• CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem a javaslat lényegét és azt, hogy miben kérjük a tisztelt Ház támogatását. A törvényjavaslat egyrészt tartalmazza a Magyar Kormánytisztviselői Kar által kezdeményezett és előkészített módosítási javaslatokat, másrészt szerepelnek benne olyan módosítási javaslatok, amelyek a 2016. évi közszolgálati ellenőrzés eredményei alapján indokoltak, harmadrészt pedig jogalkalmazói visszajelzések alapján szükséges módosításokat is tartalmaz. Ezek tartalmi, kodifikációs és technikai jellegű pontosítások.Az önök előtt fekvő törvénymódosítás célja összességében a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény Magyar Kormánytisztviselői Karra vonatkozó rendelkezései és az állami tisztségviselőkről szóló törvény, valamint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény összhangjának a megteremtése. Tisztelt Ház! A benyújtott törvényjavaslat egyik gerincét a Magyar Kormánytisztviselői Kar elnevezésének módosítása jelenti. A terminológiai pontosítás azért vált szükségessé, mert 2016. július 1-jével az állami tisztségviselőkről szóló törvény hatálybalépésével a kormánytisztviselők mellett az állami tisztségviselők is a kar tagjaivá váltak, fontos ezért, hogy a kar neve megjelenítse a társaság jelentős részét alkotó állami tisztségviselőket is, és kifejezze a kormánytisztviselőkből és az állami tisztviselőkből álló hivatásrend egységét.Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény módosítása szükségességének van egy másik oka is, ez pedig a Magyar Kormánytisztviselői Kar és a Magyar Rendvédelmi Kar mint hivatásrendi köztestületek közötti szabályozási párhuzam visszaállítása. A két köztestület jogállása, valamint feladatai tekintetében a szabályozás azonos kormányzati célkitűzéseiből ered és egységes alapokon nyugodott, azonban a köztestületek kezdeti párhuzamos szabályozásában a megalakulásuk óta eltelt évek során számos ponton eltérés keletkezett. Ennek egyik jelentős állomása a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény 2015. július 1-jei hatálybalépése, amely úgy alakította át a rendvédelmi köztestületek feladatait, hogy az mellőz mindenfajta szakszervezeti jelleget. A Magyar Kormánytisztviselői Kar feladatai hasonlóan a Magyar Rendvédelmi Kar feladataihoz döntően a kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos javaslattételhez és véleményezéshez, az etikai eljárásokhoz, a szakmai köztestületek működéséhez, a közszolgálati fejlesztéshez, illetve a továbbképzéshez és vizsgarendszerhez kapcsolódnak. Ezért a Magyar Kormánytisztviselői Kar közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvényben meghatározott feladataiban szükséges a profiltisztítás, és mind a kar meghatározásának, mind a feladatai felsorolásának tükröznie kell a szakmai képviselet jellegét.Tisztelt Országgyűlés! Végül a törvényjavaslatban foglalt egyéb módosító javaslatok a 2016. évi közszolgálati ellenőrzés eredményei és a jogalkalmazói visszajelzések alapján szükséges tartalmi, kodifikációs és technikai jellegű módosítások. Köszönöm, elnök úr, a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. SALACZ LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja, tekintettel arra, hogy a módosítási szándékot a Magyar Kormánytisztviselői Kar kezdeményezte, hivatkozva a 2016. évi közszolgálati ellenőrzés eredményeire. Az elhangzottakból is következően a kormány is indokoltnak látta a törvényjavaslat benyújtását. A törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény Magyar Kormánytisztviselői Karra vonatkozó rendelkezései, az állami tisztviselőkről szóló törvény, valamint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény jogharmonizálásának elérése érdekében került a törvényhozás napirendjére.Figyelmesen hallgattam az államtitkár úr expozéját, amely tartalmazta mindazokat a módosításokat és mindazokat az irányokat, amelyek az előttünk fekvő, nem túl terjedelmes törvényjavaslat alapján módosulnának, ezért csak néhány fontos pontra térek ki. Jelen törvényjavaslat alapján az MKK létrehozásának jogalkotói célja, hogy kialakítsa a közigazgatásban foglalkoztatott kormánytisztviselők egységes szakmai hivatásrendjének kereteit és létrejöjjenek a feltételek a hivatásrend működtetéséhez. Az államszervezetben és a közigazgatásban alkalmazásban álló kormánytisztviselők és állami tisztviselők munkája hiteles áldozatvállalással, magas színvonalú munkával értékeket hordoz, és értékeket közvetít.A kormánytisztviselői és az állami tisztviselői munkavégzés más tevékenységhez hasonlóan hivatás, a közjó érvényesítése érdekében vállalt tevékenység. Ennek megfelelően a karhoz tartozás egyben hivatásrendhez tartozást is jelent. Ennek szellemében a kar elsődleges feladata a hivatásetika rendszerének megteremtése, a hivatás gyakorlásával összefüggő jogok és kötelezettségek érvényesítésének előremozdítása, továbbá tagjai számára a jóléti, szociális és egyéb kedvezményes szolgáltatások biztosítása.A Magyar Kormánytisztviselői Kar létrehozásának elsődleges célja olyan közös, értékalapú egységes hivatásrend létrehozása volt, amely hozzájárul a közigazgatás működése iránti állampolgári bizalom megerősödéséhez. Néhány módosításra szeretném még felhívni a figyelmet. A javaslat egy új bekezdéssel bővíti ki a Kktv.-t, amely egyértelművé teszi, hogy a kormánytisztviselő felmentése esetén hogyan történik a felmentési időre járó illetmény, a végkielégítés, valamint az egyéb kifizetések összegének meghatározása. Az eskütétel esetében is rögzíti az előterjesztés a korrekciót, tekintettel arra, hogy a gyakorlatban nehezen kivitelezhető hogy arra minden esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója előtt kerüljön sor, ezért indokolt a delegálás lehetőségét megteremteni, valamint az iromány technikai jellegű pontosítást tartalmaz azáltal, hogy egyértelművé teszi a vezetői kinevezéshez szükséges képzési feltételt. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a jogszabály, amely alapvetően szakmai jellegű és kifejezetten élvezi a Magyar Kormánytisztviselői Kar támogatását, szükséges ahhoz, hogy összhangot teremtsen a törvényjavaslatok között. Kérem ezért, hogy fogadják el az előterjesztést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
  • GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a közszolgálati tiszt­ségviselőkről esik szó bármilyen értelemben is az Országház falai között, akkor első mondatként nem lehet mást mondani, csakis azt, azt hiszem, a politikai hovatartozástól függetlenül, hogy azok az emberek, akik közszolgálati tevékenységet végeznek, közszolgálati tisztségviselőként élik a mindennapjaikat, meghatározó mértékű ráhatással vannak a mindennapokra. Ebből kifolyólag minden törvényi változtatás, módosítás eszközlése igen megfontolt alapokon kell hogy nyugodjék, hiszen nem mindegy, hogy ezek a változások ezekre a tisztségviselőkre milyen hatással vannak.Nem kívánok minden kérdést behozni ennek a törvénytervezetnek a tárgyalásába, de ha köztisztviselőkről, kormánytisztviselőket érintő kérdésekről, közszférában dolgozó emberekről beszélünk, akkor azokon a kérdéseken túl, amelyeket a törvénytervezet taglal, érdemes más típusú kérdéseket is górcső alá venni. Majd néhány ilyen gondolatot is megfogalmazok a mondandóm közepette.Államtitkár úr azzal kezdte a bevezető gondolatait, hogy a jogalkalmazási visszajelzések is megalapozták mindazt, ami ebben a törvénytervezetben visszaköszönt. Nem akarok kutakodni e vonatkozásban, de vélhetően jóval többet kellene ismerni a parlamenti képviselőknek is minderről ahhoz, hogy hasonló álláspontra tudjon jutni, mint ahogy az államtitkár a bevezető gondolataiban megfogalmazta a miértet, a törvénymódosítási miértet. A törvényjavaslat egyébként azon túl, amiről szó esett, mármint hogy az állami tisztségviselőkről szóló, valamint a rendvédelmi feladatot ellátó szerveket érintő hivatásos állomány szolgálati jogviszonyról szóló törvények tervezetét érinti a közszolgálati tisztségviselőkön túl, érinti a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010-es törvényt is.Nem kívánok a törvényben megfogalmazott indoklási részekkel foglalkozni, hiszen azt minden képviselőtársam elolvashatta, viszont néhány, remélhetőleg tartalminak mondható észrevételt szeretnék tenni, már ha másért nem is, csak annak érdekében, hogy elgondolkodjunk azon, hogy minden tekintetben rendben van-e a törvényjavaslat.A törvényjavaslat értelmében a Magyar Kormánytisztviselői Kar ‑ továbbiakban MKK ‑ elveszíti, mondhatjuk nyugodt lelkülettel, igen, elveszíti a szakmai érdekképviseleti szerv jellegét, valamint az érdekképviseleti funkcióját. A jövőben, tehetném idézőjelbe is, vagy anélkül is használhatnám, csupán a szakmai köztestületi jellege marad meg, vagy akképpen működik majd. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalói jogoknak újabb, mondhatom, csorbítását eredményezi ez a történet. Most éppen a közszférában következik be mindez.Nem véletlen, hiszen az MKK, tehát a Magyar Kormánytisztviselői Kar elveszíti azt a lehetőséget, hogy elláthassa a kormánytisztviselői hivatás gyakorlásával összefüggő vagy azokhoz kapcsolódó ügyekben az általános érdekképviseletet, az általános képviseletet, valamint a kormányzati szolgálati jogviszony tekintetében meghatalmazás alapján eddig képviselhette tagjait a bíróság vagy más hatóság előtti eljárásokban. Ez gyakorlatilag lenullázódik. Én elgondolkodtatónak tartom, hogy ez így rendben van-e, ez így jó-e, ez így azt a célt szolgálja-e, amit általában a munka világában fontosnak szoktunk tartani, a munkabéke fenntartása vagy az egyes egyéneket érintő jogok érvényesülése tekintetében.Az engem nem nyugtat meg, nem elégít ki, hogy a javaslat értelmében az MKK bizonyos értelemben más jogokat kap, gyakorlatilag hogy tagja lehet, hogy tagot delegálhat az állami tisztviselői továbbképzési kollégiumban. Nem váltják ki egymást azok a dolgok, amelyekről beszélünk e tekintetben.Ha nézzük azt a konkrét szituációt, ami a kormánytisztviselő munkahelyét, munkahelyén történő személyes dolgait érinti például egy átszervezés következtében vagy egy másik közigazgatási szervhez történő áthelyezés vonatkozásában, akkor azzal találkozunk szembe, hogy ha ezt a kormánytisztviselő nem tudja elfogadni, akkor nyilván ennek kézzelfogható következményei vannak. Ezek a következmények bizonyos értelemben garanciális hátteret is adnak, például azt, hogy akkor a felmentés esetén a kinevezés módosítását megelőző munkahely, munkavégzés helyéhez illesztett javadalmazási, jövedelmezési, illetményezési viszonyok azok, amelyek alapján gyakorlatilag a távozás mezejére léphet a tisztviselő.(11.40)De mindezek mellett, azt gondolom, van néhány olyan dolog is, amely legalább kérdőjeles. Mondok példát, államtitkár úr: határozott idejű munkaszerződések, határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony. A jelenlegi szabályok alapján határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony létesíthető, persze nyilván akkor, ha a törvény ettől eltérő rendelkezést nem foganatosít vagy nem rendelkezik másképpen, tartósan távol lévő kormánytisztvi­selőknek a helyettesítésére vagy ebből a célból, vagy esetenként szükségessé váló feladatoknak az elvégzésére vonatkozóan, illetve tartós külszolgálat esetén annak az ellátására. Ennek a maximális időtartama ötéves futamidőt ölel fel. Ötéves futamidő egy viszonylag hosszúnak tekinthető futamidő. Az ilyen típusú jogviszonyok megszűnésekor, ha a kormánytisztviselő mond le a megbízásáról, akkor a lemondási idő nem lehet hosszabb, mint két hónap általános esetben. Ha meg olyan helyzetbe kerül, hogy az ötéves futamidő utánra csúszna át ez a lemondási időtartam, idézőjelbe tetten, akkor nyilván megfékezi ezt az ötéves határozott idejű időszak. A jövőre vonatkozóan ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy a tartós külszolgálat ellátására létrejött határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony 60 napos hatállyal megszüntethető. Ebben az esetben igazából kérdésként merülhet fel, hogy ez a munkáltató által kezdeményezett jogviszony megszüntetésére is érvényes lesz-e vagy sem. Amennyiben igen, tehát a munkáltató által történő jogviszony megszüntetésére is érvényes lesz, akkor ez a jelenlegi szabályozáshoz képest a munkavállaló számára hátrányos jogkövetkezményt jelent. Államtitkár úr, arról szeretnék érdeklődni öntől, csak nem vagyok benne biztos, hogy most a kérdésemet is hallja, mert közben konzultációt folytat (Csepreghy Nándor Farkas Sándorral konzultál.), hogy így van-e, ahogy én ezt kérdezem. Szeretném, ha erre majd válaszolna is. Ha nem hallotta az államtitkár úr a kérdésemet, akkor majd megismétlem újólag, mert látom, hogy most egyéb elfoglaltság okán nem biztos, hogy minden tekintetben meg tudta osztani a figyelmét, de ha segíthetek még egyszer, akkor azt szeretném majd, ha arra a kérdésre válaszolna, hogy ha a munkáltató által történő munkaviszony-, jogviszony-megszüntetés keletkeztetik, akkor is érvényes lesz-e a felmondási határidő 60 napos időintervalluma. A vezetők illetményét más törvények szabályozásán keresztül ismerjük, tudjuk, gyakorlatilag lakosságszámhoz, sok minden egyéb máshoz illesztődik, de nemcsak a vezetők illetménye, hanem a vezetők létszáma is egy érdekes és fontos kérdés. A vezetői kinevezések számának a dolgát érintően tudjuk jól, hogy jelenleg például egy olyan számértéket, amely helytálló… ‑ egy ötezer fős nagyságrendet érintő összlakosságú számot meghaladó méretű településcsoportot ellátó közös önkormányzati hivatalnál, azt hiszem, jegyző és aljegyző lehet, aki kinevezésre kerül. Most úgy olvasom, vagy azt képeztem le magamban a törvényjavaslat kapcsán, hogy ez az előterjesztés gyakorlatilag ennek a bővítési lehetőségére sort keríthet. Ezt lehet pozitívan és negatívan is megfogni; remélem, hogy nem a negatív szcenárió az, ami érvényesülhet, mármint hogy úgy gondolják, hogy egyes embereknek a kinevezéséhez olyan helyzetet teremtenek, amely utána ezeket az embereket bizonyos értelemben hűségesküre kötelezi. Formai dolognak tűnik, de a törvénytervezet kapcsán visszaköszön az is, hogy a jövőben a közszolgálati eskütételen a munkáltatói jog gyakorlójának nem kell közvetlenül részt vennie. Értem, nem is biztos, hogy minden esetben ez feltétlenül szükségszerűnek tekinthető, de azért azt is hozzáteszem, hogy a közszolgálati eskü szimbolikus mivoltának a kérdéskörét nem lehetetleníti el, de csorbítja ez az intézkedés. Amit még nagyon fontosnak tartok és amiről mindenképpen szólni szeretnék: formainak tekinthető-e ‑ kérdezem az államtitkár úrtól ‑ az a változtatás, ami arról szól, hogy a polgármesterek illetményének viszonyítási alapját 2017-ben már az államtitkári illetmény képezi, korábban a helyettes államtitkári illetmény képezte, vagy a formain túl ez tartalmi forintokkal párosuló hozamot is jelent. Ami nekem alapvető problémát okozott a törvénytervezet olvasásakor és elemzésekor, az az volt, hogy a törvényjavaslat megszünteti gyakorlatilag a járási vagy a fővárosi, kerületi hivatalok vezetőjének azt a jogát, ami szerint a járási, de akár az említett fővárosi, kerületi hivatal kormánytisztviselője tekintetében az alapilletmény eltérítési javaslattételi lehetősége megszűnik. Ezt nem tudom másképp értelmezni, mint akképpen, hogy megszűnik a közvetlen vezetőnek az a joga, hogy a saját beosztottjainak a munkájához kapcsolódó illetményeltérítését ő tehesse meg, a javadalmazást ilyen értelemben ő befolyásolhassa. Gyakorlatilag egyfajta központosítás érvényesül, és a központosított alapilletmény-eltérítés nem feltétlen módon és nem megalapozottan vagy nem bizonyossággal a tényleges teljesítmény alapján történik a jövőben. Ez az én személyes megítélésem szerint a dolgozó ember számára gyakorlatilag egy hátrányos döntésként értelmeződik. A másik kérdésem igazából az, hogy a fővárosi, megyei kormányhivataloknál dolgozók esetében megszüntetésre kerül az illetménykiegészítés mértéke. Ez a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselők esetében az alapilletményük 35 százaléka, a középfokú végzettségűek esetében pedig az alapilletmény 15 százaléka mértékét ölelte fel. Tudom, hogy az életpályamodellek érvényesítése kapcsán milyen változások következtek be, de ez a döntés megítélésem szerint még akkor is hátrányosan érinti a dolgozókat, ha a fővárosi és a kormányhivatalokban dolgozók tekintetében már korábban, mint említettem, külön életpályamodellt vezettek be a kormányzat részéről. Valójában az aggályok amiatt fogalmazódnak meg vagy azon alapulva fogalmazódnak meg bennem, hogy a Magyar Kormánytisztviselői Kar, mint mondtam, elveszíti szakmai érdekképviseletiszerv-jellegét, érdekképviseleti funkcióját, hogy a tartós külszolgálatot érintők esetében a 60 napos jogviszony megszüntetése tekintetében ez a 60 napos intervallum hogyan és miképpen néz ki, és az, ami az illetménykiegészítés megvonásával kapcsolatosan megfogalmazásra került. Valamint utolsó mondatként még egyszer azt mondom, hogy azoknak a jogosítványoknak a korlátok közé szorítása és megvonása, amelyek a járási, illetve a fővárosi, kerületi hivatal vezetőinek a jogát csorbítják ‑ ezeket a kérdéseket lenne érdemes kibontani egy kicsit, erről többet beszélni, államtitkár úr, hogy ha valamit esetleg nem jól látunk a törvénytervezet olvasása tekintetében, akkor segítsen benne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), befejezem, elnök úr; ha pedig van igazságtartalma mindannak, amit mondunk, akkor gondolkodjanak el azon, hogy érdemes lenne a szükségszerű korrekciókat megtenni még a törvény elfogadását megelőzően. Elnök úr, köszönöm szépen.
  • HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslatban, ahogy itt elhangzott az előbbiekben is, nagyon sok pontosítás, technikai jellegű módosítás van, ami nagyrészt az elnevezésváltozással kapcsolatos. Nyilván ezeket akadály nélkül tudjuk támogatni. Aztán vannak benne tartalmi módosítások, amelyek már több kérdőjelet is felvetnek. Az előbbiekben Gúr képviselőtársam ezt nagyon szép rendben, tételesen felsorolta. Ilyen értelmezésünk szerint is az érdekképviseleti jogosultság elvesztése az MKK esetén, tehát hogy a továbbiakban bíróság előtt vagy más hatóság előtt nem képviselheti tagjainak az érdekeit, illetve hogy általában érdekképviseleti jogosultsága nem lesz ennek a szervezetnek. De az is kétségtelen tény, hogy az illetménykiegészítés mértékével kapcsolatos meghatározás is, ami most már a fővárosi és megyei kormányhivatalokra nem fog hivatkozni, több kérdést vet fel. Ezek kapcsán mi módosító indítványokat fogunk benyújtani, és ezeket szeretnénk majd részben kivetetni, részben pedig valamilyen módon átformálni a törvényjavaslatban. Ugyanakkor azt kell hogy mondjam, már csak azért is, hogy ne ismételjem meg az előttem szólókat tételről tételre, hogy sok szép szó is elhangzott itt a köztisztviselők, kormánytisztviselők kapcsán ebben a vitában, hogy milyen nagyszerű hivatás az, amit ők végeznek, és hogy a közjó érvényesítéséért dolgoznak. Ezek a szép szavak bizonyára nagyon jólesnek nekik, én magam is csak megerősíteni tudom ezt, de összességében azt kell mondjam, hogy nem erre várnak ezek az emberek, vagy nem csak erre várnak. Mire várnak? Hadd említsek két vagy három pontot! Az első az, ami az egyik elég nagy pofon volt, ami a kormányzat részéről érkezett a minap, nevezetesen, hogy a költségvetést megalapozó törvényjavaslatban ‑ ami egy salátatörvény ‑ a végén hátul eldugva szerepelt egy kis pont, ami arról szólt, hogy a megyei kormánytisztviselőkre, illetve a minisztériumi dolgozókra nem fogják kiterjeszteni a következő évtől kezdve azt a fizetési besorolást, ami az állami tisztviselőkre vonatkozik. Ez 30-40 ezer embert érint, és 30-40 ezer ember nem fogja megkapni, noha meg volt nekik ígérve korábban a körülbelül átlagosan 25-30 százalékos fizetésemelés. Pedig ez az összeg nem teljesíthetetlen, ki lehetne fizetni. Csak hogy egy testközeli példát említsek, hogy ez mennyibe kerülne: ha a Miniszterelnökség Várba költözésének szobánkénti 4 milliárdját veszem alapul, akkor összesen 4 szoba újjáépítésén meg lehetne oldani ezt a kérdést. Én azt gondolom, hogy ezek az emberek igenis megérdemelnék. Több alkalommal megkérdeztem Banai államtitkár urat, aki a költségvetésért felelős mind bizottsági ülésen, mind itt a Ház színe előtt, mind az általános vitában, mind pedig az összegző módosító javaslatról szóló vitában, hogy ugyan miért nem teszik meg, ugyan ki adta neki ezt az utasítást, hogy pont ezen emberek kapcsán az az általános kormányzati szlogen, hogy jövőre mindenki léphet egyet előre, pont ezekre ne vonatkozzon. De nem baj, államtitkár úr, 2018-tól a megyei kormányhivatalokban dolgozók, illetve a minisztériumban dolgozó emberek nekünk fognak dolgozni, és már most tudom mondani nekik ígéretképpen, hogy mi meg fogjuk emelni a fizetésüket. Ezt a módosítást ki fogjuk venni a költségvetést megalapozóból, és rájuk is fog vonatkozni a 2018-as évtől kezdődően az állami tisztségviselőkre szóló törvénytervezet. A másik: amire szintén nagyon vártak ezek az emberek, az a köztisztviselői illetményalap emelése. Nem most várják már, hanem tíz éve várják. Ennek kapcsán, amióta én képviselő vagyok itt a Jobbik soraiban, most már hetedik éve benyújtom a költségvetési törvényhez, hogy ezt az illetményalapot emelni kell, mert tudjuk, hogy a szégyenletes IMF-paktumra lett alapozva, hogy se az öregségi nyugdíjminimum, se a közalkalmazotti bértábla, se a köztisztviselői illetményalap nem módosulhat, nem változhat. Azért ezek az összegek az értékükből már jelentősen veszítettek, és az ő fizetésük is, a kormánytisztviselők és a köztisztviselők fizetése is ehhez az alaphoz van kötve. Ezek az emberek megérdemelnék, hiszen, ahogy itt elhangzott Salacz képviselőtársamtól is, ők valóban a közjóért dolgoznak, nagyon sok esetben méltatlan körülmények között, ennek ellenére szorgalmasan, becsülettel, tisztességgel, hozzáértéssel, odaadással, csak éppen a kormányzat részéről nem kapják meg azt az illő figyelmet, ami egyébként járna nekik. Ezért aztán nagyon sokan pályát módosítanak, elvándorolnak, olyan szaktudást nem használnak a továbbiakban, tehát veszít el az állam, azaz minden magyar ember, amire igenis nagyon nagy szükség lenne, és nem visszapótolható, mert a versenyszférából nem érkeznek az emberek. Jó lenne, ha érkeznének, de senki nem érkezik, mert ilyen fizetésért bolond lenne bárki elvállalni ilyen nehéz és ilyen felelősségteljes munkát; mindenesetre ez a szaktudás máshol nem fellelhető. Ezért azt gondolom, hogy az, ami a tegnapi nap során megszületett döntés ebben a Házban, hogy tehát jövőre sem fog emelkedni ez az illetményalap, rendkívül méltatlan. S még egy dolgot hadd tegyek hozzá, azt, hogy aki a saját háza tájára gondot nem visel, az miképpen viselhetne gondot a szélesebb közösségre, mondjuk, az egész ország népére. A házunk tája ebben az esetben az Országgyűlés Hivatala. Ebben a Házban is azok, akik itt dolgoznak, nagyon nagy részt köztisztviselők, vagy pedig olyan besorolásban vannak. Volt egy olyan törvényjavaslat még tavaly decemberben, amelyik ezeknek az embereknek, ezeknek a munkavállalóknak a bérét rendezte volna. Nagyon régóta várnak rá, nagyon megérdemelnék, és annak ellenére, hogy a kormányzat nyújtotta be, és annak ellenére, hogy lássuk csak, hány emberről beszélhetünk ‑ nos, nem annyira sokról, mint amennyien, mondjuk, a Rogán-féle minisztériumban dolgoznak, pláne nem ahhoz képest a bérezéshez képest, de ezt most zárójelbe teszem ‑, tehát az összeg nagyságrendjéhez képest méltatlanul szűkkeblűnek mutatkozott a kormányzat, és kihátrált a saját maga javaslata mögül. Nemrégiben föltettem a kérdést az ön tisztelt főnökének, Lázár miniszter úrnak, hogy vajon mikor fogják rendezni ezeknek az embereknek a bérét. Erre megérkezett a mai nap a válasz, hogy jelenleg ilyen javaslat nincs a Ház előtt, és én tegyek erre javaslatot. Na, most ezennel megteszem, de majd írásban is be lesz nyújtva a Ház elé, hogy kezdeményezzük, szeretnénk kezdeményezni, ha már ezzel a törvényjavaslattal is foglalkozunk, amibe bele lehetne tenni ‑ kicsit túlterjeszkedő, hiszen ez a rész nincs megnyitva ebben a törvényjavaslatban, ami most itt van a Ház előtt, de meg lehetne tenni ‑, tehát kezdeményezni fogjuk azt, hogy az itt dolgozók bére végre, hosszú évek után emelve legyen, és most már méltó, vagy legalábbis méltóbb bérezést kapjanak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két rövid kiegészítést szeretnék tenni. Az egyik: csak újólag megerősítem és kérdezem majd államtitkár úrtól, hogy jó lenne vitában megbeszélni a dolgot, hogy miért szüntetik meg a járási és a fővárosi kerületi hivatalok vezetőinek azt a jogát, ami szerint ők nem tehetik meg a saját maguk által foglalkoztatott emberekre vonatkozóan a kormánytisztviselők tekintetében az alapilletmény-eltérítés kérdését, tehát a javadalmazás tekintetében nincs közvetlen befolyásolási lehetőségük, pedig ők azok, akik a munkavégzés milyenségét és egyéb más dolgokat tisztán és világosan látnak. Miért központosítják ezt a kérdést is? A másik dolog, amiről Hegedűs Lorántné képviselőtársam és jegyző asszony is beszélt az, amit már nagyon régóta forszírozunk, hogy nonszensz, elfogadhatatlan az, hogy most már a második és a harmadik Orbán-kormányzás időszakában, már nyolcadik esztendeje gyakorlatilag a köztisztviselői illetményalap 38 650 forint, és egyetlenegy fillért nem változott. Példa nélküli! A rendszerváltás pillanatától kezdve nem volt olyan kormányzati ciklus, még az első Orbán-kormány idején sem, szeretném hozzátenni, amely esetében négyéves időszak alatt a köztisztviselői illetményalap, nem a mindenkori 38 650 forintos, hanem akkori értéke ne változott volna az adott ciklus időszakában. Most példátlan módon két ciklus vonatkozásában, nyolc év távlatában már fogható, érezhető és teljesen világos, hogy nem változott, nem változik és nem fog változni 2018-ra vonatkozóan sem. Államtitkár úr, miért, miért nem? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)(12.00)
  • CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Köszönöm a Fidesz-frakció támogató hozzászólását, és részletesen szeretnék válaszolni Gúr képviselő úrnak, illetve Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak.Gúr képviselő úrnak azzal a felvetésével, amely szerint, ha a közszolgálati tisztségviselőkről beszélünk, csak a tisztelet nyelvén lehet beszélni, mert jelentős hatással vannak az országban folyó eseményekre. Teljes mértékben egyetértek. Igaz ez reményeink szerint az Országgyűlés tagjaira és mindenkire, aki ebben az országban dolgozik, és hozzátesz a közös boldoguláshoz valamit. Hogy más kérdésekről nem lehet ebben a vitában beszélni? A házszabály megszabja, hogy mikor milyen vitának mi lehet a tartalma.(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)De hogy a konkrétumokra is kitérjek, amit tetszett kérdezni. Egyrészt kérdezte a 60 napos felmondási időt a határozott munkaviszony esetén. Ez eddig nem volt rendezve, a határozott munkaviszony esetén is rendezni szeretné a kezdeményezés. Tehát a határozott munkaviszony esetén is ki lesz mondva a 60 napos szabály, ami eddig csak általános megfogalmazás volt, és konkrétan erre a helyzetre vonatkozólag is kimondásra kerül.Tetszett kérdezni az eskü kapcsán, hogy kinek kell jelen lennie pontosan. Ez egy praktikus javaslat, de nyitottak vagyunk ennek a megvitatására. Azonban az az elvi álláspontja a kormányzatnak ebben a kérdésben, hogy az eskü alapvetően az esküt tevőt köti, függetlenül attól, hogy ezt ki előtt teszi meg. De lehet, hogy szimbolikus jelentőségét meghatározhatja az, hogy ezt ki előtt teszi meg, ezért azt gondolom, a következő szakaszban meg lehet vitatni, hogy ehhez érdemes-e hozzányúlni, vagy ez adott esetben eredményezheti-e, amennyiben kötelezővé tesszük a jelenléti kört, akkor ez nem lassítja-e a folyamatokat. Azt gondolom, nyitottak vagyunk ebben az ügyben is, ezt meg lehet vitatni.A másik kérdés, amit képviselő úr feltett, az eltérítésekre vonatkozó kérdéskör, tehát hogy kinek van erre jogosultsága. A szabály úgy szól, hogy a munkavállaló a vele foglalkoztatási jogviszonyban lévő… ‑ tehát akinek foglalkoztatottja, az adhat neki eltérítést, élhet a törvény által biztosított lehetőséggel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a közvetlen főnöke, akinek a beosztottjaként dolgozik, nem szólhat bele. De a munkáltatói jogviszony nem közte meg a közvetlen főnöke között van, ezért rendelkezik így a szabályozás.Azonban a munkáltatói jogviszonnyal rendelkező főnök esetében neki tanácskozási kötelezettsége van a közvetlen főnökkel, hiszen ő tud olyan szakmai véleményt adni a munkavállaló munkájáról, moráljáról, a munkához való viszonyulásáról, aminek alapján méltó lehet vagy sem az eltérítésre, vagy ha ahhoz bármilyen szempontból hozzá kell nyúlni. Azt gondolom, itt vannak olyan pontok, amelyeket a bizottsági vita során érdemes megvitatni.Hegedűs Lorántné képviselő asszony feltette a képviselettel kapcsolatos kérdést, amit Gúr képviselő úr is. Itt azt mondja az eddigi tapasztalat, és ha ez ügyben ez nem helytálló vélekedés, hogy az általános képviselet tekintetében gyakorlatilag nem éltek ezzel a lehetőséggel. Alapvetően az egyéni képviselet kérdését nem látta el maga a kar. Ezt érdemes lehet megvitatni, de a kivezetés az eddigi kihasználatlanság okán következik be.A bérrendezés kérdése. Itt egyrészt meg szeretném erősíteni a miniszter úr által önnek elmondottakat, azonban engedje meg, ha már ez egy ilyen politikai dimenzióba került, ami a 2018-as választásokat is érinti, itt minden pártnak lehetősége lesz, akár üljön a Parlament falai között, akár azon kívülről kandidáljon arra, hogy ide beülhessen, hogy ígéretet tegyen a választók különböző rétegeinek. Azonban, ha van olyan kormányzat, ami, azt gondolom, az államigazgatás tekintetében valós eredményeket tud letenni az asztalra, aminek alapján kérheti ennek a bizalomnak a meghosszabbítását, pont ez a kormányzat.Az az elv vezérelt bennünket eddig, hogy azoknak a kormányzati tisztségviselőknek a bérrendezését kezdjük meg, ahol ez esetlegesen évtizedekre visszamenőlegesen nem történt meg, a legtöbb ügyfélkapcsolatot bonyolító járási hivatalokban, kormányablakokban dolgozó kollégák esetében. A középfokú végzettségűek esetében 50 százalékos, a fel­sőfokúak esetében 30 százalékos és általános ügyintézői körben 40 százalékos bérrendezés történt meg.Hozzányúltunk azoknak a területeknek a bérrendezéséhez, ahol nem ilyen típusú feladatokat látnak el, de közszolgáltatást végeznek, az egészségügy, az oktatási rendszer, a szociális ellátás területén, és igenis érdemes lefolytatni erről egy vitát, amire adott esetben konkrétan ennek a javaslatnak a vitája során nyitottak vagyunk. Üljünk le erről egyeztetni. A kormány egyetlenegyfajta javaslatot tud támogatni, ami a magyar gazdaság alapelve, hitelalapon ez a kormányzat bérfejlesztést nem fog végrehajtani. Minden olyan javaslatra nyitottak vagyunk, ami az ország teljesítőképességét figyelembe veszi bármilyen bérjavaslat megfogalmazása esetén. Elnök úr, köszönöm szépen a türelmét.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalra a holnapi ülésnapunkon kerül sor.Most soron következik a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/15992. számon a parlament informatikai hálózatán elérhető. Megvárom, amíg az államtitkári váltás megtörténik, és Csepreghy Nándor államtitkár úr fölteszi a mikrofont. (Megtörténik.) Megadom a szót Csepreghy Nándor államtitkár úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Salacz László képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!(11.30)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mi­előtt megadnám a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az Országgyűlés jegyzőjének, arra kérem Hegedűs Lorántné képviselő asszonyt, az Országgyűlés jegyzőjét, hogy igazítsa meg a kártyáját, mert valami problémám van a visszajelzésével. Köszönöm szépen.Gúr Nándor képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője következik, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Hegedűs Lorántné képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!(11.50)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő, jegyző asszony. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Innen a képviselői felszólalások következnek. Gúr Nándor képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Jelzésre:) Igen. Parancsoljon, államtitkár úr! Öné a szó.