• VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Mivel ez az első jobbikos hozzászólás a mostani ciklusban, engedjék meg, hogy a pártom nevében köszönetet mondjak azoknak, akiknek a bizalmából újra itt lehetünk, és akiknek a bizalmából küzdhetünk Magyarországért és a magyar nemzeti érdekekért. A szombati napon a miniszterelnök úr elmondta uniós kampánybeszédét, de a két legérzékenyebb társadalmi problémáról, a devizahitelekről és a földkérdésről egy szót sem ejtett, bár nagyon jó lett volna hallani, hogy mi a konkrét kormányzati program a két válságos terület kezelésére, hiszen most már eljutottunk ahhoz a pillanathoz és arra a pontra, hogy maga Fazekas Sándor miniszter úr is azt mondta és arra hívta fel a magyar társadalmat, hogy védjük meg a magyar földet. Hoppá! Néhány hónappal ezelőtt, amikor ezt mi mondtuk az Országgyűlésben, akkor a miniszter úr azt mondta, hogy ez olcsó hőzöngés a Jobbik részéről, most pedig kiderül, hogy mégsem olyan betonbiztos ez a földforgalmi törvény. Most nem akarok ezen hosszasan rugózni, inkább a miniszterelnök úr beszédének kapcsán én is elmondanám, hogy nagyjából hogyan látom az Európai Unióhoz fűződő viszonyunkat. A magyar politikában véleményem szerint három csoport létezik az európai uniós tagságunk értékelését illetően. Van egyrészről az euromazochisták csoportja, a baloldal és az MSZP, akik azt szeretik, ha Brüsszel láncon tart bennünket, ha Brüsszel csúnyán beszél Magyarországgal, és néha még jó alaposan meg is bünteti - ők ezt élvezik. (Lukács Zoltán: Rövid láncon!) Vannak az euronaivak - ezek önök, a Fidesz képviselőcsoportja -, akik azt gondolják, hogy mellébeszéléssel, félrebeszéléssel, csiki-csukival, időhúzással Brüsszel félrevezethető. És van a harmadik csoport - ezek vagyunk mi -, akik azt mondják, hogy Magyarországot becsapták az MSZP- és a Fidesz-kormányok asszisztálásával, mert Magyarországot nem azért vették fel ebbe a közösségbe, hogy nekünk pénzt adjanak, Magyarországot felzárkóztassák, hanem azért, mert a versenyképességükhöz szükség volt a mi olcsó munkaerőnkre, és a termékeik eladásához szükség volt Magyarország tízmilliós piacára. Ez az eurorealizmus, ez a valóság, nem önök az eurorealisták, hanem mi vagyunk azok, és mindenféle MSZP-s és fideszes propagandával ellentétben a Jobbik nem azt szeretné, ha Magyarországot kapásból kiléptetnénk az Európai Unióból (Lukács Zoltán: Egy-két hónapot várnánk vele!), hanem a Jobbik azt mondja, hogy a csatlakozási szerződést kell módosítani. Európa-pártiak vagyunk, de nem egy szakállas nőben látjuk Európát és Európa jövőjét. Nem hiszünk abban az európai egyesült államokban, amelyet az MSZP nyíltan és egyértelműen, önök pedig féloldalasan, de egyértelműen gyakorlatilag szintén támogatnak. Mi a nemzetek Európájában hiszünk, ahol a nemzetállamok megőrizhetik a szuverenitásukat, és abban a csatlakozásiszerződés-módosításban, amely nélkül Magyarországnak az elmúlt tízéves vesszőfutása folytatódni fog. Mert mi történt itt valójában? Az történt, hogy idejött a külföldi tőkés a maga versenyelőnyével, olcsó hitelével, tőkeerejével, és letarolta a magyar gazdaságot, letarolta a magyar vállalatokat, gyárakat, üzemeket, vállalkozásokat, és a mindenkori kormányok a kezüket széttárva ehhez végig asszisztáltak. Persze ígérgettek fűt-fát a kis- és közepes vállalkozások megmentéséről, de nem tettek semmit, mondván, hogy ez ütközne az uniós versenyszabadsággal. A nyugati pedig röhögött a markába, mondta: a magyaroknak az Európai Unió kell meg az Európai Közösség? Hát akkor most jól megkapják! (13.40) Miközben Orbán Viktor azt állítja, folyamatosan arról beszél, hogy mi vagyunk Európa harmadik legiparosodottabb nemzete, amely egy elképesztő csúsztatás, a valóság az, hogy a gyáraink, az üzemeink megszűntek az elmúlt időszakban, és nem azért vásárolták fel a külföldiek az üzemeinket, a gyárainkat, hogy működtessék, hanem éppen ellenkezőleg, hogy tönkretegyék azokat és megszabaduljanak a magyar konkurenciától. Így lett övék a magyar piac, és amilyen termelési kapacitást idehoztak, azt csak azért hozták ide, hogy viszonylag közeli helyen olcsó munkaerőnket ki tudják használni a maguk versenyképessége számára. Ezért a jelenlegi helyzet a következő, tisztelt hölgyeim és uraim. Magyarországon a magyar emberek nyugati árakon nyugati termékeket vásárolnak nyugati tulajdonú üzletközpontokban, nyugatiaknak átjátszott földön dolgoznak vagy nyugatiak kezébe átlopott gyárakban, nyugati szintű munkát várnak el tőlük, lényegében minden nyugati, csak a jövedelmük és a bérük nem nyugati, az magyar. És itt jön a Barba-trükk, mert Orbán Viktor erről nem beszél Brüsszelben. Idehaza eljátssza a szabadságharcost, kiteszi az óriásplakátra, hogy "Tiszteletet a magyaroknak!", de hallotta már valaki önök közül egyszer is Brüsszelben Orbán Viktort azt mondani, hogy elég volt, hogy azt mondja a magyar miniszterelnök (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott: Félrevezetsz! Ne hazudozz! - Zaj. - Az elnök csenget.), akár ő, akár az elődei, hogy nem fogjuk hagyni, hogy kizsigereljék (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Zaj. - Az elnök csenget.), hallották önök egyszer is, hogy azt mondja a magyar miniszterelnök, hogy nem fogjuk hagyni, hogy kizsigereljék a magyar munkaerőt?! Éppen ellenkezőleg! (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Éppen ellenkezőleg, azzal érvel, és azzal csábítja ide a külföldi vállalkozásokat, hogy a magyar munkaerő olcsó. Pont az ellenkezőjét teszi a miniszterelnökük. Szégyelljék magukat! Erről nem hallottak, és a magyar földről sem beszélt a magyar miniszterelnök, csak idehaza játssza a szabadságharcot. Idehaza eljátssza a szabadságharcot, de Brüsszelben már nincs szabadságharc. Mi azt mondjuk, tisztelet kell a magyaroknak, igen, tisztelet kell. De kell igazság is, egyenlő bérek ugyanazért a munkáért, kell a szuverenitás is, és kell megélhetés, mert a magyar emberektől az elmúlt 24 évben az Európai Unióhoz csatlakozás oltárán elvették a megélhetést, és ehhez az MSZP kormányai és az önök kormányai is asszisztáltak. Szégyelljék magukat! (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ön azzal kezdte a felszólalását, és az is volt a címe, hogy "Tiszteletet a magyaroknak!" Ebbe a körbe nyilvánvalóan Pásztor István is beletartozik. Az önök európai parlamenti listavezetője tegnapi sajtótájékoztatóján sem ítélte el azt a volt képviselőtársát, politikustársát (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! Így van! - Zaj. - Az elnök csenget.), aki nemhogy a tiszteletet nem adta meg Pásztor Istvánnak, akinek egyébként van a múltjában sok olyan erény és érdem, amiért igencsak nagy tiszteletet érdemelne a magyar nemzet közössége szempontjából, tehát nemcsak hogy a tiszteletet nem adta meg neki, hanem a tiszteletlenség határán is túlment akkor, amikor hisztériát keltett ott ellene, és leköpték, becsmérlő szavakkal illették Pásztor Istvánt. Ezután az önök európai parlamenti listavezetője ettől nem határolódik el, nem kér bocsánatot, nem mondja azt, hogy én ezzel nem azonosulok, nem tudok közösséget vállalni (Moraj a Jobbik soraiból. - Közbeszólás ugyanott: Ne hazudj! Nem igaz! Nem igaz!), nem vagyunk egy politikai platformon, hanem menti, mentegeti, barátjának nevezi, harcostársának nevezi, és nem érez semmilyen olyan kérdést, nem érez semmilyen olyan mondatot, amit ki kéne mondjon, hogy elégtételt adjon Pásztor Istvánnak és a magyar politikai kultúra egészének. (Moraj a Jobbik soraiban. - Közbeszólás ugyanott: Nem igaz!) Amikor ön feláll itt most a parlament első rendes munkaülésén és azt mondja, hogy "Tiszteletet a magyaroknak!", akkor azt várhattuk volna öntől, hogy valamire mégiscsak felszólítja az európai parlamenti listavezetőjüket. Vagy arra, hogy adjon tiszteletet Pásztor Istvánnak, kérjen elnézést, ne azonosuljon egykor azért szebb parlamenti napokat is megélt parlamenti képviselőtársunkkal, vagy határolódjon el tőle, vagy mondja azt, hogy vele tart, de akkor nem tart az Európai Parlamentbe, mert magyaroknak tiszteletet adni és a köpdösőkkel egységet, közösséget vállalni, ezt egyszerre nem lehet. Én azt hittem, hogy ön azzal kezdi itt a mai felszólalását, hogy mind a Jobbik nevében megköveti - mint ahogy ezt már megtette talán a médiában korábban - Pásztor Istvánt (Dr. Apáti István: Félidőnél jársz!), és valamit Morvai Krisztinával kapcsolatban is mond, hogy lehet-e így ő a Jobbik európai parlamenti listavezetője. Én ezt vártam volna öntől első mondataként a "Tiszteletet a magyaroknak!" cím alatt. (Novák Előd: Halljuk a választ!) Ami pedig a Jobbik politikáját illeti, önök itt most eurorealistáknak mondták, de amit keltettek, az szerintem inkább eurohisztéria volt, hiszen hogy lehetséges az, hogy önök azt mondják, hogy az Európai Unión belül akarnak érdeket érvényesíteni, majd kimennek az utcákra, és vagy kidobálják, vagy elégetik az európai uniós zászlót. Hogy lesznek önök bármiféleképpen is tárgyalópartnerek az Európai Unióban? Önök esetleg beülnek azoknak a pártoknak a frakciójába, ottani parlamenti képviselőcsoportjába, amelyben a többi országból érkező hasonló párt magyargyalázásból szerzi a politikai tőkéjét és így építi fel magát? Ez egy reális európai politika? Ön azt mondta, hogy nem hallotta a konfliktust és a csatazajt Magyarország és az Európai Unió között az elmúlt négy esztendőben. Hát mástól sem dübörgött a sajtó, mint az ilyesfajta nézeteltérésektől, és ha akár Viviane Reding vagy más neveket mondunk önöknek az Európai Unió vezetéséből, akár az Európai Bizottságból vagy az Európai Parlamentből, hát megtanulták Magyarország nevét. De nem szép jelzőkkel illették, pontosan azért, mert húsz év után először volt Magyarországnak egy olyan kormánya, 2004 óta először volt egy olyan kormány az Európai Unión belül, amely harcosan kiállt a magyar emberek érdekéért, nem politikai hisztériát akart kelteni, hanem meg akarta védeni a magyar emberek érdekét, és nem a magyar nyugdíjasoktól vett el pénzt, hanem a bankok kaptak különadót. Nem az orvosoktól és a rendőröktől vette el a 13. havi fizetést, hanem különadót vetett ki a biztosítótársaságokra, a kereskedelmi láncokra vagy az energiacégekre. (Novák Előd: Áthárították!) Az első ilyen kormánya volt Magyarországnak az Európai Unión belül, éppen ezért rontott rá Brüsszel Magyarországra, éppen ezért támogatták minden úton-módon a szocialisták kampányát, ahogy csak tudták különböző újságírók vagy európai politikusok, és értettek velük egyet. Azt mondhatjuk tehát, hogy az elmúlt négy esztendőben igencsak hatékony volt Magyarországnak az európai érdekképviselete is, ha más nem, az is mutathatja, hogy az egy főre eső európai uniós támogatásokban Magyarország sokkal jobban szerepel a most kezdődött 7 éves európai költségvetési ciklusban, mint szerepelt az előzőben. A közös európai pénzekből, adóeurókból, sokkal nagyobb rész jut Magyarországnak fejenként, mint az előző időszakban jutott. Ebből is látszik, hogy nem a szocialista meghunyászkodó politika, nem a jobbikos zászlóégető politika (Novák Előd: Gyenge a forint!), hanem a józan nemzeti Fidesz-KDNP-politika (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vezet eredményre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjának vezetője, Vona Gábor úr. Parancsoljon! A felszólalását "Tiszteletet a magyaroknak!" címmel fogja elmondani.
  • ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót ismét Rétvári Bence államtitkár úrnak, kérem a kormánypárti képviselőket, hogy tartsák észben, hogy nem minden kérdés vár választ. (Szórványos derültség a Fidesz soraiból.) A jövőre nézve szeretném, ha ezt észben tartanák. (Taps a Fidesz soraiból.) Parancsoljon, államtitkár úr!