• DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt levő, a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy a hazai bányászatban tevékenykedő vállalkozások számára kedvezőbb környezet jöjjön létre, ezáltal pedig ösztönözze a hazai ásványinyersanyag-vagyon hatékonyabb kitermelését és ezen keresztül az ország energiafüggőségének csökkentését.A törvény előkészítése során figyelembe vettük a nemzeti stratégiában vázolt elképzeléseket, és figyelembe vettük az elmúlt évek során kibocsátott koncessziós eljárások tanulságait, az illetékes háttérintézmények, a Magyar Bányászati Hivatal és a Bányászati és Földtani Intézet elvégezte ezt az előkészítést, kikérte a piaci szereplők és a bányászattal foglalkozók véleményét, és a tapasztalatok alapján alkotta meg az előttünk levő törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat alapvetően könnyítéseket, egyértelműsítéseket és az eljárási kérdések rendbetételét tartalmazza, mindazon túl számos olyan kérdésben hoz be új szabályozási lehetőségeket, illetve új szabályozást, amelyek eddig hiányoztak ahhoz, hogy a bányászati eljárásokban az új megoldások és az energiafüggőségünk felszámolását célzó kutatások megindulhassanak.Ezentúl azt is ki kell emelni, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény alapján a természetes előfordulási helyükről kitermelt, kinyert föld méhének kincsei feletti tulajdonjog az ágazati törvényben meghatározott módon szerezhető meg, ezért szükséges a bányafelügyeleti engedélytől eltérő, más hatósági engedély alapján végzett tevékenységgel összefüggő ásványinyersanyag-kitermelésre is az ásványi nyersanyagok feletti tulajdonjog szerzési módját a bányászatról szóló törvény keretein belül szabályozni. A szabályozással megakadályozható a jogosulatlan bányászati tevékenység és az állam tulajdonába tartozó vagyon jogtalan igénybevétele, haszonszerzés céljából történő felhasználása.A módosítással összefüggésben a törvényjavaslat továbbá tartalmazza, hogy nem kell bányajáradékot fizetni az építési engedély alapján kitermelt, 500 köbmétert meg nem haladó ásványinyersanyag-mennyiség után, valamint a közúti közlekedésről szóló és a vasúti közlekedésről szóló törvény szerint a magyar állam nevében és javára eljáró építtető részére kiadott, a bányafelügyeleti engedélytől eltérő, más hatósági engedély alapján végzett tevékenység során kitermelt ásványi nyersanyag mennyisége után.Az egyes hatóságok közötti hatásköri összeütközés megelőzése érdekében az ásványvagyon-gazdál­kodási célokat szolgáló, termelést serkendő szénhidrogén-bányászati technológiai műveletek, így különösen a rétegrepesztés, rétegsavazás, víz- és gázbesajtolás, rétegenergia-pótlás engedélyezése tekintetében a törvényjavaslatban egyértelműen kimondásra kerül, hogy a bányafelügyelet engedélyezési hatáskörébe tartozik ezen bányászati technológiai műveletek hatósági engedélyezése. A környezetvédelmi hatóságok a felszín alatti vizek megóvásával kapcsolatos feladataik érvényesítését a rétegserkentő technológiai műveleteket tartalmazó műszaki tervek bányahatósági jóváhagyására induló eljárásokban tudják szakhatóságként érvényesíteni. A törvényjavaslat tartalmazza továbbá a vizek kártétele elleni védelem és védekezés célját szolgáló vízi létesítmények megépítéséhez szükség ásványi nyersanyag kitermelésére vonatkozó szabályok megalkotását, amellyel egy egyszerűsített, a tevékenységhez szükséges anyagnyerőhelyek létesítésére, üzemeltetésére és megszüntetésére vonatkozó gyors eljárás került kialakításra. Fő szabály szerint nem lehet anyagnyerőhelyet létesíteni, ha a közcélú vízi létesítmény építésének közelében megfelelő mennyiségű és minőségű töltésanyag áll rendelkezésre a bányákban, és az azokból kitermelt ásványi nyersanyag kedvezőbb vagy azonos költségen beszerezhető, mint más anyagnyerőhelyről. Az anyag­nyerő­helyről kitermelt ásványi nyersanyag az állam tulajdonában marad, és így az új szabályozás kizárja annak lehetőségét, hogy a kitermeléssel az anyag­nyerőhely engedélyese tulajdont szerezzen. (13.30)A szabályozás célja, hogy az árvízvédelmi projektek kivitelezése egyszerre legyen gazdaságos, előzze meg az ásványvagyon felesleges terhelését, és minimalizálja a felesleges tájsebek kialakítását.Az anyagnyerőhelyekre vonatkozó szabályozás beiktatásához kapcsolódóan került módosításra a termőföldről szóló 2007. évi CXXIX. törvény, amely alapján a célkitermelőhely fogalma kiegészítésre kerül az anyagnyerőhely fogalmával. A fentieken túl a törvényjavaslat további célja olyan rendelkezések megalkotása, amelyek elősegítik a jogalkalmazók jogértelmezését, a hatóságok eljárását, és amelyek segítségével világossá és egyértelművé tehetők a törvényi szintű rendelkezések, az eljárások lefolytatása és a kártérítések rendezése. Hozzá kell tennem, hogy fontos része a törvényjavaslatnak, hogy összhangban a Ház korábban elfogadott törvényeivel, a szén-dioxid-tárolással kapcsolatos eljárások, földtani kutatások szabályait is beemelte a törvényjavaslatba. Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan azt mond­hatom, hogy a bányászatról szóló törvény most tárgyalásra kerülő módosítása olyan érdemleges, tartalmában is fontos és mély rendelkezéseket határoz meg, amelyek mind az ásványi nyersanyagokkal, mind az állam vagyonával való felelős gazdálkodást teszik lehetővé, és jelentős energiapolitikai célokat is szolgál. Mindezek alapján kérem a javaslat megvitatását, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a szavazás során a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen.Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)
  • RIZ GÁBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/1706. számú törvényjavaslat általános vitájához szervesen kapcsolódik, amit az Orbán-kormány korábbi ciklusában elfogadott, a nemzeti energiastratégia, illetve az ásványvagyon cselekvési terv. A nemzeti energiastratégiáról szóló 77/2011. országgyűlési határozat 4. pontja felhatalmazta a kormányt, hogy gondoskodjon az energetikailag hasznosítható hazai ásványvagyon felkutatásáról és a stratégiai készletgazdálkodás feltételeinek jobb biztosításáról, valamint a hazai szénbányászati szakmakultúra fennmaradásának feltételeiről, ennek megfelelően dolgozzon ki cselekvési tervet a hazai ásványvagyon készletgazdálkodásáról és hasznosításáról.A hazai energiahordozó-készletek nagyobb mértékű hasznosításával csökkenthető az importfüggőségünk, de azok kitermelése és felhasználása csak a szigorodó környezet- és klímavédelmi előírásoknak megfelelő technológiák és új fejlesztések alkalmazásával válik lehetségessé. A cselekvési terv általános célja, hogy a bányászati és az azon alapuló energetikai iparágak gazdasági és társadalmi helyét javítsa a jelenlegi és várható műszaki, környezetvédelmi és gazdasági tendenciákra tekintettel, az állami tulajdonban lévő ásványkincsekkel történő ésszerű és fenntartható gazdálkodás úgy az állam, mint a gazdaság és a társadalom közös érdekeiben.Az ország energetikai ásványvagyonával mint potenciállal kívánja megszerezni a kormány, illetve az ország, hogy a nyilvántartás és a potenciálbecslés ne csak a szenekre és szénhidrogénekre ? ideértve a nem konvencionális lelőhelyeket ? korlátozódjon, hanem ez terjedjen ki a geotermikus lehetőségekre, a hasadóanyag-készletekre és a föld alatti tárolókapacitásokra is. Ezek mellett a különböző iparágak hulladékait, például építési hulladék, a bányászati meddőket, a bányászati tevékenység során felszabaduló hőenergiát és a szél és biomassza energetikai hasznosítása során képződő pernyét a nyersanyag-gazdálkodás szerves részének kell tekinteni, mivel ezek keletkezésének minimalizálása és felhasználása kritikus hulladékgazdálkodási, energiagazdálkodási és iparfejlesztési kérdés.Az előbb említett cselekvési terv legfontosabb feladatai elsősorban a szakmakultúra fenntartása és oktatása, hiszen nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy a bányászathoz kapcsolódó szakmakultúra közel húsz évig Csipkerózsika-álmát aludta, és csak a közelmúltban került kormányzati szintre emelve újra a látókörünkbe. Most indult el újra a nappali tagozatos vájárképzés, és több felnőttképzési körben újra vájárokat képezünk az országnak.A másik fontos feladata a cselekvési tervnek, hogy ásványvagyon-nyilvántartás, -adatkezelés és nyersanyagfeltárás is folyik. A kutatás-fejlesztés és mintaprojektek létesítése további kiemelt feladat. A gazdasági és intézményrendszer feltételének biztosítása szintén ebbe a körbe tartozik. Ezek mellett lényeges még a gazdasági modell kidolgozása, a hazai ásványvagyon fenntartható hasznosítása.A T/1706. számú törvényjavaslatban található módosítási javaslatok mind-mind a hazai bányászat jövőbeni fejlesztésével kapcsolatos egyes feladatokról szóló 1870/2013-as kormányhatározattal összefüggésben azt szolgálják, hogy a hazai bányászatban tevékenykedő vállalkozások számára kedvezőbb környezet jöjjön létre, vállalkozóbarát módon tudják elérni azokat az adminisztratív lehetőségeket, amelyek könnyítik mindennapi terheiket, ezáltal pedig ösztönözzék a hazai ásványi nyersanyagvagyon hatékonyabb kiemelését, kitermelését és ezen keresztül az ország energiafüggőségének csökkentését.Ahogyan államtitkár úr az előbbiekben említette, több fő pont szerepel a törvények módosításában. Ezek egy része a bányászatot érinti, egy része kiveszi a bányászat hatásköréből azt a területet, a nukleáris kutatásokhoz tartozó földtani területet, amely nem a bányatörvény hatálya alá tartozik. Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat és a módosító indítványok mind azt szolgálják, hogy egyszerűbbé váljon a következő időszakban a bányászattal foglalkozó szervezetek, cégek élete, adminisztratív terhei csökkenjenek, ezért kérem a támogatásukat a törvény módosításához. Köszönöm szépen.
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban úgy van, ahogyan államtitkár úr is elmondta ? így kezdem a felszólalásomat ?, tényleg alkalmas arra egyébként ez a törvényjavaslat, hogy kijavítsa a korábbi hibákat, illetve kisebb gyakorlati jelentőségű ügyekben, úgy gondolom, helyre tesz dolgokat. A bányászati törvényben jelentős részben egyébként a szakmai érdek-képviseleti szervezetek javaslataira támaszkodik, azokat az észrevételeket ülteti be egyébként a javaslatba. Így lehet azt látni, hogy a földtani kutatás engedélyezése végre odakerül a bányafelügyelethez, ahogyan el tetszett mondani, a vízkártétel elleni védelem és a védekezés célját szolgáló közcélú vízi létesítmények megépítéséhez, az ásványi nyersanyag kitermelése bekerül, illetve visszakerül a bányászati törvénybe. Eddig ez volt - anyag­nyerő helyek felkutatásai, azoknak a kiaknázása ? az a terület, ahol a legkönnyebben ki lehetett bújni a bányászati törvény alól azoknak a vállalkozóknak, akik ezzel foglalkoztak. Csökkentik a bányafelügyelet diszkrecionális hatósági jogkörét, ami ugyancsak valamilyen szintű rugalmatlanságot és rugalmasságot is hoz egyébként ebben, de nagyon jó az, hogy csökken a vállalkozók adminisztratív terhe. Mégis mi az, amire nem alkalmas? Bocsánat, itt még egy kritika. Kodifikációs kritika, amit nagyon sok helyről kaptam meg én is, nagyon sokan mondták el nekem is. Én magam sem vettem volna észre, ha nem szólnak. 1993-as ez a törvény, és ezt azóta módosítgatjuk folyamatosan, módosítgatja a Ház folyamatosan. Mindenkinek könnyebb volna, akinek ezt alkalmazni kell, ha egyszer most lenne egy egységes szerkezetű olyan módosítása vagy olyan újabb, egységes szerkezetben elfogadott törvény, amely nemcsak az egymásra épülő módosítások közötti útvesztőkben veszíti majd el a vállalkozókat, illetve azokat, akik ennek az adminisztrációjával foglalkoznak, hanem jobb volna egy egységes szerkezetű javaslat.(A jegyzői székben Móring József Attilát Földi László váltja fel.)Amire azonban nem alkalmas ez a törvényjavaslat: a hazai ásványvagyon hasznosításának, a hazai bányászati kutatásoknak új lendületet nem ad. Nem olyan régen azért kérdeztem, talán egy hete az önök minisztériumát arról, hogy mit tesz azért a kormány, hogy végrehajtsa a határozatát, mert önök hoztak egy picit kampányízű határozatot még 2013-ban, 2013 végén; én nem fogom felolvasni, mint azt képviselőtársam tette. Nagyjából-egészében ugyanaz van benne, csak Baranya megyére vonatkozik ez az egész, én pedig Baranyából jöttem, ezért nekünk ez fontos volt, mert el akartuk hinni, hogy ténylegesen akarnak ott bányát nyitni.(13.40)Ebben megállapítják önök, hogy a hazai bányászat fejlesztésének előmozdítása érdekében mindent meg kell tenni, természetesen hazánk energiafüggőségét is csökkenteni kell. Előterjesztést kell készíteni a jogi környezet felülvizsgálatáról. Erről tájékoztatott engem államtitkár-kollégája, hogy valójában most ez történik. Ez nem volt újdonság, tudtuk, hogy ez jön a Ház elé. Arra viszont nem válaszolt, hogy mit tesznek azért, hogy valóban történjen ásványianyag-kitermelés, valóban csökkenjen az energiafüggőségünk. És volt még egy utolsó kérdésem ebben, ami az volt, hogy induljon el vájárképzés Komlón. Az előbb is hallhattuk, hogy elindult a vájárképzés Magyarországon több helyütt. Hogyha képviselőtársam ezt elmondaná, hogy hol képzünk vájárokat, az nagyon jó volna. Most nem vájárokat képzünk. Külszíni fejtéshez nehézgépkezelőket és karbantartókat képzünk; legutóbb egyébként pont államtitkár úr jóváhagyó bólogatása közben mondta el ugyanezeket a mondatokat itt. Nem vájárokat képzünk, már csak azért sem, mert önök annyira nem mozdítják előre az ásványi vagyon kitermelését, hogy mintegy ötven nap múlva önök be fogják zárni Magyarország utolsó mélyművelésű szénbányáját Márkushegyen. És erről egy kicsit kell beszélni.Ha ez megtörténik, akkor azon kívül, ami ugyancsak egyfajta tragédia, hogy 300 család elveszíti a megélhetését, azon kívül, hogy mi fog történni, úgy gondolom, hogy ahhoz nem kell a jövőbe látni, ahhoz sajnos a múltba kell látni. Ahonnan én jövök, Komlóról, ott mi ezt pontosan tudjuk, hogy mi történik olyankor. Az ipariszerkezet-átalakítás nehezen történik meg egy monokultúra után, az eleve túlméretezett közműrendszereket az egyébként is szépen, lassan elszegényedő lakosság nagyon nehezen tudja kifizetni, majd elindul egy hatalmas elvándorlás, és egész egyszerűen az elfelejtett városokból kiüresedett városok lesznek. Én úgy gondolom, hogy ezt önök ma még megállíthatják. Önök ma még megállíthatják, hogyha komolyan gondolják azt, ami ebben a törvényben le van írva, és komolyan gondolják azt, amit államtitkár úr is elmondott, hogy ? direkt felírtam magamnak ? a kitermelést kell biztosítani, az energiafüggetlenséget meg kell teremteni, illetve a függőséget csökkenteni kell. Akkor ezt hogyan lehet elmondani alig ötven nappal azelőtt, hogy befejeződik Magyarországon a mélyművelésű bányászat, szénkitermelés, mintegy ötven nap múlva, és nem látjuk azt, hogy mi lép a helyébe? Nem látjuk azt, hogy azoknak az embereknek, akik ott elvesztik a munkájukat, mi lesz a jövőképük, azoknak a városoknak mi lesz a jövőképe, amikor a bánya után majd megszűnnek a bányát kiszolgáló szatelit üzemek, s a többi, s a többi; nem mondom, az előbb már elmondtam. Mi lesz az ő jövőképük? Ezzel szemben annyi áll, hogy 12 nem vájárt, tisztelt képviselőtársam, nehézgépkezelőt képeznek Komló városában, akik majd a külszíni fejtéseken valahol majd dolgozni fognak.Nagyon sokszor hallottuk, hogy újranyitják a bányákat. De vannak olyan bányák vagy van egy olyan bánya, amelyet önöknek felajánlottak, ez a máza-déli bánya. Ott találtak egy 220 millió tonnás feketekőszén- telért. Összehasonlításképpen: ez egy picivel több, mint a mecseki bányászkodás elmúlt 200 évében felszínre hozott mennyiség, ennek a tulajdonrészét az egyik tulajdonos önöknek felajánlotta. Nem tudom, hogy válaszoltak-e már rá. Egy két héttel ezelőtti újságcikk szerint nem.Tehát amit önök leírnak papíron, mert a papír az mindent elbír, az természetesen adminisztratíve előrelendíti ezt a dolgot, viszont ami a gyakorlatban történik, az annak pontosan az ellentettje. Amit önöknek felkínálnak, arra talán nem is válaszolnak, de lehet, hogy köszönik, nem kérik; ahol pedig még van mélyművelésű bánya, és ahol még folyik szénkitermelés, ahol még az energiafüggőségünket lehetne csökkenteni, azt természetesen önök ötven nap múlva be fogják zárni, nem számolva a következményekkel.Ugyancsak egy két héttel ezelőtti újsághír az, hogy Baranya megyében a White Horse Energy, aki eddig egy befektetőként volt nyilvántartva nálunk, aki úgy a szénkitermeléssel, mint tiszta széntechnológiával, mint uránkitermeléssel foglalkozott volna, minden további nélkül leállítja a kutatásokat, szeretné megőrizni a saját fizetőképességét, és éppen ezért fogja magát, és kivonul erről a területről.2016-ban pedig le fognak járni a koncessziói, a nagyon-nagyon nehezen megszerzett koncessziói. Kérdeztem én az államtitkár urat, hogy mégis, mit tesznek önök ebben az ügyben, azt mondta, hogy majd az új bányatörvényt most nemsokára elfogadjuk. Egy szó sincs ebben arról, hogy őnekik mitől lenne könnyebb ettől majd a kitermelésnek a beindítása, és szó sincsen arról ? és a válaszában sem kaptam egyetlenegy gondolatot se arról ?, hogy tárgyaltak-e egyáltalán ezzel a befektetővel.Azért mondom ezt egy kicsit vehemensebben, mert az egész kampány erről szólt Baranyában, legalábbis Észak-Baranyában, hogy ki fogja beindítani és ki áll mellé nagyobb hévvel a mélyművelésű bányáknak vagy éppen a külszíni fejtéseknek a beindításához és az újabb szénkitermeléshez, merthogy ez a térségnek az egyetlen kitörési pontja. Én is így gondolom, csak akkor a hozzáállásban is ugyanezt kellene látnunk, nem azt, hogy a papírra leírjuk, hogy egyébként nagyon fontos lenne, és az adminisztrációt csökkentjük, csak valójában ezek a vállalkozók, akik számára csökkentjük az adminisztrációt, szépen lassan megszűnnek és kivonulnak az országból.Amit még látni kell, az az, hogy természetesen ennek a szakmának és ennek a szakmakultúrának még van jelene Magyarországon. Sajnos egyre kevesebb. Látjuk azt, hogy a legnagyobb az öregségi nyugdíjkorhatár előtti elhalálozási arány; ez sajnos ebből a szakmából, a bányász szakmából esik ki, nagyon sokan halnak meg, még mielőtt elérnék az öregségi nyugdíjat. Jelene még valamennyire van, a múltját pedig ugyancsak önök vették el, márpedig a jövőt egy erős talapzatra kellene építeni. A múltat önök elvették akkor, amikor elvették a bányászoknak a járandóságát, és én úgy gondolom, hogy amikor ennek a Háznak a falai között ilyet tárgyalunk, minden egyes alkalommal el kell hangoznia annak, hogy van még 10 ezer bányász, 14 ezer olyan bányász, aki erre jogosult lenne. Hát adják nekik vissza a 23/1991-es kormányrendeletben nekik járó jogaikat! Nem kerülne az annyira sokba, és úgy gondolom, hogy ez lenne az igazi tisztelet a bányászok felé, akik nem tudnak máshogyan elhelyezkedni.Tegyük egyértelművé azt, hogy a bányászat közérdek, amelyhez kapcsolódóan a bányászat társadalmi elfogadottságát pedig meg kellene erősíteni. Kinyilvánított cél volt a borsodi, a baranyai bányáknak az újranyitása, a szilárdásvány-bányászat újraindítása, amelytől a kormány pozitív foglalkoztatási és szociális hatást is várt, ilyen eredményeket várt a szénprogram keretében; és ki kellene végre dolgozni a megfelelő, elfogadható és fenntartható gazdasági, környezetvédelmi és oktatási feltételrendszert. Amit önök elindítottak, az egy Patyomkin-falu, ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, ebben 12 nehézgépkezelőt képzünk, ahol egyébként ennek az iskolának a megnyitóján Hoppál Péter képviselőtársam konkrétan az energiafüggetlenségünknek a kérdését tette az ő vállukra. Szerintem ezt sem a képzés, sem ők maguk nem vállalták ebben az esetben, és gondolom, hogy nem is ez volt a cél, csak ez egy hangzatos mondat volt. Kampány volt még, aztán azóta teljesen másról beszélünk.Hogyha ezt szakmailag nézzük, ahogyan ön is mondta, hogy fel kell mérni Magyarországnak az ásványvagyonát, akkor azt mondjuk, hogy Magyarországon a jelenleg rendelkezésre álló technológiával és infrastruktúrával kitermelhető hagyományos szénhidrogénvagyon 23 millió tonna kőolaj, 74 milliárd köbméter földgáz, és ez nem tartalmazza a nem konvencionális, reménybeli egyéb földgáz-előfordu­lásokat ? és itt az olajbányászokhoz is kell egy percet szólni. Ők ma még felkészülten várják azt, hogy bármikor lehetőségük legyen arra, hogy folytassák a munkájukat.Örülök neki, hogy ön azt mondta, államtitkár úr, hogy Magyarországon könnyebb most már kitermelni, illetve könnyebb kutatni, mert ez 2010. október 22-étől nagyon sokáig nem így volt. Az MBFH egész egyszerűen szénhidrogén-kutatási szempontból zárttá nyilvánította Magyarország területét. A lezárult koncepciós…, bocsánat, koncessziós pályázatok majd­nem totális kudarccal értek véget, a szénbányászati koncessziók meg ki sincsenek jelölve.(13.50)Amire a hazai bányászatnak szüksége van álláspontunk szerint: stabil, kiszámítható, transzparens gazdasági és jogi feltételek; proaktív, államilag is kezdeményezett és támogatott K+F; egyszerűsített, de biztonságos bányanyitás, ennek a törvény nagyjában-egészében megfelel; világos, gyors és mindenkire egyformán, gazdaságosan teljesíthető környezetvédelmi előírásokra és engedélyezési eljárásokra van szükség; középfokú és technikus szintű bányászképzés kidolgozására van szükség; és nem utolsósorban, ami elindult, de aztán valahol félbeszakadt, regionális bányászati klaszterek feltételeinek kidolgozására van szükség, itt a kormányhivatalok, önkormányzatok, vállalkozók és érdekképviseletek bevonására van szükség.Én úgy gondolom, hogy a kampány után, ahol végighallgattuk, hogy ez mennyire fontos, most látunk egy olyan törvénytervezetet, amiben azt érzékelhetjük, hogy a papír nagyon sok mindent elbír, és ebben egyébként önök elfogadják az érdekképviseletek javaslatait. A gyakorlat teljesen mást mutat. A gyakorlat azt mutatja, hogy önök, még egyszer mondom, 51 napon belül, hogy ha nem döntenek másképpen, akkor be fogják zárni az utolsó magyar mélyművelésű szénbányát.Az önök kezében van a döntés. Láttuk a következményeket, és most tisztelettel mondom, önök ezen még tudnak változtatni. Minden további nélkül tudnak rajta változtatni, hát akkor vegyék a kezükbe a döntést, ne engedjék, hogy Márkushegyet bezárják, inkább akkor a márkushegyi kitermelés is a magyar energiafüggetlenséget szolgálja; és ha itt cselekedtek, akkor remélem, hogy utána Baranya megyében tényleg megnyitják a bányákat, ugyanúgy, ahogyan Borsodban. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslat van ismét előttünk, amit már a kormány nagyon régóta megígért az Országgyűlésnek, illetve megígért a bányászati területen dolgozó vállalkozásoknak, rendezni kell egyes kérdéseket. Jó néhány olyan javaslatot tartalmaz ez a törvényjavaslat, amivel természetesen egyet lehet érteni, hiszen könnyíti az ezen a területen folyó vállalkozói tevékenységet, csökkenti a bürokratikus terheket, és egészében véve előremozdítja a hazai bányászat fellendítésének az ügyét ezekkel az apró lépésekkel. Azonban el kell hogy mondjam azt is, hogy miközben nagyon sok olyan törvényjavaslat kerül be ide az Országgyűlésbe, amelyek marginális jelentőségűek, a kormány sem az ipar, sem a bányászat fellendítésével érdemben eddig nem foglalkozott. Egyszer egyébként megkérdeztem Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy említsen egyetlen iparpolitikai törvényjavaslatot, amely a magyar ipar fellendítését szolgálta volna kifejezetten; egyet nem tudott a miniszterelnök úr említeni.Ha a hazai bányászatra gondolunk, akkor sajnos ugyanilyen gyászos a helyzet. Ezekkel a törvényjavaslatokkal alapvetően technikai jellegű akadályokat bontunk le, de az ágazatot aligha fogja ez a törvényjavaslat megsegíteni. Emlékeztetnék arra, Magyarország szénvagyonát jelenleg 8,5 milliárd tonnára becsülik, ebből 2 milliárd tonna a feketekőszén, valamivel több mint 2,2 milliárd tonna a barnakőszén, 4,3 milliárd tonna a lignit, tehát volna mihez nyúlnunk. Miért nem valósultak meg ezen a területen új beruházások? Egyrészt van egy bizonytalan üzleti környezet egy olyan ágazat számára, amely kifejezetten hosszú távú befektetésnek számít a gazdaságban, és ebben a bizonytalan üzleti környezetben magántőkéből egész egyszerűen nem mernek vállalkozások beruházni. Miért is olyan bizonytalan ez az üzleti környezet? Négy éve az Orbán-kormány kormányoz, és folyamatosan megújulnak minden évben az adótörvények, az adók egymás után emelkednek, a cégek pedig ezt a fajta adóemelési stratégiát úgy árazzák be, hogy vagy igyekeznek kivonulni az országból, vagy pedig létre sem hoznak itt új beruházásokat, mert egész egyszerűen azt látják, hogy egy ilyen protekcionista eszközökkel működő gazdaságban, mint amilyen jelenleg Magyarországon van, azoknak éri meg beruházni, akik ki tudják számítani, hogy a kormány a következő években milyen lépéseket fog lépni. Ők azok, akiknek súgnak adott esetben, hogy ebben az ügyben nyugodtan tegyenek be pénzt, és ők azok, akik gyakorlatilag ezzel nem kockáztatnak semmit.Emlékeztetnék arra, hogy a rendszerváltáskor Magyarországon 60 ezer ember dolgozott a bányászatban, ebből a szénbányászat önmagában is 50 ezer embert szívott föl, az uránbányászat 7000 embert, a bauxitbányászat 3000 embert foglalkoztatott. Látható tehát, hogy van ebben munkaerő-tartalék. A jelenlegi becslésünk szerint, amit a szakértői tanulmányok részletes anyagára alapoztunk, amely a 2014-es választási programunk Hét vezér-tervében szerepelt az ásványkincs-hasznosítási programfejezetnél, úgy becsültük, hogy körülbelül csak a bányászatban 30 ezer új munkahelyet lehetne létrehozni.Még egyszer emlékeztetnék arra, hogy ez a 30 ezer új munkahely a rendszerváltáskor meglévő 60 ezer új munkahelynek a fele. A felét viszont az akkori munkahelyek számának létre lehetne most is hozni, ha lenne erre kidolgozott bányászati koncepció, egy olyan hosszú távra kiható elképzelés, ahol a kormány szavahihető, és biztosítja adott esetben a vállalkozásokat arról, hogy nem fogja hátrányosan módosítani azt a gazdasági környezetet, amelyben ezek a cégek tevékenykednek.Fontos azt is elmondani, hogy nem csak magántőkéből valósulhatnak meg ilyen fejlesztések, illetve az általános tapasztalat az, hogy ahol bányászati tevékenység folyik, ennek a jelentős multiplikátor hatása hozzájárul a foglalkoztatottság növeléséhez más ágazatokban. Itt emlékeztetném a képviselőtársakat arra, hogy azokban a bányászvárosokban, bányászfalvakban, amelyek még most is megvannak, azért volt korábban jelentős fellendülés és élénk gazdasági tevékenység, mert nemcsak a bányászatból részesedtek emberek, hanem a bányászok adott esetben a saját lakókörnyezetükben elköltötték a pénzt, a bányának önmagának is volt egy jelentős beszállítási igénye az élelmiszeripar, a gépipar, a faipar és jó néhány egyéb ágazat felé; tehát jó néhány ember foglalkoztatása más, a bányászathoz kapcsolódó ágazatokban történt meg.Ha a nemzetközi mutatószámokat vesszük alapul, amelyek ezt a multiplikátor hatást számszerűsítik, és azt mondjuk, hogy a rendszerváltáskor meglévő 60 ezer munkahelynek csak a felét, 30 ezer embert lehetne elhelyezni jelenleg a magyar bányászatban, ez arra elegendő lenne, hogy hozzájuk kapcsolódóan körülbelül 90-100 ezer ember foglalkoztatását az egyéb ágazatokban, amelyek kifejezetten a bányászati munkahelyek köré szerveződnek, létre lehetne hozni.Tehát azt kell hogy mondjam, jelentős a munkaerő-piaci tartalék ezen az ágazaton belül, és csak biztatni tudom arra a kormányt, hogy tegye világossá az álláspontját, biztosítsa a vállalkozásokat arról, hogy hosszú távon ezek a beruházások biztos üzleti környezetben fognak maradni, nem fogják emelni adott esetben drasztikus módon az adóterheket, hanem kiszámítható gazdasági környezetben tevékenykedhetnek ezek a cégek.Nagyon fontos az is, hogy maga a magyar állam is tevékenyen, aktív módon vegye ki a részét a bányászatból, éppen azért, mert azok a nemzetgazdasági előnyök, amiket a bányászati tevékenység jelent Magyarország számára, nem szorosan a bányászatban jelennek csak meg, hanem más gazdasági ágazatokban is megjelennek, és természetesen növelik Magyarországon a közjót. El tudunk képzelni olyan megoldásokat is, hogy adott esetben a magyar állam tulajdonosként képviselteti magát egyes bányászati vállalkozásokban, és ezzel a tulajdonosi részvétellel biztosítja a magánbefektető részére azt a fajta állandóságot és biztonságot, amit ezek a cégek jelenleg igényelnének.Nagyon fontos azt is látni, hogy a magyar ipar leépülésével és radikális visszaszorulásával a rendszerváltás óta Magyarország jelentős szén-dioxid-kvótafelesleggel rendelkezik, amit a nemzetközi piacon értékesítünk jelenleg. Ezt a bányászati tevékenységet a szén-dioxid-kvóták magasabb arányú kihasználásával természetesen hasznosítani lehetne.Akkor, amikor a közterhek rendszeréről beszélünk Magyarországon, engem igazán nem lehet azzal megvádolni, hogy ne lennék az adócsökkentés és egyáltalán mindenféle gazdaságot korlátozó béklyó megszüntetése, csökkentése ellen. Azonban el kell hogy mondjam azt is, hogy nagyon alaposan meg kell nézni, honnan veszünk el adott esetben adóforintokat, hiszen az adó nem egyéb, mint a különböző közkiadások fedezetének forrása. Adott esetben ebből az adóból épülnek Magyarországon az utak, ebből kapják a nyugdíjasok a nyugdíjukat, és nem is sorolom végig azt a sok mindent, amit ebből finanszírozunk.(14.00)Azért fontos, hogy az adó szerkezete rendben legyen, és igazságos, a társadalom által is tolerált módon történjen az adóterhek elosztása, mert egyébként, ha nem így történik, akkor ez adóelkerüléshez vezet. Ebben a törvényjavaslatban szerepel egy olyan kitétel, hogy a bányajáradékot nem kell megfizetni a növelt hatékonyságú művelési eljárás alkalmazásával kitermelt szénhidrogén mennyisége után. Na most kérdezem én, képviselőtársak, amikor fölvetettük itt az Országgyűlésben a Jobbiknak azt a javaslatát, hogy a legszegényebb embereken segítsünk az 5 százalékos áfacsökkentéssel az alapvető élelmiszerek és a gyermekneveléshez szükséges cikkek esetén, akkor az volt a kifogás, hogy ezt a lépést nem lehet meglépni, mert nincs a költségvetésben fedezet arra, hogy lemondjunk ezekről az adóbevételekről.Akkor tessék elmondani nekem: miért van olyan óriási lobbierejük Magyarországon a magát nemzetinek mondó kormány időszakában az olajipari cégeknek, hogy nulla legyen a növelt hatékonyságú művelési eljárásokban kitermelt olajmennyiség után fizetendő bányajáradék mértéke, hogy ne kelljen utána bányajáradékot fizetni? Tehát egyik oldalon a legszegényebbeknek coki adócsökkentés, ők nem kapnak semmit, még az alapvető élelmiszerek után sem egyezik bele a kormány abba, hogy csökkentse az adókat, mondván, hogy nem engedheti meg magának a költségvetés ezt a luxust, a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy bizony-bizony az olajipari cégek nullaszázalékos bányajáradékot fizetnek egy ilyen kitermelés után.Hát itt azért érzek egy erős aránytalanságot, államtitkár úr, és kérem azt, hogy a kormány vizsgálja felül ezt az intézkedést. Mert én megértem ugyan, hogy föl kell lendíteni a bányászati tevékenységet. Na de hát kérdezem én, milyen gazdasági ágazatban dolgozó vállalkozások élvezhetnek nullaszázalékos adóterhet. Nem nagyon vannak ilyenek, valljuk meg őszintén, az olajipar ezek szerint rendkívül erősen érvényesíti a befolyását.Azt is fontos lenne tisztázni, hogy mit kíván a kormány tenni azokkal a különböző olaj- és földgázmezőkkel, amelyekre egyes nagyvállalatok úgymond ráültek. Vannak olyan olaj- és földgázmezők ugyanis az országban, ahol tartósan nem történik kitermelés, noha az előzetes kutatások azt mutatják, a próbafúrások eredményei is azt mutatják, hogy jelentős a magyar ásványkincsvagyon. A cégek azonban nemes egyszerűséggel úgy gondolják, hogy egy stratégiai tartalékot képezzenek maguknak, majd egyszer hozzányúlnak, vagy éppen nem, és mivel nemzetközi nagyvállalatokról van szó, ezért adott esetben az aktuális piaci helyzet alapján döntenek, hogy melyik országban termelik ki az ásványkincsvagyont.Ezt azért lenne érdemes megvilágítania a kormánynak, hogy pontosan mit szeretne tenni, mert láttunk arra külföldi jogszabályi példákat, hogy egyes koncepcióval rendelkező, a mezőkön kitermelési tevékenységet nem végző társaságok egyeduralmát a kormányok úgy próbálják megtörni, hogy a mezőkre jelentősebb mennyiségű adót kell fizetni. Tekintettel arra, hogy az el nem végzett gazdasági tevékenység után senki nem szeret adót fizetni, ezért inkább megkezdik a kitermelést. És ha Magyarországon rendelkezésre áll jelentős mennyiségű földgázvagyon, itt azért emlékeztetnék arra, hogy bizony rendelkezésre áll Magyarországon jelentős mennyiségű földgázvagyon, akkor vajon miért nem él a kormány ezekkel az intézkedésekkel, miért nem tesz valamit annak érdekében, hogy ha már törvényjavaslat készül a bányászat fellendítéséről, akkor az érdemben vajon miért nem valósul meg. Miért nem látjuk ennek nyomát a törvényben?Fontos azt is tisztázni, és ennek itt örömmel láttam volna helyét ebben a törvényjavaslatban, hogy vajon a stratégiai készletekkel kapcsolatban milyen politikája van a kormánynak. Milyen stratégiai elképzelései vannak? Mire is gondolok? Van egy jelentős mélységben fekvő makói földgázmező, amit a jelenlegi technológiákkal nem vagy csak korlátosan lehet kitermelni. Akkor, amikor a magát nemzetinek mondó kormány ezt a makói földgázmezőt gyakorlatilag átengedte a külföldiek számára, értékesítette azt, akkor nem tett egyebet, mint hogy a stratégiai magyar földgázvagyon jelentős részéről, ezt egyébként Európa második legnagyobb földgázmezőjeként azonosították, lemondott egész egyszerűen a külföldiek javára. Mi volt az indoka ennek az intézkedésnek?A kormány azt mondta, hogy a jelenlegi technológiákkal ez nem kitermelhető, ezzel nem érdemes foglalkozni, aztán aprópénzért kiárusította a nemzeti vagyont. És tessék megmondani, mi történt: egy magántőkével működő tőkés társaságnak érdekes módon a magyar földgázkészlet birtoklásához jelentősebb stratégiai érdeke fűződött. ugyanis egy magántőkéből alakuló társaságnak érdeke volt megvenni a földgázmezőt. Akkor tessék mondani, miért nem volt érdeke a magyar államnak továbbra is birtokolni ezt?! Miért gondolkodik vajon hosszabb távon egy magántőkével alakuló gazdasági társaság, mint maga a magyar állam? Vajon ez a nemzeti vagyonról szóló törvény passzusának megfelel-e, hogy felelős módon, átláthatóan, hosszú távú koncepciók mentén kell gazdálkodni a nemzeti vagyonnal? Aligha felel meg ennek. Ha egy magántársaság hosszabb távon kalkulál a saját gazdasági érdekeivel, mint a magyar állam, hölgyeim és uraim, az maga a szégyen, az a nemzeti ásványkincsvagyonunk eltékozlása.Tehát egészében véve ebben a törvényjavaslatban vannak előremutató és jó elemek, azonban azok a hiányosságok, államtitkár úr, amelyeket a törvényjavaslatban felfedeztünk, arra engednek következtetni, hogy ha a kormány jól akarja végezni a dolgát, akkor rövidesen vissza kell hozni a bányászatról szóló törvényt az Országgyűlés elé, és ismét újra kell tárgyalni ezeknek a kérdéseknek a mentén. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyjából, ha röviden kellene fogalmaznom, akkor hasonló következtetésekre jutottunk, mint a Jobbik szakpolitikusa, hogy van néhány támogatandó elem, és nagyon komoly kockázatok vannak ebben a jogszabálytervezetben. El kell mondjam, sajnos megkerülhetetlen az, hogy az általános vitában két dolog ne történjen meg. Az egyik az, hogy ne beszéljen egy párt valamilyen szinten a saját értékeiről, a másik pedig az, hogy ne keresse egy jogszabálytervezetben azokat a látnivalókat, azokat az apróságokat, amelyeket belelát, kockázatnak lát, és ezért erre koncentrál.Hadd mondjam el, hogy a Lehet Más a Politika egy ökopártként messzemenőkig azért elkötelezett, hogy Magyarország ásványkincse, termőföldjei mint Magyarország legfontosabb természeti erőforrásainak rendszere az az erőforrásháttér, amire gazdaságot építeni lehet. Nem hiszünk abban a szolgáltatói, kereskedői társadalomban, ami Nyugat-Európa sok jóléti társadalmában kialakult, és nem hiszünk egy olyan gazdaságban, ami nem a természeti erőforrásokat helyezi legelsősorban előtérbe. Ugyanakkor éppen ebből a szemléletből adódóan nagyon nagyfokú fontossággal és jelentőséggel kezeljük mindazokat a jogszabályokat, amelyek ezeket a természeti erőforrásokat igyekeznek valamilyen formában hasznosítani.A mai nap folyamán, a napirend előtti felszólalásomban már említettem ezt a ? nem tudom magyarul ? világboldogsági jelentés című dokumentumot, amit ugye, megvizsgáltak, és nagyon sok szempont alapján értékeltek, és ahol a 110. helyen szerepeltünk. Ebben nyilvánvalóan látható az, hogy főleg az észak-európai államok, de több jóléti nyugat-európai állam is az első 10-ben szerepel, többek között olyanokkal együtt, mint Costa Rica vagy Mexikó. Ez azért érdekes, mert nagyon sok szempont van, ami befolyásolja egy ország jövőképét, és ebből az egyik az a biztonság, amit a jogszabályi környezettel kormányokon átívelően, szemléletileg sugalmaznia kellene az országok vezetésének. És ennek a biztonságnak a hiánya, a kapkodás, az, hogy egy-egy erőforrás gyors kihasználása, gyors politikai érdekekké való lefűzése semmiképpen nem lehet kívánatos sem a jogbiztonság, sem az emberek biztonságérzete, sem pedig az ország természeti erőforrásokkal való gazdálkodása szempontjából.Mint elmondtam felvezetőmben, mi is arra a következtetésre jutottunk, hogy van néhány olyan elem, amely összességében egyszerűsíti az eljárásokat, világosabbá teszi, hatásköri és illetékességi kérdéseket tesz rendbe, ugyanakkor vannak komoly kockázatai is ennek a tervezetnek. Erre szeretnénk felhívni a figyelmet. A T/1706. számú törvényjavaslat a bányászatról és a termőföld védelméről számos szükséges jogszabályi pontosítást tartalmaz.(14.10)Csak néhány pontját szeretném érinteni a törvényjavaslatnak, amelyek véleményem szerint aggályosak, és az egészséges környezethez való alkotmányos, illetve Alaptörvényben biztosított jog szempontjából kockázatosak lehetnek Magyarország jövője szempontjából. A törvénymódosításból elsősorban a palagázra vonatkozó részt szeretném kiemelni, amely a bányafelügyelet hatáskörébe helyezi a szénhidrogén kutatása és kitermelése során alkalmazott rétegrepesztést, valamint a rétegrepesztési technológia és a rétegenergia-pótlás céljából alkalmazott vízbesajtolást. Ismertebb nevén a palagázfúrásról van itt szó. A másik problémás rész ezzel részben szintén összefügg, ez a szén-dioxid geológiai tárolásának lehetővé tétele. Összességében az LMP azt gondolja, hogy pont egy olyan téma, mint az ország energetikai jövője, energiabiztonságának megvalósítása azt igényelné, hogy ebben nemzeti konszenzus legyen, az, hogy a többségi kormányzó pártoknak és a magyar parlamentben a választóknak szintén egy komoly csoportját képviselő ellenzéknek legyen valamilyen konszenzusa arra nézve, hogy milyen irányba megy el az ország energiastratégiája. Nyilvánvalóan ennek a hiányát látjuk akkor, amikor ezt a stratégiai gondolkozást a parlament hatásköréből kivéve gyakorlatilag egyszerű bányahatósági szintre levisszük, és a hatásköröket úgy biztosítjuk ezzel a jogszabálytervezettel, hogy lehetőséget teremtsen arra, hogy hatósági szinten dőljön el, hogy az ilyen jellegű technológiák alkalmazására nyílik majd lehetőség vagy nem nyílik. Ez az, amit nem szeretnénk. Ez az, amiről azt mondjuk, hogy a parlamentnek kellene gondolkoznia, s a kormányzó többségnek és az ellenzéknek valamilyen konszenzust keresnie, hogy mi az, ami az ország energetikai jövőjére meghatározó lehet. A palagázról beszélünk, ami egy aprószemcsés üledékes kőzet pórusaiban található, és csak azután gyűlik fel nagyobb mennyiségben, ha szétroncsolják a kőzetet. Ennek következtében homok, víz és vegyszerek elegyét juttatják nagy mélységbe. Ez viszonylag egy új technológia, ami sok kockázatot rejt. Amikor arról hoz a kormány döntést, hogy milyen új energiahordozókat támogat, mindenképpen fontos azoknak a környezetvédelmi, környezet-egészség­ügyi, természetvédelmi szempontoknak az érvényesítése az energiatermelésben, amelyek most gyakorlatilag alulmaradnak a bányahatóságok hatáskörének a megerősítésével szemben. Az LMP álláspontja az, hogy a palagázzal való kísérletezés és az atomenergia helyett úgy léphet az ország a nemzeti energia-önrendelkezés irányába, ha a környezetre nem káros megújuló energiák mellé tesszük le a voksunkat. Paks után egy újabb lépcső lehet ez a jogszabálytervezet abba az irányba, hogy erről letegyünk, és erőforrásokat, hatásköröket biztosítsunk ezzel ellentétes folyamatokra. Európában a palagáz kitermeléséhez használatos hidraulikus repesztéses eljárással kapcsolatban már most jelentős környezetvédelmi aggályok merültek fel. Amerikában, ahol nagy lakatlan területek vannak és sok helyen kísérleteznek ilyennel, jóval lazább a szabályozás, és azt látjuk, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek esetében is nagyobb a tudomány ez irányú fejlődésével kapcsolatos bizalom, mint az öreg kontinensen. A francia kormány viszont még 2012-ben betiltotta a palagáz­bányászatot, mert nem merték vállalni a földmozgások és egyéb környezeti veszélyek, a felszín alatti vizek elszennyeződésének kockázatát a Párizsi-medencében. Az elmúlt években egész Nyugat-Európában gyorsan és radikálisan változott a palagáz-kitermelési technológiához való viszony. Nemrégiben a környezetvédőknek Bulgáriában is sikerült elérniük, hogy az eljárást törvényen kívül helyezzék, és ennek nyomán vissza is vonták a Chevron koncesszióját. Az Európai Unióban lassan kisebbségbe kerülnek azok az államok, amelyek nem gördítenek akadályokat a kutatás és kitermelés elé. A magyar kormány ezzel a jogszabályjavaslattal viszont a jelek szerint éppen arra készül, hogy a magyar emberek egészségével és talajvízkincsével kísérletezzen egy olyan technológiával, amely káros hatásainak az elmaradására nincs semmiféle tudományos bizonyíték. Magyarország Alaptörvényének XX. cikke szerint azonban mindenkinek joga van az egészséghez, amit a magyar állam az egészséges ivóvízhez való hozzáféréssel, valamint a környezet védelmének biztosításával segít elő. Az Alaptörvény P) cikke azt írja elő, hogy a természeti erőforrások, többek között a vízkészlet fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. A kormánynak szintén fontos feladata, hogy felelős döntéseket hozzon az ország hosszú távú energiaellátásával kapcsolatban, illetve hogy a hazai kis- és közepes vállalkozásokat hozza helyzetbe, ne a külföldi beruházókat, külföldi kutatókat és külföldi érdekeltségű cégeket. Az energiaipar erősen környezetszennyező, amit tényként kell kezelnünk. Hazánk teljes szén-dioxid-kibocsátásának bő háromnegyede, 75,9 százaléka az energiaszektor számlájára írható. Azaz a jelenlegi fosszilis alapú energiatermelés erősen terheli a természeti környezetet, például a klimatikus viszonyok megváltoztatása által, és így veszélyezteti alapvető emberi szükségleteink kielégítését. Magyarországon 2007-ben kezdődtek el a hagyományos gázmezőn a kutatások. A legaktívabb cég a kanadai Falcon Oil & Gas magyar leányvállalata, a TXM Olaj- és Gázkutató Kft. volt. Később a kanadai cég egy szerb olajvállalattal, a NISZ-szel ? amelynek többségi tulajdonosa az orosz Gazprom ? kötött megállapodást. A TXM is több tucat rétegrepesztést hajtott végre, és a hidraulikus rétegrepesztéses eljárással azt követően kellett leállniuk, hogy a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság megtiltotta a hidraulikus rétegrepesztéses technológia alkalmazását.El szeretném mondani általánosságban a magyar kormányzatnak és a 2010 óta fennálló második, illetve most már harmadik Orbán-kabinetnek azt a tendenciáját, amit többször szóvá tettünk a kormányalakítás során is, hogy a környezetpolitikai szempontok láthatóan nem tudnak kellően érvényesülni. Ennek ellenére ezek a tendenciák, az, hogy korábban a környezet- és természetvédelmi feladatokért felelős zöldhatóságnak nagyobb volt a hatásköre, és alaphatóságként járhatott el az ilyenek engedélyezésében, nagymértékben lehetőséget teremtett arra, hogy Magyarország természetikincs- és ásványkincskészlete felügyelet alatt álljon, és legyen kontrollja az energiaszektornak és az iparnak arra nézve, hogy ne veszítsük el hazánknak ezt az értékes erőforrás-tartalékát. El kell hogy mondjam, a korábbi környezetvédelmi államtitkárság, amikor még nem volt összerakva más témákkal, és a korábbi államtitkár, Illés Zoltán a legjobb tudomásom szerint szintén kiállt ezek ellen a technológiák ellen, és nyilvánvalóan nem azért, mert nem fideszes, hanem azért, mert szakember, és e tekintetben a környezetbiztonságot fontosabbnak ítélte meg, mint azt a gazdasági lehetőséget, amit esetlegesen ez a technológia rejthet. A TXM esetében ugyanis a hidraulikus rétegrepesztést megtiltó Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség azzal érvelt a Népszabadság kérdésére, hogy a besajtolt víz 2 százalékban mérgező, allergén, mutagén, rákkeltő, környezetet károsító, például biocid anyagokat is tartalmaz. Most ennek a betiltásnak a lehetősége megszűnik, és ez az, amit önök teljes mértékben hatáskörileg a bányahatóságokhoz tesznek át. Emiatt nekünk komoly aggályaink vannak. Ez rendkívül érdekes annak fényében, hogy a most benyújtott bányászati törvénymódosítás a hatósági engedélyezési jogkörök megoszlásába úgy nyúl bele, hogy erősítheti a bányászati hatóság befolyását a palagázzal kritikusabb zöldhatóság rovására. A törvénymódosítás mögötti hatósági folyamatba nem látunk ugyan bele, nem tudjuk, hogy a módosítás milyen hatással lesz a környezetvédelmi hatóság jogához a palagázfúrások engedélyezésére. Ugyanakkor a paksi atomerőmű-bővítés módja nem hagy kétséget afelől, hogy a kormánynak a különböző gazdasági lobbik fontosabbak a környezetvédelmi megfontolásoknál. A mindenkori energiapolitika komoly hatást gyakorol a társadalmi igazságosságra. Egyrészt komoly hatása van a társadalmi egyenlőtlenségekre, hogy kinél csapódik le az energiatermelés haszna, azaz kihez kerülnek az e szektorból származó jövedelmek. És akkor még nem beszéltünk azokról a bújtatott társadalmi támogatásokról, amelyekre a költségvetés lehetőséget teremt. Volner képviselő úr részben ezekre hívta fel a figyelmet, véleményem szerint teljes megalapozottsággal. (14.20)Ebből a szempontból is problémás a hazai palagázbányászat, hiszen a kanadai, illetve részben orosz tulajdonú cég fog bányászni, ami gyaníthatóan nem a vidéki foglalkoztatásra lesz pozitív hatással. Szintén álmegoldás a szén-dioxid geológiai tárolása, ami alapvetően a szén-dioxid nagy mennyiségű létrehozásával jár együtt. A szén-dioxid geológiai tárolása a légkörre káros gázok kibocsátáscsökkentését megkövetelő szerkezet változását halogatja tovább. Erről sem volt társadalmi vita, nem voltak hatástanulmányok, nem tudjuk, ki számolta ki, hogy ez jó lesz-e az országnak, jó lesz-e az ország környezetének, nem látjuk azt, hogy mi alapozta meg az ezzel kapcsolatos kezdeményezéseket. Az LMP energiapolitikai elképzelései arra adnának választ, hogy bár jelenleg a gazdaság és a társadalom az olcsó és bőséges fosszilis energiára épül, ez fenntarthatatlan, és komoly társadalmi, környezeti veszélyeket is hordoz magában. A klímavédelem és a fenntartható háztartási kiadáscsökkentés érdekében az LMP nem a fosszilis fűtőanyagok bányászatát és elégetését támogatja, hanem ezek megspórolását. A legolcsóbb és legtisztább energia az, amelyet nem használunk fel. A fosszilis energia ezenkívül véges, egyre költségesebb, nem újul meg, és számos tekintetben környezetszennyező. A kormány energiapolitikájának négy területre kell koncentrálnia: a nemzeti önrendelkezésre, a foglalkoztatásra, a társadalmi igazságosságra és a környezeti, természeti erőforrások védelmének fontos stratégiai szempontjaira. Ennek legfőbb eszközei a megfelelően, decentralizáltan alkalmazott megújuló energiaforrások, a nap-, szél- és geotermikus energia helyi viszonyokhoz alkalmazkodó megvalósításában rejlenek, az energiahatékonysági beruházások és az energiaszegénység elleni küzdelem. Az LMP által hangsúlyozott energiapolitikai célok egyik legfontosabb eszköze az energiatermelési szerkezet oly módon történő átalakítása, hogy az minél inkább megújuló energiaforrásokra támaszkodjon. Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy távlati cél, a megújulókra való teljes átállás nem mehet máról holnapra, amit elismerünk, energiaigényünk kielégítésében még jó ideig támaszkodni kell a fosszilis energiahordozókra, ami azonban nem jelenti azt, hogy a jövőbe nézve forrásokkal, hatósági engedélyezésekkel egy helytelen irányban kellene nyomni a lehetőségeket. A hazánkra vonatkozó megújulóenergia-poten­ciál felmérései nem egységesek, de összességében kijelenthető, hogy nincs elvi és gyakorlati akadálya annak, hogy hosszabb távon akár a teljes hazai energiafogyasztást megújulókból fedezzük, különösen, hogy az alternatív megújulóenergia-termelési módok gyakorlatilag mindegyike nagyarányú, minden bizonnyal forradalmi fejlődés előtt áll. Ezt teremtené meg a kormány annak a lehetőségével, ha a K+F forrásokba minél többet tudna fektetni, hogyha megvizsgálná azokat a lehetőségeket, hogy milyen potenciál áll ez előtt, és az iparnak, a MOL-nak és számos ilyen nagy cégnek a szabályozási hátterével sokkal inkább azt az ösztönzést teremtené meg, hogy lehetőség szerint minél teljesebben, minél kiegészítőbben megújulóenergia-szektorba fektessenek be, ezeket a kutatásokat támogassák, és ezeket a fejlesztéseket erősítsék.Arra kérném a kormány képviselőit és tisztelettel az államtitkár urat, hogy ha van módja, akkor reakcióit a vita során tegye meg, hogy legyen módunk még reagálni. Számos gondolatunkat nem volt idő elmondani, és megköszönnénk, ha erre még lenne lehetőségünk. Köszönöm szépen.
  • DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többen elmondták, hogy adminisztratív könnyítéseket tartalmaz ez a javaslat, és a vállalkozásokat igyekszik kedvezőbb helyzetbe hozni. Ennek örülök, és nyilván ez egy fontos dolog, de nemcsak a vállalkozásokat kell a bányászat kapcsán kedvező helyzetbe hozni, hanem nyilván azokat a munkavállalókat is, akik erre tették fel az életüket. Szakács László képviselőtársam a frakciónk véleményét elmondta, de ő sem ment el amellett, hogy önök a bányásznyugdíjat több mint 10 ezer embertől megvonták, őket nehéz helyzetbe hozták, pedig ezek a zömmel mélyművelési ágban dolgozó emberek erre tették fel az életüket, ez a rendszer-átalakítás számukra kedvezőtlen volt, semmiképpen nem az ő társadalmi megbecsülésüket szolgálja. Mondom ezt azért, hiszen választókörzetemben Pereces, Lyukó komoly bányászati hagyományokkal rendelkezik, de tudnám mondani Varbót, Parasznyát, Radostyánt, Sajólászlófalvát, olyan kis bányászfalvakat, ahol több ezer család is a bányászhagyományok kapcsán élte le az életét, úgyhogy számukra sem volt mindegy az az üzenet, amit kaptak az országgyűlési választáson. Hisznek, hittek abban, hogy valami még történhet ebben a tekintetben, hogy a bányászatnak nemcsak jelene vagy részleges jelene lehet, hanem jövője is Magyarországon, ha tiszta széntechnológiákkal vagy modernebb technológiával, akkor nyilván azzal, azonban konkrétumot nem nagyon hallani. Az adminisztratív könnyítések egy dolog, a másik pedig, hogy ez az állam hogy tud szerepet vállalni akár gazdaságilag abban, hogy történjen valami ebben a tekintetben. Úgy illeszkedik ez bele az energiastratégiába, ami nyilván Paks II. óta egy új helyzet, hogy néz ki az energiamix 2030-ban, egyébként a hazai fosszilis energiahordozóknak ebben milyen szerepük van, ezek mind-mind kérdések, csakúgy, mint a vájárképzés, amelyről Szakács László képviselőtársam (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) már beszélt. Borsodban arról is hallottam, hogy 50 év körüli munkanélkülinek ajánlották fel a távképzést, de ez nyilvánvalóan nonszensz, de sok mindenben partnerek lennénk (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) ennél, csak akkor konzultálni kell. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • RIZ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előttem szólókhoz néhány gondolatot csak. Az Orbán-kormány volt az első, amely 20 év után elővette újra a szén témáját többek között, és megalkotott egy energiastratégiát. Még egyszer: létrejött egy ásványvagyonra vonatkozó cselekvési terv, amely konkrétumok mentén rögzíti a feltárt ásványvagyon jövőbeni lehetőségét, szerepét. Emellett több olyan tanulmány is készült és készül jelen pillanatban is, amelyek a tiszta széntechnológia használhatóságát próbálják meg a jelen gazdasági körülmények között megvilágítani. Egyetlenegy pontosítást hadd mondjak már el! Lyukóbánya, bocsánat, Márkushegy kapcsán képviselőtársam említette, hogy jelen pillanatban ott emberek izgulnak a jövőjükért. Teljesen megértem őket, hiszen én Borsodból jöttem, Ózd környékéről, ahol több bányát bezártak annak idején. El kell mondanom, ez egy korábbi döntés eredménye, ezt ők is nagyon jól tudják, és 2010-ben pontosan az Orbán-kormány volt az, amely mindent megtett azért, hogy újabb 4 évre kapjanak lehetőséget még, jövedelmet kapjanak, és addig is munkát kapjanak. És azt is ön legalább annyira jól tudja, mint én, hogy a bezárás alapja a szénbányák gazdaságtalansága volt, amelyet az Európai Unió támogatása mentén végez Magyarország, nem hosszabbítható tovább.A következő kétpercesben szeretném majd a következőt a részemről. Köszönöm szépen.
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény alapvetően a bányászatról szól. Természetesen címében a termőföld védelméről szóló törvény módosítása is benne van, de ez egy rendkívül apró technikai jellegű részt jelent csak az egész jogszabály szempontjából. Egy kicsit ugyan átment már ilyen energiapolitikai, energiastratégiai vitává már a vezérszónoki felszólalások alatt is, de különösen itt a kétperces felszólalásokban, ami nem baj, hiszen a bányászat és az energiastratégia nyilvánvaló, kéz a kézben jár és összefügg, mert elsősorban energiahordozók bányászatáról beszélhetünk Magyarországon, és természetesen az építőanyag-iparhoz kapcsolódó bányászati tevékenységek ugyancsak ezeknek a bányakapitányságoknak a hatáskörébe tartoznak. De valóban, ami a legnagyobb jelentőségű és legnagyobb volumenű ezekben a bányászati kérdésekben, az az energiahordozó, azon belül is természetesen a szénbányászat, illetve a nem konvencionális technológiák, tehát az úgynevezett rétegrepesztéses eljárással kinyerhető energihordozók terén pedig a kőolaj és a földgáz.Azt el kell hogy mondjam, valóban, ahogy itt kétperces felszólalásában Riz képviselő úr is mondta, született ilyen ásványvagyon-hasznosítási cselekvési terv, meg született 2030-ig szóló energiastratégia is, csak éppen az a probléma, hogy sokszor nem látni a kormány részéről mind az előző 4 évben ? vagy gyakorlatilag amióta a második Fidesz-kormány hatalomra került ? a következetességet, de sokszor látni értelmetlen ugrásokat, ebben a stratégiához képest máshogy történnek a valóságban a dolgok, akár a nemzetközi porondon az energiapolitika terén, akár hogyha a hazai ásványvagyon-hasznosítást és a bányászatot nézzük. Itt már szóba került az oroszlányi, a márkus­hegyi bánya sorsa, ezzel én is szeretnék egy kicsit foglalkozni, mert valóban egy kissé enyhén szólva is ellentmondásos az, hogy miközben vájárképzés indul Magyarországon, aközben az utolsó mélyművelésű szénbányát, ahol egyébként gyakorlati képesítést lehetne adni ezeknek a vájártanulóknak, bezárják, december 31-ével most már véglegesen a kormány szándékai szerint, holott úgy tudom, korábban azért volt arról szó, hogy esetlegesen még néhány hónappal vagy egy évvel, vagy valamennyivel meg tudják hosszabbítani ennek a bányának a működését. Ez azért furcsa és egyben felháborító is, mert Európában, az Európai Unióban az Európai Unió biztosította szénfillérek formájában a támogatást ennek a bányának a nyitva tartása érdekében, amely egyre csökkenő mértékű, és nyilvánvaló, egy idő után már nem teszi gazdaságossá a bányászatot a jelenlegi formájában. Azonban mégiscsak azt látjuk, hogy például az Európai Unió egyik motorjának számító Németországban az atomenergiából történő kivonulással párhuzamosan szénbányákat és szénerőműveket nyitnak. Tehát amit Magyarországnak nem szabad, amit Magyarországnak tilos és be kell zárni, azt ott már most újra előveszik, azokat a technológiákat, illetve nyilvánvaló, hogy a szénbányászatra épülve már modernebb, nagyobb hatásfokú erőművi technológiával állítanak elő maguknak áramot.(14.30)Itt is szét kellene választani szerintem a Márkus­hegy esetében a bányát és az arra épülő erőművet, hiszen maga az oroszlányi erőmű valóban egy régi rossz konstrukció, rendkívül alacsony hatásfokkal állít elő elektromos energiát, és egyébként a távfűtést is biztosítja az ott élő lakosság részére. Nyilvánvaló, hogy ezt valamilyen formában majd a továbbiakban is biztosítani kell. Mit hallottunk? A kormányzati részről egy nyilatkozatban a sajtóban olvasható volt, hogy a következő időszakban importszénnel szeretnék biztosítani azt, hogy a távfűtés továbbra is biztosított legyen. Ez enyhén szólva is furcsa, hiszen ha ott van egy szénbánya… ? és ne felejtsük el, szintén egy másik nyilatkozatból, illetve a bánya bezárásával kapcsolatos nyilatkozatból derült ki, hogy néhány héttel a bánya bezárása előtt egy új frontot nyitnak a bányában. Tehát egy új szénkészlet lefejtését kezdik meg, majd néhány héttel azután ? nyilvánvalóan még jelentéktelen mennyiséget tudnak csak ebből a szénkészletből felszínre hozni ? egyszer csak leállnak a fejtéssel, leszerelik a gépeket, kihozzák, és bezárják a bányát. Tehát ezek szerint van még odalent.Én magam is két évvel ezelőtt jártam lent a bányában, és beszéltem a bánya vezetőségével, illetve az MVM illetékeseivel, és magam is meg tudom erősíteni, hogy bőven van még kiaknázható szénkészlet az oroszlányi bányában. Azt gondolom, hogy nem maga a bánya az, ami veszteséges, hanem a bánya- és erőműkomplexum egyben, és elsősorban az erőmű rossz hatásfoka az, ami nem teszi gazdaságossá az oroszlányi szénből a villamos áram előállítását. Azonban 2010-ben, amikor itt a parlamentben tiszta széntechnológiáról beszéltünk, Bencsik János képviselő úr, aki akkor még energiaügyi államtitkár volt, enyhén szólva is csóválta a fejét a bizottsági ülésen, majd azt láttuk, hogy szép lassan mindenki átvette a retorikát, és mind baloldalról, mind jobboldalról már egyre gyakrabban hallottuk a tiszta széntechnológia említését. Valóban, nyilvánvaló, hogy a technológiának fejlődnie kell még, jelen pillanatban nem feltétlenül gazdaságos, az ilyen technológiájú erőművekben előállított áram ára nem versenyképes nyilvánvalóan, mondjuk, egy gázmotoros erőművel vagy más áramforrással vagy más módon előállított árammal, de tény, hogy a hazai energiafüggetlenségre, amennyiben erre akarunk építeni ? márpedig a kormány, stratégiája szerint, erre szeretne építkezni ?, akkor igenis figyelembe kell venni ezeket a technológiákat, és ezekhez a technológiákhoz pedig a hazai szénvagyont, a hazai ásványvagyont, amely lehet, hogy most még nem termelhető ki gazdaságosan, de lehet, hogy mondjuk, 10-20 év múlva már odáig fejlődik a technológia, hogy gazdaságos és nyereséges lesz, viszont ha most bezárjuk a bányát, azt 10-20 év múlva újranyitni vagy nem lehet, vagy csak olyan horribilis költségekkel lehet, ami eleve kétségessé teszi majd az akkori megtérülést is.És egyébként szociális okokból is nyilvánvaló, hogy az ott jelen pillanatban dolgozó és ebből megélhetést nyerő több száz bányászcsalád érdekében is áll ki már 2010 óta a Jobbik a márkushegyi szénbánya megmentése érdekében. Jó néhányszor szólaltam már fel itt interpelláció és más egyéb formájában, Fónagy államtitkár úrral volt már jó néhány vitánk is ezzel kapcsolatban, hogy megéri, nem éri meg, hogyan lehetne tovább üzemeltetni. Most már eljutottunk talán az utolsó előtti pillanatig, de még mindig azt mondjuk, hogy szerintünk ezt a bányát nyitva kellene tartani, és meg kellene menteni. Erről szól az egész hazai ásványvagyon-stratégia, erről szól az energiastratégiánk is, hogy igenis építsünk a hazai ásványvagyonkincsre. Megértem azt is, hogy nyilvánvalóan bizonyos szempontokból nagyobb üzlet egy új bánya megnyitása, egy nagyobb beruházás, ahol nagyobb pénzösszegek forognak, de mégiscsak a leggazdaságosabb és egyébként fenntarthatósági, környezetvédelmi szempontokból is a legkevésbé terhelő, ha már egy meglévő bányát üzemeltetünk tovább, ahol nem jönnek elő azok a környezetterhelések, illetve azok a kockázatok, amelyek egy új bánya megnyitásánál a bánya megnyitását követő néhány évben még fennállnak, hiszen új geológiai környezetben történik meg akár egy külszíni vagy mélyművelésű bánya megnyitása. A szén-dioxid-tárolással és a rétegrepesztéses technológiákkal kapcsolatos álláspontunk az LMP-éhez nagyon hasonló, hogy rendkívül óvatosan és aggodalommal kell ezeket a technológiákat kezelni. Illetve magát a szén-dioxid-tárolást, annak idején, amikor a parlament előtt volt, mi nem is támogattuk, a Jobbik egyértelműen nemmel szavazott ennek a törvényi feltételeinek az engedélyezésére, mert ezt a probléma átkonvertálásának tartjuk csak tulajdonképpen, és egyben egy veszélyes technológiának, azt, hogy mi a szén-dioxidot földtani tároló közegekbe besajtoljuk, amitől egyébként a szén-dioxid ugyanúgy keletkezik. Nemhogy a jövőbeni tisztább technológiákat nem ösztönzi, hanem talán még nagyobb szén-dioxid-termelésre ösztönzi. Azért, ha létrehoznak egyszer drága pénzen egy ilyen technológiát, amely megtisztítja és a földbe sajtolja a szén-dioxidot, onnantól kezdve ennek nyilvánvaló, hogy ? idézőjelben ? nyersanyagra van szüksége, vagyis a szén-dioxid-képződést inkább generálja, mint hogy csökkentené. Az üvegházhatás-kibocsátás szempontjából pedig, ha megnézzük, mondjuk, az energiaszaldóját, hogy mekkora energiába kerül ezt bepréselni a föld alá, és mennyi energiát használunk fel ahhoz, hogy ezt az egész rendszert működtessük, és ehhez képest mennyi az a megtakarítás, amit klímavédelmi szempontból elérünk, azt hiszem, hogy eléggé elenyésző eredményt tudunk elérni, nemcsak magyar, hanem egész európai uniós szinten is. Már rengetegszer elhangzott itt a parlamentben, hogy az Európai Unió saját magát is újra és újra túlszárnyalva, egyébként fenntarthatósági szempontból nagyon helyesen próbál minél magasabb klímavédelmi és fenntarthatósági célokat kitűzni maga elé, csak közben a világ többi része meg tudomást sem véve erről füstöl és eregeti a szén-dioxidot, és mi sajnos a gazdaságunkat is egy kicsit megbénítva ezzel próbáljuk helyettük is, úgymond, túlvállalni magunkat a klímavédelmi célokban. De ez nélkülük nyilvánvaló, hogy nem fog menni, és csak kis részeredményeket tudunk elérni, amelyek a teljes egész szempontjából, a borítékolható jövő szempontjából sajnos nem biztatnak túl sok jóval. Amiről még beszélni szerettem volna, hogy 500 köbméter kitermelés alatt építési engedély alapján kitermelt ásványi vagyonra nem kell bányajáradékot fizetni. Én itt attól félek, hogy ez akár visszaélések forrása lehet, és ez ügyben kérem majd államtitkár urat, hogy erre egy kicsit részletesebben reagáljon, hogyan tudjuk azt elkerülni, hogy ilyen kis mini bányák létesüljenek, akár hogy üzleti célból vagy bármilyen más célból, építési eljárás leple alatt bányásszanak akár építőanyagot vagy más egyéb ásványkincset.Azt látjuk a magyarországi építőanyagnyers­anyag-bányászat terén, hogy Pest megye bizonyos részei már így is kezdenek valamiféle ementáli sajthoz, vagy nem tudom én, mihez hasonlítani, ahol a bányák egymást érik, egymás szomszédságában vannak, rengeteg a kavicsbánya, és az ezekből kitermelt nyersanyagot nem is feltétlenül Magyarországon hasznosítják vagy sok esetben külföldre értékesítik, de a tájseb itt marad Magyarországon. Ezeken a bányagödrökön keresztül a felszín alatti vízkészlet felkerül a felszínre, és itt ilyen szempontból akár a szennyeződésnek, akár a mennyiségi változásnak fennáll a veszélye. Szintén, ha már a vízkészletről van szó, meg volt is szó a rétegrepesztéses technológiák kapcsán, azt gondolom, hogy Magyarországon nagyon-nagyon óvatosan kell megközelíteni ezt a technológiát vagy ennek az alkalmazását, hiszen itt a törvényben szerepel, hogy most szeretnék a bányakapitányságok hatáskörébe vonni ennek az engedélyezését is. A vízkészlet nekünk talán a legnagyobb kincsünk itt a Kárpát-medencében, a felszín alatti vízkészleteink. Nagy mennyiségű és nagyon jó minőségű vízkészleteink vannak. Ha egy pici esélye is van annak, hogy egy ilyen bányászati eljárás során elszennyeződhet ? és nyilvánvalóan tudjuk, hogy összefüggő víztesteknél nincs olyan, hogy csak egy része szennyeződik el, hanem akkor az egész elszennyeződik és használhatatlanná válik ?, az nekünk jóval nagyobb veszteség, mint az azáltal elérhető gazdasági nyereség, hogy mondjuk, valamennyivel több ásványkincset tudunk ezáltal kibányászni, és egy picivel tudjuk csökkenteni az energiafüggőségünket, ha egyáltalán tudjuk ezáltal a palagáz vagy palaolaj formájában kitermelt energiahordozóval csökkenteni az energiafüggőségünket. Még körülbelül két perc van a rendelkezésemre álló időből. (Tállai András: Ki kell beszélni.) Ebben a kettő percben akkor összefoglalva még elmondanám azt, hogy a magyarországi energiahordozó-bányászatot elsősorban a Jobbik eddig is támogatta. Ahogy Volner János vezérszónoklatában megemlítette, mi egy komplett stratégiát építettünk erre a 2014-es választási programunkban, a Hét vezér-tervben a bányászatról külön fejezetet dolgoztunk ki, hogy hogyan lehetne Magyarország ásványvagyonát jobban hasznosítani, hogyan lehetne ezáltal munkahelyeket teremteni ezres nagyságrendben. Mi továbbra is ehhez tartjuk magunkat. (14.40)A kormány ilyen irányú törekvéseit nyilvánvalóan támogatni is tudjuk, ha ezek egyrészt a jelenlegi bányák megmentésével, másrészt akár új lelőhelyek, új bányák nyitásával, természetesen a fenntarthatósági, környezetvédelmi szempontok és a vízkészleteink védelmének maximális figyelembevételével történnek. Azonban olyan, az ország energiafüggetlensége szempontjából teljesen semleges vagy éppen negatív intézkedéseket nem fogunk támogatni, amelyhez itt különösebb érdeke a magyar nemzetgazdaságnak nem fűződik. Itt gondolok például a szén-dioxid-tárolásra és a törvényben fellelhető egyéb intézkedésekre. Alapvetően azért tudjuk majd valószínűleg a támogatásunkat adni ehhez a javaslathoz, mert többségében a hazai bányászatot segítő és az akadályokat lebontó intézkedéseket tartalmaz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselőtársaim már elmondták a javaslattal kapcsolatos kritikákat és azt is, amit pozitívumként ki tudtunk emelni, sőt még arról is beszéltünk, hogy a bányászat milyen egyéb pozitív hatásokkal bír más gazdasági ágazatokra, és hát ezekkel mind-mind egyet is értek. Én azonban mint a Mezőgazdasági bizottság tagja, egy egészen más megközelítésből szeretnék most itt néhány gondolatot megosztani önökkel. Úgy gondolom, hogy az ökológiai és a talaj-erőforrásgazdálkodás szempontjai kevésbé kapnak szerepet e javaslatban, és elmondható, hogy az elmúlt 25 évben egyébként is eléggé kevés szerepet kaptak itt a Ház falai között. Ha nem is minden egyes paragrafusában, de mégiscsak kihatással van e javaslat e kérdéskörökre, ezért tartom fontosnak, hogy itt a vitában ezt a néhány gondolatot elmondjam. Az ökológiai változás súlyos, sokszor visszafordíthatatlan és egyértelmű jelekkel tört ránk. Ezek közül kettő már a köztudatban is ismertté vált. A klíma és a biodiverzitás változását, azt hiszem, hogy nem kell hangsúlyozni, hiszen itt a Ház falai között, illetve a sajtón keresztül meg egyáltalán a társadalomban is most már ez a közbeszéd részévé vált, ami nagyon fontos, nagyon hasznos dolog, és talán előmozdítja azt, hogy itt is érdemi lépéseket tegyünk ezen ügyekkel kapcsolatban.A harmadik jelenség azonban, és ez szorosabban kapcsolódik mai témánkhoz, még nem jött át teljes mértékben a társadalomban, ami nagyobb baj, hogy önöknél, itt a törvényhozásban sem kapott ez még elég szerepet, ez pedig a termőföld fogyásának és terméketlenné válásának a kérdésköre. Ugye, jól ismert példa itt Kína, már többször elhangzott, hogy termőterülete 35 százalékkal csökkent, elsősorban persze nem a külszíni bányászat miatt, hanem az erózió és a kemikáliák következtében, de jelentős szerepet kapnak egyébként a bányászati tevékenységek is ebben a csökkenésben. Egyébként a magyarországi termőterületek is sorban tűnnek el, itt is elég szemléletesek azok a példák, amelyeket szeretnék elmondani. De nem szabad kihagyni a hatóságoknak a szerepét sem, elég, ha Kolontárra gondolunk; itt 15 különböző hatóságnak kellett volna engedélyezni és ellenőrizni a tározókat, és sorolhatnánk az ilyen, a hatóságok közötti együtt nem működésnek a katasztrofális eredményeit. Nyilván ez volt a legszembetűnőbb, de sok egyéb példát is fel tudunk hozni. Ezt a rendszert is, ezt a hatósági keszekuszaságot és felesleges párhuzamosságokat is, úgy gondolom, hogy kezelni kellene. De induljunk el egy kicsit messzebbről! Ugye tudjuk, hogy a Föld szilárd részének mindössze 11 százaléka termőföld, az EU-átlag azért szerencsére ennél magasabb, 30 százalék körüli, hazánk pedig kiemelkedő a 60 százalékos arányával. Ezzel egyértelművé vált, hogy Magyarország természeti erőforrásainak jelentős hányadát, közel a harmadát a termőföld jelenti, és ezzel együtt a termőföld hazánk legnagyobb értékű megújuló természeti erőforrása is, és a külszíni bányászat ezt részben veszélyezteti, illetve befolyásolhatja. Az ország földterülete 9,3 millió hektár, ebből ugye 7,7 millió hektárra tesszük a termőföldeket, és ebből 5,8 millió a mezőgazdasági termőterület. Ezek a mutatók egyébként kedvező földellátottságot mutatnak, ha csak néhány országgal összehasonlítjuk: Bulgáriában 0,67, Dániában 0,64, Ausztriában 0,36, Hollandiában 0,18 hektár/fő, nálunk pedig a 0,58 hektárral egy erős középmezőnyt tudunk magunkénak. Azonban az időbeli tendencia azt mutatja, hogy bár Magyarország lakossága fogy, a mezőgazdasági terület nagyobb arányú csökkenése miatt egyre kisebb az egy főre jutó, hasznosítható mezőgazdasági terület. Míg 1990-ben ez 0,62 hektár/fő volt, addig 2001-ben ez már 0,58 hektár/főre csökkent, hát sajnos frissebb adatok most nem állnak rendelkezésre, illetve csak pletykaszinten ismerhetjük ezeket. Napjaink termőföld-politikájának gyakorlati megjelenése ? és ebben a bányászat szerepe is természetesen benne van ? kedvezőtlen képet mutat. Míg 1990-ben 8,24 millió hektár termőterület volt Magyarországon, addig 2007-re ez 7,7 millióra csökkent. Ez, azt hiszem, elég szemléletesen mutatja azt a problémát, amivel szemben állunk, és amelyet tovább gyengíthet negatív irányba az, ha nem körültekintően fogadjuk el például ezt a javaslatot is. A termőföldkivonás folyamatát vizsgálva nyilvánvalóvá válik, hogy nagyobb időintervallumra vonatkoztatva évente egyre több termőföld kerül végleges, más célú hasznosításra. Itt is egy szemléletes adatot hadd hozzak a Ház elé: 1950 és ’90 között évente mintegy 9 ezer hektárral csökkent Magyarországon a termőterület, míg 2007-re ez az arány már évi 15 ezer hektár volt. Ez is, azt hiszem, elég jelentős növekedést mutat, ami szintén aggályokra ad okot. A talajkészletek megkülönböztetett jelentősége a természeti erőforrások között ésszerű hasznosítást, védelmet igényel, szerintem ebben mindannyian egyetértünk. Ugyanakkor a talajhasználat által okozott károk nemcsak közvetlenül a termőföldet, talajt érintik, hanem közvetetten a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket, felszín közeli légkört, élővilágot ? erről Kepli Lajos képviselőtársam már részletesebben beszélt. Természetesen a bányászat mellett, most természetesen nem csak a bányászatot kell kárhoztatni, hiszen jelentősen csökkenti e területeket az urbanizáció, az ipartelepítés, a települési infrastruktúra- és üdülőfejlesztés, és persze még a hulladékelhelyezés is. A felsoroltak a termőföldek, a talaj megsemmisülését, fizikai pusztulását jelentik, mert az elpusztult termőföld talajtani módszerekkel nem termelhető újra, így az elveszik, a talajok soha többé nem vonhatók be a mezőgazdasági művelésbe. A mezőgazdaságnak a társadalom igénye által támasztott követelménye tehát ezáltal évről évre növekszik, hiszen egyre kisebb területen kell ugyanezt kielégíteni. Egyébként a talajhasználattal több európai uniós dokumentum is foglalkozik, és jó lenne, ha ezeket komolyabban is tanulmányoznák a döntéshozók. A dokumentumok egységesen alapvető stratégiai célként tűzik ki, hogy minden talajhasználat a talaj ökológiai védelmének figyelembevételével kell hogy történjen, illetve a talajvédelemnek az ágazati politikába kell integrálódnia, különösen, és itt sok mellett a bányászati, ipari, turisztikai, közlekedési, mezőgazdasági, erdészeti, városfejlesztési, területrendezési politikák esetét is említi. Közhely, de azt gondolom, fontos hangsúlyozni, hogy a talaj létfontosságú, de korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás, ezért használatát ésszerűen kell megtervezni. Az illetékes hatóságoknak a pillanatnyi szükségszerűségen túl szem előtt kell tartaniuk a talaj hosszú távú megőrzését, termőképességének javítását, de legalább annak fenntartását; a helyes talajvédelmi politikába beletartozik a megfelelő jogi szabályozás is. Tehát e csökkenés okairól már beszéltem, illetve tettem utalást arra, hogy e jogszabály, úgy érzem, nem kellő súllyal kezeli ezt a problémát, és ahogy elmondtam már, nem feltétlenül minden egyes paragrafusában kellene ezt érzékeltetni és figyelembe venni, de jó lenne, ha összességében tartalmazna ilyen jellegű megállapításokat, figyelembe venné ezeket a tendenciákat. A termőterület földkivonásból származó csökkenése, a termőföld fizikai értelemben vett pusztulása, megsemmisülése tehát egy olyan folyamat, ami rendkívül káros, és azok a számok, amelyeket elmondtam, úgy gondolom, jól idézik a probléma nagyságát. Ezért gondoltam azt, hogy a döntéshozók figyelmébe kell ezúton is ezt a problémát ajánlanom. És hát itt is hangsúlyoznám újból, hogy a Jobbik természetesen nem a bányászat ellen van, sőt az elmúlt években éppen mi hangoztattuk, hogy ahol érdemes, igenis segíteni kell az államnak a bányászat újraindítását XXI. századi technológiák figyelembevételével, de akkor is fontos, hogy a döntéseknél ezeket az elkerülhetetlennek látszó problémákat, amelyek folyamatosan jönnek a felszínre, és egyre nagyobb hatást gyakorolnak a mi mindennapi életünkre is, figyelembe vegyük, megvizsgáljuk és a lehető legkörültekintőbben járjunk el. (14.50)Zárszóként pedig engedjék meg, hogy gróf Széchenyi Istvántól idézzek, aki 1830-ban a következőket fogalmazta meg. Ugyan nem most volt 1830, de azt hiszem, hogy a mai napig, főleg ezen a jogszabálynál ezek a mondatok igazak, és mindenképpen figyelembe kellene venni: „Józan ész soha nem áldoz fel pillanatnyi, vagy igen kis időre terjedő haszonért, habár ma nyúlhat hozzá, jövendő nagyobb 's tartósb hasznot. ... Nincs egészséges belátása azon gazdának, ki nagyobb jövedelmezés végett jószágait kimeríti, mert annál kevésb jövedelme lesz nem sokára.” Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • RIZ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Onnan szeretném folytatni, ahol az előbb abbahagytam. Kár, hogy Volner képviselő úr nincsen itt, az előbb említést tett a Jobbik képviseletében arra, hogy a „Hét vezér” programban nevezik meg a szénnel kapcsolatos jövőképüket. Valószínű, hogy Álmos vezérről beszélhetett, hiszen az Orbán-kormány nem álmodik, hanem teszi. Teszi azt szépen, szisztematikusan, hiszen az első lépés az volt, hogy stratégiát alkotott; megteremti a jogi környezetet, amelynek önök most, ebben a pillanatban részesei; megteremti a képzési feltételeket, hisz a Miskolci Egyetem mint egyedüli olyan intézmény, ahol felsőoktatási szinten bányamérnököket képeznek, emellett a középszintű képzést is most indítja újra; emellett még tagja, újra tagja olyan európai szervezetnek, amelyik az egyik legfőbb európai lobbiszervezet a brüsszeli döntéshozók mellett, ez a Euracoal. Minden olyan tagállam ebben a szervezetben benne van, amely a jövőben szeretne szénnel kapcsolatban stratégiai típusú fejlesztésekben és közvetlen felhasználásban részt venni; többek között mint lengyel barátaink, ahol a szén felhasználási aránya közel 90 százalék a hazai energiamixben, de úgy is, mint a csehek, ahol 44 százalék, de a németek is, ahol 47 százalék, és a mi esetünkben pedig 17 százalék a szén aránya a hazai energiamixben. Ezt csak a magunk pontosítása céljából szerettem volna elmondani. Még egy üzenet az LMP-s képviselőtársamnak: egy picit emlékeztet a frissen megválasztott ózdi polgármesterre, aki szintén szélkerekeket vizionál Ózd környékére, holott Ózd nevét ? mindannyian tudjuk, akik ott lakunk ? úgy hívják, hogy a hét völgy városa, és csak a Tátra, a Bükk és Mátra vesz körbe minket, tehát szél az év 365 napjából nagyjából 20 napon van. Köszönöm szépen.
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A stratégiával kapcsolatban ? igaz, hogy most nem ezt tárgyaljuk, hanem a törvényt tárgyaljuk, de a kettő nyilvánvalóan szorosan összefügg ?, a stratégiában, ahogyan ön is elmondja, eléggé szénalapú, legalábbis fosszilis energia alapú a jelenlegi energiatermelésünk, és azt mondja, hogy egy hosszú távú stratégiában gondolkodva ez még jó is lehet. Ami a problémánk, az az, amit viszont most önök okoznak a döntéssel. Értem én, hogy Európai Unió, értem én, hogy ez nem finanszírozható tovább, az Európai Unióból nem finanszírozható tovább. A jövő héttől elkezdjük a költségvetés tárgyalását, jelenjen meg ott ez egy sorban, hiszen nem tudják önök sem másképpen megoldani az oroszlányiaknak a problémáját, akkor ki lehet ezt tolni egy évvel; szerintem egy stadionnal kevesebb, de nem akarok demagóg lenni ebben a történetben. Próbálják meg megoldani, mert középtávon sem tudnak az ott élők gondolkodni. Ön borsodi, én észak-baranyai vagyok, pontosan tudjuk, hogy ez milyen következményekkel jár. Nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani, nem lehet rá nagyon könnyen felkészülni sem, akkor sem, hogyha ezt négy éve tudják, akkor sem, hogyha ezek az emberek négy éve tudják, hogy nem lesz majd munkájuk, megszűnnek a szatellitcégek, kihasználatlanok lesznek majd azok a közművek, amik nagyon drágák lesznek, miközben ők elszegényednek, aközben ők azt nem tudják fizetni. Végigéltük, nem kell hozzá üveggömb. Tárgyaljuk a költségvetést, ha ezt az európai uniós forrásokból nem lehet, akkor csináljuk meg hazai forrásokból. Gondolkozzunk el azon, hogy miből lehet elvenni és hova lehet odarakni. Ahhoz, hogyha fönn akarjuk tartani, akkor én úgy gondolom, hogy ez egy döntés kérdése. Önök most döntési helyzetben vannak, szerintem el is lehetne ezt dönteni helyesen is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Riz képviselő úrra reagálnék. Nem én hoztam szóba Ózd témáját, ahol múlt vasárnap a Fidesz házhoz jött a pofonért. Igazából el kell mondjam, hogy az a kétharmados arányú megszégyenítő győzelem, amelyet a Jobbik mért, polgármesterjelöltünk Janiczak Dávid a Fideszre vasárnap, az pontosan annak is köszönhető, hogy az elmúlt 25 évben a kormánypártok ? akár baloldaliak, akár jobboldaliak ? semmit nem tettek annak a helyzetnek a javítására vagy megfékezésére, amely többek között Ózdon csúcsosodik ki, és még az ország néhány pontján, amely a megszűnt nehézipar és a megszűnt bányászat következtében alakult ki. Tömegesen szegényedtek el az emberek, és tömegesen jelentek meg tulajdonképpen azok a bűncselekmények, amelyek ahhoz köthetők, hogy munkalehetőség hiányában, és nyilvánvalóan egy olyan réteghez is köthetően, amelynek a tagjai ezt mint életformát vették fel, egyfajta szegénység alakult ki ezekben a régiókban, és egyfajta bűnözés alakult ki. Egyedül a Jobbik tudott olyan programot ebben a választási kampányban felmutatni, amely kiutat mutat ebből a lehetőségből, és ahhoz már a Kubatov-listák és már a szavazók csoportosan, szervezetten történő szállításának a legalizálása is kevés volt, hogy ezt a folyamatot megállítsák, és nyilvánvalóan országos szinten is kevés lesz, mert ahogy Janiczak Dávid polgármester elmondta a megválasztását követően, ez nem a 2014-es szezon utolsó, hanem a 2018-as szezon előrevetítése, első választása volt, és ezt fogják majd tapasztalni az egész országban. Mi többek között azért dolgozunk, hogy ezekben a régiókban is versenyképes munkahelyeket lehessen teremteni, és megélhetést vinni az embereknek, és megfékezni a bűnözést, hogy jobb legyen ózdinak lenni, hogy jobb legyen miskolcinak lenni, hogy jobb legyen bárhol az országban magyar embernek lenni (Az elnök csenget.), ehhez pedig hozzátartozik a bányászat fellendítése is. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Világos, hogy a második Orbán-kormány éppen úgy, mint ahogyan… ? illetve most már, bocsánat, harmadik Orbán-kormány éppen úgy, mint ahogyan az első is, egy munkára épülő társadalom felépítésén kíván dolgozni és munkálkodni. Ezt a munkára felépülő társadalmat egy hazai és magyar erős iparra kívánja alapozni, és nyilvánvalóan a tudásra is, amely ehhez elengedhetetlenül szükséges. Magyarország a trianoni béke óta nem dúslakodik olyan lehetőségekben, hogy saját bányászati, saját egyéb, az ipar céljára felhasználható eszközökkel rendelkezzen, amije tehát van, annak a kihasználása és felhasználása meggyőződésem szerint szükségszerű. Következésképpen a törvény, ha még nem is egy áttörést jelent, de egy határozott előrelépést abba az irányba, és azt kell mondanom, hogy egy bátor előrelépést jelent ? megindokolom majd, hogy miért ? abba az irányba, hogy a saját erőforrásainkat igyekezzünk magunk és a lehető legjobban felhasználni. Erről szól többek között ez a törvény, ezt kívánja elősegíteni. Elégséges-e a törvény ? hiszen ezen is folyik a vita ?, és az abban lévő, a törvényben lévő szabályozások alkalmasak-e arra, hogy ezt a célt szolgálják? Meggyőződésem szerint nagyrészt igen, de föltétlenül szükség van majd további eszközökre. Szükség van további eszközökre, és itt mindjárt egy első, nagyon fontos szempontot szeretnék megemlíteni. Magyarország egy tőkeszegény ország, ahol arra számítani, hogy hazai és belföldi tőke lesz, amely képes arra, hogy Magyarországon értelmes, korszerű, ahogy mondták, XXI. századi felkészültségű bányászatot indítson el, aligha képes, ehhez az állam közreműködésére szükség van. Az államnak tehát itt szerepet kell előbb vagy utóbb vállalnia, és ez a szerepvállalás nem lehet más, mint először a törvények meghatározása és fölépítése ? ez folyik, és meggyőződésem szerint, még egyszer hangsúlyoznám, jelentős lépésekkel ?, és ugyanakkor ezt követően meg kell teremteni azoknak a stratégiai lépéseknek is a feltételeit, amelyek alkalmassá teszik azokat az állami intézményeket és rendszereket, amelyekkel rendelkezünk, hogy a bányászaton belül egy előrehaladást és előrelépést tehessünk. Kérem, elnök úr, itt engedjen meg egy kicsi, rövid, személyes kitérést is, hiszen ezért is kértem szót. Több mint tíz éve dolgozom én a magam gyenge ereje szerint a környezetvédelem területén.(15.00)Mindig valahol a periférián, azt is őszintén meg kell mondani, akármilyen szerepet töltöttem be, mert a saját nézetem és álláspontom az, hogy a környezet- és természetvédelem elsőrangú célja és rendeltetése, és azt kell mondanom, teljesen függetlenül attól, hogy valaki vallásos vagy nem vallásos, a Mindenható rendelése szerint, hogy egy egységet teremtsen az ember a természet és a környezet között.Ennek az egységnek a megteremtése az én álláspontom szerint szinte minden területen lehetséges. A probléma mindig ott van, amikor az emberi behatolás és az emberi változtatások túlzott mértékűek és nem átgondoltak. Adott esetben azzal, hogy a kormány láthatólag fontoltan kíván ebben az ügyben előrehaladni, úgy gondolom, hogy ezt a szempontot figyelembe kívánja venni. De mindannyiunknak, környezetvédőknek, kevésbé környezetvédőknek valamit tudomásul kell venni. Ha az ország előrehaladását kívánjuk szolgálni, akkor nem mehetünk el amellett, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök felhasználását nem vethetjük alá valamiféle olyan elméleti, sokszor semmivel alá nem támasztott igényekkel, amelyek megakadályozzák azoknak az ésszerű és kellő kihasználását. A bányászatnál erről van szó.Én nem ma mondok itt beszédet először a bányászat érdekében, hanem azt kell mondanom, talán harmadszor vagy negyedszer. Az elmúlt fölszólalásaim annak idején túl sok visszhangot nem keltettek, kormányzati körökről beszélek. Az, hogy most van valami olyan, ami a kormány részéről affinitást mutat ebbe az irányba, az az én számomra nem annyira meglepő, mint inkább örvendetes.(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)Ha ez így van, akkor keresnünk kell azokat a következő lépéseket, amely következő lépések ezeket most már nem aprópénzre, hanem kifejezetten nagy pénzre tudják váltani, azaz olyasfajta előrelépést hozhatnak, amely az energiaszolgáltatás területén már komoly lépéseket jelenthet.Tisztelt Ház! Itt szóba került a palagáz ügye. Államtitkár úr külön fölhívta a figyelmem, hogy ha már ennyit jegyzetelek, el ne felejtsek a palagázról is néhány gondolatot elmondani, és azt gondolom, hogy erről tényleg szólni kell. Az a furcsa helyzet van, hogy miközben arra biztatnak bennünket, hogy zárjuk el az orosz gázt, mert pfuj, meg minden egyéb, arra talán nincs is szükségünk, hiszen az Egyesült Államok rettentő nagy erővel termeli ki a palagázt, következésképpen előbb vagy utóbb majd gyönyörűen el leszünk mi látva az Egyesült Államokból palagázzal. Ugyanakkor a saját palagázkincsünknek legalább azt a fajta feltárását, amely a jövő tekintetében valamiféle korszerű hasznosítást jelentene, erőteljesen ellenzik. Nincs itt valami ellentmondás? ? teszem föl én magamnak is és önöknek is a kérdést, mert azt gondolom, hogy van.Ez a palagázügy egyszer már elindult, ugye, emlékszünk mindannyian rá. A sajtó tele volt azzal, hogy milyen nagyszerű helyzet van, hiszen a fúrások és a feltárások azt igazolják, hogy Magyarországnak itt egy olyan kincse van, amely palagázkincs az elkövetkezendő időben az energiaszolgáltatásunkban talán meghatározó szerepet is játszhat. Aztán egyszer csak csöndesedett a dolog, azt mondták, nehézségek vannak, és egyszer csak elhalt az egész ügy. Én most arra biztatom a kormányt, hogy ha meglépte ezt az első fontos lépést mindazokon a területeken, ahol mód és lehetőség van arra, hogy az új lehetőségeket felkutassuk, a régieket meg feltárjuk és folytassuk, ott meg kell lépni ezeket. Meg kell lépni, mert akkor hiteles mindaz, amit jogi téren, mindaz, amit a stratégiai téren mondunk vagy tenni akarunk.Továbbá, tisztelt Ház, rá szeretnék mutatni arra is, hogy azért senki ne essék valamiféle fatális tévedésbe. A benzin ára, az olaj ára az elmúlt időszakban lefelé ment néhány hete. De nem azért, mert több lett az olaj; nem azért, mert az olajkitermelés folytán valamiféle új olajkincsekhez jutott a világ, hanem egyszerűen a politika beleszólt ebbe az ügybe, és ilyen mozgásszinten, amely nem több azért, mint amennyi lehet egy 85 dolláros kitermelési ár és a 110-120 dolláros kitermelési ár közötti különbség. Ebből ne vonjunk le véletlenül sem olyan következtetéseket, hogy energiabőség van a világban, hiszen valakire hivatkoztak itt, akinek az volt az álláspontja, hogy az energia nagy részét olcsóbban tudjuk behozni külföldről. Magyarország ma éppen arra készül, hogy a szuverenitása védelmében is, mindannyiunk védelmében egy energiafüggőségtől történő megszabadulási időszakot tudjunk átélni vagy legalábbis annak a korlátozását, csökkentését.Ezért szeretnék nagy nyomatékkal arra rámutatni, hogy igen, azok az energiák, amelyekről beszélünk, az alternatív energiák jó dolgok. Ma még a mi számunkra megfizethetetlenek többnyire. És azt kell mondanom, hogy lassan ki fog derülni, hogy Svédországnak, Németországnak is megfizethetetlenek, mert a változtatásoktól nem tudnak másként eltekinteni, nem tudják fenntartani a jelenlegi helyzetet sem; ha jól megnézzük Németországot, egymás után elkezdik a bányákat kinyitni, és a bányászatot ők is fejleszteni.Következésképpen azt szeretném mondani, hogy Magyarországnak, ha az az érdeke, hogy valóban egy iparosítást tudjunk végrehajtani és a munka világát arra az iparosításra tudjuk ráhelyezni, akkor ezt energia nélkül nem lehet megtenni. Ezt az energiát döntő mértékben ? sohasem fogjuk tudni teljes egészében magunk, de döntő mértékben ? jó lenne és szükségszerű lenne itthon kitermelni.És végül még egy személyes megjegyzés. Egyetértek azzal persze, hogy a munka, a munka világa nagyon fontos, de azért arra is fölhívnám a figyelmet, és ez talán nem függ nagyon össze a mai témával, a munka sohasem cél, csak eszköz. A cél az, hogy boldog társadalmat hozzunk létre. A boldog társadalom pedig egy kiegyensúlyozott társadalmat jelent. Egy olyan társadalmat jelent, ahol nem kell tartanunk attól, hogy télen megfagyunk, ahol nem kell attól tartanunk, hogy élelem nélkül maradunk, ahol nem kell attól tartanunk, hogy egészségügyi ellátás nélkül maradjunk. Ennek a társadalomnak pedig szilárd alapjait kell megteremteni. Ez a törvény egy pici lépés abba az irányba, hogy az energia területén ezeket a szilárd alapokat elkezdjük fölépíteni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Külön szeretném megköszönni Riz Gábor képviselő úrnak és Turi-Kovács Béla képviselő uraknak, hogy a kormánypárt részéről részt vesznek a vitában. Viszonylag kevésszer volt alkalmam ebben a parlamenti vitastílusban eddig a munkában részt venni, hiszen általában csak zárszóban kapunk valami reakciót, és kevésszer adatik meg, hogy valóban reagáljunk, amit azúton tisztelettel megköszönök mind a két kormánypárti képvi­selőnek.Nagyon-nagyon sok dologra szeretnék reagálni, ezért lehet, hogy részben olyan lesz, mintha szétforgácsolnám a mondanivalómat, de nagyon nehéz a különböző elhangzott gondolatokra nem reagálni. Kezdeném a jobbikos képviselőtársaimmal, akik közül mind Volner képviselő úr, mind Kepli képviselő úr, mind Magyar képviselő úr számos olyan érvet hozott fel, amivel egyet kell hogy értsünk. Számos olyan érvet hozott fel társadalmi, politikai szempontból, környezetvédelmi szempontból, mezőgazdasági szempontból, amelyekkel azono­sulnunk kell. Nagyon-nagyon kevés az, amivel itt vitatkozni lehet. Talán csak annyi, hogy talán Kepli képviselő úr az egyik leghevesebb szószólója Magyarországon annak, hogy a felszíni vizeink védelméért is tegyünk, a Balaton környékén kiemelkedően, tehát nem csak a felszín alatti vizekre kell odafigyelnünk a bányászat során.Ugyanígy Magyar képviselő úr mondta, hogy a külszíni bányászat jelent csak veszélyt, vagy az jelent veszélyt; sajnos nem csak az jelent veszélyt, tehát a vízkészletünkön keresztül a külszíni bányászattól eltérő bányászati tevékenységek is komoly veszélyt jelentenek. Éppen ebből adódóan, mert ennyi mindenben egyetértettünk a jobbikos képviselőkkel, egyetlen dolgot nem értettem meg, ez a „valószínűleg támogatni fogjuk ezt a jogszabályi javaslatot”, ezt a mondatot nem értettem. Ha látják a társadalmi problémákat, a környezeti problémákat, látják azt, hogy milyen kockázatokat rejt, melyek azok, amelyek hiányoznak belőle mezőgazdasági szempontból, akkor hogy lehet támogatni? Mi is azt mondjuk, hogy támogatjuk, ha a módosító indítványainkat befo­gadják, vagy ha azok a feltételek teljesülnek, amelyekről beszélünk, de úgy támogatni, hogy önök mindannyian elmondják azt, hogy mi mindenben rossz és mi mindenben hiányos, így nagyon-nagyon nehéz ezt megértenem.Riz Gábor képviselő úrnak köszönöm szépen a reakciót. A Lengyelországgal való hasonlat szénhasznosítás szempontjából körülbelül olyan, mintha Magyarországot erdőfelhasználási szem­pontból Szlovákiához hasonlítanánk, hajózási szempontból Horvátországhoz hasonlítanánk. Tehát miután teljesen eltérő a természeti környezetünk, és mások a természeti erőforrásaink, ezért az ilyen jellegű hasonlatok sajnos nem alkalmazhatóak jól magyarországi viszonyokra, mert más, eltérő természeti erőforrási háttérrel más lehetőségeink vannak. És külön köszönöm Riz Gábor úrnak, hogy nem a DK-s képviselőkhöz hasonlított, ezt megtiszteltetésnek veszem, mert azt hiszem, hogy azt jobban zokon vettem volna.(15.10)Szakács László képviselő úr EU-s kérdéseket feszegetett. Ez ügyben két dolgot hadd említsek már meg. Az egyik, amit el szerettem volna mondani korábbi beszédemben is, egyértelműen az, hogy néhány napja írásbeli kérdést tettem fel Fazekas Sándor földművelésügyi és Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter urakhoz, hogy megfelel-e Magyarország az Európai Bizottság ajánlásának a palagázt érintő szabályozásban. Ugyanis az Európai Bizottság 2014. január 22-én közzétett egy általános ajánlást 2014/70/EU számon, a szénhidrogének, például a palagáz masszív hidraulikus rétegrepesztéssel való feltárására és kitermelésére vonatkozó minimumelveiről.Eszerint azoknak a tagállamoknak, amelyek masszív hidraulikus rétegrepesztéssel kívánnak szénhidrogén-feltárást vagy -kitermelést végezni, 2014. július 28-ig végre kellett volna hajtaniuk vagy végre kellett hajtaniuk az ajánlásban foglalt minimumelveket. Miután ezekről nem tudunk, ez volt az írásbeli kérdésem, hogy ez hogy is áll, és egy kicsit releváns ez a kérdés ide, mert legelőször 2014 decemberéig kell majd évente tájékoztatást adnunk a Bizottságnak az általuk ezen ajánlásra válaszul bevezetett intézkedéseinkről.Az én véleményem szerint ez a mostani szabályozás, azáltal, hogy a bányahatóságoknak tágabb lehetőséget teremt ennek az engedélyezésére, ez ellentétes ezzel az ajánlással. Tehát nagyon kíváncsian várom azt, hogy miről is fog beszámolni a magyar kormány december 31-ig.A másik nemzetközi kérdés, amit szerettem volna elmondani: az ENSZ kutatási anyagairól van szó, frissen fordított anyagok, tehát 2014. augusztusi állásfoglalások. Az ENSZ környezetvédelmi programja szerint a rétegrepesztéseknek elkerülhetetlen negatív környezeti hatásai lehetnek akkor is, ha megfelelő technológiával végzik. Az alábbiakban a két fő hatásterületre, a kibocsátásokra és a vízkérdésre fókuszálnak, és a vízkérdés tekintetében el kell hogy mondjuk, hogy minden egyes rétegrepesztési művelet körülbelül 15 millió liter repesztő folyadékot igényel, amelyek vízből, támasztóanyagból és 0,5-1,5 százalék közötti vegyi anyagból állnak. Az utóbbiak között az egészségre káros, rákkeltő anyagok is szerepelnek. Erről már beszéltem. Tehát ezen nemzetközi tapasztalatok felhasználása miatt vélem én azt, hogy némileg aggályos az a szemlélet, ami a bányahatóságok irányába mozdul el. Turi-Kovács Béla képviselő úrral nagyon-nagyon sok dologban értek rendszeresen egyet, és mindig élvezem a párbeszédet vele, és teljes mértékben megértem, sőt osztom azt a miniszterelnöki törekvést, amely Magyarország jövője irányába munkaalapú társadalmat szeretne építeni. Én nem hiszek, tehát ökopártként nyilvánvalóan nem hiszünk a szolgáltatói társadalomban önmagában, nem hiszünk a kereskedői társadalomban, nem hiszünk abban, hogy az jelentené Magyarország gazdasági jövőjét, hogy majd Kínából olcsón veszünk valamit, és drágábban eladjuk. Nyilvánvalóan olyan munkaalapú, termelői társadalomra van szükség, amely értékteremtéssel, hozzáadott értékkel lehetőséget teremt Magyarországnak, hogy e tekintetben külső gazdasági tényezőktől függetlenné váljon.Ugyanakkor a miniszterelnök úrnak az a véleménye, ami a szén-dioxid-kibocsátást és a munkahelyteremtést párhuzamba vonja, ez egy jó 20 évvel ezelőtti szemlélet. 20 évvel ezelőtt volt az igaz, hogy úgy fejlődött a gazdaság, ahogy növekedett a szén-dioxid-kibocsátás. De ez ma már nem így van. Ez a szemlélet ma már elavult, és ma már számos példa van arra, hogy szén-dioxid-csökkentés mellett is van gazdaságnövekedés, és ebből adódóan ezeket a folyamatokat nehéz nem figyelembe venni, mert ha az alapcéllal, amit a miniszterelnök úr képvisel a munkaalapú társadalom tekintetében, egyet is értünk, annak a módszerére, hogy milyen eszközökkel valósítsa ezt meg, szerintem engedtessék meg a vita. Ugyanis teljes mértékben egyetértek megint képviselő úrral abban, hogy az én véleményem szerint, sőt azt mondhatom, hogy az LMP véleménye szerint is lehetséges a gazdasági fejlődés úgy, hogy az a természeti, környezeti kincseinkkel harmóniában valósuljon meg, csak az a gond, hogy jelenleg nem ezt a gyakorlatot tapasztaljuk.Az Alaptörvény szemlélete, kormányzati stratégiák, az államfő, köztársasági elnök úrnak az itt elhangzott beszéde mind ezt sugalmazzák. Ugyanakkor a gyakorlat más. A gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy mint ahogy a miniszter neve is mutatja, a magyar társadalmat erőforrásként kezeli a kormány, ez az erőforrás, amit ki akar használni. A környezetet egyszerű eszközként használja, hogy miből gazdagodjon, és a cél maga a gazdaság és a gazdasági fejlődés, és a kormánytagok, amikor beszédet mondanak a Kossuth rádióban meg itt-ott, akkor a sikerességüket GDP-ben meg ilyenekben mérik. Szerintünk ez a hibás szemlélet. Ugyanúgy, mint ahogy Turi-Kovács képviselő úr elmondta, a mi véleményünk szerint is maga a cél az ember. Ennek egy eszköze kell hogy legyen a gazdaság, és egy alapfeltétel a környezet, mert onnan jönnek a természeti erőforrások, és arra lehet csak jól építeni gazdaságot. Ez azért nagyon fontos a jelen általános vitában, mert nem mentünk bele a részletekbe, majd ezt bizottsági szinten megtesszük, mert mindazon hatósági jogköröknek a megváltoztatása, ami a zöldhatóságoktól esetleg a bányahatóságokhoz tesz át hatásköröket és illetékességeket, ezzel a szemlélettel szakít. Mi sem, illetve bátran kijelentem: én nem vagyok bányaellenes, én környezetszennyezés-ellenes és emberpárti vagyok, nem pedig bányaellenes. Én azt mondom, hogy lehet létjogosultsága ezeknek a technológiáknak, mindaddig, ameddig az nem veszélyeztet környezetet, nem veszélyeztet emberi egészséget, nem veszélyezteti a hosszú távú gazdaságunkat, és nem veszélyezteti a fenntartható gazdasági fejlődésre irányuló törekvéseket, hogy ezek az erőforrások hosszú távon a következő generációknak is rendelkezésre álljanak, és ne pillanatnyi haszonlesés szempontjából akarjuk ezeket túlhasználni.Éppen ebből a szemléletből adódóan azt mondom, hogy számomra a legfontosabb hatóságnak ? és éppen ezért fáj ez a jogszabálytervezetben ? a zöldhatóságnak kellene lennie. Mindent engedni kell, ami nem veszélyezteti az Alaptörvényben foglalt alapjogainkat, nem veszélyezteti az egészséges környezethez való jogunkat, és a zöldhatóság az a szint, ami abban érdekelt, hogy a fenntarthatóság szintjét a természeti erőforrások használatában megállapítsa. Ebből adódóan, hogyha bármilyen tevékenység egy bányahatósághoz kerül át és alaphatóságként az fog róla dönteni, akkor ezek az elvek törvényszerűen nagy valószínűséggel nem fognak tudni érvényesülni, azért, mert bármelyik olyan hatóság, amelyik illetékességgel és hatáskörrel az irányba van, hogy a gazdaság fejlesztését előmozdítsa, segítse azt, hogy a természeti erőforrásokat minél hatékonyabban tudja a gazdaság hasznosítani a társadalom szempontjából, ez a jövőre nézve jelent kockázatokat. És pont az a problémánk ezzel ? és ez irányba lesz módosító indítványunk is ?, hogy alapvetően a zöldhatóságok jogköre és hatósági szintje semmilyen formában ne csökkenjen és ne szenvedjen hátrányt a bányahatóságokkal szemben.Nagyon-nagyon röviden: továbbra is azt tudjuk mondani, hogy vannak olyan kérdések, amelyek rendbe tesznek illetékességeket és hatásköröket, vannak olyan intézkedések, amelyek átláthatóbbá teszik a hatósági eljárásokat, ezeket tudjuk támogatni. De a teljes javaslatot csak akkor fogjuk tudni, hogyha néhány tekintetben, néhány módosításunkat megfogadva, esetleg a kormánypárti képviselők átgondolva, elfogadják, mert ha ugyanaz a cél mozgat bennünket, akkor az kellene, hogy az eszközök is hasonlóak legyenek, és ez pedig nyilvánvalóan az, hogy a magyar társadalom egészséges környezethez való joga semmilyen formában ne szenvedhessen csorbát. Köszönöm szépen a szót.
  • TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én egy idézettel kezdeném, Martin Luther Kingtől idéznék: „Van egy álmom.” Ez az álom pedig az, ahogy már itt többször is hallottuk ma ebben a Házban, hogy a ’90-es években lehetőséget adott a foglalkoztatás azoknak, akik a bányákban különböző szinten dolgoztak és kaptak munkalehetőséget, és nevezhetjük azt célnak vagy éppen eszköznek, teljesen mindegy, de egy biztos, hogy a munka lehetőségét biztosították nagyon sok ember számára. Itt elhangzott, hogy közel 60-80 ezer embernek adott munkát a különböző bányászati szektor. Én megkockáztatom azt, hogy 100-120 ezer ember is volt, aki dolgozott különböző bányákban, és bányákon kívül olyan cégeknél és iparágaknál, amelyek kiszolgálói voltak a bányáknak. Tehát ezért azt gondolom, hogy nagyon nagy létszámról van szó. Mégis onnan kell kezdenem, hogy egyszer: fontos számomra, hogy a foglalkoztatás a bányaiparban mit jelentett. Itt az olajbányászattól elkezdve, az ércbányászattól vagy éppen a szénbányászattól kezdve bármelyiket meg lehet jeleníteni, mindegyik területen nagyon sok mindent kaphatott az, aki különböző régiókban ezeken a területeken tudott munkát vállalni.Azért tartom a foglalkoztatást első számú prioritásnak, mert többször elhangzik itt is, hogy vannak olyan rétegek, akik önmaguk hibáján kívül kerülnek olyan helyzetbe, és főleg a rendszerváltást követően nem biztosítva a rendszerváltást, amelynek alapján nagyon nehezen tudnak újra és újra munkához jutni. Tehát ennek a törvénynek a legfontosabb prioritása, amit nem láthatunk, és nem látunk, az a komplexitása. A komplexitása pedig abban rejlik, hogy hogyan lehet összehangolni a bányászatot kellőképpen annak a foglalkoztatási ágazatnak a visszaállításával, ami nagyon-nagyon virágzott egy bizonyos időszakban. Ezért tehát azt gondolom, hogy ebben nagyon nagy a hiányossága ennek a törvénytervezetnek.De ha továbbmennék, akkor ? ahogy említettem ? voltak olyan cégek, gyárak, amelyek a bányászatból tudtak élni, és itt plusztevékenység zajlott és pluszlehetőséget biztosítottak, és nem biztos, hogy azon a földrajzi területen tudtak dolgozni, és nem is kellett, hanem máshol. Így például Zala megyében erős volt Nagykanizsán és Nagykanizsa környékén az olajbányászat, ott rengeteg embernek adott a bányászat is tevékenységet, és egyéb más olyan cégek, amelyek ebből még profitálhattak. Tehát ebből adódóan nagyon sok ember dolgozott.(15.20)De ha elmegyünk Ózd és környékére, akkor a felszíni és a mélybányászat adott lehetőséget arra és a kohászat, hogy azon a területen tudjanak kellőképpen dolgozni.Ebből tehát csak azt akarom levezetni, hogy a foglalkoztatás minden területén jelen voltak azok a személyek, akik most akár nyugdíjasok, akár pedig munkanélküliek, de nagyon sokat tudtak tenni annak érdekében, hogy tudjanak dolgozni.Amikor a komplexitást említem, azért említem a komplexitást ezen a területen, mert gondoljunk abba bele, hogy a közfoglalkoztatást ? és nem biztos, hogy ez jó megoldás ?, mondjuk, fel tudnánk számolni akkor, ha a bányákat újra tudnánk indítani, akár a régieket, amelyeket bezártunk, akár pedig az újakat, amelyeket meg tudnánk nyitni, akkor mindjárt azt mondjuk, hogy az a réteg, amely most jelen pillanatban segélyezésből képes csak megélni, azoknak munkát és lehetőséget tudnánk biztosítani, hogy tudjanak élni. Tehát ebből adódóan én azt gondolom, hogy a foglalkoztatás prioritása mindenképpen elsődleges az én szempontom szerint.A másik, ami szintén hozzátartozik, a hazai energia biztosítása. Igaz, hogy kis arányban, de mégiscsak azért jelen lenne hazánkban, ez szintén ugyanolyan fontos az én értékrendem szerint, mert nagyon sokszor a külföldi energiát különböző energiahordozók kapcsán megvásároljuk akkor, amikor egyébként itt bent, tehát országon belül is meg lehetne ezt tennünk, és azt a foglalkoztatási erőt, amit most nem látunk dolgozni, pedig tudnánk aktivizálni azzal, ha hazai energiát tudnánk kibányászni. Tehát ebből adódóan akár az energiahasznosítás, akár a humán erőforrás hasznosítása tárgykörében nagyon fontosnak tartanám, hogy ez a törvény, illetve ha nem is kimondottan ez a törvény, de ehhez kapcsolódóan ez komplexitásában meg tudna jelenni, mert akkor el tudnánk fogadni azt, hogy egy modernizációs rendszerben az új és a régi helyzetet szinkronba lehet hozni. De ma azt látom és azt érzékelem, hogy sem a foglalkoztatás nincs átgondolva a törvény kapcsán, sem pedig nincs komplexitásában kezelve az energiahordozók kibányászása, illetve komplexen való kezelése. Ebből adódóan én a magam részéről, illetve a Magyar Szocialista Párt nem kívánja támogatni a törvénytervezetet, pontosan azért, mert a komplexitást nem látja ebben a törvényben. Amennyiben ezen változtatnak, úgy természetesen a Magyar Szocialista Párt tud más irányba is elmozdulni.Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Látom, Sallai képviselő úr itt van, csak helyet változtatott közben a teremben. Neki reagálnék, illetve elmagyaráznám. Nyilván nem arra fogok reagálni, amiben egyetértünk, hiszen ebből volt több, hanem arra a mondatára, amelyben arra célzott, hogy miért mondtam én azt a vezérszónoki felszólalásom végén, hogy valószínűleg támogatni fogjuk. Ez a „valószínűleg” pontosan annak szólt, azoknak a kételyeknek, amiket én is megfogalmaztam, illetve képviselő úr is megfogalmazott. Mivel azonban elsősorban a törvény maga olyan adminisztratív és technikai, illetve a hatósági hatáskörök beszabályozását tartalmazza, nem pedig elvi jelleggel a szén-dioxid-tárolás vagy a kőzetrepesztéses technológiák magyarországi engedélyezhetőségét, amelyeket egyébként, mondjuk, szén-dioxid-tárolás formájában már tárgyalt a parlament, és el is utasítottuk, másrészt pedig a kőzetrepesztéses technológiák formájában, amit szintén inkább nem támogatunk, mint hogy támogatnánk, hanem olyan jellegű változtatásokat, amelyek viszont előbbre vihetik a hazai bányászat fellendítését, nem ezekben a kérdésekben, hanem akár az energiahordozó-bányászat vagy más bányászati technológiák tekintetében, ami munkahelyteremtéssel jár, ami a magyar gazdaságot segíti, ami Magyarország energiafüggetlenségét segítheti. Ebben a tekintetben nyilvánvalóan támogatásunkat minden ilyen törekvéshez meg kell hogy adjuk, ahogy eddig is megadtuk. A Jobbik egyik vezérfilozófiája az volt, hogy ami nemzetstratégiai szempontból jó, bárki is terjeszti be a parlament elé, támogatjuk.Mindezekkel párhuzamosan egyetértek maximálisan képviselő úrral abban, hogy aggályaink vannak, és az előző és a mostani Orbán-kormány politikája során a környezetvédelem helyzetének fokozatos háttérbe szorulását mi is tapasztaljuk, és ez ellen fel fogunk lépni a későbbiekben is. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
  • DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az egyre intenzívebb vitából egyértelmű mindenki számára, hogy a parlament megfelelő komolysággal foglalkozik a bányatörvény módosításával. Ezt nagyon helyesen teszi, ugyanis Magyarországon komoly hagyományai vannak a bányászkodásnak, úgy a szénbányászatnak, olajbányászatnak, földgázbányászatnak, de azt is mondhatnám, hogy a vízbányászatnak és lassan talán már a hőbányászatnak is.Sajnálatos, hogy olyan érzeteket keltett a Fidesz az országgyűlési kampány során, de a későbbi kampányokban is a bányászatban joggal reménykedő emberekben, mintha komoly szándéka lenne, hogy ezen a területen egy határozott fellendülést, előrelépést indítson el. Nem biztos, hogy eldőlt, hogy ez csak ígéret volt.Azt viszont nem hiszem, hogy várhatjuk egy ilyen törvényi előterjesztéstől, hogy ezekre a politikai kérdésekre választ adjon. Azzal, hogy Aradszki András képviselő úr személyében egy jogászember került az energetikai államtitkárság vezetésére, tehát ő lett az energetikai államtitkár, noha komoly múltja van a magyar energiaiparban, nem biztos, hogy az első hónapban az energiapolitikát fogja megreformálni. Ami az ő szakmai kvalitásához illett, a bányatörvény módosítását a törvényalkotási tervnek megfelelően derekasan előterjesztette. Tehát én úgy gondolom ? és ezért ezt most a kétpercesben mondom el, a normál hozzászólásom szakmai lesz ?, hogy bizonyos mértékig érdemes szétválasztani a dolog politikai, társadalompolitikai részét és az előterjesztéshez kapcsolódó szakmai részét. Köszönöm szépen.
  • DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Nem gondoltam, hogy ilyen közvetlen csatolásban lesz lehetőségem, de akkor szigorúan értve a házszabályt, követtem azt a házszabályi előírást, miszerint a kettőperces hozzászólásban a vitában elhangzottakra reagál a képviselő, a normál hozzászólásban pedig az előterjesztéssel kapcsolatos észrevételeit fejti ki.Tehát nem akarom én itt agyondicsérni meg szembedicsérni Aradszki András államtitkár urat, aki régi időktől képviselőtársam, és sok vitát megvívtunk már korábban is a Gazdasági bizottságban, mert ez a törvényjavaslat, amit a Ház elé terjesztett, az eszerinti módosítások jelentős részben a szakmai érdek-képviseleti szervezetek keretében megfogalmazott korábbi javaslatokat, észrevételeket ültetik be a bányatörvény rendelkezései közé. Ez akár dicséretes is lenne. Végig fogok menni, hogy mi az, amit jónak tartunk. Tehát alapvetően nem az a problémánk, ami ebben az előterjesztésben szerepel; a gondunk azzal van, amiről szó sincs, tehát a korábban is feszítő kérdések lehetséges rendezése.Ezenkívül az előterjesztés, ez is talán pozitívum lehet, és ? hogy mondjam ? a gyakorlott jogászként tevékenykedő Aradszki András államtitkár úr praxisát is dicsérheti, hogy a korábbi jogalkotási eljárások során elkövetett hibák kijavítását is célozza ez az előterjesztés.A törvényjavaslat szerinti módosítások alkalmasak arra, hogy a jelenleg a bányászati ágazatban működő szereplők egyes, kisebb jelentőségű gyakorlati problémáit orvosolja, azok orvoslásra kerüljenek. Ugyanakkor nem alkalmasak arra, hogy a hazai ásványvagyon hasznosításának, a hazai bányászati kutatásoknak új lendületet adjanak. Erre viszont nagyon nagy szükség lenne, ugyanis Magyarország a nyilvántartott és jelenleg rendelkezésre álló technológiával és infrastruktúrával is kitermelhető hagyományos szénhidrogénvagyona igen jelentős még. Természetesen ez csak ilyen szakmai becslés, hogy 23 millió tonna kőolajkészlet és 74 milliárd köbméter földgázkészlet áll még megkutatásra, kitermelésre.(15.30)Ha ezt a potenciális lehetőséget nézzük, akkor az elmúlt négy év akár a kihagyott lehetőségek időszakának is tekinthető, ugyanis a Magyarországon tevékenykedő szénhidrogén-kutató vállalatok közel három évig nem tudtak új kutatási területre lépni, mivel a hatóság 2010. október 22-étől kezdődően az ország teljes területét szénhidrogén-kutatási szempontból zárttá nyilvánította. Az azóta lezárult koncessziós pályázatok majdnem teljes kudarccal végződtek, tehát ez egy elvesztegetett időszak volt. A szénbányászati koncessziók még ki sincsenek jelölve, tehát ez egy további feladat. Mint tudjuk, a piacgazdaságban az idő pénz, az energetikában és a bányászatban, ahol sokkal hosszabb előkészítő munka után lehet csak eredményt elérni, ez még hatványozottabban igaz, és így a GDP lassú növekedésére is jelentős hatással van. Tehát a bányászat a jótékony hatását nem fejtheti ki a gazdasági növekedésre.Egyértelművé kellene tenni, és végül is én feltételezem a jó szándékot az előterjesztőkben, hogy a bányászat közérdek. Ehhez kapcsolódóan a bányászat társadalmi elfogadottságát továbbra is erősíteni kellene. Kinyilvánított kormányzati cél a borsodi bányák újranyitása és a szilárdásvány-bányászat újranyitása, amelytől pozitív foglalkoztatási és szociális hatások is várhatók, de ehhez ki kellene végre dolgozni a megfelelő, elfogadható és fenntartható, a gazdasági, környezetvédelmi és oktatási feltételeket egyszerre szolgáló további szabályozási lépéseket is. Tehát elképzelhető, hogy ez a beterjesztett módosítása a bányatörvénynek ehhez egy első lépés. Én jóhiszemű vagyok, ezt feltételezem, különös tekintettel az új államtitkárra, aki, hogy mondjam, a korábbi előélete alapján predesztinált lehet arra, hogy ezt a folytatást végigvigye. De biztatnánk is az MSZP padsoraiból, hogy ne adja fel ezzel az egy előterjesztéssel, hanem folytassa a megkezdett munkát.A hazai bányászatnak szüksége van stabil, kiszámítható és transzparens gazdasági és jogi feltételekre. Gondolok itt a különadókra, adókra, járulékokra és járadékokra. Tehát ez a bányászattal foglalkozó több tízezer ember, aki most vagy korábban ebből élt, nem is beszélve a befektetőkről, nagyobb jogbiztonságot igényel. Ahogy említettem, hosszabb megtérülésekről van szó, tehát egy hektikus gazdaságpolitika, egy hektikus jogalkotási környezet nem kedvez ennek a befektetői légkörnek.A hazai bányászatnak szüksége van egy proaktív és államilag is kezdeményezett, támogatott kutatás-fejlesztési tevékenységre. Vannak jó példák a világban, ahol az ásványvagyon kihasználásának korszerű módszereit már megalkották. Ezeknek a hazai igényekhez történő adaptációja, úgy gondoljuk, kiemelt kormányzati feladat lehetne. Szüksége van a hazai bányászatnak egyszerűsített, de a biztonságos bányanyitást hatósági engedélyezési eszközökkel is támogató működési rendszerre. Tehát az, amit már idéztem, hogy 2010. október 22-én kitették a zárttá nyilvánítási táblát, és évekig nem lehetett kutatni, úgy gondoljuk, hogy kifejezetten káros.A hazai bányászatnak szüksége van világos, gyors, mindenkire egyformán érvényes és gazdaságosan teljesíthető környezetvédelmi előírásokra és engedélyezési eljárásokra. Tehát lehet javítani a jelenlegi környezetvédelmi helyzeten a bányászat területén is, ehhez világos és teljesíthető előírásokra van szükség. Ezen kívül a hazai bányászatnak szüksége van a középfokú és technikus szintű bányászképzés beindítására, de nemcsak a választási kampány körülményei között, hanem egy valódi, több évre szóló és egy gazdasági stratégiába illeszkedő megközelítésben. Ezen kívül szükséges a regionális bányászati klaszterek feltételeinek kidolgozása, ehhez a kormányhivatalok, önkormányzatok, vállalkozók, érdekképviseletek véleményének, javaslatainak megismerése és beépítése.Tehát ami előttünk van, azt még akár dicsérni is tudnám, különös tekintettel az államtitkár úr munkásságára. Ugyanakkor az MSZP véleménye összességében az, hogy a törvényjavaslat egyes, kisebb jelentőségű gyakorlati problémákat orvosol ugyan a bányászatról szóló, most előterjesztett törvényben, de arra még nem alkalmas, azt még nem látjuk benne, hogy a bányászat társadalmi elfogadottságát megnyugtatóan erősítse, és a hazai ásványvagyon hasznosításának és ezzel új munkahelyek létesítésének, a GDP bővülésének lendületet tudjon adni.Tehát ez egy ilyen biztató tartózkodás lehet a szavazati magatartásban, és súlyos kritika az iránt, amit még nem látunk ennek az előterjesztésnek a környezetében sem. Minderre természetesen a zárszóban, illetve további jogalkotási tervekben a gazdasági kormányzat, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium választ adhat, ezt mi igényeljük. Attól viszont óvnánk a kormányzatot, hogy délibábokat fessen a bányászat megerősítésében joggal reménykedő széles társadalmi rétegek elé. Kérjük komolyan kezelni ezt a kérdést.Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
  • DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is köszönöm szépen a tartalmas vitát, ami most a Ház falai között lezajlott az elmúlt másfél órában. Úgy gondolom, mindenki el tudta mondani véleményét, álláspontját, és nemcsak a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, hanem nagyobb kitekintetést is megengedett magának, és elmondta véleményét a jövő energiapolitikájáról és az azzal kapcsolatos fenntartásairól. Ez így van jól, köszönöm a hozzászólásokat.Azt kell mondanom, egy kicsit megnyugvással töltött el a vita abból a szempontból is, hogy a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatos, annak célját megkérdőjelező kritika nem hangzott el. A törvényjavaslat ugyanis nem szól másról, mint hogy a bányászati hatóságok működését megkönnyítő, a bányavállalkozások tevékenységét megkönnyítő módosításokat vezessünk át, olyan tapasztalatokat tegyünk a törvény részévé, amiket az elmúlt években meghirdetett koncessziós eljárások során észleltünk, illetve a koncessziós döntéseket meghozók úgy gondolták, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a jogszabály nem segíti, hanem akadályozhatja az eredményes koncessziós eljárást. Azt látom, hogy minden olyan kérdésben, ami a törvénynek ezen irányú céljait valósítja meg, azt támogatták a hozzászólók, és ezt a támogatást ezúton is köszönöm.(15.40)Azon túl, ami elhangzott, abban bizony már vannak vitáink és biztos vannak nézeteltéréseink. Én azzal kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy az a feladatunk itt a Házban, és az a feladata a kormánynak, hogy a 2011-ben elfogadott energiastratégiát valósítsa meg, az ahhoz szükséges jogszabályokat hozza be, s az ahhoz szükséges gazdasági döntéseket hozza meg. Úgy gondolom, ez azért nem olyan, hogy egy varázspálcával ezeket az intézkedéseket megtesszük, hanem sok apró lépést kell tenni ahhoz, hogy a 2030-ig terjedő energiastratégiát meg tudjuk valósítani. Az egyik ilyen apró lépés ennek a bányatörvény-módosításnak a behozatala volt, amely ? mint említettem ? tisztázza a hatóságok munkáját, és arra koncentrál, amit egyébként az energiastratégia is elmond, hogy függetlenedni kell a függőségtől, azaz elő kell segítenünk a saját energiaforrások hatékonyabb felhasználását, és az energiamixben jelentkező fosszilis rész magyar megtermelését is elő kell segíteni. Ennek egyik formája, egyik lehetősége az úgynevezett palagáz-technológiának az esetleges ? alá is húzom: esetleges ? alkalmazhatósága Magyarországon. Mert ez a törvény semmi mást nem tesz, mint hogy meghatározza azt a hatósági keretrendszert, amelyben a hatóságok mozoghatnak egy ilyen eljárás során, és azt mondja, szerintem nagyon helyesen, hogy ebben a kérdésben az engedélyező hatóság egyedül a bányahatóság. Ez természetesen nem írja felül a környezetvédelmi előírások alkalmazásának szükségességét, a környezetvédelmi és vízügyi hatóságok az ilyen eljárásban részt vesznek, és szakhatósági állásfoglalásukkal akár meg is akadályozhatják az adott engedélyezési folyamatot. Hogy miért van jó helyen a bányahatóságnál? Egyrészt azért, mert bányászati kérdés, másrészt azért, mert ? hogy egy tragikus közelmúltbeli eseményt is mondjak ? a kolontári balesettel kapcsolatban, félve mondom ki, de az eddigi tapasztalataink azt mutatják, és gondolom, Kepli Lajos képviselőtársam ezzel egyetért, mert együtt dolgoztunk ebben a bizottságban, hogy ha egy koncentrált hatósági ellenőrzés lett volna, akkor lehet, hogy elkerülhető lett volna ez a baleset. A koncentrált hatósági ellenőrzés, a koncentrált hatósági tevékenység nem jelent egyenlőséget, nem jelenti azt, hogy ez a hatóság ne dolgozna pontosan, és ne valósítaná meg a környezetvédelmi és egyéb jogszabályokban előírtakat, és ne felelne meg tevékenysége az Alaptörvény igen előremutató környezetvédelmi, természetvédelmi rendelkezéseinek. Sok egyéb dolog is elhangzott ebben a vitában, amelyeken nem mennék végig teljes részletességgel, de azért szeretnék egy-két pontosító megjegyzést tenni. Elhangzott a Márkushegy bezárásának a szükségessége. Kérem tisztelettel, ezt a bányát az akkori szocialista kormány már 2008-ban be akarta zárni és az erőművet meg akarta szüntetni. Ahhoz képest a magyar kormányzat 2010 után megtalálta annak a lehetőségét, hogy fokozatosan tegyen eleget ennek a gazdasági szükségszerűségnek, úgy, hogy az ott élő emberek minél kevesebb hátrányát érezzék ennek, közel 10 milliárd forintot fordítva az átképzésre és új munkahelyek teremtésére. Ma Oroszlány, nyugodtan ki lehet mondani, jártam ott személyesen, nem Komló, nem a kilencvenes évekbeli Komló. Ma Oroszlányban a munkanélküliség 5-6 százalék között mozog, és a betelepülő ipar eddig a fokozatos leépítések során képes volt felszívni a szabad munkaerőt, és remélhetőleg ez így lesz a következő időszakban is. Hogy állami pénzből finanszírozzuk az ilyen bányák működését ? elhangzott, hogy ha nem megy EU-s pénzből, akkor tegyük meg állami költségvetésből. Nem részletezve azt, hogy ez milyen feszültségeket okozna az állami költségvetésben, azért el kell mondanom, hogy az Európai Uniónak az ilyen esetekre van egy másik eszköze, ez pedig a tiltott állami támogatás tilalma. Benne van a nevében is; ezzel óvatosan kell bánni, mert sok esetben, nemcsak Magyarország, hanem más országok is elég húsbavágóan megütötték egy ilyen gyakorlat mentén a bokájukat. Elhangzott itt főleg Volner képviselőtársamtól, hogy miért nulla százalékos a növelt hatékonyságú kitermelés a szénhidrogénnél. Kérem tisztelettel, ez eddig is így volt, csak most a fogalmat tettük tisztába. Eddig is nulla százalékos volt. És ez nem adókiesés, mert ha nincs ilyenfajta bányajáradékon keresztüli támogatás, akkor ez a szénhidrogén fel se jön. Tehát ez nem azt jelenti, hogy adókiesés van, hanem azt kell mondanom, hogy még a rezsicsökkentéshez is hozzájárul az ilyen többletgáz, szénhidrogén felhozatala, mert egyébként ároldalról a hazai termelésű gáz ára a rezsicsökkentés lakossági díjszabásába be van fixálva, tehát ők azért olyan nagy nyereséget nem tesznek zsebre, ha az így felhozott gázt alkalmazzák és ajánlják megvételre. Elhangzott a móri ? móri? a Móri-árok sokkal kedvezőbb, mert jó bor terem ott; bocsánat ?, a makói árokkal kapcsolatos dolog. Ne kergessünk rémeket, mindössze öt bányatelek lett meghatározva ezen a területen, ebből az öt bányatelekből egy van kiállítva a Falcon javára, a másik négy pedig a nemzeti olajvállalat javára. Tehát az sem igaz, hogy átadtuk ezeket a kutatási területeket teljes egészében. Az öt bányatelken kívül persze van számos más lehetőség arra, hogy azt megkutassuk. Ahhoz viszont, hogy ehhez bátran hozzányúljanak a koncessziós eljárásnál a befektetők, illetve az új bányavállalkozók, kellett ez a módosítás, és ahhoz kell annak a folyamatnak a lezárása is, amit egyébként elindítottunk, hogy az iránymutatás, illetve amit az Európai Unió általános iránymutatásként előírt, hogy hogyan és milyen feltételek mellett lehet a palagáz termelését elindítani, e tekintetben egy szakértői bizottságot hoztunk létre, amely folytatja ennek a megfelelőségnek a vizsgálatát, és remélhetőleg kialakul egy olyan helyzet, amikor kellő megnyugvással tudnak majd az illetékes hatóságok ebben a kérdésben eljárni. Azt lehet látni, hogy a mai magyar szabályozás körülbelül 70-80 százalékban megfelel az ebben az iránymutatásban előírt kívánalmaknak. Tehát nem járunk rossz úton, és remélhetőleg sikerül majd gazdaságosan még több szénhidrogént a felszínre hozni. Azzal tökéletesen egyetértek ? és ez nem választási ígéret, választási fogás volt, nem úgy, mint 2006-ban az áfacsökkentés más pártok részéről; ez az MSZP volt, amikor csökkentették az áfát a választás előtt, majd 2006-ban a választás megnyerése után visszaemelték ?, hogy a bányászat, a bányászati kultúra fenntartását támogatja a kormány. Ez egy nagyon összetett dolog. A szénhidrogén-kutatás nem jár olyan társadalmi, környezetvédelmi, szociológiai komplex kérdések rendezésével, mint egy új bánya nyitása. Azt gondolom, hogy ebben is az apró lépések taktikáját kell folytatni. Meg kell keresni azt a módozatot, hogy a kitermelt szén vagy ásványi anyag miképpen hasznosul nagyobb hozzáadott értékkel a jövőben a gazdaság számára, miképpen válik nyereségessé, és miképpen hatályosul a munkahelymegtartó képessége nem egy-két-öt-hat év alatt, hanem sokkal hosszabb távon keresztül. Mert az is önbecsapás, hogy ha egyébként megnyitjuk a bányákat, és azt mondjuk, hogy tessék dolgozni, tessék elmenni, majd három-négy év múlva kiderül, hogy gazdaságilag fenntarthatatlan, az országnak sokkal többe kerül. Itt nagyon megfontolt, és ahogy említettem, az energiastratégia céljaival összhangban folytatott munkára van szükség, amire a kormány készen áll. Összességében ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm az elismerő szavakat a törvényjavaslattal kapcsolatban Turi-Kovács Bélától, Riz Gábortól, Józsa Istvántól. Bár ő túlságosan feldicsérte a tárcánk tevékenységét, nem biztos, hogy ez jót jelent számunkra, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a szakmai meghatározottság sütött át a beszédén. Még egyszer nagyon köszönöm, és arra kérem önöket, hogy a részletes vitában is és majd a zárószavazáskor is támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) (15.50)
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A házszabálytól eltérés alapján a második olvasatra jövő heti ülésünkön kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/1706. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztés részletes vitáját kijelölt bizottságként a Gazdasági bizottság folytatja le.Elsőként megadom a szót Aradszki András úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Riz Gábor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szakács László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Volner János képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Sallai Róbert Benedek képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a független képviselők nem vesznek részt a vitában, így most a vezérszónoki felszólalások végére értünk, és kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Riz Gábor képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel további kétperces felszólalásokra majd csak a következő körben lesz lehetőség, most az írásban előre bejelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Kepli Lajos képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak írásban jelentkezett felszólalásra Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbik-képvise­lőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végére értünk. Most kettőperces felszólalások következnek. Megadom a szót Riz Gábor képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Szakács László képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Kepli Lajos képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több frakcióból kettőperces felszólalásra senki nem jelentkezett ? (Jelzésre:) Apáti képviselő úrnak majd a következő körben tudom megadni a szót kettőperces felszólalásra ?, most a normál időkeretben felszólalásra jelentkezett képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Sallai Benedek képviselő úrnak, LMP, 15 perces időkeretben.
  • ELNÖK: Köszönöm, Sallai képviselő úr. A következő hozzászóló Teleki László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, Teleki képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Kettő percre Józsa István képviselő urat illeti a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor folytassa Józsa képviselő úr 15 perces időkeretben! Megadom a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) További felszólalásra senki nem jelentkezett.Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, és megadom a szót az előterjesztőnek, Aradszki András képviselő úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.