• LEPSÉNYI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő törvénymódosítási javaslat elsődleges célja az, hogy a 2016. január 1-jével létrejött új nemzeti akkreditálási rendszer nemzetközi elismertségét biztosítsuk, azaz a Nemzeti Akkreditáló Hatóság ‑ a továbbiakban: NAH ‑ számára az Európai Akkreditálási Együttműködés kölcsönös elismerési megállapodásában ‑ továbbiakban: EA MLA ‑ tel­jes jogú tagságot biztosítsunk. A nemzeti akkreditáló szervezet tagja kell hogy legyen az úgynevezett Európai Akkreditálási Együttműködésnek ‑ a továbbiakban: EA ‑ és a nemzetközi kölcsönös elismerési megállapodásoknak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Nemzeti Akkreditáló Testület által akkreditált szervezetek vizsgálati eredményei és tanúsítványai mindazon országok akkreditáló testületei és hatóságai által elismertté válnak, amelyek tagjai a nemzetközi szervezetnek és ahová egyébként az exportunk 98 százaléka irányul. Tehát alapvető nemzetgazdasági érdek, hogy ez a tagság és ezáltal a kölcsönös elismerés intézménye biztosított legyen. Az Európai Bizottság uniós jogszabályi követelményekre figyelemmel piloteljárásban vizsgálta az új nemzeti akkreditálás rendszerének jogszabályi környezetét, az EA pedig az akkreditáló szervezetekre vonatkozó nemzetközi szabványoknak való megfelelés vonatkozásában folytatott le vizsgálatot a Nemzeti Akkreditáló Hatóságnál. Mindkét vizsgálat fogalmazott meg észrevételeket a szabályozással kapcsolatban, amelyek indokolttá teszik a jelen törvényjavaslat szerinti jogszabály-módosításokat. Ugyanakkor a nemzeti akkreditálás rendszerének nemzetközi elismertségét jelzi, hogy az EA döntése alapján a Nemzeti Akkreditáló Hatóság már 2016. október 6-ai hatállyal megszerezte az EA MLA aláírói státuszt, így jogosult nemzetközileg elismert akkreditálási okiratokat kiállítani. Az elismert státusz fenntartásának feltétele, hogy végrehajtásra kerüljenek a jogszabály-módosítások. Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Bizottság jelezte, hogy a nemzeti akkreditálásról szóló törvény rendelkezéseiben a fellebbezés jogintézménye kizárásra kerül és nincs nevesítve a bírói jogorvoslat lehetősége. A Bizottság kérésének megfelelően a bírói felülvizsgálat nevesítésre került a törvényben, annak ellenére, hogy egyébként ezt a jogosultságot az Alaptörvényből és a közigazgatási eljárásról szóló törvényből egyértelműen le lehet vezetni. Az EA az akkreditálási eljárás és az ahhoz kapcsolódó jogorvoslat vonatkozásában is megköveteli, hogy a terület speciális jellegére tekintettel érvényesüljön a magas fokú szakmaiság. A jogorvoslatok vonatkozásában ez úgy biztosítható, hogy egy országos illetékességgel eljáró bíróság tárgyalja az akkreditálási jogorvoslati ügyeket. Így a törvényjavaslat a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelöli ki kizárólagos illetékességgel. Ez a bíróságnak a jogorvoslati kérelmek kis számára való tekintettel nem jelent többletleterheltséget, ugyanakkor a bírói jogorvoslatban így hatékonyabban biztosítható a speciális jogterületet érintő szakmaiság.Tisztelt Országgyűlés! A bizottság a szabályozásra vonatkozóan kifogásként fogalmazta meg, hogy a külföldi akkreditálási okirat elismerése vonatkozásában a törvény előírásai nem terjednek ki az olyan nem EGT-tagállamokra, amelyek az EA MLA tagjai, illetve az Európai Akkreditálási Együttműködéssel kétoldalú elismerési megállapodást kötöttek a megfelelőségértékelésre tekintettel, ilyenként nevesítve Törökországot és Svájcot. A Bizottság kérésének megfelelően a szabályozás pontosításra kerül annak érdekében, hogy ezen tagállamok akkreditáltjai is automatikus elismerést kapjanak a magyar akkreditáló szervtől.A módosítással az akkreditálási eljárás a kérelmezők számára pontosan tervezhető lesz és az előírt felügyeleti vizsgálatok lezárhatóak lesznek az ötéves akkreditálási státusz időtartama alatt. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy beszámoljak arról, hogy az új nemzeti akkreditálási rendszer, az EA MLA-tagság október elejei meg­szerzése mellett teljesítette azt a célját, hogy elő­se­gítse a hazai vállalkozások versenyképességét, hi­szen jelentősen rövidültek az eljárási határidők, 10‑15 százalékkal csökkentek az eljárási díjak, és az akkreditálás eljárása és a hatóság működése sokkal jobban szolgálja a vállalkozások gyors, átlátható, ki­számítható eljáráshoz fűzött érdekeit. Kérem önöket, hogy szíveskedjenek a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
  • VÉCSEY LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A nemzeti akkreditálásról szóló 2015. évi CXXIV. törvényt az Országgyűlés annak érdekében fogadta el, hogy biztosítsa az európai és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő hazai akkreditálási rendszer működését, az akkreditálás mint közhatalmi tevékenység ellátását, a megfelelőségértékelésre vonatkozó nemzetközi megállapodások végrehajtását, valamint elő­segítse a magyar nemzetgazdaság szereplői versenyképességének növelése és a kereskedelem indokolatlan műszaki akadályainak elhárítása érdekében a termékek és szolgáltatások többszöri megfelelő­ség­értékelésének kiküszöbölését. Ennek az első hallásra kissé bonyolult célnak az elérése érdekében a 2015-ben elfogadott törvény meghatározta az újonnan felálló akkreditáló szerv feladatait is, többek között az akkreditálási eljárás lefolytatásának és a külföldi akkreditált státusz elismerésének kötelezettségét, részvételt és képviseletet az európai és a nemzetközi akkreditálási szervezetekben, két- és többoldalú együttműködési és kölcsönös elismerési megállapodások kezdeményezését és megkötését az akkreditálás területén, valamint közreműködést az akkreditálással összefüggő nemzeti, európai és nemzetközi szabványosítási tevékenységben. A Nemzeti Akkreditálási Hatóság tevékenységével kapcsolatban tájékozódva jól láthatóan a létrejöttétől kezdve, azaz 2016. január 1-jétől számított meglehetősen rövid időn belül is igyekezett eleget tenni a törvény adta kötelezettségeinek és jogosultságainak. Hogy mást ne mondjak, 2016. november 6-án a hatóság alapító tagja lett a nemzetközi Halal akkreditációs fórumnak, amellyel óriási lépést tettünk a több ezer millió dolláros arab piac felé. Azáltal, hogy a Nemzeti Akkreditáló Testület az IAF teljes jogú tagjaként tevékenykedhet, a hazai vállalkozásoknak a Halal piacára jutását megkönnyíti és olcsóbbá teszi. Ez csak egy példa a közelmúltból, azonban ebből is látható, hogy milyen nagy szerepe van az akkreditálási eljárásoknak. 2016. február 11-én a Nemzeti Akkreditáló Hatóság elindította azt a folyamatot, amely végeredményeképp az európai akkreditáló közösség teljes jogú tagjaként tudja az érintett szervezeteket kiszolgálni. A nemzetgazdasági miniszter által beterjesztett jelen törvényjavaslat tartalmazza a jogszabályi környezettel szemben támasztott követelményeket, hogy hazánk új akkreditációs intézménye részese legyen az Európai Akkreditálási Együttműködés kölcsönös elismerési megállapodásnak. A tagság megszerzésével a Nemzeti Akkreditációs Hatóság jogosulttá válik nemzetközileg elismert akkreditációs okiratok kiállítására. A jogszabályi módosítások kidolgozására az Európai Akkreditálási Együttműködés szervezete és az Európai Bizottság vizsgálatai során tett kifogások és feltételek alapján került sor.(12.30)Az alábbiakban röviden összefoglalom ezeket a módosításokat. Az akkreditálási eljárás vizsgálata során a jogorvoslati rendszer kiemelt figyelmet kapott, az eljárások sajátosságára tekintettel az eljáró bírónak speciális szakértelemmel kell rendelkeznie, hogy az Akkreditáló Hatóság döntéseit érdemben és megalapozottan tudja elbírálni. A nemzetközi elvárásoknak is megfelelő egységes bírói joggyakorlat kialakulásához indokolt ez a változtatás, hogy egy országos hatáskörű, szakmai tapasztalattal rendelkező bíróság bírálja el a hatóság döntéseit. Ezért a módosítás után, szemben a korábbi általános hatásköri és illetékességi szabályok használatával, speciálisan egy intézményhez, országos hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz kerül telepítésre. Az akkreditálási eljárást érintő bírósági felülvizsgálati kérelmek csekély számára figyelemmel a bíróság számára nem jelent olyan fokú leterheltséget, amit ne tudna ellátni. A módosítás eredményeként az akkreditációról szóló határozat mellékleteként részletező okirat kerül kiállításra, amely az egyes akkreditálási területek jellegének megfelelő előírásokat tartalmazza. Az okirat tartalmát a 2015-ben kiadott kormányrendelet szabályozza.Az európai akkreditálási együttműködés szervezetének jelentése pedig arra világított rá, hogy a hatályos jogszabályban meghatározott időintervallumon belül nem lehetséges hatósági felülvizsgálat kezdeményezése. Szükséges lehet ezért az egyes akkreditált szervezetek sajátosságaihoz jobban igazodó, felügyeleti és újraértékelési tervek kidolgozása, ezért a hatályos joganyagban szereplő kógens időpont-meghatározások mint törvényi maximum szerepelnek a továbbiakban, azaz rövidebb időn belül lehetőséget nyújt felülvizsgálatra mind a hatóság, mind a kérelmező számára, hosszabb időt viszont a továbbiakban sem engedélyez.A törvény további módosításával automatizáljuk az EGT-n kívüli olyan tagállamok akkreditációjának elismerését, amelyek az európai együttműködés tag­jai, illetve kétoldalú elismerési megállapodást kötöttek a megfelelőségértékelésre tekintettel. A Bizottság kérésének megfelelően ez a szabály került pontosításra. Tekintettel arra, hogy a Bizottság vizsgálata a folyamatban lévő ügyek kezelésének vizsgálatára is kiterjedt, azokkal kapcsolatban is javaslatokat fogalmazott meg, indokolt a folyamatban lévő ügyekre is kiterjeszteni a módosítás hatályát is. Az ezzel kapcsolatos kívánalmaknak megfelelő változásokat is megtalálják tisztelt képviselőtársaim a törvényjavaslatban.Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a benyújtott törvényjavaslat teljes mértékben eleget tesz az akkreditációs nemzetközi szervezet kívánalmainak, így minden akadály elhárul a hatóság európai együttműködésen alapuló munkája elől. Célunk a magyar vállalkozások versenyképességének javítása, a kutatás-fejlesztések ösztönzése, a hazai cégek külföldi piacokon történő minél hatékonyabb érvényesülése úgy, hogy szolgáltatásaik és termékeik a megfelelő minőségben, a kellő tanúsítványokkal a fogyasztók bizalmát is elnyerjék.Mindezek fényében kérem a tisztelt képviselőtársaimat, a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot támogassák. Köszönöm figyelmüket. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításával a Nemzeti Akkreditáló Hatóság döntéseivel szembeni bírósági felülvizsgálat kizárólagosan, ahogy ön is említette, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hatáskörébe fog tartozni, oda fog kerülni.A nemzetközi elvárásoknak is meg kell felelni a nemzeti akkreditálási eljárások tekintetében, másképp a magyar akkreditáló szerv nyilván nem nyerhet felvételt a nemzetközi szervezetbe, ez az európai akkreditáló együttműködési szervezet. Az Európai Bizottság és az EA által támogatott követelmények teljesítése érdekében kerül sor, ahogy én látom, a nem­zeti akkreditálásról szóló 2015. évi törvény, a nemzeti akkreditálási törvény módosítására. A Bizottság ezeket a változtatásokat, az általa meghatározott követelmények alkalmazását megköveteli ismereteim szerint a folyamatban lévő ügyek tekintetében is. A nemzeti akkreditálási törvény például eddig nem tartalmazott vagy eddig nem volt a része, semmiféle szabályt vagy utalást nem adott a bírósági jogorvoslatra sem. Mint ahogy az expozéban elhangzott, ez a kérdés is ilyen értelemben rendbetételre került, ezt pótolja most ez a törvényjavaslat.Változtat a törvényjavaslat a külföldi akkre­di­tá­lá­siokirat-elismerés vonatkozásában is, pontosítják a bejelentésköteles jelentős változás fogalomrendszerét, fogalmát is és egyéb más kitételeket is. Nagyon rövid észrevételként ehhez a folyamathoz hozzáillesztetten a mi részünkről mindenképpen el kell hogy hangozzék, hogy az indoklás szerint a módosítást az Európai Bizottság és az európai akkreditálási együttműködési szervezet által támasztott követelmények teljesítése teszi indokolttá. A módosítás célja valójában nem más, mint az, hogy a Nemzeti Akkreditáló Hatóság tagja legyen az EA-nak és az európai akkreditálási együttműködés kölcsönös elismerési megállapodásának, és ezzel gyakorlatilag nemzetközileg is elismert akkreditáló okirat kiállítására váljon jogosulttá. A nemzeti akkreditálás korábbi rendszerét gyakorlatilag a Szatmáry Kristóf, Cseresnyés Péter és Vas Imre által 2015, azt hiszem, nyarán, nyár elején, júniusában benyújtott, a nemzeti akkreditálási rendszer átalakításáról szóló, azt hiszem, T/5142. számú törvényjavaslat zúzta szét. Olyan sietős volt a Nemzeti Akkreditáló Testület megszüntetése, hogy mondhatjuk, rendkívüli ülés keretei között történt ennek a törvénynek az elfogadása. A Nemzeti Akkreditáló Testület 2016. január 1-jével szűnt meg, ha jól emlékszem, és azt hiszem, hogy jól emlékszem; a feladatot és a testület vagyonát is államosították. Akkor Velez Árpád képviselőtársam vezérszónoklatában nagyon sok kérdést, kételyt, sok minden egyéb mást fogalmazott meg, én ezeket most nem fogom megismételni, tiszteletben tartva a Parlament falai között ülő ellenzéki képviselőtársaimat, mert sok fideszes képviselőt már nem látok a Parlament falai között. Mondhatnám, mi megmondtuk akkor is, hogy, de nem akarom most elkezdeni ezeket az ismétléseket.Egy mondattal zárom a mondandókat. Ez pedig az, hogy ezen államosított akkreditációs folyamathoz nem jó szívvel adjuk a támogatásunkat, illetve nem kívánjuk adni a támogatásunkat. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valahol ott folytatnám, ahol az előttem szóló abbahagyta. Hallottuk itt az előterjesztés során azt az államtitkár úrtól, illetve a kormánypárti vezérszónoktól is, hogy mennyire fontos ennek a jogszabálynak az elfogadása; hogy milyen jobbító szándék vezeti jelen pillanatban a kormányt, hogy ez a módosítás keresztülmenjen; hogy a kormány mennyire azokért a vállalatokért, magyarországi szervezetekért dolgozik, akik akkreditációval szeretnének rendelkezni, és hogy mihamarabb nemzetközi szintű akkreditációjuk lehessen ezeknek a cégeknek, hogy minél jobban, minél könnyebben ki tudjanak lépni az európai piacra, az Európai Unióba, minél könnyebben tudjanak importálni, beszállítani a külföldi cégeknek. Ez mind nagyon szép és nagyon jó, amit elmondtak, és mindenki egyetért, csak nézzük meg, hogy miért adódott ez a probléma, kinek a hibájából adódott a probléma, kinek a hibájából van ma itt ez a törvényjavaslat. Miért kell kijavítani egy olyan törvényt egy ilyen törvényjavaslattal, amelyet 2015-ben fogadtunk el, alig több mint egy évvel ezelőtt?Nagyon jellemző a Fidesz törvényhozására, törvényhozási programjára az, hogy nagyon fontos kérdésekben egyrészt egyéni képviselői indítványra adják be a törvényjavaslatokat ‑ elsősorban azért, hogy ne kerüljenek a megfelelő szakmai szervezetek elé szakmai véleményezés szempontjából, hanem egyből be tudjanak jönni a parlamentbe, és azonnal tudjanak dönteni ‑, másrészről pedig ezek a törvényjavaslatok abszolút előkészületlenül jönnek be, valakik céljának az elérése érdekében, általában ezek egyéni gazdasági célok elérése érdekében jönnek be ide a plenáris ülésre. Ez is hogyan került ide? Előttem szóló képvi­selőtársam már említette, hogy 2015 nyarán rendkívüli ülés keretében volt az általános vitája, volt róla a döntés; nagyon gyorsan került ide, igazából meg se lehetett tudni annak a valós indokát, hogy vajon miért kerül ide most, miért ilyen hirtelen kell róla szavazni. Az ellenzéki pártok ezt a törvényt nem is szavazták meg, valamennyien ellenezték az akkori törvényjavaslatot. Hogy miért ellenezték, ennek is nagyon nagy jelentősége van. Azért ellenezték ezek a pártok, mert nem akartuk azt, hogy hirtelen Magyarországon az akkreditált szervezetek vagy amelyek a jövőben akkreditált szervezetekké akarnak válni Magyarországon, azoknak az akkreditálása Magyarországon lehetetlenné váljon, vagy csak jelentős pluszidő-ráfordítással és nagyon jelentős költségráfordítással külföldön tudják akkreditálni a saját szervezetüket. (12.40)Hogyan is jön ez így össze? Az akkori javaslat, amely elfogadásra került kormánypárti képviselők támogatásával, megszüntette azt a tanácsot, amely addig létezett ezen a területen. 1995-ben került felállításra a Nemzeti Akkreditáló Testület, a NAT, amely rendelkezett mindenfajta jogosítvánnyal, amely az Európai Unió és Magyarország közötti viszonylatokat rendezte. Tehát ez a Nemzeti Akkreditáló Testület rendelkezett jogosítvánnyal, hogy az Európai Unió területére ezt az akkreditálást kiadja, akkreditálja a magyarországi szervezeteket, és ezeket az Európai Unióban mindenütt elfogadták. Na, hát ez került szinte indok nélkül, egyik pillanatról a másikra hatályon kívül helyezésre. Ráadásul itt nem az a probléma, hogy ez megtörtént és államosították a korábbi szervezetet, ezt az akkreditáló testületet, ami egy köztestület volt, ezt államosították 2016. január 1-jével, nem is ez volt a nagyobb baj, a nagyobb baj az volt, hogy végre lehet‑e hajtani. Ha ez a többségi akarat, a demokráciában mindenkinek tudomásul kell vennie a többség akaratát. A Fidesz-KDNP nyilván rendelkezett a többséggel, a kormány megteheti, hogy ezt megszünteti. De hogyan? Nem észszerűtlenül, nem egyik napról a másikra, hanem megfelelően elő kellett volna készíteni. Miért nem volt megfelelően előkészítve? Azért, mert 2016. január 1-jével nem volt olyan szervezet Magyarországon, amely ezt az akkreditációt Magyarországon megcsinálhatta volna, és jelen pillanatig nincs is. Lepsényi István államtitkár úr mondta el, hogy nagy az öröme, 2016. október 6-ától megkaptuk ezt a jogot. Ez egy részleges jog, valóban, bizonyos részterületükre már a hatóság, a Nemzeti Akkredi­táló Hatóság megkapta ezt a jogot. De ebből is látszik, hogy tíz hónapon keresztül senkinek nem volt jogosultsága, hogy ezeket az engedélyeket kiadja. Hogy ez mit jelent számokban? 628 akkreditált szervezet volt 2015-ben, amikor ez a törvényjavaslat benyújtásra került, hogy kerüljön megszüntetésre az Akkreditáló Testület. Amikor ez benyújtásra került, abban a pillanatban tehát 628 akkreditált szervezet volt, amelyek közül 163-nak járt le 2016. évben a minősítése. Tehát lejárt ennyinek a minősítése, gyakorlatilag az összes szervezet egynegyedének lejárt a minősítése, és ezt tette kockára a kormányoldali többség, a Fidesz és a KDNP, hogy ezek a cégek ne tudjanak az Európai Unióba beszállítani, vagy jelentős nehézséggel tudjanak hozzájutni a megfelelő minősítéshez, hiszen Magyarországon nem szerezhető meg ez az akkreditációs minősítés, ezért nekik Németországba, Ausztriába, más EU-s országok akkreditáló szerveihez kellett fordulniuk, csak onnan lehetett beszerezni ezt. Ezért kockára tették ezeket a vállalkozásokat, amikor államtitkár úr is mondta, hogy gyakorlatilag a magyarországi exportnak a 98 százaléka ezekhez az akkreditált szervezetekhez fűződik gazdaságilag, és ezeknek, a magyar export 98 százalékát kitevő szervezeteknek a gazdasági működőképességét veszélyeztette a Fidesz-KDNP tíz hónapon keresztül, és részben veszélyezteti még a jövőben is ezzel a szupergyors, de átgondolatlan, meggondolatlan, hebrencs jogalkotással, amit az elmúlt hat esztendőben láttunk. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy valóban van egy törvényjavaslat, amelyre majd a Jobbik-frakció is minden bizonnyal az igent fogja megnyomni; azért fogja megnyomni, mert valóban szükség van az akkreditálásra, valóban szükség van arra, hogy az új hatóság, ha már ez a döntés, hogy ennek kell működni, mielőbb az európai uniós nemzetközi szervezet tagja lehessen, hogy minél előbb elismerjék azt a jogát nemcsak bizonyos területekre vonatkozóan, mint ahogy az október 6-ai hatállyal megtörtént, hanem teljeskörűen, hogy ezek a minősítések, amelyeket ez az akkreditációs hatóság kiad, európai szinten elismertek legyenek, és ne legyen az a helyzet, hogy a magyar vállalatoknak teljes bizonytalanságban kell dolgozni, nyilván jelentős időtöbbletet jelent, amíg megszerzik az akkreditációt, mivel Ausztriában, Németországban kell ezt kérvényezni, onnan fogják bevizsgálni, sokkal több költség merül fel, utazási költség, idő s a többi merül fel. Nem beszélve arról, hogy ezek a külföldi akkreditációs szervezetek, akár az osztrák szervezet, akár a német szervezet, jelentősen nagyobb összegekért dolgozik. Ez nem azt jelenti, hogy 50 százalékkal kell többet ráfordítani akkreditációs díjként egy-egy ilyen minősítésnek a megszerzésére, hanem sokkal, de sokkal több pénzbe kerül ez, akár hatszorosa-nyolcszorosa is lehet az a pénz, amit ezeknek a cégeknek be kell fizetni, és a külföldre termelő, külföldi cégeknek betermelő valamennyi cégnél ez bizony nagyon jelentős problémát jelentett.Ha belemegyünk a jelenlegi törvényjavaslatba, akkor valóban látjuk azt, hogy az eddigi törvényjavaslat, a 2015. évi, amit nyáron elfogadott a Ház ‑ nyilván a Fidesz-KDNP kizárólagos támogatásával ‑ nem tartalmaz felülvizsgálati lehetőséget; mint ahogy ki is mondta a 3. § (2) bekezdése a törvénynek, hogy jelen döntés ellen semmilyen fellebbezésnek helye nincsen. Államtitkár úr azt mondta, hogy ez levezethető a magyar Alaptörvényből, hogy van helye felülvizsgálatnak. Valóban, mert az Alaptörvény kimondja, hogy minden esetben jogorvoslati lehetőség van. Tehát alapvetően alaptörvény-ellenes lenne, ha nem lenne, de nyilván szerencsésebb, hogy benne van, illetve vitássá válhat, amennyiben nem értelmezzük úgy ezt a törvényt, hogy van helye felülvizsgálatnak, akkor bizony azt is kimondhatnánk, hogy ez a 2015. évi CXXIV. törvény bizony alaptörvény-ellenes, amennyiben nincs benne a bírósági felülvizsgálati lehetőség.Az pedig teljesen egyértelmű és teljesen indokolt, ami a törvény indokolásában is szerepel, hogy célszerű egy olyan bíróságot megadni illetékes bíróságként, amely megfelelő szakmai hozzáértéssel bír ezen ügyben. Sokféle vitát lefolytattunk, akár a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatos minisztériumi előkészítés során is, és foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel, én azt gondolom, hogy ez az akkreditációs folyamat valóban egy olyan folyamat, amelyre valamennyi járási bíróság nincs felkészülve, vagy egy közigazgatási és munkaügyi bíróság nincs felkészülve. Ezt elmondhatjuk, hiszen nagyon ritkán kerülnek oda, nagyon speciális terület, tehát ebben az esetben valóban szükség van arra, hogy ha már kimondjuk, hogy van helye bírósági felülvizsgálatnak, ami mindenképpen van, az Alaptörvényből fakadóan is, akkor már jelöljünk ki egy bíróságot arra, hogy melyik legyen az a bíróság, amelyik ebben az esetben eljár. Jelenleg a törvény 3. §-a a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagos illetékességét határozza meg, én azt gondolom, hogy ez mindenesetre egy nagyon helyes folyamatnak a része, még ha, én azt gondolom, a 2015. évi törvény elfogadása egy súlyos hiba volt, hogy ez kimaradt belőle, és ezért nyilván ezt támogatni kell.Ugyanúgy a többi módosítás is, ami szerepel ebben a törvényben, az is támogatandó, mégpedig azért, mert ott is súlyos hiba van, mert amikor határidőket állapított meg az eljárásra a 2015. évi törvény, hogy mikor lehet a felülvizsgálati eljárást, a kontrolleljárást lefolytatni, akkor a törvényszöveg szerencsétlen megfogalmazása miatt a hatóságnak nem volt jogköre arra, hogy azon az időintervallumon belül ő folytasson le adott esetben egy közbenső eljárást, amikor esetleg célszerű lett volna annak a felülvizsgálata. (12.50)Ezt ez a jogszabály kiküszöböli. Azt gondolom, ha az a fajta gyors, meggondolatlan, a különböző egyéni vagy gazdasági érdekek által vezérelt jogalkotás, ami az elmúlt hat évben megfigyelhető volt a parlamentben, nem történt volna meg, akkor nem lennének ilyen hibák, és nem kerülnének olyan helyzetbe a magyarországi vállalatok, hogy az akkreditációs minősítésük veszélybe kerül, vagy adott esetben hatszor-nyolcszor annyi pénzért kell külföldről beszerezniük mindezt azért, mert a tisztelt KDNP és a Fidesz úgy terjeszti be a törvényjavaslatait, hogy azok teljes mértékben átgondolatlanok, meggondolatlanok, a szakmai vélemények nincsenek beszerezve. Az akkori sajtócikkeket elolvasva még az is egyértelműen kiderült, hogy az akkori szervezet, a Nemzeti Akkreditáló Tanács még azt sem tudta, hogy őt meg fogják szüntetni, akkor értesültek arról, amikor a parlament honlapjára felkerült a törvényjavaslat, hogy egy ilyen változást terveznek, amit nyilván nem a kormány adott be, hanem egyéni képviselői indítvány volt. De azt tudták, hogy ha már ezt beadja egy egyéni képviselő, akkor a kormány szándéka már ott van mögötte. Nem beszélve arról, hogy az európai uniós nemzetközi szervezet vezetője egy külön levélben hívta fel Orbán Viktor miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy ha 2015. december 31-ével megszüntetésre kerül a régi szervezet, akkor a nemzetközi akkreditációs minősítés kiadásának a joga elvész, és ezt automatikusan nem fogja megörökölni az újonnan megnevezett köztestület helyett megalakuló hatóság, nem fogja automatikusan megkapni azt a minősítési jogot, amivel a korábbi köztestület rendelkezett. Erre külön felhívták a figyelmet, és arra is, hogy ez mivel jár, mennyivel kerülhetnek hátrányba a magyar cégek a nemzetközi piacon, az európai uniós beszállító cégek milyen helyzetbe kerülhetnek ezáltal, milyen megnövekedett költségekkel kell számolni, ha külföldi akkreditációs szervhez kell fordulni. Tehát még a miniszterelnök úr figyelme is fel lett erre hívva, s nem a megszüntetett köztestület részéről, hanem a nemzetközi európai uniós hatóság vagy társulás részéről történt meg ezt a figyelmeztetés, ami alapvetően jó szándékú volt. Mi nem azt vonjuk kétségbe, hogy a kormánynak vagy a parlamenti többségnek ne lenne joga arra, hogy egy köztestületet megszüntessen, hogy a köztestület vagyonát államosítsa, hogy a köztestület feladatait hatósági jogkörbe sorolják, mert a megfelelő parlamenti többség megszerzésével erre nyilván joga van. Mi azt mondjuk, a hiba ott volt, hogy nem megfelelő volt az előkészítés, nem megfelelő volt az időzítés, nem volt megfelelően kivárva az idő és előkészítve az új szervezet arra, hogy a nemzetközi akkreditációs folyamatba teljes jogú tagként be tudjon lépni. Ezért bizony egy olyan átmeneti korszak alakult ki az előterjesztő, valamint a megszavazók és a kormány hibájából, ami bizony súlyosan veszélyeztette a magyar gazdasági érdekeket, a magyar vállalkozások kilépését az európai piacra, a magyar export lehetőségét és mennyiségét. Én azt mondom, hogy ez bizony az átgondolatlan jogalkotás következménye. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magyarországi akkreditációs rendszer immár másfél éve zajló vesszőfutásának újabb dicstelen állomásához érkeztünk. Érdemes felidézni a közelmúlt eseményeit, amelyek a jelenlegi módosításhoz, illetve a jelenlegi áldatlan állapotokhoz vezettek. Szatmáry Kristóf fideszes képviselő úr 2015. június 9-én önálló képviselői indítványt nyújtott be, amely az akkori akkreditációs rendszert gyakorlatilag felszámolta a Nemzeti Akkreditációs Testület megszüntetésével. A javaslat sem érdemi, sem szakmai indokot nem tartalmazott. A Nemzeti Akkreditációs Testület akkori ügyvezetője egyszerűen szúrta a fideszes döntéshozók szemét, mégpedig olyan mértékben, hogy hajlandók voltak a teljes intézményrendszert lerombolni annak érdekében, hogy az adott személyt eltávolítsák. Ezt az értelmetlen és oppor­tunista rombolást pedig a tisztelt Ház nagy része, a fideszes képviselők szentesítették, törvényi szintre emelték. Ez ellen már akkor felemelte a szavát e falak között az összes ellenzéki párt, köztük a Jobbik Magyarországért Mozgalom, és személy szerint jómagam is hozzászólással éltem. A javaslat ellen felhozott szakmai érveink süket fülekre találtak, a fideszes képviselők elvtelenül, szavazógép módjára fogadták el a javaslatot. A második állomás ebben a folyamatban a szaktárca 2015. októberi előterjesztése volt, amikor a még hatályba sem lépett jogszabályt módosította. A módosítás jelentős változásokat eredményezett, alapvető eljárási kérdéseket igyekezett rendezni, de sajnálatos módon a jogalkotási szándékot akkor sem a szakmai megfontolások vezérelték, így a módosított szövegrészek sem voltak maradéktalanok. Az akkori módosítással szemben is felemelte a szavát valamennyi ellenzéki párt, többek között jómagam is személyesen szóltam a jogorvoslati lehetőség szűkítésének veszélyeiről, a kijelölő hatóság funkcionális és eljárási anomáliáiról, valamint mindazon definiálatlan és céltalan bürokratikus elemekről, amelyek a rendszer működését gátolják, sőt, ellehetetlenítik. Sajnálatos módon a fideszes többség akkor sem volt hajlandó változtatni a javaslaton. Így érkeztünk el az előttünk fekvő előterjesztésig, amely nem meglepő módon éppen azokon a pontokon kívánja módosítani a törvényt, amiket a Jobbik Magyarországért Mozgalom, illetve személyesen én magam is egy évvel ezelőtt már javasoltam. A törvényjavaslat 3. §-a rendezi a jogorvoslattal kapcsolatos problémákat. Az indoklásban az előterjesztés készítői ugyan arra hivatkoznak, hogy ez csak jogalkalmazást segítő szövegpontosítás, de valójában ez nem más, mint az egy évvel ezelőtti jogalkotásnak nevezett fércmunka javítgatása, amire már akkor felhívtuk a figyelmet. Jobb későn, mint soha, tartja a közmondás, tehát ezt a módosítási pontot csak üdvözölni tudom, bár kicsit keserű szájízzel. A törvényjavaslat 6. §-a kiegészíti a jelenleg hatályos taxatív felsorolást egy új ponttal. A módosítandó felsorolás azon eseteket tartalmazza tételesen, amikor az akkreditáló szerv köteles felfüggeszteni az akkreditált személy vagy szervezet akkreditációját annak következtében, hogy az elmulasztott bejelenteni egy jelentős változást. Ezen jelentős változások tételes felsorolása kerül kiegészítésre egy olyan ponttal, amely szubjektív megfogalmazásokat tartalmaz. Szó szerint a következők szerepelnek a szövegben. Akkreditált státuszára számottevő hatással bíró jogszabályokban, szakmai szabályokban foglalt lényeges követelményeknek való megfelelésben bekövetkezett változás. Azok a kifejezések, hogy „számottevő hatással bíró”, illetve „lényeges körülményeknek való meg­felelés”, nem kellően pontosak. A jelenleg hatályos felsorolás szerint például az akkreditált természetes személy lakcímében bekövetkező változás bejelentésének elmulasztása olyan súlyos mulasztás, ami most az akkreditáció teljes vagy részleges felfüggesztését vonja maga után. Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, a módosító javaslatban megfogalmazott, gyakorlatilag bármilyen élethelyzetre rugalmasan alkalmazható új rendelkezéssel az akkreditáló szerv bármikor, bárkinek az akkreditációját felfüggesztheti, tulajdonképpen önkényesen. Ha esetleg a jogorvoslat során az érintett szervezet vagy személy bebizonyítja az igazát és a felfüggesztést utóbb visszavonják, akkor sem biztos, hogy az érintett akkreditált szervezet a felfüggesztés időtartama alatt képes fenntartani a működését. Ha a jogorvoslati eljárás hónapokig húzódik, akkor az akkreditációjától megfosztott szervezet gazdasági tevékenysége ellehetetlenül. Amikor a hatóságnak mérlegelés nélkül felfüggesztési kötelezettséget ír elő a törvény, alapvető elvárás, hogy a törvényszöveg egyértelmű legyen. A javaslatban foglalt szubjektív megfogalmazások nem alkalmasak a kívánt joghatás kiváltására, illetve a gyakorlatban további problémákat gerjeszthetnek. A szöveg tehát ebben a formájában nem elfogadható. A módosító javaslat egy olyan eszközt kíván az akkreditáló szerv kezébe adni, amely eszköz súlyos visszaélésekre ad lehetőséget, illetve bizonytalanná és kiszámíthatatlanná teszi az akkreditált szervezetek vagy személyek működését. A javaslat 7. §-ában foglalt rendelkezés olyan változtatást tartalmaz, amit az Európai Bizottság javasolt annak érdekében, hogy az akkreditációs rendszerünk illeszkedjen a nemzetközi rendszerbe. Jelenleg a Nemzeti Akkreditáló Hatóság nem tud nemzetközileg elismert akkreditáló okiratot kiállítani, szemben a korábbi testülettel, amely a felszámolásig erre képes volt. A nemzetközileg elismert akkreditációs okirat kiállítására való alkalmassá tétel egyébként általános célja az előterjesztésnek, amint azt az általános indoklásban is olvashatjuk. (13.00)Nos, a meglévő rendszer feldúlásának következményeire már idejekorán felhívtam a figyelmet, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom is felhívta a figyelmet. A T/5142. számú törvényjavaslattal kapcsolatosan hozzászólásomban a következőket mondtam; idézném az akkori felszólalásomat: „A NAT ügyvezetőjének személye olyan mértékben sérti a kormányzó pártok érdekeit, hogy hajlandóak akár a teljes, nemzetközileg elismert intézményt lerombolni annak érdekében, hogy ezt a személyt eltávolítsák. A rombolást pedig a tisztelt Ház által kívánják szentesíteni úgy, hogy a feladatellátás jövője teljességgel bizonytalan.” A rombolás megtörtént, és egy évvel a történtek után most azért küzdünk, hogy a rossz döntés miatt elveszített nemzetközi pozíciónkat valahogy visszaszerezzük.Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Remélem, érzik az egy évvel ezelőtti hibás döntésük súlyát. Ez a törvénymódosító javaslat példázza talán a legjobban a fideszes arroganciát és szakmaiatlanságot. 2015-ben minden józan megfontolás és mérlegelés ellenére lerombolásra került egy két évtizede működő, nemzetközileg elismert rendszer, akkor minden szakmai szereplő és ellenzéki politikai erő tiltakozott a tervezett változtatások ellen, eredménytelenül. Az eltelt egy év alatt kiderült, hogy a sebtében összetákolt új rendszer nem működik, sem a szabályozás, sem az új intézményi keretek, sem a részt vevő személyek nem alkalmasak a funkció ellátására. Ekkor benyújtásra kerül az előttünk fekvő törvényjavaslat, ami sok szempontból visszalépés ahhoz az állapothoz, ahonnan elindultunk.Tisztelt Képviselőtársaim! Ez több mint szomorú, ez elkeserítő. Tanulságképpen, jobbító szándékkal szeretném felhívni a tisztelt kormánypártok figyelmét azokra az alapvető bölcsességekre, miszerint jó munkához idő kell, illetve kétszer mérünk, egyszer vágunk. Tudom, hogy maga Orbán Viktor mutatott rá arra az általa szörnyűnek minősített gyakorlatra, ami a skandináv országokban dívik, ahol akár 7-8 hónapot is elvitatkoznak egy-egy döntésen, mielőtt meghoznák azt. Nos, ez a gyakorlat Orbán Viktor szerint hazánkban nem elképzelhető. Önök közel hét esztendeje kormányoznak, tehát minden erőforrás a rendelkezésükre áll ahhoz, hogy jó szabályokat hozzanak, alapos előkészítést követően. Ehhez képest egy olyan törvénygyárat üzemeltetnek, ami rendre selejtet termel, több energiát emészt fel a betarthatatlan, megismerhetetlen, kusza szabályok javítgatása, mint ha egyszer a döntés-előkészítést normálisan elvégezték volna, akár több hónapos munkával.Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom végén engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Sajnos, ma ez már 50 ‑ de ez ellen nem lehet mit tenni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
  • LEPSÉNYI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is, rögzítsük a tényeket! A nemzeti akkreditálás rendszerének átalakítása, ami amellett, hogy az EA MLA aláíró státuszt megszerezte, és jelen pillanatban 692 szervezet van akkreditálva, teljesítette azt a kormányzat által kitűzött célt, ami a kormányzat munkájára is jellemző, hogy hatékonyabb, rövidebb átfutási idejű, vállalkozásbarát eljárás követelményeit teljesítse.Ha megnézzük a számokat az elmúlt időszakban, formálisan az akkreditálási eljárásra jelenleg összesen 130 nap áll a hatóság rendelkezésére, a korábbi 170 nappal szemben. A ’16-ban elindult akkreditálási eljárások ellenben azt mutatták, hogy a jogszabályi keretnél rövidebb időszak alatt, átlagban 119 nap alatt sikerült a folyamatokat, illetve a feladatokat befejezni, és nem volt határidő-túllépés. A korábbi testületre jellemző volt a sokkal lassabb munka és sokkal több határidő-túllépés.Ha a felügyeleti eljárást nézzük, amiből nem volt túlságosan sok, a jogszabályi határidő 80 nap szemben a korábbi 90 nappal, és a 2016-ban indult felügyeleti eljárások átlagban 75 nap alatt befejeződtek. Tehát az a célkitűzésünk, hogy gyorsabb legyen az eljárás, ezáltal a gazdaságok rövidebb idő alatt jussanak lehetőséghez, már most teljesült.Amikor a költségekről és a befizetett eljárási díjakról beszélünk, megállapítható, hogy a jogszabályváltozás előtt a díjtételek körülbelül 18 százalékkal voltak magasabbak, tehát 18 százalékkal csökkent a befizetések mértéke, amihez még az is hozzáadódik, hogy a korábbi négy év helyett most már öt év alatt kell a három kötelező eljárást lefolytatni, tehát ez az összeg egy hosszabb időszak alatt fejeződik ki. Megállapítható, hogy a kkv-knak és általában az ezzel a területtel foglalkozó vállalatoknak a költségei esetenként 25 százalékkal is csökkentek. Egy kemény versenyhelyzetben egy ilyen érezhető költségcsökkentés nagyon fontos.Amit a folyamat előkészítéséről és gyorsaságáról el lehet mondani, Gyüre képviselő úr felvetésével kapcsolatban, a parlament NAT-ot megszüntető döntését követően mi rögtön elkezdtük az előkészítő munkát, és már augusztusban felvettük a kapcsolatot az EA-val, és folyamatosan egyeztettük a különböző lépéseket. Megkapták a törvénytervezetet, kormányrendeletet, miniszteri rendeletet, és az EA ezt folyamatosan figyelemmel is kísérte. Az EA-nak is egy lecke volt ez, hiszen nem készült fel arra, hogy hogyan kell egy ilyen változást lekezelni, ezért egy rugalmas megoldást kellett találni, ami mindenféleképpen sokkal hatékonyabb volt az általánosnál, hiszen általában az EA ilyen jellegű felülvizsgálata több mint két évet igényel. Mi tíz hónap alatt jutottunk el abba a helyzetbe, hogy megkaptuk az aláírási jogot.Ha megnézzük Szilágyi képviselő úr módosító javaslatát, kiemelte például a gondokat a normaszöveggel kapcsolatban, az így megfogalmazott szöveg kimondottan az EA javaslatára került be az előterjesztésbe. A nálunk bekövetkezett jelentős változásokat az akkreditált szervezeteknek be kell jelenteni. Ezért mind az ISO 17011 szabvány, mind a jogszabály tartalmazza ennek definícióját. Az EA pont azt kifogásolta, hogy a jelentős változás fogalma nincs átfedésben az ISO 17011 szabvány fogalmaival, és kezdeményezte a törvény módosítását. Tekintettel arra, hogy a szabvány fogalma olyan általános, hogy az előterjesztő is úgy vélte, hogy ebben a formában nem teljesíti a jogbiztonság követelményét, pontosítottunk a fogalmon, hogy egyértelmű legyen, és ne hagy­jon túlságosan széles mérlegelési lehetőséget.Emellett további biztonságot nyújt, hogy az akkre­ditált szervezet a döntés ellen a meghatározott tör­vény szerinti természetes jogorvoslattal élhet. Kö­szö­nöm a figyelmet, és kérem az előterjesztés tá­mogatását.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékozatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig volt lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, valamint a nemzeti akkreditálásról szóló 2015. évi CXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/12697. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Lepsényi István úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár Úr! Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most vezérszónoki felszólalások következnek. Vécsey László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka az első.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gúr Nándor képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője, az MSZP vezérszónoka a következő felszólaló. Tessék!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gyüre Csaba képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka a következő felszólalónk. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselő nem tartózkodik a teremben. Kétperces felszólalásra nem jelentkezett senki. Most további képviselői hozzászólás következik. Szilágyi György képviselő úr, a Jobbik képviselője jelentkezett szólásra. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megkérdezni, hogy kíván‑e valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíván‑e reflektálni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Úgy látom, igen. Parancsoljon!