• DR. VEJKEY IMRE (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! „A kommunizmus két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha sehol nem bírta és nem bírja felvenni a harcot, előttük mindig kapitulál.” Így fogalmazott az író, Nemere István.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen e valóság és az igazság teljessége érdekében Magyarország Alaptörvényének U) cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepét, és azt a tevékenysége eredményeit átfogó jelentésében, valamint további dokumentumaiban közzé is teszi. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága eddigi rövid történetének egyik mérföldköve lehet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával közösen kiadott jelentés, amely az 1990 előtti állambiztonsági szervek mágnesszalagon megőrzött adatállományának vizsgálatairól készült.A kommunista állambiztonsági definíció szerint a hálózat az állambiztonsági szervek titkos segítőtársainak összessége, amelyek tagjai az állambiztonsági szervek vezetésével és irányításával a szervezetszerű titkos együttműködés keretében vesznek részt a Magyar Népköztársaság védelmének erősítéséhez szükséges információk megszerzésében, a titkos operatív intézkedések végrehajtásában, a külső és belső ellenség aknamunkájának felderítésében, megelőzésében és megszakításában.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek az „eszköznek” a korabeli állambiztonsági operatív munkában betöltött szerepét nehéz volna túlbecsülni, hiszen minden egykorú szabályzat a legfontosabb módszernek vagy fő eszköznek tekinti az állambiztonsággal titkosan és szervezetszerűen együttműködő hálózati személyek foglalkoztatását, ahogyan a Biszku Béla által kiadott, a hálózati munka alapelveiről szóló rendelkezése is rögzíti, az állambiztonság szerveinek fő eszköze az ügynökség.Nem lehet vita tárgya tehát, hogy a kommunista diktatúra hatalmi működésének megértését szolgálja az állambiztonsági hálózattal kapcsolatos, minél teljesebb körű ismeretek megszerzésének lehetőség szerinti biztosítása. A kommunista állambiztonsági szervek mindvégig nagy jelentőséget tulajdonítottak az operatív és hálózati nyilvántartások vezetésének, illetve az ezek révén rendszerezhető és kinyerhető információk tömegének. Az 1950-es években tömegesen nyilvántartásba vett célszemélyek és együttműködők adatainak manuális úton való kezelhetetlenségére, illetve összetettebb kutatási feladatok végrehajtásának lehetetlenségére több ízben is felfigyelt a kommunista párt és a belügyi vezetés. Sokáig azonban ez csak a kartonszerű nyilvántartások ismétlésének felülvizsgálatát képezte, és a feleslegesnek ítélt adatok törlését eredményezte.(12.10)A nyilvántartási és adatszolgáltatási igények folyamatos bővülése értelemszerűen megkövetelte, hogy a technikai fejlődés kínálta lehetőségeket mielőbb megpróbálják az állambiztonság szolgálatába állítani. Ennek a feladatnak az első lépéseit már 1958-ban megtették, amikor az első gépesített adatfeldolgozási rendszert bevezették az állambiztonsági rejtjeltechnika területén az akkori BM 12. osztályon. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltás után a mágnesszalagok létére először az 1995-ben létrehozott iratfeltáró bizottság hívta fel a nyilvánosság figyelmét, majd az állambiztonsági iratok átadása teljesítésének értékelésére 2007-ben felállított szakértői bizottság jelentése foglalta össze a diktatúra állambiztonságának számítógépes nyilvántartási rendszereiről az akkor tudottakat. Ezt követően, 2009-ben jött létre az úgynevezett első mágnesszalag-bizottság, amely a szalagokon talált adatállományokat informatikus szakértők bevonásával lementette, és a helyreállítást követően a jelenlegi számítógépes rendszerekkel részben olvashatóvá tette. A második mágnesszalag-bizottság pedig a lementett adatállományok közül az úgynevezett H, vagyis hálózati adattár papírra nyomtatását végezte el. Tekintettel azonban arra, hogy a mágnesszalagokon rögzített adatok titkos minősítése mindmáig fennmaradt, beható vizsgálatukra, tartalmi elemzésükre korábban nem kerülhetett sor. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! E problémakör orvoslásának érdekében is az Országgyűlés a 2013. évi CCXLI. törvénnyel felállította a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, amely testület tagjai felhatalmazást kaptak minősített adatok megismerésére is. E törvényi felhatalmazással élve a bizottság a belügyminiszterhez fordult az Alkotmányvédelmi Hivatal kezelésében lévő, 1990 előtt működött állambiztonsági szolgálatok mágnesszalagokra rögzített adatállományának tudományos feltárása érdekében. Szakmai egyeztetéseket követően 2015 nyarán a NEB tagjaiból, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársaiból közös munkacsoport alakult. A munkacsoport a Belügyminisztériummal egyeztetett munkarend szerint 2015 szeptemberében megkezdte a mágnesszalagok tudományos feldolgozását az Alkotmányvédelmi Hivatalban. A feltáró munkák során a bizottság a mágnesszalagokon rögzített adattartalom szerkezetének, teljességének, történelmi értékének felmérésére törekedett, valamint annak megállapítására, hogy az eddigi tudományos kutatások során megismerteken kívül milyen új információkat tartalmaz a szalagokon rögzített adatállomány. A már idézett jelentés javaslatot tett az egykori állambiztonság mágnesszalagjainak jövőbeni kezelésére is. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának jelentése megállapítja, hogy a nyilvántartás adattömege folyamatos felülvizsgálati munkát igényel, amelynek érdekében javasolja, a „G” és a „H” jelű nyilvántartás rövid időn belül kerüljön a Történeti Levéltárnak átadásra.Az információs kárpótlás mind maradéktalanabb érvényesülését szolgálja, ha az egykori állambiztonság mágnesszalagjai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába kerülnek. A kormány 1187/2017. (IV. 10.) határozata ezen titkosszolgálati adathordozóknak a levéltárba adása kapcsán úgy döntött, hogy ezen adathordozókon található minősített adatokat, azok átadását követően, a levéltárban kell felülvizsgálni 2018. június 30-áig. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mágnesszalagok levéltári felülvizsgálatához azonban meg kell teremteni a törvényi feltételeket, vagyis lehetővé kell tenni a minősített adatok átadás-átvételét. Az átadást egyébként az is indokolja, hogy az adatok egy részével hagyományos, papíralapú hordozón már nem rendelkezik a levéltár. Így tehát megvalósulhat az adatok egységes, törvényi előírásoknak megfelelő kezelése úgy, hogy az egykori kommunista rendszer áldozatainak, illetve leszármazóiknak információs kárpótlása ezáltal mind teljesebb és eredményesebb lehet. Ezzel egyidejűleg célszerű az iratokat hosszú távon egy helyen, az eddig csak állambiztonsági szaklevéltárként működő intézmény fejlesztésével nemzetbiztonsági szaklevéltárként is működtetni. Ez biztosíthatná tehát az egységes eljárást az információs kárpótlás mellett a kutathatóság esetén is. Az előttünk fekvő, az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/15844. számú törvényjavaslat éppen az elhangzott céloknak tesz maradéktalanul eleget. A törvényjavaslat a rendszerváltást megelőzően működött állambiztonsági szolgálatoknál keletkezett úgynevezett titkosszolgálati mágnesszalagoknak a rendszerváltást követően létrehozott nemzetbiztonsági szolgálatoknál keletkezett minősített adattartalmat rögzítő, maradandó értékű iratoknak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára részére történő átadásához szükséges feltételeket teremti meg. Indokolt továbbá, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára több évtizedes szakmai gyakorlatára is figyelemmel az állambiztonsági iratok kezelése mellett az 1990. február 14. után létrejött nemzetbiztonsági szolgálatok levéltári anyagainak vonatkozásában is rendelkezzen illetékességgel, illetve gyűjtőkörrel, vagyis legyen az állambiztonsági és nemzetbiztonsági iratokat is őrző állami szaklevéltár. Annak érdekében tehát, hogy a levéltár az állambiztonsági és nemzetbiztonsági iratok közlevéltári kezelésének kizárólagos felelősévé váljon, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat nemzetbiztonsági vonatkozású iratainak kezelését is az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának illetékességébe szükséges utalni. A hamarosan kezdődő V4-es soros elnökségünk jó alkalmat kínál, hogy a tapasztalatcsere folytatódjon a visegrádi országok között ezen a területen is. Az egykori csehszlovák állambiztonsági szervek iratait kezelő prágai intézmény megalakulásától kezdve átvett és az információs kárpótlás biztosítása során jelenleg is használ ilyen adatbázisokat, de nagy mennyiségben kerülnek ilyen adathordozók a lengyelországi nemzeti emlékezet intézetébe, az IPN-be is. Ez utóbbi intézmény például összesen 655 darab mágnesszalagon őrzi az egykori lengyel titkosszolgálatok adatbázisait. Szolzsenyicin szerint a kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A mi lelkiismeretünk viszont azt diktálja, hogy kövessük a V4-ek országainak példáját a kommunista diktatúra hálózata adatbázisának kezelése tekintetében. Ezért is kérem a tisztelt Házat, a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A közfeladatok folyamatos ellátását, a közérdekű adatok megismerését és a tudományos kutatás szabadságát, az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálatai tevékenységének megismerését és az áldozatok információs kárpótlását és ehhez kapcsolódóan az érintettek információs önrendelkezési jogát garantáló alkotmányos alapjogok érvényesítését biztosító levéltári anyag védelme, folyamatos gyarapítása, mind szélesebb körben történő hozzáférésének biztosítása állami feladat, amelynek teljesítése megköveteli az állami szerepvállalást. (12.20)A kormány a titkosszolgálati adathordozóknak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára részére történő átadásáról és az ezen adathordozókon rögzített adattartalom tudományos feldolgozásával kapcsolatos egyes feladatok végrehajtásáról szóló kormányhatározatában egyetértett az 1990 előttig fennállott pártállami rendszer állambiztonsági szolgálatainak működése során keletkezett minősített adatokat tartalmazó, úgynevezett titkosszolgálati lyukkártyákon, mágnesszalagokon és elektronikus adathordozón rögzített adattartalom tudományos igényű és alaposságú feldolgozásának szükségességével és az e célkitűzésből adódó feladatok mielőbbi szakszerű végrehajtásával.A kormányhatározat 1. a) pontja alapvetően két feladatot jelöl ki a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma által keletkezetett iratoknak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára részére történő átadásával kapcsolatosan. Egyfelől az átadás érdekében szükséges jogszabályok módosításának végrehajtását, amely a mostani előterjesztői indítvánnyal megindul, másfelől az iratok átvételéhez ‑ lyukkártyákra, mágnesszalagokra, elektronikus adathordozókra gondolunk ‑ és feldolgozásához nélkülözhetetlen infrastrukturális feltételek megteremtését, illetve az ÁBTL-nél jelentkező új feladat ellátásához szükséges költségvetési hatások bemutatását. Ez utóbbi, a második kérdéskör és feladat végrehajtása érdekében az emberi erőforrások minisztere előterjesztést készített a kormány részére. A kitűzött cél megvalósításával a közélet, az állampolgárok érdeklődésére mindenkor számot tartó, az 1990 előtti pártállami rendszer állambiztonsági szolgálatainak működése során keletkezett iratok megfelelő elhelyezést nyernek. Az információk megszerzésében kulcsszerepet játszó állambiztonsági hálózattal kapcsolatos felvetések napjainkban is folyamatosan a társadalmi és politikai alapkérdések egyik sarokkövei. A transzparencia elvéből kiindulva a nyilvánosság megköveteli a hitelt érdemlő információk minden állampolgár számára történő elérését. A jelen törvényi előterjesztéshez kapcsolódó egyes törvények módosítására is sort kell keríteni a közeljövőben, hogy a kitűzött kormányzati és társadalmi cél érvényesüljön.Jelen törvényjavaslat elfogadásával az ÁBTL ‑ a speciális tudásbázisra, a több évtizedes szakmai gyakorlatra és a hozzáértésre figyelemmel ‑ az állambiztonsági és a nemzetbiztonsági iratokat őrző állami szaklevéltárrá válik. Tehát minisztériumunk közgyűjteményi szakmai szempontból megvizsgálta az előterjesztést, és úgy látjuk, hogy a gyűjtőkör kiterjesztésével, illetve az 1990 előtti említett és felsorolt, az előterjesztő által részletesen ismertetett állambiztonsági iratok és különböző adathordozókon őrzött információk, valamint az 1990 utáni nemzetbiztonsági, polgári és katonai nemzetbiztonsági információk közös kezelésére nyílik tehát mód a törvényjavaslat életbelépése után.Azt gondolom, hogy az a széles körű társadalmi igény, amely az ilyen módon keletkezett iratoknak és különböző adathordozókon fellelhető adatoknak a részben nyilvános hozzáférését, részben pedig a kutatók által történő megismerését segíti, ez valóban mind az ellenzék, mind pedig a kormányoldal által áhított és elvárt transzparencia irányába történő nagyon jelentős előrelépés. Ezáltal a kormányzat az előterjesztést teljeskörűen támogatja. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
  • DUNAI MÓNIKA, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság 2017. június 13-án a házszabályi rendelkezések 61. §-a alapján kivételes eljárásban megtárgyalta az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/15844. számú törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 27 igen szavazat mellett, 6 tartózkodással, tehát ellenszavazat nélkül összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be. Az összegző módosító javaslat a Törvényalkotási bizottság saját kezdeményezését tartalmazza, amely három pontban jogtechnikai, egy esetben pedig nyelvhelyességi pontosítást tartalmaz. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat a kommunista diktatúra működési mechanizmusának jobb megismerését és megértését szolgálja, ezért kérem a támogatásukat. Köszönöm a fi­gyel­müket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor elolvastuk ennek az előterjesztésnek, ennek a törvénynek a címét, akkor kezdtünk örülni, hiszen számos alkalommal került már a Ház elé hasonló témakörben benyújtott javaslat. Jellemzően az LMP frakciója nyújtotta be ebben a témakörben, tizenkétszer, tizenháromszor… (Sallai R. Benedek négyet mutat.) Bocsánat, tizennégyszer, most mutatja itt képviselőtársam. Mi minden alkalommal támogattuk ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét, és magunk is nyújtottunk be ilyen tartalmú javaslatot. Sajnálatos módon azt sem vette tárgysorozatba az Országgyűlés. Nem vette tárgysorozatba, annak ellenére, hogy egyébként azok az érvek, amelyeket most a javaslat előterjesztője, Vejkey képviselőtársam és Hoppál államtiktár úr is elmondott, éppúgy érvényesek voltak arra a jó pár előterjesztésre, amik itt a Ház előtt feküdtek, mint erre a mostanira. Sőt, azt tudom mondani, hogy még inkább azok voltak, hiszen mindannyiszor egy lényegesen komplexebb javaslatcsomag volt a Ház előtt, mint amit mi most itt látunk. És ez az első problémám a javaslattal kapcsolatban.Vejkey képviselő úr elmondta azt, hogy kövessük a V4-eket. Én azt gondolom, hogy ez igaz, és valóban indokolt, sőt indokolt lett volna közel 30 évvel ezelőtt, hogy ez megtörténjen ‑ sajnos ez nem történt meg ‑, de talán még most sem teljes mértékben késő. Egy haszna van, nyilván aki kutatást végez, távolabbról szemlélve, objektívebb módon tudja majd esetleg feldolgozni ezeket az információkat és iratokat. De ha már a V4-ek követésénél tartunk, akkor én azt gondolom, hogy ha megnézzük az ottani szabályozásokat, akkor azok lényegesen szélesebb körűek és lényegesen tágabb körben engedik meg a kutathatóságot, mint a magyar törvények, még akkor is, ha ezt a javaslatot egyébként elfogadjuk. Az egyik, ami csalódást okozott, hogy itt valóban csak a mágnesszalagokról van szó és azokról rendelkezik a törvény. Mondhatnánk azt is, hogy ez is több mint a semmi, akkor támogassuk ezt, azonban sajnos más probléma is van az előttünk fekvő javaslattal. Az egyik, és én ezt kérdezném is az előterjesztőtől, hogy ennek vajon mi az oka, hogy a titkosítási idő lejárta után a hatályos törvény alapján eddig minden iratot továbbítani kellett a levéltárnak. Most az én meglátásom szerint ehhez képest lényeges visszalépés az, hogy bizonyos ügyviteli érvekre, szabályokra hivatkozva ez már nem lesz általános kötelezettsége a szolgálatoknak. Talán pontosabban fogalmazva, az általános kötelezettség megmarad, de ez a szabály egyfajta kibúvót enged ez alól, és szeretném megtudni, miért. Ha eddig ez a rendszer működött, jól működött, és ebből probléma nem volt, akkor miért kell ebben visszalépni? Azokat az iratokat, amelyek titkosítási ideje lejár, miért nem kell haladéktalanul, automatikusan és kivételt nem tűrő módon továbbítani a levéltárba? Ez az egyik, ami jelentős problémát jelent, és ami miatt kérdést fogalmazunk meg itt a parlamentben a javaslattal kapcsolatban.(12.30)A másik, hogy míg az LMP javaslata és a mi javaslataink is alapvetően az irat, a jogtalanul birtokolt irat esetén a jogtalanul iratot birtoklót üldözték volna, esetleg még az LMP javaslata sújtotta volna bizonyos szankciókkal is, addig itt valójában nem az iratot jogszerűtlenül birtoklót vagy azt le nem adót büntetik, hanem az irat felhasználhatóságát kívánják önök korlátozni. Ez az, ami számomra teljes mértékben érthetetlen. Azzal egyetértünk, hogy ne lehessen otthon készletre gyűjteni ezeket az iratokat, mondjuk, esetlegesen olyan hátsó szándékkal, hogy később ezekkel bizonyos embereket majd meg lehet zsarolni ‑ fogal­mazzunk nyíltan! Ezzel egyetértünk, ez igaz. Ezeket közkinccsé kell tenni. De ha valakinél van egy ilyen irat, ami adott esetben még akkor jogszerűen is került hozzá, vagy véletlenül került hozzá, mondjuk, örökölt egy nagy csomó mindent, és ezek az iratok szintén odakerültek hozzá, nem nézte meg, nem adta le. Akkor ezek az iratok utána felhasználhatatlanná válnak? Mert a mostani jogszabály alapján, a mostani törvény alapján én ezt látom. Egyszóval a bíróság előtt ezek az iratok nem felhasználhatóak. Talán nem haragszanak meg a kormánypárti kép­viselők sem, ha az ember, amikor egy ilyen javaslatot terjesztenek elénk, akkor bizonyos gyanúperrel él, vajon miért kellett ezt kivételes eljárásban a Ház elé hozni. Miért nem ért ez rá, mondjuk, szeptemberben, vagy miért nem lehetett ezt behozni egy hónappal korábban? Ez nem egy olyan javaslat, ami egy hirtelen felmerült társadalmi problémára adott gyors reakció, és ott érthető a kivételes eljárás, hanem ez egy olyan javaslat, ami 27 év óta bármikor idekerülhetett volna az Országgyűlés elé; éppen most került ide.És akkor elkezdett kutatni persze az ember a fejében, és a jóindulat egy picit alábbhagy, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Van egy olyan per folyamatban, amelyiket egy nem képviselőtársunk, de önkormányzati képviselőtársunk indított, illetve folytat az önök volt országgyűlési képviselőjével szemben. Itt Varga László KDNP-s képviselőre gondolok, ahol az MSZP-s képviselő azt állította, hogy a nevezett volt országgyűlési képviselőnek ügynökmúltja van. Itt ebben a perben született egy elsőfokú ítélet. Azt állították itt a felek a perben, legalábbis az egyikük, hogy van bizonyíték arra, hogy ez a KDNP-s képvi­selő korábban ügynök volt. Ennek a pernek a másodfoka még nem zajlott le, nem tudom, mikorra van kitűzve. De gondolom, nem nagyon sokára. És akkor megjelenik itt egy olyan szabály, ami eddig nem volt része a magyar jogrendszernek, hogy a bírósági eljárásokban azok az iratok, amelyek ugye kvázi jogszerűtlenek, tehát nem a levéltártól származnak, nem használhatóak föl.Azt gondolom, hogy ezt a két dolgot ha az ember összeköti, akkor legalábbis erős rossz érzései támadnak. Mert nem szeretném azt hinni, hogy azért volt ez ilyen sürgős, mert szeretnék megelőzni a hatálybalépéssel a másodfokú eljárást, ahol esetleg a bíró mégis úgy dönt, hogy ezeket az iratokat föl lehessen használni. Nem tudom, hogy így van-e, de azt tudom, hogy a két dolog megint párhuzamosan fut, és őszintén szólva, ez nekem nem tetszik. A harmadik, ami általános kritika ‑ és ez persze nem ezzel a törvénnyel függ össze, de ha már erről a témáról beszélgetünk, akkor érdemes itt is az asztalra tenni ‑, hogy nekem alapvetően azzal van problémám, hogy itt sem teremtik meg a teljes kutathatóságot, amiről egyébként államtitkár úr beszélt, hogy az a jó, ha minél szélesebb körben kutathatóak ezek az iratok. Én is így vélem. De ma gyakorlatilag a Nemzeti Emlékezet Bizottságának van egy olyan privilégiuma, hogy ezeket az iratokat feldolgozza és kutassa.Én pedig azt gondolom, hogy amikor az ember tudományról beszél, és egy történelmi korszaknak a tudományos megítéléséről, feldolgozásáról, akkor érveket kell érvekkel szembeállítani, akkor lehetővé kell tenni azt, hogy minden, a témában jártas kutatónak lehetősége legyen ezeket megismerni, és a tudományos vitatkozásokban dőljön el az, hogy valójában mi volt az igazság vagy az igazságnak milyen árnyalatai voltak. Ha erre van egy felkent szervezet, ami a NEB, akkor azt gondolom, hogy ez nem tud érvényesülni. Pontosan erről a témáról van egy remek mondata egyébként Deák Ferencnek, ezt szeretném idézni: „Tudományos vitatkozásoknál nem a személy, nem a tekintély, hanem egyedül az igazság bírhat döntő erővel.”Ez az, ami ma nem tud megtörténni. Mert a NEB kutathatja, más nem kutathatja, holott az lenne az érdek, hogy ez minél szélesebb körben ‑ ahogy államtitkár úr is mondta ‑ megvalósuljon. Én azt értem, és még egyet is értek vele, hogy ehhez bizonyos felelősség és tudás szükséges. De egy ilyen tágabb kört meghatározni viszonylag egyszerű lenne. Csak hogy egy példát mondjak, és természetesen ezt lehet tágítani, szűkíteni, másként meghatározni, de ha mondjuk, azt mondom, hogy egy szakirányú tudományegyetem státuszban lévő oktatója-kutatója legyen jogosult ezekbe az iratokba betekinteni, akkor ott, az gondolom, hogy bizonyos felelősséget is és bizonyos szakmai kompetenciát is megköveteltem. A szakirányú egyetem, tehát legfelső szintű kutatóhely és annak a nemcsak megbízott, hanem mondjuk, státuszban lévő kutatója. Erre nyugodtan ki lehetne minden további nélkül bővíteni. Úgy hiszem, hogy ha már itt, ebben a témában beszélgetünk, akkor nem lebecsülve a tudását és a képességeit a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagjainak, de legalább annyira felkészültnek tartom a témában, mondjuk, Czinner Tibor kutató történészt, aki remek könyveket írt, például a Rajk-perről egészen részletes, kiváló könyvet.Tehát vannak még Magyarországon olyan kutatók, akiknek érdemes lenne lehetővé tenni azt, hogy ezeket az iratokat megismerjék. Ezek a javaslatok ‑ és azért tértem ki erre, mert ezt szeretném hasonlítani a miáltalunk, illetve az LMP által beterjesztett javaslatokkal ‑, hogy ezek megteremtették volna ezt a lehetőséget, a teljes körű nyilvánosságot.Nekem ez hiányzik ebből a törvényből. Nem tudom és nem értem azt, hogy miért kellett erre a körre lekorlátozni ennek a törvénynek a hatályát, miért nem lehetett akkor egy picit továbbmenni ennél. És még egyszer szeretném visszaismételni azt, hogy azt meg pláne nem értem, hogy egy: miért nem lehet majd eljárásokban az iratot fölhasználni, ha az nem jogszerűen van valakinél? Tehát magyarán az iratot büntetem ‑ idézőjelbe téve ‑, nem azt az iratbirtokost, aki jogszerűtlenül birtokolja, mert ott lehet akár egy büntetőjogi szankciót is megfogalmazni ‑ szerintem az elég lenne -; a másik kérdés pedig valóban az, hogy most ha eddig jól működött az, hogy át kellett ezeket az iratokat adni, és nem volt kivétel, akkor most miért kell ezt a kivételt megteremteni. Ez a két olyan aggály, ami számunkra, legalábbis jelen helyzetben és jelen állás szerint és magyarázatok nélkül nehezen teszi támogathatóvá ezt a törvényjavaslatot. Mindazonáltal a jelentőségére tekintettel a holnapi napon ebben természetesen az MSZP elnöksége is és frakciója is állást fog foglalni, de már most, a vitában szerettem volna nyilvánvalóvá tenni, hogy egy esetleges tartózkodásnak vagy elutasításnak ilyen okai lehetnek, és semmiképpen sem az, hogy ne szeretnénk ezeknek az iratoknak a nyilvánosságát, ahogy egyébként a sok szavazás során már tettlegesen is nyilvánvalóvá tettük.Úgyhogy várom a válaszát esetleg az államtitkár úrnak vagy az előterjesztőnek, hogy ezekre a felvetésekre mit mond, mert ugyanis a téma fontos, és szeretnénk olyan javaslatot, amit támogatni tudunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt bármit is mondanék, azt szeretném leszögezni és a magunk részéről főleg az előterjesztő számára, hogy arra a két kérdésre, amit Bárándy képviselőtársam feltett, itt az iratok átadása, illetve felhasználhatósága tekintetében, az azokkal kapcsolatos válaszokra mi is roppant kíváncsiak lennénk. Nagyon hálás lennék, ha Vejkey képviselő úr akár már most mint előterjesztő ezekre valamit válaszolna vagy legalább ígéretet tenne ennek a feloldására. (12.40)Ez valóban két olyan kérdés, ami meglehetősen zavaróan hat egy olyan javaslat kapcsán, amelyet egyébként jó szándékkal tudnánk kezelni, hiszen ha nem is jelent messze sem akkora előrelépést a múlttal való szembenézésben, mint amit a Jobbik, sőt egyébként odáig jutottunk, hogy már a baloldali ellenzék is évek óta szorgalmaz önökkel szemben, akkor is legalább valami kevés olyan pozitív változás, amelyikre mi nyilván igennel tudunk vagy igennel tudnánk szavazni.A Jobbik kezdettől fogva az állambiztonsági múlt teljes nyilvánosságát szorgalmazta, és az elmúlt évek során is következetesen támogattunk minden olyan javaslatot, amely ehhez közelebb vitt minket, mindig elmondva egyébként abbéli kritikáinkat, hogy továbbra is látjuk és természetesen most is azt látjuk, hogy önöknek nem célja a múlttal való teljes szembenézés, önöknek nem célja az, hogy a magyar társadalom végre tiszta képet kapjon arról, hogy az elmúlt rendszerben ténylegesen kik voltak a bűnösök, kik voltak az elkövetők, kik voltak felelősek családok tönkretételéért, életek keresztbetöréséért, kik működtek együtt hogyan és milyen módon az állambiztonsággal. Számtalanszor hallhattuk azt az érvelést önöktől, aminek mindig az a vége és mindig az a lényege, hogy az önök számára a bűnösöknek a személyiségi jogai mindig fontosabbak, mint az áldozatoké, mondván, hogy hibalehetőség is adódhat.Fontos lépés nyilván az, hogy a rendszerváltást megelőző időszak titkosszolgálati mágnesszalagjai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához kerülnek. Ez nyilván egyszerűsíti a kutathatóságot, és majd a Jobbik-kormány dolgát is egyszerűbbé fogja tenni, hiszen sokkal könnyebb lesz majd minden ezzel kapcsolatos iratot egyszerre és egy törvénnyel vagy egy rendelettel nyilvánosságra hozni, amire önök továbbra sem hajlandóak.Nyilván támogatni tudjuk azt az irányt is, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára váljon egy igazi állami és nemzetbiztonsági szaklevéltárrá, így a rendszerváltást követően felállt nem­zet­biztonsági szolgálatok levéltári anyagainak a vonatkozásában is rendelkezzen illetékességgel. Ez eset­ben viszont felhívjuk a figyelmet arra és meg­fon­tolásra ajánlanánk, hogy ebben az esetben már nem biztos, hogy megfelelő, ha továbbra is ezen a néven mű­ködik az intézmény, mármint hogy Állam­biz­ton­sági Szolgálatok Történeti Levéltára. Ezen azért ér­de­mes lenne elgondolkodni.Fentiek értelmében tehát elvileg erre a javas­lat­ra mi tudunk igennel szavazni, mert előrelépést látunk benne, de szeretném ismét és sokadjára hang­súlyozni, hogy választ kérünk arra a két kérdésre, amit képviselőtársam fölvetett.Vejkey képviselő úr több mindent is mondott, amiről magamtól is beszéltem volna, de most akkor inkább önre fogok reagálni. Most arra nem akarok túl sok szót elvesztegetni, hogy az ön által idézett Szolzsenyicin-idézet elég nagy karriert futott be a sajtóban az elmúlt hetekben, amikor Németh Szilárd is erről beszélt, és nagyjából egyértelműen tudható, hogy ez az idézet, bár nagyon jól hangzik, de egyéb­ként nem Szolzsenyicinhez köthető vélhetően, úgy­hogy ennek talán érdemes az idézését a további­ak­ban kerülni.De ami ennél fontosabb, két olyan dologra is hi­vat­kozott Vejkey képviselő úr, amire én azért az ön helyében nem tettem volna. Az egyik Biszku Béla, tel­jesen mindegy, hogy milyen kontextusban. Az, hogy Biszku Béla úgy tudott távozni, hite szerint ki­nek hova, szerintünk a pokolba, ahova való; úgy tu­dott erről a világról távozni, hogy őt az igaz­ság­szol­gáltatás nem érte utol. Ez egyébként a rendszerváltás utáni minden kormány felelőssége, de leginkább az önöké, akik egy példátlan felhatalmazást kaptak 2010-ben, és egyébként a keresztény nemzeti szava­zók azt várták volna önöktől, és meggyőződésem, hogy a mai napig is azt várják, hogy végre lezárják a múltat, lezárják az előző rendszert, és számoltassák el annak minden bűnösét. Mert meglehetősen nehéz úgy egyébként, hogy a Fidesz-kormány tagjai között azért nagyjából több kommunista van, mint az MSZP idejében volt. (Dr. Hoppál Péter: Ó! Ó!) És azok az emberek, azok a fi­gu­rák, akár újságírók, mindenféle közéleti sze­mé­lyiség, akik az önök holdudvarában találhatóak meg önöket kiszolgálják, közülük is jó néhányan vannak, akik, mondjuk ‑ hogy fogalmazzak finoman ‑, mi­ni­mum ügynökgyanúba keveredtek az elmúlt években, akikről már a sajtó megírta vagy mondjuk, közszájon forognak feltételezések, hogy vélhetően ügy­nök­múlt­tal rendelkeznek. Legyen szó éppen az önök egyik első számú, kormányt kiszolgáló főszerkesztőjéről, Ómolnár Miklósról, legyen szó éppen a béke­me­ne­teket szervező Csizmadia Lász­lóról vagy azokról, akik egyébként az előző rendszert pontosan ugyanolyan szervilis módon szolgálták ki, mint önöket, például Stefka István vagy Bencsik András, hogy még egy­néhányat említsek azok közül, akik éppen most békemeneteket szerveznek, meg államilag kisíbolt pénzekből kampányolnak és járatják le az ellenzéket önök helyett; és tették volna ezt újabb száz­milliókból, ha nem sikerült volna a mai napon azt a plakáttörvényt megakadályozni.Vagy itt van, ugye, Havas Szófia ügye. Havas Szófia – és azért itt egy oldalvágást hadd tegyek balra ‑, aki szabadon gyalázhatja az 1956-os for­ra­dalom emlékét, ’56 hőseit nácizhatja, antiszemita pogromokról beszélhetnek, a demokratikus és sok­szorosan megújult Magyar Szocialista Pártban ennek az égvilágon semmilyen következménye volt. De ezzel számoljanak el a szocialisták saját maguknak meg a szavazóiknak. (Dr. Bárándy Gergely köz­beszól.) Ami ennél szomorúbb, hogy önök alkottak egy olyan törvényt annak idején, amely nem volt alkalmas arra, a diktatúrák bűneit tagadó törvényről beszélek, amely törvényről kiderült, hogy nem volt alkalmas arra, hogy az ilyen teljesen egyértelmű, közfelháborodást kiváltó esetekben szankciót tudjon alkalmazni vagy valamilyen büntetést tudjon mérni az elkövetőre. Ezen is érdemes lenne ez ügyben elgondolkodni. Pedig annak idején aztán nagy dér­rel-dúrral terjesztették be meg mondták el, hogy a kor­mány aztán mennyire elkötelezett, hogy itt sem­mi­lyen diktatúrának és semmilyen emberellenes dik­ta­túrának a bűneit ne lehessen tagadni, és ez a tör­vény majd milyen jó lesz és hogy le fog majd sújtani mindenkire. Pontosan látjuk, hogy ez mennyire nem így van, és ez mennyire nem valósult meg.Aztán hosszasan tudnám sorolni, olyan hosszan nem fogom, de azért még egy-két mondat erejéig mégiscsak engedjék meg, hogy milyen hitelességi problémáink vannak még azért ezzel a javaslattal meg az elmondottakkal. Itt van a Vejkey képviselő úr által is említett lengyel nemzeti emlékezet intézete. Képviselő úr, ne haragudjon, ön nem egy meg nem két alkalommal szavazta már le a Jobbiknak ezzel kapcsolatos javaslatát akár bizottsági ülésen, akár itt az Országgyűlésben; nem csak ő, most nem önt aka­rom kiemelni, de ha már egyszer ön a lengyel nem­zeti emlékezet intézetét hozta ide bármilyen kon­textusban is példaként. Igen, mi erről beszéltünk, ami­kor sokadjára, nem tudom már, ha össze­szá­mol­juk, hogy a Jobbik meg az LMP egyébként az elmúlt évek során már hány olyan javaslatot nyújtott be, amely az állam­biz­tonsági múlttal való szembenézést szolgálná, nagyon sokat. Most az egyik új kez­de­mé­nyezésünk az volt nemrégiben, amire önök szintén nemet mondtak, hogy a lengyel nemzeti emlékezet intézet mintájára hozzunk létre mi is egy olyan szervezetet, amely valódi jogkörökkel is rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy a múltat feltárja és felelősségre tudja vonni az ügynököket, az előző rendszer kiszolgálóit, és ehhez kellő nyilvánosságot tudjon biztosítani. Ezt önök leszavazták, önök ezt soknak tartják. Önök meg­elégszenek a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nevű fideszes gittegylettel, ami természetesen a nevében viseli a nemzeti szót és amely bizottságnak a tagjaira csak és kizárólag önök tettek javaslatot. Senki mást ide nem engedtek, az ellenzék számára lehetőséget nem biztosítottak, hogy bármilyen más, önökhöz esetleg nem kellően közel álló szakértő is ebbe a bizottságba bekerüljön és ezekhez az iratokhoz hozzá tudjon férni.Mi ezt a javaslatunkat fenntartjuk, ezt az in­té­zetet a kormányra kerülésünk után létre fogjuk hozni (Dr. Hoppál Péter: Ó! Ó!), és minden olyan ja­vaslatot és minden olyan törvényt meg fogunk hozni, amelyet a magyar társadalom egyébként önöktől várt volna a kormányzásuk két ciklusában.Van még teendő, van még lehetőség, habár nem túl sok, mert egyre inkább fogynak azok, akik pél­dául az 1956-os forradalom leverésében részt vettek vagy akik például az Államvédelmi Hatóság mun­ka­társaiként dolgoztak annak idején.(12.50)Na de azért vannak még páran, most nem akarok neveket mondani, de egy-két ügy felmelegítésén most mi is dolgozunk egyébként, ennyit elárulhatok. Tehát vannak még a kommunista diktatúrának olyan bűnösei, akik a mai napig is élnek és felelősségre vonhatóak lennének, ha ehhez Magyarországon kellő politikai akarat, megfelelő törvények és az igazságszolgáltatás megfelelő működése meglenne, mint ahogy most nincs meg.De nem történt meg, vagy félmegoldások születtek a kommunista luxusnyugdíjak megvonásával, ha már Biszkuról volt szíves megemlékezni Vejkey képviselőtársam. Önök hoztak valami kis szépségtapaszt ez ügyben, ez a javaslat is egyébként, amelyről most beszélünk, egy szépségtapasz, ezt hadd szögezzem le. Valami kevés pótlékot megvontak, egy-két kitüntetéshez kapcsolódó nyugdíjpótlékot megvontak, de alapvetően nem változott a helyzet az önök kormányzásának hét éve alatt, az egykori állampárt, vagy az állampárthoz kapcsolódó szervezetek, szóval, általában a ’90 előtti kommunista hatalmi elit, nomenklatúra ma még élő tagjainak a privilegizált, több százezer forintos nyugdíjain önök nem változtattak, ez ügyben változás sajnos nem történt. De ugyanilyen felemásra sikeredett az intézményátnevezés, pedig azzal is tele volt a kormánypárti sajtó, és hallhattuk itt a szép szavakat a parlamentben az előterjesztőktől azzal kapcsolatban, hogy ez is a múlt lezárásának és a szembenézésnek egy szép gesztusa és egy szép alkalma; egy törvényt hoztunk arról, hogy azokról, akik önkényuralmi rendszerek működtetésében vagy fenntartásában részt vettek, közterület, közintézmény nem nevezhető el. Ez ügyben is sajnos vannak hiányosságok, olyanok is, amelyekre egyébként mi is konkrétan felhívtuk a figyelmet. Hadd utaljak vissza például Rajk Lászlóra. A Rajk László Szakkollégiumot az a Rétvári Bence védte meg itt a parlamentben, aki egyébként korábban a Marx-szobrot akarta kivitetni a Közgáz épületéből, teszem hozzá egyébként, nagyon helyesen. Tehát továbbra is van Rajk László Szakkollégium. Az, hogy Rajk Lászlót a saját elvtársai felakasztották, az égvilágon semmit az ő bűneiből, azokból a bűnökből, amelyekkel a Rákosi-diktatúra kiépítéséhez hozzájárult, semmit nem vesz el. Az, hogy ő egy kommunista politikusból egy kom­munista mártírrá vált, ez az ő életútjának megítélésén valójában túl sokat nem változtat. Rajk Lászlónak oroszlánrésze, felelőssége van a demokratikus többpártrendszer felszámolásában. Azok az intézkedések, amelyeket belügyminiszterként hozott, akár a társadalmi szervezetek betiltása vagy az Államvédelmi Hatóság kiépítésében való részvétele, teljes egészében és egyértelműen méltatlanná teszik arra őt, hogy bármilyen közintézmény ma Magyarországon a nevét viselje. De beszélhetnénk Szabó Ervinről, az anar­cho­szindikalista tudós emberről, művészről, vagy nem is tudom, minek nevezzük, aki Tisza István meggyilkolását tervezte. Tehát vannak azért még a szimbolikus térben bőven olyan ügyek, amelyekkel önök foglalkozhatnának, ha erre valódi akarat lenne, és ha nem úgy állnának ezekhez az ügyekhez, hogy ha már egyszer a Jobbik felvetette, akkor juszt se, még akkor se egyébként, ha igazunk van és akkor sem, ha a törvényből ez következik.Ezt az egészet azért mondtam el összefoglalóként, hogy elmondjam azt is, hogy nem igazán értem, mi bújik meg az önök félelme mögött. Ugyanis sem Vejkey képviselő úr, sem Hoppál államtitkár úr ilyen irányú elkötelezettségében vagy akár azt is mondhatom, hogy antikommunizmusában nem kételkedem, de azt nem tudjuk, nem látjuk a mai napig sem, hogy milyen erők mozognak önöknél, milyen erők mozognak a Fideszben vagy a Fidesz háta mögött, amelyek mindig úgy döntenek, hogy egy-egy ilyen kis szimbolikus ügyet előhoznak, valami szépségtapasszal próbálnak bizonyos törvényeken módosítani, amit aztán persze nagy terjedelemben lehoz a kormánypárti sajtó, megnyugtatva a kormánypárti híveket, hogy igen, ez aztán egy rendes keresztény, nemzeti, antikommunista kormányzás. De valójában nem változik semmi, vagy alig valami keveset mozdul előre. Kíváncsiak lennénk, hogy kik akadályozzák valójában az előző rendszer bűnöseinek elszámoltatását, kik azok, akik miatt a mai napig sem lehet lezárni a vörös múltat, akik miatt a mai napig sem láthatunk tisztán azzal kapcsolatban, hogy pontosan ki milyen feladatokat végzett, ki milyen szerepet játszott az elmúlt rendszerben, kik voltak azok, akik együttműködtek az állambiztonsággal, illetve kik azok, akiket a diktatúra működtetése és fenntartása miatt ki kellene zárni a magyar közéletből, amire egyébként önök szintén nem hajlandóak. Azt a lusztrációs törvényt 27 évvel ezelőtt kellett volna már az akkori MDF-kormánynak elfogadni, hogyha nem egyez ki a hatalomátadás menetéről a kommunistákkal és aztán utána nem árulja el az egész rendszerváltást, amit ma nagyon sokan antalli örökségként tisztelnek. Ezt a törvényt kellett volna önöknek elfogadni. Ez lesz az a törvény, ez a lusztrációs törvény, amelyet mi több rendelkezés mellett meg fogunk tenni, és meg fogjuk teremteni az előző rendszer bűnöseinek és felelőseinek kizárását a magyar közéletből. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Azzal kezdeném, hogy néhány dologban vitázzak Szávay képviselőtársammal, ha már előttem szólt. Elsőként is azt mondta, hogy nem vonja kétségbe Hoppál államtitkár úrnak és képviselőtársunknak az elkötelezettségét. A szavazási magatartásuk az elmúlt időszakban ellentétes irányt mutattak. Igenis, kétségbe lehet vonni, minden ez irányú törekvést eddig megakadályoztak a parlamentben. Ez erőteljesen megkérdőjelezi, hogy jóhiszeműen forduljak a kezdeményezés felé.Másrészt feltette a költői kérdést, hogy vajon kik akadályozzák az ügynökmúlt megismerését, és kik akadályozzák azt, hogy normális lusztrációs szabályozása legyen az országnak. Nem tudom, ezt mennyire szánta a jobbikos képviselőtársam költői kérdésnek. Itt ülnek mellettünk a fideszes képviselők, akiket a magyar társadalom többségben egyéniben megválasztott képviselőnek; a kormányzati kar, ők azok, akik akadályozzák. A magyar alkotmány biztosítja számukra a szabad szavazás lehetőségét. Ennek ellenére dugdossák, bújtatják a volt ügynököket, a volt besúgókat. Ezt csinálják hét éve. Leginkább most erről kell beszélnünk, mert az szánalmas és rettenetesen kínos, hogy mikor már az MSZP is kiáll, hogy igenis legyen nyilvános, igenis tegyünk meg annak érdekében mindent, hogy hozzáférhető legyen, akkor a Fidesz-KDNP még mindig dug­dossa ugyanezeket az embereket, akik szom­szé­da­ik, munkatársaik besúgói voltak. Önök mindent el­­követtek az elmúlt hét évben, hogy ezek ne legyenek nyilvánosak, és ahelyett, hogy most bármilyen olyan törekvést tennének, hogy a közvélemény megismerhesse ‑ és ezen van a hangsúly, hogy a közvélemény számára legyen megismerhető ‑, ehelyett idehoznak pótcselekvésként egy jogszabályt, ami al­kal­matlan arra, hogy nyilvánossá és mindenki számára általánosan megismerhetővé váljanak az ezzel kapcsolatos múltat felidéző dokumentumok. Tehát ez egy nagyon-nagyon kínos és szánalmas elfedése annak, amit önök az elmúlt időszakban tettek az el­len­zék, többek között az LMP ez irányú törekvéseivel. Ezt a törvényjavaslatot gyakorlatilag nem tudjuk másként értékelni, mint a képmutatás legfőbb bizonyítékaként, ugyanis immár hét éve lenne módjuk arra, hogy az ügynökmúlt feltárását, a kommunizmus bűnöseinek és működtetőinek legalább szimbolikus elszámoltatását és megismerhetőségét önök lehetővé tegyék. Nem kellett volna semmit tenni, a Lehet Más a Politika hét év alatt 14 alkalommal hozott ide javaslatot, ezt a javaslatot a hét év alatt folyamatosan fejlesztettük. Mindig, amikor elutasították, mindig, amikor önök mondtak kritikát, hogy miért nem fogadják el, mindig kiegészítgettük, mindig változtatgattuk, figyelembe vettünk tudományos szempontokat a kutatásokhoz, figyelembe vettünk politikai szempontokat, figyelembe vettünk humánus szempontokat. Mindig javítottuk, ennek ellenére önök arra sem méltatták, hogy tárgysorozatba vegyék. Arra sem tartották alkalmasnak ez idáig az elmúlt hét évben, hogy erről vitázzunk a parlamentben. Tehát önök ellehetetlenítették ennek a hátterét, aminek nyilvánvalóan megvannak a konkrét okai, amire Szávay képviselőtársam szintén egyébként konkrét nevekkel elő is jött. (Szávay István: És még tudnám sorolni egy darabig!) Egyértelmű, hogy a Fidesz-KDNP több ügynököt, több volt kommunista bűnöst dugdos most már a soraiban, mint bárki más az országban.Önöknél ez a múlt egyértelműen meghatározó, nemcsak a politikai kultúrán látszódik, mert egyértelműen látszódik a politikai kulturális átfedés a kormányzásuk minősége és műfaja között, hanem abban is látszódik, hogy mit tesznek. A kormányzati padsorokban is érzik, hogy ez nagyon-nagyon kínos, amikor az egykor harcosan antikommunista Fidesz a kommunizmus bűneit és bűnöseit mosdatja és dugdossa. Ezért immár második alkalommal próbálnak könnyíteni kicsit a lelkiismeretükön és eladni egy-egy gyenge próbálkozást és törekvést, hogy ebből a totális önellentmondásból megpróbáljanak valami csorbát kiküszöbölni.(13.00)Az első alkalom a Nemzeti Emlékezet Bizottságának létrehozatala volt 2013 végén. A bizottság teljesítménye, eddigi munkája különösen a ráfordított összegek fényében nyilvánvalóan joggal felvethet kétségeket, hiszen semmi érdemi nem derül ki, és a legnagyobb probléma egyértelműen az, hogy a szervezet mit sem ér, ha a tevékenysége és megállapításai nem ellenőrizhetőek a nyilvánosság számára, nem lehet azoknak az eredetét és hitelességét feltárni. A múltfeltárás csakis a kormánytöbbség által megválasztott bizottsági tagok szerepfelfogásán és szakmaiságán múlik. Nyilvánvalóan ez elfogadhatatlan volt eddig, és elfogadhatatlan lesz továbbra is, és ennek megfelelően ítéljük meg ezt a jogszabályt is.A most tárgyalt törvényjavaslat ugyanerről a maszatolásról és álmegoldásokról szól, semmi többről, ugyanazt a szűkre szabott rendszert alakítgatja a kormánytöbbség, ismét egy kis pótcselekvést hoz ide, de gyakorlatilag nem a valódi szembenézést a múlttal. A javaslat nem számoltatja el az előző rendszer bűntetteinek a valódi felelőseit, a törvényjavaslat nem jelenti semmiképpen a kezdetét annak a munkának ‑ mint azt ellenzéki képviselőtársaim elmondták ‑, aminek 27 éve meg kellett volna kezdődnie. Gyakorlatilag egy olyan javaslatról beszélünk, ami nem tenne mást, mint a Nemzeti Emlékezet Bizottságának márciusi javaslata alapján az Alkotmányvédelmi Hivatalban hét lakat alatt őrzött, hírhedt mágnesszalagok titkosságát feloldaná, de csak akkor, ha az nem sért állambiztonsági érdekeket. A jelenlegi, tartalomtól független, teljességgel fenntarthatatlan minősítés tehát megszűnne, és a szalagokról kinyerhető információ is az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába kerülne. Ez egy minimális előrelépést jelent persze, de nem jelent megoldást, és ez csak egy puzzle-darab abban a képben, amit a magyar társadalomnak illene megismernie immár 27 éve. Ez a törvényjavaslat nem változtat azon, hogy az automatizmus hiányzik a rendszerből, nem közérdekből nyilvános, azaz bárki számára megismerhető valamennyi állambiztonsággal együttműködő személy azonosításához szükséges adat, és ez a legfontosabb része, amiért elfogadhatatlan ez a javaslat, nem lett közérdekből nyilvános, nem lett mindenki számára hozzáférhető. Innentől kezdve nyilvánvalóan a képmutatása ennek a javaslatnak szembetűnő.Nem történik meg az állambiztonsági iratok fokozatos internetes publikációja sem. Az lesz csak megismerhető a jelenlegi, szűkre szabott keretek között, amiről a minősítő, tehát maga a Fidesz majd úgy gondolja, hogy lehet nyilvános. Nyilvános pedig csak az, amit a múltfeltárás monopóliumával rendelkező NEB szeretne és akar.Alapvetően az 1989-90-es békés átmenet és az alkotmányos rendszerváltás ára többek között a rendszerváltó pártok, az állampárt, illetve a jogállam és a belügyi-állambiztonsági nómenklatúra közötti kompromisszumok sora volt. Nemcsak az állambiztonsági iratok nyilvánossá tétele maradt el, s jött helyette a titkos iratmegsemmisítés, a szemezgetés, a politikai zsarolás sajátos magyar modellje, hanem egy új demokráciával akár még évekkel korábban is alapjaiban ellentétes megfigyeléseket, kompromittálásokat, bomlasztásokat megrendelő, végrehajtó és irányító személyek nagy számban fontos posztokon maradhattak vagy kerültek ilyenekre vissza. Ugyan a mai kormánypártok politikusai nem erkölcsi alap nélkül követelték állambiztonsági múltja miatt Medgyessy Péter lemondását, de az elmúlt években kiderült, hogy ezt is pusztán politikai érdekből tették, hiszen például Tasnádi László rendészeti államtitkár kinevezése annak idején megmutatta, hogy a kommunista diktatúra idevetülő árnyéka nem kínos a Fidesznek, sőt kívánatos, önök maguk választják ki ezeket az embereket. Az LMP nem csupán aktanyilvánosságot szeretne, és törekvésünk nem pusztán erről szól. Szerintünk szűk körben nem késő negyed évszázados késéssel sem elvégezni a rendszerváltáskor elmulasztott kérdéseket. Egyes pártok és politikusok pártállami múltjának megítélése elsősorban a választók és a magyar társadalom feladata, nem pedig a Fidesz által létrehozott néhány ember privilégiuma. (Sic!) 2017-ben ezért már semmilyen szempontból nem teljesíthetetlen elvárás, hogy a polgárok joga, védelme szempontjából legmeghatározóbb politikai pozíciókban ne legyenek sem volt állambiztonsági szolgálattevők, sem az elnyomó gépezet politikai irányítását végző, volt pártállami politikusok. Mai napig nincs tisztázva, hogy a Simicska Lajos vállalkozó által tett állítások Magyarország miniszterelnökére rendelkeznek-e bármilyen alappal. Minden bizonnyal joggal félhetnek ezektől a nyilvánosságoktól. A benyújtott javaslat a múlt feltárásában egy nagyon-nagyon aprócska lépést teremt csak meg. Az LMP által 14-szer benyújtott javaslat ennél jóval ambiciózusabb volt, és alkalmas volt arra, hogy nyilvánosságot teremtsen, amely nyilvánosságtól, nem értjük, hogy a Fidesz-KDNP soraiban miért félnek képviselőtársaink. A mi célunk ugyanis nem az volt, hogy pusztán boszorkányüldözést valósítsunk meg, hanem lehetőséget teremtsünk a szembenézésre a tör­ténelmünkkel, a múlttal és elsősorban a jelen fel­tárására tegyünk törekvéseket. A mi célunk az, hogy végre nézzünk egymás szemébe, beszéljünk nyíltan és világosan arról, hogy már a rendszerváltó parlament is tele volt olyan személyekkel, akik érintettek voltak a kommunista állambiztonságban, és félő az, hogy a jelenlegi kormánynál sincs ez másképp. Mi arra a kérdésre akarunk világos választ adni, hogy akarunk-e olyan Magyarországon élni, ahol bizony még negyed évszázad után sem lehet a politikát, a gazdaságot és a médiát megszabadítani a volt manipulátoroktól és azoktól a besúgóktól, akik olyan láthatatlan hálózatokat építettek fel, amelyek a mai napig a létezésüket gyakorlatilag tagadják, a létüket mégis egy diktatúrának köszönhetik.Az, hogy önök ezt már 14-szer leszavazták, azt jelenti, hogy a Fidesz-KDNP menlevelet adott a régi kommunista állambiztonság tisztjeinek, ez a javaslat pedig most ezen mit sem változtat, ennek a megváltoztatására nem alkalmas. A javaslat azon része, amely megtiltja, hogy hivatkozni lehessen valamely tény igazolása céljából jogellenesen birtokolt iratra, ismét csak a szőnyeg alá söprés politikája, és ismét csak azt szolgálja, hogy önök dugdosni tudják a történelmi tényeket. A hatályos szabályozás, bírói gyakorlat szerint a polgári perben a jogellenesen szerzett bizonyítékok is felhasználhatók a bírói mérlegelés alapján. A jövő januárban hatályba lépő új polgári perrendtartás ezen annyiban változtat, hogy szűk körben abszolút tilalmat hoz be, ugyanakkor ezenfelül megtartja a bírói mérlegelés lehetőségét. Ehhez képest a törvényjavaslatban foglalt általános korlát komoly visszalépés. Már nemcsak az az abszurd jogi helyzet fog fennállni, hogy rossz törvényi szabályozás miatt nyilvánvalóan és bizonyíthatóan ügynöki munkát végző személyek személyiségi jogi pereket megnyerjenek, hanem az is, hogy a bíróság bizonyítékként sem mérlegelheti az ilyen információkat. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Önök megszüntetik annak a lehetőségét, hogy jogosan néhányak megvédjék érdekeiket, megismerjék múltjukat, és bebizonyítsák az állambiztonsági és kommunista múlttal rendelkezőknek a tevékenységét. Az elmúlt negyedszázadban kizárólag kétes módon hozzáfért dokumentumokból tudhattuk meg az igazságot. Éppen ezért az LMP továbbra is követelni fogja az aktanyilvánosságot teljes mértékben, és az illegális iratbirtokosok esetében a számonkérést. Az illegális iratbirtoklásra nem az a válasz, hogy megakadályozzuk az igazság kiderülését, hanem hogy a manipulálókat megbüntetjük. Mi az illegális iratbirtoklást mindenképpen visszaélésként kezeljük, és valamilyen szinten üldözzük, hiszen mai napig politikai érdekek szempontjából egy-egy egyedi esetben csepegtetnek ki információkat úgy, hogy minden bizonnyal lényegesen többel rendelkeznek, mint arra például önök lehetőséget adnak néhányaknak. Jelenleg nincs teljes aktanyilvánosság, de borítékolhatóan sok tény esetében ez a módosítás eleve megakadályozza majd az igazság kiderülését, miközben az új polgári perrendtartás amúgy is kizárja a törvénytelen bizonyítékok felhasználását. Így viszont a bíróságot a mérlegelési lehetőségtől is megfosztja a javaslat. Vajon mi lehet ennek az oka? Folyamatban lévő perek? Néhány egyedi eset a kormánypárt soraiból egy-egy képviselőnél? Miért kell kizárni nyilvánvalóan a bíróság által mérlegelhető dokumentumoknak a mérlegelési lehetőségét? Milyen további dokumentumoktól tarthatnak még a kormánypártok, hogy ezt meg akarják akadályozni? Mert kicsit úgy tűnik, mintha ez lenne a valódi szándéka ennek a javaslatnak minden máson túl, hiszen másra nem alkalmas. A Lehet Más a Politika továbbra is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a Fidesz pótcselekvéseivel ne tekintse lezártnak ezt a kérdést. Újra és újra be fogjuk nyújtani a javaslatunkat, és újra és újra el fogunk követni mindent annak érdekében, hogy Magyarország társadalma és a teljes nyilvánosság értesülhessen mindazon kommunista bűnök elfedéséről, amit a Fidesz-KDNP jelen pillanatban biztosít, és minél többeknek rámutassunk arra, hogy a Fidesz-KDNP komoly adóssággal rendelkezik a magyar választók felé. Ezt az adósságot megfizetni önök nem akarják, lehetőséget nem akarnak teremteni arra, hogy ebben érdemi előrelépés történjen. Önök továbbra is történelmi tényeket és dokumentumokat akarnak dugdosni, és néhányakat akarnak olyan információmonopólium-helyzetbe hozni, akik saját politikai érdekeik szerint ezzel bármikor visszaélhetnek.Mindezen okok miatt nem tartjuk alkalmasnak ezt a jogszabályjavaslatot arra, hogy az Országgyűlés ezt elfogadja. Arra kérjük az előterjesztőt, vonja vissza ezt a javaslatot, és a Lehet Más a Politika legutóbb benyújtott javaslatát tűzzük napirendre, vegyük tárgysorozatba, és arról tárgyaljunk, hogy mindezek a dokumentumok mindenki számára hozzáférhetővé, nyilvánossá váljanak. Ehhez kérjük támogatásukat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Magyar Szocialista Párt nevében, nyugodtan mondhatom, többedszer ismételjük meg és erősítjük meg azt, hogy az ügynökakták nyilvánosságának biztosítását támogattuk, támogatjuk és támogatni is fogjuk. Ez a törvénytervezet, amely előttünk van, az én személyes megítélésem szerint visszalépéseket is hordoz magában.(13.10)Visszalépéseket hordoz magában, mert kibúvót ad a levéltár által kezelendő iratok kötelező átadása alól ‑ kibúvót; nem megerősítést, hanem kibúvót. A törvény hatálya alá tartozó szervek minden nehézség nélkül megtagadhatják ‑ mondom: megtagadhatják ‑ a számukra úgymond kedvesnek mondható iratok levéltárnak való átadását, ami egyébként ellentétes még ennek a törvénytervezetnek a logikájával is. Azt kell mondanom, hogy az ügynökmúlt és a mai törvényjavaslat között nincs szoros korreláció. Dokumentumok, iratok felhasználhatóságának vagy felhasználhatatlanságának kérdésköre vetődik fel. Az iratok felhasználhatóságát korlátozni kívánják. Joggal tehető fel a kérdés, és feltételre is került: kinek vagy kiknek az érdekében történik mindez? Jogosnak tartom azokat a felvetéseket is, amelyek arról szólnak, joggal, hogy az emberek gyanúperrel élhetnek a tekintetben, hogy ez a fajta viselkedés gyakorlatilag egyesek múltjának az eltakarását szolgálja. Én azt gondolom, ez a törvényjavaslat semmire nem jó az ügy megoldása tekintetében. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ismét, sokadjára és nem véletlenül kérem Vejkey képviselőtársamat, hogy előterjesztőként válaszoljon a felvetettekre. Azért érzem szükségét ennek a nyomatékosításnak, mert az elmúlt hónapokban és az elmúlt egy-két évben volt már néhány olyan törvényjavaslat, amely kapcsolódó problémákat vetett fel, illetve Vejkey képviselőtársammal is kerültünk már olyan helyzetbe, hogy nagyon súlyos kérdések felmerültek, amelyekre ön nemes egyszerűséggel nem volt hajlandó a vitában válaszolni, főleg úgy, hogy ezek a problémák, amelyek a javaslat egyes elemeiben visszalépést vizionálnak, vagy azt fogalmazzák meg, hogy esetleg ez a javaslat visszalépést is jelenthet bizonyos tekintetben, úgy gondolom, aggodalomra adhatnak okot mindenki számára, aki egyébként jó szándékkal közelít ehhez a törvényhez, márpedig az állambiztonsági múlt feltárása egy olyan kérdés, amelyben mind az LMP, mind az MSZP, mind a Jobbik sokkal határozottabb álláspontot képvisel már évek óta, mint önök. Ha jól hallottam, de a világért nem szeretnék az ellenzéki képviselőtársaimnak a nevében beszélni, mindhárom párt részéről elhangzott vagy felmerült az, hogy támogathatók lennének a javaslatnak azok az elemei, amelyek előrelépést jelentenek a nyilvánosság felé, ugyanakkor annak vannak problémás elemei, amelyek nehézzé teszik többünk számára a javaslatnak a támogatását. Ezért kérem a képviselőtársamat ismét, hogy ezt az ügyet most beszéljük meg, ne a zárszóban reagáljon, mert akkor nekünk arra már nincs lehetőségünk válaszolni. Van még minden frakciónak időkerete; én azt javaslom, képviselő úr, hogy ezt a kérdést vitassuk meg most, hogy mi is tisztán tudjunk látni és felelős álláspontot tudjunk hozni, vagy pontosabban: javasolni a frakcióink számára a végszavazásra. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
  • DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm Hoppál képviselőtársunk és államtitkár úr támogató nyilatkozatát a kormány részéről. Az egyes frakciók részéről valóban Bárándy Gergely képviselőtársunk az MSZP részéről azt mondta, hogy holnap fognak még erről a kérdésről, a törvényjavaslatról beszélni. Én kérem, hogy támogassák azt. Szávay István jobbikos képviselőtársunk azt mondta, hogy alapvetően támogatásra érdemesnek tartják a javaslatot, Sallai R. Benedek LMP-s képviselőtársunk viszont azt mondta, hogy ő kifejezetten nem támogatja, sőt, hogy vegyük le ezt a javaslatot, és helyette az, amit ők korábban benyújtottak, újra benyújtásra fog kerülni, és inkább azt támogassuk. Én ezzel kapcsolatban köszönöm azoknak, akik támogatnák a javaslatunkat. Visszatérve a feltett kérdésekre, mert voltak elhangzott kérdések is, elsődlegesen Bárándy Gergely képviselőtársunk részéről, aki két kérdést tett fel. Az egyik kérdés az volt, hogy minden iratot továbbítani kellett korábban a levéltárnak, miért változna meg most ez a rendelkezés. Nyilvánvaló, hogy a titkosítási idő lejártához kapcsolódóan tette fel a képviselőtársunk ezt a kérdést, azonban nyilván önmagában az, ha egy titkosítási idő lejárt egy irat vonatkozásában, még nem jelenti azt, hogy éles adat ne lenne benne, olyan éles adat, ami a magyar állambiztonsági érdeket (Szávay István közbeszól.) ne sértené. Tehát én úgy gondolom, hogy ez lehet a megfelelő válasz erre a kérdésre. Feltette a másik kérdésben azt is, hogy miért kellett kivételes eljárás alapján eljárni a jelen törvényjavaslat kapcsán. Tulajdonképpen volt egy vizionálás is, mintha egy lex Varga törvényről lenne jelen esetben szó. Tisztelt Képviselőtársam! Ezt vissza kell utasítanom. Nyilván ilyen törvények nincsenek (Szávay István közbeszól.), de ‑ feltételezve, de el nem fogadva az ön feltételezését ‑ ha volnának ilyenek, akkor nyilván úgy került volna a tisztelt Ház elé a törvényjavaslat, hogy már az elsőfokú bíróság is ennek megfelelően tudjon ítéletet hozni, és nem bevárva azt a kockázatot, hogy vajon az első fok milyen ítéletet fog hozni a volt képviselőtársunk ügyében. Szávay István képviselőtársunk megerősítette a kérdéseket, amelyeket Bárándy Gergely képviselőtársunk feltett, tehát azokra válaszoltam. Ő kifogásolta, hogy Biszku Bélát miért említettem az expozéban. Nyilvánvalóan olyan szövegösszefüggésben említettem Biszku Bélát, ami az illetőre nem pozitív megnyilvánulás volt, tehát nem pozitív konstellációban volt, hanem magának az ügynökkérdésnek egy elég meghatározó negatív lenyomataként. Szávay képviselőtársunk Btk.-módosítást is javasolt a vezérszónoki felszólalásában, illetve igazából az igazságszolgáltatás működését kritizálta több ügyben. Azt kell mondanom, hogy az igazságszolgáltatás, mármint a bíróságok működése vonatkozásában bizonyos szinten igaza van. Igaza van, mert nekünk is nagy szívfájdalmunk az, de tudomásul kell venni, hogy a bírói hatalom önálló hatalmi ág, erre se a parlamentnek, se a kormánynak ráhatása nincs, és ez (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Nagy baj ez, mi? ‑ Majd ezt is megoldjátok!) így is jó. A bíróságoknak és maguknak a bíráknak a saját lelkiismeretük és a saját jogi tudásuk alapján kell dönteniük, akkor is, ha ez tetszik nekünk, akkor is, ha nem, de én úgy gondolom, hogy a hatalmi ágak szétválasztása egy fontos alappillére a demokráciának, és ebbe beleszólni akárki részéről is méltatlan lenne. Felvetette Szávay István képviselőtársunk azt is, hogy hányszor tettek javaslatot arra, hogy a lengyel nemzeti emlékezet intézete, az IPN Magyarországon is megvalósuljon.(13.20)Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Működik nálunk a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amelyik ekvivalens az IPN intézettel, akár tetszik, akár nem Szávay képviselőtársunknak. Sallai R. Benedek LMP-s képviselőtársunk vezérszónoki felszólalásával kapcsolatban: sajnáljuk, hogy az LMP nem támogatja a törvényjavaslatot. Ma volt egy szavazás, ahol a saját módosító javaslatukat sem támogatták, elfordultak a saját módosító javaslatuktól is. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy így fordulnak el a kommunizmus bűneinek feltárásától is, különösen a jelen törvényjavaslat kapcsán. Kritizálta az új polgári perrendtartást, de nyilvánvaló, hogy ez az új Be.-re is irányult, holott tudomásom szerint az önök részéről az új Pp. és az új Be. kidolgozásán szintén szakemberek vettek részt, és az Igazságügyi Minisztériumban többször volt ötpárti egyeztetés, s akkor ilyen problémákat soha nem hoztak föl. Lehet, hogy kifejezetten nem támogatták a szavazás során pártpolitikai célokból, de azok a szakértők, akik részt vettek a szakmai munkákban és az ötpárti egyeztetéseken, mindvégig támogatták. Köszönöm megtisztelő figyelmüket és kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája. A Gulyás Gergely, Vas Imre és Nyitrai Zsolt, Fidesz, valamint Vejkey Imre, KDNP képviselő urak által benyújtott előterjesztés T/15844. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hoppál Péter államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván felszólalni az adott napirend keretében. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, 15 perces időkeretben. Megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, a Törvényalkotási bizottság előadójának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Tájékoztatom önöket, hogy a frakcióknak 30-30 perc, a független képviselőknek összesen 8 perc áll rendelkezésükre. A felszólalások első körében a vezérszónokok ismertetik a frakciók álláspontját. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, az MSZP képvi­selő­csoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Éltem az egyperces többletidő megadásának lehetőségével. (Szávay István: Köszönöm szépen.)Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Sallai Róbert Benedek képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának, 15 perces időkeretben.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Független képviselők nem vesznek részt a vitában, ezért most kettőperces felszólalások következnek. Most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki a hátralévő időkeretben a napirenddel összefüggésben felszólalni. (Jelzésre:) Szávay István képviselő úr jelentkezett. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az összevont vitát lezárom. Megkérdezem Vejkey Imre képviselő urat, kíván-e mint előterjesztő a vitában elhangzottakra válaszolni. (Jelzésre:) Igen. Képviselő úr, öné a szó.