• DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hát, egy kicsit térjünk vissza a földre, mert van itt egypár magyar család, akikről beszélnünk kell, de mielőtt belemennénk a magyar családok nehéz helyzetével kapcsolatos dolgok tárgyalásába, hadd jegyezzem meg, hogy én őszintén úgy gondolom, hogy önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, komolyan veszik a családok támogatását. Egy probléma van: hogy ezt önök nagyon szűken értelmezik. A Mészáros családnak például már remekül megy. A Garancsi család sem panaszkodhat. Itt vannak a milliárdos miniszterek, nekik is nagyon jól megy, Andy Vajna is köszöni, jól van. A helyzet az, hogy zúg a helikopter, megy a parti Ibizán, de láthatóan önök köszönik, jól vannak, viszont a magyar családok milliói számára már egyáltalán nem megy ilyen jól a helyzet. Akikről én beszélek, ők nem milliárdos tenderekben mérhető összegeket szeretnének, csupán némi empátiát és némi észszerű gondolkodást a politikusok részéről. Nem sok mindent szeretnének, csak azt, hogy biztonságban élhessék a mindennapjaikat, anyagi biztonságban; nem egy újabb kastélyra kell nekik a pénz vagy jachtbérletre, hanem olyan dolgokra, mint hogy bölcsődébe be tudjon jutni a gyerekük, arra kell nekik a pénz, hogy két hétre elmehessenek a Balatonra nyaralni, vagy pedig hogy penészmentes otthonuk legyen, de arra is például, hogy egy második vagy akár harmadik gyereket vállalni tudjanak. És akikről én kiemelten beszélek itt és most, az a minden ötödik magyar családot jelentő egyszülős családoknak a köre ‑ ők a Fidesz-KDNP-nek a világnézetébe egyszerűen nem férnek bele, és ezért ezekről a családokról önök az elmúlt években egyszerűen elfeledkeztek. Hadd emeljem ki, hogy mindennél jobban szimbolizálja a kormány családügyekhez való hozzáállását az augusztusban felállított családügyi kabinet, amelynek egyetlen állandói női tagja sincsen. Kérem szépen, ez egy férfiklub, és ennek a férfitestületnek a feladata az, hogy család- és népesedéspolitikai javaslatokat fogalmazzon meg a jelenlegi miniszterelnök számára. Tehát kitől várja Orbán Viktor a megfejtést családügyi meg népesedési kérdésekben? Semjén Zsolttól, Lázár Jánostól, Varga Mihálytól, Balog Zoltántól, Trócsányi Lászlótól és Rogán „ne hagyjál már itt, légy szíves” Tónitól. Ez a kínálat, ezektől az emberektől várják a megfejtést. Szeretném önöket arra emlékeztetni, tisztelt államtitkár urak, meg itt van miniszter úr is, hogy ez körülbelül Szaúd-Arábiának a szintje. Ott sikerült egy olyan konferenciát rendezni, amelynek az volt a címe, hogy Nők a társadalomban, csak éppen egy nőt sem hívtak meg erre a konferenciára. Önök pontosan itt tartanak, önök Szaúd-Arábia szintjére vitték le Magyarországot. Nem hívtak meg ott senkit Szaúd-Arábiában; még szerencse, hogy engem nem kell ide hívni, a magyar parlamentbe, mert itt vagyok magamtól is, és akkor tőlem és az LMP-től most meghallhatják, hogy mire van szüksége a magyar családoknak. Egyrészt jó bérekre van szükség. Jelenleg a magyar családokban anya és apa egész nap dolgozik, de a magyar családok többségének nincs megtakarítása, innentől kezdve ha tönkremegy a mosógép, jó eséllyel a család is tönkremegy bele. Önök vitték bele, a Fidesz vitte bele Magyarországot ebbe a lefelé tartó bérversenybe, önök vezettek be egy olyan egykulcsos adórendszert, amellyel a magyar családok többsége egész egyszerűen rosszul jár. Kormányváltás után a mi adórendszerünkkel több tízezer forint nettót kaphatnak az átlagbéresek, a minimálbéresek, de még az is, aki az átlagbér kétszeresét keresi. Szemben önökkel mi nem annak a pár, viszonylag tehetős embernek akarunk újabb és újabb kedvezményeket adni, hanem a magyar családok széles rétegeit akarjuk segíteni. De másra is szükség van, például bölcsődei férőhelyekre. Hét év Fidesz után még mindig ott tartunk, hogy közelharcot kell vívni azért, hogy valaki bekerüljön a bölcsődébe; ha mégis sikerül, akkor ott van a bölcsődei díj, a hozott gyümölcs, a hozott pelenka, a hozott zsebkendő, különböző terhek, amelyeket a családoknak kell állni, mert ebben sem tudtak önök segíteni. Egyébként megúszhatnánk kevesebb bölcsődei férőhellyel, ha például segítenék a magyar anyákat abban, hogy otthonról tudjunk dolgozni, de hát ez ügyben sem sikerült semmi maradandót alkotniuk, az LMP-s javaslatokat meg mindig leszavazták; kormányon megcsináljuk. Hosszabb téma lesz, de erről is sokat fogunk beszélni, hogy például szükségünk van gyermeknek hagyott gyermekekre. Tudják önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hölgyet nem nagyon látok, úgyhogy urak, hogy miután egy hatéves kisgyermek iskolába megy, mi vár rá? Hatkilós iskolatáska például, meg napi hat óra, és az iskolatáskájában olyan könyvek vannak, amelyekben le van rajzolva, hogy az ő családja nem is család, mert anya meg apa nem házasodott össze, ezért sírva megy haza, és kérdezgeti a szüleit, hogy itt most mi van. Élő történet, ez megtörtént, ez egy élő példa volt. És hadd emeljem ki, hogy mekkora szükség van arra, hogy az egyszülős családokat támogassuk ‑ minden ötödik magyar családról beszélünk. 95 százalékban a nők maradnak egyedül a gyermekkel, ez nem egy választott élethelyzet, ez így történik, így marad. Az elmúlt években gyakorlatilag önök teljes mértékben ellenálltak annak, hogy segítsenek ezeken a családokon. Megtudhattuk azt, hogy önöknek mi a fontos, azt azonban nem látjuk, hogy ezeknek a családoknak hogyan akarnak segíteni. Mi számos tartalmas javaslatot adtunk be az elmúlt években arra vonatkozóan, hogy hogyan tudunk a terheiken könnyíteni, ezért én most minden parlamenti frakciónak, illetve erőközpontnak a vezetőjét egy egyeztetésre hívom. Szeretném tudni, hogy önök mit gondolnak: kormányváltás után mit tudnak ígérni az egyszülős családoknak? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Uraim, remélem, az egyeztetésen találkozunk! (Taps az LMP soraiban. ‑ Szórványos taps a Jobbik soraiban.)(11.20)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Asszony! Tisztelt Ház! Ha a Lehet Más a Politika számára a nők kedvezményei ennyire fontosak, akkor a „nők 40”-et miért nem szavazta meg itt a parlamentben? Ön elmondta, hogy milyen nehéz helyzetben vannak magyar asszonyok, magyar nők, magyar anyák. Amivel egyetértünk, hogy sokakon kell segíteni. Szerencsére ma már kevesebbeken, mint ezelőtt nyolc évvel, de még mindig sokan vannak. De amikor volt egy lehetőség a parlamentben, hogy segítsenek nekik ‑ ön azt mondta, hogy biztonságra van szükség, biztos nyugdíjas évekre ‑, akkor miért nem szavazták meg? Itt volt a lehetőség, egy parlamenti gombnyomás, ennyit kellett volna tenni. Lehet itt nagy szavakat mondani, csak amikor bátran dönteni kell, és azt kell mondani, hogy bár a kormány terjesztette elő ezt a javaslatot, de ez jó 200 ezer nőnek ‑ mert több mint 200 ezer nő ezt igénybe vette ‑, és önök nem támogatták ezt itt a parlamentben. Hogy mondja ön itt azt, hogy minden javaslattal igyekeznek anyáknak, egyedül álló anyáknak, nőknek kedvezni, amikor egy ilyen rendkívül súlyos, 200 ezer magyar embert érintő javaslat mellé nem tudtak odaállni, csak azért, mert a kormánypárt terjesztette be? Valószínűleg nem volt bátorságuk, a Lehet Más a Politikának nem volt bátorsága szakítani a korábbi politikai gyakorlattal, és egy kormánypárti javaslatot ellenzékből támogatni. Szerintem itt lett volna egy lehetőség. És még számtalan másik lehetőség lett volna a családi típusú adózási rendszernél, az ingyenes gyermekétkeztetésnél, az ingyenes tankönyvnél. Önök csak támadják a tankönyvrendszert, miközben a családok válláról tízezer forintos terheket vesz le az, hogy elsőtől a kilencedikig nem kell most már fizetni a tankönyvekért. És önök csak támadták ezt a rendszert az elmúlt öt évben. Jobban tetszett önöknek az a rendszer, amikor a piaci szolgáltatók, nagyobb profitot szerezve és ki is vive az országból, ezeken a családokon 6 ezer, 10 ezer, 15 ezer forintot bekasszíroztak minden szeptember elején az iskolakezdéskor. Azokat a javaslatokat miért nem támogatták, tisztelt képviselő asszony? Ezt a tankönyvrendszert miért csak támadni tudják itt a parlamentben? A kormányzat az idén nyáron mégiscsak tudott az egyszülős családokon egy önálló központ és hálózat felállításával segíteni, amire félmilliárd forintot tudtunk szánni. Kifejezetten egyszülős családok számára került kiírásra nyaralási program az Erzsébet-program keretében, amely Erzsébet-programot önök egyébként általában csak támadnak minden eszközzel, de azt elfelejtik mondani, hogy ezeket… (Dr. Szél Bernadett: Mennyit loptatok el belőle? ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Hányan gazdagodtatok meg belőle? ‑ Zaj az ellenzéki oldalon. ‑ Az elnök csenget. ‑ Dr. Szél Bernadett: Enyveskezűek!) ELNÖK: Folytassa, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Önöknek nagyon fáj, mert akik korábban az étkezési jegyek üzletét elvitték, úgy látom, önök azokkal a francia cégekkel túl jó viszonyban vannak, és támadják ezt a rendszert. Mi ezt visszaforgattuk a magyar családok üdültetésére, és 500 ezer embert tudtunk elvinni üdülni. 500 ezer embert vittünk el abból, tisztelt képviselő asszony, amit önök támadnak, amit korábban három francia cég bezsebelt, és kivitt az országból. (Bangóné Borbély Ildikó: Hány milliárdot loptatok el?) De önöknek nem tetszik az, ami Magyarországon a magyar emberek javára történik, mindig jobban szeretik azt, amikor valamelyik külföldi cég valamilyen nagy hasznot tud bezsebelni, éppen ezért támadják az Erzsébet-programot is (Folyamatos, nagy zaj, közbeszólások az ellenzéki oldalról.), holott kifejezetten egyszülős családok számára írt ki ilyesfajta új üdülési lehetőséget, elismerve azt, hogy az egyszülős családokban a szülőnek nagyobb nehézséget jelent a gyermek felügyeletét egész nyáron megoldani. Éppen azért írtuk ki ezt a pályázatot, hogy a nyári szünetben is segítsünk nekik, ne csak szeptembertől az ingyenes tankönyvekkel. Vagy itt van a bölcsődei felvételi lehetősége, ahol szintén előnyben részesülnek azok az egyszülős családok, ahol valaki egyedül kell hogy gondoskodjon a gyerekekről (Dr. Szél Bernadett: LMP-s javaslat volt!), abban a sorban, amelyben beosztják, hogy ki jut be a bölcsődébe, előnyt élveznek, pontosan azért, mert az állam úgy gondolja, hogy nemcsak nyáron, hanem év közben is a gyermekfelügyeletben nagyobb segítséget ad az egyszülős családoknak. Ezért hoztuk meg ezt a módosítást is, ezért részesülnek ők itt is előnyben. És még sorolhatnám, tisztelt képviselő asszony, a családi típusú adózás bevezetését, a CSOK lehetőségét, a családi típusú adózásnak a járulékokra való kiterjesztési lehetőségét, ami egy átlag magyar családnál ma 20 ezer forinttal hagy ott többet, mint amennyi korábban náluk maradt, hiszen ennyi az az adó- és járulékkedvezmény, amit érvényesíteni tudnak. Ha bejönne az LMP adórendszere, és önök a 15 százalékos adókulcsot fölemelnék a legmagasabb kulcsra, akár 40 százalék fölé, s ezzel megbontanák az adózás rendszerét, akkor rosszabbul járnának a magyar emberek, rosszabbul járnának a magyar családok. Az, hogy az LMP folyamatosan progresszív adórendszert követel, itt a parlamentben pedig támadja azt a rendszert, amit létrehozott a Fidesz-KDNP-kormányzat, amely egy családi típusú arányos adórendszer, ebből a magyar családoknak nagyon súlyos hátránya következhetne. Én úgy hiszem, hogy aki a magyar családokat támogatni akarja, az továbbra is a Fidesz-KDNP-t kell hogy támogassa, hiszen nincs még egy olyan ország Európában, ön sem tud olyan OECD-országot mondani, tisztelt képviselő asszony, amely a családokra a magyar kormánynál többet, a GDP 4,5 százalékánál többet fordítana. Ez a kormányzat a legmagasabb arányú családpolitikai támogatásokat biztosítja az Európai Unión belül, és ezt ön sem tudja tényekkel és adatokkal megcáfolni, csak kiabálással. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szél Bernadett képviselő asszony, az LMP frakcióvezetője: „Minden család számít!” címmel. Öné a szó, frakcióvezető asszony.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol az elhangzottakra.