• BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Látom, Rogán miniszter úr gyáván megfutott a kérdés elől, de vágjunk bele! A kormány tavaly az állami cégek kommunikációjának szervezésére egy 25 milliárdos büdzsét hagyott jóvá, a megbízások teljesítésére három cégcsoport kapott jogosultságot. Nem meglepő módon a cégcsoportok közül kettő ‑ ahogy az önöktől már megszokott ‑ kormányközeli, egy egyébként pedig amerikai hátterű cég. Meglehetősen bőkezűen bántak a közpénzekkel, 2016-ban már 6,3 milliárd forintot költöttek el propagandára, 80 százalékkal többet, mint 2015-ben. A pénzszórásnak csak egyetlen célja volt: az, hogy a haverok zsebeit ismét megtömjék. Ezt a folyamatot jól példázza a Ripost nevű bulvárlap esete, állami cégek és szereplők ugyanis csaknem 600 millió forint értékben, a piaci ár sokszorosáért hirdettek a Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadóhoz köthető Ripostban. Az MVM ezen belül 180 millió forintért, az önök irányítása alá tartozó Miniszterelnöki Kabinetiroda 171 millió forintért, a Szerencsejáték Zrt. pedig 161 millió forintért vásárolt hirdetéseket. Ami önöket illeti, csak itt 100 millió forintot áldoztak a népszavazási kampány reklámozásáért. Úgy tűnik egyébként, hogy a magáncégek egyáltalán nem tartják értékes felületnek a Ripostot, az ő költésük még az 5 millió forintot sem érte el. Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy, hogy nem, Rogán Antal Pasa parki szomszédjának, Csetényi Csabának a cége állami hirdetésekből csaknem 200 millió forintot kaszált. (16.10)De szép summát szakított a Szijjártó Péter barátjaként ismert Kuna Tibor cége is, a maga 293 millió forintjával. Államtitkár úr, önök meglehetősen nagy arccal nyomják a kormányzati propagandát, gondosan ügyelve a baráti kör anyagi előmenetelére. Az újabb év közbeni költségvetési módosításokat látva elmondható, hogy erre a célra a világ pénze nem elég: újabb és újabb milliárdokra van szükségük mohóságukban. A kérésem tehát csak annyi lenne, mondjon már végre egy számot, a szíve szerint mennyi pénzből gazdálkodna a kabinetiroda. Mégis, legszebb álmai szerint hány milliárdot költenének még haverokra? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)
  • TUZSON BENCE, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Tudja, azt gondolom, hogy érdemes egy kicsit az időben visszamenni, mert azért volt olyan időszak, méghozzá az önök kormányzásának időszaka, amikor 84 milliárd forintot költöttek önök kormányzati propagandára. 84 milliárd forintot. Hatalmas összeget, és talán nem is az összeg a legfontosabb e tekintetben, mert nagyon sok pénz nagyon sok helyre elment, beszélhetnénk itt például a 4-es metró kérdéséről, amit most jelen pillanatban éppen vizsgálnak; nagyon sok helyre elment pénz, de a legfontosabb az, hogy vajon mire költötték önök ezeket a pénzeket. Ugyanis önök, mondjuk, a vizitdíj reklámozására költötték ezeket a pénzeket, vagy pedig költötték ezeket a pénzeket a kórházi napidíjnak vagy a pannon pumának a reklámozására. És azért itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert volt egyetlenegy olyan komoly kampány, egy nagyon komoly kampány, amelyre szintén nagyon sok pénzt költöttek el, ez pedig az az időszak volt, amikor Magyarországon egy népszavazás volt, méghozzá abban a kérdésben, hogy a határon túli magyaroknak megadjuk-e a magyar állampolgárságot. Én azt gondolom, hogy minden pénzköltésnél sokkal veszélyesebb az, ha a nemzettel, a nemzet érdekeivel ellentétben, magyar emberek ellen kampányolnak önök, és arra költik a pénzt, az adófizetők pénzét, amelyik pénzből magyar emberek ellen, a magyar állampolgárság ellen kampányoltak. És azért van egy nagyon fontos dolog, hogyha arról beszélünk, hogy Magyarországon kampányt kell indítani, kormányzati tájékoztatást kell indítani, akkor arról is beszélnünk kell, hogy mindig vannak olyan kérdések egy ország életében, amely kérdésben meg kell kérdezni az embereknek a véleményét. Időről időre előállnak olyan kérdések, amelyek nem egy, hanem 5-10, akár 50 vagy 200 évre is meghatározzák egy ország sorsát. Ilyen kérdés például a bevándorlás kérdése. Ilyenkor meg kell kérdezni az embereket, és ha megkérdezzük az embereket, akkor bizony tájékoztatni is kell az embereket, tájékoztatni kell őket arról a lehetőségről, hogy megszólalhatnak, elmondhatják a véleményüket. Így volt ez egyébként a népszavazási kampány esetében is, és így volt ez a mostani nemzeti konzultáció esetében. Nem véletlen, hogy ennek is köszönhetően egy népszavazás esetén 3 millió 300 ezer ember el is mondta a véleményét, és most a mostani nemzeti konzultációban ‑ minden idők legsikeresebb nemzeti konzultációjáról beszélünk ‑ 1 millió 700 ezer ember mondhatta el a véleményét ebben a kérdésben. Mert ha történelmi kérdésekről beszélünk, olyan kérdésekről, amelyekben a választások során az emberek még nem foglalhattak állást, bizony érdemes megkérdezni az emberek véleményét. Mert egy ország politikája csak akkor lehet sikeres, ha az a politika az emberek véleményén alapul. Ekkor képes egy kormányzat, ekkor képes a politika képviselni akár kint Brüsszelben, de akár Magyarországon az embereknek a véleményét.Tudja, ezeket a kampányokat a kormányzat mindig ügynökségeken keresztül intézi, két fontos elvárással. Az egyik, hogy a lehető legszélesebb körű legyen ez a tájékoztatás, a másik ilyen kérdés, hogy a lehető legtöbb embert érje el ez a tájékoztatás. És tudja, mind a két kampányunk, amelyeket az előbb idéztem, 90 százalék fölötti eléréssel rendelkező kampány volt, tehát ilyen szempontból ennek a szakmai elvárásnak megfeleltek ezek a kampányok. Erre szeretnénk a későbbiekben is törekedni, mert ha olyan kérdésekről van szó, amelyek egy nemzet szempontjából fontosak, bizony tájékoztatni is kell az embereket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én egy tisztességes és egyenes választ vártam öntől, de ön erre szemmel láthatóan teljes mértékben alkalmatlan és képtelen. És egyébként, hogyha már úgy döntött, hogy mellébeszél, ahelyett, hogy a kérdésemre válaszolt volna, akkor azt javaslom, legközelebb hasonló alkalommal beszéljen, mondjuk, lord Voldemortról, és söprögessen a saját házuk tájékán. Ami pedig az önök kormányzati magatartását és kommunikációját illeti, teljes mértékben fordítva ülnek a lovon. Ahelyett, hogy megnéznék, hogy az országnak mi jó, ennek megfelelő szabályokat és törvényeket hoznának, amit aztán valaki végrehajt, egyáltalán nem ez a sorrend. Az első önöknél az, hogy a haverok jól keressenek, hogy a zsebüket jól megtömjék, és azt nézik, hogy ehhez mihez kell hozzányúlni, milyen törvényeken, milyen jogszabályokon kell változtatni. Ez a kormányzás, ez a válasz egyszerűen elfogadhatatlan és tisztességtelen. Nem fogadom el a választ. (Taps az MSZP soraiból.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mint hallhattuk, a képviselő úr elfogadta az államtitkári választ.Tisztelt Országgyűlés! Burány Sándor képviselő úr, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszterhez: „Újabb százmilliók a haveroknak” címmel. Burány Sándor képviselő úré a szó, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A választ Tuzson Bence államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem Burány Sándor képviselő urat, hogy elfogadja-e az államtitkári választ. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mint hallhattuk, képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ, ezért kérdezem a tisztelt Országgyűléstől, elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 111 igen szavazattal, 28 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Hegedűs Lorántné képviselő asszony, a Jobbik képviselője, az Országgyűlés jegyzője interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz: „Mégis kinek az élete?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Seszták Miklós nemzeti fejlesztési minisztert bízta meg, miniszter úr pedig Fónagy János államtitkárt kérte föl a válasz megadására. Jegyző asszony, öné a szó, parancsoljon!