• VERESNÉ NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány 2017. május 29-én nyújtotta be az Országgyűléshez az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak a Magyar Államkincstárhoz történő beolvadásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat a központi hivatalok és a költségvetési szerv formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával kapcsolatos kormányzati döntések végrehajtásához kapcsolódik. A kormány az államigazgatási szervezetrendszer egyszerűbb szerkezetének és takarékos működésének a megvalósítása érdekében döntött arról, hogy 2017. november 1-jétől az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság beolvad a Magyar Államkincstárba. A beolvadás a Kincstár számára az Országos Nyug­díjbiztosítási Főigazgatóság által jelenleg ellátott feladatok átvételét is jelenti. A törvényjavaslat az átalakulással összefüggésben a Kincstár működéséhez kapcsolódó egyes kérdéseket rendezi, és a beolvadás miatt szükséges törvénymódosításokat tartalmazza. A közfeladatok hatékony ellátásának biztosítása érdekében a kormány célja olyan államigazgatási struktúra kialakítása, amelyben központi szinten a minisztériumok, az egyes kiemelt államigazgatási feladatok érdekében a megmaradó központi hivatalok, mint például a Magyar Államkincstár, valamint a rendvédelmi és az intézményfenntartó szervek helyezkednek el. Az államigazgatás szerkezetének racionalizálása és takarékos működésének megvalósítása megkívánja tehát, hogy a lakossági pénzbeli ellátásokkal, kifizetésekkel kapcsolatos feladatokat egyetlen központi hivatal, a Magyar Államkincstár lássa el. Mindez elősegíti az állami pénzellátások központi folyósítási feltételeinek kialakítását. Ez a folyamat az ONYF-en belül már megkezdődött, és 2017. november 1-jétől a Kincstár keretei között folytatódik. A pénzbeli szolgáltatások fejlesztésének kiemelt célja a minél szélesebb körű integráció megvalósítása és a hatékonyság növelése. A legfőbb szempont pedig az, hogy az ügyfelek a jelenlegi széttagolt ügyintézés helyett egyszerűbb és hatékonyabb eljárás révén jussanak hozzá az ellátásukhoz. Ennek a lényege, hogy a jövőben valamennyi állami pénzbeli ellátáshoz a Magyar Államkincstár szakrendszerén keresztül jutnak hozzá az állampolgárok. Az integrációs folyamat végeztével így néhány éven belül bármilyen folyósítási eseményt, ügyintézési igényt ugyanaz a szervezet azonos eljárást követve fog intézni. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság jelenleg központi nyugdíjbiztosítási szervként, központi családtámogatási szervként, szociális hatóságként és egészségbiztosítási szervként is végez számára meghatározott feladatokat. Melyek tehát azok a feladatok, amelyeket a beolvadás következtében a Kincstár fog ellátni? A Nyugdíjbiztosítási Alap kezelésével kapcsolatos tervezési, gazdálkodási és elszámolási feladatok, a társadalombiztosítási nyilvántartáshoz kötődő központi feladatok. E körbe tartoznak a nyugdíjbiztosítási és a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások mellett számos egyéb juttatással kapcsolatos központi feladatok is. A családtámogatási ellátások, a fogyatékossági támogatás, a nyugellátások, a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások megállapítását a kormányhivatalok jelenleg is központi informatikai rendszerekre, szakigazgatási támogatásra támaszkodva végzik egységes eljárás szerint. Egyes szociális hatósági nyilvántartások működtetésével és adatszolgáltatással kapcsolatos központi feladatok is ebbe a körbe tartoznak. A legjelentősebb feladat az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának, közkeletű kifejezéssel élve a Nyufignak az átvétele. Ezzel közel 3 millió személy nyugdíja, ellátása, valamint a gyermeket nevelő családokat megillető családi pótlék és további rendszeres pénzellátások havonkénti számfejtése, utalása is a Magyar Államkincstár felelősségi körébe kerül. Tisztelt Országgyűlés! A Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért és a nyugdíjbiztosítási ágazatért a felelősséget az integrációt követően is az Emberi Erőforrások Minisztériuma viseli. Az alapkezelés tényleges végrehajtása azonban ezt követően már a Magyar Államkincstár feladata lesz. Ez a modell csak akkor működőképes, ha az Emberi Erőforrások Minisztériuma megfelelő szakmai irányítási hatáskörökkel rendelkezik e kincstári tevékenység felett. Így egy kézben marad a hatósági munkát végző járási hivatalok, illetve megyei kormányhivatalok, valamint a Kincstár e tevékenységének szakmai irányítása. Ez a megoldás hasonló a Kincstárhoz került vidékfejlesztési feladatok szakmai irányításához. Az irányítási modell egyes részleteit alacsonyabb szintű jogszabályokban szükséges és fogjuk rendezni. Tisztelt Országgyűlés! Mint láthatjuk, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság beolvadása a Magyar Államkincstárba nagyarányú feladatkör-bővüléssel és szervezeti átalakulással jár. Ehhez is szükséges az alacsonyabb szintű jogszabályok módosítása a nyugdíjbiztosítás, az egészségbiztosítás, a családtámogatások és a szociális gyermekvédelmi ellátások terén. A benyújtott törvényjavaslat tartalmazza a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaival, az állampolgárok személyes adatainak kezelésével, a szociális ellátásokkal és a nyugdíjbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényi szintű rendelkezések módosítását is. Ezek a módosítások azonban természetesen nem jelentenek érdemi újraszabályozást. Mindez megteremti a feltételét annak, hogy a Kincstárhoz kerülő feladatok ellátása, ahogy eddig, a jövőben is zök­kenőmentesen történjen meg. Ez egy alapvető követelmény, mivel az elmúlt időszakban az ellátások folyósításában fennakadás nem merült fel, és ilyen a jövőben sem történhet. A Kincstárba beolvadó Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon belül jelenleg is két igazgatási szerv, a központ és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság működik, amelyek feladat- és hatásköre egymástól most is elkülönül. A központi és a folyósítási feladatok eltérő jellege ennek a szervezeti modellnek a fenntartását indokolja a jövőben is. A törvényjavaslat biztosítja, hogy a két igazgatási szerv munkatársainak foglalkoztatási feltételei a jövőben se változzanak a jelenlegihez képest. A törvényjavaslat a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény módosítását is kezdeményezi. Ez a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások, szolgáltatások, gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások finanszírozásának ellenőrzése céljából vezetett nyilvántartások Magyar Államkincstárhoz kerülése miatt szükséges. Ugyancsak része a törvényjavaslatnak a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény, a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló törvény, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény módosítása. Ezek a változások az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által vezetett szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi nyilvántartások jövőbeni kincstári kezelését alapozzák meg. A folyósítási szakrendszerek integrációja, fejlesztése az Európai Unió támogatásával fejlesztési forrásokból valósul meg. (13.30)Ez összességében 10 milliárd forintos nagyságrendű támogatást jelent az állami pénzbeli ellátórendszerek hatékonyabb működtetéséhez.Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A fentiekben röviden ismertetett módosítások az államigazgatás és a társadalombiztosítás hatékonyabb és korszerűbb működését fogják eredményezni, továbbá megalapozzák a szervezeti kereteit annak, hogy az állam integrált és korszerű rendszerben gondoskodjon a központi pénzellátások kifizetéséről és nyilvántartásáról. Kérem önöket, szíveskedjenek a törvényjavaslatot támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DUNAI MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A központi hivatalok és a költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával kapcsolatos intézkedésekről szóló 1312/2016. kormányhatározat szerint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, ahogyan azt már államtitkár asszony is részletesen elmondta, 2017. november 1-jétől beolvad a Magyar Államkincstárba.Ez a folyamat, amint látják tisztelt képviselőtársaim, már körülbelül egy éve megkezdődött. Több lépcső kell ahhoz, hogy ez a hatalmas rendszer megváltozhasson, és zökkenőmentesen, hibák nélkül sikerüljön ez a beolvadás. Már idén január 1-jétől és amint látjuk, majd november 1-jétől lesz teljessé ez a folyamat. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság felépítése és tevékenysége a Magyar Államkincstárba történő integráció előkészítéseként több lépésben már jelentősen átalakult, ideértve a hatósági jogkörök szűkítését, más feladatok átvételét, az ellátások folyósításának, a pénzügyi nyilvántartás koncepcionális átalakításának folyamatát.A hatósági hatáskörök már átrendeződtek. A kormányhatározat 4. pontjában meghatározott hatósági feladat- és hatáskörök központi hivatali szintről megyei, illetve járási hivatali szintre, illetve megyei kormányhivatali szintről járási hivatali szintre kerültek ez év, 2017. január 1-jétől. Ezek olyan lépések, amelyek állampolgárbarát intézkedések, hiszen fontos, hogy minél közelebb kerüljenek az ellátandó személyekhez a hivatalok.A központi feladatok is bővültek. A hatósági hatáskörök átrendezése következtében az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az alapkezelői és folyósítási feladataihoz kapcsolódóan racionalizálni tudta a nyugdíjbiztosítási, a rehabilitációs és a családtámogatási szakterület visszafizetési, megtérítési határozatain alapuló követelések nyilvántartását. Informatikai fejlesztés révén megoldották a nyugdíjbiztosítási jog szerzése céljából köthető megállapodásokhoz kapcsolódó befizetések központi nyilvántartását és kezelését. Ez az egységes nyilvántartási rendszer rendkívül fontos.2017. január 1-jétől be lett vezetve a nyugdíj melletti munkavégzés alapján járó nyugdíjnövelés hivatalból történő megállapítása. Szintén 2017. január 1-től a családtámogatási ellátásokat központilag folyósítják az egyéb, a Nyufig által folyósított ellátások mellett.Tisztelt Képviselőtársaim! A központi hivatalok feladatellátásának racionalizálása céljából a társadalombiztosítási és családtámogatási ellátásokhoz kapcsolódó központi feladatoknak az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz telepítése már azt a távolabbi célt is szolgálta, hogy a Kincstárba történő integrálódást követően egyetlen szerv feladatkörébe tartozóan összpontosuljanak a nagy állami ellátórendszerek. Ezen intézkedések során elsődleges szempont, hogy az átalakítás ne veszélyeztesse az érintett pénzbeli ellátások folyósítását, ne veszélyeztesse a lakossági szolgáltatások folyamatos és zökkenőmentes biztosítását.2017. január 1-jétől az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság átvette az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokkal, a baleseti táppénzzel és az utazási költségtérítéssel kapcsolatos központi feladatokat. A fentiek magukban foglalták az érintett ellátásokkal kapcsolatos szabályozási, szakigazgatási és felügyeleti feladatok mellett az ellátások megállapítását támogató informatikai szakrendszer működtetésével és fejlesztésével kapcsolatos feladatot is.Tisztelt Képviselőtársaim! A fentieken túlmenően az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság feladatellátásának leírtak szerinti átalakítása következtében már kialakításra kerültek a jövőbeni egységes kincstári működés megteremtésének alapjai. Így 2017 elejétől a 2017 előtt is a Nyufig által folyósított nyugellátások, szociális ellátások mellett a más életszakaszban kifizetett családtámogatási ellátásokat is ugyanazon szakrendszerből folyósítják. Ezzel a legnagyobb központi rendszerből az eddigi 2,6 millió fős létszámhoz képest mintegy 50 százalékkal több, mintegy 4 millió személy ellátását folyósítják már.A Nyufig korábbi és 2017-től átvett ellátásainak terhére érvényesített követelések nyilvántartása, kezelése is immáron egységessé vált. Így az állami ellátások jóval nagyobb körében érvényesíthető az azonos szemlélet, az azonos ügykezelés és az azonos elbírálás. A nyugellátások, családtámogatások nyilvántartása mellett az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság felelősségi körébe kerültek a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások központi feladatai, illetve a megváltozott munkaképességűek ellátási, szolgáltatási és a szociális szolgáltatások nyilvántartási rendszerei is.Ezekkel a lépésekkel a pénzbeli ellátás jóval szélesebb körben épülhet intézményen belüli folyamatokra, a szakmai irányítás, az ügyfél-tájékoztatás, illetve az egyéb szakrendszerek informatikai támogatása is. Közelebb került a pénzbeli ellátások jogosultság-nyilvántartási, hatósági döntéshozatali, támogatási és folyósítási rendszerének integrálása.A feladatok további hatékony és felelős ellátásához az szükséges, hogy az EMMI az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Magyar Államkincstárhoz kerülő feladatainak szakmai irányítója legyen. A Magyar Államkincstár felügyelete egyebekben, tudjuk jól, az NGM-hez tartozik. A szakmai irányítói feladatkörök megegyeznének azzal, amit az EMMI a kormányhivatalok fölött gyakorol. A megosztott irányítás egyébként a központi hivatalok esetében nem példa nélküli. Éppen a Magyar Államkincstár vidékfejlesztési feladatai tekintetében a szakmai irányító a Miniszterelnökség.Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat szerint a beolvadást követően az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság központjának munkatársai a MÁK-központhoz kerülnek; míg a nyugdíjfolyósító igazgatóságból létrejön a MÁK új igazgatási szerve, a központ a 18 területi szerv mellett.Tisztelt Képviselőtársaim! Azért ecseteltem részletesebben a 2017. január 1-jén már bekövetkezett változásokat, mert ezek igen lényegi lépéseknek bizonyulnak. A mostani törvény, amit tárgyalunk, tíz olyan törvényt érint, amelyek megfelelő szakaszaiba szükséges törvényi szinten beilleszteni azokat a módosításokat, amelyek a tavalyi, 2016-os kormányhatározatnak megfelelnek.Tisztelt Képviselőtársaim! A Kincstár a központi közpénzek elköltésének résztvevője és egyben felügyelője is. Feladata a közpénzek útjának nyomon követése, hogy jogosulatlan kifizetések ne történhessenek.(13.40)Mint ilyen szerv, nagyon fontos az átláthatóság biztosításában is. Ezenfelül a törvény vonulata egybevág a kormány bürokráciacsökkentési elképzeléseivel is, és ezt a célt teljes mértékben szolgálja, vagyis egy állami szervhez kerüljenek azok a feladatok, amelyek eddig párhuzamosan voltak megoldva, esetleges túlköltekezést is beleszámítva.Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz képviselőcsoportja támogatja a kormányhatározat célját is, a 2017. január 1-jén bekövetkezett változásokat is és a jelen törvényjavaslattal szabályozandó tíz törvény módosítását is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
  • KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nem is nagyon értem, hogy miért van itt ez a napirend a tavaszi ülésszak utolsó előtti napján, de hát csapjunk bele!Tisztelt Ház! Ahogy mondtam, érthetetlen, hogy miért kellett erről egy önálló törvényjavaslat, mintha ez egy olyan helyes dolog lenne, amit külön törvényben kell mutogatni. Meg kell jegyezni azt is, hogy közel száz éve működő struktúrát, illetve ebben a formájában és névvel konkrétan 24 éve létező szervezetet szüntetnek meg. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak mint jogelőd szervezetnek 1993. évi átalakítását követően jött létre, mint ismeretes, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság. Érdemes idézni, hogy mi szerepel az ONYF honlapján szereplő, a hivatalt bemutató kötetben: „Magyarországon a kötelező nyugdíjrendszer gyakorlati működtetésében fontos szerepet tölt be az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság. Az ONYF a szociális nyugdíjpolitikáért felelős miniszter irányítása alatt álló központi hivatal, központi költségvetési szerv.” Na, ezt szünteti meg végleg a kormány. Vegyük sorra a problémákat! Az első: a nyugdíj-megállapítást ellátó szervezeti egységeket előbb benyomták a kormányhivatali főosztályokba, sok más, nem nyugdíjfeladat közé, majd 2017-től a kormányhivatalok kijelölt járási hivatalaiba. Ezért, hogy a felszínen elkerüljék az összeférhetetlenséget, a másodfokú jogorvoslati elbírálást országos hatáskörrel a Fővárosi Kormányhivatalra telepítették.A második probléma: az egész átgondolatlan menetrendet előbb a túlzó centralizáció, majd az értelmetlen, szintén túlzó decentralizáció jellemezte. A járási hivatalok többségében, ahol korábban nem működött nyugdíjbiztosítási kirendeltség, hiányzik a szakmai, ügyviteli, illetve az azt támogató informatikai feltételrendszer. A jogalkalmazásra még nagyvonalúan sem lehet ráfogni, hogy egységes. Ez a lépés az előzményekre tekintettel, ami 2011-től zajlik, és előbb jogilag, majd szervezetileg a kormányhivatalokba integrálták a nyugdíjbiztosító területi szervezeteit, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságokat, és ahol szükséges volt, azok kirendeltségeit is, okszerűen vezettek ide. Közben az ONYF alól más szempontból is kihúzták a sámlit, gyakorlatilag jog- és hatásköre nyugdíjügyvitelre nulla lett. A legnagyobb csapás, ami az ügyfelekre nézve is tragédia, hogy gyakorlatilag megszűnt a központi szakigazgatás és a speciális nyugdíjellenőrzés.A harmadik probléma: a javaslatban szó van arról, hogy a kormányhivatalok kiadásai nem az alapokat terhelik, a többszörös áttétel szintén kizárja a tényleges működtetési költségek korrekt számbavételét. Az ONYF és az EMMI történelmi felelőssége ‑ vagy inkább felelőtlensége ‑, hogy beállt a Lázár János által diktált sorba, és százéves ügyviteli kultúrát vert szét, ahelyett, hogy érvekkel küzdött volna, segítségül hívta volna a területet uraló KDNP-s politikai vezetést, buta módon bevállalt minden testidegen feladatot, bekebelezte az elkülönült speciális ügyviteli feladatot ellátó Nyufigot, és országosan bevállalta a kormányhivatalok ügyiratainak központi szkennelését, amely ezer gond alapja. A Nyugdíjbiztosítási Alap kezelése is formálissá vált, de maga a Nyugdíjalap is.A negyedik ilyen probléma: elszomorító, és az okát is csak sejteni lehet, hogy miért kellett szétverni egy igazoltan jól és hatékonyan, reális működési költséggel járó ágazati nyugdíjbiztosítási igazgatási rendszert. Ezzel a Fidesz azt üzeni a több millió nyugdíjra jogot szerző aktív biztosítottnak és a 3 millió külföldi ellátásban részesülőnek, hogy ügyük nem ér meg egy elkülönült igazgatási rendszert, ennél szerintük jobb a vegyesboltos megoldás. Ez szégyen, és ilyen felállás tudomásom szerint az Európai Unió egyetlenegy tagországában nincs.Az ötödik ilyen probléma: mivel a mindenkori nyugdíjrendszer működtetőiről, üzemeltetőiről van szó, nem mindegy ezért, hogy egy jövőbeni új nyugdíjrendszert ebben a keretben lehet-e megnyugtatóan levezényelni a sok irányítási, felügyeleti áttétel miatt. Egyébként a most benyújtott törvényjavaslat is elleplezi a lényeget, ezért az ügyfél igazából nem is tudja konkrétan, nyugdíjügyének ki a gazdája. A hatodik ilyen probléma: az azért elgondolkodtató véleményem szerint, hogy a nyugdíjügyeket a MEH-hez tartozó szervezeti rendszer ‑ itt a kormányhivatalokról, járási hivatalokról van szó ‑ végzi, a költségvetésük is ott van, plusz a munkajogi eszközrendszer is. A nyugdíjak folyósításához szükséges ügyviteli feladatokat az NGM-hez tartozó Kincstár végzi ‑ gondolom, lehatárolt keretek között, mert enélkül nem lehetne a Nyugdíjalap szempontjából tisztán látni a működési költségeket illetően. Ezek mellett még ott van a társadalombiztosítási szabályozásért felelős EMMI is. Kérdés, lehet-e ilyen keretek között korrekt központi szakigazgatást és egységes jogalkalmazást végezni. Elég zavarosnak érzem a helyzetet. Nehéz kihámozni, hogy mennyibe is kerül a nyugdíjrendszer működtetése, pedig ez korábban elfogadott követelmény volt.Summa summarum, a kormány az elmúlt hét évben szisztematikusan számolta fel a társadalombiztosítás rendszerét, az Alaptörvényben már a kifejezés sem szerepel, a járulékokat átnevezték szociális adóvá. Számos szerzett jogot elvettek a rokkantnyugdíjak megszüntetésével, a korhatár előtti ellátások megszüntetésével. Emellett felszámolták a magánnyugdíjrendszert is, elköltötték 3 millió ember megtakarítását, a portfólió egy jelentős része pedig Fidesz-közeli oligarchákhoz került. Itt utalnék Schmidt Máriára, Szivek Norbertre vagy a UniCredit Bankra. Az igazgatási rendszerben túlzott és erőltetett központosításba kezdtek, amivel egy jól működő szervezeti rendszert tettek tönkre. Az összevonások, leépítések révén jelentősen növelték az ügyintézők terheit, csúszások voltak a nyugdíj-megállapítási eljárások során. Azzal, hogy megszüntetik önálló intézményként az ONYF-et, lényegében koronát tesznek az eddigi átalakításokra. Ezzel az EU-s országok közül egyedül hungarikumként megszűnik az állami társadalombiztosítás nyugdíjbiztosítási ágazati igazgatási rendszerének már korábban halálra ítélt központi hivatala.Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy az elmúlt években kiüresítették az ONYF szerepét, így érthető a teljes felszámolása, ugyanakkor ezzel lényegében megszűnik a Nyugdíjbiztosítási Alap eddigi elkülönülése, és ez már csak a nevében lesz egy alap, valójában csupán egy költségvetési fejezet marad.A kormány ezzel a lépéssel beismeri, hogy számára a nyugdíj, a nyugdíjak csupán egy költségvetési tétel, egy kincstári feladat ‑ ennyit ér számára a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítása és ágazati függetlensége! Az előterjesztést az MSZP a holnapi nap szavazásán nem fogja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
  • VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Természetesen a Jobbik frakciója sem fogja támogatni a szavazáson az előterjesztést, ami most előttünk fekszik, több szempontból nem fogja támogatni. Az egyik ‑ kapcsolódva kicsit az előttem szólóhoz ‑, hogy én is onnan kezdeném a sort, hogy az új Alaptörvény elfogadásánál a régi alkotmányhoz képest a társadalombiztosítás kikerült az Alaptörvényből, és nem sokkal később a nyugdíjbiztosítási járulék is úgy-ahogy megszűnt, és most már szociális hozzájárulási adót fizetünk. A különböző juttatások rendszerében fontos elemnek tartom azt, hogy léteznek a biztosítási alapú juttatások. Úgy gondolom, hogy ami folyamatot most látunk, az ennek a szétverése. Ahogy az előbb már hallhattuk, ténylegesen csak egy költségvetési tételként fog szerepelni akár a kifizetett nyugdíjak összege. Hová fogunk így jutni attól a jogos követeléstől, ami egyébként a mi programunkban, a választási programunkban is már régóta, kezdetektől fogva szerepel, hogy az egyéni számlavezetés lehetősége megnyíljon a nyugdíjbiztosítás rendszerében? Fényévekre kerültünk ettől. Én azt gondolom egyébként, hogy a kormánynak pont ez a célja, hogy ez megvalósíthatatlan, követhetetlen legyen, stabilizálja és még jobban bebetonozza ezt a rendszert, amit most is tapasztalhatunk, ezt a felosztó-kirovó rendszert stabilizálja.(13.50)Úgy gondolom, inkább megreformálni kellene és nem stabilizálni a régi rendszert, inkább megreformálni kellene a nyugdíjrendszert, egészen máshogy kellene hozzányúlni ehhez a témakörhöz.A másik dolog, amit az államtitkár asszony is említett az expozéjában: ez a racionalizálásról szól, ez a megtakarításról szól, ez arról a struktúraátalakításról szól, amit számtalan területen tapasztalhattunk, a központosításról, hogy közvetlenül az adott minisztérium alá tartozzanak az illetékességi területek. Ha a saját szakterületünket nézzük, vagy inkább azt mondanám, ha az EMMI-hez tartozó szakterületeket nézzük, ezek a központosítások mind kudarcba fulladtak. Nem gondolják, hogy ezt be kéne fejezni? Látjuk azt, hogy mi történt a KLIK-kel, ott is ezt a magyarázatot hallottuk, hogy mi ennek az oka; látjuk, hogy mi történt az SZGYF-fel: létrehoztak olyan vízfejeket, amelyek meggyőződésem szerint egyébként plusz költségvetési kiadással járnak, és semmi más célt nem szolgálnak, mint hogy nagyon kiváló, marionettbábuként mozgatható kádertemetőket hoztak létre, beteszik oda a jó embereiket, akik finoman fogalmazva is nagyon sokszor nem igazán állnak szakmai szempontból a csúcson, nincsenek a helyzet magaslatán. Látszik is a rendszeren, látszik is a rendszer összeomlásán, hogy mit okozott ez a központosítás. Többször elhangzott az, hogy a racionalizáláson túl ez megtakarításokat is jelenthet. Vannak-e esetleg ilyen számítások, hogy a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság beolvasztása az Államkincstárba konkrétan hány milliárd forint megtakarítással jár? Mert úgy gondolom, nulla körüli eredményt fogunk kapni, sőt lehet, hogy az előző központosításokból kiindulva még többletköltséggel is fog járni az ilyenfajta átalakítás. A törvényben garanciákat találtunk arra is, hogy a jelenleg a rendszerben dolgozókkal mi lesz, a feladatkörükkel mi lesz. Akkor azt nem értem, hogy ez az összevonás hogyan képezhet megtakarítást, ha a személyi állományban nem fog változás történni, a személyi juttatásokban nem fog változás történni, a feladatok száma nemhogy csökkenni fog, hanem nőni fog, mert az Államkincstárba olvasztással pluszfeladatokat is fog kapni ez az ágazat. Akkor hol van itt a csökkentés, hol van itt a megtakarítás? Úgy gondolom, ha már a rendszer átalakításáról beszélünk, akkor nem a családtámogatási és egyéb juttatások rendszerét kellett volna hozzájuk integrálni, hanem ezeket a rendszeren belüli pluszfeladatokat kellett volna inkább beépíteni a jelenlegi hivatali struktúrába, gondolok akár a felszólalásomban már említett jogos követelés érvényesítése kapcsán az egyéni számlavezetés kialakítására is. Úgy gondolom, ez struktúrájában, illetve karakterében inkább egy, a főigazgatóság feladataihoz passzoló plusz elemzési, illetve feladatvégzési lehetőség lett volna a jelenlegi törvényi változással hozzáadott feladatok helyett.Tehát helytelennek tartom az átalakítást, mint mondtam, egy befejezése felé közeledő nagyon rossz folyamat intézkedésének tartom; itt a teljes nyugdíjbiztosítási rendszer szétverésének a folyamatára gondoltam. Azt is látom benne, hogy a központosítás negatív dolog, szakmai szempontból az EMMI-hez tartozó ágazatoknak csak negatívumokat hozott. Nem látom a megtakarítás lehetőségét, szerintem inkább pluszköltségeket jelent, és inkább az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság megerősítését kellett volna feladatul tűzni, nem a beolvasztását, és a megerősítésével inkább a nyugdíjrendszer biztonságosabbá tételéhez köthető pluszfeladatokat kellett volna rájuk ruházni. Így talán fenntarthatóvá vált volna a rendszer, és nem következhetne be az, ami néhány évtizeden belül közgazdászok, illetve szociális szakemberek jóslata szerint várható, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer, ha nem történik egy mindent felforgató reform, akkor össze fog omlani, mind a demográfiai, mind az egyéb szociológiai helyzet következtében és a várható világgazdasági helyzet következtében is akár. Tehát inkább erre kéne energiát fordítani, nem újabb vízfejeket létrehozni, összeolvasztással nem újabb giga kormányintézményeket létrehozni, ahol egyébként a sok bába között nagyon sokszor elveszik a gyermek, és a nagyon sok intézkedési szál és a nagyon sok terület, amit összefog egy-egy ilyen intézmény, nagyon sok esetben egy-egy terület elhanyagolásához vezet. Még egyszer mondom, ahogy a folyamatot látjuk, akár az Alaptörvény módosítását, akár a szociális hozzájárulási adó bevezetését tekintve, úgy gondolom, a nyugdíjbiztosítás rendszere lesz az, ami a leginkább kárvallottja lesz ennek a fúziónak. Úgyhogy még egyszer mondom, frakciónk semmilyen formában nem tudja ezt a javaslatot támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak.
  • SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat a kormány központosítási rögeszméjének egy újabb megnyilvánulása. Amióta Lázár János elhatározta, hogy áramvonalasítja a magyar közigazgatást és bürokráciacsökkentésbe kezd, mást sem látunk, mint átszervezések, összevonások, beolvasztások hosszú sorát. Ezzel nem az átláthatóság nő, hanem, mint ahogy a gyakorlat mutatja, a káosz. Mára teljesen követhetetlenné vált, melyik hivatalnál milyen ügyet tudnak intézni a magyar emberek, akkora a kuszaság az egész rendszerben. Sem hatékonyabb, sem takarékosabb, sem versenyképesebb nem lett a magyar közigazgatás, a magyar állam az elmúlt hét évben, ellenkezőleg: a folyamatos átszervezések, a hatáskörök ide-oda tologatása, a dolgozók rakosgatása egyik helyről a másikra sokkal nehézkesebbé tette az államapparátus működését. A dolgozói szegénység, a bérek visszafogása miatt pedig óriásira nőtt a munkaerőhiány, ami csak további terheket rakott az amúgy is túlterhelt dolgozókra. Ez a helyzet a Magyar Államkincstárral is, ahová most készülnek beolvasztani az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot. A cél az átszervezéssel az, hogy egyetlen állami kifizetőhely maradjon, a MÁK, az államtól származó valamennyi jövedelmet egyetlen központból utalják, szűnjön meg az önálló egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási pénztár. Hogy mennyire átgondoltak ezek az átszervezések, azt jól mutatja egy példa: a családtámogatási ügyeket a kormány 2015-ben a Magyar Államkincstár megyei igazgatóságaitól a fővárosi és megyei kormányhivatalok hatáskörébe utalta, majd két évvel később, idén januártól egy újabb átszervezés keretében az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz helyezte, hogy novembertől az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság MÁK-ba való beolvadásával ismét az Államkincstárnál köthessenek ki. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság ugyanarra a sorsra jut, mint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, amit már meg is szüntetett a kormány. Egy intézményileg és szakmailag önálló nyugdíjbiztosítási pénztárra ugyanolyan szükség lenne ezek után is, mint az önálló OEP-re, de a kormány csak azért is bedarálja ezeket az intézményeket is. Arról sem akar tudomást venni, hogy ezzel veszélyezteti például a nyugdíjak utalását is, mert hiába állítja a Magyar Államkincstár vezetője, hogy nem fog csúszni a nyugdíjak kifizetése a szervezeti integrációt követően sem, és a havi közel egymillió ember bérszámfejtése, a kétmillió nyugdíjas ellátásának utalása és más kifizetések a legnagyobb rendben fognak zajlani, az Államkincstár dolgozói erről egészen máshogy gondolkodnak, és az elmúlt évek tapasztalatai sem azt mutatják, hogy az átállások zökkenőmentesek lennének. A Magyar Államkincstár dolgozói szerint kész csoda, hogy ez a rendszer egyáltalán még működik, és nem omlott össze, aki csak tehette, már elment a versenyszférába dolgozni magasabb fizetésért. A MÁK-nál dolgozók, hasonlóan a központi államigazgatási szerveknél dolgozó kormánytisztviselőkhöz, már nyolc-tíz éve nem kaptak fizetésemelést, megalázó bérekért dolgoznak, sokan nettó 107 ezer forintos bérminimumot keresnek, rendszeresen túlóráznak. A MÁK dolgozói szerint nagyon is lehetnek fennakadások a fizetések, nyugdíjak utalásában, ha tovább apad a létszám, és még többen hagyják el megélhetési okból az állami szférát, márpedig erre, tisztelt képviselőtársaim, megvan az esély, hiszen a kormány egy újabb évvel halasztotta el a béremelésüket. (14.00)A központi állami szerveknél dolgozók kerültek volna sorra harmadik hullámban az állami tisztvi­selői életpályamodellben 2018 januárjától, de ezt egy újabb évvel elhalasztotta a kormány a költségvetést megalapozó salátatörvényben. Ebben a törvényjavaslatban pedig még azt is meglépik, hogy az ONYF beolvasztásával a MÁK-hoz kerülő volt nyugdíjpénztári dolgozók ne kaphassák meg ugyanazt az illetménykiegészítést, mint a MÁK-dolgozók. Ezzel pedig még tovább súlyosbítják a bérfeszültségeket a mindkét oldalon alacsony keresetű dolgozók között. Nem meglepő ezek után, hogy a dolgozók kétórás figyelmeztető sztrájkra készülnek július 17-én, hogy elérjék: emelje végre a kormány annak a közel 200 ezer dolgozónak, köztük a MÁK dolgozóinak a fizetését, akik eddig minden bérintézkedésből kimaradtak, és 2008 óta nem nőtt a bérük.(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)A jogos követelések teljesítése helyett azonban Lázár János azt üzente nekik cinikusan: nem megengedhető, hogy az állam pénzügyi rendszerével játsszanak. Már csak azért is különösen cinikusak a miniszter szavai, mert éppen a kormány játszik az állam pénzügyi rendszerével, amikor nem emeli a dolgozók bérét, és túlterhelt, alulfizetett dolgozóktól várja, hogy működtessék a rendszert. Ha valóban olyan fontos munkát végeznek Lázár János szerint a MÁK dolgozói, hogy az állam pénzügyi rendszerét ők mozgatják, akkor talán meg is kellene fizetni a munkájukat. Mert tényleg nagy a baj. Egy államkincstári dolgozó elmondása szerint annyira sokakat tudnak elcsábítani a magánszférába, hogy aki még az Államkincstárnál maradt, annak már nagyon komolyan kell küzdenie, hogy egyik hónapban se érezzék meg az emberek a saját bőrükön, mekkora a baj. Kisebb csoda az, hogy még nem vették észre százezrek, hogy mekkora probléma a munkaerőhiány. Ezzel vajon miért nem foglalkozik a kormány? Az LMP nem támogatja ezt a törvényjavaslatot, mert az ész nélküli, átgondolatlan központosítás egy újabb megnyilvánulásának tartjuk. Az öncélú centralizáción túl egyetlen érvet sem hallottunk arra, hogy mégis mi értelme van ennek a beolvasztásnak, mi értelme van a nyugdíjbiztosító megszüntetésének, egyáltalán mi lesz ettől jobb. Nem látjuk a szakmai megalapozottságát az integrációnak, mert azt nem tartjuk szakmai indoknak, hogy legyen egyetlen kifizetőhely. Nem látjuk a garanciáit annak, hogy ez az átszervezés nem fogja hátrányosan érinteni az embereket, hogy nem lesz fennakadás, például a nyugdíjak utalásában. Az LMP szerint újabb átszervezés és a munkavállalók éhbéren tartása helyett inkább azon kellene dolgoznia a kormánynak, hogy biztosítsa a szükséges létszámot az állami feladatok biztonságos ellátásához. Ehhez pedig azonnal emelje a botrányosan alacsony béreket, a szakszervezeti követeléseknek megfelelően 50 százalékkal. Tehát azonnali és radikális béremelésre, valamint létszámnövelésre van szükség. Úgy látjuk, hogyha ezt nem teszi meg a kormány, akkor ő lesz egyedül a felelős azért, ha komolyabb működési problémák állnak elő. Ezért felszólítjuk a kormányt, ne vicceljen az emberek fizetéseivel, ellátásaival, nyugdíjával. Az LMP nem fogja támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet.
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Lázár János áramvonalasításról beszél, miközben központosítás zajlik. Veresné Novák Katalin államtitkár asszony: a hatékony működést fogja szolgálni mindez ‑ mondja a felvezető gondolatokban. Miközben az elmúlt esztendőkben sok esetben volt tapasztalható az, hogy az utalások biztonsága már így is egy picit megingott. Hozzá kell tenni, hogy a pénzbeli ellátásnak, az utalásnak a biztonsága azáltal, amit most önök elkezdenek „építeni” ‑ idézőjelbe tetten ‑, az gyakorlatilag az utalások biztonságát fogja ellehetetleníteni. Majd akkor, amikor ezt megtapasztaljuk, akkor kell szembenézniük és akkor kell elviselniük mindazt, ami ennek következményeképpen bekövetkezik. Mondom, az elmúlt hónapok tapasztalásai már alátámasztották.Az a rendszer, amit önök zilálnak az elmúlt időszakban, az elmúlt esztendőkben, az ahhoz vezetett, hogy adott esetben a nyugdíjba vonuló emberek hosszú hónapokon keresztül nem kapták meg az ellátásukat. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy tisztességgel így lehet élni az életet? Önök, akik a kormány tagjaiként funkcionálnak, vélhetően minden hónapban hozzájutnak a megfelelő illetményükhöz; azok az emberek, akik messze töredékét kapják nyugellátásban, azok meg hónapokat kell hogy várjanak a nyugdíjukra meg az ellátásukra adott esetben. Azt kell hogy mondjam, nem jó utat járnak. De nézzük magát ezt a törvénytervezetet meg az elmúlt évek történéseit! Ha nyugdíj, akkor nem kerülhetem meg, és nem is kívánom megkerülni az általános vita kapcsán azt, hogy az elmúlt esztendőkben önök 3 ezer milliárd forintot kivontak, elkoboztak a nyugdíjrendszerből. Tudják, ez a magán­nyug­díjpénztári megtakarítások ellopott pénzei. Az a baj, hogy mindezek mellett önök óriási forrásokat vontak ki a nyugdíjrendszerből. Természetesen ezt tették ezáltal, hogy korábbi jogosultságokat szüntettek meg… (A Veresné Novák Katalin asztala felől érkező zajra:) Nem kell ennyire megijedni ezektől a gondolatoktól (Veresné Novák Katalin: Olyan primitív, képviselő úr, hogy egyszerűen megdöbbent, komolyan! Hihetetlen, tényleg!), hogy államtitkár asszony leverje a maga környezetében lévő dolgokat. Nem, nem kell, inkább válaszolni kell a felvetődő kérdésekre majd. Válaszolni kell! (Veresné Novák Katalin: Primitív. Kicsit lejjebb lehetne néha venni a hangnemet. Egyszerűen elképesztő... ‑ Az elnök csenget.)Minősíteni pedig a saját mondandóját meg a kormánya tevékenységét minősítse! Ön nem azért van itt, hogy az országgyűlési képviselők mondandóját minősítse, hanem azért van itt, hogy válaszokat adjon a feltett kérdésekre. (Veresné Novák Katalin: Nyugodjon meg, fogok!) Csak hogy tisztában legyünk a szerepekkel, államtitkár asszony! (Veresné Novák Katalin: Nagyon köszönöm, hogy kioktat! Nagyon sok alapja van rá!) Kérem szépen! Az a helyzet, államtitkár asszony, hogy sok esetben ön nincs tisztában azzal, hogy mi az ön dolga. Ugyanúgy, mint ahogy most a törvénytervezet előterjesztése kapcsán is mondja azokat a gondolatokat, amelyeket adott esetben hatalmi szóval a szájába adnak, de nem gondolja végig azt, hogy milyen következményekkel párosulnak mindezek. Szóval, a lényeg a dologban, hogy akkor, amikor önök ellátások sokaságát szüntették meg, most mindegy, hogy a rokkant- vagy a baleseti nyugdíjak kérdésköréhez nyúlunk hozzá vagy bármilyen más előrehozott nyugdíjak dolgához, a rugalmasság megfékezését szolgáló ügyekhez, akkor önök azzal együtt, hogy 65 évre emelték 2010 decemberében, akkor legitimizálták ‑ egy népi kezdeményezéssel ellentétben ‑ a nyugdíjkorhatárt, akkor gyakorlatilag egy olyan rendszert állítottak életbe, ami 2022-től már mindenki számára csak a 65 éves kor elérését követően engedi meg a nyugdíjba vonulás lehetőségét. Nem megyek mélyebben bele a történetbe, de az elmúlt hét esztendőben még olyan ügyeket is képviseltek, amely tekintetében azok esetében, akik a 65‑ön túl voltak és képesek voltak, munkavállalási készséggel, képességgel, szándékkal, akarattal bírtak és volt fogadókészség a munkájukra, még azokat is büntették a másik oldalon a tekintetben, hogy munkatevékenységet végezhessenek. Szóval, fokozatosan kivonultak gyakorlatilag a szociális biztonság finanszírozásából. Mint mondtam, a legelítélhetőbb tevékenység igazából az, hogy korábban megszerzett jogosultságokat elvettek az emberektől. És eközben gyakorlatilag teljesen szétverték azt a nyugdíjbiztosítási ágazati igazgatási szervezeti rendszert, amely hosszú időn keresztül, évtizedeken keresztül jól, elfogadhatóan és az emberek elégedettségével párosulva működött. (14.10)És ezt a folyamatot folytatják tovább. Megnehezítették az ügyintézés menetrendjét, gyengítették annak színvonalát, az ellenőrizhetőségét és sok minden egyéb mást. Most, amikor november 1-jétől beolvad a Magyar Államkincstárba a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, az az érthetetlen helyzet áll elő, hogy egy közel száz éve működő struktúrát, és ebben a formában, amiben most létezik, nagyjából negyedszázad éves struktúrát szüntetnek meg, zilálnak szét. Az, hogy önök végleg felszámolják ezt a rendszert, gyakorlatilag azt jelenti és azt igazolja vissza, hogy az önök számára a nyugdíjrendszer fenntarthatósága vagy épp annak a biztonsága, az ágazati függetlensége semmit nem jelent. A nyugdíj megállapítását végző ellátórendszereket, szervezeti egységeket előbb benyomták a kormányhivatalokba, a kormányhivatalok főosztályi szerkezetébe. Egy következő lépésként a kijelölt járási hivatalokhoz rendelték mindezt. Tudja, az a baj, hogy ezeknél a járási hivataloknál ma hiányzik adott esetben a szakmai, nagyon sok tekintetben az ügyviteli és a mindezeket támogató informatikai rendszer is, annak a feltételrendszere is. Tudom, messze van még az az őszi idő, amikor szembesülni kell majd ezekkel a kérdésekkel, csak amikor majd az informatikai problémák sokasága okán az emberek nem fogják a nyugellátásukat megkapni, nem fogják kézbe kapni ezeket a forrásokat, akkor kell majd megfelelő válaszokat adni, akkor kell majd elmondani az embereknek, hogy miért is van ez. Azért, mert áramvonalasítottunk, azért, mert központosítottunk, azért, mert felszámoltunk olyan rendszereket, amelyek hosszú időn keresztül biztonsággal működtek. Önök megszüntetik azt a központi ‑ nem központosított ‑ szakigazgatást, ami ennek a feltételrendszerét biztosította. Ezzel bizonyos értelemben a spe­ciális nyugdíjakat érintő nyugdíjellenőrzési rendszereket is felszámolják. Tudja, annak a követelménynek sem tudnak megfelelni, amelyek a korábbiakban elvárásként fogalmazódtak meg, hogy a nyug­ellátáshoz kapcsolódó költségek tisztán és világosan láthatók legyenek. Már csak azért sem tudnak megfelelni, mert nem egy egylépcsős, hanem egy át­té­teles, többlépcsős rendszeren keresztül kívánják mű­ködtetni ezt a rendszert, mint mondtam, a kormányhivatalok főosztályától a járási hivatalokhoz eljutva, majd a MÁK-ba integrálva az egész történetet. Korábban azt várták el joggal, és mindenki azt várta el, hogy a nyugellátáshoz kapcsolódó finanszírozás költségei tisztán és világosan láthatók legyenek. A kormányhivatalok kiadásai nem az alapokat terhelik. Mint mondtam, többszörös áttéten keresztül épülnek be a rendszerbe. De a legnagyobb problémát abban látom, hogy működő rendszereket számolnak fel önkényes és olyan célok érdekében, amelyek még valójában nem is láthatóak vagy nem is érzékelhetőek. Szétvernek egy igazán jól működő, hatékony rendszert. Nem tudom, mi a motiváció. Nem látom azt, hogy miért teszik mindezt, de azt érzem, hogy az, amit csinálnak, nagyon sok esetben nagyon sok kárt fog okozni nagyon sok mindenkinek, és ez nincs így rendjén. Nincs így rendjén, mert önöknek nem az a dolguk, hogy azoknak az embereknek a biztonságát kockáztassák és veszélyeztessék, akik megdolgozott évtizedek munkájának eredményeképpen nyugellátásban részesülnek, hanem az lenne a dolguk, hogy arról gondoskodjanak, hogy még véletlenszerűen se fordulhasson elő olyan helyzet, hogy ennek ők a kárvallottjaivá váljanak. Győzzön meg engem! Mutassa meg nekem, Európában hány olyan működő rendszer van, amely erre az önök által javasolt rendszerre hasonlít, amely ennek a működési jóság fokát támasztaná alá! Én nem ismerek ilyen rendszert ma Európában. Azt gondolom, hogy nem jó utat járnak. Azt gondolom, hogy az, amit az elmúlt években e tekintetben tesznek, nem hasznot és hozamot termel az emberek számára, hanem veszélyt és kockázatot jelent. Szétzilálni mindig könnyebb bármit, mint összerakni, de úgy összerakni, mint ahogy mondtam, hogy az a valamikor dolgozó, ma pedig nyugdíjban lévő emberek érdekét szolgálja. Egy jól működő rendszert megalapozatlanul szétbombázni, meggyőződésem szerint bűn, főleg akkor, amikor az élet be fogja igazolni sajnos azt, amiről beszélek.Azt akarom mondani, államtitkár asszony, hogy az, amit önök csinálnak, értelmezhető hungari­kum­ként, csak olyan hungarikumként, ami nem jó, ami nem eredménnyel párosul, ami nem az emberek érdekét szolgáló. Önök már korábban eldöntötték, hogy mely szervezeteket ‑ mindegy, hogy ez egészségbiztosítási, nyugellátási tevékenységgel kapcsolatos szervezet ‑ kívánják halálra ítélni. Azt nem tudom csak, hogy miért. Azt nem tudom csak, hogy miért zárják ki ezeknek a működő rendszereknek a hozzáférhetőségéből közvetlen formában az embereket. Azt nem tudom, hogy miért cél az, hogy mindent központosítsanak, és olyan formában működtessenek, amely az ellenőrizhetetlenség kérdéskörével is párosítható. Úgy látom, hogy a kormány valójában ezzel a lépésével beismeri azt, hogy számára a nyugdíj vagy épp a nyugdíjak működtetésének a rendszere csupán egy költségvetési tétel, amely a Kincstárba elhelyezve a feladatot elvégzi. Ennyit ér az önök számára a nyugdíjrendszer vagy annak a fenntarthatósága, annak a biztonsága, annak az ágazati függetlensége. Összegezve tehát azt szeretném elmondani ‑ nem megismételve, hanem inkább megerősítve ‑, hogy az az átalakításai folyamat, amely az áramvonalasítás jegyében zajlik, amely persze valójában kézzelfogható központosítással párosul, és amely előreláthatóan minden valószínűség szerint nagy kockázatokkal bír a tekintetben, hogy a biztonságos nyugellátások tekintetében mindenki számára azt biztosítsa, amit elvárnak tőle, ezt teszi kockára, ezt kockáztatja, az nem egy jó pálya, az nem egy jó út. Azt szeretném, ha ezeket megfontolnák, ezeket átgondolnák, és nem, mondhatom nyugodt lelkülettel, hebehurgya módon, öncélúan alakítanák és formálnák a folyamatok, a rendszerek, a struktúrák átalakítását. Inkább azt kérem öntől, hogy ezeket fontolja meg, mint hogy ingerülten válaszol a képviselői kérdésekre, vagy épp nem válaszol rájuk, hanem majd a végszó kapcsán mond el véleményeket. Arra meg igazából nagyon nem vagyok kíváncsi. Ha menet közben hajlandó válaszolni, azt meghallgatom jó szívvel, és arra én is válaszolok újra önnek. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ha megengedi, szeretném megkérdezni, államtitkár asszony, én előbb jelentkeztem, ha most szeretne reagálni, akkor természetesen én… (Veresné Novák Katalin: Reagálok szívesen.) ELNÖK: Elnézést! A Ház rendjét tartsuk be, most a képviselő asszonyé a szó, mert nem jelentkezett államtitkár asszony, ha fog, akkor majd ő is kap szót, úgyhogy most képviselő asszony következik. (14.20) DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy legelőször Gúr Nándorhoz intézzek egy mondatot. Hogy finom legyek, talán finomabb, mint ön szokott lenni: ön nem volt túlságosan illedelmes, és nemcsak hogy nem volt illedelmes az államtitkár asszonnyal szemben, hanem olyan kioktató hangnemet használt, amire azt gondolom, az államtitkár asszony nem szolgált rá az eddigiekben sem és a mai napon sem, és meggyőződésem, hogy a jövőben sem fog rászolgálni.Valóban, az államtitkár asszony pontosan tudja a feladatát, mégpedig nagyon jól tudja a feladatát, és jól is végzi a feladatát az általa vezetett államtitkársággal együtt. Egy képviselőnek meg az a feladata, és engedje meg, hogy én meg most akkor önt világosítsam fel erről, hogy elolvassa a törvényjavaslatokat, esetleg háttéranyagokat kérjen hozzá, és felkészüljön. A mai napon az államtitkár asszony pontosan ismeri a benyújtott törvényjavaslatnak nemcsak a betűit, hanem a szellemét, a hátterét, az előzményeit, és hogy hova fog kifutni ez a törvényjavaslat, illetve ez a cél. Ön viszont egész másról beszélt, nem arról, ami le volt írva a törvényjavaslatban. Ön azt a látszatot keltette, hogy itt veszélyben van a nyugdíjrendszer, hogy itt most nem fognak nyugdíjat kapni a magyar emberek ‑ szó sincs erről! Itt egy egyszerűsítő és strukturális átalakításról van szó. Az köztudomású, hogy a Fidesz és a KDNP egy takarékos és jól működő, állampolgárbarát államot épít. Mi ezen vagyunk. Ön említette, hogy száz évvel ezelőtti rendszert szeretnénk szétzilálni, meg nem is tudom ‑ elkezdtem jegyzetelni ‑, megszüntetni, szétrombolni. Szó sincs erről! De gondoljunk vissza arra, hogy száz évvel ezelőtt például nem mosógéppel mostunk. Változik a világ húsz év alatt is, öt év alatt is, száz év alatt meg aztán főleg.Ha mi egy olyan rendszert gondolunk ki és valósítunk meg, amely azt a célt, amit kitűztünk magunk elé, még egyszer ismétlem: hogy állampolgárbarát, egyszerű, takarékos és felesleges vízfejektől mentes államigazgatást és állami struktúrát alakítsunk ki, tehát ha ez a célunk, akkor meg kell lépnünk olyan módosításokat, és elég bátornak kell ahhoz lennünk, hogy az önök ellenében ezeket a meggyőződésünk szerint a mi céljainkat szolgáló változtatásokat meghozzuk, kidolgozzák a minisztériumok, és utána itt a parlamentben megtárgyaljuk, és döntsünk róluk legjobb belátásunk szerint.Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársaim! Tisztelt Gúr Nándor! Amikor önök azt mondták, hogy most megszüntetünk egy nagyon jól működő rendszert, akkor én még egyszer szeretném nyomatékosítani, hogy nem szűnik meg, hanem reményeink szerint még jobban vagy legalább ugyanilyen jól fog működni. És nem kell aggódnia Schmuck Erzsébetnek sem, a MÁK-ban most dolgozók túlterheltsége nem fog nőni ezáltal, hiszen az egyik helyen dolgozó létszám át lesz véve a másik helyre. Tehát azt a feladatot eddig is ellátták valahányan, és most majd a MÁK-ban lehet, hogy éppen ugyanazok az emberek fogják végezni, bár ez munkaszervezési kérdés.Viszont ami megszűnt, tisztelt Gúr Nándor: az önök idejében valóban egyhavi nyugdíjat vettek el, a 13. havi nyugdíj valóban megszűnt, önök vették el annak idején. Hogy mi hogyan gondoskodunk a nyugdíjasokról: az önök idejében, 2010 előtt százalékban valóban magasabb volt a nyugdíjemelések mértéke, de az infláció meg a többszöröse, nagyon sokszorosa a mostaninak. Abban az időszakban az infláció megette, elolvasztotta jó néhány évben, huzamos időn keresztül a nyugdíjakat, és az értékállóságát mi állítottuk helyre 2010-ben a nyugdíjasokkal kötött megállapodás keretében. Azóta, 2011 óta a nyugdíjak megőrzik az értékállóságukat, gyakorlatilag az infláció is kimutathatatlan vagy nagyon alacsony százalékok között mozog, nem fenyegeti ez a veszély a nyugdíjasokat. A gazdaság teljesítőképessége függvényében célunk az, hogy nemcsak a különféle foglalkozási ágaknak, hanem bizony a nyugdíjasoknak is egyre többet adjunk. Említhetném most az Erzsébet-utalványt, amit kaptak a nyugdíjasok, vagy a nyugdíjprémiumot, ami vár rájuk, amit tervezünk. Önök voltak azok, akik a nyugdíjkorhatárt felemelték. Önök voltak azok, akik meg akarták adóztatni a nyugdíjakat. Önök voltak azok, akik nyugdíj előtt álló emberek ezreit, tízezreit hozták lehetetlen helyzetbe és tették munkanélkülivé. Ezek közül a legtöbben nők voltak. Ezért vezettük be 2010 után az egyik első intézkedésünkként a „Nők 40” nyugdíjlehetőséget. Én azt gondolom, hogy ha most ennek a törvénynek a vitájánál, ami nem erről szól, és elismerem, most én sem a beterjesztett javaslatról beszéltem, de engedtessék meg, hogy ha már nem arról vitatkozunk, ami be van terjesztve, vagyis a tíz törvény technikai részleteiről, hogy hogyan, milyen módon olvad be a Magyar Államkincstárba a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, akkor engedtessék meg, hogy ha politikai síkra tereltük a szót, akkor politikai vitát is folytassunk egyúttal, ne maradjunk igazságtalanságban.Tisztelt Képviselőtársaim! Az állásukat elveszített nők és az állásukat elveszített emberek a 2010 előtti időszakban; a bizonytalanság, a rendszer szétzilálása és a létbizonytalanság pont a szocialisták idejében, 2010 előtt volt jellemző, és nemcsak a nyugdíjasokra, hanem az egész társadalomra, a gyermekesekre, az idősekre, a munkájukért aggódókra és mindenkire. Akkor nem volt jövője a gyermekeknek, nem volt jövője a nyugdíjasoknak sem. Mi azon vagyunk, hogy ezen változtassunk. Ha nem értenek egyet azzal, mert lehet ilyet tenni, hogy a Magyar Államkincstárba legyen beolvasztva, akkor mondják azt, hogy nem értenek egyet, de ne tereljék úgy a szót, hogy aki hallgatja ezt a vitát, rögtön megijed, hogy a nyugdíját el akarjuk vonni, hogy nem fog majd most hónapokig nyugdíjat kapni, mert az átállásnak ezek lesznek a következményei. Nem lesznek ilyen következményei. Amikor önök ezt mondják, akkor nagyon rossz véleményt formálnak az ott dolgozókról. Én azt gondolom, hogy a Magyar Államkincstárban is kiválóan képzett szakemberek dolgoznak, és biztos vagyok benne, hogy minden tőlük telhetőt meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez nemcsak a vezetés és az átszervezés kapcsán, hanem a napi munkában is zökkenőmentes tudjon lenni. Innen köszönjük meg az ebben az átszervezési folyamatban betöltött áldozatos munkáját minden egyes dolgozónak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt Schmuck Erzsébetnek címzem: azt mondta, hogy nem is érti ‑ valószínűleg azért, mert az előre megírt szövegben már valahogy feltételezte, hogy amint az államtitkár asszony elmondja az expozéját és én is a vezérszónoklatomban elmondom, hogy milyen indokok alapján támogatjuk a javaslatot, szóval, már akkor feltételezte, hogy nem fogja megérteni, hogy mi ennek a lényege. Én ezt most nem tudom és nem is akarom megítélni, hogy ez most önre, az államtitkár asszonyra vagy rám nézve dehonesztáló.Azt gondolom, hogy megérteni azt, hogy ennek az egésznek a lényege, a célja mi volt, vitatkozni lehet vele, de én azt gondolom, hogy úgy lehet vitatkozni, ha megértjük, hogy mit akarunk. Mi azt szeretnénk, ha takarékos és átlátható államot építenénk, és ezt építünk. A Magyar Államkincstár pedig az egyik legjobban képzett és az egyik legjobban dolgozó olyan állami szervezet, amely a pénzek, a közpénzek elköltésében teljesen átlátható, nyomon követhető minden. Azt gondolom, hogy pontosan az átláthatóság és a nyomonkövethetőség mint kritérium és a bürokráciacsökkentés és a takarékosság megnyilvánul ebben a döntésben is. Köszönöm szépen a figyelmet.
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két egyszerű dologról beszélnék ebben a kétpercesben. Az egyik az, hogy az általános vita keretei között nyilván joggal vethetők fel azok a kérdések, amelyeket kockázati elemként, kockázati tényezőként gondolunk az átalakítás folyamatáról. Igen, kockázati elemként és kockázati tényezőként tartjuk azt, hogy az a fajta központosítás, ami most zajlik, előkészítetlenül, legalábbis nem olyan szintű előkészítettséggel, mint ami teljes biztonsággal adná meg annak a lehetőségét, hogy mondjuk, 2017 őszén minden gond és probléma nélkül mindenki hozzájuthatna a megfelelő szintű ellátásához, amire jogosult, ezek nyilván megalapozzák a kérdések feltételének lehetőségét. Tudja, a strukturális átalakítás, tisztelt Duna Mónika képviselő asszony, nem csak központosítást jelent vagy nem csak azt jelenthet. Nem, az sok minden mást is jelenthet. És tudja, a takarékos gazdálkodás, amiről ön beszélt a korábbiakban, az meg nem feltétlen csak és azt jelentheti, hogy egy adott kormány a kormányához kapcsolódóan az államtitkárok számát megduplázza, és akkor most nem államtitkár asszonyról beszélek, hanem általában vetten. Csak a takarékoskodásról. A hitelességét annak, amit mondanak e tekintetben kormányzati takarékosságról, meg kell nézni: 2010-ben és 2018-ra tervezett költségvetésben az állam az állami funkciókra fordított források tekintetében hogy néz ki. ’10-hez képest, nem abszolút értelemben vetten, arányaiban 20 százalékkal többet fordít a költségvetésből az állami funkciók ellátására ez a kormány. Ennyit a takarékosságról. Elnök úr, köszönöm szépen.
  • VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Dunai Mónikára szeretnék reagálni. Azért kicsit magamra vettem én is mint ellenzéki képviselő, hogy mit értünk meg mit nem értünk. Elképzelhető, hogy ön az, aki elhiszi a kormányzati kommunikációs elemeket meg azokat a paneleket, amiket kapott, és elképzelhető, hogy ön az, aki nem érti, hogy mi is van a háttérben, és miért kell megvalósítani ezt a módosítást.Mondott egypár dolgot, amivel nem igazán tudok egyetérteni. Azzal most nem foglalkozom, hogy majdnem hogy csak egy kávét kérek, ahogy vitatkoznak egymással, hogy ki tett rosszabbat és ki ártott jobban a nyugdíjasoknak: azért a mérleg egyensúlyban lenne, sőt most már kezd egy kicsit önök felé elbillenni. Önök voltak, akik elvették a korkedvezményes nyugdíjat, önök voltak, akik megszüntették a rokkantnyugdíjat, és még sorolhatnám, de nem fogok ebbe belemenni.Amiről viszont beszélni szeretnék, az, hogy az ellenzéki képviselők beszélnek egy százéves rendszer szétrombolásáról, az nem azt jelenti, hogy a száz évvel ezelőtti állapotokat szeretnék visszahozni, mert lehet, hogy száz évvel ezelőtt még kézzel mostak, de száz évvel ezelőtt sem keverték össze a mosatlan ruhát a mo­satlan edénnyel, mert úgyis mind a kettőt vízben kell csinálni, akkor nyugodtan folyjon együtt. Tehát úgy gondolom, hogy ezen azért el kellene gondolkozni.Olvassa át megint a törvényjavaslatot, olvasson utána annak, hogy központosítás címén miket hajtott végre a kormány az elmúlt időszakban, azoknak mi lett a vége, utólag kiderült az, fény derült rá és kiderült, hogy mi is volt ennek a tényleges célja és tényleges oka, akkor értelmezze újra a törvényjavaslatot, és lehet, hogy akkor ön is meg fogja érteni, és lehet, hogy ön sem fog ezzel egyetérteni. Köszönöm szépen.
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok cinikus lenni, de mondhatnám akkor azt, hogy tulajdonképpen a hatékonyság jegyében nincs szükség ennyi minisztériumra, elegendő egy. Vonjuk össze az egészet! Viszont nem cinikusan azt tudom mondani például a környezet- és természetvédelem területén, hogy én megéltem azt, hogy a hatékonyság meg a központosítás jegyében hogyan tették tönkre a környezetvédelem intézményrendszerét. Én azt gondolom, hogy ahol vannak tradicionálisan jól működő szervezetek, azokat békén kell hagyni, és hagyni kell működni. Nem tudom, belegondolnak-e abba, hogy az itt dolgozóknak, amikor átszervezésről van szó, nekik is ez milyen nehéz helyzetet okoz. Hagyni kell az embereket dolgozni, jobban meg kell őket fizetni, és akkor jobban számon lehet kérni tőlük a hatékonyságot és a jobb szervezettséget is, de nem ez a módja annak, hogy fogjuk, és állandóan szervezgetünk, ide-oda pakoljuk az embereket. Az LMP ezt nem tudja elfogadni. Köszönöm.
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány gondolat erejéig ki kell hogy térjek a törvénytervezet keretei közül Dunai Mónika képvi­selő asszony elmondásához illesztetten, ahhoz kapcsolódva; de nem fogok sokat ott időzni, azt ígérem képviselőtársaimnak.Amit Vágó Sebestyén mondott, azt nem fogom megismételni. Hasonlót írtam fel magamnak a százéves struktúrával kapcsolatosan. Szóval, az nem azt jelenti, tényleg nem azt jelenti, hogy száz évvel ezelőtti módszerek alkalmazását folytatja bárki is, nem is ez történt az elmúlt időszakban sem a nyugellátások tekintetében.De csak azért, tisztelt Dunai Mónika, hogy ön is helyre tudja tenni önmagában azokat a kérdéseket, amelyek tekintetében szerintem tévedésben van: nézze a nyugdíjak vonatkozásában, a nyugdíjak értékállóságának a létét érintően az elmúlt hét, most már a nyolcadik esztendő dolgait! Nézze azt, hogy ma Magyarországon teljes jogú nyugdíjat annak lehet megállapítani, aki legalább 20 év szolgálati időt produkál. 20 év szolgálati idő produkciói, tehát munkaviszonya alapján ma 28 500 forintos nyugdíjmérték is megállapítható. Jelzem önnek, hét éve változatlan mértékben. Hét esztendeje egy fillérrel nem nőtt a minimum 20 év szolgálati idővel párosuló, teljes jogú nyugdíjminimum összege. Nem véletlen, hogy a Parlament falai között lévő ellenzéki pártok mindegyike ‑ mindegyike ‑ azt követeli évek óta, hogy ezen változtatni kell.Az LMP arról beszél, hogy meg kell duplázni; nem, az LMP arról beszél, hogy 50 ezer forint nagyságrendjét érje el. Ezt mondtuk 2-3 évvel ezelőtt. Mi ma azt mondjuk, hogy ezt ma már meg kell duplázni ahhoz, hogy a megélhetés minimumának az alapját megteremtse. Önök meg nem tesznek semmit e tekintetben most már nyolcadik esztendeje. Nem akarok ebbe mélyebben belemászni, csak azt akarom mondani, hogy tudja, akkor, amikor ebben az országban, amikor a nyugdíjjogosultságok sokaságát megszüntették, elvették emberektől, akkor, amikor nem nyugdíjat, hanem adott esetben ellátást kapnak sok százezren a korábbiakkal szemben, akkor 28 500 és 50 ezer forint között van egyszer a teljes jogú nyugdíjasok körében mintegy 74 ezer ember; és van egy másik 364 ezer ember, aki nem nyugdíjat, hanem nyugdíjszerű ellátást kap, aki ilyen összegszerűséghez jut hozzá havonta. 28 500 és 50 ezer forint közötti.Még egyszer mondom: ennek az alapja, tehát a 28 500, a minimumnyugdíj e tekintetben egy fillérrel nem változott most már nyolcadik esztendeje. Na, itt van az alapvető probléma. Az a másik, amiről beszélünk a törvénytervezet keretei között, hogy az Államkincstár keretei közé való integráció ‑ beerőszakolás, központosítás ‑ mit fog majd hozni, hozza-e a biztonságot vagy épp a bizonytalanságot hozza a finanszírozás tekintetében.(14.40)Nem az Államkincstár dolgozóival van a baj. Nem. Ezek az emberek messze-messze döntő többsé­gé­ben a mai helyzetben is túlterheltek ‑ felkészültek, de túlterheltek ‑, és nincsenek megfizetve. És nincsenek megfizetve. Amikor ennek a Háznak a falai között, mondjuk, a kormánytisztviselők, a köztisztviselők, tehát a közszférában dolgozók kérdésköreit érintően tegnap is, ma is arról beszélünk, hogy a bérek tekintetében változtatásokat kell eszközölni, akkor bizonyos törvényjavaslatok keretei között azt tapasztaljuk, hogy nem, nem bérnövekményekről beszélünk, hanem adott esetben a bérekhez, az illetményekhez kapcsolódó kiegészítések megvonására kerül sor, felsőfokúaknál 35 százalék, középfokúaknál 15 százalék megvonására kerül sor arra hagyatkozva és hivatkozva, hogy az életpályamodelleken keresztül gyakorlatilag ezek a pénzek ott vannak és ott lesznek az embereknél. Az „ott vannak”, az részben igaz, az „ott lesznek” meg bizonytalan.Szóval a dolog lényege a történetben az, hogy nemcsak elvárásokat kell foganatosítani például a MÁK keretei között dolgozó emberek sokaságával szemben, hanem a számukra azt is meg kell adni, hogy a munkájuk ellenértékét, a tisztességes megélhetés alapját biztosító forrásokat meg tudják keresni. Most akkor nem fogok belemenni abba, hogy hogyan és miképpen alakult ‑ és hogyan és miképpen mondják önök ‑ a bérek nagyságrendje az elmúlt időszakban. Nincs szinkronban az, ahogyan alakult, és amit önök erről mondanak. Vagy még két egyszerű dolog, és akkor visszatérek a törvénytervezethez.Az sem mindegy, hogy akkor, amikor nyugdíjkorhatárról beszélünk ‑ ami egy pénzügyi, gazdasági világválság időszakában bizonyos kényszerváltoztatásokat elszenvedett ‑, hogy azt, amikor a Fidesznek és a kereszténydemokratáknak módjában állt egy népi kezdeményezés kapcsán módosítani, akkor azt nem tették meg. Önöknek 2010 decemberében volt módjuk és lehetőségük arra, hogy a ma aktuális, ’22‑től érvényesülő, mindenkire érvényes 65 éves nyug­díjkorhatár tekintetében, annak a népi kez­de­ményezésnek a beltartalmát figyelembe véve, ami 62 évre szerette volna beállítani a nyugdíjkorhatárt, úgy döntöttek volna, hogy akkor legyen 62, önök ezt nem tették meg. Nem tették meg, hanem 65 évben meg­erősítették.Nem azzal van baj, hogy ezt tették, nem. Azzal van baj, hogy mindezeket követően egy esztendővel pedig az összes rugalmas nyugdíjba vonulás lehe­tő­ségét likvidálták. Azzal van baj, hogy a baleseti nyug­dí­jak lehetőségét, a rokkantsági nyugdíjak lehe­tő­sé­gét is elvették az emberektől. Azzal van baj ‑ és akkor sorakoztatnám a dolgokat, hogy mivel van még baj e tekintetben. Miközben egy viszonylag magasnak te­kint­hető nyugdíjkorhatár megállapítására kerítettek sort, azt betonozták be 2010 decemberében, aközben az összes rugalmasságát kilúgozták a rendszernek. És mint mondtam, nemcsak a 65 előttiek te­kin­te­té­ben, hanem emlékezzen, mondjuk, a pedagógusokra, emlékezzen, mondjuk, az orvosokra, akik a köz­szfé­rá­ban dolgozó emberekként el kellett hogy szen­ved­jék azt, volt olyan időszaka ennek a hét évnek, hogy a tovább dolgozás lehetősége a számukra nem úgy ada­tott meg, mint ahogy mondjuk, a ver­seny­szfé­rá­ban másoknak, és nem úgy adatik meg, mert a hely­zet az, hogy vagy nyugdíj volt neki, vagy kereset 65 után. Persze, itt, a Parlament falai között azért az önök padsoraiban nem mondom, hogy számo­lat­lanul, de többen vannak olyanok, akik a nyugdíjat is élvezik és a parlamenti képviselőségből fakadó jogosultságukat is, pénzbeli jogosultságokat is.Ezzel megint csak azt akarom érzékeltetni, hogy ami a társadalom számára és az emberek számára fontos, az, hogy mondjuk, minden járásban, kisebb körzetekben a járásokon belül legyen megfelelő akár gyermek-, akár felnőttellátás az orvosok részéről, az ma nem biztosított. És pontosan ilyen dolgok miatt nem biztosított, mert olyan jogi intézkedéseket fo­ga­na­tosítanak, törvényesítenek, amelyek ezt a folya­ma­tot gátolják. Ezzel megint csak azt akarom mondani, hogy sokkal inkább ebbe az irányba kellene figyelni. Amikor azt mondom és azt helyezem a fókuszba, hogy mindig a társadalomban létező, élő, min­den­nap­jaikat munkával végző emberek érdekeit helyez­zük előtérbe, akkor azt látom, hogy az önök esetében nem ez van a célkeresztben. Az önök esetében min­dig valami más, mindig valami olyan érdek, ami sokkal szűkebb ettől.Ma nem látom azt még, hogy mondjuk, ennek a törvényátalakításnak a tekintetében mi ez az érdek, de annak kapcsán, ami az elmúlt hét esztendőben történt az önök részéről, bizonyos értelemben felté­te­lezéseket engedjen meg nekem, hogy tehessek e te­kintetben.Még egy dolgot csak az ön által felvetett kér­dé­sek­hez illesztetten. Ön itt a nyugdíj és a nyugdíj­rend­szer működtetésével kapcsolatos, illetve a finanszí­rozási hátteret biztosító átalakításokhoz illesztetten szól a „női 40” kérdésköréről. Értem, rendben van. Azt gondolom, hogy a „női 40” tekintetében önök eltagadják azt, amit mondtak és amit csináltak. De nemcsak, hogy azt gondolom, hanem így is van. Sajnos. Emlékezzen vissza! Emlékezzen vissza, mit mondtak: azt mondták, hogy 40 év szolgálati idő után a hölgyek nyugdíjba mehetnek. És emlékezzen vissza arra is, hogy mit csináltak: 40 év jogosultsági idő után mehetnek el a hölgyek.Tisztelt Dunai Mónika Képviselő Asszony! Ugye, ön is tisztában van vele, hogy mi a különbség a jogosultsági idő és a szolgálati idő között? Ugye, teljesen világos az ön számára is, hogy a jogosultsági idő peremfeltétel-rendszerének való megfelelés sok­kal nehezebb, mint a szolgálati idő megfelelésének? Ugye, ön is tudja, hogy nagyon sok ezer, tízezer höl­gyet csaptak be azáltal, amit mondtak és amit csi­nál­tak? Szóval, a Fidesz-féle igazságmondás tekin­te­té­ben körülbelül itt állunk ezeknek az ügyeknek a kap­csán. Nem fogok további részletekbe belemenni, mert úgy gondolom, hogy mindaz, amit szisz­te­ma­ti­ku­san szétziláltak az elmúlt hét esztendőben, mindaz a szerzett jogok sokaságának az elvétele, amit tettek az elmúlt hét esztendőben, sokak számára meg­tapasztalható volt, és remélhetőleg az emberek ezen el is gondolkodnak, és 2018-ban majd a választások kapcsán vissza is igazolnak az önök számára.Tudja, az ‑ erről nem beszélt, de azért érdemes róla szólni ‑, amikor a járulékok helyett szociális hozzájárulást, magyarul adót vetnek ki, akkor ön is tudja, ugye, hogy e között is mi a különbség, ugyanúgy, mint a jogosultsági idő és a szolgálati idő között? Ugye, tudja azt, hogy ha valaki járulékot fizet, akkor azért járadékot kap? Ugye, tudja azt, hogy ha valaki adót fizet, akkor az adóval szemben semmilyenfajta ellenszolgáltatási kötelezettsége nincs egy adott kormánynak? Ugye, tudja azt, hogy nem mindegy, hogy egy valamikori alkotmányban rögzített módon az van-e benne, hogy a nyugdíj szerzett jog, a nyugdíj nem valakiknek a kénye-kedve alapján finanszírozott történet, hanem szerzett jog, munkaviszonyon alapulva, járulékfizetésen alapulva; az nem ugyanaz, mint amikor egy Alaptörvényben az van benne, hogy törekszünk arra, hogy ennek a megfizetése biztosított legyen.Az, amikor valami garanciával terhelt, meg az, amikor valami a törekvés szintjén van, nem ugyanaz. (14.50)S akkor az utolsó gondolatok között visszatérve magához a törvénytervezethez: azt szeretném még egyszer megismételni és megerősíteni, hogy a kockázatok felvetésének meggyőződésem szerint a Parlament falai között egy ilyen strukturális átalakításnak, központosításnak az időszakában van helye. Van helye. S arra igenis válaszokat várunk, olyan válaszokat, amelyek ezeket a félelmeket, a kockázatok következményeképpen kialakuló félelmeket adott esetben tudják tompítani vagy éppen nyugvópontra tudják juttatni. S még egyszer azt szeretném mondani, hogy egy strukturális átalakítás nem csak központosítást jelenthet. A strukturális átalakítás alapvetően, az én értékrendszerem szerint azt jelenti, hogy olyan szervezeti működő rendszereket hívunk életre, amelyek az adott feladatok ellátását biztosítják, és garanciát adnak arra, hogy ott ne legyen gond és ne legyen probléma. S akkor ne beszéljünk a takarékos államról, mert mint mondtam, 2010-hez képest az állami feladatok ellátására nem abszolút értelemben, hanem arányában 20 százalékkal többet fordítanak, miközben a jóléti funkciókra, ami az embereket érinti, meg jóval kevesebbet. Elnök úr, köszönöm szépen.
  • DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy néhány dologra reagáljak, ami elhangzott. Kezdem azzal, hogy köszönet, hogy Gúr Nándor most már más kifejezéseket használt. Ha ezzel kezdte volna az első felszólalásában, akkor azt gondolom, hogy megspórolhattunk volna nagyon sok percet. Először azt mondta, hogy veszélyezteti, szétzilálja, megszünteti. Most már olyan kifejezést használt, s azt gondolom, ez már helyénvaló, hogy „kockázatos”. Önök kockázatosnak tartják. Ehhez joguk van. Én azt gondolom, hogy egy ilyen vitában az a megfelelő kifejezés, hogy vélelmeznek valamit. A „vélelmezzük” kifejezést is használták. 40 plusz. Tisztelt MSZP-s képviselőtársam, önök a 40 plusznak semmilyen változatát nem támogatták. De azt már megszokhattuk, hogy az MSZP kormányon és ellenzékben egész mást mond és egész mást cselekszik. Amikor kormányon vannak, akkor elvesznek, megszorítanak, amikor pedig ellenzékben vannak, akkor verbálisan adnak vagy adnának, ha lehetőségük lenne rá, mindenkinek mindent, ami csak belefér. Én azt gondolom, hogy akkor lehet ilyenkor ilyen érvekkel előjönni, hogy mennyi mindent adnának, ha akkor, amikor kormányoznak, ennek csak a tizedét vagy valamilyen töredékét megtették volna. Azt mondja képviselőtársam, azt vélelmezi, hogy a MÁK-kal majd nem kapnak nyugdíjat. Tisztelt képviselőtársam, ha ilyen lesz, akkor kérem, azonnal jelezze. Addig pedig ez nem téma, ez nem ügy. Eddig innen kapták, most pedig onnan fogják kapni az emberek, és egészen biztos, hogy semmit nem fognak megérezni ebből a változásból. Alaptörvény. Az Alaptörvény a legfőbb törvényünk, a legfontosabb törvényünk. De nem ez az egyedüli törvénye Magyarországnak, hanem számtalan más jogszabályunk és törvényünk van, amelyek garantálják a nyugdíjakat. Engedje meg, hogy még a 28 500 forintra is kitérjek. Az egy számítási alap ez a bizonyos nyugdíjminimum. Nem ennyi az emberek nyugdíja! Ez egy számítási alap, amelyhez nagyon sok minden van kötve. Nem azt kell nézni, hogy mennyi a nyugdíjminimum összege, hanem azt kell nézni, hogy mennyi a nyugdíjasok nyugdíja. Ez két különböző dolog. Köszönöm szépen, azt gondolom, hogy ez most elegendő lesz reagálásként. Köszönöm szépen a figyelmet.
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nem kívánok többször hozzászólni, ezt szeretném jelezni, mert látom, hogy államtitkár asszony menet közben nem kíván bekapcsolódni a vitába. Az meg már, megmondom őszintén, hogy nem beszélhetünk róla, hanem csak menet közbeni minősítéseket hallhatunk, nagyon nem érdekel. Tehát a dolog lényege, és azt hiszem, ez nem bántó, csak jobb lenne, ha az államtitkárok, a miniszterek azért ülnének itt, hogy az általános vita kapcsán menet közben is tárgyalni lehessen a dologról. Dunai Mónikának címszavakban szeretném még nagy tisztelettel a következőket mondani. Női 40. Rögzítsük még egyszer, nem azt csinálták, amit mondtak. Önök azt mondták, hogy 40 év szolgálati idő után mehetnek. És mit csináltak? 40 év jogosultsági idő alapján mehetnek el a hölgyek, sokkal nehezebb feltételek keretei között. Ez az egyik. A másik. Mi abban az időszakban folyamatosan arról beszéltünk, hogy a rugalmasság fontos, főleg a nyugdíjkorhatár emelése mellett, és sokszor példaként a férfi 40-et is szóba hoztuk, de nemcsak mi, hanem jobbikos képviselők is és mások is az ellenzéki oldalon. Alaptörvény. Nagy tisztelettel kérem, legyen kedves egy kicsit újra átbogarászni, mert gondolom, megnézte, de újra átbogarászni, hogy mi a garancia, és mi a „törekszünk” valaminek a biztosítása irányába közötti különbség. Az utolsó: az említett 28 500 forint az a teljes jogú nyugdíjak minimuma. De az sajnos nagyon sokak kezében forintot jelent, ezt a nagyságrendű forintot. 74 ezer ember ma 28 500 és 50 ezer forint közötti nyugdíjra tesz szert, másik 364 ezer ember pedig nyugdíjszerű ellátásra. Tudja, ahol ilyen szintű a nyugdíj, mert kicsi volt a fizetés, és ilyen szintű a nyugdíj, az csak a nyomor irányába vezeti ezeket az embereket. Na, ezen kell változtatni! Azt gondolom, hogy e tekintetben van közösen, kölcsönösen tennivalónk. Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr.
  • VERESNÉ NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem lep meg, hogy lassan egyedül maradunk itt a vita során, ahogy az sem, hogy képviselő úrnak olyan minősíthetetlenek voltak a hozzászólásai, amit végül is tőle már alapvetően megszokhattunk. Én olyan környezetben nőttem föl, hogy amikor egy nő bármit is leejt, akkor odamegy hozzá egy férfi és fölemeli, nem pedig beszól neki egészen minősíthetetlen stílusban. Ennyit arról, hogy mennyire vesznek ők részt a vitában, vagy mennyire vesz részt éppen az LMP-frakció a vitában. Nekem meglepő az, hogy azok az emberek vagy azok a pártok, amelyek olyan fontosnak tartják ezt a kérdést, még csak annyival sem tisztelik meg az Országgyűlést, illetve az itt zajló vitát, hogy egyáltalán képviseltessék magukat. De ezt csak bevezetésként szánom. Igyekszem a képviselő uraknak, akik kitartottak, érdemi választ adni a felmerülő kérdésekre, illetve csak a jegyzőkönyv kedvéért is néhány dologra mindenképpen szeretnék reagálni, ami az MSZP-s és az LMP-s padsorokban ülő képviselők szájából hangzott el. Bár Korózs képviselő úr elég gyorsan kiszállt ‑ miután elmondta a saját mondanivalóját, a többi részére már nem igazán volt kíváncsi ‑, nagyon szívesen emlékeztetném, hátha veszi a fáradságot, és majd elolvassa a jegyzőkönyvet, úgyhogy ezúton is szeretném őt emlékeztetni, hogy honnan is indultunk mi 2010-ben, milyen örökséget hagytak ők ránk nyolc, nemcsak hogy elvesztegetett, hanem teljesen katasztrofális év után. Ha csak a nyugdíjrendszert nézzük, mert ne nézzük az államadósságot, ne nézzük az ország általános gazdasági állapotát, erkölcsi állapotát, a politikának a teljesen lezüllesztett állapotát, hanem nézzük csak a nyugdíjrendszert: mondhatjuk azt is, hogy ők alapvetően nem egy munkaalapú társadalomban gondolkodtak soha, most sem így teszik, hanem egy segélyalapú társadalomban, ez áll a baloldal gondolkodásához közelebb. Mi ezzel nem tudunk azonosulni, mi munkaalapú társadalomban gondolkodunk. (15.00)Úgyhogy ezzel kapcsolatos változásokat eszközöltünk valóban a nyugdíjrendszerben is. De beszélhetünk akár arról, hogy milyen ellenőrizetlen volt akkor a korkedvezményes nyugdíjak rendszere. De mondhatjuk azt is, hogy a kötelező magán­nyug­díj­pénztárak tulajdonképpen államadóssággyárként működtek akkor, amikor mi megörököltük tőlük ezt a helyzetet. Mondhatjuk azt is, hogy abban a helyzetben, abban az állapotban, ahogy 2010-ben volt a nyugdíjrendszer, valóban fenntarthatatlan lett volna. És ha már ott tartunk, hogy milyen nyilvántartások, milyen áttekinthető, átlátható rendszer volt, van vagy lesz, akkor mondhatom azt, hogy egyáltalán nem volt átlátható akkor a nyugdíjrendszer. Nem is volt olyan nyilvántartás, amelynek a megteremtésére most törekedtünk.Tehát valóban nem könnyű helyzetből indultunk; nem kevés dolog történt ehhez képest akár a nyugdíjrendszer stabilitásának helyreállítása, megőrzése érdekében sem. Illetve bevezettük a „Nők 40”-et is, amit már Gúr képviselő úrnak mondanék, ha itt lenne. (Gúr Nándor feláll a jegyzői székből és meghajol.) Emlékeim szerint, amikor 2011-ben… Ott van, köszönöm szépen, remek; nem láttam, elnézést, csak azt láttam, hogy megy el; akkor képviselő úrnak így mondom, hogy lássam. Amit ezzel kapcsolatban emlékeim szerint 2011-ben mondott a „Nők 40”-re, hogy ezt senki sem fogja tudni igénybe venni, olyan ez a „Nők 40” lehetőség, 170 ezer cáfolat van erre a kijelentésére, ahogy egyébként több kijelentésére is tudok cáfolatokat mondani. Elnézést kérek azért, hogy nem láttam, ezzel rehabilitálom azt, hogy nem képviselteti magát az MSZP, mert ezek szerint az ön személyében ezt megteszi.Mi történik tulajdonképpen? Miről van szó, még egyszer akkor a jelenlegi törvénysalátában, a jelenlegi javaslatunkban? Nem számolunk fel semmit. Nem szántunk be semmit. Nem is központosítunk, nem centralizálunk. Ezeket a kifejezéseket én semmiképpen nem használnám. Nem verünk szét semmit, pláne nem száz éve fennálló, jól működő rendszerek szétveréséről semmiképpen nem beszélnék. Arról beszélünk, hogy egy logikusabb, átláthatóbb, áttekinthetőbb, hatékonyabb, jobban működő rendszert hozunk létre, ami nem utolsósorban közelebb kerül az állampolgárokhoz, az ügyintézés közelebb kerül azokhoz, akik valójában az ügyeket intézik. Erről szól az is, hogy a járási hivatalokba áthelyeztük számos ügy intézési lehetőségét. Nem jön létre új hivatal, hiszen a Magyar Államkincstár vesz át különböző feladatokat.És kiemelnék még egy dolgot, amiről nem volt szó eddig a vitában. Itt ül az Országgyűlésben jelenleg is Mészáros József főigazgató úr, aki kormánybiztosként is felügyeli ezt az átalakítást. Egyfelől hozzátenném, hogy ő 20 évet dolgozott szakemberként tudományos területen, kifejezetten nyugdíjügyekkel foglalkozva, 10 éve vezeti főigazgatóként vagy 10 évet vezette így az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot, tehát azt hiszem, hogy az ő hozzáértése, szaktudása, elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. Ugyanezt mondanám el az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság minden munkatársáról, akik rendkívül színvonalas munkát végeznek, a mi munkatársainkhoz hasonlóan. Az egész átalakítást kormánybiztos úr, főigazgató úr is vezényelte le, felügyelte, tehát az általa is képviselt szakmai sztenderdek, szakmai elvárások mellett zajlott. Én az ő személyét mindenek mellett is garanciának tartom arra, hogy a lehető legjobb irányú ennek az átalakításnak a folyamata. És szeretném ezúton is megköszönni az ő munkáját.De mondhatom azt is, hogy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságra általában jellemző a magas színvonalú ügyintézés, a magas színvonalú munka, ahogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában vagy a Nemzetgazdasági Minisztériumban dolgozó szakemberekére is. Éppen ezért mondhatjuk azt, hogy a nyugdíjak vagy a családtámogatások vagy az itt folyó juttatások átutalása jelenleg is zökkenőmentes. Felmerültek ilyen kérdések, hogy megtakarítást várunk-e ettől az intézkedéstől; képviselő úrnak is szeretnék erre a felvetésére reagálni. Itt a megtakarítást akkor is értelmezhetőnek tartom, ha ez nem elbocsátásokkal jár, nem leépítésekkel jár, ha nem egy szervezet karcsúsításával jár ‑ ahogy ebben az esetben is szó van erről, hiszen az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság dolgozói a Magyar Államkincstár keretein belül fognak a jövőben dolgozni ‑, hanem ha ugyanakkor erőforrásokból, ugyanakkora ráfordítással hatékonyabban lehet több feladatot elvégezni. Erről szól ez a racionalizálás, erről szól ez az átalakítás is. Hiszen akár azzal, hogy már helyben lehet, közelebb az ügyfelekhez intézni az ügyeket, azzal, hogy egységes központi szakmai irányítás zajlik, azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy ugyanolyan szakmai sztenderdek mellett tudjanak dolgozni a járási hivatalokban ülő munkatársak is, vagy bárhol a kormányhivatalokban ülő munkatársakra ez ugyanúgy igaz legyen. Az informatikai rendszert is lehetőségünk van ezáltal egységesíteni és központilag olyan jól szervezetté tenni, ami szintén egy hatékonyabb működést fog eredményezni.Még azt is hozzátenném, hogy ennek az átalakításnak az előkészítése tavaly július 5-e óta zajlik és ismert, tehát azt sem mondhatnánk, hogy kapkodunk, egyik pillanatról a másikra teszünk bármit. Ez közel egyéves folyamat, tehát ez mindenki számára ismert tény is volt, sokszor beszéltünk róla. Jól meghatározott ütemben zajlik az átalakítás. Tehát mindenkit arra kérnék, minden ellenzéki képviselőt, minden ellenzéki frakciót arra kérnék, hogy ne keltsünk hisztériát, ne fenyegessük, ne riogassuk azzal az embereket, hogy veszélyben van a nyugdíjuk, hogy veszélyben vannak a családtámogatásaik, hogy nem fognak időben bármilyen, őket megillető összeget megkapni. Hiszen, ahogy eddig, ez a jövőben is garantált lesz, minden nyugdíj, minden családtámogatás vagy szociális juttatás átutalása a jövőben is garantált lesz.Bár Schmuck képviselő asszony nincs már itt, részben az ő felvetéseire is reagáltam már. Itt még annyit talán hozzátennék az általa felvetettekhez, hogy eddig bizonyos ügyeket csak Budapesten lehetett intézni, amit most már helyben is el lehet intézni; azt hiszem, hogy ez senkinek nincs az érdekeivel szemben. Illetve őt is megkérném arra, hogy ne riogassuk az embereket azzal, ami nincs, vagy ne fessünk fel mindenféle vészforgatókönyvet, amikor ennek nincs igazából semmilyen alapja. Azt tudom mondani, hogy az átállásnak, az átalakításnak minden garanciális eleme megtalálható.Itt vissza kell térjek képviselő úr szavaihoz, hiszen azt kell mondjam, képviselő úr, azon túl, hogy milyen stílusban és hogyan szólalt meg, azt is kell mondjam sajnos, hogy nem mondott igazat. És több ízben sem mondott igazat. Ebből csak kettőt emelnék ki. Az egyik az, hogy ön azt mondja, hogy mi fölemeltük a nyugdíjkorhatárt. Magyarországon tu­do­másom szerint két ízben emeltek eddig nyugdíjkorhatárt ’90 óta. Ez két személynek, két miniszterelnöknek a nevéhez köthető: az egyiket Horn Gyulának, a másikat Bajnai Gordonnak hívják. Nem tudok róla, hogy bármelyikük is kötődött volna, kötődne a Fidesz-kormányhoz. Azt kérem tehát, nézzen utána ennek az információnak, ne állítsunk olyat, ami nem igaz. Mi nem emeltük, nem döntöttünk nyugdíjkorhatár emeléséről. Ezek a döntések ’90-et követően ebben a két ízben születtek meg, ehhez a két miniszterelnökhöz köthető módon.A másik pedig az, hogy mi hogy vennénk el egyrészt bárkinek a nyugdíját; a másik pedig, ami még fájóbb nem igaz állítás, hogy azt mondta, a közelmúltban is nagyon jellemző volt az, hogy nem érkeznek meg a nyugdíjak, ez egy rendszeres dolog. Nincs ilyen, képviselő úr. Egyszerűen nincs ilyen, nem igaz ez az állítás. A nyugdíjak rendben megérkeznek az érintettekhez, a jogosultakhoz. Kérem, hogy ezt az állítását is ellenőrizze le. Nem hiszem, hogy jót teszünk bárkinek azzal, ha valótlan állításokkal rossz hangulatot keltünk a magyar emberekben.Ami pedig a takarékosságot illeti, ezt is szá­mon­kérte rajtunk képviselő úr, annyit tennék hozzá, hogy emlékeim szerint, amikor mi 2010-ben kormányra kerültünk, akkor az államadósság 82 százalék volt. Nem tudom, milyen alapon nevezhetjük takarékosságnak azt az időszakot, ami megelőzte azt, hogy ezt az állapotot, a gazdaságnak ezt az állapotát előteremtette. Azóta is dolgozunk ennek az államadósságnak a lecsökkentésén, illetve azoknak az örökölt terheinknek a mérséklésén, csökkentésén, amiket a mai napig nyögnek a magyar emberek, köszönhetően a felelőtlen korábbi kormányzásoknak.Zárógondolatként annyit szeretnék mondani önöknek, hogy minden magyar embert szeretnék megnyugtatni, hogy ezt az átalakítást ők nem is fogják megérezni, hiszen ez éppen arról szól, hogy még észszerűbben, még hatékonyabban, még szakszerűbben tudjuk az összes, majdan a Magyar Államkincstárhoz tartozó juttatást eljuttatni a magyar emberekhez. Ezek a juttatások időben meg fognak érkezni a jövőben is, ahogy most is megérkeznek időben. Úgyhogy arra kérem a képviselőtársakat, a képviselő urakat és hölgyeket, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapunkon kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak a Magyar Államkincstárba történő beolvadásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/15866. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Veresné Novák Katalin államtitkár asszonynak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár asszony. (Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben Gúr Nándor váltja fel.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Köszönjük a felszólalást. Most előre jelentkezett felszólalóként megadom a szót Gúr Nándor jegyző úrnak.
  • ELNÖK: Köszönjük. Megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak.
  • ELNÖK: Köszönjük. Most kétperces hozzászólásokra van lehetőség. Elsőként Gúr Nándor képviselő úrnak adom meg a szót. (14.30)
  • ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót két percre Vágó Sebestyén képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönjük. Most két percre Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Köszönjük. Most visszatérünk a normál felszólalásokhoz. Megadom a szót Gúr Nándor jegyző úrnak.
  • ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót normál időkeretben Dunai Mónika képviselő asszonynak.
  • ELNÖK: Köszönjük. Most kétperces hozzászólásra megadom a szót a jegyző úrnak, amint leérkezik.
  • ELNÖK: Köszönjük. Amennyiben nincs további hozzászólási szándék, az általános vitát lezárom, és megadom a szót Veresné Novák Katalin államtitkár asszonynak, hogy reagáljon a vitában elhangzottakra.