltozás elleni harcban. Az Egyesült Államok bejelentése szerint mégiscsak vállalja most már, hogy 2025-re 28 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2005-ös szinthez. Nagyon-nagyon fontos az, hogy mikortól, a klímapolitikának egy nagyon fontos szempontja az, hogy mikortól számítjuk a kibocsátási mérték csökkenését, hiszen ? mint azt Kepli képviselő úr is elmondta ? egy erős szocialista iparhoz képest vagy a megörökölthöz képest nem nagy eredmény az, amit elértünk. A nagy eredmény most következik, hogyha a gazdaságunkat úgy tudjuk fejleszteni, hogy a szén-dioxid-kibocsátásunk ne növekedjen, és ez nagyon-nagyon fontos gazdaságpolitikai kérdés. Ugyanis itt vagyunk az európai uniós költségvetési ciklusnak az elején, most kezdődnek el azoknak a fejlesztési forrásoknak a beruházásai, amelyeket a kormányzat ígért a magyar társadalomnak, amiket megígért a magyar kis- és középvállalkozásoknak, és létkérdés lenne az, hogy ezek a kis- és középvállalkozások fejlesztéspolitikai céljaik megvalósításához olyan ipari tevékenységeket valósítsanak meg, amelyek összességében környezetszennyezéssel és ezzel együtt szén-dioxid-kibocsátással nem járnak.Egy elhibázott és rendkívül idejétmúlt szemlélet az, amikor húsz évvel ezelőtt a legtöbb fejlett ország azt gondolta, hogy a gazdasági növekedés és a szén-dioxid-kibocsátás kéz a kézben jár egymással, és csak úgy tud az ipar növekedni, csak úgy tud a gazdaság fejlődni, hogyha ezzel a szén-dioxid-kibocsátásunk is nő.(8.40)Nagyon sokáig analógiában azt láttuk, hogy ahol a legfejlettebb a gazdaság és a legfejlettebb az ipar, ott a legmagasabb a kibocsátás, és azt feltételeztük, hogy ez az út előttünk is áll, és ahhoz, hogy a gazdaságunkat fejlesszük, sajnos az ipari fejlesztések sokaságát kell megvalósítanunk, amelyek előbb-utóbb klímapolitikai negatív tendenciákat fognak magukkal hozni, tehát a szén-dioxid-kibocsátást növelik. Hála a jó istennek, most már elmondhatjuk, hogy rendelkezésünkre áll minden olyan technológia ahhoz, hogy ne kelljen az ipart a szén-dioxid-kibocsátástól függővé tenni. Rendelkezésre áll az az út, amiről a kormány sokszor beszél, csak az elmúlt négy évben még valami financiális vagy más okokból nem lépett erre az útra, hogy olyan helyi gazdaságfejlesztési megvalósításokkal próbálja segíteni a helyi gazdaságot, a helyi élelmiszer-feldolgozó ipart, a mezőgazdasághoz kapcsolódó eszközháttér igényét, amelyek lehetőség szerint nemcsak helyi megoldásokat kínálnak munkahelyteremtésre, hanem lehetőség szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenjen. Ez ügyben létkérdés lenne az, hogy a mobilizációs igény is csökkenjen az országban, és ne kelljen olyan gazdaságot építenünk, amely alapvetően kamionforgalomra épül, amely alapvetően közúti infrastruktúrára épül, hanem hogy lehessen megteremteni ennek a hátterét, hogy az emberek lehetőség szerint helyben tudjanak munkához jutni és helyi ipar álljon rendelkezésükre a foglalkoztatáshoz. Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb üzenetem e napirendi pont kapcsán, és a legfontosabb kérésem a magyar kormányhoz, hogy lehetőség szerint olyan gazdaságfejlesztést valósítson meg, amely lehetővé teszi azt, hogy a szén-dioxid kibocsátásának a növelése nélkül növekedjen a foglalkoztatás és erősödjön a gazdaság.A másik rész, amire reflektálni akartam a jogszabály kapcsán, nyilvánvalóan a már szintén említett globális klímaváltozáshoz való felkészülés lehetőségére akart reflektálni, ugyanis sajnos a legtöbbször, főleg ilyen célkitűzések esetében csak a szavak és a jogszabályi szint kevés. Ennél sokkal többre van szükség. Tettekre van szükség, és a tettekhez források kellenek. Ezúton szeretném államtitkár úr figyelmébe ajánlani azon költségvetési módosítási javaslatomat, amely érdemi összegeket biztosítana a nemzeti adaptációs vagy alkalmazkodási stratégia megvalósítására, mert mindaddig normális klímapolitikát, mindaddig hathatós alkalmazkodást a klímaváltozáshoz nem tudunk megvalósítani, míg egyébként a Fidesz-kormány által is támogatott alkalmazkodási stratégia megvalósítására nem lesznek források. Tettekre van szükség, arra van szükség, hogy a lehető leginkább alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez, alkalmazkodjunk a forrósághoz, alkalmazkodjunk ahhoz, amiről Kepli képviselő úr is beszélt, hogy legtöbb esetben szélsőséges időjárási körülménynek között a csapadékunk nagyon nagy százalékban úgy eltolódott, hogy akár képes néhány nap alatt leesni az éves mennyiség fele egy-egy területen. Az alföldi területen, ahol élek, 500 milliméter lenne az átlagos, és ebből idén nyáron is gyakorlatilag két hét alatt 350 milliméter leesett. Ebből adódóan nemcsak arra kell felkészülnünk, hogy hogyan teremtsük meg a gazdaságunk alapvető motorja, a magyar agrárium és mezőgazdaság számára azokat a környezeti feltételeket, amelyek a leginkább a legjobb gazdasági feltételeket tudják megteremteni, hanem arra is fel kell készülnünk, hogy mik azok a lépések, amelyekkel ezért tehetünk.Szintén hadd hívjam fel a figyelmet egy korábbi fideszes ígéretre, ez pedig az öntözési és meliorációs fejlesztések fontossága. Czerván államtitkár úr több alkalommal hangsúlyozta a kampány, az országgyűlési választások során, hogy a magyar mezőgazdaság számára érdemi forrásokat fognak biztosítani a most bekövetkező európai uniós költségvetési ciklusban, hogy a gazdálkodók fel tudjanak készülni, és nyugat-európai, akár holland mértékben teremtsenek meg öntözési feltételekhez szükséges infrastruktúrát. Nyilvánvalóan érdemes elgondolkozni arról, hogy mennyire legyen intenzív a mezőgazdasági kultúránk, mennyire legyen ilyen jellegű infrastruktúra-függő, ugyanakkor látni kell, hogy Magyarország termőterülete, hála a jó égnek, magasabb annál, mint ami a magyarországi élelmiszer-ellátáshoz szükséges, tehát egy nagyon fontos külgazdasági lehetőség van az agráriumban, aminek a lehetőségeit kár lenne veszni hagyni.Ugyanígy elmondhatnám, bár kevésbé szembesülök napi szinten a fővárosi feladatokkal, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak azon mulasztása, hogy a közkifolyók létrehozásában ? szintén az adaptációs stratégia része ? nem történt lépés, hogy az árnyékolt tömegközlekedési, közösségi közlekedési várók megépítésére nem történt érdemi forrásfelhasználás az elmúlt időszakban, ez a feladat most előttünk áll. Milliárdos nagyságrendben javasoltam a költségvetési törvényben átcsoportosítani ilyen feladatok végrehajtására forrásokat. Tisztelettel ajánlanám figyelmébe államtitkár úrnak és a kormánynak, hogy bizony-bizony, mint mondottam, a szavak nem elegendők, tettekre van szükség, és a tettekhez források kellenek.Lezárva a felszólalásomat, elmondhatom, hogy nyilvánvalóan egy környezetvédelmi nemzetközi egyezmény végrehajtását ökopártként a Lehet Más a Politika támogatni fogja, viszont a legfontosabb támogatás nem az, ha a jogszabályi kereteit megteremtjük, hanem az, ha a lehető leginkább gondoskodunk arról, hogy az ebben foglalt célok megvalósulhassanak. Tehát a kormánynak ahhoz kívánunk megfelelő szándékot és forrást, hogy az ebben foglaltak ne pusztán egy legyen a sok más nemzetközi egyezményünkben vállaltakból. Bocsássanak meg, hogy megint visszautalok a költségvetési törvényre, hiszen azokra is tettem több módosító javaslatot, hogy akár a biológiai sokféleség egyezmény, akár a veszélyeztetett fajokról szóló nemzetközi egyezmény, akár a vonuló fajok védelmére tett egyezmény, akár a nemzetközi vizes élőhelyek védelmére tett egyezmény végrehajtására szükség van forrásokra. Ezeknek a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak a végrehajtása áldozatokkal jár, és ezeket meg kell teremtenünk, és nem hivatkozhatunk folyamatosan arra, hogy majd később, majd ha erősödik a gazdaság, vagy ha forrásunk lesz. Azoknak a klímapolitikai céloknak, amelyeknek ebben a században be kell következnie, hogy semmiképpen ne érjük el azt a 2 Celsius-fokos vagy 3 Celsius-fokos emelkedést, amely globális összeomlást eredményezhet, ennek érdekében mindenkinek ki kell vennie a részét ezen feladatokból. Ez az egyezmény erről szól, és akármilyen kicsinek tűnik az ország, én igenis azt mondom, hogy a világ jelentős részéhez képest a gazdaságunk van annyira fejlett, hogy kivegyük a részünket e feladatokból, és ezért arra kérem a kormányt, hogy a keretegyezmény végrehajtásával kapcsolatos lehető legtöbb EU-forrást bocsássa az intézmények és az intézményi háttér rendelkezésére. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Ha más nem, akkor majd én, köszönöm szépen. Szeretném továbbfűzni a Sallai Benedek képviselőtársam által elmondottakat. Abban tudunk az LMP-vel maximálisan egyetérteni, hogy az energiahatékonyság terén igencsak volna mit tennünk, és talán ez az az út, ami a jövőre nézve Magyarország energiafüggőségét a leginkább csökkentheti. Talán ebben van a legnagyobb potenciál, mert most, hogy az erőműparkunk nagyrészt a következő egy-két évtizedben kiöregedik és kivonásra kerül a forgalomból, el kell gondolkodnunk azon, hogy mivel fogjuk ezt pótolni, ugyanis az új két paksi blokk csak a másik négy paksi blokk teljesítményét fogja hosszú távon pótolni, a másik 4-5 ezer megawatt ? ami kiesik középtávon ? pótlásáról bizony már most el kell kezdeni gondolkodni. Ennek egy része kiváltható azzal, ha az energiahatékonyságot komolyan vesszük, és az épületszigetelésekre, az épületgépészeti megoldásokra a jelenleginél sokkal nagyobb forrásokat fordítunk. Itt a kvótakereskedelemben is van egy ilyen európai uniós szabályozás, hogy az ebből származó bevételek 50 százalékát ilyen célra kell kötelezően fordítani. Ezt kellene ésszerűen felhasználni, illetve még további forrásokat erre a területre csoportosítani, hogy ne kerüljön energiaéhségbe Magyarország a következő évtizedekben, és ne kerüljünk energiaimport-függőségbe sem annál nagyobb mértékben, mint ahogy már most is vagyunk. Hiszen harminc-egynéhány százalékát importból fedezzük most is az elektromos áramszükségletünknek, ami nyilvánvalóan nem jó az országnak, mert hiába vannak egyébként gázmotoros és egyéb erőműveink, amelyek viszonylag modernek és hatékonyan tudnának villamos áramot termelni, ha állnak, mivel az importáram jelen pillanatban gazdaságilag jobban megéri, tehát importálni az áramot. Ezen kell hosszú távon elgondolkodnunk úgy, hogy az ország energiabiztonsága szempontjából is jó legyen és fenntarthatósági, klímavédelmi szempontokból is. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sallai Róbert Benedek képviselőtársam, mint ahogyan azt ígérte is, a vezérszónokijában gyakorlatilag kitekintett a törvényből, így én most megtehetem azt, hogy magára a törvényjavaslatra koncentrálok, nevezetesen, hogy konkrétan abból mi olvasható ki. A tárgyalásra kerülő törvény nem könnyű olvasmány. Az indoklás pedig szerény útmutatást ad a döntéshozók számára azzal kapcsolatban, hogy miért is kell a törvényt módosítani.(8.50)Valójában ennek egyetlen magyarázatát az uniós joggal való harmonizáció jelenti az indoklás szerint, de nem tudjuk meg belőle, hogy mik is azok a fluortartalmú üvegházgázok, a továbbiakban csak F?gázoknak nevezem majd, mi lehet a szerepük a globális felmelegedésben, és kik a felelősek ezek kibocsátásáért. Az F-gázokat a hűtő- és klímaberendezésekben, hőszivattyúkban, a kereskedelemben, az iparban és a háztartásokban, habosítókban, tűzvédelemben, aeroszolos palackokban és oldószerekben találhatjuk meg. A leggyakoribb F-gázok a hidrofluorkarbonok, HFC-k ? a továbbiakban így fogom használni ?, amelyek a még ennyire sem kívánatos klórozott és fluorozott szénhidrogének generációját követték. Mint ismert, az 1988-ban elfogadott montreali protokoll vezette ki a klór- és fluortartalmú szénhidrogéneket az ipari alkalmazásból, miután azok ózonkárosító hatása bizonyítottá vált. Ugyan e formában megszabadultunk az ózont károsító anyagok legveszélyesebb formájától, de a helyettesítésre használt F-gázok nem oldották meg az éghajlatot módosító üvegházgázok problémáját. Az F-gázok globális felmelegítési potenciálja ugyanis fajtájuktól függően több százszoros, akár tízezerszerese is lehet a szén-dioxid felmelegítési tulajdonságánál, és néhányukat a hosszú, akár ezeréves légköri tartózkodási időtartam is jellemzi. Ugyan csekély a légköri koncentrációjuk, de a nagy felmelegítési potenciál miatt ebben a csekély mértékben is jelentősek tudnak lenni. Kibocsátásuk korlátozását indokolja, hogy az utóbbi időben légköri koncentrációjuk éves növekedése meghaladja a 10 százalékot. Nagymértékű használatuk miatt 2050-re az F?gázok ugyanolyan mértékben járulhatnak hozzá az éghajlatváltozáshoz, mint a világ összes személyautója együttvéve, és hamarosan ellensúlyoznak minden olyan javulást, ami a kiotói egyezmény után bekövetkezett. Talán érdemes itt felhívni a figyelmet arra, hogy használatuk nagymértékű növekedéséhez maga az éghajlatváltozás is hozzájárul, különösen a hűtőkapacitásuk iránti növekvő kereslet miatt. Tanulságos ez azért is, mert láthatjuk, hogyan lehet az egyik környezeti problémáról egy másikra váltani, a bajt bajjal tetézni. Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi törvény hátterében az 517/2014. számú EU rendelet áll, amely szerint 2030-ra az F-gázkibocsátás mennyiségét a jelenlegi egyharmadára kell csökkenteni. Továbbá megtiltaná az F-gázok használatát új hűtő- és klímaberendezésekben azokban az esetekben, ha már hozzáférhetők az éghajlatot kevésbé károsító megoldások. Néhány intézkedés a teljesség igénye nélkül. HFC-t tartalmazó új házi hűtőszekrények és fagyasztók nem kerülhetnek 2015. január 1-jétől európai piacra, ha a hűtőközegük globális felmelegedési potenciálja ? a későbbiekben GWP ? a szén-dioxidéhoz képest 150 vagy nagyobb; új kereskedelmi célú hűtőket és fagyasztókat 2500 vagy magasabb GWP-tartalmú HFC-hűtőközeggel nem szabad forgalmazni 2020. január 1-jétől, 2022. január 1-jétől pedig már 150 globális felmelegedési potenciál esetén sem; beépített hűtőberendezések, amelyek működtetéséhez 2500 vagy annál magasabb felmelegedési potenciálú HFC-közeget alkalmaznak, ugyancsak 2020. január 1-jétől betiltásra kerülnek; új mozgatható szobaklímák 150 vagy magasabb felmelegedési potenciálú HFC-közeggel nem forgalmazhatók 2020. január 1-je után; 150 vagy magasabb felmelegedési potenciálú HFC-tartalmú habok közül az extrudált polisztirént 2020. január 1-jétől, a többi habot 2023. január 1-jétől tiltják ki. Az új rendelet szabályokat állít fel a gázok tárolására, használatára, visszaforgatására, megsemmisítésére, valamint mennyiségi korlátokat állít fel az F-gázok piacra kerülésére is. Ezekhez a feladatokhoz képest az előttünk lévő törvény az adminisztratív keretek meghatározásán kívül nem nyújt támpontokat. Nem foglalkozik a fogyasztói tudatosság szerepével, amely pedig már ma is képes lenne arra, hogy jelentősen csökkentse a problémát. A Német Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség kimutatta, hogy több mint húsz különböző iparágban minden egyes F-gáz alkalmazására van megfelelő alternatív megoldás, kivéve néhány ipari rovarirtó szert és önvédelmi gázsprayt. A HFC-gázokat helyettesítő legfőbb alternatív hűtőgázt a szénhidrogének jelentik. Ilyen hűtőberendezéseket vásárolhatunk, főleg, ha tudatában lennénk annak, hogy ez segíthet környezetünk állapotán.Ezzel szemben a törvény inkább keres kibúvókat a gyártói felelősség alól, hogyan kerülhető el, vagy minimalizálható az éghajlatvédelmi bírság, vagy éppen a bírságon keresztül hogyan vehető meg a szennyezés joga. A kismértékű szennyezéstúllépés politikája azonban itt nem felelősségteljes a jövővel szemben, hiszen az a kicsi, amit kibocsátunk, az évtizedeken, évszázadokon keresztül egy tényezője lesz a jövő nemzedékeket érintő környezeti feltételeknek. Ilyen távon terhelni a jövőt, a jövő nemzedékekre feladatokat róni, nem tekinthető erkölcsösnek. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalt törvény az éghajlatot érintő partikuláris kérdéseket érint, mint ahogyan tárgyalhattunk már hasonló részletkérdéseket is. Az Európai Unió 40 százalékos ühg-csökkentési célkitűzése Kiotó óta először Magyarországot is tényleges kibocsátáscsökkentési feladatok elé állítja. Nem szerencsés, hogy az éghajlatvédelmi ügyeknek nincs egy kerettörvénye, amely rendszerbe foglalná az éghajlatváltozást előidéző hajtóerőket, és megregulázná azokat. Volt már erre kísérlet, és a legjobb tudomásom szerint a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak jelenleg is van ilyen felhatalmazása.Felszólalásomban ezért szeretném sürgetni a tisztelt Házat, hogy ne halogassa egy ilyen törvény megalkotását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)
  • DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök úr, engedje meg, hogy egy rövid kitérőt tegyek, mielőtt a törvényről beszélnék. Én őszinte sajnálattal látom, hogy ezt a törvényt, amely meggyőződésem szerint egy szélesebb kitekintésre ad lehetőség, úgy, ahogy ezt Kepli képviselő úr, Sallai képviselő úr is megtette, még ha minden részlettel nem is értek egyet, amiket elmondtak, de annak egy jelentős részével igen, ezt egyfajta illegalitásban kell hogy tárgyalja a Ház. A magam részéről teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy általános vita a jövőben úgy folyjon le a Házban, hogy itt a magyar köztelevízió, amelybe nem kevés pénzt önt a magyar állam, rajtuk keresztül az adófizetők, egészen egyszerűen nem közvetít. Ezért kérdezem én, mi az a fontos műsor, amit ma délelőtt vajon ezeken a televíziókon közvetítenek, ami fontosabb, mint az, amit ma éppen a Ház tárgyal. Mi az, ami ? kérdezem én ? jobban kell, hogy érdekelje a nézőket, mint azok a környezeti tényezők, amikről, itt nem fogunk mindenben egyetérteni, vitatkozni fogunk reményeim szerint, vagy már vitatkozunk, de amelyekről rajtunk kívül nagyjából egészében senki nem fog tájékozódni. Abban ne reménykedjünk, hogy a sajtóban ez lesz holnap a fő hír. Azért tartottam szükségesnek ezt elmondani, mert meggyőződésem, hogy a magyar parlament szerepének tisztességes művelése és helyreállítása akkor lehetséges, ha ezt a köz látja, érti, és innen szűri le a tapasztalatokat. Akkor nem lesznek olyan félreértések, mint amilyen félreértések az elmúlt időszakban számos esetben ? ezt hadd mondjam ki kormánypárti képviselőként ? éppen a kormánypártok számára igen hátrányosak voltak. Ezért meggyőződésem szerint e tekintetben változásra van szükség. Na már most érdemben: én is azzal értek egyet, hogy itt ennek a törvénynek azok a részletszabályai, amelyeket egyébként nagy szakszerűséggel Schmuck Erzsébet régi, kedves ismerősöm itt igen jól és pontosan elmondott, azok a részletszabályok kevésbé fontosak, mint mindennek a törvénynek a háttere és mindennek a törvénynek a történeti háttere is. Én még jól emlékszem, hogy Kiotó után valóságos euforikus hangulat volt. Itt bizonyos zöldkörökben úgy gondolták, hogy most aztán elindul valami olyasfajta változás, amiben hát itt nem lehet, hogy ne értsen egyet a nagy nemzetközi társadalom, a nagy államok is, a kis államok is, és elérünk valami olyasmit, mint ami az éghajlatváltozás területén egy jelentős eredményt fog hozni.(9.00)Ha most visszapillantunk erre a nem kevés időre, akkor az eredmények, azt kell mondanom, hogy több mint szerények. Akkor az eredmények, amit el lehetett eddig érni, az én meggyőződésem szerint messze nincsenek a nagy hanggal szemben, mint amiket sokszor egy-egy konferencián hallhattunk.Konferenciák. A konferenciák sora már Kiotó után elindult; lehetőleg valahol távol, egzotikus helyen, lehetőleg úgy, hogy amit ott tárgyalgatnak, annak tulajdonképpen semmiféle következménye ne legyen. És elindult úgy is, hogy azok a nagyhatalmak, amelyeknek ténylegesen a kibocsátása jelentős lehet, érdektelennek mutatkoztak. Az, hogy most az utóbbi időben van ebben egy kis fordulat, tisztelt hölgyeim és uraim, azt nagyjából, egészéből annak tudjuk be, hogy ma már tisztában vannak azzal, hogy ennek nincs olyan súlya a politikai világban, mint amilyennek mi szerettük volna, ha lenne. Ezért ma már lehet bizonyos szóbeli engedményeket tenni. De azért ott, ahol most éppen szó volt arról, hogy majd miféle nagy csökkentések fognak bekövetkezni a kibocsátásban 2020-ig, ott azért az egész nagy hazai energiaiparukat a palagázra fogják alapítani, mint mondják ? már ha sikerül.Én azt gondolom, tisztelt Ház tehát, hogy érdemes ezt a kérdést másként, még így itt, ebben az illegalitásban is megvitatni úgy, hogy vajon mik azok, amelyekre számíthatunk, mik azok a területek, ahol meggyőződésem szerint közösen, akár politikamentesen is előre kell lépni. Én a legnagyobb hibának azt tartom, hogy kezdettől fogva tudományos kérdéseket, éspedig eldöntetlen tudományos kérdéseket a tabu szintjére sikerült emelni; hogy olyan megállapítások következtek be, amelyeknek vitatott részei voltak, vannak, maradtak, és nem eldöntöttek. Én azt tudom a történelemből, amit nemcsak szeretek, hanem hitem, reményeim szerint elég régen vizsgálgatok is, hogy nem szerencsés, amikor tudományos kérdésben hatalmi szóval történik döntés, mert lehet, hogy századokkal később, de majdnem biztos, reparációra lesz szükség. És én itt most valami hasonlót látok. Azt a tényt, hogy éghajlatváltozás van, ezt a világon senki nem tagadta, tagadja. Nem is lehet tagadni, a földtörténet azt mutatja, hogy ezek az éghajlatváltozások törvényszerűen bekövetkeznek. Értem én, hogy a kibocsátásnak mekkora szerepe van, és el is fogadom, hogy ezt csökkenteni kell, de nem pusztán azért ? és ezt nagyon fontosnak tartom ?, mert a kibocsátások következtében majd miféle éghajlatváltozás következik be. Én úgy gondolom, hogy ha mondjuk, egyszerre Izlandon, mondjuk valahol a dél-ázsiai térségben és ne adj’ isten, valahol az Afrika-térségben kitör egy vulkán, attól tartok, hogy sokkal nagyobb szén-dioxid-kibocsátás következik be, mint amire gondolni merünk.Azok az újabb fajta előadások, amelyek ugye, szegény teheneket teszik sok mindenért felelőssé, azok meg különösen elgondolkodtattak, mert hovatovább azt kell mondanom, hogy az okok keresésében már elfelejtjük, hogy valahol a természet rendjébe történő beavatkozásunk egésze az, amely valamiféle olyan változást hoz létre, amely változásoknak vannak pozitív részei, és sajnálatosan vannak keményen negatív részei.Szeretném leszögezni, hogy az én álláspontom szerint ez nem pusztán, sőt messze nem csak energiakérdés. Ha ezt leszűkítjük az energiakérdésre ? és itt értek egyet Kepli képviselő úrral ?, akkor tévúton járunk. Az a helyzet ugyanis, hogy ha az éghajlatváltozást tudomásul vesszük, hogy létezik, törekszünk rá, hogy mi ne növeljük az éghajlatváltozással járó kedvezőtlen hatásokat, azzal mélyen egyetértek, és ehhez meg kell hozni a törvényeket, többek közt ezt a törvényt is érdemes elfogadni. Nem fog csodákat művelni, de érdemes elfogadni, mert talán majd valamilyen lépés lesz előre.De az igazi megoldásokat ott kell keresni, amelyek a saját lehetőségeinkben rejlenek: a vízgazdálkodásban például. Egy olyan vízgazdálkodásban, amely az én hitem szerint egy egységes irányítás mellett Magyarországnak hatalmas lehetőségeket és hasznokat hozhat. Különösen akkor, ha ? akár tetszik, akár nem ? az éghajlatváltozás tényét tudomásul vesszük. Tudomásul vesszük, hogy törekszünk arra, hogy ez kedvező legyen, de ugyanakkor azt is, hogy ez létezik. És mint létező éghajlatváltozásokhoz az én meggyőződésem szerint kétféle felkészülés van. Az egyik az, amiről most beszélgetünk a törvény alapján, az a kibocsátáscsökkentés lehetősége. A másik az, hogy megkeressük azokat a módokat és lehetőségeket, amelyek nekünk, magyaroknak, Magyarországnak nem a hátrányokat, hanem a kedvezőbb lehetőségeket helyezik előtérbe, amelyek azokat a lehetőségeket helyezik előtérbe éppen az esetleges felmelegedési tendenciák folytatódása esetén, amire föl kell készülni, és amire, ha mi vagyunk a legjobban fölkészülve itt a térségben, Európában vagy akár a világon, akkor ez számunkra hatalmas előnyt is jelenthet.Még egyszer szeretném nyomatékkal mondani, senki félre ne értse, én minden olyan lehetőséget, amely a káros kibocsátásokat csökkenti, messzemenően jónak és támogatandónak tartok. De már akkor, amikor 2001-ben valamelyes szavam volt ezen a területen, értetlenül álltam az előtt, hogy hogy van ez, hogy most adunk-veszünk kvótákat úgy, hogy a szegényebb országok majd lehetővé teszik, hogy az ezt megfizetni tudó gazdagabb országok kibocsátása nőjön, ezáltal az egyébként az ipar területén lévő előnyüket tovább növeljük. Ez a képlet, ami tulajdonképpen megjelenik. És kézzel-lábbal tiltakoznak, hogy ? megmondom, lehet, hogy most itt sokan azt fogják mondani ? micsoda disznóság, hogy a bevételeket csökkentettem netán. Ami rajtam múlott, azon az álláspontom voltam, hogy Magyarországnak iparilag fejlődnie kell, Magyarországnak még nagyon sokáig ebben az ipari világban kell élnie, ezért a kibocsátások területén semmiképpen nem az lehet a célunk, hogy önmagunk alatt fölszámoljunk valamit, amire egyébként szükségünk lehet.Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az alapkérdésekben, és merem remélni, hogy a mélyzöldek, kevésbé zöldek meg az egyáltalán nem zöldek egyetértünk, nevezetesen abban, hogy az éghajlatváltozás ténye egy olyan tény, amellyel az emberiségnek valószínűleg még nagyon sokáig, egészen addig, míg itt van a Földön, együtt kell élnie. Következésképpen itt a legjobb megoldásokat mindig egyrészt a saját tevékenységünk okos és ésszerű megszervezésében, másrészt pedig az ahhoz való alkalmazkodásban lelhetjük meg. Ezért a magam részéről támogatom a törvény elfogadását annak reményében is, hogy ezekről a témákról talán még itt a Házban egyszer, nem így, hanem szélesebb kör előtt is szót és eszmét válthatunk. Köszönöm szépen. (Taps.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy szerencsém van, hogy rögtön Turi-Kovács Béla miniszter úr, alelnök úr, képviselő úr után szólhatok. Ugyanis a magam részéről nagyon örülök neki, hogy van olyan téma is, amiben konstruktív vita folyhat a parlamentben, és nem politikai szempontok vagy pártpolitikai szempontok érvényesülnek, hanem nézetkülönbségek, ideológiai különbségek, de ezeket meg lehet vitatni. A magam részéről örülök ennek a szakmai hangulatnak, és annak külön örülök, hogy a Fenntartható fejlődés bizottságának fele itt van a plenáris teremben és részt vesz ebben a vitában. Tehát a magam részéről ez is egy külön öröm, hogy a bizottsághoz olyan emberek, szakemberek tartoznak, akiket érdekel ez a téma.Néhány dologban szeretnék reflektálni az előttem elhangzottakra. A kiotói egyezmény után átélt euforikus hangulatról beszélt Turi-Kovács Béla képviselő úr, miniszter úr, és szerénynek nevezte az eredményeket. A magam részéről el kell mondjam, sőt továbbmegyek: elkeserítőek az eredmények, és tegyük hozzá, hogy erről nem Magyarország Kormá­nya vagy Magyarország mindenkori Kormánya tehet, hanem a globális gazdaság. Éppen ezért fontos az, hogy milyen szemlélettel és miként is alkalmaz­kodunk ehhez.Szintén elhangzott a vitában az, hogy a globális klímaváltozás egy olyan globális jelenség, amely földrajzi, geológiai tényekből következően így is, úgy is bekövetkezik az emberi tevékenység nélkül, de nyilvánvalóan nem mindegy, hogy milyen sebes­séggel, hogyan, mikor és hol jelentkeznek a káros hatásai, annak milyen hatása lesz a társadalomra és az ország gazdaságára. Emiatt szeretném azt, hogy szemléletileg, ha már vitáról van szó, akkor megkü­lönböztessem a megelőzhető és a meg nem előzhető káros kibocsátásokat. Mert egy vulkánkitörést, amit tetszett volt említeni példaként, tudomásul kell vennünk, hogy a Föld működéséből adódóan nem megelőzhetőnek minősíthetünk, míg azért jó néhány olyan van, amit az emberi tevékenység úgy bocsát ki káros anyagként vagy szén-dioxidként, vagy bármi más üvegházhatású gázként, amit meg lehetne előzni, és meglenne hozzá a technológia.(9.10)Érdekességképpen szeretném elmondani, hogy itt megszámoltam, miközben ment a szónoklat, hogy hány izzó ég jelen pillanatban ebben a teremben. Nem tudom, hogy mennyire meglepő, több mint 600 izzó van a teremben, és 600 izzó ég. Azt mondta Bibó István, hogy az elitnek a feladata az, hogy a társadalom számára morált és magatartásmintákat mutasson, és nagyon-nagyon fontos az, hogy ezt hogyan tesszük meg, és nagyon-nagyon fontos az, hogy szemléletileg mit mutatunk a társadalom számára. Hadd mondjam el ? és bocsássanak meg, hogy annyi aktuálpolitikát csak visszahozok, hogy a költségvetési törvényről beszélek ?, hogy 28 milliárd van egy olyan paksi fejlesztésre, aminek a részleteit nem ismerjük egyáltalán, míg közben Magyarországon a sajtóban már mindenhol „az otthon hidege” programként híresül el az a pályázati rendszer, ami egy napokat meg fél napokat tud nyitva lenni, mert nem tud a háztartásoknak a kommunális kibocsátás terén a megtakarításhoz elegendő forrást biztosítani. Ha valamire, egy károsanyag-kibocsátási tevékenységre sok-sok milliárdot fordítunk, és egy-kettőben jelképes összegben határozzuk meg azt, amivel meg akarjuk spórolni a károsanyag-kibocsátásokat, akkor nincs egyenes arányban a törekvésünkkel meg a céljainkkal. Szavak tekintetében ? mint mondtam ?, egyetértünk, és én nem vitatom ezeket. Viszont nem 1 milliárdra, nem 2 milliárdra és nem 4-re, hanem sok tíz milliárdra meg akár százmilliárdos nagyságra lenne ahhoz szükség, hogy átalakítsuk Magyarországnak az energiafüggőségét, amiről Kepli képviselő úr beszélt. Ugyanis nemcsak azt kell vitatnunk vagy azt kell vizsgálnunk, hogy most mennyi energiára van szükség, hanem azt, hogy egy normálisan felépített országban mennyire lenne szükség. S mindaddig ezt nem tudjuk megvizsgálni, míg az összes magyarországi közintézménynek nem szigeteltük le a falait, nem alakítottuk át az épületgépészetét, nem alakítottuk át a nyílászáróit, nem tettük energiahatékonnyá, nem tettünk a tetejére napkollektort, és nem néztük meg azt, hogy valóban mire van szüksége. Minderről addig nem beszélhetünk, míg Magyarország közvilágításának a rendszerét nem cseréltük le mindenütt ledesre, és nem néztük meg, hogy mi az a valós energiaigény, amire szükség van. Minderről addig nem beszélhetünk, míg Magyarország vidéki térségeinek a családiház-rend­szerében ? szép kis kockaház, mindenki számára ismerős, aki a magyar vidéken jár ? nem szigeteltünk le mindent, és nem néztük meg, hogy a nyílászárócserékkel mit lehet elérni energiaigény tekintetében.Mindezen törekvések ? amiket tulajdonképpen a paksi vitában is végig képviseltünk ? azok, amik lehetőséget teremtenének arra, hogy hogyan csökkentsük a kibocsátást, mert addig, míg a vulkánkitörés nem megelőzhető és nem megspórolható, addig a lakossági, kommunális, ipari, önkormányzati és közszolgálati kibocsátás, illetve energiafelhasználási igény igenis megelőzhető, addig azon lehet spórolni. Hadd mondjam el még azt is ? miután az a megtiszteltetés érte a Fidesz-frakciót és a KDNP-frakciót, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége egyéni választókerületekben önöket választotta meg képviselőjének, és önök képviselik a magyar társadalom túlnyomó többségét, a vidéki térségeket ?, hogy milyen gazdasági haszon lenne még abból, ha nem központosítottan egy-egy gyár, egy-egy helyen százfős munkahely, hanem mindenütt szerte az országban kis tüzépek és építőipari vállalkozások kapának lehetőséget, hogy ezeket az átalakításokat megtehessék, hogy milyen vidékfejlesztési hatása lenne, milyen helyi foglalkoztatási hatása lenne annak, ha mindazokat a forrásokat ? ami nem 1 milliárd meg 2 milliárd, hanem sok-sok milliárd ? rendelkezésre bocsátanánk a magyar kommunális szektornak, hogy ennek milyen lehetőségei lennének szerte vidéken. Tehát arra szerettem volna reflektálni, hogy mikor arról beszélünk, hogy a kibocsátás mértékét hogyan lehet csökkenteni, akkor nyilvánvalóan az alapvita az, hogy a felhasználás mértékét hogyan lehet csökkenteni. Ez egy nagyon-nagyon fontos üzenet a magyar kormánynak, hiszen több európai uniós tárgyaláson próbálta a klímapolitika és az energiapolitika kérdését különválasztani. Márpedig véleményem és legjobb meggyőződésem szerint nem lehet különválasztani a klímapolitikát és az energiapolitikát azért, mert nincs olyan energia-előállító rendszer ? és erre Kepli képviselő úr utalt is ? még a megújuló energiaforrások esetében sem, amelynek a globális, a teljes életciklus-analízisében vizsgált kibocsátása ne lenne jelentős, mert az infrastruktúrát, az üzemeltetést meg a hátteret lehet már kis kibocsátással csinálni, hiszen az atomerőműnek is az üzemelése során már ez működik, de míg létrehozzuk, míg 1000 milliárdnyi vasat, betont mozgatunk, míg odaszállítunk mindent, addig ez egy nagyon komoly kibocsátás. Ezért van annak létjogosultsága, hogy arról vitázzunk, hogy mindaz a klímapolitikai cél, ami most jelen pillanatban előttünk van egy jogszabály-módosító javaslatként, hogyan függ össze Magyarország energiapolitikájával, mert gyakorlatilag nem lehet azt mondani, hogy ameddig Magyarország energiaigényét nem csökkentjük, és nem helyezzük arra az állásra, amiről eredeti felszólalásomban szóltam, hogy hogy lehet a gazdaságnak szén-dioxid-kibocsátástól mentesen iparilag fejlődnie, addig nem tudunk arról beszélni, hogy hogy fog a kibocsátás csökkenni. Az energiaigény és a klímapolitika kéz a kézben jár, és nekünk a gazdaságfejlesztés során azt kell megvizsgálnunk, hogy hogyan tudjuk csökkenteni az energiaigényünket is. Ehhez azokra a kormányzati törekvésekre van szükség, amelyeket elkezdett ugyan a kormány, de az, hogy a régi Saratov hűtőszekrényeket hogy tudjuk lecserélni háromcsillagos, AAA-jelű, energia­haté­kony hűtőszekrényekre, az, hogy hogyan tudjuk a fűtési rendszereket átalakítani, ez forrásokat igényel, és ennek jelentkeznie kellene Magyarország költségvetésében, ha ezeknek a céloknak a megvalósítását komolyan gondolná. Ezért kérem arra a kormányt, hogy támogasson minden olyan előterjesztést, illetve módosítást a költségvetési vitában, amelyeket a mai nap folyamán előttünk lévő törvényjavaslatban célként fogalmaz meg. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Turi-Kovács Béla képviselőtársam miatt kértem szót. Nagyon örülök, hogy elhangzott, amiket ön mondott, több szempontból. Az egyik: én május óta vagyok országgyűlési képviselő, azt tapasztalom itt a parlamentben, hogy állandóan rohanunk, törvények keresztülfutnak, és arra nincs idő, hogy az összefüggésekbe belegondoljunk, de nemcsak a törvények közötti koherenciában, hanem abban is, hogy Magyarország hogyan függ a globális folyamatoktól. Nagyon kevés szó esik az ökológiai feltételekről, hogyan viszonyulunk a természethez. Én is nagyon komoly problémának tartom, hogy a médiában mindenről esik szó, de olyan alapvető kérdésekről, amelyek valóban a jövőnket meghatározzák, nagyon kevés. Az emberek az elmúlt 25 évben állandóan csak azt hallották, hogy az anyagi értékek a fontosak, fogyassz többet, szaladjunk, fogyassz, fogyassz, fogyassz, gazdaság, gazdasági növekedés, és arról nagyon kevés szó esett, hogy milyen értékek igazán a fontosak ahhoz, hogy a jövő nemzedéknek is legyenek erőforrások, és fenntartható módon tudjanak élni.Én nagyon-nagyon örülök, amikor a parlamentben sor kerülhet olyan beszélgetésekre, amikor az összefüggéseket nézzük. Turi-Kovács Béla ennek kapcsán most elsősorban a vízgazdálkodást említette, de azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne egyszer az ökológiai feltételek mögé is nézni. A parlamentben alig esik arról szó, hogy például a biológiai sokféleség megőrzése mennyire fontos, márpedig, ha most a klímáról beszélünk, akkor a Föld és Magyarország felszíni borítottságának a kérdése is alapvetően fontos az alkalmazkodás kérdésében.Egy tény: ön azt mondotta, hogy kétkednek a tudósok is, hogy a szén-dioxid-kibocsátás okozza vagy nem, én az elővigyázatosságra mindenképpen felhívom a figyelmet, hogy számolnunk kell azzal, hogy amiben nem vagyunk biztosak, ott sokkal inkább elővigyázatosak legyünk, és próbáljuk meg csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást. Köszönöm.
  • DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én ismételten szeretném leszögezni, hogy annak vagyok a híve, hogy a hitbéli kérdéseket meg a tudományos kérdéseket összekavarni nem szerencsés. Az a helyzet ugyanis, hogy a teljességgel el nem döntött tudományos kérdések, ha azokat hitbéli kérdéssé és dogmává tesszük, akkor az mindig zsákutcába vezet.Ezért egyetértek azzal, hogy az óvatosság minden tekintetben érvényes, arra is, aki azt mondja, hogy igen, ez az, ami döntően befolyásolja az éghajlatváltozást, meg arra is, aki azt mondja, hogy ez talán mégse annyira. És valahol azt kell megmondanom, hogy a döntéshozóknak ennek a realitáson belüli útját kell megtalálni.Sallai képviselő úrnak szeretném mondani, hogy azt, hogy itt égnek a lámpák, én nem kifogásolom, mert ha már ilyen körülmények között, ennyien, tévé nélkül folytatunk egy vitát, akkor adjuk meg legalább a méltóságát annak a Háznak, amiben vagyunk, mert ez az ország első Háza. De otthon én is az általam egyébként nem kedvelt Thatcher asszony példáját követem, meg kell önnek mondani, nem az éghajlatváltozás miatt, hanem nagyon racionális okok miatt: ahányszor a feleségem égve hagyja a villanyt, fölkapcsolva hagyja a lámpát, elmegyek és lekapcsolom. És valahol itt van köztünk egyfajta, azt kell mondanom, gondolkodásbeli különbség. Én nem várom el a magyar paraszttól kisgazdaként sem, hogy ő ne a racionalitások mentén döntsön ebben a kérdésben, nem fog azon gondolkodni, hogy ha ő itt vagy ott például a termelése során megtakarít bizonyos energiafajtát, akkor ezzel az éghajlatváltozással mi lesz. Racionálisan gondolkozik.Ezért azt gondolom, hogy a döntéshozó akkor jár el helyesen, ha ő maga látja a nagyobb célokat, a nagyobb célok irányába törekszik, ugyanakkor úgy határozza meg azokat a célokat, hogy azoknak, akik ezt végrehajtják, racionális is legyen, észérvek mellett is amellett tudjon dönteni. (9.20)
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon örülök neki én is, hogy Turi-Kovács képviselő úr is behozott egy ilyen vonalat. A klímaszkeptikusok táborával abban tudok egyetérteni, hogy valóban nem egyértelmű és tudományosan nem bebizonyított, hogy mi okozza magát a klímaváltozást, illetve mennyiben járul hozzá az emberi tevékenység, az ember jelenléte. Az tény, hogy valamennyire mindenképpen hozzájárul, hiszen most már 7 milliárd ember nem tudja olyan szinten kifejteni tevékenységét, élni mindennapi életét, hogy az ne legyen hatással a bolygóra. De nem is ez a lényeg.Itt abban Sallai képviselő úrral egyetértek, illetve az LMP-frakcióval, hogy valóban szerepük van a megújuló energiáknak a jövőben az energiaforrások között, azonban, amint azt a vezérszónoki felszólalásomban is jeleztem, nem szabad ennek a kizárólagosságát vagy mindenhatóságát hirdetni. Ha csak azt nézzük meg, hogy ha mondjuk, szélerőművekkel akarnánk a Paksi Atomerőmű teljesítményét kiváltani, ami olyan példa, amit gyakran hozunk fel itt a parlamentben is, akkor például mennyi betonra van szükség a szélkerekek talapzatának megalapozásához. Hát ha valami, akkor, mondjuk, a cementgyártás igen energiazabáló iparág, és kevésbé környezetkímélő.Természetesen egy atomerőmű is rengeteg betont és rengeteg egyéb más anyagot igényel, de itt, még egyszer mondom, egy életciklus-szemléletnek kellene lennie, hogy teljes egészében vizsgáljuk meg ezeket a lehetőségeket. A megújuló energiák szerepét valóban inkább ott látom, hogy amikor az energiahatékonysági beruházásokat elvégezzük, akkor egy napelemet vagy napkollektort szereljünk fel bizony arra az épületre, hogy ennyivel is hozzájáruljunk helyben az energia- és fűtési célok teljesüléséhez, és ennyivel is kevesebb energiát kelljen külső függésből beszerezni, de nem nagy erőművek formájában. Köszönöm.
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót, és azért éreztem kényszert a szókérésre, mert Kepli úr megszólította az LMP-t gyakorlatilag Pakssal kapcsolatosan. Ugye, Paksot, az atomenergiát egy picikét szembeállítja a szén-dioxid-kibocsátással, mint a szén-dioxid-csökken­tés alternatíváját. Azt gondolom, hogy ezt így nem lehet egymás mellé helyezni, mert Pakssal kapcsolatosan csak egy nagyon-nagyon szűk keresztmetszetéről beszélnek, és önök nagyon-nagyon kevés érvet sorolnak fel amellett, hogy miért.Elfeledkezünk arról, hogy Paksnak, ha egyrészt az atomenergia árát nézzük, akkor az elejétől a végéig kellene a költségeket nézni, vagyis a bekerülési költségtől a legeslegvégéig. És a legeslegvége nemcsak az, amikor magát az atomerőművet fogjuk szanálni, amiről fogalmunk sincs, hogy majd mennyibe fog kerülni, hanem a legvégén még ott van a kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésének költségei mellett a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésének kérdése, amit egyelőre anyagilag sem lehet felbecsülni. De nemcsak anyagilag nem lehet felbecsülni, hanem ami sokkal súlyosabb, a jövő nemzedék szempontjából nem lehet a veszélyeket felbecsülni.Mert ki mondja azt ma a klímaváltozás közepette, hogy az a nagy aktivitású hulladék, aminek biztonságos elhelyezésére nincs megfelelő technológia, néhány száz év múlva milyen időjárási viszonyok lesznek, lesz-e netalántán földrengés vagy nem lesz, vagy egyáltalán milyen más viszonyok lesznek, és akkor az annak környékén élő nemzedéket miként fogja az életében veszélyeztetni. Azt gondolom, hogy pláne itt, az ország Házában a honatyáknak és a honanyáknak nagyon komoly felelősségük van abban, hogy mit hárítanak át a jövő nemzedékre. És merjük-e azt megtenni, hogy inkább azt mondjuk ma magunknak, hogy szerényebben éljünk, nem a szegényekre gondolok, hanem a gazdagokra, mert a világ szétszakadt, összességében egy igazságosabb társadalmat éljünk, és akár kisebb gazdasági növekedés nélkül.Itt utalok ? és köszönöm szépen, hogy két percnél tovább beszélhetek ? a GDP mérésére. Ugye, ma lassan azt sem tudjuk, hogy mit mér, mert egy csomó dologtól, ha minél több ember hal meg, vagy árvíz lesz, akkor a GDP növekedni fog, tehát már azt sem tudjuk, hogy mit mér, hanem azt mondjuk, hogy sokkal szerényebben, más értékek szerint éljünk. És ebbe nagyon belefér az, hogy végiggondoljuk az atomenergia kérdését, hogy mit hárítunk a jövő nemzedékre, mit teszünk a jövő nemzedék nyakába. Ezeket összefüggésében kell végiggondolni.Nincs más alternatívája az emberiségnek, csak az, hogy végiggondolja azt, hogy van a Földnek egy eltartóképessége, egy limit, véges világban nem lehet végtelenül növekedni, és tiszteletben tartsuk ezeket a korlátokat. Kérem és javasolom jobbikos képviselőtársaimnak is, hogy az atomenergia kérdéséhez, az atomenergiához való viszonyukat gondolják újra. Köszönöm szépen.
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán nem akarok atomenergiával kapcsolatos vitát generálni ebből, mert nagyon messze vinne az eredeti témától, egyébként már csak azért sem, mert annak nagy részével egyetértek, amit képviselő asszony elmondott. Én magam is úgy gondolom, hogy valóban meg kell fontolnunk, hogy milyen módon élünk, és hogyan tudunk minél kisebb káoszhatást gyakorolni a környezetünkre, és eszerint kell átalakítanunk az életünket. Ezt nem valamiféle visszafelé haladásként értékelem, hanem a modern technika és tudomány eredményeit felhasználva kell egyre hatékonyabban és környezetbarátabb vagy fenntarthatóbb módon, ha úgy tetszik, élnünk.Az atomenergiát a Jobbik támogatja egyébként, mióta párttá alakult, és ebben konzekvensen soha nem változott az álláspontunk. Nem azért, mert ne látnánk a reális veszélyeit, hanem támogatja, mert felelősen gondolkodó politikusként jelen pillanatban nem látjuk reális alternatíváját. És valahányszor ilyen vitákban megkértem akár Szél Bernadett képviselő asszonyt vagy önöket, hogy mutassanak egy olyan tanulmányt, ami azt mutatja be részleteiben, hogy hogyan lehet, mondjuk, a Paksi Atomerőmű 2400 megawattját, amit most a két új blokk jelent, kiváltani megújuló energiákkal vagy bármilyen más módon, akkor soha nem jutottunk el addig, hogy én erre bizonyítékot kapjak. Mindig csak valamiféle ködös elméleti fejtegetést hallottam, hogy a napenergiával, szélenergiával energiahatékonysági beruházásokkal ezt hogyan lehetne megtenni.Tény, ami tény, jelen pillanatban szükség van Magyarországon megbízhatóan és stabilan, nagy teljesítményben előállított villamos energiára, egy ilyen erőműre, mint a Paksi Atomerőmű. Remélem, hogy mire majd az új blokkok elérik élettartamuk végét, addigra már nem lesz gond. A radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatban pedig valamennyire én is osztom az aggályukat, de a reprocesszálás, a fűtőelemek újrahasznosítása ezen valamilyen mértékben segít. Az ideális megoldást meg kell találnunk.
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen. Elnézést kérek a tisztelt Háztól, tényleg nem akarnám ezzel az időt húzni, de reflektálni szeretnék. Szerintem nincs ilyen, hogy zöld meg méregzöld, meg nem zöld. Nincs ilyen, hogy megújuló meg nem megújuló. Egyvalamiről beszélünk, olyan irányt látunk, ami elpusztítja a jövőt, vagy ami nem pusztítja el a jövőt. Az utóbbi mellett teszi le az LMP a voksot, az összes többit, amiben kockázat van, ahol az elővigyázatosság vagy a megelőzés elvét kellene használni, azt elveti ? ilyen egyszerű.Kepli képviselő úrnak igyekeztem már több alkalommal, de most ígérem, hogy azonnal átadom… ? itt van például a fenntartható energiagazdálkodás felé vezető út. Semmi köze nincs az LMP-hez, gyakorlatilag az ELTE egy kutatói műhelye hozta létre. Ez a kutatás Munkácsy Béla vezetésével arról szól, hogy hogyan lehet kiváltani teljes mértékben a Paksi Atomerőművet. Van erre több tanulmány, amiket nagyon szívesen rendelkezésére bocsátok bármelyik jobbikosnak, mert gyakorlatilag megvan az alternatíva.Senki nem beszélt arról, legalábbis mi biztosan nem beszéltünk arról, hogy a szélerőmű lenne a megoldás. Nem! Legfontosabbként mindig az energiaigény csökkentéséről és az energiahatékonyságról beszéltünk, ez a legfontosabb. És amikor ezen túlléptünk, és meglátjuk azt, hogy milyen energiaigényre van szükségünk, vagy mi az, amire valósan szüksége van a kommunális szektornak meg az iparnak, akkor ezt követően beszélhetünk arról, hogy az milyen forrásból származzon. Azt gondoljuk, és legjobb meggyőződésünk szerint ez a követendő irány, hogy diverzifikált, helyi tájadottságokhoz alkalmazkodó, nem pedig globális rendszerekre van szükség.(9.30)Az energia tárolása, szállítása energiaigényes dolog, ezért a lehető legtöbb szinten helyi megoldásokra van szükség. Meg kell vizsgálni azt, hogy a geotermális lehetőségekben mik vannak. Meg kell vizsgálni, hogy hol van az, ahol a szélnek van létjogosultsága. Meg kell nézni Magyarország déli megyéiben, ahol 2 ezer fölött van garantáltan a napsütéses órák száma, ami lényegesen több, mint jó néhány bajor vagy osztrák gazdaságban, ahol a napenergiát már most életvitelszerűen használják, hogy ott milyen lehetőség van a napenergia hasznosítására. Meg kell nézni azt, hogy az ezek előállításához szükséges infrastruktúrát hogy lehet környezetszennyezés nélkül előállítani. De ehhez arra van szükség, hogy innovációs források és kutatási források álljanak rendelkezésre. Köszönöm szépen. (Schmuck Erzsébet tapsol.)
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sallai R. Benedeknek mondom: ugyanezt mondjuk szinte, mint önök, ön is elmondta. Valóban, meg kell vizsgálni, meg kell nézni, hogy milyen alternatív megoldások vannak. A probléma, amin vitatkozunk egymással, az az, hogy önök jelen pillanatban a Paksi Atomerőmű megépítését és fejlesztését ellenzik, mi pedig azt mondjuk, hogy most nincs más lehetőség. Vizsgáljuk meg ezeket, amiket ön mondott! Ön azt mondja, hogy a megoldás az, hogy például csökkentsük az áramfogyasztást és hasonlókat. Valóban, ha önök azt támogatják, hogy Paksot ne építsük meg, annak az lesz a következménye, hogy amikor be kell zárni és meg kell szüntetni a jelenleg működő reaktorokat, akkor el kell mondani az embereknek, hogy a megújuló energiákból körülbelül annyi áramot tudnak elfogyasztani, hogy naponta olyan 10-14 órát ne használjunk elektromos áramot, sem az ipar, sem az emberek, sem senki. Tehát mi most például akkor csökkentsük itt bent a parlamentben ez alatt a felszólalás alatt, sötétben kellene ülni, az ön hangját nem hallanák, mert nincs kihangosítás és hasonló. Így lehetne, de jelen pillanatban nem tartunk ott.A cél valóban az lehetne, amit ön mond: próbáljuk meg kiváltani az atomenergiát, erre fordítsunk forrásokat, és próbáljuk meg megtalálni azokat az alternatív megoldásokat, amivel ki lehet váltani az atomenergiát. De addig, amíg nem tudjuk kiváltani az atomenergiát, felelősen kell gondolkozni, én úgy érzem magyar politikusként, és azt kell mondani, hogy az elsődleges cél az, hogy ebben az országban az ellátást tudjuk biztosítani, és most jelen pillanatban itt tartunk. (Kepli Lajos tapsol.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Ígérem, elnök úr, hogy nagyon rövid leszek, és köszönöm szépen a szót. Mindössze annyit szeretnék Szilágyi képviselő úrnak reagálni, hogy mi csak azt mondjuk, hogy rendelkezésünkre áll a technológia, rendelkezésünkre áll a tudás. Nincs két irány. Ebben nincs olyan irány, ahol 3000 milliárdot vagy 5000 milliárdot az egyikre teszünk és a másikra is rendelkezésre áll. Meg kell nézni az irányt. A költségvetésünket meg kell nézni, mire akarunk ezermilliárdokat fordítani, miközben energiahatékonyságból ? államtitkár úr biztosan tud pontos számokat mondani ? 1 milliárd, 2 milliárdos volt a keret, 4 milliárd az, amit erre fordítunk. Nincs mind a kettőre forrás. Mindamellett az energiaszállítási és -raktározási rendszerek technológiája tök más, nem lehet mind a kettőt kiépíteni, és nem lehet átállni egyik pillanatról a másikra. Tehát ha itt az atomenergia mellett letette a voksát az állam, illetve a kormányzat, akkor az egy hosszú távú stratégiai célt jelent. A hosszú táv alatt értem itt azt, hogy százéves nagyságrend. És nincs más irány, és az a gond, hogy mindaddig, míg a technológia rendelkezésünkre áll, a tudás rendelkezésünkre áll, ezzel élni nem kívánunk. Mi ezt kifogásoljuk. Ígértem, hogy rövid leszek. Annyit hangsúlyozok továbbra is, szerintünk az energiapolitika és a klímapolitika témája nem elválasztható, és nyilvánvalóan egy klímapolitikai egyezmény magyarországi implementálásának témája esetében ezért merül fel ez a kérdés. Köszönöm szépen. (Schmuck Erzsébet tapsol.)
  • GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagy érdeklődéssel hallgatom azt a vitát, ami nyilván már nem a kiotói egyezményről szól alapvetően. Pakssal kapcsolatban ott vitatkoznék jobbikos képviselőtársaimmal, hogy nem azt mondjuk mi se például, hogy a Paksi Atomerőműre most per pillanat nincs szükség, hanem azt mondjuk, hogy miért kell 10 évvel előrehozni egy beruházást, amikor fogalmunk nincs, hogy 10 év múlva, mondjuk, milyen technológia lesz a világon. Csak szeretném jelezni, hogy 20 évvel ezelőtt én nemzetközi sürgősre szoktam meghívni a cégtől a kerületeinket, aztán délután 4-kor bejött, ha reggel meghívtam, most meg itt nézegetjük az internetet a telefonunkon. Tehát 10 évvel megelőzni egy aktuális problémát, ennek semmi értelme. Ennek egy értelme van, hogy ezzel valakik nagyon-nagyon jól fognak járni. Ez erről szól; semmi Paks, semmi másról nem szól.Tehát én azt gondolom, hogy azon kellene elgondolkodni, hogy ha valóban ez a képlet, akkor mondjuk, miért fognak lelépni bennünket például Németország tejtermelői jövőre, amikor megszűnik a tejkvóta. Azért, mert minden egyes farm tetején államilag támogatott vagy majdnem hogy ingyen odarakott napelemes rendszerek vannak, és azzal együtt, hogy neki szinte ingyen biztosítja az egyébként nem kis energiaköltségű ágazathoz az áramot, meg még a felesleget el is tudja adni. Tehát van olyan ország, amely úgy gondolkodik, hogy vidékfejlesztést úgy csinál, hogy mondjuk, szétteríti ezt az igényt és mondjuk, mindenkit segít, nagy tömegeket segít, mi meg úgy akarunk hosszú távon energiabázist kialakítani, hogy majd lesz 900 embernek munkája. Addig lesz, amíg épül, de utána az nem fog semmiféle vidékfejlesztési többletet hozni. Vidékfejlesztési többletet az hoz, hogyha a technológiai fejlesztéseket figyelembe véve szépen szétterítjük az energia-előállítást, és én azt gondolom, hogy ennek reális esélye lehet. Tehát mi is csak azt vitatjuk, hogy miért most.A hosszabbítással senki nem vitatkozott, hogy annak az erőműnek még nagyon sokáig működnie kell, és most is ég a villany és most is van kihangosítás, tehát most ebbe belehozni még egy plusz erőművet ilyen kapacitással (Az elnök csenget.) 10 évvel előbb, nem tudom, mi értelme van.
  • VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a figyelemfelhívást most meghallottam, de értelemszerűen, ha Paks itt szóba kerül, akkor muszáj két mondatban azért erre kitérni, különösen azért, mert Gőgös képviselő úr a gondolatot nem vitte végig teljesen, hiszen teljesen nyilvánvaló az, hogy ha 10 év múlva lesz esedékes az, hogy az adott paksi blokkot le kell állítani, befejezi a működését, akkor totálisan felesleges most döntést hozni és az egyébként azt követő, 2035-re szükséges beálló új erőműről most dönteni. Éppen ezért teljesen indokolt az az érvelés, amit elmondott, miszerint azt a technológiai fejlődést, ami most tulajdonképpen a következő években számunkra rendelkezésre állhat, éppen kidobja az állam, kidobja a kormány a javaslatával, az elfogadott törvénnyel és annak következményeként a beruházással, ezt a lehetőséget kidobja az ablakon, és ez komoly hátrány a magyar gazdaságra nézve is. Köszönöm szépen.
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Minden reményem szerint az utolsó kettőperces felszólalásom. Jobbikosként és felelős politikusként abszolút nem értek egyet azzal a Pató Pál-i gondolkodással, hogy ráérünk még arról dönteni, hiszen igaz, hogy 80-100 évre kiható döntést hozunk, de a döntést ma kell meghozni, és nem tudjuk azt valóban, hogy 10 év múlva milyen lesz a technológiai fejlettség, vagy 20 év múlva vagy 50 év múlva, és lehet, hogy meglesz a reális alternatívája mondjuk,50 év múlva. De nekünk a döntést ma kell meghoznunk.A Sallai képviselő úr által elmondottakra visszautalva pedig azt mondom, hogy valóban, gyakorlatilag nincs is vita közöttünk. Azt mondja, hogy 100 éves időtávlatban kell előre gondolkodnunk. Igen, így van, és a 100 év pont az az időtartam, amikor majd az újonnan megépülő blokkok élettartama lejár, és nagyon bízunk benne, és szinte biztos vagyok benne, hogy addigra már meglesz az az alternatíva, amivel már ki tudjuk váltani az atomenergia használatát teljes egészében. Azonban nem akarunk elébe menni az időnek, és nem akarjuk azt, hogy rákényszerítsünk egy olyan megoldást az országra, ami által egyrészt bizonytalanná válik az energiaellátás, ne adj’ isten, függővé kerülünk még nagyobb arányban az importenergiától, másrészt pedig drágábban tudunk villamos áramot termelni. Nyilvánvalóan egyik se lehet cél, ezért támogatjuk az atomenergiát.Ha már a megújulókról van szó, akkor segítse az LMP pedig azzal a megújulók rendszerbe integrálását, hogy nem ellenez olyan, a Jobbik által egyébként támogatott energiatározási formákat, mint mondjuk, a szivattyús tározós erőmű vagy mint a vízerőművek, amelyek léte a rendszerben igencsak jogosult volna. Ha ezeket meg tudnánk valósítani, akkor a megújuló energiák is nagyon szépen elférnének a rendszerben, és szerintem nagyon jól össze lehet hangolni a kettőnk által elképzelteket. Köszönöm szépen. (Szilágyi György tapsol.)
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Megígérem én is, hogy az utolsó ezzel kapcsolatos felszólalásom lesz, de muszáj reagálnom Gőgös képviselő úr mondataira. Igaza van persze, nem kellene tíz évvel előtte foglalkozni, mondjuk, adott esetben Paks II. megépítésével, csak akkor azt kérdezem meg öntől, hogy miért volt ennyire fontos 16 évvel ezelőtt foglalkozni Paks II. megépítésével (Gőgös Zoltán: Nem döntöttünk semmiben!), hiszen a szocialista kormányok ideje alatt önök igenis foglalkoztak Paks II. megépítésével. Azzal is egyetértek, képviselő úr, hogy azt mondja, ön azt feltételezi, valószínűleg azért, hogy itt bizonyos embereknek nyeresége származzon ebből. Mi igenis azt szeretnénk, hogy nyeresége mindenféle energiabővítésből, mindenféle energiával kapcsolatos dologból csak a magyar embereknek származzon, csak akkor… ? és beszélt a napelemekről és hasonlókról. Akkor azt kérdezem meg ? mi azt se szeretnénk egyébként, hogy másoknak származzon ebből nyeresége ?, hogy az elmúlt időszakban önöknek mennyi nyereségük származott, mondjuk, Paksból. Gondolom, az önök képviselője 6 milliárd forintért adott tanácsokat a Paksi Atomerőműnek a napelemekkel kapcsolatosan, hogy hogy lehetne kiváltani, mondjuk, a Paksi Atomerőmű energiáját napelemekkel, mert az elmúlt időszakban az önök egyik képviselője a cégén keresztül 6 milliárd forintot kapott a Paksi Atomerőműtől tanácsadásra, és még sorolhatnánk ezeket. De ígérem, befejeztem az ezzel kapcsolatos vitát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)
  • HERINGES ANITA (MSZP): Igen, mindenképpen szerettem volna erre reagálni. A felkészítésre adta meg a felhatalmazást az MSZP (Gőgös Zoltán: Így van!), és egyébként a teljes többség, hiszen 98 százalékkal szavaztuk meg. Ez az a felelőtlenség, amit a Fidesz-kormány most megtesz, hogy nem készíti fel sem a vállalkozót, sem a térséget erre a kérdésre. Pedig ez nem egy csavargyár, én ezt nagyon sokszor elmondtam. Én paksi lány vagyok, nekem ez nem kérdés, hogy ezt a felkészítést el kellett volna komolyan kezdeni. Először nem a döntést hozzuk meg, hanem felkészülünk erre a feladatra. A másik pedig: tanácsadás, ahogy Józsa Istvánt megszólította. Tudja, minősített hegesztéssel foglalkozik az ő cége. Olyan szakmai munkát végzett el Pakson, amit paksiként, fiatal lányként is tudtam, hogy olyan dolgokat csinál meg, amit senki más nem tudott megcsinálni. Szakemberként én tisztelem ezt az embert, ezért azt gondolom, hogy nem tanácsadást, hanem szakmai munkát végzett Józsa István. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. ? Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Köszönöm.A másik apróság pedig: a panelprogramra és az épülethatékonysági beruházásokra kéne több pénzt adni a költségvetésre is, és akkor talán az a rezsicsökkentés tudna megvalósulni, ami, ha nem kell az embereknek kifizetni a számlát… ? hanem egyszerűen nem költenek annyit, mert nincs akkora számlájuk, mert sokkal hatékonyabb épületekben lakhatnak, és ez a közintézményekre is igaz. Köszönöm szépen.
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Én is megígérem, elnök úr, megköszönve a szót, hogy utoljára veszek részt vagy utolsó mondatokkal veszek részt a vitában, és elnézést kérek az államtitkár úrtól, hogy itt ilyen jól elbeszélgetünk. De jobbikos képviselőtársaimnak szeretnék reagálni két dologra. Az egyik a vízi erőmű, ami elhangzott. Azt kell tudomásul venni, hogy ezt át kell gondolni. Tehát ha lenne egy Niagara-vízesésünk, akkor lehetne vízi erőműben gondolkozni, de egy alvízi ország, ahol lassú a víz és árvízhozam alacsony, nem alkalmas arra, hogy vízi erőműre helyezzünk lehetőség szerint hosszú távú energetikai stratégiát.A másik pedig az, amit vissza szeretnék utasítani, az „elhallgat a mikrofon” meg „besötétedik a dolog”, ez tipikusan ilyen, tényleg elnézést kérek, de nagyon leegyszerűsítése a problémának. Szó nincs erről. Tehát nem akartam a demagóg szót mondani. Mert arról beszélünk: mennyire van szükség, és csak azt használjuk föl, amire szükség van, és az miből származzon. Nem arról van szó, hogy valaki sötétben ücsörögjön a hideg szobában, és ez tényleg félrehordása a vitának. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és a függetlenek soraiban.)
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Csakis azért, mert Sallai képviselő úr… (Boldog István: Aki nem szólalt még föl ebben a vitában! ? Derültség.) Sallai képviselő úr megszólított… ELNÖK: Kedves Képviselőtársak! Az ülést én vezetem. Örülök, hogy segítenek, nagyon rendben van ? a képviselő úr meg folytassa! KEPLI LAJOS (Jobbik): Kettő mondat vízenergiával kapcsolatban, és nem is fogom a kettő percet kihasználni. A vízenergia-termelésnél alapfeltevés vagy az egyik része az esésmagasság, a másik pedig a vízhozam. Tehát a Dunán a vízhozam egyébként rendelkezésre áll. Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül az, hogy húsz évvel a beruházás után a bősieknek, a szlovákoknak megtérült a bősi erőmű-beruházás, és innentől kezdve rendkívül olcsón termeli az áramot. Tehát lehetne ezen hosszan vitatkozni. Tény, hogy megújuló energiáról van szó, és tény, hogy ugyanúgy rendszerbe illeszthető, és ugyanúgy segítené más megújulóknak az elterjedését, és ezért támogatjuk továbbra is. És itt befejeztem. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tényleg nagyon jó dolognak tartom, hogy gyakorlatilag egy jogharmonizációs célú előterjesztés kapcsán számos olyan kérdés felmerült a Házban és a képviselőtársak közötti polémiákban, ami meggyőződésem szerint a jelenünk, közeljövőnk és a távoli jövőnknek is egyformán fontos eleme. Ezért köszönöm mindenkinek, aki hozzászólásának egy részével támogatta a javaslatot, azt a javaslatot, amely azért alapvetően a fluortartalmú üvegházhatású gázoknak a szabályozási körbe bevonásával, valamint a légi közlekedésnek az emissziókereskedelmi körbe való bevonásával foglalkozik. Köszönöm mindenkinek, aki ezt támogatta, és én tisztelettel kérem a szocialista frakciót is, hogy gondolja át még egyszer a törvény támogatásának lehetőségét. Mert azt, hogy egyébként, egyéb aktuálpolitikai okokból nem támogat egy kormány-előterjesztést, azt megértem, de tekintettel arra, hogy ennek a törvénynek a célja ? és az elhangzott másfél órás vita ezt támasztotta alá ? szakmai szempontokból megalapozott, hiszen ezt senki nem vitatta, én kérem önöket is, hogy ezt a tartózkodó álláspontjukra vonatkozó döntésüket vizsgálják fölül. Annál is inkább, és azért, ha megengedik, néhány kérdésre reflektálok, néhány felmerült témára reflektálok, már csak azért is, hogy ne maradjanak a levegőben megválaszolatlanok.Elsősorban Heringes Anita képviselőtársam fölvetése, és tulajdonképpen, azt hiszem, a tartózkodás indokaként felhozva a kvótavagyonnal kapcsolatos polémiákat említette. Az egyik, amit mindnyájan ismerünk, hogy ’90-hez képest Magyarország mintegy 36 százalékos kvótakibocsátás-csökkentést ért el, amit mindnyájan tudunk, hogy nem biztos, hogy minden szempontból jó, hiszen ezt nem az energiagazdálkodásunk, hanem a gazdaságnak a visszaszorulása okozta. Tehát nem biztos, hogy az ilyen mértékű kvótacsökkenés, ami a kibocsátás szempontjából természetesen egy jó szám, és aztán mindenfajta bázisszámítási vitáknak alapot adott, az ország egésze számára jó.Azt is gondolom, a jelenlévőknek nem kell különösebben indokolni és érvelni vele, hogy a kiotói kvótavagyon a gazdasági válság miatt a nemzetközi szerződések ideje alatt teljesen elértéktelenedett. Tehát nem arról van szó, hogy korábban zseniális emberek jól adták el, utána pedig, hogy mondjam, mulya emberek rosszul adták el, hanem egyszerűen jött egy gazdasági válság, és élő, futó szerződések időtartama alatt ez a kvótavagyon gyakorlatilag elértéktelenedett. Ugyanakkor ez a megmaradt kvótavagyon a 2013-2020-as időszakra gyakorlatilag áttevődött; tehát nem veszett el, hanem a következő időszakra áttevődött. Nagyon egyetértek Sallai képviselő úrnak azzal a valamikor az elején mondott álláspontjával, hogy mi mindig a következményekkel vitatkozunk, sok tekintetben azért, mert azok bekövetkeznek. Valóban, és ezt több képviselőtársam is megerősítette, magát a kibocsátást és ezen keresztül alapvetően az energiafelhasználást kell mérsékelnünk, és akkor a problémák gyökeréhez megyünk vissza.(9.50)Természetesen ez más egyéb olyan eredendő bűnök vagy olyan anomáliák felszámolását is igényli, amelyek logikailag itt a felszólalások során azért egymásnak ütközve jelentek meg. Csak példaképpen mondom, és nem kívánok reflektálni a Pakssal kapcsolatos polémiára, de arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ma az energiafelhasználás jelentős része a közösségi közlekedésben van, ennek következtében a károsanyag-kibocsátás és a szén-dioxid-kibocsátás jelentős része a motorizációban megjelenő egyéni közlekedésnek van. A megoldás mi lenne? Egy villamosított közösségi közlekedés, magyarul, egy még nagyobb arányban villamosított vasúti rendszer, egy villamosított vasúti rendszernek viszont egy folyamatos, megbízható és olcsó energiaellátásra van szüksége, ez pedig a dolgok és a tudomány mai állása mellett az atomerőmű, amit egyébként más okból kifogásolnak. Ezért mondom, hogy vannak itt az elhangzottakban egysíkú vagy logikailag nem mindig igazolt állítások. Továbbá önök az elhangzott hozzászólások során a most előkészítés alatt álló blokkokat új erőműként, új kapacitásként említik ? nem, ezek nem új kapacitások, hanem a most működő kapacitásoknak egy előrelátó tervezési idővel történő kiváltása. Azon képviselőtársaimnak mondom, akik talán nem járatosak az atomerőmű-építésekben, hogy a világon ma gyakorlatilag három helyen építenek, vagy képesek nagy atomerőmű-berendezéseket előállítani, és a rendelési idő 10-12 év, 10-12 évre vannak előre lekötve ezek a kapacitások. Mondta valaki, hogy miért kell 10-15 évre előre gondolkodni ? azért, mert a 10-15 év múlva szükséges kapacitásokat ma kell lekötni. Schmuck képviselő asszonynak mondom, megköszönve a szakmailag nagyon részletes és rendkívül korrekt hozzájárulását, hogy az az EU-s tárgyalások során bebizonyosodott, hogy Magyarország egyébként igen jó helyet foglal el a klímaváltozással kapcsolatos szabályozással foglalkozó országok sorában, és ezt a fluorgázok kibocsátásával kapcsolatban a mostani javaslatban foglalt passzusok csak erősítik.Még egy általánosítható megjegyzést engedjenek meg: a különböző energiaforrásoknak a szembeállításánál azzal, úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk, hogy egy mindenütt valamifajta realitást is tükröző arányosítást kell biztosítani. Nem véletlen, hogy majdnem mindenki használta az energiamix kifejezést, és nem véletlen, hogy a 2011-ben elfogadott energiatörvény egy, a mai realitásoknak megfelelő és a most rendelkezésre álló tudományos kitekintés által lehetővé tett energiamixben gondolkodik, tehát ebben benne van a hagyományos, az atomenergia, az alternatív források és ezeknek az elegye. Nyilvánvaló, hogy ami folyamatos, és egy új erőmű esetében is relatíve a többinél olcsóbb, az az energia; nyilvánvaló, hogy ami a kibocsátás és a klímavédelem ? az atom mellett, hiszen az atomnak gyakorlatilag nulla a kibocsátása ?, azok az alternatívok, mely alternatívokat alapvetően és döntően, és itt tökéletesen egyetértek Sallai képviselő úrral, ahol a helyi előállítást és a helyi felhasználást a világ valamely részén megvalósították, ott ezt számos példa bizonyítja. Tehát ebben nincs közöttünk vita. Ebbe természetesen beletartozik az általam már előbb említett mobilizációs igény is, ami nemcsak az energia utaztatására, hanem általában az egész világ mobili­ziációs igényének a mérséklésére irányul. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A vitában elhangzottakkal kapcsolatos megjegyzéseim mellett ismételten köszönöm a törvényjavaslatot szakmailag támogató frakciónyilatkozatokat, ismét kérem a szocialista frakciót, hogy épp a vita során elhangzottak alapján az álláspontját vizsgálja még egyszer meg, és kérem, hogy a szavazás során támogassák a javaslatunkat. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Első körben a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, és ezeknek a sorában is elsőként megadom a szót Bartos Mónika képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő asszony, maximum 15 perc áll rendelkezésére. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Én is köszönöm a képviselő asszony felszólalását. Most pedig megadom a szót Heringes Anita képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportja jelezte, hogy nem kíván szólni, ezért most megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Tessék!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Soron következik Sallai R. Benedek képviselő úr, az LMP képviselőcsoportja vezérszónoka. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Én is köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Mivel független képviselő nem jelentkezett szólásra, kétperces hozzászólásokra van, illetve lenne mód, de két percre nem kér szót senki más, mint Kepli Lajos képviselő úr, úgyhogy őneki adom meg a szót. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most további képviselői felszólalások következnek. Ezek sorában elsőként megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, LMP. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Én is köszönöm szépen. Most soron következik Turi-Kovács Béla képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon, képviselő úr.
  • ELNÖK: Én is köszönöm. Most megadom a szót Sallai R. Benedek képviselő úrnak, LMP. Tessék!
  • ELNÖK: Én is köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek. Ezek sorában elsőként Schmuck Erzsébet képviselő asszonyé a szó. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Én is köszönöm. A párbeszéd mindjárt folytatódhat, ugyanis Turi-Kovács Béla képviselő úr következik, két percben.
  • ELNÖK: Kepli Lajos képviselő úr következik, két percben, Jobbik. Tessék!
  • ELNÖK: Schmuck Erzsébet képviselő asszonyé a szó. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy teljes kör kétperces hozzászólás megtörtént, így aztán a képviselő asszonynak úgy adok szót, hogy egyébként normál szót kérőnek tekintem, így akár két percnél hosszabb időben is beszélhet. De ha befejezi, be tudja fejezni két percben, akkor gyorsabban tudunk továbbmenni. Tehát öné a lehetőség. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Minthogy képviselő asszony felszólalását normál szót kérő felszólalásnak tekintettük, most akkor kétperces kör kezdődik, kezdődhet. Kepli Lajos képviselő úr, parancsoljon!
  • ELNÖK: Sallai képviselő úr, LMP!
  • ELNÖK: Normál szót kérő felszólalásra jelentkezett Szilágyi György képviselő úr, Jobbik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Szépen belelendültek. Így aztán az újabb lendület részvevőiként Sallai képviselő úr kétpercese következik elsőként. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP, kettő percben.
  • ELNÖK: Kedves Képviselők! Nem akarom a gondolataikat korlátozni, a felszólalásaikat sem, de elnökként kötelességem fölhívni a figyelmet, hogy a napirendi ponthoz szorosan kapcsolódó mondataikat, gondolataikat mondják el, és hogy egy kétperces körben egy frakcióból csak egy képviselőnek tudok szót adni.Most két percre szót kérők következnek ismét. Varju László képviselő úr, független, következik szólásra. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Én is köszönöm. A kétperces sorban Kepli képviselő úr, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönöm. Normál felszólalásra kért szót Szilágyi György képviselő úr. Öné a szó, parancsoljon!(9.40)
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most újabb kétperces kör. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy egy körben egy ugyanazon frakcióból ketten nem kaphatnak szót. Elsőként Heringes Anita, MSZP, kért szót két percben. Öné a lehetőség, parancsoljon!
  • ELNÖK: Én is köszönöm. Sallai R. Benedek képviselő úr két percben, parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Én meg jegyzem, hogy az ígéreteiket be is tartsák, mert most már többen megtették, nagyon szép dolog. Kétperces felszólalásra pedig Kepli Lajos képviselő úr kért szót. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Na kérem, több jelentkezőt nem látok, de kötelességem megkérdezni, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Egymásnak tett fogadalmaik miatt sem. Így aztán megkérdezem az előterjesztőt, államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni. (Dr. Fónagy János jelzésére:) Mielőtt ennek a lehetőségét megadom, az általános vitát lezárom, a szó pedig az államtitkár úré. Parancsoljon!