• (14.40)Megmondom őszintén, a legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy merre megy majd a Fidesz-KDNP, és merre megy a magyar kormányzás színvonala. Utólag már röstellem ezt, hogy akkor örültem, mert nem gondoltam volna, hogy 2014-re teljesen átalakul az ország, és ezek a változások nem annyira pozitív irányba hatnak. 2010-ben, amikor Schiffer András, korábbi frakcióvezetőm unszolására megfontoltam, hogy legyek-e a magyar parlament és Országgyűlés tagja, 2010-ben még azt mondtam, hogy inkább távol maradok, és bíztam a bölcs kormányzásban, de 2014-re megváltozott a véleményem, és szintén András unszolására elvállaltam azt, hogy az országos listán helyet foglalva bejöjjek ebbe a parlamentbe. Nagyon-nagyon szomorúan kellett tapasztalnom azt, hogy az a fajta jó szándékú ellenzéki mentalitás, amivel igyekeztem konstruktív módosító indítványokkal és beadványokkal jobbá tenni egy picit a kormányzás színvonalát, azok teljesen arrogáns módon visszacsapódással történtek, és leginkább semmilyen szinten nem tudtam érdemi, pozitív hatással lenni az Országgyűlés munkájára. Azt kellett megállapítsam, hogy nagyjából a 2014-et követő években biztossá vált Magyarországon, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport beépült Magyarország törvényalkotásába, és részben országgyűlési befolyással, részben pedig kormányzati szerepkörrel, részben családi alapon működő szervezett bűnözési kategóriában a közpénz lenyúlására irányuló törekvésekkel megindult abba a fajta irányba az ország, amelyet soha egyikünk sem kívánhatott hazájának. Ma már valószínűleg majd sokan szólítanak fel, hogy kérjek bocsánatot azt kell megállapítanom, hogy a Fidesz bázisát többnyire bűnözők és bűnpártolók alkotják, mert 2018-ra mindenkinek világossá kellett hogy váljon, hogy az a fajta kormányzás, ami zajlik Magyarországon, az semmi másról nem szól, mint a közvagyon lenyúlásáról és a hatalom megtartásáról. A közjó mint olyan, már üzenetekben sincs meg. Nincs a Fidesznek kampánya, nincs üzenete, semmi másról nem szól semmi, amit mondani tud, mint mások gyalázásáról, az idegenek és egy-egy kiválasztott személy démonizálásán keresztül a gyűlöletkeltésről. Nyilvánvalóan így négy évvel életem első parlamenti ciklusát követően némi csalódottsággal próbálom meg majd felvenni otthon a fonalat, hogy folytassam az életem, azzal a csalódottsággal, amellyel azt hittem és abban bíztam, hogy az Országgyűlés falai között, ezen történelmi, ódon falak között olyan emberek gyűlnek össze, akik mind-mind a nemzet felemelkedéséért dolgoznak. Ellenzéki képviselőtársaim udvariasan mondták azt, hogy majd találkoznak 2018-ban is. Megmondom őszintén, én akkor lennék boldog, ha a Fidesz padsoraiból jó néhányukat inkább televízión, büntetőeljárások keretében látnám viszont, és nem a Parlament falai között, mert az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, semmi más nem volt, mint az erre irányuló törekvések megvalósítása. Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) (14.40)Megmondom őszintén, a legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy merre megy majd a Fidesz-KDNP, és merre megy a magyar kormányzás színvonala. Utólag már röstellem ezt, hogy akkor örültem, mert nem gondoltam volna, hogy 2014-re teljesen átalakul az ország, és ezek a változások nem annyira pozitív irányba hatnak. 2010-ben, amikor Schiffer András, korábbi frakcióvezetőm unszolására megfontoltam, hogy legyek-e a magyar parlament és Országgyűlés tagja, 2010-ben még azt mondtam, hogy inkább távol maradok, és bíztam a bölcs kormányzásban, de 2014-re megváltozott a véleményem, és szintén András unszolására elvállaltam azt, hogy az országos listán helyet foglalva bejöjjek ebbe a parlamentbe. Nagyon-nagyon szomorúan kellett tapasztalnom azt, hogy az a fajta jó szándékú ellenzéki mentalitás, amivel igyekeztem konstruktív módosító indítványokkal és beadványokkal jobbá tenni egy picit a kormányzás színvonalát, azok teljesen arrogáns módon visszacsapódással történtek, és leginkább semmilyen szinten nem tudtam érdemi, pozitív hatással lenni az Országgyűlés munkájára. Azt kellett megállapítsam, hogy nagyjából a 2014-et követő években biztossá vált Magyarországon, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport beépült Magyarország törvényalkotásába, és részben országgyűlési befolyással, részben pedig kormányzati szerepkörrel, részben családi alapon működő szervezett bűnözési kategóriában a közpénz lenyúlására irányuló törekvésekkel megindult abba a fajta irányba az ország, amelyet soha egyikünk sem kívánhatott hazájának. Ma már valószínűleg majd sokan szólítanak fel, hogy kérjek bocsánatot azt kell megállapítanom, hogy a Fidesz bázisát többnyire bűnözők és bűnpártolók alkotják, mert 2018-ra mindenkinek világossá kellett hogy váljon, hogy az a fajta kormányzás, ami zajlik Magyarországon, az semmi másról nem szól, mint a közvagyon lenyúlásáról és a hatalom megtartásáról. A közjó mint olyan, már üzenetekben sincs meg. Nincs a Fidesznek kampánya, nincs üzenete, semmi másról nem szól semmi, amit mondani tud, mint mások gyalázásáról, az idegenek és egy-egy kiválasztott személy démonizálásán keresztül a gyűlöletkeltésről. Nyilvánvalóan így négy évvel életem első parlamenti ciklusát követően némi csalódottsággal próbálom meg majd felvenni otthon a fonalat, hogy folytassam az életem, azzal a csalódottsággal, amellyel azt hittem és abban bíztam, hogy az Országgyűlés falai között, ezen történelmi, ódon falak között olyan emberek gyűlnek össze, akik mind-mind a nemzet felemelkedéséért dolgoznak. Ellenzéki képviselőtársaim udvariasan mondták azt, hogy majd találkoznak 2018-ban is. Megmondom őszintén, én akkor lennék boldog, ha a Fidesz padsoraiból jó néhányukat inkább televízión, büntetőeljárások keretében látnám viszont, és nem a Parlament falai között, mert az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, semmi más nem volt, mint az erre irányuló törekvések megvalósítása. Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) (14.40)Megmondom őszintén, a legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy merre megy majd a Fidesz-KDNP, és merre megy a magyar kormányzás színvonala. Utólag már röstellem ezt, hogy akkor örültem, mert nem gondoltam volna, hogy 2014-re teljesen átalakul az ország, és ezek a változások nem annyira pozitív irányba hatnak. 2010-ben, amikor Schiffer András, korábbi frakcióvezetőm unszolására megfontoltam, hogy legyek-e a magyar parlament és Országgyűlés tagja, 2010-ben még azt mondtam, hogy inkább távol maradok, és bíztam a bölcs kormányzásban, de 2014-re megváltozott a véleményem, és szintén András unszolására elvállaltam azt, hogy az országos listán helyet foglalva bejöjjek ebbe a parlamentbe. Nagyon-nagyon szomorúan kellett tapasztalnom azt, hogy az a fajta jó szándékú ellenzéki mentalitás, amivel igyekeztem konstruktív módosító indítványokkal és beadványokkal jobbá tenni egy picit a kormányzás színvonalát, azok teljesen arrogáns módon visszacsapódással történtek, és leginkább semmilyen szinten nem tudtam érdemi, pozitív hatással lenni az Országgyűlés munkájára. Azt kellett megállapítsam, hogy nagyjából a 2014-et követő években biztossá vált Magyarországon, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport beépült Magyarország törvényalkotásába, és részben országgyűlési befolyással, részben pedig kormányzati szerepkörrel, részben családi alapon működő szervezett bűnözési kategóriában a közpénz lenyúlására irányuló törekvésekkel megindult abba a fajta irányba az ország, amelyet soha egyikünk sem kívánhatott hazájának. Ma már valószínűleg majd sokan szólítanak fel, hogy kérjek bocsánatot azt kell megállapítanom, hogy a Fidesz bázisát többnyire bűnözők és bűnpártolók alkotják, mert 2018-ra mindenkinek világossá kellett hogy váljon, hogy az a fajta kormányzás, ami zajlik Magyarországon, az semmi másról nem szól, mint a közvagyon lenyúlásáról és a hatalom megtartásáról. A közjó mint olyan, már üzenetekben sincs meg. Nincs a Fidesznek kampánya, nincs üzenete, semmi másról nem szól semmi, amit mondani tud, mint mások gyalázásáról, az idegenek és egy-egy kiválasztott személy démonizálásán keresztül a gyűlöletkeltésről. Nyilvánvalóan így négy évvel életem első parlamenti ciklusát követően némi csalódottsággal próbálom meg majd felvenni otthon a fonalat, hogy folytassam az életem, azzal a csalódottsággal, amellyel azt hittem és abban bíztam, hogy az Országgyűlés falai között, ezen történelmi, ódon falak között olyan emberek gyűlnek össze, akik mind-mind a nemzet felemelkedéséért dolgoznak. Ellenzéki képviselőtársaim udvariasan mondták azt, hogy majd találkoznak 2018-ban is. Megmondom őszintén, én akkor lennék boldog, ha a Fidesz padsoraiból jó néhányukat inkább televízión, büntetőeljárások keretében látnám viszont, és nem a Parlament falai között, mert az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, semmi más nem volt, mint az erre irányuló törekvések megvalósítása. Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Megmondom őszintén, a legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy merre megy majd a Fidesz-KDNP, és merre megy a magyar kormányzás színvonala. Utólag már röstellem ezt, hogy akkor örültem, mert nem gondoltam volna, hogy 2014-re teljesen átalakul az ország, és ezek a változások nem annyira pozitív irányba hatnak. 2010-ben, amikor Schiffer András, korábbi frakcióvezetőm unszolására megfontoltam, hogy legyek-e a magyar parlament és Országgyűlés tagja, 2010-ben még azt mondtam, hogy inkább távol maradok, és bíztam a bölcs kormányzásban, de 2014-re megváltozott a véleményem, és szintén András unszolására elvállaltam azt, hogy az országos listán helyet foglalva bejöjjek ebbe a parlamentbe. Nagyon-nagyon szomorúan kellett tapasztalnom azt, hogy az a fajta jó szándékú ellenzéki mentalitás, amivel igyekeztem konstruktív módosító indítványokkal és beadványokkal jobbá tenni egy picit a kormányzás színvonalát, azok teljesen arrogáns módon visszacsapódással történtek, és leginkább semmilyen szinten nem tudtam érdemi, pozitív hatással lenni az Országgyűlés munkájára. Azt kellett megállapítsam, hogy nagyjából a 2014-et követő években biztossá vált Magyarországon, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport beépült Magyarország törvényalkotásába, és részben országgyűlési befolyással, részben pedig kormányzati szerepkörrel, részben családi alapon működő szervezett bűnözési kategóriában a közpénz lenyúlására irányuló törekvésekkel megindult abba a fajta irányba az ország, amelyet soha egyikünk sem kívánhatott hazájának. Ma már valószínűleg majd sokan szólítanak fel, hogy kérjek bocsánatot azt kell megállapítanom, hogy a Fidesz bázisát többnyire bűnözők és bűnpártolók alkotják, mert 2018-ra mindenkinek világossá kellett hogy váljon, hogy az a fajta kormányzás, ami zajlik Magyarországon, az semmi másról nem szól, mint a közvagyon lenyúlásáról és a hatalom megtartásáról. A közjó mint olyan, már üzenetekben sincs meg. Nincs a Fidesznek kampánya, nincs üzenete, semmi másról nem szól semmi, amit mondani tud, mint mások gyalázásáról, az idegenek és egy-egy kiválasztott személy démonizálásán keresztül a gyűlöletkeltésről. Nyilvánvalóan így négy évvel életem első parlamenti ciklusát követően némi csalódottsággal próbálom meg majd felvenni otthon a fonalat, hogy folytassam az életem, azzal a csalódottsággal, amellyel azt hittem és abban bíztam, hogy az Országgyűlés falai között, ezen történelmi, ódon falak között olyan emberek gyűlnek össze, akik mind-mind a nemzet felemelkedéséért dolgoznak. Ellenzéki képviselőtársaim udvariasan mondták azt, hogy majd találkoznak 2018-ban is. Megmondom őszintén, én akkor lennék boldog, ha a Fidesz padsoraiból jó néhányukat inkább televízión, büntetőeljárások keretében látnám viszont, és nem a Parlament falai között, mert az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, semmi más nem volt, mint az erre irányuló törekvések megvalósítása. Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Megmondom őszintén, a legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy merre megy majd a Fidesz-KDNP, és merre megy a magyar kormányzás színvonala. Utólag már röstellem ezt, hogy akkor örültem, mert nem gondoltam volna, hogy 2014-re teljesen átalakul az ország, és ezek a változások nem annyira pozitív irányba hatnak. 2010-ben, amikor Schiffer András, korábbi frakcióvezetőm unszolására megfontoltam, hogy legyek-e a magyar parlament és Országgyűlés tagja, 2010-ben még azt mondtam, hogy inkább távol maradok, és bíztam a bölcs kormányzásban, de 2014-re megváltozott a véleményem, és szintén András unszolására elvállaltam azt, hogy az országos listán helyet foglalva bejöjjek ebbe a parlamentbe. Nagyon-nagyon szomorúan kellett tapasztalnom azt, hogy az a fajta jó szándékú ellenzéki mentalitás, amivel igyekeztem konstruktív módosító indítványokkal és beadványokkal jobbá tenni egy picit a kormányzás színvonalát, azok teljesen arrogáns módon visszacsapódással történtek, és leginkább semmilyen szinten nem tudtam érdemi, pozitív hatással lenni az Országgyűlés munkájára. Azt kellett megállapítsam, hogy nagyjából a 2014-et követő években biztossá vált Magyarországon, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport beépült Magyarország törvényalkotásába, és részben országgyűlési befolyással, részben pedig kormányzati szerepkörrel, részben családi alapon működő szervezett bűnözési kategóriában a közpénz lenyúlására irányuló törekvésekkel megindult abba a fajta irányba az ország, amelyet soha egyikünk sem kívánhatott hazájának. Ma már valószínűleg majd sokan szólítanak fel, hogy kérjek bocsánatot azt kell megállapítanom, hogy a Fidesz bázisát többnyire bűnözők és bűnpártolók alkotják, mert 2018-ra mindenkinek világossá kellett hogy váljon, hogy az a fajta kormányzás, ami zajlik Magyarországon, az semmi másról nem szól, mint a közvagyon lenyúlásáról és a hatalom megtartásáról. A közjó mint olyan, már üzenetekben sincs meg. Nincs a Fidesznek kampánya, nincs üzenete, semmi másról nem szól semmi, amit mondani tud, mint mások gyalázásáról, az idegenek és egy-egy kiválasztott személy démonizálásán keresztül a gyűlöletkeltésről. Nyilvánvalóan így négy évvel életem első parlamenti ciklusát követően némi csalódottsággal próbálom meg majd felvenni otthon a fonalat, hogy folytassam az életem, azzal a csalódottsággal, amellyel azt hittem és abban bíztam, hogy az Országgyűlés falai között, ezen történelmi, ódon falak között olyan emberek gyűlnek össze, akik mind-mind a nemzet felemelkedéséért dolgoznak. Ellenzéki képviselőtársaim udvariasan mondták azt, hogy majd találkoznak 2018-ban is. Megmondom őszintén, én akkor lennék boldog, ha a Fidesz padsoraiból jó néhányukat inkább televízión, büntetőeljárások keretében látnám viszont, és nem a Parlament falai között, mert az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, semmi más nem volt, mint az erre irányuló törekvések megvalósítása. Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Megmondom őszintén, a legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy merre megy majd a Fidesz-KDNP, és merre megy a magyar kormányzás színvonala. Utólag már röstellem ezt, hogy akkor örültem, mert nem gondoltam volna, hogy 2014-re teljesen átalakul az ország, és ezek a változások nem annyira pozitív irányba hatnak. 2010-ben, amikor Schiffer András, korábbi frakcióvezetőm unszolására megfontoltam, hogy legyek-e a magyar parlament és Országgyűlés tagja, 2010-ben még azt mondtam, hogy inkább távol maradok, és bíztam a bölcs kormányzásban, de 2014-re megváltozott a véleményem, és szintén András unszolására elvállaltam azt, hogy az országos listán helyet foglalva bejöjjek ebbe a parlamentbe. Nagyon-nagyon szomorúan kellett tapasztalnom azt, hogy az a fajta jó szándékú ellenzéki mentalitás, amivel igyekeztem konstruktív módosító indítványokkal és beadványokkal jobbá tenni egy picit a kormányzás színvonalát, azok teljesen arrogáns módon visszacsapódással történtek, és leginkább semmilyen szinten nem tudtam érdemi, pozitív hatással lenni az Országgyűlés munkájára. Azt kellett megállapítsam, hogy nagyjából a 2014-et követő években biztossá vált Magyarországon, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport beépült Magyarország törvényalkotásába, és részben országgyűlési befolyással, részben pedig kormányzati szerepkörrel, részben családi alapon működő szervezett bűnözési kategóriában a közpénz lenyúlására irányuló törekvésekkel megindult abba a fajta irányba az ország, amelyet soha egyikünk sem kívánhatott hazájának. Ma már valószínűleg majd sokan szólítanak fel, hogy kérjek bocsánatot azt kell megállapítanom, hogy a Fidesz bázisát többnyire bűnözők és bűnpártolók alkotják, mert 2018-ra mindenkinek világossá kellett hogy váljon, hogy az a fajta kormányzás, ami zajlik Magyarországon, az semmi másról nem szól, mint a közvagyon lenyúlásáról és a hatalom megtartásáról. A közjó mint olyan, már üzenetekben sincs meg. Nincs a Fidesznek kampánya, nincs üzenete, semmi másról nem szól semmi, amit mondani tud, mint mások gyalázásáról, az idegenek és egy-egy kiválasztott személy démonizálásán keresztül a gyűlöletkeltésről. Nyilvánvalóan így négy évvel életem első parlamenti ciklusát követően némi csalódottsággal próbálom meg majd felvenni otthon a fonalat, hogy folytassam az életem, azzal a csalódottsággal, amellyel azt hittem és abban bíztam, hogy az Országgyűlés falai között, ezen történelmi, ódon falak között olyan emberek gyűlnek össze, akik mind-mind a nemzet felemelkedéséért dolgoznak. Ellenzéki képviselőtársaim udvariasan mondták azt, hogy majd találkoznak 2018-ban is. Megmondom őszintén, én akkor lennék boldog, ha a Fidesz padsoraiból jó néhányukat inkább televízión, büntetőeljárások keretében látnám viszont, és nem a Parlament falai között, mert az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, semmi más nem volt, mint az erre irányuló törekvések megvalósítása. Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) 2010-ben, amikor Schiffer András, korábbi frakcióvezetőm unszolására megfontoltam, hogy legyek-e a magyar parlament és Országgyűlés tagja, 2010-ben még azt mondtam, hogy inkább távol maradok, és bíztam a bölcs kormányzásban, de 2014-re megváltozott a véleményem, és szintén András unszolására elvállaltam azt, hogy az országos listán helyet foglalva bejöjjek ebbe a parlamentbe. Nagyon-nagyon szomorúan kellett tapasztalnom azt, hogy az a fajta jó szándékú ellenzéki mentalitás, amivel igyekeztem konstruktív módosító indítványokkal és beadványokkal jobbá tenni egy picit a kormányzás színvonalát, azok teljesen arrogáns módon visszacsapódással történtek, és leginkább semmilyen szinten nem tudtam érdemi, pozitív hatással lenni az Országgyűlés munkájára. Azt kellett megállapítsam, hogy nagyjából a 2014-et követő években biztossá vált Magyarországon, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport beépült Magyarország törvényalkotásába, és részben országgyűlési befolyással, részben pedig kormányzati szerepkörrel, részben családi alapon működő szervezett bűnözési kategóriában a közpénz lenyúlására irányuló törekvésekkel megindult abba a fajta irányba az ország, amelyet soha egyikünk sem kívánhatott hazájának. Ma már valószínűleg majd sokan szólítanak fel, hogy kérjek bocsánatot azt kell megállapítanom, hogy a Fidesz bázisát többnyire bűnözők és bűnpártolók alkotják, mert 2018-ra mindenkinek világossá kellett hogy váljon, hogy az a fajta kormányzás, ami zajlik Magyarországon, az semmi másról nem szól, mint a közvagyon lenyúlásáról és a hatalom megtartásáról. A közjó mint olyan, már üzenetekben sincs meg. Nincs a Fidesznek kampánya, nincs üzenete, semmi másról nem szól semmi, amit mondani tud, mint mások gyalázásáról, az idegenek és egy-egy kiválasztott személy démonizálásán keresztül a gyűlöletkeltésről. Nyilvánvalóan így négy évvel életem első parlamenti ciklusát követően némi csalódottsággal próbálom meg majd felvenni otthon a fonalat, hogy folytassam az életem, azzal a csalódottsággal, amellyel azt hittem és abban bíztam, hogy az Országgyűlés falai között, ezen történelmi, ódon falak között olyan emberek gyűlnek össze, akik mind-mind a nemzet felemelkedéséért dolgoznak. Ellenzéki képviselőtársaim udvariasan mondták azt, hogy majd találkoznak 2018-ban is. Megmondom őszintén, én akkor lennék boldog, ha a Fidesz padsoraiból jó néhányukat inkább televízión, büntetőeljárások keretében látnám viszont, és nem a Parlament falai között, mert az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, semmi más nem volt, mint az erre irányuló törekvések megvalósítása. Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Azt kellett megállapítsam, hogy nagyjából a 2014-et követő években biztossá vált Magyarországon, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport beépült Magyarország törvényalkotásába, és részben országgyűlési befolyással, részben pedig kormányzati szerepkörrel, részben családi alapon működő szervezett bűnözési kategóriában a közpénz lenyúlására irányuló törekvésekkel megindult abba a fajta irányba az ország, amelyet soha egyikünk sem kívánhatott hazájának. Ma már valószínűleg majd sokan szólítanak fel, hogy kérjek bocsánatot azt kell megállapítanom, hogy a Fidesz bázisát többnyire bűnözők és bűnpártolók alkotják, mert 2018-ra mindenkinek világossá kellett hogy váljon, hogy az a fajta kormányzás, ami zajlik Magyarországon, az semmi másról nem szól, mint a közvagyon lenyúlásáról és a hatalom megtartásáról. A közjó mint olyan, már üzenetekben sincs meg. Nincs a Fidesznek kampánya, nincs üzenete, semmi másról nem szól semmi, amit mondani tud, mint mások gyalázásáról, az idegenek és egy-egy kiválasztott személy démonizálásán keresztül a gyűlöletkeltésről. Nyilvánvalóan így négy évvel életem első parlamenti ciklusát követően némi csalódottsággal próbálom meg majd felvenni otthon a fonalat, hogy folytassam az életem, azzal a csalódottsággal, amellyel azt hittem és abban bíztam, hogy az Országgyűlés falai között, ezen történelmi, ódon falak között olyan emberek gyűlnek össze, akik mind-mind a nemzet felemelkedéséért dolgoznak. Ellenzéki képviselőtársaim udvariasan mondták azt, hogy majd találkoznak 2018-ban is. Megmondom őszintén, én akkor lennék boldog, ha a Fidesz padsoraiból jó néhányukat inkább televízión, büntetőeljárások keretében látnám viszont, és nem a Parlament falai között, mert az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, semmi más nem volt, mint az erre irányuló törekvések megvalósítása. Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Ellenzéki képviselőtársaim udvariasan mondták azt, hogy majd találkoznak 2018-ban is. Megmondom őszintén, én akkor lennék boldog, ha a Fidesz padsoraiból jó néhányukat inkább televízión, büntetőeljárások keretében látnám viszont, és nem a Parlament falai között, mert az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, semmi más nem volt, mint az erre irányuló törekvések megvalósítása. Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Utolsó felszólalásomban kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Országgyűlés dolgozóinak. Elsőként is köszönetet szeretnék mondani a gyorsíróknak, akik folyamatos hadarásomat kénytelenek voltak sok-sok órán keresztül jegyzetelni. Köszönöm szépen a teremőröknek az áldozatos munkát és a segítséget, amivel az elmúlt négy évben segíttek. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala valamennyi dolgozójának azt, amit tettek annak érdekében, hogy munkánk gördülékeny legyen. Kiemelkedő tisztelettel és nagy szeretettel köszönöm a Lehet Más a Politika frakciójának, összes munkatársának azt a tevékenységet, amivel segítette frakcióm munkáját, és köszönöm mindazoknak is, akik kívülről, akár Dunaújvárosból, akár máshonnan folyamatos adatokkal, adatszolgáltatással segítették azt, hogy a legjobb minőségű munkát végezzük. S nyilvánvalóan köszönöm a Lehet Más a Politikának is azt a bizalmat, amivel 2014-ben megtiszteltek azzal, hogy az országos lista élére helyezve lehetővé tették, hogy itt jó sokat beszéljek, és képviseljem azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartanak.Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Annak ellenére, hogy némi csalódottsággal távozom innen, hiszen nem érzem azt, hogy jobbá tudtam volna tenni a kormányzás minőségét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy abban szeretnék hinni, hogy a Lehet Más a Politika frakciója 2014-18 között annak a fajta változásnak a szele volt a magyar parlamentben, amely arról szólt, hogy hogyan kell a rendszerváltást követő 28. évben megújítani a teljes magyar közéletet. Abban hiszek, hogy e változás szele vagy 2018-ban, vagy később be kell hogy következzen, mert nyilvánvalóan a változásokat, ahogy ’88-ban már mindenki látta, most is látnunk kell, nem lehet megállítani. Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Valamennyiüknek további jó munkát, jó egészséget kívánok! Bízom abban, hogy jobb kormányok, jobb országgyűlések következnek ezután. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)