• Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai parlamenti színvonal is hűen mutatja, hogy nemcsak az indulatok szabadulnak el a Házban, de a szakmaiprogram-alapú viták is kiveszőben vannak, sőt talán mondhatjuk, hogy ki is vesztek innen, hiszen az év legfontosabb törvényjavaslatának a tárgyalásakor, a költségvetés vitája során sem igazán szakmai érvekkel szembesültünk, ezt is különböző izmusokkal szőtte át a kormányzat. S azt látjuk, hogy szűk egy évvel a választások előtt bizony arról kellene beszélni, hogy Magyarországot illetően kinek milyen víziója van, kinek milyen elképzelései vannak a jövőre nézve, hiszen egy olyan ország képe bontakozik ki előttünk, ahonnan nemcsak elvándorolt több százezer magyar ember, de több mint háromszázezren a kutatások alapján ezt tervezik a következő években; amely országot egy lakhatási válság sújt. Éppen mai hír, hogy már a luxusalbérletek is pillanatok alatt elkelnek, hiszen a tevékeny, termelő, produktív szférához tartozó magyar emberek egész egyszerűen nem tudják a lakhatási problémáikat megoldani. Számtalan olyan gondunk van ‑ a népesedési válságunkat is ideérve ‑, amellyel kapcsolatban ez a kormány korszerű válaszokkal nem rendelkezik. Az előző választási időszakban is így volt ez, a Fidesz-KDNP programja annyi volt, hogy „folytatjuk”, tehát nem merte papírra letenni az asztalra a vállalásait. Most is ez a helyzet, nem igazán látunk tisztán a kormány szándékait illetően, ugyanakkor az úgynevezett baloldal vagy egyéb ellenzéki erők tekintetében meg azt sem látjuk, hogy milyen felállásban kívánják megméretni magukat, ami szűk egy évvel a választások előtt tökéletes alkalmatlanságukról tesz tanúbizonyságot.A Jobbik ezzel szemben már javában a programalkotás folyamatában van, és a hétvégén egyhangúlag fogadta el azt az elvi nyilatkozatát, amely ezt a víziót leteszi az asztalra, egy olyan pozitív, megoldásokra törekvő, élhető, szabad és biztonságos Magyarország vízióját, amely egész egyszerűen hiányzott az elmúlt 27 évben, és amely kapcsán el kell mondjam, hogy a politikusokhoz való hozzáálláson is változtatni kell, hiszen a magyar politikai, nem mondom, hogy elit, de mondjuk azt, hogy csoportosulás nagyon sokat tett azért, hogy a magyar választópolgárok megutálják őket, ne bízzanak bennük, és kialakult az, hogy nem partnernek tartják a képviselőket, a politikusokat, akiknek mandátuma és feladata, hogy jobbá tegyék az országot, hanem távoli idegennek, oligarchának, helytartónak. És bizony a jelenlegi kormányzat prominensei mindent megtettek azért, hogy ez a nagyon sötét kép ne oldódjon, maradjon így. Egyértelmű pedig, hogy a Jobbik számára a közélet nem lehet az uralkodás joga, hanem a szolgálat kötelessége kell hogy legyen. A korrupció és az arrogancia közéletből való kigyomlálása, ennek a pestisnek a megszüntetése lehet a kulcs afelé, hogy érdemi előrelépést érjünk el. A Jobbik ennek érdekében konkrét vállalásokat tett le az asztalra, konkrétan fogalmazta meg, hogy milyen Magyarországot szeretne. Nyilván nem áll módomban az idő rövidségére való tekintettel minden fontosabb pontunkat kiemelni, de az egészen biztos, hogy az antikorrupciós harc tekintetében kíméletlenek leszünk, hiszen az elmúlt kormányzati ciklusok során a korrupció előbb a tűrt, majd mostanra önök által már a támogatott kategóriába helyeződött. A Jobbik kormányzásával viszont a haza pénzének ellopása vissza fog kerülni a tiltott kategóriába, ebben biztosak lehetnek.Nyilvánvaló módon egy ökoszociális nemzetgazdaság elképzelésének része lehet a magyar bérek vásárlóerő tekintetében történő felzárkóztatása, amit önök egyszerűen elszabotáltak. Ha mi most euróban megvizsgáljuk, hogy az előző évben, az előző években hogyan változtak a magyar bérek, akkor elmondhatjuk, hogy ezek sokkal kisebb mértékben növekedtek, mint Európa más országaiban vagy akár regionális összehasonlításban. Elmondhatjuk, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum általam amúgy támogatott, de mégiscsak kozmetikai jellegű módosítása folyamatos távolodást tart fenn még mindig, tehát nem közeledünk nemhogy Ausztriához, de a régió egyéb országaihoz sem e tekintetben. Itt a lehetőség tehát a Jobbik béruniós kezdeményezésének a támogatása, ami nemhogy nem jár adózási vagy egyéb jogkörök átadásával, hanem éppen hogy elejét veszi annak a garantáltan és tutira a végzet felé tartó állapotnak, amely Közép-Kelet-Európa kiürülésével jár, elöregedésével jár, és az itteni népességfogyás drasztikus felgyorsulásával.A Jobbik hatékonyan és korszerű válaszokkal meg akarja előzni, meg fogja előzni azokat a katasztrofális folyamatokat, amelyek kapcsán ennek a kormánynak az egyetlen érdemi reakciója a saját propagandagépezetének felpörgetése. S láthatjuk azt is, hogy amíg nem alakul ki egy termelést támogató adórendszer, egy saját lábon álló magyar gazdaság, addig nem lehet fenntartani a fiatalok életkezdésének támogatását, a korrekt munkakörülményeket, a rászorulók ellátását és az idősek méltó nyugdíjának fenntartását sem. A Jobbik tehát letette az asztalra ‑ idéző­jelben ‑ azt a kihívást, amely révén korszerű válaszokat biztosít Magyarország feltámasztása érdekében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A kormányon a sor, hogy ha van saját víziója, azt végre ossza meg a magyar közvéleménnyel. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)(12.00)
  • DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Én is tudok róla, tisztelt képviselő úr, hogy a Jobbik a hétvégén rendezett egy kongresszust ‑ felületesen igyekeztem is figyelemmel kísérni a hírekből ‑, és ígértek ott mindenfélét, többek között biztonságos Magyarországot, tiszta kezeket, és azt is mondták egyébként, talán a párt elnöke, hogy a kormányzáshoz minden körülmények között szeretet kell. S ha már ezt mondták, akkor érdemes megnézni, hogy ilyen előzményekkel a háta mögött hogyan ígérhet ilyeneket a Jobbik. Kezdjük a biztonsággal! Felmerül a kérdés, hogyan hivatkozhatnak önök biztonságra, amikor több mint egy éve folyamatosan gáncsolják a kormány illegális bevándorlás elleni fellépését. Fúrták a kvótanépszavazást, nem szavazták meg a kvótaellenes alaptörvény-módosítást. Vona Gábor idén januárban az RTL-ben azt is mondta, hogy oké, lehet gondolkodni pár ezer bevándorló szétosztásán. Ezt mondta ő. S van még több dolog a biztonsággal kapcsolatban. Önök a 2014-es programjukban azt mondták, hogy átláthatóbbá kell tenni a külföldről pénzelt aktivistacsoportokat; úgy fogalmaztak, hogy véget vetnek a jogvédők álságos tevékenységének. Erre most meg nem támogatják az átláthatósági törvényjavaslatot, és ha jól értem, ugyanazzal érvelnek, mint a baloldali pártok, és majd velük fognak együtt szavazni ezen a héten a zárószavazáson. A kongresszusukon tiszta kezekről is beszéltek önök. Olyan emberek ígérnek itt tisztaságot, akik egyébként szegycsontig gázolnak a korrupciós ügyekben. Akiknek kicsit is illúzióik lennének azzal kapcsolatban, hogy a Jobbik hogyan kezeli a közpénzeket, az nézze meg az ózdi példát: itt felmerül a gyanúja annak, hogy a polgármester belenyúlt egy közbeszerzésbe, minek következtében a költségek jelentősen növekedtek, és erre csak annyit mondanak, hogy kockázatelemzés történt, tehát még a cinizmusfát is jól megrázzák. Úgyhogy azt tudom önnek mondani, hogy ha valóban kíméletlenek szeretnének lenni a korrupcióellenes ügyekben, akkor a nyári hónapokat töltsék mindenekelőtt Ózdon vagy éppen Kovács Béla rezidenciáján. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön a magyar közélet hangneméről is beszélt, a közélet színvonaláról, és az ön pártelnöke is úgy fogalmazott a napokban, hogy a kormányzáshoz szeretet kell; ez részben összefüggésben van azzal, amit ön mond. Ezzel egyébként még egyet is értenénk, mert nem lehet kormányozni anélkül, hogy szeressük azt az országot, amelyben élünk. De azt gondolom, a Jobbik útját sok minden szegélyezi, csak a szeretet nem. Mert, tisztelt képviselő úr, hogy lehet úgy szeretetről beszélni, hogy itt a Házban már a fizikai fenyegetésig is eljutottak? Hogy hivatkozhatnak szeretetre, ha mind a mai napig itt ülhet önök között az a képviselő, aki beleköpött a holokauszt-emlékműbe itt a Duna-parton, és még büszke is volt rá? Mit ér önöknek a szeretet akkor, ha tudjuk, hogy egy másik képviselőjük összeírta volna a zsidó állampolgárságú képvi­selőket? De ha csak az elmúlt napokat nézzük: hogy hivatkozhat szeretetre az a pártelnök, akinek volt parlamenti képviselője a sajtóhíradások szerint a napokban soha nem látott brutalitással fenyegetett meg egy publicistát, egy zenészt? Tudósítások szerint egyébként nemcsak a feltételezett származására utalt, hanem a családtagjait is brutálisan megfenyegette. Erre az a párt, amelyik coelhói pátosszal kéri számon Magyarországon a szeretetet, annyit tud kipréselni magából, hogy az illető nem a Jobbik tagja. Mintha nem önök között ült volna itt éveken át parlamenti képviselőként! A lényeg az tehát, tisztelt képviselő úr, hogy a jobbikosok hiába eregetnek szív alakú lufikat a levegőbe, a kisnyilas tempó attól még kisnyilas tempó, marad az agresszivitás is, és a választók nagyon is jól tudják, hogy miféle alakok masíroznak cukira fazonírozott jelmezekben. S egy nagy talány az számomra, hogy az MSZP, amelyik korábban a fél országot lefasisztázta, és mindenhova barna egyenruhákat képzelt, most a sorozatos fenyegetések hallatán miért lapul úgy, mint egy lapulevél alatti meztelencsiga. Hol vannak most a petíciók, hol vannak a brüsszeli beadványok, és egyáltalán milyen érzés ezzel a párttal, a Jobbikkal együttműködni egyre több kérdésben? Tisztelt Ház! A jobbikos kongresszuson is elhangzott, hogy meg kell törni azt az átkot, hogy aki magyar, az vesztesnek érzi magát. Én tisztelettel azt szeretném kérni a jobbikos képviselőktől ‑ azt gondolom, sokunk nevében ‑, hogy ne vetítsék ki a saját gyötört helyzetüket a magyarokra. A magyar azért nem vesztes nép, mert ha kell, akkor mindig kiáll az ország érdekeiért és a saját igazáért is. No, ez az, ami a Jobbikról már réges-rég nem mondható el. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Most Z. Kárpát Dániel képviselő úr követ­kezik, a Jobbik frakciójának tagja: „Milyen Magyar­országot szeretne a Jobbik?” címmel. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Válaszadásra ismét Dömötör Csaba államtitkár úrnak adom meg a szót.