• DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1956 utáni megtorlás keretében hozott elítélésekkel kapcsolatosan az Országgyűlés elfogadott egy olyan jogszabályt ebben a parlamenti ciklusban, amely lehetővé tette, hogy ne csupán a korábban már megtörtént rehabilitációra kerülhessen sor ezekben az ügyekben, hanem ezeknek az ítéleteknek a semmisségét is a Kúria megállapíthassa. Ezt követően a Kúria a legfőbb ügyész indítványára megállapította a Nagy Imre-perben hozott ítélet semmisségét, és azt is megállapította a csütörtöki határozatában, hogy az 1958-ban a Nagy Imre-perben meghozott bírói döntés csak a formáját tekintve volt bírói ítélet, egyébként nincs köze az igazságszolgáltatáshoz. Emlékeztetett arra, hogy az egyfokú jogorvoslat kizárásával zajló eljárásban az 1958. június 15-én meghozott halálos ítéleteket másnap végrehajtották, és egyértelművé tette, hogy igazságszolgáltatásnak nem nevezhető színjáték zajlott, ahol ártatlanok bűnösségét mondták ki, legitim kormányzati tevékenységért szabtak ki büntetést. Úgy gondoljuk, hogy ennek az ítéletnek komoly jelentősége van abból a szempontból, hogy az ilyen súlyos, igazságszolgáltatásnak nem nevezhető joggal való visszaélés esetén nem elegendő a rehabilitáció, hanem ezeknek az ítéleteknek a semmisségét is meg kell állapítani. Mindannyiunknak örülnünk kell, hogy erre sor került a volt miniszterelnök és mártírtársai perében. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy 1990-et követően a büntetőjogi igazságtételre nem került sor megfelelő formában, hiába támogatta ezt az akkori kormánykoalíció parlamenti többsége, azonban sajnos az akkori köztársasági elnök magatartása, illetve az Alkotmánybíróságnak egy téves döntése lehetetlenné tette azt, hogy azok, akik a legsúlyosabb cselekményeket követték el a kommunista diktatúra idején, akiknek a kezéhez valóban vér tapadt, azoknak legalább szimbolikusan vagy részben valósan a büntetőjogi felelősségre vonására sor kerülhessen. Éppen ezért örvendetes az, hogy 2010 után megkésetten is időszerűen az új Alaptörvény már azon az alapon állt, hogy az igazságszolgáltatásban nem volt lehetőség a kommunista diktatúra alatt, sőt egészen az Alaptörvény elfogadásáig sem a valódi bűnösök felelősségre vonására, ezért az elévülés nyugodott ebben az időszakban, a legsúlyosabb cselekmények esetén azért büntetőjogi felelősségre vonásnak is kell hogy helye legyen. Természetesen, ami 1990-ben időszerű volt, az 2010 után és ma, 2016-ban a biológia törvényszerűségei folytán hasonló hatást már nem válthat ki, ugyanakkor nagyon fontos, hogy egyértelművé tegyük, hogy az 1956-os forradalom időszakában a magyar nemzet egységesen lépett fel a diktatúrával szemben, és nagyon kevesen voltak olyan hazaá­rulók, mint Kádár János, aki a forradalom elárulásával, a Vörös Hadsereg segítségével tért vissza a hatalomba, ezt követően pedig több mint kétszáz ember kivégzéséről rendelkezett, hiszen ‑ mint most a Kúria is megállapította ‑ maga az igazságszolgáltatás egyértelműen csak színjáték volt ebben az időszakban. Éppen ezért nagyon káros és a kommunizmus bűneinek tagadását veti föl, hogy még ma is van olyan párt, amelynek egyik képviselője a putyini orosz állami médiával együttműködve tagadja az ’56-os forradalom megtörténtét, tesz vállalhatatlan, elfogadhatatlan, tűrhetetlen nyilatkozatot. Természetesen a legkevesebb, hogy az illető demokratikus politikai pártnak Magyarországon nyilvánvalóan tagja sem maradhat, de az a kérdés, hogy lehet és hogy maradhatott évek vagy évtizedek óta, amikor a hasonló véleményét más formában már korábban is kifejtette, a tagja. Úgy gondoljuk, hogy sajnos kevés közös alapja van a jelenlegi magyar demokratikus jogállami berendezkedésnek, de az egyik egészen biztosan az, amit az Alaptörvény és 1990 után, az első szabadon választott Országgyűlés után elsőként elfogadott törvény egyaránt rögzít, hogy a jelenlegi szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki, ezért úgy gondoljuk, hogy a forradalom emlékének a megőrzése, a forradalom mártírjai emlékének a méltó ápolása közös felelőssége minden parlamenti pártnak. Éppen ezért tartjuk azt is sajnálatosnak, hogy noha a múltja ellenére négy parlamenti párt ‑ két kormánypárt és két ellenzéki párt ‑ megtette azt a gesztust a bűnben és vérben fogant Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódja felé, hogy közös nyilatkozatban emlékezzünk az 1956-os forradalom 60. évfordulójának jelentőségére, azonban ezzel az MSZP-nek egyébként nem járó gesztussal sem élt a Magyar Szocialista Párt. Ezt sajnálatosnak tartjuk, és azt reméljük, hogy eljön az az időszak, amikor a magyar politikai élet egységesen képes lesz emlékezni az 1956-os forradalomra. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kommunista diktatúrának Magyarországon nagyon sokféle áldozata van. Talán számba se tudjuk venni azt a rengetegféle módot, amivel igyekezett emberek életét kerékbe törni, karriereket, családi együttléteket ellehetetleníteni a kommunista rendszer. Gondoljunk csak arra, hogy rögtön a megalakulásakor 800 ezer honfitársunkat hurcolt el valahová a Szovjetunióba, a sok száz vagy sok ezer kényszermunkatábor egyikébe, amit a nemzetközi közvélemény is csak gulágokként ismer. Ebből a 800 ezer honfitársunkból 200 ezer sohasem tért haza, hanem ott maradt ezen a kis málenkij roboton, ahogy cinikusan mondták a szovjet katonák, kis munkán.De volt olyan két hónap, amikor 50 ezer embert bocsátottak el állásukból, mert politikailag nem voltak megbízhatóak. Emlékezhetünk a kuláküldözésekre, a padlássöprésekre, emlékezhetünk a földek elvételére, ami vidéki családok tízezreit ‑ vagy inkább azt mondom: százezreit ‑ tette vagy földönfutóvá, vagy teljes mértékben kiszolgáltatottá. Emlékezhetünk a halálos ítéletekre, az Andrássy út 60.-ra vagy a többi hasonló helyszínre, amelyek egy részét a nyilasoktól vették át a kommunisták, mind az épületet, mind az embereket, mind pedig a módszereket; csak éppen nem a fajelmélet nevében, hanem az osztályelmélet nevében, de ugyanazok az emberek más egyenruhában ugyanolyan kegyetlenséggel és embertelenséggel tevékenykedtek. Jól mutatja ezt a Terror Házában az átöltözőszoba, amelyben a Rákosi-rendszer már formanyomtatványt is nyomtatott azoknak az úgynevezett kisnyilasoknak, akiknek az embertelen szolgálatára igényt tartott az a rendszer.De gondolhatunk a recski kényszermunkatáborra, ahol 1300 honfitársunk raboskodott, gondolhatunk arra a több mint 10 ezer emberre, akit Budapestről telepítettek ki pár év leforgása alatt, gondolhatunk arra a 13 ezerre, akit a Hortobágyra hurcoltak, akár kényszerlakhelyet kijelölve nekik, akár kényszermunkára kötelezve őket. Amikor visszatértek, nem foglalhatták el eredeti lakásukat, eredeti munkahelyüket, hanem mindvégig megbélyegzetten éltek. És gondolhatunk azokra az emberekre is, akik az ’56-os forradalom és szabadságharc után szenvedtek halált, voltak több százan vagy több ezren, akik a harcokban hunytak el, de bizony több száz halálos ítélet az, amit Kádár János rendszere hozott meg, és amivel próbálta az egész országot megfélemlíteni, és mindemellett 22 ezer embert még az ’56-os forradalom után is bebörtönöztek a forradalomban való részvétel miatt.Rengeteg tehát a kárvallottja a kommunista rendszernek, akiket akár jogilag, akár egzisztenciálisan, akár más módon igyekeztek ellehetetleníteni, nehéz helyzetbe hozni. Azt hiszem, az egykori szocialista-liberális kormányzat hozzájuk való hozzáállását jól mutatja, hogy 2008-tól kezdve, amikor a gazdasági megszorításokat lépésről lépésre végrehajtották, pontosan ezeknek az embereknek a nyugdíj-kiegészítését fagyasztották be elsőként, és nem emelték ugyanúgy, ahogy az alapnyugdíj összegét.A 2010 után hivatalba lépő Fidesz-KDNP-kormánynak tehát feladata volt, hogy ezeket az elmaradt emeléseket kompenzálja. Ezt meg is tettük, és összességében 50 százalékkal emeltük a tartós szabadságelvonást elszenvedett kommunistaáldozatok nyugdíj-kiegészítését. Ezzel messze nem tudjuk sem szenvedésben, sem anyagiakban kompenzálni azt, amit nekik igazságtalanul és bűntelenül el kellett szenvedniük, de legalább jelképesen tudtunk az ő javukra is intézkedéseket hozni, pótolni azt, amit elődeink nem tettek meg.Fontosnak tartottuk, már csak a velük való szembenézés szempontjából is, hogy nemzetközi fórumok nyomása, sőt, kötelezése ellenére is a kommunista szimbólumokat, a vörös csillagot vagy a sarló-kalapácsot ugyanúgy tiltja a magyar büntető törvénykönyv, mint a nyilaskeresztet vagy a horogkeresztet, vagy az SS-jelvényt. Egyiket sem lehet használni, azt hiszem, ez az európai demokratikus hozzáállás alapértéke és alapvető elvárása, hogy egyik diktatúra jelképei se legyenek használhatóak, csak történelmi szemléltetés céljából.Magyarország a rájuk való emlékezés európai motorja is kívánt lenni, ezért 2011-ben, a magyar EU-elnökség alatt javaslatunkra, magyar-lengyel-litván kezdeményezésre elfogadtuk, hogy augusztus 23-a a XX. századi önkényuralmi rendszerek európai közös emléknapja, mármint az áldozatokra való emlékezés közös emléknapja. Az is fontos, hogy a magyar büntető törvénykönyv immáron expressis verbis tartalmazza, hogy a kommunizmus bűneit, a kommunista vezetők rémtetteit nem lehet tagadni. Ez bűncselekmény, ugyanúgy, mint a holokauszt tagadása. Bárki, aki tagadja azokat a kegyetlenségeket, amiket akár ’49-ben, ’49 után vagy ’56-ban, ’56 után követtek el a kommunista államrend nevében, aki tagadja ezeknek az embertelenségét, jogtalanságát, tisztességtelenségét, az most már bűncselekményt követ el Magyarországon, éppen ezért felelősségre vonható.A Szocialista Párt pedig maga dönti el, hogy mit tesz azokkal a véleményekkel, amelyek tagadják az ’56-os forradalmat és a forradalom értékeit, de hát azt nekik is viselniük kell, hogy aki néma marad ebben a helyzetben, az cinkosa annak, aki tagadja az ’56-os forradalmat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Köszönjük. A következő napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gulyás Gergely alelnök úr: „Az Országgyűlés megalkotta, a Kúria igazolta” címmel. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönjük. Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. (11.30)