• Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokadszor beszélünk a banki károsultak helyzetének megoldásáról, a kormány mindezt nyújtotta, mint a rétestésztát több mint négy és fél éven keresztül, hiszen várt először Kúriára, aztán Alkotmánybíróságra, Európai Bíróságra, ismét Kúriára. Most ott tartunk, hogy a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása, tehát egy unikális megoldás helyett már 2016-ig ígérik csak a probléma teljes körűnek szánt rendezését. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy már ennek az előkészítő szakaszába hatalmas bajok vegyültek, hiszen a Törvényalkotási bizottság utolsó ülése botrányba fulladt a tekintetben, hogy 20 perces külön időkérés ellenére sem tudták az önök képviselői elolvasni azt, hogy miről szavaznak, amit aztán megszavaztak és amiről a tisztelt Ház is szavazni fog. Önök tehát egy biankó csekket írtak alá újra, egy olyan javaslatot, amely bár részmegoldásként elfogadható lenne, de komplett társadalmi csoportokat kihagytak belőle, példának okáért az államilag támogatott lakáscélú forinthitelt felvevők teljes körét, akiknek nem jár vissza semmi. Így a köztisztviselőkbe rúgtak bele egy hatalmasat. De hogy csak egy momentumot emeljünk ki, amellyel kapcsolatban az ön személyes véleménye is érdekelne: hogyan képzelhető el bármiféle rendrakás oly módon, hogy az összes, a közjegyzők által kiállított végrehajtási záradék mint közokirat hamisnak tekinthető, vagy legalábbis helytelen számításokon alapulónak? Hiszen azon jogsértő számítások, amelyeket a pénzintézetek osztottak meg ezen közületekkel, egyértelműen bizonyított módon gyengének találtattak, és adódik a kérdés, hogy ha benyújtanak egy ilyen elszámoltatásinak szánt csomagot, ami csak annyit mond ki, hogy egy virtuális tartozásállományból valami kicsit leírnak az ügyfélnek, tehát az ellopott hifit visszaviszi a tolvaj a boltba és nyugodtan mentesülve szabadulhat, mégis kivel egyeztették ezt? Kik azok a civil szervezetek, akikkel leültek? Kik azok a károsultakat védő ügyvédek, jogászok, akik adott esetben tanácsokat adtak, vagy pedig kik azok a bankszövetségi vezetők, banki és pénzintézeti tisztségviselők, akik önöknek kottába fújták ezt az egészet? Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Kérdésének címéből, hogy meddig még, nyilván én is nehezen jöttem rá arra, hogy mégis ön mire fog gondolni, milyen konkrét kérdést fog fölvetni. De végigtekintve eddigi felszólalásait, azért nem volt nehéz rájönni, hogy a devizahitelesek problémáját hozza ide újra a Ház elé, amit egyben meg is köszönök önnek, mert így el tudom mondani, hogy milyen komoly eredményeket tud felmutatni a kormány, még akkor is, ha ön ezt esetleg lassú folyamatnak tekinti. Hiszen kézzelfogható közelségbe került az az idő, amikor lényegében minden devizahiteles és nem devizahiteles problémája is meg fog oldódni. Hiszen ön is tudja, hogy a parlament előtt van és a mai napon szavazunk az elszámoltatási törvényről. Egyébként a konkrét kérdését illetően nyilván ebben a törvényben esetleg módosító javaslatként fölvethette vagy fölvetheti ennek a bizonyos záradéknak a kérdését. Arra hívnám föl a figyelmét, hogy egy nagyon súlyos társadalmi problémáról van szó, amely megoldásának többféle összefüggése van, nyilván jogi, gazdasági, a bankszektort érintő, több millió embert érintő, az állam is részese ennek. És olyan megoldást kellett találni, még ha ez esetleg nem tűnik gyorsnak, akkor is, amely egyrészt jogilag valóban véget vet ezeknek az ügyleteknek, és hogy ebben minden érintett részes tudjon lenni, és olyan megoldás szülessen lépésről lépésre, ahol az ő problémájára jogi értelemben is, ha esetleg jogorvoslati útra tereli a kérdést, akkor is végleges választ tudjon kapni, és akkor jöhet majd csak a következő lépés. Ön nyilván, hogy ezeket a lépéseket tudja, hiszen figyeli az Országgyűlés munkáját. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kérem, hogy értse meg, és hogy ennek egyszer nyilván a végére fogunk jutni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! A vastaps hiánya ellenére én gratulálok önnek, hiszen a mellébeszélés magasiskoláját mutatta be. (Lázár János: Hát, politikus.) Hogy lehet két percben nem reagálni egyetlen felvetésre sem? Az azonnali kérdés műfaja egy kicsit mást kívánna meg, de ezzel számoljon el a saját lelkiismeretével. (Lázár János Tállai András felé: Számolj el!) El kell hogy mondjuk, a végső cél nem az lehet, hogy jogilag véget vessenek önök ezeknek az ügyleteknek, hanem az, hogy a lopott holmit visszaszerezzék (Lázár János: Az uzsorásoktól.), hogy visszacsoportosítsuk a tulajdonosok számára. Önök ezt részlegesen sem képesek teljesíteni, hiszen a felvételkori árfolyamon történő forintosítás nélkül a lopott holmi egy része azoknál a bankoknál marad, akik esetében még azt is elnézi az önök törvényjavaslata, hogy ha valaki ezen hamis közokiratok alapján elvesztette az otthonát, az lényegében semmilyen visszarendeződésre nem számíthat. (12.40) De arra se válaszolt, hogy kivel tárgyaltak erről az egészről. Elárulom önöknek, egy-két házi civil szervezeten kívül senkivel. Éppen ezért a Jobbik újra összehívja a devizahiteles kerekasztalt, ahol helye van az összes civil szervezetnek, aki foglalkozott a kérdéssel, a károsultak összes érdekvédőjének, még az összes pártot, az államtitkárságot, a minisztériumot és a kormány képviselőit is meghívjuk. Kérjük önöket, hogy először két év óta tegyék már tiszteletüket, és nézzenek a szemébe azoknak, akikkel szemben elszámolnivalójuk volna! Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Térjünk tehát vissza az eredeti kérdésére, a "Meddig még?"-re, jó? Tehát semmi nincs ebben a kérdésben, nyilván ez volt egyébként a célja. Azt tudom mondani, hogy nem sokáig, nem sokáig fog már itt fölácsorogni a parlamentben és mellébeszélni arról, hogy a devizahitelesek problémáját a kormány mikor fogja megoldani. Jól megélt ön ebből politikailag, és most nyilván az zavarja, hogy most már ön is látja a végét, hogy eljött a végelszámolás ideje, és ezt a politikai terméket majd a Jobbiknak, személy szerint önnek le kell venni, és valami mást kell majd természetesen kitalálni. Én igenis a "Meddig még?" kérdésére konkrét választ tudok adni, de konkrét választ tud adni a parlament annak a több millió érintett ügyfélnek is. Azt a bankszektort pedig összemosni a kormánnyal, amelyik most 1000 milliárd forintért nyúl majd a zsebébe, hogy ezt rendezze, és a kormány barátjának nevezni, ez pedig egy jobbikos nevetséges maszlagolás. Nem tudok erre... Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: "Meddig még?" címmel. Miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Tállai András államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem képviselő urat, elfogadja-e a válaszadó személyét, vagy személyesen miniszter úrtól kéri a választ. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót, képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Válaszadásra megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Viszonválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm. Viszonválasz illeti meg Tállai András államtitkár urat. Öné a szó, államtitkár úr.