• DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vitathatatlan, hogy az ügyvédség intézménye mindig is központi szerepet játszott az igazságszolgáltatás működésében, ezen belül is a büntetőeljárásban védőként való közreműködés az Alaptörvényünkből is adódó követelmény. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az utóbbi évtizedekben a jog­viták is a korábbiakhoz képest lényegesen bonyolultabbakká váltak. A felperes részéről a megalapozott igényérvényesítés, alperesi oldalon pedig az eredményes védekezés többnyire olyan jogi szaktudást igényel, ami nélkülözhetetlenné teszi a fél jogi szak­ember közreműködésével történő eljárását. Az eddig elmondottakra is figyelemmel a jövő év elején ha­tályba lépő új polgári perrendtartás is fő szabállyá teszi a törvényszéki eljárásban a fél számára a megfelelő igényérvényesítés érdekében a kötelező jogi képviseletet. Az ügyvédek szerepe az igazságszolgáltatásban tehát kortól és időtől függetlenül tagadhatatlan. Tisztelt Országgyűlés! Kérdésként vetődhet fel a jogkereső állampolgárokban, a jogalkalmazók összességében és így a képviselőkben is, hogy miért van szükség új ügyvédi törvényre, ha az ügyvédekről szóló hatályos törvény az alapvető jogelveknek megfelelő, többségében a gyakorlatban is jól használható joganyag. Ne felejtsük el ugyanakkor azt, hogy a törvény 1998. évi hatálybalépése óta eltelt közel két évtized. Ez alatt az idő alatt lezajlott társadalmi, gazdasági, informatikai és jogszabályi változások miatt a törvény gyakran módosult, így többek között ezért is időszerű, hogy egy új, a kihívásoknak megfelelő, egységes szemléletű kódex készüljön. A jogászi hivatásrend fejlesztésének fontosságát a kormány 2014-ben deklarálta. Az igazságügyi politikáról szóló kormányhatározat alapján az Igazságügyi Minisztérium kiemelt feladatává tette a jogászképzés színvonalának emelését, a hivatás védelmét és a jogászi identitástudat növelését. A kormány igazságügyi politikájának célja, hogy a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősödjön. Ennek jegyében került sor az alapvető anyagi jogi, eljárásjogi és hivatásrendi szabályok megújítására. Az elmúlt években a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv újjáalkotásával megújult a két anyagi jogi kódex, és a legalapvetőbb eljárásjogi törvényeink, a polgári perrendtartás, a közigazgatási perrendtartás, valamint az új büntetőeljárási törvény előkészítése is lezajlott. Sikeresen elkezdődött a jogászi hivatásrendek megújítása is, megszülettek a bíróság, az ügyészség és az igazságügyi szakértők jogállási és szervezeti kereteit meghatározó új jogszabályok. Ehhez kapcsolódóan aktuálissá vált az ügyvédi tevékenység végzésére és ezzel szoros összefüggésben a jogtanácsosokra irányadó normák jogi kereteinek újradefiniálása. is. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a jogtanácsosokra vonatkozó szabályozás az ügyvédekre irányadó rendelkezésekkel ellentétben a rendszerváltozást követően nem újult meg. E tevékenységet jelenleg is a mára elavult és részben kiüresedett, a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. számú törvényerejű rendelet szabályozza. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kicsit részletesebben beszéljek a jogtanácsosokat érintő változásokról, figyelemmel arra, hogy az önök előtt lévő javaslat, mint arra a címe is utal, nemcsak az ügyvédekre, hanem tágabban az ügyvédi tevékenységet végzőkre vonatkozó szabályokat tartalmazza. A javaslat értelmében ügyvédi tevékenységet gyakorolhat az ügyvéden kívül az európai közösségi jogász, a külföldi jogi tanácsadó, a kamarai jogtanácsos vagy akár az alkalmazott ügyvéd, az alkalmazott európai közösségi jogász, az ügyvédjelölt és az ügyvédi kamarai nyilvántartásba vett jogi előadó is. A tervezett szabályozás célja az, hogy az ügyvédi tevékenységet ellátók tekintetében egységes és megfelelő garanciák jussanak érvényre. A javaslat szabályai így túlnyomó részben minden ügyvédi tevékenységet ellátó személyre egységesen vonatkoznak. Ahol a rendelkezés csak az adott személyi körre irányadó, ott erre a javaslat kifejezetten utal. A jogtanácsosi integrációról mindenképpen érdemes egy kicsit részletesebben beszélni. Ennek kapcsán hangsúlyozni szükséges, hogy a tárgybeli javaslat az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályozás megújítása kapcsán a jogtanácsosoknak csak azon tevékenységét kívánja a jövőben szabályozni, amely az igazságszolgáltatással közvetlenül kapcsolatos. E körbe a jogi képviselet ellátása és az okiratok ellenjegyzése sorolható. Ezeket a feladatokat tehát a jövőben csak azok a jogtanácsosok láthatják el, akik ügyvédi kamarai taggá válnak. A javaslat szerinti megoldás mellett szól mind az említett jogi feladatok azonossága, mind a jogászi hivatásrendek logikus és következetes rendszerének kialakítása iránti igény. De a történeti hagyományok és a költséghatékonysági szempontok is mind azt igazolják, hogy a már meglévő ügyvédi kamarai rendszerbe kerüljenek be azok a jogtanácsosok, akik a jövőben ezeket a tevékenységeket továbbra is el akarják látni. A kamarai integráció eredményeként így a kamarai tagsággal rendelkező jogtanácsosok vonatkozásában is érvényesülni fognak azok a garanciális szabályok, amelyek feltételei az általuk is ellátott tevékenységeknek. Idetartoznak a közhiteles névjegyzék, a kamara által alkotott etikai szabályzat, a szakma gyakorlására vonatkozó előírások, a kamara felügyeleti tevékenysége és az általa biztosított képzések, továbbképzések. Az említett feltételek együttesen garantálják majd a megfelelő szakmai színvonal biztosítását. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a jogtanácsosok ügyvédi kamarába való belépése önkéntes abban az értelemben, hogy nem minden jogtanácsosnak kötelező kamarai taggá válnia, de jogi képviseletet csak az láthat el, illetve okiratot csak az jegyezhet ellen a jövőben, aki belép a kamarába. A jövőben a jogtanácsosnak és a munkáltatójának együtt kell majd eldöntenie, hogy fog-e a jogtanácsos olyan feladatot ellátni, amely csak kamarai tagság mellett lehetséges. Említést érdemel, hogy a törvényjavaslat ily módon kihat a közszféra jogtanácsosaira is. De közülük is a javaslat szerinti integráció csak azokat fogja közvetlenül érinteni, akik polgári bíróság előtt járnak el olyan perekben, ahol a jogi képviselet kötelező. A tisztelt Ház által év végén elfogadott közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a közigazgatási perben kötelező jogi képviselet esetén a közigazgatási szerv jogi szakvizsgával rendelkező tisztségviselője vagy alkalmazottja is eljárhasson. Említést érdemelnek e helyen a jogi előadókra vonatkozó új rendelkezések is. A kamarába bejegyzett jogi előadók tekintetében a szabályozás az ügyvédjelöltek mintáját veszi alapul. A javaslat szerint az ügyvédi kamarai nyilvántartásba vett jogi előadókra az ügyvédjelöltekkel azonos kötelező továbbképzési szabályok vonatkoznak majd. (10.50)Az említett változások kapcsán ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy kiemelt szempont az, hogy a törvény hatálybalépését követően nagyon gördülékenyen, az eddig bevált ügyvédi kamarai rendszerben történhessen meg az érintett személyi kör integrációja. A kamarai rendszerbe való betagozódást a törvényjavaslat számos átmeneti rendelkezés előírásával is elősegíti.Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a jogtanácsosi integráció kérdéskörén túl is ‑ a teljesség igénye nélkül ‑ szóljak néhány szót az önök előtt fekvő törvényjavaslat egyes rendelkezéseiről. A törvényjavaslatot az elején fellapozva láthatjuk, hogy az egyrészt számba veszi az úgynevezett klasszikus ügyvédi feladatok körét, másrészről felsorolja az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében, kiegészítő jelleggel folytatható tevékenységeket. Ez utóbbiak köre a hatályoshoz képest többek között bővül a biztosítási tanácsadás, a társasházi közös képviselet vagy a bizalmi vagyonkezelés ellátásának lehetőségével. Ez utóbbi a polgári törvénykönyv által bevezetett bizalmi vagyonkezelői szerződés bevezetése, illetve az ahhoz kapcsolódó bizalmi vagyonkezelői tevékenységről szóló külön törvény rendelkezései miatt vált indokolttá.Az ügyvédi tevékenység gyakorlásának általános feltételei körében a javaslat a hatályosnál sokkal részletesebben szól az ügyvéd titoktartási kötelezettségének szabályairól. Az ügyvédi titoktartás kettős természetű, nemcsak egy ügyvédi kötelezettség, hanem az ügyfélnek is alapvető joga a titkainak megtartása. Titoktartás nélkül nincs közbizalom az ügyfél részéről, a bizalom hiánya pedig akadályozhatja az ügyfelet abban, hogy minden olyan tényt feltárjon az ügyvédje számára, amelyek ismeretére az ügyvédnek szüksége lehet a megbízás ellátásához. Márpedig minden ügyvédre helytálló azonban az idézet Hodge-tól: ,,Senkit sem menthetsz meg addig, amíg nem tudod az igazságot." Ha tovább olvassuk a javaslatot, láthatjuk, hogy az a hatályos szabályozáshoz képest részletesebben szabályozza az ügyvédi felelősségbiztosítás kérdéskörét. Ennek oka, hogy a kötelező felelősségbiztosítás előírása kiemelten fontos ügyfélvédelmi, fogyasztóvédelmi szempontból. Újdonság ezzel kapcsolatban, hogy nem szabályzat, hanem maga a javaslat határozza meg a felelősségbiztosítással kötelezően fedezendő kártérítés és a sérelemdíj legalacsonyabb összegét. Ezzel kapcsolatban ügyvédi berkekben hamar elterjedt, hogy emelkedni fog ez a káreseményenként előírt minimális összeg. Megerősíthetem, hogy a javaslat alapján a jelenlegi 8 millió forintnál valóban magasabb lesz a felelősségbiztosítás minimális mértéke. Ez az emelés az ügyvédi munka komplexitásának erősödése, az értékviszonyok változása, a felelősség megnövekedése miatt fogyasztóvédelmi szem­pontból indokolt. A jelenlegi magyar szabályozásban a biztosítási összeg 8 millió forintos alsó határa nem­zetközi összehasonlításban is igen alacsonynak tekinthető. A kötelező felelősségbiztosítás emelését egyrészről a közbizalom növelésének szándéka indokolja, másrészről az ügyvédi tevékenységet gyakorlók érdeke is az, hogy az általa kötött ügyletek értékének és kockázatának figyelembevételével reálisan kerüljön megállapításra a felelősségbiztosítás összege. Ugyanakkor a változást vitatók körében azt is hangsúlyozni szükséges, hogy az emelés nem a törvény hatálybalépésekor és nem egyszerre történik. A javaslat hosszabb időt biztosít a 15 millió forintos alap­összegnek az eléréséhez úgy, hogy a kötelező minimális összeg évente fokozatosan emelkedni fog.A javaslat szól az ügyvédi tevékenység korlátairól, az azzal összeférhetetlen tevékenységek ellátásáról, illetve tisztségek betöltéséről. Ezek a szabályok részben a hatályos szabályokat ismétlik meg, részben a legújabb nemzetközileg elfogadott sztenderdekhez igazodóan változnak. A javaslat koncepcionális szinten nem változtat azon, hogy az ügyvéd egyrészt a megbízó megbízása, másrészt a bíróság, illetve a hatóság kirendelése vagy a jogi segítségnyújtó szolgálattal külön jogszabály szerinti jogi segítői tevékenység ellátására kötött szolgáltatási szerződés alapján járhat el.Külön fejezet szól az ügyvédi megbízás szabályairól azzal, hogy a javaslat az ügyvédi megbízásnak csak azokat a specialitásait rögzíti, amelyekre a Ptk. nem ad megfelelő szabályt. Engedjék meg, hogy e körben kicsit részletesebben szóljak a pró és kontra vitát kiváltott úgynevezett sikerdíj kikötésének lehetőségéről. A törvényjavaslat rendelkezései között továbbra is fő szabály az, hogy az ügyfél és az ügyvéd szabadon állapodik meg a megbízás díjában. E szabadságot a javaslat mind az ügyfelek, mind az ügyvédek érdekében csak a szükséges mértékig és az arányosság követelményének megfelelően kívánja korlátozni. A javaslat nem általánosságban tiltja tehát az ügyvédi munka eredményessége érdekében kikötött megbízási díj lehetőségét, a javaslat csupán a sikerdíj bíróság előtti érvényesíthetősége tekintetében állapít meg szigorúbb feltételeket. Eszerint a bíróság előtt nem érvényesíthető az ügyvédi tevékenység eredményességéhez kötött munkadíj annyiban, amennyiben annak összege a teljes ügyvédi munkadíj kétharmadát meghaladja. Hangsúlyozandó, hogy e szabály alkalmazásában a teljes ügyvédi munkadíjba nem szá­mít bele a megbízó által az ügyvédi munkadíj részeként megfizetendő, az ügy ellátásával felmerülő költségek, valamint az ügyvédi megbízási díjnak az a része, amelyről az ügyvéd ellenérték nélkül lemond. Az említett normának meg nem felelő sikerdíj sem tilos tehát, így alkalmazása fegyelmi eljárást sem vonhat maga után, a szankció csak az, hogy a javaslatban meghatározott mértéket meghaladó sikerdíj bíróság előtt nem érvényesíthető. A sikerdíjra vonatkozó korlátozást ellenzők számára jegyzem meg, hogy a sikerdíj kikötése több országban általánosan tiltott. Az ügyvédek kirendelésére vonatkozó rendelkezések kapcsán az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslattal összefüggésben annyit érdemes megemlíteni, hogy a kirendelt védőre vonatkozó rendelkezések módosulnak annyiban, hogy a bíróság vagy nyomozó hatóság kirendelését követően szükséges az eljáró kirendelt védő kijelölése is. A kirendelt védő kijelölése ‑ a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban meghatározott eseteket kivéve – fő szabályként a területi ügyvédi kamara feladata lesz. Az eljáró ügyvédet a kirendelhető ügyvédek jegyzékéből elektronikusan, véletlenszerű kiválasztás segítségével, kamarai szabályzatban meghatározott eljárási szabályokban rögzített módon kell majd a területi ügyvédi kamarának kiválasztania. A kiválasztás során biztosítani kell az ügyvédek arányos munkaterhelését, és figyelembe kell venni a kijelölésre kerülő ügyvéd és a kirendelő hatóság földrajzi elhelyezkedését. Ezek az új szabályok az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat hatálybalépéséhez igazodóan lépnek majd hatályba.Tisztelt Országgyűlés! Fontos szót ejteni arról, hogy a javaslat külön részben személyi körönként speciális szabályokat állapít meg a már említett, ügyvédi tevékenységet gyakorló természetes személyekről, nevezetesen az ügyvédről, az alkalmazott ügyvédről, az ügyvédjelöltről, a kamarai jogtanácsosról, a jogi előadótól, az európai közösségi jogászról, az alkalmazott európai közösségi jogászról, valamint a külföldi jogi tanácsadóról. De külön fejezet szól az irodagondnoki feladatok ellátásáról is. A javaslat ötödik része pedig az ügyvédi tevékenységet gyakorló szervezetekre irányadó speciális szabályokat tartalmazza. E körben a javaslat részletesen szól az ügyvédi irodáról, az ügyvédi együttműködés keretein belül pedig törvényi szinten szabályozza az ügyvédi társulást, valamint létrehozza a bejegyzett irodaközösséget, továbbá meghatározza működésük alapvető szabályait. A javaslat újdonságként nevesíti az ügyvédasszisztenst, akinek feladata az ügyvéd, az európai közösségi jogász, illetve az ügyvédi tevékenységet gyakorló szervezetek munkájának segítése. Indokolt néhány szót szólni a törvény által szabályozott fegyelmi rendelkezésekről is, mivel a fegyelmi eljárás szabályai több vonatkozásban is jelentősen megújulnak. Egyrészt bővül a fegyelmi eljárásban kiszabható fegyelmi büntetések köre, ezáltal még differenciáltabb szankcionálásra lesz lehetőség az egyes fegyelmi vétségek súlyára és körülményeire tekintettel. Másrészről változnak a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló szervezeti szabályok is, annak érdekében, hogy a szakmaiság és a függetlenség szempontjainak elsődlegessége mellett a fegyelmi felelősség megállapításának valódi igénye juthasson érvényre. Újdonság, hogy a fegyelmi bizottságok a javaslat alapján nem területi, hanem regionális és országos szinten szerveződnek, és ennek megfelelő illetékességi területtel alakulnak meg a fegyelmi tanácsok is. Említést érdemel, hogy a hivatalból induló előzetes vizsgálatok lefolytatására a területi kamara választott tisztségviselőjeként a fegyelmi biztos lesz jogosult, továbbá ő kezdeményezheti a fegyelmi eljárás lefolytatását is. A fegyelmi eljárások lefolytatásával kapcsolatos felelősség kérdését új megközelítésbe helyezi az is, hogy a javaslat új jogintézményként vezeti be a területi kamara elnökének és a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének az eljárás egyes szakaszaiban érdemi beavatkozást jelentő pozitív utasításadási jogát.Engedjék meg, hogy kitérjek arra is, hogy miért indokolt a kamarai szervezet kisebb átalakítása, az országos kamara és a területi kamarák közötti feladatmegosztás átstrukturálása. Az országos kamarán és a megyénként működő területi kamarákon alapuló jelenlegi kamarai szerkezet hátrányát képezik a fennálló párhuzamosságok, egyes megyékben az alacsony ügyvédi létszám miatt az erőforrások szűkössége és ebből következően a feladatellátás egyenetlen színvonala. Előnye ugyanakkor ennek a struktúrának, hogy biztosítja a problémák helyi szinten történő megoldását, elősegíti az ügyvédek kamarával való személyes kapcsolattartását s így azt, hogy a hátrányosabb helyzetben lévő megyékből ne kezdődjön meg az ügyvédek elvándorlása a regionális központok irányába.(11.00)Ezek figyelembevételével a javaslat olyan strukturális változásokat vezet be, amelyek anélkül orvosolják a felmerült nehézségeket, hogy csorbítanák a jól működő gyakorlatokat. Mindezekre tekintettel módosul az országos kamara és a területi kamarák közötti feladatmegosztás. így kizárólag a Magyar Ügyvédi Kamara hatáskörébe fog tartozni az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben való véleménynyilvánítás, az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szakmai szabályok megalkotása, az ügyvédi kamarai nyilvántartás vezetése, illetve az ehhez kapcsolódó műszaki-informatikai háttér feltételeinek biztosítása, a képzési helyek akkreditációja, továbbá a szakmai képzések és a továbbképzések tematikájának összeállítása. A fegyelmi bizottságok pedig ‑ mint már a fegyelmi eljárási szabályok körében is említettem ‑ nem területi, hanem regionális és országos szinten szerveződnek, és ennek megfelelő illetékességi területtel alakulnak meg a fegyelmi tanácsok is. De az ügyvédi kamarai struktúra alapegységei a jelenlegivel megegyezően továbbra is a területi kamarák maradnak.A törvényességi felügyelet szabályozása körében említést érdemel, hogy a javaslat alapján csökken az állami kontroll mértéke az ügyvédi kamarák működése felett. A javaslat a törvényességi felügyelet szubszidiárius jellegét átfogóan deklarálva kimondja, hogy az akkor gyakorolható, ha sem bírósági hatáskörbe, sem hatósági felügyeleti hatáskörbe sem tartozik a vizsgált döntés, tevékenység. A javaslat szerinti megoldás biztosítja a párhuzamos eljárás lehetőségének kizárását, így például azt, hogy ugyanazt a határozatot az eljárás kezdeményezője a minisztérium előtt, a panaszolt ügyvéd pedig a bíróság előtt támadja meg. Egyfelől az ügyvédi kamara autonómiája, másrészt a kamara jogszabályszerű működéséhez, az igazságszolgáltatás és a közérdek védelméhez, így végső soron a jogbiztonság garantálásához fűződő érdek jelöli ki tehát azt a keretet, amelyen belül az igazságügyi miniszter törvényességi felügyeletet gyakorolhat. A javaslat újraszabályozza a törvényességi felügyelet tárgyát, ezen belül a törvényességi felügyeleti eljárás alól kivett ügyek körét, valamint a törvényességi felügyelet eszközeit is.Tisztelt Képviselők! Természetesen arra nincs lehetőség, hogy a több mint 210 paragrafusból álló törvényjavaslat valamennyi rendelkezését részletesen bemutassam. Az elmúlt percekben a teljesség igénye nélkül próbáltam felhívni a figyelmet a javaslat néhány újdonságára. Összefoglalva az elhangzottakat, az új törvényi szabályozás célja tehát, hogy az ügyvédi tevékenységre vonatkozó egységes szabályozással a jogi hivatásrendek jogszabályi megújítására e területen is pontot tegyen.Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nyilvánvaló, hogy egy új törvény elfogadása esetén nem kerülhető el egyes egyéb érintett jogszabályok módosulása sem. Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy az új ügyvédi törvény okán több ponton szükségessé válik néhány egyéb törvény és számos alacsonyabb szintű jogszabály módosítása is. Ezekre a változtatásokra természetesen ősszel, a törvényjavaslat 2018. január l-jei hatálybalépéséig még mindenképpen sor kerül.Végezetül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy elmondjam, hogy az önök előtt levő törvényjavaslat egy hosszas előkészítő munka eredménye. Annak érdekében, hogy egy szakmai konszenzuson alapuló törvényjavaslat szülessen, több mint egy évig dolgozott rajta a javaslatot előkészítő munkacsoport, és nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a javaslat kidolgozására a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének bevonásával és egyetértésével került sor.Azt gondolom, hogy az elhangzottak alapján levonható az a következtetés, hogy az új, ügyvédi tevékenységről szóló törvényjavaslat egy körültekintően, a szakma bevonásával előkészített joganyag. Kérem a tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • DR. GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! „Az ügyvéd a törvény lovagja, a jog harcosa a jogtalanság ellen. Ő kölcsönöz szót az elnyomott panaszának, oltalmazza a gyengét bármily hatalom, vagy csel sértő támadása ellen. Védi a polgárt a joglátszat, a jogmegtagadás, a hivatalnoki és a bírói vétség, mulasztás, közöny, tévedés s az állami jogtalanság ezer formái ellen. Képzeljünk ma társadalmat ügyvédség nélkül! A jogkeresés emez érdekelt, hatályos eszközének eltörlésével visszaállítva látnók, részben az önkényuralom, részben pedig az ököljog állapotát.” Az idézet az 1895-ben Budapesten megjelent Kun László: „A magyar ügyvédség története” című könyvéből való. Mielőtt túlzott pátosszal vádolnánk a szerzőt, nem árt a gyökerekig visszanyúlnunk. A római ügyvédség, a patrónusok kötelesek voltak védenceiket a törvény előtt ingyen védeni. A jogvédelem szívességi szolgáltatás volt, Cicero régi szokásnak nevezi: „Ékesszóló és könnyen dolgozó férfiú előtt, amint hazánkban szokásos, sokak ügyeit védelmezni nem érdekből, hanem ingyen, nyilvánvaló jótétemény és kedvezmény.” A régmúlt ügyvédi kép ethoszát árnyalja az I. Mátyás uralkodása idejéből való dekrétum az 1486. évi 69. törvénycikk szerint, idézem: „szokása az ügyvédeknek, hogy nyereségvágyból mentül több személynek az ügyeit elvállalják és azok védelmében meglehetősen hanyagul járnak el, és ha megbizóikat egyszer-másszor birságban marasztalják, ebből semmit sem csinálnak”. A törvény úgy határozott: „ennekutána egy ügyvéd se merje tizennégy személynél többnek ügyeit elvállalni”. Az 1567. évi 27. törvénycikk már kimondta: mindenféle csalások megelőzése céljából az ügyvédek mind a vármegyei törvényszéken, mind a rendes bírák előtt a hiábavaló és üres kifogásokat mellőzzék, és tegyenek esküt, amelyet patvarkodási eskünek neveznek.Hazánkban először a XVII. század végén szűkítették jelentősen azon személyek körét, akik pró­ká­to­ros­kodhattak. I. Lipót volt az, aki 1694-ben kiadta az első magyarországi ügyvédi szabályzatot. Ekkorra már egyértelműen körvonalazódott egy olyan réteg, amely a felek jogi képviseletét hivatásszerűen látta el. Maga a rendelet is úgy említi az ügyvédséget, mint tiszteletre méltó jogi tanácsot adó testület. A kiegyezést követően az alkotmányos berendezkedést érintő törvények mellett kiemelkedő jelentőségűek voltak az igazságszolgáltatási szervezet átalakítását végrehajtó reformok. Ezen belül természetesen elsődleges helyet foglaltak el a bírósági rendszer átformálásának kérdései, az erre vonatkozó törvények, ám nem kevésbé fontosnak tekintették a királyi ügyészségek létrehozását, a modern közjegyzői intézmény meghonosítását, illetve az ügyvédség új alapokra helyezését. Míg az utóbbira vonatkozó 1871-es első közzétett tervezet még úgy fogalmazott, hogy az igazságszolgáltatás egyik nélkülözhetetlen közege az ügyvéd, addig az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat miniszteri indokolása már egyenesen azzal kezdődött, hogy nemcsak nélkülözhetetlen, hanem kifejezetten az egyik legfontosabb résztvevőről van szó, éppen ezért az új jogszolgáltatási szervezet is hiányos maradna, hogyha az ügyvédségre nézve nem születne meg a jogszabály, nem történne meg annak átszervezése. Csemegi Károly államtitkár az országgyűlési vitában így indokolt: „A jogállamnak nem egyedüli, de egyik leglényegesebb orgánuma az igazságügy. Orgánum és organizmus egyszersmind, mely nem lehet erős, nem lehet egészséges: ha egyik tagja hiányzik, vagy ha egyik hiányos, vagy ha az megromlott.” Szavai iránymutatásként szolgálhatnak az ügyvédi tevékenységről szóló most előterjesztett, T/15371. számú törvényjavaslat mai tárgyalásánál és a törvényjavaslat szövegének megítélésénél. Az igazságügyi politikáról szóló 1710/2014. kormányhatározattal összhangban megszületett jogászi hivatásrendekkel kapcsolatos újraszabályozás, a bíróság, az ügyészség és az igazságügyi szakértők jogállási és szervezeti kereteit meghatározó új jogszabályokat az Országgyűlés már elfogadta. Az említett kormányhatározat e) pontja kimondja: „szükséges a jogászképzés színvonalának emelése, a jogászi hivatás védelme és a jogászi identitástudat növelése.” Az előttünk fekvő törvényjavaslat a rögzített céloknak véleményem szerint megfelel akkor is, amikor az „ügyvédi hivatás” kifejezést alapelvi jelentéssel és éllel használja, kifejezve azt, hogy valamennyi ügyvédi tevékenységet gyakorló a rájuk vonatkozó szabályozás sajátosságai mellett ugyanazon hivatásrendhez tartozik. A javaslat tehát ‑ ahogyan a részletes indokolás is megfogalmazza ‑ az „ügyvédi hivatás” kifejezést szimbolikus jelleggel használja. A törvényjavaslat meghatározza az úgynevezett klasszikus ügyvédi tevékenységek körét, illetve rögzíti, mely tevékenységek minősülnek kiegészítő tevékenységnek. A normaszöveg taxatív felsorolása értelmében ilyen kiegészítő tevékenység az adótanácsadás, munkaügyi tanácsadás, a bizalmi vagyonkezelési tevékenység és a társasházi közös képviselői tevékenység is. A tervezet azt is egyértelművé teszi, hogy kiegészítő tevékenység az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében látható el, a klasszikus ügyvédi tevékenységhez hasonlóan. Ebben az esetben azonban nemcsak az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges, hanem az adott tevékenységre irányadó jogszabályokban foglalt előírásoknak is meg kell felelni. Fontos, hogy a klasszikus ügyvédi tevékenység mellett ugyanazon ügyfél számára a kiegészítő tevékenységek közül bizalmi vagyonkezelési tevékenység, ingatlanközvetítői tevékenység, valamint társasházi közös képviselői tevékenység nem végezhető. Tisztelt Képviselőtársaim! A jogtanácsosokra vonatkozó szabályozás a rendszerváltozást követően nem újult meg, jelenleg is a mára elavult és részben kiüresedett, a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet szabályozza e tevékenységet. (11.10)Az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályozás megújítása kapcsán és annak keretében a jogalkotó az igazságszolgáltatás megfelelő minőségéért fennálló felelőssége körében a jogtanácsosoknak kizárólag azon tevékenységét kívánja a jövőben szabályozni, amely az igazságszolgáltatással közvetlenül kapcsolatos, vagyis a jogi képviselet ellátásával és az okiratok ellenjegyzésével függ össze, amelyet a javaslat alapján azon jogtanácsosok láthatnak el, akik kamarai taggá válnak.Mindezekre tekintettel a törvényjavaslat, ahogyan arra a címe is utal, nemcsak az ügyvédekre, hanem az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az új szabályozás célja, hogy az ügyvédi tevékenységet ellátók vonatkozásában egységes és megfelelő garanciák jussanak érvényre. A hiányosságok olyan szabályozási kényszerhelyzetet teremtenek, amelyet az igazságszolgáltatás megfelelő működése és a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése érdekében a jogalkotónak mindenképpen rendeznie kell. Figyelemmel a szabályozás szükségességére az ügyvédi tevékenységnek minősülő tevékenységet ellátni szándékozó jogtanácsosok egy már meglévő hivatásrendi kamarába történő integrációja mutatkozik a legmegfelelőbb megoldásnak. A jogtanácsosok ügyvédi kamarába való belépése önkéntes abban az értelemben, hogy nem minden jogtanácsosnak kötelező kamarai taggá válnia, ugyanakkor jogi képviselet, valamint okirati ellenjegyzés a jövőben csak kamarai tagság esetén lesz ellátható. Röviden szeretnék szólni az ügyvédi függetlenségről és összeférhetetlenségről is. Az új országgyűlési törvény elfogadásával egy régóta húzódó vita végére tettünk pontot. Egyértelmű viszonyokat teremtettünk, amikor főállású képviselőkről rendelkeztünk, és ez kiterjedt többek között az ügyvédi tevékenységre is, ilyen értelemben az országgyűlési képviselők azóta ügyvédi tevékenységet nem láthatnak el. A kamara korábban is többször egyértelművé tette, hogy a korábbi szabályozás nem a kamara kérésére született meg, hanem nyilvánvaló, hogy az 1990-es Országgyűlésben már, sőt talán minden későbbinél nagyobb számban jelen lévő ügyvédi lobbi eredményeként volt a szabályozás része. Az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes indoklása kimondja: az ügyvédi hivatás gyakorlása garanciális okokból a közhatalmi szervektől függetlenül történik, amely függetlenség valamennyi ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosult tekintetében általánosságban értelmezhető. Az ügyvédi függetlenség részben személyi, részben pedig szervezeti függetlenséget jelent. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatosan kiemelendő, hogy ennek a szabályozása többszintű. Egyrészt egyes tevékenységek eleve tiltottak az ügyvédi tevékenységet gyakorló számára. E tilalom alól a hatályos ügyvédi törvény is számos kivételt tesz, elsősorban azért, mert az ügyvédek jogi szakértelmére jelentős igény van olyan munkák vonatkozásában is, amelyek nem minősülnek szűken vett ügyvédi tevékenységnek. A kormány-előterjesztés azonban e kivételi kör meghatározása mellett is garantálja a függetlenséget, ugyanis az összeférhetetlenség szabályozásának második szintjeként új, érdekkonfliktusokra vonatkozó szabályokat vezet be. Ennek körében az új szabályok meghatározzák azt is, hogy az ügyvéd mikor nem vállalhat el egy konkrét ügyet. E tilalom biztosítja, hogy az ügyvéd az ügyvédi tevékenységében, az ügyvédi megbízások ellátásában független, érdektől mentes maradhasson. Az érdekkonfliktusok kizárásának ezen új szabályai a hatályos törvényben még nem szerepeltek. A tervezet szerint az új szabályozás általános jellemzője tehát, hogy a konkrét ügyek elvállalásával szembeni korlátokra helyezi a hangsúlyt. Eredményét tekintve összességében mégis azt mondhatjuk, hogy a szabályozás szigorodik. Továbbra is fő szabály, hogy az ügyfél és az ügyvéd szabadon állapodhat meg a megbízási díjban. E szabadságot a javaslat az ügyfelek és az ügyvédek érdekében a szükséges mértékig és az arányosság követelményének megfelelően korlátozni kívánja. Ennek megfelelően az ügyvéd díjazása körében a javaslat a sikerdíj bíróság előtti érvényesíthetősége tekintetében, ahogy ezt államtitkár úr is említette, szigorúbb feltételeket állapít meg. Korlátozza a javaslat a sikerdíj kikötését, vagyis azt, hogy az ügyvéd díjazását valamilyen eredmény eléréséhez kössék a felek. A javaslat szerint a bíróság előtt nem érvényesíthető az ügyvédi tevékenység eredményességéhez kötött munkadíj annyiban, amennyiben annak összege a teljes ügyvédi munkadíj kétharmadát meghaladja. E szabály alkalmazásában a teljes ügyvédi munkadíjba nem számít bele a megbízó által az ügyvédi munkadíj részeként megfizetendő, az ügy ellátásával felmerülő költségek, valamint az ügyvédi megbízási díjnak az a része, amelyről az ügyvéd ellenérték nélkül lemondott. A szabálynak meg nem felelő sikerdíj tehát nem tilos, alkalmazása fegyelmi eljárást sem vonhat maga után, ugyanakkor bíróság előtt nem érvényesíthető. A teljesség igénye nélkül az újítások közül szeretném kiemelni a helyettes ügyvéd jogintézményének bevezetését. A helyettes ügyvéd jogintézményének bevezetése lehetőséget teremt arra, hogy az ügyfelek ügyeinek ellátása az ügyvéd akadályoztatása esetén is folyamatos és gördülékeny legyen. A törvényjavaslat kötelezettségként írja elő ugyanis, hogy az ügyvédi irodai tagsággal nem rendelkező ügyvéd, az európai közösségi jogász, valamint az egyszemélyes ügyvédi iroda az ügyvédi tevékenység gyakorlásában való akadályoztatása esetére helyettes ügyvédet kell megbízzon, aki az ügyvédi tevékenység tekintetében a helyettesített ügyvéd teljes körű helyetteseként jogosult eljárni. Az egyes ügyvédi tevékenységek körében a jogszabály módosítja a letétre vonatkozó szabályokat, ennek keretében többek között kimondja, hogy a letét ellenőrzése hatósági ügy. Az ügyvédi tevékenység gyakorlása kapcsán előírt felelősségbiztosítás legalacsonyabb összegének fokozatos emelése is indokolttá vált, valamint az eddigi homogén szabályozás helyett az ügyvédi tevékenység gyakorlója anyagi felelősségének lehetséges korlátait az egyes ügyvédi tevékenységekhez igazodó módon, differenciáltan szabályozza az előterjesztett javaslat.A fegyelmi eljárás szabályai több vonatkozásban is jelentősen megújulnak. Bővül a fegyelmi eljárásban kiszabható fegyelmi büntetések köre, szintén differenciált szankcionálást téve ezáltal lehetővé az egyes fegyelmi vétségek súlyára és körülményeire tekintettel. Változnak a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló szervezeti szabályok annak érdekében, hogy a szakmaiság és a függetlenség szempontjainak elsődlegessége mellett a fegyelmi felelősség megállapításának valódi igénye juthasson érvényre. Így a fegyelmi bizottságok nem területi, hanem regionális és országos szinten szerveződnek, és ennek megfelelő illetékességi területtel alakulnak meg a fegyelmi tanácsok is. A hivatalból induló előzetes vizsgálat lefolytatására a területi kamara választott tisztségviselőjeként a fegyelmi biztos jogosult, továbbá ő kezdeményezheti a fegyelmi eljárás lefolytatását.Új jogintézményként a területi kamara elnökének és a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének az eljárás egyes szakaszaiban érdemi beavatkozást jelentő pozitív utasításadási joga van, amely a fegyelmi eljárások lefolytatásával kapcsolatos felelősség kérdését hivatott új megközelítésbe helyezni. Az 1991. évi ügy­védi törvény ‑ visszatérve a jogtörténeti hagyományainkhoz ‑ megszüntette az ügyvédi munkaközösségeket. Ügyvédi tevékenységet csak kamarai tagként lehet folytatni a törvény hatálybalépését követően, tehát 1991 óta. Meggyőződésem, hogy az elmúlt 25 esztendő bebizonyította, hogy az ügyvédi kamarák aktuális pártpolitikai csatározásokból kimaradva, hiteles köztestületként, a szakmaiság talaján állva látják el feladataikat, a hazai ügyvédség pedig bátran támaszkodhat a szervezetre, akár úgy is, mint érdekképviseleti szervre. A hazai kamarai rendszer olyan érték, amelyet kötelességünk megőrizni.Itt vagyok kénytelen megemlíteni, hogy az elmúlt napokban méltatlan és kiragadott információk valótlan színben való feltüntetésével megalapozatlan vádak is elhangzottak az ügyvédi kamarák tevékenységével kapcsolatosan. A valótlan és azóta a teljes értetlenség bizonyítékaként elismételt állításokkal szemben az ügyvédi kamara nemhogy nem veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét, hanem az évtizedes múltra visszatekintő pártatlan köztestületi működés éppen hogy annak garanciája. A közéletben minden korban aktív szerepet vállaló ügyvédeket összefogó köztestület érdeme, hogy a rendszerváltozástól a mai napig úgy volt korrekt szakmai partnere a mindenkori kormánynak, hogy a pártpolitikától távol tartotta magát. Éppen ezért az országos és területi kamarákkal, illetve azok tisztségviselőivel szemben megfogalmazott vádak alaptalanok, feleslegesek és károsak. Üdvös lenne, ha a jobb esetben már jogi végzettséget szerzett, de még szakvizsga előtt álló fiatalok ettől a jövőben tartózkodnának.Ugyanakkor az országos kamara és a megyénként működő területi kamarákon alapuló jelenlegi kamarai szerkezet összességében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) helyes konstrukciójának negatívuma, hogy egyes megyékben az alacsony ügyvédlétszám miatt az erőforrások szűkössége és ebből következően az azonos színvonalú feladatellátás nehézségekbe ütközik. A javaslat ezt a problémát is igyekszik megoldani. Már csak egy mondat, elnök úr! Talán emlékeznek még képviselőtársaim, hogy 2015 októberében ötpárti konszenzussal fogadtuk el az ügyvédi törvény módosítását. Azt a reményemet szeretném kifejezni, hogy ez a konszenzus jelenleg is fenntartható, és az ügyvédi törvényt az Országgyűlés valamennyi frakció támogatásával fogadhatja el. Köszönöm szépen. Elnézést az időtúllépésért! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném először is kifejezni elismerésemet, hiszen mindig tiszteletre méltó az, amikor valaki a saját háza táján söpröget, és Gulyás képviselőtársam ezt most megtette. Őszintén mondom, ez tiszteletre méltó a részéről.Magam is úgy vélem, és ezzel ott folytatom, ahol államtitkár úr befejezte az expozéját, hogy valóban, én is úgy tudom, és értesültem róla, hogy egy meglehetősen hosszú szakmai egyeztetést folytatott az ügyvédi kamarával az Igazságügyi Minisztérium. Azt is tudom, hogy ami előttünk fekszik törvény, az ennek a testületnek, köztestületnek az egyetértését bírja. Éppen ezért tehát ha az ember kritikákat fogalmaz meg, akkor azt a legszükségesebb körben teszi. Hiszen ahogy Gulyás Gergely képviselőtársam elmondta, én is azt tudom megerősíteni, hogy bár voltak törekvések egyébként az ügyvédi kamarának a, hogy úgy mondjam, politikai megszállására, azonban ezek nem vezettek hál’ istennek eredményre. Valóban, az az ötpárti javaslat, amelyet előterjesztettünk és végül az Országgyűlés elfogadott, ékes bizonyítéka annak, hogy ezzel a törekvéssel az ügyvédi kamara vonatkozásában egyik parlamenti frakció, egyik parlamenti párt sem értett egyet, és egy olyan megoldást javasoltunk, amely a helyzetet rendezte.Annál is inkább fontosnak tartom az ügyvédi kamara véleményét, mert erre még ráerősítve azt tudom mondani, nemcsak az elnök személyét illetően, hanem az elnökséget, a tisztségviselői kart nézve is, természetesen bizonyos cserélődésekkel, ami egy ilyen folyamatban értelemszerű, de mégis megmaradtak a személyi kontinuitások hosszú évek óta. Ez valóban biztosítja azt a fajta függetlenséget, amit elvárhatunk egy ilyen köztestülettől. Ha ez a kamarai elnökség fogalmaz meg egy egyetértést, akkor egy olyan egyetértéssel, egy olyan szakmai állásponttal állunk szemben az én megítélésem szerint is, ami valóban az ügyvédi társadalom érdekét képviseli és szolgálja.Éppen ezért én kifejezetten a szakmai dicséret és kritika szintjén maradnék, és azt gondolom, ennek a törvénynek a tárgyalásakor, kevés ilyen van, valójában ki lehet hagyni, ha úgy tetszik, a politikai vonalat. Talán ami a legfontosabb vagy az egyik legfontosabb újítása a javaslatnak, és ezt kritikaként is megfogalmazhatom, hogy ha olyan szempontból nézem, hogy ügyvédekkel, akikkel én beszéltem, ők ezzel nem értettek egyet, azonban itt is csak vissza tudok utalni arra, hogy ha ezt a kamara bizonyos kompromisszumként el tudja fogadni, akkor speciel ezt én is, ez pedig a jogtanácsosoknak az ügyvédi kamarába történő integrálása. Ez valóban lényegesen szerencsésebb annál, mintha itt egy külön kamara alakult volna, de azt mégis asztalra kell tenni egy vitában, hogy az ügyvédtársadalom egy nagyon jelentős része ezzel a változtatással nem ért egyet, hogy talán a legfontosabbat említsem.Amit én problémaként szeretnék kiemelni még ebben a javaslatban, és kérném az előterjesztő megfontolását akár a kamarával egyeztetve, bár valószínűleg az ügyvédi kamara ezzel nem érthet egyet, ugyanakkor fogyasztóvédelmi szempontok viszont, azt gondolom, kifejezetten indokolnák ezt a féle változtatást. Ha már hozzányúlunk az ügyvédi munkadíjhoz, és itt a sikerdíj vonatkozásában újításokat vezetünk be, ami lehet jó is, lehet rossz is, én is azt gondolom, persze érdekes és kérdéses, hogy milyen legális eszköze van, mondjuk, egy büntetőügyben az ügyvédnek arra, hogy ráhatást gyakoroljon, mondjuk, a szakmai tudásán felül természetesen a kiszabott büntetés minőségére vagy mennyiségére, és nyilván a sikerdíjak legtöbbször ebben a körben szoktak felmerülni, de akkor felvetném azt is, hogy persze el kellene gondolkodni, hogy egyáltalán a sikerdíj mint olyan, élvezhet-e létjogosultságot az ügyvédi megbízáson belül vagy nem. Ha igen, akkor számomra furcsa, hogy egy bizonyos mértékben maximáljuk. Ahogy szokták mondani, ez olyan, hogy nincs olyan, hogy kicsit terhes vagy nagyon, hanem vagy igen, vagy nem. Tehát vagy legyen sikerdíj, és akkor annak a mértéke nem feltétlenül kell hogy keretek közé szoruljon, vagy ne legyen sikerdíj, zárjuk ki bizonyos elvi megfontolások alapján, akkor nyilván a mértékével nem kell foglalkozni.Azt gondolom, ami ennél lényegesen fontosabb, és én vártam volna az ügyvédi törvénynél, hogy ez bevezetésre kerüljön, ez a minimális rezsióradíj meghatározása. Ezt lehet akár törvényi szinten is, de talán szerencsésebb volna úgy megtenni, hogy a törvény az ügyvédi kamarát kötelezi, nemcsak felhatalmazza, hanem kötelezi arra, hogy megállapítsa ezt, és emellett megállapítson bizonyos ügytípusonként minimális óraszámokat is. Megmondom, hogy miért. Jól hangzik az, hogy a szabadversenynek az ügyvédi társadalomban és az ügyvédi megbízások terén is érvényesülnie kell. De fontoljuk csak meg azt, hogy ez nem egy ugyanolyan típusú élethelyzet, mint amikor az ember bemegy egy közértbe és almalevet vásárol, mert ott lehet, hogy azt mondom, hogy megveszem az olcsó almalevet, kipróbálom, aztán ha hazavittem, és nagyon nem ízlik a dolog, akkor később azt mondom, hogy inkább rászánok még ötven forinttal többet, de megveszem a jobb minőségűt, mert az finom. Egy ügyvédi megbízásnál hogy néz ki ez a dolog? Megbízok egy ügyvédet az ügyem képviseletével, és miután már az ügy megoldódott valamilyen módon, mondjuk, börtönbe kerültem vagy nem, elvették a gyerekemet tőlem vagy nem, elvesztettem a lakásomat vagy nem, óriási kártérítést kell hogy fizessek vagy nem, utána nem tudok visszamenni, és azt mondani, hogy ó, hát én inkább rászánnék több pénzt az ügyvédre, csak jobb minőségben teljesítse a feladatát. Nagyon sokan, mióta sajnos megszűnt a korlátozása az ügyvédi létszámnak, és óriási a verseny valóban, csak és kizárólag árversenyt folytatnak, és olyan áron vállalnak el ügyvédi megbízásokat, amelyeket annyiért lehetetlen tisztességesen teljesíteni. Az árverseny így is, úgy is megmaradna, mert egy közfogalmak szerinti sztárügyvéd nyilván nem a minimális rezsióradíjat fogja elkérni, tehát lesznek olcsóbb ügyvédek és drágább ügyvédek, de legalább azt küszöböljük ki, hogy olyan óradíjért, olyan megbízási díjért vállaljanak el ügyvédkollégák megbízásokat, amelynek a tisztességes teljesítése gyakorlatilag lehetetlen. Annyi pénzért lehetetlenség az, hogy mondjuk, elmenjen hozzá beszélőre, iratot tanulmányozzon, részt vegyen a tárgyalásokon, tisztességes beadványokkal éljen, felkészüljön a tárgyalásokra, tanúkihallgatásokra, tisztességes fellebbezést írjon, s a többi, s a többi, mert egyszerűen nem jön ki. Büntetőügyekben is jellemző ez, cégügyekben is jellemző ez, és újabban polgári ügyekben is jellemző ez. Ezért azt gondolom, hogy ha hozzányúlunk ahhoz, hogy az ügyvédi díjszabás miként alakuljon a sikerdíj tekintetében, akkor elemi érdekünk az, hogy egy minimális minőségi követelményt elvárhassunk, és meghatározhassuk ennek érdekében vagy meg kelljen határozni a minimális rezsióradíjat és ügytípusonként a minimális óraszámot. Az ügyvédi kamara, azt gondolom, bőségesen van olyan helyzetben, hogy el tudja ezt látni az ügyvédkollégákkal való konzultáció után.Ami még jelentős és fontos változás a mi meglátásunk szerint, itt hármat említenék, amiket az élet hozott, és valóban helyes, hogy bekerülnek az ügyvédi törvénybe, az egyik a helyettes ügyvéd intézménye. Erről többet nem szeretnék szólni, mert államtitkár úr és képviselőtársam is ismertette, hogy miről van szó; illetve az irodaközösségek létrehozásának lehetősége és az ügyvédasszisztens bevezetése. Nagyon sokszor szembesülünk ugyanis azzal, hogy titkár­nőként valaki, mondjuk, nem tud elintézni bizonyos hatósági eljárásokban vagy helyeken, akár például az ügyvédi kamaránál ügyvéd helyett feladatokat, holott pedig egyébként valójában ilyen feladatok ellátására szerződik. Ha ezt be tudjuk csatornázni valóban jogszabály szerint egy megfelelő mederbe, akkor itt valódi előrelépésnek lehetünk tanúi. Ha itt a kamarának bizonyos fokú felügyelete, legalább a bejelentési kötelezettsége megvalósul, azért azt gondolom, nagyon is helyes és előremutató dolog.(11.30)Ugyanúgy, ahogy az irodaközösségek. Nagyon sok ügyvédi iroda valóban csak azért ügyvédi iroda, és csak azért állnak össze, hogy közös titkárnőt foglalkoztassanak, közös fénymásológépet üzemeltessenek, és itt szó sincs arról, hogy egyébként bármiféle egyéb együttműködésük az ügyek ellátása során lenne. Tehát azt, hogy kettéválasztjuk a rezsiközösséget, és kettéválasztjuk az ügyekben, az érdemi ügyvédi tevékenységben való együttműködést, ezt én helyesnek, jónak tartom. Ezt valóban az elmúlt évtizedek bizonyították be, hogy nagyon sok esetben ilyen okból állnak össze csupán ügyvédek, nem pedig a közös ügyvédi munkavégzés céljából.Én azt gondolom, hogy helyes az ügyvédi tevékenységet gyakorlók számára kötelező továbbképzés is. Azért én halkan jegyzem meg, hogy remélem, hogy okos, bölcs és mértéktartó marad majd a kamara ebben a vonatkozásban, hiszen ha egy hasonló metódust látunk majd, mint mondjuk, ami az OBH-nál zajlik, ahol bírósági vezetőknek irracionálisan sok idejét veszi el például az ezeken a továbbképzéseken és fórumokon való részvétel, akkor ez problémát jelenthet. Egy normális, észszerű továbbképzési rendszer jó, helyes. Azt gondolom, ezt az ügyvédkollégák is szívesen fogják venni, ha ennek nem egyfajta számonkérés jellege lesz, hanem valóban az új ismeretek átadása, hiszen erre ma is megvan az igény az ügyvédi karban. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatban két észrevételem lenne. Az egyik egy speciális, az ingatlanközvetítéssel és ingatlanközvetítőkkel kapcsolatos szabályozás. Itt abszolút van létjogosultsága és elvi alapja annak, hogy az az ügyvéd, aki az ingatlanközvetítést folytatta, ne lehessen az az ügyvéd egy személyben, aki a szerződést megköti az adott ingatlanra. De én azt gondolom, hogy itt egy méltatlan versenyhátrányba kerülnek a jelenleg tervezett szabályozás szerint az egyéni ügyvédek, akiknél értelemszerűen csak az jöhet szóba, hogy egy más ügyvédi iroda fogja, egy más ügyvédi irodát képviselő ügyvéd fogja a szerződést megkötni, míg akik ügyvédi irodában dolgoznak ‑ egyébként társas ügyvédi irodában ‑, ott az ügyvédtársa megkötheti ezt a szerződést. Én ezt, megmondom őszintén, nem tartom feltétlenül szerencsésnek, bár az is igaz, hogy mondjuk, büntetőeljárások során sem zárják ki azokat az ügyvédeket elfogultság, illetve érdek-összeütközés miatt az eljárásból, akik egy irodában dolgoznak. Mégis azt mondom, hogy egy ingatlan-adásvételi szerződésnél az az előny, ami az egyik félnél adott esetben megjelenik, hiszen az ingatlanközvetítője volt az ügyvéd, ugyanígy megjelenik akkor, ha ugyanabban az irodában az ügyvédtársa fogja megkötni ezt a szerződést. Illúzió azt gondolni, hogy majd az egyik nem beszél a másikkal, és tökéletesen betartják azt a titoktartási kötelezettséget, ami amúgy egyébként ügyvédi irodán belül nincs meg, tehát nem kötelező: nyugodtan elmondhatja az ügyvédtársának az ügyvédi titkot irodán belül. Tehát én itt bizonyosfajta élet­szerűt­len­sé­get érzek.Nézem, hogy mi fér bele még röviden, mert biztos, hogy fogok egy újabb felszólalásra jelentkezni, hiszen ez egy meglehetősen nagy anyag. Talán annyi, hogy ami a fiókirodák fenntartását illeti, az jó, hogy nincs kettős tagság; ez rendben van, és ez valóban eredmény. De valóban el akarunk mozdulni arrafelé, hogy megteremtjük a nagy nemzetközi ügyvédi irodák hegemóniáját, és arra szeretnénk-e elmenni, mint Amerikában, hogy több tucat ügyvéd dolgozik egy irodában, és ezeknek van létjogosultsága, az egyéni ügyvédnek és a kis irodáknak nem? Mert ez errefelé vezet. Valószínűleg lesz olyan ügyvéd is, aki vidéki ügyvédként Budapesten fiókirodát tart fenn, de azért valószínűleg a nagy nemzetközi iroda előbb fogja kiépíteni országosan ezt a fajta hálózatot, mint az egyéni ügyvédek. És így nyilvánvaló, hogy az egyéni ügyvédeknek, ha úgy tetszik, a helyi egyéni ügyvédeknek ez a kárára fog válni. Elnök úr, mivel lejárt az időm, egy újabb felszólalás során folytatni fogom az érveimet. Köszönöm szépen.
  • DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kereszténydemokraták fontosnak tartják, hogy a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősödjön. Ennek jegyében került sor az alapvető anyagi jogi, eljárásjogi és hivatásrendi szabályok megújítására az elmúlt években. A jogászi hivatásrendekkel kapcsolatos újraszabályozás körében megszülettek a bíróság, az ügyészség és az igazságügyi szakértők jogállási és szervezeti kereteit szabályozó új jogszabályok, jelenleg pedig az ügyvédi tevékenység végzésére vonatkozó jogi keretek definiáltatnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat meghatározza az ügyvédi tevékenységek körét, továbbá az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében kiegészítő jelleggel folytatható tevékenységeket. Az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében kiegészítő jelleggel folytatható tevékenységeket az ügyvédi tevékenység gyakorlója e minőségben, de a javaslatban előírt jogszabályok mellett, az adott tevékenységre irányadó jogszabályokban meghatározottak szerint folytathatja. A javaslat szól az ügyvédi tevékenység korlátairól, az azzal összeférhetetlen tevékenységek ellátásáról, illetve tisztségek betöltéséről. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatban kiemelendő, hogy az összeférhetetlenség szabályozása a javaslatban többszintű. Egyrészt egyes tevékenységek eleve tiltottak az ügyvédi tevékenységet gyakorló számára. E tilalom alól a hatályos ügyvédi törvény és a javaslat is számos kivételt tesz, elsősorban azért, mert az ügyvédek jogi szakértelmére jelentős igény van olyan munkák vonatkozásában is, amelyek nem minősülnek szűken vett ügyvédi tevékenységnek. Ilyen a jogi oktatás, a szak­értés, a vá­lasz­tott­bíráskodás, de sorolhatnám még.A javaslat azonban e kivételkör meghatározása mellett is garantálja a függetlenséget, ugyanis az összeférhetetlenség szabályozásának második szintjeként új, érdekkonfliktusra vonatkozó szabályokat vezet be. Ennek körében az új szabályok meghatározzák azt is, hogy az ügyvéd mikor nem vállalhat el konkrét ügyet, de tilalom biztosítja, hogy az ügyvéd az ügyvédi tevékenységében, az ügyvédi megbízások ellátásában független, érdektől mentes maradhasson. Az érdekkonfliktusok kizárásának ezen új szabályai a hatályos törvényben nem szerepelnek. A tervezet szerint az új szabályozás általános jellemzője tehát, hogy a konkrét ügyek elvállalásával szembeni korlátokra helyezi a hangsúlyt. Eredményét tekintve tehát szigorodnak a szabályok.A javaslat koncepcionális szinten nem változtat azon, hogy az ügyvéd egyrészt a megbízó megbízása alapján jár el, másrészt eljárhat a bíróság, illetve a hatóság kirendelése vagy a jogi segítségnyújtó szolgálattal külön jogszabály szerinti jogi segítői tevékenység ellátására kötött szolgáltatási szerződés alapján is. A javaslat rendelkezései között továbbra is fő szabályként maradt fenn, hogy az ügyfél és az ügyvéd szabadon állapodik meg a megbízás díjában. E szabadságot a javaslat mind az ügyfelek, mind az ügyvédek érdekében csak a szükséges mértékig és az arányosság követelményeinek megfelelően kívánja korlátozni. Ennek megfelelően az ügyvéd díjazása körében a javaslat a sikerdíj bíróság előtti érvényesíthetősége tekintetében szigorúbb feltételeket állapít meg. Az egyes ügyvédi tevékenységek körében a javaslat módosítja a letétre vonatkozó szabályokat. Ennek keretében többek között kimondja, hogy a letét ellenőrzése hatósági ügy. Az ügyvédi tevékenység gyakorlása kapcsán előírt felelősségbiztosítás legalacsonyabb összegének fokozatos emelése is indokolttá vált, valamint az addigi homogén szabályozás helyett az ügyvédi tevékenység gyakorlója anyagi felelősségének lehetséges korlátait az egyes ügyvédi tevékenységekhez igazodó módon, differenciáltan szabályozza. Az ügyvédek kirendelésére vonatkozó rendelkezések átalakítására dogmatikai pontosítás miatt került sor. (11.40)Az ügyvédi törvényben a kirendelt ügyvéd összefoglaló fogalmába beletartozott a jogi segítőként eljáró ügyvéd is, ugyanakkor az ő kirendelésére nem az ügyvédi törvény, hanem a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény rendelkezéseit kellett alkalmazni, ezért a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében a jogi segítőként eljáró ügyvédekre a továbbiakban nem terjednek ki a kirendelt ügyvédekre vonatkozó rendelkezések.Tekintettel arra, hogy az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat alapján a büntetőügyekben eljáró szervek kirendelésére már nem jelöli meg konkrétan az eljáró kirendelt védőt, az ennek kijelölésére vonatkozó szabályokra is szükség van. Ezt a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban meghatározott esetekben maguk a büntetőeljárást lefolytató szervek teszik meg, az ott meghatározott szabályoknak megfelelően, ugyanakkor fő szabály szerint az eljáró kirendelt védő kijelölése a területi ügyvédi kamara feladata lesz.A korábbi egyfokozatú kirendelést felváltó ki­ren­deléskijelölés duális rendszerben, az ügyvédi ka­ma­ra többletfeladataira tekintettel módosulna, és a kijelölés tekintetében kiegészülnek a kirendelésre vonatkozó rendelkezések is, amelyek közül a kirendelt védő kijelölésére vonatkozó rendelkezések az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat hatálybalépéséhez igazodóan lépnek majd hatályba. A javaslat az ügyvédi együttműködés keretein belül törvényi szinten szabályozza az ügyvédi társulást, valamint létrehozza a bejegyzett irodaközösséget, továbbá meghatározza működésük alapvető szabályait.A javaslat újdonságként nevesíti az ügyvédasszisztenst, akinek feladata az ügyvéd, az európai közösségi jogász, illetve az ügyvédi tevékenységet gyakorló szervezetek munkájának segítése. A javaslat az ügyvédasszisztens vonatkozásában meghatározza továbbá az ügyvédasszisztens képviseleti jogosultságát és tevékenysége folytatásának feltételeit. A javaslat az ügyvédi irodára vonatkozó szabályokat is módosítja. A fegyelmi eljárás szabályai több vonatkozásban is jelentősen módosulnak. Egyrészt bővül a fegyelmi eljárásban kiszabható fegyelmi büntetések köre, differenciált szankcionálást téve ezáltal lehetővé a fegyelmi vétségek súlyára és körülményeire tekintettel.Változnak a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló szervezeti szabályok is annak érdekében, hogy a szakmaiság és a függetlenség szempontjainak elsődlegessége mellett a fegyelmi felelősség megállapításának valódi igénye juthasson érvényre. Így a fegyelmi bizottságok a javaslat alapján nem területi, hanem regionális és országos szinten szerveződnek, és ennek megfelelő illetékességi területtel alakulnak meg a fegyelmi tanácsok is.A törvényjavaslat olyan strukturális változásokat is bevezet, amelyek módosítják az országos kamara és a területi kamarák közötti feladatmegosztást, de az ügyvédi kamara strukturális alapegységei a jelenlegivel megegyezően továbbra is a területi kamarák maradnak.A javaslat alapján csökken az állami kontroll mértéke az ügyvédi kamarák működése felett. A javaslat a törvényességi felügyelet szubszidiárius jellegét átfogóan deklarálva kimondja, hogy az akkor gyakorolható, ha sem bírósági hatáskörbe, sem hatósági felügyeleti hatáskörbe sem tartozik a vizsgált döntés, tevékenység.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályozás megújítása kapcsán a törvényjavaslat a jogtanácsosoknak kizárólag azon tevékenységét is kívánja szabályozni, amelyek az igazságszolgáltatással közvetlenül kapcsolatosak, vagyis a jogi képviselet ellátásával és az okiratok ellenjegyzésével függenek össze, amelyeket a jövőben csak azon jogtanácsosok láthatnak el, akik ügyvédi kamarai taggá válnak.Mindezek alapján a javaslat, mint arra a címe is utal, nem az ügyvédekre, hanem az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az új szabályozás célja, hogy az ügyvédi tevékenységet ellátók vonatkozásában egységes és megfelelő garanciák jussanak érvényre. A jogtanácsosi és jogi előadói tevékenység ügyvédi kamarai integrációját egyrészről az tette szükségessé, hogy az új polgári perrendtartás 2018. január 1-jétől a törvényszéki eljárás alapmodelljében a kötelező jogi képviseletet teszi általánossá. Másrészt az, hogy az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősítése érdekében a kötelező jogi képviseletet ellátókra vonatkozó szabályoknak garantálniuk kell az egységes szakmai felügyeletet és a folyamatos továbbképzést. Harmadrészt az, hogy a jogtanácsosok nem felelnek meg az okirati ellenjegyzések ügyvédek esetén jelenleg előírt feltételeinek. Negyedrészt pedig az, hogy a jogtanácsosok névjegyzéke jelenleg nem közhiteles; az abban foglaltak nem friss és nem naprakész adatokat tartalmaznak; a jogi előadók pedig nem is rendelkeznek névjegyzékkel. A fenti hiányosságok napjainkra olyan szabályozási kényszerhelyzetet teremtettek, melyet az igazságszolgáltatás megfelelő működése és a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése érdekében a jogalkotónak mindenképpen rendeznie kellett.Figyelemmel a szabályozás ismertetett szükségességére, az ügyvédi tevékenységnek minősülő tevékenységet ellátni szándékozó jogtanácsosok egy, már meglévő hivatásrendi kamarába történő integrációja mutatkozik megfelelőnek. A jogtanácsosok ügyvédi kamarába való belépése önkéntes, abban az értelemben, hogy nem minden jogtanácsosnak kötelező kamarai taggá válnia, ugyanakkor jogi képviseletet, valamint okirati ellenjegyzést a jövőben csak kamarai tagság mellett tudnak ellátni.A javaslat az ügyvédi tevékenységet gyakorlók körébe integrálja kamarai jogtanácsos elnevezéssel azokat a munkaviszony, tág értelemben vett közszolgálati jogviszony vagy közérdekű tevékenységre irányuló önkéntes jogviszony alapján ügyvédi tevékenységet végző személyeket is, akik a jövőben az ügyvédi kamara tagjaként látják el tevékenységüket. A szabályozás kiterjed azokra a kamarai jogtanácsosok mint principálisok irányítása és ellenőrzése alatt dolgozó jogi előadókra is, akik a jogi szakvizsga megszerzése érdekében folytatott gyakorlatukat az ügyvédi kamarai nyilvántartásba vétel mellett végzik. A kamarai jogtanácsos intézmény bevezetésével egyidejűleg a jogtanácsosokra vonatkozó jelenleg hatályos tvr. hatályon kívül helyezésére kerül sor. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jogtanácsosi tevékenység részletes szabályait eddig az 1983. évi 3. tvr. határozta meg. E jogszabály alapján a jogtanácsosok a tevékenységüket munkaviszony, megbízási jogviszony vagy tagi jogviszony alapján láthatták el. A jogtanácsosi tevékenységre a nagyfokú specializáció jellemző, szerepük a közigazgatásban és a banki szférában is jelentős. Néhány szakmában pedig külön törvény szakvizsgázott jogász alkalmazását írja elő, így például a felszámolószervezeteknél kötelező feltétel a tevékenységük gyakorlásához, hogy legalább egy munkaviszonyban álló szakvizsgázott jogászt szakértőként igazoljanak, és semmi sem indokolja azt, hogy a munkájuk során minden általuk folytatott peres képviseletet ne lássanak el önállóan. A jogtanácsosok a peres képviselet során pedig sikeresen alkalmazzák speciális tudásukat. A fentiek alapján nem tartom indokoltnak az eljárásjog egy munkaviszonyra való korlátozását, továbbá azt sem, hogy a jogtanácsosok ne köthessenek több, egymástól független ügyféllel is szerződést. Kifejezett jogi álláspontom az is, hogy az ügyvédi kamara tagjaivá váló jogtanácsosokat is meg kell hogy illesse az a jogosultság, hogy szabadon járhassanak el a jogi képviseleti tevékenység keretei között, jogcím és ügyfélszám korlátozása nélkül. A jelenleg hatályos szabályozás alapján ugyanis egyértelműen elkülönül az ügyvédi és a jogtanácsosi tevékenység. A jogtanácsosok ugyanolyan képzettség birtokában vannak, mint az ügyvédek. A jogtanácsosok jelenleg több megbízó részére láthatnak el jogi képviseleti tevékenységet, ezért nem indokolt a megszerzett joguk szűkítése pusztán egy munkáltatóra, illetve egy megbízóra. Fontosnak tartom azt is, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlása feltételeinek biztosítását a kamarai jogtanácsos választása szerint lehessen a munkáltatóra vagy a megbízóra terhelni, illetve a jogtanácsosnak legyen joga úgy dönteni, hogy a tevékenysége gyakorlása feltételeit saját költségére maga biztosítja.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakciója az elmondottak alapján támogatja az ügyvédségről szóló T/15371. számú törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő fi­gyel­müket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy fontos javaslat fekszik előttünk, az új ügyvédi törvényről kell döntenünk, kell közösen döntenünk arról, hogy merre és milyen irányba módosítjuk azokat a szabályokat, amelyek már közel két évtizede vannak hatályban, és erre is elmondható, hogy a kornak a változása, az új kihívásoknak a feltűnése, illetve akár a kormányzati köröknek a hozzáállása az ügyvédi tevékenységhez, illetve néha az összemosódása megér annyit, hogy újragondoljunk néhány viszonyrendszert. Én igyekszem majd kitérni a javaslatnak az érdemeire, illetve a kritikát is el fogom mondani önöknek. Felvezetőként annyit el tudok a javaslatról mondani, hogy már a sajtóban is némi vita és ellentmondásos vélemények alakultak ki a javaslattal kapcsolatosan, és egyébként ez nemcsak az új javaslatra, hanem a korábbi törvény módosítására is igaz, hiszen emlékezhetünk, hogy 2014 márciusában elfogadott az Országgyűlés egy előírást, ami logikusnak tűnhetett, hogy az ügyvédi irodáknak is kötelező beszámolót kellett volna nyilvánosságra hozniuk, úgy, ahogy azt egyébként más cégeknek meg kell tenni, és ezeknek a formai követelményeknek az egyéb cégeknek is meg kell felelniük. Az ügyvédi iroda is gyakorlatilag egy kft.-hez hasonlítható módon működik a gazdálkodását tekintve, nyilván bizonyos jogszabályi kötelezettségek, jogok eltérhetnek ettől, de ami a gazdálkodást illeti, indokolt lett volna hasonló szabályoknak a kiterjesztése. Ezt az Országgyűlés el is fogadta, de ‑ mit ad isten ‑ mielőtt ez hatályba léphetett volna, 2015 júniusában váratlanul eltörölte az Országgyűlés, és gyakorlatilag máig nem tudjuk, hogy ez minek köszönhető, illetőleg hogy ki terjesztette be ezt a módosító javaslatot, hiszen ez egy salátatörvényben jelent meg, és a bizottsági ülésen ‑ amikor arról dönteni kellett ‑ sem nagyon voltak képben a kormánypárti képviselők sem. Emlékezhetünk, megkérdezték talán Rubovszky elnök urat, hogy erről volt-e szó, vagy támogatta-e a Fidesz-KDNP-frakció, és akkor ő úgy nyilatkozott, ha jól emlékszem, hogy nem, illetve nem is emlékezett rá. Nos, ez azért lehetett, mert egy salátacsomagban került be a bizottság és a Ház elé. Kósa Lajos utólag védelmébe vette ezt a módosítást, és az ügyvédi titoktartáshoz fűződő jogot jelölte meg egy olyan ellenpontként, ami miatt vissza kellett vonni ezt a döntést, miközben Trócsányi László a transzparenciáról beszélt, hogy ezt meg kell teremteni, de sajnos ebben a javaslatban sem jelenik meg az, hogy a jövőben az ügyvédi irodáknak nyilvánosságra kelljen hozni minimális pénzügyi adataikat. És hogy miért fontos ez? Azért, mert ‑ ahogy említettem ‑ azt láthatjuk, hogy itt nem arról van szó, hogy az ügyfeleket kellene megjelölni, hogy egy ügyvédi irodának kik az ügyfelei; nem olyan adatokat kell vagy kellett volna megjelölni, ami a titoktartás körébe tartozhat; viszont az egyértelműen látszódott volna, hogy mondjuk, egy ügyvédi irodának a bevételei mennyiben nőttek az adott pártnak a kormányra kerülése után. És ez igenis egy releváns információ, és az embereknek joguk lenne tudni, hogy mondjuk, egy országgyűlési képviselő vagy akár egy miniszter irodájánál ‑ és bár lehet, hogy ő tevékenységet már nem végezhet abban az irodában, de tagként benne maradhat, és ugyanúgy, ha osztalékot nem is vesz fel, de nyugdíj előtt akár milliárdos osztalékot is kivehet az irodából ‑ milyen mértékben nőttek meg a bevételek, mondjuk, egy kormánypárti vagy egy kormányzati szerepvállalás után. Tehát azt kell gondolnunk, hogy itt nem az ügyvédi titoktartás, hanem sokkal inkább a kormánypárti országgyűlési képviselők, holdudvarhoz tartozó ügyvédi irodák vagy akár a kormányzatban szereplő, legmagasabb szinten, akár miniszteri pozícióban lévő ügyvédi irodai tagoknak az érdekében történt ez a módosítás, amit én megértek, hogy kevesen vettek a nevükre a kormánypárti frakciók közül, de jó lett volna ebben a törvényben is ezt a helyzetet kezelni. Nincs már itt Gulyás Gergely képviselőtársunk, de amikor mondta, hogy az ügyvédi törvény viták kereszttüzébe került, illetve a kamara nemtelen támadásokat volt kénytelen elszenvedni, nem fejtette ki, de gondolom, a Fidelitasra gondolt, másra nem gondolhatott, hiszen az utóbbi napokban hallhattuk, és nyissák ki a sajtót, nyissák meg az online és a nyomtatott felületeket, olyanokat láthattunk, hogy a Fidelitas „Korpa közé keveredtek az ügyvédi kamarák?” címmel például a Magyar Idők cikkében úgy kéri számon az ügyvédi kart, hogy biztos a Helsinki Bizottság migránspolitikájához kell-e az ügyvédi karnak ‑ nem is a kamarának; a karnak ‑, tehát az egyes, egyébként függetlenül működő ügyvédeknek igazodni, illetve ezt kérdezik, hogy akkor a jövőben ahhoz kell-e igazodni. Ezt természetesen az ügyvédi kamara elnöke visszautasította; nyilván ebbe a harcba én nem mennék bele, de hát azért ez egy szánalmas szint, hogy ennyire szakmaiatlan módon a Fidelitasnak a vezetői fogalmazták meg, nem is azt mondom, hogy a kritikájukat, hanem próbálták itt a migránsharcot az ügyvédi kamarára is kiterjeszteni, illetve az ügyvédi karra. Nem állnak jó hetek a Fidelitas mögött, hiszen Gulyás Gergely ítélte el gyakorlatilag, ami itt elhangzott, illetve előtte hat tagjukat, szimpatizánsukat Kövér László tiltotta ki az Országgyűlésből, mert felmatricázták a képviselők irodáit a rágalomhadjáratukkal, úgyhogy ez nem volt egy erős hét nekik, de ez az ő dolguk, majd elszámolnak házon belül. Viszont ami fontos, az az, hogy szerintem az ügyvédi karnak a függetlenségét meg kell őrizni, és azt a törvények szintjén is garantálni kell. Ez nem minden esetben valósul meg sajnos, ahogy mondtam, ami az ügyvédi irodáknak az átláthatóságát illeti, de nézzük, mi az, ami viszont igen, mert a törvénynek nyilvánvalóan vannak pozitív, előremutató pontjai is, ezt nyilván a kormánypárti képviselőtársaim és Vitányi Iván (sic!) (Dr. Vitányi István közbeszól.) is nagyobb szeretettel fogják hallgatni, de azért a kritikát is el fogom mondani. Tehát amit én támogatni tudok, az a jogtanácsosoknak az integrálása, illetve a jogtanácsos tevékenységnek az ügyvédi tevékenységhez, hasonló körben végzett tevékenységhez való integrálása. Ez egy, a garanciális szakmai szempontoknak megfelelő szabályozás véleményem szerint. Nyilvánvalóan olyan kritikák is felmerülhetnek, amelyeket Gulyás Gergely (sic!) elmondott, hogy akkor ez mennyiben jelenthet versenyhelyzetet… (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Bárándy! ‑ Dr. Vitányi István: A nevekkel bajban van!) Bárándy, igen, köszönöm, ezt én mondtam rosszul, Bárándy Gergely mondta el (Dr. Vas Imre: Péntek van már! Fáradt!), és ez lehet egy jogos félelem természetesen, de ebben az esetben, amikor egy adott munkaadóról beszélünk, ez biztos, hogy nem jelent versenyhelyzetet az ügyvédeknek. Amit Vejkey képviselőtársam mondott, hogy ezt gyakorlatilag meg lehetne nyitni akárhány munkaadóra, tehát a jogtanácsos tulajdonképpen korlátlanul dolgozhatna több munkaadónak, ez már egy versenyhelyzetet teremthetne, és abban az esetben felmerülhetne, hogy ha valaki ennyi munkaadónak dolgozik, akkor miért nem ügyvédként jár el. Szerintem a javaslat ebben az esetben azért egy józan arany középutat igyekszik megtartani, tehát én ezt jónak tartom. Az is egy előremutató javaslat, hogy ezáltal, hogy a kamarába integrálódnak ezek a jogtanácsosok, ez alapján gyakorlatilag ők egyévi regisztrált jogtanácsosság után ügyvédként tudnak tevékenykedni, tehát nincs szükség arra az előírásra, hogy csak ügyvédjelölti munkaviszony után helyezkedhessen el ügyvédként valaki. Ez a jogi előadókra is igaz, akik a kamarai jogtanácsosok alatt dolgoznak, és ilyen formában meg tudják szerezni a megfelelő szakértelmet. Egyébként ez előkerül később is a javaslatban, hogy egy ügyvédi joggyakorlatnak mi feleltethető meg. Az ügyvédi, kamarai jogtanácsosi, illetve jogi előadói végzettségben vagy munkakörben eltöltött munka egyértelműen előrelépés, illetve a bírói, ügyészi is, hiszen jelen pillanatban is a bíráknak, ügyészeknek egy évet ügyvédjelöltként kellett eltölteniük. Itt felmerülhet a kérdés, hogy a bírósági titkár miért nem, hiszen aki bírósági titkár, az gyakorlatilag a jogi szakvizsgával… ‑ illetve ha egy évet valaki eltölt ebben a körben, akkor azért felszed annyi tapasztalatot, sőt többet, tehát legalább annyi tapasztalatot felszed, mint egy jogi előadó, és ez akár az alügyészekre is igaz lehet. (12.00)A felsorolásból ezek kimaradtak. Ha igazságosak szeretnénk lenni, akkor ezt is be kellene építeni, de természetesen a jelenlegi szabályokhoz képest, ami a javaslatba bekerült, az is egy előrelépést mutat. A fiókirodával kapcsolatosan, amit Bárándy képviselőtársam elmondott, felmerülhet ez egy félelemként. Persze, a másik fele is igaz, hogy lehet, hogy ha valaki, mondjuk, Budapesten is egy alirodát fenn szeretne tartani, akkor nem kell átjelentkeznie a kamarába, tehát ez lehet gyakorlatilag a vidéki, nem multinacionális, de sikeres irodáknak is egy lehetőség, hogy Budapesten el tudjanak járni. (Dr. Bá­rán­dy Gergely: Kevésbé valószínű.) Igen, lehet, hogy ez kevésbé valószínű, de nyilvánvalóan azért ez egy elgondolkodtató szabályozás. Tehát én ezt élből nem söpörném le.Ami viszont érdemi, és szintén a sajtó kereszttüzébe került, az az összeférhetetlenségi szabályok módosítása. Itt, ami leginkább érdekes, és nem lehet egyelőre tudni, hogy ki kérte, hogy bekerüljön, az a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői, pontosabban, ahol egy testület látja el a vezetését, tehát nagyobb gazdasági társaságokról beszélünk, ebben az esetben nemcsak hogy tagja lehet az ügyvezető testületnek a jövőben ügyvéd, hanem vezetője is. Tehát egy nyrt.-nek is lehet az igazgatósági elnöke egy ügyvéd. Ezt én azért egy erős lépésnek tartom, miközben más területeken azért jelentősen szigorodott a szabályozás.Itt lehetett hallani, a sajtó arról beszélt, hogy esetleg Rogán Antalnak és baráti körének lehet-e ez érdeke. Ezt a miniszteri kabinetiroda tagadta, nem tudjuk, hogy mi lehet a háttérben. Én ezt megkérdeztem egyébként itt a parlamentben szóbeli kérdések műfajban. Államtitkár asszony gyakorlatilag nem tudott erre felelni, hogy miért fontos, hogy ez bekerüljön, ezt ki rendelte meg. Egyelőre úgy tűnik, hogy nincs gazdája ennek az n) pontnak. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Ami viszont jogos felvetés lehet, és itt viszont azt gondolom, hogy a gazdasági társaságok esetében túl tágra nyitjuk a szabályozást, túl megengedőek vagyunk, a másik esetben, az önkormányzati képvi­selőknél viszont túl szigorúak. Lehet értelmezési harcot folytatni, hogy az önkormányzati képviselői tevékenység egy munkavégzési kötelezettséggel járó, ellenérték fejében végzett tevékenység-e. Ez egy határeset, hogy az-e vagy nem; van, aki azt mondja, hogy igen, van, aki azt mondja, hogy nem. De a viták elkerülésére szerintem be kellene venni, hogy nem esik az összeférhetetlenség alá a helyi önkormányzati képviselői jogviszony, illetve a külsős bizottsági tagság, illetve akár a társadalmi megbízatásban betöltött polgármesteri funkció. Ez azért fontos, mert itt egy helyi önkormányzati képviselő, javarészt egyébként kisebb településekről beszélünk, de egy nagyobb településen se egy főállás, és nagyon fontos, hogy megfelelő szakértelmű emberek, akár ügyvédek elvállalhassák ezt, hogy ők a köz szolgálatában egy önkormányzati képviselői pozíciót betöltenek, ezáltal az önkormányzat is gazdagodik szakértelemmel. A másik fele az, hogy gyakorlatilag egy hatékonyabb választói érdekképviseletet is el tud ez látni. Itt ez túl szigorú, illetve ha viták indulnak arról, hogy most akkor lehet vagy nem, akkor ezt mindenképpen meg kellene gátolnunk már a szabályozás kialakításakor. Én azt mondom, hogy ahogy eddig is, lehessen, és gyakorlatilag akár a helyi önkormányzati képviselő-testületekben ugyanúgy, akik ellátnak képviselői vagy külsős bizottsági feladatokat, lehessenek párhuzamosan ügyvédek, lehessen az a főállásuk.Még egy dolgot a végére gyorsan: a sikerdíj kérdése is egy megosztó téma. Ez lehet egyrészt visszaéléseknek is az indoka, de a teljes eltörlése vagy bíróság előtti érvényesítésének a meggátolása felvet olyan kérdéseket, hogy mondjuk, egy korrekt sikerdíj kikötése nem a szegény embereknek segít-e, hogy az ügyvéd azt mondja, hogy ha nyerünk, akkor egy sikerdíj megfizetését vállalja az ügyfél, ha nem, akkor meg adott esetben minimálisan vagy alig kell fizetni. Ez lehet, hogy a rászoruló embereknek egy segítség volt. Nyilván ennek meg kell maradni egy olyan szinten, hogy ne legyen kvázi kizsákmányoló módon megállapítható, de ez a javaslat, ez a kétharmados szabály ezt nem teszi lehetővé, államtitkár úr. Tehát én ezt a szempontrendszert is be szeretném hozni.Elnök úr, elfogyott az időm, pedig lenne még miről beszélni. Köszönöm szépen. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
  • DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvi­selőtársaim! Valóban egy nagyon fontos törvényjavaslat van előttünk, és méltatlanul kevesen vagyunk itt a Házban, akik ezt tárgyaljuk és ehhez hozzászólunk. Egypár gondolat először az ügyvédi kamaráról vagy a kamarában dolgozókról. Van, aki azt mondja, hogy Magyarországon sok ügyvéd van, van, aki azt mondja, hogy kevés van, vagy Budapesten van túl sok, sokféle vélemény megfogalmazódik ezzel kapcsolatban, de lássuk a számokat!Magyarországon 13 ezer fő ügyvéd van. Nem mindenki aktív ezek közül, tehát vannak szünetelő ügyvédek is (Dr. Vas Imre: Itt van egypár!), például, igen, itt a teremben is vannak, köszönöm, mivel mi csak szünetelhetünk, ezért mi is szünetelő ügyvédek vagyunk, és 10 600 azoknak a száma, akik ténylegesen dolgoznak. Ez úgy van kiszámolva, hogy 132 ügyvéd jut 100 ezer lakosra Magyarországon. Összehasonlítva európai mércével: ez egy picit kevesebb, mint az átlag, hiszen ott 147 van, és a magyarországi 132-ben benne vannak a szünetelő ügyvédek is. Tehát átlagosan 147, de azt is figyelembe kell venni, hogy jó néhány európai országban, akik a statisztikákban hozzájárultak, illetve amihez összehasonlítanak bennünket, ott nem mindenütt fedi le az ügyvédi tevékenység azt az ügyvédi tevékenységet, ami itt nálunk van, hanem sokkal bővebb, és ezért nagyobb a létszámuk.Még egy érdekessége ennek, hogy Budapesten van gyakorlatilag az ügyvédek fele, tehát itt tevékenykedik. Ebből is látszik, hogy az ország gazdasága idekoncentrálódik a fővárosra, illetve ennek következtében az igazságszolgáltatás is a fővárosra koncentrál, hiszen az ügyvédek fele itt van.Ha már itt tartunk, akkor azt is fontos megjegyezni, ha tudjuk, hogy az Országgyűlésben százalékos arányban milyen kevés a nők aránya a férfiakhoz képest, akkor nézzük ezt meg az ügyvédeknél is, ahol azt látjuk, hogy 44 százaléka jelenleg nő az ügyvédeknek. Láthatjuk azt is, ha kicsit visszatekintünk a múltba, hogy nem volt ennyire elnőiesedett ‑ bár ezt idézőjelbe teszem, mert azért nincs még elnőiesedve a pálya ‑, régebben sokkal kevesebb volt a nők aránya, tehát ez fokozatosan javul. És hogy mennyire javulóban van, erre van egy másik adat is, amely viszont azt mutatja, hogy mára már az ügyvédjelöltek számarányában a nők viszik a többséget, mégpedig 61 százalékuk az ügyvédjelölteknek nő, ez pedig előrevetíti, hogy az igazságügynek ez az ága is előbb-utóbb egyre inkább el fog nőiesedni, ugyanúgy, mint ahogy beszélhetünk erről a bírósági munkában is. Még egyet: 1998-ban még csak 39 százaléka volt az ügyvédjelölteknek nő. Tehát itt azt látjuk, hogy nem egészen 20 év alatt 50 százalékkal (sic!) javult a nők aránya a férfiakéhoz képest ebben a szakmában, tehát egyre inkább elnőiesedőben van. Mi a jellemző még? A jellemző még az, hogy az ügyvédek egyéni ügyvédek Magyarországon, ez a legjellemzőbb működési formájuk, illetve ha ügyvédi irodában is vannak, akkor általában az egyszemélyi ügyvédi iroda jellemző. Az ügyvédjelölteknél is megvizsgálták azt, és ez egy fontos szempont, hogy egy ügyvédjelölt ma miért választja azt Magyarországon, hogy ő ügyvéd legyen majd, miért kezd el ügyvédjelöltködni. Ezt azért mondom el, látszólag nincs köze a törvényhez, de majd elmondom, hogy szerintem miért van köze. Mik az elsődleges szempontok? Egy statisztika készült erről, ügyvédjelölteket megkérdeztek. Elsősorban a valódi mentorálás számított egy ügyvédjelöltnek, hogy ő azért jött el ügyvédnek, hogy valódi mentorálást kapjon, hogy valóban olyan szakemberektől, több éve, évtizede az ügyvédi hivatást gyakorló, köztiszteletben álló ügyvédektől, akinek nagy a gyakorlata, attól szerezzék meg ők is a gyakorlatot, tőlük tanuljanak. Tehát ez az egyik legfontosabb szempont, a valódi mentorálás.(12.10)A második legfontosabb szempontnak az ügyvédek a modern, jól felszerelt irodai környezetet tartották, és a harmadik legfontosabbnak pedig azt, hogy minél több önálló munkavégzési lehetőségük legyen, tehát minél nagyobb önállósági gyakorlatra tegyenek szert. Ezért mondtam ezeket a szempontokat és ezért soroltam el, mert amit viszont láttam, hogy ezekre nem találtam megfelelő passzusokat ebben az új törvényjavaslatban, hogy erre is kitért volna, hogy egy picit elősegítse a jövő ügyvédi generációjának a születését, hogy egyre inkább erre a pályára próbálják terelgetni az ügyvédeket. Mint minden hivatásnál, nagyon fontos az, hogy az egyetemet végzettek legjava, legtehetségesebbje kerüljön be egy-egy hivatásba, nyilván ők lesznek azok, akik legjobban fogják tudni húzni azt a szekeret. Tehát ez is egy fontos kérdés, amire viszont ebben a törvényben nem nagyon kapunk választ. Nyilván az, hogy mennyire modernnek kell lennie egy ügyvédi irodának, nem is erre a törvényre tartozik, tehát nem is itt próbáltam volna megfogni. Egy biztos, hogy ebben az esetben megvolt a megfelelő szakmai egyeztetés a minisztérium részéről, hiszen akiket érint, leginkább az ügyvédekkel azért meg volt tárgyalva a törvényjavaslat, de nézzük meg azt is, hogy vajon milyen szempontok vezérelték a kamarát, illetve milyen szempontokat adott meg a minisztériumnak. Tehát az Igazságügyi Minisztérium időben elküldte azokat a legfontosabb szempontokat, amiket érvényesíteni kívánt ebben a törvényjavaslatban, és ezeket a Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége 2016. november 14-i ülésén megtárgyalta. Milyen álláspont született ezen? Egyrészt, hogy indokolt-e ez az új jogszabály, ebben a kérdésben is állást foglalt, hiszen 1998-as törvény az, amely jelenleg van, még nincs húszéves, viszont egyértelműen abban foglaltak állást, hogy a társadalmi és gazdasági viszonyoknak olyan fokú változása volt ez alatt a 19 év alatt, amely indokolttá teszi egy új törvény megalkotását. Sokat foglalkozott a kamarai elnökség azzal is, hogy újszerű megoldás, amit a törvényjavaslat kínál a jogtanácsosok esetében, mégpedig, hogy a jogtanácsosok bekerülhetnek ‑ nem kötelezően bekerülnek, csak bekerülhetnek ‑ a törvény hatálya alá, és tulajdonképpen ők is az ügyvédi kamara tagjai lesznek. Itt azt hangsúlyozta az ügyvédi kamara, hogy ezt egyáltalán nem ellenzi, de azt leszögezi, hogy ez nem az ő ötletük volt, nem ők találták ki, hogy a jogtanácsosok is tagozódjanak be ebbe a rendszerbe, de semmiképpen sem ellenzik, illetve azt a javaslatot adták a minisztériumnak ezzel kapcsolatban, hogy ha már a jogtanácsosok tagjai lesznek az ügyvédi kamarának, akkor a törvény rendelkezzen arról is, hogy nekik milyen jogérvényesítési lehetőségük lesz az ügyvédi kamarán belül. Erre vonatkozóan javaslatot is tettek. Azt gondolom, hogy ennek kapcsán az Igazságügyi Minisztérium meg is tette a megfelelő lépéseket, hiszen a jogtanácsosok megkapják a megfelelő érdekvédelmi szervüket a kamarán belül. Az ügyvédi feladatbővüléssel kapcsolatban is állást foglalt a kamara, és egyetértett azzal, hogy bizonyos kérdéseknél célszerű a feladatbővülés, így a bizalmi vagyonkezelői, a társasházi közös képviselői, illetve a biztosítási tanácsadói feladatokkal egyértelműen egyetértett. Itt szeretném megjegyezni, hogy akkor még, amikor ez a tervezet elkészült és ki lett küldve az ügyvédi kamarának, akkor még nem került be az, amit már Staudt Gábor képviselőtársam is elmondott, mégpedig az összeférhetetlenségnek az a része, amelyik kimondja, itt az n) pontra gondolok, ha jól emlékszem, az n) pont mondja ki azt, hogy gazdasági társaság csúcsvezető szervének akár az elnöke is lehet egy ügyvéd. Itt például ebben az esetben akár egy nyitott részvénytársaságnak az igazgatósági elnöke is lehet ügyvéd. Milyen ellentmondás az, hogy ez bekerült, ezzel szemben egy betéti társság vezetője már nem lehet egy ügyvéd. Tehát egyszerűen érthetetlen ez az ellentmondás, amibe ezáltal kerülünk, hiszen egy zrt.-nek lehet, egy nyrt.-nek lehet a vezető tisztségviselője, egy betéti társaságnak nem, pedig általában gazdaságilag sokkal komolyabb erőt képvisel egy részvénytársaság. Itt a felelősség nem ugyanaz. (Dr. Vitányi István közbeszól.) Igen sokkal nagyobb a felelőssége, azt gondolom, egy rt. igazgatósági elnökének, és a munkavégzési kötelezettsége is, gondolom, hogy sokkal több. De mindegy, ez egy olyan vita, amiben, azt gondolom, hogy nem fogunk eredményre jutni egymással. A Jobbik Magyarországért Mozgalom mindenesetre nem fogadja el ezt a feladatbővülést, mint ahogy erre vonatkozóan az ügyvédi kamarának sem volt ilyen jellegű állásfoglalása, hogy ezzel egyetértene. Itt bizony felmerül, amire Staudt Gábor képvi­selőtársam is egyértelműen utalt a beszédében, mégpedig a személyre szabott jogalkotás kérdése, amelyet sajnos 2010 óta nagyon-nagyon megszoktunk már a Fidesz-KDNP részéről, amikor is bizonyos paragrafusok valakinek, konkrét személynek az érdekében kerülnek meghatározásra, és azért írunk felül korábbi jogelveket is akár, hogy az a jogszabály egyetlenegy embernek vagy két-három embernek, vagy egy érdekcsoportnak, vagy egy gazdasági tömörülésnek, vagy az azok mögött álló embernek megfeleljen. Itt is ezt véljük felfedezni, hogy emiatt került bele, hiszen semmilyen szakmai indok ezt nem indokolta, hogy ez bekerüljön a jogszabályba. A kamara egyetértett a folyamatos kötelező továbbképzések rendszerével is. Ez is egy nagyon fontos dolog, ami bekerült a jogszabályba, amivel a Jobbik Magyarországért Mozgalom a maga részéről egyetért. Bárándy képviselőtársam már felvetette azonban annak a kockázatát is, hogy adott esetben ez egy olyan, úgymond rossz irányba is elhajolhat, hogy túlzott lesz ezeknek a száma, elvonja a munka alól az ügyvédeket, utalván itt a bíróságra, ahol bizony már ez időnként megvalósul.Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen ez abból a szempontból is lényeges, hogy az új törvényjavaslat 149. § (1) bekezdése mondja azt ki, hogy a kamara mikor szüntetheti meg egy ügyvéd jogviszonyát. Azt mondja, hogy megszüntetheti akkor, ha ezeken a kötelezően előírt képzéseken nem vesz részt. Ez idáig rendben is lenne, nekem ezzel a problémám csak annyi, hogy ha egy ilyen szigorú szankciót ír elő a törvény ‑ ez egy rendkívül szigorú szankció, hogy kizárható az ügyvédi kamarából az ügyvéd, ha ezeken nem megfelelően vesz részt vagy nem vesz részt ‑, akkor valahol azt gondolom, hogy az lenne az előterjesztő kötelessége, hogy ebben a jogszabályban azért a törvényi kereteket is meghatározza valamilyen szinten ezekre az oktatásokra. Tehát egyébként ez benne volt a kamarai anyagban, ő is tett erre javaslatot, hogy legalább valamilyen kreditpont kerüljön előírásra, hogy azt kell megszerezni, de ezek mind hiányoznak a törvényjavaslatból, és azt gondolom, ha ennyire szigorú szankciója van, hogy ki is zárható az ügyvédi kamarából, akkor bizony meg kellene lennie a törvényi garanciáknak, és azoknak bizony ebbe az ügyvédi törvénykönyvbe kellett volna belekerülniük. A felelősségbiztosítás rendszere egy következő téma, amelyben nem teljes mértékben értett egyet az ügyvédi kamara a minisztérium álláspontjával, ugyanis kifejtették, hogy az eddigi felelősségbiztosítási rendszer eddig elegendő volt, tehát nem szükséges nagymértékben megemelni a biztosítási összegeket; bár azzal egyetértett, hogy valóban hosszú távon vagy középtávon ez látható, hogy ezen emelni kell. Itt egy többlépcsős és egy lassú folyamatos emelést javasolt az ügyvédi kamara. Itt nem látjuk, hogy ez a törvényben így szerepelne. Illetve még azt is javasolta a kamara, hogy amennyiben magas összegű lesz a felelősségbiztosítás díja, és magas összeget fizet adott esetben a biztosító, akkor kerüljön egyértelműen megfogalmazásra a törvényben az, hogy az ügyvéd felelőssége korlátolt, mégpedig csak a felelősségbiztosítás, illetve esetleg az irodába bevitt vagyon erejéig felel. Tehát ugyanúgy, mint egy korlátolt felelősségű társaságban a tagok felelőssége, ugyanígy jelenjen meg a törvényben az, hogy az ügyvédnek nem lesz mögöttes felelőssége ezekben az esetekben. Ilyenfajta megoldást sem találtam. (12.20)Nem mindenben értett még egyet a kamara ‑ itt hívnám fel erre a figyelmet ‑ a fegyelmi eljárással kapcsolatos kérdésekben sem. Nagy vitát váltott ki az ügyészségen belül, jó-e az, ha átszervezésre kerül az ügyvédi kamara fegyelmi szervezete, mégpedig a megyei szintről eggyel feljebb, regionális szintre. Ezzel a többség általában nem értett egyet az elnökségen belül sem, ezért javasolta, hogy az eredeti jól bevált módszert hagyja meg a minisztérium. Látom, hogy ebben nem sikerült konszenzusra jutni, hiszen itt egyértelműen a saját álláspontját tartotta fenn a minisztérium és nem hallgatott a kamarára. De úgy látom, az időm lejárt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal folytatnám, ami idő hiányában kimaradt a vezérszónoki felszólalásomból, hiszen ahogy Staudt képviselőtársam is elmondta, ez a jogszabály 15 percben frakciónként aligha foglalható össze, még akkor sem, ha tényleg csak a legkiemeltebb változásokat elemezzük, kritizáljuk vagy éppen dicsérjük. Amivel folytatni szeretném: legyen egy lánca a dolognak, amivel Gyüre képviselőtársam abbahagyta, a fegyelmi felelősségre, a fegyelmi tanácsokra, bizottságokra vonatkozó változások. Ellentétben e tekintetben akkor a kamara, illetve képviselőtársam álláspontjában, én azt mondom, hogy próbáljuk ki ezt a regionális verziót. Én ezzel egyet tudok érteni, ugyanis a fővárosban, Budapesten, ahol 6 ezer ügyvéd tevékenykedik, kisebb az esélye annak, hogy egymást rendkívül jól ismerő, adott esetben még baráti viszonyban is lévő kollégák kerülnek abba a helyzetbe, hogy az egyik a fegyelmi tanács tagjaként, a másik eljárás alá vont ügyvédként kénytelen részt venni ebben az eljárásban. Ez semmilyen szempontból nem jó. Én ugyanezért nem vagyok híve többek között a nagyon kis településeken, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a kisebb településeken lévő bíróságok létesítésének és fenntartásának sem, mert ez nem tudja kellőképpen biztosítani az objektivitást. Ez nem olyan, mint egy orvosi rendelő, ahol teljesen mindegy, hogy az orvos a barátját, az ellenségét vagy az éppen indifferens embert gyógyítja, ugyanúgy gyógyít. Itt bizony szükséges az, hogy mindez elfogulatlanul, objektív módon történjen. Azt gondolom, hogy erre regionális szinten nagyobb esély van. Nézzünk például egy-két kisebb megyét, ahol kevés ügyvéd dolgozik, és óhatatlan, hogy egymást ismerik, egymással évek vagy évtizedek során szoros kapcsolatba kerülnek, ami lehet akár pozitív, hogy kedvelik egymást, de lehet akár rendkívül negatív színezetű is. Éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes megpróbálni ezt az újítást, ezt a módosítást. A regionális szint valószínűleg megfelelőképpen fogja biztosítani az objektivitást. Ettől függetlenül azt mondom, hogy az ügyvédi kamara elnöke viszont, ami az eljárás megindítását illeti, bizony rendkívül széles jogkörökkel kell, kellene hogy rendelkezzen, hiszen az elnök meg tudja ítélni azt, hogy itt alapvetően egy ügyvédet ért sorozatos és igazságtalan támadásról van szó, amit mondjuk, egy elégedetlen ügyfél teljesen indokolatlanul indít vele szemben, vagy esetleg ‑ sajnos ilyenre is van példa ‑ amit egy másik kolléga bizonyos pertaktikai okokból tesz meg, vagy pedig valóban egy olyan megalapozott eljárásról, ahol ennek az eljárásnak az objektív lefolytatása szükséges. Tehát próbáljuk meg ezt az új rendszert, én ennek híve vagyok, de még egyszer mondom, viszont jobban bevonnám a folyamatba a megyei ügyvédi kamarák elnökeit, például ami az eljárás megindítását és az arra vonatkozó szabályokat illeti. Említést tennék róla és az egyet nem értésemet fejezném ki, mint általában minden ilyen jellegű törekvéssel, amely szerint megújul a Magyar Ügyvédi Kamara feletti, miniszter által gyakorolt törvényességi felügyeletre vonatkozó szabályrendszer is, méghozzá úgy, ahogy manapság szokott, hogy az igazságügyi miniszter előzetes jóváhagyási köre bővül, tehát például a kiemelt szabályzatok esetében ez bejön, megvalósul. Én azt gondolom, hogy a köztestületi autonómiát nem érdemes a továbbiakban korlátozni. Ez eddig jól működött, valószínűleg ezután is jól fog, ha meg két-három-négy évtizedenként szükség van egy olyan korrekcióra, mint amit egyszer ötpárti javaslatként megtettünk, hát akkor az meg tud valósulni így. Én általában nem vagyok híve annak, hogy itt a miniszteri felügyeletet erősítsük. Egyetértek viszont azzal ‑ szintén röviden tudok erről beszélni ‑, hogy a javaslat bevezeti az ügyvédjelölt foglalkozástól való eltiltást is mint fegyelmi büntetést. Azt gondolom, hogy ez rendkívüli módon indokolt, hiszen az ügyvédjelölt is olyan széles körben tud eljárni ma, nagyon helyesen, a hatóságok előtt, tud képviselni ügyféli érdekeket, ahol ha ezt visszaélésszerűen vagy súlyosan gondatlanul gyakorolja, akkor igenis lehet helye annak, hogy őt ettől a tevékenységtől az ügyvédi kamara eltilthassa. Az összeférhetetlenség vonatkozásában: nem szeretnék nagyon részletesen belemenni, de Gulyás képviselő úr kiemelte az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségét az ügyvédi tevékenységgel. Bár nem tartozik szorosan a törvényhez, hiszen nem ez a törvény határozza ezt meg, hanem az Országgyűlésről szóló törvény, ennek ellenére szeretném megemlíteni, hogy ezt nem érdemes úgy feltüntetni, mint a Fidesz régi törekvését, hiszen pontosan tudjuk, hogy ez név szerint Kövér Lászlónak volt a törekvése, és a Fidesz túlnyomó többsége nem értett egyet annak idején ezzel a javaslattal. Nagyon sok olyan fideszes képviselővel beszéltem, aki ezt nagyon szívesen visszaalakítaná, magyarán, ezt az összeférhetetlenséget megszüntetné. Egyébként én is közéjük tartozom, nyilván más pártszínekben, már aki ezt az összeférhetetlenséget megszüntetné. Én úgy hiszem, egy kép­viselő el tudja azt dönteni, és kell, hogy ennyi józanságot vagy ennyi önismeretet feltételezzünk róla, hogy milyen mértékben tud a képviselői tevékenysége mellett ügyvédi munkát végezni. Én azt gon­dolom, hogy akkor, amikor kéthetente ülésezik az Országgyűlés ‑ mert lássuk be, az a hétfői négy óra, amit a második hétnek nevezünk mint országgyűlési üléshetet, annyi, mint a semmi ‑, emellett nyugodtan lehetne ügyvédi tevékenységet folytatni, és nem csak azért, bár ez sem egy utolsó szempont, hogy egy országgyűlési képviselő a függetlenségét valójában meg tudja őrizni, mert tudja azt mondani, hogy ha nekem olyan politikai döntést kell hoznom, ami vállalhatatlan, akkor lemondok, és ott az ügyvédi praxisom vagy akár az orvosi praxisom. Sokkal kevésbé fogható, sokkal függetlenebb egy ilyen képviselő. De nem csupán ezért, és nem csupán azért, mert ebből esetleg több pénzt kereshet, hanem személyesen tapasztaltuk meg azt sokan, akik voltunk úgy képviselők, hogy ügyvédek is voltunk egyidejűleg, hogy az ember, mondjuk úgy, hogy nem szakad el a valóságtól és a gyakorlattól. Mi jogot alkotunk, mi törvényt alkotunk, és az nagyon jó, ha személyesen tudjuk megtapasztalni és látni azt, hogy hogy működnek az általunk alkotott jogszabályok. Erre egy jó fórum volt az ügyvédi fórum, ami egyébként közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkezik, és mégis a polgári jogon, a közigazgatási jogon, a büntetőjogon keresztül egészen az alkotmányjogig nyomon tudta követni azt, hogy hogy működnek az egyes jogszabályok, be tudta csatornázni ide közvetlenül az Országgyűlésbe adott esetben azokat a hiátusokat, amiket lehetett módosítani. Nekem nem egy olyan egyéni indítványom volt a mi kormányzásunk alatt, ami a gyakorlatból jött, ami azért tudott ide bekerülni, mert láttuk azt a gyakorlatban, hogy ez probléma. És feltételezem, ezzel nem vagyok egyedül, hanem fideszes képviselőtársaimnál is volt ilyen. Tehát azt gondolom, hogy ha ügyvédi törvényről és összeférhetetlenségről beszélünk, akkor bizony újra kellene gondolni, hogy főleg, még egyszer mondom, a jelenlegi parlamenti leterheltség mellett, ami valójában heti egy ülést jelent, és a következő héten, a B héten gyakorlatilag, ha úgy tetszik, a parlamenttől legalábbis szabad időt, hogy engedélyezzük újra bizonyos munkakörök ellátását, s nemcsak az ügyvédit mondom, hanem akár egy orvosi vagy egy mérnöki hivatásra is ugyanúgy gondolok. (12.30)Ami rendkívül fontos végül, és szeretnék beszélni róla, a kirendelt védői intézmény megreformálása. Na végre, hál’ istennek, hogy ez megtörtént! Ezer éve kérjük ezt, indítványoztuk már sokszor ügyvédek, ügyvédkollégák. Nem szerencsés dolog az, hogy az a hatóság rendeli ki az ügyvédet, amelyik egyébként az ügyben eljár. Ez általában azt eredményezte, hogy a rendőr a már nyugdíjba ment volt kollégáját, barátját rendelte ki, és szinte elvárás volt ezekben az ügyekben, hogy azért olyan nagyon sokat az ügyvéd ne akadékoskodjon. Ne nagyon hátráltassa a nyomozást, ne nagyon szóljon bele abba, hogy a hatóság mit csinál; lássa el formálisan a szerepét, de annál egy pillanattal se többet ‑ tisztelet a kivételnek. Természetesen nem akarom az összes kollégát egy kalap alá venni, de azt tudom mondani személyes tapasztalatból is, látja, államtitkár úr, itt rögtön visszaköszön, láttuk azt, hogy ez így van, így működik. Havert rendelnek ki, és attól ez az elvárás. És ha nem teljesíti ezt, akkor legközelebb egy másik havert rendelnek ki. No, ez nem tartható! Még egyszer mondom, tisztelet a kivételnek, aki tisztességesen ellátta ennek ellenére is a feladatát.Az jó, hogy az ügyvédi kamarák rendelik ki. Lehetett volna más is, lehetett volna ez az Igazságügyi Hivatal is, amelyik ezt koordinálja. Egy dolog azonban szerintem féllábas ebben a szabályozásban, méghozzá az, hogy itt is elektronikus, véletlenszerű kiválasztás alapján történik ez. Önmagában ez nem volna nagy probléma, ha ezt megelőzné egy szerződéskötés. Azt javasolom tisztelettel, államtitkár úr, gondolják át azt, hogy mivel ma az ügyvédek rengetegen vannak, nagyon szívesen vállalnak kirendeléseket. Ma már nem azért megy a harc, hogy ne rendeljenek ki, hanem azért megy a harc az ügyvédek között, hogy rendeljék ki azért az óradíjért.Ha ez így van, és ha úgy tetszik, a piacon túlkínálat van, akkor nyugodtan meg lehetne azt valósítani, hogy az ügyvédi kamara szerződik ezekkel az ügyvédekkel, amely szerződés lehetővé teszi azt is, hogy az ügyvédi munkát érdemben ellenőrizni tudja. Természetesen nem azt, hogy a perbeszédben ez egy jó jogi irány volt vagy sem, de például azt, hogy a perbeszédet megtartotta-e, vagy csak annyit mondott, hogy méltányos büntetést kérek, ezt lehet ellenőrizni; vagy, hogy elment-e a beszélőre, vagy tett-e indítványokat s a többi. Tehát egy minimális számonkérhetőséget, számonkérési lehetőséget a kamara objektív alapon el tudna végezni. Ezt akkor tudja elvégezni, ha szerződést köt ezekkel az ügyvédkollégákkal, és ha valaki ezt nem jól teljesíti, akkor legközelebb, mondjuk, a következő 1-2-3-5 évre nem köt vele szerződést. Így lehetne garantálni a kirendelt védői munka minőségét is. Tehát a megyei kamara tudja azt ellenőrizni, kontrollálni, hogy egyébként a szerződő ügyvéd jól végzi-e a dolgát. Ez megint egy olyan minőségi változás lenne az ügyfelek felé, ami, ha úgy tetszik, az ügyvédség szolgáltató jellegét erősítené, és az ügyvédségbe vetett bizalmat is lényegesen megerősítené.Még egyszer, a minimális rezsióradíj bevezetése után talán a legfajsúlyosabb változtatásként ezt javasolnám, hogy szerződést kelljen kötni a kamarának, ennek alapján ellenőrizhesse a munkát, és természetesen utána, amikor a szerződő ügyvédek köre kialakult, akkor már akár lehet elektronikus, véletlenszerű kiválasztás alapján is kirendelni a védőt.Végül az ügyvédi joggyakorlatról. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt azzal egyetértek, ha úgy határozzuk meg, hogy ügyvédi joggyakorlatnak csak a klasszikus jogi pályán eltöltött gyakorlat számít; tehát itt mondjuk, az ügyvéd, ügyvédjelölt, bíró, ügyész, esetleg bírósági, ügyészségi titkár, fogalmazó vagy jogtanácsos. De ide beékelték önök az alkotmánybírót is, és nem értem, miért. Az alkotmánybírónál természetesen mondhatjuk azt, hogy ő is gyakorlati jogi munkát végez. De ha ilyen alapon közelítjük meg, akkor azt gondolom, hogy aki az Igazságügyi Minisztériumban nem jogi előadóként, de más munkakörben jogi területtel foglalkozik, és szerintem van ilyen, szintén fölmerülhet ez a kérdés. De ha ott nem, akkor a miniszternél vagy államtitkárnál kifejezetten fölmerülhet ez, hiszen az igazságügyi miniszterről nem mondható, hogy nem lát el gyakorlati jogi munkát.Ugyanúgy nem mondható el, hogy egy olyan országgyűlési képviselő, aki tagja az Igazságügyi bizottságnak vagy a Törvényalkotási bizottságnak, nem végez gyakorlati jogi munkát, vagy az ombudsman ugyanígy idesorolható. Magyarán azt mondom, hogy vagy tegyük be ezt lényegesen szélesebb körbe, én ebben partner tudnék lenni, vagy vegyük ki az Alkotmánybíróságot, mert egyébként semmi helye a felsorolásban.Végül, Vas megyében volt egy tanácskozás, akkor még egy korábbi verziójáról az ügyvédi törvénynek. Jó csomó észrevételt, ami ott elhangzott, én most elmondtam. Egyet engedjen meg, államtitkár úr, hogy még hozzátegyek: meg kéne oldani azt vagy az ügyvédi törvényben, vagy máshol, hogy az ügyvédi munkakörülményeket a bíróságokon javítani lehessen. Míg egy bírónak, ügyésznek ott általában vannak szobái, hivatali helyiségei, addig egy ügyvéd (Az elnök csenget.) ‑ tíz másodpercet kérek még, elnök úr, köszönöm ‑ ott tengődik a folyosón, a többiek között, nem tud egy iratot szerkeszteni, nem tud átnézni nyugodtan valamit.Magyarán szólva: legalább hasonló feltételeket tudjunk teremteni, mint a per egyéb hivatásos résztvevőinek, ezt kérik a Vas megyei ügyvédi kamara tagjai. Kérem, ezt fontolják meg. Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
  • DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvi­selőtársaim! Egy-két dolog még bennem maradt a legutóbbi felszólalásommal kapcsolatosan, amit még szeretnék elmondani. Így az ügyvédi munkadíjra nem volt időm kitérni. Az új törvény szerint sem történik ebben nagyobb, jelentős változás, hogy az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya. Ezzel az ügyvédi kamara is egyetértett, azt hiszem, illetve mi is egyetértünk, és azt gondolom, az ügyvédek nagyon nagy többsége is egyetért. És azzal is egyetértett az ügyvédi kamara is, hogy pusztán sikerdíjas szerződést ne lehessen kötni, ami gyakorlatilag egy vállalkozásiszerződés-szerű szerződés.Egyébként szembehelyezkedik a magyar álláspont a tőlünk nem messze lévő osztrák állásponttal. Azért, hogy lássuk, ott milyen helyzet van, elmondanám, hogy ott egyáltalán nem szabad megállapodás tárgya az ügyvédi munkadíj. Ott bizony törvény szabályozza, hogy milyen ügyvédi tevékenységért mekkora megbízási díj jár az ügyvédnek. Ugyanúgy, mint ahogy nagyon sok esetben a közjegyzői díjak meg vannak határozva, az ügyvédi munkadíj is meg van határozva.Ha valaki megnézi azt a honlapot, megnézi azt a jogszabályt, és megvan hozzá az a némettudása, hogy milyen tevékenységért mennyi jár, akkor kicsit el fog tőle kerekedni a szeme, főleg, ha a magyar árakhoz viszonyítunk. Bizony nagyon-nagyon komoly árak szerepelnek ebben, és igencsak meg kell gondolnia annak, aki ügyvédhez fordul Ausztriában. Azt gondolom, főleg, ha megnézzük az árlistát, és látjuk, hogy már egy egyszerű okirat szerkesztésénél már sok ezer eurós összegekről beszélhetünk, akkor bizony azt mondjuk, hogy igen, a magyarországi gazdasági és társadalmi viszonyok mellett mindenképpen sokkal jobb a szabad megállapodás. Nyilván mindenki megpróbálja megkeresni azt az ügyvédet, akiben egyrészt megbízik, másrészt ki tudja fizetni azt a megbízási díjat, ami az ügyvéd részéről fölmerül.Egy másik kardinális kérdés, ami talán nem kapott megfelelő hangsúlyt korábban, az ügyvédi letétkezelés kérdése. Azt gondolom, az új jogszabály ebben is elég jól megfogja a problémákat, és elég részletesen ki is tér az ügyvédi letétkezelésre. Ez az, ami Achilles-sarka volt az ügyvédi tevékenységnek nagyon sokáig, főleg az elmúlt öt évet megelőző időszakban, amikor gyakran lehetett hallani az ezzel kapcsolatos problémákat. Akkor bizony, hogy mondjam, nem elsősorban az ügyvédi etika és az ügyvédi szabályok alapján eljáró ügyvédek hozzányúltak a náluk letétbe helyezett összeghez, és bizony az idővel kézen-közön eltűnt, és nem is került elő.Nagyon fontos ezen a területen a szigorú szabályozás, az a szabályozás, ami akár aláírja, hogy egy napon belül el kell helyezni azt az összeget az elkülönített letéti számlán.(12.40)Igen, nagyon fontos az, hogy bizony a kamarának meglegyen az az ellenőrzési jogköre, hogy ezt ellenőrizze az ügyvédeknél, mert így biztosítható az, hogy hasonló esetek, mint az elmúlt két évtizedben, ezzel kapcsolatban nem fognak előfordulni. És ez is azt fogja erősíteni, hogy a bizalmi jelleg az ügyfél és az ügyvéd között tovább erősödik, hiszen amikor sorozatban hallunk ilyeneket, hogy letétként kezelt pénzek eltűnnek, akkor nyilván egész társadalmi szinten az ügyvédekbe vetett bizalmat néhány olyan ügyvéd, amelyik nem a hivatásának megfelelően és a szakmai szabályok és a jogszabályok szerint jár el, azok bizony le tudják rontani az ügyvédi hivatás renoméját. Annak is örülök, hogy bekerült egy olyan rész a tör­vénybe, amely az eredeti javaslatban nem is szerepelt, és a Magyar Ügyvédi Kamara ajánlása volt, és be­került, ez pedig az ügyvédi asszisztens szerepkörnek a körülírása, illetve ennek a behozatala új intézményként a jogszabályba. Én azt gondolom, hogy ez min­denkinek érdeke, és ez nagyon helyes, hogy bekerült új intézményként az új tervezetbe, az új javaslatba. Bárándy képviselőtársam mondta, beszélt arról, hogy hogyan is alakult ki itt a helyzet, hogy miért lett összeférhetetlen az ügyvédi hivatás és az országgyűlési hivatás. Ez az elmúlt ciklus törvényalkotási terméke volt. Én csak annyiban javítanám ki Bárándy képviselőtársamat: ha jól emlékszem, akkor nem Kövér Lászlótól származott ez az ötlet, hanem Lázár Jánostól. Mégpedig akkor, amikor Gaudi képviselőtársam itt nagyon-nagyon rendszeresen bírálta a Fidesz-KDNP-t az álláshalmozás miatt és a tisztségek halmozása miatt, és akkor egy ilyen többedik felszólalás után volt egy kirohanás, hogy akkor az ügyvédséget is megtiltjuk, hogy Gaudi képviselő úr nem lesz majd ügyvéd is meg országgyűlési képviselő is. Én így emlékszem, de akár Kövér Lászlótól is származhatott ez a fajta javaslat. Még egyetlenegy dolog, amiről szólnék, ez a kirendelés kérdése, amiről szintén Bárándy képviselőtársam már szólt korábban. Valóban nagyon nagy probléma volt az, amikor adott esetben egy rendőrségen például úgy rendelték ki az ügyvédet, akinél tudták, hogy legkevésbé lesz akadékoskodó, legkevesebb problémát fogja felvetni, legsimulékonyabb a hivatal álláspontjához, de mégis a törvényes kötelezettségünknek eleget tettünk, van kirendelt védője, a legszükségesebbeket meg fogja tenni, de hát biztosan nem lesz vele sok bajunk, azt kirendelték. És bizony itt nagyon-nagyon lényeges ellentmondás volt az érdekek között, hogy ki rendeli ki, és sokkal jobb a törvénynek ez a megoldása. Tehát összességében az látható, hogy sok szempontból előremutató ez a törvény, és azt gondolom, hogy kivételre kerülnek belőle az olyan jogszabályhelyek, olyan paragrafusok, amelyek adott esetben, mint az előző felszólalásomban mondtam, hogy személyi jogalkotásnak a részét képezhetik, akkor én azt gondolom, hogy ez támogatható is lenne. Remélem, hogy ilyen szempontból még lesznek változások ebben a törvényben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak röviden az elhangzottakra: Bárándy Gergely képviselő úr a minimális rezsióradíj kérdését ve­tette fel. Ezzel több problémánk is lenne, mivel az uniós jog szerint ez versenykorlátozó kitételnek is mi­nősíthető lenne, illetve egyfajta ‑ akár mondhatjuk ‑ árfelhajtó tényezőként is szerepelhetne. Azt, hogy megfelelő ügyvédet válasszanak ki azok, akik ügyvédi segítségre szorulnak, nyilvánvaló, hogy nem el­sősorban az árkérdés határozza meg, hiszen pont a sikerdíj oldaláról merül fel, amit több képviselőtársam is említett, hogy ez egyfajta lehetőséget kínál azoknak, hogy ügyvédet tudjanak fogadni, akik esetleg nem tudják az ügyvédi költséget teljes egészében pernyertesség nélkül vállalni. Ehhez kapcsolódóan volt ez a kétharmados arány, hogy ez elegendő-e vagy nem. Nyilvánvaló, ezt lehetne cizellálni, de ez is azt jelenti, hogy legalább ilyen arányú árengedményben tud részesülni az a fél, aki felfogad egy ügyvédet. És mint említettem, vannak olyan országok, ahol ki­mon­dottan tiltott a sikerdíj. Egyfajta középutat próbált találni itt a szabályozás ebben a kérdéskörben.A felelősségbiztosítás kérdésköre: gyakorlatilag ez a fokozatosság valószínűleg elviselhetővé tudja tenni az ügyvédi kamarai tagok számára ennek a bevezetését. És megint csak kapcsolnám a rezsidíjhoz, a felelősségbiztosítás is egyfajta garanciát nyújthat a hanyag ügykezelés esetén az ügyfélnek, hogy akár az ügyvéddel szemben fellépve a követeléséhez juthasson, hogyha mondjuk, egy műhiba okozta volna a pervesztességüket. Fiókirodák kérdése merült fel. Gyakorlatilag ez is a kamarával folytatott tárgyalásokon téma volt, hogy vajon a nagy irodák hálózata jön-e létre, de az a többségi vélemény alakult ki, hogy a helyi ügyvédek helyismerete talán kellően ellensúlyozza azt a fajta ‑ mondjuk így ‑ franchise vagy akármilyen rendszernek a terjesztését, amit a nagy irodák képviselnének ebben a tekintetben. Az ingatlanközvetítés tekintetében pedig szintén a kamarával egyeztetett álláspont volt, hogy irodában és külön ügyvéd, tehát nem járhat el egy személyben az, aki ingatlanközvetítést is folytat, és nem járhat el eljáró ügyvédként is. Értem képviselő úr álláspontját is, de csak ezt tudom tolmácsolni, hogy így alakult ki ez a fajta szabályozás. Staudt Gábor képviselő úr az összeférhetetlenségi szabályokat is érintette. Gyakorlatilag ez a szabályozás az eddigi gyakorlattal egyébként megegyező, eddig is fordult elő, hogy igazgatósági tagok vagy felügyelőbizottsági elnökök voltak ügyvédek. Nyilvánvaló, hogy itt munkavégzési kötelezettség nélküli, tehát nem olyan foglalkoztatási viszonyt jelent ezekben az esetekben, és éppen azért, ahol egyszemélyi vezető van a cégeknél, az a fajta tilalom fennmarad, ahol viszont ‑ hogy úgy mondjam ‑ egy testület irányítja, ahol nem egyszemélyi döntéseket hozhat meg az ügyvéd, hanem gyakorlatilag akár elnökként is alá van vetve a többségi döntésnek, ilyen értelemben ez nem sérti azokat az elveket, ami mentén kialakult a szabályozás. Hogy az irodák bevétele mennyire nyilvános, mennyire nem, ha megnézzük azokat az aggályokat, amelyek diktálták ezt a felvetést, akkor láthatjuk, hogy pontosan igazolható, hogy ha olyan kapcsolat van egy ügyvédi iroda és mondjuk, egy állami szervezet között, akkor ezek igenis áttekinthetőek, hiszen a közszféra oldaláról nyilvánosságra kell hozni ezeket a szerződéseket. Tehát kimutatható a kapcsolat, hogy melyik ügyvédi iroda végzett el egy-egy tevékenységet. Míg azokkal a megbízókkal szemben, akik mond­juk, nem tartoznak ebbe a körbe, nyilvánvaló, hogy méltánytalan lenne, hogyha itt nyilvánosságra hoznák az adataikat. Tehát a korábbi szabályozás fenntartása ennyiben indokolható, hiszen maga a cél, amit el kívánnánk érni ennek a megnyitásával, az jelenleg is biztosított.Ügyvédjelöltek tekintetében ‑ Gyüre Csaba képviselőtársamnak volt felvetése ‑ a jelenlegi szabályozásban is szerepel, hogy olyan munkával kell megbízni az ügyvédjelölteket, ahol el tudják sajátítani a gyakorlatot, fel tudnak készülni a szakvizsgára. Tehát kitér rá a szabályozás. Továbbképzés tekintetében szintén hangzottak el kérdések; kamarai szabályozás alá esik, s hogy miért nem jogszabályi szinten. Ugye, van itt egy kettősség, hogy feszegetjük, hogy a miniszternek mire van jogköre és mire nem, ugyanakkor meg állami szabályozást akarunk. Tehát ezeken a területeken, ha megmarad a kamarai jogkör, az szerintem mindenképpen jó, mert maguk az ügyvédek tudják kialakítani azt a feltételrendszert, aminek a mentén történik. Ez ugyanúgy igaz a kirendelések kérdéskörére is. Ez a kamarára van bízva, hogy milyen szempontok alapján, milyen formában kerülnek föl a kollégák arra a listára, ami alapján a kirendelés történik. Fegyelmi ügyeknél a területi kamara elnökének a javaslatára hivatalból kell elindítani a fegyelmi vizsgálatot, tehát a jogköre ugyanúgy megvan az elnököknek. Szerintem ez megfelelő szabályozást biztosít. A bírósági elhelyezések kérdésköre már a bírósági törvény kereteit feszegetné. Illetve megint csak az országgyűlési képviselői összeférhetetlenségre még annyit reagálnék, hogy ez nem az ügyvédi törvényben került leszabályozásra, hanem más oldalról valósult meg a korlátozás. (12.50)Még az Alkotmánybíróság tekintetében volt, hogy létezik ott a panaszkezelések intézménye, ami meg tulajdonképpen a bírósági gyakorlathoz hasonlítható, ez indokolja ennek a bekerülését a törvénybe. Lehet, hogy nem tudtam mindenre válaszolni, de ha a továbbiakban is vannak képviselőtársaimnak kérdései ‑ még a regionalitás kérdése volt, ahol egy kis polémiát éreztem, ebbe most én nem szólnék bele ‑, nyilván akár a részletes vita vagy a bizottsági ülések során állunk rendelkezésre. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására ma délután 16 óráig van lehetőség. Soron következik az ügyvédi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/15371. számon az Országgyűlés informatikai hálózatán mindenki számára elérhető. Elsőként megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek, 15-15 perces időkeretben. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Gulyás Gergely képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke. Parancsoljon, alelnök úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Bárándy Gergely képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.(11.20)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Vejkey Imre képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Staudt Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!(11.50)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselő felszólalásra nem jelentkezett, kétpercesre nem jelentkeztek. További képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, Gyüre Csaba képviselő úr. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.Megadom a szót az előterjesztőnek, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra. Völner Pál államtitkár úré a szó.