• DR. MIKOLA ISTVÁN külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Hölgyeim és Uraim! A napirenden szereplő előterjesztés célja az Európai Unió és tagállamai, valamint Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodás, a CETA aláírásával kapcsolatos magyar álláspont kialakítása. A CETA egy rövidítése a kereskedelmi megállapodásnak, Comprehensive Eco­nomic and Trade Agreement a nemzetközi jelölése.A CETA létrehozására irányuló tárgyalások közel ötéves tárgyalási folyamatot követően, 2014. augusztus 5-én zárultak le. Az Európai Bizottság a megállapodást vegyes hatáskörűként terjesztette a Tanács elé, tehát abban az Európai Unió mellett a tagállamok is szerződő felek lesznek, és a megállapodás későbbi hatálybalépéséhez szükséges lesz a nemzeti parlamentek, így a Magyar Országgyűlés hozzájárulása is. Fontos megjegyezni, hogy a Bizottság ugyan eredetileg nem vegyes megállapodásként tárgyalta ki a CETA-t, de az EU-tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács szintjén megfogalmazott határozott tagállami, köztük magyar reakciók fényében módosította szándékát, így lett végül is vegyes megállapodássá minősítve.Az Európai Bizottság és Kanada a megállapodást az október 27‑ei EU-Kanada-csúcstalálkozón tervezi aláírni. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, szükség van az ideiglenes alkalmazásra vonatkozó tanácsi határozattervezetek elfogadására. Magyarország ezek­kel kapcsolatban általános fenntartást tett, amit idáig nem oldottunk fel. A kormány a tisztelt országgyűlési képviselők véleményének függvényében kívánja kialakítani a kérdésben követendő álláspontját, ezért terjesztette az Országgyűlés elé a CETA aláírásával kapcsolatos javaslatot.Magyarország a kezdetektől fogva támogatta a CETA-megállapodás tárgyalásait. A CETA kiegyensúlyozott, ambiciózus megállapodásnak minősíthető, amelytől hosszú távon kedvező kereskedelmi és foglalkoztatási hatások várhatók. A magyar-kanadai kétoldalú kereskedelmi forgalom szintje ugyan viszonylag alacsony, 2015-ben ez 366 millió euró összegű volt, ami a teljes magyar külkereskedelmi forgalomnak mindössze 0,2 százalékát jelenti, azonban a piacra jutási feltételek mindenképpen kedvezőbb környezetet teremthetnek a kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolataink fejlesztésére.A létrehozott megállapodás javít a magyar export lehetőségein, és ez ösztönözheti a magyar vállalkozásokat, különösen a kis- és középvállalkozásokat az export növelésére és új lehetőségek keresésére. A megállapodás hatálya kiterjed az áruk és szolgáltatások kereskedelmére, a kormányzati beszerzésekre, a beruházások terén a piacnyitásra és a befektetések védelmére, a versenyszabályokra, a szellemi tulajdonjogok oltalmára, beleértve a földrajzi eredetjelzők védelmét is, az állami vállalatokra, a fenntartható fejlődésre, a szabályozási együttműködésre és a megállapodásban foglaltakkal kapcsolatos, a szerződő felek közötti vitarendezésre.A tárgyalási folyamatban kiemelt figyelmet fordítottunk a magyar érdekek és érzékenységek, különösen mezőgazdasági érzékenységeink megállapodásban történő megfelelő tükröztetésére, mely erőfeszítéseink sikerrel jártak. Fontos kiemelni, hogy a CETA nyomán nem sérül a közegészségügyi, állat- és növényegészségügyi, környezetvédelmi, munkaügyi és szociális, uniós és tagállami nemzeti normák rendszere, és továbbra is megmarad a tagállamok vonatkozó nemzeti szabályozási joga.A CETA aláírásával és ideiglenes alkalmazásával kapcsolatos magyar álláspontot érintően fontos az Országgyűlés 11/2016. (VI. 17.) határozata, amely az Európai Unió harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaival kapcsolatos követelményekről szól. Kijelenthető, hogy a CETA nem ütközik az OGY-határozat azon követelményeivel, amelyek szerint a kormány nem támogathat a környezet- és egészségvédelem, az élelmiszer-biz­tonság, valamint az emberi jogi, illetve munkajogi garanciák jelenlegi szintjét veszélyeztető, valamint antidemokratikus vitarendezési eljárást tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodást.Az országgyűlési határozatban rögzített elvárásoknak megfelelően a megállapodás fenntartható fejlődéssel foglalkozó részében a munkaügyi és környezetvédelmi területeket tartalmazó fejezetek nem írják felül sem az EU, sem a tagállamok erre vonatkozó jogszabályait, és nem korlátozzák az államok szabályozási jogosítványait. A megállapodás egyetlen rendelkezése sem érinti és nem módosítja az EUMSZ 191. cikkében lefektetett, a környezet minőségének megőrzésére, védelmére, az emberi egészség védelmére, illetve a természeti erőforrások hasznosítására irányuló intézkedések meghozatalára vonatkozó, úgynevezett elővigyázatossági elvet.A CETA kétoldalú párbeszéddel és együttműködéssel foglalkozó fejezete ugyan lehetőséget nyújt a partnerek számára a biotechnológiai téren való együttműködésre és párbeszédre, azonban nem kötelezi az Uniót, illetve a tagállamokat a GMO-kkal kapcsolatos szabályozási és engedélyezési eljárások módosítására vagy liberalizálására.A CETA-ban alkalmazott új típusú beruházási vitarendezési eljárás nem tekinthető a már említett országgyűlési határozatban elutasítandónak tartott antidemokratikus vitarendezési rendszernek. Az állandó beruházási bíróság, Investment Court System felállításával, a fellebbviteli fórum létesítésével, az átláthatóság erősítésével, valamint az államok szabályozási jogának egyértelmű rögzítésével a CETA korszerű, a kötelezettségeket részletesebben meghatározó szabályokat tartalmaz, a vitarendezési eljárásokban pedig nagyobb garanciát nyújt a pártatlan döntéshozatalhoz a tőkebefogadó állam számára. Magyarország pedig elsődlegesen ezek közé tartozik.A CETA azonban ütközik az említett országgyűlési határozat azon elvárásával, miszerint nem kerülhet sor a megállapodás ideiglenes alkalmazására a hazai ratifikációs eljárás lefolytatásáig. Kiemelném, hogy az EU által ideiglenes alkalmazás elutasítását sem a megállapodás tartalma, sem az ideiglenes alkalmazás tervezett tárgyi hatálya nem teszi szükségessé. A megállapodás ideiglenes alkalmazása csak a közös uniós hatáskörbe tartozó rendelkezésekre terjedne ki, ennek megfelelően az ideiglenes alkalmazás alól kikerülne a beruházásvédelmi terület, beleértve a beruházásivita-rendezést is. Az EU általi ideiglenes alkalmazást pedig csak a magyar részről történő aláírás, azaz a CETA egészének elutasításával tudná Magyarország megakadályozni. Ez magyar részről nem állna érdekünkben.Még egyszer hangsúlyozom, hogy a jelenleg napirenden lévő határozati javaslat a CETA aláírásával kapcsolatos álláspont kialakítására irányul. Az Országgyűlés aláírással kapcsolatos, remélhetően pozitív döntésének függvényében a ratifikációs kötelezettség értelmében a megállapodás kihirdetésére irányuló törvényjavaslatot a megállapodás hatályba léptetése érdekében - mely hatály a teljes megállapodásra terjedne ki - a későbbiekben még egyszer az Országgyűlés elé terjesztjük. Magyarország a CETA-val kapcsolatos, a korábban említett tanácsi határozattervezetekkel szembeni általános fenntartását csak a Magyar Országgyűlés egyetértése esetén tudja feloldani.Az október végére tervezett aláírási ceremóniára tekintettel minél hamarább szükséges lenne az Országgyűlés döntésének megszületése. Az elmondottak figyelembevételével kérem az Országgyűlés hozzájárulását és támogatását a CETA aláírásával kapcsolatos álláspontról szóló országgyűlési határozati javaslat elfogadásához és egyetértését ahhoz, hogy a kormány a megállapodást aláírhassa. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A CETA‑egyezmény tárgyalásakor a Fidesz-frakció nem a tárgyi kérdéshez, hanem a politikai kérdéshez a következőt szeretné az Országgyűléssel megosztani.(11.50)Az a helyzet, hogy a kormány egy olyan előterjesztést tett a Ház elé, ami valójában - a parlamenti határozati javaslat is erről szól - vagylagos álláspontot tükröz. Tehát a kormány ezt hivatalosan is közölte: a parlament döntését figyelembe véve szeretné a magyar álláspontot képviselni az aláírási ceremónián is és természetesen a későbbi ratifikációs folyamatban.A Fidesz-frakció hétfőn úgy döntött, hogy tekintettel arra, hogy ez az egész egyezmény egyáltalán nem pártpolitikai metszetben értelmezhető, ez megint az a hosszú távú nemzetstratégiai kérdés, amiben rendkívül fontos lenne a parlamentnek valamifajta konszenzusos álláspontja. Ezért nem előzetesen döntöttünk már a parlamenti vita előtt arról, hogy most milyen irányú vitát szeretnénk folytatni, hanem - és majd a hozzászólásainkból is hallhatják - kifejezetten egy olyan vitára lenne szükség szerintünk, amikor nem a politikai, pártpolitikai elkötelezettség dominálja a vitát, hanem valamilyen módon megpróbálunk az érvek, ellenérvek hatására konszenzusra jutni. Tehát ebben teljes mértékben nyitottak vagyunk, és szeretném kérni azt a tisztelt Háztól, hogy a Fidesz-szónokokat is abban az értelemben hallgassák, hogy a frakció még nem foglalt állást. Majd a vita lezárása után és a részletes vita lezárása után, még az október 10‑e körül esedékes szavazás előtt fogunk végleges álláspontot kialakítani, és rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy a parlament és a különböző frakciók és pártok milyen álláspontot képviselnek ebben az ügyben. Ezért a Fidesz hozzászólói természetesen egy‑egy közös álláspontot képviselnek, ami viszont nem a frakció egészének az álláspontja, mert több különböző vélemény van ezzel kapcsolatban.Jómagam is akkor nem mint frakcióvezető, aki frakcióálláspontot képvisel, hanem mint országgyűlési képviselő és a Fidesz elnökségének tagja szeretném azt mondani a Háznak, hogy a kérdés megítélésénél néhány szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nemcsak az a kérdés, hogy akkor ebben a konkrét kereskedelempolitikai egyezményben milyen tárgyi problémák vannak és milyen tárgyi megoldások, hanem nekünk azt is figyelnünk kell, hogy az egész egyezmény körülötti politikai körülállás, ha úgy tetszik, kontextus, az milyen. Először is teljesen világos, hogy ez az egyezmény szoros meg laza, tehát egyszerre ilyen ambivalens viszonyban van a TTIP-vel, mert egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy amelyik előbb születik meg és ratifikálódik és hatályba lép, az határozza meg a későbbieknek a kereteit. Én azt nem tartom elképzelhetőnek, hogy az egyik konstrukcióban valamiben megállapodunk, és a másikban ahhoz képest gyökeresen eltérő konstrukciót léptetünk életbe. Főleg azért nem, mert egyébként a szóban forgó államok egy közös észak-amerikai kereskedelmi övezetnek a részei, ami a NAFTA. Tehát ilyen értelemben a CETA most megelőzi a TTIP-t, és ha ezt elfogadjuk, a CETA lesz az iránymutató, és egyébként a magyar érdekek szempontjából ez sokkal kedvezőbb körülállás, mintha a TTIP lenne iránymutató a CETA számára. Ez a meggyőződésem.A másik, hogy azt is figyelembe kell venni, hogy a saját szövetségünk, az Európai Unió és annak a gazdasági értelemben és politikai értelemben is vezető államai és térségei milyen álláspontot képviselnek. Ugyanis rendkívül kockázatos, hogyha Magyarország adott esetben - és fel kell mérni ezeket a kockázatokat - egy olyan kérdésben foglal állást, amivel például az Európai Unió közép- és hosszú távú kereskedelempolitikai elképzeléseit egy szem magában akasztja meg. Meg lehet ezt tenni, de azért ennek a kockázatait fel kell mérni.Én úgy látom, hogy ha döntést is hozunk majd októberben, az is csak az első döntés, mert később még mindenképpen egy ratifikációra is szükség van. Azt látni kell, hogy ha október közepén a magyar parlament álláspontja nemleges, és a kormány ezt képviseli - képviselnie is kell - az aláírási ceremónián, akkor az egész dolog elbukik, mert az Unió nem fog belemenni egy olyan döntési folyamatba, aminek a végén nagy valószínűséggel a ratifikációnál az egész ügy megbukik. Tehát kulcskérdés, hogy a magyar parlament ebben milyen álláspontot képvisel.Ezt szerettem volna önökkel megosztani, és átadom a szót a vezérszónok kollégánknak, Németh Zsoltnak.
  • NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három kérdést szeretnék nagyon röviden érinteni. Köszönöm szépen államtitkár úrnak a nagyon alapos helyzetértékelést. Az első, amit én is nagyon fontosnak tartok, amit itt Kósa Lajos frakcióvezető úr is hangsúlyozott, hogy az aláírási felhatalmazásról vitatkozunk, nem pedig a ratifikációról. Tehát egy kétkörös vitában foglalkozik a CETA-val a Magyar Országgyűlés, és amiről most beszélünk, az az, hogy vállaljuk‑e annak a kockázatát, hogy kényszerpályára kerüljön a CETA-megállapodás. Vállalja‑e ezt Magyarország, hogy meghiúsítja az Európai Uniónak egy nagyon kiemelt szabadkereskedelmi megállapodását? Vállalja‑e azt, hogy Magyarország vállalja fel az ódiumát annak, hogy meghiúsítja magát az aláírást is, amire egyébként felhívnám a figyelmet, hogy október 27-én fog sor kerülni az Európai Unió és Kanada közötti csúcstalálkozó keretében, illetőleg október 18-án, tehát bő három hét múlva fogja a rendkívüli Külügyi Tanács kimondani ebben a kérdésben a végleges és várhatóan támogató álláspontját.A ratifikáció az elkövetkezendő éveknek lesz a napirendjén. Egy ilyen ratifikáció 3-4 évet vesz igény­be, 27 tagállamon fog végiggördülni, és úgy gondolom, hogy ez az az időszak, amelyben - noha nem lehet azt mondani, hogy egy váratlan kényszerhelyzetet teremtett az Európai Unió a nemzeti parlamenteknek, hiszen 2014-ben lezárult ennek a megállapodásnak a tárgyalása, és 2014 óta online felületen, az interneten olvasható ez a megállapodás - tehát lehetett volna, és azt gondolom, szükséges is lesz egy közös értelmezést kialakítani, de szemmel láthatóan ez a mai parlamenti vita is arról fog szólni, hogy nagyon sokféle értelmezés van arról, hogy mi van benne és mi nincs benne ebben a CETA-meg­állapodásban.Ezért én most nem kívánok belemenni abba, mondjuk, ezt megtette egyébként államtitkár úr, és megtette tegnap Cecilia Malmström biztos asszony is, hogy állást foglalt ezekben a kérdésekben, de szemmel láthatóan konkrét dolgokról ebben a belpolitikai vitában itt, Magyarországon az egyik fél azt mondja, hogy fekete, a másik pedig azt mondja, hogy fehér. Márpedig azt gondolom, hogy azért ennél közelebb lehetne segíteni az értelmezését a szövegnek, és ez lesz igazán a ratifikációs vitának a tétje, hogy képesek leszünk‑e azt mondani, hogy akkor ez jó, nem fekete meg nem fehér, hanem szürke, és akkor abban egyetértünk, hogy ez szürke.Tehát úgy gondolom, hogy a ratifikációnak, a ratifikációs vitának lesz az a feladata, amit most nem kellene nekünk átvenni. Most igazán arról kell beszélnünk, hogy mit gondolunk az aláírásról, vállalható‑e az aláírás elutasításának a kockázata, és nekem meggyőződésem az, hogy ez nem vállalható. Az aláírás elutasításának a kockázata az egy olyan mértékű kockázat, ami nem vállalható. A ratifikációs vitát ne előlegezzük most meg, ez lenne tehát az első fontos kérdés, amiben szeretném rögzíteni az álláspontomat.A második kérdés Magyarország és a szabad­kereskedelem általános kapcsolata. Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, fontos, hogy tisztázzuk, mit gondolunk Magyarország és a szabadkereskedelem általános viszonyáról.(12.00)Magyarország a nemzeti jövedelmét külkereskedelmen keresztül realizálja. Magyarország érdeke a szabadkereskedelmi rezsim sikere. Magyarország… - leginkább az egész európai uniós tagsága eredményeképpen a legfontosabb, amit az Európai Uniótól kap, hogy a közös piac tagjává vált, és ezáltal az Európai Unió szabadkereskedelméből a magyar gazdaság részesül. A magyar munkahelyek, a magyar ipar, a magyar társadalom életszínvonala, nívója nagyon nagy mértékben közvetlenül kapcsolódik a szabad­kereskedelemhez. A szabadkereskedelem tehát meggyőződésem szerint Magyarország érdeke, a sza­bad­kereskedelem jó. Innentől fogva természetesen az a kérdés, hogy vannak jó megállapodások meg rossz megállapodások. Azt kell tudnunk eldönteni, hogy mitől jó egy megállapodás, és mitől rossz egy megállapodás. Sajnos, az elmúlt időszakban láthattuk, hogy vannak a szabadkereskedelemnek negatív hatásai, a globalizmusnak vannak negatív hatásai, és meg lehet próbálni a szabadkereskedelmi rezsimekben ezeket kiküszöbölni.Úgy gondolom, hogy itt Magyarországnak vannak elvi fenntartásai, kell legyenek elvi fenntartásai. Ez alapvetően a Magyarország szuverenitásával összefüggő kérdés. Úgy vélem, hogy itt a CETA mindenféleképpen egy nagyon fontos kísérletet jelent, hiszen egy teljesen új befektetési, vitarendezési eljárást vázol fel az eddigi beruházásvédelmi megállapodásokhoz képest. Tehát vannak elvi feltételeink, és vannak nagyon evilági ágazati megfontolások, amelyek közül a magyar mezőgazdaságnak, a magyar élelmiszer-biztonságnak a GMO-mentesség szempontjai meghatározóak.Úgy vélem, tisztelt Országgyűlés, hogy a CETA-nak mindenféleképpen ígéretesen alakul mind az elvi kérdések szempontjából a hatása a szabad­keres­ke­de­lemben általában, mind pedig az ágazati érdekvédelmi képességeink tekintetében. Azt hiszem, amit itt Kósa Lajos hangsúlyozott, hogy milyen hatása lehet ennek a TTIP-re, hát meghiúsíthatja adott esetben a TTIP‑et, ha a CETA megoldásai sikeressé válnak, hiszen itt Magyarország mind az ágazati politikában, mind pedig Magyarország szuverenitásának a védelmében nagyon fontos fogódzókat találhat. Természetesen nem az az érdekünk a TTIP vonatkozásában sem, hogy meghiúsuljon a TTIP, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy a TTIP, az amerikai szabadkereskedelem és a kanadai szabadke­res­kedelem két külön tészta. Igenis az egy nagyon fontos kérdés, hogy lehetséges‑e meghatározóan, szögesen ellentétes megoldásokat találni. Ha a CETA megoldásai sikeresnek fognak bizonyulni, akkor azt gondolom, hogy Amerika nagyon nehezen fog tudni kihátrálni azokból a megoldásokból, így például a vitarendezésre hivatkozok vagy éppenséggel néhány fontos magyar ágazati sikerre, eredetjelzőkre, miegymásra lehetne még utalni, de a legfontosabb talán az ágazati kérdésekben Magyarország GMO-men­tessége, de ez mindenféleképpen egy fontos megközelítés.Végül az Európai Unió kereskedelempolitikájáról szeretnék röviden szólni. Az európai közös kereskedelempolitika talán az Európai Uniónak mára az egyetlen sikerágazata. Akkor, amikor az Európai Unió olyan állapotban van, mint amilyen, akkor azt hiszem, nem mellékes kérdés, hogy a közös kereskedelempolitikában bekövetkező esetleges zavar vagy kudarc hogyan hat az egész Európai Unió jövőjére. Látható ezért, hogy a nagy tagállamok végül is egyöntetűen támogatják, gyakorlatilag néhány kis tagállam tartja még fönn a fenntartásait, ezek közül is talán leginkább Ausztria, az osztrák szocialista párt - jelenlegi állapotában persze ez olyan nagyon nem csoda -, amit alá kell húznunk.De szeretném hangsúlyozni azt is, hogy az Európai Néppárt is egyöntetűen támogatja, mint ahogy a visegrádi együttműködés álláspontja is, és különösen lengyel barátaink támogató álláspontja is egy olyan kérdés, amit fontos mérlegelni. Nekünk is fontos szempont, hogy milyen módon tudjuk ilyen kérdésekben fenntartani a visegrádi együttműködéssel, az Európai Néppárttal és az Európai Unió egészével az együttműködésünket. Vannak jó vitakérdések Európával, és vannak rossz vitakérdések. Azt gondolom, hogy most a CETA kérdésében mindenféleképpen az egyetértés körvonalai, ahogy itt kialakulni látszanak, Magyarországnak ezt kell szolgálnia. Tegnap Cecilia Malmström asszony azt mondta, hogy egy rendkívül negatív üzenet lenne az Európai Unió részéről a világnak, ha nem sikerülne aláírni ezt a megállapodást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), meghiúsíthatná az elkövetkezendő időszakban a többi szabadkereskedelmi megállapodást, az egész Európai Unió szavahihetősége omlana össze. Azt gondolom, hogy tehát ilyen dimenziójú kérdésről tárgyalunk most. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amit Németh Zsolt elmondott, úgy gondolom, az segített nekünk abban, hogy megértsük és értelmezzük, hogy egészen pontosan miért vagyunk ma itt ezt tárgyalni. Ha másnak nem, a jegyzőkönyv számára muszáj rögzíteni, hogy ilyen országgyűlési határozati javaslatot még nem láttunk, amiben egy perjellel elválasztva, „támogatja/nem támogatja, a kívánt rész aláhúzandó” került be elénk ez a javaslat. Furcsa módját választották, azt kell erre mondjam. Tehát ha most egy ötpárti egyeztetésen lennénk, akkor is érteném a műfajt, ha egy vitanapon lennénk ennek a szabadkereskedelmi egyezménynek a megvitatására, akkor is érteném a műfajt. Hogy ez az országgyűlési határozati javaslat egyébként nem tisztázott viszonyban van pillanatnyilag a határozati házszabállyal is, de végül is ide elénk került, ezt választották önök. Nyilvánvalóan a többségé a legtöbb felelősség, hogy ezt megvitassuk. Meg lehet ezt vitatni így is, furcsa a műfaj, ennyit szerettem volna ezzel elmondani.Az látszik, hogy a Fidesz-frakción belül sincsen egység, és most nincs is meg az a bátorság, ami szokott lenni az európai ügyekkel kapcsolatban, illetve az Egyesült Államokat, Észak-Amerikát érintő ügyekkel kapcsolatban, és nincs is meg az, amit én rossz értelemben vett bátorságnak, inkább vakmerőségnek mondanék. Az a fajta visszafogottság, amit egyébként most ebben képviselnek, szerintem sok más ügyben kifejezetten hasznos lett volna, mint ahogy itt egymással összefüggő kérdésekben azt gondolják, azt mondják, hogy álljunk meg egy pillanatra, torpanjunk meg, gondoljuk végig, és ezt a vitát természetesen folytassuk le. Ez csak önöktől szokatlan, mert máskor pedig… (Kósa Lajos: Te most dicsérsz vagy szidsz minket? - Derültség.) A párbeszédes műfajra sem merek... - hogy mondjam, ez a fajta megfontoltság is jó lenne. Persze, mögé tudnék egyébként olyat is látni, hogy addig önök nem mernek dönteni, amíg az összes európai uniós államban nincsenek meg a döntések és nem látják, hogy merrefelé van az európai uniós irány, és akkor a kormány is majd kér egy nagyobb felhatalmazást az Országgyűléstől, és akkor az Országgyűlés kilencvenvalahány százalékát majd megpróbálják meggyőzni és azt mondani, hogy márpedig mi mást nem képviselhetünk ebben az ügyben. Szerintem ezek az önök kétségei. Nem dicsérem, nem szidom önöket, csak összefoglaltam az önök kétségeit. (Kósa Lajos: Köszönjük szépen.)Mi is most próbáltuk azt megérteni, hogy miért jön be egy ilyen országgyűlési határozati javaslat, amiben a kívánt rész aláhúzandó. (Kósa Lajos: Ez nincsen benne.) Hát, nincsen benne, de értelemszerűen éles ésszel rájöttünk, hogy így kell ezt használni, mert ez egy vagylagos határozat, ahogyan azt Kósa frakcióvezető úr mondta, valójában a kettő egymást kizárja ebben a dologban. Önök most meg fognak vitatni valamit, aminek a tartalmát szerintem vajmi kevesen ismerik ma Magyarországon. Értem én azt, hogy online felületeken egyébként ez hozzáférhető. Mi is megkértük és meg is kaptuk természetesen egyébként a nagykövetségtől. Mi úgy gondoljuk egyébként, hogy ennek a feldolgozására a kormányzatnak, illetve a kormányzó pártnak kell hogy meglegyenek azok a kapacitásai, amelyek elénk tudnak terjeszteni egy olyan határozati javaslatot, amihez egyébként egy viszonyrendszert ki lehet alakítani. Önök nem tettek ilyet, ezért érdekes a műfaj.(12.10)Ha ez egy vitanap, akkor mindenki felkészül, és mond valamit erről a dologról, jegyzőkönyv is készül róla, majd később döntési szituációba fogunk tudni kerülni.Az államtitkár úr azt mondta - mi is megkaptuk egyébként nagyjában‑egészében ugyanazt a háttéranyagot, amit az expozéból is megismerhettünk -, hogy a megállapodás nyomán nem sérül a közegészségügyi, állat- és növényegészségügyi, környezetvédelmi, munkaügyi, szociális uniós, tagállami, nemzeti normák rendszere, és továbbra is megmarad a tagállamok vonatkozó nemzeti szabályozási joga. Tehát akkor, kérdezem: ezt a GMO-ra is érthetjük? Ez összhangban áll a kormány közpolitikai céljaival - ezt írják, és ezt mondta ön is. Ezenkívül tettünk még föl több kérdést, amire egyelőre még nem érkezett válasz, mert annyira fontosnak tartották, hogy ez a mai napon idekerüljön, hogy a házszabályt nem tartják be, de annak kapcsán be fogják tartani a házszabályt, hogy mi csak a 15. napon, 16 óra 30 perckor fogjuk a kérdéseinkre a vá­laszt megkapni. Ezért csak a kérdésekkel tudok szol­gálni, a rájuk kapott válaszokkal egyelőre még nem. (Kósa Lajos: Akkor nektek sincs álláspontotok?)Államtitkár Úr! A sajtóhírekből az derül ki, hogy a kormány hatáselemzéseket végzett. Írásban fel is tettük ezt a kérdést. Milyen Magyarországra vagy Magyarország gazdaságára gyakorolt hatásairól tud nekünk beszámolni, államtitkár úr? Az általános háttéranyagot mi is megkaptuk, de azon túlmenően milyen, a magyar gazdaságra gyakorolt hatásairól tud nekünk beszámolni?Illetve a jogi környezet természetesen olyan, hogy ha nekünk is, a nemzeti parlamentnek is jóvá kell hagyni egy ilyen megállapodást, akkor tudjuk azt, hogy az Országgyűlés is felhívja a kormányt, hogy semmi esetre se támogassa olyan szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét, amely veszélyezteti a környezet-, az egészségvédelem, az élelmiszer-biztonság, valamint az emberi jogi, illetve munkajogi garanciák jelenlegi szintjét, valamint ha az esetlegesen antidemokratikus vitarendezési eljárásokat tartalmaz. Tartalmaz‑e ilyet ez a megállapodás? Ezek lennének az alapvető kérdéseink, illetve a GMO tekintetében lenne ugyanez a kérdésünk. (Kósa Lajos: Ezért van vita.)Láttam, hogy Kósa Lajos azt mondta, hogy nekünk sincs álláspontunk. Önöknek sincs, önöknek sincs ebben. Ezért üdvözlök mindenkit ezen a mai vitanapon. Mi a kérdéseinket tudjuk feltenni, önök pedig egy ilyen vagylagos országgyűlési határozattal idejönnek elénk. Én nem tudom, hogy miről fogunk szavazni ebben a kérdésben, és mi a kormány álláspontja. Németh Zsolt expozéját egyébként, úgy gondolom, legalább ebben tudjuk értékelni, és ő képviseli azt az atlantista álláspontot, amit a kormány egyelőre nem bír és nem képvisel, ha jól értettem. Illetve, bocsánat, az államtitkár úr sokkal árnyaltabban mondta ugyanazt, amit Németh Zsolt mondott; tehát akkor valószínűleg nem bírják ebben a frakciójuk támogatását. Szerintem először a kormányoldalon döntsék el, hogy meg kell‑e várnunk bármilyen európai uniós döntéshozatali mechanizmust, saját maguk között a vitás kérdéseket tudták‑e rendezni, utána egy kormányállásponthoz tudunk mi viszonyulni. Ez most az önök felelőssége, nem a miénk. Köszönöm szépen a figyelmet.
  • GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam nagyon nagy örömmel fogadom azt a lehetőséget, hogy itt most már többedik alkalommal beszélgethetünk, vitatkozhatunk a szabadkereskedelmi megállapodásokról. 2015-ben egy TTIP vitanapot követően idén júniusban fogadta el egyöntetűen a parlament azt az országgyűlési határozatot, amely felszólítja a kormányt arra, hogy a parlament jóváhagyása nélkül ne lépjen az ilyen szabadkereskedelmi egyezmények dolgában. És ugyanígy üdvözlöm azt, hogy a Külügyminisztérium ezt az országgyűlési határozati javaslatot beterjesztette a Ház elé. A legelején szeretném leszögezni, hogy mi igenis vállaljuk vagy vállalnánk annak az ódiumát, hogy ezt a szerződést Magyarország októberben, egy hónap múlva Brüsszelben az általános tanácsülésen ne írja alá. A Jobbik álláspontja ismert mind a CETA, mind a TTIP ügyében. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a szerződés egy trójai falóként funkcionál, amely alapjaiban veszélyezteti azt az Európát, amit ismerünk, azt a szolidaritáson alapuló Európát, amit ismerünk és amit annyira féltünk. Nekem meggyőződésem az, hogy ezek a szabadkereskedelmi egyezmények kívülről ugyanúgy veszélyeztetik az európai civilizációt és magát Európát, mint amennyire a migráció veszélyezteti azt kívülről, a környezetünket, a társadalmunkat, a gazdaságunkat, a gazdaságunk struktúráját. A szabadkereskedelmi egyezményeket az a fajta profitszemlélet hatja át, amely az emberi tényezőt szinte nem is veszi számításba, a profitot helyezi mindenek elé. És igen-igen távol áll attól a keresztényi szemlélettől, amelyet önök, kedves képviselőtársaim, egyéb vonatkozásokban fennhangon hirdetnek. Az eljárás maga is elég aljas, ugyanis ahogy arra képviselőtársaim előttem már utaltak, 2014 augusztusában ezt a szerződést már megvitatták és lezárták. Tehát ez a szerződés most aláírásra vár, jóváhagyásra vár, ratifikálásra vár. Tehát maga a dokumentum már kész van. Erre most, amikor ezt az egész tárgyalást lefolytatták, megjelenik Cecilia Malmström Budapesten, tur­nézik Európában, és vitatkozni szeretne, vitát szeretne nyitni, és transzparenciát hirdet. És itt a Fidesz is eljátssza ugyanazt a parlamentben, akkor, amikor igazából már nincsen döntési helyzet, csak egy olyan kényszerhelyzet van, hogy aláírjuk vagy ne írjuk alá, vállaljuk‑e ennek az ódiumát vagy ne vállaljuk. Nekem meggyőződésem, hogy ennek az ódiumát vállalni kell, hiszen a nemzetállami érdekekkel, a magyar nemzeti érdekekkel konkrétan és határozottan, de az összeurópai érdekekkel is tökéletesen szem­bemegy ez a szabadkereskedelmi egyezmény, ugyanúgy, mint ahogy a nagytestvére, a TTIP. És meg­győződésem szerint a kormány érzi is azt, hogy baj van, hiszen nem véletlen az, hogy amíg itthon reto­rikában gazdasági szabadságharcot hirdet, Brüsszelben valahogy ezt a fajta küzdelmet nem meri felvállalni, és ott kint már inkább mismásol, és támogatólag viszonyul ezekhez a szabadkereskedelmi egyezményekhez. Nem szeretném elismételni azt, hogy milyen pontokon ellenezzük ezeket a szabadkereskedelmi egyezményeket. Ezt már jó néhány alkalommal megtettük itt a Házban, de csak stichwortokban elővezetve: mi úgy gondoljuk, hogy ezek a szerződések, vagy ez a CETA, amelyik némi módosításokon azért mégiscsak keresztülment, de azért a sztenderdek, amiket bevezet, az európai elővigyázatosság elvét mégis alapjaiban rengetik meg. Addig, amíg Kanadában és a tengerentúlon a GMO, a hormonkezelés igenis egy bevett eljárás - ezeket az eljárásokat Európában tiltjuk -, életveszélyesnek tartjuk azt, hogy olyan szerződést írunk alá, amely 50 ezer tonna marhahús, 80 ezer tonna sertéshús, szója, kukorica vámmentes behozatalára tesz le garanciákat, ami a dömpingárakon keresztül az európai árakat lenyomja, és az itteni termelők egzisztenciáját alapjaiban veszélyezteti. Ezeknek a sztenderdeknek a kilúgozása érdekében egyébként a kanadai fél is nagyon sokat megtett a tárgyalások folyamán, hogy az európai irányelveket felpuhítsák és kilúgozzák annak érdekében, hogy a kanadai termékek, szolgáltatások az európai piacon megjelenhessenek. Teljesen mindegy, hogy minek hívjuk a vitarendezési mechanizmust, ISDS-nek vagy ICS-nek, egy biztos, hogy nem a nemzetállami jogrendszeren alapszik. Tehát amíg ezek a szerződések közvetlenül érintik az állampolgárokat a meghatározott nemzetállamokban, nem annak a nemzetállamnak a jogrendszere lesz az irányadó, hanem egy külföldi bíróság, amelyik lehet, hogy nem úgy működik, mint korábban, de az elv nagyjából ugyanaz. És transzparencia dolgában legalább annyi kívánnivalót hagy maga után ez a szerződés, mint korábban. (12.20)Ezeket a szerződéseket titkosan, zárt ajtók mögött tárgyalták le. Hiába online elérhető most már ez a szerződés, teljes mértékben áttekinthetetlen az, ahogy Brüsszel ezeknek a tárgyalásoknak a folyamán eljárt.A hátralévő időben - mert mi is megosztva mondjuk el a vezérszónokinkat - szeretnék arra a fajta torz gazdasági logikára rávilágítani, amit a Fidesz-kormány is alkalmaz akkor, amikor ezeket a szerződéseket idehozza elénk. Az elmúlt 26 évben a különböző, egymást váltó kormányok egyfajta neoliberális gazdaságpolitikát folytattak Magyarországon, privatizáció és liberalizáció útján kiárusították ezekben az országokban a nemzeti javakat, azt szétosztották a hazai maffia között, amelyik a politikai tőkéjét gazdaságira váltotta, illetve megnyitotta a kapukat a külföldi multinacionális vállalatok előtt. A tőkebefektetések érdekében pedig az olcsó munkaerővel kezdtek el lobbizni ezeknél a nagyvállalatoknál, versenyt futottak a nagyvilággal, és próbáltak még aláígérni lehetőleg a bangladesi és a pakisztáni munkabéreknek is, adómentességet ígértek, állami támogatást nyújtanak (Dr. Vas Imre: Ezt te sem hiszed el!) mind a mai napig stratégiai szerződések formájában olyan vállalatoknak, amelyek kizárólag ezeket a lehetőségeket lesik és nem azt, hogy hogyan tudnak win-win alapon olyan szerződéseket megkötni és úgy működni, hogy az abban az országban is működjön vagy annak az országnak is a hasznára váljon, ahol telephelyüket tudhatják. Ezt a politikát önök is folytatják, és kampányolnak az emelkedő GDP-vel, amit azok a vállalatok termelnek meg, amelyek itt székhelyeket hoztak létre és telephelyeket hoztak létre. Önök olyan exportokkal kampányolnak meg exportszámokkal, amit ezek a vállalatok teljesítenek. És közben pedig a magyar emberek százezrével menekülnek el ebből az országból, mert ez a fajta gazdasági konstrukció nem az ő érdeküket szolgálja, és ilyen bérekért, ilyen feltételek mellett a magyar emberek nem képesek a saját hazájukban megélni. Tisztelt Kormány! Bátorság, lehetne paradigmát váltani, ez most itt egy nagy lehetőség, hogy önök letérjenek arról a rossz és hamis útról, amit az elmúlt 26 évben folytattak a különböző kormányok, és keressék meg azokat a szövetségeseket itt az országon belül, Európában és szerte a világban, akik ugyanígy ellenzik ezeket a kereskedelmi szerződéseket, bőven van belőlük Európában is. Köszönöm. (Sallai R. Benedek: Úgy van! - Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)
  • BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megerősítve a Gyöngyösi Márton frakciótársam által elmondottakat, azt én is aláhúznám, hogy mindenképpen pozitív, hogy az elmúlt időszakban akár itt az Országgyűlésben, akár különböző bizottsági ülések keretein belül tudunk beszélni és vitatkozni azokról a szabadkereskedelmi egyezményekről, melyek döntő módon meghatározzák hazánk jövőjét. Sajnálatos az, hogy ez leginkább csak az idei évben erősödött, és a tárgyalások korábbi szakaszában erre nem nyílt mód és lehetőség, nem kaptunk érdemi tájékoztatást. Én bízom benne, hogy a jövőben ez mindenképpen változni fog.Látható az - ahogy ez elhangzott előttem is -, hogy az előttünk fekvő CETA vegyes hatáskörű egyezmény lesz, tehát szükség lesz a tagállamok ratifikációjára. Sajnos, az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás, a TTIP esetében ez még egyáltalán nem biztos, viszont mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez így történjen. Itt a CETA-nál látható, hogy október 27-ére aláírásra kész lesz a megállapodás. Fontos azonban kiemelni ezzel együtt azt, hogy az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény vagy az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás esetében még nem sikerült lezárni az előzetes érvényesítés kérdését, vagyis azt, hogy az egyezmény már az Európai Parlament jóváhagyását követően, de a tagállami ratifikációkat megelőzően hatályba lépjen. Várhatóan az Európai Parlament idén decemberben kívánja jóváhagyni az egyezményt. Tehát ilyen közel annak aláírásához sem dőltek el olyan lényeges kérdések, mint hogy milyen módon fog életbe lépni. Nos, tisztelt képvi­selőtársaim, ez a tény még inkább világossá teszi azt, hogy a tárgyaló felek igazából mennyire is akarták átláthatóan, transzparens módon kezelni az egész tárgyalást és a döntések meghozatalát - semennyire. A CETA - akárcsak a még tárgyalás alatt álló TTIP - több olyan területet is érint, melyek jelentősen befolyásolják majd az uniós, így a magyar állampolgárok életét, életminőségét. (Kósa Lajos: A TTIP-nek nincs is szövege!) Nem mennék végig azon, hogy melyek ezek, hiszen akár az előterjesztésben elhangzott, akár olvashatjuk, hogy mely területekre terjed ez ki, de azt aláhúznám, hogy maga az Európai Bizottság is érezheti, hogy az egyezmény több ponton sántít, hiszen megegyezés született arról, hogy előkészítenek egy deklarációt, amely úgymond megmagyarázza annak bizonyos részeit, melyek, idézem: „a nyilvánosságot nagyon érzékenyen érintik”. Nem véletlen ez az óvatoskodás, hiszen az elmúlt hetekben hatalmas tüntetések zajlottak egész Európában mind a CETA, mind a TTIP ellen, melyeket már nem lehet figyelmen kívül hagynia sem az Európai Uniónak, sem a magyar kormánynak. Miniszter úrhoz is címeztek egy tiltakozó levelet, melyet több mint száz, egészen pontosan 107 magyarországi civil szervezet írt alá - a Zöld Válasz civil szervezet is ezek között volt többek között -, melyben arra kérik, hogy Magyarország ne írja alá a CETA-t. Itt és most alá szeretném húzni azt, hogy a Jobbik is ezt kéri a kormánytól. Mi azt gondoljuk, hogy igenis vállalni kellene ennek a kockázatát, és egyáltalán nem azt kellene mérlegelni, hogy mely országok fognak majd hozzánk hasonlóan dönteni, hiszen ha nemzeti érdekeink sérülnek, akkor ezt vállalnunk kell. Önök szabadságharcot hirdettek, és azt mondták a magyaroknak, hogy minden ilyen esetben a nemzeti érdeket fogják előtérbe helyezni, szemben az európai uniós diktátumokkal vagy éppen azzal, hogy más országok milyen módon próbálják még az Európai Unióra is rákényszeríteni az akaratukat, melyhez természetesen az illetékes bürokraták teljes mértékben asszisztálnak. És azt is meg kell említeni, hogy az Európai Bizottság igyekszik bagatellizálni ezeket a tiltakozásokat, melyekre utaltam, hiszen tegnap volt lehetőségünk meghallgatni Cecilia Malmström asszonyt az Európai ügyek bizottsága, a Külügyi bizottság és a Fenntartható fejlődés bizottsága összevont ülésén. Itt számtalan kérdés felmerült, és elhangzott az is, hogy Európa-szerte erősödnek a megmozdulások az említett szabadkereskedelmi egyezményekkel szemben, és a kereskedelempolitikáért felelős uniós biztos erre mindössze annyit mondott, hogy tud a tüntetésekről, de sokkal többen vannak azok, akik otthon maradnak egy‑egy ilyen demonstráció alkalmával, tehát a szerződések támogatói többen vannak. Azt gondolom, hogy azért ez egy meglehetősen erőltetett logika, nem hinném, hogy az, aki nem fejezi ki utcai megmozdulás keretein belül a véleményét akár a CETA, akár a TTIP ellen, az támogatná ezeket az egyezményeket. Sőt, azt is alá kell húzni, hogy a politikának abban is felelőssége van, hogy az európaiak, így a magyarok jelentős része nem is tudja azt, hogy ezek a tárgyalások milyen módon zajlanak és miről is szólnak. Viszont az egyértelműen látszik és kiviláglik, hogy az Európai Bizottság nem hajlandó foglalkozni azokkal, akiknek más véleményük van a tárgyalásokról, egy kisebbségnek tekintik őket, akiket figyelmen kívül lehet hagyni. Tehát röviden és tömören kijelenthetjük, hogy nem érdekli őket az emberek véleménye.De a kormány is adós a nyílt beszéddel, hiszen bár itthon több ponton is támadták az elmúlt időszakban a TTIP‑et, a brüsszeli delegáltjaik, akár az európai parlamenti képviselőik rendre igennel szavaztak az ezzel kapcsolatos határozatoknál. És itthon is rendszeresen teljesen ellentétes nyilatkozatok fogalmazódtak meg akár a kormány, akár a Fidesz oldaláról. Nincs kétségünk afelől, hogy a CETA és a TTIP esetében is egy támogató hozzáállás jellemzi önöket, és az itt elhangzottak akár államtitkár úr, akár a Fidesz vezérszónokai részéről ezt erősítették meg. De elég arra utalnom, hogy idén januárban Colleen Bell magyarországi amerikai nagykövet jelentette be, hogy Orbán Viktor és Szijjártó Péter is kiállt a szerződés, vagyis a TTIP és így a CETA mellett, majd Szemerkényi Réka amerikai magyar nagykövet azt is elmondta, hogy az egyezmény megkötése fontosabb, mint valaha. Magyarországon is erősödnek egyébként a tiltakozások, a tegnapi napon is, Malmström asszony látogatásakor sor került megmozdulásra. És igen, alá kell húzni, hogy a CETA mindenképpen a TTIP előfutárának tekinthető, ezért mi arra kérjük, arra szólítjuk fel a kormányt, hogy határozottan álljon ki a magyar nemzeti érdekekért, és ne támogassák ebben a formában az egyezményt, ne írják azt alá. Ezt kérem öntől, államtitkár úr, és szeretném azt, hogyha végre világos és egyenes beszéd lenne jellemző kormányzati oldalról, mert sajnos az elmúlt időszakban nem ezt láthatjuk. Itt egy kész szöveggel állunk szemben, tehát meg kell hogy legyen a magyar kormánynak és az országgyűlési képviselőknek is az álláspontja. Mi határozottan ellenezzük ezt az előbb említettek tükrében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)
  • SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Nem is tudom, hol kezdjem… (Dr. Vas Imre: Az elején!) Kezdem ott, amit önök is tudnak, tehát gyakorlatilag látják azt, hogy recseg-ropog, nyikorog az egész EU-s intézményrendszer úgy, ahogy van. (Németh Zsolt: Az egész világ, a civilizáció!) Erről gyakorlatilag mindennap beszélnek önök is a médiában. Alapvetően nagyon nagy gond van, és az a probléma, mint ahogy erre felhívja a figyelmet Németh Zsolt elnök úr, hogy az egész civilizációval, az emberiséggel gond van. Igen, ez így van, de ez, az ilyenfajta egyezmények vezették erre az útra az emberiséget, és önök most arra az útra próbálják…, illetve nem önök egységesen, hiszen látom azt a megosztottságot, ami szerintem jó, hogy van a soraikban, tehát azok, akik támogatják az ilyen jellegű szabadkereskedelmi egyezményeket, azok ebbe az irányba terelik tovább Magyarországot és a világot és az Uniót, és ez viszont rossz. Az, ami a világ gondjainak a kialakulásához vezetett, az, ami az Európai Unió intézményrendszerének a csődjéhez vezetett, a brexit, a bevándorlási kampány, az a belső polgárháború, ami az Unióban dúl, az az ilyen egyezmények és az ilyen jellegű kereskedelemnek az okán jött létre. Én tényleg érdeklődéssel hallgattam képviselőtársaimat a felszólalásban, és egy teljesen - bocsánat, hogy ilyen buta szót mondok a parlamentben - politikamentes, érdekes beszélgetésben kíváncsi lennék arra, hogy mi az önök véleménye arról, hogy mi a nemzet, mi a nemzetben való gondolkozás, mi az, amikor arról beszélünk, hogy egy nemzetállamban mi az állampolgárainkat és a velünk egy nemzethez tartozó honfitársainkat képviseljük. Mindenkinek lehet erről szubjektív véleménye, minden bizonnyal vannak társadalompolitikai definíciók, de az látható, hogy egy adott földrajzi térségben, egy földrajzilag körülhatárolható részben a természeti erőforrások közös védelme, azoknak az egyenletesebb elosztása, a közös nyelv, a közös pénznem, mind egy‑egy olyan szint, amelyek kellenek ahhoz, hogy a nemzetben való gondolkozás megmaradjon. Arról, hogy védjük közös érdekeinket, közös értékeinket, állampolgárainkat és honfitársainkat, erről a gondolkozásról nem mondhat le az Országgyűlés. Az Európai Unió és az ahhoz való csatlakozás 2004-ben nyitott ezen egy szintet, és azt mondta, hogy kontinensnyi szinten a világ összetettségére és a globális folyamatokra vagy a globalizációs folyamatokra reakcióként kell hogy szélesebben együttműködjünk, de lemondunk az európaiságunkról is, amennyiben az ilyen jellegű szabadkereskedelmi egyezményeket behozzuk. Németh Zsolt képviselőtársamnak, elnök úrnak, én azt hiszem, politikai ellenfelei is elismerik szakértelmét és ismereteit ezen a területen, ennek ellenére semmilyen szinten nem tudom osztani azokat a véleményeket, amikor sommásan kijelenti azt, hogy a szabadkereskedelem jó. Szerintem a szabad­keres­kedelem rossz. Ez teszi tönkre a világot. Ez teszi lehetővé azt, hogy azt a fajta kultúrát, amit az európai kultúra bölcsője, Róma megteremtett, amikor mindenünnen elhozza az erőforrásokat azért, hogy valakik jól éljenek, egy szűk mag, azokat erősítik. Ez Európának a legeredményesebb exportterméke, ez az európai kigyarmatosító kultúra. Száz évek teltek el a világban gyarmatosítással, s a mai napig meghatározza a világnak a sorsát az, hogy mely országok milyen kontinensekről és országokból vontak el erőforrásokat. Az ilyen jellegű szabadkereskedelmi egyezmény ugyanez a gyarmatosítás, ugyanez az erőforrás‑elvonás civilizált, diplomatikus eszközökkel, ami a XXI. században kell, de a célja nem más, mint az erőforrás‑elvonás. Az, hogyha Magyarországon javakat termelünk, kimegyünk és szántunk-vetünk, felnevelünk egy bárányt vagy egy borjút, az azon megtermelt javakból származó jövedelmet elküldjük Kanadába, mert megvesszük valamilyen terméküket, és az a haszon, ami egyébként a közösséget kellene hogy gyarapítsa, az ott fog jelentkezni. Az én véleményem határozottan az, hogy a szabadkereskedelem rossz, a szabadkereskedelem teszi ki a világ gondjainak a jelentős részét, és azokhoz az igazságtalanságokhoz és egyenlőtlenségekhez, amelyek a kontinensek között vannak, az országok között vannak, azokhoz nagyon nagy mértékben hozzájárult a szabadkereskedelem létrehozása. Szintén Németh Zsolt képviselőtársam mondta azt szó szerint, hogy nem vállalható az a kockázat, hogy ne támogassuk jelen pillanatban. Az én véleményem az, hogy nem vállalható az a kockázat, aminek most kitennénk az országot és az Európai Uniót. Mint abban egyetértünk, nemcsak a világban vannak nagyon nagy gondok, de az Unióban is, és az ilyen jellegű nyitottság azt a nemzetállamban való gondolkozást, azt az európaiságban való gondolkozást szünteti meg, ami most, jelen pillanatban még talán védhető lenne, megjavítható lenne. A szabadkeres­kedelem eltünteti a határokat, megszünteti annak a lehetőségét, hogy védjük az erőforrásainkat, és olyan versenyhelyzetet teremt, amikor egy teljesen más kontinens más természeti erőforrásainak a birtokában, egy lényegesen nagyobb gazdagsággal, teljesen más termelési struktúrában, teljesen más jogszabályi környezettel, más korlátozások között valamilyen szinten versenyeznie kell a magyar gazdaságnak és a magyar termékeknek. Ez hogy lehet jó? Az Európai Uniónak rengeteg hibája van, és azt hiszem, hogy hosszan tudnánk sorolni itt a mai nap folyamán, hogyha ez lenne a cél, de legalább az irányelvek szintjén megpróbált, ha nem is tudta meg­teremteni, de legalább megpróbált egységes szabályozást teremteni a környezetvédelemben, a ter­melésben, a támogatáspolitikában, és ez lehetőséget teremt arra, hogy ha nem is történelmi múltunkból, hagyományainkból, mégsem egyenlő feltételekkel, de mégis valamilyen szinten törekedve arra próbáljunk meg az Európai Unión belül kereskedni, és próbáljuk meg kihasználni azokat a jogokat, amelyek esetleg nemzeti szinten nem állnak rendelkezésre. Ebből adódóan - szintén Németh Zsolt elnök úrnak, képviselőtársamnak mondom - az, amit mond, hogy nem fehér és fekete, az számomra teljesen egyértelmű, és teljesen fekete, és nincs min gondolkozni. Mindenki azt várja tőlem, hogy ilyenkor kezdjek el hosszan beszélni a GMO-król, meg kezdjem el szakmailag azt, hogy mi lesz a sertéstermelőkkel, hiszen ott 60 százalékából állítják elő ugyanazt a sertéshúst kilónként, mint Magyarországon. Nem akarok ilyen szakmai kérdésekbe menni, mert az, hogy beáldozzuk Magyarország élelmiszer-bizton­ságát, beáldozzuk azt a kockázatot, amit mondjuk, a GMO-s gabona megteremtése vagy bármilyen terménynek a megteremtése jelenthet az országban, az az élelmiszer-biztonsági kockázat csekély ahhoz képest, amit egyébként az ország összes lakosa elszenved attól, hogy beengedjük egy másik kontinens más erőforrásainak a teljes kereskedelmét az országba. Ezért van az, hogy nagyon-nagyon nehéz bármilyen szinten azonosulni ezzel, és ezért tartjuk azt, hogy a fehér és feketéből ez viszonylag egyértelmű, hogy ez a tiltó zónába és a tiltó színbe kell hogy tartozzon, és ez az, amivel leginkább vitázom képviselőtársammal, mert jelen pillanatban nem látom azokat az érveket, amelyek a legkisebb mértékben is meg tudnák azt a pozitívumot teremteni, ami a negatívumokat ellensúlyozza. Sok-sok negatívumot jelent, amit a CETA és a TTIP egyáltalán megteremthet, és ezeket a kockázatokat Magyarország társadalmának kell elviselnie. És nyilvánvalóan nem tudok azonosulni azzal, amikor Magyarország gazdaságát, Magyarország társadalmát megpróbáljuk GDP-vel meg egyéb ilyen statisztikai mutatókkal leírni, mert ez nem mutatja meg az emberek életminőségét, nem mutatja meg a boldogságukat, nem mutatja meg a mindennapi életüket, és a CETA hozhat pozitív eredményeket a GDP-ben, de rombolhatja Magyarország állampolgárainak az életminőségét, és ez a legfontosabb indikátor, amit döntéshozóként önöknek szem előtt kell tartaniuk. Szerettem volna reagálni tegnap Cecilia Malm­ström asszonynak az országunkban tett látogatására. Olvasva azt, ami történt - alapvetően felidéztem az, hogy a Fidesznek, a Fidesz-KDNP-nek az európai uniós képviselőcsoportja támogatta az ő kereskedelmi biztosnak való kinevezését -, megmondom őszintén, nagyon jó érzés volt átélni azt, hogy a Lehet Más a Politika képviselője nem támogatta, mert az, amit nyújtott, és ami álláspontot képviselt a szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban, az szerintem vállalhatatlan. Alapvetően nincs nekem erre kompetenciám, és nem is szívesen mondok ilyen nagy szavakat, de én, hogyha tehetem, a Lehet Más a Politika-frakció nevében innen a parlamentből is felszólítanám, hogy azonnal mondjon le, és azonnal távozzon arról a posztról, amiért gyakorlatilag az európai uniós állampolgárokat kiszolgáltatja egy másik országnak és egy másik kontinensnek és annak az erőforrásainak. Vállalhatatlan, amit képviselt, mert az a fajta kereskedelmi szemlélet, amit tegnap előadott, és amivel megpróbálta meggyőzni itt a magyarországi tár­gyalópartnereit, az gyakorlatilag semmi mást nem tesz, mint a kereskedelem érdekeit és a kereskedelem értékeit elébe helyezi az emberek érdekeinek, az emberek és a magyar vidék és a magyar sorsok és az európai uniós állampolgárok érdekeinek. Ennek megfelelően, megmondom őszintén - mint mondottam, nem szívesen mondok ilyen sommás dolgokat, főleg most, hogy van lehetőség egyálta­lán szakmai vitára, és nem politikai vitáról van szó ‑, az, ahogy Szijjártó miniszter úr külgazdasági miniszterként tolmácsolta ezeket a gondolatokat és átvette ezeket az érveket, az sajnos az én értékrendemben nagyjából a hazaárulás kategóriáját kimerítő mértékben valósította meg azt, hogy hogyan szolgáltatják ki az országot. Nem szeretném a miniszter urat megbántani vagy megsérteni (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Már megtetted! - Derültség.), ezért próbáltam véleményként fogalmazni, ezért próbáltam úgy fogalmazni, hogy az én értékrendszerem szerint… (Németh Zsolt közbeszól. - Derültség.) Igen, minden bizonnyal találnék mást, hogyha bántani akarnám, nem ez állt a szándékomban, mert tiszteletben tartom, mert látom azt a világban, hogy egy halom közgazdasági irány a mai napig fenntartja ezt a jellegű gazdasági irányt, hogy ez a jó, és nyilvánvalóan ezért nagyon-nagyon nehéz ezzel mit kezdeni. De hadd mondjak egy jogi érvet! Nagyon büszke voltam a Magyar Országgyűlésre idén júniusban, hiszen gyakorlatilag a nemzeti együttműködés rendszerében nem túl gyakori dolog az, hogy egy ellenzéki politikusnak bármilyen kezdeményezését tárgysorozatba vegyék vagy egyáltalán érdemben megfontolják.(12.40)Ennek ellenére a 11/2016. (VI. 17.) országgyűlési határozat az Európai Unió harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaival kapcsolatos követelményekről azt írja szó szerint, hogy a kormány ne támogassa olyan szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét, amely veszélyezteti a környezet- és egészségvédelem, az élelmiszer-biz­tonság, valamint az emberi jog, illetve munkajogi garanciák jelenlegi szintjét, továbbá antidemokratikus vitarendezési eljárásokat tartalmaz. Ez egy országgyűlési határozat, amely előttünk van, szintén az, ez azt jelenti az autós kártyák szintjén, hogy azonos sebességgel megy a két jármű, viszont, ha jól tudom, akkor a joghierarchiában valamivel hamarabb született, ennek megfelelően ennek az országgyűlési határozatnak az alkotmányossága ilyen szempontból megkérdőjelezhető, mert az, amit most behoztak országgyűlési határozati javaslatként, teljes mértékben cáfolja egy korábban elfogadott országgyűlési határozat szövegét. Mert ha végigmegyünk ezeken tartalmilag, hogy mi az, ami konkrétan környezet- és egészségvédelmet kockáztat, mi az, ami élelmiszer-biztonságot kockáztat, mi az, ami emberi jogi, de főleg antidemokratikus vitarendezési eljárásokat tartalmaz, mindet most, jelen pillanatban a CETA tartalmazza. Ennek ismerhető a tartalma, és jelen pillanatban ennek megfelelően az, hogy itt tárgyalunk, ez szerintem egy hasznos és fontos kérdés, ennek ellenére semmiképpen nem tűnik nekem teljesen az Alaptörvénybe illeszkedőnek, hiszen egy korábban elfogadott, azonos szintű jogszabállyal ütközik ennek az előterjesztése. Ennek megfelelően a CETA ebben a formájában véleményem szerint nem lehet tárgyalás és vita kérdése, csak egyféle megoldás lehet a kormánynak, az, hogy nem támogatja ezt és nem fogadja ezt el, tekintetbe véve, hogy korábban már az Országgyűlés határozatban, kormánypárti támogatással kiállt a magyar emberek érdekei ellen (Balla Mihály és Németh Zsolt: Mellett!), vagy bocsánat, a magyar emberek érdekei mellett - ellen nagyon sokszor, de konkrétan ebben az esetben mellett -, és biztosította arról Magyarország állampolgárait, hogy nem fog ilyeneket támogatni. Nyilvánvaló, ha belemegyünk a részletekbe - bár elbeszéltem itt az időt, és egyre kevesebb időm van erre, ha belemegyünk a részletekbe -, egyesével cáfolható minden egyes pont, ami azt állítja, hogy nem ütközik az országgyűlési határozattal. A CETA biotechnológiával foglalkozó cikkelye egyértelműen megfogalmazza, idézem: „A mezőgazdasági biotechnológia piacra juttatásának előnyeit kell megteremteni.” Ez nemhogy azzal ütközik, ami az országgyűlési határozatban van, ez az Alaptörvénnyel ütközik, hiszen gyakorlatilag ez a GMO ügye. A biotechnológia vívmányainak Magyarországra való átemelése nyilvánvalóan erről szól. Szó szerint idézem a 25. cikkelyt: „Tudományos alapú, hatékony jóváhagyási eljárás előmozdítása a biotechnológiai termékek tekintetében.” Kérem szépen, szövegszerűen benne van, veszélybe kerülne az engedélyezés során az elővigyázatosság elve, ami gyakorlatilag a 7. környezetvédelmi program óta európai uniós alapelv, és alapvetően azt feltételezi, hogy semmi olyasmit nem teszünk európai uniós állampolgárok ellen, aminek nem zárható ki tudományos bizonyítékokkal a negatív hatása. Ezzel együtt felszámolja az engedéllyel nem rendelkező - jelen pillanatban nem rendelkező - génmódosított élelmiszerekre vonatkozó zéró toleranciát is, amiben legalább szavakban, ha tettekben nem is, de idáig a magyar kormány kiállt. Nyilván­valóan azért célzok erre, hogy legalább szavakban kiállt és tettekben nem, mert ismerjük Fazekas Sándor miniszter úr amerikai tárgyalásait. Emlékeztetőül, tudjuk, hogy ő ott igazából teret engedne ennek, ismerjük azt a tényt, hogy Magyarországra több mint 540 ezer tonna genetikailag manipulált fehérjealapú takarmány érkezik be évről évre, és úgy beszélnek GMO-mentességről, mintha egyébként nem a teljes állatállományt ilyen jellegű takarmánnyal takarmányoznánk. Tehát nyilvánvalóan legalább idáig ezekben szavakban kiálltak. „A szabályozási együttműködés kialakítása a biotechnológiai termékekkel kapcsolatos szabályozási gyakorlatok káros kereskedelmi hatásainak mérséklése érdekében.” Tehát mérsékelni kell mindent, aminek káros kereskedelmi hatása van. Mi az, ami nem magától értetődő? Tehát aminek a kereskedelemre negatív hatása van, tök mindegy, hogy az egészségtelen, vagy teljesen mindegy, hogy az emberek életére milyen hatással van, azt mérsékelni kell, mert a kereskedelem az egyezmény szellemiségéből adódóan fontosabb, mint az ember. Hogy lenne ez vállalható? Hogyne ütközne ez az általam említett 11/2016-os országgyűlési határozattal?! Nyilvánvalóan nem lehet abban bízni, hogy az Európai Bizottság Magyarországot, a GMO-men­tes­ségre törekvő államokat képviseli, mert az Uniónak alapvetően más az érdeke. Semmiképpen nem szeretném, és ezért nem akartam azzal a kérdéssel kezdeni, ha azt a benyomást keltenénk, hogy ha a GMO-mentességet bizonyítaná a CETA, akkor elfogadhatónak érezném ezt az egyezményt. Nem, szó nincs erről; nincs az a változata, ami a szabad­keres­kedelemben jelen pillanatban Magyarországon hosszú távon segítene. Alapvetően a kormány rendszeresen beszél a helyi gazdaságokról, beszél a kis- és közepes vállalkozásokról, beszél arról, hogy hogyan kell nemzeti szinten megtartani a fejlesztési forrásokat a lehető legteljesebb mértékben, az a baj, hogy mindez szavak, pedig az irány ez lenne, és ez lenne az egyedül kívánatos lehetőség arra, hogy ne veszítsük azt a Marshall-segélynél magasabb összegű fejlesztési forrást, amit arra kaptunk volna, hogy minden egyes magyar állampolgár úgy éljen minden egyes magyar régióban, mint az uniós állampolgártársai, és ezt nem tudtuk megvalósítani. Az, hogy 2004-től kezdve milyen lopások történtek és milyen ostoba forrásfelhasználások, ez nyilvánvalóan ma már tény, de önöknek lett volna más útja, és most sajnos a más utat erősíthetik meg, amennyiben igennel szavaznak erre a kezdeményezésre. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)
  • SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Nyilván nagy meglepetést nem fogok okozni azzal, hogy én is úgy kezdem az Együtt tagjaként, az Együtt országgyűlési képviselőjeként, hogy szerintünk a szabadkereskedelem jó. Természetesen itt senki nem arról beszél ilyenkor, hogy be kell dobni a gyeplőt a lovak közé és mindenki szaladjon, amerre akar. Erről szólnak például a szabadkereskedelmi megállapodások, egyezmények, hogy azt megfelelő keretek közé szorítsuk, és lenyesegessük azokat a részeit, azokat a vadhajtásait, amiről azt gondoljuk, hogy káros mellékhatása például a szabad­kereskedelemnek, ha már ez a szó, a kifejezés az előbb elhangzott.Megmondom őszintén, azért is mindig csodálkozom, amikor valaki nagyon a szabadkereskedelem ellen beszél, mert Magyarország egy nyitott gazdaság, meg kell nézni, hogy az export-import volumene mekkora, az Európai Unió a világkereskedelem legfontosabb szereplője mind az exportot-importot tekintve, tehát teljesen logikusan következik, hogy az a mi lehetőségünk mint legnagyobb szereplője a világkereskedelemnek - ha most az Uniót értem a többes szám alatt -, hogy minél inkább szervesen illeszkedjünk be ebbe a folyamatba, és próbáljunk nyertesként kijönni ebből az egész folyamatból, pont azért, hogy Magyarország egy jobban élhető hely legyen. Azzal együtt természetesen, hogy tudjuk nagyon jól, még egyszer hangsúlyozom, hogy a globalizációnak vannak káros mellékhatásai, az a feladatunk, hogy egy megfelelő szabályozási rendszerben ezt leküzdjük.Azért is volt érdekes, amit Németh Zsolt elmondott, mert egyébként, amikor mi ilyen témákról beszélgetünk egymás között, gyakorlatilag ugyanebben a regiszterben beszélgetünk, nagyjából mi ezt az álláspontot képviseljük, ilyen alapon mondhatnám, ha ezt a témát nézzük, még párttag is simán lehetne nálunk Németh Zsolt. (Derültség a Fidesz soraiban.) Mi így gondolkozunk a világról.Azért érdekes a dolog, mert előtte viszont Kósa Lajos szavaiból kiderült, hogy ez nem frakcióálláspont, hanem gyakorlatilag ez egy személyes álláspont vagy meg nem határozható csoportálláspont a frakción belül, ezzel viszont nem nagyon tudunk mit kezdeni. Én azt gondolom, ha már eljutottunk egy ilyen szakaszba, hogy van ez a letárgyalt megál­lapodástervezet, akkor jó lenne, ha arról nemcsak a kormányzatnak lenne egy viszonylag fix álláspontja, amit az előterjesztő elmond - amit, ha én jól veszek ki, akkor a kormány azt mondja, hogy alá kéne ezt írni -, akkor nem ártana, ha a kormánypártoknak, a Fidesz-KDNP-nek is lenne egy határozott álláspontja, mert egyébként nem tudunk mihez viszonyulni. Nem tudok olyan vitában érdemben részt venni, amikor a velem szemben ülő fél azt mondja, hogy én nem tudom, mi az álláspontom, először meghallgatom, hogy ti mit mondtok, aztán majd utána valamikor valahogy döntünk. Ez akkor képzelhető el, amikor a folyamat elindul, hogy van egy ilyen lehetőség, hogy szabadkereskedelmi megállapodást kell kötni Kanadával, üljünk le, találjuk ki, hogy mik azok a keretek, és hogy milyen álláspontot képviseljen majd az Európai Unió tárgyalója. De amikor már van egy kész tervezet, akkor szerintem ez teljesen értelmetlenné teszi ezt a beszélgetést, hogy nincs álláspont kormányzati oldalon. Innentől kezdve, ha ennyire nem tisztelik meg az ellenzéki frakciókat… - és én tisztelem a többi ellenzéki frakció véleményét, vagy az ellenzéki frakciók véleményét, akkor is, ha nem feltétlenül értek vele egyet, de úgy nagyjából világosan fogalmaztak, megtisztelték a Házat azzal, hogy elmondták, hogy mit gondolnak, főleg itt a Jobbik meg az LMP volt nagyon határozott ezen a téren.(12.50)De hát akkor a kormánypártok miért nem tisztelték meg ezzel a Házat? Éppen ezért azt gondolom, nagyon részletes elemzésbe felesleges is belemenni, mert innentől kezdve ennek nincs értelme. A kormánypártok azért kaptak felhatalmazást a választáson, hogy irányítsák az országot, tegyék ezt belátásuk szerint. Köszönöm szépen.
  • BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes felszólalásokat hallottunk a vezérszónoki körben, hiszen a szocialista képviselőcsoport szónoka, illetve az imént a függetlenek közül Szabó Szabolcs képviselő úr hovatovább megkérdőjelezte az Országgyűlés nyitott működésének az alapjait és fontosságát. Megmondom őszintén, én kifejezetten örülök annak, hogy itt az Országgyűlésben tárgyalhatjuk ennek a meglehetősen fontos kereskedelmi egyezménynek az ügyét, támogatjuk vagy sem, mert megítélésem szerint a lisszaboni szerződés jóváhagyása, 2007 karácsonya óta ekkora horderejű kérdés nem nagyon volt itt az Országgyűlés asztalán. Legalábbis olyan szerződés, olyan megállapodás, amely ilyen mértékben és ilyen mélységben képes befolyásolni az egész Európai Unió és azon belül Magyarország jövendőjét. Nagyon helyes, hogy itt van ez az előterjesztés, hogy nyílt vita keretében tudunk állást foglalni ebben a kérdésben, ki-ki elmondhatja a maga véleményét, ha tetszik, ha nem, ez a parlament műfaja értelemszerűen, ezért választottak bennünket eltérő országrészekben, eltérő közösségek, más-más társadalmi és anyagi helyzetben lévő közösségek, választókerületek. Természetes az, hogy egy nagyobb képviselőcsoporton belül is lehetnek legalább részben eltérő álláspontok egy ilyen horderejű kérdésben. Európában talán egyedül a Magyar Országgyűlés tárgyal ebben az időszakban erről a szerződésről, annak ellenére, hogy pénteken Pozsonyban egy visszafogott felkérés keretében Malmström asszony azt kérte a tagállami kormányoktól, hogy a kereskedelemért, külkereskedelemért felelős miniszterek hagyják jóvá az október 27‑ei aláíráshoz szükséges döntéseket, aláírásukkal szentesítsék előzetesen az ideiglenes hatályba léptetés lehetőségét, és tartózkodjanak a tagállami kormányok attól, hogy más véleményformáló vagy döntéshozó testületek elé terjesszék. Kérem szépen, Magyarországon az Országgyűlés tárgyal erről a kérdésről, és szerintem ez egy fontos dolog. Nem volt még módom köszönetet mondani képviselőtársaimnak, hogy júniusban, amikor Schiffer András határozati javaslata keretében tárgyaltunk már a CETA-ról, azt a módosító indítványt támogatták, amelyet én nyújtottam be, és ennek köszönhetően állt elő tulajdonképpen egy ilyen blokkolási helyzet, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a jelen parlamenti körülmények között tárgyaljuk ezt a témakört, hiszen a Magyar Országgyűlés az ideiglenes hatályba léptetést blokkolta a módosított határozati javaslat elfogadásával ez év júniusában. Továbblépve: én a szabályozott kereskedelemnek vagyok a híve. Azt gondolom, hogy a tőkealapú társadalmi-gazdasági berendezkedésnél jobbat még nem nagyon találtak ki. Kiváltképpen azon tőkealapú gazdaságot és az abban működő szabályozott kereskedelmet támogatom, amely figyelembe veszi a tehetséget és a szorgalmat, és nem a puszta erőfölény az, amely ennek a tőkének a piacra jutási lehetőségeit elősegíti és a gyarapodáshoz hozzásegíti. Fontosnak tartom az Európai Unió egységességét is, de fontosnak tartom a közösségi ellenőrzés megfelelő szinten való fenntartását mind uniós, mind pedig nemzeti döntéshozói szinten. Én a magam részéről azt mondom, hogy elsősorban a szabályozott kereskedelemben azoknak a portékáknak kell lehetőséget biztosítani, akár tengerentúlról történő beszállításra vagy saját portékáink kiszállítására, amelyek tekintetében nincs normális, bejárható távolságon belül helyettesítő termék. Ez végtelenül fontos. Abban igaza van Sallai úrnak, hogy a helyi gazdaságok színes szövedéke csak abban az esetben tud kialakulni és megerősödni, ha nem kell tengerentúlról behozott ugyanolyan termékekkel versenyezni, például a csemegekukorica vonatkozásában. Mi jelentősége van annak, hogy a tengeren keresztül, óriási tengerjáró hajókra felpakolva ezeket a termékeket, amelyek itt is előállításra kerülnek és ott is előállításra kerülnek, tehát egymást helyettesíteni tudják, ide-oda hurcikáljuk, és elképesztő mértékű szennyezést okozzunk az egész légkörre való tekintettel? Ennek nem sok értelme van. Juharszirupot itt nem lehet előállítani, helyes, ezért a kereskedelmi megállapodásokban szabályozott kereskedelem keretében jöjjön. Csemegekukoricának nem biztos, hogy kell jönnie, és szerintem csirkének meg disznóhúsnak sem nagyon. A mi gazdasági térségeinkben, az országon belüli régiókban számos olyan mezőgazdasági adottsággal rendelkező terület van, amely megfelelő színvonalon, sőt azt kell mondjuk, hogy egészségesebb körülmények között tudja előállítani a megfelelő minőségű élelmet. Egyetértünk abban is, hogy korszakhatárhoz érkeztünk. Szinte a patkó minden szegletében ülő képviselőtársaim ezzel egyetértenek. S talán még abban is, hogy következmények nélkül nem lehet továbblépni, átlépni ezen a korszakhatáron. Egyik képvi­selőtársunk említette itt, hogy a természeti erőforrások elvonása az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a hulladék kibocsátása és saját életterünk elszennyezése egy nagyon komoly kockázat. Ez együtt jár a különböző világrészek társadalmi lecsúszásával, egész országok méltatlan helyzetbe kerülésével. Ha továbbmegyünk, akkor ezeket az erőforrásokat, legyen ez természeti erőforrás, de ma már humán erőforrásról is beszélhetünk, térben és időben a következő nemzedékekre való tekintettel is jelentős mértékben elhasználtuk. Ennek vannak nehezen visszafordítható következményei, akár az éghajlat-mó­do­sulás, vagy azok a társadalmi elégedetlenségi megmozdulások, amelyek a világ különböző részein tapasztalhatók, amelynek következménye tulajdonképpen a migrációs folyamat is. Összességében megállapíthatjuk azt, hogy a geo­politikai környezet jelentős mértékben megingott. Ehhez hozzájárult a jaltai szerződés szavatosságának a lejárta is. Amit látunk, az tulajdonképpen a világ újrafelosztása. A világ újrafelosztására való törekvésekkel találkozunk minden területen. Ennek az újrafelosztásnak a célja az erőforrásokhoz való szabad hozzáférés vagy korlátlan hozzáférés biztosítása, megint csak a természeti erőforrások és az emberi képességek, az emberi erőfeszítések tekintetében is, valamint a piacok egységes játékszabályok alapján történő megszervezése. Tulajdonképpen erről szólnak a szabadkereskedelmi egyezmények. Mindamellett, hogy én tisztelem a tőkealapú társadalmi-gazdasági berendezkedéseket, és a mi városunkban, választókerületünkben is együttműködünk nációra való tekintet nélkül a különböző befektetőkkel, sőt, ha nincs helyettesítő termék, amit az országban elő tudunk állítani, akkor még támogatjuk is, hogy megtelepüljenek az országban és a térségünkben, de azt semmiképpen nem szeretnénk, ha külföldi vállalatok, de nem is külföldi vállalatok, mert ezek transznacionális vállalatok, ezek nem saját nemzeti identitással rendelkező vállalatok, hanem bizonyos országokban vagy akár több országban is telephellyel rendelkező vállalatok, nem multi-, hanem transznacionális vállalatok, amelyek tulajdonképpen felette állnak az egész világnak, és ezek a vállalatok részt kérnek az európai jogalkotásból. (13.00)Alapvetően érzékelhető az a törekvés, hogy a demokratikusan megválasztott kormányok fölé akarnak kerülni, és a szabályozott kereskedelem egy magasabb szintjére szeretnének eljutni, ez pedig a szabadkereskedelmi megállapodás. Na, ezen a szűrőn keresztül kell nézni alighanem a CETA-t is, az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodást is. Két kultúra találkozik, erről is volt szó: az egyik az elővigyázatosság elvét tartja fontosnak, ez a mi kultúránk, az európai kultúra, az Európai Unió jogrendjében ez található és ez a gyakorlat, és van a kockázatalapú megközelítés, ez pedig alapvetően az amerikai földrészt érinti és annak az északi részét, ahol egészen más szempontok dominálnak. Nem mondom azt, hogy az emberi egészség védelme ott nem fontos, egészen biztos, hogy fontos, csak másként, míg Európában az elővigyázatosság elve azt mondja, hogy csak olyan termékek hozhatók forgalomba, amelyekről bizonyított, hogy egészségre ártalmatlanok, tehát a jelenlegi tudásunk, a tudomány jelenlegi szintje szerint nem károsak az emberi egészségre; ez egy nagyon helyénvaló megközelítés. Míg ez a másik, ez a tengerentúli megközelítés alapvetően arról szól, hogy a terméket piacra lehet vinni, és utólagosan kell bebizonyítani annak, akinek nincs tetszésére az adott termék vagy kockázatosnak tartja, hogy az az emberi egészségre kockázatokat jelent. Na most, a legújabb technológiák, mondjuk, a biotechnológia esetében elképesztően nehéz dolog ezt egy laikusnak vagy akár nemzeti kormányoknak is a későbbiekben bizonyítani olyan időtávon, hogy jelentős mértékű károsodások véletlenszerűen se következzenek be az egyén vagy éppen a közösség egészségi állapotában. Tehát óriási a különbség, ezt kell megértenünk, ez a nagy kockázat, hogy az egyik az elővigyázatosság kultúrája, a másik pedig a kockázatalapú megközelítés kultúrája. A befektetési bírósági rendszerről nem sokat mondanék, de ez egy elég érdekes kérdés ahhoz, hogy két mondatot váltsunk erről, hogy ez a magyar jogalkalmazásban hogyan is jelentkezne. A dolog lé­nyege az, hogy nem a nemzetállami joghatóság és nem is az európai uniós joghatóság alá kerülne a vitás kérdések rendezése, hanem valójában a befektetési bírósági rendszer keretébe, ahol egyrészt megfogalmazódik a megállapodásban a jogos elvárás fo­galma, tehát egy befektető jogos elvárása méltányolandó szempont a döntések meghozatalánál, másrészt pedig a bizonyítás terhe a kormányokon van, és a kormányoknak kell indokolniuk egyes piacszabályozási döntések vagy fogyasztóvédelmi döntések szükségességét, diszkriminációmentességét, legitimitását. Nagy kérdés, hogy mondjuk, a chipsadó egy ilyen esetben, ha létrejön ez a megállapodás, akkor milyen mértékben lesz tartható az egészségvédelmi, fogyasztóvédelmi szempontok érvényre juttatása érdekében. Kétségtelen, hogy van ennek gazdasági jelentősége is. Magyarország esetében 0,2 százalékra tehető az a kereskedelmi volumen az összkereskedelmi volumenből, amely Kanada és Magyarország között jelenleg fennáll és működik. Ha megnézzük azt, hogy európai szinten milyen változások várhatók, lehetett itt hallani, olvasni különböző tanulmányokat: a Tufts Egyetem az Egyesült Nemzetek Szervezete global policy modelljét alkalmazva végigfuttatta a CETA hatáselemzését, amely Európában a munkahelyek csökkenését, a bérek csökkenését és hozzávetőlegesen 0,5 százalék GDP-csökkenést jelzett előre, és alapvetően bemutatta azt, hogy azon tengerentúli cégeknek, vállalatoknak jelent ez előnyt, akik Európában, köztük Magyarországon termelnek, termeltetnek, a részegységeket, alkatrészeket visszaszállítják, és ott szerelik be végtermékké, késztermékké. Ez azért nem teljes egészében szolgálja a magyar gazdaság egyenszilárdságú fejlesztését.Vannak a tagállamoknak fenntartásaik, a lengyeleknek is, a szlovéneknek is éppen a befektetési bírósági rendszerrel kapcsolatosan. Azt is tudjuk, hogy Belgiumban két tartomány, Vallónia és Brüsszel tartomány elutasította vagy elutasítani szándékozik a megállapodást. Ez még azt is magával hozhatja, hogy Belgium a ratifikációs eljárás során sem tudja majd támogatni a szerződést. Szerintem további egyeztetésekre lenne szükség Magyarország és a velünk egy sorsközösségben élő közép‑európai országok között, és én továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy ha a parlament úgy dönt, hogy mindent egybevetve, a gazdasági, gazdaságdiplomáciai kérdéseket is - ahogy Németh Zsolt képviselőtársam elmondta, nagyon fontos, kiemelten fontos szempont -, mindezeket egybevetve a CETA támogatása mellett dönt, én akkor se látom, hogy mondjam, túlságosan jónak és helyénvalónak, hogy az összes tagállam ratifikációs eljárásának befejezését megelőzően, tehát a jóváhagyott döntéseket megelőzően ideiglenesen hatályba léptetésre kerüljön. Igen kockázatos vállalkozás lenne ez az Európai Unió és Magyarország részéről is. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végre hallhattunk egy józanabb kormánypárti hangot, én ezt nagyon értékelem; azt a példát is, amit felhozott a képviselőtársam, miszerint a lisszaboni szerződés óta ilyen fajsúlyú papiros nem feküdt az asztalunkon. Ezzel egyet kell hogy értsek, nagyon remélem, hogy önök fejlődtek annyit, miután a lisszaboni szerződést a hivatalos fordítás elkészülte előtt gyakorlatilag olvasatlanul szavazták meg, az akkori Fidesz és MSZP együttesen, tandemben, most azért úgy érzem, hogy sokkal mélyebb szakmai vitát lehet folytatni arról az elképesztő katasztrófahelyzeteket aknaszinten rejtegető dokumentumról, amelynek az aláírására, ratifikálására készülnek, és aminek a ratifikálása egyenértékű lenne álláspontom szerint a hazaárulással. Nem tudom még szabadságharcként felfogni azt, amit mondani tetszettek, hogy Malmström asszony kérte, hogy alternatív körökben ne nagyon diskuráljanak a tagállamok erről a csomagról, tehát ne merüljenek fel olyan szempontok, amelyek adott esetben akadályozhatják a CETA keresztülvitelét, ezzel szemben a Magyar Országgyűlés mégis van olyan bátor, hogy tárgyal róla. Kérem szépen, ez a minimum minimuma. Tehát Magyarország mindenkori kormánya a megbízását arra kapta, hogy a magyar állampolgárok érdekeit következetesen, kérlelhetetlenül képviselje. Az, hogy egyáltalán tárgyalunk arról a papírszemétről, ami ebben a csomagban elénk kerül, már-már felvet kérdéseket. Tehát még egyszer mondom, hazaárulással egyenértékű aláírni, szentesíteni egy hasonló dokumentumot, de az, hogy ezt egy ilyen bátor kiállásként állítsuk be, hogy egyáltalán tárgyalunk róla, egészen elképesztő. Malmström asszony nyilvánvaló módon a mostani turnéja során is azt fogja előadni mindenhol, hogy a transzparencia milyen jó dolog, még nem is ratifikálták ezt a csodálatos egyezményt, amely ilyen-olyan gazdasági előnyöket tartogat, tehát lehet róla tárgyalni a szélesebb nyilvánosság előtt is. Gyöngyösi Márton képviselőtársam vett részt egy hasonló fórumon nemrégiben, és megjegyezte finoman, hogy ezt a nagy transzparenciát akkor kellett volna erőltetni, amikor a kidolgozási fázisba lépett ez az egész, nem akkor, amikor kész volt a csomag, és az országoknak annyi joguk maradt, hogy szentesítik‑e, még egyszer mondom, ezt a papírszemetet vagy sem. Még ezzel kapcsolatban is felmerültek aggályok, hiszen a multicégek egyértelmű érdeke az lett volna, hogy már akkor perelhessenek alternatív vitarendezési fórumokon államokat, adott esetben EU-tag­álla­mokat, amikor még nem is lépett érvénybe ez az egyezmény. Tehát nyilvánvaló, hogy ezt az ideiglenes hatálybalépést bármilyen úton-módon meg kellett és meg kell akadályozni.Azt igenis elképesztőnek tartom, hogy a Fidesz ugyanazt a csikicsukit folytatja, mint a migráció kérdésköre kapcsán, tehát nincsen egyértelmű álláspontja. Elvárnám Magyarország mindenkori kormányától, hogy ha egy külföldi erőtér, tehát mondjuk, egy más kontinensről származó multicéghálózat, állam, akárki bele akarja magát erőszakolni az európai uniós gazdasági térbe, jogokat követel magának a megszálló, de igazából kötelezettségeket nem vállal, akkor a mindenkori magyar kormány egyszerűen borítsa fel a játéktáblát, és mondja azt, hogy ilyen tárgyalásokban nem vesz részt, és egyértelművé teszi azt, hogy nem ratifikál olyat, ami a gazdasági megszállással egyenértékű. És igen, egyetértünk, a lisszaboni szerződés óta ilyen fontos csomag nem volt előttünk, akkor is, ha a CETA végül is a TTIP kistestvéreként fogható fel, és a benne szereplő GMO-mentességünket veszélyeztető, tehát az egész mezőgazdaságunkat, jövőnket, életlehetőségeinket veszélyeztető csomag, mindemellett alternatív vitarendezési eljárások, választott bíróságok vannak, amelyek előtt multicégek perelhetnek be nemzetállamokat. Röhej, Orwell térden állva könyörögne a receptért, és önök egyáltalán tárgyalgatnak erről?!(13.10)Ezt a szemetet el kell utasítani úgy, ahogy van, és hazaárulás bármiféle ratifikációról beszélni! És nyilvánvaló módon az, hogy ez a CETA-ban benne van, még nem jelenti a magyar nemzetállamnak a végét, akkor sem, hogyha megszavazzák ezt az egészet. De aztán következik a TTIP és következnek a további megoldások, ahol felmerül a kérdés, hogy mi szól ezek mellett. Tehát befolyásolt, lobbicsoportok által manipulált, különböző kutatóintézetek kimutatásai - önök sem tudják, hogy kik állnak ezek mögött, önök sem tudják, hogy milyen GDP-adatokra hivatkoznak. De nagyon örülök Bencsik képviselőtársam felvetésének, hogy itt azért mínuszos GDP-adatokkal kapcsolatos várakozások is megjelentek, magyarul az, hogy az európai térnek, amelyre ráerőszakolnák ezt az egészet, nemhogy nem lesz jó, gazdasági értelemben pozitív ez az egész, hanem bizony károkat is rejthet magában.Igen beszédes számomra az, hogy a német gazdasági miniszter jelen pillanatban is támogatja a TTIP-t, nyilvánvalóan ebből következően a CETA-t is fogja támogatni, Franciaországból is hallottunk hasonló véleményeket. Tehát a centrális tagországok közül sokan ezt a gazdasági merényletsorozatot nemcsak támogatják, de egyértelmű, hogy szentesítik is. Magyarország igenis, most egy markáns kiállással befeküdhetne, meggátolhatná ezt a folyamatot, legalább részlegesen és időlegesen. De azt látjuk, hogy körülbelül hasonlóan viselkednek, mint a migráció kérdéskörénél, ahol az Európa Tanácsnál öt fideszes képviselő egy kvótával kapcsolatos döntés kapcsán nem fejezte ki ellenérzését, ahol az önök uniós biztosa egy konszenzusos döntés kapcsán nem ütött az asztalra és nem fejezte ki ellenérzését a be nem fogadott migránsok után fizetendő bün­tetőmilliók után, és egyáltalán aláírtak, szentesítettek olyan záródokumentumot, amelyek a kötelező elosztási mechanizmus végrehajtásáról szólnak, most pedig referendumot szerveznek ellene. Olyan ez, mint a South Parkból az a rész, ahol az alapító atyákhoz utazik vissza Cartman, és megállapítja, hogy az ősi amerikai stratégia az, hogy indítsunk háborút, de azért tüntessünk ellene. Teljesen ugyanezt csinálják ebben a kérdéskörben is, és attól félek, hogy egy sokkal veszélyesebb területen, a CETA és a TTIP kapcsán az önök kettős játéka ebbe a gazdasági merényletsorozatba és örvénybe fogja sodorni Magyarországot, ezt pedig nem hagyhatjuk. Önmagában szempont az, hogy ami itt készül, az alaptörvény‑ellenes, az önök által korábban elfogadott országgyűlési határozattal ellentétes - tehát mennyire lehet önöket komolyan venni, hogyha a saját határozataikat a külső megrendelő nyomása nyomán egész egyszerűen felülírják?A helyzet az, hogy ez behódolás. Tehát aki ezt elfogadja, az olyan behódolást foganatosít, ami egy szuverén nemzetállam tekintetében elfogadhatatlan, és egész egyszerűen a lisszaboni szerződés ideje óta úgy érezzük, hogy nem történt sok változás. Tehát önök itt retorikailag hirdetnek forradalmat, gazdasági szabadságharcot, létrejön a NER, rezsicsökkentéssel kampányolnak, egy számjegyű szja-val, minden egyébbel, de a helyzet az, hogy amikor a külső megrendelő csettint egyet és ratifikálni kell akár lisszaboni szerződést, akár CETA-t, akár később a TTIP-t, akkor önök ugranak, és nincs egy egységes Fidesz-álláspont, nincs egy egységes KDNP-álláspont, hogy önök mit gondolnak erről.Tehát mondom: hozzám Bencsik képviselőtársam bizonyos kiszólásai közel állnak, egyértelműen támogatom a tekintetben, hogy szabályozott rendszerben képzelhető el bármi egyéb. Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy ebben a Házban itt a CETA vagy akár később a TTIP kapcsán bárki a sza­bad­ke­res­kedelmet védje és féltse. Mi köze ennek a sza­badkereskedelemhez? Az, hogy multicégek választott bíróságok előtt nemzetállamokat támadhatnak be? Mondjuk, ha nem hajtják végre az olyan beruházásokat vagy nem engedélyezik, mint a verespataki ciános aranybánya-beruházás, és adott esetben nem vállalják az ezzel kapcsolatos környezetvédelmi és egészségvédelmi aggályoknak a lakosság kitételét, ilyen esetekben a multicégek perelhetnek államokat? Mi köze a szabadkereskedelemnek mindehhez?Genetikailag módosított szeméttel elönteni Európát, benne Magyarországot. Mi köze a szabad­ke­res­kedelemnek ehhez? Hogyha ide behozzák a genetikailag módosított összetevőket, abban a formában, ahogy akarják, akkor a magyar GMO-mentes gazdaságnak annyi. Vége, kilőve. Tehát összefertőzik azok a fajok és ágensek, amelyek egyértelműen lehetetlenné teszik a továbbiakban Magyarország mezőgazdasági stratégiai előnyeinek a megtartását. És önmagában az, hogy ezekről a témákról majd egy fordított bizonyítási teher mellett kell beszélni, tehát választott bíróságok előtt, nemzetállamokat beperelve, majd a nemzetállamnak, Magyarországnak kell bizonyítania, hogy az adott termék az tényleg egészségre káros, hogy az adott beruházás az tényleg káros a környezetre, miközben, mondjuk, a verespataki beruházásról lesz szó. Tehát egészen elképesztő egyáltalán bármiféle szentesítési kiskaput kinyitni ebbe az irányba, és igen, a kereskedelmi volumenarány tekintetében Magyarország és Kanada viszonylatában 0,2 százalékról beszélünk.Tehát felteszem a kérdést önöknek: milyen érdekében áll Magyarországnak szentesíteni, ratifikálni akár a CETA-t, akár a TTIP-t? Soroljanak fel nekem csak három olyan indokot, ami miatt ez az egész őrület támogatható, azon kívül, hogy önöktől ezt külföldről megrendelték. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés napirendjén gyakran szerepelnek uniós vonatkozású előterjesztések, törvény- és határozati javaslatok, nemzetközi szerződések. Úgy vélem azonban, hogy a most tárgyalt európai uniós napirendi pont különleges, hiszen nem egy elfogadott EU-irányelv magyar jogba történő átültetése a feladat. Nem, hanem az Országgyűlésnek abban kell döntenie, hogy egyetért‑e az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kanada között létrehozott átfogó jellegű megállapodás kormány által történő aláírásával.Ilyen típusú parlamenti döntésre ritkán kerül sor, hiszen a kormány képviselője általában a törvényhozó testület előzetes egyetértése nélkül is aláírhat nemzetközi szerződést. Emlékeztetőül jegyzem meg képviselőtársaimnak, hogy az Országgyűlés mint­egy öt évvel ezelőtt az úgynevezett fiskális paktum esetében a kormány előterjesztése alapján támogatta, hogy a kormány aláírja ezt a megállapodást.Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen esetben - nagyon helyesen - a kormány kvázi az Országgyűlés felhatalmazását kéri ahhoz, hogy az EU és Kanada közti átfogó gazdasági-kereskedelmi megállapodást az október 27‑ei csúcson aláírhassa. Úgy vélem, hogy a kormány helyesen jár el, sőt ez a kötelessége, hiszen annak szellemében teszi mindezt - emlékeztetem képviselőtársaimat -, hogy az elmúlt tavasszal az Országgyűlés elfogadta az EU kereskedelmi és beruházási megállapodásával kapcsolatos követelményekről szóló 11/2016-os országgyűlési határozatot, emlékezetesen Schiffer András képviselőtársam javaslatát, többek között a CETA-t is nevesítve, és ratifikációhoz köti az ilyen egyezmények ideiglenes hatálybalépését.Szeretném megjegyezni, hogy az Európai Bizottság eredetileg nem vegyes egyezményként szövegezte meg a CETA-t, és Juncker bizottsági elnök az Európai Tanács júliusi ülésén bejelentette, hogy tekintettel a nemzetközi helyzetre, ami az Európai Unión belül kialakult, arra kíván javaslatot tenni, hogy az egyezményt az EU és Kanada kösse. Az állam- és kormányfők szintén megfogalmazott, nagyon határozott tagállami - és szeretném megemlíteni, köztük a magyar - igények fényében az Európai Bizottság végül is módosította korábbi határozatát, és a CETA-t vegyes megállapodásként terjesztette a Tanács elé. Így annak az EU mellett a tagállamok is szerződő felei lesznek, és a hatálybalépéshez a Tanács és az Európai Parlament egyetértése mellett az összes európai uniós tagállam nemzeti parlamenti ratifikációja szükséges.Tehát gyakorlatilag az Országgyűlés erre vonatkozó igénye maradéktalanul teljesül, és igen, a kormány helyesen jár el, amikor a parlament elé hozza ezt a határozati javaslatot, kikéri a véleményét, és ennek alapján teszi Brüsszelben a dolgát.Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szót engedjenek meg röviden a tisztelt Ház által jelenleg tárgyalt - és ebben egyetért minden oldal a parlamentben - nagy jelentőségű nemzetközi szerződésről. Sokszor elhangzott már, hogy ez egy átfogó jellegű megállapodás, amely, ha jól számolom, 15 mellékletével együtt több mint 1600 oldal terjedelmű.(13.20)Az előttünk lévő határozati javaslat 2. pontja azt vélelmezi, hogy ismerjük a megállapodás szövegét, hiszen a megállapodás tartalmának ismeretében kellene a döntést meghozni, azonban tegyük a kezünket a szívünkre, tisztelt képviselőtársaim, mégis gyanítható, hogy kevesen olvasták végig ezt az eposzi terjedelmű szöveget. Pedig felelős döntést kell hoznunk, amelynek jövőbeni hatásai messzire nyúlnak.Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki tudja, hogy a brexit után vagyunk, vagyis a júniusi brit népszavazás eredményeként az Egyesült Királyság előbb vagy utóbb el fogja hagyni az Európai Uniót. Ez egy nagyon komoly törés az európai integrációban. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, ami a 2004‑es bővítése volt pozitív vonatkozásban, ez pedig az első nagy törés a 2004‑es bővítés után az Európai Unió életében. És egyáltalán nem mindegy, hogy a tag­or­szá­gok, az uniós intézmények milyen további lépéseket tesznek az Unió egyben tartása érdekében.Az is elhangzott, hogy a másfél hete megtartott pozsonyi csúcstalálkozón a 27‑ek között több kér­dés­ben konszenzus vonalazódott. Minden egyes állami ve­zető kinyilatkoztatta, hogy továbbra is országa sze­ret­ne az Európai Unió tagja lenni. Aztán egyetértés volt abban, hogy elsősorban ennek meg­erő­sí­té­se­kép­pen pozitív üzeneteket kellene közvetíteni a polgárok felé. Ennek értelmében a pozsonyi nyilatkozat is tar­tal­mazza, hogy habár egy ország a távozás mellett dön­tött, a többi tagország számára az EU nél­kü­löz­he­tetlen marad. Nyilvánvaló, hogy az EU és Kanada közti átfogó megállapodásnak az október 27‑ei csúcs­ta­lálkozón történő aláírása komoly és pozitív üzenet lenne az Unió partnerei és az Unió jövője szem­pontjából.Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi sajtó­tájé­koz­tatón Szijjártó Péter külgazdasági és külügy­miniszter a szabadkereskedelmi megállapodásokról szólva helyesnek tartotta, idézem: „Az EU képes arra, hogy történetének egyik legsúlyosabb válsága idején is építse a külső kapcsolatait, hiszen fontos, hogy a kihívásokkal teli időszakban se veszítse el a ké­pes­ségét, hogy külső partnereket szerezzen. A magyar nemzetgazdaság szempontjából az szolgálja az ér­de­künket, ha a nemzetközi kereskedelem a lehető leginkább akadálymentesen zajlik.”Az Európai Bizottság döntése alapján a kanadai szabadkereskedelmi megállapodás vegyes jellegű, azaz az Unió képviselője mellett minden tagállami kormányképviselőnek is alá kell írnia. És az aláírás bármely okból történő meghiúsulása nyilván nega­tí­van érintené és elbizonytalanítaná azt a húsz or­szá­got, akikkel jelenleg az Unió más szabad­keres­ke­delmi megállapodásról tárgyal.Tisztelt Képviselőtársaim! A kanadai meg­álla­podás nem trójai faló. Véleményem szerint nem tekinthető a még tárgyalási stádiumban lévő, USA-val történő megállapodás előfutárának. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a kanadai megállapodás tartalmaz pozitív jellegű újításokat, éppen az EU-tag­államok kérésének megfelelően. Például figyelembe vették több helyen a magyar fél érdekeit. És újdon­ságként egy állandó beruházási bíróság felállítására kerülne sor, ami így hangzik: investment court system. A bírókat a szerződő felek választják ki és hagyják jóvá, e folyamatban a beruházóknak nincs szerepe. A bíróság fellebbviteli fórumot is tartalmaz, amely szintén a szerződő államok által kiválasztott állandó bírákból áll. A bírák kiválasztási és jóvá­ha­gyá­si eljárási rendje a későbbiekben kerül rész­letesen kidolgozásra, amelyre magyar részről is, úgy hiszem, kiemelt figyelmet kell fordítani.Tisztelt Képviselőtársaim! A kanadai meg­álla­podás ideiglenes alkalmazásáról végül engedjenek meg néhány szót, vagyis arról, hogy miért van erre szükség. Vegyes jellegű megállapodás lévén minden tagállami parlamentnek és egyes országokban a regionális kamaráknak is ratifikálni kell a szerződést. Szakértők is osztják, hogy ez bizony évekig elhú­zódhat. Csak emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a dél-koreai szabadkereskedelmi egyezmény ratifi­ká­ció­ja több mint négy évig tartott. A kanadai meg­álla­po­dás 30. cikke alapján az egyezmény tehát ideig­le­ne­sen alkalmazható, amennyiben az Európai Par­la­ment azt jóváhagyja. És csak ezután kezdődhet el a tagállami ratifikáció. Ezzel kapcsolatban azt is sze­retném kiemelni, hogy az állandó beruházási bírósággal kapcsolatos rendelkezések az aláírást kö­ve­tően még nem, csak a ratifikációt követően al­kal­mazhatóak.Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a magyar gaz­daság érdekeire, az Európai Unió jelenlegi hely­zetére és jövőbeni kereskedelmi kapcsolataira is tekintettel fontolják meg a döntést pró és kontra, amely biztosítja a kormány számára a megfelelő moz­­gásteret. És végül azzal szeretném befejezni, hogy igen, ez egy fontos fórum, úgymond a Magyar Országgyűlés, ami megtárgyalja, ad egy fel­ha­tal­ma­zást az aláírásra vagy az alá nem írásra a kor­mány­nak. Ez rendkívül fontos, hogy a nép az országgyűlési képviselőkön keresztül tudja ellenőrizni, tudja vég­hez vinni mindazt, amit szeretne. És itt végül szeretném elmondani, hogy ennek a megállapodásnak akármerre megy a szekere, min­den­féleképpen a magyar nemzeti érdekek azt dik­tálják, és arra kérem a képviselőtársaimat, hogy fontolják meg a döntésüket. Köszönöm, hogy meg­hallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nem tudtam, hogy az első 15 perc mennyire volt világos, és gondoltam, hogy az állás­pontom kifejtésére még egy kis teret kérek, ha nem veszik úgy, hogy visszaélek az idejükkel. Csak több dolog is felmerül, amit gondoltam, hogy a vita közben elmondanék.Elsőként is azt szeretném leszögezni, hogy az állás­pontunk, az álláspontom nem keres­ke­de­lem­el­le­nes. Nem arról van szó, ami itt elhangzott Hörcsik elnök úr részéről meg ilyesmi, hogy tiltakoznánk a kereskedelmi rendszer ellen. Maga a szabad­ke­res­kedelem rossz; maga az a fajta kereskedelem, ami csökkenti Magyarország gazdasági védettségét. Men­jünk egy tipikus kanadai termékre: Husqvarna kerti gépek vagy fűrészek. Jelen pillanatban Magyarország lassan minden kistelepülésén kapható. Mivel lesz jobb, ha a CETA-t megkötjük? Mivel lesz könnyebb? Milyen előnyöket hoz bármilyen kanadai terméknek a magyarországi forgalomba helyezése? Jelen pil­lanatban a konkrét kereskedelmi szabályok lehetővé teszik azt, hogy az Unió területére, így Magyarország területére a kanadai termékek bejussanak.A szabadkereskedelem a korlátok lebontásáról, a feltételek lebontásáról szól. Amikor itt érvelek és hosszan beszélek arról, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény miért - nem tudom - bűnben fogant és alapvetően eredendően rossz, az azért van, mert az a kereskedelem, ami kockáztatja a magyarországi ter­me­lőknek, kereskedőknek, a gazdaságnak a hely­zetét, az szerintem nem lehet jó. A kereskedelemre úgy van szükség, ami javít az emberek életén. Az a fajta hozzáállás, ami alapvetően ismét csak gazdasági szempontokat vesz figyelembe, és Hörcsik Richárd elnök úr több ilyet is mondott a felszólalásában, az szerintem kockázatos. Felkért bennünket, hogy a magyar gazdaság érdekeire és az EU jelenlegi helyzetére figyelemmel hozzuk meg a döntésünket. Pont erről van szó. Az a fajta szabadkereskedelmi irány hozta ebbe a helyzetbe az Európai Uniót és a világot, ami idáig zajlott. A CETA és a TTIP ennek a folytatása. Gyakorlatilag egy gyorsvonat sebességével rohanunk a totális globális összeomlás felé, és ezek a szabadkereskedelmi egyezmények ezt segítik elő.Kereskedelemre szükség van, és hozzunk be olyan termékeket, amelyeket máshol jobban, ol­csób­ban, úgy állítanak elő, ahogy Magyarországon nem lehet. De - és most jön az, ami miatt csak megint egy érdekes beszélgetés lehet Bencsik kép­vi­selő­tár­sam­mal - említette volt konkrétan a juharszirup meg­nevezését, hogy Magyarországon nem gyártja senki, elvileg nem veszélyeztethet terméket. Pont az a baj, hogy de igen. Alapvetően most, amikor egy halom olyan kistermelői, kertészeti ágazat áll vesz­tésre, mint a málnatermelők, igenis kockáztathatja. Ha tö­megtermékekkel, nagy termelési eszközökkel valamit olcsóbban előállítanak, és a magyar pol­cokon meg­jelenik a kanadai juharszirup, és ott lesz mellette a háromszoros árú magyar málnaszörp vagy bármi más hasonló szer, akkor az igenis piaci hátrányt okozhat.(13.30)Ezt az ökológiában vikariáns fajoknak nevezzük, mikor hasonló ökológiai réseket, ilyen fülkéket töltenek be azonos fajok ugyanazzal a szereppel, ehhez alkalmazkodik a jó tájgazdálkodás, és ehhez alkalmazkodik a jó helyi gazdaság. Nekünk az a célunk, hogy a magyarországi termelők által megtermelt termékeket próbáljuk meg piaci előnyökhöz juttatni, nem pedig a kanadait vagy az észak-amerikait. Habár hozzá szeretném tenni, hogy konkrétan csak a juharszirup miatt akartam reagálni, mert az elmondottakkal kapcsolatban túlnyomó többségében könnyű osztanom a képviselőtársam véleményét, hiszen egy halom olyan kockázatot fogalmaz meg, amely bennünk is megvan, és azért tartom itt szükségesnek, hogy a jelen lévő mind az öt, bocsánat, hét kormánypárti képviselőt győzködjem álláspontjának kialakítására. (Németh Zsolt: Egyetlen LMP-sként.) Egyetlen LMP-sként, de itt nálunk a frakció 20 százaléka jelen van, elnök úr, ami a Fidesz-KDNP-ről nem mondható el, nálunk a frakció 20 százaléka jelen van, bocsánat, 40 százaléka a jegyzővel (Felnéz a jegyzői széken helyet foglaló Ikotity Istvánra.) együtt. Tehát ennek megfelelően szeretném továbbra is győzködni, hogy miért rossz. A Tufts - bocsánat, ezt a tfts sok mássalhangzót egymás után nem tudom szépen kimondani -, a Tufts Egyetem Bostonból egy 1852 óta működő nagy hírű egyetemi szervezet, és érdekessége Magyarország szempontjából az, hogy 2002-ben itt avatták jogi díszdoktorrá Orbán Viktor miniszterelnök urat. Az amerikai egyetemek rangsorában benne van a legrangosabb 60 egyetem között, és az első független kutatás, amit lehetett olvasni - ismertek most már ezek az adatok -, itt született meg a CETA-val kapcsolatban. Konkrétan ez a kutatás azt mondja: 200 ezer munkahely szűnne meg az EU-ban a CETA ratifikálása során. 200 ezer munkahely! 316-1331 euróval csökkennének a munkabérek. Ez ugye, azért mókás, ez az összeg, mert mikor azt mondjuk, hogy 1331 euróval csökkennének a munkabérek, az azt jelenti, hogy a magyar termelők túlnyomó többsége mínuszban keresett, tehát valószínűleg be kéne fizetni, ha ennyivel csökkenne a munkabére, mert ugye jelenleg sajnos a magyar dolgozók nem keresnek ennyi pénzt. Csökkenni fognak a kormányzati bevételek. Alapvetően a szabadkereskedelmi rendszerből adódóan nemcsak a vámból, a kereskedelemből és az általános forgalomból származó bevételek, hanem az ezt kiegészítő járulékos kereskedelmi bevételek is csökkenhetnek. Tehát a közfeladatok ellátására kevesebb forrást lehet fordítani. És alapvetően, bár engem, megmondom őszintén, piszkosul nem érdekel a GDP, hogy milyen mutatókat mutat, mert semmi más nem érdekel, mint az, hogy általában az állampolgárok életminősége milyen, de akiknek ez fontos, azoknak mondom, hogy 0,49 százalékkal csökkenne az Európai Unióban a CETA bevezetését követően. Ez gyakorlatilag az ENSZ global policy modell alapján végzett kutatás, és egyértelműen azt támasztja alá, hogy a józan ész és kereskedelmi és gazdasági szempontok melletti érvek semmilyen formában nem jelenhetnek meg. Tehát nem igazak azok az állítások, amelyek azt mondják, hogy ettől jobb lesz az Európai Unió állampolgárának lenni.És hadd mondjak megint két konkrét példát, de lehet három is. Alapvetően alig két héttel ezelőtt zajlott le Magyarországon az, amikor Fazekas Sándor miniszter úr egy héttel ezelőtt ugye azt mondta, hogy minden nagyon jó az agráriumban, két hete meg azt mondta, hogy nagyon jó minden a tejtermelésben, és a tejtermelő ágazatot védte, hogy most már rendbe tették, ő kiharcolta az EU-ban, hogy kiegészítő támogatás legyen. Ehhez képest egynapos hír, hogy az eddigi legnagyobb megmozdulásra készülnek a magyar tejtermelők. Nyilvánvalóan ismert vala­mennyiük számára ez a probléma, gyakorlatilag piaci áron, önköltségi áron nem tudják értékesíteni a nyers tejet, Magyarországon sajnos a kormány minden ígérete ellenére az elmúlt hat évben nem épült ki a feldolgozóipara annak, hogy magasabb hozzáadott értékű tejtermelési kultúrát teremtsünk meg, és sajtokat, túrókat és más tejkészítményeket próbáljunk meg értékesíteni, tehát nagyon-nagyon rossz helyzetben van az ágazat. Jelen pillanatban a magyar kormány a lengyel és a szlovák termelőktől sem tudja megvédeni a magyar termelőket. A kereskedelmi lehetőségek most jelen pillanatban az EU-n belül olyan feltételeket szabnak, hogy azokat sem lehet. Na most, mondom a CETA-ból a konkrét számokat: sertéshús tekintetében a vámok eltörlését írja elő a CETA 75 ezer tonna sertéshús keretében. 75 ezer tonna! Én nem tartom elégségesnek, de bocsássanak meg, ellenzéki képviselőként nekem ez a dolgom, hogy ne tartsam elégségesnek azt, amit a magyar sertéságazatért tett a kormány, de legalább tett valamit. Az elmúlt években az önök kormánya több törekvéssel próbálta a magyar sertéstermelést lábra állítani. Áfacsökkentéssel, ágazati támogatásokkal próbáltak ezért tenni. Most jelen pillanatban a sertéshús előállítási költsége a kanadai térségben 60 százalékkal alacsonyabb, mint bárhol az EU-ban. És 75 ezer tonnát vámok nélkül engedünk be. Ez milyen hatással lesz az önök elmúlt évben tett ilyen irányú törekvéseire? Hát nyilván összeomlasztja! Hát nem lehet versenyezni vele, nem tudnak versenyezni vele, és nem azért, mert önök nem akarnak, hanem azért, mert lehetetlen!De ugyanígy mondom konkrétan a marhahúst. Ott, nem tudom, hogy jött ki ez a szám a tárgyalások során: 45 840 tonna marhahús az, aminek a vám nélküli behozatalára felhatalmazást kapnának a kanadai termelők. Nyilvánvalóan a szarvasmarhahús-termeléssel kapcsolatosan itt a húsmarhára vonatkozik a súlymennyiség, és itt is vannak jócskán tennivalók a magyar agráriumban, de alapvetően ezek a számok mind azt mutatják, hogy ezek olyan őrületes kockázatot jelentenek, amelyet ennek a nehezen kimondható egyetemnek a kutatásai alátámasztanak a magyar munkahelyekkel és az agráriummal kapcsolatos kockázatokkal kapcsolatban.És még akkor ott tartunk mindig, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam mondott, hogy mindez ügyben, ha valami nagy igazságtalanság ér bennünket, eltérően attól, amit Hörcsik elnök úr elmondott, még mindig egy halom kockázatot tartalmaz az egyezmény. A független bírák helyett lehet gondolkodni azon, hogy a profittermelésben érdekelt döntőbírók jelennek‑e meg vagy sem, de azt hiszem, hogy a befektetési bírósági rendszer, ugye, nemcsak arról van szó, hogy az európai uniós meg a hazai joggal is ellentétes, de gyakorlatilag diszkriminatív módon különleges jogokat ad a kanadai termelőknek. Jelen pillanatban még mindig tartalmazza azoknak a kitételeknek a lehetőségét, hogy az uniós cégekkel szemben kivezeti a bírósági eljárásokat az európai jog rendszeréből, és ezzel egy magasabb joghatóságot ad a döntőbíráknak az Európai Bíróságnál. Ez újra egy olyan kockázat, amit nem szabad megtenni. Németh Zsolt elnök úr mondta ezt, hogy nem vállalható a kockázat, hogy nem írja alá - így érvelt. Szerintem meg ezek a kockázatok, amelyek nem vállalhatóak, és nem szabad engedni. Ha csak konkrétan azokat a tényszerű számokat nézzük meg, amelyek a magyar termelőkre, a magyar gazdaságra, a magyar helyi kis- és középvállalkozásokra alapvetően veszélyt jelentenek, azok mind már önmagukban olyan mértékűek, ami miatt kell hogy fenntartásaink legyenek azzal kapcsolatban, hogy elfogadható ez vagy sem. Mindezek miatt azt gondolom, nagyon fontos az, hogy a Lehet Más a Politika álláspontja ne úgy tűnjön, mint egy elszigetelt, szélsőséges álláspont, amivel ortodox módon védeni kívánjuk a fenntarthatóság eszméjét vagy az ökopolitika eszméjét, mert egyáltalán nem erről van szó. Ezt a zászlót egykoron önök vitték: ez a nemzetben való gondolkozásnak a gondolata, a nemzetállamban való gondolkozás gondolata, amiben jelen pillanatban egyértelműen azt a feladatot kell hogy ellássuk, hogy az LMP kiálljon a nemzeti érdekek mellett, amelyek egyértelműen arról szólnak, hogy lehetőség szerint magyarországi termelők magyar más termelőkkel, akik azonos jogszabályi feltételekkel, azonos természetierőforrás-hátralékkal próbálnak meg termelni, ők jelentsék a magyar gazdaság gerincét. Azt gondolom, hogy az a fajta rendszer, amit a kis- és középvállalkozások diverzifikált létrehozása teremthet a magyar vidéken, az az egyedüli gazdasági stabilitást teremtheti úgy, hogy mindezzel a javak itt maradnak helyben, és minden egyes megtermelt forint nem egy másik ország állampolgárait fogja gazdagítani így vagy úgy, hanem itt osztja el ezeket az erőforrásokat, és ezáltal az egész társadalom felemelkedését szolgálhatja. Ennek megfelelően, cáfolva az országgyűlési határozat szövegszerűen megfogalmazott 1. pontját ‑ ami arról szól, hogy a 11/2016. (VI. 17.) országgyűlési határozattal összhangban lenne ez, mert szerintem nincs -, teljes mértékben arra kérem továbbra is tisztelettel kormánypárti képviselőtársaimat, hogy amikor a 2. ponthoz érünk, és ugye, arról van szó, hogy az Országgyűlés a megállapodás tartalmának ismeretében egyetért azzal, hogy a kormány a megállapodást aláírja, vagy nem ért egyet azzal, akkor minél többen legyenek, akik fel merik vállalni azt, hogy nem értenek egyet, és merjék vállalni azt a döntést, hogy igenis a magyar állampolgárokban, a magyar vidéki közösségekben, a magyar kis- és középvállalkozásokban benne van még továbbra is az a potenciál, amelyik hozzájárulhat Magyarország felemelkedéséhez, és hozzájárulhat egy társadalmi jobb léthez. És ehhez nyilvánvalóan hosszú távon szükség van a kereskedelemre, szükség van arra, hogy kereskedjünk szomszédainkkal, kereskedjünk akár más kontinensekkel, kihasználjuk a világban rejlő lehetőségeket, de nem korlátok nélkül, nem szabadkereskedelmi megállapodásokkal, hanem úgy, ami a nemzet érdekeit szolgálja. Erre kérem tisztelettel önöket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. És a félelmeket eloszlatandó, nem fogom kihasználni a teljes 15 percet, csak két rövid reakciót szeretnék megtenni, ami talán egyfajta bővített kétperces felszólalásnak fogható fel inkább. Az első reakciómat Hörcsik Richárd képviselőtársamhoz intézném, aki komoly és drámai hangvétellel felszólított bennünket, hogy felelős döntést hozzunk, és igen, csak a robusztus tényanyagnak az elolvasása után nyilatkozzunk ezekben a kérdésekben. (13.40)Elhiszem, hogy képviselőtársamnak és a frakciójának kollektíve rossz a lelkiismerete, miután az ilyen fajsúlyos döntésekről úgy szoktak általában dönteni, hogy nem olvassák el ezt az anyagot. Már csak azért is, bár elhiszem, hogy önök angolul két nap alatt több ezer oldalt képesek elolvasni, de szeretném emlékeztetni önöket arra, ha jól tudom, akik szemben ülnek velem és itt ültek 2007. december 17-én, mindenki az igen gombot nyomta meg, egy olyan hétfői nap volt, amely alkalmával a lisszaboni szerződésről döntöttek úgy, hogy a pénteki napon írták alá Brüsszelben ezt az igencsak robusztus, vagy ahogy ön fogalmazott, eposzi terjedelmű szerződést. És itt, pár nappal később a Magyar Országgyűlés ezt jóváhagyta. Ez Magyarország és az önök szégyene.Ez, amiről most szavazunk, nem kevésbé befolyásolja Magyarország sorsát, és egész civilizációnk sorsát vagy egész kontinensünk sorsát, csak hogy egy kicsit kitágítsam a horizontot, és hogy ezzel Németh Zsoltnak is megfelelővé tegyem az argumentumot, tehát itt sokkal lényegesebb kérdésről van szó. Itt nem is csak a nemzetállami keretekről, hanem civilizációs keretekről van szó, úgyhogy én is csak mindenkit arra tudok biztatni, hogy olvassa el ezt a szerződést, és gondolja végig azokat a folyamatokat, amelyekről képviselőtársaim is hosszasan beszéltek.A második megjegyzésemet és reakciómat a már azóta távozott Szabó Szabolcs véleményéhez szeretném fűzni, és Németh Zsoltéhoz, akik egymást megtámogatták az álláspontjukban. Itt egy félreértést szeretnék eloszlatni, ami a mi felfogásunkat vagy a CETA-t ellenzők felfogását érinti. Mi is tudjuk nagyon jól, hogy Magyarország egy pici és nyitott gazdaság, és hogy nem tudjuk elkerülni azt, hogy Magyarország a külvilággal kapcsolatban legyen. Nem bezárkózni szeretnénk és Magyarországot elzárni mindennemű globális folyamattól. Nem ez a cél vezérel bennünket. És nem is így fogalmazódik meg ez a kérdés, teszem hozzá. Tehát nem az a kérdés, hogy Magyarország nyitott gazdaságként egyáltalán rácsatlakozzon‑e a globális világrendre vagy a gazdasági világrendre, a kérdés úgy fogalmazódik meg, hogy hol, hogyan és milyen feltételekkel csatlakozunk rá erre a globális világrendre. Nekem meggyőződésem az, hogy az elmúlt 26 évben erre a kérdésre adtuk meg a rossz választ. Mert az egész gazdaságpolitika, ami itt, Magyarországon dívott, meglepő módon kormányokon átívelő módon, azt szolgálta, hogy Magyarország a lehető legalacsonyabb szinten lépjen be ebbe a globális termelési értékláncolatba. És ez a rossz stratégia, és az a baj, hogy ezzel kellene szakítani, és erre most itt ugyancsak meglenne az alkalom. Alacsony szinten, alacsony hozzáadott értékkel lépünk be ebbe a globális gazdasági versenybe. És csodálkozunk ennek a rossz gazdaságpolitikának a következményein: hogy adófizetést nem követelünk meg, állami támogatásokat adunk milliárdszámra magyar adófizetői pénzből, és a magyar miniszterelnök azzal kampányol külföldön, hogy a magyar munkaerő jól képzett, ellenben olcsó, a munka törvénykönyve meg kellőképpen rugalmas. És azt hiszem, szó szerint idéztem Orbán Viktort egy szaúd-arábiai útjáról. És csodálkozunk azon, hogy az ilyen feltételekkel működő Magyarországról 500 ezer magyar honfitársunk menekült el, amióta az Európai Uniónak és a nagy globális gazdasági világrendnek a vonatára felültünk. Vannak sikeres receptek a világban, de az, amit Magyarország folytat, az nem az. És nekem meggyőződésem, hogy először ezt a fajta gazdasági koncepciót kell rendbe tenni, és utána megválaszolni azt, hogy ehhez a fajta gazdasági struktúrához milyen típusú kereskedelem passzintható. Nekem meggyőződésem, teljes mértékben egyetértek Bencsik János képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy ez nem egy szabadkereskedelmi, hanem egy kontroll alatt tartott, szabályozott kereskedelmi rendszer lehet. De előtte el kell végeznünk a házi feladatot: 26 év után a magyar gazdaságot vissza kell helyezni egy olyan pályára, hogy Magyarország ne a világ multinacionális vállalatainak az összeszerelő üzeme legyen, ahol a kütyü kütyüjének a kütyüjét szereli össze a jól képzett magyar munkaerő ‑ teljesen kiszolgáltatva ezeknek a cégeknek, amelyek egyébként, megjegyzem, stratégiai partnerség ide vagy oda, az első lehetséges alkalommal elhagyják ezt az országot, ha a szomszédos ország jobb feltételeket kínál nekik. Lássa államtitkár úr a Jabil Circuit Limited vállalat áldásos tevékenységét itt, Magyarországon, amely Tiszaújvárosból most arrébb áll az első adandó alkalommal, ahogy rájött, hogy Ukrajnában még alacsonyabbak az adók és még olcsóbb a munkaerő. Ez egy rossz stratégia, erről a pályáról le kell szállni, új gazdasági koncepciót kell megalkotni Magyarországon. Meg kell nézni azt, hogy az adófizetői pénzeket az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe invesztálva hogyan lehetne magas szakértelemmel, magasabb hozzáadott értéki szinten bekapcsolódni ebbe a globális termelési értékláncba, és akkor beszélhetünk arról, hogy milyenek a feltételek, és hogyan csatlakozzunk be globális szinten a kereskedelempolitikába.Addig viszont kizárólag egy jól szabályozott és korlátozott keretek között működő kereskedelemben lehet Magyarország érdekelt. Ezzel szerettem volna még kicsit bővíteni azokat az érveket, amik itt elhangzottak, és továbbra is azt kérni önöktől, hogy ezt a szerződést utasítsák el akkor, amikor erről a magyar parlament szavazhat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyöngyösi képviselőtársamat szeretném megnyugtatni, hogy én 2007-ben is itt ültem a teremben a lisszaboni szerződés szavazásánál. Nem támogattam ezt a nagy jelentőségű szerződést. Az el­telt 9 esztendő engem arról győzött meg, hogy akkor helyesen döntöttem. Éppen ezért húztam párhuzamot a lisszaboni szerződés és a jelenleg tárgyalás alatt lévő nagy nemzetközi szabadkereskedelmi egyez­mény jelentősége között.Elfogadom, hogy málnaszörppel vagy málnasziruppal is lehet helyettesíteni a kanadaiak juharszirupját, de ha szabályozott kereskedelmi keretek között próbálunk meg együttműködni, akkor is kell engedni és kompromisszumokra kell jutni. Én azt gondolom, hogy ez egy vállalható kompromisszum lenne, hogy jöjjön a juharszirup, viszont ne jöjjön az a temérdek mennyiségű sertés- és marhahús, ami alapvetően befolyásolja olyan ágazatoknak, fontos agrárágazatoknak és élelem‑előállító ágazatoknak a működését, ahol azért a magyar munkaerő, a magyar tulajdonban lévő gazdasági társaságok által foglalkoztatott magyar munkaerő jelentős számban van még, hála istennek, jelen. Ami pedig a különböző multinacionális társaságok közötti különbségtételt illeti, nagyon fontos, hogy tegyünk. Egyetértek azzal, hogy az összeszerelő tevékenységet végző gazdasági társaságok viszonylag kis hozzáadott értékkel járulnak hozzá nem csak a magyar költségvetés bevételeihez, még a helyi önkormányzatok helyi adóbevételeihez is, és a foglalkoztatás területén olyan mértékű béreket sem tudnak biztosítani, amellyel tisztességes megélhetést tudnak nyújtani a munkavállalónak.Viszont vannak olyan végterméket előállító, transz­nacionális, multinacionális társaságok Magyarországon is, amelyek erre képesek, és a fejlesztést is, a mérnöki tevékenységet is hozva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) igazán magas hozzáadott értékű végtermékeket állítanak elő. Ez fontos, hogy ezt leszögezzük. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fontosnak tartom, mivel érdemi vita látszik kibontakozni, hogy feltegyek pár kérdést, például Hörcsik képviselőtársamnak, aki mereven érvelt amellett, hogy itt a kormány számára szabad mozgásteret tegyünk lehetővé. Szeretnék három olyan lehetséges gazdasági előnyt hallani öntől vagy bármelyiküktől, amely a CETA kapcsán felmerülhet Magyarország viszonylatában. Hiszen ön ilyen előnyöket meglebegtetett. Képviselőtársa, Bencsik úr hozzám közelebb álló módon már azokról a valós előrejelzésekről beszélt, amelyek akár GDP-visszaesést is kötnének a CETA keresztülvezetéséhez és annak kiterjedő gazdasági hatásaihoz. Tehát mi egész egyszerűen ezen 0,2 százaléknyi kereskedelmi volumenarány tekintetében, ami Magyarország és Kanada között fennáll, nem igazán látjuk azt az óriási gazdasági kiterjedési lehetőséget. (13.50)Nem látjuk azokat a multiplikátor hatásokat, amelyek miatt Magyarországnak egyáltalán szóba kellene állnia ez ügyben a tárgyaló partnerrel, főleg akkor, ha ott multi cégek akarnak államokat perelni, főleg akkor, ha Magyarország GMO-mentessége veszélybe kerül. Egyáltalán: védekezhetnek önök azzal, hogy mi egy kis nyitott gazdaságnak mondott valami vagyunk, ezzel én nem tudok teljes mértékben azonosulni, de inkább a saját házunk táján kéne sepregetni, hiszen a második negyedéves, szánalmasan gyenge, szezonális hatásoktól megtisztítás után 1,8 százalékos GDP-növekménnyel önök sehol nem fognak jeles bizonyítványt kapni. Szánalmas, hogy egy ilyen jó adottságokkal bíró országból egy összeszerelő üzemet engedtek csinálni, és szánalmas, hogy német és egyéb autógyártó cégek szezonális ajánlatától függ az, hogy a magyar gazdasági növekedés egyáltalán kimutatható lenne. Tehát lenne saját erőforrásból saját mozgásterünk. Nem hiszem, hogy a CETA-ra vagyunk szorulva a tekintetben, hogy szuverenitásunk maradékának feladása árán egész egyszerűen odahajtsuk a fejünket a bitó alá. Ez elfogadhatatlan, ehhez önök sem adhatják a nevüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. (A mikrofonját igazítja.) Nem szeretnék semmiképpen parlamenti témát csinálni a juharszirup kérdéséből, csak eszembe jutott, hogy mostanában milyen sokat hallom a kormányfőt rádióban és különböző helyeken, amint bevezeti, hogy a multikulturalizmus is egy olyan szitokszó legyen, mint ahogy a liberális szóból sikerült ilyet csinálni. Ha a magyar fogyasztókat arra ösztönözzük, hogy juharszirupos palacsintát nyugodtan fogyasszanak, ha ennek így teret adunk, akkor nem tudom, az hogyan jeleníti meg a kulturális értékeink védelmét. Anélkül, hogy gátolni szeretném a juharszirup Magyarországra történő behozatalát bármilyen szinten, mindössze csak egy mellett érvelek hosszan és kitartóan: ez szabályozott keretek között történjen, és mindig is előnye legyen a hazai terméknek és azoknak, akik magyar munkahelyeket tartanak fenn.Egyetlenegy dolgot szerettem volna elmondani, azért kértem szót, csak féltem, hogy nem férek bele a két percbe. Szeretnék elmondani egy nagyon érdekes példát. Valamennyiük számára ismertek a Veres­patakon történt események. Verespatakon egy kanadai beruházó aranybányát kívánt nyitni, mindenféle helyi tiltakozás ellenére. Tízéves huzavona után nagy nehezen sikerült elérni, hogy Verespatak gyakorlatilag A-kategóriás nemzeti műemlék legyen, és ezenkívül az UNESCO felvette a világörökségi listára is. A hosszú huzavona után mi történt? Kirakták az Aurul nagyvállalatot, és gyakorlatilag most a román felet 4 milliárd dollár kártérítésre kötelezik perben. Négymilliárd dollár! Ez egy ugyanolyan vitarendezési me­chanizmus, mint ami a CETA-ban jelen pillanatban van. Ez most egy egyedi, elszigetelt eset, és ha nyer, a román adófizetőknek kell majd kifizetniük az elmaradt hasznát ennek a kanadai vállalatnak. A CETA ennek a lehetőségét nyitja ki, és általánossá teszi ezt az eljárást, ha valakinek elmaradt haszna van valamiből adódóan. Gondoltam, erre még felhívom a figyelmüket, mert úgy vagyok vele, hogy ha én esetleg nem is tudom meggyőzni képvi­selőtársaimat, Németh elnök úr esetleg ezen elgondolkodhatna, ha az Együtt-tel került egy gyékényre. Azon el lehet gondolkodni, ha én meggyőzni nem is tudom, mert mint mondottam, nagyra tartom azon adottságait, képességeit, amit a külpolitikával kapcsolatban kifejt. Tiszteletben tartom a véleményét a kereskedelem kapcsán, de azt, ami a szabad­ke­res­kedelem szimbólumaként a világot befolyásolja és az elmúlt száz év hozományaként kiteljesedett a világban, nem hiszem, hogy túl sokan tekintjük pozitív fejleménynek. Amilyen irányba tart a világ, annak kell most már kéziféket húzni, azt kell megállítani, és el kell gondolkodni rajta, hogy milyen az a világrend, amelyben az adott nemzetállamok, a nemzetállamok állampolgárai megpróbálhatnak egy békésebb, jobb életet élni úgy, hogy szülőföldjükön próbálnak erre lehetőséget biztosítani.Az a határozott meggyőződésem, hogy a szabadkereskedelmi egyezmények rendszere ezzel az elvvel ellentétes, és bizonyos szempontból a Fidesz egyéb kommunikációjával is picit ellentétes. Tehát továbbra is és hangsúlyozottan csak arra kérem önöket, hogy fontolják meg és lehetőség szerint nemmel szavazzanak a határozathozatal során. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden még szeretném kiegészíteni azt, amit a vezérszónoki felszólalásomban elmondtam, és folytatnám azt a gondolatmenetet, amely erősíti a Jobbiknak azt az álláspontját, miszerint igenis trójai falónak tekinthető a CETA, és a TTIP előfutáráról kell beszélni, amikor az EU-Kanada szabadkereskedelmi megállapodásról folytatunk vitát. Tehát nem értek egyet akár Hörcsik Richárd bizottsági elnök úr véleményével, akár azokkal a kormánypárti megszólalásokkal, melyek ezzel ellentétes álláspontra helyezkedtek. Gyakorlatilag ugyanis alapjaikban ezek az egyezmények megegyeznek, és ugyanúgy megtalálhatók itt is a rendkívül elutasított választott bíróságok, a vitarendezési mechanizmus kérdése. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy ISDS-ről vagy ICS-ről beszélünk, a folyamat végeredménye a nemzetállamok szempontjából mindenképpen negatív lesz. Elég akár a génmódosított növények kérdésére utalni, vagy éppen az élelmiszer-biztonsági szabályozások módosításának a lehetőségére, és ezalatt természetesen ezek hatékonyságának csökkentését kell érteni. Sallai R. Benedek képviselőtársunk nagyon pontosan idézte ezt a részt a CETA-ból. Tehát amikor az Országgyűlésben az EU-Kanada szabadkereskedelmi megállapodásról folytatunk vitát, akkor ezt egyáltalán nem lehet különválasztani az Amerikai Egyesült Államokkal kötendő hasonló jellegű egyezménytől, vagyis ott kell lebegnie a szemünk előtt a TTIP-nek is. Amire még rá szeretnék világítani, ezt megtettem nemrégiben, két héttel ezelőtt interpelláció keretében, az az, hogy akár a CETA, akár a TTIP vonatkozásában a kormány minden esetben azt hangoztatja itt a parlamentben és egyéb fórumokon, hogy ott kell ülnünk a tárgyalásokon, részt kell vennünk ebben a folyamatban, a magyar érdekeknek megfelelően kell alakítanunk a szerződést, és aztán majd azt követően tudunk nyilatkozni arról, hogy mi is az álláspontunk, hozzáállásunk. Ez azért álságos érvelés és azért tartom ezt aggályosnak, mert számtalan esetben láttunk már arra példát nemzetközi szerződések vonatkozásában, hogy ugyanez volt a kormányzati kommunikáció akár Fidesz-kormányok idején, de akár egyébként szocialista-szabad demokrata kormányzás alatt, és aztán mégis az lett a végeredmény, hogy számos pont volt, amely a magyar nemzeti érdekekkel ütközött és ellentétes volt, ám a támogató szavazat vagy éppen aláírás megérkezett kormányzati oldalról.A CETA esetében, mint már utaltunk rá, valóban egy kész szövegről beszélhetünk. Tehát igenis egyértelműen színt kellene vallani az ügyben a kormánynak is, hogy mi is a véleményünk, álláspontunk. Sajnos, a dolgok abba az irányba mutatnak a Fidesz oldaláról, akár az európai parlamenti képviselőik szavazásai alapján, akár az Európai Néppárt hivatalos véleményét nézve, hogy igen, támogatni fogják mind az EU-Kanada, mind az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodást.Viszont akkor még egy fontos érvet hadd hozzak ide azzal szemben, hogy miért is ne lehetne nekünk vállalni azt az úgymond kockázatot, hogy mi azt mondjuk, hogy nem írjuk alá. Azt gondolom, hogy kormányzati oldalról éppen ezzel ellentétes kommunikációt figyelhetünk meg a migráció kérdésében. Orbán Viktor miniszterelnök úr folyamatosan arra hivatkozik, hogy Magyarország úttörő szerepet tölt be az Európai Unióban, bár ebben az ügyben megvannak bizonyos pontokon természetesen a fenntartásaink, csak ez másik napirendhez tartozik, de ebben az ügyben másokat is magunk mellé állítottunk.(A jegyzői székben Ikotity Istvánt Szávay István váltja fel.)Tehát miért ne lehetne Magyarország ebből a szempontból is az élen? Látva azt, hogy valóban erősödnek akár nagyobb nyugat‑európai országokban is a tüntetések, megmozdulások ezekkel a szabadkereskedelmi egyezményekkel szemben, én igenis azt gondolom, hogy ezt fel kellene vállalni, már csak azért is, mert egyébként sem kellene nekünk mérlegelnünk akkor, amikor a saját nemzeti érdekeink érvényesítésről és az ország szuverenitásáról van szó. Tehát ezeket a szempontokat ajánlanám az államtitkár úr és a kormány figyelmébe. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy a Fideszt ért kritikákat illetően éppen a parlamentben van az a hely, ahol érdemes megvitatni pró és kontra jelen esetben a CETA létjogosultságát. Ha van hely, akkor az a magyar parlament, és ez a természetes, hogy a kormány aláírása előtt mi, a nép által választott képviselők tárgyaljuk meg. (14.00)Nos, a történelem szempontjából Gyöngyösi Márton képviselőtársamnak szeretnék egy rövid választ adni. Gyakran azzal vádolt bennünket, a Fideszt és a KDNP-t annak idején, hogy olvasás nélkül írtuk alá, illetve ratifikáltuk a lisszaboni szerződést. Nos, én is azon képviselők között voltam, akik ezt tették, de ha emlékezetem nem csal, akkor 2004‑et megelőzően - az akkori Európai ügyek bizottságában mint ellenzéki képviselő - többször megtárgyaltuk a lisszaboni szerződést, még akkor tervezetként, ami alkotmánynak indult, de aztán végül szerződés lett belőle; arról nem is szólva, hogy a bizottsági ülésünkön majdnem egy tucatszor tárgyaltunk az Európai Konventben elhangzottakról, módosító javaslatainkról, például Szájer József képviselőtársam többször beszámolt erről a munkájáról. Az tehát nem igaz, hogy a képviselők - lehet, hogy a nagy többsége így van, hogy teljesen ismeretlenül szavazott igennel a lisszaboni szerződésre; én azon kevés képviselők között voltam, akik - ugyan nem olvastam el azt a 3526 oldalt, ugyanakkor - kivonataiban többször áttekintettük a lényeges részeket. És már csak arra maradt időm, hogy Bana alelnök úrnak csak annyit szeretnék mondani, hogy a CETA nem azonos, nem egyenlő és nem előfutára a TTIP-nek, tudniillik a TTIP-nek egyetlen fejezete sincs lezárva, míg a CETA már készen van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. MIKOLA ISTVÁN külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meg szeretném köszönni a vitát, nagyon sok értékes szempont hangzott el, amelyeket a kormányzat természetesen a következő napokban ‑ mert napok vannak hátra október 27-éig, amikor is az aláírást tervezi a kanadai és az európai fél - meg fog fontolni. Szeretnék néhány dolgot még itt, a parlament általános vitájában megemlíteni. Beléptünk az Európai Unióba, az Európai Unióban ma Európa 37 - har­minchét - szabadkereskedelmi megállapodást művel és tart, ezek hatályban vannak, és 20 szabadkereskedelmi megállapodás van az Európai Unió és más országok, más országcsoportok között tárgyalás alatt. Ennek az összesen 57 szabadkereskedelmi megállapodásnak az egyike lenne ez a CETA, amiről most a vita folyik. Szeretném elmondani, hogy négy olyan ország van, amelyik fenntartásokkal él a további egyeztetésekkel kapcsolatban: Ausztria, Belgium, Szlovénia és Magyarország. Mi elsősorban a vitarendezési mechanizmust kifogásoljuk, továbbra is azt az álláspontot képviseljük, hogy az európai tagországok már a belépéskor eleget tettek annak az úgynevezett like-mindedness feltételrendszernek, ami azt jelenti, hogy önálló, olyan jogrendszerrel bírnak, amelyik jogrendszer alkalmas a nemzetközi viták elbírálására is. Két olyan ország van, amelyik tartózkodó álláspontot képvisel ma: Románia és Bulgária, ők azért tartózkodnak, mert még mindig nem kapták meg Kanadától a vízummentességet, és valóban furcsa egy szabadkereskedelmi megállapodás működés közben, amikor két aláíró ország nem tud, csak vízummal bemenni abba a térségbe, ahol éppen piacokat akar nyerni. Szeretnék ráerősíteni arra, amit Németh Zsolt képviselő úr mondott. Valóban van egy olyan vélekedés, hogy a TTIP meghalt, vannak ezzel szemben is álláspontok, és ha jó CETA születik, akkor ez tulajdonképpen egy ilyen demander helyzetet képviselhet a további TTIP-tárgyalásokon. A TTIP-tárgyalások teljesen le vannak véve a napirendről, ha a folytatásukra egyáltalán sor kerül, akkor arra legfeljebb az amerikai elnökválasztás és az amerikai kongresszusnak a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodást elfogadó döntése után kerülhet sor. Ez egészen biztos, hogy éveket, ha nem évtizedeket jelentene, akkor is, hogyha folytatódnak a tárgyalások. Szeretném jelezni azt, hogy persze nem kis dologról van szó akkor, amikor szabadkereskedelmi megállapodásokról beszélünk, főleg a TTIP vonatkozásában, de ez egy másik dimenzió, hiszen az Amerikai Egyesült Államok és Európa együttesen a világ-GDP 44 százalékát bírja, a világkereskedelemnek pedig 32-34 százalékát jelenti. Ebben is Európa a legerősebb, Európa ma a legerősebb gazdaság, még az Amerikai Egyesült Államokkal szemben is évente 10 milliárd eurós többlete - többlete! - van a kereskedelemben. Tehát valóban egy nagyon erős pozícióból tárgyal az Európai Unió, és nyilvánvaló, hogy ezt a TTIP-tárgyalások során is egyértelműen demonstrálta. Mi azt gondoljuk - és itt szeretnék egyértelmű lenni -, hogy egy jól kimunkált, jól kitárgyalt, jó tartalmú megállapodás a CETA, a magyar kormány támogatni szeretné a CETA-t, és támogatni szeretné ennek az aláírását, nemcsak azért, mert nyitott, exportvezérelt gazdaság vagyunk, hanem azért is, mert nagyon széles társadalmi konzultációkat folytattunk, én magam 86 olyan szervezettel tárgyaltam, amelyeknek a véleményét nem tudom itt részletezni, de amelyek között nagyon sokan voltak, és többségben voltak azok, amelyek a szabadkereskedelmi megállapodásokban általában lehetőségeket látnak. És itt szeretnék egy elemet ebből kiemelni: főleg a fiatalok, a startupok és a kis- és középvállalkozások látnak fantáziát az újabb piacnyerésben, és így a kanadai piac megnyerésében is.(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)De szeretném hangsúlyozni, hogy a tárgyalások során végig érezhető volt, hogy Kanada nem az Egyesült Államok. Kanadával nagyon jó kapcsolataink vannak, nagyon sok téren nagyon jó kapcsolataink vannak, egészen más világ, mint az Egyesült Államok, és magának a tárgyalásnak is, a CETA-nak is egy egészen más dimenzióját láttuk a folyamatban. (Földi Lászlót a jegyzői székben Gelencsér Attila váltja fel.)A GMO nincs veszélyben, ennek a szakmai kérdéseibe nem tudnék most belemenni, egyáltalán nincsen veszélyben a GMO, és szeretném azt is megemlíteni, hogy a biotechnológia nem ugyanaz, mint a GMO, a kettő nem szinonimája egymásnak, de ez egy további vita tárgyát képezheti természetesen, de ezért vannak a parlamentnek a szakbizottságai, hogy ezek a viták nyilván ott lefolytathatók. Hogy milyen előnyök várhatók - mi hogy látjuk ezt - a CETA esetleges jóváhagyásától? Elsősorban a magyar exportlehetőségeknek a javítását látjuk ebben, a magyar vállalkozások ösztönzését, ebben külön kiemelem a tudástőkének a kanadai piacon való érvényesítését. Mi bizony leültünk a Ustreammel, a Prezivel is, nagyon sok olyan kis innovatív start­uppal, amelyek várnak arra, hogy bejuthassanak ezekre a piacokra, legyen az akár Kanada, legyen az akár az Egyesült Államok. Azt is látjuk, és a tárgyalások során folyamatosan érzékelhető volt, hogy a feltörekvő gazdaság, a feltörekvő világ óriási gazdasági potenciált kezd akkumulálni a soraiban, fel kell venni a kesztyűt, és erre is figyelni kell, hiszen ha nézzük, nem akarok most ennek a részleteibe belemenni, de nézzük csak a BRICS-országokat vagy a 77‑e­ket, akik Kiotóban kinyitották a frontot a fejlett világgal szemben, akkor azt kell mondjam, hogy igenis figyelni kell arra Európának, hogy mellettünk olyan feltörekvő gazdaságok emelkednek fel, amelyekkel szemben valahol versenyhátrányt nem szenvedhetünk el, valahol versenyben kell lennünk. Talán még azt szeretném elmondani, hogy demonstrációk tegnap is voltak, valaki említette, hogy demonstrációk vannak. Én bizony voltam Brüsszelben is, amikor nehezen tudtunk bejutni a tárgyalótermekbe, mert ott ezrek álltak, és meglehetősen agresszív módon demonstráltak az épület körül. Tegnap Cecilia Malmström érkezésekor kilenc ember - először hét, aztán utána még ketten jöttek - demonstrált a Parlament előtt, a gazdasági egyetemen pedig, ahol a vitát folytattam vele nyílt színen, hallgatók előtt, ott pedig fiatalok csoportja volt, ők is 10-15‑en lehetettek. Tehát Magyarország azzal, hogy társadalmasította a vitákat, vagy legalábbis törekedtünk erre, azért azokat a violens helyzeteket, amiket akár Németországban, akár Franciaországban látunk a szabadkereskedelmi tárgyalások kapcsán, azért nem éli meg ma sem. Az, hogy a sorainkban is vannak ellentétek, az látható volt, színes tábor vagyunk, kérem szépen ‑ ettől izgalmas a világ, én ezt nem tartom katasztrofálisnak. A vitákat, és a látásmódoknak és a véleményeknek az egymásnak feszülését mindenképpen érdekesnek tartom, és végül is segít bennünket azokat a dimenziókat is feltárni, amelyeket talán eddig nem sikerült. Nem látjuk gazdasági megszállásnak a CETA-t, a magyar kormány támogatja, de természetesen az aláírást csak akkor fogja megtenni, hogyha erre a Magyar Országgyűlés felhatalmazza, ha ezt a Magyar Országgyűlés elfogadja. És azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy természetesen a ratifikációs eljárásra csak ezek után fog sor kerülni, tehát most arról van szó, hogy október 27-én, de előtte még október 18-án a szlovák elnökségnek a kezdeményezésére még egy KüT-ülés, kereskedelmi KüT-ülés lesz, és aztán 27-én le fognak ülni az országok, és ha a parlamenttől megkapjuk a felhatalmazást, alá fogjuk írni a szerződést, és ha ez megtörtént, akkor utána indul el az a ratifikációs eljárás, amely valóban eltarthat akár évekig is. Az ideiglenes hatálybalépéssel kapcsolatban köt minket a parlamenti határozat. Ez alól a felmentést ugyancsak a parlament adhatja meg. Ezért bátorkodtunk idehozni ezt az előterjesztést. Még egyszer szeretném mindenkinek megköszönni a vitában való aktív részvételt. Számunkra nagyon hasznos volt ez, igazán megfontoljuk. Akár a mi oldalunkról, akár ellenzéki oldalról érkezett a megjegyzés, szorgalmasan jegyzeteltem, a minisztert tájékoztatni fogom, és természetesen mindazokat a fórumokat, amelyek felelősek azért, hogy 27-én egyértelműek legyünk a tárgyalóasztalnál. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)(14.10)
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.(11.40)Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kanada között az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás (Comprehensive Economic and Trade Agreement – CETA) aláírásával kapcsolatos álláspontról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig. A kormány‑előterjesztés H/12180. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Bejelentem, hogy az előterjesztést uniós napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.Elsőként megadom a szót Mikola István úrnak, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár úr, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Megadom a szót Kósa Lajos frakcióvezető úrnak. Parancsoljon, frakcióvezető úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Tehát következik a Fidesz másik vezérszónoka, Németh Zsolt bizottsági elnök úr. Öné a szó, elnök úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szakács László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gyöngyösi Márton képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót a Jobbik képviselőcsoportja másik vezérszónokának, Bana Tibor képviselő úrnak. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk munkánkat, engedjék meg, hogy külön köszöntsem a karzaton helyet foglaló, a Parlamenti különóra keretében az Országgyűlésben tartózkodó debreceni, pécsi, hajdúböszörményi és zalaegerszegi középiskolás diákokat. Azt gondolom, számukra egy különleges esemény, hogy ilyen fontos vitán részt vehetnek. (Taps.)(12.30)Tisztelt Országgyűlés! Most pedig megadom a szót Sallai R. Benedek képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megadom a szót Szabó Szabolcs független képviselőnek, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a felszólalások sorát. Mivel kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, így megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén írásban jelentkezett felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hörcsik Richárd elnök úr, az Európai ügyek bizottságától. Elnök úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisz­telt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Sallai Róbert Benedek képviselő úr, LMP-képviselőcsoport. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén normál időkeretben kért szót Gyöngyösi Márton képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kettőperces felszólalások következnek. Emlékeztetni szeretném önöket, hogy frakciónként ebben a körben egy‑egy képviselő szólalhat fel.Kettőperces időkeretben megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kétperces felszólalások végére értünk. Normál időkeretben kért szót Sallai Róbert Benedek képviselő úr. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván‑e még valaki az adott napirend keretében felszólalni. (Jelzésre:) Igen, Bana Tibor képviselő úr, Jobbik-kép­vi­selő­csoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Hörcsik Richárd képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel további felszólalók jelentkezését nem látom a monitoron, így az általános vitát lezárom. Megkérdezem Mikola István államtitkár urat, kíván‑e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Mikola István jelzésére:) Igen. Megadom a szót, államtitkár úr.