• DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A devizahitelezési válság a 2000-es évek szociálliberális kormányainak szégyenteljes öröksége, amelyet napjainkig sem sikerült teljes mértékben kihevernie az országnak. A polgári kormányra maradt a devizahitelezési válság kezelése, így a Fidesz-KDNP sorra hozta meg a devizahiteleseket segítő intézkedéseket, ennek köszönhetően 25-30 százalékkal csökkentek a törlesztőrészletek, és 1000 milliárd forinttal csökkentek a családok terhei.A tisztánlátás érdekében kérem, engedjék meg, hogy a mai vitanap elindításaként összegezzem a lakossági hiteladósok megsegítését célzó, az utóbbi években foganatosított állami intézkedéseket és azok előzményeit. A lakóingatlan egyik jellegzetessége, hogy emberöltőnként teljes mértékben fel kell újítani vagy újat kell helyette építeni. Az ország lakosságszáma és az átlagos családnagyság alapján Magyarországon évente átlagosan 40 ezer új otthon iránt lenne igény. Az 1980-as évek után először 1999-től sikerült elérni, hogy a lakásépítések száma folyamatosan növekedni kezdjen. Emlékszünk még az Orbán-kormány intézkedéseire. Ennek elsődleges eszköze a kamattámogatott, forintalapú lakáshitel-konstrukció volt. A 2002-es országgyűlési választásokat követően költségvetési indokok alapján megszüntetésre került a szociálliberális kormányzat idején a forintalapú lakáshitelek kamattámogatása. Az emberek saját otthon utáni vágya azonban fennmaradt. A forintalapú lakáshitelezést állami kamattámogatás nélkül nem lehetett fenntartani, hiszen az akkori 8-12 százalékos forint-alapkamathoz 14-18 százalékos piaci kamatszint társult. A csökkenni nem képes infláció, illetve a magas alapkamat a jelentős kamatkülönbözet miatt az alacsonyabb kamatozású devizahitelek felé terelte a háztartásokat. Ezekhez a lakáshitelekhez mérsékeltebb kamattörlesztési teher járult. Ezt a mérsékeltebb kamatfizetési terhet a fennálló tőketartozás, a folyamatosan változó árfolyam ellensúlyozta. Az árfolyamkockázat kérdése azonban az első időszakban teljes mértékben háttérbe szorult, az adósok számára meghatározó jelentőséggel a külföldi devizák stabil és a forintnál lényegesen alacsonyabb kamatszintje bírt. Lényegében egy klasszikus buborékjelenség kialakulását lehetett megfigyelni a piacokon. Mind az adósok, mind pedig a hitelezők oldalán a kockázatok szintjének szinte teljes ignorálása volt a jellemző az elérhető nyereség reményében.A hitelfelvevő háztartások többségénél az egyetlen szempont, amely alapján döntésüket meghozták, a havi törlesztőrészlet nagysága volt, a hitelnyújtó bankok pedig a leendő adós élethelyzetének, hosszabb távú fizetési lehetőségeinek vizsgálata helyett ingatlanfedezet-alapon értékeltek és döntöttek. Ráadásul az ingatlanfedezet értékelése során a bankok olyan ingatlanokat is elfogadtak zálogtárgyként, amelyek piaci értékesítésére esély sem mutatkozott a későbbiek során.A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság hatására a magyar forint jelentősen leértékelődött, miközben az euró és még inkább a svájci frank jelentősen felértékelődött. Ebben az évben a lakossági új hitelfelvételek 90 százaléka devizaalapú volt. Mivel azonban a magyar bankfelügyelet nem lépett, a devizahitelezés 2006 és 2009 között már az egész magyar gazdaságra nézve veszélyes méretűvé vált.(14.40)A háztartások devizahitel-állománya a 2006. év végi 2000 milliárd forintról a 2009. év elejére 6000 milliárd forintra emelkedett. A 2008-as pénzügyi válság kirobbanása után is még mintegy 1000 milliárd forinttal nőtt a magyar lakosság devizahitel-állománya. Ekkor azonban már tartott az a folyamat, amely utóbb a magyar adósok fő problémájává vált. A forint mellett az euró is jelentősen gyengült a svájci frankhoz képest. A válság alatt a svájci frank tartalékvalutává, más szóval menekülővalutává vált, és ennek következtében az euróval szemben mintegy 25 százalékot erősödött. Ezzel egyidejűleg a forint mintegy 10 százalékot gyengült az euróval szemben. Mindezek alapján, amíg 2008 elején egy svájci frank körülbelül 150 forintot ért, addig 2010-ben ez már elérte a 200 forintot, 2012-ben pedig a 250 forintot. Nem ennyire kiugró, de azért látványos volt a forint gyengülése az euróval szemben is. Amíg 2008 elején egy euró körülbelül 250 forintot ért, 2010-ben már 280-at, 2012-ben pedig 300-at. A gyorsan gyengülő forintárfolyam, különösen a svájci frankkal szemben, drasztikusan rontotta az eladósodott háztartások helyzetét. A bankok esetében pedig a jelzáloghitel-portfóliók minősége romlott, a bankrendszer nem teljesítő hiteleinek aránya folyamatosan emelkedett. A 2008-as válság hatására mindeközben jelentősen megnőtt Magyarország országkockázati felára. Ezzel egyidejűleg a hazai bankok refinanszírozási költsége is megnőtt. A refinanszírozási költségek növekedését azonban megállította az, hogy az Európai Központi Bank, valamint a svájci jegybank kamatcsökkentésbe kezdett. Mivel azonban sem a magyar pénzügyi felügyelet nem lépett, sem a hazai jogi szabályozás nem szabott ennek korlátot, ezért a magyar bankok ‑ a számukra törvényben biztosított egyoldalú szerződésmódosítási joggal sokszor visszaélve ‑ kamatemelésekbe kezdtek. Az egyoldalú szerződésmódosítási jogot eredeti funkciójával szemben profitnövelési célra kezdték el használni.Mindezeken túlmenően a devizahitelezés hazai elterjedésének más okai is voltak. Így például a bankok közötti, egyre inkább kockázati alapúvá váló verseny, a hitelezők és az adósok közötti egyre jelentősebb információs aszimmetria, a közvetítőhálózat kérdése, a pénzügyi kultúra hiányosságai vagy a referencia-kamatlábhoz kötött hitelkamatok bevezetésének elmaradása.A 2010-es évek elejére a lakossági devizahitel-állomány ‑ nagysága és az ahhoz kapcsolódó kockázati tényezők révén ‑ már a gazdasági fejlődést gátló tényezővé lépett elő. Ezt az össztársadalmi terhet csupán néhány adattal szemléltetve: 2014. június végén a lakossági devizahitel-állományunk még mindig meghaladta a 4147 milliárd forintot, amelyből 3607 milliárd jelzáloghitel volt. 2014 első félévének végén összesen hozzávetőlegesen 872 ezer fogyasztói devizakölcsön-szerződés állt fenn. A magyar jogalkotónak tehát több ok miatt is lépnie kellett. A devizaalapú lakossági hitelezést végül 2010-ben tiltották meg. A devizaalapú fogyasztói jelzáloghitel-szerződések forintra váltására 2014-ben, az egyéb, nem jelzálog fogyasztói hitelek forintra váltására pedig 2015-ben került sor.A devizahitelesekkel kapcsolatos átfogó intézkedések jogi alapját a Kúria a 2014. június 16-án meghozott 2/2014. számú polgári jogegységi határozata jelentette. Az Országgyűlés ezt követően fogadta el a jogegységi törvényt, amely 2014. július 18-án lett kihirdetve, alig egy hónappal a jogegységi határozat elfogadása után. A Kúria jogegységi határozata kizárólag a bíróságok számára kötelező, azonban az abban kifejtett jogelvek általános jellegük révén a jogviszonyok széles körét érintik, ezért az abból származó követelmények érvényre juttatásához törvényalkotásra volt szükség.A jogegységi törvény révén a Kúria jogegységi határozatában foglaltak külön perindítás nélkül minden devizaadós számára irányadókká váltak. Ez mindenekelőtt az árfolyamrés semmissége tekintetében tette elkerülhetővé több százezer per megindítását. A jogegységi törvény megdönthető vélelmet állított fel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések tisztességtelensége mellett. A törvény gyorsított peres eljárásban tette lehetővé a pénzügyi intézmények számára, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötéseik tisztességét bizonyítsák. Külön rendelkezett a folyamatban lévő devizahiteles perek kezeléséről. Azokat a pereket kellett felfüggeszteni, amelyek tárgya részben vagy egészben az árfolyamrésre vonatkozó, illetve az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés volt. Ezek jellemzően a megállapítási perek. A bírósági végrehajtások, valamint a jelzálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének felfüggesztéséről is külön rendelkezett. A jogegységi törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket az Alkotmánybíróság a 34/2014. november 14‑ei Ab-határozatában visszautasította. A tisztességtelen szerződéses kikötéshez kapcsolódó múltbeli fogyasztói túlfizetések elszámolásáról külön törvény, az elszámolási törvény rendelkezett. Az elszámolási törvény rendelkezései szerint a fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerződés fennállásának időszakában az MNB elnökének rendeletében meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában előtörlesztésként teljesítették volna. A jogalkotó többféle elszámolási módszertan közül választhatott. Ezek közül a fogyasztó számára az úgynevezett előtörlesztéses elszámolás a legkedvezőbb. Ennek lényege, hogy az adós javára mutatkozó túlfizetést a tőketartozás terhére előtörlesztésként kell elszámolni. Az előtörlesztéses elszámolás révén a korábbi, kedvező árfolyamból származó nyereség az adósoknál jelenik meg. Amennyiben a tartozás devizában került meghatározásra, akkor a túlfizetést is át kell váltani az adott devizára. Ennek során a túlfizetést is azon az árfolyamon kellett elszámolni, amelyen a pénzügyi intézmény a törlesztést, vagyis a túlfizetéshez kapcsolódó kamat- és tőketörlesztést átváltotta.Az elszámolás felülvizsgálata kapcsán a törvény rögzítette, hogy amennyiben a fogyasztó a pénzügyi intézmény elszámolásában foglaltakat vitatja, úgy első körben a pénzügyi intézménynél élhet panasszal. Ennek eredménytelenségét követően a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulhat. A Pénzügyi Békéltető Testület eljárást megszüntető döntésének, illetve a helyes elszámolást megállapító határozatának megváltoztatása iránt pedig polgári nem peres eljárást kezdeményezhet. A Magyar Nemzeti Bank félidős jelentése szerint a teljes elszámolási folyamat mintegy 3,6 millió fogyasztói kölcsönszerződést érintett, melynek során körülbelül 764 milliárd forintnyi fogyasztói követelést térítettek meg az arra jogosultak részére. A devizahitelesek problémái ráirányították a figyelmet a fogyasztói hitelek jogi szabályozására, illetve a szabályozás hiányosságaira. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény 2014. évi módosításának elsődleges célja, hogy a bankok a fogyasztóknak tisztességes és átlátható szerződéses feltételek mellett nyújtsanak hitelt. Ennek érdekében a törvény többek között meghatározza a fogyasztói hitelszerződések egyoldalú módosításának új, átlátható szabályait. Ezek az új rendelkezések egyaránt kiterjednek a kamatok, díjak és költségek egyoldalú emelésére. Részletezi és hatékonyabbá teszi a hitelezőt a szerződéskötést megelőzően terhelő tájékoztatási kötelezettséget. Ennek fő célja, hogy a fogyasztó megalapozott döntést tudjon hozni a hitelfelvételről és az azzal járó kockázatokról. Ingyenes felmondási jogot biztosít a fogyasztó számára a kamatperiódus leteltét követően. Célja megkönnyíteni a bankváltást és a bankok közötti versenyt. Maximalizálja a késedelmi kamat mértékét, megakadályozva azt, hogy a hitelezők uzsorajellegű kamatokat alkalmazzanak a már amúgy is fizetési nehézséggel küzdő adósokkal szemben. A hitelezőt a szerződéskötést megelőzően terhelő tájékoztatási kötelezettségét kiterjeszti a fogyasztói kezesre és a zálogkötelezettekre is. A törvény elsődlegesen az információhiányban szenvedő fogyasztót kívánja az eddiginél is magasabb szintű védelemben részesíteni. A fogyasztói hitel adósainak védelmét szolgáló törvényi intézkedések körét 2014-ben a forintosítási törvény gyarapította. A törvény megalkotásának kettős célja volt: egyrészt az, hogy a devizában eladósodott fogyasztóknak az árfolyamváltozásból adódó kiszolgáltatottságát megszüntesse, másrészt, hogy az árfolyamkockázat megszüntetésével a pénzügyi intézményrendszer stabilitását biztosítsa.(14.50)A törvény következtében ennek alapján a korábban devizában fennálló tartozások pénzneme ex lege változott meg. A korábbi mintákhoz hasonlóan a forintosítási törvény sem egyszerűen a fennálló devizatartozások forintra történő átváltását írja elő. Az átváltási árfolyam meghatározása mellett ugyanis legalább ilyen fontos kérdés a forintra átváltott hitelek induló forintkamatának a meghatározása. A törvény elsődleges célja tehát az volt, hogy az egyébként érvényes szerződések esetében a jövőre nézve kiküszöbölje az árfolyamkockázattal járó terheket úgy, hogy a hatálybalépéstől kezdve állapított meg egy árfolyamot. A törvény a jelzáloggal biztosított deviza- és devizaalapú kölcsönszerződések esetén a tartozás forintra átváltásának előírásával a jövőre nézve szüntette meg az árfolyamkockázatot. Az átváltási árfolyam meghatározása során nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a Kúria jogegységi döntése arra a következtetésre jutott, hogy az árfolyamkockázat az érvényes szerződések esetén a hiteladóst terheli. A tartozás forintra átváltása valamennyi fennálló deviza- és devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésre vonatkozott. Ezeknek a szerződéseknek a módosulása a törvény erejénél fogva következett be, a törvény ezzel kapcsolatban nem írt elő semmiféle kötelezettséget a fogyasztó számára. A tartozás forintra átváltásáról szóló értesítés az elszámolási kötelezettség teljesítését tartalmazó értesítéssel együtt került a fogyasztó részére megküldésre. A törvény bizonyos feltételek megléte esetén lehetőséget biztosított arra, hogy a fogyasztó kérje a kölcsönszerződésből eredő tartozás forintra átváltásának mellőzését. A devizahitel konstrukciójának megtartása elsősorban azoknak lehetett előnyös, akik devizában kapják a jövedelmüket, a hátralévő futamidő már rövid, vagy a jövedelmükhöz képest devizában fennálló tartozásuk csekély.Összegezve tehát utólag megállapítható, hogy a forintosítás a legjobb időben történt, hiszen minden adott volt ahhoz, hogy a forintosítás érdemi kockázatok nélkül megtörténhessen. A Kúria jogegységi dön­tése, a gazdaság sebezhetőségének csökkenése, a jegy­banki alapkamat kifejezetten alacsony mértéke mind elősegítették azt, hogy a forintosításra sor ke­rü­lhessen, s annak pozitív hatása a következő években folyamatosan érvényesülhessen, a háztartások va­gyona stabilizálódhasson, a pénzügyi rendszer sokkellenálló képessége erősödjön, s a monetáris politika hatékonysága növekedjen.A forintosítási törvényben rögzített konverziót folytatta a szerződések szélesebb körére vonatkozóan az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló törvény. A devizahitelekből eredő tartozások forintra átváltását követően az érin­tet­tek nagy számára is tekintettel egyre nagyobb problémát jelentettek a gépjárműhitellel rendelkező adósok fizetési nehézségei, amelyre a svájci frank 2015. januári hirtelen és váratlan emelkedése is rá­erő­sített. Az előbb említett törvény hatálya főszabályként kiterjedt minden olyan fogyasztóval kötött devizahitelre ‑ ideértve a pénzügyi lízinget is ‑, amelyre a forin­tosítási törvény hatálya nem terjedt ki. A devizahitelek kivezetése mellett a devizatörvényeket megelőzően a devizahitel-károsultak megsegítése komplex kormányzati célkitűzésként a pénzügyi tárgyú jogalkotásban és a többszintű otthonvédelmi intézkedések bevezetésében is következetesen megmutatkozott. 2010. augusztus 11-én módosult a bírósági végrehajtásról szóló törvény, amely valamennyi, lakás kiürítését elrendelő határozat végrehajtásának elhalasztását rendelte el 2011. április 15. napjáig. A törvény rendelkezéseit azokban a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kellett, amelyekben a kilakoltatás foganatosítására még nem került sor. A kormány 2011. június 9-én terjesztette az Országgyűlés elé a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvény tervezetét. Az árfolyamrögzítés célja az volt, hogy az egyes devizák jelentős árfolyam-ingadozási hatását átmenetileg tompítsa, és ezzel a devizakölcsönnel rendelkezők helyzetét kiszámíthatóbbá tegye. A svájcifrank-hitelek törlesztőárfolyamát 180 forinton, az euróét 250 forinton, a jenét 2,5 forinton rögzítették a programban részt vevőknek átmeneti időre, legfeljebb 60 hónapig. A rögzített árfolyam és az ezt meghaladó tényleges törlesztési árfolyam közötti különbségre a hitelező speciális célú, a felelős hitelezés szabályai alá nem eső forint-jelzáloghitelt nyújt, más néven: gyűjtőszámlát nyit, aminek fedezete ugyanaz a lakóingatlan, mint a devizahitel esetében. A gyűjtőszámlahitel végső lejárata nem lehet korábbi, mint a devizakölcsöné. A magyar állam készfizető kezesként felel a gyűjtőszámlahitelből eredő tartozások 100 százalékáért a rögzített árfolyam alkalmazási időszaka alatt, továbbá kezesként felel a gyűjtőszámlahitelből eredő tartozások 25 százalékáért a rögzített árfolyam alkalmazási időszak záró időpontját követően. Az árfolyamgátat választó ügyfelek elhalasztott tartozásának kamatrészét 50-50 százalék arányban a bankok és a költségvetés átvállalta. Az árfolyamgátba belépők száma meghaladta a 170 ezret, így az ügyfelek több mint 50 milliárd forint kamat megfizetése alól mentesültek, egy ügyfél átlagosan 294 ezer forint kedvezményben részesült. 2011. július 1-jéig a kormány árverezési moratóriumot tartott fenn a bajba jutott lakáshitelesek szociális biztonságának érdekében. Az árfolyam­gát­tör­vény értelmében csak fokozatosan indulhatott el a lakáshitel-tartozások érvényesítése a kényszerértékesítési kvótarendszer miatt, amely az árverezéseket szabályozta. Meghatározott ideig, 2015-ig csak szűk feltételekkel engedték a lakások, családi házak árverését, egyrészt a bajba jutott lakáshitelesek szociális biztonsága érdekében, másrészt hogy ne kerüljön egy időben a piacra a lakásállomány indokolatlanul magas hányada, ezzel is rontva a lakások értékét. Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény eredményként többek között a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénybe beépítésre került a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés lehetősége, amennyiben annak feltételei teljesülnek. Meg kell jegyezni, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete összesítése szerint közel 170 ezer devizaalapú jelzáloghiteles család élt 2012. február végéig a fix árfolyamú végtörlesztés lehetőségével, amely kedvezmény az adósoknak 370 milliárd forint megtakarítást eredményezett. Egy adós átlagosan 2 millió 176 ezer forint kedvezményben részesült az alacsonyabb árfolyamnak köszönhetően, így a végtörlesztés nyomán az érintett devizahitel-állomány közel negyedével csökkent. A hitelszerződésből eredő kötelezettségeinek eleget tenni nem tudó személyek lakhatásának biztosításáról szóló törvény létrehozta a Nemzeti Eszközkezelőt. A Nemzeti Eszközkezelő felállításának az volt a célja, hogy a magyar állam meghatározott feltételek fennállása esetén gondoskodjon a szociálisan leginkább rászoruló személy, azaz az hiteladós lakhatását biztosító lakóingatlan megvásárlásáról, majd közreműködjön abban, hogy a megvásárolt lakóingatlanban a hiteladós és a vele egy háztartásban élő személyek bérleti díj fizetése ellenében továbbra is ott lakhassanak.Az 1245/2011. számú kormányhatározatban a kormány 2 milliárd forint összegű forrás azonnali átcsoportosítását rendelte el az eszközkezelő javára. A határozat szerint az eszközkezelő 2014. december 31-ig összesen legfeljebb 5 ezer ingatlant vásárol meg. A kormány és a Bankszövetség között 2011. december 15-én megkötött megállapodás rögzíti, hogy az eszközkezelő 2012. év végéig 8 ezer, 2013 végéig összesen 15 ezer, 2014 végéig pedig összesen 25 ezer ingatlant vásárol meg. Meg kell jegyezni, hogy a Nemzeti Eszközkezelőről szóló törvény módosításai kapcsán a jogosulti kör egyre jobban szélesítésre került. A Nemzeti Eszközkezelő-programban előreláthatóan 40 ezer szociálisan rászorult hiteladós család szabadul meg a jelzáloghitel-tartozásától úgy, hogy az állam a lakóingatlant megvásárolja, és a hiteladós a fennmaradó banki tartozás megfizetése alól törvény erejénél fogva mentesül, és lakóingatlanát továbbra is használhatja a piaci bérleti díjnál jóval kedvezőbb bérleti díjért.A felhalmozott hiteladóssággal és egyéb tartozásokkal kapcsolatos törlesztési kötelezettségek teljesítésére, a fizetési nehézségek rendezésére megoldást jelenthet a természetes személyek adósságrendezése, azaz a magáncsődejárás is. A magáncsődeljárást a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény szabályozza, amely 2015. szeptember 1-jén lépett hatályba. A magáncsődeljárás célja, hogy az adós és a hitelezői együttműködésével az adós fizetőképessége helyreálljon, s olyan adósságtörlesztési terv kerüljön elfogadásra, amely figyelembe veszi a felek méltányos érdekeit, ugyanakkor az adós és annak családja létfenntartásának és lakhatásának biztosítását is. A magáncsődeljárásban van lehetőség arra, hogy az egyezség vagy bírósági határozat szerinti feltételekkel az adós megtarthassa a lakóingatlana tulajdonjogát, vagy helyette esetleg egy kisebb értékű lakóingatlant vehessen. (15.00)Az eljárás alatt az adós és a hitelezők érdekeinek összehangolásával valósul meg az adósságuk rendezése, oly módon, hogy annak eredménye az adósságok könnyített feltételekkel történő rendezése, ugyanakkor azonban a hitelezők méltányolható érdekeinek figyelembevétele is. Magáncsődvédelmet az olyan adós kezdeményezhet, akinek vagyona és törlesztésre fordítható jövedelme nem elégséges a felhalmozott adósságával kapcsolatos törlesztési kötelezettségének teljesítésére. A magáncsődvédelem alatt úgy történik meg az adósságok rendezése, hogy az adós fizetési képességének helyreállítása a cél. A jogalkotó célja az adós és a vele együtt élő családtagok anyagi ellehetetlenülésének megakadályozása. A csődvédelem ezért annyit jelent, hogy az adós az eljárás alatt védve van a végrehajtási intézkedésektől, a végrehajtáson kívüli kényszer-értékesítésektől, és rendezett keretek között, állami segítséggel újratárgyalhatja tartozásai rendezését, a tárgyalások sikertelensége esetén pedig bírósági határozat szerinti részben tartozás­elen­ge­désben, illetve fizetési kedvezményekben részesül. A lakóingatlanra vonatkozóan kötött jelzáloghitel-szer­ződés törlesztéséhez az állam több éven keresztül állami támogatást biztosít, amelynek összege elérheti a havi 25 ezer forintot is. (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)A bírósági végrehajtásról szóló törvény 2017. március 21-én hatályba lépett módosítása az adósok további védelme érdekében előírta, hogy a fogyasztóval kötött szerződésen alapuló követelés behajtása iránt indult végrehajtási eljárásban a lakóingatlan árverése esetén az érvényes vételi ajánlatnál el kell érnie legalább az ingatlan becsértékét, ezenfelül a végrehajtást kérő is kizárólag a becsértéknek megfelelő összegért veheti át az ingatlant. A módosítás célja, hogy a lefoglalt ingatlanok minél magasabb áron kerüljenek értékesítésre, valamint a fennálló követelések is a lehető legnagyobb mértékben térüljenek meg.A jelenleg kihirdetés előtt álló legújabb törvényjavaslat értelmében a végrehajtó a lakóingatlan kiürítésének foganatosítását december 1-jétől március 1-jéig terjedő időszak helyett november 15-étől április 30-ig terjedő időszakot követő időszakra halasztja el, ha a kötelezett magánszemély. A törvényjavaslat ezzel meghosszabbítja a kilakoltatási moratórium időtartamát. A módosítással érintett rendelkezést a hatálybalépése napján folyamatban levő azon végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kell, amelyekben lakóingatlanok kiürítésére még nem került sor. És akkor néhány szót még arról, hogy hogy állunk a mai napon, és ki hogy viszonyul a Házon belül ehhez a kérdéshez. Látható az, hogy üres székeket láthatunk szemben (Gyöngyösi Márton: Azért ott is van egypár! ‑ Közbeszólások a Jobbik és az LMP soraiból.), Dömötör Csaba államtitkár úr éppen említette a napirend előtti felszólalásoknál. Az MSZP ténykedése arra hasonlít, mint amikor a gyújtogató a tűzoltókat vonja felelősségre a ház oltásáért. Ebben a tekintetben gyakorlatilag ma is kint a Ház előtt ugyanazok védik a devizahiteleseket, akik devizahitel-csapdába kergették a magyar családokat. Az ellenzék is felelős ‑ főleg a baloldali része ‑ a magyar családok eladósodásáért. Magyarországon 2002 után, ahogy említettem, megszüntették a korábbi kedvező kamattámogatási rendszert, és belehajszolták a családokat a devizahitel csapdájába. A Gyurcsány-kormány katasztrofális válságkezeléséről vagy éppen a Bajnai-, Gyurcsány-csomagokról külön említést nem is kellene tennünk, ugyanakkor tudhatjuk, hogy az országra egy 20 milliárd eurós adósságállomány-törlesztés várt 2010 után rögtön, ami az új kormány terheit jelentette, ezzel is nehezítve a kormány mozgásterét ezen a területén, de mint az iméntiekben elmondtam, e mellett a szűk mozgástér mellett is mindent meg tudtunk tenni azért, hogy enyhítsünk a terheken. Az ellenzék viszont nem támogatta a devizahiteseket segítő intézkedéseket. Az első kilakoltatási moratóriumnál vagy akár a Nemzeti Eszközkezelőnél is, amikor gyakorlatilag másfél millió családon tudtunk segíteni, a kamatokat korlátoztuk, akkor a devizahitelek betiltását és a bankok általi egyoldalú kamatemelések korlátozását sem Vona Gábor, sem az MSZP nem szavazta meg. Meg lehet nézni a parlamenti jegyzőkönyvekben. Az árfolyamgát bevezetése, amiről beszéltem, átmenetileg tompította a terheket, és rögzítette az árfolyamot, 170 ezer családnak nyújtott segítséget. Itt az árfolyamgát bevezetését és ezzel a devizahitelesek megsegítését nem támogatta szavazatával sem Vona Gábor, sem a Jobbik-frakció, ahogy nem támogatta az MSZP-frakció sem. A Nemzeti Eszközkezelő létrehozását például az LMP nem szavazta meg. A végtörlesztésről beszéltünk: sem az MSZP, sem az LMP nem szavazta meg. Bankok elszámoltatása, kilakoltatási moratórium. A kilakoltatási moratóriumot, amelyet 2017. október 31-én hosszabbított meg a parlament, láthatjuk, hogy az LMP két társelnöke sem szavazta meg, sem Hadházy Ákos, sem Szél Bernadett nem szavazott. Sallai Róbert Benedeknek sem volt fontos, hogy a családok télvíz idején ne legyenek kilakoltatva. 2013-ban a Jobbik 43 fős frakciójából mindössze 9 képviselő, míg a 48 fős MSZP-frakcióból 6 szavazta meg az akkori moratórium­meghosszab­bí­tást. 2011-ben az MSZP-frakció többsége nem szavazta meg a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását, 25 MSZP-s képviselőnek nem voltak fontos ak a devizahiteles családok. Az LMP részéről pedig 16 képviselőjük nem szavazta meg… ‑ ennyi nem is volt, 6 nem szavazta meg a törvénymódosítást. 2010-ben a kilakoltatási moratóriumot 27 szocialista képviselő nem szavazta meg. Ezeket csak azért soroltam föl tisztelt képviselőtársaimnak itt a vita során, hogy ha igazán érdemi vitát akarnak a devizahitelesek helyzetéről, a devizahitelekről folytatni, lehet, hogy ezzel a hiányzó frakcióval kellene ezt a vitát lefolytatniuk. Mindesetre a polgári kormány kezelte a devizahitelezési válságot, ennek fényében döntöttünk az árfolyamgátról, végtörlesztésről, banki elszámoltatásról. Az ellenzéki padsorokban ülő képviselők, akik kezdeményezték ezt a vitanapot, nem szavazták meg valamennyi intézkedést (Dr. Szél Bernadett: Mert jobbat mutatunk!), bár azt senki nem vitathatja, hogy ezek a devizaadósoknak a megsegítését szolgálják. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Ha önökön múlna (Dr. Szél Bernadett: Nana!), akkor ugyanezek az eredmények születtek volna, ahogy szavaztak, magasabb lenne ma a törlesztőrészlet, több maradna a bankoknál, még többen mennének csődbe. (Dr. Szél Bernadett: Hazudik!)A kormány által tett intézkedések egyértelműen rávilágítanak arra, hogy amit egy végrehajtó hatalom tehet a csapdába esett emberek megsegítésére, azok a kormányzati lépések megtörténtek. A jövőben is kellő érzékenységgel és odafigyeléssel kezeljük a bajbajutottak helyzetét, és ahogy eddig is megfelelő intézkedések megtételével segítettük őket, amennyiben mód, lehetőség és mozgástér lesz, ezt a jövőben is meg fogjuk tenni.Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • BÁNKI ERIK, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy tisztán lássunk a devizahitelezés ügyében, érdemes feleleveníteni azokat az eseményeket, amelyek a devizahitelezési válság kialakulásához vezettek, és elmondani azt is, hogy mit tett a magyar kormány azoknak a problémáknak a kezelése érdekében, amelyeket az MSZP és az SZDSZ vezette kormányoktól örökölt. A 2002-es kormányváltáskor a devizahitelek csak egy marginális részét jelentették az egész hitelezési piacnak, a teljes devizahitel-állomány alig haladta meg a 300 milliárd forintos szintet, amelynek túlnyomó részét a vállalati hitelek tették ki. A lakáshitelek állománya ebben az időszakban alig érte el a 60 milliárd forintos szintet. Azzal azonban, hogy a szocialista kormányok a lakáshitelhez nyújtott kamattámogatásokat 2003-tól folyamatosan leépítették, és ezzel párhuzamosan az akkori jegybank vezetése folyamatosan az alapkamat szintjének emelése mellett foglalt állást, és a monetáris tanács döntéseinek köszönhetően folyamatosan nőttek a jegybanki alapkamatok, és így nyilvánvalóan a piaci forintkamatok is, ezzel a forinthitelek egyre drágábbá váltak. Hogy konkrét számokat is mondjak önöknek, tisztelt képviselőtársaim: 2002 áprilisában, a választások időpontjában 8,5 százalék volt az irányadó jegybanki alapkamat szintje, 2008 októberében ugyanez már 11,5 százalékot mutatott. Azaz 35 százalékkal emelkedett meg ez alatt az idő alatt a jegybanki alapkamat szintje, és nyilvánvalóan ez magával hozta a forinthitelek kamatemelkedését is.A forint kamata és az euró, a jen, de elsősorban a svájci frank kamatszintje között kialakuló jelentős különbség odavezetett ez idő alatt, hogy drágává váltak a forinthitelek, és e helyett a drága forinthitel-konstrukció helyett a bankok a lakosság számára devizahitel-konstrukciót kínáltak, amelynek a kamatszintje jóval alacsonyabb volt; helyenként volt, ahol a fele alatt is volt a forintkamatoknak. (15.10)Azzal az egy dologgal nem számoltak, hogy közgazdasági nonszensz a lakosságnak olyan devizahitelt kínálni, amellyel szemben a családoknak nincs devizabevételük. Hiszen egy olyan országban, ahol, mondjuk, a fizetőeszköz árfolyamát legalább az euróéhoz kötik, mint ami ebben az időszakban Bulgáriában is volt a levával, ott legalább van egy olyan fék a rendszerben, ami az árfolyamkülönbségek okozta veszteséget jól behatárolhatóvá teszi a lakosság számára; itt nálunk erről szó sem volt. Ennek egyetlenegy oldalát világították meg a bankok, és gyakorlatilag a kormányzati propaganda is erről szólt, hogy az emberek bátran vegyenek fel devizahiteleket, egyetlenegy dolgot emeltek ki, az pedig a kamatkülönbség, ami nyilvánvalóan a lakosságot megtévesztette, és a lakosságnak a legkisebb töredéke az, aki egyáltalán az árfolyamkülönbségek, illetve az árfolyamkockázat kivédésének a mechanizmusát ismerte, és egyáltalán az árfolyamkockázatok lehetséges veszteségeivel tisztában volt. Ennek a kormányzati politikának, illetve a bankok által propagált devizahitel-konstrukciók közkedveltségének köszönhetően 2008-ra a lakossági devizahitelek értéke meghaladta a 6500 milliárd forintot, azaz több mint százszorosa lett a 2002-es szintnek.Tisztelt Ház! Az idegen devizában való eladósodás kockázata gyakorlatilag teljes kiszolgáltatottságba sodorta a magyar társadalmat. A rejtett árfolyamkockázat aztán a 2008-as válság idején vált igazán nagy problémává, hiszen 2008 őszéig, a korábbi éveknek megfelelően, 150 forint körül volt a svájci frank forintárfolyama, 2009. február elején viszont már több mint 200 forintba került egy svájci frank, ami azt jelentette, hogy a devizahitelesek tör­lesz­tő­részleteit 20-30 százalékkal is megemelte egyik hónapról a másikra, mert ezt a kockázatot teljes egészében a bankok a hitelfelvevő családokra hárították.A devizahitelesek helyzetét a forint leértékelődése mellett az is nehezítette, hogy a válság idején nagyon sokan veszítették el munkájukat, tehát egyszerre két negatív hatás érte a magyar családokat: egyik oldalon jelentősen, 20-30, majd aztán később 40-50 százalékkal emelkedtek a törlesztőrészletek, míg a másik oldalon a családból egy, sajnos sok helyen két kereset is kiesett.2008 végére a devizahitelek tartozásállománya, ahogy említettem, 6500 milliárd forintra nőtt, tehát kezdett komoly nemzetgazdasági kockázatot is jelenteni az ilyen típusú devizaeladósodás. A baloldali kormányok elhibázott és felelőtlen gazdaságpolitikája miatt Magyarország sérülékenysége már 2008 előtt is jelentős volt, ezt a válság csak tovább súlyosbította. Nem véletlen, hogy Magyarországnak elsőként az európai uniós tagállamok közül hitelért kellett fordulnia a Nemzetközi Valutaalaphoz, illetve az Európai Bizottsághoz, amit a szocialisták annak idején sikerként propagáltak. Ma már tudjuk, hogy ezzel milyen kockázatot, milyen terheket és milyen következményeket vettek a nyakukba, amit teljesen természetes módon a magyar lakosságra kívántak áthárítani.A baloldal tehát nemcsak a költségvetést, hanem a magyar családokat is adósságcsapdába csalta 2010-re, több százezer magyar család került kilátástalan helyzetbe, sokakat a kilakoltatás veszélye fenyegetett. A szocialista kormány egyáltalán nem foglalkozott ezekkel a problémákkal, amelyek 2008 és 2010 között már jól láthatóak voltak, semmiféle támogatásban nem részesítette a devizahiteleseket, és semmilyen intézkedést nem foganatosítottak annak érdekében, hogy valamilyen módon a bajba jutott családokon segítsenek.Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz 2010-es választási sikerével, mint sok más egyéb területen, a devizahitelezés vonatkozásában is új korszak, új időszak kezdődött. Az új kormány gazdaságpolitikájában már a kezdetektől kiemelt szerep jutott a külső sérülékenység csökkentésének, és ennek egyik legfontosabb elemeként a lakossági devizahitelek miatt kialakult problémakör kezelésének. Egyértelmű volt, hogy az eddigi gyakorlatnak véget kell vetni, ezért első lépésben lényegében lehetetlenné tettük, hogy a bankok tovább folytassák a devizahitelezés tevékenységét a lakosság irányába, és ennek köszönhetően megállt a lakossági hitelállomány növekedése.A következő lépés az volt, hogy számba vettük, mit lehet kezdeni a 2010-re már 7000 milliárdosra duzzadó hitelállománnyal, amely több mint egymillió szerződést jelentett a magyar családok, a magyar lakosság körében. (Földi Lászlót a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.)Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez azt jelenti, hogy a szocialisták ámokfutásának következtében több mint egymillió család otthona került veszélybe. A kormány 2011. szeptember és 2012. február között lehetővé tette, hogy a jelzáloghitellel rendelkező adósok hitelüket kedvezményes árfolyamon fizessék vissza. Közel 170 ezer adós élt a végtörlesztés lehetőségével, amely a magyar családok számára 370 milliárd forint megtakarítást eredményezett. Ennek köszönhetően 2012 tavaszára több mint 1500 milliárd forinttal csökkent ettől, ennek az intézkedésnek a hatására a devizahitelek állománya. A folyamatosan emelkedő árfolyamok további kamatemelő hatásának csökkentése érdekében még 2011 őszén vezettük be az árfolyamgát intézményét. Ennek a megoldásnak az volt a célja, hogy az árfolyam-ingadozás hatását átmenetileg tompítsa úgy, hogy öt évre rögzítette a devizaalapú jelzáloghitelek törlesztésének árfolyamait. Völner Pál államtitkár úr részletesen beszélt erről, hogy milyen árfolyamszinten lettek rögzítve ezek a devizahitelek. Hogy egy példát mondjak: a legnagyobb mennyisége a devizahiteleknek svájci frankban volt nominálva, itt 180 forinton lett rögzítve a svájci frank árfolyama akkor, amikor a piacon egyébként 262 forintba került egy svájci frank. Érdekes módon az árfolyamgát intézményét se a Jobbik, se az MSZP képviselői, leszámítva néhány képviselőt, nem támogatták.A belépő adósok tartozáselengedésben is részesültek, az elhalasztott tartozások kamatrészét pedig fele-fele arányban a bankok és a magyar költségvetés vállalta át. A belépő ügyfelek száma meghaladta a 170 ezret, amely intézkedésnek köszönhetően a családok további 60 milliárd forint kamat megfizetése alól mentesültek.Mindenképpen fontos még megemlíteni az intézkedések sorában a Nemzeti Eszközkezelő létrehozását. A Nemzeti Eszközkezelő a legnehezebb helyzetbe került adósok számára nyújt segítséget 2012. január 1-je óta. Az eszközkezelő a hiteladósok ingatlanának megvásárlásával lehetőséget nyújt arra, hogy az adós és családja kedvezményes bérleti díj mellett bérlőként a saját ingatlanában maradhasson egészen addig, amíg a vagyoni helyzete, a munkalehetősége vagy a bevételei nem alakulnak úgy, hogy egyébként a hitel törlesztését újra folytassa vagy a bankkal megállapodjon a hitel visszafizetéséről. Eddig több mint 35 ezer családnak jelentett segítséget ez a megoldás. Érdekes módon az ellenzék padsoraiból például az LMP képviselői ezt az intézkedést sem támogatták.Tisztelt Ház! A végső megoldást a kialakult helyzetre a bankok elszámoltatása, a tisztességtelen árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás miatti túlfizetések visszatérítése jelentette. Az elszámoltatás keretében a bankok által a hiteleseknek jóváírt összeg megközelítette a 750 milliárd forintot. Az elszámoltatásnak köszönhetően a még törlesztésre váró összegek jelentősen mérséklődtek, az adósoknak átlagosan 25-35 százalékkal kevesebbet kellett havonta fizetniük törlesztőrészletként. Eközben az elszabadult árfolyamok miatt akár 70 százalékkal is nőhettek volna a hitel törlesztőrészletei, tehát a 25-35 százalékos megtakarítás, illetve csökkentés mellett azt is figyelembe kell venni, hogy ha a piaci mechanizmusok tovább működtek volna, akkor nemhogy 25-35 százalékkal kevesebbet, hanem 70 százalékkal többet kellett volna törlesztőrészletként fizetniük. A Kúria polgári jogegységi határozata volt az, amely az Európai Bíróság döntését figyelembe véve kijelölte azt a jogi keretet, amelyben a forintosítás végbemehetett. A Kúria döntése alapján az árfolyamkockázat fogyasztóra hárítása jogszerű volt, kizárólag két esetkörben volt lehetőség a tisztességtelenség megállapítására. A döntés értelmében a szerződés akkor minősült tisztességtelennek, ha a pénzügyi intézmény egyáltalán nem tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamkockázatokról, vagy ha tájékoztatta ugyan, de kifejezetten nem hívta fel a figyelmet arra, hogy ez a kockázat korlátlanul, felső határ nélkül terheli őt. A devizahitelek kivezetését szolgáló, 2015. február 1-jén hatályba lépő törvény teremtette meg mind a lakáscélú, mind a szabad felhasználású jelzáloghitelek forintosításának alapját. A Kúria döntése szerint az átváltást a piaci árfolyamnak megfelelően kellett volna megvalósítani, ugyanakkor a forintosítás így is jelentős többlettehertől óvta meg a hiteleseket, hiszen a svájci frank árfolyama ezt követően lényegesen magasabbra emelkedett. Volt olyan időpont 2015-ben, tisztelt hölgyeim és uraim, amikor 378 forintba került egyetlen svájci frank, de tartósan 320 forint fölött volt az árfolyama. A jelzáloghiteleknél 2014 novemberében alkalmazott és a 2015. augusztusi árfolyam közötti különbség okozta terhet a bankok és az állam átvállalta az ügyfelektől. Ez az intézkedés mintegy 10-11 százalékos csökkentést jelentett, az adósok megszabadultak az árfolyam-ingadozástól és a kiszámíthatatlan havi törlesztőrészletektől. A forintosítás eredményeként a háztartások ezen az ágon eddig közel 200 milliárd forint törlesztőrészletet takaríthattak meg. Az eddig bemutatott intézkedéseknek köszönhetően 2015 végére 100 milliárd forint alá csökkent a devizahitelek állománya, vagyis a teljes lakossági hitelállomány mindössze 1 százalékát tették ki. (15.20)Az intézkedések következtében közel egymillió családot segített meg a magyar kormány, nagyjából 1200 milliárd forint értékben. Azt gondolom, hogy ez nagyon komoly eredmény, amire minden kormánypárti képviselő, illetve minden képviselő, aki támogatta ezeket az intézkedéseket, büszke lehet.A devizahitek forintosítása után megoldást kellett találni a megmaradt fogyasztási hitelek forintosítására is, ezért fogadta el az Országgyűlés 2015 szeptemberében a devizaalapú autó- és fogyasztási hitelek kivezetését szolgáló törvényjavaslatot, amely mintegy 200 ezer szerződést érintett. Tisztelt Képviselőtársaim! A több lépésben végrehajtott, átfogó intézkedéssorozatnak köszönhetően a szocialisták által meghonosított lakossági devizahitelek kivezetésre kerültek a magyar pénzintézeti rendszerekből. Amit a baloldal elrontott, azt mi helyrehoztuk. A legjobb természetesen az lett volna, ha ez meg sem történik; a devizahitelek meg sem jelennek a lakossági piacon, és a kormány, illetve a bankok nem sodorják bele ebbe a lehetetlen helyzetbe a magyar állampolgárok százezreit. A Fidesz 2010 után mindent megtett a devizahiteles családok helyzetének javítása érdekében. Azt gondolom, olyan intézkedéscsomagot fogadtunk el, olyan döntéseket hoztunk itt, a magyar parlamentben is, amelyekre méltán lehetünk büszkék, arról nem beszélve, hogy egyébként az intézkedéseinknek több elemét a közép-európai régió egyébként devizahitelezésben érintett országai is átvették. Az általunk megtett intézkedések hatására nemcsak a devizahitelt felvett családok helyzete javult, hanem a magyar gazdaság sérülékenysége is érdemben csökkent. A hosszú évekig tartó munkát pedig nemcsak a piac, az elemzők és ma már a nemzetközi szervezetek is elismerik, hanem ahogy mondtam, jó például szolgált több más európai uniós tagállamnak is. Azt gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, azok az intézkedések, amelyeket a magyar kormány tett ezen a téren, illetve azok a döntések, amelyeket a magyar parlament fideszes és KDNP-s képviselői hoztak a Ház elé vagy támogattak, azok egyetlenegy célt hivatottak vagy voltak hivatottak megvalósítani: azt, hogy a magyar családok helyzetét javítsák, hogy az a lehetetlen helyzet, amelybe a szocialisták sodorták a magyar családok százezreit, több mint egymillió magyar családot, az alól a lehető legtöbb családot mentesíteni is tudjuk.Azt gondolom, hogy a program sikeresen zárult. Nyilvánvalóan bár maradhatnak még hátra feladatok, de a munka dandárját becsülettel elvégeztük, és büszkék lehetünk azokra az eredményekre, amelyeket elértünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Bánki Erik képviselőtársammal abban, hogy nem lehet felelősen beszélni a devizahitezésről anélkül, hogy a 2010 előtti helyzetet ne tárnánk föl.És én még talán egy picit visszább is ugranék, mint ahogy ezt képviselőtársam tette. Ő 2002-ig ment vissza. Én azért azt gondolom, hogy fontos beszélnünk arról is, hogy 2002 előtt az első polgári kormány milyen intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy a magyar családok otthonteremtését segítse, és egyébként milyen helyzetben adta át a lakástámogatási rendszert a szocialistáknak.Itt azt láthatjuk, hogy a mai kedvezményrendszerhez egyébként nagyban hasonlító lakástámogatási rendszert épített ki az első Orbán-kormány. Ha visszaemlékszünk, 2000 után kamattámogatott lakáshiteleket vezetett be a kormány. Ez azt jelentette, hogy az akkor hatályos szabályozás alapján jelzáloglevél-támogatású kölcsönt lehetett igénybe venni új lakás építéséhez, vásárlásához, használt lakás vásárlásához is; a legfeljebb 30 millió forint összegű hitel forrásául kibocsátott jelzáloglevelek kamataihoz az állam adott támogatást. De emellett az otthonteremtési támogatások sorát bővítette a személyi­jövedelemadó-kedvezmény. Akkor is lehetőség volt, akkor nem áfacsökkentést hajtottunk végre, hanem az első Orbán-kormány akkor áfa-visszatérítéssel támogatta a családokat. Abban az időben még volt, fizetni kellett új ingatlanok esetében illetéket, erre az esetre illetékkedvezményt vezetett be a kormány, illetve az akkor működő családtámogatási rendszert, a félszocpolrendszert is kibővítette a kormány. Mik voltak ezeknek az intézkedéseknek az eredményei? Az, hogy 2002-ben azt lehetett tapasztalni, hogy a forintalapú lakáshitelek felfutottak, a kamatszintek radikálisan csökkentek; amíg a Horn-kormánynál 1998-ban közel 26 százalék volt az átlagos lakáshitelek kamata, addig ez 2002-re összesen 6 százalékra csökkent le. Azt is láthattuk, hogy 2002-ig a devizahitek egyáltalán nem terjednek el, a lakossági hitelek csak 15 százaléka devizaalapú, de túlnyomórészt ezek is inkább vállalati hitelek voltak, és nem ingatlanhitelek. 2002-ben ennek a lakástámogatási rendszernek köszönhetően is a GDP 5 százalékkal nőtt, és az építőipar az egyik húzóágazat volt, több mint 10 százalékos növekedéssel. Tehát összességében azt tudjuk mondani, hogy a ’98 és 2002 között kialakított lakástámogatási rendszer támogatta a magyar családokat, ráadásul az arra fordított költségvetési kiadások is megtérültek. A rendszer fenntarthatósága biztosított volt 2002 utánra is, mivel magasabb kiadási szint esetén a realizált adó- és járulékbevételek is arányosan nagyobbak voltak.Azt lehetett mondani tehát, hogy a 2002-ben kialakított lakástámogatási rendszert tovább lehetett volna vezetni. A szocialista kormányok azonban nem így döntöttek. Az valóban, ahogy Völner Pál államtitkár úr is rámutatott, nagyon sokatmondó, hogy a devizahitel-probléma fő felelősei nincsenek ma itt a teremben, hiszen az MSZP frakciója el sem jött erre a vitára. 2002-ben tehát a szocialisták nem úgy döntöttek, hogy a polgári kormány lakástámogatási rendszerét tovább bővítik vagy továbbviszik, annak ellenére, hogy a rendszer biztos lábakon állt, hanem a szocialista kormányok a felelőtlen pénzszórás részleges fedezetét a korábbi lakástámogatási rendszer teljes leépítésével teremtették elő.2003 közepétől a lakáshitelek jogosultsági feltételeit jelentősen megszigorították. A kamattámogatásokat két lépcsőben, 2003-ban teljesen leépítik, az szja-kedvezményeket is szűkítik, sőt 2007-re teljesen megszüntetik. És mi volt ennek a politikának az eredménye? Az, hogy a lakástámogatási rendszer felszámolása egyértelműen a devizahitelek felé nyomta a magyar lakosságot. Míg 2002-ben még alig több mint 15 százalékát tették ki a devizahitelek a lakosság hiteleinek, addig 2007-re, tehát szűk 5 év alatt a lakosság hiteleinek közel 60 százaléka devizaalapú volt, összegszerűen pedig meghaladta ez a 4300 milliárd forintot. Sőt, 2008 végére a devizahitelek tartozásállománya már 6500 milliárd forintra nőtt, vagyis a lakosság hiteleinek 70 százaléka devizahitel volt. Ráadásul a Gyurcsány-kormány katasztrofális válságkezelése és a 2008-as gazdasági krízis miatt drasztikusan megváltoztak az árfolyamok, és ezzel jelentősen megemelkedtek a magyar családok törlesztőrészletei is. Mindezt súlyosbították a baloldali kormányok megszorító intézkedései és az adóemelések is. Több százezer magyar család került kilátástalan helyzetbe, sokakat a kilakoltatás veszélye fenyegetett. A szocialista kormányok egyáltalán nem foglalkoztak a családok eladósodásával, és semmilyen támogatást nem adtak nekik. A Bajnai-kormány részéről is csupán egy banki etikai kódexre futotta 2009-ben, azonban ez ‑ nyugodtan kimondhatjuk ‑ fabatkát sem ért a bajba jutott devizahiteleseknek. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy teljesen hiteltelen, hogy ma ugyanazok védik látszólag a devizahiteleseket, akik a devizahitel-csapdába kergették a magyar családokat; mert mi úgy gondoljuk, hogy az ellenzék felelős a magyar családok eladósodásáért. És azért itt van még egy felelős, akit meg kell említeni, az akkori pénzügyi felügyelet és az akkori Nemzeti Bank ‑ ez akkor még külön működött, nem integráltan, ahogy ma ‑, hiszen egyik hatóság sem hívta fel a figyelmet megfelelő mértékben a devizahitelek kockázataira, illetve nem szankcionálták azt a bevett gyakorlatot, hogy a devizahitel-szerződések nagy részét a bankok közvetítőkön keresztül kötötték meg.A közvetítők pedig a legtöbbször nem tettek eleget a tájékoztatási kötelezettségeknek, nekik az volt a lényeg, hogy minél nagyobb mennyiségű hitelt tudjanak kihelyezni a lakossági piacon, és részint ez is odavezetett, hogy a magyar lakosság nem volt tisztában a devizahitelezés kockázataival. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy a Nemzeti Bank, illetve az akkori pénzügyi felügyelet vastagon felelős a helyzet kialakulásában. (15.30)Így jutottunk el 2010-ig. Tehát az Orbán-kormány nehéz helyzetet örökölt, körülbelül 1 millió devizahiteles szerződést 7000 milliárd forint értékben, és természetesen emellett teljesen elszaladó államadósságot és magas költségvetési hiányt. Ezt még csak fűszerezte egy magas munkanélküliség is, de mivel az Orbán-kormány felismerte azt, hogy a devizahitelezés egyrészt a magyar gazdaság sérülékenységéhez is nagymértékben hozzájárul, másrészt pedig társadalmi problémává nőtt, ezért Orbán Viktor kormánya segítséget nyújtott a devizahitelezés miatt bajba jutott családoknak. A 2010-es választásokat követően a Fidesz-KDNP-kormány egyik első intézkedéseként kilakoltatási moratóriumot hirdetett, illetve betiltotta a jelzálogalapú devizahitelek folyósítását. Ezt követően bevezetésre került az árfolyamgát, és lehetővé vált a végtörlesztés is.A fentieken túl a kormány létrehozta a Nemzeti Eszközkezelőt, amely több mint százezer embernek nyújtott biztonságos otthont. A kormány intézkedései másfél millió devizahiteles családnak nyújtottak segítséget. Az intézkedésekről Bánki Erik képviselőtársam részletesen is beszámolt. Én csak azt hangsúlyoznám, hogy ezeknek milyen volt a hatása. A jelzálogalapú hitelek betiltása meggátolta azt, hogy tovább tudjon növekedni a devizahitelek száma. Ezt a törvényjavaslatot akkor Vona Gábor és az MSZP nem támogatta. A végtörlesztés 170 ezer adósnak segített, és közel 1400 milliárd forint értékben fizették vissza kedvezményes árfolyamon a devizahitelüket az adósok. Az erről szóló törvényjavaslatot nem támogatta az MSZP, de nem szavazta meg az LMP sem. Az árfolyamgát közel 180 ezer adósnak segített. Az árfolyamgátas ügyfelek mintegy 60 milliárd forint kamat megfizetése alól mentesültek. Ezt a törvényjavaslatot nem támogatta szavazatával sem Vona Gábor, sem a Jobbik frakciója, ahogy az MSZP-frakció sem.A bankok elszámoltatásával kapcsolatban 750 milliárd forintot írtak jóvá a bankok az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások miatt. Az adósoknak csökkent egyrészt a fennálló tőketartozása, de az átlagos fizetendő törlesztőkötelezettségük is mintegy 25 százalékkal csökkent, illetve sor került a devizahitelek forintosítására is. 2015. február 1-jén lépett hatályba a forintosítást szabályozó törvény, és biztosította mind a lakáscélú, mind a szabad felhasználású jelzáloghitelek forintosítását. Ez közel félmillió adós hitelét váltotta át forintra.Ki kell külön emelni, hogy a jó időben végrehajtott forintosítás jelentős további terhektől óvta meg a magyar lakosságot, akik a devizahiteleket nagy részben svájci frankban vették fel. Az átváltás 2014 novemberében rögzített 256 forintos árfolyamon történt a svájcifrank-hiteleknél. A frank árfolyama két hónappal később elszabadult a svájci jegybank döntésének köszönhetően, és 30 százalékos emelkedéssel egészen 321 forintig emelkedett. A frankhitelek törlesztőrészlete a szakértők szerint akár ezt meghaladó mértékben, 50 százalékkal is emelkedhetett volna Magyarországon, de a jó kormányzati időzítésnek köszönhetően ettől megmenekültek a magyar adósok. Nem véletlen, hogy éppen ebben az évben Varga Mihály miniszter úr éppen ezért a lépésért megkapta „Az év pénzügyminisztere” díjat.Azt lehet tehát mondani, hogy a Fidesz-KDNP intézkedéseinek köszönhetően csökkent a magyar de­vi­zahitelesek tőketartozása, csökkentek a tör­lesz­tő­részletek, valamint a devizahitelek szinte teljesen eltűntek a magyar piacról. 2015 végére 100 milliárd forint alá csökkent a devizahitelek állománya, vagyis a teljes lakossági hitelállomány alig 1 százaléka volt devizaalapú. Most engedjenek meg még egy régiós kitekintést, hiszen érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy a környező országokban elszaporodott‑e annyira a devizahitelezés, mint Magyarországon. Ha körbenézünk, akkor azt láthatjuk, hogy a 2000-es évek környékén sehol, szinte sehol nem futottak fel olyan mértékben a devizahitelek, mint Magyarországon. Ez is mutatja, mekkora felelősség az akkori kormányzó pártoknak, a jegybanknak és a pénzügyi felügyeletnek. Csehországban és Szlovákiában ez egyáltalán nem volt jelentős probléma. Horvátországban, bár a devizahitelek aránya a teljes hitelállományon belül 77 százalékos volt, Romániában 68 százalékos volt, de egy fontos különbség volt hazánkhoz vagy éppen Lengyelországhoz képest, hogy ott nem a legkockázatosabb svájci frankban, hanem a kisebb kockázatú euróalapú hitelek voltak többségben, ezért az ott lakókat a válság, illetve az árfolyamok mozgása olyan mértékben, mint a magyarországi devizahiteleseket, nem érintették. Ott van tulajdonképpen jó példaként előttünk, hogy hogy lehetett volna csinálni, Lengyelország példája is, ahol bár 2000 és 2003 között felfutott a devizahitelezés, de részint a złoty gyengülésének, részint a lengyel hatóságok szigorú fellépésének köszönhetően ‑ ott egyébként kemény ajánlásokat fogalmaztak meg a bankok számára a devizahitelesekkel kapcsolatban ‑ a devizahitelek 2003 után visszaszorultak, és éppen ezért a 2008-as válság a lengyel devizahiteleseket sokkal kevésbé sújtotta.Kijelenthető, hogy ezekben az országokban szinte teljesen elmaradt az olyan komplex kormányzati intézkedéssorozat, amely Magyarországon megtörtént. Ezek az országok csak annyit próbáltak megtenni, hogy a svájcifrank-alapú hitelek kockázatát csökkentették, tehát elősegítették, hogy hazai devizára vagy euróra váltsák az ottani devizahitelesek a hitelüket. Lengyelországban csak 2016 augusztusában fogadták el a svájcifrank-alapú hitelek helyzetének rendezéséről szóló törvényt, követve a magyar példát. Ott viszont például a bankok csak önkéntesen dönthettek arról, hogy a svájcifrank-hiteleket złotyra váltják. Romániában sem nyújtottak jelentős segítséget a svájcifrank-hiteladósok számára.Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a devizahitelesek az ellenzékre nem, de a Fidesz-KDNP-re számíthattak eddig is, és azt tudjuk mondani, hogy számíthatnak a jövőben is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönjük a Fidesz-KDNP-nek azt a termelési értekezletet, amely bármelyik pártállami ülésen elment volna. Ha ezt, mondjuk, 40-50 évvel ezelőtt sütik el, senki nem vette volna észre, hogy nem az egypártrendszer közepén egy egypárti diktatúra képviselői teszik, mert olyan nettó szinten tudnak hazudni egy társadalmi katasztrófáról, hogy az egészen elképesztő. Állítom egyébként, hogy többen önök közül ezt elhiszik, komolyan elhiszik azt, ami elhangzott. Amikor Völner államtitkár úr, aki most éppen telefonál, elmondja… ‑ tehát az eddigi érzékenységgel fognak fordulni a hitelkárosultak felé, lehet, hogy meg kéne kérdezni őket, hogy igénylik‑e ők ezt az érzékenységet, vagy én kérdezem, államtitkár úr, milyen lesz, amikor érzéketlenek lesznek. Akkor mi fog történni a kilakoltatott emberekkel vagy a tönkretett életekkel, ha önök nem lesznek ennyire érzékenyek, mint eddig? ‑ és itt az idézőjel természetesen odaértendő.Azt is el kell hogy mondjam, felháborít, hogy a kormányzat minden eszközzel, saját cselekvésével és közvetve is akadályozta azt, hogy a devizásokról szóló vita a devizahitelesek jelenlétében történjen meg úgy, hogy mondjuk, a szakértői páholytól kezdve a karzatig, az erkélyig mindent megtöltenek azok az érintettek, akikről szól ez az egész. Önök ezt minden eszközzel megpróbálták akadályozni akár úgy, hogy nem mernek kimenni közéjük a Kossuth térre, nem mernek megjelenni egy demonstráción, nem mertek, gyávák voltak eljönni a devizahiteles kerekasztalra sem, aminek éppen az volt a célja, hogy minden párt képviselője ott legyen. Volt másik párt, amelyik mert, tehát nemcsak a Jobbik volt ott, nehogy azt higgyék. Minden más párt mellett a Bankszövetséget és Magyarország Kormányát is meghívtuk mi és azok a károsultak, az őket képviselő civil szervezetek, amelyek lehet, hogy önöknek elmondták volna a való életből hozott történeteiket. Mivel önök nem viselkedtek férfihoz méltóan, és nem hajlandók szóba állni ezekkel az emberekkel, ha úgy tetszik, nem magyar szóval én most live-olni fogom az ő véleményüket, igen, ide, a telefonomra fognak beérkezni az üzeneteik, és önök ezt meg fogják kapni.(15.40)Pontosan azért, mert semmilyen módon nem hajlandóak az érintettekkel szóba állni. Az a termelési értekezlet pedig, ami itt elhangzott, egészen vérlázító.Hollik képviselőtársam, a históriás könyvét miért nem 2001-ben ütötte fel, amikor az egész folyamat elkezdődött, Varga Mihály regnálása alatt, amikor az egyoldalú szerződésmódosítások lehetővé tételével az önök bandája kiengedte a szellemet a palackból? Miért nem ott kezdte el ezt a históriát? (Szilágyi György: Bizony, bizony!)Senki nem vitatkozik azon, hogy az MSZP most azért nem mer itt lenni, mert az úgynevezett devizahitelek felfutása az ő korszakukhoz köthető, és nettó gazdasági hazaárulás volt az, amit elkövettek Magyarországgal szemben. Nettó hazaárulás volt az, amit elkövettek, és ami emberéletekbe került.De, Hollik képviselőtársam, ön még nem volt itt a parlamentben, és én sem 2010 előtt, de a jegyzőkönyvek makacs dolgok. Utána lehet nézni, én megtettem, ön is nézzen utána! Hol voltak a Fidesz harcos ellenzéki felszólalásai? Hol voltak a Németh Szilárd által szervezett tüntetések a devizahitel-károsultak érdekében, amikor az a szemét Gyurcsány-Bajnai-kormány engedte felfutni ezeket a hiteleket? Önök már látták a bajt, hiszen Svájcból is figyelmeztettek, külföldről is figyelmeztettek, belföldről is. Hol voltak az önök harcos kiállásai? Nincsenek ott a jegyzőkönyvekben! Nincsenek parlamenti felszólalásaik a témában. Nemhogy demonstrációkat nem szerveztek, legalább itt, a parlamentben, a jól fűtött falak között, jó öltönyökben elmondták volna azt, hogy mekkora veszély fenyegeti Magyarországot. Nincs ennek nyoma. Ha van, akkor keressék ki a parlament.hu-n, küldjék el nekem, és akkor tudunk egy érdemi vitát folytatni arról, hogy önök 2010 előtt mit csináltak ‑ de ennek semmiféle nyoma nincsen!A Fidesz ellenzékből lapított, mint az a bizonyos a fűben. Vagy nem érzékelte ezt a problémát, vagy pedig nem mert ebbe beleállni, hiszen ahogy a későbbi történések is bizonyították, ugyanez a Fidesz-KDNP lepaktált előbb a Bankszövetséggel, utána pedig az EBRD-vel emlékeim szerint 2015 februárjában, ahol vállalta azt, hogy semmiféle további terhet nem rak az érintett bankokra a károsultak megsegítése érdekében.És ha már megsegítés: ne tegyenek önök szívességet senkinek! Ez a kormány nem gyakorol kegyet senki irányába. Önöknek igazságot kellene tenni, nem mentőövet dobni, visszaszerezni az érintett embereknek a saját pénzét. Tehát itt ez a kormány nem adakozik, nem tesz jót! Félreértés ne essék, önök semmi pluszosat nem tettek bele ebbe a rendszerbe, még a nullát sem hozták! Annyit kellett volna tenniük, hogy ezeknek az embereknek visszaadják a saját pénzüket. Ahogy mondjuk, a Quaestor-ügyet is megelőzhették volna, az egész botrányt; ha Volner János képviselőtársam húsz körüli módosítóját elfogadták volna 2010 magasságában, ez a pénzügyi kataklizma nem alakult volna ki. Csak önök egyszerűen nem hallgatnak senki másra, akkor sem, ha jobbító a szándék, akkor sem, ha olyan a módosító javaslat, amely egyébként embertársaink ezreinek, tízezreinek az életét könnyítené meg.Itt és most Bánki Erik képviselőtársam felszólalása közben olyan dolgokkal boldogítja a jónépet, ami egész egyszerűen nem igaz. Azt mondják, hogy azért kellett piaci áron forintosítani, mert a Kúria jogegységi határozata, bármilyen döntése erre kapacitálta önöket. Ez egyszerűen nem igaz! Tehát kérjük szépen azt a pontos idézetet, ami alapján levezethető az, hogy a Kúria akár jogegységi határozata, akár bármely dokumentuma arra engedett volna következtetni, hogy önöknek piaci áron kell forintosítani és átverni az embereket. Nem történt ilyesmi. Nem lehet logikai kapcsot találni a két folyamat között, mert nincsen. Önök piaci áron akartak forintosítani, aki 160 forinton vette fel a hitelét, annak a nyakába zúdították a 256 forintos átváltást, és harmatgyenge érv az, hogy később még tovább nőtt az árfolyam. Annyira óvodás érv, hogy bármely gazdasági főiskola első szemeszterének első óráján kivágnák azt az embert, aki jelentkezik és föláll egy órán egy ilyennel. Egészen elképesztő! Az, hogy egy későbbi gazdasági esemény esetleg még rosszabb körülmények közé taszította volna az adósokat, ez nem mentesíti önöket annak felelőssége alól, hogy felvételkori árfolyamon kellett volna forintosítani. (Jelzésre:) Akkor álljon fel, ha ingatja a fejét! Nyomjon gombot, magyarázza el nekem, hogy ha valaki 160 forinton vett fel egy úgynevezett hitelt, miért kell neki 256-on átváltani azt! Magyarázzák el nekem, három mondatban! Etikai érvek, jogi érvek, gazdasági érvek. Nyitott vagyok rá. Valaki legyen annyira férfi, hogy álljon fel, és próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant! Miért piaci árfolyamon? Mi volt ennek az oka? Miért volt erre szükség? Miért kellett ezermilliárdokat elvenni az érintett magyar emberektől?Egész egyszerűen érthetetlen, ahogy az is, hogy bírói értekezleteket tartanak, megpróbálják a bíráskodást is befolyásolni. A mai szisztéma szerint egyértelmű politikai erőszaktevés zajlik, ami leszivárog a bíróságok terébe is, tehát az egész bíráskodás rendszerét politikailag próbálják megerőszakolni. A jogegységi határozatok lényegében arról szóltak, hogy az amúgy független és szuverén bíróknak megpróbálták elmagyaráztatni (Dr. Völner Pál a fejét in­gat­ja.) ‑ ne ingassa a fejét, így történt! ‑, hogy de­vi­za­hiteles ügyekben hogyan kell, illetve hogyan szabad dönteni. (Dr. Völner Pál: Ez üldözési mánia.) Magyar emberek tízezreit tették tönkre ezzel.És említették a kilakoltatási moratóriumot is. Felsorolták a termelési értekezleten, hogy melyik job­bikos vagy melyik ellenzéki milyen indítványt nem szavazott meg, illetve mi volt az, amire nemmel szavazott, esetleg tartózkodott. Szeretném a figyel­mükbe ajánlani, hogy a kilakoltatási moratóriumot nemcsak a Jobbik, tehát ne legyünk inkorrektek, több ellenzéki erő, de ami biztos, hogy minden egyes esztendőben javasolta hamarabb beállítani és teljes körű módon addig fenntartani, amíg önök az ígéretükhöz híven meg nem oldják ezt a problémát. Nem én ígértem azt, hogy senkit nem hagyok az út szélén, mert én a pártommal még nem voltam kormányon. Nem én raktam föl óriásplakátokra, hogy elszámoltatom a bankokat, ezt önök tették meg. A helyzet az volt, hogy mi ezt minden évben meg­tettük, kértük önöktől, és önök minden alkalommal már a bizottsági szakaszban leszavazták. Tehát kila­kol­tatottak százainak, ezreinek a sorsa, tönkre­me­ne­tele önökön múlt e tekintetben.És most is a választásokig egyébként szerencsére meghirdették ezt a moratóriumot, tehát ne vitassuk el azt, ami bár gesztusértékű lépés, csak kozmetikai jellegű, de jó lépés, tehát nagyon fontosnak tartom. Ugyanakkor valószínűleg a mai nap folyamán még sokszor fel fognak merülni a különböző megoldási javaslataik, vagy amiket annak mondanak, és ezt megpróbáljuk mindig megelőzni. Elmondjuk, hogy a Nemzeti Eszközkezelő arról szól, hogy bár az embert nem teszik utcára azonnal, de elveszik az ingatlanhoz fűződő tulajdonjogát, bérlőként maradhat ott. Az is megérdemelne egy vizsgálatot, hogy az így kelet­ke­zett új bérlők közül hányan lettek utána fizetőképes magyar emberek, tudtak visszatérni aktívként a mun­kaerőpiacra, hány embernek állt helyre az élete. Hiszen azt látjuk, hogy ezek a szerencsétlen emberek beleszorulnak a nem maguk által kreált bajba és helyzetbe, a visszafordulás lehetősége pedig tulaj­don­képpen elhanyagolható, ha százalékokban mér­jük.Ugyanígy az árfolyamgát tekintetében nyilvánvalóan jó, ha öt évig némi levegőhöz jutnak az adósok, ezzel semmi baj nincs. De most, amikor kamatostul szakad a nyakukba a baj, akkor kor­mány­párti képviselőtársaim miért nem vizsgálják meg azt, hogy az öt év elteltével hány árfolyamgátas törlesztőképessége állt helyre? Hiszen ha az önök meg­oldása olyan tökéletes, mint ahogy az imén­ti­ek­ben felvezették hárman, akkor várható lenne tőle, hogy az érintett emberek nagyon nagy számban tör­lesz­tőképesek, fizetőképesek, adófizetők, termelő­szférához tartoznak Magyarországon, miközben a valóság nem ez, hanem az, hogy kamatostul szakadt a nyakukba egy olyan baj, amit nem ők okoztak.A magáncsődre hivatkozni egészen meg­mo­so­lyog­tató, hiszen a nagyon-nagyon szigorú feltéte­leknek alig több mint ezer ember tudott, illetve akart eleget tenni, márpedig tízezreken segíthetne egy ilyen konstrukció. A Jobbik javaslata az volt, hogy ne legyen ennyire szigorú, és öt év után épüljön be a rendszerbe egyfajta elsétálási jog. Tehát aki öt évig betartja az így is szigorú feltételeket, az mentesüljön a további tartozásoktól, ha úgy tetszik, akkor szabad emberként távozhasson. Ez egyébként nem a mi ta­lál­mányunk, külföldön sok helyütt működő kons­trukció. Mi importálni szerettük volna a magyar em­berek érdekében, ezt pedig önök megaka­dá­lyoz­ták.Azt is el kell mondani, hogy soha nem történt annyi kilakoltatás, mint a Fidesz-KDNP kor­má­nyainak regnálása alatt Magyarországon. Ezt önök nem tudják lemosni magukról. El kellett volna rendelni a moratóriumot, és addig fenntartani, amíg nem oldják meg teljes körű módon ezt a problémát. Ha már a devizahiteles-kerekasztalon nem jelentek meg, ha már nem kíváncsiak az érintett civil szer­ve­zeti vezetők véleményére, legalább a drótpos­ta­fiók­jukat kezeljék vagy olvassák az e-maileket, hiszen oda is meg fogják kapni, ahonnan én is idézek. Hiszen az érintett civilek azokat a megoldási javas­lataikat újra és újra megfogalmazzák, amelyek még most is keresztülvihetőek lennének a jogrendszeren. Nyilvánvalóan a későbbiekben ezeket részletekbe menően ki fogjuk fejteni.Amire a hátralévő 3 perc 40 másodperc lehető­séget bocsát számomra, az az, hogy címszavakat említsek ezekből, de az egészen bizonyos, hogy a köz­jegyzői okiratok okiratiságának vizsgálata halaszt­hatatlan feladat lenne. A közjegyzői szisztémában ugyanis a civilek, az érintettek szerint termérdek mennyiségű jogsértés következett be. Egy parlamenti bizottságot is megérdemelne ez a kérdéskör, ahova civil szakértők véleményét is igenis be kell vonni, figyelembe kell venni.(15.50)S azt is látnunk kell, hogy feltételezhető, hogy az adósok jó része túlfizetésben lehetett már a futamidő első felében is, feltételezhető, hogy a bankok tömegesen szerződést szegtek ‑ ez tulajdonképpen tényként kezelhető ‑, a kölcsön összegének egy részét egész egyszerűen nem adták oda, tehát rengeteg tisztázandó terület van előttünk. S ha már ennyi tisztázandó terület maradt hátra, akkor a kilakoltatási moratórium kiterjesztését is érdemes lenne meggondolni, mégpedig a folyamatban lévő végrehajtási eseményekre, árverésekre, birtokba adásokra; tehát akkor a teljes rendszert be kellene addig fagyasztani, amíg nem látunk tisztán, mert a jelek szerint még a parlamenten belül is akkora nézetkülönbségek uralkodnak a kérdésben, amelyek feloldhatatlanná teszik azt, a megoldásokat pedig nem teszik keresztülvihetővé. Azt is látnunk kell, hogy számtalan ember nem kimondottan az úgynevezett devizahitele miatt lehetetlenül el, hanem azért, mert az itteni tisztességes törlesztési kísérlete mellett elmaradt a közüzemi számlákkal, különböző gyorskölcsönt nyújtó cégekhez fordult, tehát egyik tartozásból halmozódott a másik. Azt is meg kellene tehát vizsgálni, hogy az egyéb közüzemi számlák, szolgáltatói díjak, társai tekintetében milyen adósságátütemezési módszerekre van lehetőség. Mindenki fizesse ki azt, amivel tartozik, de ha a bizonytalan jogi hátterű konstrukció miatt bajba kerültek ott is, ahol egyébként kiszámíthatónak tűntek a viszonyok, adjunk ezeknek az embereknek lehetőséget arra, hogy ha törleszteni akarnak, akkor akár hosszabb idő alatt, akár alacsonyabb részletekkel, de ezt megtehessék, ne veszítsék el az otthonukat emiatt. Fel kell vetni még egy nagyon súlyos kérdést, ez pedig a büntetőjellegű kamatok tömeges megjelenését követő amnesztia lehetősége, kimondottan a büntetőjellegű tételekre és kamattételekre, hiszen itt számos olyan teher jelent meg ‑ beszéljünk akár a végrehajtási rendszeren belüli visszásságokról ‑, amelyeknek a háttere tökéletesen homályos, vagy olyan tartozásokra rakódtak és olyanok alapján számították ki őket, amelyek nem is biztos, hogy léteztek. Elég csak visszautalnom az 5 milliós tartozásból keletkező 33 millió forintos követelésre, amit itt egyik államtitkár vagy képviselő sem tud elmagyarázni, hogy hogy jöhetett létre Magyarországon. Nincs olyan jogi érv, nincs olyan gazdasági háttértényező, amely a valóság terében megmagyarázhatóvá tenne egy ilyen dolgot! Egész egyszerűen lehetetlen, 5 millió forintos tartozásból nem keletkezhet egy tisztességes nemzetgazdaságban 33 millió forintos követelés. Ilyen nincs! S azt is látni kell, hogy a Magyar Nemzeti Banknál még mindig jórészt ott parkol a devizahitel-károsultak pénze, az átváltásból eredő. A Jobbik ebből egy kártérítési alapot hozna létre, odacsatornázva ezeket a pénzeket megsegítenénk a legnehezebb helyzetben lévőket is, hiszen önök egyszerűen elfeledkeztek azokról, akiket már kilakoltattak. Addig is azt tudom javasolni önöknek, hogy bátor férfi módjára nézzenek a szemükbe azoknak, akikkel ezt a bajt tették és hagyták. Nem azt mondom, hogy önök okozták kizárólag, senki nem mondott ilyet, de 2010 óta, hét és fél év alatt elévülhetetlen felelősségük van abban, hogy megoldatlan ez a problémakör, hogy ezek az emberek most is ott tüntetnek a Kossuth téren, most is itt vannak a hátunk mögött, és egyáltalán nem egy párt meghívására. Önökön kívül mindenki látja ezt a problémát Magyarországon; kívánom önöknek, hogy vegyék végre észre! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Ha már termelési értekezletet tartunk, akkor ha lúd, az legyen kövér. Nézzük meg, hogy a Fidesz-KDNP az elmúlt években mit nem szavazott meg! Gyűjtöttem néhány példát, hallgassák meg a lajstromot!Nem szavazták meg, hogy a minimálbért keresők 23 ezer forinttal többet vihessenek haza. Az átlagbért keresők 38 ezer forinttól estek el a Fidesz miatt. Önök nem szavazták meg, hogy a családi adókedvezmény a felsőoktatásban továbbtanuló 24 éves koráig járjon. A Fidesz miatt nem emelkedett kilenc éve a családi pótlék. Nemet mondtak arra, hogy az egyszülős családok 20 ezer forint családi pótlékot kapjanak. Önök miatt fizetnek az emberek még mindig 27 százalék áfát 5 százalék helyett az olyan élelmiszerek esetén, mint a friss gyümölcsök vagy pedig a zöldségek. Önök nem szavazták meg, hogy 300 milliárddal többet fordítson a költségvetés a közszférában dolgozók béremelésére. Önök voltak azok, tisztelt fideszes képviselőtársaim, akik minden egyes alkalommal leszavazták a szociális dolgozók, a bölcsődei dolgozók, a pedagógiai asszisztensek béremelését. Egyáltalán önök ebben a ciklusban semmilyen ellenzéki javaslatot nem szavaztak meg, még azt sem engedték, hogy az Országgyűlés egyáltalán napirendre vegye azokat a javaslatokat, amelyeket a patkónak ez az oldala letett az asztalra. Úgyhogy fogalmam sincs, hogy önök milyen jogon cibálnak ide mindenféle javaslatokat, és ragadják ki az összes közül, és mondják azt, hogy mi nem szavaztunk meg dolgokat. Tudják, miért? Mert mi sokkal keményebbet adtunk be. Azért, mert nálunk egy ‑ most nem fogok jelzőket mondani, hogy milyen ‑ jegybankelnök nem tud elsíbolni sok száz milliárd forintot és mindenfélére elkölteni, hanem odaadtuk volna azoknak az embereknek, akik most a mi hátunk mögött ülnek, és akik a Kossuth téren tüntetnek, amíg önök tizenketten ülnek be ide az Országgyűlés patkójába, kiscsoportos foglalkozást tartanak, és próbálják elmagyarázni az elmagyarázhatatlant, hogy a fideszes hét év alatt miért nem tudták ezt a problémát megoldani. Mert ha önök megoldották volna ezt a problémát, akkor ott nem lenne tüntetés, és ezek az emberek nem itt ülnének, hanem ott ülnének. Ez a nagy helyzet, tisztelt államtitkár úr, államtitkár úr és még egy államtitkár úr! Amúgy hol vannak a miniszterek? Hol vannak ilyenkor a miniszterek? Hol vannak a miniszterek ilyenkor, amikor a Magyar Országgyűlés egy ilyen kérdésről tárgyal? Jöjjön be az összes, jöjjön be a miniszterelnök! Jöjjön be a magyar miniszterelnök, és mondja el a véleményét a kérdésben! (Dr. Völner Pálnak:) Ne ingassa a fejét, legyen kedves, és ne csapkodjon a kezével! Ezek az emberek az életükért küzdenek. Kilakoltatások fognak indulni, és önöknek kiscsoportos foglalkozást tartva van képük ide bejönni a magyar parlamentbe, és úgy csinálni, mintha valamit letettek volna az asztalra. Hát, a nagy fenéket! Mi kezdeményeztük ezt a devizahiteles vitanapot, igen, erről van szó. Mi kezdeményeztük, mert úgy gondoljuk, hogy ha valamiről vitázni kell ebben a parlamentben, az a devizahitelesek ügye. Mert kevés emberrel szúrtak ki annyira az elmúlt évtizedekben, mint a devizahitelesekkel. És ha jól emlékszünk rá, a nyáron volt egy vitanap, egy rendkívüli ülésnap itt a parlamentben, amikor más témáról volt szó, de mi akkor is behoztuk a devizahitelesek ügyét, és önök, tisztelt államtitkár urak itt az első sorban, azt mondták, hogy vannak még tennivalók ezzel kapcsolatban. Ha már ide bejöttek és itt vannak, akkor legyenek kedvesek, mondják el, hogy mit akarnak még tenni, mert ezek az emberek ezért vannak itt és ezért tüntetnek. Mondják meg, hogy a kormányzásuk maradék öt hónapjában mit akarnak letenni az asztalra. Egy dolgot én szavatolok önöknek: kormányra kerülve mi ezt az ügyet el fogjuk rendezni. Ott van az összes törvényjavaslat, LMP-s törvényjavaslat, és nem akarok én másokkal prédikálni, de van itt más frakció is, amelyik normális javaslatokat tett le az asztalra. Kormányra kerülve az LMP azt megvalósítva a devizahiteles-ügyet le fogja tudni zárni, szemben önökkel, akiknek van képük bejönni ide a magyar parlamentbe, és azt mondani, hogy mindent megtettek. Csak a lényeget nem mondják: legutóbb is leszavazták azt a javaslatunkat, amely segített volna abban, hogy a kilakoltatások ne tudjanak elkezdődni. Ezt is leszavazták. Ezek után miről beszélünk, tisztelt urak? Álljanak fel, és mondják el, hogy mit akarnak tenni, mert amit letettek az asztalra, az a nagy semmi volt. S tudják, ha meg akarjuk érteni, hogy mi történt a devizahitelesekkel, vissza kell mennünk majd’ 15 évvel korábbra. Ebben az országban akkor is egy olyan helyzet volt, amikor embereknek nem volt lakása, és jött egy kedvezőnek tűnő lehetőség, és elhitették ezekkel az emberekkel azt, hogy kiszabadulhatnak a penészes lakásukból, meg egy olyan helyzetből, hogy három-négy gyerek együtt alszik egy szobában, és egy vállalható törlesztőrészlettel valahogy el tudják érni azt, hogy legyen egy tisztességes otthonuk. Ezek az emberek csak otthont akartak. És ezeket önök is megvezették kormányon, és a szocialisták is megvezették kormányon. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti oldalról.) Ez a legtisztességtelenebb dolog, amit csinálni lehet, hogy egy kormány nem vállal felelősséget azért, noha pontosan látják ‑ mert önök tanult emberek ‑, hogy mit csináltak a bankok. És amikor kormányra kerültek, azt mondták, hogy jó, hát akkor most a bankokra különadót vetünk ki. Mennyi pénzt kaptak ebből a devizahitelesek? S amikor a Matolcsy bejött ebbe az egész helyzetbe, akkor mennyit adott a devizahiteleseknek? Mert szerintem semmit! Matolcsy György kastélyokat vásárolgatott, meg különböző milliós szőnyegeket, meg minden vackot, de nem a devizahiteleseknek adta oda ezt a pénzt!Úgyhogy, uraim, legyenek kedvesek, vegyenek egy nagy levegőt, és mondják el, hogy ha már eddig semmit nem csináltak emberek tömegei érdekében, akkor most, a kormányzásuk öt hónapjában mit fognak tenni. Most pedig átadom a szót Hadházy Ákosnak, aki az LMP konkrét javaslatait fogja ismertetni. De egyvalamit én garantálok önöknek: kormányra kerülve ez a helyzet meg lesz oldva, de nem úgy, ahogy önök csinálták, hanem úgy, ahogy az LMP csinálja.
  • DR. HADHÁZY ÁKOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Én is nagyon fontosnak tartom, nagyon sokat mond, hogy kik vannak itt, és kikre bízta a kormány, hogy próbálja menteni a menthetetlent, és próbálja azt mondani ezeknek az embereknek, hogy meg van oldva a problémájuk. Másodrendbeli politikusok. (Derültség.)Szeretném megidézni a miniszterelnököt is, aki önöknél egy picit rangosabb. Hallgassuk meg! (Bekapcsol egy magnetofont, Orbán Viktor hallható: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Segítenünk kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert csak úgy ukmukfukk becsapjanak. ‑ Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, de ilyen nem volt előre jelezve, hogy bármilyen segédeszközt használna, úgyhogy ezt meg kellett akadályoznom. Folytassa kérem! DR. HADHÁZY ÁKOS, az LMP képviselőcsoport­ja részéről: Köszönöm szépen. Ha házszabály­elle­nes az, hogy a miniszterelnök hangját itt meg­idézzük, akkor felolvasom azt, amit nem engedtek. Azt mondta, az nem fog menni, hogy emberek fizetik éveken át a keresetükből a törlesztőrészleteket, és kiderül, hogy többel tartoznak, mint amikor meg­kezdték visszafizetni az adósságaikat. (16.00)Azt mondta a miniszterelnök, hogy ilyet nem lehet csinálni a magyarokkal; ezt mondta 2011-ben. Önök nagyon jól tudják, hogy ugyanaz a helyzet. Nagyon-nagyon sokan, több százezren vannak, én is ilyen vagyok, akik fizetjük már tíz éve a hiteleket, a négyötödét kifizettem annak, amit fölvettem, és még mindig másfélszeresével tartozom. Én tudom fizetni, de nagyon sok ember nem tudja fizetni. Önök is nagyon jól tudják, több tízezer, több százezer ilyen ember van, akiknek ez hatalmas problémát okoz.Látjuk a kilakoltatásokat, látjuk, hogy mindennap kilakoltatások vannak, emberi tragédiák vannak. Krízisről beszélünk. Ugyanúgy krízis ez, mint a menekültkrízis. Ez is krízis, ugyanúgy krízis, mint az egészségügyi krízis. Ez is krízis. Önök most megszavazták nagy nehezen a moratóriumot azért, mert rájöttek, hogy nem tesz jót az önök kampányának, amikor mindennap egy kilakoltatásról lesz szó a parlamentben. Beadjuk mi is a moratóriumjavaslatot, de nemcsak áprilisig, hanem addig, amíg nem oldódik meg ez a probléma.A vitanap feladata természetesen a szembesítés, de leginkább a megoldási javaslatok bemutatása. Ehhez azonban valóban foglalkozni kell a történelemmel, foglalkozni kell azzal, hogy mi történt. Valójában itt nem devizahitelezésről beszélünk, hanem egy tömeges fogadásról. Fogadásról: a bankok arra fogadtak, hogy gyengülni fog a forint, míg a hiteleket felvevő emberek arra fogadtak, hogy a forint stagnálni fog. Csak éppen a bankok elfelejtették azt, hogy úriember biztosra nem fogad. Ők tudták, bizonyíthatóan tudták, hogy a magyar forint gyengülni fog, méghozzá jelentősen gyengülni fog, és ez rendkívül sok ember életét fogja tönkretenni vagy akár el is venni.Azonban ebben a játékban nem csak a bankok voltak azok, akik nem voltak úriemberek. Ebben a játékban nem volt úriember a kormány, amelyik szándékosan gyengítette a forintot. Emlékezzünk Kósa Lajosra; de mielőtt gyengítette, nem tette rendbe ennek a több százezer, sőt millió embernek a problémáját. Önök elmondták, ma nagyon sok hülyeséget hallottunk itt, de azt mondták, az a legfelháborítóbb az volt, amikor azt mondták, hogy nagyon jó időben csinálták a forintosítást. Ha nagyon jó időben csinálták volna a forintosítást, megcsinálták volna 2010-ben. A Nemzeti Bank megvette az eurót 160 forintért, 2010-ben 180 forinton forintosíthatott volna. De ha elkéstek róla, 2011-ben 220 forinton forintosíthatott volna, és még 20102-ben is 240 forinton forintosíthatott volna. Miért nem tette? Miért nem tette ezt? A másik, ami miatt önök egyáltalán nem úriemberek, sőt, inkább gazemberek, az pedig az, hogy megtették azt a játékot, hogy kivetették a banki különadót, és azt mondták, hogy önök aztán most nagyon megbüntették a bankokat. Önök mondják azt, Dömötör Csaba mondta egy kormányinfón, hogy 1000 milliárd forintot vettek el a bankoktól 2011-től, csak éppen egy dolgot elfelejtettek: ezt visszaadni azoknak, akiktől ezt az extraprofitot a bankok visszavették. (Dömötör Csaba: Sosem voltam kormányinfón.) Elfelejtették visszaadni a devizahiteleseknek.Az LMP felhívta a figyelmet, hogy rendben van a különadó, de csak akkor, ha azt a devizahiteleseknek adják vissza. Ezt elfelejtették, az LMP ezt pótolni fogja. Az 1000 milliárd forintot vissza fogjuk adni. Nyilvánvalóan a költségvetésben ezt már önök elköltötték Puskás Stadionra meg minden hülyeségre, de ezt is apránként vissza lehet adni, ha nem is egy év alatt.A másik gazember, és talán a legnehezebben érthető, hogy miért merte ezt megtenni, a Magyar Nemzeti Bank működése. Azért merte megtenni, amit csinált, mert nagyon jól tudja, hogy az átlagember nem érzi, és nem tudja azt, hogy ha gyengül a forint, az valakinek jó is lehet. Az átlagember azt érzi, hogy gyengül a forint, neki nő a tartozása, nőnek a részletei. Nem tudja azt, hogy a gyengülő forinton is horribilis pénzeket lehet keresni. A Magyar Nemzeti Bank ezt tette.A Magyar Nemzeti Bank, amikor a forintosításkor 260 forintért adta el a bankoknak a pénzt, amit 160 forintért vett meg, akkor minden eurón 100 forintot nyert. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy eddig elég nagy tévedésben voltunk mindannyian. 260 milliárd forintról beszélünk, ami az alapítványokban benne van, a Nemzeti Bank alapítványaiban benne van. De a Nemzeti Banknál jóval több pénz áll rendelkezésre, és ez a megoldás szempontjából nagyon fontos, mert nyilvánvalóan ezt a pénzt vissza kell adni, és ezt azonnal vissza lehet adni a devizahiteleseknek.A Magyar Nemzeti Bank augusztus 17-én kiadott egy közleményt, amelyben azzal dicsekszik, hogy a forintosításkor 8 milliárd eurót adott át a bankoknak. Ha ő 8 milliárd eurót 260 forintos árfolyamon adott át, és 160-ason vette, és 100 forintot nyert minden eurón, ez pont 800 milliárd forint nyereség. Számomra egész megdöbbentő volt valamelyik héten, amikor a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának jelentéséről beszéltünk, ahol a felügyelőbizottság jelentése mondja azt, hogy ’13 és ’15 között 890 milliárd forint nyeresége keletkezett a Magyar Nemzeti Banknak. Nem tudjuk, hogy hol van teljesen ez a pénz, mert ebből 150 milliárd forint eredménytartalékban van, 260 milliárd a luxusalapítványoknál, 50-et befizettek az államnak.Valahol még van 400 milliárd forint. Meg fogjuk találni, és ezt a 800 milliárd forintot azonnal oda fogjuk adni a devizahiteleseknek. Nyilván legelőször azoknak, akik a leginkább rászorultak, akik a leginkább megszorultak, de természetesen azokról a devizahitelesekről sem szabad elfeledkezni, akik rendkívül sok túlórával, vagy azért, mert elmennek külföldre, ott hagyják a szüleiket, családjukat, de így vagy úgy, valahogy tudják nyögni ezeket a tisztességtelen hiteleket. Az LMP tehát mindent meg fog tenni azért, hogy a 160-180 forint körüli árfolyamra lehessen korrigálni a jelenleg futó hiteleket, és meg fogjuk azt is vizsgálni, hogy hogyan lehet azoknak is a kárpótlását megoldani, akik valahogy korábban erejüket megfeszítve megoldották már a hitelt, vagy aki már elvesztette a lakását, mert végrehajtották a lakását. Ez a tisztességes, és ebből a 1800 milliárd forintból erre minden lehetőség is megvan. Nagyon fontos bírósági döntésekre várunk az európai uniós bíróságnál, amelynek el kell döntenie, hogy kinek kell a devizahitel-árfolyamok kockázatvállalását viselni. Hiszen nyilvánvalóan nem igazságos, hogy csak a devizahiteleseknek. De számunkra nem az az érdekes, hogy mi lesz a bírósági döntés, számunkra az az érdekes, hogy tudjuk, hogy nemcsak a devizahiteleseknek, hanem a felelős kormánynak, az ezért felelős kormánynak is, az ezért felelős Magyar Nemzeti Banknak is a kockázatot viselnie kell.Sajnos, egyértelmű és pontos adatot nem tudunk mondani, hiszen nem áll rendelkezésünkre, ez önöknek rendelkezésükre áll, nekünk nem áll minden adat rendelkezésünkre, ezért a kormányváltás után, a kormány felállása után az első parlamenti napon meg kell alakítani egy vizsgálóbizottságot. És azonnal az első intézkedéssel az új parlamentben le kell állítani a végrehajtásokat addig, amíg nem tisztázzuk a részleteket, és addig, amíg nem tudjuk megtenni a szükséges intézkedéseket, amelyekre, még egyszer mondom, meglesz a fedezet. Meglesz az a fedezet, amit a bankoktól elvettek… ‑ a devizahiteleseken keresett extraprofitot, 1000 milliárd forintot, és azt, amit Matolcsy keresett a devizaátváltáskor, azt a 890 milliárd forintot.Nagyon fontos még egy jog, itt már volt szó róla, az elsétálás joga. Semmibe nem kerülne a kormánynak, hogy megteremtse az elsétálás jogát. Ez a rész, amit a bankoknak kell viselni a kockázatból. Nem lehet azt megengedni, hogy valakinek elárverezzék, a házát, elveszítse mindenét az égadta világon, és utána még 15-20-30 millió forint hitele megmaradjon. Ez az, amit még meg kell tenni. Meg is fogjuk tenni. Kormányváltás kell hozzá, ezért is mindent meg fogunk tenni.Végül hadd mondjam azt, hogy az LMP 3 percet a függetlenek számára át fog adni az időkeretéből. Köszönöm szépen. (Demeter Márta és dr. Szél Bernadett tapsol.)
  • DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Néhány érdekes felvetést is hallottunk az előző felszólalások során, ezért tartom fontosnak, hogy ugyan ismétlésekbe bocsátkozva, de néhány dolgot megerősítsek.Az egyik az a felvetés, hogy gyakorlatilag a kormány nem megfelelő gondossággal járt el. Talán a bevezetőből nem derült ki egyértelműen, a luxemburgi bíróság, a Kúria és az Alkotmánybíróság döntései által meghatározott keretek között és a jogszabályok, az Alaptörvény meghatározta keretek között kellett a jogi szabályozást kialakítani. Az, hogy valaki visszamenőleg jogot alkosson, szembemenve az akkori jogszabályokkal, azokkal az aláírt szerződésekkel, lehet, hogy Hadházy képviselő úr képességeit meghaladta, hogy elolvassa a szerződés azon passzusát, ami az árfolyamkockázatra vonatkozott, bár az ő esetében ezen csodálkozom, mert tanult ember, állatorvosi egyetemet végzett, ha az ő képességeit is meghaladta, akkor Magyarországon be kell szüntetni a hitelezést.(16.10)Tehát gyakorlatilag ez a gazdasági élet egyik gátja a jövőben, ha így viszonyulunk a dolgokhoz. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a jogszabályalkotásról beszélünk, hanem bírósági döntésekről is beszélünk (Dr. Szél Bernadett: Hol a Matolcsy? Nem jött el?), és azonkívül, ha megtámadjuk az egész fennálló rendszert, beleértve a közjegyzőket, bíróságokat, egyebeket, akkor hol beszélhetünk jogállamról.Tehát azért azt tudomásul kell venni, bármennyire is elszenvedői vagyunk egy-egy helyzetnek, akár állami szinten, akár lakossági szinten, hogy nem lehet korlátlanul és gyakorlatilag egyfajta bolsevik forradalmi hevülettel megoldani helyzeteket (Németh Szilárd István: Most lesz a századik évfor­duló!), mert annak beláthatatlan következményei vannak, mint az elmúlt történelem ezt igazolta is. Elhangzott a román példa. Én nagyon kíváncsian várom majd annak a kifutását, hogy mondjuk, a román adófizetőkre nézve milyen következményekkel járnak majd azok a nemzetközi perek, amelyeket a bankok indítanak ilyen helyzetben a román állam ellen. Azt én megígérem, hogy ha ők sikeresek lesznek, akkor nyilván mi is ezt az utat fogjuk választani, de addig megengedhetetlen, hogy a magyar költségvetést, a magyar államháztartást és a magyar adófizetőket ilyen helyzetbe hozzuk. Szóba kerültek itt az LMP részéről is mindenféle felvetések, hogy mi mindent nem szavaztak meg a kormánypártok ‑ bár itt visszalőhetnék, hogy itt a mi felsorolásunkban is szerepelt azért néhány nagyon konkrét dolog, ahol megszavazhattak volna pozitív intézkedéseket és nem tették meg. Gyakorlatilag arról nem szabad elfeledkezni, hogy 2010-ben egy túlzottdeficit-eljárásban volt az egész ország, tehát ebből ki kellett mászni. A pénzügyi keretek között, a lehetőségek keretei között lavírozva jutottunk el oda, hogy ma, 2017-ben össze se lehet hasonlítani a hét évvel ezelőtti helyzetét sem a lakosságnak, sem az államháztartásnak, sem egész Magyarországnak, azt kell nyugodtan kijelentsem ebben a helyzetben. (Szilágyi György: A kilakoltatási moratórium mennyibe kerülne?)Amit képviselő asszony említett, hogy nem ülnek bent a miniszterek, nem ül itt miniszterelnök úr: ellentétben a felsoroltakkal, amit az előbb mondtam, amikor meg kellett szavazni ezeket a döntő kérdéseket, amelyek segítettek a devizahiteleseken, akkor itt ültek a miniszterek, itt ült a miniszterelnök úr, ők is elfogadták kormányon ezeket az előterjesztéseket, megszavazták, ellentétben önökkel. A felsorolást most már kihagyom, majd a végén felsorolom megint, hogy mi mindent nem szavaztak meg, amit megtehettek volna. Egy gombnyomásból állt volna, vagy be kellett volna ülni a padba, és akkor gyakorlatilag segíthettek volna azokon, akikért most szót emelnek. Sokszor nekem úgy tűnik egyébként, hogy ami most itt zajlik, hogy néha bolhacirkusszá akarják silányítani ezt a témát. Ami a nyári kezdeményezésüket is illeti, nagyon jól tudjuk, hogy az egy CEU-s kezdeményezés volt, ami gyakorlatilag a közvélemény számára tarthatatlan volt az önök részéről, és gyorsan rávarrták ezt a devizahiteles témát is, jobbat nem találva. Ma pedig itt ülünk és érdemben beszélhetünk erről a dologról. (Dr. Szél Bernadett: Nekem volt vállalhatatlan a CEU? Hát emlékszel, miket vágtam a fejetekhez?)Gyakorlatilag azt kell mondjuk, hogy azok a javaslatok, amelyeket érdemben várnánk és megvalósíthatóak lennének, nem hangzottak el az önök részéről. Az, hogy hozzunk létre egy bizottságot, gyakorlatilag van ilyen Brüsszelben meg egy csomó helyen. A parlamentnek is vannak bizottságai, érdemi javaslatokra nyilván megvannak azok a fórumok, ahol ezeket meg lehetne vitatni. Tehát összességében azt várom, hogy tényleg érdemi javaslatokat halljak itt a közeljövőben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Szilágyi György: Hallgasd vissza, mert ez botrány!)
  • SZABÓ TIMEA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Segítenünk kell a devizahiteleseken, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert csak úgy becsapjanak. Az nem fog menni, hogy emberek fizetik éveken keresztül a törlesztőrészleteiket, és kiderül, hogy többel tartoznak, mint amikor megkezdték visszafizetni az adósságukat. Ilyet nem lehet csinálni a magyarokkal.” ‑ mondta ezt Orbán Viktor 2011-ben. Nézzük meg, hogy állunk most, 6-7 évvel később, 2017-ben! Most, 2017-ben több mint 600 ezer devizahitel miatt bajba jutott magyar ember van, amit, ha 2-3-4 fős családokat nézünk, akkor ez 1,5-2 millió embert is érinthet. Tehát hét év elteltével Orbán Viktor szájkaratéjából annyi lett, hogy nem egymillió, hanem kétmillió ember nyögi még mindig a devizahitelek terheit. Így segít Orbán Viktor embertelen kormánya a bajbajutottakon, miközben maguk szétlopják az országot, miközben Orbán Viktor strómanja, Mészáros Lőrinc tavaly óránként keresett 11 millió forintot. De nézzük meg, hogy kik is azok a bajba jutott devizahitelesek, akikről általában beszélünk, akikről sokszor önök azt mondják, hogy felelőtlenül vették fel a hiteleket! 2008-ban egy egygyermekes család lakásvásárláshoz 5 millió forint saját erő mellett 7,5 millió forintos hitelt vett fel. Két évvel később megszületett a második gyerekük. Az induló részlet 60 ezer forint volt, ami később a duplájára emelkedett. 2011-ben, amikor már nem tudták fizetni a hiteltörlesztő dupláját, megpróbáltak 180 forintos végtörlesztést úgy, hogy forinthitellel váltják ki a tartozásukat. A bank ebbe természetesen nem ment bele, hiszen csak az apának volt jövedelme, az édesanya otthon volt az egyéves gyerekükkel. Maradt tehát a devizahitel. Aztán megtörtént a forintosítás. Hogyan is segített Orbán Viktor kormánya ezzel a forintosítással? A felvett kölcsönösszeg 7,5 millió forint, hét év alatt visszafizették a 7,5 millió forintot, majd a kötelező forintosítás után még több mint 13 millió forinttal tartozott ez a család. Hát, ezt nevezik önök segítségnek? Mekkora ordas hazugság ez, képviselőtársaim?! Egy másik példa: szintén 2008-ban egy középkorú házaspár 16 éves gyerekkel 13,4 millió forintért lakást vásárolt önerő nélkül. Az induló részlet 90 ezer forint volt, ami megint csak a duplájára nőtt. Az állandó anyagi gondok miatt a család szétesett, az édesanya egyedül nem tudta fizetni tovább a törlesztőrészletet. Az önök által annyira hangoztatott eszközkezelőhöz fordultak, amit nem tudtak megcsinálni, hiszen a bank nem járult hozzá. Hogy miért? Hadd idézzem Selmeczi Gabriellát: azért, mert csak. Ez az önök segítsége. Nyolc év törlesztés után 17 millió forinttal tartoztak egy 13 millió forintos hitel után. Majdnem a duplájával annak, mint amennyit felvettek! (Szávay Istvánt a jegyzői székben Gúr Nándor váltja fel.)Ez nem más, tisztelt képviselőtársaim, mint adórabszolgaság, amit a maguk kizsigerelő, embertelen kormánya zúdított a magyar emberekre. De emlékezzünk: egy hónappal ezelőtt került majdnem a híd alá az az idős édesanya a nyitott gerinccel született, epilepsziában is szenvedő fiával, aki önellátásra képtelen. Neki hogy segített ez a kormány? Melyik eszközük segített, hogy túlélje ezt a válságot? És mit is jelent most mindez? Azt, hogy önök megint hazudnak. Hazudnak a segítségnyújtásról, hazudnak arról, hogy maguk a magyar emberek mellett állnak. Egy nagy fenét állnak maguk a magyar emberek mellett! Maguk saját maguk mellett és a bankok mellett állnak.Úgy állnak ráadásul a bankok mellett, hogy megint a legszegényebbeken, a legelesettebbeken spórolnak. Tudjuk, hogy spórolnak éppen most a rákos betegek gyógyszerein, vagy hogy nem bírtak még 50 millió forintot sem adni a Magyar Hospice Alapítványnak. És természetesen spórolnak a bajba jutott devizahiteleseken is. Érdekes, azt miért nem halljuk soha, hogy Orbán Viktor, mondjuk, Mészáros Lőrincen, Matolcsy Györgyön vagy éppen a határon túli focitámogatásokon spórolna? ‑ mert ilyet nem nagyon hallunk. Nézzük most végig az önök hazugságait, ami önök szerint nagy segítség volt! A kormány azt állítja, hogy a végtörlesztés segített. Persze, a dúsgazdagoknak segített, maguknak meg a haverjaiknak segített. Az előbb említett példa pontosan mutatja, hogy az egygyerekes család már nem tudta ezt igénybe venni, mert a bank elutasította őket. Tehát ez egy hazugság. A kormány azt állítja, hogy az eszközke­zelő segítség a bajbajutottakon. Megint csak az előbbi példa mutatja, hogy egy bank önkényesen eldöntheti, hogy ki mehet az eszközkezelőbe és ki nem. Milyen segítség ez? Ráadásul a bank döntése ellen még fellebbezési joga sincs egy családnak? Ez nem segítségnyújtás, ez színtiszta átverés.Az árfolyamgát is csak elodázta a problémát, hiszen önök a kötelező forintosítással agyonvágták ezt a segítséget is. Aztán végül a kormány azt állítja, hogy a kötelező forintosítás segített a devizahiteleseken. Kérdezem én, miféle segítségnyújtás az, ahol nyolc év tisztességes törlesztés után még mindig a dupláját kell visszafizetni az adósoknak. Ez nem segítség, ez színtiszta átverés!Ezek után mi történik? Nyilvánvalóan megindulnak a devizaperek, hiszen a kétségbeesett, bajba jutott embereknek nem marad más lehetősége, mint bírósághoz fordulni. Majd itt bújik ki a szög a zsákból, képviselőtársaim arról, hogy maguk és Orbán Viktor kinek az oldalán is áll valójában. Ugyanis a devizaperekben a kormány igazságügy-minisz­teré­nek, Trócsányi Lászlónak ügyvédi irodája nem a magyar embereket, hanem a bankokat képviseli. Értik, ugye? Ez a csupa szív kormány, amelyik csak segíteni akar a magyar embereken, nem a magyar emberek mellé áll, hanem a bankok mellé ezekben a devizaperekben. És ne jöjjenek nekem ‑ mert látom, hogy Völner Pál már jegyzetel ‑ azzal az ócska szöveggel, hogy Trócsányi László már nem aktív az ügyvédi irodájában. (Z. Kárpát Dániel: Ez legitim kérdés!) Pontosan tudjuk, hogy még tulajdonosa, és még mint tulajdonos, abban érdekelt, hogy az ő ügyvédi irodája minél nagyobb profitra tegyen szert. Na, ennyit a maguk segítséget nyújtó hazugságairól. Nézzük meg egyébként ezeket a devizapereket egy pillanatra! A Párbeszéd nevében többször kezdeményeztem, hogy függesszük fel az összes végrehajtási eljárást jövő augusztusig, legalább addig, amíg az Európai Bíróság dönt a magyar devizahiteles kérdésekben. Hiszen tudjuk, hogy maguk a magyar bírák fordultak az Unióhoz, mert számos vitás kérdésben nem tudtak dönteni. (16.20)Egyébként nagyon érdekes, hogy Völner Pál, Bánki Erik és Hollik István is elmondta, hogy a bankok nem tájékoztatták az árfolyamkockázatról megfelelően a hiteleseket. Akkor hogy van az, hogy nem lehet egyetlenegy pert sem nyerni erre hivatkozva? Visszatérve a végrehajtásra és a kilakoltatásra: nemcsak a kilakoltatást kell, hanem az összes végrehajtási eljárást kell felfüggeszteni, pontosan azt kell megakadályozni ugyanis, hogy az emberek eljussanak abba a fázisba, hogy kilakoltassák őket. A végrehajtás összes formáját ezért meg kell akadályozni, a havi jövedelemlevonásokat, az ingóságok lefoglalását és az ingatlanok árverezését is, hiszen tudjuk, hogy attól még, hogy a kilakoltatási eljárást felfüggesztik és moratórium van, attól még vígan elárverezik az ingatlanjaikat, csak maximum a kisemmizett családokat majd később rakják az utcára, ugye, azért, mert önök most nem akarnak balhét a választás előtt. Ez is egy végtelenül cinikus, embertelen, aljas intézkedés, amit maguk csináltak.A végrehajtások felfüggesztéséről szóló javaslatunkat maguk egy hang nélkül lesöpörték azzal, hogy a végrehajtások ellen pert lehet indítani, mondta Vas Imre. Azt mondta, hogy legyünk tisztában a jogi környezettel. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, legyünk tisztában a jogi környezettel, ugyanis nem lehet végrehajtást megszüntető pert indítani önmagában, csak érvénytelenségi perrel együtt, és ezt a jövő évtől önök tovább szigorítják. Ráadásul ügyvédkényszert vezetnek be, megtiltják, hogy civil szervezetek képviseljék ingyen a bajbajutottakat, kötelező ügyvédet fölvenni. A hab a tortán, ami a végső kegyelemdöfést megadja a bajba jutott devizahiteleseknek, az az, hogy önök megengedik a bíróságoknak, hogy innentől kezdve mondvacsinált indokokkal elutasíthassák a beadott kereseteket, ráadásul akár egymillió forintra is büntethetik ezeket a szerencsétlen, bajba jutott családokat, ha a bíró úgy dönt, hogy nem megalapozott a kereset. Mondják már meg nekem, hogy ki az a bajba jutott, kisemmizett család, aki vállalja azt a kockázatot, hogy esetleg egymillió forint büntetést kap azért, mert ő még mert a bírósághoz fordulni, mert bármilyen segítséget kérni bárkitől?! Az önök által bevezetett szabályokról mondták azt a bírák, hogy teljesen el fogják lehetetleníteni ezeket a családokat. A következőt mondta nemrégiben egy fórumon egy bíró: a szegénynek eddig sem volt sok esélye a bíróságon, most azt is elveszik. Egy másik bíró pedig a következőt mondta: folyton pénzbírságolnunk kell majd, miközben ettől lenne a bíróság precízebb, gyorsabb, és ha a munkafeltételeken nem javítanak, még ez sem lesz. Egy harmadik pedig azt mondta, hogy nem lesz ügyvéd, aki első körben jó keresetet fog benyújtani. Ezekből teljesen egyértelmű, fideszes képviselőtársaim, hogy Orbán Viktor és a maguk kormánya átveri, kifosztja és a szakadékba rúgja a segítségre szoruló magyar emberek millióit. Arra persze van eszük, hogy Matolcsy György fizetését havi 5 millió forintra emeljék, vagy Matolcsy szeretőjének, később feleségének és a Nemzeti Bank vezetőinek gyakorlatilag nulla kamattal lakáshitelt adjanak. Amikor az embereken kell segíteni, akkor maguk nem csinálnak mást, mint folytatják ezt az ócska hazudozást. A Párbeszéd Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt vezetésével ezzel szemben valódi megoldást kínál a bajba jutott adósoknak. Azonnal fel kell függeszteni első körben a végrehajtási eljárásokat, ameddig az Európai Bíróság nem dönt a magyar devizahitelesek ügyében. Másodsorban az árfolyamkockázatról adott valódi tájékoztatás elmaradása miatt az adósok többletterhe a jövőben megoszlana az adós, a bank és közvetetten az állam között. Ez azt jelenti, hogy az adóst a hitelfelvételi árfolyam plusz 20 százalék terheli, tehát például ha felvételkor az árfolyam 160 forint volt, akkor 192 forintig terheli az adóst az árfolyam, az árfolyamkülönbség többi részét pedig a bank vállalja át, a bank ezen teher 50 százalékát öt év alatt leírhatja az adójából. Így tehát az adós 20 százalékban vállalja át a terhet, a bank és az állam pedig 40-40 százalékban segíti ki a bajba jutott adósokat. Ezekkel az intézkedésekkel az így kialakuló új tartozások legalább 90 százaléka újra kifizethetővé tenné a tartozásokat (sic!), ráadásul a kisemmizett családoknak ez végre valódi lehetőséget nyújtana a nincstelenségből való kitörésre. Harmadsorban pedig a Nemzeti Bank a kötelező forintosítással 140 milliárd forintos profithoz jutott. A Párbeszéd ezt az összeget egy az egyben a bajba jutott devizahitelesek megsegítésére fordítaná: 40 milliárd forintot betennénk az eszközkezelőbe, és megtiltanánk azt, hogy a bankok önkényesen megakadályozzák azt, hogy ha valaki teljesíti a feltételt, akkor ne tudja ezt az eszközt igénybe venni. A maradék 100 milliárd forintot pedig bérlakásprogramra fordítanánk, hogy mindenkinek végre jusson emberhez méltó lakhatás.Tisztelt Képviselőtársaim! Látszik tehát, hogy van valós, fenntartható, pénzügyileg is megoldható megoldás a devizahiteleseknek, csak akarni kell. Fejezzék be a hazudozást és fogadják meg a Párbeszéd javaslatait! Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel a Fidesz-KDNP nem mer beszélni az adósokkal, nem mer a szemükbe nézni, ezért egy minikampányt hirdettünk. Igen, élő úton-módon, közösségi oldalon keresztül mindenki el fogja küldeni önöknek a kérdését, hozzászólását, és önök ezt meg fogják kapni egyrészt ma, egyrészt a későbbiekben személyesen és elektronikus úton is. De adják magukat a kérdések: ha a Németh Szilárd-i úton ennyire jól haladt minden és ilyen tökéletesen helyrehozták Magyarországot, a gazdasági kataklizmából felemelték, akkor válaszoljon valamelyikük, hogy miért folyik 900 ezer végrehajtási eljárás Magyarországon. Hogy jön össze ez a kettő? Hogy jön ez a két folyamat? Egész egyszerűen láthatatlan!. Államtitkár úr visszaült, abbahagyta a telefonálást, köszönjük szépen. Ez annyiból dicséretes, hogy itt azért az iméntiekben érte önt, önöket, az ön főnökét egy vád, tehát igazságügyi miniszteri szinten azért elhangzott egy állítás, miszerint egy ügyvédi iroda bizonyos bankokat védett. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben önnek vagy a főnökét kellene megvédenie, vagy helyre tennie, tisztába tenni ezt az ügyet (Dr. Völner Pál: Sor kerül rá.), a hallgatásával ugyanis a bankokat védi. Azt is meg kell hogy említsük, hogy egy másik sms arra tért ki, hogy a Fidesz „segítsége” előtt lehetett nyerni a bíróságokon, azóta nemigen. Tehát a helyzet az, hogy önök még azt a maradék kis esélyt is elvették nagyon sok embertől, ami annak előtte adott volt azt illetően, hogy az igazukat kiharcolják, bár álláspontom szerint nem az ő dolguk lett volna elsősorban, hanem egy tisztességes törvényhozásé. Éppen ezért meg kellene magyarázniuk, hogy a piaci áron történő forintosítás mégiscsak hogy jött össze önök számára. Államtitkár úr már igyekezett magyarázkodni azt illetően, hogy a Kúria és ez meg az egy jogi keretet jelölt ki önök számára, ebből egy árva szó sem igaz a piaci forintosítás tekintetében. Konkrétan olvassa fel nekem itt és most, hogy a Kúria jogegységének melyik sora, melyik szakasza szólt arról, hogy önöknek piaci áron kell forintosítani, 256 forintos árfolyamon átváltani annak, aki 160-on vette fel! Nettó hazugság, amit mondanak.Egy utolsó sms, amit kaptam, tisztába teszi ezt a helyzetet: (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kimentek a tankok, bejöttek a bankok. (Dr. Völner Pál: Ezt Torgyán mondta.) Ez történt, és önök asszisztáltak ehhez a folyamathoz szocialista társaikkal együtt az utóbbi 27 évben. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. HADHÁZY ÁKOS (LMP): Köszönöm szépen. Itt Völner államtitkár gyakorlatilag lehülyézett a kedves mosolyával, csak az a baj, hogy nemcsak engem, hanem több százezer, több millió embert. Azoknak az embereknek mondja el (Dr. Völner Pál: Senki nem hülyézett le senkit.), hogy miért nem olvasták el az apró betűt! Vagy mondja el majd, amikor találkozik Orbán Viktorral, azt nyilatkozta, hogy 2002-ben Orbán Viktor felvett svájcifrank-hitelt, igaz, hogy neki sikerült már 2011-re kilépnie belőle, vagy mondja el Kocsis Máténak, aki 40 millió forint hitelt vett fel, aztán ő a végtörlesztéssel ezt a 40 milliót ki tudta fizetni! Ha Halász János képviselővel találkozik, őneki is mondja el, hogy milyen hülye volt, hogy nem olvasta el az apró betűt, bár igaz, hogy ő 40 milliót is vissza tudott a végtörlesztéssel 180 forinton fizetni. Rogán Antal 10 millió forintot fizetett vissza. Ő is hülye volt, ő se olvasta el? A sok százezer ember mind hülye volt, azért röhög rajtuk úgy, képviselő úr, államtitkár úr?! Mondja meg nekik! Mondja meg nekik, hogy ők voltak a hülyék, jó?! Én elfogadom, én is belementem. Nem jó dolog, amikor átverik az embert, átvertek engem is a bankok, s mint mondtam az előbb, egy fogadást kötött több százezer ember arra, hogy a forint stagnálni fog, mert elhittük a politikusoknak, elhittük önöknek, hogy majd bevezetik az eurót és majd jó lesz az árfolyam. Önök kezdtek el görög salátáról beszélni, és az önök idején ment el az árfolyam. Ön nagyon jól tudja, csak ezt nem hitte el senki a politikusokról. Én fideszes voltam, és nem hittem el önökről, hogy önök az árfolyamot majd így el fogják minden további nélkül engedni. Úgyhogy lehet az embert valóban hülyének nézni, lehet a több százezer embert hülyének nézni, de higgye el, hogy csalódás nekünk és csalódás a több százezer embernek, amit ebben az ügyben csináltak. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)(16.30)
  • DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen ‑ csak itt megszólíttattam több ügyben. Tehát gyakorlatilag, hogy melyik ügyvédi iroda melyik bankot védi: mindenkinek joga van jogi képviseletre. Azt pedig többször leszögezte a minisztérium több közleményben, hogy gyakorlatilag amióta miniszter úr nem folytat ügyvédi praxist, az ügyvédi iroda tevékenységéhez nincs köze. Ő azt nem korlátozhatja, miután a társai gyakorlatilag úgy vállalnak ügyeket, ahogy szeretnék. Egyébként nem tudom, hogy hány ügyben védték meg sikeresen a bankokat. Én arra emlékszem, amikor felolvastam itt, hogy a tisztességtelenségről szóló kereseteket gyakorlatilag a bankok mind elbukták, és gyakorlatilag a jogszabály ezért tudott érvényesülni. Amit Hadházy képviselőtársam mondott, azt meg kikérem magamnak, nem hülyéztem le egyetlenegy embert se, aki felvett ilyen hitelt. Gyakorlatilag mindenki elolvassa a szerződést, valóban a maga bölcsességében vagy éppenséggel elvárásaiban bízva, jóindulatúan azt gondolta, hogy nem fog változni az árfolyam. Azzal kezdtem a felszólalásomat ennél a napirendi pontnál, hogy éppenséggel az előző szocialista-liberális kormányzat volt az, amelyik olyan gazdaságpolitikát folytatott, amely bedöntötte a forintot, amely kiszolgáltatta az országot, amely költségvetési hiányt, adósságot generált, és mindezek tették védtelenné az országot; tették védtelenné a forintot, és döntötték be az árfolyamot, és mélyítették el ezt a válságot. És azt is mondtam, hogy azért nincsenek itt, mert ezt a felelősséget nem akarják vállalni, és önöknek velük kellene vitatkozniuk. Azon persze velünk is lehet, hogy lehetett volna‑e többet, jobbat, szebbet tenni ebben az ügyben, de mi úgy látjuk, hogy az ország lehetőségei, a jog keretei között eddig lehetett elmenni. És azt is említettem az előbbi felszólalásomban, hogy ha valaki be tudja bizonyítani, hogy más is működik, valóban van jobb megoldás, és azért nem éri retorzió azokat az államokat, azokat a költségvetéseket, akkor nyilvánvaló, hogy Magyarország is követni fogja a példát. De ha megnézzük, Európában ma ki tart legelőrébb ebben a témában, ki tett legtöbbet, ki tudta átfordítani a devizahiteleket nemzeti… (Dr. Szél Bernadett közbeszól.) ‑ Magyarország tart legelső helyen ebben a kérdésben. Gyakorlatilag én találkoztam olyan külföldi delegációval, akik a magyar mintát jöttek el tanulmányozni. Ez megerősíti az álláspontomat ebben a kérdésben. Az, hogy önök nem elég tájékozottak, arról én nem tehetek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű ez a mai politikai vita, hiszen néhány hónap, talán öt hónap van hátra a választásokig, talán hat, attól függ, hogy a köztársasági elnök úr májusi vagy áprilisi dátumot fog‑e választani. De úgy látom, az ellenzék elég rendesen belendült, mert ebből a fontos, egyébként az állampolgárokat érdeklő vitából semmi mást nem csinált, mint egy ilyen választási nagygyűlést, és az egésznek, úgy láttam, egy közös célja volt az ellenzék részéről, hogy a jelenlegi kormányt pocskondiázza, személyükben sértegessen embereket. A kormány minden egyes intézkedését teljes egészében legyalázza, és azt a botrányérzetet keltse, amit egyébként nyáron megígértek. Itt bent maga Szél Bernadett ígérte meg ezt nyáron az MSZP-s Molnár Zsolttal a Nemzetbiztonsági bizottság általuk összehívott, de aztán le nem zajlott ülésén, hogy minden bizottságban és a parlamenti patkóban ez lesz, ez a számonkérés, üvöltözés, botránykeltés, mert ez az ő érdekeiket fogja szolgálni. (Dr. Szél Bernadett: Ez mind hazugság, hazudik, mint mindig!) Na most, ezt sikerült teljes egészében megvalósítaniuk a mai nap folyamán. Azért számomra mint választópolgár számára az egy érdekes kérdés, hogy ki lesz a maguk miniszterelnök-jelöltje. Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett, esetleg Hadházy Ákos, vagy ki fogja ezt az egészet összefogni? Mert ahányan voltak, ebben a gyűlöletben meg botránykeltésben rendkívüli módon meg tudtak itt egyezni, tehát ez az üzenet jól átjött, de azért, amit önök megtennének, meg itt hallottuk, hogy még Karácsony Gergely neve is felmerült a függetlenek részéről, most akkor kinek a programját fogják végrehajtani? Hát, nem lesz egyszerű, ezt kell hogy mondjam, de talán ennél többet evvel nem is érdemes foglalkozni.Néhány dologra hadd reagáljak ‑ három ügy. Az egyik ez a 2001-ben bevezetett lehetősége annak, hogy magyar állampolgárok és cégek is hozzá tudjanak jutni devizaalapú hitelhez. Ez akkor a hitelezési piac kibővítését jelentette, és nem arról szólt, hogy a magyar állampolgárokra rányomjuk; rányomjuk mindenkire, boldog-boldogtalanra, aki egyébként lakást szeretne magának vásárolni vagy házat szeretne építeni, meg szeretné oldani a jövőjét, rányomjuk ezt a fajta hitelezést. Ezt egyébként ennek a hitelnek a nagysága, darabszáma és a forintban meghatározott nagysága is világosan mutatta abban az időben. Másrészt ez egy kötelezettség volt, hiszen akkor még abban bíztunk, hogy az euróhoz egy megfelelő céldátumot lehet találni, és az euróhoz való csatlakozásnak az egyik feltétele az euróban felvehető hiteleknek a megvalósítása is volt. Tehát szerintem beszéljünk a tényekről, ne pedig ‑ még egyszer mondom ‑ bot­rányt keltően hazudozzunk jobbra-balra. Az árverések, illetve behajtások, nem tudom, hány szót használtak még erre. De hogy 900 ezer lenne ma Magyarországon, ez teljesen elképesztő, köszönőviszonyban nincs azzal a hitelezési rendszerrel, amiről most beszélünk, hiszen ezeknek az intézkedéseknek a nagy része cégeket érint, és ebben minden, ami elképzelhető, benne van. Egyébként európai szinten ez egy alacsony szám, szeretném mondani, de önök teljes egészében tisztában vannak ezzel, csak itt megint pufogtatni kell ilyen nagyobb és nagyobb számokat, hátha nagyobb lesz a botránynak a szaga.A kilakoltatási moratórium éppen hét éve tart. Minden évben kilakoltatási moratóriumot rendelünk el. Az utóbbi időben, ebben az évben, azt hiszem, talán két ellenszavazattal egy héttel ezelőtt megszavaztuk. Köszönet érte természetesen az ellenzéknek is, örülünk, hogy megjött az eszük ebben a kérdésben, mert az elmúlt időszakban nem mindenki szavazta meg, számomra teljesen érthetetlen módon. De erről majd szerintem azoknak kell számot adniuk, akik ezt nem tették meg. Száz szónak is egy a vége: azt gondolom, hogy ma azok kiabálnak leginkább, azok kiabálnak legjobban, akik a leginkább felelősséggel tartoznak, el kell hogy számoljanak az emberek felé azzal az oltári nagy disznósággal ‑ ebben egyetértek ‑ és oltári nagy gazemberséggel, amivel néhány évvel ezelőtt ebbe az egész csapdába, ebbe az egész devizahitel-csapdába belökték az embereket. Én nem mondanám, hogy beleestek az emberek, szó szerint belelökték őket. Hát, 2003-ban, amikor megszüntették a kedvezményes lakáshiteleknek a felvételét, akkor már egy olyan gazdasági környezet volt, hogy nemcsak ez nyomta az embereket abba az irányba, hogy ne vegyenek fel forinthitelt. Hát, hol voltak a forinthitel kamatai?! Tehát egy normális piaci hitelt sem voltak képesek az emberek forintalapon felvenni, és akkor ezt ott felajánlották nekik, hogy ezt lehet, alacsony kamat és így tovább. És egyetértek, nem tájékoztatták őket arról, hogy mi várható. Tehát senki nem kapott megfelelő tájékoztatást. Apró betű, így van, ahogy ott többen mondják; az apró betűs részletek. De nyakra-főre vehetett fel mindenki. Jöttek az sms-ek, jöttek a telefonok, a bankok kopogtattak az ajtókon. Mindenre lehetett felvenni, nem csak ingatlanra, egyiptomi utak, televízióban nyomták a reklámokat. Hát hol volt ilyenkor a Bankfelügyelet? Hol volt? Hát, azt is el kéne valakinek egyszer magyarázni, hogy Szász Károlyt 2013. június 16-án vajon miért verték véresre. Milyen környezetben éltünk itt? Hogy adósodott el az állam? Hogy jött ide az IMF, a Világbank meg mindenki, hogy besegít? Hogy kerültek a bankok majdnem száz százalékban külföldi kézbe? Egy egész rendszer üzemelt.Közben eladósodott az állam, teljes egészében. Hány százalékos államadósság volt 2002-ben? 56 százalékos volt az államadósság. Mennyi lett ez 2010-re? 80 százalék fölé ment az államadósság. Hogy volt a GDP-arányos teljesítés, tehát a folyó fizetési mérleg hiánya? Amikor elindították ellenünk… ‑ elindították? Hát, nem indítottak ellenünk gyakorlatilag semmit, mert nem történt semmi addig, amíg ilyen-olyan kormányok voltak, amelyek kiszolgálták gyakorlatilag Brüsszelt és a Világbankot, illetve az IMF-et. (16.40)De mégiscsak tehettek az előző kormányok arról, hogy a gazdasági környezetet is olyanná alakították, hogy egyszerűen lehetetlen volt, sem gazdaságilag, sem politikailag, sem semmilyen szempontból megfelelő döntéseket hozni. Az embereket viszont folyamatosan, ha tájékoztatták egyáltalán, vagy félretájékoztatták őket, vagy nem mondtak semmit nekik. 2008-ra ennek meg is lett a hozadéka, ha a másik olyan gazemberséget nézzük, mint a rezsiköltségek emelkedése. 2008-ban, amikor az árutőzsdén esett az áram és a gáz ára, amikor már olyanok is beszálltak a szolgáltatásba, akiknek semmi közük nem volt annak idején a gáz- és az áramkereskedéshez, akkor nálunk leginkább emelkedtek az árak. Tehát minden abba az irányba mutatott, hogy az utolsó fillért is ki kell szedni az emberek zsebéből. Igen, ez egy oltári nagy gazemberség volt.2010-ben a kormányváltás után nem véletlenül kapott kétharmadot az a csapat. Itt cáfolnám, amit a jobbikosok állítanak. A programunkban világosan benne volt, ellenzékben megfogalmaztuk elég világosan (Szilágyi György: Csak a Fidesz!), hogy mind az államadósságot, mind az önkormányzatok adósságát, mind pedig az emberekre lőcsölt adósságot kezelni fogjuk. A lehető legjobb megoldásokat kell megtartanunk. Nekünk, egyetértve azzal, amit egyébként az államtitkár úr elmondott, egy olyan rendszert kellett létrehozni a lakossági devizahitel lebontásánál, ahol sok mindent figyelembe kellett venni. A legfontosabb az volt, hogy szakítani kellett azzal a szociálliberális állásponttal, hogy mindenben a bankoknak van igazuk és mindenben ők kapnak szabad kezet. A bankok mellől az emberek mellé kellett állni. Ez egy nagyon fontos és szerintem nagyon bátor döntés volt. Ha megnézik a 2010-11. év politikai kronológiáját, azt a környezetet, amiben ezt mind meg kellett tennünk, akkor, azt gondolom, ezt önök is el kell hogy ismerjék.Meg kellett szüntetni egy erőfölényt; nemcsak a bankok erőfölényét az emberekkel szemben, hanem a Magyarországgal szembeni erőfölényt is, amely nem akart ebből a szorításból kiengedni bennünket. Senki nem tapsolt ezeknek a döntéseknek egyáltalán, és azért kellett lépéseket is megtenni. Másrészt óvni kellett mindenféleképpen, hogy ez jogállami keretek között menjen. Nem véletlen, hogy megvártuk 2014-ben mind a luxemburgi bíróság, az Európai Bíróság, mind az Alkotmánybíróság, mind pedig a Kúria döntését a tekintetben, hogy az árfolyamkockázatot hogy kezeljük. Ez nem volt egyáltalán véletlen. De eközben már a bankszerkezet átalakítása megtörtént, lassan elindult. Elindult, hogy a tulajdonosváltás megtörténjen Magyarországon, amit alig vártunk, azért, hogy végre magyar bankok hitelezzenek a magyar gazdaság számára. Ez alapján lehetett megtenni az összes többi lépést, ami egyébként rendkívül sikeres.A végtörlesztés 170 ezer emberen segített. A legelején azokon kellett segíteni, akiken lehetett. A Pareto-elv szerint, ha odaviszem a segítséget, ha odaadom… (Zaj, közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) Hát, figyelj nyugodtan! Tehát ha odaadom a pénzt, ahol még hozzá tudnak tenni pénzt, akkor azokat ki tudom emelni a rendszerből. 170 ezer embert vettünk ki a saját segítségükkel. Azt ne felejtsük el, hogy 370 milliárd visszafizetése történt meg. Ebből lett egy újabb hitelezés 313 milliárdért. De az már egészen más szabályok alapján és nem devizaalapon történt meg. Én akkor polgármester voltam, Csepel polgármestere, és létrehoztunk egy százmilliós alapot a saját dolgozóink számára, hogy aki megpályázza, az kaphasson pénzt az adóssága visszafizetésére. 52 emberen tudtunk segíteni. Ötvenkettőn! Tudom, hogy ez kis szám, de ez 52 családot jelent; 52 emberen, és egy egyszerű önkormányzati intézkedéssel. Az árfolyamgát és az összes többi olyan intézkedés, a Nemzeti Eszközkezelő, ezek mind ebbe az irányba mutattak, hogy minél több embert kihozni ebből.Még egy nagyon fontos része ennek, hogy nemcsak a jelenben akartuk megoldani a kérdést, hanem a jövőnek is üzenni akartunk. Tehát azt mondtuk akkor, amikor a legvégén teljesen felszámoltuk ezt a hitelezési rendszert ‑ 2017 elejére, mára egyébként az összes hitel 73 százalékáról, a 73 százalékos arányról ez 1 százalékra esett vissza, ha jól tudom a számokat, de talán már 1 százalék alatt van ‑, tehát azt mondtuk, hogy a bankok ezt még egyszer nem tehetik meg. Ma a magyarországi szabályozás ezt nem engedi a bankoknak. A fair bankokról szóló jogszabály, az új hitelezési szabályok már nem teszik lehetővé, hogy a bankok visszaéljenek az erőfölényükkel. Most is erősebbek, mint az egyszerű állampolgárok, ezt senki nem vitatja. De nem tudják megtenni, mert a jogszabályok ebben megakadályozzák őket. Azt teljes egészében lenézni, hogy 1 millió 100 ezer hitelből 1 millió 50 ezerben sikeresen megoldottuk ezt a problémát, szerintem nem szabad. Azok, akik bennmaradtak, bennragadtak még a rendszerben, jogállami keretek között, azt gondolom, mindig, mindenféleképpen számíthatnak az állam segítségére. Most meg tudtuk hozni közösen a parlamentben a kilakoltatási moratóriummal kapcsolatos döntést, ezután pedig inkább összefogni kellene, félretenni akár mindenféle választási szempontot és minden egyéb szempontot, együtt gondolkodva ebben a helyzetben, hogy még közösen tudjunk segíteni azon az 50 ezer emberen is, akik beragadtak ebbe a rendszerbe és akarnak törleszteni, van szándékuk arra, hogy ők a felvett adósságot rendezik. Szerintem a mai napnak ez lett volna a célja. Szerintem ebbe az irányba kell haladnunk, hogy az emberek számíthassanak a parlament segítségére, a parlament valamennyi képviselőjének segítségére. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatva az elő­ző gondolatmenetet, engedjék meg, hogy egy ki­csit más szempontból, szociális szempontból közelítsek ehhez a kérdéskörhöz, hogy mit tudott az állam nyújtani a végtörlesztésen, az árfolyamgáton, a Nem­zeti Eszközkezelőn, a banki elszámoltatáson, a jelzáloghitelek, a fogyasztási hitelek forintosításán és a csa­ládi csődvédelem bevezetésén túl azoknak az em­bereknek, akik akár devizahitel felvétele miatt, akár más módon szociálisan nehéz helyzetbe kerültek.A kormány egy új támogatási formát vezetett be, kezdetben 30 milliárd forintos összeggel, amely nyilván folyamatosan emelkedik, az úgynevezett települési támogatást. Ennek pontosan az a lényege, hogy míg az állam adja az úgynevezett jövedelempótló támogatásokat, tehát ha valakinek kisebb a jövedelme, mint amiből meg tud élni, azokat a járási hivatali rendszeren, kormányhivatalokon keresztül közvetlenül az állam adja. Ugyanakkor a kiadáskompenzáló támogatásokat az önkormányzatok kapják meg, ezeknek a fedezetét a rendelkezésükre bocsátjuk, és utána, mivel jobban ismerik a helyi viszonyokat, ők osztják szét ezeket és adják oda azoknak, akiknek akár lakhatáshoz, megélhetéshez vagy máshoz szükségük van ilyen támogatásra. Ez a 30 milliárd forint egy új támogatási sor volt, ezt növeltük még 5 milliárd forinttal, pontosan azért, hogy a legnehezebb helyzetben levő településeken egy még magasabb fokú támogatási összeg valósulhasson meg. Ezzel tehát az önkormányzatok kapták meg a lehetőséget arra, hogy ismerve a családok helyi viszonyait megadják számukra azokat a támogatásokat, amelyek a lakhatás megőrzéséhez is szükségesek. Ha megnézzük Magyarországon a legnehezebb helyzetben lévők lakhatási biztonsági helyzetét, akkor megállapíthatjuk, hogy 2012-höz képest 2016-ra több mint negyedével csökkent a hiteltörlesztéssel vagy lakhatással kapcsolatos hátralékkal érintettek száma. Ugyanekkor 26 százalékról 16 százalékra csökkent a lakásukat fűteni nem tudók aránya. Örömtelien csökkent tehát azoknak a száma, akik a hitellel, lakbérrel, rezsidíjakkal vagy fűtésszámlával bármiféle elmaradásban voltak. Ami a lakhatással kapcsolatos általános kiadásokat jelenti, erről ma már szó volt itt a parlamentben. Magyarországon már az európai uniós átlag alatti a lakhatásra fordítandó kiadások mértéke. Ez Magyarországon 21,5, az Európai Unió átlagában pedig 22,5 százalék. Többet költ egy átlag európai polgár a lakhatására az összes jövedelméből, mint egy magyar polgár. Ez többek között köszönhető a devizahiteleseket megmentő intézkedéseknek és a rezsicsökkentésnek is. Az elmúlt hét évben az úgynevezett túlzsúfoltsági mutató szintén csökkent Magyarországon 47-ről 40 százalékra. Tehát fenntartható módon javulnak a lakhatási körülmények Magyarországon. A rezsicsökkentésnek köszönhetően körülbelül 25 százalékkal kerül kevesebbe a fűtés, a legrászorultabbaknak pedig ingyenes a tűzifa vagy a szén több mint 2 ezer magyarországi településen.(16.50)Összességében az emberek lakhatási költségeiből a rezsidíjakat 909 milliárd forinttal könnyítettük meg úgy, hogy ez nem a magyar adófizetőknek került pénzébe, hanem a külföldi multicégek ennyivel kevesebb hasznot vittek ki az országból, így ez a 909 milliárd forint ott van a magyar emberek zsebében, és a legtöbbet nyilván a legnehezebb helyzetben lévő embereknek jelentette. Akinek devizahitelt vagy forinthitelt kell törleszteni, azoknak nyilván duplán számít, hogy az egyéb rezsidíjak ennyivel alacsonyabbak. Az áfacsökkentési program keretében kiemelt figyelmet fordítottunk a családok lakáshoz jutásának elősegítésére is. Ennek keretében az új lakások áfája 2016. január 1-jétől 27 százalékról 5 százalékra mérséklődött. Már szó esett a Nemzeti Eszközkezelőről, amely a bajba jutott, szociálisan nehéz helyzetű családok lakását megvásárolja és határozatlan időre bérbe adja. Ez az ócsai lakópark melletti másik kedvezményes intézkedése volt a kormányzatnak, amellyel azt tudtuk bebizonyítani, hogy az állam igenis képes arra, hogy a nehéz helyzetben lévő emberek lakhatását megoldja. Ezért sem tömeges szociális problémával nem kell szembenéznünk, illetőleg a bankok számára és mindenki számára felmutatta az állam, hogy cselekvőképes, és tömegesen tud lakhatási problémák ügyében hatékonyan fellépni. A Nemzeti Eszközkezelő 41 ezer felajánlást fogadott el, 32 386 ingatlant már meg is vásárolt. Az idei évben, augusztus 31-ig 4638 további felajánlás érkezett hozzájuk. A befogadott szándéknyilatkozatok száma alapján körülbelül 150 ezer honfitársunk lakhatása biztosított a Nemzeti Eszközkezelőn keresztül. A végrehajtási eljárások ilyenkor szünetelnek, ezeknek az embereknek pedig biztosított a lakhatása. Az állam eddig mindig kipótolta vagy növelte az eszközkezelő forrásait, hogy szociális krízis ne alakuljon ki abból, hogy emberek tömegesen nem tudják megoldani a lakhatásukat. Ami a konstrukció sikerességét mutatja, hogy 124 milliárd forint költségvetési forrásra 191 milliárd forintnyi hiteltartozást tudtunk kifizetni, megváltani, ennyivel kevesebb van, amit az adósoknak fizetni kell ‑ 191 milliárd, és ehhez az államnak 124 milliárddal kellett hozzájárulni. Egy átlagos jelzáloghitel, amit kiváltottak ennek keretében, 9 millió forint volt. De ez is mutatta, mint a végtörlesztés esete is, hogy ha az állam egy jó konstrukcióval igyekszik segíteni a bajba jutott embereknek, akkor vannak ott többletforrások, vagy lehet többletet elengedni a hitelből. Éppen ezért egy jóval nagyobb szociális problémát sikerült megoldani, mint amekkora a konkrét összeg mértéke volt, amit a kormány erre a célra a költségvetésből átcsoportosított. Így tehát arra törekedtünk az elmúlt években, hogy mindenki számára, akár növekvő bérekkel, akár csökkenő adóterhekkel, vagy ilyesfajta szociális juttatásokkal is vagy természetben nyújtott szolgáltatással, lakhatási lehetőséggel egy viszonylag alacsony, átlagosan 10 900 forintos bérleti díj mellett tudjuk a lakhatását megoldani. A kormány a továbbiakban is a devizahitelesek, a forinthitelesek és minden bajba jutott ember számára, aki együttműködik, aki valóban ki akar törni ebből a nehéz helyzetből, és ezért erőfeszítéseket tesz, mindenképpen fog további kedvezményeket és segítséget adni. Aki ma Magyarországon szociálisan rászorult, de dolgozni, előrelépni akar, az a magyar kormányra számíthat. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
  • SZABÓ ZSOLT nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatva kedves államtitkár-kollégám gondolatait, a Nemzeti Eszközkezelőről néhány egészen pontos szeptember végi adatot én is szeretnék elmondani.Egyrészről ez az otthonvédelmi intézkedés egy meghatározó eleme a devizahitelesek kérdésének, hiszen maga a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által kezelt eszközkezelő a törvényben meghatározott alaptevékenységgel éppen azon ingatlantulajdonosoknak segít, akik lakhatási és egyéb problémák miatt a jelzáloghitelük folyamatos visszafizetését nem tudták biztosítani, és mindenképpen szociálisan rászorultak. A hitelező bankok közreműködésével felajánlott ingatlanokat a magyar állam részére maga az eszközkezelő megvásárolja, és az eredeti tulajdonosoknak, a családjuknak határozatlan időre bérbe adja, amennyiben ők úgy gondolják, hogy mindenképpen szükséges ez a lépés. Az eszközkezelő, mint ahogy képviselőtársam is az előbb említette, 2018-ig összességében még 36 ezer ingatlant fog megvásárolni. Ez a 2017. szeptember 30-ai szám egész pontosan 41 437 ingatlan volt. 4 ezer ingatlan került visszautasításra a beadott szándékok közül, amelyek általában műszaki tartalom vagy valami egyéb ok miatt nem voltak átvehető ingatlanok.A törvényi előírásoknak megfelelően a szándéknyilatkozatok alapján pénzügyileg eddig 33 046 ingatlan került rendezésre. A befogadott szándéknyilatkozatok száma alapján közel 150 ezer személy lakhatását tudtuk megoldani ezzel a programmal. Az ingatlanok zöme egyébként a keleti országrészben, azon belül Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, jelentős számú ingatlan van azonban Pest megyében is. A dunántúli megyékből az összes felajánlott ingatlanszámnak mintegy 28 százaléka érkezett be. Az ingatlanok 6 százaléka Budapestről, 2 százaléka pedig a Budapest körüli agglomerációból került felajánlásra. 15 százalék megyei jogú városban lakik, akik felajánlották az ingatlanjukat, 40 százalék vidéki városban és 37 százalék pedig egyéb településen, falvakban, községekben található. A befogadott ingatlanok 26 százaléka társasházi lakás, 74 százaléka pedig lakóház, családi ház. Az ingatlanok forgalmi értéke egy érdekes szám: a jelzáloghitel-szerződés megkötésekor 8,55 millió forint volt, ezzel szemben az eszközkezelő által megvásárolt ingatlanokra fizetett átlagos vételár 3,78 millió forint körül alakult. Ez lefordítva annyit jelent, hogy szeptember 30-áig egész pontosan 136,9 milliárd forint költségvetési forrásból mintegy 127 milliárd forinttal került kiváltásra 297 milliárd forint jelzáloghitel-tartozás. Ettől a követelésmegfizetéstől mentesültek a programban részt vevő lakók. Az eszközkezelő programjába bekerült ingatlanok esetében minden egyes 1 forint költségvetési pénzzel 2,34 forint hitelintézeti követelést váltott ki maga a társaság. A programba bekerült hiteladósok jelentős tehertől szabadultak meg, mint ahogy képviselőtársam is említette, átlagosan mintegy 9 millió forint tartozás visszafizetése alól mentesültek a hiteladósok. Az ingatlanok hitelfelvételkori forgalmi értékéből a jogszabály által meghatározott módon havonta fizetendő lakbérmérték került megállapításra. Talán két fő szám, az egyik: az ócsai bérlők havonta 18 329 forintot fizetnek átlagosan, míg az egyéb ingatlanokban 10 879 forintot. Ez azt jelenti, hogy ez a bérleti díj az adósok esetében már bírható és fizethető, pénzügyileg rendezhető. Bizonyítja ezt az, hogy 8,96 milliárd forint kiszámlázott bérleti díjból 8,5 milliárd forint ki is lett fizetve, ez közel 95 százalékos arány. Tartalék ingatlanok is vannak, jelen pillanatban is vannak. A Nemzeti Eszközkezelő vagyonkezelésében lévő, üresen álló lakásokra gondolok ebben az esetben. Tartalék ingatlan kategória az is, ha a korábbi megmaradt lakóingatlanok esetében a bérleti szerződés már megszűnt, tehát a benne lakók elköltöztek. Tartalék ingatlanok az Ócsán felépült, üresen álló vagy megüresedett lakhatási ingatlanok is; illetve tartalék ingatlannak minősülnek a használaton kívüli, állami tulajdonban lévő lakóingatlanok, amelyek a NET vagyonkezelésébe kerültek, és a programban felhasználás céljából ezekre pályázat van kiírva. Ezeket az ingatlanokat az eszközkezelő bérbeadással hasznosítja, pályázat útján. A tartalék ingatlanok igényére elsősorban azok jelentkeztek be, akik az eszközkezelő programjában részt vesznek, de ettől függetlenül olyan családok is bejelentkezhetnek, amelyek szociálisan ezt igénybe vehetik. A kormányrendelet alapján az eszközkezelő a rendelkezésre álló tartalék ingatlanokat pályázati úton hasznosítja. Itt felszámítja a műszaki okokból átmenetileg vagy véglegesen kiüresedő ingatlanok bérlőinek az elhelyezését is, nekik is biztosítja a további lakhatást. Az ingatlanok hasznosítása folyamatos, de függ attól, hogy az adott hónapban mennyi áll üresen, mennyi a lakhatásra alkalmas és a rendelkezésre álló.(17.00)Ami még talán nagyon fontos: ’14. február és ’17. szeptember között 130 ingatlan került kiírásra pályázatra. A pályázat minden esetben sikeres volt, és tudott bérlőt találni az Eszközkezelő Zrt. Az ócsai ingatlanokkal kapcsolatosan pedig talán annyit, hogy 98 százaléka jelen pillanatban is bérlő által lakott, mindössze 2 olyan ingatlan van, amely hasznosítása most van folyamatban.(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Amiket elmondtam, ezek a nettó tények, a számok, amikkel, úgy gondolom, hogy vitázni nem lehet. A sikeressége magának a programnak mindenképpen biztosított, és azt, hogy a kormány egy nagyon erős lépést tett a jelzáloggal terhelt családok megsegítése érdekében, a gyakorlati operatív életben nagyon sok család pozitív válasza és pozitív gondolkodása is jelzi. Ez mindenképpen egy sikeres program. A jövőt illetően szeretnénk folytatni ezt a programot tovább. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, igencsak árulkodó az, hogy a Magyar Szocialista Párt a mostani vitában nem vesz részt, ez egyben a felelősségnek is az elismerése lehet; igencsak árulkodó az, hogy a magyar társadalmat leginkább foglalkoztató és sújtó kérdésben a Magyar Szocialista Pártnak igazából nincs mondanivalója, ezzel ők kvázi kiiratkoztak a politikai versenyből vagy a politikai pártok közötti párbeszédből.Az, hogy az MSZP-nek mi a felelőssége a devizahitelek kialakulásában, itt többször elhangzott, ugyanakkor már több képviselőtársam is utalt arra a tényre, hogy alapjában véve a lavinát az a 2011-es határozat indította el, amellyel az első Orbán-kormány lehetővé tette a bankok számára az egyoldalú szerződésmódosítást, és ezzel a Fidesz a pénzügyi szektornak, a bankoknak egyértelműen az oldalára állt.Z. Kárpát Dániel képviselőtársam hosszasan beszélt, és szinte minden héten a devizahitelek problémáját idehozza a plenáris ülésre, a Jobbik megoldási javaslatait rendszeresen ismerteti. Elmondta azt, hogy az árfolyamgát miért nem jelentett megoldást erre a problémára; ötéves, szusszanásnyi időt adott a devizahiteleseknek, azonban jelenleg kamatostul zúdul a hiteleket fizetni képtelen devizahitelesek nyakába a hitelteher. A Nemzeti Eszközkezelő ugyancsak nem jelentett megoldást erre a kérdésre, ugyancsak a banki önkénynek engedett a Nemzeti Eszközkezelő intézményének a bevezetése, hiszen az ingatlan tulajdonjoga átszáll a bankokra, és ezáltal kiszolgáltatja a hiteleseket a bankok önkényének. Az sem segít a helyzeten, hogy önök ezt úgy próbálják eladni, mint egyfajta bérlakásprogramot. A végtörlesztésről is sokat hallottunk, sokszor, több képviselőtársamtól is elhangzott, hogy ez nemcsak megoldást nem jelent erre a problémára, hanem miért igazságtalan az, hogy van, aki 180 forintos árfolyamon, van, aki 256 forintos árfolyamon tudja átváltani a hitelét. Ez is egy olyan konstrukció, amit a kormány a Bankszövetséggel, a bankokkal egyeztetve, nem pedig a devizahitelesekkel egyeztetve hajtott végre. Közben pedig zajlik a végrehajtás, zajlanak a kilakoltatások, olyan embereket lakoltatnak ki, olyan emberek feje fölül viszik el a tetőt és a házat, akik már adott esetben többszörösét visszafizették az eredetileg felvett hitelnek. Önök pedig itt arról beszélnek, hogy a problémát megoldották, kipipálták, ahogy arra Bánki Erik utalt a vezérszónoki felszólalásában. Többen beszéltek itt arról, hogy önök a bankokat elszámoltatták, és igazságot szolgáltattak a devizakárosultaknak, miközben önök is nagyon jól tudják, hogy a bankrendszerrel, a Bankszövetséggel lepaktáltak, és semmiféle igazságot nem szolgáltattak a devizakárosultaknak, a devizahitelesnek. S amint az elhangzott már itt a plenáris ülésteremben, az igazságügy-miniszter, aki mellesleg egy ügyvédi irodában is érdekelt, fehéren-feketén a bankok oldalára állt, a bankok érdekeit képviseli a bírósági tárgyalásokon, miközben a kormány mindenkivel egyeztet, mindenkivel szóba áll, csak éppen a károsultakkal nem, éppen azokkal a civilekkel nem, akik a hitelkárosultakat képviselik, és az ő érdekeikért, az ő igazságukért állnak ki. S miközben a környező országokban már elmozdultak az igazságszolgáltatás mechanizmusai abba az irányba, hogy a felvételkori árfolyamon való törlesztés megtörténjen, hiszen kimondják már explicite azt, hogy a bankok a felvételkor, a felvételkori szerződés megkötésekor nem adták meg a devizahitellel kapcsolatos szükséges információkat, éppen ezért a bankokkal ellentétben a devizakárosultaknak adnak igazságot, eközben itt Magyarországon az igazságszolgáltatás is a bankok oldalán áll, nem pedig a devizakárosultakén.Szeretném, mivel itt még nem igazán hangzott el ‑ többen beszéltek a probléma hátteréről, a történetéről, a történelméről, sokat beszéltünk felelősségről, sokat beszéltünk a Fidesz által elszabotált rendezésről is, a megoldás hiányáról, egyvalamiről azonban még eddig nem esett szó: ez pedig az, hogy hogyan jutott oda a magyar társadalom, hogy három évtizeddel a rendszerváltást követően ilyen elképesztő társadalmi problémát, kataklizmát, katasztrófát kénytelen elszenvedni. Ennek ugyanis van egy oka, ennek a problémának megvan a gyökere, amiről valamiért senki nem akar beszélni, a felszínt kapargatjuk kizárólag. Ahhoz, hogy ez a devizahiteles-probléma, a devizakárosultak tragédiája előálljon, természetesen kellettek a gátlástalan bankok, amelyeket a mindenkori magyarországi kormányok ráeresztettek az áldozatokra, a devizahitelesekre és az -adósokra. Csakhogy ehhez, hogy ez az állapot előálljon, kellett egy olyan gazdaságpolitika is, amit ebben az országban a különböző kormányok egymásnak adva a kilincset folytattak négyéves ciklusokban 27 éven keresztül. Ennek a gazdaságpolitikának az eredménye az, hogy ma Magyarországon a magyar társadalom többsége nem képes tőkét felhalmozni, nem képes megtakarításokat eszközölni arra, hogy adott esetben saját magának vagy a gyermekeinek lakást vásároljon, gépkocsit vásároljon, vagy adott esetben ‑ mert idáig süllyesztették önök a magyar társadalmat ‑ még fogyasztásra, a mindennapi bevásárlásra is, van olyan eset, amikor fogyasztási hitelekbe kellett hogy verjék magukat a magyar emberek. Ahhoz, hogy a devizahitel-károsultak problémája előálljon, kellettek gátlástalan bankok, és kellett az önök tökéletesen felelőtlen gazdaságpolitikája, amivel mind a mai napig nem szakítottak. Itt arról beszélt Németh Szilárd, hogy hogyan küzdöttek meg önök a bankokkal, meg hogyan küzdöttek meg az IMF-fel, a Valutaalappal, a Világbankkal, az Európai Unióval meg a nagy pénzügyi intézményekkel. Önök nemhogy nem küzdöttek meg ezekkel az intézményekkel, hanem mind a mai napig az ő programjukat hajtják végre akkor, amikor önök az olcsó munkaerőre épülő gazdaságpolitikát hirdetik a külföldi befektetőknek, és azt mondják, hogy itt önök kiszolgáltatják a magyar társadalmat, a munkaerőt, a magyar munkavállalókat. Önök nem az ő oldalukon állnak, hanem a tőkések oldalán, a pénzügyi intézmények oldalán és a befektetők oldalán, nem a magyar munkavállalók oldalán. S ez vezetett el oda, hogy a teljes magyar társadalom elindul a züllés és a lepusztulás útján, és ez vezet egyenesen oda, hogy a magyar emberek hitelekbe, adósságba kényszerülnek. Azt mondja Németh Szilárd, hogy az önök programjában az szerepelt, hogy önök hogy fogják a magyar államot az államadósságtól, az önkormányzatokat a hitelektől, a magyar embereket pedig a devizahitelektől megszabadítani. Nem tesznek önök semmit, önök a megoldások tekintetében is egy szabotázst hajtottak végre, közben pedig ugyanazt a gazdaságpolitikát folytatják, ami ide eljuttatott bennünket három évtized alatt.(17.10)És bármit megcsinálhatnak, trükközhetnek itt az államadóssággal, trükközhetnek itt az önkormányzatok hiteleivel, és trükközhetnek itt a devizahitelek kapcsán. Csakhogy addig, amíg ez a gazdaságpolitika nem változik meg, még ha le is faragnak egy forintnyi hitelt akár az önkormányzatoktól, akár az államadósságból, akár a devizakárosultak hiteleiből, újra fogják termelni többszörösét ezeknek a hiteleknek, ugyanis önök semmit nem csináltak az elmúlt hét évben, önök a bankok programját hajtják végre, önök a Nemzetközi Valutalap programját hajtják végre, miközben itt a felszínen üzengetnek meg csatározgatnak a pénzügyi intézményekkel. Ne billegesse a fejét, meg ne hümmögjön, államtitkár úr, ön pontosan tudja, hogy miről beszélünk! Addig, amíg önök nem hirdetnek új gazdaságpolitikát ebben az országban, amíg önök a magyar munkavállalók oldalára nem állnak, amíg ebben az országban becsületes munkából nem lehet megélni, és emberek százezrei hagyják el ezt az országot az önök gazdaságpolitikájának a következményeképpen, addig ez az ország egyre lejjebb fog süllyedni. Úgyhogy kérem, hogy a devizahitelek problémáját vegyék komolyan, ne mondják azt, hogy kipipálták ezt a problémát, mert még hozzá se fogtak, és hirdessenek olyan gazdaságpolitikát ennek az országnak ‑ van még rá öt hónapjuk ‑, amely ezt a problémát nem újratermeli, hanem megoldja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • GAAL GERGELY (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Néhány ellenzéki képviselőtársam részéről tapasztalt forradalmi hevület és kormányváltást vizionáló frusztráció helyett, azt gondolom, hogy ebben a kérdésben is érdemes indulatoktól mentesen, higgadtan tárgyalnunk. És ahogy az előttem már elhangzott kormánypárti felszólalásokból is kiderült, az elmúlt évek kormányzati intézkedései nyomán a több mint egymillió devizahitel-szerződés legalább 90 százalékára megoldás született. Így ma már korántsem beszélhetünk egy tömegeket érintő problémakörről, mint néhány évvel ezelőtt. Ezeknek az embereknek a lakhatása megoldott. A kormány ugyan nem ezeknek az embereknek az adósságát kívánta helyettük visszafizetni, hanem a helyzetüket akarta rendezni, és ez 95 százalékuk esetében sikerült is. Úgy gondolom, hogy ezt nem kellett elvitatni.Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Mi, kereszténydemokraták abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy a legtöbb politikai kérdésben a következetes véleményformálásunkat segíti a történelmi elődeink által ránk hagyományozott és máig érvényes stabil világnézet. Így vagyunk ezzel a sok százezer magyar család életét érintő devizahitelezés kérdésével is. Itt egy olyan kérdéssel állunk szemben, ami nem egyedülálló a nyugati demokráciák történetében sem, hogy azt a hordalékot, amit az úgynevezett baloldali kormányok hagytak maguk után, azt egy polgári konzervatív felelős kormányzatnak kell eltakarítania. Nemegyszer láthattuk a receptet: a Kádár-rendszer óta tapasztalt szocialista logika szerint hitelekből kell finanszírozni az osztogató politikát, aztán a nemzet jövőjéért is felelősséget vállaló politika kell, hogy helyrehozza az okozott károkat és visszafizesse a felvetett hiteleket. Ilyen helyzetbe sorolta a 2002 és 2010 közötti szocialista felelőtlen kormányzás nemcsak az államháztartást, hanem több százezer magyar család háztartását is. Most persze érthető, hogy nincsenek itt, amikor erről beszélünk.Nem volt könnyű ugyanakkor a devizahitelezések mennyiségének megduzzadásával kialakult helyzet megoldása, hiszen egyszerre kellett megfelelni a szolidáris, a bajbajutottakon segíteni kívánó állam és a felelős állampolgári gondolkodásra ösztönző állami intézkedés alapelveinek. Tisztelt Ház! A kormány intézkedései, a kilakoltatási moratórium, az árfolyamgát, a végtörlesztés lehetősége, a Nemzeti Eszközkezelő létrehozása mintegy másfél millió devizahitelesnek nyújtottak segítséget. A kormánypárti képviselőtársaim által már részletesen ismertetett intézkedések mellett szeretném megemlíteni a KDNP által előterjesztett javaslatokat is. Az egyik a családi csődvédelem. A természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvényt az Országgyűlés 2015. június 30-án fogadta el, és szeptember 1-jén lépett hatályba. Az állami adósmentő eszköztárból ugyanis hiányzott egy olyan, magánszemélyekre vonatkozó adósságrendezésre irányuló eljárás, amely egyaránt alkalmas a fizetőképesség helyreállítására, másfelől a már adósságcsapdában lévő magánszemélyek és családok számára a védelem biztosítására, a hitelezőknek az adós számára káros versengésével szemben. Az adósságrendezési eljárás a fizetési nehézségekkel küzdő családok, elsősorban a hiteladósok problémáinak megoldását tudja elősegíteni, amennyiben legalább minimális vagyonnal és törlesztőképességgel rendelkeznek. A törvény elfogadását követően annak hatálybalépéséig a kormány tucatnyi jogszabályt fogadott el a törvény végrehajtására. Felállította a Családi Csődvédelmi Szolgálatot, amelynek központi szerve az Igazságügyi Hivatal szervezeti egysége, területi szervei pedig a fővárosi és megyei kormányhivatalok szervezeti egységei. Időközben megtörtént a családi vagyonfelügyelők kiképzése, a szükséges informatikai rendszerek felállítása is. Ezzel kapcsolatos friss információk: a természetes személyek adósságrendezési nyilvántartásának adatai alapján mondom, hogy 2017. október 30. napjáig összesen 1056 adósságrendezési eljárást kezdeményeztek, amelyből 921 eljárás van jelenleg is folyamatban. A folyamatban lévő eljárásokban összesen 2714 személy volt érintett, és ebből 2388 személyt segítettek. A KDNP javaslatai közé tartozik még a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítása is; a becsérték-megállapítás, amely szerint a lakóingatlanok legalább becsértéken kerüljenek értékesítésre, elkerülve ezzel a túl alacsony áron történő értékesítést, valamint a fennálló követelések is a lehető legnagyobb mértékben térüljenek meg. A törvénymódosítás biztosítja, hogy a fogyasztóval kötött szerződésen alapuló követelések behajtása iránt indult végrehajtási eljárás során a lakóingatlan árverése esetén legalább a kikiáltási áron, vagyis becsértéken ‑ a kikiáltási ár 70 százaléka helyett ‑ tehető érvényes vételi ajánlat. És szeretném még megemlíteni a KDNP-nek a másik javaslatát, a kilakoltatási moratórium 2018. április 30-ig történő meghosszabbítását is.Hölgyeim és Uraim! Egy felelős magyar kormány meg kell hogy védje a magyar embereket, és fel kell hogy hívja a magyar emberek figyelmét az őket fenyegető veszélyekre (Gyöngyösi Márton: Jó ötlet!), és egy felelős magyar ellenzéknek ebben partnernek kell lennie. (Gyöngyösi Márton: Kezdjetek hozzá!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon azért gyűltünk össze, hogy a devizahitel-, devizakölcsön-problémával küzdők helyzetét vitassuk meg. Bátran és egyértelműen elmondható, hogy Magyarországon ma a devizahitel-probléma az egyik, ha nem a legsúlyosabb fennálló társadalmi probléma, mivel a társadalmi-gazdasági élet szinte valamennyi területére negatív kihatással van.Magyarországon 1 millió 960 ezer devizakölcsön került megkötésre. Ezen megkötött kölcsönszerződésekből félmillió darab hitelszerződés volt ingatlan-jelzálogjoggal fedezett, 700 ezer darab szerződés gép­járműre vonatkozó szerződés volt, továbbá 600 ezer darab szerződés személyi hitelszerződés volt. A felsorolt szerződésállományból látható, hogy ha ezen szerződéseket családokra vetítjük fel, és a családot két fővel vesszük számításba, akkor rögtön kiderül, hogy négymillió magyar embert érintett a devizahitel problémája. A devizahitel-szerződések fő problémája az, hogy a bankok által forintban folyósított szerződések fizetési terhe a devizaszerződés aláírását követően mára a háromszorosára emelkedett. A bíróságokon a devizahitel-szerződésekre vonatkozó perek azért vannak tömegével benyújtva, mert az emberek már nem képesek fizetni ezt a hatalmas nagyságú törlesztőrészletet, amit a bankok az emberekre ráterheltek. A pénzintézetek a háromszorosát kérik vissza a kölcsönszerződésben szereplő devizakölcsön-összegeknek. Ilyen hatalmas visszafizetési teherről a szerződések megkötésekor még csak sejtés szinten sem értesültek a fogyasztók a banki alkalmazottaktól, annak ellenére, hogy a bankok 2004-ben, ’05-ben, ’06-ban, ’07-ben, ’08-ban, a devizaalapú szerződések megkötése időszakában mind tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a forint-svájci frank milyen árfolyam-emelkedésen ment keresztül az előző húsz évben. (17.20)A forint-svájci frank árfolyamának emelkedését megtekintve az látható, hogy a húszéves futamidejű svájcifrank-alapú kölcsönre a bank forint-svájci frank árfolyam-emelkedését a szerződés időpontjától visszafelé vizsgálva a forint-svájci frank árfolyam-emelkedéséből 2004-ben 824 százalékos haszonra számított, 2005-ben 813 százalékos haszonra számíthatott, 2006-ban 712, 2007-ben 557, 2008-ban 426 százalékos haszonra számíthatott. A bankok nem tájékoztatták a devizahitel-szerződést kötő embereket arról, hogy a kölcsön mögött a banknak a szerződéskötés időpontjában nem volt ténylegesen devizája. Ezen tényre vonatkozóan idézem Kovács Leventének, a Bankszövetség főtitkárának a nyilatkozatát: „Mint az közismert, a bankoknak forintbetétjük volt, és nem volt svájci frankjuk, ezért a forintbetétből valamilyen úton-módon svájci frankot kellett csinálni. Ezt hívják SWAP-nak, úgynevezett deviza-határidős ügyletnek, aminek van költsége.” A bankok nem tájékoztatták a szerződést kötő magyar embereket arról, hogy ténylegesen szinte korlátlan kockázatú befektetési szerződést íratott velük alá a bank. Kijelenthető, hogy a banki, szándékosan félrevezető tájékoztatás a fogyasztási szerződést aláíró embereket tévedésbe ejtette, tévedésben tartotta. A szerződést aláíró emberek a tényleges helyzet, a tényleges kockázat ismerete nélkül írták alá a szerződéseket, és ezzel belesétáltak abba a csapdába, amely csapda számos ember halálához, családok tönkretételéhez, magyar emberek százezreinek külföldre meneteléhez vezetett. Az Országgyűlés, illetőleg a jelenlegi kormányzat ténylegesen nem mentette meg a devizahiteleseket az úgynevezett devizamentő törvényekkel, a devizaszerződéssel érintett személynek a devizamentő törvények meghozatalát követően ugyanis szinte ugyanolyan fizetési terhe maradt fenn, mint a devizamentő törvények meghozatala előtt. A bankok a forintosításra rárakott kamatokkal és költségekkel szinte ugyanolyan extraprofitot sajtoltak ki a magyar emberekből, mint ha devizában számolnának. Az úgynevezett devizamentő törvények alapján a szerződések mögött ténylegesen nem létező deviza került folyósításra, a devizamentő törvényekkel a magyar emberek becsapása törvényi szinten intézményesítetté vált. Magyarországon a devizahitelezésből eredő terhek miatt a devizahitelezés megindulása óta a megoldhatatlannak tűnő fizetési teher következtében több ezer ember menekült öngyilkosságba, az érrendszeri és daganatos megbetegedések 40 százaléka vezethető vissza olyan betegségekre, amelyek a devizahitelekkel kapcsolatosak, azokra az anyagi nehézségekre, azokra a pszichés problémákra, amelyek innét indultak. Mára köztudomású tény, önök előtt is többszörösen tényszerűen tudott az, hogy Magyarországon a pénzügyi intézmények által megkötött devizakölcsönök mindegyike érvénytelen, jogszabályba ütközés következtében. Valamennyi fogyasztói devizakölcsön-szerződés az Európai Unió fogyasztóvédelmi irányelvének előírásaiba ütközik. Emlékeztetek arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja. Emlékeztetek arra, hogy az Európai Unió jogának elsőbbsége van a tagállamok nemzeti jogszabályaival szemben. Emlékeztetek arra, hogy a Magyarország uniós tagságát kihirdető 2004. évi XXX. törvény 1. számú melléklete tartalmazza a csatlakozási szerződést, amelynek 53. és 54. cikkéből következően Magyarország az uniós taggá válástól kezdve az irányelvek címzettje lett, és minden intézkedést köteles megtenni az irányelvek átültetése és hatékony érvényesülése érdekében. Felhívom a figyelmet arra, hogy nagyon sok ember azért ment külföldre, hogy az itthon maradott családtagjainak tudjon segíteni az devizahitelek törlesztésében. Felhívom a figyelmet arra, hogy az uniós jog elsőbbségének elvéből következik, hogy a magyar jogszabályokat a 93/13/EGK irányelv hazai jogba való átültetését követően is éppen a jogharmonizációs szándékra figyelemmel az irányelvvel és az Európai Unió Bírósága által annak értelmezése tárgyában hozott ítéletekkel összhangban kell alkalmazni. Felhívom a figyelmet arra, hogy a devizaalapú kölcsönlízing-szerződések jogi jellegének megítélésében a Kúria 6/2013.PE és az 1/2016.PE határozatok az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdésében felhívott Európai Unió jogából következően megállapított fogyasztóvédelmi magatartási szabályokat megsértik. Magyarország mindenkori kormányának kötelessége mindenkor betartani az Európai Unió alapjogi chartájából eredő vállalt tagállami kötelezettségeit. Magyarország Kormányának kötelessége figyelemmel lennie arra a tényre, hogy a Magyarországot elhagyó és a külföldön való munkakeresést vállaló magyar állampolgárok nagy része pontosan azért kényszerült Magyarországot elhagyni, mivel a jelenlegi magyarországi munkabérekből a devizahitelekből eredő terheket a pénzügyi intézmény felé fizetni már nem volt képes. Magyarország Kormánya felelősséggel tartozik a magyar állampolgárokért, mivel Magyarország mindenkori kormánya a magyar adófizető állampolgárok adóforintjait költi el költségvetési kiadásokból. Magyarország mindenkori felelős kormányának a magyar nép megvédése érdekében kötelessége azonnali intézkedéseket hozni a devizahitelek végső megoldására, a devizahitelek alapján folyó bírósági végrehajtási eljárások leállítására, eltörlésére. Az Országgyűlés a devizahitel-területen kialakult súlyos társadalmi helyzetet a fogyasztók javára szóló következő tartalmú törvénnyel rendezhetné. Hat pontban sorolom ezt fel. Az Országgyűlés törvénybe iktatja, hogy 1. a 2004-2014 között megkötött fogyasztói devizaszerződések mögötti szerződés­kötés­kori deviza hiánya következtében forintszerződésnek tekintendők; 2. a forintszerződések alapján a fogyasztónak csak a… ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, vissza fogom adni ezt az időt, csak föl szeretném hívni a karzaton ülő kedves vendéghölgyünk figyelmét, hogy a karzaton ülő vendégek semmiféle véleménynyilvánítást nem tehetnek. Úgy szól az országgyűlési törvény 55. §-a, hogy a véleménynyilvánítás bármely formájától tartózkodni köteles. Amennyiben ezt megsérti, úgy kénytelen vagyok önt a karzatról eltávolíttatni. Nem tenném ezt szívesen, ezért hívom föl a figyelmét. Köszönöm. Folytassa, képviselő úr! IKOTITY ISTVÁN (LMP): Nem észleltük itt a sorokban. És azt gondolom… ELNÖK: Nem baj, képviselő úr, én érzékelem. IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnézést, elnök úr. Szeretném felhívni valamennyi képviselőtársam figyelmét, hogy ez a probléma, és elhangzott itt valamelyik képviselőtársamtól, hogy ezt nyugodtan, mérsékelten kell megoldani, nem szabad érzelmeket belevinni, nem szabad, hogy elragadja az embereket a szenvedély; bizony ezek az emberek, akik ebben érintettek, évek óta érintettek, nagyon nehezen tudják nagyon sok esetben ezeket a dolgokat véka alá rejteni, de természetesen ezzel nem a házszabályra vonatkozó kitételre hivatkoznék. Tehát a 2. pontot ismételném: a forintszerződések alapján a fogyasztónak csak a szerződéses tőkeösszeget kell visszafizetnie a pénzintézet számára. 3. A szerződéses tőkeösszegen felül a pénzintézet más jogcímen pénzösszegeket nem követelhet az adóstól. 4. Fogyasztói devizaszerződés alapján bírósági végrehajtást az adós ellen vezetni nem lehet. 5. Devizaadósok ellen megindult valamennyi végrehajtás a jelen törvénnyel megszűnik. 6. A szerződések nem­teljesítése miatti végrehajtások útján már elvesztett vagyontárgyak a fogyasztók részére visszajuttatandók, illetve annak lehetetlensége esetén méltányos kárpótlásra tarthatnak igényt. Amennyiben az Országgyűlés részéről a devizahitel-szerződésekkel érintett emberek helyzetében a ténylegesen valós rendezés elmarad, úgy a magyar családok tönkretételének és széthullásának folyamata folytatódik, és további öngyilkosságok sora következhet be. Egy levelet szeretnék fölolvasni önöknek, Balogh Tímea levelét, aki a minap írta nekünk: „A Fidesz-KDNP, úgy látom, már letett a devizahitelesek megmentéséről, ők már csak a migránsokkal és az EU-val foglalkoznak, velünk már nem. Szépen kérem, a vitanapon erőltessék az elsétálási jog bevezetését a devizahitel-árverezetteknek. A magam részéről az árverezés után még 22 millió forint tartozást mutattak ki, ami becstelen és kifizethetetlen. Az egész fiatalságom és gyermekszülési kedvem ráment erre a devizacirkuszra. Orbán Viktor október 23-án a Terror Háza előtt azt mondta, hogy elvettek mindent, ami volt és mindent, ami lehetett volna. Ő ’56-ra gondolt, ám arra nem gondolt, hogy most is ugyanez van, mindent elvisz a végrehajtó, a jövőnket is. Kérem szépen, ezt emlegessék fel neki.” Ezúton tettem ezt meg itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt. A következő percekben a biztosított devizahitelekről szeretnék beszélni, mert azt gondolom, ez sem olyan, ami kihagyható. (17.30)Még tavaly a Bankcsapda érdekvédelmi szervezet képviselőjének, Falus Zsoltnak az UniCredit Bank elleni végrehajtási pere kapcsán értesülhettünk arról, hogy a devizahitelek mögött esetenként olyan biztosítási szerződések állnak, amelyek a hitelek bedőlése esetén megtérítették a banknak a keletkező veszteséget. Annak ellenére, hogy az ilyen típusú jogviszonyokat elvileg tartalmaznia kellene a devizahitel-szerződéseknek is, ilyen kitételnek nyoma sincs. Egy, a Fővárosi Törvényszéken folyó perben be is igazolódott, hogy valóban léteznek ilyen háttérbiztosítások.A tanúként megidézett AIG Europe Limited képviselője elismerte, hogy korábban kötött ilyen szerződést az OTP Bank Zrt.-vel, ami pénzügyi veszteségre vonatkozó biztosítás volt, ahol az OTP volt a biztosított. A biztosítási esemény az volt, hogy a bank bizonyítottan veszteséget szenvedett, függetlenül attól, hogy az adósnál mi miatt állt be a fizetésképtelenség. A hitelszerződés egyébként fedezett volt, a veszteség egy részét ki is fizették.Az AIG állományszinten szerződött az OTP-vel, képviselőjük azt is elmondta, hogy nem túl sok szereplős az ilyen jellegű biztosítási piac. Ha szerződésszám szerint kérik, meg tudják mondani, hogy egy adott ügyfél vonatkozásában a bank jelentett‑e be kárigényt, viszont a csoportos kifizetés miatt azt nem tudják megmondani, hogy a bank az adott szerződés vonatkozásában mennyit számolt. Ezt viszont a bank nyilvánvalóan tudja. Az alperes OTP képviselőjének nyilatkozata szerint ez egy ritka konstrukció volt. A képviselő szerint a lakáshitel-állománynak csak egy részét biztosították, de mint látható, léteztek ilyen biztosítások.Mindez egy olyan tényező a most már közel tíz éve fennálló devizahiteles kálváriában, ami megint csak felülvizsgálatra kell hogy késztesse a kormányt a bankokkal, a Kúriával és az MNB-vel kötött háttér-megállapodásokat illetően. Hiszen itt pontosan arról van szó, hogy a bankok sok esetben olyan pénzösszegeket is követelnek az amúgy is visszaélésszerűen felpörgetett tartozások vonatkozásában, amit a biztosítóktól már megkaptak.Már csak az ilyen háttér-megállapodások pontos feltárása érdekében is szükség lenne egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítására, ami, ha nem valósul meg ebben a ciklusban, akkor az első számú intézkedései között kell legyen egy újonnan felálló parlamentnek. Az LMP mindent meg fog tenni azért, hogy egy ilyen típusú bizottság keretein belül is pontot tudjunk tenni a banki visszaélések mértékének pontos meghatározására.A devizahiteles perekről szeretnék beszélni, amelyek az Európai Bíróság előtt történtek. Azért sem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon, hogy megoldották a devizahitelesek problémáit, mert több olyan per is folyamatban van az Európai Unió Bíróságán, amelyek az árfolyamkockázat viselésének feltételeit, annak megosztását boncolgatják; például a C‑186/16. ügyben, amely egy román devizahiteles beadványa alapján 2017 szeptemberében született, de bőven lehetnek magyar kihatásai is.Az alapügyben a beadványozó amiatt perelte a román bankot, mert a szerződések megkötésekor a bank részrehajló tájékoztatást nyújtott a termékről azáltal, hogy kizárólag e terméknek a hitelfelvevők számára jelentett előnyeit hangsúlyozta, azonban nem ismertette a potenciális kockázatokat, valamint a kockázatok bekövetkezésének valószínűségét. A hitelfelvevők szerint a vitatott feltételt a bank e gyakorlata fényében tisztességtelennek kell tekinteni.A nagyváradi fellebbviteli bíróság arra várt választ, hogy a bank milyen mértékben köteles tájékoztatni az ügyfeleket a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönben rejlő árfolyamkockázatokról. Nagyon fontos kérdések ezek a magyarországi banki magatartások szempontjából is. Az EU Bírósága kimondta, hogy a tájékoztatásnak nem csupán a kölcsön pénzneme fel- vagy leértékelődésének lehetőségére kell kiterjednie, hanem azokra a hatásokra is, amelyeket a kölcsön pénzneme árfolyamának ingadozása és e pénznem kamatlábának emelkedése a törlesztőrészletekre gyakorolhat.Az EU Bírósága rámutatott arra, hogy amennyiben a bank nem tett eleget e kötelezettségének, következésképpen vizsgálható a vitatott feltétel tisztességtelen jellege, a nemzetközi bíróság feladata annak értékelése, hogy egyrészt a bank tiszteletben tartotta‑e a jóhiszeműség követelményét, másrészt jelentős egyenlőtlenség áll‑e fenn a szerződéses felek között. Az értékelést az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva és különösen a bankoknak a lehetséges árfolyam-ingadozásokkal és a külföldi pénznemben folyósított kölcsönben rejlő kockázatokkal kapcsolatos szakértelmére és ismereteire tekintettel kell lefolytatni.E tekintetben a bíróság hangsúlyozza, hogy valamely szerződési feltétel a felek között olyan egyenlőtlenséget is magába foglalhat, amely csak a szerződés teljesítése során válik nyilvánvalóvá. Meglátásunk szerint a hivatkozott ítéletben olyan súlyú döntés született az esetlegesen egyenlőtlen szerződési feltételek árfolyamkockázatra gyakorolt hatásainak vizsgálati kötelezettségét érintően, amely alól a magyar bíróságok sem vonhatják ki magukat, és ami alapjaiban befolyásolhatja az ilyen típusú devizahitel-szerződések megítélését, illetőleg érvényességi feltételeit is.Könnyen előfordulhat, hogy nemcsak ezen fog múlni a magyar kormánynak a bankokkal és a Kúriával egyeztetett konstrukciójának hitelessége, ami annyi szenvedést okozott és még okozhat sokezernyi magyar családnak, és ami már csak emiatt is sürgősen felülvizsgálandó. Van ugyanis egy magyar ügy is az Európai Unió Bíróságán C-51/17. számon, amelynek során azzal kapcsolatban várható döntés, tisztességtelen szerződési feltételnek minősülnek‑e azok a kitételek, amelyek az árfolyamkockázat viselését kizárólag az adósra hárították. Elképzelhető, hogy a döntés alapján a magyar devizahiteles törvényeket is felül kell vizsgálni, de addig is teljességgel indokolt lenne leállítani a botrányos végrehajtási eljárásokat.Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mind az előttem szóló vezérszónokok, mind pedig még az LMP kifejti ezzel kapcsolatban véleményét. Engedjék meg azonban, hogy egy apró megjegyzést tegyek a témától egy kicsit elrugaszkodva, annak okán, hogy az előttem szóló felszólalásának egy részletén kicsit megbotránkoztam. Gaal Gergő úrnak szeretném jelezni azt, amikor először arra hivatkozott, hogy milyen jó a KDNP-nek, mert a kereszténydemokrácia alapjait milyen régen lefektették már, és ehhez kell hűnek lenni; ezután a következő mondatban pedig arról beszélt, hogy a kereszténydemokrácia valamiféle jobboldali, polgári, konzervatív dolog, ami egyedül hivatott arra, hogy rendet tegyen ebben az ügyben és ebben az országban is. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon nagy tisztelettel kérem, hogy saját pártja és a kereszténydemokrácia alapelvének nézzen már utána. A kereszténydemokrácia nem egy konzervatív, jobboldali, polgári dolog, hanem valahol sokkal inkább középen kéne lenni, és nem kellene ennyire kimászni a jobbszélre, túlugorva jobboldali pártokat is. Ezt kérem tisztelettel, mert úgy gondolom, hogy azokat az eszméket, amiket én magam tisztelek, ezzel lejáratja. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Demeter Márta tapsol.)
  • DR. GALAMBOS DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Amikor a vita negyedik órájában az ember szót kér, akkor végiggondolja, hogy melyik részébe csatlakozzon. Azt gondolom, azt a részt fogom választani, ami az eszközrendszer vonatkozásában fontosnak tekinthető, és amit fontosnak tartok. Előrebocsátva azt, hogy a kormány részéről elhangzott vitaindító expozéban Völner Pál államtitkár úr gondolataival és a későbbi felszólalásaiban elmondott gondolataival is maximálisan egyetértve azt szeretném kiemelni, amit államtitkár úr a második felszólalásában elmondott. Eddig lehetett elmenni a devizahitelesek megmentését, segítését illető szabályozásban.Ebből a gondolat merítve szeretnék utalni arra, hogy osztom az ő véleményét a tekintetben, hogy a végtörlesztés, árfolyamgát, Nemzeti Eszközkezelő, elszámolás, jelzáloghitelek forintosítása, fogyasztási hitelek forintosítása és a magáncsőd azok a lépések, amelyeket már képviselőtársaim részletesen kifejtettek, és a kettővel előttem szóló képviselőtársam, Gaal Gergely is részletesen szólt a magáncsődről, Szabó Zsolt pedig az eszközkezelőről. De azért hadd emeljek ki mind a kettőből olyan elemeket, amelyek még nem hangzottak el!(17.40)A Nemzeti Eszközkezelő kapcsán első gondolatként fontos azt tisztázni, amit nem végeztek el a képviselőtársaim, főleg az ellenzéki oldalon, hogy mi is a konstrukció pontos körülhatárolása. Tehát a 2011. évi CLXX. törvény alapján létrehozott Nemzeti Eszközkezelő Zrt. felállításának az volt a célja, hogy a magyar állam meghatározott feltételek esetén gondoskodjon a szociálisan leginkább rászoruló személyek, azaz a hiteladósok lakhatását biztosító lakóingatlanok megvásárlásáról. A konstrukció értelmében három fontos feltétel valósul itt meg együttesen. Az egyik: a hiteladós a továbbiakban nem tulajdonosként rendelkezik az ingatlannal, de mint bérlő az ingatlanban maradhat, és lehetősége van az ingatlan visszavásárlására. Ebből következik, hogy a másik komoly feltétel, ami a három feltétel egyike, hogy a korábban hitelt nyújtó pénzügyi intézmény megkapja a jelzáloggal fedezett követelés egy részét, de cserébe lemond az ezt meghaladó követelésrészről, és belépési pontként részt vesz a konstrukció lebonyolításában. A harmadik ehhez kapcsolódó feltétel pedig: az állam meghatározott feltételek szerint kifizeti a vételárat, és állami tulajdonba veszi az ingatlant, amelyre bizonyos ideig visszavásárlási lehetőséget biztosít a korábbi tulajdonosnak, aki bérlőként tartózkodik az ingatlanban. Mindezeknek a folyamatoknak az eredményeképpen, ahogy ma már elhangzott, ismételni szeretném, 2018-ig a Nemzeti Eszközkezelő 36 ezer ingatlant fog megvásárolni, és az erre vonatkozó fedezetet tartalmazza a 2017. évi költségvetés is.Az ingatlanok tekintetében fontos szám még, amit szeretnék kiemelni, hogy a befogadott szándéknyilatkozatok szerint és száma alapján hozzávetőleg 150 ezer személy lakhatását már biztosította a Nemzeti Eszközkezelő programja, hiszen a végrehajtási eljárások a szándéknyilatkozatok beérkezésétől már szünetelnek, tehát ez a lakhatási feltétel mindenképpen adott.Itt szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz azzal, hogy nagyon fontos eredmény az, hogy a kilakoltatási moratóriumot a múlt héten az Országgyűlés elfogadta, és ezzel jövő év áprilisáig lehetővé tette azt, hogy a devizahiteleseknek ne kelljen méltatlan körülmények közé kerülniük. A magáncsőd intézményéről a képviselőtársam az előzőekben szólt, a számot azért hadd említsem meg: 2702 főről van szó, ami szerény emelkedést mutat. Maga az intézmény előremutató és jó, magam is csatlakoztam, amikor tavaly Vejkey Imrével közösen javasoltuk a magáncsőd intézményének meghosszabbítását. Azt tudomásul kell venni, hogy ez az intézmény, amely Európában is működik, legközelebb hozzánk Szlovákiában, illetőleg a tengerentúlon, Amerikában és Kanadában, azt a problémát veti maga után, hogy sokan magának a csőd fogalmának a félreértése alapján nem mernek belevágni ennek az intézményrendszernek az igénybevételébe. Azt gondolom, nagyon szívós és masszív politikával segítséget kell nyújtani akár a kormányhivatalok erre szakosodott apparátusával, amely a Családi Csődvédelmi Szolgálat keretében valósul meg.Illetve felvetettek kritikákat ellenzéki oldalon, hogy nincs jogi segítség ‑ van. Egyszerűbb, relatíve egyszerű ügyekben, még a bíróság előtti képviseletet nem igénylő ügyekben van az ingyenes jogsegélyszolgálat, a „nép ügyvédje” közkeletű nevén, illetve a bírósági panasznapokon is van intézményrendszer arra, hogy a polgárok, mivel csak ügyvédi képviselettel lehet valóban ellátni az új Pp. szerint majd a képviseletet, eddig az időig is megfelelő jogi segítséget kapjanak.Összességében azt a részét szeretném aláhúzni a mai vitanapnak, hogy az intézményrendszer felállt, ahogy Völner Pál képviselőtársam is jelezte, a segítségben eddig lehetett elmenni. Azt gondolom, a meglévő intézményeket kell hatékonyan és jól működtetni, és ezzel lehet a legtöbbet segíteni a devizahiteleseknek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány szakmai érvvel szeretném bővíteni az elhangzottakat, bár elismerem, hogy politikai és szakmai érvek ugyanúgy elhangzottak, azt kell mondjam, mindkét oldalról, bár hozzáteszem, hogy nem irigylem sok szempontból a kormány képviselőjét, amely esetben megpróbálják minden szempontból megvédeni az elmúlt eseményeket, az elmúlt évek folyamatait. Hogy miért nem, azt ki is fogom fejteni, ugyanis, és ezt megint csak le szeretném szögezni, a megoldásnak lett volna és lehetne politikai vetülete, illetve szakmai vetülete. A kettő néhol eltér egymástól, viszont az a vegyes felvágott, ami itt megteremtésre került, sajnos lehet, hogy sok mindenkinek az érdekét, de az adósokét biztosan nem szolgálta.Mennék az ügy elejére, amikor ezek a devizahitelek bevezetésre kerültek, és kipattant, hogy probléma lesz, látni lehetett, hogy az árfolyamok elszálltak. Akkor felmerült okkal az adósokban, hogy valójában devizahitel‑e a devizahitel, van‑e mögötte deviza. Ez most már a jogegységi döntések után, illetve a meghozott parlamenti döntések, törvénymódosítások után egyre bonyolultabb kérdés, de ha visszamegyünk a kályhához, akkor a 2010-es választás után ez a kérdés abszolút napirendre kerülhetett volna. Az is igaz, ha akkor megtörténik a forintosítás akár piaci árfolyamon is, amit ebben a formában nem javasoltunk volna, de ha akkor ez megtörtént volna, akkor az emberek nyilván jobban jártak volna, hiszen távol álltunk azoktól az árfolyamoktól 2010-ben, a kormányváltás környékén, mint amely árfolyamokon végül is forintosítva lettek ezek a hitelek. Az alapkérdés folyamatosan az volt, hogy van‑e vagy nincs mögötte deviza. Miért fontos ez? Ez a kérdés nem jogi kérdés, mert jogilag lehet azt mondani, hogy a szerződés egy devizaszerződés, és így kell megítélni. Rendben van, ki fogok erre is térni. De a nagyobb probléma az, hogy ha társadalmi, össztársadalmi keretekben és méretekben nézzük, és a bankok siralmait meghallgatjuk, hogy őket mekkora veszteség érte volna, mert ugye ezt mondták, ha felvételkori árfolyamon kellett volna forintosítani, akkor utána kell nézni, hogy valóban érte volna‑e őket ez a veszteség, mert ha nem hoztak be annyi svájci frankot, eurót az országba, hanem a forintbetétekből forinthiteleket helyeztek ki, akkor hazug az érvelésük, hogy az a veszteség őket valójában érte volna, ha forintosításra kerülnek felvételkori árfolyamon ezek a hitelek. A Magyar Nemzeti Banknál nem egy ilyen kimutatás volt, ahol bebizonyították, hogy egyébként annak az egyötöde sem, ami devizában bejött az országba javarészt svájci frankban, és devizahitelként a bankok beárazták, beállítottak, ez azóta kiderült, ennek egyötöde sem a devizahitelezésbe ment bele, hanem behozták ezek a bankok a devizát, átváltották forintra a Nemzeti Banknál, majd a forintot berakták, és 8-10 százalékos kamatokkal fialtatták ezeket, államkötvényeket vettek például belőle, baromi jól jártak, és a magas kamatok természetesen az embereket sújtották, a magyar társadalmat sújtották. Tehát egy eminens és legfontosabb szempont lett volna, hogy mögé nézzünk, ahogy elmondtam, hogy van‑e deviza, nincs‑e deviza. Ezt a kormány nem tette meg, és nagyon könnyen meg lehetett volna tenni, higgyék el: be kellett volna hívni a bankvezetőket, és azt kérni tőlük, hozzák be a papírokat, hozzák be a bizonyítékokat, hogy pontosan mennyi devizát hoztak be az országba, abból mennyit váltottak át, mennyit hiteleztek így ki ebben a formában, és ha átváltásra került volna a felvételkori árfolyamon, pontosan mennyi lett volna a veszteségük. Ezt senki nem vetette fel a kormányzat részéről; itt már kiderült volna, hogy nem voltak devizahitelek. Ez volt a kiindulópont: nem jött be a deviza, csak töre­dék­annyi deviza jött be az országba, mint amit ők devizahitelként állítanak. És egyébként ezt alátámasztja az is ‑ néhány banktisztviselővel sikerült beszélnem annak idején, amikor nyomon követhettük, hogy ezek a hitelek bejöttek ‑, hogy volt egy periódus, amikor a forint el­kezdett erősödni, és mondjuk, felvették 170 forinton a svájci frankot, és volt, aki 135-140 forinton visszafizette, mert annyit erősödött a forint, és nyert jó 20 százalékot a hitelen.(17.50)És akkor egy csöndes bankpánik volt a háttérben, amit nem mertek mondani a bankok, de egymás között már súgtak-búgtak, hogy ha ez így folytatódik, a forint ilyen erős marad, és ennyien visszafizetik a hitelt, akkor óriási veszteségeket fognak elkönyvelni. Miért is? Merthogy ők forintot adtak ki a forintbetétekből. Kötötték egy fiktív árfolyamhoz, és nyilván ahogy ez erősödött, és visszafizették a hitelfelvevők, és ők jól jártak, a bankok viszont valóban rosszul, hiszen forint volt mögötte, akkor viszont nem mertek ebben a helyzetben nagyon kiabálni, mert tudták egyrészt, hogy a forint gyengülni fog, tehát ők majd a nagy kaszát néhány év múlva meg tudják tenni; illetve az egész devizahitelezés alapja dőlt volna be, ha a bankok azért kezdenek el panaszkodni, hogy a forint erősödése következtében, a visszafizetett hitelek miatt őket kár érte. És aztán amikor a kormány ezt a szembenézést nem fogadta el, és a bankok fiktív veszteségekre utaló nyilatkozatait elfogadták ‑ mert ez úgy nézett ki, hogy kockás papíron kiszámolták, hogy, most kicsit eltúlzom, 10 forint után nekik 100 forint kamat, vagy ők már betervezték, hogy 10 forint után 100 forint jár nekik mint nyereség, és ha ezután csak 50 járna nekik, akkor azt az 50-et úgy állították be, mint ha az egy közvetlen veszteség lenne, miközben azt kellett volna megnézni, hogy a számok mit mutatnak valójában a banki állítások mögött. Ezt nem tették meg, évekig nem csináltak semmit, amikor az árfolyamok nem szaladtak el ennyire.Aztán áttolták a bíróságokra a problémát, először is az Alkotmánybíróságra, amely hozott egy nem is annyira tragikus határozatot, abba belefért volna bármi, bármilyen országgyűlési döntés, megalapozott volna egy jó döntést is az Alkotmánybíróságnak a döntése. Aztán áttolták a Kúriára a dolgot, és nem tudom, hogy ki, hogyan, mit variált a háttérben, de ezek a jogegységi határozatok a Kúrián nagyon félrementek, és itt többen elmondták ellenzéki térfélről, hogy milyen hozzáállást tapasztaltak az adósok. Wellmann György tevékenységét ismerjük, jómagam is szóvá tettem. Viszont a Kúria jogegységi határozata gyakorlatilag bebetonozta azt az elvet, hogy bármiféle hátsó vizsgálat nélkül ‑ hogy valóban deviza bejött‑e vagy mennyi deviza jött be az országba, illetve a devizahitelezés mögött volt‑e deviza ‑ kimondták, hogy amit a bank devizahitelnek állít, az devizahitel. Kész, punktum.Innentől kezdve elég nehéz volt a helyzet, és akik perrel próbálták ezeket a szerződéseket megtámadni, egyre nehezebb helyzetbe kerültek, és egyébként ez igaz azokra a nagy hozsannákkal felvezetett törvénymódosításokra is, amelyekben önök néhány részleges könnyítést nyújtottak a devizaadósoknak, de közben az érvénytelenségi perek lehetőségét teljes mértékben kinyírták.Ezt egyébként, amikor erről szó volt, sőt még a Kúria beszámolójának a parlamenti vitájában is többször elmondtam, hogy mik voltak pontosan jogilag azok a gátak, amiket folyamatosan az érvénytelenségi perek elé görgettek, mert, és akkor itt térek rá a politikai érvekről ‑ amit az Országgyűlésnek, a kormánynak a bankok felé, hogy jött‑e be, mennyi deviza jött be az országba, ezt kifejtettem ‑, vegyük a másik részét, a szakmai érveket. Ha a független bíróságoknak hagyták volna ezeket a pereket elbírálni, akkor javarészt kiderült volna, hogy a megkötésük idején hatályban lévő szabályoknak, jogszabályoknak a bankok ‑ és egyébként a közjegyzők is, de ez egy másik kérdés ‑, a bankok nem feleltek meg. Akkor a kormány előtt valószínűleg az a döntés állhatott fenn, hogy lehet‑e az Magyarországon, hogy a bankok tömegesen megsértik a magyar jogszabályokat, és a bíróságok tömegesen tízezres, százezres nagyságrendben a bankok ellen ítéljenek. A magyar jogrendszer kibírja‑e ezt, hogy a magyar jogszabályokat akkor is érvényesítik a bíróságok, ha azon a bankok esetleg valamit buknának? Egyébként, ahogy elmondtam az elején, olyan nagyot mégsem buktak volna rajta. És akkor születhetett valahol ‑ nem tudom, hol, de valami háttérszobákban vagy think-tankeknél vagy kormányülésen ‑ az a döntés, hogy ezt nem lehet engedni, mert ezt a bankok egyfajta támadásként vagy valami csúfságként élnék meg, ha a magyar jogszabályok alapján arra ítélnék őket, hogy bizony számoljanak el a magyar jogszabályok betartásával. Nem tették meg. És egyébként hozzáteszem, hogy annyira, és megint csak ellenzéki képviselőtársaim elmondták, hogy bíróságokon utána már igazából vágóhidak alakultak ki felső nyomásra. Olyanok is megtörténtek, hogy mondjuk, valaki nyert egy perben egy bank ellen, első fokon 70 ezer forint perköltséget ítéltek meg neki vagy néhány tízezer forintot ‑ nemegyszer történt ez meg ‑, és utána, amikor másodfokon a törvénymódosítások után a bank nyert, akkor több mint egymillió forintot, 1,3-1,7 millió forintot. Ugye, érezzük, hogy mennyire sok esélye volt pert indítani az adósoknak? Ja, és ráadásul sokszor úgy ítéltek meg több százezres, milliós perköltséget a bankoknak, hogy még, mondjuk, el sem mentek a tárgyalásra, és még egy jogászt sem küldtek el.Aztán amit a Magyar Nemzeti Bank csinált az átváltás kapcsán, az is szégyenteljes. Az történt, hogy ahelyett, hogy ha már ebbe az utcába belementek, hogy igen, váltsák át, váltsuk át az akkori hatályos árfolyamon a devizahiteleket ‑ egyébként hozzáteszem, hogy az egy elég halvány érvelés, halovány érvelés, hogy Magyarországon szűnt meg a legnagyobb mértékben a devizahitelek aránya. Hát igen, mert az aktuális piaci árfolyamon az Országgyűlés döntésével átváltották, az Országgyűlés átváltotta az összes hitelt. Így könnyű megszüntetni! Ez nekem egyébként ahhoz hasonlít, mint amikor az európai uniós csatlakozásunknál elmondta a kormány, minden kormány, szocialisták, fideszesek, hogy a magyar tárgyalódelegáció és Magyarország írt alá leggyorsabban minden szerződést, és a leggyorsabban le tudta zárni a csatlakozási fejezeteket. Miért? Mert mindent aláírtunk, és semmiféle fenntartásunk nem volt. Ez körülbelül ilyen, hogy piaci árfolyamon átváltani nem egy nagy kunszt. Ezt mindenki meg tudta volna tenni, más országok is, csak legfeljebb nem vállalták fel az emberek felé, hogy ezt megtegyék.Aztán nagyon sok eleme volt ennek a történetnek. Valóban igaz, a jogvédő civil szervezetek kinyírása már az új Ptk., új Pp. szellemisége volt, hogy képviseletet ne láthassanak el még a tagjaik ügyeiben sem, tehát hogy mindenkinek ügyvédet kelljen fogadnia. Ugyanez igaz a végrehajtókra is. Egyébként sokszor a végrehajtó munkadíja az el nem végzett munkáért is és annak a fenntartása sokszor a megegyezést gátolta a bank és az adósok között: amikor már, mondjuk, megegyeztek volna, a végrehajtó azt mondta, hogy igen ám, de a jelentős munkadíjat be kell fizetni, még ha nem is dolgozott addig semmit.És a végén ‑ mert nagyon sok mindenről lehetne beszélni és meg fogják tenni ezt képviselőtársaim is ‑, de ha már elhangzott, talán Gaal Gergely részéről: becsérték, piaci érték különbözete. Amit önök elmondtak, hogy becsérték ‑ 100 százalékra emelték az ingatlanoknál a végrehajtást. Ez igaz, jó lépés volt, nagyon elkésett, de jó lépés volt. De én akkor elmondtam, hogy ennek nem sok köze lesz a piaci értéhez, akkor azt mondták, hogy ez legtöbb esetben így lesz, meg majd lehet mindenféle jogorvoslattal élni, ha ez nem így lenne. Tudják, mi a helyzet? Egy vagy két hete szavazták le az Igazságügyi bizottság előtt; ön nem volt ott, de egyébként a mindentudó Vas Imre, aki most nincs is itt ‑ csodálkozom is, hogy nem vesz rész a vitán ‑, kamuérvekkel szavaztatta le a Fidesz-KDNP-több­séggel azt a javaslatot, ami arra irányult volna, hogy ne csak háromévente lehessen a becsértéket újra megállapíttatni, hanem évente; mert most mi van? Megállapítanak egy becsértéket, és azt három évig nem lehet kérdésessé tenni. Hogy lefordítsam egy egyszerű példával: amely ingatlanokat most árvereznek, és lehet, hogy most már a becsérték 100 százalékán, ami persze nagyon jó és nagyon kiváló, de azokat a becsértékeket lehet, hogy 2014. év végén állapították meg. Nos, képviselőtársaim, ki az, aki úgy gondolja, hogy az ingatlanpiac 2014. év vége óta nem változott semmit? Voltak, vannak olyan ingatlanok, főleg a nagyvárosokban, amelyek a duplájára emelkedtek, és ezt a javaslatot is lesöpörték érdemi indoklás nélkül. Úgyhogy sok mindent el lehetne még mondani, de a lényeg az, hogy sajnálatos módon még akkor is előrébb tartanánk, ha a bíróságoknál hagyták volna dolgozni, és mindenki bebizonyíthatta volna az igazát, tehát a bűn az, hogy ebbe kényszerrel belenyúltak, és még azt is elvették, hogy az emberek a bíróság előtt az igazukat bizonyítsák.Arról nem is beszélve, amit elmondtam a devizakérdésről. Meggyőződésünk, és ezt okiratok tanúsítják: nem jött be az országba annyi deviza, amit állítottak, tehát az egész konstrukció csaláson alapult. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)(18.00)
  • DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP által kezdeményezett politikai vitanapon vagyunk, ahol ‑ nagyon sajnálom ‑ már sem Szél Bernadett, sem Hadházy Ákos képviselőtársam nincs jelen. Hadházy Ákos azzal a minősítéssel kezdte, hogy másodrendű politikusok foglalnak helyet a kormánypárt soraiban. Én Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legkeletibb választókerületének vagyok az egyéni képviselője, ahol 2014‑ben 23 119 szavazatot kaptam, míg az LMP képvi­selője a választókerületemben 449 szavazatot. Tehát míg én a választásra jogosultak szavazatainak az 53 százalékát (Dr. Staudt Gábor: Ez mit bizonyít?), az LMP mindössze 1 százalékát szerezte meg (Moraj a Jobbik soraiból. ‑ Gyöngyösi Márton: Jó vagy, Attila!), de attól függetlenül… ELNÖK: Képviselő úr, tisztelettel arra kérem, térjen a témára, mert ez nem tartozik ennek a politikai vitának a napirendjéhez. (Taps a Jobbik padsoraiból.) DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem gondolom, hogy minősíteni kellene más párt országgyűlési képviselőit.Staudt Gábor előző hozzászólása során ‑ persze szakszerűnek tűnő hozzászólás volt ‑ azért ő is elveszett, ahogy fogalmazott, a politika boszorkánybugyraiban, hiszen olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amit, úgy gondolom, egy képviselő nevében vissza kell utasítanom, a „ha a bíróságokat hagyták volna dolgozni” kijelentést. Szeretném tájékoztatni, hogy a devizahitelesekről szóló MNB 43. és 54. rendelet, illetve az ezzel kapcsolatos számviteli törvény 59. § a) pontja a kölcsönszámításról rendelkezik, a jogalkotó, mi megalkottuk, hogy hogyan kell kiszámolni a kölcsönöket. Amiben vita van a bírósági perek folyamán, mondtam, hogy egyéni országgyűlési képviselő vagyok, és én is felhívtam őket, beszélgettem olyan ügyvédi irodákkal, amelyek devizahiteles károsultak ügyeit intézik. Arról számoltak be, hogy a bíróságok a meglévő jogszabályokat eltérően értelmezik, pontosabban a kölcsönszámítás mechanizmusa nem a devizahitelesekről szóló MNB-jog­sza­bálynak megfelelően és nem a számviteli törvény előbb idézett paragrafusának megfelelően történik. De miért van az, hogy mégis van olyan ügyvédi iroda, amely közel száz perből harmincat meg tud nyerni a bíróságokkal szemben, pontosan azzal a jogi érveléssel, hogy ha ragaszkodunk ahhoz, amit a jogalkotó, tehát a kormány szándékában megalkotott a jogszabályok formájában, akkor igenis a bankok el tudják veszíteni, és el lehet veszíteni a bankoknak is a pert. Vagy miért van az, hogy mondjuk, egy ilyen pici városban, egy ilyen távoli térségben esetenként esetleg 300 peren kívüli egyezséget is lehet kötni a bankokkal? Mert felismerik a bankok, hogy hol hibáztak, hol voltak a korábbi számítások nem megfelelők.Nyilván egyetértek önnel, hogy van szakmai és van politikai kérdés. Egyetértek abban, hogy a Jobbik eredetileg eleve másképp gondolta a devizajogszabályokból adódó problémák megoldását, de ez kettőnk között politikai kérdés. Mi azt mondtuk, hogy megpróbálunk a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal, a Nemzeti Eszközkezelővel, az elszámolással, a jelzáloghitelek finanszírozásával és a fogyasztási hitelek forintosításával, valamint a magáncsőd intézményével enyhíteni a devizahitelesek gondján.Idézett itt az előbb Ikotity képviselő úr egy levelet, amit Orbán Viktor miniszterelnök úrnak címeztek. Higgyék el, hogy egyéni képviselőként mi nagyon sok olyan emberrel találkozunk, akiknek ezek az általunk hozott intézkedések megoldották a problémájukat, hiszen közel 170 ezren éltek a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal is közel 170 ezren éltek, és a Nemzeti Eszközkezelőben is közel 35 ezer ingatlan került beszámításra.Azért politikai kérdés, mert ha megnézzük, hogy annak idején a Jobbik hogyan állt ezekhez a javaslatokhoz, akkor beszéljünk őszintén, és el lehet mondani, hogy a devizahitelek betiltását és a bankok általi egyoldalú kamatemelések korlátozását sem Vona Gábor, sem az MSZP nem szavazta meg, vagy el lehet mondani azt, hogy az árfolyamgát intézményét sem Vona Gábor, sem pedig a Jobbik-frakció nem szavazta meg.Tehát, képviselő úr, ha a politikai érveket félretesszük, és tényleg azt nézzük, hogy az önkormányzati konszolidáció után egy állam megoldotta az önkormányzati rendszer problémáját, vagy hellyel-közzel, de inkább túlnyomórészt megoldotta, és próbáljuk megoldani a magánemberek problémáját, akkor szükség lett volna a kompromisszumra, mint ahogy nem volt ilyen kompromisszum egyébként a kilakoltatási moratóriumoknál sem. Szél Bernadett arról beszél, hogy több évre, hosszan kell. Miért volt az, hogy sem az LMP, sem a Jobbik sem szavazott a kilakoltatási moratórium mellett? 2013-ban a Jobbik 43 fős frakciójából mindössze 9 képviselő szavazott emellett. (Moraj és közbeszólások a Jobbik soraiból.) Ez a parlamenti jegyzőkönyvekben benne van, képviselő úr, 2013-ban. Vissza kell menni, meg kell nézni, hogy hogyan szavaztak.Én úgy gondolom, hogy ha ezeket a politikai allűröket félretennénk, akkor közösen lehetne gondolkodnunk. Ön mint jogászember ‑ független magyar bíróságokról beszélünk ‑, nem tudom, hogyan értelmezi, hogy belenyúltunk a bíróságokba. Ez azt mondja, hogy a Fidesz nyomást gyakorol a magyar bíróságokra (Dr. Staudt Gábor: Így van!), de akkor hogy van az, hogy mégis a bíróságokkal szemben lehet megnyerni a pert, ha következetesen ragaszkodunk a normaszöveghez, az előbb említett dh-s két MNB-s paragrafushoz, illetve a számviteli törvény 49/A. §-ához. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
  • DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Amit Tilki képviselőtársam mondott, ezek után szükség is lesz rá, azt hiszem. Képviselő úr, azt hiszem, szereptévesztésben van. Akinek itt elszámolnivalója és beszámolnivalója van, az a kormány és a kormánypárti képviselők, hogy mégis az elmúlt hét évben mit csináltak azért (Dr. Völner Pál: Az MSZP-ben ültél!), hogy segítsenek a devizahiteleseken, segítsenek azokon az embereken, akik ha önökön múlna, akkor most nem ülnek itt a Parlamentben. Amikor ön erre hivatkozik, hogy egyéni képviselő, egyébként felhívnám a figyelmet a mandátumegyenlőség elvére, de fenébe a részletekkel, amikor ön egyéni képviselő, akkor ez a felelőssége az ön logikája szerint is még nagyobb kell legyen. Bizonyára az ön választókerületében is nagyon sok embert érint a devizahitelezés kérdése, és bizonyára nagyon sok károsult van.Kíváncsi vagyok, hogy ön például nekik akkor hogyan tud elszámolni. Önök voltak azok, akik nem szavazták meg az LMP szigorúbb javaslatait, amelyek érdemi segítséget nyújtottak volna a devizahiteleseknek. Úgyhogy semmilyen számonkérnivalójuk nincs önöknek az ellenzéken. Most mi kérjük számon önöket ebben az ügyben folyamatosan. (Zaj. ‑ Az elnök csenget. ‑ Dr. Tilki Attila: Akkor az LMP-ben volt vagy az MSZP-ben?) Ezt azért tisztázzuk! Nyilvánvalóan ön is minden javaslatát leszavazta az LMP-nek, ami érdemi segítséget nyújtott volna. A képviselőtársaim pedig nyilvánvalóan azokon a fórumokon, beszélgetéseken vesznek részt, ahol a magyar valóságot látjuk napi szinten, az emberek problémáit meghallgatva, az ő problémáikra megoldást adva. Értem én, hogy ez fáj önöknek, hiszen látszik, hogy a Fidesz-KDNP az elmúlt hét évben ezt nem tudta abszolválni, hiszen köszönőviszonyban nincsen a valósággal az, amit csinálnak, egyértelműen nem látják, hogy a magyar emberek milyen problémáktól szenvednek, és nagyon sokszor a kormány maga okozója ezeknek a problémáknak.Három fontos pontra szeretnék kitérni a vita kapcsán, amelyekről talán kevesebb szó esett, viszont előtte azért szeretném azt leszögezni, hogy az már egy nagyon jó dolog, hogy ez a vitanap létrejöhetett. Azt gondolom, nagyon sokan levonhatták a ta­nul­ságokat. Pontosan látszik, hogy milyen a kormánypártok hozzáállása, és az is való igaz, hogy lehetőség van megfelelő megoldások felvázolására, arra, hogy megmutassuk, hogy 5 hónap múlva, 6 hó­nap múlva, amikor vége van az Orbán-kormánynak, és egy új kormányzás következik, akkor milyen megoldásokat fogunk adni erre a kialakult helyzetre.Előtte viszont kitérnék még arra, hogy lássuk azt, hogy mindig arra van pénz, amire politikai akarat van. A Fidesz-KDNP nem csinál mást az elmúlt hét évben, mint hogy amikor valamiből óriási társadalmi balhé lenne vagy van, akkor megteszi azokat a minimális intézkedéseket és azokat a minimális ráfordításokat, ami pont ahhoz elég, hogy megosszanak egy csoportot, hogy azok kevésbé tudják érvényesíteni az érdekeiket, de önök annál egy fikarcnyival nem tesznek többet.(18.10)Képviselőtársaim is erre utaltak: igen, a devizahitelesek ügyét jól irányzott intézkedésekkel, nagyon rövid idő alatt meg lehetett volna oldani hatékonyan, nem pedig görgetni a problémát sok-sok éven keresztül magunk előtt. Önök nem ezt tették, sajnos.Az első nagyon fontos dolog, amire felhívnám a figyelmet: fontos kihangsúlyozni, hogy Magyarországon 2001-ig nem volt lehetőség lakossági devizahitelezést folytatni. Ez a dátum azért érdekes az ügy szempontjából, mert 2001-ben Orbán Viktor volt Magyarország miniszterelnöke, csakúgy, mint ahogy most is. Ő az az ember, aki egyébként például most is megoldottnak tekinti a devizahitelesek ügyét. Tehát az egész ügy 2001-től indult. Ez volt az a dátum, amikor a fideszes többségű parlamentben elfogadták és ezzel megszüntették a devizakorlátozásokat hazánkban, elfogadták ezt az egész konstrukciót, hogy ez létrejöhet. Már akkor meg kellett volna teremteni fontos jogszabályi garanciákat, amelyek megfelelő hátteret biztosítottak volna a magyar embereknek, hogy a helyzet ne jusson oda, mint ahová jutott. Tehát egyértelműen kimondhatjuk, hogy 2001-ben a devizahitelek kérdése is egy kampányígérete volt a Fidesznek. Ez az egész nem szólt másról. Csak nagyon fontos tisztázni, hogy az egész innen datálódik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Butaságot beszél.)Szeretnék is idézni az első Fidesz-kormány idején hivatalban lévő pénzügyminiszterüktől és később jegybankelnöküktől, Járai Zsigmondtól, aki a devizahitelezéssel kapcsolatban a következőket mondta: „Számos előadásban ‑ ha megengedik, elmondom ‑ igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy aki svájcifrank-hitelszerződést ír alá, az tulajdonképpen két szerződést ír alá egy időben. Egyrészt egy hitelszerződést, másrészt pedig egy fogadást köt, egy hosszú lejáratú fogadást, hogy a svájci frank árfolyama a hiteltörlesztés időszakában és a kamatfizetés időszakában mennyi lesz. Én a magam részéről elmondtam számtalanszor: a lóversenyt tisztességesebb fogadásnak tartom, mint a devizaárfolyamra való spekulációt. Az volt a benyomásom, hogy a lakosság döntő része ezt a szerencsejáték vagy fogadás részét a hitelszerződésnek nem igazán érzékelte, és arra számítottak, hogy a svájci frank árfolyama tartósan stabil maradhat.” Ezt mondta Járai Zsigmond. Tehát tisztázhatjuk, hogy a mostani regnáló kormánynak óriási felelőssége van abban, hogy a devizahitelesek ügye ide jutott, ahol most tart ez az egész ügy.Azt is fontos deklarálni, hogy a kamatostul kifizetett tartozásuk után is még a duplájával vagy háromszorosával tartoznak az emberek sokszor az elszámolások szerint, és nagyon sokszor az ingatlanok értéke sem nyújt teljes biztosítékot az egész hiteltartozás kiegyenlítésére. Erre az az intézmény lenne a jó megoldás, amit képviselőtársaim is említettek, az úgynevezett elsétálásnak a joga, amit a károsultak nagy része el is fogadna, de egyébként erre sem biztosítanak önök nekik lehetőséget. Visszatérve az elszámolásokra, az pedig érthetetlen, hogy ha a szakértők számára bonyolultságot jelent azoknak a megértése, akkor az teljesen természetes, hogy egy laikus számára ez akár érthetetlen is lehet.A másik nagyon fontos pont: emlékezzünk vissza 2010. június 3-ára! Nem tudom, önöknek mond‑e valamit ez a két dátum: június 3-a és június 4-e. Nem más ez a két dátum, mint amikor Kósa Lajos, illetve Szijjártó Péter bedöntötték a forintot. Hiszen Kósa Lajos szavai nagymértékben megrengették a magyar gazdaságot, hiszen konkrétan kijelentette, hogy elkerülhetetlen az államcsőd, és hazánk könnyen Görögország sorsára juthat. Látva a mai működését a kormánynak és a Nemzeti Banknak, azt gondolom, feltételezhetjük, hogy már akkor is spekulációs szándék is vezérelhette ezt a kijelentést, amin már akkor akár nyerhettek a párt első sorához tartozó emberek. Erre ráadásul másnap Szijjártó Péter, Orbán Viktor akkori szóvivője közölte, hogy a magyar gazdaság siralmas helyzetben van, és hogy egyébként nem túlzás államcsődről beszélni. Innentől kezdve a magyar piaci eszközök ára folyamatosan esett, és valami elképesztő hatással volt ez a devizahitelesek helyzetére. A forint elképesztően romlott, a svájci frank pedig nagyon is megerősödött.Ugyanezen a napon mi történt még? Az LMP-nek volt egy javaslata a Költségvetési bizottságban 2010. június 4-én, amely szerint tárgyalni kell a forint- és a tőzsdei zuhanásról aznap. A Fidesz ezt egyértelműen leszavazta. Tehát már akkor, aznap, amikor Szijjártó Péter és Kósa Lajos bedöntötték a magyar forintot, ami egyszerűen tragikus hatással volt a devizahitelesek helyzetére, akkor sem akartak ennek a menetéről tárgyalni, hogy egyáltalán hogy állhatott elő ilyen helyzet, és hogyan fogják vállalni ezért a felelősséget. A hírek szerint pedig a Concord befektetési tanácsadóinak egyik tweetjében a következő volt olvasható: „Totál magyar para van” ‑ hát, ez volt a nemzetközi megítélés.Akkor nézzünk egy harmadik pontot, ez pedig az ominózus 270 milliárd forint, ami a jegybanki alapítványoknál landolt, a Pallas Athéné alapítványoknál, amelyeknek egy részéből az Andrássy úton vásárolgattak ingatlanokat. 2014-ben a gyenge forinton a devizatartalékkal több mint 500 milliárd forintot kaszált a Magyar Nemzeti Bank, amiből megint csak palotákat vásároltak, festményeket. Egyébként száz­milliók mentek el a rokonoknak ‑ ugye, Matolcsy Györgytől tudjuk, hogy neki több ezer rokona van, úgyhogy kissé aggasztó a helyzet a jövőre nézve és a következő öt hónapra nézve ‑, és egyébként még szőnyegeket is vásároltak ahelyett, hogy a devizahiteleseken segítettek volna.Tehát mit kellett volna tenni, amit önök nem tettek meg, és mi lesz az, amit mi meg fogunk tenni? Körülbelül 1800 milliárd forint az, amelyből megoldható egy az egyben a devizahitelesek helyzete. Ezt az 1800 milliárd forintot mi igenis bele fogjuk tenni a rendszerbe, és meg fogjuk oldani rövid idő alatt a devizahitelesek problémáját. Minden végrehajtást le fogunk állítani, 160 és 180 forint között fixálni fogjuk a visszafizetéseket, és be fogjuk vezetni az úgynevezett elsétálás jogát, amit egyértelműen végre kell majd hajtson minden egyes bank a törvény szerint. Ezek azok az intézkedések, amiket önök is bőven megtehettek volna. Nem tették, mert egyetlenegy céljuk volt, hogy azt az óriási lakossági elégedetlenséget, ami kialakult, éppen hogy csitítsák, egymás ellen próbálják fordítani az érintetteket, látszatmegoldásokat hozzanak, mint például az előtörlesztés intézménye (Dr. Völner Pál: Végtörlesztés!), ahol egyrészt a jómódúságon múlott, hogy valaki tud‑e törleszteni, másrészt a szerencsén, harmadrészt bedöntötték vele az ingatlanok értékét is, hiszen óriási kínálat jelent meg a piacon az ingatlanokból. Nincsen ez átgondolva.A következő öt hónapban csak olyan dolgokat csináljanak, amit ennél sokkal jobban megfontolnak, és öt hónap múlva pedig az LMP kormányról fogja megoldani a devizahitelesek helyzetét. Köszönöm.
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hall­ga­tom régóta ezt a vitát, és engem valahogy egy dolog nagyon zavar. Egészen más felfogásban kellene szerintem ehhez az egészhez hozzáállni.Egy háromszereplős történetről van szó: ban­kok, politika és a hitelfelvevők. Kik viselik a követ­kezményeket? A bankok viselik vagy azok az ügyin­tézők, akik intézték a dolgokat? A politikusok viselik a következményeket? Nem. A hitelfelvevők, ők azok. Hiszen itt emberekről van szó, ne felejtsük már el! Családokról van szó, gyermekekről van szó, akiket kilakoltathattak, akik viselik ezeknek a követ­kez­ményeit. Őket lakoltatják ki, ők azok, akik nyögik a terheket, és mi arról beszélünk itt folyamatosan, hogy ki a hibás, milyen paragrafus, ki mit tett, mi­lyen törvényeket hoztunk, 50 ezer vagy 100 ezer em­bernek nem oldottuk meg a problémáját. Meg kellene állapodnunk egy minimumban! Az a minimum pedig az lenne ‑ mivel itt emberekről van szó ‑, ha azt mondjuk, hogy mindaddig kilakoltatási moratórium van, amíg meg nem oldottuk min­den­kinek a problémáját. Amíg egyetlenegy embernek is problémája van ezzel az egésszel, addig nincsenek jó törvények, addig nem tettünk meg mindent, hiába mondja államtitkár úr, hogy mindent megtettünk! Nem! Amíg egyetlenegy embernek is problémát jelent, addig nem vagyunk kész a munkával. Majd ha kész vagyunk a munkával, addig pedig ne lakoltassák ki az embereket, hiszen ne ők viseljék egyedül ennek a következményeit!Ez a problémám egy kicsit, hogy itt em­beréle­tek­ről van szó, emberi sorsokról van szó, olyan csalá­dokról van szó, akik egy egzisztenciális katasztrófába kerültek, hiszen mindenki, aki ebben a helyzetben van, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy egzisz­ten­ciális katasztrófába került, úgy, hogy egyébként becsületes dolgozó emberek voltak, hiszen nem kap­tak volna hitelt, ha nem lett volna munkahelyük, és nem dolgoztak volna.(18.20)Tehát így álljunk már hozzá ehhez a kérdéshez! Legyen már egy minimum, amiben meg tudunk egyezni, és majd utána vitatkozzunk arról, hogy próbáljuk meg ezzel a módszerrel, ha nem sikerül, akkor egy másikkal, egy harmadikkal, egy ötödikkel, és mindaddig csináljuk, amíg meg nem oldottuk mindenkinek a problémáját. Ez lenne az alap. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Demeter Márta képviselő asszony hozzászólására kell reagálnom, mert ennyi ‑ hogy mondjam? ‑ tényszerűnek tűnő megállapítást, ami mögött semmiféle tartalom és konkrétum nincs, már régen hallottam a magyar parlamentben. Először is szeretném képviselő asszony figyelmét felhívni arra, hogy ön melyik párt színeiben szerezte a parlamenti mandátumát. Tehát nehogy már el akarja felejteni azt, hogy ön az MSZP képvi­selőjeként került ide a parlamentbe. Én az ön helyében a bátorságot sem mertem volna venni ahhoz, hogy bejöjjek a Házba, és a devizahitelesek ügyében felszólaljak a magyar parlamentben. Nem ahhoz, hogy számonkérjem a kormányt azokról az intézkedésekről, amiket 2011 óta meghozott éppen amiatt, mert az önök pártja, akinek a színeiben ön parlamenti mandátumot szerzett, akikkel nyilvánvalóan egy értékközösséget vállalt, az tette tönkre ezeket a családokat. Több mint egymillió családot sodortak a lehetetlen körülmények közé. Szilágyi György képviselőtársammal egyetértek, azon kellene dolgoznunk és azt kell mérlegelnünk, hogy hogyan tudjuk a legtöbb család számára a megoldást megtalálni. De megtaláltuk, mi egymillió családot segítettünk meg azokkal az intézkedésekkel, amiket ön látszatintézkedésnek minősít, képviselőtársam. Látszatintézkedésnek minősít 1200 milliárd forintot, amit visszaadtunk a magyar embereknek, elszámoltattuk a bankokat, lehetőséget teremtettünk arra, hogy végtörlesszenek, lehetőséget teremtettünk arra, hogy ingyen előtörlesszenek, szabályoztuk az árfolyamokat, és egy csomó olyan intézkedést hoztunk, amelyek közül önök ‑ még MSZP-s képviselőként ült itt, a parlamentben ‑ egyetlenegyet sem támogattak. Ön személyesen sem támogatta ezeket az intézkedéseket. Ne kérjen számon a magyar kormányon olyan dolgot, amit ön nem támogatott, és ne kérjen olyan dolgot számon, amit az ön pártja idézett elő ebben az országban, és az ön pártja sodorta ebbe a lehetetlen helyzetbe családok százezreit. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • VÉCSEY LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már értjük, persze, mindenki érzi, hogy közeledik a választás időpontja, tehát politikai ígéretek formájában az ellenzék részéről különféle kritikák hangzanak el. Értjük, értjük, de azért az nagyon beszédes szerintem, hogy a szocialista frakcióból egyetlenegy képviselő az egész vitanap folyamán nem volt jelen. Azt gondolom, hogy ezt nyugodtan vehetjük beismerő vallomásnak.Ennek egy kicsit talán ellentmond Demeter Márta képviselőtársam hozzászólása, amiben 2001-re eredezteti a devizahiteles probléma keletkezését. Bánki képviselőtársam már felhívta a figyelmet arra, hogy ön is ennek a frakciónak volt a tagja. Én hadd egészítsem ki egy számadattal is. 2001-ben ‑ csak hogy az emlékezetünket felfrissítsük ‑ az vehetett fel devizahitelt, akinek igazolt devizajövedelme volt. Ez nagyon lekorlátozta a lehetőségeket, plusz párhuzamosan ezzel nagyon jó otthonteremtési kedvezményt, kamattámogatási, lakásvásárlási, lakásépítési lehetőségeket biztosított a kormány. Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a 2002-es kormányváltás után az akkori szocialista és szabad demokrata kormány számos tagja igen nagy összegű kamattámogatott lakáshitellel vette át a kormányzást, utána nyomta meg a gombot, hogy köszönjük szépen, ezt a lakástámogatási rendszert megszüntetjük, bezárjuk egyszer és mindenkorra a magyar polgárok előtt, és vegye föl inkább a devizahiteleket boldog és boldogtalan, olyanok is, akiknek egyébként nincsen devizában jövedelmük. Mindez 2001-ben történt, és 2002-2003-ban már meg is szüntette a szocialista-szabad demokrata kormány ezt a lehetőséget. Tehát a szám, amit ígértem, 2002-es adat, az akkori lakossági hitelek bontása: 307 milliárd forint volt a devizahitelek összege, és 1541 milliárd forint volt a forinthitelek, lakáshitelek összege. A devizahitelek aránya a teljes lakáshitelezésen belül mindössze 17 százalék volt. 2010-ben a kormányváltáskor ez, finoman szólva, megfordult: 6983 milliárd forint volt a devizahitelek összege, és 3434 milliárd forint volt a forinthitelek összege, 67 százalékra nőtt a devizahitelek aránya a lakáshitelezésen belül. Az, hogy 2010-ben egyébként mit kellett volna tenni, mit lehetett volna tenni; sajnálom, hogy Staudt Gábor képviselőtársunk kiment, de ő is nagyjából ennek a gondolatmenetnek az alapján próbált kritikát megfogalmazni a kormány és a törvényhozás intézkedései kapcsán. Szóval, hogy mit lehetett volna tenni, és mit kellett volna tenni, ezt a kormányzati felelősség terhe nélkül, súlya nélkül nagyon könnyű ám mondani. Tehát az, hogy önöktől, a szocialista kormánytól 2010-ben milyen helyzetben lévő országot, milyen költségvetést örököltünk, az, hogy a Gyurcsány-kormány által az utolsó pillanatban a Nemzetközi Valutaalaptól felvett 18 milliárdot két év alatt kellett visszafizetni, és semmilyen könnyítést nem voltak hajlandóak az Orbán-kormánynak tenni, holott előtte néhány hónappal a Gyurcsány-kormány utolsó gazdasági-pénzügyi beszámolóját is cinkosan elhallgatták, nehogy úgymond belezavarjon a választások kimenetelébe. Az Orbán-kormány semmiféle könnyítésben nem részesült, mindent azonnal a nyakába zúdítottak. Tehát az ‑ és ezt jobbikos és LMP-s képviselőtársaimnak is mondom ‑, hogy 2010-ben mit lehetett és kellett volna tenni, finoman szólva is történelmietlen megközelítés. Inkább osztozom abban az álláspontban, amit Bánki Erik ‑ egy kicsit helyeselve Szilágyi képviselőtársunk hozzászólását ‑ kifejtett, hogy tudniillik törekedni kell arra, hogy lehetőség szerint minél több ember problémáját megoldjuk. Az, hogy mindenkiét, törekvésnek jó, azt hiszem, a világtörténelemben olyan még nem volt, hogy minden problémát vagy bármilyen problémát maradéktalanul meg lehetett volna oldani, de törekedni, egyetértek vele, mindenképpen szükséges erre. Szeretném hangsúlyozni egyébként, hogy azt a törekvést, ami törvényekben nyilvánult meg, és 2010 óta a kormányzati felelősség jegyében ebben az országban történt, ezeket az intézkedéseket az ellenzéki pártok rendre elutasították, nem szavazták meg, sem az MSZP, többnyire a Jobbik sem és az LMP sem. Tehát egy kicsit csöbörből vödörbe került képviselő asszony, hiszen egy olyan frakcióból ült át, amely okozója volt a devizahiteles válságnak, egy olyan frakcióba, amely egyébként semmilyen intézkedést nem támogatott, ami arra lett volna hivatott, hogy megoldja a devizahiteles problémát. Engedjék meg, hogy a konkrét intézkedések közül a végtörlesztésről mondjak néhány adatot ‑ lehetett volna, kellett volna. A 2010-es választásokat követően a Fidesz-KDNP-kormány első intézkedéseként a kilakoltatási moratóriumot hirdette meg, és ezt követően került bevezetésre intézkedéssor gyanánt az árfolyamgát, majd a végtörlesztés, és mostanra, mint képviselőtársaim elmondták, eljutottunk ismét a moratóriumhoz és a családi csődvédelem intézményéhez. A végtörlesztés bevezetésével arra nyílt lehetőség, hogy a már megállapított devizaárfolyamokon tegyék lehetővé a fennálló devizahitelek forintban történő egyösszegű visszafizetését, a bank pedig semmilyen költséget ne számíthasson fel az átváltással és az egyösszegű visszafizetéssel kapcsolatban. Ha ez nem segítség, akkor mi a segítség a devizahiteleseknek? Én az előző ciklusomban a fogadóóráim nagy részén gyakorlatilag mondhatom, minden fogadóórámon devizahiteles problémákkal találkoztam, azzal jöttek hozzám az emberek. Most, ebben a ciklusban a múlt heti fogadóórámon volt egyetlenegy devizahiteles problémás, az is egy gépkocsi-vásárlásos devizahitel-probléma volt. Tehát a saját személyes képviselői tapasztalatom is azt mutatja, hogy a probléma erőteljesen csökkent, zsugorodott. (18.30)Bizonyára önök is emlékeznek, hogy a kormány 2011. szeptember és 2012. február között, tehát az első költségvetés… ‑ költségvetés? 2010-es költségvetés nem is volt, októberig volt meg a költségvetés, tehát még egy kormányváltás évére vonatkozó költségvetést is meg kellett alkotni. Tehát 2011. szeptember és 2012. február között tette lehetővé, hogy a jelzáloghitellel rendelkező adósok hitelüket kedvezményes árfolyamon fizessék vissza. Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXXI. törvény eredményeként elmondható, hogy többek között a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénybe beépítésre került a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés lehetősége, amennyiben annak feltételei teljesülnek. Meg kell jegyeznem, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete adatai szerint majdnem 170 ezer devizahiteles törlesztette 1354 milliárd forint értékű devizahitelét fix árfolyamon, így esetükben megszűnt a devizakockázati kitettség, miközben a végtörlesztés nyomán az érintett devizahitel-állomány közel negyedével csökkent. Mi ez, ha nem segítség a devizahitelesek egy jelentős csoportjának?Tisztelt Képviselőtársaim! Ismétlem, közel 170 ezer adós élt a végtörlesztés lehetőségével, amely kedvezmény az adósoknak összesen 370 milliárd forint megtakarítást eredményezett. Ez mind ott maradt a devizahiteleseknél. Egy adós átlagosan ‑ ez egy nagyon érdekes szám ‑ 2 millió 176 ezer forint kedvezményben részesült az alacsonyabb árfolyamnak köszönhetően, mi több, 2012 tavaszára ezzel párhuzamosan 5400 milliárd forintra csökkent a devizahitelek állománya, arányuk a lakosság hitelein belül pedig 2007 után először 60 százalék alá került. Amit az imént Demeter Márta képviselőtársamnak mondtam, érdemes összevetni ezekkel a számokkal. Tehát 2012 tavaszára két év alatt a 67 százalékról 60 százalékra sikerült levinni a devizahitelek arányát.Úgy gondolom, hogy az adósmentő állami intézkedések sok embert kiemeltek abból a helyzetből, amibe elsősorban a devizaárfolyamok juttatták őket, és remélem, hogy a felszólalásomban bemutatott számok, tények mindezt igazolják is. Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az évszázad pénzügyi átverése kapcsán képviselőtársaim innen a Jobbik padsoraiból vagy éppen az LMP soraiból nagyon sok mindent elmondtak, nagyon sok minden olyan igazságot elmondtak, ami rávilágít ennek az egész disznóságnak a teljes morális abszurditására, megvilágítja azt, hogy a ‑ nyugodtan fogalmazhatok így ‑ a jogipatkány-métert is simán kiverte volna vagy kiveri az az egész fölháborító gyalázat, amit a magyar emberekkel devizahitelezés címszó alatt itt az elmúlt években meg tudtak csinálni. Gyalázatos és fölháborító az, hogy nincs itt az a szocialista frakció, amelyik elszabadította ezt a nemzetgyilkos őrületet Magyarországon, fölhasználva egyébként azt a kiskaput, amit még 2001-ben Orbán Viktorék kormánya nyitott számukra. Nincsenek itt a szocialisták, szégyen, gyalázat! Remélem egyébként, hogy a hitelkárosultak és azok az emberek, akik még egy kicsit bíztak bennük, ezután elveszítik bennük minden bizodalmukat, mert ezt érdemlik ők is és nem többet. Önök sem érdemelnek egyébként ennél sokkal többet, hiszen mondjuk, augusztus 21-én is világosan kiderült, hogy hogyan állnak ehhez az egész témához, amikor bojkottálták a devizahiteles ülést (Dr. Völner Pál: Az CEU volt!), mondván egyébként azt, hogy Soros hívta össze. (Dr. Völner Pál: CEU volt!) A nagy fenét Soros hívta össze! Soros, úgy egyébként az általam nem különösebben kedvelt, vagy a Jobbik frakciója által nem különösebben kedvelt valutaspekuláns egyszeriben azon kezdett el mesterkedni, hogy ő majd megmenti a magyar hitelkárosultakat? Képviselőtársam! Államtitkár Úr! Ne vicceljünk! Azért ez nonszensz, tehát ez tényleg már a Monty Pythonba való abszurditás lenne. Nem erről volt szó. Önök nem jöttek el, bojkottálták ezt az ülést, ahelyett egyébként, hogy ezt a bojkottot akkor vezették volna be, amikor a saját érdekükben, saját magukra szabva hoztak, mondjuk, a saját oligarcháiknak kedvezve ilyen-olyan törvényeket, rájuk szabva, akkor kellett volna az ilyesféle bojkottal élni!Azt is elmondták itt kormánypárti oldalról, hogy az egész nem több, mint bolhacirkusz. Vécsey képviselőtársam mondta az előbb, hogy a képviselői fogadóórákon már nem nagyon találkozik ilyen ügyekkel. Én viszont találkozom ilyen ügyekkel, nap mint nap belefutunk a hitelkárosultak tragédiájába, a kálváriájába, amikor elmondják bizony, hogy ez az ügy nem oldódott meg. Hiába mondják önök, hogy senkit nem hagytak az út szélén, dehogynem! Nemhogy az út szélén hagyták, hanem belelökték adott esetben az árokba. Történelemtanárként akkor fölhoznám az ókori Spártához kapcsolódó történeteket a Taigetoszról, amikor az életképtelennek ítélt csecsemőket belehajították a hagyomány szerint a szakadékba. Önök is így csináltak nagyon sok olyan magyar emberrel, aki ezt a sorsot egyébként nem érdemelte meg. Meg kellett volna őket menteni. Nem botránykeltés itt az ellenzéki képviselőknek a fölszólalása, szó nincs ilyesmiről. A valóságot szeretnénk bemutatni, azt a valóságot, amit önök az elefántcsonttornyukon kuporogva, rózsaszín üvegbúra alól nem mindig akarnak észrevenni. Ezt a valóságot, ennek a valóságnak a szavát hozzuk ide a parlamentbe. Azt is mondták, hogy az egész elképzelés, amit a megoldás kapcsán mi fölvázoltunk, az valamiféle bolsevik megoldás lett volna. Nem, kormánypárti képviselő hölgyek és urak, a bankok viselkedtek aljas bolsevik módjára. Mondjuk, még a nagyszüleim idejéből ismerős volt az a gyakorlat, amikor mindent vittek a parasztembertől. Igen, így működtek a bankok a végrehajtások során, ők viselkedtek sok esetben bolsevikként, és hajtották ezeket a sok esetben semmiről nem tehető magyar embereket az egzisztenciális mészárszékre, amit önök nagyon sok esetben nem tudtak megakadályozni. Ami pozitív előrelépés volt, nyilvánvalóan egyébként támogatható dolog, elfogadtuk itt a moratórium meghosszabbítását is, de kérdezem én, akiket mondjuk, 7-én vagy most november 8-án vagy 10-én fognak kilakoltatni: ők nem fognak megfagyni a télen, nem fognak fázni? Dehogynem! Nagyon szép dolog egyébként április végéig meghosszabbítani a kilakoltatási moratóriumot, de önök is tudják, hogy ez a problémát csak elkeni, elodázza, de nem oldja meg. Viszont megoldás kellene ezeknek az embereknek, amiről önök hallani sem akarnak, mert nem akarják. Nem akarják meghallani azt, hogy igenis 900 ezer végrehajtás van folyamatban, nem akarják meghallani azt, hogy adott esetben kéthetes gyermekkel lakoltatnak ki Magyarországon családokat, ami mindennek a gyalázata, mindennek az alja. Nem akarják meglátni a végrehajtói túlkapásokat, nem akarják meglátni azokat a családi tragédiákat, amelyek emögött vannak, és nem akarják azt sem meghallani, hogy 100 ezer otthon van Magyarországon veszélyben, hiszen a 90 napon túli késedelmes fizetések száma ekkora. Azt sem akarják meghallani, vagy az sem hangzott el itt az önök részéről, hogy az MNB hitelfedezeti lakóingatlanok értékesítéséről szóló statisztikái azt jelzik, hogy havonta ezer család veszíti el az otthonát Magyarországon. Ennyire oldották meg önök ezt a kérdést. Arról sem beszéltek, arról is csak mi beszéltünk, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy a százötven-egynéhány forintjával fölvett svájci frankos hiteleket, devizahiteleket 256 forinton kellett nekik törleszteni. Erről kellett volna, tisztelt képviselőtársaim, még beszélni és a megoldásról, arról, amit a Jobbik javasolt: felvételkori árfolyamon forintosítani ezeket a hiteleket, tehát nem 256 forinton, hanem mondjuk, százötven-egynéhány, 160 forinton, és arról, hogy a moratóriumot nemcsak november 15. és április 30. között kell érvényesíteni, hanem mindaddig, amíg végső megoldás nem születik ebben a gyalázatos ügyben. A megoldásról, a végrehajtói túlkapások megfékezéséről kellett volna beszélni, és arról egyébként, hogy miért is jelentene, mondjuk, az ilyesféle tragédiáknak megoldást Magyarországon az a béruniós kezdeményezés is, amit szintén nem akarnak meghallani önök. Nem akarják meghallani azt, hogy a magyar emberek nem valamiféle hedonizáló életstílus miatt keveredtek ilyen hitelválságba, hanem egyszerűen azért… Mit ingatja a fejét, államtitkár úr? Nehogy már ne így legyen! Dehogynem! A magyar emberek abban a nyolc évben, amit itt a szocialisták levezényeltek, illetve az azt követő hét és fél évben nyomorodtak meg, akkor váltunk Európa szegényházává. Egy átlagos lengyel háztartás vagyona kétszer akkora, mint egy átlagos magyar családé, kérem szépen.(18.40)Az úgynevezett Big Mac-index, hogy egyórányi fizetéséből mennyi Big Macet tud vásárolni a honpolgár, az Bukarestben és Budapesten ugyanakkora. Ennyit a fellendülő, gyarapodó, erős, büszke, európai Magyarországról. Arról kellene beszélni, hogy önök miért kötöttek paktumot a Bankszövetséggel, és mondjuk, ennek az egész szervezetkifosztási mechanizmusnak a bűnösei miért nincsenek ott a vádlottak padján. Erről kellene beszélni! De teljesen egyértelmű, hogy itt a bűnös részről való empátiát hiába várják a magyar emberek. Miért is? Miért is várnák? Kitől várhatnák itt a megértést? A Követeléskezelőtől? A Követeléskezelő elnökétől, aki majdnem 50 millió forintot visz haza éves szinten, és mellé kap még év végén 9,3 millió forint prémiumot? Attól a bankszövetségi elnöktől kellene várni az empátiát, amelyik Biszku családjában szocializálódott? Annak a Biszkunak a családjában, aki az úgynevezett puha diktatúra kemény ökle volt? Az ’56-ot követő megtorlások egyik fő felelőse. Attól a bankszövetségi elnöktől kellene várni az empátiát, aki a Világbank egyik vezetője vagy befolyásos funkcionáriusa volt annak idején? Bogár László ajánlotta egyébként John Perkins könyvét, Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai című könyvét, ami a Ráció Kiadónál jelent meg emlékeim szerint talán 2006-ban, tisztelt képviselőtársaim! Világosan leírja azt ebben a könyvben, hogy miféle szervezet ez a Világbank. No, aki ilyen helyen szocializálódott, attól semmi jót ne várjanak a magyar emberek.Vagy attól a Matolcsy Györgytől, aki azt mondja, hogy állítólagos hitelkárosultakról van itt szó? Relativizálja ezeknek az embereknek, ezeknek a családoknak az elképesztő nyomorát, szociális tönkretételét? Akinek az MNB-s alapítványaiban ott halmozódik százmilliárd forint számra az az összeg, amit nyertek ahelyett egyébként, hogy a károsultakat próbálnák valamiféleképpen kisegíteni ebből? Vagy attól a Kövér Lászlótól várják az empátiát, aki egy lakossági fórumon egy fölháborodott embernek, egy magyar embernek, egy devizakárosultnak azt mondja, hogy ön vette fel a hitelt. Ennyi? Itt kellene egy kis megértés, hogy nem valamiféle tücsökmentalitás miatt vették fel magyarok százezrei ezeket a hiteleket, hanem azért, mert nem volt más lehetőségük arra, hogy egyről a kettőre jussanak; azért, hogy normális körülményeket teremtsenek a családjuknak. Kitől kellene várni itt az empátiát és a megértést? Miniszterelnök úrnak a vejétől, aki a kedves feleségével egy 369 millió forintos és még felújítandó villába költözik? Mit tudnak egyébként ezek az emberek az átlag magyaroknak a mindennapi keservéről és nyomorúságáról? Semmit! Tehát őtőlük empátiát várni ilyen formában teljes mértékben felesleges. Sokszor előjön az, hogy kérjünk bocsánatot. Ugye, azt is mondták, kérjen Vona Gábor bocsánatot a nyugdíjasoktól. Most szombaton Csokonyavisontán egy lakossági fórumon találkoztam egy nyugdíjas bácsival, aki amiatt kesergett, hogy tulajdonképpen az egész nyugdíját viszik, nem marad pénz gyógyszerre, csak azért, mert annak idején a feleségével úgy döntöttek, hogy a gyermekeknek segítenek, és besegítenek a lakásvásárlásba. Őtőle ki fog bocsánatot kérni? Ki fog bocsánatot kérni azoktól az elmenekült százezrektől, akik Magyarországot amiatt hagyták itt, hogy ki tudják fizetni a galád bankoknak azt a hitelt, ami ilyen törvénytelen formában szakadt oda a nyakukba? Ki fog bocsánatot kérni az öngyilkosságot elkövetettek családjaitól, akik itt maradtak árván, özvegyen? Lehet ezen vigyorogni egyébként, de ki fog bocsánatot kérni a megnyomorodott embereknek a tízezreitől, százezreitől? Képviselőtársaim, ezen kellene elgondolkodni, és nem játszani itt, mondjuk akkor Pangloss mesternek a tanítványát, aki szerint Voltaire Candide-jában „minden nagyon szép, minden nagyon jó, és ez a világ a létező világok legjobbika”, úgy Leibniz után szabadon. Önök is így vannak ezzel, és úgy gondolják, hogy ez a kormány a létező kormányok legjobbika. Nem így van. Gondoskodunk róla, hogy ezt be is bizonyítsuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • DEMETER MÁRTA (LMP): Képviselőtársaim! Sokan felelősek a kialakult helyzetért, de azt hiszi ez a kormány, ez a kormányzó párt, hogy el tudja magától hessegetni a felelősséget? Hét és fél éve kormányoznak, nem oldották meg a helyzetet. Ha akarták volna, megoldották volna, úgyhogy ne hazudozzanak!
  • BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Továbbra is folytatnám, amit az előző kétperces hozzászólásomban elkezdtem. Demeter Márta képviselő asszony felszólalására szeretnék reagálni, illetve az időkerete most már lejárt, de vitán kívül szeretném, ha elárulná nekem, hogy mégis hogy gondolta: 1800 milliárd forintot miből, hogyan, melyik költségvetésből? Ön nem ült itt a parlamentben, mikor a magyar parlament elfogadta a 2018-as költségvetését? Ön nem tudja, hogy mennyi a költségvetés főösszege, képviselő asszony? 20 000 milliárd forint. Az 1800 milliárd forint, amiről ön beszélt, az a költségvetésnek a 9 százaléka. Kitől vesz el? A szociális területtől, a tanároktól, az egészségügyből? Honnan fog elvenni pénzt, képviselő asszony? Azért nem úgy működik ám, hogy leülünk egy asztalhoz egy papír elé, kitalálom, hogy mire lenne jó pénz, és akkor pénzt gyártok. Azt valahonnan el kell venni! Hát, a költségvetési hiányt nem fogja tudni túlszárnyalni. Tudom, hogy ön ehhez szokott az MSZP padsoraiban, hogy nem számít, majd kozmetikázzuk az adatokat, meg majd hazudozunk, és majd csalunk, meg mindenféle ilyen dolgot csinálunk azért, hogy ne induljon ellenünk kötelezettségszegési eljárás. De ez ma már nem működik, képviselő asszony. Ami a Gyurcsány-kormány idején működött, az ma már nem működik. Nem lehet átverni az Európai Bizottságot és az Európai Uniót. Tehát ne tévessze meg az embereket, ne beszéljen olyan zöldségeket, aminek semmilyen alapja nincs! Vagy, ha beszél, akkor mondja meg, hogy honnan! 1800 milliárd forint rengeteg pénz. Azt a költségvetésből nem tudja előteremteni, 2018-ban biztos, hogy nem, még akkor sem, ha a választók úgy döntenének, hogy önök kormányozhatnak. A választóknak szerencsére ennél azért sokkal több bölcsességük és józanságuk van. Tehát ilyen habók állításokra nem fognak felülni, és teljesen biztos vagyok abban, hogy ezeket az egyébként megalapozatlan és semmiféle konkrétumot nem tartalmazó lózungokat senki nem veszi komolyan.Szabó Timea képviselő asszonyra is még reagálnék szívem szerint, hiszen ő is mondott egy-két érdekes dolgot, de ezt majd a következő ütemben teszem meg. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Az előző felszólalásomban arról beszéltem, hogy egy minimumban egyet kellene értenünk. Nehéz lesz ám úgy egy minimumban egyetérteni, amikor Ander Balázs képviselőtársam, én úgy gondolom, minden szavával szinte egyet lehetett érteni, amit elmondott, és közben ön, államtitkár úr a kormányt képviseli jelen pillanatban, cinikusan hátradőlve, nevet azon, amikor itt emberek tönkretételéről és családok tönkretételéről beszélünk. Államtitkár úr, felháborító az ön viselkedése ezen az egész vitanapon, most is ugyanazt csinálja. Ön folyamatosan, cinikusan nevet az arcunkba, és ezzel belenevet annak a több százezer devizahitelesnek is az arcába, akiket önök nem mentettek meg. Lehet ezen mosolyogni, államtitkár úr, lehet cinikuskodni. Szégyellje magát, nekem az a véleményem, a kormány képviseletében szégyellje magát, ahogy viselkedik! (Taps a Jobbik soraiból.)
  • DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azért kértem szót, mert képviselő úr és néhányan már nem először próbálják meg gyakorlatilag olyan érzelmi síkra vinni a beszélgetést, aminek semmi köze ahhoz, hogy én folytatok egy magánbeszélgetést azalatt, míg önök képtelen dolgokat állítanak; az, amivel meg akarnak rágalmazni, hogy én kiszolgáltatott sorsú embereken gúnyolódnék vagy mosolyognék. Az önök erőfeszítése nevetséges egyébként, hogy a legelesettebbeket akarják pajzsként maguk előtt tolni. Nem ismerik el a kormányzati intézkedéseket, képtelenségeket beszélnek. Gyöngyösi képviselő úr például önkormányzati adósságokat vizionált, holott pontosan ez a kormány volt az, amelyik átvállalta az önkormányzati adósságokat, és kizárólag belügyminisztériumi engedéllyel vehetnek fel adósságot, gyakorlatilag a korábbi 1300 milliárd forint helyett. Működésre nem vehetnek fel hitelt, gyakorlatilag fejlesztésekhez vehetnek fel, és a töredéke lehetséges csak a mai viszonyok között, hogy törleszthető formában felvegyenek hitelt. Ilyen ténybeli tévedésektől hemzsegnek a felszólalások, az pedig, hogy megrágalmaz azzal, hogy én gúnyolódnék azokon, akik a legelesettebbek ebből a helyzetből eredően, ezt kikérem magamnak. Meg kikérem a kormány nevében is, hogy a kormány ne törődne azokkal. Pontosan az expozéban elmondott adatokból nyilvánvaló volt, hosszú évekig tartó folyamatról beszéltünk. (18.50)Azonkívül: az eladósodottság. Devizahitelt ma nem vehet fel Magyarországon magánszemély úgy, hogy nem devizában van a jövedelme. Ezt önök is nagyon jól tudják, ez a parlament fogadta el. Hogy ez a kormány azt támogatná, hogy itt elszaporodjon az adósság? Képtelenség! Gondoljunk a CSOK-rend­szerre, ahol támogatásokat ad a kormány. Nem hitelt, nem ilyen-olyan kamat meg nem tudom, milyen feltételek mentén. Mondtak olyanokat, hogy vissza kellene forintos állapotba állítani a devizahiteleket a felvételkori állapotban. A bevezetőben is elhangzott, hogy akkor a forinthitelek kamata 14-18 százalék volt éves szinten, tehát ha forinthitelt adnánk, azt számítanánk át, az értelemszerűen azt vonná maga után, hogy az akkori kamatszinten kellene elszámolni, ha önök az árfolyamra hivatkoznak. Sokkal nagyobb adósságokat és hátralékokat keletkeztetnénk, mint amiről szó van. Ezért mondom, hogy egy kis tárgyilagosságot szeretnék kérni önöktől, amikor együttműködésről és minimumról beszélünk. Ha félreérthető voltam, akkor akár elnézést is kérek Ander Balázs úrtól. Mélyen egyetértek azzal, hogy a 2002 és 2010 közötti nyolc év ‑ ahol a költségvetés hiánya elérhette akár a 9 százalékot is, ahol a családok eladósodtak, ahol a munkahelyek százezrei szűntek meg ‑ az országnak az egyik legszégyenteljesebb korszaka. Bocsánat, csak azért kértem szót, mert megszólíttattam, de köszönöm elnök úr, a többieknek hagynám a terepet, hátha szólni kívánnak. (Taps a Fidesz soraiban.)
  • HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A vita vége felé járunk. Ha jól látom, a szocialistáknak még van 45 perc szabadidejük. Szerintem most már eleget gondolkodtak azon, hogy előálljanak valami okos dologgal. Ha visszaemlékszünk, hogy mi történt az 1990-es évek elején, akkor eszünkbe jut az, hogy az önkormányzati törvény valamikor 1990 augusztusában született meg és szeptemberben lépett hatályba, és azt követően az önkormányzatok megkapták ajándékba azt a hatalmas nagy lehetőséget, hogy a régi tanácsi ingatlanokat kezelésbe vegyék, tulajdonba vegyék és gazdálkodjanak velük. Nem tudtak velük gazdálkodni, mert egy csődtömeg volt, olyan állapotok voltak, amelyek csak egyetlenegy értelmes utat engedtek meg, ez pedig az volt, hogy vigye, aki akarja azt az ingatlant. Elővételi joga volt a benne lakónak, s különféle kedvezmények után gyakorlatilag a vélt vagy valós forgalmi érték töredékéért kaphatták meg ezeket az ingatlanokat. Innen indult a lakásgazdálkodás újkori története, történelme, és igazából 1999-ig nem nagyon történt semmi ebben a kérdésben. Semmi! Azt követően az első Fidesz-kormány volt az, amelyik fölfedezte, hogy ez létező probléma, és kereste a megoldást. Több lehetőséget is látott. Az egyik az önkormányzati bérlakásépítési program. Ha esetleg még valaki emlékszik rá, akkor ez nagy érdeklődést váltott ki az önkormányzati világban, és nagyon sok önkormányzat, elsősorban a nagyobb települések, városok éltek ezzel a lehetőséggel, és épültek önkormányzati bérlakások. Ez nem volt elegendő a hatalmas nagy probléma kezelésére, orvosolására, éppen ezért elindult egy kedvező lakáshitelrendszer 3 százalékos kamatozással, amely nyilvánvalóan a jegybanki alapkamathoz volt kötve, és kiszámíthatóvá tette a lakosság számára az otthonteremtést. Ez a program emlékeim szerint 2001-ben indult el, és 2002-ben, a választási kampány idején megszólaltak különféle politikai erők, és ha jól emlékszem, akkor Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt mondta azt, hogy megőrizzük ezt a programot, sőt továbbfejlesztjük. Hát, ez az őrzés nagyon rövid ideig sikerült, közel egy esztendeig, és aztán továbbfejlesztették, ami azt jelentette, hogy a forrásokat gyakorlatilag kivonták mögüle, azt mondták, hogy a költségvetés jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé ennek a további finanszírozását, ezért megszüntették, és tulajdonképpen innentől kezdődött el a lakosság kálváriája, mert a lakosság kereste a megoldást, hogy hogyan lehetne a meglévő otthonát felújítani, bővíteni, esetleg újat teremteni. Ez egy hatalmas nagy keresletet jelentett a piacon, és az akkori szocialista kormányzat egy nagyon egyszerű választ adott erre a keresletre, erre a kérdésre, azt mondta, hogy ott van a devizahitel. Ha nektek drága a forinthitel, amelynek a kamatai bőven 10 százalék fölött jártak, akkor tessék felvenni a devizahitelt, kínálták is, és nagyon sokan éltek ezzel a lehetőséggel, de igazából nem gondolták ők ezt végig. Egyértelműen az akkori kormányzat felelőssége volt, hogy ezt mindenféle korlát és fék nélkül a lakosság rendelkezésére bocsátotta. Az üzleti világ, a bankok természetesen éltek ezzel a lehetőséggel, megszimatolták, hogy ez egy jó üzleti lehetőség, és egy nagyon gyors felfutása volt ennek az egész hitelnek. Sajnálatos módon a 2008-as pénzügyi válság nagy kijózanodást hozott nemcsak az Egyesült Államokban, hanem egész Európa-szerte, így Magyarországon is, és akkor szembesültek a hitelfelvevők ‑ legyen az lakáshitel, legyen az vállalkozásfejlesztési hitel, jelzáloghitel, eszközvásárlási hitel, gépkocsihitel, sok mindenre kínálták ezt a hitelt, amivel nagyon sokan éltek ‑ a valós helyzettel. Akik jelzálog típusú hitelt vettek fel, azok húzták a rövidebbet. Ezt a helyzetet örökölte meg a második Fidesz-kormányzat 2010-ben, szembesült ezzel, ugyanakkor tisztában voltunk azzal is, hogy az ország milyen állapotban van, milyen pénzügyi, gazdasági állapotban, és mekkora rettenetes nyomás nehezedik a kor­mányzatra úgy belülről, mint kívülről, s igenis kerestük a megoldást. Nagyon sok frakcióülésen folytattunk kemény vitákat arról, hogy milyen irányban induljunk el akár a költségvetés rendbetétele kérdésében, akár pedig ezen hitelállomány kérdésében. Számos lépést tettünk, és igenis megvolt a szándék és az akarat a Fidesz-kormányokban, hogy ezeket a kérdéseket rendbe tegyék és orvosolják. Azt tudom önöknek mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy rendkívül sok eredményt érhettünk el, de az egyértelmű, hogy minden egyes problémát, minden egyes gondot a mai napig nem sikerült megoldani. Ezt nem vitatjuk. Továbbra is keressük annak a lehetőségét, hogy hogyan tudjuk ezeket a problémákat kezelni és orvosolni. Meghallgattuk önöket is, de sajnálatos módon értelmes, járható utat nem találtunk, tisztelettel képviselőtársaim. Nagyon nagy kíváncsisággal hallgattam végig én személy szerint az egész vitát. Viszont a névrokonom nem volt ilyen türelmes, és Szél Bernadett is elég gyorsan elviharzott, miután elmondta a kis mondókáját. Úgy gondolom, hogy ez sokkal többet érdemel, mint a mai napon hallott, lefolytatott vita, és én a magam részéről partner vagyok abban, hogy ezt továbbgondoljuk. (19.00)De csak értelmes módon; de csak úgy, olyan stílusban, hogy ne azzal kezdjük a felszólalást, hogy a másik oldal gazember. Mert ebből értelmes párbeszéd nehezen fog kialakulni. Ez a helyzet. A politikát tanulni kell és gyakorolni kell. Én megértem; én is voltam kezdő politikus, és biztosan követtem el számos hibát, de ez egy olyan súlyú kérdés, ahol nem szabad már ilyen típusú hibákat sem ejteni. Ezért azt javaslom, hogy próbáljunk meg értelmes párbeszédet, értelmes megoldásokat hozni, és próbáljunk meg segíteni, nem mások kárára, hanem a jelenlegi, szerencsétlen helyzetben lévők örömére a megoldást megtalálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik). Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon már talán minden olyan elhangzott, ami a devizahitelezés problémájával kapcsolatosan általában el szokott hangzani. Azonban kevés volt a fókusz, amit egy-egy körzetnek, vagy egy-egy földrajzi résznek, az ott élők problémáival kapcsolatosan tudtunk kiemelni. Voltak képviselőtársaink, akik a választókerületi fogadóóráikról számoltak be, hogy milyen intenzitással jöttek ezek a panaszok.Én is úgy néztem ezt az ügyet, amikor a vitanapra készültem, hogy mi az, ami a karcagi, a nagykunsági embereknek vagy akár a tiszafüredi embereknek fontos, mi az, ami az ő vállukat nyomja igazából ebben a vitában. Legelőször onnan kell megnézni, hogy honnan is tudunk kiindulni, hogy kell‑e változtatni a helyzetükön, ha a devizahitelekről beszélünk és azok problémájáról, és ha igen, akkor hogyan lehet. De ennek a kiindulópontja talán az, hogy meg kell nézni, milyen lehetőségeik vannak egyáltalán az embereknek kitörni ebből a pénzügyi krízishelyzetből.Hiszen azt nem szabad elhallgatni, hogy bizony ez egy pénzügyi nyomás minden családon, a hozzátartozókon. Bármennyire is úgy gondoljuk, hogy kezelhető egy hitel, egy hitelnek azért az életben való kiszámíthatatlan folyamatok miatt mindig van egy pénzügyi terhe, nehézsége. Pláne azoknak, akik egy devizahitelezés után, egy nagyon nagy törlesztő­rész­lettel és egy még nagyobb, az eredetinél is jóval nagyobb hitelteherrel néznek szembe, és mind a mai napig próbálnak adott esetben törleszteni.Mert miből lesz a hiteltörlesztés? Abból lesz a hiteltörlesztés, amit az ember haza tud vinni keresetként. Ha a Nagykunságot és Jász-Nagykun-Szol­nok megyét nézzük, sajnos nem állunk túl jól a bérekben. Bár a kormány többször elmondta, hogy micsoda bérfelzárkózás volt, és a mai napon talán el is hangzott európai összehasonlításban, hogy a kormány álláspontja szerint milyen feltűnően nagy felzárkózás volt európai viszonylatban a béreknél, milyen nagy fejlődést sikerült elérni, ezt az ott helyben élők nem igazán érzik.Utánanézve, utánajárva az átlagos kereseteknek, azt láthatjuk, hiszen ezen a környéken nem kifejezetten jól fizető állásokból élnek az emberek, nem multicégek vezérigazgatói, nem bankokban tisztségviselők, hanem általános, normális foglalkozásúakról, vagy tanárokról beszélünk, vagy gépjárművezetőkről, vagy bolti eladókról, árufeltöltőkről, vagy egyszerű biztonsági őrökről, rendőrökről beszélünk. Az ő fizetésük egyébként az alacsonyabb régióban szór, nem is beszélve, mondjuk, az egészségügyi dolgozókról.Egy részüknek bruttó 150 ezer vagy bruttó 220-230 ezerből kell megoldania mindazt, ami a család terhe. Természetesen, ha van egy másik kereső fél, az még ideálisabb eset. De vannak a megélhetés költségei, a lakhatási költségek, a család fenntartásának költségei, ebből kell valahogy beosztani mindazt a nagy terhet, amit a nyakukba vettek. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Nagykunságban nem igazán van jó helyzet bérek tekintetében. Az ország egyik legrosszabb területe Észak-Alföld és ennek része Jász-Nagykun-Szolnok megye, illetve a Nagykunság is.Itt az embereknek még azért a kevésért is nagyon meg kell küzdeniük, amijük van. De hát ebből nagyon nehéz boldogulni, éppen ezért ez egy másik problémát szült, és ez az elvándorlás nemcsak külföldre, hanem az országon belül is. Azt láttuk, illetve azt látjuk, hogy sokan a devizahiteles válság miatt, és ez a mai napon már szóba került, sokszor egészen Győr-Moson-Sopron megyébe mentek a mi megyénkből, sokan pedig meg sem álltak az országhatárokon. Felültek különböző multicégek kamionjaira, elmentek az Egyesült Királyságba dolgozni, és nem a szakképzettségüknek megfelelő, hanem az alatti, egyébként jó megélhetést biztosító állást találtak; pontosan azért, hogy tudják törleszteni azt az elszabadult hitelt, és tudják egyáltalán megtartani azt, amit megszereztek maguknak.Hiszen mifelénk, de szerintem minden magyar háztartásban azt tartják, hogy a ház, az ember tulajdona a legnagyobb kincs. Ezek az emberek ezt próbálták megőrizni. Így hát olyan kényszerbe, egy olyan pénzügyi présbe kerültek, ami ahhoz járul hozzá, hogy gyakorlatilag elnépteleníti a vidéket. A saját becslésünk szerint, naponta járva például Karcag városát, a papíron 20 ezres városban körülbelül, egyeztetve egyébként a hatósági szolgáltatásokat is igénybe vevők számával meg az onnan felmerülő adatokkal, úgy lehet látni, hogy körülbelül 13 ezren laknak életvitelszerűen hétköznap a településen. Egy részük vagy már csak lakcím szerint van ott, vagy jellemzően nem a városban él, hanem életvitelszerűen Budapesten vagy nyugat-magyarországi városokban, településeken él, és csak időszakosan jön vissza. Ez pedig egy folyamatosan szűkülő spirálba hozza ezeket a településeket, nem is beszélve a sokkal kisebb falvakról. Folyamatosan szívja el a levegőt a jól fizető állások elől, és szívja el a levegőt a reális és normális hiteltörlesztési lehetőségek elől.De hogy emellé még mi kell? Hát, kell minden esetben munka. És ebben sem állunk jól. Jász-Nagykun-Szolnok megye országos összehasonlításban a második legrosszabb munkanélküliségi mutatókkal „büszkélkedik”. Ezt nem szabad mondani, a második legrosszabb munkanélküli-rátával áll a szégyenpadon. Lényegében Borsod-Abaúj-Zemplén előzi meg csak ebben az egyébként szomorú mutatóban. És vannak olyan településeink, például Kunmadaras, ahol az országos átlag háromszorosa a munkanélküliség, és vannak olyan Tisza menti falvak, ahol a település egynegyede nem lát munkát, mert nincs munkája.Ezeken a településeken hogyan lehet egyáltalán az embereknek bármifajta hitelt törleszteni? Ott, ahol munkalehetőség nincs, ott, ahol elment már gyakorlatilag a lakosság egy része, miből fog bárki maga körül megélhetést teremteni? Ez egyenes út szimplán ahhoz, hogy vagy csődbe mennek ezek a családok, vagy elveszítik a tulajdonukat, vagy kénytelenek elvándorolni akár az országon belül vagy akár külföldre.Összességében tehát jól látható, hogy az adatok az ellen beszélnek, hogy minden, amit a kormány tett, valóban segítség lehet-e. Meg kell nézni, hogy hogyan alakulhatott ez ki. Többen elmondták, milyen jogi körülmények vezettek oda és milyen jogi környezet van. Azt kell mondjuk, hogy a jogi környezet meglátásom szerint cseppet sem javult. Mindaz, ami fennállt 2014 előtt, az azóta nem igazán mérséklődött, nem javult, és nem javította a helyzetét a valóban nagy problémával élő devizahiteleseknek.Hogy egy személyes dolgot is elmondjak, kezdő ügyvédjelöltként és kezdő ügyvédként nem nekem jutottak a legjobb falatok, a legjobb munkák, és nem én voltam a legjobb ügyeket ellátó dolgozója az irodának. Természetesen a szamárlétrát meg kell járnia az embernek. Viszont volt lehetőségem találkozni azokkal a lakosokkal, akik a menthetetlen helyzetükben folyamatosan bejöttek és elmondták, micsoda gondba kerültek. Kívánnám sok képviselőtársamnak, de ne legyen senkinek ilyen, hogy 28-30 évesen az embernek 50 éves, illetve 45 éves, családot fenntartó, de gazdasági veszélyhelyzetbe került emberek síró arcát kelljen néznie és mondani neki, hogy egyszerűen nem tudjuk megoldani jogászként, nem tudjuk megoldani ügyvédként a problémát, mert a jelenlegi jogi állapot, jogi helyzet olyan, hogy képtelenség az ő problémájára bármilyen jó megoldást találni.Ezt kellett végigélnünk, és higgyék el, képviselőtársaim, amiket önök úgy gondolnak, hogy megoldás volt, az nem megoldás. Most sem oldotta meg a javának a problémáját. Ezek az emberek most is pontosan ugyanazzal küzdenek. Ott van egy ugyanolyan vállalhatatlan nagyságú hitelük. Mindaz, aki egyébként árfolyamgátba belépett, most indul újra az egész, most néznek szembe azzal, hogy megint egy óriási, vállalhatatlan hitel van előttük, amit ki tudja, hogyan fognak törleszteni a saját béreikből.Megint ugyanezek az esetek fognak előfordulni. Függetlenül attól, hogy a kormány mit nem tett meg, függetlenül attól, hogy az ellenzékben lévő és korábban kormányon lévő MSZP hol rontotta el, közös felelősségünk lenne, hogy a politikai barikádokon túl kitaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek mindenki jogos elvárásai. Ezek az asztalon voltak, ezt a devizahitelesek, az érdekvédelmi szövetségeik, az egyes választópolgárok az ön, az ön, az ön választókerületében mind elmondták, hogy mit szeretnének. Ezt kellett volna meghallgatnunk, és ennek kellett volna itt papíron nyomának lennie, és ezt kellett volna papírra vetnünk. Az lett volna az igazi megoldás.Mert jelen esetben sokkal inkább úgy tűnik, hogy önök kiszúrtak és ezáltal az egész Országgyűlés kiszúrt a devizahitelesekkel. Lényegében fikarcnyit sem tudtunk segíteni rajtuk, volt egy szűk réteg, akinek talán nyújtott segítséget például az árfolyamgát jelensége vagy például a törlesztési lehetőségek, de senkin nem segített az, hogy egy mesterségesen megtalált magas árfolyamon kellett bármit is törleszteni.(19.10)Az a helyzet, képviselőtársaim, hogy a társadalom java részét, amely ezzel a problémával küzd, egy reménytelen helyzetbe taszítottuk, egy reménytelen helyzetbe taszították mindazokat a Nagykunságban Tiszafüredtől Túrkevéig, Fegyvernektől Karcagig, akik a devizahiteleiket nyögik most is. Ezeknek az embereknek reális lehetőségük sincs arra, hogy az elkövetkezendő 15-20 évben ez alól a teher alól szabaduljanak, hiszen a kereseteik, a munkalehetőségeik egyáltalán nincsenek arányban azzal, amit még törleszteniük kell. Képviselőtársaim, ezen kell majd dolgozni. Ez lenne most is a feladatunk, de ez lesz 2018-tól is a feladatunk, mert ez a probléma nem szűnt meg, ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ezen továbbra is dolgozni kell, és végleg meg kell találni azt a rendezési módot, amely méltányos, és amely mindenkinek segít. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Így a vitanap vége felé nehéz már olyan dolgot mondani, ami nem hangzott el. Sajnos, nagyon sok szomorú tényt hallottunk, és hallottunk féligazságokat, sőt hazugságokat, illetve ellentmondásokat is.A kormánypárti padsorokból mindig azt hallottuk, hogy mennyi mindent megtettek a devizahitel-károsultakért, és sokszor emlegették fel azt is, hogy például meghosszabbították most a kilakoltatási moratóriumot. Véleményem szerint a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása pont annak a cáfolata, hogy mindent megtettek a devizahitel-káro­sul­takért, ugyanis ha mindent megtettek volna, akkor nem lett volna szükség a kilakoltatási moratórium meghosszabbítására. Akkor még mindig több százezres nagyságrendben nem lennének családok olyan helyzetben, hogy ilyen segítségre, egy ilyen álmegoldásra legyen szükségük ahhoz, hogy ne veszítsék el a fejük fölül a lakásukat. Volt számos intézkedés, de a számos intézkedés vége felé mivel találkozhattunk? Találkozhattunk olyan példákkal, hogy a forintosítás után az adós hátraléka magasabb volt, mint az az összeg, amit felvett. Olyan állapotban volt magasabb a tartozása a szerződéskötéskor felvett hitelénél, hogy az ingatlan értéke el sem érte azt az összeg, ami jelenleg a hitel mennyisége annak az embernek, aki ebbe a csapdahelyzetbe belekerült. Persze, lehet itt felelősségről beszélni, lehet arról beszélni, hogy esetleg lehetett meggondolatlan az, aki ezeket a hiteleket felvette, de ha szembenézünk azzal, hogy milyen kampánya volt ezeknek a hiteleknek abban az időben, illetve szembenézünk azzal, hogy mivel találkozott az egyszerű hitelfelvevő, amikor segítségért folyamodott a bankokhoz, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a felelősség minimális. Főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy milyen következményei voltak az akkori hibás döntésének, milyen helyzetbe került azóta, és milyen helyzeteket kell a mai napig átélnie ennek a hibás döntésének a következtében, akkor azt mondhatjuk, hogy ha valamilyen szintű felelőssége volt is, azt már kamatos kamatos kamatostul visszafizette.Nézzük meg, hogy még kik azok, akik bűnrészesek ennek a helyzetnek a kialakulásában! A kormány bűnrészes ennek a helyzetnek a kialakulásában. Több felszólalásban is elhangzott már, hogy a 2001-ben regnáló kormány is felelőse ennek, az akkori első Orbán-kormány, illetve az utána következő nyolc év kormányai is felelősei ennek a helyzetnek, és az elmúlt hét és fél év kormányai is felelősei azért, hogy nem találtak normális megoldást erre. És kik még a felelősei? A bankok. Ebből egyenesen adódik a következtetés arra, hogy kinek is kell tulajdonképpen vállalnia a még felmerülő problémákat, illetve ezeket a nehézségeket kinek kell százszázalékosan tisztáznia, megoldania. Ahogy már mondtam, a hitelt felvevő, a devizahitel-csapdában lévő emberek mind lelkileg, mind anyagilag, mind emberileg többszörösen visszafizették azt, amibe akkor bekerültek, és amit akkor elkezdtek. Viszont itt van a kormány és itt vannak a bankok, akik még a töredékét sem fizették ki annak a bűnnek és annak a hibának, ha finoman akarnék fogalmazni, amit az elmúlt években, akár több mint egy évtizedben elkövettek. Tehát itt az ideje, hogy végre végérvényesen, normálisan és becsületesen, tisztességesen a kormány és a bankok vállalják a felelősséget a kialakult helyzetért. Nem az elmúlt évek talmi intézkedéseit vagy csak bizonyos rétegeket előnybe juttató és bizonyos rétegek számára elérhető megoldásokat kell előtérbe helyezni, illetve felszínre hozni, hanem tényleges megoldásokat kell hozni.Államtitkár úrtól hallhattuk azt, hogy a jelenlegi kormány már nem esik bele ilyen hibákba, és más megoldásokat próbál találni az életkezdésre, más megoldásokat próbál találni arra, hogy akár fiatal párok, akár gyerekeket vállaló szülők ingatlanhoz, lakhatáshoz jussanak. Csak ezek éppen olyan csapdák és éppen olyan hazugságok, mint a nyolc év MSZP-s regnálás alatt felszínre hozott devizahiteles hazugságok. Államtitkár úr említette a CSOK-ot. A CSOK-ot ki tudja igénybe venni, a 10 plusz 10 millió forintot? A 10 plusz 10 millió forint mellé a jelenlegi árak mellett milyen mennyiségű hitelt kell felvenni ahhoz, hogy egy család otthont tudjon saját maga számára teremteni? (Dr. Völner Pál: Vidéken nem.) Mekkora összeg az, amiből ma Magyarországon a telek megvásárlásával, akár közművesítésével együtt, akár az építkezési költségeivel együtt egy új építésű házat fel lehet húzni? (Dr. Völner Pál: Lakást is vehet.)Van sok olyan ismerősöm, aki belevágott ebbe, és azt mondja, hogy a 10 plusz 10 millió forint fölött ennél nagyobb összeget kell még beletenniük, és ennél nagyobb összeget kell még akár hitel formájában felvenniük. Ugyanolyan csapdahelyzetbe kerülhetnek, mint a devizahitelesek vannak most ennek az intézkedésnek a következtében.Tehát lehet ilyeneket mondani, csak ez sem nyújt megoldást. A CSOK esetében egy olyan megoldást kellene találni, ami nemcsak azoknak nyújt lehetőséget arra, hogy otthont teremtsenek maguknak, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeznek, vagy jobb anyagi helyzetben vannak, hanem azok számára is, akik közalkalmazottként, akár a szociális szféra dolgozójaként, akár pedagógusként szeretnének egy tisztességes otthonhoz, egy tisztességes fedélhez jutni és ott tisztességesen szeretnék felnevelni a gyermekeiket. Tehát amit elkövetett az előző nyolc év kormánya, amit önök nagyon sokszor hangoztattak, a devizahitelesekkel szemben, azt, úgy látszik, egy családpolitikába, illetve a családtámogatási rend­szerbe burkoltan ez a hét és fél éve regnáló kormány ugyanúgy elköveti. Ne kövessék el, mert ugyanúgy csapdahelyzetbe sodorják a gyermekeket vállaló és ingatlanszerzésbe kezdő fiatalokat, illetve fiatal házaspárokat, családokat.Tehát összegezve az egészet, azt gondolom, végre itt az ideje, hogy ne csak látszatintézkedésekkel, ne csak bizonyos rétegeknek kedvező intézkedésekkel, hanem tényleges felelősségvállalással végre a kormány és a bankok vállalják a felelősséget és oldják meg a helyzetet. Nagyon jól tudom, amit az LMP-s képviselőtársunknak kioktatólag Bánki Erik mondott. Vállalhatatlan lenne az, hogy az éves költségvetéshez mérten 9 százalékos devizatartozást a kormány magára vállalja, viszont bizonyos részének a magára vállalásával, illetve intézkedésével ki tudja kényszeríteni, hogy végre a bankok is vállalják a felelősséget, és ők is törlesszenek bele ebbe, amit az extraprofitjuk érdekében annak idején a devizakárosultakra lőcsöltek, akik még ma sem tudtak kikeveredni ebből a helyzetből. Tehát itt az ideje, hogy bizonyítsanak, itt az ideje, hogy tisztességesek legyenek, kényszerítsék ki a bankokból, illetve egy részét vállalják fel ezeknek a költségeknek, ezeknek a hiteleknek! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A patkóban bár most kevesen vagyunk, biztosan mindenki találkozott, találkozik és a napokban is találkozhat devizahitel-károsultakkal. Ez valószínűleg még sokáig így lesz, hisz a megoldások egy része, mert elhangzott egy-két javaslat is, kivitelezhetetlen. Emiatt óvatos lennék kedves Demeter Márta helyében is, ha ilyen ígérettel áll majd az LMP a választók elé, hogy felvállalja a kormányzat az 1800 milliárd forintnyi hiteltartozások kifizetését. Jelzem, Hadházy Ákos nem olyan régen, szeptember végén ígérte meg, hogy 6000 milliárd forintra emelik a kutatásokra szánt forrásokat. Ez körülbelül ötször annyi, mint amennyit elköltöttünk eddig. Ez már évi 6000 milliárd, 5000 milliárd a különbség a jelenlegi forrásokhoz képest, tehát 5000 milliárd forint pluszforrást igényel, plusz az 1800 milliárd bármekkora éves bontásban is. Azért ne álljunk a Medgyessy-Gyurcsány-páros mellé! Önök ne álljanak mellé, ha esetleg kormányra kerülnek, mert ők már sikeresen bedöntötték az ország költségvetését és az ország gazdaságát. Ez óvatosságra inti önöket is a tekintetben, hogy ilyen ígéretekkel nem szabadna a választók elé állni.Viszont tény és való ‑ ahogy azt elmondták önök, ellenzéki képviselők, illetve mi, kormánypárti képviselők is ‑, hogy tényleg felért egy világháborús katasztrófával a családjaink pénzügyi helyzetére nézve a devizakölcsönök ügye.(19.20)Hiszen 2003 április tájékától tilos volt támogatott forinthitelből lakásépítést támogatni, illetőleg a lakásvásárlás. Én magam még az utolsó pillanatban szerencsés voltam és fel tudtam venni, a banki tanácsadóm szerencsés emberré tett azzal, hogy lebeszélt a devizaalapú hitelről, hogy ostobaság lenne a részemről egy másik állam, illetve az Unió pénzéből hitelt felvenni, az ő pénzét használni, mikor van magyar forint és van még támogatott hitel. Igaz, hogy senki nem beszélt ma a forintban eladósodottakról, mert egyébként számukra is, ami 30 ezer forintos hitel, az most 69 ezer forint havonta plusz még a mindenfajta járulékos költségek, tehát ott is megduplázódott a törlesztőrészlet, csak valószínűleg kicsit csöndesebbek, mert nem érint annyi embert. Ne felejtsük el, hogy 250 ezer magyar ember, család vett fel, mondjuk, olyan devizaalapú hitelt, ami lakásépítésre, -vásárlásra szólt. A többiek viszont, döbbenetes, és éppen ezért tragikus az ügy, autóra, felesleges eszközökre, plazmatévére, van, aki tengeri útra meg ilyenekre vették fel ezeket az irgalmatlan drága hiteleket. Én őket nagyon sajnálom. Ugyanúgy jártak, mint az amerikai kontinensen az Amerikai Egyesült Államok polgárai, akik szintén hasonló célokra vettek fel ingatlanalapú, jelzálogalapú hiteleket. A csőd őket is elvitte. Itt a kérdés, nem visszamutogatva, de tény: a magyar államnak 2010. június 6-án, 7-én ‑ a dátumokat elmondták az előttem felszólaló ellenzéki képviselők, amikor is emlegették, hogy Kósa Lajos és Szijjártó Péter mit mondott a közvélemény előtt ‑, ne felejtsék el, hogy abban az időben egy kanyi vasa nem volt az új magyar kormánynak, hogy fizessen bármit. Ne felejtsék el, hogy 2010-2015 között a magyar kormánynak, az első és a második Orbán-kormánynak évi 3000 milliárd forintot meghaladó adósságtörlesztés volt az osztályrésze. Azért az óriási pénz, amit ki kellett köhögni, ki kellett fizetni. Ezt ne felejtsék el, mert úgy beszélünk a devizacsapdába került honfitársaink ügyéről, hogy közben a kormány és a magyar állam költségvetése, a magyar állam egésze fantasztikus méreteket öltő tartalékokkal rendelkezett, amikor minden aranyból volt, kolbász volt a kerítés alapanyaga, és elfelejtik azt, hogy a csődből kormányoztuk ki közösen az országot. Éppen ezért azt a méltányosságot kérem mindenkitől, hogy azért ez nem egy olyan egyszerű történet volt, hogy a 6000 milliárdot meghaladó, a tőkerészét tekintve 6000 milliárdot meghaladó devizahitel-rendezést csak úgymond rálőcsölni a mostani kormányzatra, hogy oldja meg ezt a súlyos problémát. Ennek a megoldására a források eddig nem voltunk előttünk, és itt van szerencséje az LMP-s ígérethalmaznak, hogy most már abban lehet gondolkodni, hogy tegyük fel, ha az ország növekedési pályája nem szakad meg a következő esztendőben valami katasztrofális választási eredmény miatt, és meg lehet tenni azt, hogy esetleg gondolkodhat a következő kormány valamiféle segítségről, én magam is szívesen lennék a támogatója egy ilyen lehetőségnek. De ne felejtsük el azért, hogy a törlesztési morált, illetve az adómorált is rendkívüli módon sérteni fogja egy ilyen döntés, de próbáljuk meg. Ha volna rá pénz, én magam is megszavaznám ezt, tisztelt képviselőtársaim.A másik, ami fontos, hogy ne felejtsük el, hogy a 2008-as dátum kapcsán, talán október 8-án történt, amikor az OTP bezuhant, az OTP részvényei gyakorlatilag 22 százalékra, ha jól emlékszem, ennyire zuhantak be. Három nappal később a svájci frankos hitelünket, amit felvettünk annak idején fejlesztésre ‑ 145 forint értékben vettük fel ‑, már csak 185-ért tudtuk törleszteni, beváltani, forintosítani, mert szerencsére nekünk devizaalapú volt, a bank devizát adott a mi önkormányzatunk számára. Óriásit lehetett vele egyébként kaszálni, ha úgy vesszük, de ennek ára volt a végén, tehát ez első pillanatra látszólagosan jó volt.De lehet, hogy akkor éppen az a döntés, ami az ország költségvetését bedöntötte gyakorlatilag, és jött a 25 milliárd dolláros uniós, világbanki és IMF-es segítség, ne felejtsük el, ez a mai napig pusztítja mindannyiunk életét és lehetőségeit. De hogy ne vegyem el a szót az államtitkár uraktól, hogy szólhassanak, Cseresnyés államtitkár úr szeretne még a vitában szólni, és kérték, hogy adjak neki időt, amikor a bíróság vagy a Kúria úgy döntött, hogy az adós a felelős, és gyakorlatilag az ő problémája az árfolyamveszteség és az árfolyamkockázat, ennél a döntésnél sok minden elúszott. Én amikor ezt meghallottam, ezt katasztrófaként éltem meg, a mai napig is, mert a Kúria, amit talán Staudt Gábor képviselő úr mondott, hogy mi befolyásoljuk a bíróságot. Bár tudtuk volna befolyásolni! Nem ezt a döntést akartuk mi sem, tisztelt képviselőtársaim.Zárszóként: sokan azt mondják, hogy ez nem jó, tisztelt Vágó Sebestyén képviselő úr, amikor segítséget nyújtunk ahhoz, hogy magyar családok, leendő családok vállaljanak gyermekeket, hogy a mi közös jövőnket megalapozzák. Erre azt mondani, hogy nem jó ‑ korábban nem volt ilyen! (Vágó Sebestyén közbeszól.) Először is, nem volt ilyen. Kettő: azt ne várjuk el most már, pláne a devizakölcsönök után, hogy nullaszázalékos önrésszel, gyakorlatilag pénz nélkül kezdjünk hozzá bármihez. Vannak barátaim, kisemberek, nagyemberek, a mai napig fizetik a mi autónkat, a Suzuki Swiftjüket, tíz év után is, mert nem bírták még kifizetni most sem. Kétszer-háromszor fizették ki a kocsi árát, mert ilyen kölcsönt vettek fel a bankjuktól. Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
  • DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént hallgattuk, hogy mekkora katasztrófa volt, nyilván ez a 2006 utáni időszakra kifejezetten vonatkozott, amikor végbementek azok a gazdasági folyamatok, amelyek aztán térdre kényszerítettek elég sok gazdaságot, amik a hitelezési válsággal voltak kapcsolatosak, és aztán végül az egész hitelválságot és magát a devizahiteles problémát is hozták. De szeretném kérdezni, képviselőtársaim, akik itt voltak ‑ nem is tudom, hogy kik voltak akkor önök közül itt képviselők ‑, hányszor szólaltak fel terjedelmes kirohanással vagy bármifajta indulatos kirohanással Gyurcsány Ferenc vagy Medgyessy Péter, vagy ki tudja, melyik miniszterelnökkel, illetve miniszterrel szemben. Hányszor voltak itt, és hányszor mondták el úgy, ahogy most, mondjuk, az LMP-sek vagy a jobbikosok számon­kér­ték önöktől? Lehet, hogy sokszor önök azt mondják, hogy igazságtalanul, illetve nem megfelelően, de hányszor kérték önök számon? Felállt‑e Varga Mihály, mondott‑e ilyet? És amikor itt kikerestem, hogy Varga Mihály miket mondott, olyan óvatosan fogalmazott, hogy embert én még nem hallottam olyan óvatosan fogalmazni, akkor, amikor önök katasztrófáról beszéltek ebben az időszakban. (Bányai Gábor közbeszól.) Ha itt valóban katasztrófa volt, akkor fel kellett volna szólalni, és akkor kellett volna ütni-verni azt a lehetőséget, hogy ne menjen tovább és valamilyen megoldása legyen ennek a hitelezési válságnak. A másik pedig, hogy amikor azt mondták, hogy nem felejtik el, hogy egy kanyi vasa sem volt az országnak akkor, amikor Kósa Lajos azt a kijelentését tette. Akkor miért nem fogalmaz Kósa Lajos annak a tudatában, aki az egyik első számú vezetője a pártnak, miért nem fogalmaz normálisan és tisztességesen azokban a pillanatokban? Ki ő, hogy akkor játsszon ezeknek az embereknek a megélhetésével, amikor pontosan tudta ‑ hiszen mondták, hogy önök tudták ‑, hogy egy kanyi vas nem volt, hogy az ország gyakorlatilag a pénzügyi csőd szélén állt? Akkor Kósa Lajos miért tesz ilyen kijelentéseket? Miért csinál olyat, amit utána évekbe telik helyrehozni, vagy hónapokba telik kiigazítani, és ezt az NGM-nél talán még jobban is tudják, hogy mennyi munkába telik az, ami a kiigazításhoz kell? Képviselőtársaim! Hol van az önök akkori politikai felelőssége és a 2010-es politikai felelőssége? Mert azt, hogy utána mit tettek a devizahitelezési válság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) megoldásában, azt látjuk, az emberek nagyon nagy részének az nem volt segítség. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)
  • CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném megismételni azokat a gondolatokat és azokat az érveket, amelyek ma este elhangzottak a kormánypárti oldalról, hogy mely intézkedések segítették a devizahiteleseket. Azt azért látni kell, és szeretném megismételni, hogy az intézkedések hatására, az elszámolás és a forintosítás után átlagosan 25 százalékkal csökkentek a törlesztőrészletek, ez jelentős segítség volt. Lehet ezt tagadni és lehet számonkérni a kormánytól sok-sok intézkedést, lépést, de legfőképpen akkor visszás ez a számonkérés, amikor egy olyan képviselő asszony szájából hangzik el, aki nem olyan rég még annak a frakciónak a tagjai sorában ült, abban a frakcióban ült, ahol egyébként a devizahiteles válságot előidézték, ahol azokat a lépéseket megtehették volna 2006-2010 között, ahova eljutottak ezek az emberek, amit meg lehetett volna annak idején akadályozni, hogy ne jussanak ezek az emberek (Demeter Márta: A devizahitelesekről beszéljen, állam­titkár úr!) abba a nehéz helyzetbe, ami nekik osztályrészük volt az elmúlt hónapokban vagy az elmúlt egynéhány évben. Azt is meg lehet kritikaként fogalmazni, hogy nem tett meg minden lépést a mostani kormányzat annak érdekében, hogy minden problémát maradéktalanul megoldjon. Viszont csatlakoznék Bánki Erik képviselőtársamhoz, aki elmondta, hogy természetesen a kormánynak azt is figyelembe kell venni, hogy a lehetőségek között melyik megoldást tudja megtenni annak érdekében, hogy ezt a problémát vagy az adott problémát megoldja.(19.30)Meg kell nézni, hogy a költségvetés milyen lehetőségeket nyújt a probléma megoldására, és ezeket a lehetőséget, az adottságokat kellett kihasználni a kormánynak, amikor lépésről lépésre, a lehetőségek figyelembevételével adta meg azokat a megoldási lehetőségeket, amelyeket a devizahitelesek aztán nagyrészt ki tudtak használni, hisz elhangzott ma az is, hogy körülbelül egymillió devizahitel megoldásában segítettek a kormányzati intézkedések. S az sem vitatható, hogy a végtörlesztés, az árfolyamgát, az elszámolás, a forintosítás a hitelszerződések mögött álló emberek millióit, családok százezreit mentette meg, segítette meg a nehéz helyzetben. És azt is el kell mondani tényként, hogy közép-európai országok, amelyek hasonló problémákkal küzdöttek az elmúlt években vagy küzdenek még ma is, a mai napig érdeklődnek az elszámoltatás, a forintosítás és minden egyéb rendező lépés iránt. A múlt héten is például Lengyelország és Észtország részéről volt ilyen irányú kérdés, kíváncsi kérdés és tárgyalás a Nemzetgazdasági Minisztériumban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát mások elismerik azokat a lépéseket, amelyeket a kormányzat, ez a kormányzat tett annak érdekében, hogy a devizahitelesek problémáit a lehetőségekhez képest minél könnyebben, minél jobban meg tudja oldani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagy örömmel hallgattam, hogy például Bányai Gábor képviselőtársam megúszta a devizahitelt, mert más jellegű hitelt vett fel annak idején, de azért úgy gondolom, hogy ennél relevánsabb és fontosabb, hogy nagyon sokan viszont belekerültek ebbe a csapdahelyzetbe. Én is nap mint nap, járva a választókerületet, találkozom emberekkel, és hallgatom azokat a történetek, amik tényleg, valóban egy-egy életet tettek tönkre, miszerint felvett valaki, mondjuk, egy hatmillió forintos hitelt, visszafizetett nyolcmillió forintot, és még mindig milliókkal tartozik. De olyannal is nap mint nap találkozom, hogy valakinek már elárverezték a házát, és emiatt kénytelen volt máshova költözni vagy éppen albérletben meghúzni magát. Arról nem is beszélve, hogy milyen sokan hagyták itt hazánkat a devizahitel-probléma miatt, hogy külföldön pénzt keresve próbálják azt visszafizetni. Én is erről szívesebben hallanék, hogy ezeket a problémákat hogyan kívánja orvosolni a kormány, mert az egy dolog, hogy önök is belátják, hogy ez probléma volt, de ami felháborító, hogy amikor tehettek volna annak érdekében, hogy ezeken az embereken segítsenek, akkor nem a felvételkori árfolyamon forintosították a hiteleket, hanem ezen a 260 forint körüli árfolyamon, ami lehet, hogy egyeseknek segítség volt, de sok tízezer családnak nem volt az. Úgy gondolom, hogy ezzel kellene foglalkozni, nem pedig magyarázni a bizonyítványt, hogy miért nem tehettek, tesznek többet, mégpedig azért sem, mert ez egy kicsit ellentmondásban van azzal a sikerpropagandával, amit önöktől nap mint nap hallhatunk. Önök tudják nagyon jól, a közmédián keresztül hallgatva a kormányszóvivőket és mindenféle államtitkárt, hogy az önök szavai szerint a Kánaán már szinte eljött Magyarországra, ehhez képest itt azért láthatjuk, hogy milyen kézzelfogható problémák vannak. Úgyhogy úgy gondolom, hogy egy kicsit ellentmondásos ez a két dolog, és jó lenne kezelni ezt a helyzetet. S azt is sajnálom, hogy ha most ennyire okosak, akkor 2006-ban miért nem hallatták a szavukat, hiszen, Bányai Gábor, ön itt volt már 2006-ban, egyetlenegyszer nem szólalt fel ezen ügy érdekében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én nagyon örülök, hogy 11 év elteltével belátja a hibáját, de úgy gondolom, hogy akkor kellett volna felszólalni a választókerületünkben élők érdekében. Kérjen szót, és mondja el véleményét! (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a végére összegzésképpen akkor azt megállapíthatjuk, mondjuk azt, legyünk jóindulatúak, hogy a kormány figyelembe vett ‑ ahogy elhangzott itt államtitkár úrtól is az előbb ‑ különböző szempontokat, figyelembe vette, mondjuk, a költségvetési lehetőséget, az ország helyzetét és minden egyebet, és ennek függvényében megpróbált tenni a devizakárosultak érdekében, hogy könnyítsen a helyzetükön. De azt is meg kell állapítanunk, hogy ez kevés, és nem azért kevés, mert mi, ellenzékiek ezt mondjuk; egyetlenegy tény miatt kevés, ez a tény pedig az, hogy még mindig több tízezer vagy több százezer család lehet veszélyben, több tízezer családot veszélyeztethet a kilakoltatás lehetősége, és amíg ez a lehetőség fennáll, addig akármennyi intézkedést hoznak, akármennyi törvényt hozunk vagy akármilyen törvényeket hozunk, amíg ilyen veszély fennáll, azt kell mondanunk, hogy ez kevés. Éppen ezért mondom én azt, hogy akkor az egy előremutató állapot lenne, ha abban meg tudnánk egyezni, hogy addig, amíg nem tudjuk megoldani ezt a problémát, és nem tudjuk megoldani minden egyes családnál a valós problémát; és hozzáteszem, ezek az emberek nem azt kérik, hogy alamizsnát adjanak nekik, és mondjuk, engedjék el a hitelüket, hanem azt kérik, hogy normális, igazságos döntés alapján tudják kifizetni a rájuk rótt terheket. Hogy mi az igazságos döntés, ezt kellene nekünk közösen meghatározni, és erre kellene kidolgoznunk egy olyan programot, erre kellene hoznunk olyan törvényeket és olyan rendelkezéseket, amelyek valóban segítséget jelentenek az embereknek. De addig, amíg nem tudjuk megtalálni a megfelelő helyzetet ‑ mert vegyük úgy, hogy akkor ezek a rendelkezések, amiket önök hoztak, próbálkozások voltak, és legyünk jóindulatúak, önök hittek is abban, hogy ez majd megoldja mindenkinek a problémáját, de nem sikerült, hiszen a tények azt mutatják, hogy nem sikerült ‑, addig viszont szerintem a politikának kutya kötelessége megvédeni ezeket az embereket. Kutya kötelessége megvédeni ezeket az embereket azoktól a eljárásoktól, amiknek a vége akár kilakoltatás is lehet; kutya kötelessége megvédeni ezeket az embereket azoktól a maffiaszerűen működő ‑ és nyugodtan mondjuk ki, maffiaszerűen működő ‑ emberektől, akik nem riadnak vissza semmitől, hogy olcsón megszerezzék az ő ingatlanjaikat, hogy olcsón megszerezzék az ő ingóságaikat. Tehát én arra kérem önöket, hogy arra találjunk megoldást, hogy amíg nem lesz egy olyan végleges megoldás, amely minden magyar családnak, amely ebben a katasztrofális helyzetben van, ebben az egzisztenciális katasztrofális helyzetben van, megoldást jelentene, addig védjük meg ezeket az embereket attól, hogy maffiózók kezébe kerüljenek, ezek a maffiózók elvegyék az ő vagyonukat, elvegyék az ő ingóságaikat, és koldusbotra juttassák ezeket a családokat. Ez kötelességünk. Védjük meg őket, és utána találjuk meg a megoldást arra, hogy hogyan tudjuk az egész problémát kezelni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak néhány szóban a legutóbbi fordulóban elhangzottakhoz szeretném hozzáfűzni a gondolataimat. Először is köszönöm, hogy úgy látszik, a végére kicsit lehiggadtunk, és sikerült visszatérni a közös útkeresés talajára, és ha nem is értettünk egyet mindenben, de úgy tűnik, a szándék és a cél talán közös volt az elhangzottak alapján.Összefoglalóan azt tudom elmondani az eddigi felszólalások alapján, hogy a kormányzatot mindvégig az a cél vezette, hogy egyrészt a jog keretei között maradjon ‑ erre próbáltam rámutatni a különböző kúriai, alkotmánybírósági, luxembourgi bírósági döntésekre utalva ‑, másrészt pedig, ha olyan eszközökre gondolunk, mint például az eszközkezelő létrehozása, ahol a költségvetési keretek között próbáltunk a legreménytelenebb helyzetben lévőknek segítséget nyújtani, akkor az is látszik, hogy ott viszont figyelembe kell venni, ahogy Bánki Erik képviselőtársam is mondta, a költségvetés lehetőségeit, kereteit. S szerintem nem kell szégyenkeznünk, hiszen ahonnan elindultunk 2010-ben ‑ több képviselőtársam is elmondta ‑, amikor egy túlzottdeficit-eljárás, egy növekvő államadósság, egy kényszerpálya, kedvezőtlen nemzetközi hitelkörnyezet mentén sikerült kilábalnunk, tehát többfrontos küzdelmet vívva eljutni a mai körülményeink közé, azért azt elmondhatjuk, hogy a felsorolt intézkedések közül egyik sem rontott az adósok helyzetén, százezreket tudtunk kihozni abból a helyzetből, amiben korábban voltak. Itt is elhangzott, hogy például ne veszítsék el érték alatt az ingatlanukat, akik ilyen helyzetben vannak. Képviselőtársaim is tudják, a legutóbb is olyan döntés született, hogy a becsült érték alá nem lehet menni gyakorlatilag ezeknél a végrehajtásoknál. Ez mind-mind azt a célt szolgálja, hogy egyrészt az adósok érdekei ne sérüljenek, tehát hogy ne ár alatt kótyavetyéljék el az ingatlant, de ugyanakkor a hitelezők érdekeit se sújtsa. (19.40)Tehát a hitelezők érdekeit olyan értelemben figyelembe kell venni, hogy a bankoknál is azért a betétesek pénze van ‑ de ezt akár a brókerbotrányoknál is megtapasztalhattuk ‑, és megint csak a költségvetés és az adófizetők és az állampolgárok közössége viseli azokat a terheket, amelyek ilyenkor ránk hárulnak. Tehát összességében azt tudom megerősíteni, hogy ha van mód és lehetőség és olyan megoldás, ami jogszerű és a költségvetési keretek között van, a kormányzat eddig is mindent megtett és ezután is mindent meg fog tenni azoknak az állampolgároknak az érdekében. És itt nemcsak a devizahitelesekre gondolok, hanem minden állampolgárra, akit akár természeti csapások érnek, akár szociális problémákkal küzdenek, tehát a költségvetésnek azért vannak más feladatai is, amelyekkel meg kell birkózni, akik legalább olyan elesettek és legalább olyan sanyarú sorsuk van, mint akikről ma vitatkoztunk. És megérte ezt a vitát egyébként lefolytatni, mert el tudtunk jutni odáig, hogy mi mindent tettünk meg és mi mindent nem. Én még azt kérném a jelenlévőktől, hogy itt a bevezetőben felsoroltam, hogy mi mindent nem szavaztak meg, nem akarom felsorolni újból, hogy kik név szerint, ahogy ez akkor elhangzott, de ha pozitív kezdeményezései vannak a kormányzatnak, akkor kérem a tisztelt ellenzéki képviselőket is, hogy legyenek jelen a teremben, és a jövőben nyomjanak igen gombot, úgy, ahogy egy részük ezt korábban is megtette. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! 14 óra 33 perc van. Az azonnali kérdések tárgyalásának végére értünk.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a devizahitel-károsultak érdekében szükséges lépésekről szóló politikai vita, amelyet Szél Bernadett és képviselőtársai kezdeményeztek. A politikai vita kez­deményezésére irányuló kezdeményezést V/17955. számon kaptak kézhez.Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Földi László jegyző urat, hogy ismertesse a politikai vita menetét.
  • FÖLDI LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Elsőként a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor, 40 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása következik, 15-15 percben. Majd az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Ezután a további képviselői felszólalásokra van lehetőség a hátralévő időkeretben. Végül a kormány képviselője 20 percben válaszol a vitában elhangzottakra.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket az időkeretes vita fontosabb szabályaira. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti frakciók idejébe beszámít. Vita közben a kétperces felszólalásokat, a személyes érintettségre történő reagálás kivételével, bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem számítjuk be az időkeretbe. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik az időkeretek felhasználását.Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem Szávay István jegyző urat, ismertesse az egyes időkereteket.
  • SZÁVAY ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy a Jobbik és az LMP képviselőcsoportja kezdeményezte időkeretének kétszeresére emelését, így az időkeret megoszlása a következő. A Fidesz képviselőcsoportjának 82 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 45 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 38 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 82 perc, az LMP képviselőcsoportjának 50 perc, a független képviselőknek pedig 9 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 15-15 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Először a kormány vitaindítójára kerül sor, 40 perces időkeretben. Megadom a szót Völner Pál úrnak, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának.
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Bánki Eriknek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönjük. Mivel az MSZP képviselőcsoportja nincs jelen, így nem is szólal fel senki közülük, ezért megadom a szót Hollik Istvánnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönjük. Az LMP képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Szél Bernadett képviselő asszonynak.
  • ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Hadházy Ákos képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönjük. Nyugtázzuk ezt a felajánlást. Most a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Jelentkezett Völner Pál államtitkár úr, úgyhogy most neki adom meg a szót.
  • ELNÖK: Köszönjük. Most független képviselő hozzászólására van lehetőség. Megadom a szót Szabó Timea képviselő asszonynak, aki 9 perc helyett 12 percen keresztül is ismertetheti álláspontját.
  • ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces hozzászólásokra van lehetőség. Megadom elsőként a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Hadházy Ákos képviselő úrnak, két percben.
  • ELNÖK: Völner Pál államtitkár úr jelentkezett. Övé a szó.
  • ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes bejelentésének megfelelően. Elsőként megadom a szót Németh Szilárd István képviselő úrnak, frakcióvezető-helyettes úrnak.
  • ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár úr jelezte, hogy hozzá kíván szólni. Öné a szó.
  • ELNÖK: Szabó Zsolt államtitkár úr jelezte a hozzászólási szándékát. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat. Folytatjuk a vitát. A Jobbik képviselőcsoportjából Gyöngyösi Márton képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a KDNP képviselőcsoportjából Gaal Gergely képviselő úr. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az LMP képviselőcsoportjából Ikotity István képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most van lehetőség kétperces hozzászólásokra. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, haladunk tovább a rendes felszólalásokkal. Galambos Dénes képviselő úr kért szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Staudt Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Tilki Attila képviselő úr. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az LMP képviselőcsoportjából De­me­ter Márta képviselő asszony. Képviselő asszony, jelezni szeretném, hogy egy perccel több időkeretük van, mert én egy percre félbeszakítottam Ikotity képviselő urat. Ilyen értelemben nem 10 perc, hanem 11 perc és 54 másodperc. Parancsoljon, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most van lehetőség kettőperces felszólalásokra. Meg­adom a szót a Jobbik képviselőcsoportjából Szilágyi György képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a következő köri felszólalás… (Jelzésre:) Nem, még van kétperces. Bánki Erik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bányai Gábor képviselő úrnak csak a következő körben van lehetősége felszólalni. Most Vécsey László képviselő úrnak adok szót rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Ander Balázs képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most van lehetőség kétperces felszólalásokra. Jelentkezőt nem látok, de Demeter Márta képviselő asszony 1 perc 7 másodperc erejéig, majd utána Bánki Erik képviselő úr. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Bánki Erik képvi­selő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Szilágyi György képviselő úr következik kétperces felszólalásra. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány nevében Völner Pál államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt tovább haladnánk, jegyzői bejelentés következik. Megadom a szót Móring József Attila jegyző úrnak.
  • MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Köszönöm. Az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) számú országgyűlési határozat 37. § (6) bekezdése alapján a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja a devizahitel-károsultak érdekében szükséges lépésekről szóló V/17955. számú időkeretes vita során a 2017. november 6-ai hétfői ülésnapon a fennmaradó időkeretét teljes egészében a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja javára átadja. Dr. Latorcai János frakcióigazgató.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra a Fidesz képviselőcsoportjából Hadházy Sándor képviselő úr következik.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Lukács László György képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak a Jobbik képviselőcsoportjából következik Vágó Sebestyén képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjából Bányai Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! Tíz perc az időkerete.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Lukács László György képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Cseresnyés Péter államtitkár úr kért szót. 2 perc 46 másodperc az időkeret, államtitkár úr. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kettőperces felszólalásra a Jobbik képviselőcsoportjából Farkas Gergely képviselő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra 3 perc 21 másodperc erejéig Szilágyi György képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel további jelentkező nincs ‑ hiszen van olyan frakció, amelynek lenne időkerete ‑, ezért a politikai vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván‑e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, kíván. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.