• DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az új Országgyűlés előtt fekvő első törvényjavaslat, amelyről szavazhatunk, a devizahitelesek védelme érdekében a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása. Az új Országgyűlés egy olyan törvényjavaslat tárgyalásával kezdi meg érdemi törvényalkotási munkáját, amelyet még a 2010-ben hivatalba lépett kormány nyújtott be április 30-án. A törvényjavaslat közvetlen előzménye az, hogy az Országgyűlés 2013 novemberében döntött úgy, hogy 2013 és 2014 fordulóján nem december 1-jétől március 1-jéig, hanem december 1-jétől április 30-ig tart a kilakoltatási moratórium. Egyúttal a kérdés amiatt van az Országgyűlés előtt, hogy döntést hozzon a moratórium további sorsáról. Mielőtt ismertetném a kormány javaslatának lényegét, néhány szóban kitérnék arra, hogy milyen esetekben kerülhet sor a kilakoltatásra. Az egyik eset az, amikor a végrehajtási eljárás azért indul, mert a kötelezettnek át kell adnia egy ingatlant, de erre a végrehajtás elrendelését követően nem kerül sor önkéntesen. A legtöbbször bérleti szerződések megszűnése miatt indulnak ilyen eljárások. Fő szabály szerint 15 napos önkéntes kiköltözésre hívja fel a bíróság a végrehajtható okiratban a kötelezettet, de mivel egy természetes személyről van szó, akinek a lakást egy jogi személy részére kell átadnia, akkor a kérelmére ez 90 nappal meghosszabbítható. Ez az önkéntes kiköltözési időszak. Ennek eltelte után újra bíróságra kerül az ügy, amely vagy bírságolással, vagy pedig ehelyett vagy ezt követően a kilakoltatás elrendelésével folytatja az eljárást. Ezt követően kezdi meg a végrehajtó a kilakoltatás előkészítését, majd lebonyolítását. A másik eset az, ha az adósnak azért kell az ingatlanát elhagynia, mert elárverezték az ingatlanát, vagyis megszűnt a tulajdonjoga az ingatlanon. A kiköltözésre a jogorvoslati eljárások lefolytatását és a teljes vételár kifizetését követően kerül sor, emellett az adós a bíróságtól 6 hónapig terjedő halasztást is kérhet. A határidő lejártát követően az árverési vevő indítványára kerülhet sor a kilakoltatásra. Látható, hogy az eljárási szabályok alapján az eljárás megindításától a kilakoltatásig számos eljárási cselekményre kerül sor, több hónap, de nem ritkán egy év is eltelik a kiköltöztetésig. Évente, a korábbi években, amikor még nem volt moratórium, átlagosan 900 és 1000 közötti volt a kilakoltatások száma országosan. A szabályozás ugyanakkor csak akkor tölti be a rendeltetését, ha biztosítja, hogy ésszerű időn belül kerüljön sor a birtokba adásra. Ezért a moratórium egy ideiglenes jellegű jogintézmény, széles körben hosszú ideig történő fenntartása egyetlenegy jogrendszerben sem lehetséges. A törvényjavaslat kapcsán arról kell dönteni az Országgyűlésnek, hogy kinek az ügyében marad fenn mégis a moratórium. A kormány azt javasolja, hogy devizahiteles adósok ügyeiben továbbra is érvényesüljön a moratórium, ennek oka pedig az, hogy esetükben a jogalkotónak még hosszú távú rendelkezésre kell javaslatot tennie. Valamennyiünk előtt ismert, hogy az elmúlt években hányféle intézkedést tett a kormány a devizahitelesek védelmében, illetőleg a segítségükre. Árfolyamrögzítésen alapuló konstrukciókat dolgozott ki, amelyek segítségével több százezer adósnak nyílt módja arra, hogy jogszabályban rögzített árfolyamon törlessze adósságát, vagy rögzített árfolyamon végtörlesszen. Bevezette az Országgyűlés a kényszerintézkedési kvótákat, elindította a Nemzeti Eszközkezelő a lakásmentő és adósságcsökkentő, lakásfelvásárlási programját, emellett különféle kamattámogatások is létrejöttek. Eközben az egyedi ügyekben nagyszámú jogorvoslati eljárás indult, és felszínre hozta a joggyakorlat a vitás és érvénytelenségi jogkövetkezménnyel sújtható szerződési feltételeket is. A kormány ebben a helyzetben azt a stratégiai döntést hozta, hogy valamennyi jogi kockázatot kizárva hoz további intézkedéseket. Bevárja az Európai Bíróság döntését és az annak nyomán teljessé váló jogegységi döntést, és a szerződésekbe történő jogszabályi beavatkozás kereteit is tisztázza. Mindezeknek a célja az, hogy végül teljes mértékben és átfogó, valamint végleges jelleggel kiiktatható legyen a felek szerződéses kapcsolatából az árfolyamkockázat, és ne legyen szükség a továbbiakban érvénytelenségi perek ezreinek vagy százezreinek az indítására sem. Mindaddig, amíg ennek a jogszabályi háttere nem születik meg, a kormány azt javasolja a tisztelt Háznak, hogy tartsa fenn a moratóriumot a devizahitelesek, de csak a devizahitelesek ügyeiben. Olyan törvényszöveget terjesztett a kormány az Országgyűlés elé, amely a lehető legszélesebb körű értelmezést adja a devizaalapú lakáshitelekre. Beletartozik - szerződési értékhatártól függetlenül - minden olyan konstrukció, amelyben a tartozás fedezete lakóingatlan, és a moratóriummal védettek a javaslat alapján a devizaszerződéshez kapcsolódó biztosítéki szerződések kötelezettjei is, így például a zálogkötelezettek vagy a kezesek is. Ha az adós a moratórium hatálya alá tartozik, értelemszerűen a devizahiteleken felüli egyéb tartozása miatt sem költöztethető ki. (18.10) Ha viszont a hitelezéssel vagy a lakás megszerzésével összefüggésben büntetőeljárásban jogerősen elítélték, mert sajnos ilyenre is került sor, akkor nem vonatkozik rá moratórium, de ez csak bűncselekmények elítéltjei esetében. A törvényjavaslat rendelkezései értelemszerűen a folyamatban levő ügyekben is alkalmazandóak, hiszen a cél az, hogy aki eddig is a moratórium alatt állt, annak az ügyében továbbra is érvényesüljön a moratórium. A kormány teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a moratórium csak egy átmeneti megoldás az adósok ügyeire, a moratórium csupán egy eszköz. Az elmúlt években minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy Magyarország kikerüljön a devizahitelezéssel okozott válságból. Vállaltuk a konfrontációt a hitelezői piaccal, a nemzetközi pénzügyi világgal, tetemes költségvetési forrásokat rendeltünk a már említett adósságkezelési programokhoz. Eközben pedig kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól, és megakadályoztuk, hogy a hiteltartozások mellett a rezsiköltségek is égbe szökjenek. Biztosíthatom önöket, nemhiába tettük meg ezt az utat; a devizahitelesek ügyében végig fogjuk járni. Ezért kérem a támogatásukat a törvény megszavazásához. Bízom benne, hogy pártállástól függetlenül erre a kormány-előterjesztésre mindenki igennel fog szavazni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, a törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényalkotási bizottság a T/59. számon benyújtott, bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, ezt a házszabályi rendelkezések 44. § (1) bekezdésével összhangban találta. Tájékoztatom arról is az Országgyűlést, hogy Csöbör Katalin 59/2. számon benyújtott módosító indítványát a bizottság támogatta. Ezt az összegző bizottsági módosító javaslat tartalmazza. Tájékoztatom még arról az Országgyűlést, hogy az összegző jelentést a törvényalkotási bizottság 25 igen szavazattal, 12 nem szavazat ellenében, nulla tartózkodás mellett fogadta el. Kérem a tisztelt Házat, a törvényjavaslatban foglalt céloknak és a devizahitelesek szerződéseinek a moratórium kitolásával történő támogatását biztosítsa. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS, a törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Általánosságban azt tudom elmondani, hogy magát a törvényjavaslatot az ellenzéki pártok is támogatták. Vita közöttünk abból eredt, hogy az ellenzéki pártok, valamennyi ellenzéki képviselő nehezményezte azt, hogy önmagában a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása nem jelent semmiféle megoldást, még akkor sem, ha nincsen végső határideje; nem jelent alapvető megoldást a devizahitel-krízisre. Szeretnék viszont szólni valamennyi módosító javaslatról. A legnagyobb vitát talán az a módosító javaslat váltotta ki, amit a T/59/5. számon terjesztettem elő, ami arról szól, hogy ha a jövőben devizakölcsönre vonatkozó szerződésről van szó, közjegyzői okirat alapján ne lehessen végrehajtást vezetni; ne csak lakóingatlanra ne lehessen vezetni, hanem egyáltalán ne lehessen. Ezt abból a megfontolásból terjesztettük elő és kapta meg valamennyi ellenzéki képviselő támogatását a bizottságban, hogy ha abban egyetértés van a Házban, hogy maga a devizahitel-konstrukció volt rettenetesen igazságtalan, és messzemenően a bankok visszaéltek a fogyasztók információs deficitjével, hogy úgy mondjam, akkor jó okunk van fenntartani egy olyan helyzetet, ami egy egyébként azóta megszületett EU-s irányelvvel is egybevág, hogy ilyen szerződések esetén a bírói utat, a bírói jogvédelmet ne lehessen megkerülni. A bizottsági vitában én azt tanácsoltam a kormánypárti képviselőknek, hogy talán a bankok helyett álljanak az emberek oldalára, vállalják be azt a kockázatot, hogy ez a javaslat adott esetben a bankoknak nem tetszik. Ez a bátorság sajnálatos módon nem volt meg a kormánypárti többségben. Ez a javaslat két ponton megy tovább annál, amit maga a törvényjavaslat tartalmaz. Egyrészt, ha közjegyzői okiratról van szó, tehát nem jogerős bírói határozatról, akkor nem lebeg a Damoklész kardja az érintett családok feje felett, hogy majd egyszer ez a moratórium valahogyan valamikor véget ér, hanem teljesen világos, hogy bírói út nélkül nem lehet őket kilakoltatni. Kettő: ez a javaslat nem tesz különbséget a végrehajtással fenyegetett vagyontárgyak között, akkor is kimondja a végrehajtás tilalmát, ha a közjegyzői okirat alapján más vagyontárgyra, fogyasztási cikkre vezetnék a végrehajtást. Ezenkívül a szocialista képviselők javasolták azt, hogy a törvényjavaslat állapítson meg, legalább burkoltan állapítson meg egy jogalkotási kötelezettséget az Országgyűlés számára, tehát hogy a devizahitelesek helyzetét rendező jogszabály 2014. szeptember 30-ig szülessen meg. Ugyan ez a szocialista javaslat kiváltott különböző indulatokat a vitában, viszont ellenzéki oldalon nem láttuk be, hogy miért ne lehetne egy ilyen kötelezettséget a parlamentnek magának, a maga számára megállapítania, hiszen már a 2010-es alakuló ülést követően nem sokkal a kétharmados többség képviselői kijelentették, hogy a devizahitel-krízist meg fogják oldani. Kétharmados többség erre nem volt elegendő. A jobbikos képviselők azt javasolták, hogy egészüljön ki ez a T/59/6., illetve 7. számon, hogy a törvényjavaslat egészüljön ki egy olyan szabályozással, hogy amennyiben a devizahitel kiváltására valaki forintkölcsönt vesz fel, akkor erre a forintkölcsönügyletre is terjedjen ki a szabály. (18.20) Magyarul a kilakoltatási moratórium abban az esetben is érvényesüljön, amikor a kilakoltatást szorosan és közvetlenül nem a devizahitel-ügylet alapján, hanem az annak kiváltására megkötött forintkölcsönügylet alapján vetik ki, illetve hajtják végre. Ezt én magam támogattam, a bizottság többsége leszavazta. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen.) És még a Csöbör Katalin által előterjesztett javaslatról szeretnék szólni, amelyik azt mondja ki, hogy nem él a kilakoltatási moratórium abban az esetben, amennyiben az árverési vevő egy önkormányzat, és úgymond munkavállalók elhelyezése céljából igényt tart a lakóingatlanra. Jobbikos képviselőtársakkal együtt nem nagyon láttuk indokát annak, hogy ilyenfajta megkülönböztetés legyen a kilakoltatás alatt álló emberekkel, polgártársainkkal kapcsolatban. Éppen ezért nem szavaztuk meg ezt a javaslatot; a többség ezt megszavazta. Én magam nem is nagyon látom egyébként alkotmányos indokát annak, illetve alkotmányos lehetőséget arra, hogy ilyen típusú megkülönböztetést tegyen az Országgyűlés a kilakoltatással egyébként fenyegetett emberek között a szerint, hogy az árverési vevő éppen kicsoda és milyen céllal akarja megvenni az ingatlant. Ráadásul fordítok a logikán: az árverési vevők között is kétséges, hogy mennyire alkotmányos a megkülönböztetés, hiszen sok egyéb alkotmányosan hasznos cél lehet, amiért valaki egy ingatlant árverésen meg akar venni. Teljesen indokolatlan, hogy itt mind a személy, mind a cél tekintetében ilyen megkülönböztetést tegyen a jogalkotó. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
  • CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a Fidesz-frakció felszólalójaként szólhatok, és reményeink szerint ebben az új országgyűlési ciklusban elsőként elfogadandó törvényjavaslathoz. Nem a véletlen műve, hogy ebben a ciklusban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk és kívánjuk elfogadni elsőként. A kilakoltatási moratórium 2014. április 30-án lejárt, így ismételt lépéskényszerben vagyunk a devizahitelesek megmentésének, megsegítésének ügyében. Mielőtt azonban a konkrét javaslatra rátérnék, engedjék meg, hogy röviden ismertessem és emlékeztessem képviselőtársaimat az előzményekre és az elmúlt négy évben tett erőfeszítéseinkre. 2010-ben, kormányra kerülésünk pillanatában az egyik legsúlyosabb szociális, gazdasági és pénzügyi problémával kerültünk szembe. A nehéz helyzetbe került devizaalapú lakáshitelesekkel kapcsolatos problémáért ugyanis, ne felejtsük el, a szocialista kormányokat terheli a felelősség. Egykori hatalomra jutásukat követően, előzetes ígéreteikkel ellentétben, fokozatosan szüntették meg a támogatott forinthiteleket, és tevékenyen közreműködtek abban, hogy ehelyett devizahitelből vagy magas kamatú forinthitelből oldják meg az emberek a lakásproblémájukat. A magyar embereket becsalták a devizaalapú hitelezési rendszerbe, és nem figyelmeztették őket kellő súllyal a komoly kockázatokra, valamint nem nyújtottak nekik védelmet a hitelintézetekkel szembeni egyenlőtlen helyzetükben. Hangsúlyoznom kell, hogy a Fidesz-kormány, valamint a Fidesz-frakció 2010. június óta folyamatosan dolgozik a probléma megoldásán, míg a szocialista kormányok semmit sem tettek. (Lukács Zoltán: Azóta nem veszünk részt a kormányzásban.) A kilakoltatási moratórium csupán egy eszköz, ám mégis szinte alapkövetelmény a devizahitelesek ügye kapcsán, így az elmúlt ciklusban folyamatosan meghosszabbítottuk. Az egyösszegű végtörlesztés lehetővé tétele, valamint az otthonvédelmi akcióterv keretein belül az árfolyamgát bevezetése, a Nemzeti Eszközkezelő létrehozása mind-mind a devizahiteleseket megsegítő intézkedés. Ennek köszönhetően az általam ismert adatok szerint az otthonvédelmi akcióprogram keretében eddig több mint 500 ezer család jutott valamilyen formában segítséghez; 170 ezren éltek a végtörlesztés lehetőségével, 165 ezren jelentkeztek eddig az árfolyamgátba, és közel 7500-an ajánlották fel ingatlanjukat a Nemzeti Eszközkezelőnek, és 150 ezer családnak nyújt érdemi védelmet a kilakoltatási moratórium. Tehát ez utóbbi adat kapcsán, és azért, mert még mindig vannak olyanok, akik önhibájukon kívül képtelenek kilábalni a devizahitel kelepcéjéből, az új ciklus első intézkedéseként indokolt a kilakoltatási moratórium határozatlan idejű meghosszabbítása. E törvény kapcsán fontos megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróság ez év márciusában született határozata kimondta, hogy törvénnyel akkor lehet megváltoztatni a devizahitel-szerződéseket, ha azok változatlan fenntartása valamely fél lényeges érdekét sérti, a változás nem volt előre látható, és a probléma széles kört érint. Ebből a határozatból tehát kiderült, hogy az alaptörvény hatékony védelmet jelent a fogyasztóknak, és világos felhatalmazás arra nézve, hogy mit tehetünk a törvényhozásban. Tehát ennek a nagy horderejű döntésnek a meghozatala kapcsán azonban kötve vagyunk a Kúria ítéletéhez, elsősorban két nyitott kérdésben, jelesül az egyoldalú szerződésmódosítás és az árfolyamrés ügyében. Mindezen várt határozatig azonban nem lehetünk tétlenek, ezért kell, amilyen gyorsan csak lehet, az előttünk lévő törvényjavaslatot elfogadni. A kilakoltatási moratórium határozatlan idejű meghosszabbításával immáron a bankokat is érdekeltté tesszük a mielőbbi megegyezésben a devizahitelesek helyzetének rendezésében, ugyanis a bankok mindaddig nem tudják behajtani követelésüket, amíg az említett, később megalkotandó jogszabály meg nem születik. Ezen benyújtott törvényjavaslat szerint a moratórium azt illeti meg, akinek lakóingatlanát kell elhagynia, és nem jogosult más, beköltözhető ingatlan használatára; illetve a végrehajtást kérő lakhatását sem lehetetleníti el a lakásban maradásával; nem önkényes lakásfoglaló; nem rendbírsággal sújtott személy. Továbbra is tartalmazza a javaslat azt a szabályt, hogy e személyek közül is arra vonatkozik a moratórium, akit nem ítélt el a bíróság hitelezéssel kapcsolatos visszaélés miatt. Tehát kiszűrjük azokat, akik bűncselekményt követtek el a hitelezéssel kapcsolatban, ezzel is biztosítva a társadalmi igazságérzetet. A kilakoltatási moratórium azon személyek ügyeiben alkalmazandó, akik devizakölcsön-szerződés adósai, továbbá azok ügyében, akiknek devizakölcsön-szerződésből eredő egyéb kötelezettség vagy devizakölcsön-szerződést biztosító egyéb szerződésből eredő kötelezettség miatt kell lakásukat elhagyni. Fontos, hogy azok ügyében is érvényesülhessen a moratórium, akikre már a korábbi moratóriumtörvényt is alkalmazni kellett. Végezetül engedjék meg, hogy Borsod megyei, miskolci képviselőként röviden kitérjek a miskolci avasi lakótelep problémájára. A lakótelep egyes részein áldatlan állapotok uralkodnak; vannak olyan lakások, társasházak és olyan emeleti szintek, amelyek teljesen lepusztultak, teljesen lakhatatlanná váltak, és ezt a problémát az eddigi eszközökkel nem lehet megoldani. A gondok már az ott élők teljes közösségét veszélyeztetik, hiszen az előzőekből adódóan vannak, akik életvitelükkel a közösségi együttélés alapvető szabályait veszik semmibe. (Szilágyi György: De kik?) A helyzetet álláspontom szerint nem lehet megoldani azzal sem, hogy valaki pár órára beköltözik a lakótelepre. (Nagy zaj a Jobbik soraiban. - Az elnök csenget.) A beterjesztett módosító javaslatom elfogadása lehetővé tenné, lehetővé teszi, hogy állami, illetve önkormányzati tulajdonú ingatlanok esetében, amilyen az avasi lakótelep több lakása is, a kormány lakhatás- és munkahelyteremtő szempontjai is egyszerre érvényesüljenek. (18.30) Ez a speciális szabályozás lehetővé teszi, lehetővé tenné, hogy a korábban az önkormányzat által már megvásárolt lakóingatlan rövid időn belül a tulajdonos birtokába kerüljön, tehát az az önkormányzatot vagy a köztulajdonú gazdálkodó szervezetet illetné meg. Az önkormányzat a birtokba vett ingatlanjait a közösség érdekében úgy újíthatja fel, hogy utána élhető lakásokat adhat bérbe azoknak, akik ugyan nehéz helyzetben vannak, de készek tenni sorsuk jobbra fordulása érdekében, javítva ezzel az ott élők mindegyikének az életszínvonalát. Ehhez kérném mindenkinek a támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A devizahitelesek kálváriája nem egy szűk réteget érint, és nem is most kezdődött, több mint tíz évre tekint vissza ez a dolog. Most már több mint 300 ezer család az érintett, azt mondják, hogy akár egymillió ember is érintett lehet ebben a problémában. Tíz évre nyúlik vissza, mert akkor kezdődött el a devizahitelezés, és amikor a magyar piacon megjelent ez a termék, akkor elsősorban gépkocsihitelekkel kezdődött, aztán utána, 2002-ben kezdődött el a lakáshitelezés. (Sic!) Ami az itt is elmondott, támogatott lakáshiteleket illeti, nyilvánvalóan voltak ennek olyan nyertesei is, akik valóban könnyebben tudtak lakáshoz jutni az állam által támogatott, szja-ban támogatott és kedvezményes hitelben támogatott lakáshitelekből, de természetesen irtózatos nagy kiadást jelentett ez a költségvetésnek, hiszen nagyon nagy réteg alakult ki egy-két év után, akik 30-40 milliós ingatlanokat vásároltak állami támogatással és szja-jóváírással. És aztán persze természetesen láthatóan üzleti célra is használták ezeket az adóforintokat, ami aztán egy idő után nyilvánvalóan tarthatatlanná vált gazdaságilag. A devizahitelek ügyében természetesen van helye annak a vitának, hogy ezek a banki termékek korrektek-e, ezek a szerződések rendben vannak-e, és egyáltalán milyen banki háttere van ennek az ügynek. Ezek a viták folynak is egyébként, társadalmilag, politikailag, sőt most már a bíróság előtt is folynak. Nyilvánvalóan ezeknek meglesznek az eredményeik. De mégis azt kell hogy mondjam, hogy elsősorban a devizahitel-problémát a forint árfolyama okozza. A forint árfolyama, ami az elmúlt időszakban egyre inkább romlik. 2010-ben a devizahitelesek 974 milliárdos árfolyamveszteséget szenvedtek el, ami az adósságállománynak a 18,8 százaléka, és mindez az előző ciklusban történt, tehát nem régebben, hanem most. 2013-ban a svájci frank átlagos árfolyama már 241 forintnál járt, összehasonlításképpen 2011-ben az éves átlagárfolyam még nem érte el a 227 forintot, de 2010-ben még a 200 forintot sem érte el. Tehát 2010-ben még 200 forint sem volt egy svájci frank, utána 2013-ra már 241 forint fölé került. És az MNB saját statisztikája is azt mutatja, hogy egy átlagos havi törlesztőrészlet 2010-től napjainkig 70 százalékkal is növekedhetett. Ezt pontosan a gazdaságpolitika és a forint árfolyamának az ingadozása, a forint árfolyamának a gyengélkedése okozta. Igaza van a képviselő asszonynak, az előző ciklusban a kormányzat valóban megpróbált különböző intézkedéseket hozni, különböző sikerrel. Nyilvánvalóan volt többféle csomag és ilyen-olyan megmentő ötlet, de pont azzal, hogy itt állunk és erről beszélgetünk, ez pontosan azt mutatja, hogy ezek a próbálkozások sorra sikertelenek maradtak. Nyilván néhány embernek, a devizahitelesek egy töredékének nyújtottak segítséget, a legnagyobb többségnek ezek az intézkedések nem nyújtottak segítséget. Az egyik a Nemzeti Eszközkezelő, amire várni kellett két évet, mire felállt, aztán mikor felállt, hosszú hónapokig nem történt semmi, és mostanra talán néhány családnak segítséget tudtak nyújtani. Az árfolyamgát volt talán az az intézkedés, amit a legtöbben igénybe vettek. De az árfolyamgátról is tudni kell, hogy istenigazából a 2010. áprilisi szinten tartja meg a svájci frank árfolyamát, de ez növekszik, nyilvánvalóan, amikor ez az árfolyamgát le fog járni, akkor tudjuk jól, hogy azok, akik ebben az árfolyamgátban részt vesznek, nagyobb bajban lesznek, mint amikor beleléptek. Nyilvánvalóan levegőhöz jutottak, a törlesztőrészletük nem növekedett, de ez az adósságuk a különszámlán növekszik, gyakorlatilag ugyanúgy, és amikor ez az árfolyamgát lejár, akkor egyszerre fog a nyakukba zuhanni ez az irtózatos adósság, amivel nagy valószínűséggel akkor sem fognak tudni mit kezdeni. A végtörlesztés egy ilyen intézkedés volt. Tudjuk jól, hogy a végtörlesztést főleg azok tudták igénybe venni, akiknek amúgy is volt pénzük, megtakarításuk vagy máshonnan pénzük. A végtörlesztést pontosan azok tudták igénybe venni, akiknek nem elsősorban a részletfizetések befizetése okozta a gondot. A részletfizetés, ha úgy tetszik, akkor nem azokon segített, akiknek igazán segíteni kellett volna. De hát ettől függetlenül nyilván sokan tudtak vele élni. Az ócsai lakóparkot sem tartjuk sikertörténetnek. Hivatalosan 2,5 milliárd forintot költöttek el erre, nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy ennél többe is kerülhetett. 2,5 milliárd forintot ennél okosabban elköltve - akár bérlakásprogramra, akár más módon elköltve -, lehet, hogy nagyobb segítséget lehetett volna adni a devizahitelesek legnehezebb helyzetében lévőknek, pontosan azoknak, akik már az ingatlanjukat is elvesztették, és nem volt hol lakniuk. Bejelentették nagy külsőségek között a pénzügyi ombudsman hivatalát, aki nagy elánnal el is kezdte a munkáját, és nem egészen egy évig végezte, aztán úgy, ahogy bejelentették, alig egy év múlva a pénzügyi ombudsman hivatalát meg is szüntették. És ott van a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, amelyik nyíltan kijelentette, hogy a kormány által bevezetett tranzakciós illetéket a bankok az ügyfelekre hárítják, ezért aztán gyorsan be is olvasztották a Magyar Nemzeti Bankba. Szóval ezek a mentőcsomagok és különböző intézkedések, egy percig nem vitatom, hogy voltak emberek és voltak családok, akiknek könnyebbséget és segítséget jelentettek, de istenigazából teljes mértékben nem tudták megoldani ezt a problémát. És mondom még egyszer, az összes mentőcsomag és intézkedés nem váltja ki azt, hogy a forint árfolyama a mai napig is folyamatosan romlik, ezért aztán a törlesztőrészletek pontosan emiatt folyamatosan emelkednek. 2010 áprilisában 185 forint volt a forint/frank árfolyam, aztán Orbán Viktor négyéves kormányzása után az árfolyam most 250 forint felett van, és az Európai Bizottságnak bemutatott konvergenciaprogram is azt mutatja, hogy nem várnak önök sem javulást a következő időszakban, mert 2014 és '17 között 308 forintos euróárfolyammal számolnak, míg 2010 áprilisában az euró árfolyama 260 és 270 forint között mozgott. A Magyar Szocialista Párt mindig a probléma megoldásában volt érdekelt, és tettünk is ebben javaslatot, sőt, ha jól emlékeznek, az elmúlt ciklusban számos intézkedést, amit önök hoztak ebben az ügyben, a Magyar Szocialista Párt támogatott, sőt adott be hozzá módosító javaslatokat is, tett hozzá szakmai anyagokat is. Ezek nagy részét önök elutasították, ettől függetlenül a devizahitelesek ügyében elég sok lépésüket támogattuk. Volt olyan lépésük, amit elleneztünk és bíráltunk, ezek a lépések, később aztán bebizonyosodott, hogy nem is jártak különösebb sikerrel. Három alkalommal nyújtottuk be az elmúlt ciklusban az úgynevezett családi vagy egyéni csődvédelmet, sajnos önök mind a háromszor ellene szavaztak olyannyira, hogy még csak napirendre sem sikerült venni ezt, most negyedszer is benyújtottuk ide a Háznak ma. Tóbiás képviselőtársam beszélt erről napirend előtt; azt reméljük, hogy végre a Ház elé kerülhet, és tudunk ez ügyben is segítséget adni az embereknek. És ma is nyújtottunk be egy módosító javaslatot, ami arról szólt volna, egyetlen mondatban egészítette ki az önök törvényjavaslatát, amivel egyébként egyetértünk és meg fogjuk szavazni, azt szerettük volna, hogyha arról az úgynevezett általános nagy törvényről, ami majd meg fogja itt menteni a devizahiteleseket, amiről önök beszélnek, arról ne csak beszéljünk végre, hanem adjunk magunknak, adjunk itt a Háznak valamilyen határidőt, hogy végre be kelljen már ide terjeszteni, és tudjunk róla beszélni. (18.40) Hiszen most is az van a törvényben, hogy egyébként a moratóriumot fenntartjuk, egészen addig, amíg majd ezt a törvényt a Ház elé fogjuk hozni, de megint nincs benne egy szó se arról, hogy ez a törvény egyáltalán miből áll, és mikor fog ez a Ház elé kerülni. A moratóriumot teljesen fent lehet tartani, azt lehet mondani, hogy a bankok majd ettől jobban meg fognak egyezni az adósokkal. Én abban nem hiszek, hogy ettől a bankok jobban meg fognak egyezni az adósokkal. Szerintem ugyanez a helyzet fog konzerválódni, és mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, és a bankok nem fognak jobban megegyezni az adósokkal, az adósok járnak rosszul, mert az ő hitelük, az ő hitelállományuk fog folyamatosan növekedni, függetlenül attól, hogy önök nem engedik, hogy kilakoltassák őket, hogy mi nem engedjük, hogy kilakoltassák őket. Ez nagyon helyes, de ettől az ő hitelállományuk csak növekedni fog, és ugyanakkora bajban vannak, maximum valóban a legrosszabb nem történik meg velük, hogy nem lakoltatják ki őket a lakásaikból. Mi azt javasoltuk, hogy szeptember 30-áig kerüljön ide ez a javaslat, amiről egyébként önök beszélnek, és tudjon a Ház erről beszélni, és úgy tudjunk a következő télnek nekimenni, hogy valamifajta megoldást kínálunk egy ilyen törvénnyel a devizahiteleseknek. Ezt sajnos a Fidesz-KDNP nem támogatta a törvényalkotási bizottságban. Répássy államtitkár úr azzal érvelt, hogy nem jó az időpont, mert a szeptember 30-ai időpont nem jól egyeztethető össze a moratóriummal, hiszen az december 1-jén lesz újra. Mi tettünk egy javaslatot, amiben ezt akceptáltuk, és kértük, hogy legyen egy módosító indítvány, amit már a bizottság nyújt be, hogy akkor legyen december 1-je ez az időpont, nem ragaszkodtunk a szeptember 30-ához sem. Mi csak azt szerettük volna elérni, hogy lássuk azt, hogy komoly a szándék. Mert ha igazán komoly lenne a szándék, akkor önök nem szavaztak volna ellene, hogy a Ház saját magának adjon egy határidőt, hogy ezt a törvényt mikorra készíti el. Ezt sajnos szintén leszavazta a kormánypárti többség, így aztán marad ez a döntés, ami fenntartja azt a moratóriumot, ami eddig is volt, de semmifajta jelzést nem ad arra, hogy mondjuk, ebben az évben egyáltalán várhatja-e azt az a közel egymillió ember, aki a devizahitel ügyében érintett, hogy lesz egy ilyen törvény, amiről önök beszélnek, még az idén lesz egy ilyen törvény, és mondjuk, jövőre már másfajta lehetőségekkel számolhatnak. Szerettük volna, ha ezt önök megszavazzák, de sajnos úgy látszik, hogy ebben nincsen önökben szándék. Mégis azt kérem, hogy függetlenül ettől, hogy ezt a módosítónkat leszavazták, várjuk, hogy hozzák ide ezt a törvényt, várjuk, hogy részt vehessünk ennek a vitájában, elmondhassuk a javaslatainkat, de még addig is, amíg önök ezzel a törvénnyel nem tudnak idejönni a Ház elé, mi negyedszer idehoztuk az egyéni csődvédelemről szóló törvényt, akkor legalább azt engedjék ide, a Ház elé, arról tudjunk vitatkozni, és legalább úgy tudjunk a családok segítségére lenni, hogy ezt a családi csődvédelmet elfogadjuk, és ezt a törvényt meghozzuk itt, a Ház falai között. Ez is már egy nagyon nagy segítség lenne a devizahiteleseknek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megtisztelő számomra, hogy ezen ciklus első parlamenti felszólalását a több százezer hitelkárosult érdekében intézhetem. Felszólalásunk, felszólításunk lényege pontosan az, hogy egyrészt lelkiismeret-furdalás nélkül szavazza meg a Ház minden képviselője azt az előttünk fekvő előterjesztést, ami bár valóban csak tüneti kezelés, de komoly segítséget nyújt, átmeneti segítséget nyújt. Másodsorban viszont legalább ilyen kemény hangsúlyt kívánok fektetni arra, hogy miért nem jelent végső megoldást az, ami előttünk van, mindezek után pedig próbálok egy nagy levegőt venni, hiszen az MSZP-s padsorokból több éves semmittevés után megint a forintárfolyammal kapcsolatos különböző, egyébként részben jogos machinációk rémképe jelent meg (Dr. Harangozó Tamás: Most machináció vagy jogos?), mint ami önmagában devizahitel-krízisbe sodort családok százezreit. Csak az a probléma, hogy aki alapfokú gazdasági szakképesítéssel rendelkezik, tisztában van vele, hogy egy forintot, adott esetben ennek az országnak a valutájának az árfolyamát egyáltalán nem csak belföldi tényezők mozgatják. Az önmagában ugyanakkor nagyon-nagyon ciki, hogy az említett kormányzás alatt mintegy 120-szorosára nőtt az a hitelállomány, amiről itt most mi jelen pillanatban beszélünk, nem elvitatva, hogy 2001-es az az ősbűn, amikor az egyoldalú szerződésmódosítások lehetősége egyáltalán felmerült. Akkori az az ősbűn, ami kiszabadította a szellemet a palackból, de önmagában a forintárfolyammal kapcsolatos ingadozásoknak betudni azt az elképesztő pénzügyi visszaélés-sorozatot, a magyar lakosság tömeges és szervezett kifosztását, nemcsak szakmaiatlan, de nonszensz is. Meg kell hogy említsük, jelen pillanatban az előttünk fekvő előterjesztés indoklása kapcsán is felmerülnek szerencsére jobbikos mondatok. Nem véletlen, hogy mi nagyon sokáig mantráztuk azt, hogy a kilakoltatási moratóriumot valóban addig kell meghosszabbítani, amíg a probléma meg nem oldódik, és melengeti a szívünket, amikor szó szerint azt halljuk, hogy önkényes lakásfoglalókat önök sem akarnak támogatni ebbéli tevékenységükben, ahogy mi sem, éppen ezért hoztuk ezt a Ház elé több tucatnyi alkalommal. De azt meg kell hogy jegyezzük, tüneti kezelés van előttünk, a végső megoldást csakis a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása jelentheti, amelynek révén a szennyező fizet elve alapján visszahárítanánk a szennyezőkre, az érintett bankokra azt a hatalmas tehertömeget, amit a magyar lakosságon vertek le. És bár lehet itt az MSZP-kormányzatok hibáiról, sőt bűneiről beszélni, azt el kell hogy mondjuk, hát azért eltelt itt négy év, amely négyéves Fidesz-KDNP-kormányzás minden egyes hónapjában és minden egyes évében ez a probléma fennállt, éves szinten a bruttó hazai össztermék 2-3 százalékát a magyar lakosság törlesztésre fordította ahelyett, hogy ez a hatalmas tömeg vásárlóerőként megjelent volna a sarki fűszeresnél, megjelent volna a magyar vállalkozónál, és a gazdaság kiszárításához önök is nagyon keményen hozzá tetszettek járulni. Ezek után minimum belátásra lenne szükség, és egy olyan megoldási javaslatcsomagra, amely valóban határidő megjelölésével és számon kérhető módon eléri azt, hogy Magyarországon ezeknek az embereknek a sorsát rendezzük, és igenis számoltassuk el egy fogyasztóvédelmi razzia keretein belül, ne az összes bankot, az érintett bankokat, azokat, akik a pénzügyi szemetet a magyar polgárok nyakába zúdították. A módosító javaslataink is annak tudatában születtek meg, hogy minél szélesebb kört próbáljunk meg óvni. Ilyen alapon javasoltuk azt is, hogy azon forinthiteleseken is segítsünk, akik adott esetben egy devizahitel kiváltására vettek fel forinthitelt, vagy pedig a többféle hitel együttese okozta az ellehetetlenülésüket, és éppen nem a devizahitelbe buktak bele, mert a forintot nem tudták éppen befizetni az adott tárgyhavakban. Számukra is segítségre lenne szükség. A mi módosító javaslatunk ezt lehetővé tette volna, önök sajnálatos módon leszavazták, a saját lelkiismeretükkel kell elszámolni ezzel kapcsolatban. Normális és épeszű indoka nem lehet, hogy ennek az alig pár ezer embernek pluszban ne segítsen Magyarország Kormánya. Nyilvánvaló, hogy ez magyarázatért kiált az önök részéről. Ugyanígy azokkal kapcsolatban is felmerül a segítség igénye, akik úgynevezett hitelegyesítő vagy hitelkönnyítő konstrukciót vettek igénybe, és lehet, hogy nem konkrétan kizárólag devizaalapon elszámolt tartozással bírnak abban a pillanatban, amikor bedőlnek, de bizony a devizahitelezésnek nevezett gazdasági katasztrófasorozat vezetett a helyzetük ellehetetlenüléséhez. Láthatjuk azt is, hogy a 90 napon túl lejárt jelzáloghitel-tartozással bírók száma az MNB adatai szerint még mindig 118 ezer fölött volt, tehát a veszélyben lévő emberek számát a mögöttük álló családtagok számával felszorozva egy nagyon komoly tételre tehetjük, és azt is láthatjuk, hogy az úgynevezett mentőcsomag is csak az adósok egy nagyon kis részén segített - bármilyen típusú mentőcsomagról legyen szó -, hiszen még mindig 300 ezer fölötti azon devizahitel-szerződések száma, amelyeknek és a mögöttük álló embereknek, hangsúlyozom, önök semmiféle segítséget nem tudtak négy év alatt kétharmados felhatalmazással nyújtani. Saját maguk, kormánypárti tisztségviselők és képviselők elismerték, hogy az árfolyamgát rendszere csak azoknak jelent könnyebbséget, akik tőzsdén vagy más úton-módon meg tudják forgatni a megspórolt összeget, magasabb hozamot tudnak elérni, mint az átlagember, aki nem foglalkozik ilyen műveletekkel, és aztán ezen magasabb hozam egy részének a visszacsorgatásával könnyíteni tudnak a helyzetükön. De nem ez a magyar rögvalóság, nem ez a realitás. Éppen ezért talán segített volna, ha ezen kilakoltatási moratórium mellé odacsaptak volna legalább egy részleges árverési moratóriumot, hiszen mi történik ezen adósokkal, és azokkal, akik tartoznak. Ha valakivel szemben, mondjuk, devizahitel-tartozás címszó alatt eljárnak, végrehajtást indítanak, elárverezik a lakását, mi történik? Azonnal az árverési vevő birtokába kerül ez az ingatlan, és nincs más dolga, mint megvárni a majd valamikor lejáró kilakoltatási moratóriumot, amikorra egy nem tudjuk, milyen, tehát biankó csekken aláírt törvényjavaslati csomaggal önök vagy rendezik a problémát, ahogy ígérték, vagy nem, ahogy a tapasztalatok mutatják az utóbbi négy esztendő tekintetében. De látható, hogy egy árverési moratórium nagyon komolyan segített volna, sőt akár egy részleges végrehajtási moratórium végiggondolása és szakmai megtárgyalása is elérhette volna azt, hogy bizonyos típusú végrehajtási formákban ne duzzasszák mesterségesen a tartozásokat addig a szintig, amíg az ingatlan már konkrétan veszélybe kerül. (18.50) Látható, hogy önök most a kommunikációjuk szerint azt remélik, hogy a bankrendszerre ez olyan pressziót gyakorol - önmagában ez az előterjesztés -, hogy rákényszeríti őket az adósokkal való megállapodásra. A valóságban a bankok ebből a fizetési morál minimális csökkenését fogják csak érezni az ügyfelek részéről, hiszen az azonnali kilakoltatás veszélye talán elhárulni látszik, de önmagában ez nemhogy nem rengeti meg a bankrendszert, nem kényszeríti rá semmilyen cselekvési formára. Önök már megpróbálták a bankokat belátásra bírni. Határidőt adtak nekik, miután majd nagyon keményen eljárnak, aztán nem tettek le semmit az asztalra. Megpróbálták vegetáriánus étrendre átszoktatni a farkasokat. Megpróbálták elérni azt, hogy azok a bankok gyakoroljanak belátást, akik egy több száz milliárdos pénzkifosztó szivattyút működtettek Magyarországon a magyar lakosság kárára, a mindenkori állami felügyeleti szervek asszisztálásával, sok esetben jóváhagyásával. El kell tehát mondanunk azt, hogy ha azt hiszik, hogy önmagában ez, ami itt előttünk van, elégséges és nem csak tüneti kezelés, akkor nagyon nagy probléma van. Hiszen látnunk kell, hogy még lehetne védeni az úgynevezett devizahiteleket akkor, ha lenne egy olyan igazolás letéve az asztalra, hogy az adott bank igen, felvett devizát, innen, ennyiért; lenne róla egy dokumentum, egy papiros, és meg tudná támasztani, meg tudná védeni, mondjuk, a bíróság előtt azt, hogy igen, itt történt devizabevonás, az adós kapott devizát, azt felhasználta helyesen vagy helytelenül. De egyetlen bank sem képes tisztességes úton-módon minden tekintetben megfelelni ezeknek a vizsgálatoknak. Létező perekről beszélünk, létező károsultakról beszélünk, ezért csak azt tudom javasolni, hogy egyeztessenek pár ilyen emberrel. Üljenek le pár olyan, a károsultakat védő civillel, jogvédővel, ügyvéddel, aki a gyakorlati életben, a valóságban valódi devizahiteleseket próbál megvédeni azon bankrendszerrel szemben, amelynek a tevékenysége ezer sebből vérzik, és egy normálisan működő országban a vádlottak padjának már tele kéne lenni velük. Előfordulhat ugyanis az - megint létező esetekről beszélek -, hogy a szerződésekben lévő árfolyamok egyszerűen nem stimmelnek. Belekerül a szerződésbe egy 1997-es árfolyam - konkrét eset konkrét számát fogom idézni -, 137 forintos árfolyam, amely már a 2007-ben aláírt szerződésbe került bele, az akkori 153 forintos árfolyammal szemben. Az eredmény az, hogy a hitelfelvevő 1,3 millió forinttal kevesebbet kapott, hiszen a bank megtehette azt, hogy egy 10 évvel korábbi árfolyamra hivatkozással az állítólagosan fölvett devizaösszeg átváltása vagy át nem váltása után ennyivel kevesebbet adott annak az adósnak. De a hitelintézeti törvényhez is hozzá kéne nyúlniuk sürgősen, hiszen jelen pillanatban is, ha kamatplafont szeretnénk szabni - márpedig nagyon kéne szabnunk, akár euróalapú, akár svájcifrank-alapú hitelről van szó -, még mindig hihetetlen kamatlábakkal találkozunk. A jelenlegi, az önök által módosított hitelintézeti törvény szerint még mindig 36 és 39 százalék közötti kamatlábakat is ki lehet vetni, és ez csak a kamat. Rájönnek még az egyéb költségek, de látható, hogy ha a jegybanki alapkamat tizenhatszorosát vetheti ki valaki, nincs olyan legális gazdasági tevékenység Magyarországon, amivel ezt ki lehet termelni. Egy magyar vállalkozó nem tud tizenhatszoros hasznot produkálni a felvett pénz után, egy magyar polgár pedig pláne nem tudja ezt az óriási, indokolatlan terhet visszaadni. Éppen ezért a cél csak az lehetne, hogy a szerződésekből takarítsuk ki egyrészt a kamaton kívüli költségeket, másrészt egy kamatplafon szabásával legalább a devizahitelesnek csúfolt ügyletek esetében érjük el azt, hogy a banki játszadozásnak legalább ezt a szféráját meg tudjuk spórolni. Hiszen látható, hogy a bankoknak még a nemzetközi piacokon is talán a legkevesebb bevételük a kamatokból van. Lényegében abból élnek, hogy 2 betett forintra adott esetben 100 forintot teremthetnek hitelezéssel, pénzkihelyezéssel, tőzsdézhetnek a lakosság pénzével, és az azután kreált virtuális pénzegységekkel, de az az óriási és elképesztő kamatszint és az a kamatokkal, árfolyamokkal történő játszadozás, ami Magyarországon jellemző, egyetlen más európai országban sem fordult elő, és nem is fordulhatott volna elő, hiszen az állami felügyeleti rendszer beavatkozott volna. Éppen ezért csak és kizárólag a forintosítást tudjuk elképzelni, a felvételkori árfolyamon történő forintosítást megoldásként. Egyszerűen ki kéne mondaniuk egy jogszabályban, hogy nem számolható el idegen devizában semmi, ha azt nem tényleges átváltással vonták be. És lenne ennek az elképzelt törvénynek egy végrehajtási része is, miszerint köteles lenne az érintett bank új egyenleget megállapítani akkor is, ha a követelést már átruházta, és ezen új egyenleg esetében, ha túlfizetés mutatkozik, akkor ne a jegybanki alapkamat alapján kapja vissza a károsult az őt megillető összeget, hanem a szerződésben lévő brutálisan magas kamatláb alapján igenis járjon a polgárnak is annyi, amennyi a pénzintézetnek járhatott ezen nem túl tisztességes szerződéses forma szerint. És látni kell azt, hogy az a kabaré, amit önök a magáncsőd vagy családi csődvédelem indítványa körül folytatnak az utóbbi években, egyszerűen szánalmas. Azért nevezhetjük szánalmasnak, mert 2010-ben, amikor a Jobbik egyébként már felvetette ennek fontosságát, a KDNP a családi csődvédelemmel kampányolt. Az MSZP azóta háromszor-négyszer felhozta időről időre. Az önök ötlete, a KDNP-s ötlet, ami egyébként a Ház elé sem kerülhetett, mert bizottsági szinten a maga idejében elkaszálták, hogy beszélni lehessen róla, de konkrét cselekvésre ne legyen szükség, rendelkezik egy nagyon nagy hibával, amivel az MSZP-s elképzelés is, miszerint önök kirendelnének egy fizetett csődgondnokot, aki majd beleszólna szépen a család költségvetésébe. A Jobbik ugyanakkor nem akarja eldönteni, hogy az idős szülő gyógykezelésére vagy a gyerek tandíjára jusson pénz. Mi egy ingyenesen kirendelt jogvégzett segítőt szeretnénk a károsult családok mellé állítani, akik segítenek újratárgyalni a feltételeket a hitelező pénzintézettel, megtisztítani a pénzügyi szeméttől azt a megegyezést, ami indokolatlanul sújtotta a lakosságot - még egyszer mondom, folytatólagosan és az állami szervek asszisztenciája mellett -, másodsorban pedig ingyenes átképzési programokkal igenis a munkaerőpiacra a lehető legtöbb embert vissza kéne vezetni azok közül, akik ellehetetlenültek, tönkrementek, mert a munkahely elvesztése és az anyagi ellehetetlenülés szinte mindig kéz a kézben jár, egyik következik a másikból. És Magyarországon nem lehet más célunk, mint hogy ezen károsultak fölé a lehető legkeményebb védőhálót biztosítsuk, mindemellett pedig elérjük azt, hogy a károsultakból, kisemmizettekből és később segélyezettekből újra a társadalom produktív tagjai, dolgozó, boldog, családot alapítani és fenntartani képes, és végül gyermeket vállalni hajlandó és akaró emberek, polgártársaink legyenek. Csak ez lehetne egy tisztességes országban az alapvető nemzeti minimum. Semmikképpen nem az, hogy ahogy a Bankszövetséggel elköltött munkareggelik száma exponenciálisan nő, az önök cselekvési kedve rendszeresen ugyanilyen fokon és ugyanilyen mértékben lankad. Ez az, ami elfogadhatatlan Magyarországon, ezért kéne végiggondolni a most letett előterjesztésen túl, hogy hogyan lehet ezt a pénzügyi szemetet kitakarítani a nemzetgazdaságból, és hogyan lehet Magyarországot végre a bankok paradicsomából a biztonságos életvezetésű emberek paradicsomává változtatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magát az előterjesztést természetesen támogatjuk, viszont most is el kell mondani azt, hogy tovább folytatódik az a maszatolás, ami 2010 tavaszán elkezdődött. A kilakoltatási moratórium meghosszabbítása - még akkor is, ha nincs határidőhöz kötve - nem old meg semmit az égadta világon, semmi köze a devizahitel-krízis felszámolásához. Mondhatnám azt is, hogy - ahogyan önök szokták revolverezni az elődeiket - tessék színt vallani: a Fidsz-KDNP végre az emberek oldalára áll-e a bankok oldala helyett? Tessék színt vallani! (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Itt voltak a javaslataink az elmúlt hónapokban, hogy milyen lépéseket kellene sürgősen megtenni annak érdekében, hogy a parlament igazságot tudjon szolgáltatni a devizahitel-károsult embereknek, milyen megoldások kellenének sürgősen ahhoz, hogy végre azt az igazságtalanságot, amit az egész devizahitel-válság előidézett, végre fel lehessen számolni. Elöljáróban azért arra is szeretnék utalni, ami nem kifejezetten törvényhozási teendő lett volna. A magyar kormánynak már korábban - banki magatartási kódex helyett -, a Bajnai-kormánynak, illetve a Fidesz-kormánynak a maga kétharmados többségével a háta mögött lett volna lehetősége arra, hogy a megelőző években úgy, ahogyan ezt egyébként a horvátok vagy a lengyelek megtették, kivezesse ezt a hibás terméket a magyar bankszektorból. Nem tették meg. Lett volna arra lehetőség, hogy tárgyaljanak a svájci központi bankkal, az Európai Központi Bankkal egy olyan swapügyletről, amely biztosította volna a forrásoldalt a magyar kereskedelmi bankok számára. Ezt sem tették meg. Lett volna az elmúlt években lehetőség arra, hogy ezt a hibás terméket kivezessék. Nem tette meg, nem tették meg sem az álbaloldali kormányok, és nem tette meg a Fidesz-kormány sem. (19.00) Az LMP az elmúlt hónapokban a következő javaslatokat tette: legyen egy olyan világos törvényi mondás, amelyik Magyarországon is kötelezővé teszi azt a bírói gyakorlatot, amelyik az Európai Unióban egyébként már irányadó, hogy amennyiben valaki egy banki ügylet kapcsán, egy fogyasztóihitel-szerződés kapcsán bírósághoz fordul érvénytelenség címén, legyen kötelessége a bíróságnak a szerződés egészét vizsgálni. Javasoltuk továbbá azt is, hogy a devizahitel-szerződések esetén a bankok ne menekülhessenek el különböző faktorcégek mögé, legyen törvényi tilalom arra, hogy ezeket a követeléseket átruházhassák a bankok különböző félbűnözői hátterű cégeknek. Nem járja az, hogy ha egyszer a bankok tömegével kötöttek ilyen pofátlan szerződéseket, nem járja az, hogy ha a bankok a devizahitel-szerződések kapcsán fölnyalták az extraprofitot az elmúlt tíz évben, akkor most nem mernek az emberek szemébe nézni, hanem mindenféle verőembereket meg félbűnözői hátterű cégeket alkalmaznak a követelésbehajtásra. Mi azt javasoltuk, hogy tessék megtiltani az ilyen tartozások faktorálását, a bankok maguk gondoskodjanak arról, hogyha érvényesíteni akarják a követeléseiket. Önök ezt a javaslatot is leszavazták, ebben is a bankok oldalára álltak a kilakoltatással fenyegetett családok helyett. Mi azt mondtuk, ne fordulhasson elő többet az a szégyen, hogy ha már egyszer a magyar állam elnézte azt, hogy ilyen ügyletekkel családok tömegeit meg lehetett téveszteni, akkor utána különböző félbűnözői csoportok rátörik a házat idősekre, kisgyermekes családokra, beteg emberekre, és földönfutóvá teszik őket. Mi azt mondtuk, hogy ezt a helyzetet fel kell számolni; erre a javaslatra a Fidesz-KDNP nemet mondott. Javasoltuk továbbá azt is januárban Vágó Gábor és Ertsey Katalin képviselőtársaimmal, hogy a polgári törvénykönyv feketén-fehéren mondja ki azt, hogy a jövőben tilos devizaalapú kölcsönszerződést kötni. Ezt javasoltuk - önök erre is nemet mondtak. A Fidesz-KDNP nemet mondott arra az LMP-s javaslatra, hogy legalább a jövőben ne lehessen ilyen típusú ügyleteket kötni. Igen, önök ebben is a bankok oldalára álltak, a bankokat támogatták, féltek attól, hogy ha ilyen javaslat átmegy a kétharmados többségen, akkor esetleg a Bankszövetség rossz szemmel fogja önöket nézni. Majd volt az a javaslatunk, és a mai törvényalkotási bizottsági vitában is erről esett a legtöbb szó, hogy ha már a bankok meg tudtak gazdagodni az elmúlt tíz évben, illetve egész pontosan 2001 után - hiszen ne felejtsük el, az egész devizahitel-cirkusz még az első Orbán-kormány hivatali idejének a végén kezdődött el egy olyan kormányrendelettel, amit Orbán Viktor miniszterelnök jegyzett -, tehát miután 2001 után a bankok meg tudtak tollasodni a devizahitel-ügyletekből, extraprofitot tudtak szerezni, ezek után nem járja az, hogy miután emberek tömegeit becsapták, utána egy egyszerű végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirattal földönfutóvá tesznek családokat. De továbbmegyek: nem járja az, hogy ha ilyen ügyletekkel becsaptak embereket, nem engedték, hogy a fogyasztó döntési helyzetben legyen, egy ilyen hitelszerződésnek minden körülményét mérlegelni tudja, akkor bármilyen vagyontárgyra közjegyzői okirat alapján végrehajtást lehessen vezetni. Mi azt mondjuk, hogy ha már egy ilyen információs aszimmetria van a fogyasztó, az egyszerű polgár és a bankok között, akkor legyen mindig mindenütt biztosítva a bírói út. A törvényalkotási bizottság ülésén éppen Aradszki képviselőtársunk hívta fel a figyelmet arra, hogy már van is egy EU-s irányelv, amely kötelezően előírja a bírói utat, van is egy EU-s irányelv, amely kötelezően előírja a bírói utat ilyen jellegű fogyasztóihitel-szerződés esetén. Hiába ingatja Aradszki képviselőtársam az ujját meg a fejét, ő maga mondta, jegyzőkönyvben van. Én nem is azt mondtam, hogy eddig mulasztott volna a kormány, bár mondhatnám ezt is, de ha már önök pontosan tudják, hogy van egy ilyen uniós irányelv, mi tartja önöket vissza attól, hogy ezt a módosítási javaslatot, amit az LMP előterjesztett, elfogadják. Semmi egyebet nem mondunk, mint hogy devizakölcsön-szerződések esetén zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy embereket a bírói jogorvoslattól megfosszunk. Ennyit mondunk. Önök megint félnek attól, hogy a Bankszövetség mit fog mondani, és újra a bankok oldalára állnak. Ez a helyzet. Itt világosan színt lehetett vallani, és önök színt is vallottak. A mi ajánlatunk arról szólt, hogy ha egyszer pontosan tudjuk azt, hogy az ilyen típusú ügyletek milyen tragédiákat okoztak az elmúlt 13 évben, hogy ha pontosan tudjuk azt, hogy családok tízezreit egész egyszerűen becsapták a pénzintézetek, akkor egész egyszerűen még végrehajtás alá vont tárgyak között sem lehet különbséget tenni. Függetlenül attól, hogy fogyasztási cikkre vagy ingatlanra vezetik a végrehajtást, a bírói utat, a bírói jogvédelmet biztosítani kell. Már csak azért is biztosítani kell a bírói jogvédelmet, hiszen az elmúlt években jó néhány olyan jogerős, legfelsőbb bírósági, illetve kúriai döntés volt, amelyik éppenséggel a fogyasztók oldalára, az egyszerű emberek oldalára állt. Ráadásul az ilyen hitelügyletekkel kapcsolatban nem csak azok az érvényességi aggályok merülhetnek fel, amik egyébként a Kúria, illetve az Alkotmánybíróság döntésében felmerültek. Sajnálatos módon a Kúria azt már nem vizsgálta a múlt év végén, hogy a devizaalapú hitelszerződések milyen viszonyban állnak a hitelintézeti törvénnyel. Tudniillik érvényességi aggály általános jelleggel az ilyen típusú szerződésekkel kapcsolatban nemcsak a hagyományos Ptk., illetve egyéb fogyasztóvédelmi szabályok kapcsán áll fenn, hanem felvethető az is, hogy az ilyen típusú szerződések egész egyszerűen a mindenkori hitelintézeti törvény prudenciális szabályait sértik. Felvethető, hiszen a bank akkor, amikor dönt egy hitel kihelyezéséről, kölcsönt nyújt, meg kell vizsgálnia a potenciális adós teljesítőképességét. Egy olyan típusú hitelügyletnél, ahol nem lehet előre jósolni azt, hogy pontosan mekkora lesz az a tartozás, amit vissza kell fizetni kettő, tíz, tizenöt vagy húsz év múlva, ott milyen alapon tudja a bank elvégezni ezt a biztosítéki vizsgálatot, milyen alapon tudja azt mondani, hogy adott esetben egy vagyontárgy, egy ingatlan elégséges fedezet a hitelkihelyezéshez? A polgári törvénykönyv, mind a régi, mind pedig az új egyértelműen rendelkezik arról, hogy a jogszabályba ütköző szerződés semmis. Ha és amennyiben például a Kúria kimondaná azt, hogy az ilyen típusú ügyletek sértik a hitelintézeti törvénynek a prudenciavizsgálatra vonatkozó szabályait - hiszen lehetetlen volt az ilyen devizaalapú hitelszerződések megkötése előtt a banknak a teljesítőképességet megvizsgálni úgy, ahogy egyébként ezt a hitelintézeti törvény vagy a banki belső szabályzatok előírják -, akkor azt gondolom, hogy a devizaalapú hitelszerződések, úgy, ahogy van, bedőlnek. Mondom, ezt a kérdést egész egyszerűen a Kúria még meg sem vizsgálta. Ehhez képest most itt állunk. Annyit kérünk, hogy legalább a bírói utat biztosítsa a parlament azoknak az embereknek a számára, akiknek bedőlt a devizahitelük, és erre a Fidesz-KDNP most nemet mond. Nem többet kérünk, mint hogy ne lehessen közjegyzői okirat alapján, főleg közjegyzői okirat alapján mindenféle verőembereknek földönfutóvá tenni egyszerű családokat, idős embereket, kisgyermekes családokat. Ennyit kérünk, ennyit kértünk az elmúlt hónapokban is - erre önök nemet mondtak. A kilakoltatási moratórium önmagában nem elég, a kilakoltatási moratórium önmagában továbbra is ott hagyja a bizonytalanságot Damoklész kardjaként a családok feje fölött, hiszen nem lehet tudni, hogy ez a kilakoltatási moratórium mikor és milyen véget fog érni. Ráadásul akiknek a végrehajtást nem a lakására vezetik, hanem más vagyontárgyukra, azok is ugyanilyen devizahitel-károsultak, tehát az ő esetükben is legalább a bírói jogvédelmet biztosítani kellene. A bankok felé pedig meg kell tiltani azt, hogy ha egyszer tisztességtelenül jártak el, akkor ezeket a követeléseket átrakják egy behajtó cégre, és ne kelljen szembesülniük azoknak az embereknek a tekintetével, akiket becsaptak. Éppen ezért magát az előterjesztést természetesen támogatni tudjuk, de rettenetesen kevés; mint ahogy rettenetesen kevés az, amit önök a devizahitel-krízis kezelése érdekében az elmúlt négy évben tettek, mert úgy tűnik, hogy ez a kormány, a Fidesz-KDNP-kormány is jobban fél a bankoktól, a Bankszövetség véleményétől, mint azoktól a tragédiáktól, amiket ez a devizahitel-krízis - aminek az indulása 2001 vége - okozott Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
  • DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Lukács Zoltán képviselőtársam már beszélt a frakciónk nevében, sok mindent elmondott, ami az elmúlt négy évben történt és amilyen javaslataink voltak, azonban egy kicsit én is a visszatekintéssel kezdeném. Először is, valóban, a devizahitelezés egy 2001-ben elfogadott jogszabály alapján indult meg Magyarországon; ez az első Orbán-kormány időszakában történt. Ezt önök kevésszer mondják el, azonban mégis ebben a vitában hangozzék el még egyszer. (19.10) 2008-ban egy világgazdasági válság tört ki a világ minden táján, és valóban, ez a forint árfolyamára átmenetileg nagyon rosszul hatott, nagyon sokan kerültek nehéz helyzetbe, ezért az akkori szocialista kormányok elsődleges feladatuknak tekintették azt, hogy a forint árfolyamát minél hamarabb, minél hathatósabban stabilizálják. A következő dátum, amit meg kell említenem pont ennek kapcsán, az 2010 áprilisa, hiszen akkor 185 forint volt egy svájci frank; ez az a pénznem, amelyben a legtöbb devizahitelt felvették, tehát azért említem mindenképpen. A kormányváltáskor, tehát 2010-ben 185 volt az árfolyam ebben a tekintetben, és nyilván a gazdaság helyzete is máshogy alakult. Ma 250 forint a svájci frank árfolyama, lényegesen rosszabb tehát a helyzet. Ebben nyilvánvalóan benne van az elmúlt négy év tevékenysége, és sokakat ez nagyon nehezen érint, nagyon nagy nehézségekkel küzdenek, vannak, akiknek a törlesztőrészlete akár 70 százalékkal is nőtt egy hónapban. Ez elviselhetetlen terhet jelent a családok egy jelentős részének. Önök valóban léptek ebben a helyzetben az elmúlt években, tettek bizonyos lépéseket, például volt itt valóban végtörlesztés fix árfolyamon, 180 forinton, ez azonban azoknak tudott segíteni, akik inkább tehetősebbek voltak, ki tudták váltani ezeket a hiteleket forintalapú hitellel, vagy rendelkeztek ők vagy a környezetük annyi készpénzzel, amennyivel ki tudták ezt váltani. Nem nehéz azt végiggondolni, hogy a legnehezebb sorban élőknek, akiket pont az önök intézkedései, társadalompolitikája, gazdaságpolitikája sújtott, pont nekik nem volt lehetőségük ezzel élni, ők kerültek egyre nehezebb helyzetbe. És ahogy Lukács Zoltán is elmondta, emellett önök öt éve beszélnek arról, hogy magáncsődről vagy családi csődvédelemről szóló jogszabályt fognak beterjeszteni. Nem terjesztenek be ilyet, nem tárgyalhatott ilyenről a Ház, nem kívántak pont azokkal foglalkozni, akik a legnehezebb sorban vannak ezekben az években, és a mi javaslatainkat sem támogatták. Az is elhangzott, hogy az előző ciklusban háromszor nyújtottunk be ennek kapcsán jogszabályt, és a mai napon is benyújtottuk újra ezt a tervünket a magáncsődről, azért, hogy a leginkább nehéz helyzetben levőkön ez segítsen. De döntöttek önök ócsai lakóparkról is, több mint 2,5 milliárdot költöttek el erre a projektre. Lényegesen több lakást lehetett volna más módon vásárolni máshol ebből a pénzből. Elképesztő ár az, ami egy négyzetméterre vetül az ócsai lakóparkban, az ország legdrágább területein lehetett volna ebből akár lakásokat vásárolni. Tehát semmiképpen nem oldja meg ez az ügy sem a devizahitelesek problémáját. A kilakoltatási moratóriumot valóban folyamatosan az elmúlt években meg-meghosszabbították, de ez tulajdonképpen annak a beismerése, hogy a devizahitelesek problémáit, azokét, akik tényleg nehéz helyzetbe kerültek, nem rendezték, nem kívánták megoldani. A kilakoltatási moratóriummal mint tüneti kezeléssel ezt a problémát folyamatosan halogatták, és most úgy látjuk, hogy határozatlan időre tovább is fogják halogatni. Miért mondom ezt? Azért, mert volt itt egy módosító indítvány, amelyről beszélt képviselőtársam is, szeptember 30-ig egyfajta kötelezettséget rótt volna ez a módosító indítvány az Országgyűlésre, hogy eddig kötelező megalkotni azt az átfogó, a devizahitelesek sorsát érintő jogi szabályozást, amiről itt szó van. Leszavazták ezt a módosító indítványt, sőt, ha jól tudom, akkor a törvényalkotási bizottság előtt, ott szóban volt egy diskurzus arról, hogy esetleg egy december 31-es időpontot el tudnának-e fogadni, azt sem fogadták el. Tehát jól látható a szándékuk: valamikor az önkormányzati választás után, majd egyszer kezelik ezt a problémát majd valahogy, addig is lehet arról beszélni vagy azt a képet mutatni, mintha önök ezt meg kívánnák oldani. Természetesen, ahogy elhangzott, ezzel együtt támogatjuk ezt a jogszabályt, mert abban a helyzetben, amiben önök a megoldást nem terjesztik be, abban mi is fontosnak tartjuk, hogy legalább további kilakoltatások ne történjenek, azoknak, akik önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek, megoldási lehetőséget jelentsen átmenetileg ez a kilakoltatási moratórium. Több mindent is javasoltunk, említettük már - vagy említette képviselőtársam is és én is - a magán- vagy családi csőd intézményének bevezetését, amelyet nem tettek meg. Ha olyan gazdaságpolitikát folytatnának, amely erősebb forintárfolyamot eredményezne, akkor nyilván nem lennének ennyien fizetésképtelenek; és a szociális bérlakásprogramról is sokat beszéltek, de ennél jóval kevesebb történt ebben az ügyben. Az eszközkezelőnek ez is lehetne egy feladata, az ócsai lakópark helyett, mondjuk, szociális bérlakásprogramra lenne szükség. Ezeket a javaslatainkat lesöpörték az elmúlt években, nincsenek illúzióim, hogy mi fog következni a következő hónapokban, ezzel együtt fel szeretnénk hívni a figyelmet, és a továbbiakban is a Ház elé fogjuk ezeket terjeszteni. Szó esett itt egy miskolci fideszes képviselőtársam előterjesztésében egy módosító indítványról is. Csöbör Katalin ugyan nem mondta ki azt, hogy Fészekrakó-ügy, de tulajdonképpen burkoltan arról beszélt. Az ő módosító indítványa szól indirekt módon erről, hiszen a beterjesztett módosító javaslata szerint bizonyos körülmények között ez a fajta kilakoltatási moratórium nem vonatkozna bizonyos lakásokra, bizonyos lakásokban élőkre; itt arra gondol, amikor önkormányzat kezdeményezi a végrehajtást vagy százszázalékos tulajdonában lévő vagyonkezelő cég. Nem sok mindent mondott erről, mégis azonban a Fészekrakó-ügyről egypár gondolatot nekem mondanom kell, hiszen nagyon vártuk ezt a módosító javaslatát a képviselő asszonynak, aki két hete beszélt arról, hogy mivel ez lesz az Országgyűlés első olyan törvényjavaslata, amit tárgyal, ezért ő majd itt egy megoldási javaslattal fog élni. Mivel sokan nem ismerik ezt az ügyet ebben a Házban vagy a nyilvánosságban, ezért egypár mondatot kell mondanom arról, hogy miért is beszélünk erről, amikor kilakoltatási moratóriumról beszélünk, miért hozzuk föl ezt az ügyet. Miskolcon sokakat, több száz lakóingatlant érintően egy csalássorozat indult el, itt 2006-2007 magasságában voltak az első ügyek. Magántulajdont érintettek, hiszen magántulajdonosoktól vettek csalással lakóingatlant, az állami támogatási rendszert kihasználva, azzal visszaélve, és olyan emberek költöztek be a lakóközösségekbe, elsősorban egyébként Miskolcon az avasi lakótelepet érintően, akik később komoly szociális feszültségeket és problémákat keltettek az adott környezetben. Ezt a jelenséget egy MSZP-s önkormányzati képviselő érzékelte az Avason, és 2008-ban feljelentést tett ebben az ügyben. Tehát amikor az az állítás hangzik el - nem először egyébként -, hogy itt bármi szerepe lett volna ebben az MSZP-nek, illetve az akkori önkormányzatnak, akkor ezt el kell mondjuk, hogy volt, persze: érzékelte azt, hogy egyébként itt bűncselekményt követtek el, az egyik önkormányzati képviselő konkrétan feljelentést tett ebben az ügyben. És az akkori MSZP-s önkormányzat, Káli Sándor polgármestersége idején el is kezdte ennek a problémának a felgöngyölítését. Nyilván elindult az a fajta rendőrségi vizsgálat, ami akkoriban egyébként még jóval kevesebb lakóingatlant érintett, és az önkormányzat tulajdonjogot szerzett több olyan ingatlanban, amit érintett ez az ügy. Ezekbe a lakóingatlanokba, azokat felújítva egyébként rendőrök költözhettek, tehát a rendőrségnek, rendőröknek, rendőrcsaládoknak jelentett ez egyfajta bérlakásprogramot. Ez a program tulajdonképpen elkezdte felszámolni azt a szociális és nagyon komplex problémát, de önök ezt a programot megállították. 300 millió forint volt elkülönítve 2010-ben az önkormányzat büdzséjében a probléma megoldásának folytatására, amikor önök jöttek, leállították ennek a megoldását. 2010 tavaszán, kora nyarán, amikor először beszélt az Országgyűlés kilakoltatási moratóriumról, négy éve ugyanígy, a ciklus kezdésekor az önök javaslatára, mi már akkor javasoltuk egy módosító indítványban, hogy úgy fogadja el az Országgyűlés a kilakoltatási moratóriumot, hogy közben a Fészekrakó-probléma megoldását nem akadályozza. Önök akkor leszavazták ezt a javaslatunkat, 2010 nyarán még, és egyébként nem javasoltak helyette semmit sem. Tehát leállítottak egy működő programot, továbbá lehetetlenné tették jogilag azt, hogy ezt a kérdést lehessen kezelni. Ma azt látom, hogy önök négy éven keresztül itt az Országgyűlésben ezek helyett az ügyek helyett semmit nem javasoltak az Avas problémáinak kezelésére, a Fészekrakó-ügy megoldására. (19.20) Nekünk volt később is több javaslatunk, ezeket a javaslatokat rendre leszavazták, többek között azt is, hogy a végrehajtási jog kapcsán az érintett 173 ingatlant, aminek kapcsán önök követeléseket vásároltak, hogy ennek kapcsán az állam járuljon hozzá Miskolc ilyen szociális problémáinak a megoldásához: nem járult hozzá - az önkormányzat büdzséjét terheli az, amiről ön beszélt ma. Ráadásul az, hogy négy évig húzták ezt a problémát, azt eredményezte, hogy iszonyatos közüzemidíj-tartozások halmozódtak fel, és a közös költség nemfizetése okán a fizetési morál amúgy is tovább romlott az Avason, és ráadásul ellehetetlenült a társasházak működése, sok helyen már a lift sem működik vagy adott esetben nincs világítás a lépcsőházakban. Ez nyilván elfogadhatatlan, az is, hogy négy évig hagyták, hogy tovább amortizálódjon ez a környezet és maguk az ingatlanok is. Két javaslatunkat is leszavazták ebben a tekintetben a későbbiekben is. Azonban azt, amit ön ma javasolt, egy nagyon apró és nagyon késői lépésnek tekintjük, ezért nyilván támogatni fogjuk, de ez közel sem oldja meg azt a problémát, amit az elmúlt négy év tétlensége okozott főként az Avason, de Miskolc városának más pontjain is. Ezért hisszük azt, hogy szükség van egy komplex megoldásra, amiben szükség van az Országgyűlés döntésére, ezért a következő időszakban egy komplex megoldási javaslatot fogunk képviselőtársaimmal javasolni azért, hogy rend legyen, a szociális feszültségek megszűnjenek Miskolc városában és az Avas városrészben. Meg lehetett volna ezt tenni már négy évvel ezelőtt is az akkori és mostani kétharmadnak, hiszen minden lehetőség az önök kezében volt és van ennek a problémának a kezeléséhez. Kétharmaduk van, és még néhány hónapig egyébként vezetni fogják Miskolc városát. Azt javasolom önöknek, hogy ne várjuk meg azt az időszakot, amikor leváltjuk majd az önök által vezetett önkormányzatot, hanem még ezekben a hónapokban próbáljunk meg valamit lépni, hiszen minden nap, minden hét, minden hónap drága ebben az ügyben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon fontos kérdés az előttünk fekvő javaslat, és sok minden elhangzott előttem. Nekem az volt az érzésem, amikor a bizottság előtt tárgyaltuk ezt a javaslatot, hogy a Fidesz-KDNP-s képviselők úgy állították be, minthogyha most kerültek volna kormányra, és nem lett volna négy évük arra, hogy a problémát megoldják. Például Schiffer András javaslatára is - amelyet mi egyébként támogattunk, mert egy jó javaslat volt, még hogyha egy részmegoldást próbált megfelelő módon kidolgozni - az volt a válasz, hogy majd, hogyha az egész csomagot beterjesztik, kidolgozzák, akkor milyen jó lesz, és akkor most az egyébként támogatható ötletekkel így külön-külön ne foglalkozzunk. Tehát minthogyha nem négy évük lett volna, hogy megoldják, és minthogyha 2010-ben a devizahitelek kérdése nem lett volna napirenden és nem lett volna probléma. Ezek után, és természetesen, amit Z. Kárpát Dániel elmondott, ezt a javaslatot támogatni tudjuk, hogy a moratórium meghosszabbításra kerüljön, de azért dicshimnuszokat zengeni arról, hogy most újra a második vagy harmadik, az egymás után második és abszolút értékben harmadik Fidesz-kormány kezdetén is arról beszélünk, hogy a moratóriummeghosszabbítás a jelenlegi megoldás, ez vérlázító és felháborító. Azt is elmondanám, mert egy fontos momentum, hogy nem várjuk, hogy a valódi problémát olyan mértékben meg tudják oldani, mint amit önök itt elővezettek, és ez nem más, mint a forintosítás, vagy még ez is egy kicsit félrevezető, inkább annak a megállapítása, hogy ezeknek a hiteleknek a jó része devizában nem is jött létre. Ehhez, hogy ennek bármiféle alátámasztását megláthassák, elég lenne, ha beszélnének azokkal az ügyvédekkel, azokkal a jogvédőkkel, azokkal az otthonvédőkkel, akik a bíróságokon próbálják ezeket az embereket képviselni, és bizony-bizony, az utóbbi időben egyre több perben derül ki, hogy valójában nincs deviza ezen ügyletek mögött. Minden egyéb megoldási javaslat sajnálatos módon félrevisz, és nem a valódi megoldáshoz tudnak önök eljutni. Itt, hogy egy-két példát említsek, szintén Z. Kárpát Dániel képviselőtársamhoz csatlakozva, a kölcsönszerződések jó részénél valójában nem történt meg az, hogy a szerződésben lefektették volna, hogy pontosan mekkora összegű devizával tartozik az ügyfél, tehát devizában ezek létre sem jöttek, és ezeknek az összegeknek az elutalása meg egyértelműen forintban történt, ráadásul a bank is forintban indította ezeket az utalásokat, forintban érkezett meg az ügyfelek számlájára, és a bankok előtte átváltást sem tudnak bizonyítani az esetek majdnem 100 százalékában. Tehát amikor például konvertálási bizonylatokat kérnek a bíróságok előtt, ezeket nem tudják bemutatni. Úgyhogy ebben a helyzetben azt kellene megvizsgálni, hogy mely szervek nem látták el a feladatukat, amikor hagyták ezt az egész folyamatot. Itt akár az ügyészségre is gondolok, mert akár a csalás büntetőjogi tényállásába is belefér az, hogyha ez bebizonyosodik, márpedig sajnálatos módon bebizonyosodott, hogy a bankok valójában nem devizahiteleket nyújtottak az esetek majdnem 100 százalékában. Ha önök megnézik, hogy a bankok valójában a könyveikben, a mérlegükben hogyan tartják, milyen devizában tartják nyilván ezeket az adósságokat, illetve milyen devizában nem, akkor azt fogják látni, hogy forintban tartják nyilván, és egy olyan kettős könyvelést vezetnek, ami az ügyfél felé devizában mutatja ki ezt a tartozást, de a hivatalos mérlegekben, a könyvekben, nézzék meg: ez forintban van kimutatva. Tehát nem igaz ezáltal, hogy a bankokat kár érné, ha visszaszámolással megállapítanák azt, hogy ezek valójában forinthitelek voltak. De ezen túl - és már ez is eleve felháborító, hogy ezzel senki nem foglalkozik, és Magyarországon megtehetik a bankok azt, hogy mindenféle kontroll nélkül, egyfajta fekete kettős könyvelést vezessenek, és semmilyen állami szervnek ez nem szúr szemet - azért azt is meg kell nézni, hogy kiknek a felelőssége vagy mely más szerveknek a felelőssége, hogy idáig eljutottunk. Sajnos meg kellene vizsgálni, és remélem, hogy a kormány erre is valamiféle beterjesztéssel fog élni, hogy akár a közjegyzőket milyen felelősség terheli, amikor automatikusan úgy írattak alá szerződéseket az ügyfelekkel, hogy a bankoktól kapták meg, ezek szövegét csak felolvasták automatikusan az ügyfelek előtt, és anélkül, hogy bármiféle jogi kontrollal éltek volna, vagy amit a közjegyzőtől el lehet várni, amikor egy közokiratot készít, hogy megvizsgálja, az jogilag rendben való-e, ezeket elmulasztották. Például olyanok kerültek bele ezekbe a dokumentumokba, hogy előre elismeri az ügyfél azt a kimutatást, amit a bank majd 20 év múlva vagy 20 éven belül bármikor elé fog tárni. Ezek olyan súlyos jogsértések, amelyeket valakinek most már ki kellene vizsgálnia, és az emberek ezt önöktől várják, de sajnos az elmúlt négy évben ezt nem kaphatták meg. Itt akkor még felhozhatnám azt is, hogy igen, ez igaz akár a földhivatalokra, amelyek sok esetben úgy jegyeztek be jelzálogjogot vagy egyéb terheket az ingatlanokra, hogy nem megfelelő dokumentumokat vagy hiányos dokumentumokat nyújtottak be feléjük. Ez is sok esetben, illetve az esetek nagy részében senkinek nem szúrt szemet, és úgy tűnik, hogy ha egy javaslat a banktól vagy egy multicégtől érkezik, akkor azt zokszó nélkül, bármiféle kritika nélkül az állami szervek és a hivatalok, annak ellenére, hogy a magyar hatályos jogszabályoknak nem felel meg, teljes mértékben elfogadják. Ennek a gyakorlatnak kellene véget vetni ahhoz, hogy bármi változzon ebben az országban. És akkor felteszek még egy kérdést, ami nagyon sok devizahitelesnek vagy devizának mondott hitelesnek az agyában felmerül és megfogan, csak erre választ nem kaphattak, és hivatalosan sincsen rá válasz, hogy ha el is fogadjuk, amit nem teszünk, hogy ezek devizában jöttek volna létre, akkor hogy lehet az, hogy bár Svájcban már majdnem nullára csökkent a jegybanki alapkamat, addig Magyarországon rohamosan elkezdték emelni ezeket a kamatokat. Hogyha a svájci frankhoz van kötve, és akár a svájci frank LIBOR-hoz van kötve vagy lenne kötve ezeknek a devizának mondott kölcsönöknek a kamata és ehhez képest a törlesztőrészlete, akkor csökkenniük kellett volna ezeknek az irányadó kamatoknak, és nem ez történt. Ugyanúgy az sem szúrt senkinek szemet, hogy igaz, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé teszik a magyar jogszabályok - ez is botrány egyébként, hogy miért, de most jó, lehetővé teszik -, de ezt rosszhiszeműen nem lehet gyakorolni. Tehát azt, hogy egyoldalúan szerződést módosíthat a bank, ami szintén botrány, nem teheti meg úgy, hogy egyébként Svájcban majdnem nullára csökken a jegybanki alapkamat, és közben itt vígan megemelik ezeket a kamatokat, amit az ügyféllel kifizettetnek. (19.30) Na most, azok az esetek, amelyeket szintén Z. Kárpát Dániel képviselőtársam elmondott, hogy olyan esetek is vannak, amikor nem azok az árfolyamok szerepelnek a szerződésben, amelyek a hivatalos árfolyamok, tíz év eltérést is láthattunk, azt hiszem, megint már majdnem a büntetőjogi kategóriába esnek, és így kellene elbírálni, de az ügyészség részéről szintén nem láttuk, hogy ebben eljártak volna. Még egy-két nagyon fontos pontot felvetnék: a végrehajtói rendszer átalakítását is ezzel kapcsolatosan többször javasoltuk. Szeretnénk megszüntetni azt, hogy a bírósági végrehajtás rendszere egy profitorientált, jól jövedelmező, nagyon jól jövedelmező szakma lehessen. Több javaslatot tettünk arra, hogy az állam szervezze meg saját hatáskörében, és ne a profitorientált piaci érdekek, hanem az embereken való segítség és a legnyomorúságosabb helyzetben való embereknek a megfelelő kezelése kerüljön előtérbe. Ezt direkt még az előző ciklusban országgyűlési határozati javaslatként terjesztettük elő, és minimumra próbáltuk szabni, nehogy önök bele tudjanak kötni, és az elvről tudjunk szavazni, de akkor az alkotmányügyi bizottságban azt mondták, hogy nincs tervben, és nem szeretnék a jelenlegi önálló bírósági végrehajtói rendszert megszüntetni, és nem szeretnék a bírósági végrehajtásokat államilag megszervezni. Ez szintén botrány, és ezzel önök áldásukat adják arra, hogy a jelenlegi, visszaélésekkel tarkított önálló bírósági végrehajtói gyakorlat folytatódhasson, ugyanúgy, ahogy egyébként még az sincs a jelenlegi jogszabályokban tisztázva, hogy az elévülés hogyan és milyen módon történhet meg. Tehát ha valaki, mondjuk, Londonba kényszerült - és nagyon sokan azért kellett hogy elmenjenek, mert nem tudták fizetni a többszörösére emelt tartozásukat, a deviza-törlesztőrészleteket, el kellett hogy meneküljenek az országból, mert a kormány nem segített nekik, és az út szélén hagyta őket az előzetes ígéreteik ellenére -, kimentek, és úgy gondolják, hogy öt év múlva, ha visszajönnek, akkor az ő problémájuk megoldódik, hiszen esetleg elévült az a tartozás, amivel ők bírnak. Nos, sajnálatos módon ez nem így van, hiszen a jelenlegi törvények alapján nem lehet pontosan meghatározni, hogy a végrehajtási eljárásban pontosan mi fogja megszakítani az elévülést, és jelen pillanatban sajnos azt kell mondjam, hogy ez is kiszolgáltatottá teszi az embereket. Úgyhogy nagyon sok feladat van, amelyek megoldásához végre már hozzá kellene kezdeni. Négy év után már semmilyen magyarázatot nem tudunk elfogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Minden bizonnyal emlékeznek még 2001-re, emlékeznek még Orbán Viktorra, emlékeznek Matolcsy Györgyre, emlékeznek Járaira, jegybankelnöktől gazdasági miniszterig, miniszterelnökig. Na, ez az az esztendő, 2001, amikor gyakorlatilag útjára indult a történet. Csak azért mondom és idézem a szereplőket is, hogy világos és azonosítható legyen mindakkor, amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, hogy az egyoldalú szerződések megkötésének a története kikhez is rendelődik hozzá. A másik része a dolognak már nem ilyen messzire tekint vissza, hanem csak négy esztendőre. Azt tudom mondani egy mondattal, hogy négy év, kétharmad semmittevése ennek az ügynek a kapcsán. Igen, semmittevés, vagy jobb esetben - vagy azt mondhatom, hogy kártékony tevékenység sokasága is. Mindazok mellett, hogy parciálisan, részlegesen voltak érintettjei, akik jó értelmű haszonélvezőivé váltak az intézkedéseknek, ők jóval kevesebben voltak, mint azok, akik nem tudtak haszonélvezőivé válni a kormányzati intézkedéseknek. Azt kell hogy mondjam tehát, hogy három-négy esztendeje, inkább négy-öt esztendeje most már ott hever az ügy az asztalon, és önök tétlenül nézték a folyamatok alakulását, vártak hol a Kúria döntésére, hárítottak, sok minden egyéb mást csináltak. A kilakoltatási moratórium meghosszabbításával természetszerűleg egyetértünk, ebben nincs nézetbeli különbségünk, de azt hozzá kell tenni a dologhoz, hogy ez önmagában nem oldja meg a problémát. Ez sem nem elég, sem nem ad végleges megoldást, és hozzá kell tennem, hogy a probléma fokozódását hordozza magában, majd egy későbbi időpontban jut majd olyan helyzetbe az érintett, amikor még kezelhetetlenebbé válik a történet. Tavaly nagyjából 120 ezer bedőlt hiteles volt, 15 ezer kényszerértékesítési kijelölésre került sor, és összességében tudják azt is, hogy 234 darab volt az az intézkedés, ami árverezéssel párosult. De hogy önök milyen intézkedéseket tettek, címszavakban. Végtörlesztés. (Németh Szilárd István: 170 ezer család!) Tudják, ismerik, az a végtörlesztés, amelyről olyan törvényt szültek itt a parlament falai között, amely arról szólt, hogy azon képviselőtársaim, adott esetben ott a másik oldalt, akik netán néhány tízmillió forintot visszafizettek, annak a 10-20-50 millió forintnak az eredetét még a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem vizsgálhatta. Ez a végtörlesztés nem azokról az emberekről szól, akik leginkább kárvallottjai voltak ennek a történetnek, nem. (Dr. Rétvári Bence: 170 ezren offshore-oztak Magyarországon?) Azokról a haszonélvezőkről, akiknek nem kellett volna ilyen értelmű segítő kezet nyújtani, mert saját maguk is meg tudják oldani a problémát. Tudják, ezzel kell odaállni a nyilvánosság elé, ezt kell elmondani az embereknek, és ezt kell vállalni, hogy e mögött mi húzódik meg. De ugyanígy lehetne beszélni nyilván arról is, amit az ócsai lakópark tekintetében tettek. Tudják, arról a 2700 millió forintos nagyságrendű beruházásról, ami a budai ingatlanok négyzetméterára feletti fajlagos árakkal párosul, és láthatjuk, hogy hogyan és miképpen van kihasználva, és milyen hasznosultsága van ennek a történetnek. No, ezt folytathatnám gyakorlatilag a végtelenségig, de nem teszem, inkább két mondatot arról a történetről szeretnék mondani, amit Csöbör Katalin képviselőtársam vetített előre. Szeretném hozzátenni, hogy négy évig ez nem volt fontos a Fidesz számára. Valójában 2010-ben inkább megakadályozta, most pótcselekvésként előhoz valamit, ami csak ilyen részleges és parciális megoldás, és nem kielégítő, mert akár mondjuk, a bűncselekmények kapcsán való folyamatok érintettjeinél a jogerős ítéletig nem tudom, hogyan és miképpen gondolja a képviselő asszony az ügyek kezelését, és sokfajta kérdést fel lehetne tenni. De azt szeretném egy mondattal mondani, hogy bármilyen döntés is születik ennek tekintetében az úgynevezett Fészekrakó-programos történethez kapcsoltan, azt gondolom, az a minimum, hogy helyben az önkormányzat szervezeti kontrollja legyen az ügyek felett, és ne egy-egy ember, adott esetben a jelen polgármester "vigyázó szeme", mert attól úgy félünk, mint a tűztől, mint ahogy az elmúlt négy év tevékenységétől, ami a hátunk mögött van Miskolcon. (Közbeszólások: Idő! Vége!) Úgyhogy jobb lenne, ha nem ilyen intézkedések, hanem olyan kézzelfogható tevékenységek történnének, ami az érintettek hasznát szolgálná. Idő. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megértem én az MSZP részéről, hogy ellenzéki pártként ekézni kell mindent, amit szembejön, de legalább azt az egyetlen végtörlesztést ne ekézzék ész nélkül, ami nem azt mondom, hogy mindenkinek segített, mert messze nem, csak egy szerencsés társadalmi osztálynak segített, akinek volt tartaléka vagy 15-20 milliója a kredencben (Dr. Rétvári Bence: Millió se volt nagyon! 15-20 millió?), de ez volt, könyörgök, az egyetlen életképes elképzelés, ami a négy év alatt az asztalra került. (Közbeszólások.) Viszont volt ott egy hosszú MSZP-s kormányzat, amikor az állami felügyeleti rendszerrel karöltve elnézték az elképesztő egyoldalú kamatemeléseket és az árfolyamrés kiterjedését, és ez már javaslatunk a kormányzati szektor számára is, hogy ehhez nyúljon hozzá. A www.azenpenzem.hu számítása szerint egy átlagos devizahitel mostani törlesztőrészlete is még mindig 15 százalékkal csökkenhetne a mostanihoz képest, ha az egyoldalú kamatemeléseket és az árfolyamrést sikerülne vagy végképp eltörölni, vagy valamilyen úton-módon kivezetni a rendszerből. A moratórium hosszabbítgatása mellett törekedjenek már arra, kérjük szépen, hogy valódi megoldásokról, valódi határidőkkel, elszámoltatható felelősökről is tudjunk beszélni, hiszen önmagában az az elszólás, ami a miniszterelnöktől ered, miszerint a következő ciklus végére rendezzük a problémát - ez ugye ezt a ciklust jelenti -, nagyon reméljük, hogy csak elszólás és nem szakmai álláspont. Életveszélyes lenne a hitelkárosultak számára, ha a mostani újabb kétharmados kormányzat négy évig pepecselne ezzel a problémával, ahelyett, hogy a felvételkori árfolyamon történő forintosítással azonnal megoldaná ezt, és elszámoltatná végre azokat a pénzintézeteket, de csak azokat, amelyek felelősek magyar emberek családjának, életének, életlehetőségeinek a szétszaggatásáért. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tisztelt Országgyűlés! Ha már Staudt képviselőtársam itt a végrehajtási törvénynek a tavalyi módosítását emlegette, nekem élesen él az emlékeimben ez a vita. Akkor éppen ott hátul ültünk, és akkor is volt egy olyan KDNP-s ígéret, ami körülbelül olyan, mint a családi csődvédelem. A KDNP mindig előugrik vele, és egy ilyen soha véget nem érő történetként lehet vele a KDNP-nek kampányolni, amelyik valójában soha nem is kampányol. (19.40) Akkor is az történt, hogy a KDNP nagyban bólogatott arra, hogy igen, rendet kellene tenni a végrehajtási rendszerben, mert egy teljesen elfuserált modell volt az, amit '94-ben bevezettek, hogy önálló bírósági végrehajtók működnek gyakorlatilag hatékony állami kontroll nélkül. Ha egyszer a végrehajtói apparátus az állami akaratot érvényesíti, akkor jó okunk van azt gondolni, hogy ennek az igazi helye valójában a bírósági szervezetrendszeren belül lenne. Akkor a kereszténydemokrata képviselők, azt hiszem, Tarnai képviselő úr azt mondták, hogy ez egy remek javaslat, meg fogják fontolni. Ezzel körülbelül úgy jártunk, mint a családi csődvédelemmel: ma is Harrach frakcióvezető úr elmondta, ugyanezt elmondta szerintem szó szerint 2010 májusában is. Az a helyzet, hogy amiket az imént elsősorban Staudt képviselő úr elmondott, hogy egyébként milyen érvényességi anomáliák lehetnek az egyes devizahitel-szerződéseknél, ezt a jelenlegi helyzetben valóban esetről esetre, szerződésről szerződésre meg kell vizsgálni, hiszen nem ugyanazok a típusú és nem ugyanazok a mélységű érvényességi problémák merülhetnek fel. No, ez a problémagörgeteg még inkább aláhúzza azt, hogy minden egyes hitelkárosultat engedni kell bíróságra menni. Tehát legalább a bírói úttól nem kellene elzárni a hitelkárosultakat, hiszen az elmúlt évek jogesetei is azt mutatják, hogy például ha csak azt a szabályt mérlegre teszi egy bírói fórum, hogy kellően tájékoztatva volt-e a fogyasztó a hitelszerződés megkötésekor, volt-e olyan elem vagy az árfolyamkockázattal voltak-e olyan tényezők, amelyek alapvetően érintik a szerződés egy lényeges elemét, akkor, azt gondolom, az emberek bírói úttól való elzárása egyet jelent azzal, hogy valójában nem vállalja fel a parlament a felelősségét annak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Látható volt az elmúlt évek pereiben, hogy a hatályos joganyag is a devizahitel-szerződések jelentős részénél már arra sarkallja a bíróságokat, hogy az érvénytelenséget kimondják. Ehhez képest jó néhány család olyan helyzetben van, hogy végrehajtható okirat alapján vezetik a vagyontárgyukra, ingatlanjukra, lakásukra a végrehajtást. Ebben a parlamentnek cselekednie kell; mint ahogy cselekedni kellene abban is - és kíváncsi vagyok ebben a körben is a Fidesz álláspontjára -, hogy meddig lehet azt eltűrni, hogy azok a bankok, amelyek ilyen devizahitel-ügyletekkel becsaptak embereket, utána szabadon forgathassák át a követeléseiket ilyen-olyan kétes hátterű követelésbehajtó cégekre. Mi tettünk egy javaslatot, hogy ennek a vircsaftnak vessünk véget. Ezt egyszer önök lesöpörték az asztalról. Kíváncsi lennék, hogy most, az új ciklus kezdetén változott-e a Fidesz-KDNP véleménye, mint ahogy arra is kíváncsi lennék, hogy partner lenne-e a kétharmados többség abban, hogy a polgári törvénykönyv feketén-fehéren mondja ki a devizaalapú hitelügyletek tilalmát. Erre egyszer javaslatot tettünk. Az elmúlt 13 évben láthattuk, hogy egy ilyen hibás termék milyen károkat okoz, nem csak a családoknak, az egész nemzetgazdaságnak. Itt lenne az ideje annak, hogy egy világos tilalmat mondjunk ki erre a Ptk.-ban. Azért is beszélek arról, hogy ez nem pusztán az egyes családoknak, az egyes hitelkárosultaknak probléma, mert az elmúlt években az egész devizahitel-krízis magának a nemzetgazdaságnak a fejlődését is akadályozta. Abban, hogy a 2010-es Matolcsy-program megbukott, vastagon benne van a devizahitel-krízis, hiszen nem is lehetett remélnie azt egy józan pénzügyminiszternek, hogy amikor fuldokolnak a családok és még a tehetős emberek számára is nagy gondot jelent a devizahitel visszafizetése, akkor az egykulcsos adó valamilyen módon a fogyasztást felpörgetné. Ez nem történt meg. Abban, hogy ez a várakozása Matolcsy Györgynek nem vált valóra, nagymértékben részes ez az egész devizahitel-krízis. Itt lenne az ideje már annak, miután már egy teljes ciklusa eltelt a kétharmados többségnek, hogy végre tiszta viszonyokat teremtsen. Ki kell mondani a devizahitel-ügyletek tilalmát, meg kell tiltani azt, hogy a bankok ezeket a követeléseket követelésbehajtó cégekre áttolhassák, és meg kell tiltani azt, hogy közjegyzői okirat alapján bármilyen vagyontárgyra egy devizakölcsön-ügylet alapján végrehajtást lehessen vezetni. Meg kell fontolni azt is, hogy a kilakoltatási moratórium, úgy, ahogy más ellenzéki képviselők javasolták, ne csak a szűken vett devizakölcsön-ügyletek esetén merüljön fel, hanem akkor is, amikor egy szerencsétlen család azért vett fel forinthitelt és fulladt bele a forinthitelbe, hogy egyébként a teljesen bizonytalan árfolyammozgású devizatartozását törleszteni tudja. Azt gondolom, hogy ezek lennének azok a lépések, amelyek érdemi lépések lennének. Önmagában a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása a problémának a további maszatolása. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számunkra teljesen egyértelmű, hogy egy olyan átfogó fogyasztóvédelmi razziára lenne szükség, amely Magyarországon az összes érintett bank összes lakosság és egyébként kisvállalkozások elleni kártételét feltárja. Tehát lehet itt persze különféle tilalmakat kimondani, lehet a jövőre nézve lefektetni és kőbe vésni nagyon sok mindent, de azt el kell mondanunk, hogy számos eset ezer sebből vérzik, és azonnal lépni lehetne vele kapcsolatban. Tehát az, hogy egy 2007-es szerződésbe, amely most éppen a bíróság előtt van, hogyan kerülhetett egy 1997-es svájcifrank-árfolyam, és emiatt hogyan lehetett megkárosítani milliós nagyságrendű összeggel azt a károsultat, aki már az úgynevezett hitelfelvétel pillanatában kevesebb pénzt kapott, mint amennyi megillette volna, ez papíron pillanatok alatt bizonyítható, következményekkel ellátható és elszámoltatható történés. Ugyanilyen alapon, ha bármilyen jogvita merül fel, miért nem lehet olyan törvényt hozni, amely alapján pillanatok alatt bekérhető lenne bármiféle igazolás arról, hogy az úgynevezett devizaösszeg bevonásakor a bank ezt hogyan, milyen módon, mikor, milyen árfolyamon tette meg? Ha nem tudja felmutatni, akkor bukta az ügyet. Ez így működik minden normális piacgazdasággal rendelkező országban. Esetünkben sajnos nem. Akkor pedig, amikor a szerződésben a deviza- és a forintösszegek egyszerűen nem felelnek meg, tehát nem lehet olyan árfolyamot találni, amely alapján megfelelnének, megint csak el kellene járni mind a fogyasztóvédelemnek, mind az állami felügyeleti szerveknek. Tehát önmagában az, hogy a jövőre nézve majd egyszer megoldást találnak, ez nagyon helyes szándék, és lehet értékelni, respektálni, de elmondhatjuk, hogy vannak ezer sebből vérző ügyek, ahol azonnal kellene és azonnal lehetne lépni. Már csak azért is, mert az úgynevezett mentőcsomagok az érintett adósoknak csak egy részén és csak nagyon kis részben segítettek, segítenek. Még az úgynevezett átstrukturált hitelállomány esetén is a károsultak mintegy 50 százaléka újra nemteljesítővé vált, egész pontosan a deviza-lakáshitelek esetén 45 százalék volt, aki nemteljesítővé vált az átstrukturálás után is, a szabad felhasználású jelzáloghitelek esetén ez 53 százalékot tett ki, és a forintalapú szabad felhasználású jelzáloghiteleknél csaknem háromnegyedük dőlt be újra az átstrukturálás után. Tehát kozmetikázással, hintőport szórva a nyílt sebre nem lehet ilyen problémákat megoldani. Rendszerszintű fogyasztóvédelmi razziával, az érintettek tételes elszámoltatásával igen, hiszen még az önök által istenített árfolyamgát rendszere is lényegében az árfolyamgátban meghatározott árfolyam és a tényleges felvételi árfolyam közötti hatalmas összeget, ezt az összeget ott hagyja a bűnelkövetőnél, annál a banknál, amely hibás terméket és hibás módon adott oda az ügyfélnek. Ezt a hatalmas milliárdos pénztömeget sajnálatos módon egyedül a Jobbik kívánja visszajuttatni, amúgy a tulajdonosok számára helyreállítva a lehető legmagasabb fokon az eredeti állapotot, és elérve azt, hogy Magyarországon legyen végre valaki, aki megvédi ezeket az embereket, és aki a kiszáradt nemzetgazdaságba újra vissza tudja lehelni az életet valamilyen úton-módon. Mert amíg önök ezt a problémát nem rendezik ebben a ciklusban, addig a magyar nemzetgazdaság kiszáradt állapota feloldhatatlan. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kérdés több százezer család számára nagyon súlyos, hiszen húsukba vág, hogy adott esetben fenyegeti-e őket a kilakoltatás. Szerencsére kevesen vannak a végrehajtási eljárásnak már ebben a szakaszában. De úgy gondolom, hogy egy-két képviselőtársam túlságosan fellengzősen vagy félvállról vette ezt a problémát. Azt, hogy pusztán maszatolás az, hogy a kilakoltatási moratóriumot meghosszabbítjuk, ezt próbálja meg annak a szemébe mondani ellenzéki képviselőtársunk, aki éppen ott áll, hogy hajléktalan lesz. Az ő számára ez érdemi és épp jó időben jövő segítség. (19.50) Az is érzékelhető volt, hogy jó pár hónapig nem ülésezett az Országgyűlés, mert sok mindenki sokféle gondolatát osztotta meg velünk a kilakoltatási moratórium kapcsán, olyanokat is, amelyek még csak messziről sem voltak közelében e végrehajtási törvény módosításának, amely a parlament asztalán fekszik. Azokra a kritikákra, amelyek azt mondták, hogy ez nem végső megoldás: ezt nagyon jól tudjuk, mi sem úgy terjesztettük be, mint a devizahiteles probléma megoldási javaslatát, csak egy olyan javaslatot, amely szükséges ahhoz, hogy mindenki még a lakásában várhassa meg a devizahiteles problémát megoldó törvényjavaslatot és ne pedig a lakásán kívül akár hajléktalanként. Azok a megjegyzések, azt hiszem, Gúr Nándor részéről, hogy a végtörlesztés több tízmilliós illegális vagyonok tisztára mosását jelentette, tisztelt képviselő úr, itt 170 ezer embert ilyesfajta illegális vagyonfelhalmozással megvádolni nem kicsit merészség, másrészről, ha egy kicsit tájékozott lenne, tudná, hogy átlag 4-5 millió forintos hiteleket váltottak ki, ami azt jelenti, hogy átlag kétszobás lakást egy háromszobás lakásra cseréltek, ehhez vettek fel devizahitelt, és emiatt kerültek nagy bajba, úgyhogy azt a 170 ezer családot ilyen illegális tevékenységgel megvádolni, aki végtörlesztett, igencsak merészség. A bírói úttal kapcsolatban, tisztelt képviselőtársaim, önök is láthatják nagyon jól, hogy a bíróságok döntései mennyire ellentmondanak. Az egyik bíróság helyben hagy egy kikötést, a másik tisztességtelennek nyilvánítja. Az egyik bíróságon egy tisztességtelen kikötés orvosolható, a másik bíróságon az egész szerződést meg lehet semmisíteni, az egész szerződés érvénytelen emiatt. Tehát ahány bíróság, annyiféle gyakorlat, éppen ezért akkor, amikor itt önök a bírósági gyakorlatra hivatkoznak, csak arra tudnak hivatkozni, igazából a bírói út eddig nem vezetett eredményre, hiába vártuk a bíróságoktól, hogy egységes gyakorlatuk legyen, és bár bízunk benne, hogy a Kúria minél hamarabb döntést hoz, de azért addig érdemes a kilakoltatási moratóriumot meghosszabbítanunk, hiszen igencsak ellentmondóak voltak eddig a bírósági ítéletek. A végrehajtási törvénynek egyébként az ígért kereszténydemokrata módosítása meg is született, és itt a parlament tárgyalt egy olyan törvénycsomagot, amely törvényi lábát javította a végrehajtási eljárásoknak, és egy kormányrendelet is született, amely utána rendeleti szinten igyekezett javítani ezeken az eljárásokon, bár nyilvánvalóan további munka is van ezzel, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ezt az ígéretünket is megtettük, pontosan a kiszolgáltatottak védelme érdekében. Ami az árfolyamgátat jelenti, ne feledjék el, képviselőtársaim, hogy ezt kibővítettük, és azért jutott el ennyi ember számára ez a mentőöv, mert ez már egy sokszorosan módosított, sokszorosan kibővített árfolyamgát, ami lényegében szinte mindenkinek rendelkezésére áll, aki devizahitelből eredő pénzügyi gondokkal küzd, aki pedig nem lép be, lényegében hónapról hónapra pénzt ajándékoz a bankoknak. Hogy ez a javaslat igazságosabb legyen, önök is nagyon jól tudják, hogy ez a kilakoltatási moratórium csak a devizahitelezéssel kapcsolatban eladósodott lakástulajdonosokra vonatkozik, csak azokra, akik benne laknak, lakásingatlant vettek, tehát nem más célú ingatlant, csak az utolsó lakásingatlanukra, tehát ha valakinek van még három-négy másik lakása, az esetben nem vonatkozik rá ez a kedvezmény, és csak devizahiteles esetén, amennyiben nem követett el bűncselekményt a hitel felvételével, a lakás megszerzésével kapcsolatban. A határidő-nélküliség pedig, bízunk benne, hogy két irányban is ösztönzőleg hat, túl azon, hogy biztonságot jelent átmenetileg a devizakárosultaknak, akik a kilakoltatás előtt állnának. Egyrészről ösztönzőleg hat a Kúria számára, hogy minél hamarabb hozza meg a jogegységi döntését, ami a parlamenti jogalkotásunk kereteit fogja megszabni, hogy mely részeket kell még kipótoljuk, amelyeket nem old meg a Kúria a jogegységi döntésével; másrészről pedig ösztönzőleg hat a bankoknak, hiszen a végrehajtási eljárásaik itt megakadtak, ezeket a követeléseiket nem tudják érvényesíteni, lehet, hogy már a tulajdonukban van az ingatlan, de azt értékesíteni nem tudják, lényegében forgalomképtelenek így az ingatlanok, ha bent laknak a korábbi tulajdonosok, így a bankok is fokozottan érdekeltté váltak a probléma megoldásában. Bízom benne, hogy hamarosan a Kúria döntése után visszatérhetünk a végső mentőcsomaggal, és valódi megoldást tudunk kínálni több százezer magyar család számára. Kérem önöket, hogy a vita ellenére is, amely ellenérveket felhoztak, mindenképpen támogassák a moratórium meghosszabbítását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretettel köszöntöm valamennyiüket. Folytatjuk a mai napi ülésünket. Az ülés vezetésében Gúr Nándor és Móring József Attila képviselő urak mint jegyzők lesznek a segítségemre. Most soron következik a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája. Az előterjesztés T/59. számon a parlamenti informatikai hálózaton mindenki számára elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy a törvényalkotási bizottság T/59/8. számon összegző módosító javaslatot, T/59/9. számon pedig összegző jelentést nyújtott be. Ezek a hálózaton szintén megismerhetők. Elsőként megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, 15 perces időkeretben, aki az előterjesztést innen az emelvényről ismerteti. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a törvényalkotási bizottság állásfoglalásának, valamint a kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor. Tájékoztatom önöket, hogy a házszabályi előírások értelmében e felszólalásokra összesen 15 perces időkeret áll rendelkezésre, amelynek megoszlása a következő: 8 perc a törvényalkotási bizottság állásfoglalására és 7 perc a kisebbségi véleményre. Ennek megfelelően most megadom a szót Czunyiné Bertalan Judit képviselő asszonynak, a törvényalkotási bizottság előadójának, 8 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségi véleményt Schiffer András képviselő úr, a bizottság tagja ismerteti. Parancsoljon, frakcióvezető úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok 30-30 perces időkeretben fejthetik ki álláspontjukat, a független képviselők pedig összesen 8 percben tudnak a témához hozzászólni. Először az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőnek a Fidesz képviselőcsoportjából Csöbör Katalin képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Lukács Zoltán képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjából Schiffer András frakcióvezető úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úré a szó.
  • ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Schiffer András képviselő úré a szó.
  • ELNÖK: Köszönjük. Z. Kárpát Dániel képviselő úré a szó.
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni a fennmaradt időkeretben. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nem, az összevont vitát lezárom. Megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Rétvári Bence igent int.) Igen, megadom a szót.