• FUZIK JÁNOS, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Vážený pán pred­seda! Vážené Národné zhromaždenie, národnostní hovorcovia! Vážený pán štátny tajomník! Vo svojom materinskom slovenskom jazyku Vás pozdravujem v me­ne parlamentného Výboru pre národnosti v Ma­ďarsku. My, národnostní hovorcovia sa mimo­riadne tešíme tomu, že po dvojročnej práci parlament dnes prerokuje náš návrh na novelu národ­nostného zákona a dúfame, že v tomto jesennom roko­vacom období ho aj prijme. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemzetiségi Szószólótársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Szlovák anyanyelvemen köszöntöttem önöket a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében. Mi, nemzetiségi szószólók valamennyien őszintén örülünk annak, hogy kétévnyi munkánk nyomán ma az Országgyűlés megtárgyalja a nemzetiségek jogairól szóló törvényhez benyújtott önálló módosító indítványunkat, és bízunk abban, hogy még az őszi ülésszak során el is fogadja azt.Jövőre fogunk megemlékezni a rendszerváltozás utáni, újkori Magyarország első átfogó nemzetiségi jogszabálya, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény megszületésének 25. évfordulójáról. Ez a széles társadalmi előkészítéssel és konszenzussal megalkotott normaszöveg a hazai nemzetiségi politika új alapjait rakta le. Meghatározta a nemzetiségek, az akkori szóhasználat szerint nemzeti és etnikai kisebbségek fogalmát, 13 magyarországi nemzetiségi közösséget nevesített, amelyeket államalkotó tényezőknek nyilvánított. Garantálta az egyéni és közösségi nemzetiségi jogokat, a kulturális autonómia kiépítésének lehetőségét, s ennek legfőbb letéteményeseként a nemzetiségi önkormányzati rendszer megteremtését. A merőben új és kedvező folyamatok támogatására intézményi hátteret is teremtett az önálló nemzetiségi hivatal, kisebbségi ombudsman és a feladatokat finanszírozó közalapítvány létrehozásával.Az élet és a gyakorlati alkalmazás természetesen a nemzetiségi törvényt is formálta. Első nagyobb szabású módosítására 12 év múlva, 2005-ben került sor, majd további 6 esztendő elteltével megszületett az elnevezésében is új, a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény. Ez a jogszabály van érvényben ma is, és ennek módosítására nyújtott be önálló indítványt az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága.Bizottságunk tagjai jól ismerik a nemzetiségi törvényt, hiszen országgyűlési szószólókká történt megválasztásuk előtt országos nemzetiségi önkormányzati elnökökként vagy elnökhelyettesekként dolgoztak, így aztán napi olvasmányuk és kézikönyvük kellett hogy legyen ez a jogszabály. Ebből adódott azután, amikor 2014 tavaszán országgyűlési szószólók lettünk, és május végén megalakult a bizottságunk is, nyomban önálló bizottsági indítványt nyújtottunk be a nemzetiségek jogairól és a választási eljárásról szóló törvények módosításáról. Javaslataink az őszi nemzetiségi önkormányzati választások jobbítását szolgálták, és mai szemmel, tapasztalatainkkal szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez nekünk, akkori parlamenti zöldfülűeknek, a házszabálytól való eltéréssel, egy hónap leforgása alatt sikerült. Természetesen az Országgyűlés Hivatalának hathatós szakmai segítségével és a parlamenti frakciók konszenzusos politikai támogatásával.Mint már említettem, a nemzetiségi törvény módosítására irányuló első, sikeres bizottsági javaslatunk csak a nemzetiségi önkormányzatok választásával kapcsolatos egyes paragrafusokat érintette. Ugyanakkor tudatában voltunk annak is, hogy ennek a rendkívüli szerteágazó jogszabálynak az oktatási és kulturális területet, a nemzetiségi önkormányzatok működését, a vagyonjogi és finanszírozási kérdéseket szabályozó rendelkezéseit is felül kell vizsgálnunk. Erre ösztönöztek bennünket az országos nemzetiségi önkormányzatainktól és azok érdekvédelmi szövetségétől kapott észrevételek és javaslatok is.Az idő múlásával pedig nem lehetett nem észrevenni, hogy a nemzetiségi törvény már nem minden esetben van összhangban a társadalmunkban és a nemzetiségi területen megváltozott körülményekkel. Elöljáróban elegendő talán megemlíteni az ország köznevelési rendszerében, az iskolafenntartásban végrehajtott reformokat.(17.10)Azért említettem csak elöljáróban az előző példát, mert mielőtt rátérnék a konkrét törvénymódosító javaslataink ismertetésére, néhány szót szeretnék ejteni a munkánk módszeréről is, hiszen nem akármilyen feladat volt ez, bizottságunk történetének talán legnagyobb vállalása és vállalkozása is; nemcsak azért, mert parlamenti ciklusunknak jószerint a felét, közel két esztendőt ölelt fel, hanem azért is, mert rendkívüli tapasztalatokkal szolgált. Viszonylag hamar rá kellett döbbennünk például arra, hogy a szükségtől és az igényektől vezérelve talán túl sokat akartunk módosításra markolni ebből a, mint már említettem, rendkívül szerteágazó törvényből. Aztán a különféle nemzetiségi önkormányzati, szószólói célokat követve nehezen tudtunk lemondani egyes nem kellően kidolgozott vagy szakmailag nem támogatott elképzeléseinkről. Nem könnyítette a helyzetünket az a körülmény sem, hogy ebben a munkában tulajdonképpen nem volt parlamenti előképünk, hiszen a többi országgyűlési bizottságnak nem igazán gyakorlata, és bizonyára nem is feladata, hogy ilyen jellegű törvényjavaslatokat dolgozzon ki és nyújtson be. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága ilyen szempontból is sajátos helyzetben van, mivel a hazai nemzetiségek képviseletében jelenleg csak a bizottságunk kezdeményezhet törvényt. A bizottság elnökeként ugyanakkor büszkén közölhetem önökkel, hogy leküzdöttük ezeket a nehézségeket. Az idén májusban benyújtott első, sikertelennek ígérkező módosító törvényjavaslatunkat visszavontuk. Újabb egyeztetéseket folytattunk a korábbi munkába bevont szaktárcákkal és hivatalokkal, aminek eredményeként október 10-i ülésünkön már egy letisztult, szakmailag támogatott törvényjavaslatot hagytunk jóvá, majd nyújtottunk be az Országgyűlésnek.Mivel a folyamatos egyeztetéseknek nagy szerepe volt abban, hogy legnagyobb örömünkre a tisztelt Ház ma lefolytatja bizottsági önálló indítványunk általános vitáját, rendhagyó módon, de nem minden célzatosság nélkül, még a törvényjavaslatunk ismertetése előtt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkánkat szakmailag támogatták, elsősorban a nemzetiségi területet felügyelő Emberi Erőforrások Minisztériuma két szervezeti egységének, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárságnak és az azt vezető, plenáris ülésünkön is jelen lévő Soltész Miklós államtitkár úrnak, valamint az EMMI köznevelési államtitkárságának, amely az oktatási ügyekben volt nagyon megbízható segítőnk. Köszönet illeti továbbá a Belügyminisztériumot, az Igazságügyi Minisztériumot, a Miniszterelnökséget, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, a Nemzetgazdasági Minisztériumot, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát, a Nemzeti Választási Irodát, az Országgyűlés Hivatala kodifikációs főosztályát, valamint az Országgyűlés Törvényalkotási bizottsága korábbi elnökét, Gulyás Gergely képviselő urat és munkatársait. A kétévnyi közös munka után nem sajnáltam néhány percet erre a felsorolásra azért sem, hogy érzékeltessem, bizottsági módosító indítványunk mögé valóban komoly szakmai hátteret kellett és sikerült felsorakoztatnunk. Így aztán lehetőségünk nyílhatott arra, hogy javaslatot tegyünk a nemzetiségek jogairól szóló törvény egyes tartalmi és formai hiányosságainak kiküszöbölésére. A jogszabály értelmező rendelkezéseiben pontosítottuk a nemzetiségi egyesület meghatározását, továbbá a törvény hatálya alá tartozó nemzetiségi civil szervezetek körét kibővítettük a nemzetiségi célra létrehozott alapítványokkal is, összhangban az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvénnyel. Felfigyeltünk arra is, hogy a hatályos nemzetiségi törvény csak a 16. §-ában használja a „nemzetiségi nyelv” kifejezés különböző változatait, három ízben is. A korábbi fejezetben, amelyben a nemzetiségek alapvető jogait taglalja a jogszabály, a nyelvhasználati jogok sorában anyanyelvről, valamely nemzetiség nyelvéről vagy a nemzetiség anyanyelvéről beszél. Ezért a kérdéses szakaszban is javasoljuk, hogy a nemzetiséghez tartozó személy a saját és gyermeke utónevét nem nemzetiségi nyelve, hanem nemzetiségének nyelve szabályai szerint anyakönyveztethesse, és ugyanígy szerepeltethesse a személyazonosító igazolványában is, a magyarországi nemzetiségek túlnyomó többségének anyanyelve ugyanis nem egy nemzetiségi nyelv, hanem anyaországaik nemzeti nyelve.A hatályos nemzetiségi törvény ugyancsak a nyelvhasználat vonatkozásában tesz utalást a nemzetiségek országgyűlési jelenlétére, azt is csak egyetlen esetben, az 5. § (3) bekezdésében. Bizottságunk fontosnak tartja a „nemzetiségi képviselő”, a „nemzetiségi szószóló” és a „nemzetiségeket képviselő bizottság” fogalmának bevezetését a nemzetiségek jogairól szóló törvénybe, összhangban az Országgyűlésről szóló törvénnyel. Az új IV/A. fejezet rendelkezéseket tartalmaz a magyarországi nemzetiségeknek az Alaptörvényben garantált részvételéről az Országgyűlés munkájában, továbbá a nemzetiségi képviselő és a nemzetiségi szószóló, valamint az országos nemzetiségi önkormányzat együttműködéséről. A módosító javaslat a nemzeti és a nemzetiségi köznevelési rendszerben bevezetett jogszabályi változtatásokat is megjeleníti a nemzetiségi törvényben. A különböző nemzetiségi nevelési-oktatási formák pontosítása összhangban áll a 17/2013. (III. 1.) számú EMMI-rendeletben kiadott nemzetiségi irányelvekkel. Az időközben módosított nemzeti köznevelésről szóló törvény részletesen szabályozza a kiegészítő nemzetiségi oktatás megszervezésének feltételeit. Ennek lehetőségét a törvényjavaslat az illetékes területi és települési nemzetiségi önkormányzatokra is ki kívánja terjeszteni abban az esetben, ha erre az adott nemzetiség országos testülete nem vállalkozik. A nemzeti köznevelési rendszer reformja következtében az országos nemzetiségi önkormányzatok mellett intézményfenntartókként megjelentek a települési nemzetiségi önkormányzatok is, amelyek esetenként már jóval több nemzetiségi iskolát és óvodát tartanak fenn, mint az országos testületek. Az intézmények fenntartói jogának átadói sem csupán a települési önkormányzatok, ahogyan erről a hatályos törvény rendelkezik, az iskolák átadása esetén megjelent az állami intézményfenntartó. A törvénymódosító javaslat ezt a folyamatot kiterjesztő hatályú rendelkezésekkel követi.Ezek egyike értelmében a települési nemzetiségi önkormányzatok, az országos testületekhez hasonlóan, olyan köznevelési intézmények fenntartói jogát is átvehetik, ahol már nemcsak minden gyermek, illetve tanuló vesz részt nemzetiségi nevelésben vagy nevelés-oktatásban, hanem ehhez elegendő a gyermekek vagy tanulók 75 százaléka is. Új előírás továbbá, hogy ebben az esetben az intézményi szervezetek mellett ki kell kérni az illetékes területi nemzetiségi önkormányzat véleményét is.A törvényjavaslat a nemzetiségi köznevelési intézményt fenntartó nemzetiségi önkormányzat részére ugyanúgy vagyonkezelői jogot kíván biztosítani a feladat ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyonra, ahogyan ez az állami intézményfenntartó esetében jelenleg is fennáll. Gyakorlati tapasztalataink alapján szükségessé vált átmeneti rendelkezés beiktatása azokra az esetekre, amikor a fenntartói jognak a nemzetiségek jogairól szóló törvény szerinti átadása már a jelen módosítás hatálybalépése előtt akár 10-15 évvel korábban megtörtént. (17.20)Ez esetben a törvényjavaslat szerint a korábban megkötött ingyenes használatbavételi megállapodás megszűnik és a fenntartói jogot átadó helyi önkormányzat legkésőbb a törvénymódosítást követő 6 hónapon belül köteles a fenntartói jogot gyakorló nemzetiségi önkormányzattal a köznevelési feladat ellátásához kapcsolódó ingó és ingatlan vagyonhoz vagyonkezelési szerződést kötni. A nemzetiségi kulturális intézmény fenntartói jogának átvétele esetén az átvevő nemzetiségi önkormányzatot hasonló módon megilletné a feladat ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyon vagyonkezelői joga. Egy újabb fejezetet nyitva a bizottsági törvénymódosító indítványunkban, a nemzetiségi önkormányzatok működésével, választásával és finanszírozásával kapcsolatos javaslatainkra szeretnék rátérni. Természetesen ebben a kérdéskörben ‑ saját tapasztalatainkon túlmenően ‑ az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségének észrevételeire is támaszkodtunk. Ezek alapján javasoljuk ‑ a helyi nemzetiségi önkormányzatokhoz hasonlóan ‑ az országos testületek kötelező közfeladatait is nevesíteni a törvényben. A hiányuk ugyanis eddig számos adminisztratív és finanszírozási problémát okozott az országos testületeknek.Az összeférhetetlenségi szabályok felülvizsgálatánál törekedtünk az egyes tisztségek jogszabályi harmonizálására, kizártuk például a felsorolásból a közigazgatási rendszerben már nem szereplő körjegyzői titulust. Nemzetiségi önkormányzataink és képviselőink szempontjából viszont sokkal lényegesebb annak a korlátozásnak a megszüntetése, amely szerint egy nemzetiségi jelölt legfeljebb két nemzetiségi önkormányzati szinten lehet képviselő, illetve tisztségviselő. Javasoljuk a korábbi, mindhárom szintet megengedő gyakorlat visszaállítását. Az országos nemzetiségi önkormányzatok hivatalvezetőjének kinevezésével kapcsolatos rendelkezések esetében megszüntetnénk a jogszabály­szer­kesz­tési kettőződési hiányosságokat. Egyértelműbbé tennénk továbbá a pályáztatási folyamat lebonyolítását és a hivatalvezető végzettségére vonatkozó követelményeket. Azokon a településeken, ahol a választások kitűzésének napján a nemzetiségi névjegyzékben szereplő választópolgárok száma legalább 100 fő, a települési nemzetiségi önkormányzati képviselők számát javasoljuk a jelenlegi 4 helyett a korábbi 5 főre emelni. A módosítást számos negatív tapasztalat és a testület biztonságosabb működésének igénye indokolja. Az Állami Számvevőszék számos jelentésében feltárt problémák csökkentésének érdekében, amelyek a települési önkormányzatok és a helyi nemzetiségi önkormányzatok együttműködésében jelentkeznek, javasoljuk a helyi nemzetiségi önkormányzat székhelyén ingyenesen biztosítandó helyiség óraszámának kétszeresére, havi 32 órára való emelését, továbbá a települési önkormányzat adatszolgáltatási és belső ellenőrzési feladatainak nevesítését. A Nemzetgazdasági Minisztérium szakmai irány­mutatása alapján a nemzetiségi önkormányzatok esetében javasoljuk a „feladatfinanszírozási rend­szer” fogalmának elhagyását. Az intézményi mű­köd­tetők körében, a pénzügyi jogi szabályozással össz­hangban a „normatív hozzájárulás” helyett a „költ­ségvetési hozzájárulás” fogalmát vezetjük be. Mivel az intézményfenntartási hajlandósággal nagymértékben megnövekedtek a nemzetiségi önkormányzatok feladatai, törvénymódosító indítványunk javaslatot tesz arra, milyen megnövekedett mértékben lehet emelni a helyi nemzetiségi önkormányzat elnökének és az országos testület elnökhelyettesének tiszteletdíját, illetve az országos önkormányzat elnökének illetményét. Mindezt a testület természetesen a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatályban maradó 109. § (1) bekezdése szerint a nemzetiségi önkormányzat költségvetése terhére, a nemzetiségi közfeladat-ellátás veszélyeztetése nélkül teheti meg. A Magyarországi nemzetiségek bizottságának törvénymódosító javaslata a nemzetiségek jogairól szóló törvény mintegy 170 paragrafusából 30 szakaszt kíván módosítani. Mint előterjesztői beszédem első részében jeleztem, az egyeztetési folyamat során néhány elképzelésünket fel kellett adnunk, amelyek további átgondolásra és kidolgozásra várnak. Egyes szaktárcák a korrektúrázott észrevételeikben is rámutattak olyan törvényi szakaszokra, amelyeket a mi bizottságunk ugyan nem nyitott meg, de a jövőben foglalkozni kellene velük.Maradt tehát teendő bőségesen, mégis úgy véljük, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága partnereivel és szakmai támogatóival együtt olyan törvénymódosító javaslatot tett le a tisztelt Ház asztalára, amely 25 éves nemzetiségi törvényünket hatékonyabbá és korszerűbbé, nemzetiségeink törekvéseit és önkormányzataik működését pedig eredményesebbé teheti. Ebbéli meggyőződésünkben kérem a tisztelt Országgyűlés támogatását és törvényjavaslatunk elfogadását.Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Ďakujem za pozornosť. (Taps.)
  • SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nemzetiségi Szószólók! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Országgyűlés 2011. április 18-ai ülésnapján elfogadta Magyarország Alaptörvényét. Az Alaptörvény mind preambulumában, a Nemzeti hitvallásban, mind normaszövegében rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Az állam vállalja, hogy a nemzetiségek nyelvét és kultúráját megóvja és ápolja. Az Alaptörvény XXIX. cikke szerint minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad megvallásához és megőrzéséhez; a Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. Továbbá a nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a helyi és országos önkormányzataik megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg. Az önök előtt lévő, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által benyújtott, a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosítása és a törvényjavaslat az Alaptörvény XXIX. cikkében említett kötelezettségnek eleget téve kívánja pontosítani néhány területen a nemzetiségek életében felmerült változásokat. Célja a nemzetiségi jogok gyakorlásához szükséges eszközrendszer megerősítése. Tisztelt Országgyűlés! Ezúton is szeretném megköszönni a nemzetiségi szószólók rendkívül aktív munkáját, hiszen 2014 óta végzik tevékenységüket, és azóta számos módosító javaslatuk, indítványuk mutatja elköteleződésüket nemzetiségi közösségük és közös hazánk iránt.A kormány és a nemzetiségek ‑ nyugodtan állíthatom ‑ történelmünkben kimagasló mértékű összefogásának eredménye, hogy ma Magyarországon nagyon jó nemzetiséginek lenni. A legszembetűnőbben tapasztalhatjuk ezt a népesség számainak mutatóiból.(17.30)A 2011. évi népszámlálás adataiból látható, hogy az eltelt évek során növekedésnek indult a nemzetiségi identitásukat megvallók száma és lakosságon belüli aránya. Ezen adatok szerint az ország lakosságának 6,4 százaléka, összesen 644 524 személy tartozik, vagyis tartozott 2011-ben valamelyik nemzetiséghez. Miközben Magyarország lakosságának a létszáma 2001-11 között közel 2,7 százalékkal csökkent, a nemzetiséghez tartozók létszáma csaknem 40 százalékkal emelkedett. A megnövekedett létszám és az ebből következő igények támogatására a kormány megnövelte a nemzetiségi célú előirányzatok összegét ‑ közösen tervezve mindezt a nemzetiségi szószólókkal, illetve az országos elnökökkel és elnökségekkel ‑, így idén 8,7 milliárd forintot tesz ki a támogatás. A 2018. évi költségvetés a nemzetiségi célú támogatásokra már közel 10,4 milliárd forintot irányoz elő, mely az idei forrásokhoz képest mintegy 20 százalékos emelkedést jelent, de ha a 2010-es éveket nézzük, 2010-hez viszonyítjuk, az akkori költségvetéshez, ez háromszoros növekedést jelent. A nemzetiségek jogairól szóló törvény rendelkezéseinek köszönhetően folyamatosan bővül az egyes közösségek kulturális autonómiáját megjelenítő intézményi kör ‑ milyen jó lenne, ha ez más országban is megtörténne! ‑, ezen belül nagyarányú a nemzetiségi köznevelési intézmények átvétele. A helyi és országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények száma a jelenlegi tanévre 82-re nőtt. Az ilyen nagyfokú aktivitás egyenes következménye a vonatkozó joganyag ‑ ahogy elnök úr is mondta ‑ időszakos áttekintése és változtatása. A szószólók most benyújtott módosító indítványai a nemzetiségi és a köznevelési törvények pontosítására, az időközben felmerült kiigazításokra tesznek javaslatot. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szószólók! A törvényjavaslat a nemzeti köznevelési törvénnyel való harmonizáció jegyében sort kerít a nemzetiségi intézmények fenntartói joga tartalmának kiterjesztésére oly módon, hogy az állami intézményfenntartókhoz hasonlóan vagyonkezelői jogot biztosít a nemzetiségi köznevelési intézményt fenntartó nemzetiségi önkormányzat részére a feladat ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyonra, vagyonelemekre is. Az intézmények átadásának és átvételének gyakorlata nyomán ugyanez a jog a köznevelési intézmények mellett megilleti a nemzetiségi kulturális intézményeket is. A nemzetiségi kulturális intézmény fenntartói jogának átvétele esetén az átvevő nemzetiségi önkormányzatot szintén megilleti a feladat ellátását szolgáló ingó- és ingatlanvagyon-kezelői jog.A második nagy lépés: a települési nemzetiségi önkormányzatok intézményfenntartóvá válásának gyakorisága miatt az országos testületekhez hasonlóan a jövőben olyan köznevelési intézmény fenntartói jogát is átvehetik, ahol már nemcsak minden gyermek, illetve tanuló vesz részt a nemzetiségi nevelésben vagy nevelés-oktatásban, hanem ehhez elegendő annak legalább 75 százaléka is, a kiegészítő nemzetiségi nevelés, oktatás megszervezésének lehetősége pedig meghatározott feltételek mellett kiterjesztésre kerül a területi vagy települési nemzetiségi önkormányzatokra is.A harmadik nagy lépés: a nemzetiségi törvény deklarálja a nemzetiségi önkormányzati testületek és képviselők megválasztásának szabályait. Jelenleg települési szinten négy képviselőt lehet megválasztani, azonban a gyakorlat több esetben is azt igazolta, hogy a képviselők páros száma akadályozta néha vagy sokszor a testület döntéshozatali mechanizmusát, ennélfogva indokolttá vált a képviselők számának páratlan számra történő módosítása, megemelése. A negyedik lépés: az Országgyűlésről szóló törvénnyel összhangban a módosítással egységesítésre kerülnének a nemzetiségek országgyűlési jelenlétének lehetséges formái, valamint az előterjesztő fontosnak tartja a nemzetiségi képviselő, a nemzetiségi szószóló és a nemzetiségeket képviselő bizottság fogalmának és együttműködési eljárásainak bevezetését a nemzetiségi törvénybe is. A következő lépés: a helyi nemzetiségi önkormányzat kötelező közfeladatai ellátásának erőteljesebb biztosítása érdekében megemelkedik a helyi önkormányzat székhelyén ingyenesen biztosítandó helyiség havi óraszáma a jelenlegi kétszeresére, 16 óráról 32 órára, valamint konkretizálódnak az adatszolgáltatási és a belső ellenőrzési feladatok.Fontos a következő döntés, javaslat is. A módosítás kitér a tiszteletdíjak megemelkedésére is. A települési és területi nemzetiségi önkormányzat elnöke tiszteletdíjának lehetséges felső határát 100, illetve 50 százalékkal növeli abban az esetben, ha a testület köznevelési intézményt tart fenn. A megítélhető természetbeni juttatás mértékét a javaslat egységesen a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szerinti illetményalapra emeli. A következő fontos javaslat: az országos nemzetiségi önkormányzatok központi meghatározó szerepére tekintettel a feladatellátás biztosítása érdekében s összhangban a helyi önkormányzatok kötelező feladatainak törvényi rögzítésével mindenképpen előrelépésnek mutatkozik, ha a felsorolt feladatok kötelezően ellátandó feladatokká lépnének elő. Ehhez a körhöz tartozik az országos nemzetiségi önkormányzat hivatalvezetőinek kinevezéséhez fűződő képesítési előírások meghatározása is, hiszen ők a nemzetiségi kérdésekben az országos szinten jelentőséggel bíró, gördülékeny feladatellátás és ügyvitel első számú szereplői.Bár nem a most tárgyalt törvényjavaslathoz tartozik, hanem a következőhöz, de mégis jó hallani és jó ismételni akár többször is, hogy a nemzetiségi bérpótlék a törvényben meghatározott 10 százalékról 15 százalékra fog emelkedni. Tisztelt Szószólók! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Elnök Úr! A Magyarországi nemzetiségek bizottságának indítványa az előzőekben kifejtettek szerint a hatályos szabályozást egyszerűsíti és pontosítja, erősíti és kiterjeszti a nemzetiségi jogok gyakorlásának eszközrendszerét a helyi és országos önkormányzati testületi működés során, valamint a nemzetiségi oktatási önigazgatás, illetve a nemzetiségi önkormányzat érdekérvényesítő képessége területén. A benyújtott törvénymódosító javaslattal éppen ezért a kormány egyetért, annak elfogadását támogatja, és ezt kéri az Országgyűlés minden egyes frakciójától. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen az előterjesztésüket. (Taps a kormánypártok és a szószólók soraiban.)
  • DUNAI MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Nemzetiségi Szószólók! Tisztelt Országgyűlés! A nemzetiségek jogairól szóló törvény módosítását célzó javaslat elsődleges szándéka, hogy egy szélesebb körű, a nemzetiségi érdekképviseleti szervek javaslatait figyelembe vevő és a napi gyakorlattal összhangban levő törvényi szabályozás szülessen. A Fidesz képviselőcsoportja egyetért ezekkel a célokkal, ennek alapján támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását.Tisztelt Képviselőtársaim! 2011 óta nagymértékben és pozitív irányban változott meg a hazai nemzetiségi politika jogszabályi környezete és annak gyakorlati megvalósulása. A nemzetiségi kulturális autonómia elsődleges letéteményesei, az országos nemzetiségi önkormányzatok mellett a köznevelési rendszer átalakításának köszönhetően megjelentek a helyi, települési nemzetiségi önkormányzatok is mint nemzetiségi óvoda- és iskolaműködtetők.(17.40)A hatályos nemzeti köznevelési törvény megteremti a kiegészítő nemzetiségi oktatás megszervezésének feltételeit, amelynek lehetőségét a törvényjavaslat ki kívánja terjeszteni az illetékes helyi nemzetiségi önkormányzatokra is abban az esetben, ha erre az országos testületük nem vállalkozik.A módosítás lehetővé tenné, hogy a települési nemzetiségi önkormányzatok olyan köznevelési intézmények fenntartását is átvegyék, amelyekben már nem minden tanuló, hanem legalább a tanulók 75 százaléka részt vesz a nemzetiségi nevelésben, illetve nevelés-oktatásban. Az átvevő nemzetiségi önkormányzat ezekben az esetekben jogosulttá válik a feladatellátást szolgáló ingó és ingatlan vagyon vagyonkezelői jogára. Ugyanezen jogosultság szintén megilletné a fenntartót a kulturális intézmények átvétele esetén. Gyakori problémát jelent az országos nemzetiségi önkormányzatok mindennapi működésében, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem nevesíti az ellátandó kötelező feladatokat. Jelen törvénymódosítás 17. §-a orvosolja ezt a hiányosságot is. A nemzetiségek jogairól szóló törvény magában foglalja a nemzetiségi önkormányzati testületek és képviselők választásának szabályait, amely szerint egy jelölt a három önkormányzati szint közül csak két testületben vállalhat tisztséget. Az említett szabályozás korlátozta a nemzetiségi érdekképviselet hatékony, racionális működését, ezért jelen törvénymódosítás hatályon kívül javasolja helyezni a nevezett rendelkezést. A nemzetiségi testületek működésének biztonságát kívánja erősíteni az a változtatási szándék, amely a nemzetiségi önkormányzati képviselők számát négyről öt főre növelné ott, ahol a nemzetiségi névjegyzékben szereplő választópolgárok száma legalább száz fő. Fontosnak tartjuk, hogy hatályos jogszabályaink között mind nyelvhelyességi, mind pedig jogtechnikai szempontból megfelelő harmónia alakuljon ki. Ennek a törekvésnek az érdekében a javaslat beemeli a törvénybe a nemzetiségi szószóló, a nemzetiségi képviselő és a nemzetiségeket képviselő bizottság fogalmát. Egyébiránt az említett érdekképviseleti funkciót ellátó intézmények mind szabályozva vannak már az Országgyűlésről szóló törvényben.Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Nemzetiségi Szószólók! Magyarország Kormánya 2010-ben elvi tételként hirdette meg, hogy a nemzetiségekkel az addiginál is sokkal szorosabbra fűzi a kapcsolatot. Ma már elmondhatjuk, hogy a legmagasabb fokon zajlik a nemzetiségek identitásának és nyelvének őrzését célzó programok támogatása, továbbá a nemzetiségek és az anyaországaik közötti kapcsolat erősebbé tétele. Mindezek következtében abban bízom, hogy a nemzetiségek anyaországai körében hazánk is egyre nagyobb megbecsülésnek örvend.A nemzetiségek támogatására a központi költségvetésből 2010-ben 3 milliárd forintot fordítottunk, ez az összeg a jövő évben több mint 10 milliárd forintra fog emelkedni. Tehát a kormányzó pártok több mint háromszorosára növelték nyolc év alatt a támogatás mértékét. Az előbbiekben említett adatok is azt példázzák, hogy a kormány és a Fidesz képvi­selőcsoportja híve annak, mégpedig elkötelezett híve, hogy az államügyek intézésében kiemelt partnerként kezelje a hazai nemzetiségeket. Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen törvényjavaslat a nemzetiségek alapvető jogainak gyakorlását segíti elő azzal, hogy a nemzetiségek jogairól szóló törvény megalkotása óta eltelt időszak alatt felmerült gyakorlati kérdéseket is rendezi. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz képviselőcsoportja teljes mértékben támogatja a benyújtott törvényjavaslatot, és annak elfogadását javasolja a tisztelt Háznak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a nemzetiségi szószólók soraiban.)
  • TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szószólók! Azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet sok mindent elárul, hogy valóban mennyit dolgoztak a szószólók annak érdekében, hogy erről a törvénytervezetről most tudjunk vitatkozni, beszélgetni, mert valóban megérett a nemzetiségek többsége arra, hogy azokat a módosításokat megélje, amelyeket kezdeményeztek, és azt gondolom, hogy mindenképpen csak köszönet illeti a munkájukat. Én hiányolom természetesen Farkas Flóriánt ‑ akinek miniszterelnöki megbízotti vagy nem is tudom, milyen pozíciója van még a parlamenti munkája mellett ‑, akinek itt kellene ülnie, tisztelt államtitkár úr, mert azt gondolom, hogy egy ilyen törvény tárgyaláskor nem lehet, hogy az a személy, aki meg van bízva azzal a munkával, hogy a nemzetiségeken belül a legnagyobb nemzetiséget, a roma nemzetiséget képviselje, nincs jelen egy ilyen ülésnapon. Tehát engem mint képviselőt és egyébként mint roma embert, választópolgárt is sért, hogy nincs itt és nem mondja el a véleményét, hogy ő mit szól ehhez a tör­vénytervezethez, amelyet benyújtottak. De bizonyára nagyon sok munkát belefektetett, és ezáltal lehet látni majd az ő keze nyomát is, de szeretném jelezni, hogy nem tehetné meg Farkas Flórián, hogy nincs itt. Persze Farkas Félix sincs jelen, de én azt gondolom, hogy az ő munkája talán valóban látható azokban a sorokban, amelyeket a bizottság összerakott. Magáról a törvénytervezetről, azt gondolom, nagyon nehéz lenne vitatkozni, persze vannak olyan pontok, és Fuzik János szószóló úr ki is fejtette, hogy nem a teljesség igényével lehetett most benyújtani ezt a törvénymódosítást, de mindenképpen azt gondolom, hogy fontos. Amit én még nagyon hiányolok, a tulajdonszerzés. Azért valljuk be őszintén, hogy nagyon sok települési önkormányzat még csak helyiséget se biztosít sok esetben a nemzetiségi önkormányzatoknak, de főleg a roma nemzetiségi önkormányzatoknak. Ezért tehát meg kellene gondolni azt, hogy hogyan lehetne elérni, hogy az a törvény, ami most egyébként aktuális ‑ hogy kell hogy biztosítsák az ülésekre a helyet ‑, tehát hogyan lehetne a tulajdonszerzés irányába elmozdulni annak érdekében, ha máshol nem, akkor csak megyei jogú városokban vagy egy bizonyos létszám felett mindenképpen fontosnak tartanám, hogy juttassuk olyan tulajdonhoz, olyan épülethez ezeket a nemzetiségi önkormányzatokat, ahol közösségi életet tudnak élni. Mert remélem, tudják azt, hogy ha mondjuk, egy önkormányzat ingyenesen, térítésmentesen átad egy épületet, mondjuk, egy nemzetiségi önkormányzatnak, attól még adóvonzata van. Adóvonzata van, azt be kell fi­zet­ni minden hónapban, és az nem kis pénz. Innentől kezdve nincs teljes mértékben térítésmentesen biztosítva a helyiség. Abban az esetben van, ha a te­le­pülési önkormányzat helyiségeit próbálják meg átadni arra a bizonyos 4-5-6 vagy most már még több órára, de azt gondolom, hogy ez nem oldja meg azt, hogy a nyelvi készségeket lehessen fejleszteni. Itt nemzetiségi nyelvekről van szó, vagy éppen a kultúra ápolásáról, arra külön olyan helyiséget kellene biztosítani, amely mindenképpen eredménnyel szolgálhat.Tehát én azt gondolom, hogy fontos irányba mozdult el, de ezt az egy dolgot nagymértékben hiányolom, hogy hogyan lehetne elérni ‑ és gondolom, majd a későbbiek folyamán erről is lehet beszélni ‑, hogy olyan tulajdonjogot próbáljanak meg adni a települési önkormányzatoknál vagy az állami rendszerben lévő épületeket, amelyeket nem használnak, vagy éppen használnak, át lehet csoportosítani, ami segíthetné a nemzetiségek munkáját. Ez nem ugyanaz, mint a köznevelésnél az óvoda vagy az iskola átvétele, mert az egy adott intézmény, és azt teljesen jónak tartom, ami a törvénytervezetben bent van, mert azt csak támogatni lehet, és nem lehet semmi negatívat mondani rá, mert egyre többen ‑ és sajnos nem a roma berkeken belül ‑ vesznek át óvodát, iskolát, tehát közneveléssel egyre többen foglalkoznak, ami jó dolog, mert a nemzetiségi identitás így tud erősödni, ha az intézményekben is nemzetiségi nyelven is akár folyik az oktatás vagy a köznevelés. Ezért nagyon fontosnak tartom ezt a fejezetet, és azt gondolom, ezt nagyon nagy mértékben támogatni is kell.A nemzetiségi önkormányzatok esetében, hogy öttagú lesz, szintén nagyon fontosnak tartom, mert azért azt lehetetett látni, amikor elfogadták az elmúlt időszakban a négyfős testületet, hogy ez működésképtelen lesz, és én többször, több szinten is jeleztem, hogy ezt nem lehet megtenni, mert abban az esetben, ha azonos szavazati arány van, akkor nagyon nehezen lehet ezt a kérdést kezelni, és a pótlást is sokkal nehezebben lehetett kezelni az elmúlt időszakban, tehát ennek kimondottan örülök. Az viszont elgondolkodtat, hogy a nemzetiségi önkormányzatoknál a helyi, az országos és a területi szinten, mind a három szinten ott kellene lenni a képviselőknek, merthogy ez a törvénytervezet arról szól, hogy mindegyik szinten ott lehet egy-egy képviselő. Erről majd győzzenek meg a nemzetiségi szószólók, hogy ez valóban szükséges-e, mert azt gondolom, aki az országos önkormányzatban tevékenykedik, az ne nagyon tevékenykedjen, mondjuk, egy helyi nemzetiségi önkormányzatban vagy éppen egy területi önkormányzatban, de ez az én gyakorlati tapasztalatom, hogy ez nem lenne jó irány. Ha meg tudnak győzni, akkor én hajlandó vagyok abba az irányba elmozdulni, hogy ezt is be tudjam fogadni az értékrendembe. (17.50)Még egyszer mondom, én akkor jónak tartottam, amikor a Fidesz-kormány bevezette, hogy különböző szinteken ne lehessen átfedés, most pedig visszahozzuk azt a rossz gyakorlatot, mert számomra rossz gyakorlat, hogy a három szinten, tehát a helyi, a területi és az országos szinten mindegyikben bent ülhet egy-egy személy, ugyanaz a személy. Ezt nem biztos, hogy jónak tartom, ezért kérem a szószólókat, hogy erről győzzenek meg, hogy ez jó lesz‑e a következő időszakban.Én átolvastam a törvényt, és még egyszer át fogom olvasni a tervezetet, de remélem, nincsen belerejtve az a feladat ‑ és ebben erősítsen meg majd a szószólók többsége ‑, hogy esetleg az országos önkormányzat elnöke és parlamenti képviselő is lehet egyben valaki, mert azt semmiképpen nem tudjuk támogatni. Azt nem lehet, hogy újra visszahozzunk egy olyan feladatot, amely erről nem szól. Még egyszer mondom, a sorokban én nem láttam ezt, de azért szeretnék erre választ kapni, hogy esetlegesen valahol mégis el van‑e rejtve. Ezt nem tudjuk támogatni, szeretném jelezni, mert az országos önkormányzat elnöke legyen egy független, autonóm személy, ami a rendszerváltás óta egyébként csak a mi időnkben történt meg, és az országgyűlési képviselő pedig, aki egyébként politikus is egyben és egy pártnak a tagja, végezze azt a munkát. A kettő között ha átfedés lenne, semmiképpen nem tartanám jónak, ezért tehát ebben kérnék megerősítést, hogy ez nincs így.A nemzetiségi önkormányzatok finanszírozását örömmel tudom támogatni, mert valóban lehet látni, hogy nagyon alul vannak tervezve. Az viszont megint egy nagy problémám, hogy a roma nemzetiségi önkormányzatok nem tudnak átvenni köznevelési intézményeket, se óvodát, se iskolát nagyon. Tehát ott a bérek igazán stagnálni fognak, ha jól értettem, mert csak ott fognak emelkedni, ahol köznevelési intézményeket vesznek át, amit jónak tartok, hozzáteszem, tehát nagyon fontos az, hogyha valaki köznevelési intézményt átvesz, azoknak a díjazása legyen meghatározó. Tehát én ezt jónak tartom, de még egyszer mondom, a romáknál ez sajnos nem jelenik meg, mert nincsen nagyon, amit át tudjanak venni. A kultúra és a nyelv; szintén mindent meg kell tenni a kultúra ápolása kapcsán. Az államtitkár úr említette a mondandójában, hogy mennyire fontos a kultúra. Én is fontosnak tartom, csak tetszik tudni, megint azt mondom, a romáknál még mindig nem teljesült az a vágy, államtitkár úr, hogy olyan központokat hozzanak létre, mint a közösségi terek megjelenítése. Volt egy időszakban a közösségi házak rendszere. Ez a közösségi házak rendszere ma már nem él, nem működik, és ezáltal a kultúrát sokan nehezebben tudják terjeszteni, illetve fenntartani, mert különböző művelődési központokban és egyéb más helyeken, ahova be lehetne vinni ezeket a programokat, díjazás ellenében lehet, illetve nagyon sokszor helyet se tudnak biztosítani. Tehát maga a jogszabály rendelkezésünkre áll, viszont a feladat végrehajtását nem minden esetben tudjuk megoldani. Ezért tehát én azt gondolom, államtitkár úr, a régi adósságát kellene törlesztenie a kormánynak, hogy akár a budapesti kulturális központ megnyitását most már jelentsék be. Illetve a nagyobb megyei jogú városokban, szintén azt gondolom, el kellene tudni érni azt, hogy kulturális központokat hozzanak létre és működtessék azokat, mert egyébként a roma kultúra bizonyára el fog veszni, és az a nyelv, amit mi ápolunk, el fog veszni, ha nem lesznek ilyen közösségi terek. Ezért a kormánynak ebben is mindenképpen kell majd gondolkodnia. Összességében és összefoglalva, nagyon fontos törvénytervezetet láthatunk a Parlament falain belül, és azt gondolom, hogy a frakción belül ki fogjuk alakítani azokat az állásfoglalásainkat, amelyek szükségesek lesznek ahhoz, hogy bölcs döntést tudjunk hozni, de még egyszer szeretném kifejezni azt az aggályomat, hogy azért a szószólótól szeretném azt kérni, hogy egy-két pontban, amiket felvázoltam, nyugtassanak meg, hogy azok rendben lesznek. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
  • DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nemzetiségi Szószóló Urak! Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt mindig is nagy figyelemmel kísérte, és nemcsak kísérte, hanem közreműködőleg, támogatólag figyelte azokat a törvényeket és azt a valóságot, amely a magyarországi nemzetiségek, a személyek és közösségek sorsát érintette, akárcsak a határainkon kívül rekedt magyarok sorsát, hiszen ez a kettő mindig is párhuzamba állítandó és állítható, ahogy több előttem szóló is említette ezt.Ezért a kereszténydemokraták most is figyelték ennek a törvénynek a sorsát, és örömünkre szolgál, hogy advent kezdete előtt néhány nappal egy ilyen fontos törvényt tárgyalhat a Magyar Országgyűlés, amelynek az aktualitása, mint hallottuk Fuzik elnök úr bevezetőjében, egyrészt abban keresendő és található meg, hogy 25 éves a nemzetiségekről szóló törvényünk, amely, mint minden törvény, amióta a parlamentek törvényeket alkotnak, természetesen időről időre korrekcióra, kiigazításra szorul, így van ez most is. De aktualitást ad ennek a törvénynek és a törvény tárgyalásának az a helyzet is, hogy az elmúlt években mintha felerősödött volna a nemzetközi európai szervezetekben a nemzetiségekről, ahogy ott mondják, a nemzeti kisebbségekről való gondolkodás, így az Európa Tanácsban, az OECD-ben, és sok egyéb szervezetet emlegethetnék, említhetnék. Sajnos, odáig még nem jutottunk el, hogy az Európai Unió is arra a rangra emelje az Európában élő mintegy 70 millió, nemzeti kisebbséghez tartozó ember sorsát, hogy jogszabályt alkosson, de ez a kezdeményezés, amelyet a FUEN megindított és amelyet éppen az önök jóvoltából az elmúlt hetekben az Országgyűlés tárgyalt és egyhangúlag támogatott, jó reménnyel kecsegtet. Ha Európa népei is így akarják, akkor születik majd egy olyan európai szabályozás is, amely tovább javítja a kisebbségek helyzetét ott, ahol ez javításra szorul. Magyarországon talán ez kevésbé érdemes vagy kevésbé valós helyzet, mint más országokban, de most beszéljünk az itthoni helyzetről. Mégpedig, ha visszatekintünk ezer évre, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar történelem során a behívott nemzetiségekre mindig odafigyelt minden olyan uralkodó és állami vezető, aki távlatokban gondolkodott. Szent István királyunk példáját és intelmeit mindannyian jól ismerjük, amelyben felhívja az utódok figyelmét arra, hogy az államalkotó tényezőként szereplő nemzeti kisebbségeket becsüljük meg, hiszen közreműködnek országunk gyarapításában. Sok olyan személyiséget is említhetnénk a magyar történelemből és szellemtörténetből, akik származásukat tekintve jóllehet nem is magyar anyanyelvűek, mégis alkotó módon, nagyon előrevivően hozzájárultak a magyar történelem és a magyar sors jobbra fordulásához. Zrínyi Miklós példája közismert, vagy a ’48-as tábornokok közül sokan, akik esetleg még nem is tudtak magyarul, mégis magyarrá váltak azzal, hogy azonosultak hazánk sorsával. (18.00)(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Sokszor éri a magyar történelmet az a vád, hogy mostohán bánt a nemzeti kisebbségekkel. Lehetséges, hogy ebben voltak igaz példák is. De azt kevesen említik, hogy már 1868-ban született egy olyan nemzetiségi törvény ‑ megismétlem, 1868-ban ‑, amely például biztosította a nemzetiségek anyanyelvű oktatását. Ez az alapja annak, hogy a nemzetiségek jogai érvényesülhessenek, hiszen az anyanyelv az, amelyen ha tanulunk, beszélünk, megtanulunk imádkozni, magunkat kifejezni, ez a legfontosabb biztosítéka, garanciája annak, hogy a nemzeti identitásunk, személyiségünk méltóságának legfontosabb alapja sértetlenül marad. Nos, ezért is fontos számunkra minden olyan törvény és minden olyan állomás, amely a most meglevő helyzet kicsi problémáin még javítani igyekszik, és ez a mostani törvényjavaslat is egy ilyen mozzanata a magyar parlament jogalkotásának.Elnök úr és államtitkár úr bevezető szavaiból jól hallottuk, hogy mennyi egyeztetés előzte meg ennek a most itt tárgyalt törvénynek a megalkotását, illetve a nemzetiségek jogairól szóló törvény módosítását. Örömmel hallhattuk, hogy ezek az egyeztetések egyetértéssel zárultak, és mind a beterjesztő Nemzetiségek bizottsága, a kormány, az adott minisztérium, a Fidesz és remélhetőleg a többi párt is támogatni fogja ezt a törvénymódosítást, ugyanúgy, ahogy a Kereszténydemokrata Néppárt értelemszerűen támogatja.Én most nem ismételném meg a törvénymódosítás egyes tartalmi elemeit, amelyek mind fontosak, és jóllehet hallottuk itt Teleki képviselő úr szavait, aki felhívta a figyelmet néhány olyan hézagra, amely még mindig megvan, nem kívánok ezekben állást foglalni, hiszen mint mondtam, minden törvény és minden helyzet általában változik, és talán a képviselő úr is azt tapasztalja, hogy a magyarországi politika, a kormány és a pártok jóindulattal és a lehetőségekhez mérten nagyon pozitívan viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez.Inkább arra szorítkoznék, hogy lássuk, nézzük, hogy Magyarország területén a nemzetiségek milyen formában gyakorolhatják a jogaikat. Ez nem mondható el minden európai országról sajnos. Joguk van óvodákat, iskolákat alapítani és működtetni az óvodától az általános iskolán keresztül, a középiskolán keresztül egészen a felsőoktatásig. Gondoskodhatnak és gondoskodnak is saját anyanyelvükön oktató pedagógusokról. A magyar állam ehhez segítséget nyújt a pedagógusok képzésével és a megfelelő pedagógus-továbbképzéssel vagy itthon, vagy abban az anyaországban, ahol erre vonatkozóan egyezségek születtek. Ez óriási nagy feltétele az anyanyelv továbbvitelének, áttételesen tehát a nemzetiségi jogok gyakorlásának, mert ha ez nincs, akkor előbb vagy utóbb elsorvad és eltűnik az a nemzetiségi vagy kisebbségi nyelv egy adott területen, amelyet viszont gyarapítanunk, védenünk, ápolnunk szent kötelessége mind­annyiunknak.Azt is hallhattuk, és nagyon helyes, és ez a törvényjavaslat még tovább növeli ezeket a jogokat, hogy a kulturális intézményeiket is működtethetik, a kultúrájukat ápolhatják, fenntarthatják, mi több, a kulturális intézmények esetében is vagyonkezelői jogot kaphatnak. Használhatják az anyanyelvüket a közigazgatásban, a mindennapi életben. Kétnyelvű feliratok vannak a települések előtt, és a nyelvhasználat lényeges elemeként a vezeték- és keresztnevüket is anyakönyveztethetik a saját nyelvükön. Ez sincs mindenütt így. Példaértékű tehát, amit a magyar törvénykezés biztosít.Az összes nemzetiségi jog, amit az eddig meglevő törvények vagy az itt tárgyalt törvény most tovább javít és emel, nálunk nemcsak írott szóként, jogszabályként szerepel, hanem a gyakorlat is ezt mutatja, és nem tudunk vagy csak nagyon ritkán, elvétve tapasztalunk olyan helyzetet, ahol a gyakorlati élet egészen mást mutat, mint amit a törvény betűi. Ezért tehát örömmel üdvözöljük ezt a törvénymódosítást ismételten, mert az emberi méltóság, a nemzetiségek fennmaradása erősödésének a garanciáját látjuk benne. Hogy a magyarországi nemzetiségi politika és a nemzetiségek helyzete itt nemcsak elfogadható, de jónak mondható, arról én két úton is meggyőződhettem. Egyrészt több nemzetiségi képviselővel beszélgettem erről a kérdésről, akiknek hasonló véleményük volt, megemlítve természetesen, hogy hol lehet még és hol kell javítani, és ebben mi mindig partnerek leszünk. De idesorolom azokat a nemzetközi szakértői véleményeket is, amelyek megalapozottak. Ezek közül is az Európa Tanács kisebbségi nyelvek chartájának szakértői bizottsága és jelesül annak elnöke és alelnöke komoly vizsgálatok útján tett olyan megállapításokat, és ezt írásba is adta, hogy Magyarországot több tekintetben példának lehet említeni.Végül hadd említsem meg azt a helyzetet, amelyet bizony sok külföldi szereplő csodálkozva néz. Egyrészt az, hogy itt a nemzetiségi önkormányzatok iskolákat tarthatnak fenn, erre bizony csodálkozva néz elég sok külföldi politikus, és magyarázni kell nekik, hogy ezt a jogot hogyan értelmezzük, és hogy ez nem mond ellent a magyar köznevelési vagy oktatási rendszernek, mert értelemszerűen ezek a nemzetiségi iskolák beleilleszkednek a magyar köznevelés rendszerébe, annak a törvényeit magukéra nézve kötelezőnek tekintik, de az anyanyelven való oktatás és a kultúra ápolása szempontjából, hogy ők a fenntartók, és nélkülük nem lehet fontos döntéseket hozni, ez alapvető. Idehozhatom például az igazgatók kinevezésének kérdését is, amelyben nagyon komoly jogokat gyakorolnak a kisebbségi önkormányzatok.A másik ilyen példa, amit mindenkinek a figyelmébe érdemes ajánlani, talán még nem is eléggé köztudott a magyar közgondolkodásban, hogy itt vannak önök most hatan vagy heten, 13 nemzetiséget képviselnek a nemzetiségi szószólók, és teljes harmóniában működhetünk együtt, a javaslataikat mindig nagy jóindulattal, tetszéssel fogadjuk és támogatjuk, és erre a továbbiakban is számíthatnak. Ezért tehát a törvény és a gyakorlat közelítése vagy erősítése mindannyiunknak szívügye. A Kereszténydemokrata Néppárt tehát támogatja ezt a törvényjavaslatot. Engedjék meg, hogy mondjak még két mondatot! A következő napirendi pontban a köznevelési törvény módosításaként szintén egy nemzetiségi javaslatot fogunk tárgyalni. Itt kell hogy elmondjam, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt természetesen támogatja ezt is, hogy tudniillik a nemzetiségi oktatók pótléka az iskolában emelkedjék.Én is megköszönöm az önök munkáját. Kérem és meg is ígérem a további eredményes, gyümölcsöző együttműködést, nemcsak a nemzetiségi, hanem egyéb témákban is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti és a szószólói padsorokból.)
  • DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Nemzetiségi Szószólók! A Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig is kiállt a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek jogainak bővítése és e jogok gyakorlatban történő érvényesítése mellett. Mi úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak példamutató nemzetiségpolitikát kell folytatnia, mert csak így tud kellő megalapozottsággal kiállni a külhoni magyarság törekvései mellett.Bár a kormányra nem jellemző az együttműködési hajlandóság, mégis nagyon örültünk, hogy a 2011-ben elfogadott nemzetiségi törvénybe a mi javaslatunkra került be a nemzetiségi küszöb 10 százalékra történő leszállítása bizonyos nyelvi jogok, például a kétnyelvű helység- és utcanévtáblák kapcsán, és 20 százalékra való leszállítása a két- vagy többnyelvű jegyzőkönyvkészítés, illetve az adott nemzetiség nyelvét beszélő közalkalmazottak kinevezése ügyében.(18.10)Örülünk, hogy a hazai nemzetiségek érdekképviseletét nemzetiségi szószólóik a nemzetiségi bizottság kereteiben magas színvonalon látják el, melyet figyelemmel kísérünk; minden munkát, ami ott zajlik. Mi a magunk részéről a nemzetiségi szószólói jogkör kibővítését is javasoltuk már korábban. A Jobbik Magyarországért Mozgalom tehát támogatja a magyarországi nemzetiségi bizottság részéről érkező jogszabálytervezetet mindenben. A javaslat egy olyan jogszabálycsomag, amely a napi gyakorlat és a felhalmozódott tapasztalatok alapján elsősorban a nemzetiségi önkormányzatok jogköreivel és működésével kapcsolatban fogalmaz meg jogkiterjesztő módosításokat. Mi természetesen ezt is tudjuk támogatni, hiszen a Jobbik az alapítása óta támogatja a hazai nemzetiségek kulturális autonómiájának biztosítását, illetve lehetőség szerint bővítését. Tehát a javaslatot támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a nemzetiségi szószólók körében.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Nemzetiségi Szószólók! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon röviden csak két-három gondolatot szeretnék mondani. Az első az igazából kérdés is lehetne, hogy először, ha az ismereteim helytállóak, akkor igazából nem akarták a Parlament falai közé hozni ennek a törvénytervezetnek a tárgyalását. Ez nem most, még a korábbi időszakot érinti. Szerintem hibát követett volna el a kormányzó párt, ha ez nem következett volna be, és annak örülök, hogy ez most ma megtörténik.A törvénytervezethez illesztetten a legfontosabbnak én azt tartom, hogy a nemzetiségiek jogainak biztosítása, annak a megerősítése gyakorlatilag megtörténik. Az identitás őrzése, ami szerintem min­den nemzetiség életében a legfontosabb feladatok közé tartozik, megerősítésre kerül. Érinti a törvénytervezet sok tekintetben a köznevelés kérdéskörét, a nemzetiségi köznevelés kérdéskörét; az intézmény fenntartójaként való megjelenés mikéntjét, a helyi települési nemzetiségi önkormányzatok vonatkozásában átvevőként, adott esetben ilyen értelemben a vagyon vagy a vagyonkezelői jog kérdéskörét is. Azt szeretném e tekintetben csak mondani, hogy a feladat ellátásául szolgáló ingók vagy ingatlanok vonatkozásában nyilván ez elengedhetetlen és egy fontos kérdéskörként megjelenő történés. E vonatkozásban, azt gondolom, célszerű az a megerősítés, ami a törvénytervezet keretei között megfogalmazásra kerül. Azt sajnálom, hogy nem mind a 13 nemzetiségi szószóló van jelen a napirend tárgyalásánál, hiszen az együttlét megerősíti, megerősíthetné mindazt, amiről tárgyalunk. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • RITTER IMRE nemzetiségi szószóló: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívánom elnök úr kenyerét elvenni a záráshoz, de Teleki László képviselő úr felszólítása megtalált engem is, hiszen ’94-ben az első települési nemzetiségi önkormányzati választásnál elnök lettem Budaörsön, majd három évvel később ‑ mivel akkor még területi nemzetiségi önkormányzatokat nem lehetett választani, és mi ezt egyesületi formában oldottuk meg ‑, így elnöke lettem 20 évvel ezelőtt az Észak-magyar­országi Német Önkormányzatok Szövetségének. Majd ’98-ban bekerültem az Országos Német Önkormányzat Közgyűlésébe, és ott a pénzügyi bizottságot vezettem. Illetve menet közben, tíz évvel ezelőtt, amikor már lehetett területi nemzetiségi önkormányzatot választani, akkor a Pest Megyei Német Önkormányzat elnöke is lettem. Azt gondolom, hogy ezt a hármat minden különösebb probléma nélkül munkában is, elfoglaltságban is össze lehetett egyeztetni, sőt a szószólói mandátum óta nemzetiségi önkormányzatnak nem vagyok tagja, de az ÉMNÖSZ-elnökséget továbbra is csinálom, hiszen rendkívül fontosnak tartom azt, hogy közvetlenül, direkt állandó kapcsolatom legyen a helyi nemzetiségi önkormányzatokkal.Itt ez egy lehetőség csak, természetesen ezzel nem kötelező élni, és kivédi azt a rendszerbeli problémát is, hogy mind a három szintre lehet jelentkezni, jelöltetni magát valakinek megválasztásra, és amikor megválasztják, akkor azzal kezdődik, hogy le kell mondjon, más kell helyette. Én tehát azt gondolom, hogy ez nem okoz sem a kisebb, sem a nagy nemzetiségeknél problémát. Köszönöm szépen.
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, ahogy az imént Teleki László és Gúr Nándor is említette, ugyan késői órán van ez a vita, de valóban talán szerencsés lett volna, ha mind a tizenhárman itt vannak a Házban, hiszen ez egészen biztosan az egységet is sugározta volna. És egyébként még hiányolom Farkas Flóriánt is, hiszen neki azért ebben biztos, hogy kellene hogy legyen mondandója, itt figyelve a hihetetlen nagy kommunikációt, amit a cigányügyben folytat, hogy ő az egyetlen és lehetséges képviselője csak az ilyen-olyan cigányságnak.De félretéve ezt, még egy dolgot kritikaként hadd fogalmazzak meg, mielőtt tartalmilag is rátérnék, hogy én korábban felügyeltem ezt a területet államtitkárként, a kisebbségek, nemzeti kisebbségek kérdését, és akkor, amikor egy-egy ilyen törvényhez szerettünk volna hozzányúlni, általában a parlamentben mindig szerveztünk egy ötpárti egyeztetést ‑ akkor ötpárti egyeztetésnek hívtuk, annyi frakció volt így a parlamentben ‑, pont azért, hogy demonstráljuk azt, hogy ebben a kérdésben a parlamenti pártok egyébként félreteszik a pártpolitikai érdekeiket, mert az ügy legalább annyira nemzeti ügy, mint amikor a határon túli magyarjainkról beszélünk. Tehát higgyék el, hogy a szimbólumoknak is van jelentőségük a politikában. Azt gondolom, ezt önöknek nem kell magyaráznom, és egy kicsit sajnálom azt, hogy nem szerveztünk legalább egyszer egy olyan beszélgetést, ahol ezeket a kérdéseket egyébként, amiket Teleki László is vagy bárki más fölvet, viszonylag gyorsan lehetett volna tisztázni. Biztosan van, amit esetleg félreértünk, nem pontosan értjük a szándékot, és egy-egy ilyen egyeztetés az egyik oldalról az ilyen típusú félreértéseket tisztázhatta volna, másik oldalról pedig a nagyközönség, a társadalom felé is üzenetet is hordozhatott volna, hogy lám, vannak olyan témák a Magyar Országgyűlésben, amiben össze tudnak zárni, együtt tudnak működni azok a frakciók, amelyek egyébként egy csomó más kérdésben egymás torkának esnek itt a Házban a különböző vitákban. Azért gondoltam, hogy bejövök erre a vitára, mert akkor, amikor ezzel közelebbről kellett hogy foglalkozzak, akkor olyan közösségeket ismertem meg a 13 nemzeti kisebbség közösségét illetően, amelyek hihetetlen értékkel bírnak Magyarország számára. Tehát olyan munkát végeznek önök és azok, akik ezen a területen dolgoznak, olyan identitásőrző, a sokszínűséget biztosító munkát végeznek, ami mindenféleképpen példaértékű, sok esetben számunkra is példát adó az az összetartás, ami önöket egy-egy közösségben jellemzi. És azt tapasztaltam meg, hogy miközben a magyar nemzet polgárai, miközben Magyarország lojális polgárai, aközben ugyanúgy szeretik, tisztelik és ápolják a szülőföldjük hagyományait, nyelvét, kultúráját. Tehát pusztán a jelenlétem egy kicsit annak is szól, hogy lássák, vannak olyanok is, akik érdeklődnek ez iránt a téma iránt, és a jelenlétükkel próbálják a tiszteletüket kifejezni az iránt a munka iránt, amit önök elvégeztek és elvégeznek.Ezért azt tudom csak önöknek mondani, hogy ami ebben a törvénytervezetben, módosításban szerepel, mind legyen szó fizetésemelésről, bérrendezésről, egyéb más kérdésekről, azok szerintem olyan intézkedések, amelyek ennek a joganyagnak, ami a magyar nemzeti kisebbségekre vonatkozik, a fejlesztését szolgálja. Én mindig azon voltam, azt támogattam, hogy az ilyen típusú módosításokat támogatni kell, hiszen az egy példaértékű dolog tud lenni, akár európai szinten is példaértékű tud lenni, hogy Magyarországon hogyan működnek ezek az intézmények, milyen jogi keretek között, és sok esetben bizony használják is a magyarországi jogi szabályozást és működést példaként néhány vitában. (18.20)Kevésszer szoktam dicsérni a Házban a kormányt, az én meggyőződésem szerint sokszor nincs is miért, de most igen. Nevezetesen, amikor több forrást biztosítanak az önök munkájára kormány-előterjesztés vagy kormányzati frakció részéről, ez szerintem rendben van, ez szerintem helyes, úgyhogy államtitkár úrnak is ilyen szempontból megköszönöm azt a munkát, amit ebben végez, mert fontos az, hogy azok a források rendelkezésre álljanak, amelyek ennek a munkának az elvégzéséhez szükségeltetnek a mindennapi gyakorlatban. Hiszen a jogszabály egy fontos keret, de hogy ezt tartalommal föl lehessen tölteni, ahhoz egészen biztosan pénzre van szükség, hiszen akkor lehet intézményeket, infrastruktúrákat fenntartani. Abban is hiszek, hogy ez azért is fontos, mert az egy országról is sokat elmond, egy bizonyos aspektusból biztos, hogy hogyan bánik a területén élő nemzeti kisebbségekkel. Tudom, hogy a Fidesz ezt mindig vitatja, de az én fejemben az mégiscsak egy fontos érvrendszer, hogy ha mi Magyarországon tisztességgel bánunk az itt élő nemzeti kisebbségekkel, akkor joggal várhatjuk el, hogy a határon túl élő magyar nemzeti kisebbséggel is más országokban tisztességgel bánjanak. S talán ilyen szempontból a párba állítást mégiscsak igazolhatóvá lehet tenni. A másik: azért örülök, hogy ezt önök terjesztik elő, mert én mindig a mellett az alapelv mellett voltam, hogy róluk nélkülük soha, tehát magyarul: nem szabad olyan módosítást elfogadni, ami nincs megkonzultálva ‑ bocsánat, hogy ilyen csúnyán mondom ‑ az érintettekkel. Ezért én ezt egy abszolút helyes dolognak tartom, még akkor is, ha tudom, hogy ez a konzultáció néha nagyon nehéz, hiszen a 13 közösségnek különböző problémái vannak, nemcsak a cigányság és a 12 másik, hanem még a kisebb-nagyobb közösségek között is természetesen más problémák adódnak a napi gyakorlat során. Ettől függetlenül szerintem az a helyes, ha megpróbáljuk harmonizálni ezeket az érdekeket és beépíteni rendszerszerűen egy-egy ilyen törvénymódosításba. Ezért azt szeretném az önök figyelmébe ajánlani utolsó gondolatként, hogy ugyan az MSZP-frak­cióban még nem döntöttünk ennek a módosításnak a támogatásáról ‑ ennek időbeli oka van egyelőre ‑, de mindent el fogok követni annak érdekében, hogy az MSZP frakciója támogassa ezt az előterjesztést, még annak ismeretében is, hogy vannak esetleg kérdéseink vagy pontosításra szoruló részek ebben a törvénytervezetben. De azt gondolom, hogy az ügy fontossága, az az érték, amit önök teremtenek, egészen biztosan kellő garancia arra, hogy egy ilyen módosítást támogatásra méltónak tartsunk mi magunk is, ezért azt gondolom, hogy ezzel az MSZP-frakcióban sem lesz gond. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a nemzetiségi szószólók soraiban.)
  • SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr, és köszöntöm önt is, elnök úr. Nem gondoltam, hogy különösebb vitát kellene generálni ezzel a törvényjavaslattal, de néhány dologra azért mégis válaszolni fogok. Teleki László képviselő úrnak szeretném jelezni, hogy én azt látom, bármihez hozzászól akár a bizottságban, akár itt, mindig a farkasokat emlegeti. Aki állandóan farkasokkal riogatja a pásztorokat, annak előbb-utóbb nem hisznek. Nem kell mindig sem a Félixszel, sem a Flóriánnal ‑ mind a ketten Farkasok ‑ riogatni senkit, ők is teszik a dolgukat és a feladatuk megvan. Én azt gondolom, hogy a roma, a cigány emberekért nagyon sokat tesznek. Szeretném hangsúlyozni, hogy ha bajuk van velük, tegyék meg azo­kat a lépéseket, amelyek a munkájukat adott eset­ben fölülbírálnák, de nem tudják megtenni. Nagyon szépen kérem, hogy ne csinálják folyton ezt se a parlamentben, se a bizottságban, hogy egy képviselőt és egy szószólót folyamatosan pejoratívan emlegetnek. Mindamellett azt is szeretném elmondani, amikor a cigányság, a romák támogatásáról beszélünk ‑ erről a bizottságban a miniszter úr is elég sokat elmondott önnek, sokszor beszámolt erről, sokszor nemcsak hangoztattuk, hanem tényekkel is alátámasztottuk ‑, túl azon, hogy 2010 óta a nemzetiségek támogatása háromszorosára nőtt, a felzárkózással kapcsolatos kérdésekben és feladatokban a romáknak, a cigány embereknek, a cigány családoknak a támogatása még efölötti arányban, tehát sokkal nagyobb arányban növekedett az elmúlt évek során. Én ezt fontosnak tartom, már csak azért is, mert ez az igazsághoz hozzátartozik, és nagyon kérem, hogy ne kérjenek rajtunk olyat számon, ami 2010 óta nem volt. Én értem Mesterházy képviselő úr fölvetését, hogy ők öt parlamenti pártot összehívták annak idején és konzultáltak erről, mi meg meghoztunk egy olyan jogszabályt, amelynek eredményeképpen 13 szószóló itt ül a parlamentben. S hadd tegyek hozzá egy kritikát az ön hozzászólásához! (Mesterházy Attila: Ennél azért emelkedettebbnek kellene lenni ebben a helyzetben!) Ha a kétperces gombot benyomja, akkor tud válaszolni. Szeretném felolvasni önnek, hogy nem cigányság és 12 másik társaság van itt, hanem itt vannak a bolgárok, a görögök, a horvátok, a lengyelek, a németek, az örmények, a románok, a ruszinok, a szerbek, a szlovákok, a szlovénok és az ukránok képviselői a parlamentben. Ne úgy mondjuk, hogy másik vagy a többiek, hanem nevesítsük őket, mert ezzel is megtiszteljük őket. Egyébként pedig nemzetiségekről beszélünk többnyire, nem pedig nemzeti kisebbségekről. Most már a nyelvhasználatban is, az Alaptörvényben is ezt mondjuk. Mindemellett azt is szeretném hozzátenni önöknek, hogy bizonyos szempontból sok mindenben jogos a kritika, elfogadunk sok mindent, de azért az Alaptörvényben, amit önök nem támogattak, a nemzetiségek jogait nagymértékben megerősítettük. Azt, hogy az elmúlt hét év során, tehát 2010 óta óvoda- és iskolafenntartásban a nemzetiségek lehetőségei milyen mértékben kibővültek, kár tagadni. Ma a 12 intézmény, óvoda és iskola helyett ma már 82-t tartanak fenn, tehát majdnem hétszeresére növekedett a fenntartható intézményeik száma, s hozzáteszem, ezzel a nemzetiségek megmaradási lehetősége is nagymértékben növekedett. Az, hogy sorra újulnak meg iskolák, óvodák, kulturális intézmények, ezen belül színházak vagy bármilyen más idetartozó intézmények, az valami olyan lehetőség az elmúlt hét év során, és hozzáteszem: leginkább kiemelkedően az utóbbi négy évben a nemzetiségek számára, amit kár vitatni, kár elvitatni. Sokkal inkább azt kell mondani, hogy ez a jogszabályváltozás is tovább erősíti ezt, és a nemzetiségek megmaradását is erősíti. Ugyanígy az osztálykirándulások. Én nem akartam ilyenekkel előhozakodni, de az önök kormánya alatt szinte alig volt osztálykirándulási lehetőség a gyermekek számára az anyaországba. Most már sok ezer gyermek juthatott el, ezzel is bővült az anyanyelv ápolása, nemcsak a magyarországi kultúrának, hanem a saját kultúrájuknak is a megismerése, adott esetben a bolgár, a szlovák, a szlovén, a német vagy bármilyen más kultúra megismerésének a lehetőségét biztosítjuk ezzel. Mindezeket azért kár elvitatni, és nem is kellett volna itt felhoznom, de miután önök nemcsak a törvénymódosításról beszélnek, amit egyébként a Nemzetiségek bizottsága nagyon hosszan és sokáig tárgyalt, és tudomásom szerint az önök parlamenti képviselőcsoportját is megkeresve ígéretet is kaptak, hogy támogatást adnak a megszavazásához, de nagyon bízom benne, hogy fölül tudnak emelkedni azokon a politikai kérdéseken, amelyek ráadásul nem az önök politikáját bizonyítják, hanem sokkal inkább a miénket. Gyüre Csabának pedig szeretném megköszönni, amit mondott. Nagyon jó azt hallani, hogy a kormány sok mindent megvalósított a Jobbik ötleteiből, a programjából, amit a nemzetiségekkel kapcsolatban mondtak. Ez valóban így van, köszönöm szépen, örülök neki, mert máskor azt hangoztatják, hogy soha nem hallgatjuk meg önöket. Ígérem, hogy a következő ciklusokban is így lesz, és a kormányunk minden alkalommal, ha jó javaslatot fognak tenni, be fogja építeni nemcsak ezekbe a törvényekbe, hanem más jogszabályokba is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a nemzetiségi szószólók soraiban.)
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Azt hittem, hogy ezt a vitát anélkül tudjuk folytatni, hogy ne vesszünk össze a Fidesszel, de úgy látom, hogy államtitkár úr alkalmatlan erre. Azt is megértem, hogy a történelem önökkel kezdődött, és önökkel is fog befejeződni, ebben az országban semmilyen jó dolog nem történt, mielőtt önök kormányra kerültek, nem is fog, miután önök már nem lesznek kormányon, mert csak önök tudják, hogy mi üdvös Magyarországnak, a magyar nemzetnek. (18.30)Tudja, államtitkár úr, azt mondanám, hogy illene egy kicsit nagyobb szerénységgel hozzáállni ezekhez a kérdésekhez, mert lassan úgy tűnik, önnek akkora az arca, hogy alig fér be ebbe a Házba. Ön még azt sem vette észre, hogy nem kritizáltam, hanem dicsértem. Többet nem fogom elkövetni ezt a hibát egészen biztosan ebben a Házban. Arról beszéltem, hogy helyesen tett a kormány sok mindent, hozzátéve, hogy az első kormányuk idején nem javították ki azt a mulasztásos törvénysértést önök sem. Pedig akkor is lett volna rá lehetőségük.Az meg, hogy sikerül eljutni egy ilyen beszélgetés közben a nyolcévezéshez, eléggé komoly teljesítmény. De, gondolom, ön is hajt arra, hogy minél jobb pozícióban maradjon a Fideszben a következő választásokon. Nem tudom, milyen körzetben indul maga, de valószínűleg erre szükség van ahhoz, hogy kellő mélységben… ‑ inkább nem mondom, inkább újrafogalmazom a gondolatomat. Szóval, inkább azt mondanám, hogy az alapján, amit ön itt elmondott egy ilyen témakör kapcsán, ön egy igazán nagy földműves. Köszönöm szépen a lehetőséget.
  • FUZIK JÁNOS, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának elnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szószólótársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, bár valóban egy terjedelmes törvénymódosító javaslatról van szó, a zárszó már nem igényel különösebb elemzést, de néhány reagálást meg szeretnék tenni, mivel fel is voltunk konkrétan kérve. Ez helyénvaló. Mindenekelőtt azért szeretném megköszönni bizottságunk, szószólótársaim nevében az elismerő szavakat, amelyekkel ezt a munkánkat illették. Azt hiszem, hogy aki a kezében is tartotta a törvénymódosító javaslatunkat, érzékelhette, hogy valóban hosszú és tartalmas tevékenység, munka áll mögötte.Talán konkrétan Teleki László képviselő úr kérdéseire válaszolnék. Egyrészt köszönöm szépen a javaslatát az egyes szegmensek újragondolására, ami a tulajdonrészszerzést illeti. Nyilvánvalóan, ahogy jeleztem is, ez a törvény további munkára vár még. Azt hiszem, egy jogszabály is olyan, mint egy élő organizmus, időről időre kezelni, az élethez igazítani kell. Lehet, hogy említettem, hogy talán sokat markoltunk, de azért egyes területeken az apró lépések taktikáját követtük, és igyekeztünk olyan irányba elindulni, ami sikerrel kecsegtetett, főleg olyan fontos dolgokban akár, mint a tulajdonszerzés kérdése. Mi most a vagyonkezelői jog megszerzését tűztük ki, aminek reális esélyét láttuk. Annál is inkább, mert ez az állami intézményfenntartók esetében már megvalósult, tehát hivatkozási alapunk is volt. Mint láttuk, Gúr Nándor képviselőtársam is például ezt a törekvésünket abszolút támogatta. Egyébként azt hiszem, hogy a nemzetiségi önkormányzatok szempontjából ez az egyik alapvető kérdés. Tehát ha valóban a törvényjavaslatunkat elfogadja az Ország­gyűlés, és törvényerőre emelkedik, akkor ez nagyon sokat segíthet a jövőben.A három szinttel kapcsolatban, amire részben Ritter Imre szószólótársam is válaszolt már: az, hogy egy nemzetiségi jelölt három szinten is működhessen az önkormányzatokban, helyi, települési, területi, tehát megyei és országos önkormányzatban, korábban a két szintnél kötelező is volt. Amikor nem közvetlen választások voltak, hanem elektori választások, egy országos önkormányzatban csak helyi képviselők vehettek részt, hiszen ők választották az országos önkormányzatot. Tehát ez természetes is volt. Aztán, amikor a területi szint bejött, nem volt tiltva.Utána a nemzetiségi képviselők úgy érzékelték, hogy valamiféle jogtól fosztották meg őket ezzel a korlátozással. Most is, mint említettem, a javaslataink jelentős része az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségétől és az országos nemzetiségi önkormányzatoktól érkezett be. Ez többek között, ismerve a helyi képviselők igényeit, saját képviselőik igényeit… ‑ tehát ez az igény onnan érkezett, és ezt mi is támogattuk.Ez már összefügg egy másik kérdéssel is, amit önök ugyancsak támogattak, és mások is, hogy a tiszteletdíjak emelését is lehetőségként a törvénymódosító javaslatba építettük. Tudjuk, hogy ez inkább csak gesztus a helyi nemzetiségi önkormányzatok esetében, hiszen azok képviselői túlnyomórészt tiszteletdíjat nem is vesznek fel. Tehát ez egy lehetőség az ő esetükben.Örülök, hogy az ötfős önkormányzati testületeket pozitív változásként éli meg, ugyanígy az országos önkormányzatoktól érkezett ez a jelzés, ez az igény. Hangsúlyozottan kérte, hogy reagáljunk arra, hogy ez a változtatás, a háromszintű önkormányzati tevékenység megengedése vagy jóváhagyása, visszaállítása nem jelenti azt, hogy egy önkormányzati, egy nemzetiségi önkormányzati képviselő nemzetiségi szószóló is lehessen. Erről, mint arra Dunai Mónika képviselő asszony is utalt, az Országgyűlésről szóló törvény ma is rendelkezik. Tehát egy nemzetiségi szószóló nem lehet nemzetiségi önkormányzat képviselője vagy tisztségviselője, ahogy egy országgyűlési képviselő sem lehet önkormányzati képviselő vagy polgármester. Tehát ez továbbra is így van.Az Országgyűlésről szóló törvényt nem módosítottuk, viszont valóban igyekeztünk megjeleníteni a nemzetiségi törvényben ezt a számunkra is fontos új intézményt, intézményeket, a nemzetiségi szószóló intézményét, a nemzetiségi képviselő lehetséges, de a gyakorlatban még nem létező intézményét, vagy a nemzetiségek jogait és érdekeit képviselő bizottságot. Természetesen ezt sokkal alaposabban és a maga helyén szabályozza az Országgyűlésről szóló törvény, de úgy éreztük, hogy egy ilyen, számunkra jelentős, nagy kódexben egy ilyen jelentős változást valamilyen módon meg kellene jeleníteni.A továbbgondolkodás szerintem majd a leendő bizottságra, a leendő szószólókra, nemzetiségi képviselőkre vár. Tanulságos lesz számukra ez a munka, azt hiszem, amit mi elvégeztünk, hogy érdemesebb egy-egy szegmensét felülvizsgálni a nemzetiségi törvénynek, és azt valóban alaposan kidolgozni; például a nemzetiségi önkormányzatok és a települési önkormányzatok viszonyrendszerét, ahol az ön által felvetett tulajdonszerzés ismét napirendre kerülhet ‑ de más kérdések is.Természetesen Gyüre Csaba képviselő úr felvetésére nyitottak vagyunk, hogy a szószólói jogkör kiterjesztése, bővítése is kívánatos lenne. Mesterházy Attila képviselő úr már nincsen körünkben, akivel annak idején többen is együttműködtünk mint országos önkormányzati elnökök. Nyilván el lehet gondolkodni az ötpárti egyeztetésen, de ez nem igazán a mi hatáskörünk. Mi egyrészt nem vagyunk pártfrakciók tagjai, másrészt képviselők sem, de minden megoldható a jövőben, ha van erre nyitottság.Mindenesetre most is nagyra értékeljük azt, hogy tulajdonképpen minden politikai frakció előzetesen támogatta az elképzeléseinket. Önt kérem arra, hogy ha még nem született határozott döntés az MSZP frakciójában, akkor ezt támogassa. Ismét nagyon szép lenne, ha egy parlamenti politikai konszenzussal lenne elfogadva ez a törvénymódosító javaslatunk a következő országgyűlési ülésen. Ma délután itt járt a parlamentben az Országos Szlovén Önkormányzat képviselő-testülete, szószóló asszonnyal tájékoztattuk őket a munkánkról.(18.40)Jó volt látni azt az őszinte örömet, amikor közöltem velük, hogy valóban két év után, talán harmadik nekifutásra, de ma az Országgyűlés már tárgyalni fogja azt a törvényt, amely az ő életükben is számos változást hozhat, és amikor felsoroltam azokat a változásokat, amelyek várhatók, valóban láttuk, hogy van értelme, lesz eredménye, és egy korszerűbb és jobb törvény születhet. Ismételten szeretném az államtitkár úrnak, a kormánynak, a szaktárcáknak megköszönni a nagyon hathatós szakmai támogatást, amit nyújtottak, és ennek köszönhető az, hogy a mai napon valóban az általános vitára sor került. Kérem a frakciók és a képviselők támogatását a végső szavazás során, tehát kérem, hogy a parlament fogadja el önálló törvénymódosító indítványunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására ma 16 óráig volt lehetőség. Most megköszönöm Polt Péter legfőbb ügyész úrnak a vitában való aktív részvételét, köszönöm Belovics Ervin és Lajtár István legfőbbügyész-helyettes uraknak és munkatársaiknak azt, hogy személyes jelenlétükkel megtisztelték a vitát.Folytatjuk munkánkat. Soron következik a nem­zetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága által benyújtott T/18296. számú jelentés a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.Elsőként megadom a szót Fuzik János szlovák nemzetiségi szószólónak, a napirendi pont előterjesztőjének, aki innen, az emelvényről mondja el majd az expozéját, és magától értetődően, szokásainknak megfelelően expozéja elején anyanyelvén is meg fog szólalni, és annak megfelelően kerülhet majd jegyzőkönyvezésre. Parancsoljon, elnök úr! Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, szószóló úr, bizottsági elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Soltész Miklós államtitkár úr kért szót. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Duna Mónika képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Teleki László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Hoffmann Rózsa képviselő asszony. Képviselő asszony, öné a szó, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszöntöm újból képviselőtársaimat. Most megadom a szót Gyüre Csabának, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Mivel az LMP nincs itt, így a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalásra van lehetőség. Elsőként megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Most megadom a szót két percben Ritter Imre szószóló úrnak.
  • ELNÖK: Köszönjük, szószóló úr. Most megadom a szót normál időkeretben Mesterházy Attila képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak.
  • ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót két percre Mesterházy Attila képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm. Kérem, fogja magát vissza mindenki, de nem látok jelen pillanatban senkit, aki hozzá szeretne szólni. Úgyhogy, mivel nincs hozzászólási szándék, az általános vitát lezárom. Megkérdezem Fuzik János szlovák nemzetiségi szószólót mint előterjesztőt, kíván‑e hozzászólni. Jelzi, hogy igen. Öné a szó, szószóló úr.