• NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar-ukrán kapcsolatok az elmúlt két hétben nagyon nehéz időt éltek meg, és ez különösen annak fényében szomorú, hogy 1991-ben Magyarország az elsők között volt, amely ország elismerte a független Ukrajnát, és a kijevi magyar nagykövetség is talán az első külföldi magyar nagykövetség volt, amely megnyitotta kapuit. Az elmúlt bő két és fél évtizedben nagyon nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a segítsük a mindig ne­héz helyzetben lévő Ukrajnát. Így volt ez elmúlt években is, amikor Ukrajna egy katonai agressziónak az áldozata lett. Ebben az időszakban különösen is fon­tosnak éreztük, hogy hangsúlyozzuk és demonstráljuk azt a fajta támogatást és szolidaritást, amit Ukrajna irányában Magyarország táplál. És számtalan megnyilvánulási formája volt ennek az időnek, de azért most is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Magyarország egyértelműen elítéli a területi katonai agressziót Ukrajna ellen, és az ország szuverenitását és területi integritását maximálisan tiszteletben tartjuk.Az elmúlt években számtalan nagyon konkrét formája volt a szolidaritási megnyilvánulásainknak. A legutóbbi időszakban jelentős összegben kifejezhető humanitárius támogatást nyújtottunk Ukrajnának. Az elmúlt nyáron is több száz gyermek üdült Magyarországon, nemcsak Kárpátaljáról, hanem a donyecki, kelet-ukrajnai területekről, és a diplomáciai támogatás is az elmúlt időszakban annyira hangsúlyos volt Magyarország részéről, hogy bátran mondhatom, Ukrajna nem nyerte volna el vagy nem nyerte volna el ilyen korán példának okáért a vízummentességet az Európai Unió irányában. A társulási megállapodásnak a hatálybalépése idén szeptember 1-jén történt. A társulási megállapodás hatályba léptetéséért is egyértelműen felléptünk. És úgy gondolom, az alapszerződésben fektettük le azt a támogatáspolitikát, amely az elmúlt napokig meghatározta Magyarország Ukrajna-politikáját. Úgy gondolom, hogy ugyanakkor az a megfogalmazás, amit a magyar külügyminiszter alkalmazott, hogy Magyarország hátba szúrva érzi magát az oktatási törvény elfogadása miatt, mégis pontosan írja le azt, amit meg is fogalmazhatnánk talán úgy is, hogy az alapszerződés megkötésétől eltelt bő két és fél évtizedes időszakot öleli fel, és fölvetődik bennünk a kérdés jogosan: van értelme ennek az alapszerződés által kijelölt politikai vonalvezetésnek, van értelme ezt a fajta szomszédsági politikát folytatnunk? Hiszen értetlenül állunk az előtt az oktatási törvény előtt, amit elfogadott az elmúlt időszakban az egyébként magát az európai normák képviselőjének és az euroatlanti integráció elkötelezettjének tekintő kormánykoalíció. Voltak már aggasztó jelek, hiszen ne feledjük el, hogy ez az új parlament a nyelvtörvény megkérdőjelezésével kezdte el a működését, de akkor, két évvel ezelőtt a nemzetközi közösségnek az erélyes és egyértelmű fellépése eredményeképpen az ukrán elnök nem írta alá a nyelvtörvénnyel kapcsolatos álláspontot. Azóta nagyon sok, annak a felfüggesztését, illetőleg azokat a javaslatokat, amelyeket benyújtottak az eddigi nyelvtörvény helyettesítésére, nem fogadta el végül is az ukrán verhovna rada. Nem tehetünk mást, mint hogy egyértelműen elítéljük azt az oktatási törvényt, amit két héttel ezelőtt fogadott el az ukrán parlament, amely egyszerűen arról szól - hogyha nagyon konkrétan akarjuk megfogalmazni -, hogy megpecsételi 80 magyar oktatási intézmény sorsát, így alapiskolák sorsát, középfokú oktatási intézmények sorsát, illetőleg az Ungvári Egyetem magyar karának a sorsát. Úgy gondolom, tisztelt képviselők, képviselőtársaim, hogy akkor, amikor ezt a törvényt Ukrajna elnöke úgy védi, hogy Ukrajnának szent joga az anyanyelvű oktatás - mint ahogy tegnap hallhattuk -, akkor csendesen, halkan hadd tegyük föl azt a kérdést, hogyha Ukrajnának szent joga az anyanyelven való oktatás, akkor az Ukrajnában élő nemzeti közösségeknek, az ott élő magyarságnak nem szent joga-e az anyanyelven való oktatás megszerzett jogának a további gyakorlása. Az öt parlamenti párt fontosnak tartotta, hogy a törvény elfogadását követően ötpárti egyeztetésen kifejezzék a közös tiltakozásukat ezzel a törvénnyel kapcsolatban. És abban is megállapodtunk, hogy nemzeti ügyhöz méltóan fogunk ebben a kérdésben az elkövetkezendő időszakban eljárni. Ennek egy fejezete, hogy ma egy ötpárti országgyűlési határozati javaslatról tárgyalhat a Ház. És bízom benne, hogy ennek az országgyűlési határozatnak az elfogadása és kimunkálása során tapasztalható együttműködési szellem az elkövetkező időszakban fönn fog maradni, és jellemezni fogja a magyar politika megnyilvánulását, fellépését az elkövetkezendő időszakban, hiszen nagyon nehéz hetek előtt áll az Ukrajnában, a Kárpátalján élő 150 ezres magyar közösség. És abban is bízom, hogy ha most egyszer sikerül egy nemzeti ügyben kialakítani egy ilyen egyetértést, akkor talán máskor is lesz erre lehetőség, és nem egy egyedi alkalom lesz, amikor elszáll a Magyar Országgyűlésnek a feje fölött az angyal, hanem máskor is képesek leszünk arra, hogy nemzeti ügyekben egyetértést dolgozzunk ki, és együtt lépjünk föl.Ennek a mostani egyetértésnek tehát a lényege, a hegye az, hogy közösen szólítjuk fel Ukrajnát és Ukrajna elnökét, hogy ne írja alá a parlament által immáron elfogadott oktatási törvénytervezetet, és ne tegye lehetővé Ukrajna ennek a törvénynek a hatályba léptetését. A határozati javaslat keretei között bátorítjuk a kormányt arra, hogy használja föl a két- és többoldalú fórumokat annak érdekében, hogy diplomáciai nyomást gyakoroljon Ukrajnára. Itt szeretném hangsúlyozni a kétoldalú kapcsolatok jelentőségét. Fontosnak tartom azt, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter úr Klimkin külügyminiszter úrral az informális Gymnich-találkozó keretében Tallinnban találkozott. És fontosnak tartom azt is, hogy mi a Magyar Országgyűlés szintjén, a bizottságaink szintjén is használjuk ki a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokban rejlő lehetőségeket, hogy ne lehessen azzal vádolni Magyarországot, hogy úgy intézünk támadást, úgy gyakorlunk nyomást Ukrajnára, hogy egyidejűleg a kétoldalú párbeszédnek, diplomáciai egyeztetéseknek a csatornáit nem használjuk ki. (19.00)De szeretném itt aláhúzni, hogy az elmúlt két esztendőben folyamatosan napirenden tartottuk mind a nyelvtörvénynek, mind az oktatási törvénynek az ügyét a diplomáciai érintkezéseink során, hiszen benne volt a csőben ez a törvénytervezet. Sajnálatosnak tartom, hogy az eddigi erőfeszítéseink nem vezettek eredményre, ezért elkerülhetetlen, hogy Magyarország, miután a kétoldalú nyomásgyakorlásnak széles eszköztárát alkalmazta, többoldalú fórumokon is megnyilvánuljon, illetőleg regionális keretben is fellépjen.Szeretném üdvözölni azt, hogy a Külügyminisztérium kezdeményezésére négy külügyminiszter, a bol­gár, a román, a görög és a magyar külügy­mi­nisz­ter megnyilatkozott, de szeretném fölhívni a figyel­met arra, hogy Lengyelország részéről is hangot ad­tak nemtetszésüknek, és tudjuk azt, hogy Ukraj­nában a nemzeti kisebbségi problematika rendkívül összetett, de ezek az országok, mindegyik európai uniós országként is érintett az ukrajnai kisebbségi helyzetben.A Magyar Országgyűlés határozata kezde­mé­nye­zi azt, hogy nemzetközi fórumok is tegyék világossá álláspontjukat ezzel az oktatási törvénnyel kap­cso­lat­ban. Itt a Magyar Országgyűlés szempontjából különös jelentősége van a parlamenti közgyűlésekkel rendelkező nemzetközi szervezeteknek, így az Euró­pai Parlamentnek, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének, az EBESZ, illetőleg a NATO par­la­men­ti közgyűlésének. E tekintetben szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a mai napon a román Európa tanácsi parlamenti közgyűlési delegációvezetővel, Titusz Korlecean úrral - szo­cia­lista politikussal egyébként - volt alkalmam meg­álla­podni abban, hogy közösen fogjuk kezdeményezni a rendkívüli vitát az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az októberi ülésszakán, és bízunk abban, hogy ha ez a rendkívüli vita megrendezésre kerül, akkor csak erősíteni tudjuk az Európa Tanács emberi jogi normáinak az érvényesítését Ukrajna irányában.Jó jel - ha már az Európa Tanácsnál tartunk - az, hogy az ukrán kormány úgy döntött, hogy kéri a Velencei Bizottság normakontrollját az oktatási törvénnyel kapcsolatosan. Nincs kétségem a te­kin­tet­ben, hogy az Európa Tanács normáival nincsen összhangban az oktatási törvény. A kisebbségi keret­egyezmény, mint az Európa Tanács legfontosabb kisebbségvédelmi dokumentuma egyértelművé teszi azt, hogy szerzett kisebbségi jogokat nem lehet megvonni egy közösségtől, márpedig itt arról van szó akkor, amikor az ötödik osztály feletti tanulóknak felmenő rendszerben, de egyre határozottabban szün­tetnék meg a jogát arra, hogy az anyanyelvükön tanuljanak, és a végén gyakorlatilag megszüntetnék a felsőoktatás szintjén ezt a lehetőséget teljes egé­szében.Hölgyeim és Uraim! Nyilvánvalóan ennek a bizo­nyos 7. cikkelynek az értelmezéséről komoly vitákat lehet folytatni, de a legautentikusabbak az ukrán parlamenti képviselők, mint Brenzovics László, a bolgár szószóló, illetőleg azok a szak­em­be­rek, akik a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség színeiben és más szervezetek színeiben kialakították az álláspontjukat. Nekik nincs kétségük afelől, hogy ez a 7. cikkely arról szól, hogy 10 év fölött, ahogy ezt a magyar miniszterelnök ma már elmondta, foko­zatosan fölszámolnák a magyar nyelven való tanulás lehetőségét és egyedül a magyar nyelv és irodalom tanulásának a lehetőségét tartanák fönt.A tét rendkívüli mértékű, hiszen úgy gondolom, hogy látnunk kell a kontexust, látnunk kell, hogy mi történik jelenleg Ukrajnában. Ukrajnában háború van, és ennek a háborúnak a keleti frontját mind­annyian nagyon élesen látjuk, a krími frontját is élesen látjuk. Ez a törvénytervezet azzal a koc­ká­zattal jár, hogy kialakul egy súlyos feszültség Ukrajna nyugati és déli részein is. Hadd tegyem föl azt a költői kérdést, hogy kinek az érdeke az egész ország destabilizálása, mert ez a törvény kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy az egész országot sikerüljön destabilizálni - Magyarországnak nem. És akkor, amikor mi ezt az országgyűlési határozatot meg­fogalmazzuk, akkor a fő célunk az, hogy azért ne írja alá az ukrán elnök ezt a jogszabályt, mert ez kezel­hetetlen állapotba taszíthatja a már most is nehéz helyzetben levő Ukrajnát. Nekünk alapvető érdekünk, hogy a kisebbségi és az európai normák biztosításával stabilitást szol­gáljunk, a kisebbségi identitás megőrzésének a lehetőségeit szolgáljuk, és elősegítsük továbbra is Ukrajna európai perspektívájának a megvalósítását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)
  • MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügy­minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Üdvözöljük azt a széles körű politikai konszenzust, ami az ukrán oktatási tör­vénnyel kapcsolatos magyar fellépést övezi. Hiszen mi más ügy követelhetné meg a belpolitikai békét, mint ez a kárpátaljai kisebbséget egzisztenciálisan veszélyeztető helyzet.Tisztelt Ház! Szeretném felhívni arra a figyel­met, hogy nem kevesebbről van szó, mint a kár­pát­aljai magyar kisebbség létéről, hosszabb távú létének a biztosításáról. Ez nem egy szakterületet lesza­bá­lyozó, szakterületet korlátozó törvény, ami az elnöki előírás előtt áll, hanem egy olyan törvény, amit ha következetesen implementál Ukrajna, akkor az már rövidebb távon is a kárpátaljai magyar oktatás teljes összeomlásához, teljes ellehetetlenüléséhez fog vezetni, ami pedig egy generációnyi távolságban, egy generációnyi időn belül az ukrajnai magyar ki­sebb­ség felszámolódásához, teljes identitásvesztéséhez vezethet.Megkockáztatom, hogy a második világháború óta nem történt ilyesmi a Kárpát-medencében, nem történt olyan, hogy egy demokratikusan meg­választott parlament, egy demokratikus országgyűlés ilyen mérvű jogtiprást követett volna el. Még a szov­jet időkben sem volt arra példa - hangsúlyozom: a szovjet időkben sem volt arra példa -, hogy ilyen mértékben korlátozták volna a szovjetúnióbeli ma­gyarságnak az alapvető - ahogyan elnök úr utalt rá -, megszerzett jogait. Ez egy olyan esemény, ami ellen minden eszközzel küzdenünk kell, és természetesen ennek a küzdelemnek a leghatékonyabb módja és leghatékonyabb színterei a nemzetközi közösség fi­gye­­lemfelhívása és a nemzetközi közösség ráéb­resztése arra, hogy itt mi folyik, egyébként tegyük hozzá, egy cinikus nagyhatalmi protekció alatt. Hi­szen ha megnézzük azt, hogy milyen meg­nyi­lat­ko­zá­sok történtek bizonyos partnerek részéről az ukrán törvényt illetően, akkor arra a meg­álla­pításra jut­hatunk, hogy az az arrogáns és cinikus nagyhatalmi attitűd, ami geopolitikai kontextusban hajlandó csak szemlélni egy ilyen eseményt és áldozatul hajlandó odadobni egy-egy kisebbség elementáris érdekeit, az ebben az esetben is fennáll. Ez ellen kell, tisztelt Országgyűlés, nekünk kö­zös erővel fellépnünk, küzdenünk, ahogyan ezeket a lépéseket a Külügyminisztérium az elmúlt napokban meg is tette. Az Európa Tanács, az EBESZ, az Euró­pai Unió, az ENSZ legfontosabb releváns fórumain mind felléptünk, ahogyan kétoldalú jelleggel is az összes partnerünket, akiknek ebben szava lehet, tájékoztattuk erről a hallatlan jogtiprásról, amelyet - még egyszer - nem tudunk tolerálni, és akkor sem fogunk tudni tolerálni, ha az törvénybe iktattatik és hatályba lép.Amennyiben az ukrán fél is úgy látja, ahogyan mi látjuk, hogy érdemes elkerülni egy diplomáciai eszkalációt a kétoldalú viszonyban, akkor belátásra fog térni még időben, és ezt a törvényt nem fogják hatályba léptetni.(19.10)Amennyiben ez megtörténik, úgy keserves idők fognak beköszönteni a kétoldalú viszonyrendszerben, ami pedig egyik félnek sem lehet érdeke, ez meggyőződésem. Természetesen a legkevésbé érdeke a szóban forgó kárpátaljai magyaroknak, akik - teszem hozzá - mindig is békés, lojális, ukrán állampolgárságukat nem megtagadó és az ukrán államiságra, nemzetre, az ukrán nemzetépítésre semmifajta veszélyt nem jelentő kisebbség voltak az elmúlt 25 évben. Többet tettek hozzá a független Ukrajnához, számarányosan természetesen, mint talán bármelyik másik kisebbség. Nem érdemlik ezt a kárpátaljai magyarok, és akkor sem tudjuk elfogadni ezt a veszteséget, ha azt is érteni véljük, hogy nem elsődlegesen a kárpátaljai magyarság ellen irányul ez a lépés, hiszen nem tudunk rájuk úgy tekinteni, mint egy járulékos veszteség elszenvedőire, hiszen sokkal többről van szó, egy őshonos kisebbség megmaradásáról.Azt sem tudjuk elfogadni, hogy a kárpátaljai magyarságot szintén cinikus módon nem őshonos kisebbségnek sorolja be az ukrán szabályozás, hanem úgynevezett kevesebb jogot kapó nemzeti kisebbségnek, míg van jó pár olyan kisebbségi csoport Ukrajnában, amelyeket a törvény ilyen drasztikus módon nem érint, ezek az úgynevezett őshonos kisebbségek. Tehát szintén az ukrán alkotmánnyal ellentétes és nemzetközijog-ellenes az a rendelkezés, amely egy ilyen, teljesen abszurd és értelmezhetetlen különbséget tesz kisebbség és kisebbség között.Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer: a Külgazdasági és Külügyminisztérium a legmesszebbmenőkig üdvözli ezt a széles körű politikai összefogást, amely kialakult a törvénnyel szembeni fellépés körül. Minden fórumot és lehetőséget megragadunk arra, hogy hátráltassuk, akadályozzuk a hatálybalépést, és utána is küzdeni fogunk ellene, ha erre netán sor kerülne. Szeretném a kárpátaljai magyaroknak is üzenni, hogy minél nagyobb a baj, annál nagyobb támogatást fognak kapni az anyaországtól, annál nagyobb mértékben tudnak majd az anyaországra támaszkodni, ahogyan azt az elmúlt években is láthatták. Szintén üzenjük Ukrajnának és az ukrán népnek, hogy arra a fajta humanitárius és fejlesztési segítségre, amelyre eddig is számot tartottak és Magyarországtól maximálisan megkaptak, a jövőben is számíthatnak. Mert nem azon a több ezer ukrán gyereken szeretnénk elverni a port, akik az elmúlt években, ezek főleg hadiárvák egyébként, Magyarországon nyaralhattak, és Magyarországon megtapasztalhattak egy olyan emberséget, amit talán szülőhazájukban sem. Nem a kárpátaljai magyarokon akarjuk elverni, akiknek százmillió eurós nagyságrendben juttatunk gazdaságfejlesztési forrásokat és ukrán infrastruktúra-fejlesztési forrásokat, hanem a politikai térben szeretnénk érvényesíteni az érdekeinket, és a válaszlépéseket, amelyeken dolgozunk, ebben a térben megtenni, hogy az ne az ukrán embereken csapódjon le, hanem azon a bűnös politikán, amely Ukrajnát ebbe a döntésbe hajszolta.Tisztelt Ház! Köszönöm a támogatást, és szeretném hangsúlyozni, hogy a Külügyminisztérium minden segítséget kész megadni és meg is fog adni mindazoknak, akik ebben a szellemiségben, a határozat szellemiségében kívánnak fellépni az ukrán törvény ellen a következőkben a diplomácia széles eszköztárán belül. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • BÓNA ZOLTÁN, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés Törvényalkotási bizottsága a mai napon tárgyalta a jogtipró ukrán oktatási törvény elítéléséről és az ellene való fellépésről szóló határozati javaslatot, amelynek összegző jelentését és összegző módosító javaslatát 34 igen szavazattal, egyhangú döntéssel támogatta. Az érdemi, tartalmi módosítások a következők. Az Országgyűlés megállapítja, hogy a törvény ellentétes az Ukrajna által a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló szerződésben vállaltakkal. Ez különösen méltánytalan és elítélendő annak fényében, hogy az elmúlt években Magyarország mindent megtett a kölcsönös jó szándékon alapuló, harmonikus kapcsolatokért, és minden lehetséges eszközzel a leghatározottabban támogatta Ukrajna nemzetközi törekvéseit és európai integrációját. Valamint az Országgyűlés felhívja a nemzetközi közösséget, különösen az Európai Parlamentet, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európa Tanács és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete parlamenti közgyűlését, hogy ítéljék el a jogsértést, amely szemben áll az Ukrajna vezetői által nyíltan vallott értékrenddel, és veszélyezteti Ukrajna európai jövőjét. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! A jogtipró ukrán oktatási törvény kapcsán elöljáró gondolatként engedtessék meg egy pozitívumot, egy pozitív hatását megfogalmazni, mégpedig azt, hogy úgy tűnik, a mai magyar közéletben, politikában a határon túli, elszakított országrészek magyarságáért való fellépés egy nemzeti minimum lett. Azt, hogy a szülőföldön való megmaradás és boldogulás ügyében tett lépések, úgy tűnik, nemzeti minimum. Az oktatási, kulturális jogokért, emberi jogokért való kiállás nemzeti minimum.A múlt héten hétfőn volt ez az ötpárti egyeztetés, ahol konszenzus volt, és öröm volt most hallani képviselőtársamat, aki a Törvényalkotási bizottság szavazási eredményét hozta el ide: hallhattuk, hogy egybehangzó igennel támogatták ezt a határozati javaslatot. Örvendetes, hogy 2004. december 5-től eljutottunk idáig, eljuthattunk odáig, hogy úgy tűnik, kezd beérni Szabó Dezső méltatlanul elfelejtett kolozsvári magyar író egy mondata, miszerint minden magyar felelős minden magyarért. Hogy az Alaptörvényünk egy nagyon fontos mondata, miszerint Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért, megjelenik a mai magyar közéletben is. Nagyon remélem, eljutunk oda a magyar közéletben, hogy nem kellenek ahhoz ilyen negatív történetek, hogy a magyar nemzetpolitika legfőbb célkitűzése, a megmaradás, boldogulás ügye a szülőföldön, az egy visszavonhatatlan és visszafordíthatatlan cél lesz.Nos, tisztelt Ház, Ukrajnában elfogadtak egy kisebbségellenes oktatási törvényt, amely lehetetlenné teszi, hogy a magyar diákjaink az általános iskola után is anyanyelvünkön tanuljanak. Bántó ez a törvény. Bántó azért, mert mi mindig támogattuk az ukrán törekvéseket, sok esetben úgy gondoltuk, hogy ami Ukrajnában történt, az akár 1956-ot is idézte. Bántó ez a törvény, mert legyen az vízummentesség, legyen az ukrán katonák magyarországi ápolása, mi mindig Ukrajna mellett voltunk. Bántó ez a törvény, mert több mint 800 millió forint humanitárius segélyt juttattunk el, nem a Kárpátaljára, hanem Ukrajnába, ukránoknak, egészségügyi intézményekbe, szociális intézményekbe. Bántó ez a törvény, mert egyébként nagyon helyesen, 2600 ukrán gyereket táboroztattunk, üdültettünk Magyarországon az elmúlt két évben. Bántó ez a törvény, mert ha kellett, mindig segítettünk, ha kellett, Magyarországon keresztül történt a gázszállítás Ukrajnába. És bántó ez a törvény, mert Sevcsenko szobra többek között a mi tisztelgésünk a modern ukrán irodalmi nyelv előtt.De most ez az ukrán törvényhozás a XX. század legsötétebb árnyoldalait idézi meg. Megtapasztaltuk már a mögöttünk hagyott XX. században, amikor egy-egy szomszédos államban etnikailag tiszta népesség létrehozására kezdtek törekedni, és erőszakos asszimilációt folytattak. Tette Ukrajna mindezt azon a héten, amikor befogadta az Európai Gazdasági Térség, amikor megkötötték velük a társulási megállapodást a mi hathatós támogatásunkkal. Ukrajna a nagy Közép-Európa része. De jelenleg egyre instabilabb része. Mert Ukrajna az ígéretes európai integráció útjáról most visszafordult az oktatási törvényével.(19.20)Ez a törvény sérti a kétoldalú alapszerződésünket is. Hangsúlyozom és felhívom rá államtitkár urak figyelmét, rajtuk keresztül a magyar kormány figyelmét, hogy egy korszakhatárhoz érkeztünk: egy kétoldalú államközi szerződést, az ukrán-magyar alapszerződést rúgták föl. Ez elgondolkodásra kell hogy késztessen nemcsak minket, hanem a magyar kormányt is. Ellentétes magával az ukrán alkotmánnyal is, hiszen korábban szerzett jogokat szűkít. Ezért nagyon reméljük, hogy - ahogy az előterjesztő Németh Zsolt elnök úrtól hallhattuk - Porosenko visszaküldi ezt a törvényt. Azt gondolom, hogy itt a Házat nem kell meggyőznöm ennek a határozati javaslatnak a támogatásáról, hiszen a múlt hét hétfői közös, ötpárti kiállásunk is megmutatta akár a Kárpát-medencei magyarságnak, de a kárpátaljai magyaroknak mindenképpen, remélem az ukrán törvényhozásnak is, hogy itt most a magyar nemzet összefogott. Köszönöm a parlamenti pártoknak, hogy tulajdonképpen már egy jövő évi választási kampány kezdetén megvalósítottuk ezt a közös fellépést és átléptük saját múltunk árnyékát. Zárójelben jegyezném meg, hogy a marosvásárhelyi iskolánk sikere, részsikere is mutatja, hogy határozott fellépéssel Romániával szemben is nyerhettünk oktatási ügyet. Ez a mostani közös fellépés, ez a döntés azt üzeni, hogy erős és józan a magyar nemzet, és így van jövője Kárpátalján is. Ez új közép-európai összefogás is született, hiszen nem vagyunk egyedül, mert lengyel, bolgár, román és erdélyi magyar támogatással szintén vannak partnereink, és nem vagyunk egyedül ebben az ügyben. Innen szeretnék köszönetet mondani a Magyar Országgyűlésben helyet foglaló magyarországi nemzetiségi szószólóknak is, hiszen az elmúlt napokban, hetekben ők is megnyilvánultak ebben az ügyben, ők is tiltakozásukat fejezték ki. Tisztelt Ház! Mi nem Ukrajna elidegenítésében, hanem európai integrációjában veszünk részt akkor, amikor egy ilyen figyelmeztető országgyűlési határozatot fogadunk el. Kérem önöket, hogy a holnapi szavazáson ezt mindannyian támogassuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
  • GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik is üdvözli ezt az országgyűlési határozatot; valóban ritka pillanat az, amikor egy pártok feletti összefogás születik külpolitikai, nemzetpolitikai kérdésekben, és együtt lépünk fel a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogának a védelmében. Ez a lépés Ukrajna részéről sem formájában, sem tartalmában nem méltó egy olyan országhoz, amely az Európai Unióba igyekszik, és az európai integrációt jelölte meg célként. Az ukrán oktatási törvény - amint az már előttem többek részéről elhangzott - ellentétes nemcsak Ukrajna saját alkotmányával, hanem a kétoldalú ukrán-magyar, illetve a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségvállalásaival is. Ez egy alattomos, sunyi lépés, ahogy arra többen rámutattak már az előttem szólók közül, hiszen Ukrajna először kivárta a vízummentességről szóló döntést és a társulási szerződés ratifikációs folyamatának a lezárulását, és csak azután hozta be ezt a törvényt, ezzel hátba szúrva azokat az országokat, amelyek támogatták ebben az integrációs folyamatban, köztük Magyarországot is. Ezzel Ukrajna egy önsorsrontó pályára lépett. Azonban nemcsak Ukrajna szégyene ez az elfogadott új törvény, de a nyugati világé is. Szeretnék itt emlékeztetni arra az örömujjongásra, ami az Amerikai Egyesült Államok diplomatái részéről megfogalmazódott Kijevben akkor, amikor ezt a törvényt elfogadták. Ez a nyugati világ szégyene is, amely az egyéni jogokra rendszeresen hangsúlyt fektet szerte a világban, mindig kiáll az egyéni jogok érvényesüléséért - nagyon helyesen, jegyzem meg -, ugyanakkor a kollektív jogokért, az őshonos kisebbségek kollektív jogaiért soha nem áll ki ilyen harciasan. Az őshonos kisebbségek, a nemzetiségi jogok védelme egy legalább olyan fontos célkitűzés, mint az egyéni jogok védelme. Itt szeretnék egy kis önkritikát is megfogalmazni Magyarországgal szemben, illetve a közép-kelet-európai országokkal kapcsolatban, amelyek talán elmulasztották azt, hogy a diplomáciai eszközöket igénybe véve felhívják a világ figyelmét, elmagyarázzák nyugati partnereinknek, nyugati szövetségeseinknek a kollektív jogok fontosságát, védelmének a fontosságát. Hiszen amíg Nyugat-Európában országok, nagyhatalmak egymás között ezeket a kérdéseket történelmileg már rendezték, itt Közép-Kelet-Európában, itt a térségünkben az etnikai konfliktusokból fakadó feszültségek mindmáig velünk élő problémák. Tehát sok tanulsággal szolgál ez az eset nekünk is, a diplomáciának is. Lehet, hogy több figyelmet kell fordítanunk a jövőben arra, hogy ezeket a helyi anomáliákat sokkal jobban artikuláljuk, és az érdekeket, a nemzeti kisebbségeknek, az őshonos kisebbségeknek a jogait jobban védjük.Amint az már elhangzott az előttem szólóktól, valóban voltak aggasztó jelek korábban is, egy folyamat része, aminek az eredménye volt ez az oktatási törvény is, hiszen a nemzetté válás folyamatában Ukrajna nem először használja a legdurvább asszimilációs eszközöket. A kezdetek óta, Ukrajna függetlenné válása óta vannak erre utaló jelek, 2014 óta viszont hangsúlyosan és folyamatosan megjelennek a durva asszimilációra törekvés jelei. Ukrajna 2014 óta nem tartja tiszteletben az őshonos kisebbségek jogait. Három évvel ezelőtt fölhördült és nézte a világ, ahogy Oroszország és Ukrajna között kitört egyfajta diplomáciai háború, egy nagyon komoly konfliktus. Három évvel ezelőtt az ukrán hatalom, Kijev nekirontott az orosz kisebbségeknek azzal, hogy a nyelvtörvényt visszavonta, azzal, hogy ilyen törvényeket hozott meg, és folytatja ezt a fajta diszkriminációs törvénykezést, ami most már a magyarokat is sújtja. Háborút hirdetett a nemzetiségek ellen, Magyarország pedig eközben egyoldalú gesztusok sokaságát gyakorolta Ukrajnával szemben, ahelyett, hogy kiállt volna a kárpátaljai magyar kisebbségek oldalán, mellettük, és az Európai Unióban megnyerte volna azokat a szövetségeseket, akikkel az őshonos kisebbségek, a kárpátaljai magyar kisebbség oldalán tudtunk volna mozgósítani. Ez egy fontos tanulság, kérem, hogy vonjuk le ezeket a következtetéseket, konzekvenciákat, és tanuljunk ezekből a hibákból. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Furcsa paradoxona az életünknek, a közéletünknek is az, hogy a viharfelhők közül is előbújik a nap, egyszerűbben szólva: minden rosszban van valami jó is. A jó jelesül most az - ahogy az előttem szólók is erről megemlékeztek -, hogy a nemzetpolitikai sorskérdésekben egyetértésre jutottak a parlamenti pártok. A rossz viszont az a veszély, az a fenyegetés, amit az ukrán oktatási törvény jelent a magyar kisebbségre nézve és valamennyi Ukrajnában élő kisebbségre nézve. Nem vigasztalhat bennünket az a tény sem, hogy Ukrajnában a lakosság mintegy 20 százaléka tartozik valamilyen kisebbséghez; őket ugyanúgy sújtja. Nekünk a külhoni és elsősorban most jelesül a kárpátaljai magyarságért érzett és viselt felelősségünkkel kell törődni, és annak érdekében kell szólnunk. Az országgyűlésihatározat-tervezet kilenc olyan nemzetközi többoldalú vagy kétoldalú egyezményt sorol fel, amelyet az ukrán oktatási törvény sért; megismétlem, kilencet, és mellettük vagy közöttük ott van az ukrán alkotmány is. Ez tehát a helyzet jogi kérdése, amit nincs időm és talán nem is szükséges kifejteni, hiszen az előttem szólók részletesen elmondták, hogy milyen szerzett jogokat von el az ottani kisebbségektől, köztük a magyarságtól.(19.30)De nem csak jogi kérdés. A józan észnek is ellentmond egy ilyen törvény, hiszen azok a fiatalok, akik nem tanulhatnak az anyanyelvükön, alapvetően esélytelenségre vannak ítélve. Ezért elfogadhatatlan szakmai szempontból is az ukrán oktatási miniszter vagy államtitkár asszony érvelése, amelyet többször is hallhattunk, aki azzal érvelt a törvény mellett, hogy ők esélyegyenlőséget akarnak biztosítani az Ukrajnában élő kisebbségeknek azzal vagy azért, hogy megtanulhassák az ukrán nyelvet.Ez egy fából vaskarika. Az embernek a fejlődéséhez az ad alapvetően esélyt, ha az anyanyelvén tanulhat, amelyre született, amelyet jól ismer, amelyen gondolkozik, amelyen olvasni tud. Emellett nem kizárva, sőt erősítve természetesen azt, hogy az adott országnak a nyelvét is ismerje, hiszen az ottani cégeknél és munkahelyeknél így tud majd igazán boldogulni.Elfogadhatatlan az is, hogy az ukrán partnerekkel folytatott megelőző tárgyalásokban az ukrán fél biztosította a magyar tárgyalófeleket arról, hogy megoldják ezt a kérdést. Nem oldották meg. Ezért tehát felmerül az ukrán vezető politikusok szavahihetősége is, amelyre mi, kereszténydemokraták különösen is érzékenyek vagyunk. Elfogadhatatlan számunkra minden olyan képmutatás, álságos ígéret, amely egyszerűen szólva hazugságot jelent, és a szószegés vádja jelen esetben igaz ítélet.Ezért tehát azt várjuk az ukrán politikai tényezőktől, hogy döntsék el végre, hogy Európához akarnak-e tartozni, amit olyan szerződések aláírásával igazoltak eddig, amelyek aláírására vagy az ahhoz való csatlakozásra senki nem kényszerítette őket, ezeket önként vállalták. Ha pedig Európához akarnak tartozni, ebből az következik, hogy azokat a normákat, amelyeket aláírásukkal vállaltak, kövessék a mindennapokban, hozzanak olyan törvényeket és jogszabályokat, amelyek jelesül most a kisebbségek jogait is védik.Végül köszönetet szeretnék mondani a kormánynak, a külügyminiszternek és a Külügyminisztériumnak azért a határozott fellépésért, amelyet az elmúlt napokban mutattak. A magunk részéről mi is ezt fogjuk tenni minden nemzetközi fórumon, én személy szerint az Európa Tanácsban, ahol továbbra is ezt a vonalat képviseljük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ukrán törvényhozás által 2017. szeptember 5-én második olvasatban elfogadott oktatási törvény súlyosan korlátozza a kárpátaljai magyarság számára az ukrán törvények által jelenleg biztosított oktatási és anyanyelvhasználati jogokat. A törvény ellehetetleníti a kisebbségi nyelven folyó anyanyelvi oktatást, és bezárásra ítél valamennyi, az ukrántól eltérő nyelven működő alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményt. Az ügy rendkívül súlyos a kárpátaljai magyarságra nézve, ezért tartotta rendkívül fontosnak az LMP frakciója, hogy minden olyan kezdeményezést támogasson, amely alapján a magyar politikai elit, a Magyar Országgyűlés pártjai egyöntetűen elítélik ezt a törvényt.Szél Bernadett frakcióvezető, pártunk társelnöke és miniszterelnök-jelöltje ezért is kezdeményezte, hogy valamennyi országgyűlési frakcióval rendelkező párt vezetője írja alá ezt a politikai nyilatkozatot, amely tartalmában az országgyűlési határozati javaslattal egyezik meg, azzal a különbséggel, hogy az általunk kezdeményezett politikai nyilatkozat kéri Petro Porosenko ukrán elnököt, hogy ne írja alá a törvényt. Ugyanis ki kell mondanunk, hogy a magyar nyelvet senki sem viheti vásárra. Ezért segítségünket kínáljuk a kárpátaljai magyar szervezeteknek és a magyar kormánynak, mert közös nemzeti érdekünk a magyar nyelvű felsőoktatás fennmaradása a szomszédos országokban az elszakított területeken. Az iskola nem elválaszt, hanem összeköt, amely képes túllépni a történeti sérelmeken, és megteremteni az emberi, nemzeti érdekek közti egyensúlyt. Az LMP frakciója tehát ezek alapján üdvözli az országgyűlési határozattervezetet. A tervezet előzetes vitájánál kezdeményeztük és kezdeményezzük, hogy a kormány minden szükséges lépést tegyen meg, és ami rendkívül fontos, hogy az Országgyűlés illetékes bizottságainak rendszeres tájékoztatást adjon az aktuális fejleményekről.Hogy miért fontos ez a beszámolási kötelezettség? Azért, mert úgy tűnhet a kezdeti megnyilvánulások alapján, hogy a kormányt és kifejezetten a külügyminisztert némiképp váratlanul érte a törvény ukrán elfogadása. Holott a jogszabálytervezetről már legalább fél éve lehet tudni. A magyar kormány viszont, úgy tűnik, nem tudott a nemzetközi színtéren megfelelően érdekérvényesíteni, és nem volt képes a diplomácia eszközeivel élni. Mert lettek, lehettek volna eszközei, de a kormány európai elszigeteltsége okán meg a túlzott orosz befolyásszerzés miatt nem tudott időben érdemben lépni.A kormány a magyar-magyar párbeszéd intézményesített fórumain is elhanyagolta az ukrán vezetéssel való rendszeres és folyamatos egyeztetést, és az sem elegendő, hogy a mai napon Orbán Viktor miniszterelnök az egész üggyel kapcsolatban annyi megjegyzést tudott hozzátenni, hogy mit vétettünk. A vétkeket az előbb felsoroltam, de most a közös megoldáson van a hangsúly, nem pedig az előzetes problémák felidézésén. Márpedig ez a jogszabály ellentétes a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelmére vonatkozó, Ukrajna által önként vállalt, különösen az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet koppenhágai dokumentumában és párizsi chartájában, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet európai biztonsági chartájában és asztanai nyilatkozatában, továbbá az Európa Tanács regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájában és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményben, az Egyesült Nemzetek Szervezete nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatában, a magyar-ukrán jószomszédi és együttműködési szerződésben, valamint az Európai Unió-Ukrajna társulási megállapodásban foglalt kötelezettségekkel is.Az LMP frakciója és a teljes politikai közössége nevében szeretném kifejezni támogatásunkat és szolidaritásunkat a kárpátaljai magyarságnak. Mi kezdeményeztük Meszerics Tamás EP-képviselőnknél, hogy a teljes magyar európai parlamenti delegáció adjon ki közös nyilatkozatot. Kérjük a magyar pártokat, hogy ehhez a kezdeményezéshez is csatlakozzanak. Továbbá Szél Bernadett mint a magyar parlamenti EBESZ-delegáció tagja az EBESZ-nél külön is kezdeményezi a jogszabály vizsgálatát és az erről szóló egyeztetések beindítását.A határozattervezetet támogattuk, és az LMP frakciója az általunk kezdeményezett módosításokkal elfogadja és megszavazza, de hangsúlyozzuk, hogy a kormány felelőssége megkérdőjelezhetetlen, további feladatai pedig elengedhetetlenek. Kérjük a magyar kormányt, hogy olyan külpolitikát folytasson, amely nem aláássa, hanem segíti a határon túli magyarok ügyét. Köszönöm a figyelmet.
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Gyöngyösi Márton fogalmazott, valóban ritka pillanat a külpolitikában, hogy valamilyenfajta konszenzus alakult ki. Hozzátenném, ez persze baj, hiszen a külpolitikában jó lenne, ha ez lenne a gyakoribb, hogy folyamatosan konszenzusban tudunk gondolkodni, de azért arra is érdemes odafigyelni, hogy ez a konszenzus meg is maradjon. Éppen ezért egy kicsit arra figyelmeztetném talán egy picit, ha szabad ilyet mondanom, Gyöngyösi képviselő urat, hogy olyan külpolitikai kérdéseket most ne keverjünk bele ebbe a mostani ügybe, amelyek ezt a konszenzust, hogy úgy mondjam, törékenyebbé teszik.Tehát én azt gondolom, hogy akkor explicit legyek, hogy az Oroszországhoz való viszonyt és az orosz-ukrán konfliktust ki hogyan, milyen értelemben hogyan értékeli, azt gondolom, most ez ettől bizonyos szempontból független kérdés, miközben természetesen van köze a konfliktushoz, hiszen mi a magunk részéről is úgy gondoljuk, hogy Oroszország agresszor ebben a kérdésben: nem diplomáciai disputája van a szomszédos országgal, hanem elfoglalta annak a területét, konkrétan. (Gyöngyösi Márton: Nem én hoztam ezt be.) Ez viszonylag sok jogszabállyal ütközik, hogy finoman fogalmazzak, a nemzetközi jogban, ha mással nem, még pluszban a humanizmus alapvető értékeivel is. De most zárójelbe tenném ezt a kérdést. (19.40)Most csak arról a részéről beszélnék, hogy ez a konfliktus egyébként természetesen hozzájárult a mostani helyzet kialakulásához, hiszen amíg kezdetben azzal hitegette a magyar diplomáciát - s ezt most nem kritikaként mondom - az ukrán fél, hogy ezek az intézkedések tulajdonképpen az orosz kisebbséggel szembeni hatással bírnak, addig már eljutottunk oda, legalábbis a legutóbbi határon túli magyar közösség vezetőjének a tájékoztatása alapján, hogy ma már a magyar mint kisebbség szintén megjelenik egyfajta célközönségként. Tehát nemcsak a negatív mellékhatását szenvedik el a magyar kisebbségek Ukrajnában egy oroszellenes hangulatnak, hanem ennél több politikai megfontolás is áll amögött, ami történt az elmúlt időszakban. Ettől függetlenül én is azt vallom, hogy van ereje és értéke ennek a külpolitikai vagy parlamenti egyetértésnek, hiszen ahogy Németh Zsolt elmondta, nemcsak a frakcióval rendelkező pártok, hanem még a független képviselők is támogatták ezt a javaslatot. Ennek egyébként van belpolitikai üzenete is, hiszen a magyar választópolgárok számára az egy fontos üzenet, hogy az a Magyar Országgyűlés, amelynek viszonylag rossz a hírneve az együttműködés, illetve a nemzeti minimumok vagy nemzeti konszenzusok megtalálásának a tekintetében, az valamiben egyet tud érteni és közösen tud fellépni. Ez egész biztosan pozitív üzenet általában a magyar választópolgárok irányában. S talán azért is fontos ez, mert megjelentek olyan vélemények is a sajtóban, amelyek arról szóltak, hogy tulajdonképpen majdnem nem is baj, hogy van ez az oktatási törvény, mert a legnagyobb probléma az, hogy nem tudnak ukránul a magyar gyerekek Ukrajnában, s igazából örülnünk kéne annak, hogy van ez a törvény, mert az esélyegyenlőségét meg a versenyképességét nagymértékben növeli majd az ukrán oktatási rendszerben és munkaerőpiacon a magyar fiataloknak az, ha tisztességgel megtanulnak ukránul. Én nem nagyon minősíteném ezt azon kívül, hogy maradjunk annyiban, hogy talán inadekvát ennek az ügynek így a felvetése azok részéről, akik ezt megfogalmazták, mint ahogy az is érdekes, hogy voltak olyan vélemények, amelyek arról szóltak, hogy kompletten mindenki hülye itt az Országgyűlésben - elnézést, hogy ilyen drasztikusan fogalmazok -, mert hiszen ez az ukrán oktatási törvény nem is annyira rossz, mert nem is az van benne, amiről beszél a Külügyminisztérium, az összes parlamenti párt és a határon túli magyarok képviselője. Ezt mi valószínűleg innét jobban meg tudjuk ítélni, mint azokat, akiket ez érint Kárpátalján és Ukrajnában. Ezért mondom én azt, hogy van értéke a belpolitika irányában is annak, hogy ebben van egy parlamenti egyetértés. S magától értetődik, hogy kifelé is van haszna és értéke ennek az együttgondolkodásnak vagy közös fellépésnek, hiszen akkor mind a diplomácia, mind pedig bárki más, aki a proaktív módon cselekedni akar, erősebb felhatalmazás, erősebb legitimitás, erősebb bázis alapján tud nekikezdeni ennek a munkának. Még egyszer hadd mondjam el, imént a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy a politikában néha van értelme az ismétlésnek. Mi is nemzeti ügynek tartjuk ezt a kérdést, és így is állunk ehhez a kérdéshez. Azt gondoljuk, hogy ebben csak az együttes közös fellépés tud eredményre vezetni, és látszanak is talán apró eredmények, amikről államtitkár úr beszámolt az imént a bizottsági ülésen. Reményeink szerint ez a közös fellépés talán megváltoztatásra tudja bírni az ukrán döntéshozókat. Az igaz, hogy hosszú út vezetett ide, és valóban lehetne sok mindenben kritizálni a diplomáciát, lehetne sok mindenben kritizálni a külpolitikai döntéseket, én ezt most mégis egy kicsit félretenném, hiszen nem most van itt az ideje a kritikának, hanem majd amikor megoldottuk a problémát, akkor lehet azt elemezni és arról beszélni utólag, hogy a következő - ne adj’ isten - ilyen esetben hogyan lehet ennél elővigyázatosabban fellépni és elkerülni ezeket a kellemetlen, tragikus szituációkat. Egy dologra itt is, a parlamenti nyilvánosság előtt is hadd hívjam föl képviselőtársaim figyelmét. Nem volt szerencsés az, hogy amikor az ellenzéki pártok egy közös tüntetést szerveztek, egyébként pozitívan e mellett az ügy mellett, akkor a Fidesz kommunikációja azt kezdte el harsogni akkoriban, hogy a Soros-bérencek összehívják a nem tudom, milyen tüntetést. Illő tisztelettel azt szeretném javasolni, hogy van elég sok egyéb más terep arra, ahol lehet bennünket Soros-bérencezni, ez a terület maradjon ki ebből, mert akkor tudjuk ezt az egyetértést százszázalékosan megtartani, és ezáltal jobban szolgálni a határon túli magyar közösség érdekét. Én a magam részéről azzal a javaslattal éltem az egyeztetés során, hogy helyes a kormány pro­ak­ti­vitása, de ezt ki kell egészíteni a parlamenti diplomácia eszközeivel. Nekünk is aktívnak kell lennünk. Ebben Németh Zsolt is tett már számos lépést, amiről az imént is beszámolt, én magam is próbáltam a saját eszközeimmel ehhez valamilyen módon hozzájárulni, de tény és való, hogy mind az Európa Tanácsban, mind az EBESZ-ben, mind az Európai Unióban, mind a NATO-ban helyes és igazolható a magyar közös fellépés, és ezt a következő hetekben egészen meg kell hogy tegyük. Lesznek rá alkalmak, hiszen nemsokára összeül az Európa Tanács közgyűlése, Bukarestben lesz a NATO közgyűlése, magyarul, van számos olyan alkalom, ahol egyébként szintén érintett országok vezetőivel, például a románokkal is tudunk egyeztetni, vagy éppen a görögökkel, a lengyelekkel ezekben a kérdésekben. Amit még kértem a kormánytól, a Külügyminisztériumtól, amire kaptunk egy megnyugtató választ, hogy a tájékoztatás, a folyamat átláthatósága most kiemelten fontos, hiszen akkor jó, ha minden érintett fél, aki tenni akar az ügy megoldása érdekében, az tudja, hogy éppen hol állunk, mik a legaktuálisabb események vagy eredmények, így egészen biztosan nem egymást akadályozva, hanem egymást támogatva és segítve tudunk segíteni a kárpátaljai magyarságnak. Azzal zárnám, amivel kezdtem a hozzászólásomat, nevezetesen: több ilyen pillanatra lenne szükség a külpolitikában vagy akár számos más kérdésben is az Országgyűlésben. De amíg ez a pillanat nem érkezik el, addig örüljünk ennek a pillanatnak, hogy valóban minden politikai párt nemzeti ügyként kezeli ezt a kérdést, és száz százalékban elköteleződött amellett, hogy akár a saját pártpolitikai vagy éppen a kampány szempontjából fontos érdekeit is háttérbe szorítja annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk föllépni közösen ennek a konfliktusnak a megnyugtató megoldásáért. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én azért néhány dolgot hadd rakjak helyre az elhangzottak kapcsán. Nem kívánnék ünneprontó lenne, de néhány szempontot azért még világosítsunk meg. Először két rövid reagálás Mesterházy képviselő úrra. Én úgy gondolom, hogy a nemzetpolitikai konszenzus kialakítása az elmúlt évek során a legtöbb esetben nem az ellenzéken múlt. Azzal együtt, hogy én ezt üdvözlöm és fontosnak tartom - és köszönöm Németh képviselő úrnak, hogy ezt az előterjesztést idehozta -, tényleg van benne némi álságosság, amikor arról beszél ön vagy képviselőtársai, mennyire fontos, hogy ez a nagy nemzetpolitikai konszenzus megmaradjon. Különösebben nem rajtunk múlt ez az elmúlt évek során, sőt sokszor inkább az volt a kormányzati gyakorlat, hogy önök közölték és eldöntötték, hogy mi a nemzet érdeke, aztán ha mi valamivel nem értettünk egyet, akkor mi voltunk, akik felrúgtuk a nemzetpolitikai konszenzust. Lássuk meg, a következő hónapok során valóban van-e arra szándék, hogy esetleg más, hasonlóan fontos ügyek mögé is ilyen komoly egységet tudjunk tenni. A másik - sajnálom, hogy kimegy Mesterházy képviselő úr -, de hogy világos legyen, örülünk annak is, hogy ebben a javaslatban nincsen különböző geopolitikai kérdésekre való utalás, bár Németh képviselő úr nem bírta ki, hogy ezt az expozéjában ne hozza ide néhány perc erejéig. Egyébként Gyöngyösi képviselőtársam erre reagált, ezt szeretném önnek, képviselő úr, mondani. Tehát magát a javaslatot mi jónak tartjuk és kellően erősnek a szövegezését, ezt szeretném világossá tenni. Annál is inkább örömmel beszélek erről, mert viszonylag ritkán adatott meg számomra az elmúlt években, hogy hasonló javaslatok során azt mondhassam, hogy kellően keménynek és határozottnak tartjuk annak a szövegét. Két dolgot azonban tegyünk hozzá. Egy dolog azért hiányzik belőle. Mi van akkor, ha nem visszük tovább ezt a javaslatot? Mi kértük és javasoltuk, hogy ha már külügyminiszter úr valóban meglehetősen határozottan nyilatkozott ebben a kérdésben, sőt fölvetette azt, hogy a magyar diplomácia semmilyen fórumon semmilyen, Ukrajna számára fontos törekvést ne támogasson, akkor azért talán érdemes lett volna ebben a javaslatban is valamilyen utalni arra, hogy amennyiben Porosenko elnök mégis aláírja ezt a javaslatot és ez a törvény hatályba lép, akkor Magyarország erre milyen lépéseket fog tenni. Például a parlament felkérhette volna a kormányt, hogy egy ilyen dokumentum szintjén is jelenjen meg az, hogy az ukrán uniós integráció további lépéseit addig Magyarország nem fogja támogatni. Ezt már önök nem fogadták el, fideszes képviselőtársaim, de ettől mi természetesen nem akartunk ennek a javaslatnak a kerékkötői lenni, de azért ezzel kapcsolatban hiányérzetünk van, s ezt mindenképpen el kell mondanom. (19.50)Miután megsimogattuk egymás vállát, és örülünk a nagy egyetértésnek és nemzetpolitikai egységnek, azért egy picit menjünk vissza az időben, és nézzük meg, hogy mi történt az elmúlt egy év során. Mert itt viszont már nagyon komoly kritikáink vannak.Most nagyon kemények vagyunk, most nagyon világos álláspontot képvisel a külügyminiszter, sőt föl is lépünk Ukrajnával szemben, kicsit fitogtatjuk az erőnket. Most kiabálunk, amikor már ég a ház. Csak nem biztos, hogy idáig kellett volna eljutni. Tavaly októberben tárgyalta az ukrán parlament első olvasatban ezt a javaslatot, az elmúlt egy év során, úgy látjuk, és itt egyet kell értsek Ikotity István képviselőtársammal, Magyar államtitkár úr, a magyar diplomácia messze nem tett meg mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, hogy idáig most eljussunk.Önök továbbviszik azt a külpolitikát, ami egyébként Martonyi Jánost és előtte Kovács Lászlót is jellemezte ebben a kérdésben. Folyamatosan az egyoldalú, megelőlegezett gesztusokkal operálnak, mert azt hiszik, hogy ezt majd valamikor vissza fogjuk kapni. Nem kapjuk vissza. Nem kaptuk vissza soha a románoktól, nem kaptuk vissza soha a szlovákoktól, és nem kapjuk vissza az ukránoktól sem. Önök pedig egészen néhány nappal ezelőttig azon az állásponton voltak, hogy sem Szerbia, sem Ukrajna további uniós integrációja elé Magyarország semmilyen akadályt ne gördítsen az ott élő magyar közösség érdekében. Az elmúlt hetekben számos ilyen alkalom lett volna, akár az ukrán vízummentesség vagy a társulási egyezmény megszavazása. Legkésőbb ezeknél a helyzeteknél világos álláspontot és világos feltételeket kellett volna szabni. Ukrajnának mi sem vagyunk az ellenségei, abban egyetértek Németh képviselő úrral, hogy ez egy önsorsrontó dolog. Ukrajna úgy gondolja, hogy saját magát, a saját nemzetét emeli föl ezzel a törvénnyel, de valójában saját magának árt ezzel a legtöbbet. Ezzel mi is egyetértünk, és szeretnénk kifejezni reményünket az ügyben, hogy Porosenko elnök meg fog hátrálni ebben a kérdésben. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyíltan jogsértő mivolta által égbekiáltó az ukrán legfelsőbb tanács, a verhovna rada által nemrégiben elfogadott oktatási törvény, mert a törvény 7. cikkelye korlátozza a nemzeti kisebbségek anyanyelvű tanulásához való jogát. A 7. cikkely ugyanis az óvodai és az általános iskolák alsó tagozati szintjére korlátozza a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő oktatását, a középiskola és a felsőoktatás nyelvévé viszont már kizárólag az ukrán nyelvet teszi. Az oktatási törvény tehát figyelmen kívül hagyja Ukrajna alkotmányát és nemzetközi vállalásait, megfosztva a nemzeti kisebbségeit az anyanyelven történő tanulás jogától, ami súlyos visszalépést jelent az eddig érvényben lévő jogszabályaihoz képest.A kereszténydemokraták ezért innen, a magyar parlamentből ezúton is felszólítják Petrov Porosenko elnök urat arra, hogy ne írja alá az oktatási törvényt, amely diszkriminatív, és ellentmond az európai és nemzetközi jogi normáknak. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt is, hogy az új oktatási törvény még Ukrajna stabilitását is hátrányosan érintheti. Ha pedig Ukrajna instabillá válik, akkor megkérdőjeleződik európai integrációs perspektívája is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. S mielőtt leülnék, annyi megjegyzést szeretnék még tenni, hogy a maradék időt átadnám a Fidesz részére. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is a KDNP-nek köszönjük szépen az időkeret­növelést. Engedjék meg, hogy a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága nevében üdvözöljem az országgyűlési határozatot, és természetesen örömmel üdvözlöm az ötpárti összefogást is. Kevés ilyen példa van a Magyar Országgyűlés történetében. Kérem önöket, hogy a vitában se rontsuk el ezt az összefogást. Szávay képviselő úrnak szeretnék annyiban reagálni, hogy az elmúlt évben minden lehetséges fórumon felemeltük a szavunkat a leendő oktatási törvény módosítása ellen. A végeredmény ez, ahol most vagyunk, de a tények kedvéért ezt hadd mondjam el.Az elsők között voltunk, akik támogattuk a független Ukrajnát 1991-ben és utána, és a későbbiekben is mindig mindenhol támogattuk Ukrajna euroatlanti csatlakozását. A Majdanon küzdőket is politikai támogatásunkról biztosítottuk. Gyakorlatilag elmondhatjuk azt, hogy az elmúlt években számtalan programot indítottunk a Kárpátalján élő magyarság támogatására, iskolákat, óvodákat, szociális intézményeket, kórházakat, templomokat újítottunk fel. Amikor a segélyeket kiküldtük az önkormányzatok, a civil szervezetek, a segélyszervezetek vagy akár a kormány szervezésében, nem néztük azt, hogy egy-egy településen ki az ukrán, ki a magyar, hanem egységesen mindenki kaphatott ezekből a segélyekből.Számtalan programot indítottunk el az elmúlt években, gyakorlatilag nincs olyan társadalmi réteg, amelyet valamilyen módon a magyar kormány ne támogatna. Legyenek akár egyházi személyek, dolgozók, tanárok, egészségügyi dolgozók, újságírók vagy diákok, mindenki a magyar kormánytól fizetés­kie­gészítést, illetve támogatást kap. Azt gondolom, hogy az elmúlt esztendőkben a magyar kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a magyarság, a kárpátaljai magyarság a szülőföldön tudjon boldogulni. Ehhez természetesen még hozzájött az a nagyfokú gazdasági program, amely a Külügyminisztérium támogatásával, koordinálásával zajlik. A magyar pár­tok között is konszenzust teremtettünk, a határ menti térségek, megyék is támogatják Kárpátalja megyét. Azt gondolom, az elmúlt években mi a magunk részéről mindent megtettünk annak érdekében, hogy az ottani magyarság megmaradjon, és természetesen a következő időszakban is teljes mértékig kiállunk a kárpátaljai magyarság mellett. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd folytassam, amit Potápi Árpád elkezdett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőként, illetve az IPU magyar-ukrán baráti tagozata elnökeként. Igenis a magyar diplomácia mindent megtett, nemcsak a kormány-, hanem a parlamenti kapcsolatokban is. Emlékeztetni szeretnék egy mozzanatra, amikor 2015 novemberében az ukrán miniszterelnök itt járt, és előtte Beregszászon kihelyezett ülést tartott a magyar-ukrán baráti tagozat, és egyértelművé tettük, hogy támogatjuk Ukrajna vízummentességét, a határ menti kapcsolatokat, illetve uniós kapcsolatait abban az esetben, ha a kárpátaljai magyarság minden joga megmarad, az anyanyelvhasználat, az oktatási jog, a civil szervezetek joga és a határ menti kapcsolatok erősítése.Még egy mondatot szeretnék mondani, mert tulajdonképpen a kapcsolatokban olyan erős Szabolcs-Szatmár-Bereg kapcsolata a szomszédos Kárpátalja megyével, hogy múlt csütörtökön a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés egy határozatot, önkormányzati határozatot fogadott el, amelyben aggodalmának és megdöbbenésének adott hangot az ukrán oktatási törvény miatt. Mi, akik ott élünk a közelben, ezt határozottan támogatni fogjuk, és üdvözöljük az ötpárti együttműködést. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan térségnek vagyok az országgyűlési képviselője, ahol a 88 településből 20 településnek van közigazgatási határa Kárpátaljával, tehát a térségem egynegyede határos Kárpátaljával. Ott élünk a szomszédban, pontosan ismerjük a problémát. Szomorú vagyok, hogy itt is belpolitikai vetületet kapott az ellenzéki pártok részéről a vita. Tegyük helyre azért a nemzetpolitikát, a jobbikos álláspontot, hogy miért van az, hogy a Kárpátalján élők mégis velünk szimpatizálnak, nem pedig a Jobbikkal. (Dr. Gyüre Csaba: Honnan veszed ezt?) Méghozzá igen kimagasló arányban.(20.00)Az LMP-vel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy Meszerics Tamás végre volt KMKSZ-kongresszuson, eddig még nem láttuk, eljött, és azt mondta, hogy - szó szerint idézek - ettől az Ukrajnától elvárható, hogy valójában nagylelkű legyen, én ezért dolgozom az Európai Unióban. Tehát míg itt Ikotity képviselő úr támadott bennünket, hogy elszigeteli magát a kormány nemzetközi színtéren, és bezzeg ők mindent megtesznek, akkor a nagylelkűségért való foglalkozás vagy dolgozás az LMP részéről sem sikerült európai fronton. Igenis minden egyes fórumon elmondjuk azt, én magam is, mondjuk, a Baltic Council nemzetközi fórumán mondtam el, hogy Magyarország elfogadhatatlannak tartja azt, amit az ukránok művelnek az oktatási törvénnyel kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én összességében nagyon örülök ennek a vitának. Szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólását, illetőleg minden pártnak a pozitív alapállását. Ezt is tanulnunk kell, hogy milyen az, amikor mi valamiben egyetértünk. És úgy látom, hogy az ilyen, amikor mi valamiben egyetértünk. Mindenki olvassa át most a jegyzőkönyvet ebből a szempontból. Ez az egyetértés, bár nyilvánvalóan hangsúlykülönbségek voltak, de azt gondolom, hogy minden frakció részéről azért kicsendült. És ahogy ezt itt többen is megfogalmazták, ennek a konszenzusnak az értéke először is nagyon fontos befelé, az országnak is, azt gondolom, hogy szüksége van arra, hogy érezze azt, hogy egy nemzet vagyunk, és képesek vagyunk bizonyos kérdésekben egyetérteni. Nagyon fontos a nemzetközi közvélemény irányába, hiszen a nemzetközi törekvéseinket rendkívüli mértékben gyengíti, ha nem tudjuk világosan és egyértelműen a feketéről azt mondani, hogy fekete, a fehérről azt, hogy fehér, hanem mi magunk tesszük átláthatatlanná és értelmezhetetlenné a mi saját dolgainkat. Viszont, hogyha közös értelmezést adunk most ennek az oktatási törvénynek, mert viták lesznek arról, hogy mi van ebben, akkor azt gondolom, hogy kifelé is nagyon erősítjük a magyar álláspontot. De talán a legfontosabb az, hogy a kárpátaljai magyarok számára, ahogy Magyar Levente államtitkár úr fogalmazott, kell érzékeltetnünk azt, hogy minél nehezebb helyzetben vannak, valóban annál inkább nekitámaszkodhatnak az anyaországnak. Ez a megfogalmazás, azt gondolom, hogy telitalálat volt az államtitkár úr részéről. Most valóban nehéz helyzetben vannak a kárpátaljai magyarok, hiszen az elmúlt 28 esztendőben hősiesen életben tartottak egy intézményrendszert, kibővítettek egy intézményrendszert, ablakcseréket hajtottak végre, pedagógusokat képeztek. Fantasztikus erőfeszítést tettek ezen a területen, és egyik pillanatról a másikra a lelki szemeik előtt azt látják, hogy kártyavárként omlik össze az a munka, amit elvégeztek. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy érezzék, hogy ez nem így lesz, hogy Magyarország kiáll mellettük, és meg fogjuk találni annak a módját, hogy ha bármi is történik, Szávay képviselő úr, bármi is történik, akármilyen aláírás történik, a kárpátaljai magyar oktatási rendszer fennmarad, és Magyarország segít abban, hogy ez az intézményrendszer tovább működhessen. A kárpátaljai magyaroknak erre van szükségük, és hogy ezt egyhangúlag tudjuk mondani, azt gondolom, hogy az nagyon fontos.Hoffmann Rózsa képviselő asszony fogalmazott úgy, hogy gondoljunk arra, hogy ez nem nemzetközi jogi kérdés, még csak nem is alkotmányos meg belső jogi kérdés, hanem mindenekelőtt egy pedagógiai kérdés, sőt ezen túlmenően az emberi lét legalapvetőbb kérdése, hogy tanulhassak, hogy gondolkodhassak azok a nyelven, amin megszülettem. Szeretném megköszönni még egyszer a vitát, köszönöm szépen a figyelmet, és bízom benne, hogy az elkövetkezendő időszakban mindenki a saját kapcsolatrendszerén keresztül, pártcsaládokon keresztül, nemzetközi szervezetekben, ott, ahol van, megtalálja a módját annak, hogy ebben az oktatásitörvény-ügyben a lehető legjobb megoldást tudjuk elérni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a következő napirendi pontunkra rátérünk, 5 perces tárgyalási szünetet rendelek el, a kormány képviselőjét várjuk. (Magyar Levente megérkezik az ülésterembe.) Bocsánat! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, maradjon mindenki a helyén, megérkezett államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a jogtipró ukrán oktatási törvény elítéléséről és az ellene való fellépésről szóló előterjesztés összevont vitája. A Szávay István, Jobbik, Szél Bernadett, LMP, Pánczél Károly, Fidesz, Mesterházy Attila, MSZP, Hoffmann Rózsa, KDNP, Németh Zsolt, Fidesz, és Gyöngyösi Márton, Jobbik, képviselők által benyújtott előterjesztés H/17379. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott házszabálytól való eltérés szerint a nyitóbeszéd és a zárszó elhangzására összesen 20 perc, a kormány képviselőjének nyilatkozatára 10 perc, a Törvényalkotási bizottság felszólalására 7 perc, ebből a kisebbségi vélemény ismertetésére 3 perc, a képviselőcsoportok felszólalására összesen 10-10 perc áll rendelkezésre.Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Németh Zsolt elnök úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Tájékoztatom elnök urat, hogy a vitában történő felszólalására és az esetleges zárszó ismertetésére összesen 20 perces időkeret áll rendelkezésére. Öné a szó, elnök úr.(18.50)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úrnak mint előterjesztőnek a felszólalását. Tájékoztatom elnök urat, hogy a zárszó elmondására 4 perc időkeret áll majd rendelkezésére.Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Magyar Levente államtitkár urat, a kormány nevében most kíván-e felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Bóna Zoltán képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Tájékoztatom önöket, hogy a frakcióknak 10-10 perc időkeret áll rendelkezésükre. Megadom a szót Pánczél Károly képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gyöngyösi Márton képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, KDNP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérem, szíveskedjenek az időkeretet a Fidesz időkeretére átirányítani.Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Potápi Árpád János képviselő úrnak, Fidesz-képviselő­cso­port.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vinnai Győző képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tilki Attila képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a hátralévő, megmaradt időkeret terhére kíván-e még valaki felszólalni frakciónként. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az összevont vitát elzárom. Megadom a szót Németh Zsolt úrnak, a Külügyi bizottság elnökének mint előterjesztőnek, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra. Elnök úr, parancsoljon!