• DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó láthatóan az ellenzéki pártok érzékelik a választás időpontjának közeledtét, éppen ezért vitanapot indítványoztak itt a parlamentben a nyugdíjakról. Ha egy átfogó képet szerettek volna kapni, akkor nyilván az idősügyről általánosságban indítványoztak volna vitanapot. Ugyanakkor azt jól láthattuk az elmúlt időszakban, az elmúlt hét évben is, a Magyar Szocialista Párt azt megelőző éveiben is, hogy a nyugdíjasokat nem igazán segíteni akarják, csak választási célból felhasználni.Amikor választási ígérgetésről van szó, amikor ellenzékben vannak, amikor csak beszélni kell, akkor nagyon hangzatos, nagyon zengzetes, átfogó kedvező képet ígérnek a jövőre vonatkozólag a nyugdíjasoknak. Amikor viszont Magyarországon kormányoztak, lehetett az Horn-kormány, lehetett az Gyurcsány-időszak, minden esetben annak a kárvallottjai voltak csak a nyugdíjasok. Ellenzéki időben, választás előtt tehát a nagy ígérgetés, választás után pedig jön a feketeleves, amikor a szocialisták mindennek az ellenkezőjét csinálják, mint amit ígértek a korábbiakban.(14.40)Ezzel szemben mi igyekeztünk 2010 után a nyugdíjasok számára egy kiszámítható és biztonságos jövőt garantálni. Itt nemcsak a nyugdíjakról beszélnék, hanem már az 55 éves kor fölötti, a védett kor időszakáról is és az azt követő nem csak nyugdíjellátásokról, hanem minden más, egészségügyi, megélhetési támogatásokról, amelyekkel azt próbáltuk elérni, hogy minél nagyobb biztonságban érezze magát minden nyugdíjas Magyarországon. Aki egy életet végigdolgozott, az időskorában megérdemli az időskor biztonságát. Ráadásul azoknak egy jó része, akik ma nyugdíjasok, nemcsak végigdolgoztak, de végigküzdöttek sokszor éveket vagy évtizedeket, hiszen sokan közülük a kommunista rendszer nehézségeit is át kellett hogy éljék, vagy akár a háború időszakában születtek, vagy az ’56-os forradalom után kellett szintén az ország valamelyest továbbélésében fokozott erőfeszítéseket tenniük. Ezért becsüli meg a kormány az idős embereket, ezért tiszteli őket, nemcsak vitanapok alkalmából, hanem minden döntésében, amit hozott, igyekezett mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben az idősek számára megbecsülést garantálni itt, Magyarországon, nyugodt, egészséges és minél több, egészségben eltöltött éveket. Ezért gondoljuk, hogy egy méltányos és igazságos nyugdíjrendszer működik ma Magyarországon, amely hosszú távon biztonságot garantál a nyugdíjasoknak, nemcsak rövid távon, nemcsak hitelből, hanem hosszú távon, a gazdaság teljesítményére és a zárt nyugdíjkassza biztonságára alapozva. Stabilitást garantál, hiszen nem lehet egyik a pillanatról a másikra juttatásokat elvonni. Kiszámítható a nyugdíjrendszer, hiszen mindenki előre jól tud kalkulálni.Annak ellenére, hogy az európai országok még a 2010 utáni években is sok éven keresztül a válság tüneteivel küzdettek, ennek ellenére a kormányzat vállalta a nyugdíjasszervezetekkel kötött megállapodás alapján, hogy meg fogja őrizni a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez 2010-ben, azt hiszem, ambiciózus és bátor ajánlásnak tűnt, hiszen Európa sok országában csökkentették a nyugdíjakat, így Magyarországon is az azt megelőző szocialista kormány. Tehát a stabilitás, az értékállóság biztosítása egy fontos szövetségkötés volt az akkor kormányzásra készülő Fidesz-KDNP és a nyugdíjasszervezetek között. Hét év után örömmel számolhatok be önöknek arról, hogy a kormány ezt a vállalását megtartotta. Minden évben emelte a nyugdíjakat, sőt ha összeadom, 23,1 százalékkal növelte mind az időskorú nyugdíjakat, mind pedig az ehhez kötött egyéb juttatásokat összességében 2,7 millió embernek. Ha ebből a 23,1 százalékból levonom a pénzromlás mértékét, akkor 9,5 százalékos vásárlóérték-növekedést kapok. Magyarul, az elmúlt hét esztendőben körülbelül egytizedével érnek többet a nyugdíjak, egytizedével tudnak az idős emberek többet vásárolni abból a nyugdíjból, amit megkapnak. Mindezt úgy tettük, hogy megőriztük a nyugdíjkassza egyensúlyát, amit a szocialistáknak – még be is ismerték ‑ nem igazán sikerült megőrizniük kormányzásuk alatt. Elmondhatom, hogy a kormány betartotta és betartja a nyugdíjasoknak tett ígéretet, megóvta és a jövőben is meg kívánja óvni a nyugdíjak vásárlóértékét (Bangóné Borbély Ildikó: Ne fenyegetőzzél!) a nyugdíjak infláció mértékének megfelelő folyamatos növelésével a továbbiakban is. Ez nem minden magyar kormányzatnak sikerült. Tettük ezt úgy, hogy Alaptörvénybe is iktattuk, hogy a nők számára kedvezményes szabályok is elfogadhatók, így a „Nők 40” kedvezményét is be tudtuk vezetni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Akkor is hazudtatok! – Gúr Nándor: Szolgálati idő, jogosultsági idő!) A biztosítási elvre épülő magyar nyugdíjrendszerben az befolyásolja az ellátás mértékét (Zaj az MSZP padsoraiból. – Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy mennyi ideig és milyen összegű kereset alapján fizetett valaki nyugdíjjárulékot, hogyan járult hozzá a nyugdíjrendszer fenntartásához. Ez az elv a garancia arra, hogy a későbbiekben is fog növekedni a nyugdíj, a későbbiekben is biztos alapon állnak a nyugdíjasok. Így 2017-ben az átlagos nyugdíjösszeg 112 305 forintra emelkedett.Azt is elmondhatjuk, hogy a nyugdíjba vonulás egyre kevésbé jelenti Magyarországon a szegénység kockázatát, hiszen az elmúlt hat esztendőben a nyugdíjasok körében a relatív jövedelmi szegénység szintje egyharmadával csökkent, és jóval kisebb, mint az Európai Unióban. Az Európai Unióban 13,8 százalék számára jelent szegénységi kockázatot az, ha nyugdíjba vonul, Magyarországon ez sokkal kisebb, 4,5 százalék. Itt jóval biztosabb a nyugdíjba vonulás lehetősége. Persze, nem mindig volt ez így. Ha megnézzük azt, hogy milyen jövedelmi visszalépést jelent valaki számára az, ha nyugdíjba vonul, akkor bizony itt voltak nagyon sötét számok. A szocialista időszakban az úgynevezett helyettesítési ráta, magyarul, az az összeg, hogy valaki a jövedelme után mekkora nyugdíjban részesül, 54 százalék volt. Alig a felét kapták meg nyugdíjként a jövedelmüknek azok, akik aktív munkaviszonyból mentek nyugdíjba. Ma ez már közel 70 százalék, 67 százalék, 54 százalékról 67 százalékra sikerült emelni, most már több mint kétharmadát kapja meg valaki nyugdíjasként, mint amit azelőtt pár évvel ezelőtt keresett úgy, mint aktív munkavállaló. Ez is az időskor biztonságát jelenti.Itt hadd térjek ki egy ehhez képesti kedvezményre, amit már említettem, a „Nők 40” kedvezményére. 2017. április végéig 194 466 hölgy élt ezzel a kedvezménnyel, közel 200 ezren a saját maguk választásával is támogatták a kormányzatnak ezt az intézkedését. Szükségünk is volt az ő elismerésükre, támogatásukra, hiszen a szocialista padsorokból, a jobbikos vagy az LMP-s padsorokból nem kaptunk ehhez szavazatokban megnyilvánuló támogatást (Gőgös Zoltán: Salátába raktátok, azért!), amire még későbbiekben vissza is térnék. Nemcsak a bevételek növekedése fontos az idős évek szempontjából, hanem a kiadások csökkentése is. Ezért volt fontos, hogy a rezsicsökkentés révén az átlagos nyugdíjkiadási kosárból ‑ ez jelenti azt, hogy egy nyugdíjas mire hány százalékot költ a jövedelméből ‑ az energiakiadások aránya 20 százalék fölötti szintről 17,3 százalékra csökkent. Ha összeadjuk, hogy a nyugdíjasok mennyit tudtak megtakarítani, mennyit tudtak spórolni a rezsicsökkentés révén, akkor elmondhatjuk, hogy közel százezer forint az, amit átlagosan, háztartásonként a nyugdíjasok meg tudtak spórolni azáltal, hogy nem kell kifizetniük a nyugati szolgáltató cégek luxusprofitját, hiszen a kormányzat a nyugdíjasok és a magyar családok mellett döntött. Nem arra hozott törvényeket, amire a Horn-kormány vagy a Medgyessy-kormány, vagy a Gyurcsány-kormány, vagy a Bajnai-kormány tett, hogy garantálta a külföldi tulajdonban levő közműszolgáltató cégeknek, hogy luxusprofitot tehetnek zsebre, és kivihetik az országból ezeket a pénzeket. (Kunhalmi Ágnes: Elloptátok a magán­nyugdíj­pénz­tári vagyont!) Ne feledjük el, hogy amikor elvettek a szocialisták egyhavi nyugdíjat minden magyar nyugdíjastól, akkor érintetlenül hagyták azokat a jogszabályhelyeket, amelyek 8 százalékos garantált profitot írtak elő a külföldi tulajdonban levő közműszolgáltató cégeknek. Amikor azt mondták minden magyar nyugdíjasnak, 2,7 millió embernek, akik nyugdíjból vagy nyugdíjszerű ellátásból éltek, hogy eggyel húzzák beljebb a nadrágszíjat, mert nagyon nagy nehézségekkel küszködik a gazdaság, akkor bizony ezeknek a cégeknek nem mondták, hogy a garantált 8 százalékos luxusprofitjukat abban az évben ne vigyék ki az országból, hanem fenntartották azt a rendszert, amely a cégek zsebében ezt otthagyta. Úgy került ez a pénz most már a háztartások zsebébe, a magyar családok és a magyar nyugdíjasok zsebébe, hogy közben ezek a közműszolgáltató cégek is tovább tudtak működni. Ha ki-ki megnézi a saját számlakivonatán, hogy az elmúlt években, mondjuk, gázszámlán mennyit spórolt, és belegondol, hogy így is tudtak rentábilisan működni ezek a cégek, azelőtt pedig ezt a luxusprofitot is zsebre tették, akkor megnézhetik, hogy pontosan mennyi volt az az összeg, amit ezek a cégek indokolatlanul tettek zsebre, és mi a kockázata, ha újra szocialista vezetésű vagy más brüsszeli utasításokat váró kormányzata lesz Magyarországnak. Akkor bizony ezeknek az eltörlésével a nyugdíjasok számára is százezres nagyságrendű az az összeg, amennyivel többet kell kiadásokra fizetni. (Gőgös Zoltán: És aki fával fűt? Az mit csináljon?)Fontos célnak tartottuk, hogy a nyugdíjasok számára a fogyasztói kosárban is hangsúlyosabban szereplő, legalapvetőbb élelmiszerek áfatartalma a lehető legalacsonyabb legyen. (Bangóné Borbély Ildikó: Hasított félsertés!) Ezért több lépésben csökkentettük az alapvető élelmiszerek áfáját: a sertésáfát, a baromfiáfát, a tej áfáját, a tojás áfáját és a következő esztendőben is folytatódik ez a hal áfájának csökkentésével. Így tehát a kormány a lehető legkisebb mértékben terheli meg közteherrel azokat az élelmiszereket, amelyeket a legnagyobb mértékben fogyasztanak a nyugdíjasok és az időskorúak. Ez is több tízezer forint megtakarítást jelent. És ez nem egy olyan áfacsökkentés, amely a szocialistáknál volt divatban, hogy a választások előtt áfacsökkentést hirdetnek, áfacsökkentéseket reklámoznak óriásplakátokon, majd miután megnyerték a választásokat, újra megemelik az áfát, akár duplájára vagy többszörösére emelik az áfatartalmát azoknak a termékeknek, amelyet az időskorúak leginkább vásárolnak. Engedjék meg, hogy kitérjek az egészségügy területére is, hiszen az idősek számára ez egy rendkívül fontos terület, tudjuk, milyen okokból. Emlékezhetünk, hogy a szocialisták az időseket, a nyugdíjasokat távol akarták tartani az egészségügyi ellátórendszertől, azt akarták, hogy csak akkor menjenek kezelésre, ha már nagyon nagy a baj, hiszen kórházi napidíjat, a háziorvosnál pedig vizitdíjat vezettek be, pontosan azért, hogy ne menjenek el a nyugdíjasok se a háziorvoshoz, se a szakorvoshoz, ne töltsenek sok időt a kórházban, hanem a vizitdíj fizetésével igyekeztek őket távol tartani. Nyilván józan ésszel belátható, hogy ha később ismerik fel a bajt, akkor az illetőnek sokkal nagyobb nehézségeket okoz, sokkal jobban elnyúló vagy sokkal inkább súlyos betegséget eredményez, és összességében a tb-kassza számára is nagyon könnyen lehet, sokkal magasabb kezelési költségeket jelent. (14.50)Amit a szocialisták tettek, hogy a nyugdíjasokat és az időseket vizitdíjjal és napidíjjal tartották távol az egészségügy rendszerétől, mi ezzel szemben igyekeztünk mind a gyógyszertámogatási rendszerben, mind máshol előrelépni. 60 milliárd forint volt az, amit a szocialisták elvettek a gyógyszerkasszából. Amikor átvették, 367 milliárd volt; amikor továbbadták, 298 milliárd forint volt ‑ ez volt az a 60 milliárd forint, ami a szocialisták időszakában a magyar egészségügyi kasszán belül elpárolgott a gyógy­szer­tá­mo­gatási rendszerből. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)Mi azonban egy új rendszert vezettünk be, aminek nagyon sok nyugdíjas előnyét élvezheti, a vaklicit rendszerét, amely már az első évben is 7,5 milliárd forintos megtakarítást jelenthetett, elsősorban a betegek számára, de a további években is több mint 10 milliárd forintos spórolást jelentett a betegek számára és a költségvetés számára. 80 olyan gyógyszer van, aminek a térítési díja 50 százalékot meghaladó mértékben csökkent. 80 olyan gyógyszert vásárolnak a nyugdíjasok, az idősek, amelynek az ára most feleannyi sincs, mint 2010-ben volt. Engedjék meg, hogy a legnagyobb csökkenésekről beszámoljak itt! A koleszterinszint-csökkentő gyógyszereknél ‑ azonos hatóanyag-tartalmú gyógyszereknél ‑ a legnagyobb mértékű csökkenés az 1076 forintról 84 forintra történő csökkenés, de volt hasonló koleszterinszint-csökkentőnél 863 forintról 84 forintra történő csökkenés. A vérnyomáscsökkentőknél is 1156 forintról 322 forintra történő csökkenésről is beszámolhatunk, de nemcsak ilyen magasabb, 70 százalék fölötti, hanem 51 százalékos áresések is voltak. A vaklicitnek az a lényege, hogy ott a hatóanyag-tartalomra megy a licit, és a licit lefelé megy, nem felfelé. Tehát nem a gyógyszerek neve vagy nem a gyógyszerek elnevezése számít, hanem az a hatóanyag, amit az orvos felír, ezért tudtak ilyen nagy mértékben esni a gyógyszerárak. A gyomorsavcsökkentőknél 61 és 88 százalékos árcsökkenésekre is sor került; az antidepresszánsoknál pedig 50-72 százalékos árcsökkenésre is sor került, aminek a haszonélvezői nagyrészt nyilvánvalóan a magyar nyugdíjasok is. A gyógyászati segédeszközök tekintetében 2015-ben 3 milliárd forint többletet biztosítottunk, 2016-ban 3,3 milliárd forintot, idénre pedig 4,8 milliárd forintos többletet biztosítottunk, pontosan azért (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), hogy ezek a segédeszközök is ugyanúgy rendelkezésére álljanak az időseknek, mint ahogy a rendelkezésükre állnak a csökkentett árú gyógyszerek. Házi segítségnyújtás, házi gondozás témaköre. Emlékezhetünk Korózs Lajos elhíresült mondatára, aki azt mondta, hogy az idősekről gondoskodjanak a barátok és a szomszédok. Ezzel szemben… (Korózs Lajos: Ilyet nem mondtam! Nem igaz!) Tudom szó szerint is idézni, képviselő úr… (Korózs Lajos: Nem igaz! ‑ Az elnök csenget.) Mivel ön bekiabált, ezért elő fogom keresni. Lehet, hogy nem ebben a pillanatban, de előbb-utóbb meg fogom találni, és önt szembesítem a saját korábbi szavaival: „a szomszédokra és a barátokra bízná a kormány az idős emberek nagy részének gondozását” ‑ mondta Korózs Lajos szó szerint akkor, amikor ‑ ha már előhozta, képviselő úr, elmondom, hogy miért ‑ 30 ezer forinttal csökkentették önök a saját kormányzás alatt a bentlakásos intézményeknél a normatívát; a kiemelt intézményeknél, ahol magasabb szintű volt az ellátás, ott 100 ezer forintos csökkenés volt. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ezután mondta ön, hogy szomszédokra és barátokra kellene inkább bízni a gondoskodást. Lehet, hogy nem érte meg ezt bekiabálni önnek, képviselő úr. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. ‑ Az elnök csenget. ‑ Korózs Lajos: Hazudnak! Akik leírták, azok is hazudnak!) De ha visszatérek a házi gondozás területére, 2010-ben 75 054 házi gondozásban részesülő ember volt Magyarországon. (Dr. Varga László: Hazugság, amit mondasz!) 75 054! 2016-ra 107 294-re emelkedett a számuk, 40 százalékkal több idősről gondoskodunk, mint korábban. (Bangóné Borbély Ildikó: 2018 után...) De ez nem mehetne úgy, ha a foglalkoztatottak száma nem nőne. Az a törekvésünk, hogy jobb minőségű legyen a szolgáltatás, ne csak többen vegyék igénybe, hanem jobb minőségű is legyen. Éppen ezért az itt foglalkoztatottak száma még nagyobb mértékben nőtt. 2010-ben ez 5764 volt, 2016-ra 13 399-re nőtt, magyarul: megdupláztuk a házi segítségnyújtásban segítséget nyújtó emberek számát. Kétszer annyi embernek fizetjük a fizetését azért, hogy idős emberekről, rászoruló emberekről gondoskodjanak.Új elemként vezettük be az Erzsébet-programot, amely 2017-2018-ban is 42 ezer nyugdíjasnak biztosít kikapcsolódási lehetőséget. Az elmúlt időszakban akár elő- és utószezonbeli nyaralásra, akár fürdőjegyek esetében összességében 210 ezer nyugdíjasnak nyújtottunk olyat, amit rendszerváltás óta más kormány nem tudott a számukra nyújtani. Tesszük ezt úgy, hogy az Idősek Tanácsának a véleményét minden fontos döntés előtt kikérjük. (Gúr Nándor: Milyen idősügyi tanács? Hol vannak a nyugdíjasszervezetek vezetői?) Az elmúlt év végén is, amikor egy plusz 10 ezer forintos juttatást, Erzsébet-utalványt kaptak a nyugdíjasok a nyugdíjemelés mértéke mellett, amelyet önök szégyennek tartanak, tisztelt képviselő urak, de önök csak elvenni tudtak egyhavi nyugdíjat. Plusz 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt vagy bármi egyebet adni nem tudtak. (Bangóné Borbély Ildikó: Beváltották a CBA-ban!) Nos, ez előtt is több konzultációra került sor az Idősek Tanácsával. (Gúr Nándor: Idősek Tanácsa…) De nemcsak az Idősek Tanácsában kéri ki a kormányzat a nyugdíjasok és az idősek véleményét, hanem az Emberi Jogi Munkacsoport idősek jogaiért felelős tematikus munkacsoportja, illetve az Önkormányzati Idősügyi Tanácsok Együttműködési Fóruma is egy fontos konzultatív szervezete a kormánynak az idősügy területén.Fontos az „Idősbarát önkormányzat” díj, amelyet évek óta azoknak az önkormányzatoknak osztunk ki, amelyek a legtöbbet teszik az idősekért, a legtöbbet teszik a nyugdíjasokért. Fontos pályázat volt a „Kortárs” pályázat, amely segítette a tevékeny időskor, az aktív időskor megvalósítását, illetve a generációk együttműködését; az önéletírói pályázatok, amelyekre 4 ezer nyugdíjas pályázó küldte be a művét. Ebből három antológia állt össze. Fontos kulturális találkozókra került sor akár művészeti, kulturális vagy más területen az elmúlt években. Azért említem meg ezeket, mert mi az idősügyet nem pusztán egyfajta nyugdíjkérdésnek tekintjük. Mi aktív és egészséges időskort szeretnénk mindenkinek, az egészségügyi ellátások biztosításával (Gőgös Zoltán közbeszól.) és olyan lehetőséggel, hogy valóban aktívan, tevékenyen éljék meg azt a korszakot, amikor már nem dolgoznak. De ahogy mondtam, az idősügynek fontos része az 55 év fölöttiekre való különös figyelem. Ezért vezettük be azt a munkahelyvédelmi akciótervet, amely szintén párját ritkítja. Az 55 év feletti, úgynevezett védett korban lévő munkavállalókat védi, egyrészről azért, hogy ne kerüljenek utcára, ne legyenek munkanélküliek, másrészről pedig ennek a közvetett következménye az, hogy magasabb nyugdíjat fognak kapni, hiszen ha nem munkanélküliként vagy alacsonyabb beosztásban, hanem az eredeti állásukat megőrizve vagy ott előrelépve tudnak dolgozni, akkor a nyugdíjuk összege is magasabb lesz. Így is segíthetjük a nyugdíjak emelkedését.Hogy ez mennyire szükséges volt, hogy mennyire jó lett volna, ha ezt korábban megteszi valamelyik kormányzat, az bizonyítja, hogy tíz nyugdíj előtt álló személyből hét után igénybe vesznek ilyen foglalkoztatási támogatást. Tíz nyugdíj előtt álló közül hét nyugdíj előtt álló annak köszönheti a jelenlegi munkahelyét, a jelenlegi jövedelmét, hogy utána igénybe veszik a munkahelyvédelmi akciótervet. 2013-ban 247 ezer ember köszönhette ennek a munkahelynek a megőrzését; 2014-ben 299 ezer, 2015-ben 318 ezer, 2016-ban pedig 340 ezer. (Gúr Nándor folyamatosan közbeszól.) Ha négy év alatt összeadom azokat az összegeket, amelyeket az 55 év felettiek munkavállalásának támogatására, 50 százalékos munkáltatói adókedvezményre fordított a kormányzat, az összességében 183 milliárd forint, ennyivel segítettük elő az 55 év felettiek foglalkoztatását és azt, hogy biztosabb nyugdíjéveik legyenek.2010-ben, amikor a szocialisták átadták a kormányzás lehetőségét ‑ na nem önként, hanem a választók eléggé hangos kérésére ‑, egy eléggé meggyengült nyugdíjrendszert találhattunk. A Bajnai-kormány 2010-ben 357 milliárd forintos hiánnyal adta át a nyugdíjkasszát, úgy, hogy közben folyamatosan megszorításokat hajtott végre. A szocialistáktól megszorításokat, ettől a kormánytól, a Fidesz-KDNP-től pedig megbecsülést kapnak a nyugdíjasok. Az ellenzék és a kormány is ma számot adhat arról, hogy mit tett, mit tesz a nyugdíjasokért, és a nyugdíjasoknak van összehasonlítási alapja. Lehet, hogy önök kétségbe fogják vonni a 357 milliárd forintos hiányt, de még a saját miniszterük, Szűcs Erika is legalább 200 milliárd forintra becsülte azt a hiányt, ami a nyugdíjkasszából hiányzik, és hiába az ország eladósítása, hiába a megszorítások, mégsem tudták ezt fedezni. A magánnyugdíjpénztárakban a Nyugdíjbiztosítási Alapból kiesett összeg, amely államadósságként halmozódott fel, a GDP 12,7 százalékát tette ki, és a szocialisták csak kitárták a kezüket, hogy mi történjen. (Dr. Tóth Bertalan: Ti meg elloptátok!) És ebben az időszakban jött egy brüsszeli utasítás, hogy akkor vegyenek el egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól. És ezek után jött a nyilatkozatháború, de amit Brüsszel kért, azt akkor is azonnal megtették. Amit az IMF, az Európai Unió kért a Szocialista Párttól és az akkori SZDSZ-től, rögtön végre is hajtották kritika nélkül. (Bangóné Borbély Ildikó: 2017-et írunk, ha nem vetted volna észre!) Most ironizálnak és próbálják nevetségessé tenni a kormányzatnak azt a nemzeti konzultációját, amelyben Brüsszelnek pontosan a hasonló elképzeléseit kívánjuk megállítani. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jó lenne, ha a nyugdíjasokra is költöttétek volna azt a pénzt.)Önök akkor sem akarták megállítani Brüsszelt, most sem akarják megállítani Brüsszelt. Akkor is azt mondták, hogy bizonyos dolgokat le kell nyelni, el kell fogadni. A mai napon is hallottuk, hogy bizony Molnár Gyula, az önök pártelnöke is elmondta, hogy vannak előnytelen dolgok Magyarország számára, de ha Brüsszelből kérik, hát, meg kell tenni.(15.00)Így mindnyájan itt, a magyar parlamentben 2009. május 11-én elvettek egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól. Most is itt ülnek, akkor is itt ültek, és mind megszavazták az egyhavi nyugdíj elvételét. Elvette: Bárándy Gergely, Botka László, Burány Sándor, Gőgös Zoltán, Gúr Nándor, Hiller István, Korózs Lajos, Lukács Zoltán, Mesterházy Attila, Molnár Gyula, Szanyi Tibor, Teleki László, Tóbiás József, Tukacs István, Ujhelyi István, Varga László.A Fidesz-KDNP-ből senki. (Gőgös Zoltán: Miért nem adtátok vissza?) Fontos ez, mert a magyar politikatörténetben is, azt hiszem, egy egyedi alkalom volt ‑ szerencsére, hogy csak egyszer történt meg, bár egyszer sem kellett volna megtörténnie ‑, hogy egy párt rutint szerzett abból, hogyan kell csökkenteni nyugdíjat, hogy kell elvenni a nyugdíjasok nyugdíjának egy részét, és utána mindenfajta egyéb indokot találni, 2010 januárjában például, hogy a 13. havi juttatás egy pluszjuttatás volt, az nem volt nyugdíj, vagy sok hasonlót mondtak, hogy majd az inflációkövető nyugdíj sokkal jobb lesz, mintsem a 13. havi nyugdíj, amit elvettek akkor. Azt az érvelést is hallottuk, amely, azt hiszem, hogy méltó beismerése a nyugdíjkassza akkori tarthatatlan helyzetének és óriási hiányának, hogy azért kellett elvenni egyhavi nyugdíjat, hogy a 12. meg a 11. havi nyugdíjat ki tudják fizetni.Tisztelt Képviselő Urak! Azon nyugdíjak kifizetésének és a nyugdíjak emelésének nem a nyugdíj elvétele, hanem a kormányváltás volt a garanciája, hiszen így tudtuk az utána lévő időszakban a vásárlóértéket 9,5 százalékkal, tehát majdnem egytizedével növelni.(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)De ha nem történt volna meg 2010-ben a kormányváltás, további csapások leselkedtek volna a nyugdíjasokra, ez pedig a nyugdíjadó. Valamiért a szocialista kormányoknak mindig mániája, hogy megadóztassák a nyugdíjakat. Akkor havi 16 ezer forinttal adóztatták volna meg a nyugdíjakat (Gőgös Zoltán: Ezt hol olvastad?), ha ezt a törvényt el nem törli 2010 után a Fidesz-KDNP.De ahogy mondtam, már a Horn-kabinetben is megszokták az ilyesfajta t evékenységet, hiszen a Horn-kabinet a nyugdíj és a nyugdíj melletti munkabér (Gőgös Zoltán: 65 év fölött eltörölték az utazási költséget!) összevont adózását kezdeményezte. Ezután 2001. január 1-jétől a Fidesz-KDNP ezt eltörölte. De amint a szocialisták visszajöttek, megint elindultak a nyugdíjak megadóztatása irányába, hiszen Gyurcsány Ferenc vezette be ismételten az MSZP-SZDSZ-es kabinet alatt az összevont adózás alá kényszerítését a nyugdíj melletti jövedelmeknek.Valahogyan, akár hogyha Horn Gyula időszakát nézzük, akár hogyha Gyurcsány Ferenc időszakát nézzük, ha a Fidesz-KDNP kedvezőbb szabályokat is hoz a nyugdíjasok számára, valahogy a szocialisták mindig utána visszalépnek a régi mezsgyébe, talán azért, mert jobban szeretik a nemzetközi elemzők tanácsait, szívesebben mennek utasításért Brüsszelbe, mintsem hogy meghallgassák a magyar embereket és a magyar nyugdíjasokat.Ne feledjük, önök megígérték, hogy csökkenteni fogják az alapvető élelmiszerek áfáját 2006-ban, majd amikor kormányra jutottak, megduplázták ezeket az áfákat, önök is mind megszavazták itt a parlamentben. (Gőgös Zoltán: Ti meg még megemeltétek, 27 százalékra!) Mi viszont 25 százalékkal csökkentettük a gáz, az áram és a távhő árát, amit ‑ ahogy mondtam ‑ százezer forintos spórolásként élhetnek meg a nyugdíjasok (Gőgös Zoltán: És a fáét mennyivel csökkentettétek?), és tudják valami teljesen másra fordítani, amihez kedvük van, de nem az alapvető fogyasztási cikkekre, persze, ha akarják, akkor arra is. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)A szocialista nyugdíjpolitikának az egyik legszembetűnőbb vonása a folyamatos ellentmondás a kormányzati intézkedéseik és az ellenzéki időszakban mantrázott követeléseik között, úgy látszik, nincs ez másként most sem; mert bizonyára szóba kerül a különböző rokkantnyugdíjazás és hasonlók. Nagyon sok idézetet tudnék hozni ez ügyben, hogyha előhozzák ezt a témát, nyilván el is fogjuk mondani. (Dr. Varga László: Ezt nem tudod megmagyarázni! ‑ Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Csak visszautalnék a saját miniszterelnökük szavaira… ELNÖK: Bocsásson meg, államtitkár úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden egyes frakciónak meglesz a felszólalási lehetősége. Kérem, tegyék ezt akkor, ha lehet. (Gőgös Zoltán: Attól még hazudik az államtitkár úr!) Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár úr, legyen kedves folytatni. (Gúr Nándor: Csak mondjon igazat, és akkor nem szólunk közbe!) DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Ha az idézetet hazugságnak tartják a saját politikusaiktól, akkor ezzel saját politikustársaikat minősítik. (Gőgös Zoltán: A rokkantakról beszélj!) A következőt mondta a saját miniszterelnökük: „Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas, és ez utóbbiak közül minden második még aktív korban van, akár dolgozhatnak is, akár a munka adhatna értelmet az életének.” És még lehetne sorolni, nemcsak miniszterelnöknek, de miniszternek, államtitkárnak is a további érveit ezzel kapcsolatban.És lehetséges, hogy a vitában előkerül a differenciált nyugdíjemelésnek a kérdése. Ebben is jó pár saját idézetükkel tudnám önöket szembesíteni, legyen itt, mondjuk, Baja Ferencnek a saját felszólalása itt a parlamentben az 1998-as őszi ülésszak során, amikor arról kezdeményeztek önök politikai vitanapot, hogy hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben, tehát az akkori Orbán-kormány második évében, és a differenciált nyugdíjemelésről volt szó. Nos, akkor az önök egyik politikusa ‑ de idézhetném Nagy Sándort, Szabó Sándornét, több idézetet is hozhatnék ‑ azt mondja, hogy „a differenciált nyugdíjemelés az ékverés és feszültségkeltés a nyugdíjas rétegek között, és ez a mi számunkra ‑ mármint a szocialisták számára ‑ elfogadhatatlan. (Taps az MSZP padsoraiban.)” Akkor tehát a nem azonos százalékú nyugdíjemelést nem másnak, mint feszültségkeltésnek, ékverésnek hívták és elfogadhatatlannak tartották a szocialisták. Kíváncsi vagyok, hogy ma ezzel 180 fokkal ellentétbe menő szavakat fogunk-e itt hallani a Magyar Szocialista Párttól.A Jobbik számára még nem nyílt meg a kormányzás lehetősége, és bízunk benne, hogy ezzel nem is kell hogy szembesüljenek majd a magyar választók, de azért már ellenzékben is, amikor lehetett, akkor úgy láttuk, hogy nem volt bátorságuk a nyugdíjasok mellett szavazni. Emlékezzünk arra, amikor a „Nők 40” kedvezmény bevezetése kapcsán nem támogatták az erről szóló törvényjavaslatot, sem Apáti István, sem Bana Tibor, sem Dúró Dóra, sem Egyed Zsolt, sem Farkas Gergely, sem Gyöngyösi Márton, sem Gyüre Csaba, sem Hegedűs Lorántné, sem Kepli Lajos, sem Kulcsár Gergely, sem Magyar Zoltán, sem Sneider Tamás, sem Szi­lágyi György, sem Vágó Sebestyén, sem Volner János, sem Z. Kárpát Dániel, senki a Jobbik soraiból nem tudta ezt megtenni.Viszont engedjék meg, hogy egy olyan jó hírről is beszámoljak, ami a 3 százalékos nyugdíjemelés mellett valóban egy nyugdíjtörténeti pillanat, és egy vitanapon érdemes erről nagyon sok szót ejteni. Ha egy jó gazdaságpolitikán alapul az országnak a költségvetése, az országnak a jövője, hogyha valóban a növekedésre, a magyar emberek teljesítményére épül egy ország, akkor előbb-utóbb ennek a nyugdíjasok is előnyét fogják élvezni. Előnyét élvezik azért, mert egyrészről nem kerül veszélybe a nyugdíjuk, mint ahogy ez 2009-ben megtörtént, amikor a szocialisták és a szabad demokraták akkor elvettek egyhavi nyugdíjat. Ezzel szemben ‑ ahogy mondtam ‑ közel egytizedével emelkedett a nyugdíjak vásárlóértéke az elmúlt években.De olyan dologra is sor kerül, amire Magyarország történetében, a költségvetések tervezése történetében még nem volt példa, és mindennél pozitívabban érintheti a magyar nyugdíjasokat. Mióta Magyarország költségvetési törvényének tervezetében a nyugdíjprémium sor szerepel, ott szinte mindig, sőt ott mindig nulla forint szerepelt. Nem volt lehetőség arra, hogy nyugdíjprémiumot már a költségvetési törvényben is előre el tudjunk fogadni. Most viszont, mivel a magyar gazdaság a saját talpára állt, erősödik, 3,5 százalék fölött várjuk a gazdasági növekedést, ezért fontos, hogy ne csak a bérek emelkedjenek nagymértékben, ne csak a minimálbér növekedjen hét év alatt közel a duplájára, és a szakmunkás-minimálbér is hasonló mértékben, hanem fontos, hogy emellett a nyugdíjasok számára is többletjuttatási lehetőség legyen, hiszen most már ez fenntartható alapon a gazdaság növekedéséből származik, nem pedig hitelből, nem pedig kölcsönből, nem pedig kötvénykibocsátásból. (Gőgös Zoltán: Letelepedési kötvény!)Ezért a jövő évi költségvetés Magyarország első olyan költségvetési tervezete, amely több mint 32 milliárd forintot tartalmaz nyugdíjprémium soron. Most először fizethetünk ki nyugdíjprémiumot a nyugdíjasoknak, a többi ember munkájának a gyümölcse, amelynek az alapjait a nyugdíjasok tették le akkor, amikor évtizedeken keresztül, a háború után újjáépítették ezt az országot, kibírták a kommunista időszaknak a szörnyűségeit, amikor a rendszerváltás után újjáépítették Magyarország gazdaságát a teljes tervgazdasági összeomlás után, nos, akik most nyugdíjban vannak és ebben részt vettek, talán ennek a munkának egy újabb gyümölcsét élvezhetik, egy pozitív gyümölcsét élvezhetik akkor, amikor nyugdíjprémiumban részesülnek.Büszkék vagyunk a magyar emberek munkájára. Büszkék vagyunk a magyar emberek teljesítményére, és úgy gondoljuk, hogy amit ebből adók formájában a költségvetésbe befizettek, annak egy része a következő év költségvetési törvényében, ahogy említettem, ha a gazdaság növekedése és a költségvetésnek a hiánya is a tervek szerint alakul, és erre jó esély van, akkor ebből a 32 milliárd forintból minden magyar nyugdíjas részesülhet, és ez is egy többletjuttatás lesz az ő számukra, mint ahogy a rendszeren kívüli többletjuttatás volt a tízezer forintos Erzsébet-utalvány az elmúlt év végén.Elmondhatjuk ma, hogy egy sokkal stabilabb, sokkal kiszámíthatóbb nyugdíjrendszere van Magyarországnak. Aki ma áll nyugdíj előtt, sokkal biztosabban számíthat arra, hogy nyugdíja lesz, és az tisztes megélhetést kínál, és akik évek óta nyugdíjban élnek, láthatják, hogy melyik kormányzat az, amelyik csak ígérget, és melyik kormányzat az, amelyik valóban meg is őrzi a nyugdíjak értékét (Gőgös Zoltán: És ellopja a 3000 milliárdot!), sőt lehetőség esetén meg is emeli a nyugdíjasoknak a nyugdíját.Én bízom benne, hogy ezt mindenki Magyarországon tisztán látja (Kunhalmi Ágnes: Ha annyit kapnak, mint Mészáros Lőrinc, akkor van igaza, államtitkár úr!), és ebben a tudatban hozza meg döntéseit. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. SELMECZI GABRIELLA, a Fidesz képvi­selőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ma itt a parlament plénuma előtt lehet beszélni, lehet vitázni a nyugdíjasok, időskorúak helyzetéről; lehet beszélni, lehet vitázni a nyugdíjakról. Számunkra ez azért is fontos, mert nagyon fontos számunkra a család, és a családon belül, azon kívül szüleink, nagyszüleink iránti szeretetünkön túl minden tiszteletünk és megbecsülésünk az idősebb generációké, a nyugdíjasoké. Számítunk a tudásukra, a tapasztalatukra, számítunk a támogatásukra.Törvényhozóként, túl most a magánszférán, tehát itt törvényhozóként igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ők a nyugdíjas éveiket biztonságban, megbecsülésben, tiszteletben tudják tölteni. Ennek érdekében folytatjuk itt is a törvényhozói munkánkat. A mai nap ennek keretében érdemes visszatekinteni, hogy honnan indultunk el, érdemes megnézni, hogy mi történt akkor, amikor önök, szocialista-liberálisok kormányoztak, és érdemes visszatekinteni, megnézni, hogy 2010 óta, a Fi­desz-KDNP kormányzása óta mennyi mindent sikerült tenni ezen a területen. Engedjék meg, hogy először beszéljek arról, hogy 2010-ben többek között vállaltuk azt, hogy megőrizzük a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez egy nagyon komoly vállalás volt, hiszen 2010-ben ‑ ahogy ezt államtitkár úr is elmondta ‑ úgy vettük át az országot, hogy a gazdasága is tragikus állapotban volt, és a nyugdíjkassza is erőteljesen hiányos volt. (Gőgös Zoltán: Volt benne 3000 milliárd.) Jól mondja, tisztelt képviselőtársam, minden harmadik nyugdíjforint hiányzott a nyugdíjkasszából, úgy, hogy előtte szóba került az az önök részéről, hogy megint a Világbankhoz fordulnak, és segítséget kérnek, hogy egyáltalán nyugdíjakat lehessen fizetni. 2010-ben sikerült egyensúlyba hozni azt a nyugdíjkasszát, amelyből hónapról hónapra az időskorúak ellátását, a nyugdíjakat fizetjük. (Gőgös Zoltán: Egyéni nyugdíjszámláról.) Ez egy nagyon nagy teljesítmény volt, hiszen amellett, hogy mint mondtam, minden harmadik forint hiányzott a nyugdíjkasszából, amellett a gazdaság helyzete is tragikus volt. Tehát vállaltuk, hogy megőrizzük a nyugdíjak vásárlóértékét. Ezt nemcsak hogy teljesítettük, de sikerült a nyugdíjak vásárlóértékét, vásárlóerejét 10 százalékkal növelni. Amikor a nyugdíjasok életkörülményeiről, a nyugdíjasok helyzetéről, egzisztenciájáról beszélünk, akkor nemcsak önmagában a havi nyugdíj összegét kell nézni, hanem nagyon sok más olyan tényezőt is nézni kell, amely hatással van a nyugdíjasok életminőségére. Ilyenek tipikusan: a megélhetés költségei, a rezsiköltség, az élelmiszeráfa, de ilyenek a családtámogatási rendszer különböző elemei, vagy ilyenek azok az idézőjeles kiadások, amik az egészség megóvása vagy egy betegség kezelése esetén merülnek fel. Hát, nézzük!Nézzük a megélhetés költségeit! A rezsiköltség az idősek, a nyugdíjasok fogyasztói kosarában sokkal nagyobb százalékban szerepel, tehát számukra ezért is érzékeny kérdés, hogy havonta sárga csekken vagy a bankszámlán mennyi pénzt kell fizetni vízért, villanyért, csatornadíjért, szemétszállításért, kéményseprésért, és a többi. Ezért volt egy fontos vállalásunk, amit teljesítettünk is, hogy csökkenteni kell a rezsikiadásokat, amely persze az egész társadalomnak segítség, de nagyon nagy segítség, kiemelkedő segítség azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek, mint mondtam, a fogyasztói kosarát nagyobb százalékban teszik ki ezek a kifizetések, ezek a költségek. 2010 előtt, tisztelt szocialista-liberális képviselőtársaim, döbbenetes volt, ahogy önök ehhez a rezsipolitikához viszonyultak. Államtitkár úr elmondta, hogy akkoriban jellemzően külföldi, javarészt multinacionális cégek tulajdonában, irányítása alatt álltak a közműszolgáltató cégek. Ezek a cégek teljesen természetes módon csak azt nézték, hogy minél nagyobb profitra, minél nagyobb nyereségre tudjanak szert tenni, őket nem érdekelte az, hogy itt Magyarországon a magyar állampolgárok, a magyar emberek, a nyugdíjasok hogyan tudják kifizetni a havi számlákat. Önmagában ez érthető, hiszen egy multinacionális cégnek csak és kizárólag ez az érdeke, az azonban érthetetlen, hogy egy kormány, amely legalábbis papírforma szerint a saját állampolgáraitól kapott felhatalmazást, és őket képviseli ‑ erre vonatkozik a papírforma ‑, miért ír olyan szerződést vagy miért tart hatályban olyan szerződést, amely ezeknek a multinacionális cégeknek garantálja ezt az extraprofitot, és nem törődik azzal, hogy az ő országában, amit ő kormányoz, a nyugdíjasok hónapról hónapra, évről évre egyre többet kell hogy kifizessenek a szolgáltató cégeknek. Elmondtuk többször, két tucatszor emelték meg a rezsidíjakat, a szocialista-liberális kormányok idején több mint két tucatszor lett megemelve a gáz, a villany, s a többi, a rezsiköltség. Fájó, de igenis kifizettették ezt a magyar állampolgárokkal, köztük a nyugdíjasokkal, duplájára emelték az áram díját és háromszorosára a gáz árát, a gáz díját. 2010-től, elég nagy hangzavar kíséretében sikerült ezen a helyzeten változtatni, és sikerült csökkenteni a rezsiszámlákat, sikerült csökkenteni azokat a költségeket, amelyeket többek között a nyugdíjasok is kifizettek. (Gőgös Zoltán: 2010-ben? ‑ Dr. Tóth Bertalan: ’10-ben? 2012-ben! ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.)A megélhetés költségei között nagyon fontos szintén a nyugdíjasoknál a fogyasztói kosárban, hogy mennyit költenek élelmiszerre. Az élelmiszerek áfája az, amin keresztül befolyásolni lehet az élelmiszerek árát, ezért úgy döntött a kormány és a Fidesz-KDNP-koalíció, hogy csökkentjük az alapvető élelmiszerek áfáját. Ez elkezdődött, megtörtént, és a jövő évre most az előterjesztés szerint a hal áfáját szeretnénk csökkenteni; itt szó volt a sertéshús, a baromfi, a tojás, a tejtermékek áfájáról, ez egy nagyon fontos lépés volt. Államtitkár úr beszélt az úgynevezett „Nők 40” programról. 2010-ben az első intézkedések egyike volt, az első törvények egyike volt, ami bejött ide a parlament elé, hogy az a nő, az a hölgy, édesanya, aki 40 évet ledolgozott, 40 év szolgálati idővel rendelkezik, beleértve a gyermekneveléssel eltöltött éveket, az menjen el, mehessen el, egészen pontosan elmehessen teljes értékű időskori nyugdíjra. A társadalomban ez pozitív volt és nagyon nagy igenlést váltott ki, hiszen azok az édesanyák is örültek, akiknek olyan típusú segítséget tudott ez nyújtani, hogy a nagymama el tudott menni nyugdíjba, és be tudott segíteni a gyermeknevelésbe, otthon tudott maradni a gyermekekkel. Államtitkár úr elmondta, hogy már több mint 190 ezer azoknak a nőknek a száma, akik igénybe vették a 40 év ledolgozott munkaév utáni nyugdíjba menetel lehetőségét. Államtitkár úr beszélt arról, hogy nagyon sokat számít az, hogy az egészségügyi kiadások mekkorák. Képviselőtársaim is fognak majd erről részletesen beszélni, hiszen én azt hiszem, hogy európai szinten nagy eredményt sikerült elérni az úgynevezett vaklicittel, ahol a támogatott gyógyszerkészítmények térítési díját csökkentjük, magyarul, ha olyan készítményt, olyan gyógyszerkészítményt vásárolnak a patikákban, amin van társadalombiztosítási támogatás, azoknak a térítési díjait sikerült jelentősen lecsökkenteni. Itt elmondom, hogy nem került bevezetésre a vizitdíj és a kórházi napidíj, sikerült megállítani, ez is jelentős költséget jelentett volna időskorú társaink, honfitársaink számára.(15.20)Beszéljünk egy kicsit a jövőről! Megemlíteném a nyugdíjprémiumot. A nyugdíjprémium lehetősége, és az a lehetőség, hogy egyáltalán tudunk róla beszélni, igazából az egész magyar társadalom munkájának eredménye, hiszen nyugdíjprémiumot akkor lehet adni, ha a gazdasági növekedés 3,5 százalék fölött van. Mi azt mondjuk, hogy a nyugdíjasok is részesüljenek egy ilyen teljesítményből: ha növekszik az ország gazdasági teljesítőképessége, akkor tudjanak ők is a nyugdíjemelésen túl részesülni a nyugdíjprémiumban. Az Erzsébet-program szintén egy Európa-szin­ten is kiemelkedő lépése a kormánynak, illetve a Fidesz-KDNP-frakciónak, hiszen nagyon sok nyugdíjas tudott így elmenni üdülni, pihenni különböző helyekre a kormány, illetve a költségvetés támogatásával. A munkahelyvédelmi akció egy nagyon fontos törvényhozói döntésünk volt, hiszen azt mondtuk, hogy vannak sérülékeny csoportok a társadalomban, ilyenek a kisgyermeket nevelő családok például, és ilyenek a nyugdíj előtt álló emberek, akik nehezen tudnak elhelyezkedni, vagy bizonytalanná vált a munkahelyük. A munkahelyvédelmi akció nagyon látványos eredményekkel járt, és az államtitkár úr is beszélt arról, hogy hány nyugdíj előtt álló honfitársunk munkahelyét sikerült ezzel megőrizni, megtartani, és aki szeretett volna még nyugdíj előtt dolgozni, az ott tudott maradni, tudott dolgozni.A nyugdíjasok foglalkoztatásáról még hadd beszéljek. KDNP-s képviselőtársaink nyújtottak be egy olyan törvénymódosítást, amely most, a jövő héten kerül majd elfogadásra, ez a nyugdíjas-szö­vet­ke­ze­tekről szól. Ezt is nagyon fontosnak érzem, hiszen a diákszövetkezetek mintájára lehetőséget tudunk adni a nyugdíjasoknak arra (Bangóné Borbély Ildikó: Az unoka a nagymamával együtt pakolja a polcot, úgyhogy nagyon jó lesz!), hogy ha szeretnének, akkor úgy tudjanak munkát vállalni, hogy rugalmas legyen a munkaidő, tehát lehet heti egy napot, két napot, lehet szezonális munkát vállalni, lehet akár egy-két órát is vállalni egy nap. És ami nagyon fontos, hogy nem fogja befolyásolni a nyugdíjfolyósítást, tehát nem áll meg a nyugdíjkifizetés, nem lesz összevonva, nem lesz összevont adózás. A szocialistáknak ismerős lehet ez az összevont adózás, hiszen az ő idejükben született meg az a törvény, hogy ha egy nyugdíjas elmegy dolgozni, akkor összevonják a fizetését és a nyugdíját, és együttesen kell adózni, tehát megadóztatták a nyugdíjakat.Ha most az adóztatásról beszélünk, azért még azt hadd mondjam el, visszatekintve az elmúlt évekre, a 2010 előtti időkre, hogy szocialista-liberális képviselőtársaim voltak azok, köztük Korózs Lajos, aki szerette volna a nyugdíjakat megadóztatni. Na, itt most az államtitkár úr expozéja, beszéde alatt, hogy mondjam, kis zajongás volt a szocialista padsorosokban. Hadd hozzak ide egy hírt, méghozzá az rtlhirek.hu-ról ‑ kormánypárti elfogultsággal nem vádolható. 2009. május 11-én a hírek a következőképpen szóltak az rtlhirek.hu-n: „A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi törvény módosításáról szavazott a parlament. Az Országgyűlés hétfői ülésén név szerinti szavazás után 199 igen,” ‑ köztük Korózs Lajos is ‑ „163 nem és 8 tartózkodás mellett módosította a nyugellátásról szóló törvényt. A legfontosabb változás, hogy júliustól megszűnik a 13. havi nyugdíj, és 2012-től fokozatosan, évente hat hónappal 65 évre emelkedik a korhatár.” Ne velem tessék vitatkozni, ha nem így volt; rtlklub.hu, jegyzőkönyv, az államtitkár úr pedig a szavazási listát felsorolta. Megadóztatták volna a nyugdíjakat, eltörölték a 13. havi nyugdíjat, és elvettek a nyugdíjasoktól sok-sok pénzt azzal, hogy emelték a rezsiköltséget (Gőgös Zoltán: És miért nem adták vissza, képviselő asszony?), be akarták vezetni a vizitdíjat (Gőgös Zoltán: Miért nem adták vissza?), be akarták vezetni a napi kórházi hozzájárulást (Gőgös Zoltán: Miért nem adták vissza?), magas volt az infláció, és sorolhatnám még hosszan. (Az elnök csenget.)Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-KDNP-frakcióra a jövőben is számíthatnak a nyugdíjasok (Gőgös Zoltán: 14. havit ígért Schmitt Pál! Megmutassam?), a 2010 óta folytatott politikánkat a jövőben is hasonlóképpen kívánjuk folytatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Gőgös Zoltán: 14. havit ígért a Fidesz!)
  • KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelettel köszöntöm önöket, képviselőtársaim. Fölöttébb örülök annak, hogy a karzaton is és a páholyokban is nyugdíjasszervezeti vezetők ülnek, annál is inkább, mert láthatják, hogy milyen kellemesen el tudnak egymás mellett beszélni a parlamenti képviselők, mintha nem is itt töltötték volna az elmúlt 20-25 évet ‑ mindenki másképp emlékszik.Képviselőtársaim! Szeretném előrebocsátani, ennek a vitanapnak az a címe, hogy hogyan lehet egy igazságos nyugdíjrendszert működtetni, és azt gondolom, ennek van helye itt az Országgyűlésben, és van helye annak a vitának, amely a következő öt órában itt lezajlik az Országgyűlésben.Az MSZP kiemelten fontosnak tartja a nyugdíjasok helyzetének javítását és az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakítását. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy mind a két szónak hatalmas jelentősége van: igazságosnak kell lennie a nyugdíjrendszernek és méltányosnak kell lennie. Kellene tisztázni, hogy a nyugdíjaknak biztosítani kell a korábbi jövedelem bizonyos szintjét, ugyanakkor garantálni kell, hogy megóvjon az időskori elszegényedéstől is. E két funkció ellátásához alapvetően újra kell gondolni szerintem a nyugdíjrendszert, amelynek a kormány több lábát is kirúgta az elmúlt években.Hogy pontosan mire gondolok? A teljesség igénye nélkül mondom, hogy azokra az intézkedésekre gondolok, amelyekről a kormány és médiája nem beszél, és amelyek miatt ma már nem beszélhetünk társadalombiztosításról, hiszen még az Alaptörvényből is törölték a kifejezést, majd szisztematikusan felszámolták a korábbi társadalombiztosítási igazgatás rendszerét. Kezdték azzal, hogy a járulékokat átnevezték szociális adóvá, majd az igazgatási rendszerben túlzott és erőltetett központosításba kezdtek, amivel egy jól működő szervezeti rendszert tettek tönkre. Az összevonások, leépítések révén jelentősen növelték az ügyintézők terheit, csúszások voltak a nyugdíj-megállapítási eljárások során. Az elmúlt években itt tucatjával nyújtottak be a képviselők olyan interpellációkat, amelyek ezekről a problémákról szóltak. Ráadásul most van a parlament előtt az a javaslat, amellyel az utolsó szöget is beleütik a társadalombiztosítás koporsójába: megszüntetik az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot. Ha jól emlékszem, a jövő héten fogunk szavazni erről, vagy fognak szavazni a fideszesek, mert biztos, hogy ellenzéki képviselő ehhez nem adja a támogatását. Ezzel az intézkedéssel az európai országok közül egyedül, hungarikumként megszűnik az állami nyugdíjbiztosítás központi hivatala, és Magyarország az egyetlen civilizált ország a világban, ahol nem lesz tovább társadalombiztosítás. Ezzel a Fidesz véleményem szerint azt üzeni a több millió nyugdíjra jogot szerző aktív biztosítottnak és a 3 millió ellátásban részesülőnek, hogy ügyük nem ér meg egy elkülönült igazgatási rendszert, és ez szerintem szégyen.Nézzük a következő problémát! Miért nem lehet ma a korhatár betöltése előtt nyugdíjba vonulni, kivéve a nők egy csoportját, ezzel egyébként diszkriminálva a férfiakat? Több sorsfordító változás is volt a 2012-es átalakítás során, ami például odavezetett, hogy ma Európában egyedül nálunk nincs rokkantbiztosítás a nyugdíjrendszeren belül: 200 ezer embert kényszerítettek felülvizsgálatra, több tízezer embernek csökkentették az ellátását anélkül, hogy valóban javult volna az állapota, sokaknak pedig megszüntették a jogosultságát, és lényegében ellátás nélkülivé tették őket. Tisztelt Ház! A Fidesz megtiltotta a nyugdíjasoknak, hogy dolgozzanak, most pedig a nyugdíjas-szövetkezetekről beszél. 2013 óta, aki a közszférában dolgozik, nem veheti fel a fizetését és a nyugdíját egyidejűleg, miközben már megdolgozott ezért az ellátásért. Érdekes módon, a kormányzati potentátoknak vagy az Alkotmánybíróság tagjainak nem kell lemondani a nyugdíjáról, miközben felveszi az állami fizetését, de több tízezer embernek meg választania kellett.(15.30)Az is felháborító véleményem szerint, hogy egyesek nyugdíját megadóztatják. A szolgálati nyugdíjakból átalakított járandóságból 15 százalék személyi jövedelemadót, vagyis annak mértékével megegyező összeget vonnak le. Ez szintén súlyos igazságtalanság az érintettekkel szemben.Tisztelt Ház! Ne felejtsük, hogy a Fidesz ármány­kodással, hazugsággal, zsarolással vett rá 3 mil­lió embert, hogy kilépjen a magánnyugdíjrendszerből. Átlagosan egymillió forintot vett el a kormány a pénztártagoktól. Sokaknak a magánnyug­díjpénz­tá­rak felszámolása tette világossá azt, hogy a nyugdíjrendszer egésze nem csak a nyugdíjasokról szól, azokról is szó van, akik ma aktív korúak. Ők ma já­ru­lékot fizetnek, pontosabban: adóznak, s azt remélik, hogy a rájuk irányadó korhatár elérésekor nyugdíjba vonulhatnak, és tisztességes ellátást fognak majd kapni. A kormány tőlük vette el a megtakarításaikat és a reményt, hogy nyugdíjuk lesz valaha is.Természetesen nyugdíjuk lesz, de hogy milyen szintű, az azon is múlik, hogy mennyi foglalkoztatott jut majd egy nyugdíjasra, hogyan alakul az ország versenyképessége. Mivel sajnos több százezren hagyták el az országot az utóbbi években, ők már nem ide fizetik adóikat és járulékaikat. Az sem mellékes körülmény véleményem szerint, hogy az oktatás szétverésével a képzetlenek tömegét neveli ki a kormány, akik megint csak nem fognak tudni sem maguk, sem a későbbi nyugdíjasok számára megfelelő jövedelmet termelni. Ha ezt a folyamatot nem tudjuk megfordítani, akkor nem marad más megoldás, mint a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert kiegészíteni egy állampolgári jogon járó nyugellátással vagy egy nagyon erős szociális támogatási rendszerrel. Ugyanis jelentős újraszövésre szorul a szociális háló is, amelyen a kormány akkora lyukat vágott, hogy ma már nemcsak egyes emberek, hanem egész társadalmi csoportok esnek ki rajta, mert sokféle élethelyzetet nem tud és nem is akar kezelni a mai ellátórendszer. Ez elfogadhatatlan véleményem szerint a XXI. században.A kutatások azt mutatják, hogy az utóbbi években jelentősen nőtt a 65 év felettiek szegénysége, akiknek egyébként a szegénységi rátája megduplázódott, az időskori szegénység különösen az egyszemélyes háztartásokat sújtja. Sokuknak ma is problémát jelent a rezsi kifizetése (Dr. Rétvári Bence: Ez nem így van.), a lakás kifűtése, a gyógyszerek kiváltása. A legutóbbi létminimum-kutatási adatokat szeretném idecitálni, képviselőtársaim, amelyek azt mutatták, hogy az egyszemélyes nyugdíjas háztartás létminimuma 79 757 forint. Ha megnézzük a jövedelmi statisztikát, mármint a nyugdíjasok jövedelmét, ellátásait, akkor abból az derül ki, hogy ma Magyarországon 2,7 millió nyugdíjas van, és ebből a 2,7 millió nyugdíjasból több mint egymillióan, pontosabban 1 millió 30 ezren nem kapják meg a létminimum összegét sem. Azt gondolom, hogy ezt nem lehet tolerálni a XXI. század derekán.Tisztelt Ház! Nézzük tovább, hogy miért látjuk úgy, hogy ma az idős, beteg emberekről a kormány teljesen lemondott, hogy a kisnyugdíjasok százezreivel mit sem törődik, miközben a haverjainak milliós nyugdíjakat osztogat azzal, hogy eltörölte a járulékplafont. Az időskori szegénységet tovább növelte az is, hogy a kormány az elmúlt nyolc évben egy forinttal nem emelte a nyugdíjminimum összegét, éveken keresztül nem emelte a méltányos kassza kereteit sem; ráadásul, hogy az elmúlt években drasztikusan megnyirbálták a szociális támogatásokat, sőt egyes ellátásokat megszüntettek. Megszűnt a méltányossági közgyógyellátás lehetősége, a méltányossági ápolási díj, ráadásul egy forinttal nem emelték a gyógyszertámogatás keretösszegét sem. Csodálkozunk hát azon, hogy egyre többen és többen állnak sorba a civilek ételosztásain? Persze, ez csak addig következhet be, míg be nem tiltják ezt az ételosztást is.De nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy a kormány megnehezítette azt is, hogy valaki otthonában gondozást kaphasson. A házi segítségnyújtás jogosultsági feltételeinek szigorításával ugyanis ma sokan még erre a minimális segítségre sem számíthatnak, pedig sokaknak ez a kevés is sokat jelentene. De aki ennél rosszabb helyzetben van, nagyobb a gondozási szükséglete, annak sem lehet csak idősotthonba bekerülni. Korábban is sok időbe telt, amíg például egy idős ember bejuthatott egy nyugdíj­as­otthonba, az elmúlt évben nagyot nőtt a sor. A szociális várólistán a tavaly szeptemberben sorban álló közel 28 ezer emberből idén áprilisig csak kicsit kevesebb mint 8 ezren jutottak hozzá valamilyen ellátáshoz. Értik, ugye, ezt a borzasztó nagy aránytalanságot, hogy 28 ezer kérelmező van, csak megjegyzem önöknek így a margó szélére, hogy 100 ellátottra ‑ bentlakásos idősotthonról beszélek ‑ 50 sorban álló jut. Borzalmas ez a szám. De aki bejutott, attól akár 8 millió forint belépési díjat is követelhetnek az ellátásért cserébe, aztán pedig fizethetik a havi térítési díjat is. Ezek az emberek, akik bentlakásos idősotthoni elhelyezésre kényszerülnek, nem kegyelemkenyéren élnek, és nem a kormány jóindulatából vannak ott, hanem megfizették 40-45 éven keresztül ennek a díját járulék formájában, és egyébként a nyugdíjuk 80 százalékát az intézmény el is kérheti térítési díj gyanánt.Idetartozik a szülőtartás intézménye, amelyről szeretnék néhány mondatot mondani. Ennek lényege, hogy az idősotthon simán leverheti a port az idős ember gyerekein; ha nem elég a nyugdíj a térítési díjra, akkor fizessék meg ők. Akkor is, ha egyébként a gyerekei sem tudnak megélni, vagy például saját gyerekeiket nevelik, tartják el. Természetesen fontos, hogy mindenki gondoskodjon a szülőről és gyermekeiről, de van, amikor erre nem képes egy család, mert maga sem tud megélni. Az a Fidesz időspolitikája, hogy mindenki tartsa el magát és szeretteit; mondjuk, ezen a téren a kormány elég jól teljesít, hallhattuk itt délután az azonnali kérdések órájában: nagyon sok kormányzati potentát gondoskodik a saját családjáról, sajnos mindezt az adófizetők kárára teszik meg.Ahogy mi látjuk, az egészségügyből is kiűzik az időseket. A kormány azon ügyködik, hogy bezárja a krónikus és rehabilitációs osztályokat, és azokat át­vi­gye a szociális ellátáshoz. Ezzel persze súlyos tízmilliárdokat vonva ki a rendszerből, miközben a szociális szakápolás rendszerére nem tudni, mennyit akarnak fordítani, és azt sem tudni, hogy képes lesz-e egészségügyi feladatok ellátására ez a szociális ellátórendszer. A kormány célja, hogy más szociális bent­lakásos ellátásokhoz hasonlóan majd súlyos térítési díjakat szedjenek be a beteg emberektől vagy hozzátartozóiktól. De miért is van erre szükség? Nem igaz, hogy ne lenne arra pénz, hogy megfelelő ellátást kapjanak ma Magyarországon az idős, beteg emberek.Tisztelt Ház! Mindezek miatt a Magyar Szocialista Párt számos lépést fog tenni a kormányra kerülése után. Újra be fogjuk vezetni a korhatár előtti nyugdíjba vonulás rendszerét, mert a jelenlegi foglalkoztatási helyzetben szükség van erre a lehetőségre is. Újra be kell vezetni a rokkantnyugdíjazás rendszerét, és teljeskörűen felül kell vizsgálni a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának mai hibás és embertelen működését. Aki nem rehabilitálható, azoknak pedig nyugdíjvédelmet kell biztosítani. Tarthatatlan, hogy a legkisebb öregségi nyugdíj kilencedik éve változatlanul 28 500 forint. Azt javasoljuk, hogy ez az összeg emelkedjen a duplájára, senki ne kaphasson ma 57 ezer forintnál alacsonyabb ellátást. Ehhez kapcsolódik, hogy ki fogjuk alakítani a megélhetési minimum rendszerét, amely minden dolgozó és nem dolgozó számára biztosítani fog egy minimumszintet.Aztán azt is meg kell nézni, hogy milyen korrekciós lehetőségek vannak a 100 ezer forint alatti ellátásoknál azok emelése érdekében. Mi azt gondoljuk, hogy szükség van egy nyugdíjkorrekciós programra, éppen az alacsony nyugdíjak felzárkóztatása érdekében. A kisnyugdíjasok problémáinak megoldásához kapcsolódik, hogy a szociális, illetve az egészségügyi rendszeren keresztül biztosítani kell a 65 év felettiek gyógyszertámogatását, akár a közgyógyellátás emelésével, akár oly módon, amely megfelelő segítséget ad minden rászoruló idősnek.A jelenlegi körülmények között újra kell gondolni az éves nyugdíjemelés technikáját, módszereit is. Ezt az indokolja, hogy a várható béremelkedések és áremelkedések miatt tovább nőhet a nyugdíjasok és a dolgozók közötti szakadék, továbbá így később azo­nos biztosítási teljesítmény mellett is nőni fog a régi és az új nyugdíjak közötti különbség. Minderre tekintettel szükségesnek látjuk a korábbi vegyes indexálási módszer újbóli alkalmazását; olyan nyugdíjemelési módszer kidolgozására van szükség, amely a tervezett béremelkedést és a tervezett inflációt is figyelembe veszi.A gazdasági válság idején az akkori kormány sajnos arra kényszerült, hogy felfüggessze a 13. havi ellátás folyósítását. Akkor a szocialista kormány bevezette a nyugdíjprémium rendszerét. Most amivel önök dicsekednek, mondom, amivel most önök di­cse­kednek, azt a törvényt a Bajnai-kormány fogadta el. Szeretném hangsúlyosan kifejezni azt, hogy ennek köszönhetően tud majd a kormány idén és jövőre is nyugdíjprémiumot fizetni. Semmit az égvilágon nem tesznek, mint hogy a törvénynek eleget fognak tenni, ha betartják a szavukat.Úgy látjuk, hogy amikor a kormány több száz milliárd forintot szór el felesleges beruházásokra, amik legfeljebb csak arra jók, hogy a haverok zsebét és az offshore cégeik számláját megtöltsék, akkor igenis van pénz egy plusz havi juttatásra. Úgy gon­doljuk továbbá, hogy a hivatásos szolgálatban töltött életút elismeréseként egy új szolgálati törv­ényben egy új típusú szolgálati nyugdíjrendszert kell beve­zet­ni, ami adómentes nyugdíjszerű ellátást és nyug­díjas státuszt biztosít, de a korai nyugdíjba vonulás helyett a pályán maradásra ösztönöz.(15.40)Elfogadhatatlan az a különbségtétel is, hogy a korhatárt betöltött személyek esetén, akik teljes jogú öregségi nyugdíjasok, a versenyszférában dolgozhatnak, de a közszférában csak akkor, ha felfüggesztik a nyugdíjukat. Azon túl, hogy ez az intézkedés óriási problémákat okozott az egészségügyben, az oktatás területén, súlyos összegeket vett el a nyugdíjukért már megdolgozott emberektől.Az időskori létbiztonság megteremtése a társadalom közös érdeke, nekem szent meggyőződésem, és ebből a meggyőződésből kifolyólag kezdeményeztük ezt a vitanapot. Kérem, hogy képviselőtársaim aktívan vegyenek részt a következő öt óra munkájában. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
  • HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja ré­szé­ről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy akkor jó a mindenkori nyugdíjrendszer, ha az igazságos és méltányos. Én arra tennék kísérletet, hogy számba vegyek néhány olyan kül­ső körülményt, amely nagyban meghatározza a mindenkori kormány mozgásterét egy igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításával kapcsolatban. Három ilyen külső körülményről szeretnék beszélni. Az első külső körülmény az ország gazdasági állapota, mert bár a nyugdíjak biztosítása és folyósítása, a nyugdíjkassza elvileg független az ország gazdasági teljesítményétől, mégis azt láthattuk az elmúlt 25 évben, hogy ha az országnak jól ment, akkor ennek haszonélvezői tudtak lenni az idős emberek, a nyugdíjasok is. A gazdasági növekedés tehát többletbevétel az államnak. Ha van többletbevétele az államnak, akkor nyilvánvalóan ebből tud juttatni nyugellátások formájában az idős emberek számára is. Tehát ha az ország gazdasági állapota stabil vagy éppen növekedő, akkor annak haszonélvezői voltak a nyugdíjasok is.A második ilyen, nem elhanyagolható külső körülmény, ami befolyásolja a mindenkori kormányzat nyugdíjpolitikáját, a foglalkoztatás, illetve a foglalkoztatottak száma, hiszen a felosztó-kirovó rendszer lényege az, hogy a jelenlegi munkavállalók befizetései biztosítják a nyugdíjrendszer kifizetéseit. Éppen ezért meghatározó jelentőséggel bír az, hogy Magyarországon hány ember vállal munkát, hány ember fizet adót és járulékot, hiszen az ő befizetett adójukból és járulékaikból tud a magyar állam nyugdíjat fizetni. Itt is azt tudjuk mondani, hogy ha növekvő a foglalkoztatottak száma, akkor a nyugdíjkassza annál stabilabb lesz, ha kevesebb a foglalkoztatottak száma, akkor annál kevésbé lesz stabil, vagy ahogy láthattuk 2010 előtt, akkor a nyugdíjkassza mínuszos lesz.A harmadik ilyen külső körülmény, amit meg szeretnék említeni, a költségvetés állapota, hiszen ha az ország költségvetése, Magyarország pénzügyei rendben vannak, azok stabilak, akkor az egyúttal kiszámíthatóságot is jelent a nyugdíjasok számára. Márpedig azt gondolom, hogy a kiszámíthatóság a nyugdíjasok, az idős emberek számára a legfontosabb, hiszen ők tudnak legkevésbé reagálni a változó külső környezetre. Ezt lényegesen könnyebben meg tudja tenni az, aki mondjuk, még fiatalabbként a munkaerőpiacon van, át tudja képezni magát, esetleg el tud helyezkedni máshol. A nyugdíjas, idős emberek erre már nem képesek. Tehát az a harmadik állításom, hogy a költségvetés állapota is nagyban befolyásolja a mindenkori kormány nyugdíjjal kapcsolatos intézkedéseit. S azt gondolom, hogy azt állíthatjuk, elmondhatjuk, hogy ez a három tényező lényegesen, jelentősen befolyásolja a mindenkori kormány nyugdíjpolitikáját. Érdemes tehát ezen a három tényezőn keresztül megvizsgálni, hogy mit tapasztaltak a nyugdíjasok az elmúlt 10-15 évben. Nézzük meg, hogy 2002 és 2010 között milyen volt az ország gazdasági állapota! Azt láthattuk, hogy akkor, bár a világgazdaságban pénzbőség volt, ahogy Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben erről beszélt, Európa gazdasági motorjai még nem fulladtak ki, jelentős volt az európai gazdasági növekedés, azt láthattuk, hogy Magyarország számtalan alkalommal, 2002 és 2010 között több évben is alulmúlta az Európai Unió növekedési átlagát. Tehát azt mondhatjuk, hogy az ország gazdasági állapota az akkori lehetőségekhez képest nemhogy nem volt kielégítő, hanem kifejezetten rossz volt. Ha megnézzük a foglalkoztatottak számát mint második fontos külső körülményt, ott is le kell szögeznünk, hogy 2002 és 2010 között nem volt jó hatással a nyugdíjkasszára az, hogy 200 ezer ember elveszítette a munkahelyét. 200 ezer emberrel kevesebb ember fizetett be nyugdíjjárulékot, ezáltal is egyre nagyobb rést ütve a nyugdíjkasszán. S ha a harmadik külső körülményt nézzük, a költségvetés állapotát, talán a három közül itt láthatjuk a legtragikusabb állapotokat, hiszen azt láttuk, hogy a szocialisták 2002 és 2010 között egyetlenegy alkalommal sem tudták a költségvetés hiányát 3 százalék alá szorítani, sőt igazából 4 százalék alatt is alig volt. Volt olyan év ezzel szemben, 2006, amikor 9,6 százalékos GDP-arányos hiányt tudtak elérni, amivel egyébként rekorderek, az elmúlt 25 évben ekkora hiányt senki nem tudott felhalmozni. Mindezek a külső körülmények abba az irányba mutatnak, hogy ha a lehetőségekhez képest rossz az ország gazdasági állapota, csökken a foglalkoztatottság, illetve tragikus állapotban van a költségvetés, akkor értelemszerűen egy ilyen állapotokkal rendelkező kormány nem tud mit csinálni, a nyugdíjellátásokhoz hozzá kell nyúlnia, s ezt tették a szocialisták. Merthogy mit tettek? 2002-ben és 2010-ben csökkent a nyugdíjak reálértéke, 2006 és ’10 között, amíg, még egyszer hangsúlyozom, Európában akkor még dübörgött a gazdaság, és nagy gazdasági növekedés volt, 4 százalékkal csökkent Magyarországon a nyugdíjak reálértéke csak négy év alatt. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a Gyurcsány-kormány ezenfelül 2008-ban 8 százalékkal csökkentette az induló nyugdíjak értékét.Ezenfelül ‑ ahogy itt erről már többször is szó volt ‑ egyhavi nyugdíjat vettek el a szocialisták a nyugdíjasoktól. Bár 2006-ban még a szocialisták azt ígérték, hogy ‑ szó szerint idézem ‑ az új nyugdíjemelési program keretében sor kerül a 14. havi nyugdíjnak megfelelő mértékű nyugdíjemelésre, ehhez képest három évvel később a 13. havi nyugdíjat is elvették. A Gyurcsány-kormány hozzá nem értését jól mutatja, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök 2008. október 5-én még azt mondta, hogy megmarad a 13. havi nyugdíj, egy hónap sem telt el, október 29-én pedig már bejelentette, hogy a nyugdíjasok búcsút mondhatnak az egyhavi járandóságuknak. Éppen ezért a baloldal 13. havi nyugdíjra vonatkozó ígérete hiteltelen, hiszen éppen ők voltak azok, akik elvették. Fontos leszögezni, hogy a párt jelenlegi vezetői, tehát Molnár Gyula pártelnök, illetve Botka László miniszterelnök-jelölt úr is ott van azok között, akik támogatták, és igen szavazatukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a nyugdíjasoktól elvegyenek egyhavi nyugdíjat. Aztán, mivel a külső környezet ‑ mint említettem ‑ a rossz kormányzati politikának köszönhetően egyre rosszabbá vált, megemelték 62 évről 65 évre a nyugdíjkorhatárt. Emellett be akarták vezetni a vizitdíjat, ami megint egyértelműen a nyugdíjasoknak fájt a legjobban, és akkor a kétszeres áramár-, illetve a háromszoros gázáremelésről még szót sem ejtettem.Ezzel szemben mi egy teljesen más politikát hirdettünk meg, miután a Fidesz-KDNP kapta meg a kormányzás lehetőségét. Mi azt gondoljuk, hogy gazdaságpolitikát és egyébként nyugdíjpolitikát is csak együttműködésre lehet alapozni. (15.50)Éppen ezért 2010-ben a kormány megállapodást kötött a nyugdíjasszervezetekkel arról, hogy történjen bármi is az országban, garantálja és megvédi a nyugdíjak értékét. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíj értékét minden évben legalább az infláció mértékével emelni kell. Magyarország Kormánya ‑ most már hét év elteltével ki tudjuk mondani ‑ betartotta és betartja a nyugdíjasoknak tett ígéretét, és megóvja a nyugdíjak vásárlóértékét a nyugdíjak infláció mértékének megfelelő folyamatos növelésével, sőt efölött is. Ezt mutatják azok a számok, amelyekre már itt állam­titkár úr is utalt, és amelyek azt mutatják, hogy a nyugdíjak reálértéke még növekedni is tudott. A „Nők 40” program elfogadásával lehetővé vált, hogy a 40 év munkaviszony és a gyermeknevelés elismerésének beszámításával a nők a nyugdíjkorhatár előtt mehessenek nyugdíjba, így akár a családban nagymamaként segíthetik a fiatalok mielőbbi visszailleszkedését a munkába. 2017. április végéig több mint 194 ezren éltek már ezzel a lehetőséggel. S ha már a „Nők 40”-ről beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a Jobbik politikája mellett. Azt gondoljuk, hogy a Jobbik minden egyes szava hiteltelen a nyugdíjak ügyében, ugyanis a jobbikos képviselők nemmel szavaztak, amikor az Országgyűlés arról döntött, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehessenek. (Sneider Tamás: Hazudsz, mint mindig!) Tette mindezt úgy a Jobbik, hogy egy évvel később már „férfiak 40” programot követelt. (Sneider Tamás: És ezt komolyan is gondoltuk.)Azt, hogy miért mondom, hogy a Jobbik hiteltelen, mutatja Sneider Tamás képviselő úr egy kiszivárgott beszéde is ‑ szintén szó szerinti idézet, nehogy meg lehessen vádolni azzal, hogy elferdítek bármit is ‑, amelyben ezt mondta: „Amikor arról be­szé­lek, hogy hogyan kell kommunikálnunk, például itt vannak megint az idősek. Nélkülük szavazást nyer­ni lassan már nem is lehet, mert olyan kevés a középosztályú meg a fiatal, kevesebben nem is mennek el sajnos a fiatalok szavazni, hogy a nyugdíjas kor­osztály önmagában tudna kormányt alakítani. Ahhoz, hogy őket megszólítsd, ahhoz meg egy kedves, aranyos gyereknek kell lenni.” Azt gondolom, ez jól mutatja, hogy mi a mi politikánk és a Jobbik politikája között a különbség. A Jobbik azt gondolja, hogy kedves, aranyos gyereknek kell lenni, mi pedig azt gondoljuk, hogy egy méltányos, igazságos nyugdíjrendszert kell működtetni a nyugdíjasok érdekében. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú megnyilatkozások lenézik az idős szavazókat, ezért minden, amit a Jobbik az idősekkel kapcsolatban mond és javasol, kizárólag hiteltelen szavazatszerző machináció. De visszatérve a kormányzati nyugdíjpolitikához: azt láthattuk, hogy a három külső körülmény, amit említettem ‑ az ország gazdasági állapota, a foglalkoztatottság és a költségvetés helyzete ‑, 2010 után mind stabilizálódott, az európai uniós növekedés átlagát bőven meghaladja a magyar növekedés. Tehát azt látjuk, hogy az ország gazdasági állapota rendben van. Azt láthatjuk, hogy a foglalkoztatottság folyamatosan növekszik, 700 ezerrel többen dolgoznak ‑ azaz fizetnek adót és járulékot, amiből a nyugdíjakat ki lehet fizetni ‑, mint 2010-ben. Illetve azt láthatjuk, hogy a költségvetés is stabil, hiszen minden évben 3 százalék alatt, sőt van, amikor 2 százalék alatt volt a költségvetés hiánya. Ezek a külső körülmények megengedik azt, hogy kiemelten tudjon foglalkozni a kormány a nyugdíjasokkal. Például a kormány az idősek foglalkoztatását is támogatja. Államtitkár úr is elmondta, hogy a munkahelyvédelmi akció keretében a leginkább érzékeny helyzetben lévő munkavállalói csoportok esetében segíti a munkahelyek megtartását. A támogatottak körében a nyugdíj előtt állók aránya a legmagasabb, az 55 év felettiek teszik ki a támogatottak 40 százalékát. Korábban a magas rezsiköltségek is rontottak a nyugdíjasok helyzetén, de a nemzeti kormány ezen a területen is hozott intézkedéseket, három lépésben hajtott végre rezsicsökkentést, aminek következtében a távhő, a gáz és az áram ára 25 százalékot csökkent. A nyugdíjasok szempontjából is fontos eredmény, hogy csökkent és a jövőben is csökken az alapvető élelmiszerek áfája. 2016-ban a sertéshús áfája csökkent, 2017 januárjában pedig 5 százalékra mérséklődött a tej, a tojás és a baromfihús áfája. 2018-ban pedig a hal áfája is 5 százalékra csökkenhet, ha az Országgyűlés elfogadja a jövő évi költségvetést. Azt tudom mondani, hogy a KDNP és a Fidesz frakciója biztosan el fogja azt fogadni. A gyógyszerárak esetében ‑ erről is több szó esett már ‑ a vaklicit rendszere valóban jelentős eredményeket hozott. Hogy én is egy példát említsek: a szív- és érrendszeri betegségek esetén alkalmazható egyik leggyakrabban használt koleszterinszint-csökkentő készítmény egyhavi adagjáért 2009-ben, a szocialisták kormányzása alatt a betegek 1700 forintot fizettek, mindezért ma 185 forintot kell fizetniük. De hasonló példát mondhatok a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek közül is, ráadásul 2010 óta minden évben bővültek a terápiás választási lehetőségek a gyógyszerellátás tekintetében. Mindezeknek köszönhetően a nyugdíjasok körében a relatív jövedelmi szegénység az elmúlt hat évben egyharmadával csökkent, s míg az Unióban átlagosan 13,8 százalék, addig Magyarországon 4,5 százalék. Összefoglalva tehát, a Fidesz és a KDNP megbecsüli és tiszteli a magyar nyugdíjasokat, számít a tudásukra és tapasztalataikra, és mindent megtesz a jövőben is annak érdekében, hogy az idősek nyugodtan és biztonságosan élhessenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután Hollik István szokásához híven megint hazudott egy jó nagyot, azért hadd reagáljak rá. A Jobbik nyilvánvalóan csak tartózkodott azon a szavazáson, amikor önök megígérték rengeteg hölgynek, hogy nyugdíjba vonulhatnak 40 év munkaviszony után. Aztán ezt az ígéretet nem váltották be, speciel 90 ezer idősebb asszony a mai napig nem tudott nyugdíjba vonulni, mert amit önök ígértek a választási kampányban, azt nem valósították meg, mi pedig szerettük volna, ha ők is az önök ígéretéhez híven nyugdíjba vonulhatnak. De hát nyilvánvalóan nem ez az egyetlenegy probléma, hanem beszél Hollik István arról, hogy fenntartható nyugdíjrendszer, hogy szeretik a nyugdíjasokat és mindent megtesznek értük. Csak egy baj van, tisztelt képviselő úr és tisztelt fideszes országgyűlési képviselők: az lett volna a tiszta ügy, hogy ha az, ami nyugdíjjárulékként befolyt évekkel ezelőtt Magyarországon a nyugdíjkasszába, továbbra is nyug­díjjárulék lett volna, nem pedig szociális hozzájárulási adó. Önök a szociális hozzájárulási adóból csak 600 milliárd forintot tüntettek el a tavalyi év során, 300 milliárdot az előző évben, ami ha nyugdíjjárulékként szerepel, akkor a nyugdíjasok kellett volna hogy megkapják. Önök ennyivel rövidítették meg a nyugdíjasokat, 2015-ben 300 milliárd forinttal, 2016-ban pedig 600 milliárd forinttal azért, mert a járulékot adóvá nevezték át, és bármire el lehetett költeni innentől kedve, nem kellett nyugdíjjárulékként kifizetni. Tehát nagy vonalakban ennyit arról, hogy hogyan gondolkodnak önök a nyugdíjakról. E kis reagálás után hadd térjek rá a felszólalásom lényegére! Először is, amikor a Jobbik a nyugdíjrendszerről beszél, és most már a bérunióról beszél Európában, akkor semmi másról nem beszél, mint hogy a nyugdíjakat fel kell zárkóztatni az uniós nyugdíjakhoz, hiszen teljesen logikus, hogy a bérunió egyet jelent a nyugdíjak uniós szintre emelésével, merthogy a gazdaság fejlettsége, a fizetések határozzák meg azt az összeget, amelyből aztán nyugdíjjárulékot lehet fizetni. (A jegyzői székben Ikotity Istvánt Gúr Nándor váltja fel.)Magyarul, aki ma Magyarországon a bérunióval szemben küzd, aki ma Magyarországon azt mondja, hogy soha ne keressünk annyit, mint a nyugat-európai munkavállalók, az azonnal azt is mondja, hogy soha ne legyen a magyar nyugdíjasoknak akkora jövedelme, mint a nyugat-európai nyugdíjasoknak. Önök ma pontosan ezt mondták. Önök ma azt mondták nemegyszer itt az előző beszédekben, hogy nincs szükség erre, önök máris megágyaztak annak, hogy a nyugdíjasok jelentős része továbbra is szegénységben éljen Magyarországon, mert nem kívánják a bérfelzárkóztatást. Márpedig erre szükség volna; szükség volna, hiszen jól látjuk, hogy 2009-ben még a GDP 11 százalékát költötte a magyar állam a nyugdíjrendszerre, a nyugdíjak kifizetésére, ma pedig már csak 9 százalékát fordítja a nyugdíjrendszerre ‑ jóval alacsonyabb részét. (Hollik István: Mert növekszik a GDP!) És az Európai Unió a 13 százalékát fizeti ki a GDP-nek, bármennyire is csodálkozik Hollik István képviselő úr, nézze meg az adatokat, 13 százalékát fordítja rá, vagyis másfélszer annyit átlagosan arányosan, mint a magyar állam. Ennyire vagyunk lemaradva a nyugdíjak fizetése terén Nyugat-Európához képest, de a környező közép-kelet-európai országokhoz képest is. Ennél sokkal nagyobb baj az, ami az elmúlt 27 évben történt Magyarországon. Mivel a béreket mesterségesen alacsonyan tartották az eddigi kormányzatok, rendkívül alacsony nyugdíjak alakultak ki Magyarországon. (16.00)Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy amikor egymilliónyi ember minimálbéren van foglalkoztatva évtizedeken keresztül, vagy éppen a munkanélküliségnek köszönhetően nincs meg a munkaviszonya vagy szolgálati ideje, akkor ők rendkívül alacsony nyugdíjjal mennek nyugdíjba. Ma, ha valaki minimálbéren van foglalkoztatva, tisztelt képviselőtársaim, és erről beszéljünk, mert ez a legnagyobb probléma, akkor 80 ezer forint környékén keres. Ennek köszönhetően a nyugdíja 30-40 vagy akár 50 év munkaviszony után 60 ezer forint. Hatvanezer forint! Ez az átlag egy minimálbéres egyén esetében.És kérdezem én: azok az ápolónők, azok a szociális dolgozók, akik már évtizedek óta ilyen alacsony béren dolgoznak, akik a legáldozatosabb munkát végzik Magyarországon, azt érdemlik, még munkás éveik alatt is folyamatosan meg vannak alázva az alacsony bérekkel, és soha nincsenek megbecsülve, nyugdíjas éveikben éhen haljanak a nyugdíjukból? Mert most erről szól a mai magyar nyugdíjrendszer. Ezért nagyon jó ez a mai kezdeményezés, hogy erről lehet végre beszélni. És százezrekről, sőt milliókról lehet beszélni, hiszen ha csak a statisztikákat nézem, 100 ezer forint alatt 650 ezer nyugdíjas él ma Magyarországon.Persze, lehet azt mondani, hogy 100 ezer forint még nem is olyan rossz nyugdíj. Igen ám, csak amikor jön egy betegség, amikor jön bármi komoly probléma, ki kell fizetni a hálapénzt Magyarországon, ki kell fizetni a gyógyszereket, akkor onnantól kezdve az az idős ember, az a nyugdíjas elindul a lejtőn lefelé. Én saját körzetemben, saját falumban nem egy ilyen emberrel találkoztam személyesen, aki úgy-ahogy el tudta tartani magát 60-80 vagy 100 ezer forintos nyugdíjból egy ideig, mert a rőzsét összehordta valahonnan, meg egy szobában lakott, meg nem vásárolt ruhát, de amint egy ilyen betegség bekövetkezett, neki gyakorlatilag annyi volt. És ha nem volt különösebb segítség, akkor szépen csúszott lefelé, egészen a koporsóig, szó szerint ‑ ma Magyarországon.Nos hát, ezért van szükség arra, amit a Jobbik már régóta mond, hogy differenciált nyugdíjemelésre van szükség. Hiszen az alacsony mértékű nyugdíjaknak igenis magasabb arányban kell növekedni, mint a magas vagy a Fidesz által bevezetett luxusnyugdíjaknak. És hadd álljak meg itt is megint ez pillanatra, az önök gazdaságpolitikájánál és a nyugdíjhoz való viszonyulásánál. Hát, négy évvel ezelőtt a legmagasabb nyugdíj Magyarországon 600 ezer forint körül volt. Önök hoztak egy szép törvényt, eltörölték a nyugdíjjárulék-plafont; ami egyébként a világon mindenütt létezik, Európában nincs még egy ország, ahol ne létezne, mert mindenütt az adott állam feladata a tisztességes nyugdíjrendszer kifizetése, nem pedig a luxusnyugdíjak állami kifizetése.Ma már 2 millió forint fölött vannak a legmagasabb nyugdíjak. Még hét év, és havi 10 millió forintos nyugdíjakat fognak elvinni bizonyos emberek, ha marad az önök rendszere ‑ hál’ istennek, nem valószínű. Kérdezem én: ilyen világot akarunk építeni, hogy van 50 ezer forintos nyugdíj meg 10 millió forintos nyugdíj? Ez lenne az igazságos magyar társadalom? Szerintem nem. És nyilvánvalóan ezeket mind meg kell változtatni. És erre a Jobbik jó pár kezdeményezést már letett az asztalra, de hát, mit ad isten, azokat mind-mind leszavazza a kormányzat. Leszavazza azt az egyszerű dolgot is, amit éppen ma a bizottság előtt nyújtottam be, hogy a közszolgálati munkaviszonyból nyugdíjba vonulók esetében töröljék el azt a klauzulát, amelynek köszönhetően nem lehet visszafoglalkoztatni őket.Négy-öt éve, amikor meghozták önök ezt a törvényt, még lehet, hogy volt valami alapja, lehet, hogy meg tudták önök valahogy magyarázni adott esetben. De ma, amikor azóta már további 300 ezerrel többen kivándoroltak Magyarországról, amikor munkaerőhiány van minden területen, és önöknek majd milliárdokat kell kifizetni, mert valószínűleg még önök lesznek kormányon, amikor a strasbourgi bíróság végső ítélete másodfokon is megszületik, és 4400 közszolgának majd fizethetik a sok-sok millió forintos végkielégítést, akkor, kérem szépen, majd maguknak kell megoldani. Mi tettünk egy javaslatot, hogy ne kerüljön már önöknek több milliárdjukba, de természetesen a magyar államnak, mert nem az önök zsebéből fog odamenni valószínűleg ez a sok milliárd forint, de megint csak leszavazták.Rengeteg az olyan ügy, amivel érthetetlen módon nem is akar foglalkozni a Fidesz, nem tudjuk, hogy mire vár tulajdonképpen a jelenlegi kormányzat. Nos hát, mindezeknek az igazságtalanságoknak a figyelembevételével mondja azt a Jobbik, hogy egy új nyugdíjrendszerre, egy új nyugdíjszámítási rendszerre van szükség. Meg kell változtatni a jelenlegi helyzetet, hiszen ez egyértelműen hosszú távon tarthatatlanná válik, pontosabban: igazságtalanná, mert itt ez a legfontosabb szó véleményem szerint.Mit is lehet tenni ezzel a nyugdíjrendszerrel? Hát, először is, amiről már beszéltem, a szociális hozzájárulási adót újból nyugdíjjárulékként kell kezelni. És újból vissza kell állíttatni a régi rendszert, hogy ne lehessen eltüntetni százmilliárdokat bármikor, bármelyik évben abból a befizetett összegből, amit eddig az emberek nyugdíjként fizettek be, most pedig gyakorlatilag csak egy adóként fizetik be, és az bármire költhető, minden évben a kormány dönti el, hogy mennyit kíván abból kegyesen a nyugdíjakra fordítani.Természetesen, ha ez megtörténik, akkor lehet újból beszélni egyéni nyugdíjszámláról; mert addig nem lehet beszélni. Mert, kérem szépen, most, amiért a kötelezettséget kell vállalni a magyar államnak jogi szempontból, az mindössze a munkavállalók által fizetett 10 százalékos nyugdíjjárulék, azaz egyharmada a várható nyugdíjnak. A másik kétharmada lóg a levegőben, az adható, kérem szépen, mert az csak egy adó formájában létezik. Ezt így nem lehet fenntartani. Ha mi valaha is azt akarjuk, hogy a magyar emberek nyugdíjtudatossá váljanak, hogy bízzanak a magyar nyugdíjrendszerben, akkor nem lehet ilyen őrült dolgokat csinálni, amit önök az elmúlt hét év során sorra egymás után tettek a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. És ha megvan az egyéni nyugdíjszámla, akkor természetesen a nyugdíjjárulék-plafont is vissza kell állítani, pontosabban, meg kell szüntetni azt, hogy Magyarországon a világ kuriózumaként állami luxusnyugdíjak létezhessenek.Beszéljünk természetesen nemcsak magukról a nyugdíjakról, hanem az ellátásról is, az ellátás minőségéről. Erről már államtitkár úr is beszélt, nagyon helyesen, hiszen szerintem is ez a téma hozzátartozik a mai vitanaphoz. Teljesen egyértelmű, hogy az elmúlt időszakban, akárhogy nézzük az adatokat és a helyzetet, óriási probléma van a nyugdíjasotthonok férőhely-kapacitásával. Ahogy itt már elhangzott, Korózs Lajos képviselő úr mondta, 28 ezren várnak arra, hogy idősotthonban legyenek elhelyezve. Hu­szonnyolcezren! Ezek az emberek megérdemlik azt, ráadásul lehetőségük is lenne, anyagi lehetőségük is lenne sokaknak, jelentős részüknek arra, hogy ilyen elhelyezést megkaphassanak.Ezért a Jobbiknak nagyon határozott elképzelése, hogy amint lesz rá lehetőség, 2018-tól elindít egy idősotthon-építési programot, illetve egy férőhely­bő­ví­tési programot. És csak halkan jegyzem meg, amikor itt már a vidékfejlesztésről beszéltünk, én erről szóltam két szót, akkor elmondtam, hogy ha egy kistelepülésen épül egy ilyen idősotthon, legyen kerek szám, egy száz férőhelyes idősotthon, akkor az 40 embernek ad munkát azon a településen; 40 embernek nem kell elvándorolnia egy kistelepülésről. Kérdezem én, nem hasznos tevékenység-e a vidék megtartása szempontjából is az ilyen idősotthonok létesítése és fejlesztése.És nézzük a házi betegápolást, vagy a házi idősápolást, otthoni ápolást! Teljesen jól látható, hogy mivel a szociális dolgozók nincsenek jól megfizetve, kevés is van ezen a területen, egyre nehezebben tudják a terhet elviselni. Itt is változtatni kell természetesen, és én itt külön kiemelném azt, hogy nagyon szükséges a technikai színvonal fejlesztése. Magyarországon rengeteg mindent sokkal olcsóbban tudnánk működtetni, például a házi betegápolást, illetve az otthoni ápolást is, ha egyszerűen egy kis technikai fejlesztést véghez vinnénk.Jelen pillanatban magáncég árulja azt a kis, egyszerű karórát, ami állandóan méri a pulzusszámot s a többit, és azonnal bejelez a diszpécserközpontba, de még alig létezik ilyen, ha valamilyen probléma történik egy idős emberrel otthon, vagy ha netántán támadás ér egy idős embert. Éppen most volt egy konzultációnk, és tapasztaltuk azt, hogy különböző rádiófrekvenciás hullámokat kell venni kistelepüléseknek, hogy tudják működtetni az elavult, ehhez hasonló készülékeket, de az nem jár mindenkinek. Kérem szépen, ha csak ezt a rendszert bevezetnék, ami rendkívül alacsony költségvetésből megtörténhetne, Magyarországon az idősek esetében ezrével, ezres nagyságrendben csökkenhetne a halálozási arány, mert időben ki lehetne menni akár az orvosok, akár az ápolók, akár a segítő szomszéd át tudna menni még időben.Talán utoljára hagytam azt a fontos kérdést, hogy továbbra is kiállunk természetesen amellett, hogy a férfiak megkaphassák a lehetőséget, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhassanak. Erről már vitáztunk, ez egy szégyenteljes vita volt egyébként, hozzá kell tennem, ami itt akkor zajlott a parlamentben, ahogy ezt megtapasztaltuk.(16.10)Szakszervezeti vezetők, szó szerint meglett férfiemberek majdnem sírva mentek ki ebből az épületből, amikor látták az önök reakcióit. Nem mindenki volt itt akkor, természetesen, de voltak egypáran. Mindenképp megint le szeretném szögezni, hogy sajnos, amit ellenérvként egyetlenegy dologként el szoktak mondani, hogy ez mekkora költsége lenne a magyar államnak, hát, ugye máris azt tudom rá mondani, hogy ha nem tüntették volna el a 600 milliárdot tavaly meg előtte a 300 milliárdot a szociális hozzájárulási adó révén, akkor nem is kérdés, hogy ez megvalósítható. De bizony-bizony vegyük tudomásul, hogy a férfiaknak az egyharmada meg sem éri a nyugdíjkorhatárt. Ha megéri is, négy évvel hamarabb elhalálozik, és mindennek köszönhetően természetesen a hölgyek számára bizony jóval magasabb az az összeg, amit ki kell fizetni ennek a programnak a révén, mint amit egyébként a férfiaknak kellene kifizetni, még akkor is, ha bizony egy 10 százalékkal magasabb nyugdíjjal mennek átlagosan nyugdíjba a férfiak. Köszönöm szépen, hogy végighallgattak, és majd a társaim további adalékokkal fognak szolgálni azzal kapcsolatban, hogy milyen nyugdíjrendszert szeretne majd a Jobbik Magyarországon megvalósítani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi nyugdíjrendszer átalakításra szorul. Ha bárkinek szemernyi kétsége van efelől, járja az országot, és beszélgessen nyugdíjasokkal, kérdezze meg, hogyan élnek és mit tanácsolnak. És azt is el fogják mondani, hogy mit gondolnak a kormány nyugdíjasokat érintő politikájáról. Szalonképesen úgy fogalmaznak, hogy a kormánypolitikusok éljenek meg ennyi nyugdíjból, de nyomdafestéket nem tűrő üzeneteket is küldenek. Mondják, lenne pénz a nyugdíjasok helyzetének a javítására, de azt ellopják, vagy olyanoknak adják, akiknek kevésbé van rá szüksége.A vezérszónokimban a számokkal való szembenézés mellett értékelem a kormány elmúlt hétéves nyugdíjpolitikáját, míg az LMP javaslatait az első normál hozzászólásban fogom ismertetni. A Lehet Más a Politika is benyújtóként csatlakozott ehhez a vitanap-kezdeményezéshez, mert egyetértünk azzal, hogy igazságos és méltányos nyugdíjrendszerre van szükség, és hogy ez a jelenlegi nyugdíjrendszerről nem mondható el.Kezdjük az adatokkal! Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2017. januári adatai szerint 2 millió 45 ezer nyugdíjas él hazánkban, akik öregségi nyugdíjban részesülnek. Ebbe nem tartoznak bele a korhatár előtti ellátásokban, rokkantellátásokban, özvegyi nyugdíjban részesülők. 123 ezer forint a teljes ellátás átlaga, de ha csak a fő ellátást nézzük, akkor 112 ezer forintos átlagnyugdíjról beszélhetünk. A statisztikák szerint 71 ezer nyugdíjas kap 50 ezer forint alatti ellátást, 344 ezren részesülnek a 79 ezer forintos nyugdíjas-létminimum alatti ellátásban. Viszont megugrik a szám, ha az átlag alatti nyugdíjban részesülők számát nézzük, ugyanis a nyugdíjasok 57 százaléka, vagyis 1 millió 166 ezer fő 112 ezer forintnál kevesebbet nyugdíjat kap, ennyiből kell megélnie. 300 ezer forint feletti nyugdíjban 14 500 fő részesül.Ezek tehát a számok, amik jól mutatják, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer nem tud megfelelni annak a feltételnek, hogy garanciát nyújtson az időskori elszegényedés ellen. Láthatjuk, hogy több százezer nyugdíjas él a szegénységi küszöb, illetve a létminimum alatt. Félmilliónál is többen tengődnek 100 ezer forint alatti ellátásból, ami, el tudjuk képzelni, mire elég. Csak a havi gyógyszerkiadások sok nyugdíjas esetében akár havi 20-30 ezer forintra is rúgnak. Az átlagnyugdíj pedig nem ad valós képet a nyugdíjakról, mert az ellátottak több mint fele esik az átlag alá.Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes nemek szerint is a számok mögé nézni: a nők nyugdíja 14 százalékkal marad el átlagosan a férfiakétól, vagyis a nők munkaerőpiaci hátránya, a munkaerőpiacról való sokéves kiesés, valamint a bérhátrány a nyugdíjban is megmutatkozik.De fontos információkkal szolgálnak a KSH jövedelmi adatai is, amelyek azt mutatják, hogyan változott az időskori szegénységben élő nyugdíjasok aránya. A szegénységi küszöb alatt élő nyugdíjasháztartások aránya 2010-ben még 4,6 százalék volt, ez 2015-re 7,1 százalékra nőtt. Vagyis öt év alatt jelentősen nőtt azon nyugdíjasok száma, akik jövedelmi szegénységben éltek.Tehát ez a szomorú helyzet. És mit tett a kormány az elmúlt hét év alatt? Öt pontban foglalom össze, és ez az öt pont a következő: a kormány nem őrizte meg a nyugdíjak vásárlóértékét; nem tett semmit a kisnyugdíjasokért; tudatosan ellehetetlenítette a nyugdíj melletti munkát; tönkretette, ellehetetlenítette az öngondoskodási rendszert; és tudatosan alacsonyan tartotta a béreket, aminek egyenes következménye az alacsony nyugdíjak. Kezdem azzal, hogy nem őrizte meg a nyugdíjak vásárlóértékét. A miniszterelnök nemrég azt mondta, hogy a kormány eddig minden kötelezettségét teljesítette a nyugdíjak ügyében. Vállalása szerint megőrizte a nyugdíjak vásárlóértékét az inflációkövető indexálással. Ez azonban nem igaz, és erre három okot is fel tudok sorolni. 1. először is nem a nyugdíjas fogyasztói kosár szerinti inflációval számolt a kormány a nyugdíjemeléseknél, így például azt sem vette figyelembe, hogy a nyugdíjasok az átlag közel két és félszeresét költik gyógyszerkiadásokra. Egy példát hadd hozzak. Ebben az évben a kormány 1,6 százalékkal emelte a nyugdíjakat az év elején, ugyanakkor a gyógyszerárak 4-5 százalékkal emelkedtek, vagyis 3-4-szer jobban, mint a nyugdíj, és ez valószínűleg így volt az elmúlt években is.A nyugdíjas-inflációnál súlyozottan kellene figyelembe venni mindazokat a kiadásokat, amikre jellemzően többet költenek a nyugdíjasok. Ilyenek a gyógyszerek, az alapélelmiszerek vagy a háztartási energia, míg például a közlekedés nem tartozik ezek körébe a nyugdíjasok utazási kedvezménye miatt. Tehát a kormánynak a nyugdíjas-infláció szerint kellett volna emelnie a nyugdíjakat ahhoz, hogy azt mondhassa: a nyugdíjak megőrizték a vásárlóértéküket.Másodsorban azt emelem ki, hogy a nyugdíjminimum esetén semmilyen emelésre nem került sor az elmúlt években, jövőre immár tizedik éve. Az öregséginyugdíj-minimum összege 2008 óta változatlan, 28 500 forint, és ez alapján számolnak egy sor szociális ellátást is. Nem került tehát sor a nyugdíjminimum inflációkövető emelésére, több tízezer nyugdíjas éhezik, mert 28 500 forintból, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet megélni.Harmadrészt azért sem mondhatjuk, hogy a kormány megtette a dolgát a nyugdíjak értékállósága ügyében, mert legutóbb, az idei évre szándékosan alultervezte az inflációt. A kormány először 1 százalék alatti inflációt tervezett be, a rendszerváltás óta legalacsonyabb nyugdíjemelési mértéket, miközben az Magyar Nemzeti Bank már akkor 2,4 százalékos inflációval számolt, amit később 2,6-ra módosított. A kormány év végén korrigált 1,6 százalékra, de akkor is szándékosan a várható infláció alatti emeléssel kalkulált. Vagyis a kormány novemberig ül a nyugdíjasok pénzén. Vajon miért? Talán azt akarja, hogy a nagyobb összegű nyugdíjemelés novemberben úgy tűnjön: valami rendkívüli kormányzati juttatásról van szó. Az LMP javasolta a novemberi nyugdíjkorrekció előrehozását, de a kormánypártok erre simán nemet mondtak.A kormány nem tett semmit a kisnyugdíjasokért. A jelenlegi egységes arányú nyugdíjemelés ugyanis a kisnyugdíjasoknak alacsony, a magasabb ellátásban részesülőknek magasabb összeget jelent. Az 1,6 százaléknyi emelés például a 100 ezer forint alatti nyugdíjasoknak 1000-1500 forintos emelést jelentett, a 300 ezer forintot vagy a fölött kapó nyugdíjasoknak körülbelül 5 ezer forint körüli vagy a fölötti összeget. Ez a nyugdíjemelési rendszer csak tovább konzerválja a szegénységben vagy nyomorban élő nyugdíjasok helyzetét. A Fidesz-kormány nem tett semmit annak érdekében, hogy megsegítse a kisnyugdíjasokat, biztosítsa az időskori létminimumnak megfelelő ellátásukat, sőt rontott a helyzetükön. Ugyanis kivette az Alaptörvényből a szociális biztonsághoz való jogot, erre ezentúl csak törekszik a kormány. Nem változtatott a nyugdíjindexálás rendszerén, és nem is vezetett be semmilyen szociális alapú nyugdíj-kiegészítési rendszert; befagyasztotta a nyugdíjminimumot; a rokkantakat megfosztotta szerzett joguktól, a nyugdíjuktól, és csökkentette ellátásukat. (16.20)A rokkantnyugdíjat alkotmányellenes módon ellátássá alakították, összegét csökkentették. Ezek a rokkant emberek a nyugdíjas éveik alatt is alacsonyabb ellátásra számíthatnak emiatt. Eltörölték a korkedvezményes és korengedményes nyugdíjat, megszüntették az 55 év feletti munkanélkülieknek járó rendszeres szociális segélyt, most pedig az egészségkárosodott, munkaképtelen embereket is megfosztják a segélytől. A nyugdíjkorhatár előtt álló, egészségileg leromlott állapotú, idős emberek helyzetét ezzel teljesen ellehetetlenítették. Megszüntették a méltányossági ápolási díjat, amit korábban beteg, idős szüleiket otthon ápoló hozzátartozók kaphattak, és szigorították a szülőtartást is, amivel a hozzátartozókra hárították az idős szülők eltartásának költségeit, még a családok szétdúlásának árán is.Nézzük tovább, mit tett a kormány! A nyugdíjasok megélhetését rontotta azzal is, hogy tudatosan ellehetetlenítette a nyugdíj melletti munkát. A kormány legdurvább intézkedése az volt, hogy 2013-ban bevezette a kényszernyugdíjazást a közszférában, azok számára pedig, akiknek engedélyezték a továbbfoglalkoztatását, megtiltották a kettős juttatást, azaz választaniuk kellett a munkabér és a nyugdíj között. Ezzel az volt a cél, hogy mintegy 10 ezer nyugdíjast eltávolítsanak a közszférából, és ez egyike volt a Matolcsy-féle megszorításoknak. A kötelező nyugdíjazás idős, tapasztalt szakemberek kirúgásával, és a közszolgáltatások leépítésével jár. Nyugdíjba kényszerítették a legtapasztaltabb orvosokat, nővéreket, pedagógusokat, kulturális és szociális területeken dolgozókat, miközben már akkor is óriási létszámhiány volt ezekben az ágazatokban. Ezt a kormány is pontosan tudta, ezért az egészségügyben lehetővé tette a továbbfoglalkoztatást. Azonban ez esetben sem kaphatták meg a dolgozók a nyugdíjat és a bért is, választaniuk kellett.Idén a nyugdíjas pedagógusok legfeljebb kétéves továbbfoglalkoztatásáról döntött a kormány. Már csak ezek miatt is nehezen hihető, hogy a kormány a közérdekű nyugdíjasszövetkezetekkel valóban a nyugdíjasok helyzetén akar javítani. Ha ez volna a célja, akkor egyszerűen megszüntetné a munkavállalási korlátokat a közszférában, a kényszernyugdíjazást, és lehetővé tenné a kettős juttatást, vagyis hogy a nyugdíjellátás mellett lehessen munkajövedelemre is szert tenni, csakúgy, mint ahogy ez a versenyszférában ma is van.Mi azt gondoljuk, hogy a nyugdíjasszövetkezet csak arra lesz jó, hogy a munkáltatók olcsó munkaerőhöz jussanak, a megdrágult aktív korú munkavállalókat olcsóbbra cserélhesse, vagy hogy a Fidesz-közeliek EU-s támogatásokat nyúljanak le, mint az a foglalkoztatási szövetkezeteknél is történt. A kormány a jövő nyugdíjasainak időskori megélhetését is tönkretette az öngondoskodási rendszerek elleni támadásával. 2010-ben az egyéni nyugdíjszámlák bevezetésére hivatkozva államosították 3 millió ember 3000 milliárdnyi magán­nyugdíj­pénz­tári befizetéseit, amiből végül is csak 1400 milliárdot használtak adósságcsökkentésre. A többit, 1600 milliárdot felélték. Pedig 2010 októberében még egy parlamenti határozatot is elfogadtak az egyéni számlák bevezetéséről, ami a mai napig nem történt meg. Valós egyéni számlák hiányában nem tartják nyilván a befizetéseket, mert így nem derül ki, azt a pénzt, a ma még dolgozók nyugdíjának fedezetét a kormány felélte, ellopta. Egyéni számlák hiányában az emberek sem tudják nyomon követni, hogy a befizetett nyugdíjjárulékok után mekkora nyugdíjra számíthatnak. Ezzel becsapták a jövő nyugdíjasait.A magánnyugdíjpénztári pénzek lenyúlása mellett az öngondoskodás elleni lépés volt a nyugdíj-előtakarékosság nagyobb adóztatása, a nyugdíjpénz­tári cafetéria adójának megemelése. A kormány az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárására mutogatva a magasabb adózású, béren kívüli juttatások körébe sorolta a nyugdíj-elő­ta­karékossági befizetéseket is. Ezzel ahelyett, hogy ösztönözték volna az öngondoskodást, abban tették érdekeltté a dolgozókat, hogy ne takarékoskodjanak időskorukra.A kormány azzal is ellehetetlenítette a ma járulékfizetőinek, vagyis a jövő nyugdíjasainak időskori megélhetését, hogy az elmúlt hét évben alacsonyan tartotta a béreket. A dolgozói szegénységet növelte a kormány terve az egykulcsos adórendszerre, amit a szegényektől elvett, odaadta a gazdagoknak. A gazdaságpolitikát és a versenyképességet az olcsó munkaerőre alapozta, vagyis alacsony bérköltségeket ígérve csábította az országba a külföldi befektetőket. Egészen addig nem is foglalkozott az alacsony bérek miatti tömeges kivándorlással, amíg az nem okozott súlyos munkaerőhiányt, és ezzel nem kényszerültek rá arra, hogy béreket emeljenek.Az alacsony bérek politikájának része volt a tömeges közmunka is, és a közmunkabér minimálbér alá csökkentése. Azt kérdezzük a kormánytól, hogy a közmunkában dolgozó embereknek mi lesz a nyugdíjával, milyen nyugdíjra számíthatnak; de a sort lehetne folytatni. Ebből a helyzetből kell a kivezető utat megtalálni. Az LMP javaslatait a következő hozzászólásomban fogom ismertetni. Addig is köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Csak alapvetések. 600 ezer főt elüldöztek ebből az országból, ennek kihatása van a következő időszak nyugdíjaira. Óriási forráskivonást tettek a nyugdíjrendszerben. 3000 milliárd forintot ‑ nyugodtan mondhatjuk ‑ elloptak a magán­nyug­díjpénztári megtakarításokból. Kivonultak a szociális biztonság finanszírozásából. Korábbi nyugdíjjogosultságokat szüntettek meg, igazgatási, szervezeti struktúrákat, rendszereket vertek szét. A nyugdíjak biztonságát, garanciáit ma már nem állják. A nyugdíj nem adomány, tudomásul kellene venni önöknek is, a nyugdíj nem más, mint szerzett jog, munkával, járulékbefizetéssel megalapozott módon. Éppen ezekből kifolyólag nyilván olyan lépéseket fogunk tenni, ami arról szól kormányzásunk időszakában, hogy a teljes jogú nyugdíjminimum összege nem 28 500, hanem mint mondta Korózs képviselőtársam, annak a duplája, 57 ezer forint lesz. Több mint értékállóságot fogunk biztosítani a vegyes finanszírozás révén, nem úgy, mint ahogy önök ezt teszik, hogy csak az inflációt veszik alapul. A nyugdíjas fogyasztói kosár mindenképpen a számítás alapja lesz, mert nem mindegy, hogy mi van abban a kosárban: gyógyszer-, élelmiszer- vagy rezsiköltség-finanszírozási tétel. A nyugdíjak korrekcióját, a méltányossági nyugdíjak emelését fogjuk tenni, egyszerűen azért, mert látható módon mindenre szükség van. De ezen túl az aktivitást is és a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét is biztosítani fogjuk, mert önök ezt nem tették. Rétvári Bence: 40 év jogosultsági időt adtak szolgálati idő helyett ‑ csak azért, hogy az igazmondást is tanulja. 3000 milliárd forint elrablása mellett az egyéni nyugdíjszámla bevezetése ‑ Selmeczi Gabriella talán többet szólhat róla. Nyugdíjkorhatár 65 év? ‑ Hollik képviselőtársam!Szeretném jelezni: 2010 decemberében volt egy népi kezdeményezés: 62 évre kívánta változtatni az öregségi nyugdíjba vonulás lehetőségét. Önök ezt elkaszálták: 65 év, 2010 decembere (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az önök kormányzási időszaka. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden reagálnék arra, amit Gúr képviselőtársam mondott. Magyarországon egy miniszterelnök volt, aki azt mondta a magyar fiataloknak, a magyar vállalkozóknak, a magyar embereknek, hogy el lehet innen menni, és ez a Magyar Szocialista Párt miniszterelnöke és a Magyar Szocialista Párt elnöke volt. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)Ön garanciákról beszélt, tisztelt képviselő úr. Mennyire hallható hitelesen (Az elnök csenget.), mennyire hallható hitelesen a Magyar Szocialista Párt bármely képviselőjének a szájából, hogy garanciát adnak a nyugdíjasoknak, amikor önök voltak az egyetlen párt Magyarország történetében, akik elvettek egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól?! Önök azt mondják, hogy ez nem adomány, hogy ez jár a munka után. Ez így is van, csakhogy önöktől ezt senki sem hiszi el, hiszen önök elvették. Akkor nem azt mondták, hogy ez jár, akkor még azt is eltagadták, hogy ez nyugdíj, a 13. havi nyugdíj összege, és simán elvették. (Mesterházy Attila: Te visszaadtad? Visszaadtátok? Tizennegyedik havit adjál! Bármilyen garanciát adnak önök, semmilyen értéke nincs annak a garanciának, mert önök a gyakorlatukkal mutatták, hogy bárkitől bármit el tudnak venni. (16.30)Ami pedig a számítási módoknak a különbözőségét illeti, tisztelt képviselő úr, ha 2011-16 között, mondjuk, az önök számítási módjával számítottuk volna a nyugdíjak emelkedését, egy átlagnyugdíj ma 4080 forinttal lenne havonta kevesebb, azaz évente 50 ezer forintot húznának ki a nyugdíjasok zsebéből akkor, ha az önök által jelzett módszer szerint számolnák a nyugdíjat, és nem a Fidesz-KDNP időszaka alatt bevezetett nyugdíjszámítási rendszer szerint. Ez további 50 ezer forintjába kerülne minden magyar nyugdíjasnak, ha 2011-15 között ezt a módszert alkalmaztuk volna Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Súlyos tényeket hallottunk államtitkár úrtól, hogy mi lenne akkor, hogyha a szocialisták által javasolt nyugdíjemelési technika lenne most, hogy mennyivel kevesebbet kapnának most a nyugdíjasok.Amiért én szót kértem, az a következő, hogy a nyugdíjkasszának az állapota, hogy mennyi pénz folyik a nyugdíjkasszába, ahonnan havonta fizetjük az öregségi nyugdíjat, attól is függ, hogy hányan dolgoznak egy országban, és mekkora a fizetésük. (Dr. Józsa István: És mennyien külföldön!) Azzal, hogy a Fidesz-KDNP-kormány idején sikerült csökkenteni a munkanélküliséget, és egyre többen dolgoznak, ez azt jelenti, hogy a nyugdíjjárulék fizetésével is sikerül növelni a nyugdíjkasszát. Azzal, hogy többször megemeltük a minimálbért, ezzel tolva fölfelé a fizetéseket, ezzel is a járulékfizetésen keresztül több pénz kerül a nyugdíjkasszába.Több programot is indítottunk a béremelésekre. Emeltük többek között a közalkalmazottak bérét, emlékezzünk vissza, a pedagógusokét, az egészségügyi dolgozókét, ezen belül kiemelném az ápolók bérét, de emeltük a rendvédelmi dolgozók bérét is, sok helyen életpályamodell bevezetésével. A béremeléssel szintén a járulékfizetés kapcsán több pénzt, több forintot fizetünk be abba a nyugdíjkasszába, ahonnan az időskori nyugdíjakat tudjuk fizetni.Tehát a nyugdíjkassza állapotát nagymértékben befolyásolja az, hogy az adott kormány milyen gazdaságpolitikát folytat. Ha növekszik a gazdaság, működik a gazdaság motorja, növekednek a bérek, legyen szó minimálbérről, legyen szó a közalkalmazottak béréről vagy legyen szó a versenyszféráról, itt szíves figyelmükbe ajánlom, hogy az Európai Unió átlagában a versenyszférában végzett béremelések sorában Magyarország az előkelő ötödik helyen áll. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításához szükséges intézkedésekről szóló V/15693. számú politikai vitanapon az alábbiakat szeretném elmondani.Európa súlyos gazdasági, politikai, migrációs és biztonságpolitikai válsággal küzd, miközben az Orbán-kormány kiváló gazdasági eredményeket ér el, belpolitikai helyzete szilárd, a külpolitikában és a biztonságpolitikában magyar kormánytól eddig soha nem látott módon aktív és konstruktív.A brüsszeli intézmények politikai vezetői kétarcú politikát folytatnak, mert kifelé elítélik az országot, miközben intézkedéseikkel rohamtempóban követik a magyar utat.A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban a polgári kormány ugyanilyen pozitív módon és sikeresen működött a kormányváltás óta, 2010 óta. De mi az általános és sziklaszilárd alapja a polgári kormány nyugdíjpolitikájának? Mondhatnánk röviden, hogy a józan ész. De egy kicsit bővebben, a kormány olyan stabil és megbízható nyugdíjrendszert hoz létre, amely nem termeli újra az államadósságot, mert nem hitelből történik, hanem az eddig elért gazdasági eredményeinkre alapoz. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy mi a jobb politika: ha a választások előtt felelőtlenül, szélhámos módra ígérgetünk tizenharmadik havi nyugdíjat és egyéb juttatásokat, aztán a választások után villámsebességgel csődbe juttatjuk az országot, és csillagászati összegű hitelt veszünk fel, amit majd az utánunk jövő kormány fizet meg? Vagy az a politika, amely előre kiszámítja, hogy mire képes az ország, és ezen belül biztosítja a maximálisan elérhető juttatásokat, elkerülve a csődöt és a hitelek felvételét? A polgári kormánynak minden joga megvan erről beszélni, mert az elmúlt 15 évben ez történt Magyarországon.A szocialisták 2002-ben a csillagos eget is megígérték, csak nyerhessenek, aztán ők voltak a legjobban meglepődve (Dr. Apáti István: Amikor nyertek!), amikor összeomlott a gazdaság, és 20 milliárd euró hitelt kellett felvenni. 20 milliárd eurót! (Dr. Józsa István: Ezt is rosszul tudod, mert 12-t!) A radikális nemzeti párt tagjaiként a parlamentbe jutott urakkal kapcsolatban (Dr. Józsa István: És még a MOL-t is abból vettétek!) minimum annyit mondhatunk el, hogy erkölcsi joguk nincs megszólalni sem a nemzet templomában, ahogy nemrég még hívták a parlamentet, hiszen a szavazóik olyan programra szavaztak, amikor rájuk szavaztak, amiből mára már semmi sem maradt. (Dr. Józsa István: A parkolásból mi maradt?)Hol van már az önök radikalitása, az önök radikalizmusa, és hol van a nem­zet ügye, tisztelt jobbikos uraim? (Dr. Apáti István: Mi a baj?) Önök becsapták a választóikat! Vagy a magyar nemzet ügye az lenne, hogy egy korrupt spekuláns mögé sunyi módon beállnak? Az adóelkerülést, magyarul: az adómegtagadást újabban filantrópiának, emberbarátságnak hívják? (Snei­der Tamás: A nyugdíjhoz ez hogyan jön, elnök úr?) Azt gondoltam eddig, hogy Soros álma a világállamról a liberálisok ügye (Dr. Apáti István: Ki tanult Soros pénzén?), tehát éppen a nemzetállamok ellen, a határok teljes megszüntetéséért dolgozó… (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Sneider Tamás: Térj a tárgyra! ‑ Az elnök csenget.) Elnök úr, köszönöm.Körülbelül fél éve azt mondtam itt, ugyanezen a helyen, hogy a Jobbik félszocialista-félliberális párttá vált, és ezen akkor mosolyogtak, mondván, ez mégiscsak túlzás. Hat hónappal később pedig mindenki láthatja: ez az igazság. A Jobbik nemzeti radikális pártból liberális, opportunista párt lett. (Dr. Apáti István: Ó! Ezen te is mosolyogsz!) A nyugdíjrendszert ők úgy változtatnák meg, hogy megadnák a férfiaknak is a „Nők 40” program lehetőségét. Ez színtiszta opportunizmus, amit semmi nem támaszt alá (Dr. Józsa István: Ez más, mint a kiégett kommunista?), mert minden szociológus a Földön elismeri, hogy a gyermekeket szülő, nevelő és sokszor emellett még dolgozó nők megérdemlik, hogy a társadalom kompenzálja ezt a többlet-erőfeszítést. (Sneider Tamás: Ezt mindenki elismeri!) Ez ellen csak infantilis érveket lehet hozni, például hogy a férfiak is sokat dolgoznak otthon, ők is részt vesznek a gyermeknevelésben, s a többi.A jobbikosok megint észrevettek a nagy eszükkel egy rést, ahová nagy zajjal benyomulhatnak, abban reménykedve, hogy hoz majd nekik valami hasznot politikailag. (Sneider Tamás: Mi van, hogyha a férfi neveli a gyereket?)Ezt nevezem én politikai opportunizmusnak Meg azt is, hogy elvtelen módon bárki nótáját képesek elfújni, még Soros Györgyét is és a nemrég még önök által átkozott Simicskáét is.A vidék csak most kezdi felfedezni, amit önök csinálnak, és ez nem sok jóval kecsegteti önöket, kedves jobbikos társaim. (Dr. Apáti István: Majd meglátjuk!) Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Sneider Tamás: A nyugdíjrendszerről esetleg valamit?)
  • DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én most visszakanyarodnék inkább az előző hozzászólással szemben a napirend tárgyához, a magyar nyugdíjrendszerhez, egy méltányos és fenn­tartható nyugdíjrendszerrel kapcsolatos problémákhoz. Nyilván az elhangzottakból azokra a kérdé­sekre reagálnék, amelyek ezzel kapcsolatosak vol­tak, egyáltalán nem reagálnék az általános és méltatlan politizálást bemutató felszólalásokra.Először is nagyon sokat került szóba többféle megvilágításban a magánnyugdíjpénztári rendszer, amelyet önöknek sikerült szétverni és megszüntetni. Mintegy 3000 milliárd forintnyi magán­nyug­díj­pénz­tári megtakarítást éltek fel. Tehát elsőként azt kell lefektetnünk, hogyha vizsgáljuk a nyugdíjrendszert, akkor a jövő nyugdíjaiból jelentős szeletet vettek önök el, olyan megtakarításokat, amelyek lehet, hogy egy korrekcióra szoruló rendszer keretében kerültek a jövő nyugdíjai számára félretételre. De alapvetően mégiscsak megvoltak, ezek a források évtizedek múlva nyugdíjkifizetéseket szolgáltak volna, de önök ezeket elvették, és a megmaradt, mintegy 55 ezer tag számára ma világos, hogy az a mintegy 8-9 százalékos hozam bizony egy megfelelő hozam.(16.40)Önök ennek a hozamnak a lehetőségét 3 millió magyar embertől vették el. De elvették a nyugdíját olyan embereknek is, több százezer embernek is, akik már nyugdíjban voltak, szerzett jogot birtokoltak, évek munkájával szereztek jogot arra, hogy nyugdíjban legyenek. Erről nyilván részletesebben fogok szólni, csakúgy, mint a bányásznyugdíjakról is, és egyébként a talán legméltatlanabb kérdésről, a rokkantnyugdíjrendszer szétveréséről is.Azonban előtte hadd mondjak el még két dolgot! Egyrészt sokat beszélt államtitkár úr arról, hogy milyen teher volt a magas áfakulcs 2010 előtt a magyar nyugdíjas-társadalomnak. Akkor megkérdezném államtitkár urat, hogy mekkora teher egyébként az Európa-csúcs áfakulcs, amelyet önök vezettek be, 27 százalék a legtöbb termék a nyugdíjasok számára is, hiszen nagyon szűk körű az 5 százalékos áfakulcs, nagyon szűk körére vonatkozik még mindig csak az alapvető élelmiszereknek. Itt van mellettem Gőgös Zoltán, akinek a javaslatát ha elfogadták volna már négy évvel ezelőtt, akkor azt gondolom, a mai magyar nyugdíjasok is sokkal jobban élnének már most, de nem tették. Ma az áfakulcs a lehető legtöbb termékre Európa-csúcs, 27 százalék. Másrészt sok szó hangzott el a 13. havi nyugdíj kérdéséről is, amelyről egy kijelentést lehet tenni elképesztő magabiztossággal: a 13. havi nyugdíj csak szocialista kormányzás idején járt a magyar nyugdíjasoknak. A Magyar Szocialista Párt kormányzása idején lett bevezetve, és a világgazdasági válság okozta kényszer hatására ennek a folyósítása átmenetileg fel lett függesztve. Szóba hozta Korózs Lajos természetesen azt is, hogy egyébként egy általunk elfogadott jogszabály alapján fog részben újra járni a magyar nyugdíjasoknak. De hát tettünk egy módosító javaslatot a költségvetéshez, fogadják el ezt bátran, ha még mindig kritizálják ezt a világgazdasági válság idején hozott döntést. Nyilván, ha nem gondolnak költéseket a Rogán propagandaminisztériumára, vagy nem gondolják, hogy az MVM ezt a fajta méltatlan és vállalhatatlan szponzorációt kell hogy folytassa, vagy esetleg beérnék egy kicsit kevesebb forrással a köztévé tekintetében, akkor azt gondolom, lenne ebben a költségvetésben is forrás a 13. havi nyugdíjak kifizetésére. Nem kell ehhez tehát más, csak elfogadni a Magyar Szocialista Párt javaslatát.De akkor néhány gondolat azokról, akik már egyszer megszerezték a jogosultságot arra, hogy nyugdíjasok legyenek. Önök a 2011-es döntésükkel 2012-től gyakorlatilag megszüntették a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét, több százezer ember nyugdíjasstátuszát vették el, ezáltal elvették tőlük az egyéb kedvezményeiket is, nagyon sokuknak pedig 16 százalékos elvonással sújtották a juttatását.Az Alaptörvény, amelyet önök fogadtak el, egypárti Alaptörvény, gyakorlatilag a szociális biztonsághoz való jog helyett már csak egyfajta törekvést biztosít erre. A társadalombiztosítás mint kifejezés már nem is szerepel ebben az Alaptörvényben.Többször kezdeményeztük, hogy valamilyenfajta korhatár előtti ellátás a jövő nyugdíjjogosultjai tekintetében mindenképpen kellene, és újra bevezetésre kellene hogy kerüljön. Nem azt mondom tehát, hogy nem lehetett ezt a rendszert újragondolni, vagy ne lehetett volna részben szigorítani, de hogy önök gyakorlatilag eltörölték ezt a rendszert, ez tűrhetetlen, és több százezer embert taszított az ellátatlan sorba vagy a szegénységbe. Érintette ez tehát a szolgálati nyugdíjasokat, akik abban a tudatban vállaltak adott esetben fegyveres szolgálatot vagy nagyon nehéz munkakört, hogy egyébként számíthatnak egy kedvezményesebb nyugdíjbavonulási lehetőségre. De érintette egyébként teljesen érthetetlen módon a korengedményes nyugdíjak rendszerét is, amely egy fillér állami pénzbe nem került. Itt a munkáltatók bizonyos időn belül a nyugdíjba vonulás előtt megválthatták a hátralévő járulék befizetésével a további költséget, hamarabb nyugdíjba vonulhattak rugalmasan egyes munkavállalók. Jó volt ez a munkáltatónak, jó volt ez a munkavállalónak, az államnak nem került pénzbe, önök mégis szétverték ezt a rendszert. Általánosságban elmondható, hogy 2012 óta százmilliárdos nagyságrend az, amit kivontak ilyen módon a nyugdíjrendszerből úgy, hogy százezreket rugdostak ki a nyugdíjrendszerből.Ilyen méltatlan elbánásban részesültek a bányászok is. Megszüntették a bányásznyugdíjakat, és tulajdonképpen egyfajta átmeneti bányászjáradékot vezettek be, amely a 25 év magyarországi bányavállalkozónál föld alatti munkakörben eltöltött szolgálati időt vagy legalább 5 ezer műszakot teljesítőkre vonatkozott csak, és mondom, a mélyművelésű ágra vonatkozott, nem vonatkozott például a külfejtésekre, adott esetben a lignitbányákban dolgozókra. Tehát mindenképpen a bányászjáradékosoknak már egy nem nyugdíjjogosultság keretében és csak a szűkebb részüknek jár ez az ellátás. Ez méltatlan. Azért is méltatlan, mert a bányászok átlagéletkora jelentősen alacsonyabb a magyar lakosság, a magyar férfi lakosság átlagéletkorához képest. Kevesen élik meg közülük, sajnos nagyon kevesen az öreg­ségi­nyugdíj-korhatárt. Hogy önök gyakorlatilag az ő bá­nyásznyugdíjukat abban a formában megszüntették, az egy méltatlan dolog, az életük javát adták ők azért, hogy a magyar ipar a XX. század második felében kibontakozzon és nőjön. Az a javaslatunk ebben a tekintetben is, hogy aki már egyszer nyugdíjjogosult volt közülük, az változatlanul kapja meg azt, ami ’12 előtt neki járt. A rokkantnyugdíjasokról: 2012-ben támadták meg önök ugyanúgy a rokkantnyugdíjasokat is. Az akkori szociális államtitkár megnyilatkozásaiból láthatóan csalóknak és ingyenélőknek mutatták be őket. Erre a méltatlan elbánásra, megnyilatkozásra akkor is többször hívtuk fel a figyelmet. Megszüntették az ilyen korábbi státuszokat, és elvették az ezekhez kapcsolódó egyéb kedvezményeket is. Felülvizsgálatot hirdettek, amelyről azt mondták ‑ akkor úgy látszott ‑, hogy ’13 végéig fogják befejezni, ez nagyjából 200 ezer embert érintett, de mintegy két évet csúszott még a felülvizsgálat lezárása. Egyfajta táppénzszerű ellátást kapnak ők, amelyet az Egészségbiztosítási Alap fizet ki, elvették a nyugdíjjogosultságukat nekik is, vagyis a zömüknek. Több tízezer embernek csökkentették az ellátását, és több tízezer ember jogosultságát teljesen megszüntették, lényegében ellátatlanná téve őket, ezáltal földönfutóvá.Az általános mérleget úgy lehet megvonni, hogy a 2012. január 1-jén életbe lépett jogszabályi változások nagyjából 305 ezer főt fosztottak meg a rokkantsági nyugdíjuktól. 30 ezer olyan megváltozott munkaképességű személy lehet, aki a biztosítási idő hiánya miatt is, és ők akár 40-99 százalék közötti rokkantsággal rendelkeznek, 40-99 százalék között egészségkárosodottak, akik pénzellátásra nem is jogosultak egyáltalán. Azt gondolom, ez jól bemutatja az önök politikáját csakúgy, mint azok a rehabilitációs programok, amelyeknek az egyik feléről, egy aktuális fejleményéről pont Korózs Lajos kérdezett a mai nap folyamán. De az a rendszer, amit önök már 2016 szeptemberétől bevezettek, lehetőséget ad arra például mentálisan súlyosan beteg emberek kapcsán, hogy az ő hatórás foglalkoztatásukért egy speciális közmunkabért kelljen csak kifizetni, amely nettó 27 ezer forint. Hat óra munkáért egy nap; azt gondolom, ez vállalhatatlan, különös tekintettel akkor, ha megnézzük, hogy a munkáltatók által befizetett rehabilitációs hozzájárulásnak alig a felét fordították ezek kifizetésére. Tehát lenne lehetőség akár kétszer annyit kifizetni ezeknek az embereknek, önök ezt mégsem teszik.De az, ami 2017. április 1-jétől lépett életbe egy új módosítás szerint, vagyis hogy egyes betegcsoportokat a minimálbér 30 százalékáért is, mindössze 220 forintos órabérért is foglalkoztatnak, amikor ‑ még egyszer mondom ‑ ők ma rokkantnyugdíjasok is lehetnének, nyugdíjjogosultságot is kaphattak volna, ha nem verik szét ezt a rendszert. Napi 4 órás foglalkoztatásban tehát egyes betegcsoportokban napi 750 forintos térítési díj mellett 880 forintot kereshetnek egyes betegek, mintegy 130 forintot tehetnek zsebre naponta, ennyi marad nekik a térítési díj kifizetése után.(16.50)Elképesztő! Önök nemhogy az út szélén hagytak embereket Magyarországon, hanem több százezer embert az árokba rugdostak; ezt nem lehet máshogy mondani. Egy igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kapcsán ezeket bizony az asztalra kell tenni. Amikor arra hivatkoznak, hogy mi van a környező országokban, azt szeretném önöknek mondani, hogy az összlakossághoz viszonyítva 1,5 százalék a rokkantellátottak, rehabilitációs ellátottak száma Magyarországon, ez Szlovákiában 4 százalék körül van. Nagyon sokat hivatkoztak önök korábban Szlovákiára e tekintetben. Ebben is igazságot kell tehát tenni, igazságot is fogunk tenni. Az öregségi nyugdíjminimumot megduplázzuk, megteremtjük a lehetőségét a nyugdíjak reálértékének megőrzésére, és a 13. havi nyugdíjat is vissza fogjuk állítani. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Szerintem az utóbbi felszólalás is jó példa volt egyrészről a szocialista szómágiára, másrészről pedig arra, hogy mennyire mást mondanak a szocialisták kormányon és ellenzékben.Már többedszer halljuk, úgy látszik (Gőgös Zoltán: Mi akkor is megadtuk a 13. havi nyugdíjat!), ez ki van adva a Szocialista Párton belül, hogy az egyhavi nyugdíj elvételét úgy mondják, hogy kényszerből ideiglenesen felfüggesztették a 13. havi nyugdíjat. (Gőgös Zoltán: Ez így volt!) Mindnyájunknak szerintem Werner Faymann osztrák kancellár jut eszünkbe, aki nem kerítést épít, csak kapukat széles oldalszárnyakkal, a szocialisták sem elveszik, csak kényszerből ideiglenesen felfüggesztik a 13. havi nyugdíjat. (Gőgös Zoltán: Miért? Ti visszaadtátok?) A lényeg ugyanaz: elvettek nyugdíjat a nyugdíjasoktól, a mi időnkben pedig 9,5 százalékkal emelkedett a vásárlóértéke. (Gőgös Zoltán: Ne bosszantsál már! ‑ Derültség.)De az is nagyon-nagyon beszédes szerintem, hogy arról beszélt a képviselőtársunk, hogy már meglévő nyugdíjakat vettek el. Tisztelt képviselő úr, senkitől nem vettünk el semmit. Aki szociális juttatásra szorult, az szociális juttatást kapott, a többiek pedig nyugdíjat. De hallgassuk meg az ön volt képviselőtársait, hogy ugyanerről a kérdésről, amelyet ön most teljes mértékben ellenzett, miként beszéltek itt a parlamentben. Veres János pénzügyminiszterként 2009. március 2-án itt az Országgyűlésben azt mondta, hogy „nem kerülhetők meg ezek a bizonyos strukturális átalakítások, azaz hozzá kell nyúlni mindazokhoz a területekhez, amit ön felsorolt a holland példa alapján a nyugdíjrendszert illetően, a rokkantnyugdíjrendszert illetően, a munkanélküli-ellátást illetően és sok minden más területet illetően”. Tehát ennek a rendszernek a megváltoztatását írta elő Veres János. (Korózs Lajos: Ez nem azt jelenti, hogy ellátás nélkül maradnak emberek!)Korózs Lajost hallgassuk meg 2008. december 9-éről. Ezek mind ahhoz kapcsolódóak, amit Gyurcsány Ferenctől már idéztem, azt nem szeretném még egyszer idézni. Azt mondta ön, képviselő úr: „Természetesen én azt tudom, hogy a rendszerváltás utáni években nagyon sokan belemenekültek a rokkantnyugdíjazásba, de hosszú távon nem lehet egy társadalom számára perspektíva az, hogy ha a munkaerőpiacon valamilyen ingadozás van, vagy azért, mert nem konvertálható a tudása, vagy azért, mert valamelyest az egészségi állapota csökkent, akkor az az egyetlenegy menekülési útvonal, hogy megyünk a rokkantnyugdíjba.” (Korózs Lajos: Igen.) Tisztelt képviselő úr, ez az, amit a képviselőtársa most ellenzett. Tehát beszéljék meg egymás között!Szűcs Erika (Korózs Lajos: Ez nem azt jelenti, hogy ellátás nélkül hagyunk embereket! – Az elnök megkocogtatja a csengőt.) 2008. szeptember 29-én: „Egyébként a rokkantság megállapítása helyett a munkavégző képesség és a foglalkoztatás helyreállítása európai trend, amit nem csupán a gazdaság igényei, hanem mindannyiunk napi tapasztalatai is visszaigazolnak.” Most kapaszkodjanak, képviselőtársaim, mert az előzőek után el kell határolódjanak a saját képviselőtársuktól, hogy mi is a társadalom valós elvárása több mint 400 ezer munkaképes korú rokkantnyugdíjas esetén: „Ez az elvárás világos, aki munkaképes, az dolgozhasson és dolgozzon is, legyen több adófizető.” A 400 ezer rokkantnyugdíjasnál eléggé radikális álláspontot fogalmaztak meg akkor (Gőgös Zoltán: De ti a féllábút is visszaküldtétek!), tisztelt képviselő úr. Ahogy itt elhangzott, mi egy méltányos felülvizsgálati eljárást indítottunk, amit két évvel meg is hosszabbítottunk, pontosan azért, hogy mindenki megfelelő vizsgálatoknak essen alá. (Gőgös Zoltán: Egy csomó orvos most ment a börtönbe, nem?) Önök is tudják, hogy 11 ezren már az első kérdőív kiküldésekor elismerték, hogy nem kérnek felülvizsgálatot, hanem visszatérnek a munkaerőpiacra. Tehát igyekeztünk tényleg a lehető legméltányosabban, a legkörültekintőbben, legalaposabban eljárni, mindenki érdekeit figyelembe véve.De azt hiszem, hogy azok után most el kell dönteniük, hogy önök Varga képviselő úr álláspontját vagy Veres, Korózs, Szűcs képviselő urak és asszony álláspontját követik. Mert a kettő, mint ahogy korábban is mondtam, ellenzékben és kormányon szöges ellentétben van az MSZP esetében ismételten. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már negyedik alkalommal a parlamentbe jutva egyéni képviselőként megerősítem, hogy amit most államtitkár úr mondott, az úgy volt, tessenek majd visszaemlékezni rá. Természetesen, persze lehet kampánycéllal így-úgy megfogalmazni dolgokat (Gőgös Zoltán, a laptopjára mutatva: Itt olvasom Schmitt Palit, pont itt van előttem!), de a tény mégiscsak az, amit előbb az államtitkár úr megfogalmazott.Szeretném azzal folytatni, tisztelt képviselőtársaim, amit idáig még senki nem fogalmazott meg, talán államtitkár úr érintette, hogy az idős emberek tisztelete és megbecsülése értékrendünkből fakadó erkölcsi törvény; az emberi élet legfontosabb tíz parancsa között is szerepel. Szent István királyunk az országépítés, a megmaradás, a fejlődés és felemelkedés isteni és világi parancsai között életprogramjában többek közt a hit megőrzése, az egymás tisztelete, az igaz élet mellett az idősek tiszteletét is említi a megbocsátás és a becsületesség mellett. A mai nyugdíjasainknak sok küzdelemben volt részük, embert próbáló évtizedeket éltek meg, kommunizmust, rendszerváltást, folyamatosan és gyökeresen gyors ütemű politikai, gazdasági, társadalmi, technikai változások időszakát. Ők a mai aktív generáció nevelői, akiknek élete munkája van mindabban, amivel hozzájárultak közösségeink, hazánk mai arculatának megformálásához.Amikor tisztelettel fordulunk nyugdíjas honfitársaink felé, akkor elsősorban köszönetet kell mondanunk az Országgyűlésből minden nyugdíjasnak a hosszú évtizedek alatti tevékeny munkájáért, mindazért, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy szűkebb és tágabb közösségeink többé és erősebbé váljanak. (Dr. Józsa István: Magadról beszélsz?) Környezetünkben megtapasztalhatjuk, hogy nagyon sok nyugdíjas esetén a nyugdíjkor nem inaktivitást jelent. Ezért is meg kell becsülnünk és köszönetet kell mondanunk mindazoknak is, akikre nyugdíjasként mint elengedhetetlen segítségre és támaszra számíthat családjuk. Meg kell becsülnünk mindazok elkötelezettségét, tudását, tehetségét és tenni akarását is, akik nyugdíjasközösségekben tevékenyen vesznek részt az értékteremtésben, a tudás továbbadásában, az időskor ellenére is megtalálva helyüket, küldetésüket, gyarapítva közösségeinket, erősítve az összetartozást.A Fidesz-KDNP-szövetség kormánya ennek érdekében 2010-et követően, a nyugdíjas­szerve­ze­tek­kel kötött megállapodás értelmében garantálja és megvédi a nyugdíjak értékét. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak értéke minden évben legalább az infláció mértékével emelkedik. Tisztelt képviselőtársaim, a folyamatok összefüggésben való szemlélése okán engedjék meg, hogy egy nagyon rövid kitérőt tegyek arra, hogy az előző balliberális kormányok nyugdíjasokat sújtó intézkedéseivel ellentétben milyen tényezők vezettek oda, hogy az Orbán-kormány érvényt szerzett a nyugdíjasokkal kötött megállapodásnak és betartja ígéretét, miközben 2015-ben (sic!) még államcsőd fenyegette hazánkat. Emlékeztetőül: 2010-ben a görög példa nyomán ez a veszély fenyegette az IMF-hitel törlesztésével sújtott, egyébként a globális válság időszaka közepette kivéreztetett országot, hogy további várható megszorítások közepette a nyugdíjak drasztikus csökkentését is meg kell majd tennie egy baloldali kormányt követő kormánynak, ezen a kijelölt úton kell végigmenni, és ezt a gazdaságpolitikát folytatni kellene. De fontos számunkra az, hogy az Orbán-kormány olyan törvényhozási, jogalkotási folyamatokba kezdett, a rendszerek átalakítása olyan gazdaságfejlesztési programot indított el és vitt sikerre, olyan adópolitikát alkalmazott és tett eredményessé, hogy mára tény, hogy hatodik éve folyamatos és töretlen a gazdasági növekedés, ami az uniós átlagot meghaladja, az IMF-hitelt visszafizettük, az államháztartás stabil, az államadósság csökkentése is folyamatos. 2018-ban 4,3 százalékos gazdasági növekedés valósulhat meg 2,4 százalékos hiánycél, illetve infláció mellett.A sikeres gazdaságélénkítés következtében a gazdasági mutatók folyamatos javulása mellett a munkanélküliség jelenleg Magyarországon az egyik legalacsonyabb európai szinten. Továbbá a családtámogatás, a nyugdíjak reálértékének megtartása is csaknem egyedülálló Európában. Egyértelmű, hogy a Fidesz-KDNP kormánya volt az egyetlen az utóbbi 15 év kormányai között, amely ígéretéhez híven megóvta a nyugdíjak vásárlóértékét a nyugdíjak infláció mértékének megfelelő folyamatos növelésével.(17.00)Így a hazai makrogazdasági folyamatok alakulásának a nyugdíjasok is a kedvezményezettjei, mert amint már a költségvetés tárgyalása során is elhangzott, a kormány a 2010-ben megtett ígérete szerint évről évre megvédi a nyugdíjak reálértékét, megőrzi azok vásárlóerejét, úgy, hogy a mindenkori nyugdíjemelés mértékét az adott évre tervezett inflációhoz igazítja. 2018-ban pedig szintén az infláció mértékével megegyező nyugdíjemelést valósít meg a kormány, és 2018-ban az ideinél nagyobb, 3 százalékos lesz a nyugdíjemelés, továbbá a gazdasági növekedés függvényében külön kormányzati intézkedésre is sor kerülhet. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy az Orbán-kormány kiáll az idősek mellett, és meggyőződésünk, hogy nyugdíjasaink a magyar társadalom életében nemcsak eddigi munkájuk által, de a jelenben is elhivatottsággal rendelkező, értékes tagjai közösségeinknek.Nyugdíjasaink elkötelezettségének is része van abban, amit ez idő alatt elértünk, hogy közös erőfeszítéseink eredményeképpen jutottunk ma oda, hogy a sikeres gazdaságpolitika eredményei a nyugdíjak emelkedésében, értékállóságában, a helyettesítési ráta mértékében, a nyugdíjprémiumban is érvényre jutnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány felelőssége egy olyan állami nyugdíjrendszer kidolgozása, amelyik stabil, kiszámítható, és nem emeli újra az államadósságot. Megteremtettük és megőrizzük a nyug­díjkassza egyensúlyát.A korai nyugdíjazással érintett, ám munkaképes, életerős emberek esetében a kormány célja, hogy megteremtse a lehetőséget a munka világába tör­ténő visszatéréshez azoknak, akik ezt szeretnék. Bevezettük a „Nők 40” programot, amit nem részleteznék, de szeretném elmondani, hogy az említett választási kampányok során bizony nagyon sok dicséretet kaptunk mindezért. Mint ahogy elhangzott már, közel 194 ezren vették ezt igénybe.A GDP növekedésével, azaz a már említett sikeres gazdaságpolitikával összefügg a nyugdíjprémium, amely akkor jár, ha a GDP-növekedés várhatóan meghaladja a 3,5 százalékot. Erre első alkalommal ebben az évben van kilátás.A nyugdíjasok életét megkönnyítő közvetlen és közvetett intézkedések hosszú sorából, amennyiben azt tételes, alapos elemzés alá vetjük, úgy egyértelműen láthatjuk, hogy a nyugdíjas-társadalomnak aligha van olyan rétege, amelyiket valamilyen formában intézkedésben ne érintette volna.A közvetlen intézkedések között a „Nők 40” program, a Btk.-módosítás az idősek fokozottabb védelme érdekében, a szociális szolgáltatások területén hozott intézkedések és természetesen a 210 ezer nyugdíjasnak nyújtott Erzsébet üdülési program is ezt szolgálja. Aztán folytathatjuk azzal, hogy az Idősek Tanácsa mint a kormány tanácsadó testülete létrehozásával állandó kapcsolatban lévén foglalkozunk azzal, ami itt már elhangzott Selmeczi képviselőtársamtól is, hogy gondolkodunk azon, hogy a nyugdíjasok szövetkezete létrehozásával egy új módosítást hajtanánk végre, amellyel szintén azt szeretnénk elérni, hogy valamilyen módon azoknak, akik aktívan részt akarnak venni ebben az elkövetkező időben, a lehetőséget megteremtjük. Erre már volt jó példa.A nyugdíjasok életkörülményeit jobbá tevő közvetett intézkedések között most már csak egy-egy szóval említem: a rezsicsökkentés, a családtámogatási rendszer, a várólisták kérdése, a szűrőprogramok, a munkahelyvédelmi akcióterv, a munkaerőpiacra jutás, a rehabilitációs kártya, a közlekedési kedvezmények, a kulturális kedvezmények és a sport területén nyújtott kedvezmények is mind idesorolhatók lennének. De ugyanide tartozik, az „Otthon melege” programot említeném, amely szintén nagyban befolyásolja ugyanúgy a nyugdíjasok, mint a családok helyzetét is.(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szokásom parlamenti felszólalás keretében a sajtóból idézni, de most mégis megteszem, mert beszédes címeket olvashatunk fel teljesen különböző portálokon a költségvetés tárgyalása során. Idézem: „A nyugdíjasok biztosan jól járnak a kormány terveivel” ‑ port­folio.hu; „Novemberben megdobják nagyjából 24 ezerrel a nyugdíjasokat” ‑ index.hu; „Extra nyugdíjemelés, béremelés és adócsökkentés” ‑ napi.hu. A mai vitanap üzenetéből is azt a következtetést vonhatjuk le, tisztelt képviselőtársaim, hogy ugyanez hasonlóképpen hangozhat: a magyar nyugdíjasok továbbra is jól járnak a kormány terveivel, mert a magyar nyugdíjrendszer hosszú távon, biztonságosan stabil és kiszámítható lesz. Köszönöm megtisz­telő figyelmüket úgy, mint egy 50 éves munkaviszonnyal rendelkező és rövidesen nyugdíjba vonuló, de már rég a nyugdíjkorhatáron túl dolgozó nyugdíjastól hallva mindezt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
  • DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlésben mindig nehéz érzelmek nélkül megnyilatkozni, de különösen nehéz egy olyan témában, amely vagy mindannyiunkat érint, vagy jó esetben mindnyájunkat érinteni fog.Itt végighallgatva képviselőtársaimnak esetenként indulatoktól elfúló véleményét, azért kérem, hogy ne felejtsék el azokat az elmúlt hosszú évtizedeket, amelyekben a jelenlegi állapot kialakult. Engedjék meg, hogy csak két dolgot említsek fel azok közül, amiket önök itt mondtak. Az egyik, hogy az elmúlt években időszerűnek tartottuk, hogy az abnormálisan magas számú, korkedvezményes és rokkantnyugdíjas állományban lévőket felülvizsgáljuk. Firtl képviselő-kollégám azzal fejezte be, hogy ő már nyugdíjaskorban van és nyugdíjas. Én 75 éves vagyok, és bizony nyugdíjaskorban vagyok. Zárójel, itt teszem hozzá: nem kapok nyugdíjat; kormánytagként nem kapok nyugdíjat. (Firtl Mátyás: Én sem!) Mondták, hogy itt mekkora nyugdíjakat veszünk fel. Nem kapjuk a nyugdíjunkat, nem vesszük fel.De ami miatt ezt szóba hoztam, az az, hogy ebből az ötvenvalahány év szolgálati időből én 38-at Ózdon húztam le, és magam is részese voltam annak, amikor emberek tízezreit küldtük a fenyegető munkanélküliség elől rokkantnyugdíjba. Kétségtelenül ‑ az akkori kormányok tehetetlensége miatt ‑ akkor foglalkoztatási problémákat igyekeztek és igyekeztünk szociális eszközökkel megoldani. Hogy ennek milyenek a következményei, azt mutatja ezeknek a térségeknek a mai helyzete is. Ugyanis ezek nem átmeneti helyzetet eredményeztek, hanem azt, hogy emberek tízezreiről lemondott a társadalom, egy olyan állapotra kárhoztatva őket, amelyet sem az addigi életvezetésük, sem az azutáni életük nem indokolt. Úgyhogy úgy gondolom, ezt a helyzetet sokkal korábban meg kellett volna oldani, és nem kárhoztatni azt a kormányt, amelyik ezen a helyzeten változtatott.De ami miatt én lehetőséget kértem az elnök úrtól a megszólalásra, az néhány szám, amelyek ugyan nem kizárólag a nyugdíjasokra, hanem az egész társadalomra vonatkoznak. És ha már ilyen személyes hangütést engedtem meg magamnak, akkor engedjék meg, és azért is kértem lehetőséget, hogy ezt én mondjam el, mert személy szerint, kormánytagként ennek a végrehajtásában volt részem, és ez a rezsicsökkentés. A 2013. január 1-jével hatályba léptetett, önök által jól ismert intézkedéseknek engedjék meg, hogy az összesített számait elmondjam, annak bizonyságául, hogy azért nem olyan fekete a helyzet, mint ahogy kollégáim ezt igyekeznek itt bemutatni. A Statisztikai Hivatal és az energiahivatal adatai szerint a rezsicsökkentéseknek köszönhetően a lakossági fogyasztók a földgáz-, villany- és távhőszámlákon mintegy 818 milliárd forintot takarítottak meg 2013. január 1. és 2016. december 31. között. Tehát több mint 800 milliárd forintot. A legtöbbet a villanyszámlán takarítottak meg a fogyasztók, ezen szolgáltatásért ugyanis 396 milliárd forinttal fizettek kevesebbet.(17.10)A földgáz esetében 340 milliárd forint volt a lakossági felhasználók összes megtakarítása, míg a távhő árának csökkentésével 82 milliárd forint maradt a fogyasztóknál. Amennyiben a víz-, csatorna-, PB-gáz-, valamint a hulladékdíjak csökkentésének hatását is vizsgáljuk, akkor az említett időszakban, tehát 2013. január 1. és 2016. december 31. között a lakosság összes megtakarítása 909 milliárd forintot tesz ki. Ezen időtartam alatt a víz- és csatornaszolgáltatásokon 60 milliárd, a PB-gáz-szolgáltatáson 10, a hulladékszolgáltatáson 20 milliárd forintot takarítottak meg a magyar családok, mindenki, tekintet nélkül arra, hogy milyen idős, milyen családban él, s tekintet nélkül arra, hogy kire szavazott. A 2015. évi megtakarítási tényadatokból kiindulva, azt folyó év november végéig arányosítva, kivetítve, a magyar családok 2013 és folyó év, tehát 2017. május 31. között több mint 1000 milliárd, számítások szerint 1021 milliárd forintot takarítottak meg.Engedjék meg, hogy két mondatot szánjak arra, mert itt a vezérszónoki expozékban elhangzott, ez pedig a lakosságot terhelő hátralékok. Félreértés ne essék, akinek hátraléka van, annak az mind a mai napig egy szorító helyzet, de nem mindegy, hogy hány tízezer család van ebben a szorításban és milyen összeggel. A rezsiköltségek csökkentése a korábban felhalmozott hátralékok alakulására nyilvánvalóan kedvező hatással volt, mind a tartozások összege, mind a hátralékos fogyasztók száma jelentősen csökkent az elmúlt években. Az energiahivatal adatai alapján 2012-ről 2016-ra a 30 napon túli hátralékok a villamos energia esetében 31 milliárd forintról 16 milliárdra, tehát mintegy 48 százalékkal csökkentek, a földgáz esetében 40 milliárdról 16 milliárdra csökkentek, 60 százalékkal, a távhő esetében pedig 16 milliárdról 10 milliárdra, mintegy 37 százalékkal csökkentek a hátralékok.Ezzel összefüggésben kiemelem a kikapcsolt lakossági fogyasztók számát, hiszen az a legbrutálisabb szolgáltatói beavatkozás. A kikapcsolt lakossági fogyasztók száma is jelentősen csökkent. 2012-ben még összesen 155 ezer lakossági fogyasztó volt kikapcsolva, 2016-ban már csak ‑ ha egyáltalában ezt a „csak”-ot itt lehet használni; én úgy gondolom, hogy nem ‑ 106 ezer fogyasztó volt, ez több mint 30 százalékos javítás. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, és ezért szeretném itt is, ennek a politikai vitanapnak a lehetőségét is felhasználni arra, hogy a magyar társadalomnak, tekintet nélkül annak társadalmi szekcionálásától, a magyar társadalom kivétel nélkül minden tagjának érdeke a rezsicsökkentés eredményeinek megtartása s lehetőség szerinti továbbvitele. Köszönöm, elnök úr, a türelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretnék én is köszönetet nyilvánítani a kezdeményezőknek, akik lehetőséget nyújtanak arra, hogy a törvényalkotás mellett ilyen fontos témákról, mint a nyugdíjkérdés, itt vitatkozhassunk a Házban. A vezérszónoki felszólalást részünkről Sneider Tamás ismertette, elmondta, hogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban milyen elképzelései vannak a Jobbiknak; én egy-két gondolattal szeretném kiegészíteni, egy-két gondolattal szeretnék hozzájárulni ehhez a mai vitához. Először is nagyon nagy érdeklődéssel hallgattam vagy figyeltem azt a licitet, ami a szocialisták és a jelenlegi kormánypárt között kialakult arról, hogy a Fidesz 8 éve vagy a szocialisták 8 éve 2002-2010 között vett-e ki több pénzt a nyugdíjrendszerből. És legalább ilyen érdeklődéssel hallgattam Fónagy államtitkár urat, aki azzal az érzelmes kitétellel indított, hogy mindannyiunkat vagy érint, vagy érinteni fog ez a kérdés. Én magam már néha, amikor a jelenlegi folyamatokat figyelem, erősen kételkedem abban, hogy amire én elérem a nyugdíjkorhatárt, addigra ilyen jelenlegi tendenciák mellett ez a nyugdíjrendszer ki fogja-e tudni termelni azt az összeget, ami engem megilletne, amire odaérek.Az egész nyugdíjkérdés egy átfogó, komplex megközelítést igényel. Egy igen átfogó, komplex kérdésről beszélhetünk, amelynek, az időskori gondoskodásnak alapvetően két feltétele van. A fenntartható és igazságos nyugdíjrendszernek feltétele a gyermekszületések egészséges száma, tehát a demográfia, illetve az egészséges gazdasági környezet. Két szélsőséges helyzet van alapvetően a mai világban, mind a kettő alapvetően az időskori gondoskodást segíti elő. A harmadik világban, a fejlődő világban, ahol magas demográfia jellemzi a társadalmakat, azonban alapvetően egy alacsony gazdasági teljesítmény van, itt még nyugdíjrendszer sem létezik, de alapvetően a magas születésszámmal gondoskodnak a családok az időskori ellátásukról. Ezzel szemben a fejlett világban a jelenlegi tendenciák szerint egy nagyon rossz demográfiai helyzet mellett, de jó gazdasági teljesítmény mellett magas szociális kiadásokkal gondoskodnak a társadalmak az időskori gondoskodásról és ilyen értelemben a nyugdíjrendszerről. Azonban az, ami Magyarországon kialakult, az egy nagyon furcsa és egy rossz mixe ennek a két felfogásnak. Alapvetően rossz demográfiai mutatók, rossz gyermekszületési mutatók mellett és rossz gazdasági teljesítmény mellett próbáljuk fenntartani a nyugdíjrendszerünket, egy olyan rendszerben, amelyet alapvetően a csökkenő demográfia és mindemellett még az elvándorlás jellemez, és emellett egy olyan rossz gazdasági tendencia, amely csökkenő reálbérek mellett próbálja finanszírozni a nyugdíjkasszát. Itt Hollik István képviselőtársam ismertetett néhány szempontot, amivel én alapvetően egyet is tudnék érteni. Az, hogy a költségvetés és a makroszámok milyen fontosak a nyugdíjrendszer fenntartásában, ezzel alapvetően egyetértek, és ezért dicséret is illeti a kormányt, hogy felelőtlen gazdálkodást követően egy viszonylag stabil költségvetési politika mellett egészséges gazdasági mutatókra tekinthetünk. Ez a makroszámok világa, ami jó. De ha a foglalkoztatások számát nézzük, bármennyire is dicséretes az, hogy alapvetően a nulla felé tendál a foglalkoztatás és a munkanélküliség, azért alapvetően a kormánynak föl lehet azt róni, hogy milyen módon és milyen módszerrel javította a foglalkoztatást. Ha a közmunka bevezetésével javult a munkavállalási statisztika, akkor ezt alapvetően nem tartjuk egy jó módszernek, hiszen a közmunka, amiért alapvetően a létminimum szintjét sem elérő munkabéreket fizet ki a kormány, ez alapvetően egy rabszolga-társadalomnak a szinonimája, hiszen azok a társadalmak, amelyekben a bérek a létminimum szintjét sem érik el, ezek alapvetően az ENSZ emberi jogok egyetemes nyilatkozata szerint a rabszolga-társa­dal­makra jellemzőek. 600 ezer honfitársunk hagyta el ezt az országot, 300 ezer honfitársunk készül elhagyni ezt az országot, ami nyilvánvalóan az alacsony munkabéreknek az eredménye, és ebben a tekintetben Magyarország nyugdíjrendszere a fenntarthatatlanság irányába mutat. A bérunió, a Jobbik által javasolt azon kezdeményezés, amely a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát is biztosítja, hiszen ez az egyedüli olyan lehetőség, amellyel magasabb béreket, abból magasabb adófizetéseket, magasabb járulékfizetéseket tesz lehetővé, amely a helyben maradást teszi lehetővé, a születésszám és a gazdasági teljesítmény, a reálgazdaság teljesítményének a növelését is lehetővé teszi, és ezáltal a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát is biztosítja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)(17.20)
  • CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék vitatkozni az előttem szóló Gyöngyösi Mártonnal, de a licitet nem mi tesszük. Az MSZP és a Fidesz közötti vita a két kormányzás összehasonlítása. A licitbe pont önök szállnak be, azok a pártok ‑ az LMP, önök, a függetlenek ‑, amelyek még nem vezették ezt az országot, tehát teljesen természetes, hogy még nincs egy egzakt összehasonlításunk az önök kormányzásáról. De amikor a nyugdíjasok helyzetéről beszélünk, és összehasonlítjuk a mostani kormányzást az előző kormányzással, akkor nem egy licit alapján tesszük meg, hanem végignézzük a tényeket. Megnézzük, hogy mi történt a mi kormányzásunk előtt, és összehasonlítjuk azokkal a számokkal, azokkal az intézkedésekkel, amiket mi magunk tettünk. Csak így lehet egy vitában összefogó képet adni Magyarország lakosságának, és csak így lehet egy vitában ‑ ha konszenzusra nem is fogunk jutni, de legalábbis ‑ reális képet mutatni azok számára, akik tudják nagyon jól, hogy egy nyugdíjpolitika nem arról szól, hogy mit szeretnénk adni a nyugdíjasoknak. Hát, teljesen természetes, hogy minden egyes politikusnak, minden egyes kormánynak az a célja, hogy növelje a nyugdíjasok támogatottságát, növelje a nyugdíjasok iránti elköteleződést, és növelje azokat az intézkedéseket pozitív értelemben, amit a nyugdíjasok élvezhetnek. De azért van egy helyzetkép. A kormányzást befolyásolja az, hogy az elődöktől miképp kapja meg az országot, milyen ‑ úgymond, pestiesen szólva ‑ a kassza az állapota. Vagy, ahogy a szocialistáktól sokszor halljuk, ez már ma is elhangzott kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt, a szocialistákat a kormányzásuk alatt egy kényszer irányította. Minden olyan, ami negatív, minden olyan, ami károkat okozott, mondjuk, az idősek, a nyugdíjasok irányába, azt ma már előszeretettel úgy említik a szocialista képviselők, hogy egy külső kényszer hatására tették. Én most életemben talán először, de megpróbálom elfogadni ezt az érvelést, és megpróbálom úgy végignézni a 2010 előtti időszakot, hogy elfogadom, önök minden intézkedésüket a gazdasági válság, a pénzügyi válság kellős közepén a pénzügyi krízis miatt tették. Megpróbálom elfogadni, hogy önök egyhavi nyugdíjat, a 13. havi nyugdíjat azért vették el, mert gazdasági válság volt a világban. Megpróbálom elfogadni, hogy azért kellett a nyugdíjkorhatárt 62-ről 65 évre növelni, mert a pénzügyi szektor összeomlott a tengerentúlon. Elfogadom még azt is, bár ezt már nehezen tudom, de valahol akár még azt is el tudom fogadni, hogy a gazdasági világválság volt az, ami miatt 2006 és 2010 között jelentősen, 4 százalékkal esett vissza a nyugdíjak reálértéke. Még azt is elfogadom, hogy a 2008-as Gyurcsány-kormány intézkedése, ami 8 százalékkal csökkentette az induló nyugdíjakat, annak is az indoka a gazdasági világválság volt, bár azért ezt már nehéz elfogadni, hiszen 2008 második felén indult a válság, ez a döntés pedig előbb született, de én elfogadom, önök irányába a jóindulatom maximálisan megvan ebben a témakörben. S még azt is elfogadom, hogy a vizitdíjat is kényszer hatására, a világválság miatt kellett bevezetni, bár egy kicsit rontja az esélyeket és rontja az elfogadásom mértékét, hogy önök ezt 2007. február 15-én vezették be, de nem baj, ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók, ha minden intézkedést külső kényszer hatására tettek, akkor biztos, hogy a vizitdíj bevezetése is ennek hatására történt. Bár azt már nehezen tudom elfogadni, hogy miért kellett 220 millió forintért a vizitdíjat megsajtózni, miért kellett a vizitdíj bevezetésével kapcsolatos kommunikációra elkölteni 733 ezer ember első vizitdíját, köztük idősek, nyugdíjasok által befizetett plusz extra támogatást. Mert egy plusz extra támogatás volt a vizitdíj, gyakorlatilag olyan emberektől kértek erre pluszpénzt, akik egyébként egész életükben fizették a társadalombiztosítás különböző részeit. Még talán azt is el tudjuk fogadni, hogy az az 59 százalékos pénzromlás, ami 2002 és 2010 között az önök kormányzását jellemezte, az is biztos külső hatásra, a nagy pénzügyi-gazdasági válságra vezethető vissza. Azt viszont már nehezen tudom elképzelni és elfogadni, hogy a több mint egy tucat rezsiköltség-emelés is mind külső hatásra történt. Bár a külső hatást el tudom fogadni, hiszen önök külföldi cégeket engedtek be arra a piacra, ahol amúgy nincs verseny, ahol kiszolgáltatott a lakosság, beleértve a nyugdíjasokat is, és önök hagyták, hogy ott kényük-kedvük szerint alakítsák ki ezek a cégek az árat, de ezt azért már nem szabad a világgazdasági válságra fogni. De ne menjük bele ennyire a részletekbe, fogadjuk el, hogy a világgazdasági válság kellős közepén önöknek nagyon nehéz helyzetük volt. S akkor itt már látjuk is, hogy mi a különbség a két kormány között, a 2010 előtti és a 2010-et követő kormányzás alapideológiája és politikája között. Önök úgy gondolkodnak, ahogy a nemzetközi pénzvilág is gondolkodott, meg a nemzetközi politika is gondolkodott, hogy a gazdasági válságot ‑ a nevében is benne van, hogy gazdasági, tehát valahogy köze van a nagy cégeknek ‑ és a pénzügyi válságot ‑ a nevében is benne van, hogy köze van a bankszektorhoz ‑ az emberekkel kell megfizettetni. Önök azt a politikát képviselték egészen 2010-ig, hogy a nemzetközi pénzügyi piac hibáit, az ő összeomlását a magyar embereknek kell arányosan, magyarországi méretekben kifizetni. Önök gyakorlatilag végig ugyanazt a politikát képviselték, amit az IMF képviselt Görögországban, ahol eljutottak egészen addig, hogy a nyugdíjasok esetében még nyugdíjcsökkenést, nyugdíjmegvonást is előtérbe helyeztek. Hála a jóistennek, nem önök vezették az országot 2010-ben, mert ha 2010-ben is önök nyertek volna, akkor ez a folyamat folytatódott volna. Az, amit elkezdtek, aminek a káros hatásait érezték a nyugdíjasok is, gyakorlatilag ez ment volna végig, beleértve az IMF-megállapodást, és beleértve még számos olyan intézkedést, amit ma már el se tudunk képzelni. No, ezek azok a tények, amikkel nem lehet vitatkozni, a két politika közötti különbség 2010-től folyamatosan meglátszik. Lehet vitatkozni, hogy a mi válságkezelésünk jó vagy rossz, lehet vitatkozni, hogy szerencsénk volt vagy nem volt szerencsénk ‑ ez azért egy vicces vita, de akár még ezt is le lehet folytatni ‑, de az vitathatatlan tény, hogy a két álláspont között óriási különbség van. A szocialista álláspont a pénzügyi piac veszteségét az emberekkel akarta megfizettetni, fizettette meg éveken keresztül, mi pedig úgy gondolkodtunk, hogy nem az emberektől kell elvonni azért, mert a pénzügyi piac hibázott. Ezért vezettünk be különadókat a multinacionális cégek irányába, és ezért vezettünk be különadókat a bankok irányába is, és ezért tudtuk azt megtenni, hogy ma már a 2018-as költségvetés tárgyalásakor kimondhattuk, hogy a válságos időszakot a hátunk mögött tudhatjuk. Ezért tudtuk megtenni, hogy csökkentettük a rezsiköltségeket, hiszen, ahogy már említettem, mi úgy gondolkodunk, hogy ahol nincs piaci verseny, ott legyen árszabályozás, ezért 25 százalékkal lett kevesebb a gáz, a távhő és az áram ára, ami egy átlagos családnál 170 ezer forint, egy átlagos nyugdíjas családnál akár 100 ezer forint megtakarítást is jelenthet évente. Ezért gondoljuk azt, hogy az áfát nem növelni kell, ahol önök tették, hanem az alapvető élelmiszerek áfáját, a sertés, a hal, a baromfi és a tojás áfáját, beleértve a tej áfáját is, csökkenteni kell lépésről lépésre úgy, ahogy a gazdaság teljesítőképessége ezt megengedi. (17.30)Azért gondoljuk azt, hogy nem engedünk a kartellezésnek, és a korábbi gyakorlattal ellentétben a gyógyszerárcsökkentésnél a vaklicit bevezetésével is jelentős költségeket, jelentős olyan költségeket tudtunk megtakarítani, mondjuk, a nyugdíjas családok irányába is, amelyek egyébként az önök idején nem valósulhattak meg. És mindezen intézkedéseknek köszönhetően a nyugdíjasok körében a relatív jövedelmi szegénység az elmúlt hat évben egyharmadával csökkent.Tisztelt Képviselőtársaim! Ma oda jutottunk el, hogy a gazdasági teljesítőképesség mértékében tudjuk biztosítani nem csak azt, hogy növekedjenek a nyugdíjasok támogatásai, növekedjenek a nyugdíjak, egyébként pedig a valós költségeik csökkenjenek. Hiszen lehet, hogy korábban voltak nagyobb nyugdíjemelések is, de azért akkor a jelentős infláció mentén úgy éreztük, hogy amit a szocialisták az egyik kezükkel adtak, annak többszörösét az áremelések során a másik kezükkel elvették.Tehát mi mindvégig azon az állásponton vagyunk, hogy lépésről lépésre kell haladni, amit a gazdaság nekünk enged. Úgy, hogy természetesen minden egyes területen éreztesse a gazdasági teljesítőképesség a hatását. Például beindítottuk 2013 januárjától a munkahelyvédelmi akciótervet. Hiszen meg kellett védeni azoknak az embereknek a munkahelyét, akik egy évtizeden belül elérik a nyugdíjkorhatárt. Gyakorlatilag az 55 év felettiek teszik ki a munkahelyvédelmi akciótervben részt vevők több mint 40 százalékát. Ez a pénzügyi támogatás, ami a bérköltséget csökkenti a munkaadók számára, ad biztonságot számos olyan munkavállalónak, akinek egyébként, mondjuk, 2010-et megelőzően megszűnt vagy hasonló környezetben megszűnhetett volna a munkaviszonya.Tíz nyugdíj előtt álló személyből hétnek az állását védi ez a program, ahogy egyébként az „Út a munkaerőpiacra” programnak is célja sok más mellett, hogy az 50 év felettiek foglalkoztathatóságát növeljük, hogy az 50 év felettiek legalább a nyugdíjkorhatárig a munka világában maradjanak. Ennek érdekében Budapesten kívül 214 milliárd forintot, Pest megyében pedig 17,8 milliárd forintot költ a kormány, illetve természetesen európai uniós támogatások révén az Unió is.Összességében pedig eredményként mondható ki, hogy 2017. április végéig 60 500 főt vontak be a programba, olyan embereket, akiknek egyébként veszélyben volt a munkahelyük. A célunk az, hogy minél többen maradjanak bent a munka világában. Aki úgy gondolja, hogy ereje, ideje, energiája engedi, a tapasztalatát mindenképpen kamatoztassa. Hiszen minél többen dolgoznak ma Magyarországon, és minél nagyobb a bér, akkor annál nagyobb az a kassza, amit elkölthetünk a nyugdíjak emelésére. Tehát amikor a közszférában, a pedagógusoknál, a katonáknál, a szakorvosoknál, az egészségügyi szakdolgozóknál béremelési programokat hirdetünk, amikor 5-50 százalékos béremelést hajtunk végre, az mind-mind valahol, áttételesen, de kedvez a nyugdíjasoknak, erősíti azt a pénzügyi részt, azt a kasszát, amiből a nyugdíjakat fizetjük ki. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egy nagyon rövid választ szeretnék Gyöngyösi képviselő úr felszólalására adni. Azt gondolom, egyetértünk abban, hogy a demográfia és a foglalkoztatáspolitika együtt képes biztosítani a nyugdíjpolitikát, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Azt gondolom, abban is egyetértünk, hogy ez egy rendkívül komplex kérdés, és az időskori biztonság, annak kiszámíthatósága nem redukálható egyedül a nyugdíjra, hanem sok más tényezője van. Azt gondolom, ez teljesen evidens. És az is, hogy az egészséges, fenntartható gazdasági környezet, az államháztartás rendbetétele mind hozzájárultak ehhez a kiszámítható nyugdíjrendszer kialakításához.Ott kaptam fel a fejem, amikor rabszolga-társadalomról beszélt a közfoglalkoztatás kapcsán. Azt látni kell, hogy ma Magyarországon a közfoglalkoztatás rendszere sok ember számára, emberek tízezrei számára egy nagyon fontos eszköz ahhoz, hogy abból a tartós mély nyomorból, tartós munkanélküliségből kiszakadjanak, amiben nagyon sok időt töltöttek el kényszerűen. Tehát ez egy nagyon fontos társadalompolitikai eszköz, aminek minden egyes társadalomstatisztikai mutatóban, például a szegénységmutatóban kézzelfogható eredménye van. Legális fehérjövedelemhez juttatja az embereket. Azt gondolom, hogy alapvetően, ha végigmegy a falvakon, településeken, láthatja a nyomát. Két hete voltam Cigándon, múlt héten voltam Cserdiben, ma egyeztettünk a tiszaburai, tiszabői helyzetről, mindenütt kézzelfogható, tapintható az a változás, amit a racionálisan megszervezett közfoglalkoztatás jelent. Természetesen mindehhez kell egy vezető. Kell egy testület, kell egy polgármester, aki a felzárkózási programokat összeilleszti helyben, és ennek integráns része a közfoglalkoztatás. De arról beszélni, hogy ez rabszolga-társadalmat hozna létre, azt gondolom, ez nagyon erős túlzás.Nyilvánvalóan lehetnek polgármesteri túlkapások, egyebek, ezek miatt meg kell tenni a bejelentéseket, és ki kell ezeket vizsgálni. De önmagában az, hogy ma a magyar helyzetben az inaktivitási ráta rendkívül magas volt, és onnan kellett lehozni, lecsökkenteni, ebben a közfoglalkoztatásnak nagyon fontos szerepe van úgy, hogy a kormány folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy a közfoglalkoztatás nem végcél, nem önmagában vett érték, nem önmagában vett cél, hanem egy átmeneti tranzitálásra alkalmas eszköz. Hadd utaljak a kormány által elfogadott márciusi programcsomagra, amely az elsődleges munkaerőpiac felé történő nyitást és annak rugalmasabbá tételét irányozza elő a közfoglalkoztatás rendszerére. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer megteremtéséhez öt pontban foglalom össze az LMP javaslatait. Ezek vonatkoznak a nyugdíjak értékének megőrzésére, a szegénységben élő nyugdíjasoknak pluszsegítség-adásra, vonatkoznak arra, hogy a nyugdíj melletti munkát lehetővé kell tenni, továbbá, hogy az öngondoskodást ösztönözni kell, és szól az általános béremelésről is.Először: a nyugdíjak értékének megőrzéséhez és a méltányos nyugdíjemeléshez az LMP szerint a nyugdíjas-infláció alapján kell számítani a nyugdíjemeléseket. Ugye, a nyugdíjas-infláció egészen más, mint egy általános infláció, hiszen figyelembe veszi a nyugdíjasok fogyasztói kosarát. Tudjuk azt, hogy a gyógyszerek, az általános élelmiszerek, a rezsi nagy tételt tesznek ki a nyugdíjasok költségeiben, és ezek áremelkedése más, mint az általános.Emellett meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a mindenkori reálbér-emelkedést is figyelembe lehessen venni az infláció mellett az éves nyugdíjemelések során. Ha valóban javul a gazdaság helyzete és nőnek a bérek, azt érezzék meg a nyugdíjasok is, relatív helyzetük ne romoljon. És ne csak abban az esetben tűzzön ki a kormány célprémiumot, ha a GDP 3,5 százaléknál magasabban emelkedik, hanem abban az esetben is érezzék a nyugdíjak a gazdasági növekedés hasznát, ha az 3,5 százaléknál alacsonyabb.Továbbá javasoljuk, hogy az idei évben esedékes emelést hozza előre a kormány novembertől. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormány egyszerűen ül a nyugdíjasok pénzén. A nyugdíjasoknak már most azt az 1 százalékot, ami a 2,6 százalékos inflációhoz kell, meg kellene adni. Egyszerűen nem érthető, hogy amikor a nyugdíjasoknak nagyobb szükségük lenne arra a pénzre, a kormány ül rajta, és nem hajlandó előbb a nyugdíjasoknak ezt a pénzt odaadni.(17.40)A szegénységben élő nyugdíjasoknak az LMP szerint pluszsegítségre van szüksége, és azt gondoljuk, hogy ennek a lehetőségeit meg kell vizsgálni. Nyilván szóba jöhet egyfajta differenciált nyugdíjemelés, például az egyösszegű emelés arányosabb, magasabb emelést jelentene az alacsony ellátásban részesülő nyugdíjasoknak, de tulajdonképpen úgy is lehetne differenciálni, hogy a százalékok változnak. Ez nyilván egyeztetés kérdése, és meg kell a részleteket nézni, viszont be lehetne vezetni egyfajta rászorultsági alapú nyugdíj-kiegészítést is a létminimum alatt élő nyugdíjasok számára. Az LMP szerint az állam támogatást nyújthatna az önkormányzatoknak arra, hogy a szegénységben élő nyugdíjasoknak szociális támogatást nyújtsanak a lakhatási költségeik, rezsiszámláik, gyógyszerköltségeik fedezéséhez. Azt látjuk, hogy a jelenlegi támogatások nem elégségesek, gondoljunk csak arra, hogy hány egyedül élő nyugdíjas ember hűl ki telente saját otthonában.Emellett meg kellene emelni az öregséginyugdíj-minimum összegét 50 ezer forintra, ahogy azt az LMP is már javasolta. Ez is egyszerűen érthetetlen, hogy az öregséginyugdíj-minimum jövőre már tizedik éve nem emelkedik, 28 500 forint, ebből csak éhen lehet halni. Továbbá a rokkantnyugdíj és a korkedvezmény rendszerét egy szigorúbb, de méltányos formában vissza kell állítani. A lerokkant, egészségileg munkára képtelenné váltak számára biztosítani kellene a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét, nyilván csökkentett járandóság mellett.A harmadik javaslatcsomagunk a nyugdíj melletti munka lehetővé tételére vonatkozik. A kormány törölje el a kényszernyugdíjazást és a kettős juttatás tilalmát a közszférában, ne büntesse azokat, akik nyugdíjaskorukban is tovább szeretnének dolgozni, ők is megszolgálták a nyugdíjat, jogosultságot szereztek rá, évtizedekig fizették a járulékot.A korhatár előtti ellátottak is korlát nélkül dolgozhassanak. A jelenlegi szabályok szerint a korhatár előtti ellátottak, a szolgálati járandóságban részesülők, korábbi korkedvezményes nyugdíjasok keresete nem haladhatja meg az éves keretösszeget, ami havi szinten a minimálbér másfélszeresét jelenti, és ha ezt az összeget eléri, akkor az év hátralévő részében szünetel az ellátása. Az LMP szerint ezt a korlátozó szabályozást el kell törölni.Továbbá: ne büntessék a dolgozó rokkant embereket sem, különösen szigorú büntetőszabályok vonatkoznak a rokkant- és rehabilitációs ellátásban részesülő emberekre. Ha keresetük három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér másfélszeresét, akkor megszűnik az ellátásra való jogosultságuk. Ez az amúgy is nagyon alacsony ellátás szegénységre ítéli a rokkant embereket, akiknek magasabbak a kiadásaik. El kell törölni a korlátozást.Fontosnak tartjuk, hogy ösztönözzék a nyugdíj melletti munkavégzést, aminek számos eszköze van. Most néhányat felsorolok: ilyenek a rugalmas munkaidő, a részmunkaidő, több szabadnap a nyugdíjas munkavállalók számára vagy a nyugdíjas munkavállalók digitális készségeinek fejlesztése, szemléletformálás az aktív időskor mellett, a munkáltatók érzékenyítése, a vállalatok elismerése vagy a generációk közti szolidaritás erősítése, önkéntes programok, a „Kortárs” segítő programok is idetartoznak, az idősek segítségnyújtása a segítségre szoruló idős társaiknak, az idősgondozás vagy a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetősége. A negyedik javaslati csomagunk az, hogy az öngondoskodást ösztönözni és nem ellehetetleníteni kell. Igen, fontos, a kormány számoljon el a magán­nyugdíjpénztári befizetésekkel, és teljesítse az ígéretét, vezesse be az egyéni nyugdíjszámlák rendszerét. Ez már önmagában elősegítené a nyugdíjaskorra való tudatosabb felkészülést, a takarékoskodást. Csökkentsék a nyugdíj-előtakarékossági befizetések adózását, és kezdjék meg a nyugdíjrendszer átfogó reformjának előkészítését az érintett társadalmi szervezetek bevonásával. A jövőbeni nyugdíjrendszer egyik pillére kell legyen az LMP szerint az öngondoskodási pillér.Az ötödik csomagunk az általános béremelésre vonatkozik, ezt a többkulcsos adórendszer bevezetésével lehetne megvalósítani. Tisztességes béreket kell biztosítani, hogy minél kevesebben hagyják el az országot és menjenek külföldre, hogy ott vállaljanak munkát és családot. A többkulcsos adórendszerrel nemcsak a legkisebb bérek emelkednének, hanem garantáltan nőne mindenkinek a bére, aki havi egymillió forint alatt keres. A közmunkát viszont fokozatosan fel kell váltania a munkaerőpiaci képzéseknek, a piaci munkát biztosító helyi munka­hely­teremtési programoknak, a kis- és közepes vállalkozások támogatásának. Még idetartozik, hogy a közszférában is átfogó bérrendezésre van szükség a nyugdíjat nem keletkeztető pótlékok és a béremelések halogatása helyett. Ezek a források rendelkezésre állnának a költségvetésben, csak önöknek meg kellene szavaznia az LMP plusz 300 milliárdot biztosító módosító javaslatait.Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános béremelésnek nemcsak a jövő nyugdíjasai szempontjából van jelentősége, hanem úgy is, hogy idős nyugdíjas emberek nem maradnak itthon, Magyarországon gyerekeik és unokáik nélkül; ez még annál is tragikusabb, mint hogy alacsony nyugdíjból kell megélni. A múlt hét végén kitelepülésen vettem részt, országjáráson, találkoztam nyugdíjasokkal is, és egy idős néni elmondta, hogy három gyereke van, tizenegy unokája, és mind a három gyereke és a tizenegy unokája külföldön van, és itt van a beteg férjével, akivel már utazni sem tud külföldre. Tehát ezekben az esetekben nemcsak arról van szó, hogy az alacsony bérek miatt alacsonyak lesznek a nyugdíjak, és nem tudnak megélni, hanem arról is, hogy idős emberek itt maradnak Magyarországon gyerekeik nélkül, és a gyerekek külföldön próbálnak meg megélhetést találni. Tisztelt kormánypárti Képviselők! Nagyon remélem és bízunk abban, hogy önök az LMP javaslataiból jó sokat meg fognak fogadni, és figyelembe veszik majd a nyugdíjrendszer változtatásánál. Köszönöm.
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miközben a teljes jogú nyugdíjasok most már hetedik esztendeje, azok, akik húsz év szolgálati időt produkáltak, olyan helyzetbe is kerülhetnek, hogy 28 500 forintos nyugdíjat tehetnek el, miközben 3000 milliárdot elkaszáltak a magánnyugdíjpénztárból, miközben az aranytartalékokat lenullázták, miközben az államadósság 20 000 milliárdról 28 000 milliárdra nőtt ‑ ez a 8000 milliárdos növekmény nagyjából annyi, mint három év teljes körű nyugdíjának a kifizetési összegszerűsége ‑, aközben 600 ezer ember már elhagyta ezt az országot, újabb 400 ezer ember tervezi, hogy elhagyja ezt az országot, a magyar anyák minden hatodik-hetedik gyermeket külföldön szülik meg. Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy mi is következik a nyugdíjak biztonságát érintően, ha önök kormányoznak: nyilván a nyugdíjaknak nincs biztonsága az önök kormányzása mellett. A bérekben lemaradunk Európától, de még a visegrádi négyektől is; a minimálbérrel ‑ csak Selmeczi Gabriellának mondom ‑ az történik, hogy a bruttó az egekig nő, de igazából a járulékterhekből, amelyek növekednek 32 ezerről 73 ezerre, 2010 és 2016 közötti adatokról beszélünk, persze a bejövő forrásokat a kormány beszedi, és szétszórja a haverok között. Na hát, az eredmény az, hogy kis fizetések vannak, kis nyugdíjak, még kisebb emelések ebből fakadóan, a kiszolgáltatottság, a szegénység nő, nagyon sok esetben a nyomor színpadára jutnak az emberek, egyeseknek minden, másoknak meg semmi. Egy dolog még: mindezek mellett, mivel sok mindent megszüntettek, a teljes körű rugalmasságot megszüntették, ezért igenis szükség van a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségére, mert az nem megy, hogy 40-45 év szolgálati idő után az ember vagy a közparkokban közmunkásként 53 ezer forintért, vagy nyesen, nyugdíj előtti segélyen 44 ezer forintért dolgozzon. Nem, ez megalázó, ez méltatlan 40-45 év szolgálati idő után! Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kikről is beszélünk ma? A saját szüleinkről, nagyszüleinkről és a hozzátartozóinkról. (17.50)Azt gondolom, hogy ebben a hangvételben kell megemlékeznünk róluk, és tudnunk kell azt, hogy ők azok, akik értünk éltek, cselekedtek és munkálkodtak. Vérüket, könnyüket és verejtéküket hullajtották azért, hogy nekünk otthonunk, hazánk, jövőnk legyen. E hangnemben kellene beszéljünk, és így kellene hozzáálljunk, és nem lehetnek ők azok, akik ha bármilyen nehézsége van ennek az országnak, akkor úgy járjanak, mint a liberálbolsevik kormányok alatt, hogy mindig ők húzzák a rövidebbet. (Korózs Lajos: Micsoda?!)Természetesen miért is húzzák mindig a rövi­deb­bet a liberálbolsevik kormányok alatt a nyug­dí­ja­sok? (Heringes Anita közbeszólása.) Hát, azért, mert ők azok, akikről két dolgot lehet nagyon jól tudni. Az egyik dolog, hogy ha ők kormányra kerülnek ‑ ezt bizonyítja a történelem, majd el fogom mon­da­ni ‑ ebben az országban, akkor érdekes módon, aho­gyan Varga László képviselő úr is megfogalmazta, világgazdasági válság következik be. (Derültség az MSZP soraiban.) És akkor most sorolnám a tör­té­nelmi példákat.1919-ben az első liberálbolsevik kormány idején Kun Béla még a Szent Koronát is aljas módon meg­próbálta eladni, mert nyilván akkor is világgazdasági válság volt. (Bangóné Borbély Ildikó: Mi baja van ennek? Ez szedett valamit.) Aztán ’48-ban sikeresen újra kormányra kerültek, és mi történt, kérem szé­pen? Még a padlást is lesöpörtette Rákosi az embe­reivel, természetesen akkor sem nézve sem a nyug­díjasokat, sem senki mást. (Bangóné Borbély Ildikó: Ez bevett valamit.) Mi történt Kádár alatt? Érdekes módon megint jött a világgazdasági válság, és ennek köszönhetően sikerült óriási hiteleket felvenni az országnak, aztán persze ennek köszönhetően ’88-89-ben meg is buktak.Na, de hát eljött a rendszerváltás, gondolhattuk volna, hogy az újabb névváltoztatás megváltoztatja a liberálbolsevikokat ‑ ma már csak szociál­libe­ráli­soknak hívják persze őket, néhányan, de akkor is liberálbolsevikok ‑, mi történt, kérem szépen? Horn Gyula kormányra került. Ennek kö­szön­hetően természetesen újra eljött a világ­gaz­da­sá­gi válság. En­nek köszönhették a nyugdíjasok, hogy újra meg­sar­colták őket a Bokros-csomaggal. Nem­csak őket, de sajnos őket is, pedig ők aztán nem érdemelték meg.Természetesen a következő kormányzatuk Medgyessy Péterrel indult, aki sikeresen indult, alig nyúlfarknyi kormányzás alatt sikerült elkölteni azt a pénzt, amit az első Orbán-kormány a kasszában hagyott, így ő nem is bántotta a nyugdíjasokat. Az egyetlen volt. De nem sokáig tartott ez a kor­mányzás, megérkezett Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai Gordon, és jöttek a csomagjaik, mert megint megjött a világgazdasági válság. Mit lehet ebből levonni? Nem szabad a szociálliberálisokra, vagyis a liberálbolsevikokra szavazni, mert ha ők kormányra kerülnek, azonnal világgazdasági válság lesz, és azonnal megsarcolják a magyar nyugdíjasokat, meg­sarcolják a magyar embereket.És hogy milyen fantasztikus intézkedéseket tud­tak tenni az utolsó kormányzásuk alatt, ami remé­lem, hogy legalább kétszáz évig utolsó lesz: 2006 és ’10 között sikerült 4 százalékkal csökkenteni a nyug­dí­jak vásárlóértékét, mert hát ugye világgazdasági válság jött velük. 2008-ban odáig jutottak, hogy si­került olyan nyugdíjrendszert hozniuk, hogy az induló nyugdíjak mínusz 8 százalékkal indultak. Azonnal 8 százalékot elvettek. 2006-ban, mert ott volt a választás éve, fantasztikus ígéretek voltak, 14. havi nyugdíj. Aztán persze ez csak addig tartott, amíg a választást megnyerték. Akkor jött Gyurcsány Ferenc őszinteségi rohama, mindent bevallott, hogy hazudtunk, éjjel, reggel, este, délben, mindig, mint ahogy egyébként a történelemben is mindig ha­zudtak, és ennek következtében nem 14. havi nyugdíj nem lett, hanem még a 13.-at is elvették. (Bangóné Borbély Ildikó: Ti ígértétek a 14. havit.) Sőt, nagy gyorsasággal fölemelték a nyugdíjkorhatárt 62-ről 65 évre. És természetesen, mivel világgazdasági válság volt szerintük, ennek köszönhetően rögtön vizitdíjat, kórházi napidíjat vezettek be, és csak hogy segítsék a multinacionális cégeket, és bizonyítsák, hogy mek­kora válság van, tizenkétszer emelték a rezsi­költ­ségeket. Mint tudjuk, azért a rezsiköltségek minden nyugdíjast érintenek.De mi a másik jellemző a szocialistákra? Mert ez az egyik, hogy mindig világgazdasági válság van. De mi van, amikor nem ők vannak kormányon? Hát, olyankor, kérem szépen, mindig megvilágosodnak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Istenem!) És azon­nal elkezdik mondani azt, amit addig tettek, annak az ellenkezőjét. Rögtön már 13., 14. havi nyugdíj, rög­tön másfajta nyugdíjrendszer, rögtön többet adunk az embereknek, többet a nyugdíjasoknak. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszólása.) Tehát úgy látszik, hogy amikor kormányon vannak, akkor min­dent elvesznek, mindent megszorítanak, mert sze­rintük mindig világgazdasági válság van, és amikor más van kormányon, és egy kicsit jobban megy az országnak, akkor rögtön ők mindent megígérnek.Kérem szépen, ezért nem lehet nekik hinni, mert az ígérgetés mindig csak akkor megy, amikor önök ott az ellenzéki padokban ülnek. Remélem, mondom, még legalább kétszáz évig nem kerülnek olyan hely­zetbe, hogy újra megsarcolhassák a nyugdíjasokat, ahogy önök állandóan tették.Hát, azért itt vannak a jobbikos barátaink. (Köz­beszólások a Jobbik és az MSZP soraiból: Na!) Ők gyakorlatilag azt mondják, hogy nem szavaztak el­le­ne a hölgyek 40 éves munkaviszony utáni nyug­díjba vonulásának. Igazuk van, nem szavaztak ellene. De nem is szavaztak mellette. Mint ahogy nem sza­vaz­tak az alkotmánymódosítás mellett, hogy lezár­has­suk a határokat (Felzúdulás, közbeszólások a Jobbik soraiból.), és mondjuk, ne jöhessenek ide az illegális bevándorlók, hogy akár elvegyék a hazai nyugdíjasok nyugdíját, és a szociális rendszert fölborítsák. Tehát önök mindig csak akkor nem szavaznak vagy tar­tózkodnak, amikor arról van szó, hogy valami jobb lenne a magyar embereknek. A nyugdíj­eme­lé­sekről nem szavaznak, az alkotmánymódosításról nem szavaznak, az új nyugdíjtörvényről nem sza­vaz­nak, a költségvetést nem támogatják, ami mondjuk, fej­lesz­téseket hoz. Tehát önök mindig azt nem tá­mo­gatják, ami jó ennek az országnak és jó a magyar em­be­rek­nek, de nyilván ellenzéki pártként biztos úgy gon­dolják, hogy ez a dolguk.Én azt szeretném, ha mindenki tudomásul ven­né, hogy a nyugdíjasok megbecsüléséhez az kell, hogy a stabil gazdaságban mindig annyi anyagi for­rást csoportosítsunk a nyugdíjakra, amennyit a gaz­daság úgy bír el, hogy nem veszünk fel hiteleket, és nem visszük olyan helyzetbe az országot, ahogy a szociálbolsevikok állandóan tették vagy liberál­bol­sevikok, hogy gazdasági csőd legyen, csődhelyzetbe kerüljön az ország, és a nyugdíjasok legyenek az elsők, akiktől el kell venni valamit is. Láttunk erre pél­dákat a világban. Hallhatjuk Görögország pél­dáját, ahol nem is tudom, hányadszor nyirbálják meg a nyugdíjakat, ott is egy hasonló kormányzat van, gondolom, mint az önöké volt Magyarországon. Még egyszer mondom, remélem, hogy legalább kétszáz évig nem lesz rá lehetőségük, hogy elvegyék a nyug­díjakat.Azt kérem mindenkitől, hogy becsüljük meg a nyug­díjasokat. Én magam rengeteg nyugdíjas­ren­dez­vény­re járok, hiszen körzetemben nagyon sok nyug­díjasklub van, és mindig megbecsüléssel beszélünk arról, hogy a lehető legtöbbet próbáljuk meg adni a nyug­díjasoknak, a kormány. Ehhez kell a jó gazda­ság­politika, ami most megvan. Ennek révén lehet majd nyugdíjprémiumot fizetni, és ennek révén lehet még több megbecsülést adni a nyugdíjasoknak, és azt gondolom, ez a jövő útja. Köszönöm, hogy meg­hallgattak. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Kö­szö­nöm szépen, elnök úr. Szegényebb lettem volna, ha nem hallgatom végig ezt a felszólalást a mai napon, csak ennyit fűznék hozzá. Boldog István képviselő úr figyelmébe ajánlanám a KSH néhány adatát, hisz szegénységi adatokról fogok beszélni. A relatív jövedelmi szegénységi arány a teljes népesség körében 2010-ben 14,1 százalék volt, 2015-ben 14,5 százalék. A relatív jövedelmi szegénységi arány a 65 év felettiek körében 2010-ben 4,9 szá­zalék volt, 2015-ben 6,8 százalék. Relatív szegénységi rés a teljes népesség arányában 2010-ben 18,2 szá­zalék, 2015-ben 18,8 százalék. Relatív szegénységi rés a 65 év felettiek körében 2010-ben 10,2 százalék, 2015-ben 14,3 százalék. Relatív jövedelmi szegény­sé­gi arány az egyszemélyes, 65 év feletti háztartás­típusokban 2010-ben 8,6 százalék, 2015-ben 9 szá­zalék. Relatív jövedelmi szegénységi arány a nyug­díjasok körében 2010-ben 4,6 százalék, 2015-ben 7,1 százalék. Egyetlenegy számot nem tudtam mondani, amiben javultak volna a mutatók, kedves kép­vi­selőtársaim.De azt is láthatjuk, és itt a KSH-ról beszélünk, pedig azért dolgozott a kormány rajta, hogy meg­változtassa a KSH a módszertanokat, meg akár ne közöljenek adatokat, amik előtte megszokottak voltak több évtizeden keresztül. Megint csak a KSH adataiból látható, hogy az utóbbi időszakban jelen­tő­sen megugrott a halálozások száma. Télen az influ­en­zajárványra fogják, nyáron pedig a hőség okozza a kimagaslóan magas halálozási számot Magyar­or­szágon az idősek körében. Hozzátesszük, hogy ez szorosan összefügg az egészségügy állapotával is, nem csak az, hogy egy influenzajárvány van. A szomszédos országokban is kitör az influenza, de azt látjuk, hogy ennyien nem halnak bele, mint ahányan Magyarországon az utóbbi években.(18.00)Itt beszélhetünk arról is, hogy kimagasló a kihűléseknek a száma vagy a fagyhalálok száma, bár hozzáteszem: ebben sem látunk tisztán, mert ha valaki kórházba kerül, és a szövődményekbe hal bele, mondjuk, tüdőgyulladásba, az már nem kihűlésnek számít, más statisztikai adatokba kerül be. És évről évre látjuk, hogy egyre rosszabb a helyzet, és itt nemcsak az utcán fagynak meg a hajléktalanok, hanem akár rászorult, idős emberek a saját lakásukban, a fűtetlen lakásukban hűlnek ki télen.Itt el kell mondani, hogy az elmúlt években, minden évben, ha 2009-et nézzük, GDP-arányosan, szociális juttatásokra 22,4 százalékot költött az akkori baloldali kormány, a következő fél évtizedben ez lement 19,9 százalékra. Addig, míg magára a kormány több mint dupláját költi már a költségvetésben, amúgy az évek alatt folyamatosan a szociális ellátórendszerre csökkentette a kiadásokat, és ez így van a 2018-as költségvetésben is.Itt meg kell jegyeznem, hogy ugyebár néhány hete tárgyaltuk a 2018-as költségvetést, és a jövő héten fog a Ház róla szavazni; hát, már az anyja sem ismerne rá az eredeti költségvetésre. Bár hozzáteszem, hogy azt látjuk, hogy bejelentenek családtámogatási intézkedéseket, majd Varga Mihály bejelenti, hogy amit Orbán Viktor bejelentett, arra nincs fedezet, de nem is kell fedezet hozzá, majd egy hét múlva Varga Mihály azt mondja, hogy jaj, leltünk még plusz 150 milliárd forintot. Nevetséges és elfogadhatatlan, hogyha így készül egy országnak a költségvetése.Amúgy jól látszik, hogy beigazolódott az, hogy kimondottan választási költségvetés lesz a ’18-as költségvetés, ha egyáltalán látjuk a mai napon, hogy mi is lesz benne.2008 óta változatlan a nyugdíjminimum összege, ami azért borzasztó, mert nagyon sok ellátás a nyug­díjminimumból van kiszámolva, tehát ha a gyest vagy a gyetet nézzük. Önök voltak azok, akik megszüntették a lakásfenntartási támogatást, ami körülbelül 500 ezer családnak jelentett komoly anyagi segítséget. A kormány az elmúlt években egy forinttal sem emelte a közgyógyellátás mértékét, sőt 2015-ben megszüntette ‑ több segéllyel együtt, amiről beszéltem ‑ a méltányossági közgyógyellátást. (Horváth Imre: Sörgyár!)Előttem már nagyon sokan beszéltek arról, hogy egyre nehezebb ma Magyarországon az idősotthonokba bekerülni a rászoruló embereknek, és ráadásul ez az a kormány, amelyik bevezette, hogy egy elég komoly összeget lehet elkérni, hogy az ellátórendszerbe bekerülhessenek a nyugdíjasok, és ha a nyugdíjas nem tudja kifizetni, akkor a szülőtartás intézményén keresztül a gyerekeken be lehet hajtani.Ugyebár, hivatkoznak a gránitszilárdságú alaptörvényükre, amit már azt sem tudjuk, hogy hányszor módosítottak az elmúlt években. Persze, abban van egy mondat, hogy a szülőnek kötelessége eltartani a gyereket, a gyereknek meg kötelessége eltartani a szüleit. Ezzel teljes mértékben egyetértünk, csak ezt már akkor hátsó szándékkal rakták be az Alaptörvénybe, mert senki ne gondolja, hogy önök már akkor nem arra gondoltak, hogy hogyan fogják a magyar családokat megsarcolni.Én a vitában is elmondtam, pont államtitkár úr volt itt, bár hozzáteszem, hogy nagyon jó lenne már, ha néha miniszter úr is bejönne a Parlament falai közé, és végighallgatna egy-egy ilyen vitát, meg a kormánypárti képviselők is, azért valljuk be őszintén, Boldog István itt elmondta, hogy mennyire fontosak a nyugdíjasok, aztán hárman ülnek itt a padsorokban. A KDNP nem létezik amúgy sem, ők már eltűntek jó néhány perccel ezelőtt, de önök is már csak hárman ülnek itt. Megmondom őszintén, amikor arról beszélnek, hogy a nyugdíjasokat hogyan kell megbecsülni, én csatlakoznék Schmuck Erzsébet képviselőtársamhoz. Tudják, Gúr Nándor is elmondta már a mai nap folyamán, hogy körülbelül 600 ezer ember hagyta el ezt az országot, a KSH adataira hivatkozom. A következő 370 ezer ember is rövid időn belül el akarja hagyni ezt az országot. Ebben az országban lassan rászoruló, egyedülálló, idős emberek fogják alkotni a társadalmat. Bár hozzáteszem, hogy azt is megfigyelhetjük most már vidéken, hogy most már maguk a szülők is felkerekednek, hátrahagynak mindent, mert nekem egy nyugdíjas azt mondta, hogy egyet nem tud a Fidesz-kormánynak megbocsátani, hogy elvették tőle azt, hogy szerethessen. Elvették tőle azt, hogy ő szerethesse a gyerekeit, az unokáit, és elvették tőle azt, hogy őt szerethessék, mert mindenki külföldön van a családjából. Hiába ingatja a fejét Cseresnyés államtitkár úr, néha jó lenne, hogyha körbe is néznének, hogy mi zajlik ebben az országban. (Teleki László: Szégyen! ‑ Dr. Tilki Attila: Egyéni képviselők vagyunk!)A másik pedig: most próbálnak egy olyan törvényt keresztülverni a parlamenten, persze, meg fogják szavazni, ami a nyugdíjas szociális szövetkezetekről fog szólni, hogy hogyan hajtsuk vissza a nyugdíjasokat a munka világába. Először próbáltuk a munka világából kiterelni őket, most meg hogyan lehetne majd visszahajtani őket.Tudják, lassan úgy néz ki az országunk, hogy az unoka a nagymamával meg a nagypapával fog a Tescóban majd árut pakolni, mert ember nincs már ebben az országban, aki munkát vállalhatna. Nem ez a megoldás! Többször elmondtuk, hogy nem ez a megoldás. Megfizethető bérek kellenek, normálisan kell az embereknek fizetést adni, nem kizsákmányolni őket, ahogyan önök tették az elmúlt nyolc évben, normális munka törvénykönyvét kell újra alkotni, mert ez, ami most van, azt úgy gondolom, hogy mindennek lehet nevezni, csak munka törvénykönyvének nem, és rá kell venni azokat a fiatalokat, hogy jöjjenek haza. De ehhez megfelelő gazdaságpolitika kell, megfelelő oktatáspolitika, megfelelő szociálpolitika, és ha ez mind megvan, akkor beszélhetünk arról, hogy hogyan tudna ez az ország normálisan működni.Azt gondolom, hogy erre lehetőségünk lesz majd 2018-ban, és lehetőségünk lesz arra, elkeserítem Boldog István képviselő urat, hogy az önök kormányzásának vége lesz 2018-ban, és akkor újra rendezni kell a nyugdíjasok helyzetét is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Azért egy-két dolgot szeretnék ezzel a mostani felszólalással kapcsolatban elmondani.Az első kérdés a szegénységi ráták, a relatív jövedelmi szegénységi ráták kérdése. A 2010-es adatok értelmezésénél azt látni kell, hogy ez az örökség része. Miért nem említette a 2012-es és a 2013-as adatokat? Ha megnézi, az összes társadalomstatisztikai adat, a deprivációs indexek is és az ön által említett relatív jövedelmi szegénységi ráták is (Bangóné Borbély Ildikó: Tudom.) és még a szegénységi gap is, tehát a szegénység mélységét mérő jelzőszám is 2012 óta trendszerűen javul, úgy, hogy közben az ország (Bangóné Borbély Ildikó: És még mindig rosszabb, mint 2010 előtt volt.) eladósítása ezzel párhuzamosan nem történt meg.Az elmúlt 40 évben, tehát most mehetünk visszább a rendszerváltás előtti időszakra, azok a terminusok, azok a periódusok a magyar társadalompolitikában, amelyekben a szegénységi ráta szignifikánsan növekedett, minden esetben az ország, az államháztartás eladósodásával ment végbe párhuzamosan. Ez így van. (Bangóné Borbély Ildikó: Mert most nincs eladósodva, ugye?) Ez a mostani az első olyan időszak, 2012 óta, amikor párhuzamosan tud szignifikánsan javulni a deprivációs mutató, a jövedel­mi­szegénység-mutató és a halmozott mutatók is, úgy, hogy közben a legnincstelenebbeknek a száma csökkent 450 ezerről 185 ezerre.Tehát azt gondoljuk, hogy akkor, amikor arról beszélünk, hogy a szegénységi ráta hogyan változott, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az utóbbi három évben a szegénység mértéke is csökkent, a szegénység mélysége is csökkent, hogy mennyire szegények a szegények, és mindez úgy, hogy közben az államháztartás rendben volt, és nem úszott el.Morálisan, etikailag ez egy rendkívül fontos követelmény, hogy a szegénységet úgy enyhítsük, hogy annak az árát ne az unokáink fizessék. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos morális, etikai alapelv kell hogy legyen, és azt gondolom, az elmúlt 40 évet tekintve ez az első olyan időszak, amikor ez a kettős felelősség, a kettős feladat, egyik oldalon a szegénység enyhítése, a másik oldalon pedig ennek az államháztartási háttérnek a megteremtése egy szigorú fiskális politikával és a gazdaság rendbetételével egyszerre tudott megvalósulni. Ezeknek a számoknak az értelmezése ezért fontos. A másik kérdés a kifűtetlenség kérdése. Azt gondolom, hogy amikor erről képviselő asszony be­szél, akkor figyelembe kell azt is venni, hogy a 2015-ös segélyezési reform kapcsán lehetőséget adtunk az önkormányzatoknak arra, hogy a települési támogatás jogcímei között a lakhatási szegénység enyhítéséhez kapcsolódó pénzbeli támogatásokra a rendeletben szabályozást tegyenek. Az utólagos vizsgálatok azt mutatják, hogy az önkormányzati rendeletek 90 százalékába beépültek, az önkormányzati szabályozásokba 90 százalékban beépültek a lakhatással kapcsolatos nehézségek kompenzálására utaló szabályok, és erre a kormány a rendelkezésre álló önkormányzati segélyezési kasszát 30 milliárdról 35 milliárdra emelte, és volt olyan év, hogy ez nem is fogyott el.(18.10)Tehát azt gondoljuk, hogy a kormányzat az önkormányzati segélyezés körében minden forrást odaad az önkormányzatoknak azért, hogy ezt a kérdést lehessen kezelni, és ahogy ígéretet tettem itt a Házban, meg is alakult néhány héttel ezelőtt nálunk az a munkacsoport, amely szakértőkből állva egy ajánlást fog készíteni, hogy a kihűléses eseteket milyen protokoll szerint kell vizsgálni a jövőben. Azt gondolom, meg kell köszönni a társadalom tagjainak, hogy ebben a kemény, hideg télben, ami a mostani krízisidőszak volt januárban, egy emberként mozdult meg a magyar társadalom, és a szolidaritás olyan jeleit láthattuk nemcsak a hajléktalanok, hanem az idős, magányos emberek felé is, ami nagyon bátorító, azt gondolom. Nagyon sokszor sikerült a rendőrségnek, a családsegítőknek, az önkormányzatoknak, a polgárőröknek megakadályozni kihűléses eseteket, és igenis ezt meg kell köszönni.A harmadik kérdéskör, amit szerettem volna még érinteni ezzel kapcsolatban, egy válasz Schmuck képviselő asszonynak, mert ő említette azt, hogy a béreknél nem épül be a pótlék a nyugdíjba. Beépül. A nyugdíjszerzésnek része a szociális területen ‑ saját területemet említem ‑ a szociális ágazati bérpótlék, aminek az összegét minden évben emeltük, és amely ebben az évben a minimálbér emelésével együtt egy jelentős emelkedést tudott elérni. Ma éppen Kiskunhalason voltam, abban az intézményben kereken 20 százalékos átlagos béremelést kaptak a dolgozók ‑ kiszámoltuk ‑ decemberről januárra. Tehát azt gondolom, hogy ennek a kettőnek a hatása együtt egy nagyon erős hatás, és a nyugdíjba beépül ‑ azt gondolom, fontos a szociális területen dolgozók megnyugtatása ‑, tehát jogosultságszerző idő. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy készültem a felszólalásra, az egyik internetes oldalon a következőt találtam: Korózs Lajos a nyugdíj- és szociális ügyek nagy szakértője és szenvedélyes védelmezője. Először azt hittem, hogy valamilyen liberális oldalon van ez a hír, hiszen megfelelő, gúnyos értelmet is nyerhet ez a kifejezés, de valójában a kapcsolat.hu oldalon valószínűleg komolyan gondolták, hogy szenvedélyes védelmezője Korózs Lajos a nyug­díjas­ügyeknek; és ő is ugyanolyan szenvedélyesen hagyta el az üléstermet ‑ (Teleki László: A televízióban van!) ha már az előbb Bangóné említette, hogy ki van itt meg ki nincs, Korózs Lajos szenvedélyesen elhagyta a termet ‑, mint ahogy az előbb felszólaló Bangóné is. (Heringes Anita: Hárman ültök a teremben!) Ennyit a hitelességről. Bangóné képviselőtársunknál azért sosem fogjuk azt elfelejteni ‑ a hitelesség, higgyék el, a választások során központi kérdés ‑, amikor is Horn Gyula, az önök miniszterelnöke azt mondta, hogy az Orbán-Năstase megállapodás miatt 23 millió román fog ideözönleni és munkát vállalni, akkor annak a kampánynak a plakátarca az önök képviselőtársa volt. Valószínűleg azért nagyon sok magyar és nyugdíjas embernél a hitelességét itt játszotta el.De az említett Korózs úr mit is mondott 2010-ben a kampányban? Hirdetésben is megjelenítették önök, tehát az MSZP. Ha elfogadja majd a Fidesz, hogy a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők elmehetnek nyugdíjba, akkor a férfiaknak 70 éves korig kell majd dolgozni, vagy esetleg tovább, mert csak az ő befizetésükkel lehetne finanszírozni a korai nyugdíjazás járadékterheit. Valószínűleg ez volt az oka, hogy önök nem támogatták azt, amit mi meghoztunk, hogy 40 év után igenis nyugdíjba mehessenek nők, megbecsülve azt, hogy a munka mellett gyermeket is neveltek.Ugyanilyen álságos egyébként az MSZP-hez hasonlóan a Jobbik is. Megnéztem a Radikális változás című programjukat, amit annak idején Novák Előd képviselőtársuk minden egyes felszólalásánál mutogatott és mondott, hogy már benne van a programban, a Fidesz ezt is a programjukból vette el. Igaz, már Novák Elődöt elfújta a szél a parlamentből, de a Radikális változás című programjukban a 33. oldalon a következőt olvashatjuk: a nyugdíjrendszer átalakításával új alapokra fektetjük a nyugellátást, amely gyermekvállalást ösztönözve közvetlenül megteremtené generációk egymás iránt viselt felelősségét. Még ezzel talán egyet is érthetnénk. De nézzük, mi van a 34. oldalon! A gyermeket nevelő és emellett dolgozó anyák társadalmilag hasznos áldozatvállalását az államnak is el kell ismernie, ezért az anyáknak nyugdíjkedvezményt biztosítunk. Mi történt? Önök nem szavazták meg a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjba menését. Tehát azért a Jobbiknál a Radikális változás; a „radikális” szó jelentése alapos, mélyreható, de valószínűleg önöknél egy kicsit más értelmezést nyert, hiszen önöknél valószínűleg azt jelenti, hogy hirtelen, ami fontos nekünk, ahogy megpróbálnánk megszerezni a hatalmat, aszerint alakítjuk ki a véleményünket. (Közbeszólások a Jobbik soraiban: Jólesik hazudni? ‑ Soros embere vagy? ‑ Nem szégyelled magad?) Hirtelen önök most már együttműködnek a szocialistákkal, önök azok, akik Sorossal együttműködve arról döntöttek és arról nem szavaztak, azt nem szavazták meg, hogy meg tudjuk állítani a migrációs nyomást. Tehát, kedves jobbikos urak, higgyék el, az emberek helyben ‑ egyéni képviselőként mondom, hiszen köztünk nagyon sok egyéni képviselő van, önöknél mindössze egy darab egyéni képviselő; mi találkozunk a választóinkkal, beszélgetünk a választóinkkal, sajnos önök ezt nem teszik meg. Gyöngyösi képviselő úr rabszolgamunkáról beszélt a közfoglalkoztatással kapcsolatban. Gyöngyösi képviselő úr, ha ellátogatna jobbikos polgármesterekhez, mondjuk, Tuzsérra, az én választókerületembe, akkor ott megnézhetné, hogy igenis a roma emberek foglalkoztatásával Tuzsér település mit ért el. De mit is várhatnánk, ha éppen Sneider alelnök úr legutóbb arról beszélt az európai uniós támogatásokról szóló vitában, hogy miért újítunk föl deprivált környezetben kastélyokat, mikor a helyi lakosságnak, ahol cigányok vannak többségben, teljesen más az érdekük. És erre Tuzsér, ahol jobbikos vezető van, ahol jelentős számú a cigányság, mit akar? A Lónyay-kastélyt akarja felújítani. (Sneider Tamás: Luxuskastély lesz?) Tehát jó lenne legalább a párttársakhoz ellátogatni, és a párttársakat megnézni. Amiről én szerettem volna és szeretnék beszélni, hogy milyen hatással van a rezsicsökkentés a nyugdíjasok életére. Nem KSH-adatokat idézek, de minden egyes nyugdíjas, aki nem átutalással fizeti a rezsijét, pontosan minden egyes számla kézhezvételekor látja azt, hogy a 2013. január 1-jei bevezetés óta mennyit takarított meg. Egy nyíregyházi családról beszélek, akik egy kertes házban laknak, felsőfokú végzettségű az egyik szülő, a másik pedig középfokú végzettségű, egy átlagos családi házban laknak. 2013. január 1-je óta villanyban 103 350 forintot takarítottak meg, gázban 254 500 forintot, vízben 16 500 forintot, szemétdíjban pedig 7230 forintot, tehát ennek a nyugdíjas családnak a megtakarítása a rezsicsökkentés óta 381 580 forint. Mi visszaemlékszünk arra, hogy amikor a szocialisták voltak kormányon, akkor nálunk volt a legmagasabb a gáz ára, az áram ára pedig az európai uniós tagállamokban a második legnagyobb volt. S azt a mondatot sem felejtették el a nyugdíjasok ‑ higgyék el, nem felejtették el ‑, amikor is lassan mondta az önök párttársa, Lendvai Ildikó, hogy mindenki megértse: lassan mondom, hogy ön is megértse, nem lesz gázáremelés. S mi történt? Sorozatosan és folyamatosan emelkedtek a gázárak. Higgyék el, a kistelepülésen élő nyugdíjasok pontosan látják a számlájukat, és pontosan tudják azt, hogy a Fidesz-KDNP-kormánynak mit köszönhetnek a rezsidíjak csökkentésében, és mit köszönhetnek az áfacsökkentés területén is. Valószínűleg azt nem kellene mondani, hogy jobban kellene csökkenteni, meg miért nem csökkentettük, hiszen emlékszem arra az időre, amikor az MSZP azt mondta, hogy nem lesz áfaemelés, aztán először csökkentették, utána megemelték az áfát. Tehát higgyék el, ha a településeken vagyunk, mindig a hitelesség számít. Lehet, hogy a parlamentben meg lehet azt tenni, hogy teljesen más dolgot mondanak, mint ami a valóságban történik, de az emberek ezt pontosan érzékelik. (Heringes Anita: Ez biztos!) Elöregedő térség országgyűlési képviselője vagyok, ahol nagyon sok nyugdíjas van. Mi a nyugdíjasokat, a nyugdíjkártyát nem választások előtt húzzuk elő. A nyugdíjasok, mert megérdemlik ‑ mert megérdemlik, mert nagyon sokat tettek az országért, ki-ki a saját maga területén, téeszekben, iskolákban, lelkészként és bármilyen foglalkozású emberként. Mi folyamatosan beszélgetünk velük, és folyamatosan próbálunk az ő problémáikon segíteni. És itt többen vagyunk a teremben, akik voltunk polgármesterek. Tehát ne jöjjenek azzal, hogy szociálisan érzéketlen ez a kormány! Higgyék el, hogy amiről önök beszélnek, gyermekszegénység ‑ meg­hív­nám önöket, megnéznék, hogy kistelepüléseken a gyerekek négyszeri étkezés után mit mondanak, és mit mondanak a szülők. Lehet, hogy a Dunántúlon másképp van, de a kelet-magyarországi településeken, ha eljön, képviselő úr, meg tudok mutatni olyan települést, ahol a helyi roma lakosság azt mondja, hogy igenis nagyon örülnek annak a szociális étkeztetésnek, amit mi, a kormány biztosít számukra. (18.20)Lakhatási támogatásokról is beszélt az előbb Bangó képviselő asszony, higgyék el, ott vagyunk az embereknél hét-nyolc éve. A megyei katasztrófavédelemmel együttműködve minden egyes település polgármestere figyel arra, hogy télen elegendő tűzifa legyen ‑ a tűzifaprogramot is mi vezettük be ‑, és figyelünk arra, hogy ha mégis valakinek ennek ellenére kevés tűzifája van, azzal nehogy valami gond legyen. Én a térségemről tudok beszélni, a térségemben az utóbbi hét évben egy ember sem fagyott meg szerencsére. És higgyék el, ilyen felelősen gondolkodunk, és ilyen felelősen állunk a nyugdíjasokhoz, és nem választások elején vagy választásokhoz közeledve emeljük ki vagy kapjuk fel a nyugdíjkártyát. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megvan a hang. Köszönöm szépen, elnök úr. Tilki Attila indított még szólásra, a hitelesség tekintetében mondott néhány gondolatot, s megszólította néhány képviselőtársunkat is, aki menet közben elment, és azt látom még a kék halált megelőzően, hogy ő is összecsomagolt, és ő is elment. A hitelesség alapja, akkor induljunk erről a pályáról, de menjünk tartalmi vonatkozású kérdésekre is! Női 40, hitelesség: azt mondták annak idején, hogy 40 év szolgálati idő után lesz majd nyugdíjba vonulási lehetőség. Mi lett ebből? 40 év jogosultsági idő, amiről tudjuk, hogy messze nem ugyanaz. A hitelesség 1.0 pontja itt van. Áfa: azt mondták, hogy áfa tekintetében csökkenések lesznek, európai és világcsúccsal. 27 százalékos áfával dolgozik ma Magyarország. Béremelés: minimálbér, járulékterhek nőnek, vásárlóerő-érték öt-hat éven keresztül csökken.Egyéni nyugdíjszámla: ígéret volt, még Selmeczi Gabriella itt van, még meg is erősítheti, hogy megvan, hogy van meg, miképpen, de közben nincs.Nyugdíjkorhatár. 65 évről beszél Hollik képvi­selőtársam, hogy a szocik, aztán 2010 decemberében azt a népi kezdeményezést utálták el, ami 62-re hozta volna vissza.Rezsicsökkentés: 2011-ben több tételt lehet mondani ‑ hulladékszállítást és más tételeket ‑, amelyek tekintetében ilyen irányultságú emelkedések mutatkoztak be a költségek vonatkozásában, majd 2012-től lassú csökkentések, és ma is ott tartunk, hogy nagyjából az emelés előtti állapotok vannak, de a gázár importból való beszerzésének a felére való csökkentése mellett is gyakorlatilag ugyanolyan gázárak vannak, mint hat évvel ezelőtt. De Boldog képviselőtársam is messze jár a hitelességtől, amikor 14. havi nyugdíjról beszél, hogy a szocik, miközben ők harsogták, Orbánt csak meg kell kérdezni. Köszönöm szépen, elnök úr. Ennyit a hitelességről. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen furcsa a Fidesz-KDNP-t nyugdíjügyben hallgatni a tekintetben, hogy valóban európai uniós rekorder áfát vezetett be a gyermeknevelési cikkek tekintetében is; tehát egy demográfiai vészkorszak közepén Magyarországon adóztatják áfa tekintetében a legbrutálisabban a gyermekvállaláshoz szükséges cikkeket.(Gúr Nándor elfoglalja helyét a jegyzői székben.)Mindeközben nem válaszol a kormányzat arra, hogy a utóbbi 15 évben mintegy 10 százalékkal csökkent a gyermeket vállalni képes korban lévő hölgyek, nők, asszonyok aránya. A folyamat várhatóan folytatódni fog, tehát sajnálatos módon egy egyre szűkülő körből kell hogy kikerüljön minél több magyar gyermek születésének lehetősége, ugyanakkor látható, hogy alapvető pillérek hiányoznak a kormány politikájából. Gondoljunk itt egy állami otthonteremtési és bérlakásépítési programra, hiszen brutális lakhatási válság, lakhatási szegénység dúl. (19.00)Talán államtitkár urak sem gondolják azt komolyan, hogy egy életét elkezdő fiatal magyar család csak úgy zsebből és röhögve ki tudja fizetni a 130-150 ezer forintos albérleti díjakat. Látniuk kellene és belátniuk, hogy bérlakások tömegét kellene építeni ahhoz, hogy aki nem tud saját tulajdonú ingatlant szerezni belátható határidőn belül, mert a magyar átlagfizetésből ez közel lehetetlen, annak is tudjunk életkilátásokat biztosítani. Szintén nem hallottunk kormányzati reakciót a tekintetben sem, hogy mihez fognak kezdeni önök akkor, amikor a módszerváltás utáni évtizedek minimálbérre bejelentett kényszervállalkozói tömegesen fognak nyugdíjba vonulni sokkal alacsonyabb illetményekkel, mint amelyeket a korábban dolgozók a teljes mértékben bevallott fizetésük alapján megkaphatnak. Látható, hogy egy óriási szakadékot fog okozni az, hogy emberek bele voltak kényszerítve éveken keresztül a minimálbéres bejelentésbe, és nyilvánvaló módon minimális járulékot is fizettek utánuk. Azt láthatjuk tehát, hogy mind áfa, mind otthonteremtési program hiánya tekintetében, másrészt a korfa kiegyenesítésének elmulasztása tekintetében elképesztő hibákat követ el ez a kormány, a felismerést pedig megoldási javaslatok kellene hogy kövessék. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. BENE ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok mindent és sokféle hozzászólást hallottunk a mai napon, de ha végiggondoljuk, azért nagyon sok jó gondolat is elhangzott itt, amit azért a későbbiekben egy higgadtabb, nyugodtabb gondolkodásban mindenki kellőképpen át tud értékelni. Amikor képviselőtársaim hozzászóltak, akkor a biztonságos nyugdíjrendszert mindannyian egy komplex rendszerben képzelték el, aminek nagyon fontos része volt a család, nagyon fontos része volt a munkahely, de nagyon fontos része volt az egészségügy is. Engedjék meg, hogy én ezt a részét egy picit jobban kifejtsem, hiszen ez az a terület, amit én az elmúlt évtizedekben jobban megismerhettem. Arról, hogy a gyógyszerek ára növekedett, nagyon sokat hallottunk. Azért el kell mondjam, hogy azoknak a krónikus betegségeknek, amelyek ma Magyarországon a népbetegségeket okozzák ‑ magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterinszint ‑, ezeknek az ellátásához kapcsolódó gyógyszerek ára lényegesen csökkent. Nagyon sokszor elmondták képviselőtársaim a mai napon azt a szót, hogy „vaklicit”. Ez tulajdonképpen egy technikai segítség ahhoz, hogy a gyógyszerárakat megfelelő szinten tudjuk tartani. Én azt gondolom, hogy ezzel egy nagyon komoly és nagyon jelentős tehercsökkenés volt a családok és elsősorban a nyugdíjasok tekintetében, hiszen tudnunk kell, hogy ezek a betegségek az aktív kor végén vagy a nyugdíj időszakában jelentkeznek. A vaklicit bevezetésekor az első teljes évben 7,5 milliárd forintos megtakarítás maradhatott a betegeknél; 2013-ban 2,5 milliárd, 2014-ben 2 milliárd, és még sorolhatnám tovább. Ahhoz, hogy a vaklicit és a gyógyszerárcsökkentés ilyen mértékben sikerülhetett, kellettek az orvosok, kellettek a gyógyszerészek, kellett egy olyan csapatmunka, amely alapján ezt végre tudtuk hajtani. De azt is el kell mondani, hogy támogatott gyógyszerek esetén a betegek átlagosan a teljes ár 25 százalékát fizetik, és a társadalombiztosítás fizeti a 75 százalékot. A kifizetett tb-támogatás az elmúlt öt év során 332 milliárd forintról 378 milliárd forintra emelkedett, és ha 2017-et nézzük, akkor a járóbeteg-ellátás tekintetében a patikákban kiváltható gyógyszerek támogatására fordítható összeg 313 milliárd, és a nagy értékű, úgynevezett tételes gyógyszerekre, az onkológiai ellátásra, ami a kórházban történik és száz százalékban finanszírozott, plusz 70 milliárd forint jutott. A 2010 előtti időszakban pedig pontosan ugyanezeken a részeken 60 milliárdos kivonás történt a rendszerből, és fűnyíróelv szerint csökkent a gyógyszerek támogatása, 367 milliárdról 298 milliárdra. Sokat beszéltünk az idősek kórházi ellátásáról, arról, hogy a várólista tekintetében 2012-ben elindult egy program. Erről azért kell beszélni, mert azok a betegségek, amelyek elsődlegesen a várólistán szereplő betegeket érintik, szintén az idős korosztályhoz csatlakoznak. S ha csak azt az adatot nézzük, hogy 2012-ben, amikor a várólista bevezetésre került, több mint 70 ezren voltak a várólistán, 2017-ben pedig valamivel több mint 27 ezren. Azok a betegségek, amelyek leginkább az időseket érintik, mint például a szürke hályog, annál most a 600 nap helyett körülbelül 3 hónapot kell várni, vagy egy csípőprotézisre a 568 nap helyett most 368 napot, vagy egy térdprotézisre a 906 helyett most 304-et. Persze mondhatjuk, hogy ezek még mindig magas számok, de ha az OECD-adatokat nézzük, és nagyon sokszor szoktunk itt a Házban ilyen adatokat idézni, azt látjuk, hogy Magyarország Európában az ötödik, és bizonyos műtéti eljárások tekintetében pedig dobogós helyen áll. Nyilván itt is van még teendő és tovább kell fejleszteni. Még egy dologra szeretnék kitérni, a szűrőprogramok fontosságára. Beszéltünk itt arról, hogy szeretnénk, ha egy aktív, egészségben eltöltött időskorra és egy aktívan megélt nyugdíjas időszakra tudnánk koncentrálni. Azt gondolom, ennek a legfontosabb része az, hogy az egészséget minél tovább megőrizzük. Azok a célzott népegészségügyi szűrővizsgálatok, amelyek jelen pillanatban rendelkezésre állnak akár az emlőrák-, akár a méhnyakrák- vagy szeptembertől gyakorlatilag országos kitekintésben a vastagbélrákszűrés tekintetében, ezek olyan nagyon komoly lépések, ahol valóban elérhetjük azt, hogy időben fölfedezve gyógyultan, egészségben tölthetnek nagyon sok évet azok a betegek, akik esetleg későn kerülnek orvosi ellátásra. Volt egy-egy olyan megjegyzés is a vita során ‑ például Bangóné képviselőtársam mondta ‑, hogy az influenza időszakában mennyien haltak meg Magyarországon. Igen, nagyon sok teendőnk van még olyan értelemben, hogy például a védőoltások tekintetében azokat az embertársainkat, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek, próbáljuk meg rábeszélni arra, hogy ezeket a védőoltásokat megkapják, és az is feladatunk, hogy a szűrővizsgálatokra minél többen eljussanak. S még egy mondatot engedjenek meg, mert azt gondolom, hogy ez is hozzátartozik. Talán Sneider képviselőtársam sem úgy gondolta, amikor ezt az általánosítást megfogalmazta, hogy amikor időskorban valaki megbetegszik, akkor a hálapénz és a hozzá kapcsolódó nehézségek az anyagi helyzetét erősen megroppantják. Én azt szeretném mondani, hogy ma Magyarországon nagyon sok orvos, szakdolgozó végzi a munkáját úgy, ahogy az szükséges, a szakmai elhivatottságának megfelelően, és természetesen hálapénz nélkül. Tisztelettel köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.) (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
  • HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állam­titkár Urak! Tisztelt Elnök Úr! Tilki és Boldog képviselőtársaimmal csak ritka esetekben értünk egyet. Abban egyetértünk, hogy a nyugdíjasokat tisztelnünk kell, hiszen ők teremtették meg azt az életet és azt a jelent, amiben mi most élhetünk. Viszont pont azért, merthogy tisztelet jár nekik, nem értem, hogy az a sok egyéni képviselő, akinek ma itt kéne ülnie a teremben és saját választópolgárainak is elmondani, hogy milyen jövőt szán ez a kormány a nyugdíjasoknak, miért nem ül itt, és miért nem mondják el a véleményüket. Hallottuk képviselőtársaimtól, hogy járják a településeket, járják a falvakat, és hogy nincs szegénység, a gyerekek jól élnek, a nyugdíjasok is jól élnek, és mindenki tökéletesen éli a hétköznapjait, s hogy menjünk el nyugodtan és nézzük meg. Erre azt tudom mondani Tilki képviselőtársamnak, hogy én nagyon szívesen elmegyek vele a választókerületébe, de akkor ő is jöjjön el velem Tolna megyébe, és megmutatom neki, hogy felénk egy átlagfaluban ma hogy élnek az emberek. (19.10)Merthogy persze beszélhetünk arról, hogy a rezsicsökkentésnek köszönhetően mennyivel könnyebb a gázszámlát kifizetni, csak ezeknek az embereknek a nagy része a falvakban a mai napig is tűzifával fűt, amire ugye semmi nem vonatkozik a rezsicsökkentésből. Valahogy, nem tudom, valószínűleg ők járnak nagyon jó helyeken, nálunk a falusi polgármesterek azt mondják, hogy nincs elég a tűzifaprogramban, és a rászoruló embereknek nem tudnak elég tűzifát biztosítani télire. Főleg, amikor most a télen nagyon nagy hidegek voltak, és már decemberben elfogyott az a tűzifa, amire pont a nyugdíjasoknak szüksége lett volna, és a nagycsaládosoknak is szükségük lett volna.De akkor nézzük a nyugdíjpolitikában azt, ami fiatalként engem és az én korosztályomat a legjobban érintette: ez a magánnyugdíjpénztár ein­stan­do­lása. Merthogy ezt máshogy nem lehet nevezni, mint hogy önök eltüntettek 3000 milliárd forintot szőrén-szálán úgy, hogy ma már nem tudjuk, hol van ez a pénz. Valószínűleg stadionokban meg állampapírokban, meg mindenhol, ahová csak dugni lehetett, csak ugye a nyugdíjkasszában nincs ez a pénz.Tekintsünk vissza akkor arra az időszakra, amikor ez a pénz egyszer csak eltűnt. Ármánykodással és hazugsággal, zsarolással vett rá 3 millió embert a Fidesz-kormány, hogy lépjen ki a magánnyugdíjrendszerből. Átlagosan 1 millió forintot vett el a kormány a pénztártagoktól. Emlékszem én arra az időszakra, amikor mindenkinek hangoztatták, elmondták, hogy ha benne maradsz a magánnyugdíjpénztárba, akkor nem lesz nyugdíjad, nem fogsz az államtól pénzt kapni. Konkrétan kizsarolták az embereket abból a rendszerből. A Jóisten nem látott még olyan rendszert, ahol azt kell bizonygatni, hogy én maradni akarok. És azért kellett az embernek bemenni egyébként az Államkincstárba papírokat aláírni, hogy ő valahol akar maradni, nem azért, hogy el akar onnan menni.De önök olyan helyzetet teremtettek, hogy az emberek nagy része, félelemből, mert nem másból, mert zsarolásból félelem lesz, félelemből úgy döntött, hogy kilép a magánnyugdíjpénztárból, és ezzel egyébként saját magának nagy kárt okozott. Azt gondolom, ezt a kárt önökön még be fogják hajtani. Ezt a kárt önökkel még el fogják számoltatni, mert ezeknek az embereknek most ezeken a számláikon nincs ott a pénz. Önök ígérték, hogy majd lesznek egyéni számlák, mindenkinek vezetik majd külön a számláját. Ebből, ugye tudjuk, a mai napig nem lett semmi.Nézzük, hogy miket mondtak időrendi sorrendben. 2010 decemberében Selmeczi Gabriella azt mondta, hogy a tervek szerint másfél éven belül minden járulékfizetőnek egyéni számlája lesz. Valahogy ezt most nem látjuk. 2011: a jövő év tavaszával létrejöhet az egyéni számla ‑ Rogán Antal mondta. De amióta ő szobákat talál még pluszban a vagyonnyilatkozatában, neki sem hisznek az emberek. Bármely nyugdíjrendszer korrekt működésének alapja a pontos nyilvántartási rendszer, ennek megteremtésén dolgozunk ‑ Balog Zoltán, 2012-ben. Rogán Antal még 2013-ban is váltig állította, hogy még abban az évben jóváírják a korábbi magánnyugdíjpénztári befizetéseket is; azóta sem látjuk.Végig hazugságokkal vezették félre az embereket. Hazudott minden képviselőjük, aki csak megszólalt ebben a kérdésben. 3000 milliárd forintot sikerült elkölteniük, mind az utolsó fillérig, azonban korántsem botrányoktól mentesen. Emlékezzünk csak vissza! A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap irányító testülete hamarabb megkezdte a működését, mint az őt szabályozó végrehajtási kormányrendelet. Az alap irányító testülete már 2011. május 18-án felhatalmazta az ÁAK Zrt. vezérigazgatóját egy részletes értékesítési stratégia kidolgozására, de ennek megvalósítására és elfogadására csak 2011. október 6-án került sor.Mindez azt jelenti, hogy majdnem 5 hónapon keresztül stratégia nélkül értékesítettek 450 milliárd forintnyi vagyont. Az emberek vagyonát. Az alap hiába kívánta 2011 májusa óta egy kockázatkezelési szolgáltatást végző menedzser szolgáltatásait igénybe venni, azt csak augusztustól tudta. A csúszás miatt szakértői segítség nélkül értékesítettek még 400 milliárd forint állampapíron kívüli vagyont. A szabálytalanságokon kívül azon sem érdemes csodálkoznunk, hogy fideszes személyi botrányok is övezték ezt a 3000 milliárd forintos lenyúlást. Ugye, mindenki emlékszik arra, hogy 2012. június 15. és november 15. között összeférhetetlen módon töltötte be Nátrán Roland, aki a Matolcsy-féle Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára volt, az alap irányító testületének elnöki tisztségét. Ezzel sem foglalkozott igazán senki.Egy a lényeg, hogy ezt a pénzt önök lenyúlták, 3000 milliárd forintot tapsoltak el azon emberek vagyonából, akik rendesen fizették be ezt a pénzt, hogy a jövőben majd legyen nyugdíjuk. És ha most nézzük a számokat, ugye, önök azt mondták, hogy a nyugdíjpénztárak eltapsolják a pénzt és tönkreteszik a nyugdíjrendszert. Ahhoz képest ma már az MNB is kimondja, hogy megérte maradni hat évvel ezelőtt: állampapíroknál és a magyar tőzsdénél is jobban teljesítettek a magánnyugdíjpénztárak. Négyen maradtak, tagjaik jobban jártak, akik növekedési portfólióban maradtak, négyből három esetben, azok hozama 53-62 százalék között alakult. Átlagban 1 millió forinttal növekedett a számlájuk azoknak, akik maradtak a magánnyugdíjpénztárban.Azt tudom önöknek mondani, hogy ezeknek az embereknek majd a szemébe kell nézni egyszer, és azt kell nekik mondani, hogy ezt nagyon elszúrtuk, hazavittük a pénzt. Be kell vallani, és akkor egy kicsit könnyebb a lelkük. De attól még az elszámoltatás jönni fog 2018 után, és minden ilyen lépésről, amit megtettek, be kell majd számolniuk, hogy hol van az a pénz, melyik stadionban. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
  • KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok mindenről beszéltünk már, hadd világítsam meg egy kicsit a bizottságom felől vagy a szakmám felől, hogy az időskorúak szociális ellátása hogyan is néz ki a magyar társadalomban. Hiszen, amiről most beszélünk, hogy méltányos és igazságos nyugdíjazás, aztán vitatkozunk arról, hogy hova lett az a 3000 milliárd forint, amit egyébként a felosztó-kirovó rendszerből irányított át annak idején Horn Gyula vezetésével a szocialista kormány. Arról lehet vitatkozni, hogy az emberek magánvagyona volt, amikor nevesítve volt, vagy pedig a hiány is a kormányé vagy a magánembereké volt, amivel kellett ezt a magán­nyugdíj­pénz­tári befizetést pótolni az állami nyugdíjrendszerben.Nem akarok belemenni konkrét vitákba, viszont szeretném fölhívni a figyelmét, hogy a magyar állam, a magyar kormány milyen szociális szolgáltatásokat is nyújt az idős embereknek. Kezdhetnénk az étkezéssel, a szociális étkezéssel. Amikor gyermekszegénységről, gyermekéhezésről beszélünk a parlamentben, én egyszer bátorkodtam, és engedjék meg, hogy most is fölidézzem, nem biztos, hogy szó szerint, a ’93. évi III. törvény preambulumából: „A napi egyszeri meleg étkeztetést mint szociális alapszolgáltatást minden települési önkormányzatnak biztosítani kell azon rászoruló személyek részére, akik más formában megoldani nem tudják. Az étkeztetés megoldható saját főzőkonyháról vagy vásárolt étkeztetéssel, amit az ellátott helyben fogyaszthat, elvihet, vagy kérheti a lakásra történő kiszállítást.”Amikor arról beszélünk, hogy gyermekéhezés van, vagy a szociális helyzete mennyire rossz valakinek, erről lehet beszélni, de azt gondolom, van a szociális ellátásnak törvényi háttere, amit ha be akarunk tartani vagy betartatunk, akkor, azt gondolom, mindenféleképpen meg van oldva.A következő, amiről néhány szót hadd ejtsek, az a házi segítségnyújtás. A kormány az elmúlt időszakban változásokat generált, hiszen láttuk mindazt a hiányosságot, hiátust, ami ezt a szolgáltatást jellemezte. Itt a házi segítség és a házi gondozás között tettünk különbséget, hiszen van, amikor csak a házi segítségnyújtásban az életminőségnek olyan szakaszába kell beleavatkozni egy idős embernél, amihez egy laikus segítő is elegendő, nem kell hozzá szociális végzettség. A szociális gondoskodásról pedig már végzettséghez kötve, szolgáltatási naplót vezetve, szakmai oldalról beszélünk. Valamint átalakították ennek a szolgáltatásnak a feltételrendszerét is a gondozási időknél, a rászorultság mértékének kiszámításánál is.De beszélhetünk a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásról. Ez az emberek önellátó képességének meglétekor egy olyan berendezéssel, egy olyan technikai berendezéssel segít, amikor az idős ember akár magányában, akár félve, megijedve, de tud egy pánikgombot megnyomni, és abban a faluban van egy ember, aki oda fog menni megkérdezni, hogy mi a baja. Azt gondolom, hogy megint csak az állapottól függően tudjuk ezeket a szolgáltatásokat biztosítani. De beszélhetnénk a házi gondozásról, ahol a kormány hat év alatt 40 százalékkal bővítette a házi gondozásban részesülők körét, megduplázva a gondozók létszámát. Azt gondolom, hogy ez az állami szerepvállalásnak egy következő ilyen része. Hadd ne részletezzem a nappali intézményt, amikor lehetőséget biztosít egy önkormányzat arra, hogy az idős ember napközbeni szükségletét, közösségi élményét vagy azoknak a szolgáltatásokhoz való hozzájutását szervezi meg, amit egyedül a saját lakásában, lakókörnyezetében nem tehet meg.(19.20)De az idősebb korúak gondozóházáról, illetve idősotthonáról is beszélhetnénk. Nagyon fontos megemlíteni, hogy ez is vita volt a parlamentben, és szerintem még lesz is, amikor a kormány bevezeti azt a fajta komplex idősgondozást, hogy az ápolást, gondozást nyújtó intézményben még orvosi felügyeletet nem igénylő, de speciális ápolást igénylő esetekben a szakápolási formát fogja preferálni, és ezzel is egy újabb szolgáltatást nyit meg azoknak az idős embereknek, akik már valóban bizonyos egészségügyi ápolásra is szorulnak, ugyanakkor ápolást nyújtó intézményben kell elhelyezni őket.Engedjék meg, hogy néhány számot is felsoroljak! A 2010. évben összesen szociális szolgáltatásra, szociális étkeztetésre, házi segítségnyújtásra, de­men­sek nappali intézményére, bentlakásos intézményre, időskorúak ápoló-gondozói ellátására, valamint emelt szintű bentlakásra 50 milliárd 202 milliót fordított az akkori kormány. 2016-ban ez 74 milliárd 219 millió volt, 48 százalékkal többet költ arra a nyugdíjas-társadalomra, amely az önellátásban a szociális szolgáltatások igénybevételét kívánja. Az állam a nyugdíjrendszer mellett olyan szolgáltatásokat is nyújt, ahol ezek az emberek megkaphatják mindazt a szolgáltatást, amely az említett életminőséghez szükséges. Azt gondolom, hogy ezt is latba kell vetni, ezt is nyilvántartásba kell venni a fejünkben, amikor az idős emberek ellátásáról beszélünk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt órákban tanúi lehettünk, hogy a korábban vagy a hét éve regnáló, de kivétel nélkül leszerepelt politikai pártok reprezentánsai itt előadták, felvázolták az idősügyi vízióikat. Az ígérgetés megy, a bizonyítás azonban már kevésbé, hiszen ha azt nézzük, hogy a gyakorlatban mennyire tudták ezeket a szép szavakat átkonvertálni a nyugdíjasfórumokon fennen hangoztatott „Tiszteletet az éveknek!”, „Megbecsülést az időseknek!” kézzelfogható valóságára, akkor bizony nagy hiátussal találkozhatunk, márpedig az, hogy a politikum mennyire értékeli a társadalom idősebb tagjait, nagyon sok mindent elárul róla. Ebben a bánásmódban egyértelműen tükröződik a pártok valós értékrendje. Ennek az értékendnek a milyensége pedig egyre fontosabbá válik egy olyan országban, ahol az 1960-as 9 százalékkal szemben mostanra 19 százalékra nőtt a 65 év felettiek aránya, és jobbára az évtizedek óta katasztrofálisan alacsony termékenység miatt, na meg a kivándorlás okán a század közepére már minden harmadik magyar tartozik majd ebbe a korcsoportba. Egészség, megélhetés, biztonság lenne az a három pillér, amelyen minden, a mostani 3 millió nyugdíjassal kapcsolatos kormányzati intézkedésnek nyugodnia kellene, csakhogy népegészségügyi mutatóink tragikusak.Ami pedig az egészségügy terén történik, egy olyan súlyosan elöregedett társadalomban, mint amilyen a miénk, ahol ’90-ben még csak 65 időskorú jutott 100 gyermekre, mostanra pedig már több mint 120, az egyenesen életveszélyes. A humánerőforrás-katasztrófa nem közeledik, hanem már itt van a nyakunkon, tisztelt képviselőtársaim. Az már közhely, hogy GDP-arányosan feleannyit költünk egészségügyre, mint amennyit kellene, és az átlag magyar egészségi állapota már a román és bolgár szint alatt van. A 60 év feletti lakosság 10 százaléka valamilyen fogyatékossággal, 40 százaléka pedig valamilyen krónikus betegséggel kénytelen együtt élni. Míg Franciaországban vagy Spanyolországban a 65 évesek további 21, addig nálunk csak további 16 évre számíthatnak, már ha megélik egyáltalán, hiszen azokban a kistérségekben, ahol a háziorvosi helyek évek óta betöltetlenek, dupla akkora a korai halálozás esélye. Talán nem véletlen, hogy a kommunizmus és a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztesének tekinthető, a térképről a jelenlegi kormány által is bőszen leradírozott Dél-Somogyban a kritikus országos halálozási mutatókat is másfélszeresen meghaladjuk. Nagyon sajnálom egyébként, hogy a térség egyéniben megválasztott Fidesz-KDNP-képviselője nincs itt ezen a vitán. A brutálisan rossz születési adatokkal és elvándorlással súlyosbítva mindez aztán évi 1 százalékos népességcsökkenést eredményez a térségben. Márpedig azt a vastörvényt becsapni, felülírni, amely szerint egyértelmű összefüggés van a gazdaság és a népesedés között, még a kormánypártoknak sem lehet.Muszáj pár szót ejteni az idősek testi, fizikai biztonságáról is. Ott, ahonnét az államhatalom szinte teljesen kivonult, ott, ahol nincs kellő megtorlás és visszatartó erő, ott az embertársaikban csak könnyű zsákmányt látó, két lábon járó, emberbőrbe bújt öregező sakálok úgy érezhetik, hogy szabad préda a magányosan élő, berácsozott ablakú kis kuckója portájának kényszerű házi őrizetéből kimozdulni is alig merő idős ember. Ugyan egyedül élő idős honfitársaink közül most már talán ötezren vészjelzésre is alkalmas karpereceket kaphatnak, és ez üdvözlésre méltó dolog, de gyorsan tegyük hozzá, hogy hazánkban összesen 700 ezer idős ember él magányosan, ráadásul ez az arány a 70 év felettiek körében 56 százalékos, tehát van még tennivaló bőven.Szintén súlyos kérdés, hogy mire elég a 120 ezer forintos magyar átlagnyugdíj, és mire lesz majd elég a több mint 1 millió minimálbéres jövőbeli nyomorúságos nyugdíja, hiszen ők szemben Vajna- vagy éppen Orbán-papa mintájával, nem tudnak kaszinóból vagy éppen családi kőbányából milliárdos osztalékot kiszedni maguknak. Bérunió nélkül a néhány évtized múlva prognosztizálható nyugdíjasszegénység réme még a mostani állapotoknál is sokkal fenyegetőbb lesz, különösen akkor, ha azt is belekalkuláljuk, hogy a Ratkó-unokák, tehát az én generációm három évtized múlva esedékes tömeges nyugdíjba vonulásakor mennyivel kevesebb lesz majd a tb-befizető új belépő a munkaerőpiacra.Látjuk, a családot nehéztüzérséggel lövi és próbálja szétrombolni a szélsőliberális gazdaság- és társadalomfilozófia, és ez már hosszú évtizedek óta zajlik Magyarországon, ahol a tragikus népességfogyásra az volt a végtelenül aljas és leplezetlenül magyarellenes Aczél György-i válasz, hogy a népesedési probléma emlegetése nacionalizmushoz vezet. Máig isszuk is ennek a levét, és ha minden így megy tovább, akkor a szintén végzetükbe masírozó európai sorstársaknál évtizedekkel korábban érhetünk a demográfiai hullámvölgyből a demográfiai hullámsír aljára. Ezért kell elkerülni, hogy az úgynevezett baloldal visszakapaszkodjon a hatalomba, ezért kell elkerülni, hogy az úgynevezett polgári oldal hatalmon maradjon, és ezért kell végre elérni, hogy ennek az országnak néppárti kormánya legyen. Reméljük, így is lesz 2018-ban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kötelező magánnyugdíjpénztár egyaránt volt veszélyes a már nyugdíjas korosztályra, a nyugdíjasokra, és egyaránt volt veszélyes az aktív korúakra. Miért mondjuk ezt, és miért mondtuk akkoriban? A kötelező magánnyugdíjpénztári tagságnak az volt a lényege, hogy a járulékbefizetésnél azok a forintok, amelyek eredetileg a nyugdíjkasszába kellett volna hogy menjenek, egy részük át lettek irányítva úgymond magánnyugdíjpénztárakhoz, amelyek mindegyike külföldi multinacionális cégek kezében volt. Hónapról hónapra egyre kevesebb pénz ment a nyugdíjbiztosítás kasszájába, ezáltal hónapról hónapra egyre kevesebb pénz maradt arra, hogy nyugdíjakat fizessünk. Ezzel párhuzamosan a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer minden egyes évben 1 százalékkal növelte az államháztartás hiányát. Azt már tudjuk, hogy miért veszélyes egy gazdaságra és egy társadalomra, ha eladósodik egy ország. Ezért mondjuk azt, hogy a kötelező magán­nyug­díjpénztári tagság veszélyes volt egyfelől a társadalomra, mert növelte az államháztartási hiányt, másfelől pedig a nyugdíjasokra, hiszen adott ponton elfogyott a pénz a nyugdíjkasszából, tehát ha nem változtatunk, akkor nem lett volna honnan fizetni a nyugdíjakat. 2010-ben minden harmadik nyugdíjforint hiányzott.Számlavezetés: jelen pillanatban is a nyugdíjbiztosítónál mindenkinek van számlája, egyéni számlája. Ezen vezetik a járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelmet, és vezetik a szolgálati időt. Egyre több ember ügyfélkapun keresztül pillanatok alatt megnézheti, hogy hol tart ez a számlája. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Selmeczi Gabriella képviselőtársam felszólalása volt az, ami arra indított, hogy erre reagáljak.Azt mondta, hogy veszélyes volt, és hogy rosszul járhattak volna vagy az egyik oldalon, vagy a másik oldalon. Így viszont mindenki rosszul járt, képviselő asszony! Mi lett azzal a 3000 milliárd forinttal? Itt volt 1700 milliárd forint, ami állampapírban volt. Egyébként azzal is a magyar államot sikerült finanszírozni azoknak az embereknek, akik oda befizettek. Azokat az állampapírokat visszavonták, az bekerült a költségvetésbe, elégették, elműködték. 550 milliárd forintért MOL-pakettet vásároltak, ami egy évvel később nagyjában-egészében 300-350 milliárd forintot ért, 200 milliárd forint kárt, hiányt okozva ezzel. Ahogyan az később kiderült, egy eléggé furcsa tenderen 511 milliárd forint külföldi papír landolt az Unicreditnél, akik, ki tudja milyen körülmények között, de ezt az összeget nyilvánvalóan kezelik. És ami még ezenfelül maradt, azt önök egész egyszerűen elműködték. Ennek az lett a vége, hogy ez a pénz egész egyszerűen köddé vált. Azoknak az embereknek, akik befizettek a magánnyugdíjpénztári megtakarításba, nem volt szükségük MOL-pakettre. Nem akartak ők, legfőképpen egy olyan MOL-pakettet megvásárolni, aminek 200 milliárdot csökken az ára, azért, mert valakinek éppen akkor ez volt a hatalomtechnikai érdeke! Nem volt nekik erre szükségük. Nekik arra volt szükségük, hogy időskorukra megfelelő megtakarítással rendelkezzenek, és nem hitték azt, hogy jön majd egyszer egy olyan kormány, amelyik menet közben fogja majd változtatni a szabályokat, és elviszi azt a megtakarítást, amit nekik oda be kellett fizetni, és be is fizettek megfelelően. Ők is a magyar államot finanszírozták, állampapírban volt a legnagyobb csomag. Ezért volt érthetetlen az, hogy ezeket a pénzeket önök így akarták eltüntetni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz és a KDNP célja egy olyan társadalom megteremtése, amelyben a generációk nem állíthatók szembe egymással. Mi nem ilyen társadalmat szeretnénk építeni, és nem is ilyen társadalomban szeretnénk élni, amelyben ez megtörténhet. Ezért a mi célkitűzéseinknek megfelelően mindig az a szempont vezérel bennünket, hogy a különféle generációk egy egységet, egy közösséget teremtsenek. Az a meggyőződésünk, hogy szakítanunk kell az olyan hozzáállással, hogy az idősödés csak költséget jelenthet a társadalomnak. Nekünk is úgy kell tekintenünk szüleink, nagyszüleink, dédszüleink generációjára, mint alapkövekre, akiktől tanulhatunk emberséget, becsületet, szakmát, erkölcsöt. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezen megfontolások alapján jött létre néhány évvel ezelőtt az Idősügyi Tanács, amely a kormány tanácsadó testülete, amely javaslatot tehet kormányzati intézkedésekre; közvetíti, közvetítheti az idősödő emberek, valamint a vallási közösségek és a civil szervezetek javaslatait. A tanács az elmúlt időszakban olyan fontos témákat vitatott meg, mint a nyugdíjak értékmegőrzése, mint a Nemzeti alaptanterv szerepe az idősekkel kapcsolatos szemléletformálásban, vagy a Központi Statisztikai Hivatallal az idősek életminőségét javító programok kidolgozásához szükséges adatok begyűjtésében való együttműködés, vagy éppen a látásproblémával küzdők internethasználatának a segítése. (Cseresnyés Péter távozik az ülésteremből. ‑ Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Államtitkár úr! Hova megy?)Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a kezdeményezést szerencsére szerte az országban, így választókörzetemben, Budapest XVII. kerületében, Rákosmentén is követték, követtük. Nálunk is létrejött, jó példaként említem, az idősügyi tanács. Nagyon fontos, hogy ne csak az állam, hanem az önkormányzatok is kérjék ki a helyi nyugdíjasok, a helyi nyugdíjasklubok, a helyi nyugdíjas civil szervezetek véleményét egy-egy döntésük, rendeletük meghozatala előtt, és segítsék őket mindabban, amire ők igényt tartanak. Itt példaként említem, hogy választókerületemben elindult egy helyi szabadegyetem, amely nyugdíjasoknak különféle témákat, kulturális, művészeti, sport- és egyéb területeket dolgoz fel, de német és angol ingyenes nyelvtanfolyamot indított az önkormányzat, és a számítástechnika rejtelmeivel is igyekszünk megismertetni a helyi idős generációt.Én azt gondolom, hogy ezek a kezdeményezések mind-mind arra valók, hogy az a kapcsolattartás, az a megbecsülés és az a szándék kifejeződhessen a társadalom minden szegmensében, minden önkormányzatban és az állam szintjén ugyanúgy, hogy érezhessék a nyugdíjasok, hogy nemcsak anyagilag segítjük őket ‑ áfacsökkentés, alapvető élelmiszerek áfája, rezsicsökkentés; ma már nagyon sok szó esett ezekről az intézkedésekről ‑, hanem erkölcsileg is felnézünk rájuk, és számítunk a tapasztalataikra. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk meg kell becsülnünk és tisztelnünk kell ‑ mindannyiunknak, pártállástól függetlenül ‑ a nyugdíjasokat. Számítani kell a tudásukra és számítanunk kell a tapasztalataikra. Ezért döntöttünk úgy, hogy mi kiszámíthatóságot és biztonságot teremtünk a magyar nyugdíjasoknak. Ezért csökkentettük az alapvető élelmiszerek áfáját, amit említettem, ezért csökkentettük a rezsiköltségeket, és ezért vezettük be az egyik legfontosabb, nőknek szóló nyugdíjpolitikai intézkedésünket, a „Nők 40” programot. A „Nők 40” program a Fidesz egyik legfontosabb vállalása volt a 2010-es kampányban, amit a kormányváltáskor gyakorlatilag azonnal be is vezettünk. 2010 decemberében szavazott róla a parlament, de akkor az ellenzék, sajnálatos módon, sem az MSZP, sem a Jobbik, sem az LMP, ezt a csomagot, ezt az intézkedést nem támogatta. Ha az ellenzéken múlt volna, akkor ez az intézkedés, a „Nők 40” program, ahogy számos más, a családokat segítő adócsökkentéses intézkedés sem lenne ma Magyarországon. A „Nők 40” bevezetését azért tartottuk már akkor is szükségesnek, mert úgy láttuk, hogy a baloldal kormányzása alatt megbecsülés helyett sokszor megalázást, segítség helyett pedig megszorítást kaptak azok a nők és azok az édesanyák, akik keményen végigdolgozták az életüket, és mellette még egy-kettő-három vagy akár több gyermeket neveltek. Emlékezzünk vissza, hogy a baloldal kormányzása alatti adóemelések és megszorítások első számú célpontjai a családok, a magyar nők és az édesanyák, a nagymamák voltak. Sokuk még a nyugdíjért is izgulhatott azokban az időkben, mert a nyugdíjhoz közeledve munka nélkül maradtak. Arról már nem is beszélve, hogy a nyugdíj vásárlóereje a magas infláció és az adóemelések miatt folyamatosan drasztikusan csökkent. 2011 óta minden évben biztosítjuk a nőknek, hogy 40 év munka után nyugdíjba mehessenek, és ez esetben is teljes összegű öregségi nyugdíjat kapnak. De talán még ennél is fontosabb, hogy ez egyúttal egy nagyon fontos gesztus is a nők felé. Azt jelenti, hogy a Fidesz és a KDNP megbecsüli a nőket. Megbecsüljük azt, hogy négy évtizednyi munka során, amely többnyire nemcsak munkával, hanem gyermekneveléssel telt, vitték a vállukon a családot, és vitték a vállukon Magyarországot. Tudjuk nagyon jól, a 40 évbe beleszámít a gyermekneveléssel töltött idő is. Érdemes kiemelni egy nagyon nagy számot: a „Nők 40” intézkedéssel eddig, ez év áprilisáig már több mint 194 ezer, összesen 194 466 magyar nő élt, és segítette őt abban, hogy a férjükkel, a családdal, az unokákkal lehessenek. Ez a program tehát egyértelműen segíti a családok összetartozását, a családok erősödését és a generációk közötti együttműködést. A „Nők 40” program és számos más családpolitikai intézkedés alapján a nők ma biztosak lehetnek abban, hogy addig, amíg a Fidesz és a KDNP kormányoz az országban, ez az intézkedés maradni is fog.(19.40)Én nagyon gyakran hallom és fogadóóráimon is kérdezik, ilyen suttogó propaganda szintjén, hogy azt hallották itt, ott, amott, hogy ezt megszünteti a Fidesz. Szeretném itt a tisztelt Ház falai között is hangsúlyozni, hogy ez szóbeszéd, nincs ilyen tervünk, a Fidesznek és a KDNP-nek legalábbis nincs. Másoknak viszont van, érdemes megnézni ‑ amint említettem ‑, ezt az intézkedést az ellenzék nem támogatta. Biztosak lehetnek a nők abban, hogy megbecsülést és kiemelt figyelmet kapnak, megszorításokra pedig nem kell számítaniuk.Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy nagyon röviden, egy-két gondolatban az Erzsébet-programról még ejtsek néhány szót. Az Erzsébet-programnak is van egy olyan szelete és egy nagyon jelentős szelete, amely a magyar nyugdíjasokat segíti abban, hogy az év folyamán megérdemelt nyugdíjas éveik alatt el tudjanak menni pihenni. Nagyon sok olyan nyugdíjas él, aki valóban ledolgozta a 40 évet vagy még annál is többet ledolgozott életében, és nem tehette meg a ’90-es, 2000-es években, hogy elmenjen a család, a férj elvigye a feleségét, a feleség a férjét, tehát együtt elmenjenek nyaralni a Balatonra, hazánk szép tájaira. Ezzel a programmal ez lehetővé vált. 2012-ben, rögtön az első évben már 17 ezer, 2013-ban már 28 ezer, 2014-ben 34 ezer, 2015-ben már 58 ezer, a tavalyi évben 35 ezer és a mostani kétéves pályázati ciklusban, 2017-2018-ban mintegy 42 ezer nyugdíjasnak biztosított és biztosít, illetve fog biztosítani kikapcsolódási, üdülési, pihenési lehetőséget az Erzsébet-program.Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt kérem önöktől, itt hallottam olyan hozzászólásokat az ellenzék részéről, hogy ez itt ilyen sikerpropaganda. Nem! Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak eredmények, eze­ket az eredményeket nem szeretnénk eltitkolni. Ezek az eredmények nyilvánvalóak, és ezt kérjük tiszteletben tartani és nem megsemmisíteni. Ezek az eredmények magukért beszélnek. Viszont azt is nagyon jól tudjuk, hogy ennél ki ne szeretne többet adni. Mi azon vagyunk, hogy évről évre bővítsük azokat a lehetőségeket, amelyeket a nyugdíjasok kapnak. A gazdaságunk, hál’ istennek, erősödik, és ez az erősödő gazdaság lehetővé is teszi ezt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az első mondatom Selmeczi Gabriella felé fordulva az, hogy az egyéni nyugdíjszámla nem azt jelenti, képviselő asszony, amiről ön beszél. Tehát nem azt jelenti, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé a 08. nyilvántartási számú beadványon a vállalkozások gyakorlatilag nyilatkoznak, nyilatkozhatnak és nyilatkoznak is arról, hogy mennyi járulékot fizetnek a munkavállalójuk után 2013. január 1-jétől, egyébként ez nem azt jelenti, hogy egyéni nyugdíjszámlák vannak. Ez alapján senki nem fogja megtudni azt, hogy mennyi is valójában az ő várható nyugdíjösszege. Szóval, kábítani meg hülyíteni lehet az embereket, de ez nem egyéni nyugdíjszámla. Csak bevezető gondolatokként, hogyha tud még majd valami okosat mondani a dologhoz, akkor azt szívesen halljuk.A nyugdíj kapcsán, az idősügy és a nyugdíjkor kapcsán azt mindenképpen rögzíteni szeretnénk, hogy nemcsak nyugdíjról és pénzről szól az időskor; nyilván egészségi állapotról vagy éppen az egészségi egyenlőtlenségek kérdésköréről, ami akár területileg, akár jövedelmi pozícióhoz illesztetten más és más. Az idősgondozás kérdéskörén túl az egészségügyi és a szociális hálózati rendszernek az egybeforrottsága vagy éppen annak a hiánya, annak a működésbeli problémái is utalnak arra, hogy milyen időskort lehet élni. Nyilván tehát összességében azt lehet mondani, hogy az életkörülmények kialakulása is befolyásolja ezeket a kérdéseket; az, hogy hogyan rekesztődik ki valaki időskorára, vagy éppen annak az elkerülése milyenképpen jelenik meg, vagy az önfenntartás, az önellátás kérdésköre meg tud-e erősödni időskorban, aktivizálódni tud-e a nyugdíjas a 65 éves, mondjuk, a majdani nyugdíjas korhatár elérését követően. Van-e olyan feladvány, ami társadalmilag hasznos, és ő ezt el tudja látni, jó szívvel teszi meg és akár ilyen értelemben gazdasági produktumot is termel, még ha forintok nélküli is ez a történet?De a legfontosabb az én szememben az, hogy generációk viszonyrendszerében, viszonylatában hogyan és miképpen tekintünk egymásra. Nézzék, az a generáció vagy azoknak a generációknak a képvi­selői, akik nem tudják tisztelni az előttük futó generációkat, hát, az sok mindenre nem számíthat az elkövetkezendő időszakban. Én pedig azt tapasztalom, hogy 2009-ben volt egy hosszú távú idősügyi stratégia, amit a Parlament falai között emlékképeim szerint teljeskörűen, egyhangúlag fogadtunk el, majd ezt követően ebből 2010 után a Fidesz semmit nem tett magáévá, és semmit nem követett. Tudják, nem véletlenszerű az a folyamat, amit nem kívánok újra és újra ismételgetni, hogy miért hagyják el ezt az országot nagyon sokan, már eddig 600 ezren, meg 400 ezren kilátásba helyezik, hogy miért alakul ki az a helyzet, hogy a forráskivonások mértéke a nyugdíjrendszerből akképpen alakul, mint ahogyan, a 3000 milliárd forint magán-nyug­díj­pénz­tári forrásoknak az elkobzásáról beszélek, és arról sem kell bővebben beszélnem, hogy fokozott kivonulás van a szociális biztonság finanszírozásából. Gyakorlatilag, mint említettük ma már itt többször, korábbi megszerzett jogosítványok elvételével párosultak ezek az esztendők.Egy szó mint száz, önök adománynak tekintik a nyugdíjat és nem szerzett jognak, pedig ez szerzett jog, munkával és befizetett járulékkal párosuló szerzett jog. Ezt kellene tudomásul venniük. Az igazságosság megteremtésére kellene törekedni, arra, hogy bizonyos értelemben az egyenlőtlenség kiküszöbölése történjen meg, arra, hogy ez legyen szolidáris, legyen méltányos, arra, hogy a nyugdíjemelések tekintetében a kicsik, akik keveset kerestek és kicsi a nyugdíjuk, ne még kisebb mértékű nyugdíjemelésekben részesüljenek.Azt akarom mondani, hogy a szubminimum tehát az a mi szemszögünkből nézve, hogy a tisztességes megélhetés alapját biztosító forrásoknak rendelkezésre kell állni. Nem véletlen, hogy a teljes jogú nyugdíjak esetében, ami 20 év szolgálati idő után állapítható meg, azt mondjuk, hogy legalább a duplájára kell emelni a 28 500 forintos mértékösszeget. Igen, a megélhetési minimum azt takarja, hogy a nyugdíjas esetében is, de az aktív dolgozó esetében is az egy főre eső létminimum összegét meghaladó pénzek kellenek hogy a kezekben legyenek. Önök ezt elmulasztották az elmúlt hét esztendőben, így nagyon sokan a mélyszegénység színpadára jutottak Magyarországon. Mint mondtam, kis fizetés, kis nyugdíj, még kisebb emelés, ezt kell elkerülni, hogy ne nyomorogjanak az emberek.Három konkrét dolog röviden. Az egyik, hogy éppen ebből kifolyólag a nyugdíjjárulék-plafon mértékét gyakorlatilag vissza kell szorítani azért, hogy ne legyen 130-, meg 150-szeres különbség a teljes jogú nyugdíj minimuma és a legnagyobb összeget kapó nyugdíjas viszonyrendszerében. Ezt nem a társadalombiztosítás keretei között kell finanszírozni.A másik a rugalmasság kérdésköre. Önök 2011‑et követően, amikor mindent kisöpörtek a rugalmasság tekintetében, és felemelték 2010 decemberi döntésükkel legitimizálva a nyugdíjkorhatárt 65 esztendőre, a népi kezdeményezést nem elfogadva, ami 62 évben próbálta ezt beégetni, akkor elkövették azt a bűnt a társadalommal szemben, hogy a hosszú évtizedeket, 40-45 évet dolgozó embereket is abba a helyzetbe hozzák, hozhatják, hogy ha 62-63 évesen kimegy alóluk a talaj, a cég megszűnik, akkor ezek az emberek vagy nyesre, nyugdíj előtti segélyre mehetnek vagy közmunkára. Tudják, mennyi ez? Az egyik 44 ezer forint, a másik 53 ezer forint. Nem kívánom, hogy ebből kelljen megélniük, de szeretném, ha tudnák, hogy ebből nem lehet megélni, úgy, ahogy annak idején a 47 ezer forintos közfoglalkoztatotti pénzből sem. S még egy dolog befejezésképpen, ez pedig az, ami érthetetlen is volt, hogy a foglalkoztatási nyugdíjat önök elkaszálták, azt, amit a munkáltató előre megfizetett hosszú évekre vonatkozóan, hogy nyugdíjbiztonságot adjon a dolgozójának, igen, ezt a rendszert újra kell építeni, mert nincs kárvallottja, csak haszonélvezője, és az ember kell hogy a haszonélvező legyen. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)(19.50)
  • VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sok mindent érintett ma már ez a vita. Elképzelhető, hogy olyanról is fogok beszélni, ami már szóba került, de úgy gondolom, hogy ismétlés a tudás anyja, és lehet, hogy kicsit más szempontból világítom meg ezeket a kérdéseket.Az első dolog, amiről szeretnék beszélni, az a rokkantnyugdíj-rendszer szétverése, amit ez az előző Orbán-kormány elkövetett. Tudom nagyon jól, hogy az átalakítás előtt nagyon komoly visszaélések voltak a rendszerben, nagyon sok potyautas volt a rendszerben. Hallottunk olyan északkelet-magyarországi, illetve kelet-magyarországi falvakról, ahol az emberek kompletten rokkantnyugdíjból éltek. Nagyon jól tudom, hogy sok potyautas volt a rendszerben, de még mindig azt gondolom, hogy nem a fűnyíróelv az, amit ilyenkor alkalmazni kell. Inkább kicsit cizellálni kell a rendszert, és a szabályokat megváltoztatni, hogy egyrészről potyautas ne lehessen a rendszerben, másrészről a szintek mutathassák azt, hogy ki milyen kategóriába tartozik. Igenis maradjon meg az a kategória a rokkantnyugdíjak rendszerében, ami ugyanúgy biztosítási alapú, mint a nyugdíjrendszer, és nem egyfajta ellátás vagy majdnem hogy szociális segély az, amit a megváltozott munkaképességű személyek kapnak. Ugyanis ne feledkezzünk meg arról, hogy nagyon sokan közülük évtizedekkel mérhető ideig járulékbefizetők voltak, ezért úgy gondolom, nekik nem az az igazságos és méltányos út, hogy akkor a nyugdíjkorhatár eléréséig egy egészen más típusú ellátásba kerüljenek, hanem igenis az a méltányos, hogy ha igazolható az egészségkárosodás, igazolható az, hogy munkaképtelenné váltak, akkor igenis a biztosítási rendszerben és igenis nyugdíjrendszerű ellátást kapjanak.Úgy gondolom, hogy ezt orvosolni kell, ezt meg kell változtatni, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a törvénymódosítás után milyen helyzetek adódtak az országban, nagyon sokan milyen igazságtalan helyzetbe kerültek, nagyon sokan a felülvizsgálatok során milyen megalázó helyzetbe kerültek, és nagyon sokan akár a vizsgálatok végén milyen élhetetlen helyzetbe kerültek, és a legtöbben, illetve nagyon sokan saját hibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe.Szóba kerültek már itt is, Kovács képviselő úr beszélt erről, az otthoni gondozás, ápolás, a házi segítségnyújtás rendszere. Ez már a mi felszólalásaink között is szóba került, de azért ne feledkezzünk meg arról, ami ezzel a területtel az utóbbi időben történik. Mert azt még elfogadnám, ami miatt az egész rendszer átalakításra került, hogy itt ne fűnyíróelv legyen, hanem tényleg cizelláltan dolgozzunk ki olyan rendszert, hogy az igényelt ellátás szerinti szolgáltatást kapjon az az idős ember, aki valami miatt segítségre szorul saját otthonában, legyen különválasztva az egészségügyi munkavégzés, és legyen különválasztva az egyéb vagy akár a mentális kezelés-gondozás. Csak azért az, amit ebbe a rendszerbe behoztak, mondhatnánk azt, hogy arcpirító. Nagyon jól tudjuk, hogy a szociális ellátórendszerrel, a szociális ellátórendszerben dolgozókkal nap mint nap mit tesznek, nagyon jól tudjuk, hogy milyen megalázó bérrendszerben kell a mai napig dolgozniuk. Ráadásul még bejön így ez a rendszer, és ide, erre a területre, a szakképzettséget nem igénylő házi segítségnyújtásra, a „Nő a munkában” programmal vegyítve integrált roma származású hölgyeket kívánnak erre a területre átirányítani. Mindez szép és jó lenne, csak az egyik kérdés az, hogy milyen színvonalon látható el szakképzettség, szaktudás nélkül ez a feladat, akár ha csak mentális, idézőjelben „csak” mentális kezelésről beszélünk. Másrészt nem beszélve arról, hogy ismerjük az északkelet-magyarországi régiót, nagyon jól tudjuk, hogy milyen elterjedt és milyen súlyos mértékeket öltő jelenség az öregezés. Tudjuk, hogy mi az öregezés: kifosztanak az otthonukban egyedül élő, kiszolgáltatott helyzetben lévő idős embereket, nagyon sok esetben egyébként roma származású fiatalok. Nagyon sok esetben az új rendszer következtében előfordulhat az, hogy pont annak az öregező családnak a tagját fogjuk egy kiszolgáltatott helyzetben lévő, egyedülálló idős emberhez küldeni, elvileg segítő szándékkal és hivatalos személyként, aki így lehet, hogy jobban ki van téve e jelenség kockázatának.Úgy gondolom, hogy ez egy eléggé elhamarkodott és eléggé kapkodó intézkedés volt. Az egész pályázati rendszerről tudjuk, hogy milyen. Úgy gondolom, hogy ennél kicsit körültekintőbben kellett volna eljárni. Nem ilyen intézkedésekkel kell látszatra megoldani bizonyos problémákat (Teleki László: Lejárt az idő!), hanem igenis elsősorban a szociális ellátórendszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) dolgozóit kell megbecsülni, őket kell olyan helyzetbe hozni, hogy a rendszer normálisan fenntartható legyen, az idős emberek érdekében is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • HORVÁTH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Teleki László, Sneider Tamás és Vágó Sebestyén egymás között vitatkoznak. ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Tisztelt Államtitkár Úr! Gondolom, hogy ön hallotta már azt a mondást, hogy szegény az az állam, az az ország, amelyik az erőszakszerveit, az erőszakszervek dolgozóit, nyugdíjasait, tovább folytathatnám, az oktatás területén tevékenykedőket nem becsüli meg. Én egy olyan körzet képviselője vagyok, ahol több ezer rendvédelmi dolgozó él, aktív rendvédelmi dolgozó, ezenfelül több száz önök által kitalált szolgálati járadékos lakik a választókerületemben. Azt gondolom, hogy sok dolog elhangzott itt a költségvetés tárgyalása folyamán. Több esetben dicshimnuszok hangzottak el a gazdaság teljesítőképességéről, a honvédelmi költségvetés vonatkozásában elértük, hogy a GDP 1 százalékát meghaladó mértékű költségvetés legyen. Ugyanakkor ezeknek az embereknek a feladatteljesítése, a fizikai, lelki, szellemi megterhelése hatványozottabban jelentkezik, mint az élet más területén dolgozó aktív dolgozóké.Az államtitkár urat szeretném arra emlékeztetni, hogy többször felvetődött, hogy kik dolgoznak lent a szerb határon. Nem tudom, tudja-e, hogy 60 éven felüli, őrnagyi, alezredesi rendfokozatban lévő járadékosok járőröznek a határon. Azt gondolom, ezen el lehet meditálni, hogy ezek az emberek, akik különböző területeken ledolgozták a 30-40 évüket, de nyilván nem tettek eleget a törvényi feltételnek, most ott járőröznek. Vagy emlékezzünk vissza arra, hogy kik dolgoztak a dunai árvíznél. Ezek az emberek ott hordták a homokzsákot.Önök 2011. december 31-ét követően a szolgálati nyugdíjat megszüntették. Ebből következően a hivatásos állomány tagjai csak a rájuk irányadó korhatár betöltésekor mehetnek nyugdíjba. Az új szabályozás szerint kérelmére könnyített szolgálatban kell alkalmazni azt a hivatásost, aki az 52. életévét betöltötte, és legalább 25 év szolgálati idővel rendelkezik. Nyugellátást öregségi nyugdíjként tovább kell folyósítani számukra; akik ’54-et követően születtek, nem nyugellátást, hanem szolgálati járandóságot kell folyósítani részükre. A szolgálati járandóság mértéke a korábbi szolgálati nyugdíj személyi jövedelemadó mértékével csökkentett összege. Jelenleg ez úgy tűnik, hogy nem jelentős létszám, 2300 fő van, aki ’55 előtt született, fegyveres testület állományában dolgozott, és jelenleg korhatár előtti öregségi nyugdíjat kap.(20.00)A statisztika szerint ez 220 ezer forintos havi ellátás, de ha megnézzük ezt a statisztikát, akkor a 2300 főből a legtöbb az, aki csak 100-150 ezer forintot kap. Tehát itt a magasabb rendfokozatú, a magasabb beosztásban szolgált személyekre jellemző a magasabb ellátás mértéke. Korhatár előtti ellátásként szolgálati járandóságot 30 ezer fő kap, átlagosan 195 ezer forintos összeggel, de itt is az alacsonyabb jövedelműek ennél jóval kevesebbet kapnak, személyesen ismerem, 130-150 ezer forintos összeggel. A Szocialista Párt szerint a hivatásos szolgálatban töltött életút elismeréseként az új szolgálati törvényben egy új típusú szolgálatinyugdíj-rendszert kell bevezetni, ami adómentes nyugdíjszerű ellátást és nyugdíjasstátuszt biztosít, azonban a korábbi szabályozástól eltérően szerves részét képezi a megújítandó hivatásos életpályának a korai nyugdíjba vonulás helyett a pályán maradásra való ösztönzés. A jogosultság kizárólag a hivatásos szolgálatban eltöltött szolgálati időhöz kötődik, kizárva a túlságosan fiatal életkorban történő nyugdíjba vonulás lehetőségét, valamint biztosítva a szolgálatinyugdíj-rendszer költségvetési finanszírozhatóságát és hosszú távú stabilitását. Rendkívül fontosnak tartjuk a Fidesz által méltatlanul meghurcolt szolgálati nyugdíjasok erkölcsi és anyagi kárpótlását. Határozott meggyőződésünk szerint egyetlen állam sem engedheti meg magának a nyugdíjak visszamenőleges hatályú diszkriminatív megnyirbálását, különös tekintettel azokra, akik életük kockáztatásával szolgálták hazájukat. A kormányváltást követően azonnal visszaállítjuk a szolgálati járadékban részesülők nyugdíjasstátuszát, ezzel megszüntetjük a minden alapot nélkülöző diszkriminációt, például a munkavállalásra vonatkozó korlátozásokat. Az anyagi kárpótlás fontos eleme továbbá a szol­gálati járandóságban részesülők juttatásait sújtó, a sze­mélyi jövedelemadó mértékével megegyező levonás megszüntetése. Erre lehetőség szerint a nyug­dí­jas­státusz visszaállításával egyidejűleg sor kerül.Az ellátást sújtó levonás fokozatos kivezetését abban az esetben is meg fogjuk kezdeni, ha a költségvetési mozgástér 2018-ban nem teszi lehetővé annak egy aktussal történő azonnali megszüntetését. Ebben a tekintetben is a Magyar Szocialista Párt igazságot kíván tenni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, Magyarországon felosztó-kirovó nyugdíjrendszer van, ami azt jelenti, hogy a mindenkori aktívak befizetéséből történik a nyugdíjak kifizetése, ami nemcsak Magyarországon, hanem bizony-bizony Európa-szerte és világszerte komoly problémát jelent, hiszen egyre kevesebb az az aktív, akinek a járulékbefizetéseiből lehet finanszírozni a nyugdíjakat. Éppen ezért a mindenkori kormányoknak megvan a felelőssége, hogy hogyan kívánják megőrizni a nyugdíjak reálértékét, és ezért volt egy óriási hibás lépés, amikor a magánnyugdíjrendszert megszüntették, hiszen mégiscsak akkor két pilléren állt a nyugdíjrendszer, és a korábbi hírekkel ellentétben azért egyértelműen be­bizonyosodott, hogy ezek a magán­nyugdíj­pénz­tá­rak bizony-bizony nem lopták el az emberek pénzét, hiszen látjuk, hogy évről évre 5-7-8 százalékokat tudnak produkálni pluszban, és több millió forintos megtakarítást hoztak azoknak, akik még bent maradtak ebben a rendszerben.Ahogy a képviselőtársam mondta, ezzel együtt a nyugdíj egy szerzett jog, nem jutalom, nem egyfajta kegy vagy bármiféle pluszjuttatás, éppen ezért teljesen méltánytalannak érezzük azt a 28 300 (sic!) forintos minimálnyugdíjat, amit évek óta a nyugdíjasok már kapnak. Éppen ezért mondjuk azt, hogy ezt az összeget legalább a duplájára kell emelni, hiszen azok az emberek, akik évekkel vagy évtizedekkel korábban nyugdíjba mentek, azt gondolom, felépítették ezt az országot, és nemcsak erkölcsi, hanem anyagi tiszteletet is megérdemelnek.Még néhány percben szeretnék emlékeztetni néhány olyan pénzbeli szociális támogatásra, amely, ha nem is szorosan, de mégiscsak valamilyen szinten a nyugdíjrendszer részét képezi. Magyarországon azt tapasztaljuk, hogy 2009 óta folyamatosan csökken a szociális juttatások mértéke a GDP-hez képest: amíg 2009-ben a GDP 22,4 százalékának megfelelő összeg fordítódott szociális ellátásokra, addig az azt követő években, majdnem fél évtizedben ez az összeg leapadt egészen 19 százalékra, ami egyértelműen az Orbán-kormány műve.A szegénységi mutatókról csak egyetlen mondatot szeretnék mondani, hiszen arról a képviselőtársaim már beszéltek. Azt gondolom, nagyságrendekkel rosszabb a helyzet, mint a válság utáni években, 2010-ben ez tapasztalható volt Magyarországon, és a kormány a tavalyi év végén újabb tízmilliárdokat vont ki a szociális ellátásokból, és ez már látszódik a következő évi, előttünk lévő költségvetésben is.2010 óta a kormány számtalan hátrányos intézkedést hozott a szegények ellen a különféle segélyek megszüntetésével, a különböző pénzbeli ellátások megnyirbálásával, sőt egészen addig eljutottak, hogy magát a létminimum számítását is beszüntették, csak hogy ne lehessen kimutatni, hogy mégis mennyi a szegény ember Magyarországon. A kormány több millió emberről lemondott, és ez az önök történelmi felelőssége lesz, hogy a magyar társadalom ilyen komoly mértékben elszegényedett. A kormány megszüntette a lakásfenntartási támogatást 2015-ben. Mindenhol az tapasztalható, hogy egy központosítási folyamat indult el az Orbán-kormány részéről, egyedül a szociális ellátások területén nem láttuk ezt, ott egyfajta decentralizációs folyamat zajlott le. 2015. április 1-jétől azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok pénzbeli szociális ellátást megszüntettek, és ennek a feladatnak a megoldását egész egyszerűen rábízták az önkormányzatokra. Nem is lenne ezzel baj, ha az önkormányzatoknak erre lenne pénze, de azért azt is pontosan tudjuk, hogy a települések 90 százaléka ezen pénzbeli forrásokkal nem tud sajnos rendelkezni, hiszen a települések örülnek annak, ha éppen elegendő pénzük van arra, hogy a saját működésüket tudják biztosítani. Megszüntették tehát a lakásfenntartási támogatást, az adósságkezelési támogatást is, több tízmilliárd forintot vontak ki az elmúlt években a segélyezési rendszerből, amivel még tovább fokozták a szegénységet és a szegénységben élők közműtartozásait. Az elmúlt években egy forinttal nem emelték a közgyógyellátás mértékét, sőt 2015-ben megszüntették a méltányossági alapon megállapítható típusát a közgyógyellátásnak. Ez is annak a csokornak volt a része, amiről az előbb beszéltem, hogy 2015-ben óriási változtatást hajtottak végre a pénzbeli szociális ellátórendszeren belül. Ezt mindössze nagyjából csak azzal tudták kompenzálni, hogy évente egy nagyon kicsit emelték a közgyógyellátás mértékét, de ennek számottevő hatása a jövő évi költségvetésben nem látszódik.Az elmúlt években kismértékben emelték ugyan az ápolási díj alapösszegét, de még mindig köszönőviszonyban sincs azzal, amit az idős beteg emberek hozzátartozóinak, az ápoló családtagoknak kellene megkapniuk, hiszen a támogatás összege még a minimálbér nettó összegét sem éri el, miközben ezek az emberek 24 órában végzik ezt a munkát, amivel egyébként, azt gondolom, az állam terheit csökkentik. Még egy ellátásról, az időskorúak járadékáról néhány szót. Az időskorúak járadéka, ellátása azoknak a nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknek jár, akiknek nincs jövedelmük vagy az nem éri el a meghatározott jövedelemhatárt. Jövőre ez a küszöb 5 százalékkal emelkedik ugyan, azonban az ellátás mértékét itt is lényegesen emelni kellene, mert mint sok más szociális támogatás, ez is hatalmas értékvesztésen ment át az elmúlt években, pusztán a nyugdíjminimum már említett befagyasztása miatt is.(20.10)Elfogadhatatlan tehát, hogy a kormány semmit nem tesz a szegénységben élő emberekért, köztük azokért az idősekért, akiknek alacsony jövedelmük miatt mindennapi megélhetési gondjaik vannak. Azt gondoljuk, hogy 2018-ban, amikor kormányra fogunk kerülni, be fogjuk vezetni a megélhetési minimumot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Mi­nisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő úr a nyug­dí­ja­sok szociális támogatásairól beszélt, de azt hiszem, direkt nem mondott számokat. Engedje meg, hogy én csak egy összehasonlítást tegyek! Össze­hason­lí­tom a 2010-es és 2016-os adatokat, és elmondok jog­cí­meket, amelyeket a nyugdíjasok számára biz­to­sí­tunk és aztán két összeget. Ön azt mondta, hogy csökkentettük a szociális támogatásokat. Amit vizsgálok tehát: szociális étkeztetés nyug­díjasok számára, házi segítségnyújtás, időskorúak nappali intézményi ellátása, demens betegek nappali intézményi ellátása, demens betegek bentlakásos in­tézményi ellátása, időskorúak ápoló-gondozó otthoni ellátása, emelt színvonalú bentlakásos ellátás. Erre 2010-ben az utolsó, szocialisták által elfogadott költségvetésben a magyar költségvetés 50 milliárd fo­rintot költött; tavaly, 2016-ban 74 milliárd fo­rin­tot. 50 százalékkal emelkedtek azok a szociális tá­mo­gatások, azok a szociális költségvetési sorok, amelyek az idős embereknek ezeket az előbb felsorolt szol­gáltatásokat nyújtották.Azt hiszem, hogy ebből egyértelmű, hogy nem csökkentek ezek a szociális támogatások, hanem nőttek, ebben az esetben közel 50 százalékkal nőttek. Ezért érezheti ma egy idős ember nagyobb biz­ton­ság­ban magát, mint ahogy 2010-ben érezhette ma­gát. Ha pedig a szocialisták visszajönnek, újra csök­ken­teni fogják ezeket az ellátásokat, újra meg­próbálják megadóztatni a nyugdíjasok jövedelmét, ahogy a Horn-kabinet is megpróbálta, sőt meg is tette, vagy a Gyurcsány-kabinet is megpróbálta, csak már ideje nem maradt rá. Úgyhogy azt hiszem, hogy aki biztonságot akar az idős éveire, az semmiképpen ne a szocialistákat válassza, szavahihetőségben pedig azt hiszem, ez az 50 milliárd kontra 74 milliárd elég egyértelműen cáfolta képviselő úr egész felszólalását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt rátérnék a hozzászólásom lényegére, nem mehetek el én sem természetesen szó nélkül amellett, amit jobbikos képviselőtársamtól hallottunk. (Vágó Sebestyén közbeszól.) Igen finom szavakat fogok használni (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük Sneider Tamás: És idézd!), nem olyanokat, amilyeneket önök. Már csak azért sem, mert az a stílus, nem feltétlenül ami jegyzőkönyvbe került, hanem ami utána itt egymás között volt, úgy gondolom, hogy ez egy érettségiző diáktól sem el­fo­gadható. Önöknek ezt a politikáját a harag táplálja. (Sneider Tamás közbeszól.) Ezt a haragot nem fog­ják tőlem megkapni, hogy ne táplálja az önök politi­ká­ját. Forduljon hátra, nézze meg a képviselőtársát, és akkor látni fogja a szemében azt, amiről én be­szé­lek.Úgy gondolom, hogy még egy dolog elvárható lett volna, hogy a kormányt képviselő államtitkár nagyjában-egészében ugyanezt elmondja (Dr. Rét­vári Bence: A házelnök úr rögtön reagált.), amit a házelnök is elmondott. A kormány is jó lett volna, ha megszólal ebben a tekintetben. (Dr. Rétvári Bence: Az ülésvezető elnök megtette.) Azért vagyunk mi országgyűlési képviselők, hogy ne úgy viselkedjünk, mint éretlen gyerekek. Azért akarják az emberek ránk bízni ilyen vagy olyan összetételben az országot, azért akarják a nyugdíjasok azt, joggal kérik ezt rajtunk számon, hogy valamilyen szinten az életükön megpróbáljunk, mindenki a saját eszközeivel bármi­ben is javítani. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Nem pedig azt várják el tőlünk, hogy éretlen gye­rek­ként padsorokban kiabálva próbáljuk meg a han­go­sabb jogán ezt a politikát folytatni. (Sneider Tamás közbeszól.)Rátérve arra, amivel a hozzászólásomban is szerettem volna foglalkozni, az nem más, mint a szolgálati járandóság, illetve a bányásznyugdíjak kérdése. Azon a területen, ahonnan én jöttem, ott nagyon sok mindennel, úgy gondolom, ez összefüggésben van. Én Baranyából jöttem, és ott azért azt lehet látni, azon kívül, hogy a bányabezárások után megszűnt egy szakmakultúra, megszűnt az embereknek egyébként a megélhetését biztosító munka is, pedig az nagyon kemény munka volt. Amikor önök ezt átalakították, és a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét, a bányásznyugdíjak lehetőségét elvették, nem beszélve arról, hogy utána ezt járadékká alakították, adhatóvá tették, nagyon sokan rokkantak meg ezen eléggé különös élettani hatásokat is okozó munkavégzés során, akkor úgy gondolom, hogy joggal és okkal kértük, javasoltuk, adott esetben követeltük a kormánytól azt, hogy azoknak az embereknek, akik felépítettek megyéket, felépítettek városokat, adott esetben az ő munkájukkal ellátták annak idején az egész Dunántúlt megtermelhető javakkal, akkor azoknak az embereknek tisztes, normális, olyan nyugdíjaskort tudjanak önök is biztosítani, amire mi is törekedtünk.Nincsenek sokan, és éppen ezért úgy gondolom, hogy a lehető legfájóbb az, hogy a kormánynak még az is kellett. Egészen pontosan, akik bányászjáradékot kapnak ma Magyarországon, az 2861 fő. Szinte hihetetlen, hogy nem lehetett semmilyenfajta kivételt tenni azokkal az emberekkel, akik azon kívül, hogy egy nagyon megterhelő, és ahogy mondom, különös és maradandó élettani hatásokat gyakorló munkát végeztek sokszor, nem kevésszer, 5 ezer műszak kellett ahhoz, hogy valaki elmehessen bányásznyugdíjba; 5 ezerszer kellett lemenni 8 órára 1700-1800 méter mélyre és ott dolgozni, fejteni a szenet; róluk gondoskodni, úgy gondolom, az nemhogy csak felelősség, hanem kötelesség is, de a kormánynak még ez is kellett. Ez is kellett; és természetesen mindenkit, aki ebben a munkában megrokkant, őket vissza is rendelték, általában lehetetlen ha­táridőkkel. Visszarendelték, nagyon sokan elmondták nekem fogadóóráimon, megalázó, olyan vizsgálatoknak vetették őket alá, amelyeket egészen biztosan nem érdemeltek meg. A legtöbben úgy fogalmaztak: már megint elolvastuk a Közlönyben azt, hogy meggyógyultunk. És sok sikert kívántak önök ezeknek az embereknek, akik korábban nagyon sokat dolgoztak a bányában, önök sok sikert kívántak a mai magyar, dél-magyarországi munkaerőpiacon. 45-50-55 évesen úgy, hogy egy bizonyos szakmakultúrához értenek, a többihez pedig nem. Úgy gondolom, hogy ezzel teljesen méltánytalanul jártak el velük szemben. Nagyon sokszor mondtuk, nagyon sokszor itt a parlamentben is, kint az utcán is, tüntetéseken is elmondtuk: korábban a kormányok nem véletlenül állapodtak meg a bányászokkal. Pontosan tudták, hogy mivel jár az ő munkájuk. Pontosan tudták, hogy az a munka, amit ők elvégeznek, azzal jár, hogy egy relatíve magasabb bérért olyan munkát végeznek, ami visszafordíthatatlan egészségkárosodással jár.Tisztelt Államtitkár Úr! 97 százaléka a bányászoknak nem éli meg az öregséginyugdíj-korhatárt. Ez egy ilyen munka. Nincsenek olyan sokan, hogy ne lehetne őket megfelelően ellátni, már csak azért sem, mert amióta önök vannak, azóta azokon a településeken, ahol bányászok laknak, ott az egyik legnagyobb az elvándorlás. Nem sikerült önöknek az ipari szerkezetátalakítás, 20-25 százaléka hiányzik a városnak; 20-25 százaléka hiányzik a falvaknak, ahova már nem lehet visszavinni a fizetőképes keresletet. Osztogathatnak önök Erzsébet-utalványt. Hát, jöjjön el velem, államtitkár úr, Észak-Baranyába, aztán meg­próbáljuk az észak-baranyai aprófalvas településeken beváltani! Föl lehet ülni, kérem szépen, annak a nyugdíjasnak arra az egy buszra, amelyik eljön Komlóra, talán ott majd el tudja fogadtatni valamelyik üzletben, esetleg a kalandvágyóbbak továbbmehetnek Pécsre is, és akkor önök egy egész napos programot tudtak csinálni a nyugdíjasoknak azért, mert a járandóságukat Erzsébet-utalványban fizették ki.Úgy gondolom, hogy ez porhintés. Úgy gondolom, hogy ezek olyan kavicsok, gombok, amelyeket önök azok elé az emberek elé szórnak, akik valójában ennél sokkal többet érdemelnek, mert azok az emberek annak idején fölépítettek városokat, és megtermelték a Dunántúlnak szinte a teljes jövedelmét, ezért sokkal nagyobb tiszteletet nekik! Én ezt javaslom, és azt gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt ebben jó kezdeményezéseket tett, fogadják meg ezt, biztos, hogy javukra fog válni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)(20.20)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A legutolsó felszólalás végéből megtudhattuk, hogy az MSZP utólag sem támogatja azt, hogy a tavalyi év végén tízezer forintos Erzsébet-utalványt kaptak a nyugdíjasok. Erről szerintem érdemes a nyugdíjasokat is megkérdezni, hogy örültek-e ők ennek vagy sem. Azt hiszem, hogy ez a tízezer forint leginkább azoknak segített, akiknek a rezsicsökkentés is a legnagyobb mértékben segít, akiknek a legnehezebb adott esetben kijönni a havi nyugdíjukból. Nekik ez a tízezer forint nyilván többet ért (Dr. Szakács László: 2500-ért váltották be nekik!), mint azoknak, akik nagyobb nyugdíjjal rendelkeznek. Ugyanakkor itt ódákat és dicshimnuszokat zen­genek főleg az MSZP-s képviselők a kötelező ma­gán­nyugdíjpénztári rendszerrel kapcsolatban. Engedjék meg, hogy azért kijózanítsam a jelenlévőket egy-két adattal! 2011 első negyedévéig működési költségre a magánnyugdíjpénztárak 150 milliárd forintot fordítottak. Ez a 150 milliárd forint nyilvánvalóan a nyug­díjalapban is jó lett volna. Ha egy átlagos magyar munkavállaló 13 évig folyamatosan tagja volt valamely kötelező magánnyugdíjpénztárnak, amit a Horn-kormány írt elő, hogy kötelező az állami pénztár helyett a magánnyugdíjpénztárakba fektetni a jövedelmük egy részét, akkor körülbelül 1,7 millió forintot fizetett be, és 2010 végén a számláján 2,3 millió forintot írtak jóvá, tehát annyi volt az összeg rajta. Ha ugyanebben az időszakban az egyik legbiztonságosabb, sőt a legbiztonságosabb befektetési formába, állampapírba fektette volna ez alatt a 13 év alatt ugyanezt az 1,7 millió forintot ugyanez az állampolgár, akkor 200 ezer forinttal több lett volna az állampapírszámláján, mint amennyi volt a magán­nyugdíjpénztári megtakarításán. Ő 13 év alatt ezen az 1,7 millió forinton 200 ezer forintot vesztett ahhoz képest, ha állampapírba fektette volna a vagyonát. Ha pedig ezt nemcsak egy személyre vetítve nézem, hanem az összes magánnyugdíjpénztári vagyonra nézve nézem, akkor azt láthatjuk, hogy 2012-ig körülbelül 700 milliárd forint az, amit a magyar nyugdíjjárulék-befizetők elvesztettek azzal, hogy ezt a pénzt nem állampapírba fektették vagy nem az állami rendszerbe fizették be, hanem kötelező ma­gánnyugdíjpénztári rendszerbe, s mindemellett van, ahogy mondtam, a 150 milliárd forintos működési költség. Sok-sok mindenre lehetett volna fordítani ezeket az összegeket, ha nem a kötelező ma­gán­nyug­díjpénztári rendszerre. Úgyhogy kérem, ne mond­janak megtévesztő példákat.Szintén többször hallottuk, hogy a járulékplafont újra visszaállítanák az MSZP-s képviselőtársaink. Ez azt jelentette volna a múltban, hogy például 2013-ban 50 milliárd forinttal csökkentették volna a nyugdíjkassza bevételeit, az idei évben pedig körülbelül 70 milliárd forintot vennének ki ezáltal a nyugdíjkasszából. Mondják meg, tisztelt képviselő urak és hölgyek, hogy miután többször elmondták, hogy ezt a plafonrendszert visszaállítanák, azok után akkor ezt az 50 és 70 milliárd forintot évente, azt a lukat, amit ütnének a nyugdíjrendszeren, mivel pótolnák ki. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én nem kívánok reagálni különösebben Vágó Sebestyén képviselőtársam mondataira (Vágó Sebestyén közbeszól.), mert azt gondolom, nem a Jobbikkal van ebben a dologban vitám, hanem a kormány intézkedéseivel. Arra viszont egyetlenegy gondolattal ki kell térnem, hogy amikor azt mondja, hogy roma nőket küldenek nyugdíjasokhoz, és valószínű, hogy ők fogják elkövetni azt, hogy nem szolgálják ki őket… (Sneider Tamás: Nem mondta a roma nőket…) De mondta a roma nőket, vissza lehet nézni. (Vágó Sebestyén: Ügyrendben…) Én erre azt mondtam… ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Bocsásson meg, képviselő úr, egy másodperc türelmét kérem! Ezen ne nyissunk vitát! Vágó Sebestyén képviselő úr ügyrendi kérdésben kért szót. Amikor a vitát lezártuk, megadom képviselő úrnak a szót, és ezt az ügyet tisztázzuk itt, a Házban. (Teleki László felé:) Folytassa, képviselő úr! TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Én azt gondolom ‑ min­dig elmondtam a parlamentben ‑, hogy egyenlően kell mérni mindenkit. Ha valaki bűnt elkövet ebben az esetben is, akkor bűnhődjön érte, és kapja meg a méltó büntetését, de azt nem, hogy kiemeljük az egyik népcsoportot, és azt mondjuk, hogy ha ők elmennek egy nyugdíjashoz, akkor abból lehet bűncselekmény. Nincs ilyen! Olyan van, hogy ha valaki elköveti, azt el kell ítélni az én értékrendem szerint, mert demokráciát gondolok Magyarországon. Önök nem így gondolják, ami nem probléma, de lehet erről is vitatkozni.Én a mondandómban Szakács László képviselő úrhoz szeretnék kapcsolódni, aki azt mondta, hogy a bányászok 97 százaléka nem éri meg a nyugdíjat. Ugyanezt szeretném elmondani, hogy a romatársadalomnál is hasonló a helyzet. Nagyon sokan ebben a teremben ‑ most nem vagyunk sokan ‑ vagy Magyarországon élvezhetik annak a munkának az eredményét, amit kétkezi munkával a roma lakosság elvégzett Magyarországon. Itt elsősorban az úthálózat-építésre gondolok, vagy éppen nagyon sokan olyan lakásban laknak, amely házakat romák építettek fel, és lehetne sorolni, hogy a közterületek milyen állapotban vannak ott, ahol aktív munkásként tudnak elhelyezkedni, vagy akár a közfoglalkoztatásban is, akkor is lehet látni, hogy ha egy jó vezetés van, milyen eredmény születik.Ma Magyarországon, úgy látom, egyetlenegy helyzet van: a roma lakosság is ugyanazt a százalékos arányt tudja elmondani, hogy 97-98 százaléka nem éri meg a nyugdíjaskort, azért, mert a romák többsége fizikai munkás jelenleg még, és ebből kifolyólag nagyon nehezen lehetne azt mondani, hogy megérik azt a nyugdíjaskort, amit behatároltak. Persze lehet azt mondani, hogy ez egy olyan tendencia, amit nem lehet nagyon visszafordítani, de amikor azt mondom, hogy komplexitásában kell kezelni nagyon sok mindent, akkor arra is gondolok, hogy az egészségügyi prevencióra sokkal többet kellene szánni a kormánynak, mint amit tesz, hogy ami az átlagéletkort jelenti, az tolódjon ki azoknál is, akik fizikai munkát végeznek, ebben az esetben akár a bányászokra, akár pedig másokra, akik fizikai munkát végeznek. Mert ha nem teszik ezt, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy önök szándékosan teszik meg azt, hogy a fizikai dolgozók nagy része ne érje meg a nyugdíjaskort, mert akkor nem kell nekik nyugdíjat fizetni. Ez nem lehet célja egy kormánynak, nem lehet célja egy olyan országnak, amely abba az irányba megy, hogy a korfát tolja ki, hogy minél hosszabb ideig éljenek az emberek. Akkor viszont el kell tudni érni azt, hogy a roma lakosságnak, a fizikai munkát végzőknek is legyen esélyük. Nem nagyon beszéltek arról, hogy a férfiak esetében a 40 éves munkaviszonnyal mit akarnak, hogy akarják azt kezelni. Mert ha azt mondják, hogy most dübörög a gazdaság, akkor kérdezném azt, hogy hasonlóan, mint a nők esetében, a férfiak esetében gondolkodnak-e egy ilyen koncepcióban, mert nagyon sokan várják azt, hogy akik fizikai munkát végeznek, és 40 éve már dolgoznak, különböző fizikai munkát végeznek, legyen lehetőségük élvezni azt az 5-10 vagy 20 évet, amit még esetlegesen tudnának élni azután, hogy nyugdíjba vonulnak. Én nem hiszem, hogy ma a kormánynak van egy ilyen koncepciója, hogy a „férfi 40”-nel valamit tegyenek, de szeretném jelezni, hogy több százezer embert érintene, hogy ez a kérdés nyugvópontra kerüljön, mert ha nem, akkor ők nem fogják nagyon megérni azt, hogy elmehessenek nyugdíjba, és az unokáikkal vagy a gyerekeikkel élvezhessék azt az időt, amikor már nem a munkával kell tölteni az idejüket. Tehát ebben van felelőssége a kormánynak, hogy valóban akar-e egy ilyen irányba elmenni. Persze mondhatják önök azt, hogy mi a „Nők 40”-et sem támogattuk, de ez nem így van. Volt olyan tétel, amit szerettünk volna, hogy bekerüljön abba a törvénybe, nem történt meg. Én azt gondolom, nem az elmúlt nyolc évről kell beszélni, hanem a következő időszakról. A következő időszakban pedig ki kellene találni a kormánynak, hogy hogyan akar kedvezni a férfi 40-eseknek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Köszönjük szépen a szocialista párti képviselőtársainknak, hogy próbálnak ötletet adni az Orbán-kormánynak, hogy mit kellene majd a jövőben csinálnia. Szerintem ott kellett volna kezdeni vagy ott kell kezdeni, hogy önkritikusnak kell lenni. Nem értem, hogy miért beszél itt ön „férfiak 40”-ről akkor, amikor az ön párttársai voltak azok, akik kigyúrták az akkori kormányból, hogy megemeljék a nyugdíjba menetel korhatárát. 62 évről 65 évre lett fölemelve a nyugdíjkorhatár. Én pedig azt a jótanácsot tudom adni önnek, hogy higgye el, hogy rendkívül hiteltelen az, amikor egyik kezükkel megszavazzák a nyugdíjkorhatár-emelést, megszavazzák, most nem sorolom, de a 13. havi nyugdíjat, a nyugdíjak elértéktelenítését, majd idejön a parlamentbe, és nem mondom azt, hogy kioktatja, vegyük úgy, hogy jótanácsokkal próbálja ellátni a kormányt. Hiteltelen egész egyszerűen, tisztelt képviselőtársam. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)(20.30)
  • KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én figyelmesen hallgattam a felszólalásokat, és van is, amelyikkel egyet lehet érteni, és ennek hangot is fogok adni. Szerettem volna azért hallani azt, hogy kormánypárti oldalon mi a véleményük a korhatár alatti nyugdíjak esetleges visszaállításáról, hogy a rugalmasságát visszanyerje a nyugdíjrendszer, amelyet egy rapid intézkedéssel 2012. január 1-jével megszüntettek. Pontosan tudják önök is, hogy hány, de hány százezer embernek lehetetlenítették el a helyzetét. Itt szó volt a rokkantnyugdíjakról. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy akik véglegesen megrokkantak, azoknak nyugdíjvédelmet kell biztosítani. Nem állítottuk soha azt, hogy nem lesznek felülvizsgálatok, hiszen annak lenni kell, nem állítottuk azt sem, hogy a jövőben mindenki válogatás nélkül elmehet rokkantnyugdíjba, de azt igenis gondoljuk, hogy egy civilizált országban lenni kell rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjnak, márpedig azt gondolom, hogy Magyarország egy civilizált ország. S akik véglegesen megrokkantak, azoknak nyugdíjvédelmet kell biztosítani. S azt is állítjuk, hogy ha valakinek maradt annyi egészsége, amivel a munkaerőpiacon egy védett környezetben munkát tud vállalni, akkor azt kormányzati intézkedésekkel is támogatni kell. Nem mondtak semmit arról a felvetésünkről, hogy az öregséginyugdíj-minimum mértéke gyalázatos, most már kilencedik éve 28 500 forint. Mi azt mondtuk, hogy a duplájára szeretnénk emelni ezt, ha lehetőséget kapunk rá. Merthogy ez a vitanap a méltányos és igazságos nyugdíjrendszerről szól, csak sem a méltányos intézkedéseket nem hallottuk, sem az igazságos intézkedéseket nem hallottuk kormányoldalról. És nem hallottuk, mi a véleményük azon túl. Én változatlanul állítom, hogy egy büszke szocialista voltam, aki bevezette többek között a 13. havi nyugdíjat. Ezt a gazdasági világválság elsodorta, és volt egy kezdeményezésünk, a nyugdíjprémium intézménye, amit most a kormánypárti oldalon hirdetnek melldöngetve. Jelentem önöknek nagy alázattal, hogy a Bajnai-kormány tette lehetővé törvényileg a nyugdíjprémium kifizetését. Ha önök jövőre fizetnek ebben egy huncut fillért is, semmi mást nem csinálnak, mintsem a törvényi kötelezettségüknek tesznek majd eleget. S nem hallottam egyetlenegy felvetést sem arra nézvést, hogy mi a véleményük a szolgálati nyugdíj ügyében, annál is inkább, mert ha valahol valaki adóztatott nyugdíjat, akkor az éppen az Orbán Viktor vezette kormány, merthogy a szolgálati járandóság adóköteles jövedelem. Dicsekedtek persze olyanokkal, amik eddig is voltak. Többször elhangzott az Erzsébet-utalvány. Hát, ez nem olyan nagy varázslás, régebben is volt ilyen. 70-80-90 ezer nyugdíjast lehetett üdültetni az üdülési utalványon keresztül, csak nem Erzsébet-program volt a neve. Munkahelyvédelmi program eddig is volt, évtizedek óta van, hiszen a különböző pályázatok kapcsán a vállalatok eddig is tudtak pályázni munkahelymegtartó támogatásra vagy valamilyen foglalkoztatássegítésre. Ki kell hogy emeljem, melyek azok a felvetések, amelyekkel egyet lehet érteni. Volt egy felvetés ellenzéki oldalról, hogy legyen újra járulék az, amit most adó formájában gyűjtenek be. Én ezzel tökéletesen egyetértek. De azt is szeretném hozzátenni, hogy érdemes lenne továbbgondolni ezt a dolgot. Megfosztották a társadalombiztosítást az önrendelkezésről. Ha azt mondjuk, hogy a szociális hozzájárulási adóval szemben járulékfizetési kötelezettség van, akkor itt van egy filozófiai kérdés, ugyanis ha valami adó, akkor az közteher, a közteher után pedig nem jár semmiféle ellenszolgáltatás. Ha valaki járulékot fizet, azért meg járadék jár cserébe. Ha ezzel egyet lehet érteni, akkor ide be lehet iktatni egy alkotmányos garanciát. Mert ha van mellette alkotmányos garancia, akkor vissza lehet állítani a társadalombiztosítás önrendelkezését, sőt továbbmegyek, akár vagyonnal való ellátását is. Ez egy nagyon komoly filozófiai kérdés, és erről érdemes lenne beszélni. S egyet tudok érteni például a bentlakásos idősotthonok férőhelybővítési ügyeivel, annál is inkább, mert ahogy említettem a vezérszónokiban is, száz ellátottra ötven sorban állót rögzítettek az adminisztrációban. Kérem szépen, borzasztóan megnehezítették a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és nem csak ezen a területen; tudnám sorolni a szociális biztonság oldaláról. Azt gondolom, hogy a házi segítségnyújtással nem kéne dicsekedni, mert úgy szigorították meg a ponthatárt, hogy azok az emberek, akik el tudják érni a húsz pontot a házi segítségnyújtás esetében, azok olyan rossz állapotban vannak, hogy már bentlakásos idősotthonban lenne a helyük és nem a házi segítségnyújtásban. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, és köszönöm a türelmüket. A viszontlátásra. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nyugdíjpolitikai vitanap végén szeretném újra megköszönni a lehetőséget, hogy tudtunk ma beszélni a nyugdíjasok helyzetéről és a nyugdíjrendszer helyzetéről. Azokra a kérdésekre, amelyekre mi nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit mond az MSZP, illetve a Jobbik ‑ most főleg az MSZP-re gondolok ‑, hogy vajon annak idején, amikor lehetőségük volt arra, hogy egy sokkal igazságosabb és méltányosabb nyugdíjrendszert alakítsanak ki, akkor miért hozták meg azokat a döntéseket, amelyek nagyon húsbavágók voltak a nyugdíjasok számára. Miért kellett elvenni egyhavi nyugdíjat, miért vették tervbe azt, hogy megadóztatják a nyugdíjakat, miért kellett elinflálni a nyugdíjakat, miért engedték, hogy a gyógyszerek térítési díjai nagyon magas ütemben emelkedjenek, miért szerették volna a nyugdíjasokat azzal sújtani, hogy vizitdíjat és kórházi napidíjat vezetnek be? Hosszan sorolhatnám a kérdéseket, de igazából nem is nekünk, hanem nyugdíjas honfitársainknak kellene ezekre a kérdésekre megválaszolni. Én a végén összefoglalásképpen azt tudom önöknek mondani, hogy ahogy a kormány, a Fidesz is megbecsüli a nyugdíjasokat, és számít a nyugdíjasok munkájára. Mi pedig azt tudjuk ígérni, hogy továbbra is azt a politikát folytatjuk, amit 2010-től elkezdtünk. Szeretnénk a nyugdíjak vásárlóértékét tovább növelni, minden reményünk megvan arra, hogy nyugdíjprémiumot adhatunk majd a nyugdíjasoknak, a jövő évi költségvetésbe az erre szánt keret már be is van tervezve. Ha jó az ország gazdaságpolitikája, akkor nem csak a gyermekek és az aktívak érezhetik ennek számos előnyét. Elnézést, elnök úr, kétpercesre adott nekem lehetőséget? ELNÖK: Képviselő asszony, két percre kért szót. DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Értem. Akkor megnyomom még egyszer a gombot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm a rugalmasságát. Tehát szeretnénk folytatni a sikeres gazdaságpolitikát, mert egy sikeres gazdaságpolitika alapozza meg azt, hogy a nyugdíjasok életszínvonala is tovább emelkedhessen. Ennek az eszközrendszere, az eszközei nagyon sokfélék lehetnek. Csökkentettük a rezsit, a családpolitikánkon keresztül a nyugdíjasoknak is tudtunk segíteni. Csökkentettük a gyógyszerek térítési díjait. Szeretnénk egy sokkal elérhetőbb és egy korszerűbb egészségügyet létrehozni. Számos tervünk van, számos elképzelésünk van. Reméljük, hogy az elkövetkezendő időszakban lehetőségünk lesz ezek közül minél többet megvalósítani. Köszönöm szépen a figyelmet.
  • VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért kértem ügyrendben szót, mert a bekiabálási stílusnak ‑ amit én egyébként elfogadok mint parlamenti műfajt ‑ azért vannak bizonyos határai. Olyan szavak hangzottak el Teleki László képviselő úrtól, amikor én szóltam, amit felháborítónak és méltánytalannak tartok és visszautasítok. Személyes érintettség okán nem nyomhattam gombot, ugyanis egyik jelzőt sem tartom magamra illőnek azok közül, amiket elmondott. Finomítani fogom, amit mondott. Azt mondta rám, miközben felszólaltam, hogy „te náci férfi nemi szerv”. Szeretném, ha ez a jegyzőkönyvben lenne, mert lehet, hogy a bekiabálás nem került bele, és szeretném, ha a Házbizottság foglalkozna ezzel a kérdéssel. (20.40)Főleg azért felháborító ez egyébként, tisztelt MSZP-s képviselők és tisztelt Teleki László, mert pont Teleki László az MSZP-kormányok alatt olyan pozícióban volt, minisztériumi pozícióban volt, amikor a romák integrációjáért kellett volna küzdenie… ELNÖK: Képviselő úr! Ön ügyrendi kérdésben kért szót. VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Igen, ez az ügyrendhez hozzátartozik. ELNÖK: Ezt én az ülés vezetőjeként nem tekintem ügyrendi kérdésnek. VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Azt, hogy náci hím­vesszőnek nevezett engem Teleki László képvi­selő úr?
  • DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is köszönöm mindenkinek, aki részt vett a vitában. Ez a vita egyrészről lehet, hogy sokak számára ígéreteknek az egymásra licitálása volt, de úgy gondolom, hogy elsősorban ez egy hitelességi kérdés volt. Hiszen mindenkit, aki itt a parlamentben dolgozik, a saját szavazatai, a saját kormányzati döntései hitelesítenek vagy tesznek hiteltelenné.Emlékszünk Lendvai Ildikóra, aki lassan mondta, hogy mindenki megértse: nem lesz gázáremelés. És utána nemcsak hogy lett gázáremelés 40 százalékos mértékben, hanem aztán lett 100 és 200 százalékos mértékben is gázáremelés, 100 százalékos mértékben pedig elektromosáram-emelés. Úgyhogy hiába mondják el sokan sokszor azt, aminek az ellenkezőjét tették saját kormányzási idejük alatt, azt hiszem, ez lenézése a nyugdíjasoknak, ha úgy gondolják, hogy nem emlékeznek arra, amit ők tettek, akár itt megszavaztak meg 2010 után vagy nem szavaztak meg 2010 után, vagy kormányzati döntésként 2010 előtt megtettek.Azt hiszem, nem a nyugdíjasoknak van memóriazavaruk, hanem a Magyar Szocialista Párt egyes képviselőinek, akik úgy gondolják, hogy a nyugdíjasok számára ők 2010 előtt nagy szociális biztonságot, nagy egészségügyi biztonságot, illetőleg biztos nyugdíjat tudtak ígérni. Azt hiszem, a szerecsenmosdatásnak vagy a magyarázkodásnak magasiskoláját láthattuk akkor, amikor az egyhavi nyugdíj, a 13. havi nyugdíj elvételéről volt szó.Az viszont a kormánypártokat igazolja, hogy az elmúlt években 9,5 százalékkal nőtt a nyugdíj vásárlóértéke, miközben a teljes emelés több mint 23 százalék, 23,1 százalék volt. És a kormánypártok gazdaságpolitikájának következménye, amely nem Brüsszelből vagy a Nemzetközik Valutaalaptól vagy a Világbanktól diktált gazdaságpolitika, hanem egy nemzeti alapokon álló gazdaságpolitika, amely viszont meg tudta teremteni az alapot arra, hogy a jövő évi költségvetési tervezetben 32 milliárd forintos nyugdíjprémiumsor is szerepeljen.Azt mondhatom, hogy inkább megmosolyogtató kategória vagy a Sas-kabaré kategória, hogy a szocialisták azt mondják, mintha nem az ő felelősségük lenne a 13. havi nyugdíj elvétele, de az ő eredményük az, hogy a jövő évi költségvetésben 32 milliárd forintnyi nyugdíjprémium szerepel. Ez azért már egy olyan erős képzettársítás, amit, azt hiszem, kevesen hisznek el.Az látható, hogy az MSZP-frakciót egyre inkább foglalkoztatja a nyugdíj kérdése. Ennek két oka lehet. Egyrészt a választások közeledtével a szavazatszerzés, a szavazatmaximalizálás, de szerintem a nyugdíjasok emlékeznek a szocialisták tevékenységére. A másik pedig, hogy Botka László elmondta, hogy ő mindenkit nyugdíjazni fog az MSZP-ből, aki a 2010-es és 2014-es nagy MSZP-s vesztéseknek az alakja volt. Nem mintha ő persze nem lett volna itt 2010 és 2014 között a parlamentben. Így lehet, hogy a szocialista politikusok érdeklődése is Botka László mondata után vagy Botka László ellenében irányul, vagy pedig Botka László nyomán a saját nyugdíjuk iránti érdeklődés felé irányult.Én bízom benne, hogy aki követte a vitát, az láthatta, hogy a Fidesz-KDNP-re számíthat. Más részéről vagy megszorításokat tapasztalhatott, vagy gyors politikai fordulatokat, amelyek azt is tartalmazták, hogy a széles körű választói felhatalmazáshoz most úgy kell tenni, mint ha a nyugdíjasokkal szemben is barátságosak lennének. Amit mi ígértünk a nyugdíjak értékének megőrzésével kapcsolatban, azt megtettük; míg a szocialisták elvettek egyhavi nyugdíjat, és az égbe emelték a rezsit, addig mi csökkentettük a rezsit, és meg tudtuk emelni a nyugdíjakat. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a vitában, és köszönöm szépen, elnök úr, még egyszer a zárszó lehetőségét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök-helyettes úr. Tisztelt Országgyűlés! 14 óra 35 perc van, az azonnali kérdések órájának végére értünk.Most soron következik az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításához szükséges intézkedésekről szóló politikai vita, amelyet Tóth Bertalan frakcióvezető úr és képviselőtársai kezdeményeztek. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítvány V/15693. számon valamennyiük számára elérhető volt, illetve kézhez kapták.Tisztelt Országgyűlés! Most felkérem Ikotity István jegyző urat, hogy ismertesse a politikai vita menetét.
  • IKOTITY ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem a vita menetét! Elsőként a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor, összesen 40 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása következik, 15-15 percben. Majd az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Ezután a további képviselői felszólalásokra van lehetőség, a hátralévő időkeretben. Végül a kormány képviselője 20 percben válaszol a vitában elhangzottakra.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket az időkeretes vita fontosabb szabályaira. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti frakciók idejébe számít. Vita közben a kétperces felszólalásokat, a személyes érintettségre történő reagálás kivételével, bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem számítjuk be az időkeretbe. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik az időkeretek felhasználását.Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem Móring József Attila jegyző urat, ismertesse az egyes időkereteket. Parancsoljon, jegyző úr!
  • MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy az MSZP és a KDNP képviselőcsoportja kezdeményezte az időkeretének kétszeresére emelését, így az időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 82 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 76 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 90 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 41 perc, az LMP képviselőcsoportjának 24 perc, a független képviselőknek pedig 10 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 15-15 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint már említettem, először a kormány vitaindítójára kerül sor, 40 perces időkeretben. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm államtitkár úr felszólalását. Most a képviselői felszólalások következnek, ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor 15-15 perces időkeretben. Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz-képviselőcsoport. (Moraj. ‑ Hangok a Jobbik soraiból, köztük: Jaj! ‑ Dr. Tóth Bertalan: Megvédjük a nyugdíjakat!)(15.10)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Gőgös képviselőtársam, remélem, hogy ugyanilyen nyugalommal hallgatja végig a következő felszólalókat. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának, aki a pulpitusról kívánja a beszédét elmondani. Öné a szó, képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hollik István képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Sneider Tamás úrnak, a Ház alelnökének, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, alelnök úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselők nem vesznek részt a vitában. Most kettőperces felszólalások következnek. Meg­­­adom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rétvári Bence állam­titkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz-képviselőcsoport.Képviselőtársaim! Mindenkinek van lehetősége felszólalásra. Köszönöm megértésüket. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történő előzetes bejelentése alapján.Most megadom a szót Csöbör Katalin képviselő asszonynak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Minden frakció sorra kerül, azt gondolom, hogy minden frakció kifejti az álláspontját. (Sneider Tamás: Csak a napirendet nézte el a képviselő asszony!) A kétperces felszólalások is lehetőséget adnak erre, kérem önöket, hogy tartsuk tiszteletben egymás álláspontját.Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés!Megadom a szót Rétvári Bence állam­titkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a képviselői felszólalásokat. Megadom a szót Firtl Mátyás képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportjából.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Üdvözlöm önöket. Folytatjuk munkánkat. Ennek formája nem más, mint a kormány államtitkárának, Fónagy államtitkár úrnak a véleménye. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most visszatérünk az előre bejelentett felszólaló képviselőkhöz, ezek sorában Gyöngyösi Márton képviselő úr, Jobbik, következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A Fidesz képviselője, Csizi Péter képviselő úr a következő. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Schmuck képviselő asszonytól türelmet és megértést kérek, még nyugodtan foglaljon helyet, mert nem tudhatja, hogy a kormány nevében Czibere államtitkár úr kért szót ‑ most már elárultam. Parancsoljon! Ön jön.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Schmuck Erzsébet képviselő asszony, LMP, parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Képviselők! Most kétperces hozzászólások következnek, történetesen jelen pillanatban egy, merthogy egy frakcióból csak egy lehet, így aztán Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm. Visszatérünk az előre bejelentett felszólaló képviselőkhöz. A Fidesz képviselője, Boldog István képviselő úr következik. Tessék!
  • ELNÖK: Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismét Czibere államtitkár úr jelentkezett a kormány nevében. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Visszatérünk a képviselői felszólalásokhoz. Tilki Attila képviselő úr, Fidesz, parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel és tisztelettel közlöm önökkel, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportja levelet írt a Ház elnökének. Ezt ismertetni kötelességem: „Tisztelt Elnök Úr! Az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. II. 24. országgyűlési határozat 37. § (6) bekezdése alapján a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításához szükséges intézkedésekről szóló V/15693. időkeretes vita során a 2017. június 6-i, keddi ülésnapon a fennmaradó időkeretből 20 percet a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja javára átad. Tisztelettel Harrach Péter frakcióvezető.” Ezt volt kötelességem ismertetni. A Fidesz frakciójának gratulálok ‑ az elnyert időért. Most pedig a Jobbik képviselőcsoportjának képviselője, Pintér Tamás képviselő úr következhet. Tessék!
  • PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt órákban hallgatva a fideszes felszólalásokat, bebizonyosodhatott számunkra, hogy a számoknak a félremagyarázásában, a tényeknek az elferdítésében nagyon zseniálisan beszéltek, de hogyha már az előttem lévő képviselő úr elmondta, hogy mennyire érzékenyek szociálisan, akkor talán az életből hozott három példa önök számára is bebizonyítja azt, hogy a korkedvezményes nyugdíj eltörlésével milyen komoly problémát okoztak nagyon sok ember számára az elmúlt években.A minap találkoztam egy nyugdíj előtt álló tűzoltóval, aki elmondta nekem azt, hogy az egész életét arra tette fel, hogy az emberek életét megmentse, és a közösséget szolgálja. Nos, erre sajnos rá is ment az egészsége, és ő is már nem tud olyan fürgén felszaladni a létrán vagy felemelni a tömlőt az időskora miatt, és éppen ezért, illetve azért, mert a korkedvezményes nyugdíjat eltörölték, ezért most arra kényszerült, hogy portásként töltse hátralévő éveit a tűzoltóságon. De nézzük akkor az egészségügyet! Nemrégiben találkoztam egy idősebb, az 50-es éveiben járó ápoló­nővel is, aki elmondta, hogy ízületei meggyengültek, csuklója folyamatosan fáj, és ezért folyamatosan ápolásra szorul, emellett neki betegeket kéne felemelnie és mosdatnia, komoly fájdalmai mellett. Nos, ő is a korkedvezményes nyugdíjat élvezné, de ezt ő sem teheti meg. És akkor a magánszektorból egy másik példa: Dunaújvárosban a vasmű esetében nagyon sok embernek ott komoly fizikai munkát kell végeznie, és abban a komoly fizikai munkában természetesen sajnos az időskorukban ezeknek az embereknek nagyon komoly egészségkárosodásuk van. Találkoztam egy olyan idősebb úriemberrel, aki már nagyon sok éve ott dolgozik a vasműben, de továbbra sem mehet korkedvezményes nyugdíjjal nyugdíjba, mert ezt nem engedi meg a rendszer. Neki az egészségügyi állapota miatt folyamatosan orvoshoz kell járnia, és folyamatosan kezelésre van szüksége. Emellett fizikai munkát kell végeznie. Lehetne még sorolni ezeket a megrendítő eseteket, de úgy gondolom, hogy talán felesleges is, merthogy ez nem annyira érdekli önöket. Ezt bizonyítja az, hogy nem állították még mindig helyre ezt az áldatlan állapotot. Sajnos, egyébként önöket az sem érdekli, hogy veszélyeket rejt magában, ha egy férfi betegen, lerobbantan megy nyugdíjba. Hogy milyen hatása van, hogy a jövőben milyen hatással lesz az egészségbiztosítási rendszerünkre, ezt még megjósolni sem tudjuk sajnos. De talán még önöket az sem érdekli, hogy a munkahelyek megszűnésével nyugdíj előtt hogyan tud majd elhelyezkedni az ember. Hát elmondom önöknek: sehogy. Merthogy ilyen szerencsétlen helyzetbe került emberek betegen, időskorban már nem kapnak sehol sem munkát. Sajnos, ez nem érdekli önöket, ahogy az sem, hogy a szakszervezetek már 2015-ben kidolgoztak egy tervet ennek megoldására, amely enyhítene a jelenlegi merev és rossz szabályozásokon. Ez olyan előremutató intézkedéseket tartalmaz, amely a dolgozókat orvosszakmai paraméterek alapján folyamatosan vizsgálná. De tartalmazza azt is, hogy adott munkakörben alkalmatlanná vált dolgozókat máshol tovább kell és lehet foglalkoztatni. Ha pedig ehhez képzésekre van szükség, azt az állam biztosítja, ahhoz az állam is hozzájárul. És tartalmazza azt is, hogy érdekeltté kell tenni a munkahelyeket, hogy folyamatosan fejlesszék a munkavégzés körülményeit, hogy minél kevesebb káros hatás érje a dolgozókat. Önöket sajnos mindez nem érdekelte, pedig mind a munkavállalói oldal, mind a munkaadói oldal hajlott egyébként a kompromisszumokra, mert ők is be­látták, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer a merevsége miatt tarthatatlan. Egyébként pedig, amit az el­múlt években láttunk, ami önöket érdekelte, az a mul­tik érdeke. Mert ugyanis a korkedvezményes nyugdíj kivezetésével nem más oldalra állt a kormány, mint a magyar dolgozókkal szemben, a multik ol­dalára. A korkedvezményes nyugdíj rendszere ugyan­is a magyar államnak alig került valamibe. Azoknak a vállalatoknak, ahol ez a lehetőség fennállt, maguknak a cégeknek kellett 13 százalék pluszköltséget befizetni a nyugdíjbiztosítási rendszerbe, hogy fedezni tudják a korkedvezményes nyugdíjnak a le­he­tőségét. Mondom még egyszer, tehát nem az államnak kellett fizetnie, hanem a multiknak. 2014. de­cember 31. után megszüntették a korkedvezményes nyugdíjak felszámolásával ezt. Az pedig, hogy ez a megmaradó pénzösszeg bérfejlesztésekre ment vol­na, sajnos továbbra is hiú ábránd, hiszen ezt a megmaradt járulékot elkönyvelték a multik anélkül, hogy minimálisan is emeltek volna a dolgozók fizetésén. Azt pedig, hogy a korkedvezményes nyugdíjakkal kapcsolatban visszaélések vannak, elismerik a munkavállalók és a munkáltatók is. Azt, hogy a rendszer nem volt tökéletes, ezt még mi is aláírjuk, de azt nem fogadhatjuk el, hogy úgy lettek kivezetve, hogy azzal csak a multik nyertek, a dolgozók nem. Ezt a rendszert a Jobbik-kormány helyre fogja állítani, le fogunk ülni a szakszervezetekkel is, és meg fogjuk oldani a korkedvezményes nyugdíj problémáját. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • ELNÖK: (Nem működik a hangosítás.) A jelenlegi csendnek az oka, hogy nem tudom bekapcsolni a saját mikrofonomat, ami önöket nem zavarja, de a jegyzőkönyvet igen. Amíg a technikai hibát elhárítják… ‑ most már hangom van, miközben a monitor ezt nem mutatja. Ez ne zavarja önöket abban, hogy tudjanak arról, hogy most kétperces hozzászólás következik, Gúr Nándor képviselő úr, az MSZP részéről. Képviselő úr, állj! Bocsánatot kérek, nem az ön hibája, hanem itt valami más műszaki hiba is adódott. (Z. Kárpát Dániel: Fogy az időnk. Adják vissza az időnket!) Mindent visszaadunk, leginkább a véleményüket. Szünetet rendelek el néhány percre műszaki okokból. Addig Pintér Tamás a jegyzőkönyv (sic!) szerint beszél, nyugodtan üljön a helyén, ne csináljon semmit, Gúr képviselő úr pedig készüljön fel arra, hogy ő fog beszélni. Addig lazítsanak! (Szünet: 18.30 ‑ 18.41Elnök: dr. Hiller IstvánJegyző: Móring József Attila)
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következőről tudom önöket tájékoztatni. (Dr. Gyüre Csaba: Ma már nem lesz folytatás!) Köszönöm szépen a javaslatokat, de... (Derültség.)Tehát arról van szó, hogy technikailag folytathatnánk a vitát, mert a kézi mikrofonokkal elő tudjuk állítani azt a helyzetet, ami egyébként az ülés lebonyolításához szükséges. Eddig volt a jó hír. A rossz hír, hogy a program jelenleg nem képes rekonstruálni azt, hogy melyik frakciónak mennyi ideje van, illetve maradt, így aztán nem tudom azt ellenőrizni, hogy kinek mennyi ideje maradt, és bár nyilvánvalóan egy-két felszólalás beleférhet, ez a házszabállyal nem fér össze. Minthogy ezt kizárólag a számítógépes program módosításával tudjuk visszanyerni, hogy bármely frakciónak hány perce van, amihez képest tudom megmondani, hogy a felszólalás még belefér-e a frakcióidőbe vagy nem, a számítógépes kollégák tájékoztatása szerint erre legalább negyed óra szükséges, hogy ezt helyreállítsák, így további negyed óra technikai szünetet rendelek el. (Szünet: 18.43 ‑ 18.56Elnök: dr. Hiller IstvánJegyző: Móring József Attila)
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az informatikus kollégák helyreállították a plenáris ülés programját, így aztán semmi akadálya nincs, hogy a vitánkat folytassuk a Fidesz-frak­cióval, illetve, bocsánatot kérek, a Jobbik-frakcióval, hiszen a legutolsó felszólalónk a Jobbik képviselőcsoportjának tagja volt. Tisztelettel közlöm, hogy nem rögzítette az utolsó felszólalás időtartamát a gép, az 6 perc 30 másodperc volt, Pintér képviselő úr ennyit beszélt, igen. (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Nem volt annyi! ‑ 5.40. ‑ Zaj. ‑ Dr. Rétvári Bence: 6.29.)Kérem, az a helyzet, hogy 6 perc 30 másodperc volt, mégpedig elmondom, hogy miért. Azért, mert az elnök azt mondta, hogy 6 perc 30 másodperc volt. Így aztán minthogy ez nem bírálható, önök is elfogadják, és látom, hogy belátják, ennek örülök. Ezt az időt leszámoljuk a Jobbik-frakció idejéből, így aztán folytatjuk ott a munkánkat, ahol megszakítottuk, kétperces felszólalásokkal. Gúr Nándor képviselő úr, MSZP, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik, két percben.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszatérünk az előre bejelentett képviselői felszólalásokhoz. Ezek sorában elsőként a Fidesz képviselője, Bene Ildikó képviselő asszony következik. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Heringes Anita képviselő asszony, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő asszony.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kovács Sándor képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ander Balázs képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalások következnek. Megadom a szót Selmeczi Gabriella képvi­selő asszonynak.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Szakács László képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.(19.30)
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most képviselői felszólalásokkal folytatjuk a felszólalásokat. Megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK:Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nem tudom szó nélkül hagyni, és jeleznem kell az ön számára, hogy a származás tekintetében az Országgyűlés épületében ne tegyünk különbséget. (Sneider Tamás: A programban van benne! ‑ Teleki László: Milyen programban?) Kérem tisztelettel, egy más összefüggésrendszerben említette a képviselő úr, amiről nem kívánok vitát nyitni, de kénytelen voltam ezt jelezni képviselőtársam felé. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Horváth Imre képviselő úrnak adok szót, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. (Korózs Lajos jelzésére:) A képviselő úr készüléke jelezte, de akkor ezek szerint eláll a felszólalástól. Felszólalásra következik Szabó Sándor képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szakács László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Felszólalásra következik Teleki László képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem képviselőtársaimat, hogy az adott napirend keretében kíván-e még valaki felszólalni. Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak kettőperces időkeretben.
  • ELNÖK: Parancsoljon! Folytassa nyugodtan, mert nincs más hozzászóló. Kettő perce van még.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ismételten megkérdezem, hogy van-e még valakinek szándékában a felszólalási lehetőséggel élni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Ügyrendi kérdésben kért szót Vágó Sebestyén képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Képviselő úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Képviselő úr! Az ülést én vezetem, a jegyzőkönyveket pedig a jegyzőkönyvvezetők hitelesen vezetik. Önnek van lehetősége arra a frakcióján keresztül, hogy amennyiben sérelem érte, akkor forduljon a Házbizottsághoz a jegyzőkönyv csatolásával. Képviselő úr, ezt a vitát itt én nem tekintem ügyrendi kérdésnek, és lezártnak tekintem. Köszönöm szépen. (Vágó Sebestyén: Köszönöm. ‑ Sneider Tamás: A Házbizottsághoz fordulunk.)Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom. Viszonválaszra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, aki a kormány képviseletében kíván válaszolni. Államtitkár úr, parancsoljon!