• SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Jobbikos Képviselőtársaim! Május 30-án e Ház falai között beszéltem arról, hogy a nemzeti együttműködés rendszere szégyenszemre semmilyen formában nem emlékezett meg Deák Ferenc hatalmas művéről, a kiegyezés 150. évfordulójáról.A Fidesz nyilván nem tud mit kezdeni egy olyan dátummal, amely kompromisszumról, ellentétes vélemények figyelembevételéről és integrálásáról is szól. Az emlékezés hiánya persze annak fényében sem meglepő, hogy Deákék a kiegyezéssel egy olyan korszakot nyitottak hazánk történetében, amely korábban elképzelhetetlen gazdasági, társadalmi vagy kulturális és tudományos fejlődéssel járt, elindítva Magyarország felzárkózását Európa élvonalába.Ezzel szemben a Fidesz olyan országot épített az elmúlt hét évben, amely bérszínvonalában már a román átlagot sem éri el, míg közéletében lassan jobban hasonlít valamelyik közép-ázsiai vagy afrikai féldiktatúrára, mint egy modern XXI. századi európai államra. Ennek egyik ékes példája a még szűk tíz hónapig meglévő országgyűlési többségük elvtelen felhasználásával elfogadott plakáttörvény, amely túlszárnyalja a boldog békeidők legdurvább adminisztrációs fellépéseit is az akkori ellenzék kétségkívül méltánytalan ellehetetlenítése érdekében.Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk, jobbiko­sok­nak a kiegyezés azt üzeni, hogy nem szabad a magyar társadalmat a végletekig megosztani és egymás ellen fordítani. Az Európai Uniót pedig nem sehova sem vezető kamu szabadságharcokkal, hanem például egy sikeres béruniós küzdelemmel lehet megreformálni. Nekünk például ez jut eszünkbe 1867-ről. Önöknek azonban láthatóan csupáncsak a zsidóság emancipációja, amely kapcsán a kormány 2018-tól jelentős forrást kíván biztosítani az elhagyott zsidó temetők szigorú vallási előírásoknak megfelelő rekonstrukciójára.Önmagában természetesen nem ezt a döntést kívánom kritizálni. Ugyanakkor fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy nem csupán a magyarországi zsidóságnak vannak hátrahagyott és gondozatlan temetői, hanem például a második világháború után szülőföldjükről elűzött németeknek vagy a csehszlovák-magyar lakosságcserében érintett hazai szlovákoknak is. Hogy konkrét példát is említsek, a kitelepítések által leginkább sújtott Tolna megyében, például Grábócon a német feliratokkal ellátott évszázados sírkövek kifordítva hevernek a temetőben és a közeli erdőben szétdobálva. De hasonló a helyzet a szintén Tolna megyei Szálkán és számos más kisebb településen is. Ezekről mintha elfeledkezett volna a kormány. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy a megmaradt sváb közösség nem állított ki olyan magas rangú munkásőrt, aki tanácsot tudott volna adni ebben az ügyben a Miniszterelnökségnek.Tisztelt Országgyűlés! Információim szerint a nemzetiségi pályázatokon jelenleg nem lehet indulni temetőrekonstrukciót érintő tervekkel. A pályázati kiírások ugyanis ilyen célokat nem támogatnak, pedig számításaink szerint ez esetben mindössze néhány tíz millió forintos nagyságrendről beszélhetünk, hiszen e temetők esetén sem szigorú vallási előírások és többségében elkülönülési elvek sem érvényesülnek. Ráadásul vannak olyan települések, mint például a Pest megyei, korábban jelentős szlovák lakossággal rendelkező Ecser, ahol lelkes helyi fiatalok alakítottak ki kőkerteket a temetők már nem használt részein fekvő sírkövekből, megmentve őket az enyészettől és a feledéstől. Ezt a tevékenységet is támogatni kellene, véleményem szerint tehát az érintettek bevonásával gyorsan és hatékonyan lehetne rendezni ezt a kérdést, ha lenne rá politikai szándék. Biztos vagyok benne, hogy ebben partnerek lennének az országos nemzetiségi önkormányzatok és az érintett egyházak is. Bár most csak a hazai svábokat és tótokat emeltem ki, de más nemzetiségek is érintettek lehetnek ebben az ügyben.Tisztelt Képviselőtársaim! Sváb felmenőkkel rendelkező evangélikus magyarként személyesen is nagy veszteségnek tartom, hogy a dualizmus évtizedeinek nyelvi, nemzetiségi és vallási sokszínűsége ma már sok esetben csak temetőinkben tud megjelenni, elsősorban a XX. század százezreket elpusztító, szülőföldjükről elüldöző katasztrófái után. Úgy vélem azonban, hogy Magyarországnak fontos feladata az, hogy ezeken a tereken megőrizze és a következő generációk számára is megismerhetővé tegye történelmünk e fontos fejezeteit. Arról nem is beszélve, hogy e probléma hatékony megoldásával hazánk ismét jó példát mutathatna az elszakított területeinken élő magyarságot még a temetőiből is elüldözni akaró szomszédos országok számára.Bár sajnos a kormány részéről senki sem érezte fontosnak, hogy a mai napirend utáni felszólalásokra válaszoljon, én a kérdéseimet most mégis felteszem, bízva abban, hogy azokra legalább később választ kapok, vagy ha választ nem is, de esetleg ezekben az ügyekben intézkedés történhet. Azt szerettem volna ugyanis kérdezni a kormánytól, hogy van-e regiszterük arról, hogy hol találhatóak az egykor Magyar­ország területén élő nemzetiségek által a XX. század történelmi viharai miatt hátrahagyott, ma is gondozatlan temetők, illetve hogy miért nem támogatja a kormány a zsidó temetők felújítása mellett a kitelepített németek és a lakosságcserével eltávozott szlovákok, esetleg más nemzetiségek által hátrahagyott temetők rendbetételét is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm, Kulcsár képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szávay István, a Jobbik képviselője: „Miért nem támogatja a Kormány a kitelepített németek és a lakosságcserével eltávozott szlovákok által hátrahagyott és ma is gondozatlan temetők rendbetételét is?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.