• KARA ÁKOS, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a T/1272. számon benyújtott, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvényjavaslat részletes vitáját a Törvényalkotási bizottság lefolytatta. A törvényjavaslathoz 25 igen, 1 nem és 5 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést terjesztett be. A benyújtott törvényjavaslat előéletével kapcsolatban annyit itt meg kell jegyezni, hogy a Kúria 2014. június 16-án meghozott jogegységi döntésének folyományaként az Országgyűlés kivételes eljárással július 4-én elfogadta a devizahitelesek megsegítését célzó első törvényt, amelynek értelmében a pénzügyi intézmények feladatává vált, hogy az általuk alkalmazott általános szerződési feltételekből kiiktassák a tisztességtelen kikötéseket. Ez egy jó és helyes döntése volt megítélésünk szerint az Országgyűlésnek. Továbbá kimondtuk, hogy a hitelezőknek vissza kell téríteniük ügyfeleik részére a Kúria döntése alapján tisztességtelenül felszámolt tételeket. A most tárgyalt törvényjavaslat tulajdonképpen ennek a kötelezettségnek a módját rendezi, ahogy azt a nyári ülésszakon jeleztük, ez a második lépés. A legfontosabb talán, hogy a jogszabály értelmében több mint 1 millió, 1,3 millió család kaphatja vissza a bankoktól a tisztességtelenül elvett összegeket, így a törlesztőrészletek átlagosan 25-30 százalékkal csökkenhetnek. A 400 érintett pénzintézetnek minden deviza- és forinthitellel el kell számolnia. A túlfizetéseket tőke-előtörlesztésként kell figyelembe venni, ami az adósok számára a legnagyobb visszatérítést jelenti. A bankok elszámoltatási törvényének is nevezett javaslat a Magyar Nemzeti Bankot hatalmazza fel arra, hogy rendeletet alkosson arra, milyen képletek alapján történjen meg a pénzintézetek ügyfelei felé az elszámolás. Szintén a Nemzeti Bank joga lesz, hogy minden egyes hitelszerződésnél és ügyfélnél ellenőrizze ezt az elszámolást, ami megítélésünk szerint különösen fontos. A pénzintézeteknek a Nemzeti Bank későbbi rendelete alapján kell kiszámolniuk az adósoknak visszajáró összeget, ami a becslések szerint megközelítheti az 1000 milliárd forintot. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztő által javasolt elszámolási módszertan fő szabálya, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szerződéskötés időpontja óta a törvényben meghatározott árfolyamon, valamint a szerződéskötéskori eredeti kamatszinten történt volna az elszámolás. A Törvényalkotási bizottság jelen javaslathoz benyújtott összegző módosítója, amely tulajdonképpen a bizottság saját módosítóját tartalmazza, elsősorban technikai módosításokat tartalmaz. Tartalmi változás, hogy a módosító javaslat kimondja, hogy amennyiben a fogyasztó a végtörlesztés érdekében forintalapú fogyasztói kölcsönszerződést kötött, nem kell megfizetnie a tervezetben szereplő 10 ezer forintos díjat, feltéve, hogy a forintalapú fogyasztói kölcsönszerződést az elszámolásra köteles pénzügyi intézménnyel vagy más pénzügyi intézménnyel kötötte, s a fogyasztó igazolja, hogy a forintalapú kölcsönszerződés megkötésére a végtörlesztés érdekében került sor. Fontos változás, ami szerepel ebben a módosító javaslatban, hogy a felmondási moratórium intézményét bevezeti, ezenkívül a perújítás lehetőségének kizárását, a perek felfüggesztésének kimondását, továbbá az érvénytelenség konkrét jogkövetkezményekhez való kötését rögzíti. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi továbbra is a tisztességtelen banki magatartás ellen és a kiszámítható hitelezés mellett fogunk fellépni. Ezért is kérem, kérjük a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, köszönöm a szót, elnök úr.
  • DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Egy alkalommal szeretnék felszólalni a vitában. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyi intézmények és a fogyasztók közötti kölcsönszerződésekből eredő elszámolás szabályait rögzítő törvényjavaslat újabb mérföldkő azon az úton, ami a magyar családok jelentős hányadát egzisztenciális válságba sodró hitelügyleteknek mind az egyes fogyasztók, mind a pénzügyi intézmények számára egyértelműen kiszámítható és természetesen az adott körülményekhez mérten megnyugtató lezárásához vezet majd. A törvényjavaslat a tisztelt Ház által idén júliusban elfogadott első devizahiteles törvénnyel a hiteladósok védelme, jogi helyzetük rendezése érdekében megkezdett jogalkotási folyamat újabb állomásának tekinthető. (13.50) A törvényjavaslat ugyanakkor bizonyos szempontból túlmutat a júliusi törvény célkitűzésein azzal, hogy a kölcsönügyletek magánszemély adósainak még szélesebb köre számára teremt olyan letisztult jogi környezetet, amelyben a családok ezrei számára válik immár ténylegesen kalkulálhatóvá, tervezhetővé a háztartás pénzügyi mérlege fogyasztói kölcsönszerződéseik tükrében. A törvényjavaslat vitája során világossá vált, hogy a javaslattal elérni kívánt céllal, nevezetesen a pénzügyi intézmények és a fogyasztók közötti elszámolás jogszabályi kereteinek megteremtésével, ezen belül az elszámolás alapelveivel a tisztelt képviselőtársaim is alapvetően egyetértenek. Ugyanakkor az általános vita során több képviselőtársam is nehezményezte felszólalásában, hogy a törvényjavaslat az általános elszámolási szabályok rögzítése mellett a Magyar Nemzeti Bank elnökét hatalmazza fel arra, hogy az elszámolások részletkérdéseit és módszertanát rendeletben szabályozza. Fontosnak tartom ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy ezt a megoldást, azon túlmenően, hogy ez a részletszabályozásnak megfelelő jogalkotásra irányadó jogszabályból is következik, a fogyasztói hiteltípusok gyakorlatban előforduló nagy száma indokolja. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy még egyszer rövid tartalmi összefoglalást adjak önöknek a törvényjavaslat koncepciójáról. A törvényjavaslat kiterjeszti az elszámolási kötelezettséget azokra a hitelekre is, amelyek nem minősülnek devizaalapúnak, valamint további két esetkörre, az úgynevezett kedvezményes végtörlesztéssel és a Nemzeti Eszközkezelő lakóingatlan-vásárlása következtében megszűnt fogyasztói kölcsönszerződésekre is. A törvényjavaslat elsődlegesen az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása következtében a fogyasztók javára keletkezett túlfizetések elszámolásának kérdését kívánja rendezni, ennek szem előtt tartásával pedig olyan általános elszámolási szabályokat rögzít, amelyeket az egyedi perekben, a Ptk. értelmezése alapján a bíróság maga is alkalmazna. Az elszámolási módszertan fő szabálya, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, mint ha a szerződéskötés időpontja óta a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamán, valamint a szerződéskötéskori eredeti kamatszinten történt volna az elszámolás. A törvényjavaslat pontosan meghatározza azt is, hogy mely időpontban áll be a bankok elszámolási kötelezettsége. Emellett széles körben biztosítja a pénzügyi intézmény elszámolásával szembeni jogorvoslati jogokat, a fogyasztói panasztól kezdve a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésével bezárólag. A törvényjavaslat emellett rendelkezik az első devizahiteles törvény alapján felfüggesztett perek és a megakasztott végrehajtások további sorsáról. A javaslathoz kapcsolódó érdemi módosításokra áttérve a következőket érdemes kiemelni. A kamat-, költség- és díjemelési moratórium bevezetése mellett szükségesnek mutatkozik a felmondás, illetve a jogvesztés bekövetkezése hatályának időbeli korlátozása is. Ennek megfelelően a pénzügyi intézmények részéről a fogyasztói kölcsönszerződések felmondása vagy a hátralék egy összegben való esedékessé tétele csak a pénzügyi intézményt terhelő elszámolási kötelezettség teljesítését követően és abban az esetben válhat hatályossá, ha a felmondás, illetve a hátralékos követelés egyösszegű esedékessé válása a fogyasztói követelés elszámolását követően is megfelelne a törvényes, illetve a szerződésben vállalt feltételeknek. Kiemelendő az a módosítás is, hogy amennyiben a fogyasztó a végtörlesztés érdekében forintalapú fogyasztói kölcsönszerződést kötött, nem kell megfizetnie a 10 ezer forintos díjat, feltéve, hogy a forintalapú fogyasztói kölcsönszerződést az elszámolásra köteles pénzügyi intézménnyel vagy más pénzügyi intézménnyel kötötte, és a fogyasztó igazolja, hogy a forintalapú fogyasztói kölcsönszerződés megkötésére a végtörlesztés érdekében került sor. Egyértelművé teszi a módosító javaslat azt is, hogy a fogyasztói követelésnek a fogyasztó részére saját maga okán ki nem fizethető összegét a pénzügyi intézménynek elkülönített számlára kell helyeznie. Ez azonban nem minősül fogyasztói számlakövetelésnek, hanem olyan pénzkövetelés, amely egyfelől nem kamatozik, másfelől pedig a polgári jog kötelmekre vonatkozó általános szabályai szerint évül el. E szabály alkalmazására értelemszerűen abban az esetben kerülhet sor, ha a fogyasztói kölcsönszerződést már teljesítették, azaz a fogyasztónak a teljesítésre irányuló kötelezettsége megszűnt, és a pénzügyi intézménynek az elszámolás alapján fizetési kötelezettsége keletkezik. Figyelemmel arra, hogy az elszámolásban lévő hiba helytelen adatokkal történő számításon is alapulhat, a törvényjavaslat az egységes jogértelmezést elősegítendő módon, biztosítja annak a lehetőségét, hogy az elszámolást is vitathassa a fogyasztó. A Pénzügyi Békéltető Testület eljárására vonatkozó szabályok immár akként rendelkeznek, hogy a testület csak tanácsban járhat el, és bármelyik fél kérelmére meghallgatást kell tartania, határozatának megtámadása pedig akkor is lehetséges, ha abban a fogyasztó kérelmétől eltérően állapítja meg a helyes elszámolást. A módosító javaslat szerint az elszámolással összefüggésben a Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárásban és a nemperes eljárásban hozott jogerős, az elszámolás tárgyában született határozat más polgári eljárásban nem lesz vitatható. Ennek indoka, hogy a törvényjavaslat a megfelelő jogorvoslatokat az elszámolással szemben biztosítja, és ezen eljárások esetén kiemelt érdek fűződik ahhoz, hogy a jogviták végleges jelleggel mielőbb lezáruljanak. Az első devizahiteles törvény szerint a bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31. napjáig hivatalból felfüggeszti a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő peres eljárást. A törvényjavaslat külön törvényben való szabályozásra utalja annak rendezését, hogy a felfüggesztett perek esetében az eljárások felfüggesztése meddig tart, de garanciális okokból véghatáridőként a 2015. december 31-ei időpontot jelöli meg. A törvényjavaslat további rendelkezésekkel egészül ki annak tisztázása érdekében, hogy a végrehajtást kérőnek az elszámolást követően milyen eljárás betartásával kell kérnie a végrehajtás elrendelését, illetve ezzel párhuzamosan arra vonatkozóan, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző számára mi a követendő eljárásrend. A törvényjavaslatban a fentieken túl a végrehajtáshoz kapcsolódóan is beiktatásra került néhány további speciális szabály, amelyek a számviteli és adójogi, az árfolyamgáttal összefüggő, valamint a felszámolás vagy végelszámolás alatt lévő pénzügyi intézményekre irányadó törvényeket érintik. Összességében megállapítható tehát, hogy a törvényjavaslat alapvetően a fogyasztók érdekeinek védelmében módosul a módosító indítványok által, egyéb módosítások pedig az értelmezési bizonytalanságok elkerülése érdekében a törvény szabályainak egyértelművé tételével segítik a jogalkalmazókat. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel megköszönöm a képviselőknek és a Törvényalkotási bizottságnak a vitában való részvételt és a módosító javaslataikat. Kérem önöket a törvényjavaslat elfogadására. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. VÖLNER PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Gyurcsány-Bajnai-korszak számos szakterületen, így a devizahitelek területén is felelőtlen politikát folytatott, amelynek köszönhetően családok tízezreinek kellett az elmúlt években rettegnie az utcára kerüléstől. Amíg 2004-ben a devizaalapú lakáshitelek állománya kevesebb mint 150 milliárd forint volt, addig 2010-re ez meghaladta a több ezer milliárd forintot. A megfelelő állami felügyelet hiánya miatt közel egymillió család vált kiszolgáltatottá a bankokkal szemben. Az össztársadalmi szintű problémát érzékelve, a Fidesz-KDNP-frakciószövetség 2010 óta azon dolgozik, hogy a devizahitelezéssel kapcsolatos kérdésekre végleges megoldást találjon, s ezeket a hiteleket kivezesse a piacról. Az otthonvédelmi program keretében eddig több mint 500 ezer, devizahitel által érintett család jutott valamilyen formában segítséghez. Az intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt négy évben több mint 1000 milliárd forinttal csökkent a devizaalapú lakáshitelek állománya. (14.00) A kormány célja, hogy 2015 végéig megvalósuljon a bankok teljes elszámoltatása. A bankoknak el kell számolni a lakáshiteleknél, a szabad felhasználású záloghiteleknél, az autóhiteleknél, a fogyasztási hiteleknél, valamint minden forinthitelnél. Ez a törvényjavaslat azt jelenti, hogy igazságot szolgáltatunk 1 millió 300 ezer családnak. A módosító javaslat számos pontját államtitkár úr részletesen érintette, itt erre nem térnék ki. Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák szavazatukkal a beterjesztett javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva Volner képviselőtársunkat, azért csak fölötlött bennem az a kérdés, hogy ha már ilyen magabiztosan... - (Jelzésre:) Völner képviselőtársunkat, elnézést. Hogyha már ilyen magabiztosan állítja azt, hogy 2010 óta a Fidesz-KDNP dolgozik a devizahitel-krízis megoldásán, ugyan mit csináltak négy éven keresztül? Merthogy nem a megoldáson fáradoztak, az egész biztos. (Lukács Zoltán: Vasutat építettek.) Továbbra sincsen válasz arra, hogy ezek a törvények miért most kerülnek a Ház elé, illetve ez a törvénycsomag, amiről most tárgyalunk, miért nem került már júliusban a Ház elé, hacsak nem azért, merthogy most van egy választási kampány, és önöknek kell egy újabb kampány, amivel tudják etetni az embereket. Erről van szó. Ha valóban az emberekért aggódnának, ez a most előttünk fekvő törvénycsomag legkésőbb már júliusban a júliusi törvénnyel együtt idekerült volna a Ház elé. Önöket nem ez érdekli, hanem, hogy hogyan tudnak egy rövid távú kampányt lefolytatni. Kettő: továbbra sincs válasz arra, hogy az LMP-nek azokat a javaslatait, amelyeket az elmúlt bő évben előterjesztettünk, hogy tudniillik a polgári törvénykönyv világosan tiltsa meg a jövőre nézvést, hogy devizaalapú ügyleteket érvényesen kötni lehessen ebben az országban, lesöpörték az asztalról. Amikor azt követeltük, hogy közjegyzői okirat alapján ilyen jellegű hitelügyletekből egyáltalán ne lehessen végrehajtást vezetni, önök megrettentek a Bankszövetségtől, a bankok oldalára álltak, és lesöpörték az asztalról ezt a követelésünket. Harmadrészt, amikor azt követeltük az elmúlt egy évben, hogy az ilyen jellegű hitelügyletekből eredő követeléseket ne lehessen faktorálni, ne lehessen átruházniuk a bankoknak mindenféle kétes hátterű behajtó cégekre, itt megint behódoltak a Bankszövetség előtt, és lesöpörték ezt a javaslatunkat. Most elénk hoztak egy olyan törvényjavaslatot, amely kétségtelenül segít a hitelkárosultakon, de a forintosításról még mindig nincsen szó. Van szó viszont másról, és erről esett is szó a Törvényalkotási bizottságban, nevezetesen, hogy a törvényjavaslat 45. §-a, amelyik kamatmoratóriumot hirdet két évre, úgy kerül ide az Országgyűlés elé, hogy a kormány - noha erre egyébként a jogalkotási törvény kötelezné - semmiféle hatástanulmányt nem készített, nem tett le a Ház asztalára. Mielőtt újra bekapcsolnák a bullshit generátort, szeretném elmondani, hogy nem a bankok miatt aggódunk. Nem az érdekel minket, hogy a bankvezérek vagy a bankok részvényesei hogy érzik magukat. Ha valamiért aggódunk, az a hitelpiac kiszáradása. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Egy olyan nemzetgazdaságban, ahol egyébként is évtizedes hátrány sújtja a hazai kis- és középvállalkozói szektort, talán elvárható lenne, hogy akkor, amikor egy magát felelősnek tekintő kormány idehoz a Ház elé egy ilyen javaslatot, ami ilyen kamatmoratóriumot ír elő, bemutassa azt is az Országgyűlésnek, hogy egyébként a hazai kis- és középvállalkozások hogyan fognak hitelhez jutni, hogyan fog a gazdaság fejlődni. Széchenyi óta tudjuk, hogy ha nincs hitel, nincs fejlődés. Erre vártunk volna választ. Nem érkezett válasz, nincsen hatástanulmány. Ennek ellenére természetesen kénytelenek vagyunk egyrészt az összegző módosító javaslatot megszavazni és magát a törvényjavaslatot is megszavazni. Hiszen ha négy év késedelemmel is, de történik valami a hitelkárosultak megsegítése érdekében, jóllehet a teljes megoldás a devizaelemek kigyomlálása, a forintosítás lenne; továbbá, ha elfogadták volna azokat a javaslatainkat, amelyeket az elmúlt egy évben letettünk a Ház asztalára, tehát hogy a jövőben egyáltalán ne lehessen érvényesen Magyarországon ilyen típusú ügyletet kötni, ne lehessen ezeket a követelések átruházni behajtó cégekre; harmadrészt pedig, hogy a bírói út megkerülésével közjegyzői okirat alapján ne lehessen végrehajtást vezetni az ilyen jellegű kölcsönügyletekből. Itt jegyzem meg, hogy ez az utóbbi követelésünk azért is fontos, mert mindaz, amiről szó van jó fél éve a Kúria jogegységi határozata óta, feltételezi azt, hogy a feltételek tisztességtelenségét majd bíróság megállapítja. Viszont, ha valaki eleve el van zárva a bírói úttól, akkor nem is fog abba a helyzetbe kerülni, hogy a vele szemben alkalmazott tisztességtelen feltételeket meg lehessen állapítani. Éppen ezért továbbra is él az a javaslat, él az a követelésünk, hogy közjegyzői okirat alapján az ilyen jellegű, az emberek megtévesztésével megkötött devizaalapú hitelügyletekből eredően végrehajtási jogot érvényesen vezetni ne lehessen. Tehát összességében ez a javaslat nem teljes körű, de legalább egy előrelépés. Ezért támogatni fogjuk a zárószavazásnál. A forintosítás lenne a megoldás, az azonnali forintosítás lenne a megoldás, a 45. §-sal a kétéves kamatmoratóriummal pedig beláthatatlan kockázatokat szabadít az országra a kormány, és ennek a vesztesei a hazai kis- és középvállalkozások lesznek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ne legyen illúziónk, az önökhöz közeli oligarchák, illetve a multinacionális cégek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) bőven megvannak akkor is, ha a hitelpiac befagyott, a kkv-k nem. Köszönöm szépen.
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önmagában botrányos jelenségek vezették fel azt, amiről most itt tárgyalunk. Az, hogy a Törvényalkotási bizottság ülésén időt kellett kérni, akkor sem tudták tisztességesen átolvasni a kormánypárti képviselők azt, amiről szavaztak, még a levezetésbe is kisebb hibák csúsztak, mindez betudható annak, hogy megint kapkodva, kicsit kampányszagú módon elővezetett, ámbár kétségtelenül jó irányba ható módosító javaslatról vagy javaslatsorozatról van szó. És önmagában az előterjesztésre csak igennel lehet szavazni, nem ebben van vita köztünk. A vita abban van, hogy miért kellett ehhez négy és fél év, miért most a kampányhajrában, miért a Bankszövetséggel és nem az érintettekkel egyeztetve, miért ilyen módon, miért ködösen fogalmazva a forintosításról, miért kerül le a felvételkori árfolyamon történő forintosítás kérdésköre. Sorolhatnánk még az aggályokat napestig, a lényeg az, hogy azért óriási veszélyeket is rejt magában az, ami előttünk fekszik, és még az utolsó pillanatban is kétségbeesett kísérleteket kell tennünk arra, hogy ezt lássák be, módosítsák, tegyék rendbe. Azt kell hogy mondjuk, hogy sajnálatos módon a cinkos összekacsintásokból az derül ki, hogy önök nem is akarják kiiktatni azokat a veszélyforrásokat, amelyek kétségtelenül megtalálhatók előttünk. Az úgynevezett elszámoltatási csomaggal ugyanis eleve eltüntetik a bankok feje fölött Damoklész kardjaként lógó pereknek az ezreit. Tehát azzal a felfüggesztéssel, amit beleraktak... - hagyjuk, hogy milyen alkotmányos jogokkal mennek szembe, nagyon jól tudjuk, hogy alkotmányos jog lenne a bírósághoz való fordulás lehetősége, lehetővé kellene tenni az adós számára, hogy döntsön a perelés vagy az elszámolás között. Mivel ez nem történik meg, és önök egy feltehető akaratra hivatkozva a virtuális tartozásállomány egy részéből egy kicsit virtuálisan elengednek, ez a hazugság magas foka. Mindenki tudja, hogy nem került devizafolyósításra csak az esetek maximum 20 százalékában, ez a negyedéves jelentésekből kiderül, devizakifizetésre és visszafizetésre is az esetek elenyésző hányadában kerül sor. Ezen elenyésző hányad kapcsolatában ugyanakkor kiderül az az elképesztő szakmai pongyolaság, amivel ez a módosítójavaslat-csomag készült és elénk került. Hiszen olyan szerződéses konstrukciókról beszélnek ebben, ahol a szabályozás szempontjából ezek a forinthitelekhez állnak közel. Én nem tudom, hogy ez milyen szakmai meghatározás, hogy valamihez közel áll egy szerződéses konstrukció, de nem tudom elképzelni, hogy lehet az, hogy sem a jogalkotó, sem a Kúria még az alapokat sem tisztázta, hogy milyen kölcsönszerződés-típusokról beszélünk ez esetben. Arról nem is beszélve, hogy a végrehajtások során azok a köziratok, amelyeket kiállítottak, nyilvánvalóan csalárd vagy pedig hibás számításokon alapultak. Ily módon a végrehajtások szinte teljes egészére azt lehet mondani, hogy törvénytelenül zajlottak, igenis felülvizsgálatért kiáltanak, ez ugyanakkor sajnos fel sem merült. De egészen elképesztő az, hogy bizonyos forinthitelekhez közel álló szerződéstípusokról beszél a jogalkotó egy a parlament elé kerülő anyagban. Tehát ez a szakmai színvonal valami egészen hihetetlen. S hozzá kell tegyük azt is, hogy azáltal, hogy az esetleges perek esetében leválasztják az ugyanabba a perbe csomagolt egyéb kereseteket is, megint csak elveszik azt a lehetőséget, hogy a károsultak teljes körben a valódi kárukat megközelítő módon vissza tudják kapni azt, amit elvettek tőlünk. A perek felfüggesztése tehát hatalmas szívesség a bankoknak, ezen nagyon nehéz vitatkozni, ugyanakkor az a feltevés, hogy a károsult érdeke az, hogy beszámítsák az ő tartozásösszegébe az eltörlesztését, szintén egészen elképesztő. A lopott holmit vissza kellene adni a tulajdonosnak, akinek rendelkezési joga áll fenn a saját tulajdona felett. Az, hogy ebbe a jogalkotó bele kíván szólni, nemcsak szakmailag értékelhetetlen, de egyenesen röhejes és egyenesen átlátszó. Lehetővé kellene tenni tehát azt, hogy törvényi elszámolás helyett a perelést válassza továbbra is az érintett. (14.10) Fogyasztóvédelmi szempontból pedig mind az idő-, mind a szakmai hiányosságok - amik a javaslatban megtalálhatók - tekintetében értelmetlen elemezni ezt a javaslatot. Az látható ugyanakkor, hogy egy virtuális tartozásállományból elengednek egy kicsit, egy indokolatlanul nagy tömegből egy kicsit elengednek, de még mindig indokolatlan összegeket kérnek számon a károsultakon. Elintézik az egész problémakört azzal, hogy ha a lopott holmit, mondjuk, egy hifitornyot visszavisz az illető az áruházba, akkor minden rendben, akkor megússza a további büntetést. Egészen példátlan, nemcsak a világpiacon, nemcsak egy normálisan működő nemzetgazdaságban, de akárhol, tehát egy banánköztársaságban is kinevetnének bárkit egy ilyen megoldásijavaslat-sorozat után, ha ezt tekintené a végső megoldásnak. El kell mondjuk azt is, hogy mivel a Bankszövetség illetékeseivel tárgyalnak, egyeztetnek, még most is kormányzati forrásokból elhangzik, hogy a végleges elszámolást a november elején megjelenő MNB-rendelet tartalmazza majd, ezzel kapcsolatban folyamatosan egyeztet az MNB a Magyar Bankszövetséggel és annak tagjaival. Ez nagyon régóta folyik. A kérésünk csak annyi lehet, hogy végre egyszer egyeztessenek a károsultakkal is, a hozzáértő érdekvédőkkel, civilekkel, azokkal, akiket a leginkább húsba vágó módon érint ez a problémakör. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Egészen elképesztő, hogy a Fidesz még az összegző módosító javaslat vitájában is mellébeszél a probléma lényegét tekintően. A probléma lényege ugyanis a gyenge forintból fakad. Az általános vitában is jeleztük: határozati javaslatot nyújtunk be a Háznak - ezt meg is tettük - annak érdekében, hogy a devizahitelesek törlesztőrészletei a jelenleginél nagyobb mértékben csökkenhessenek. Mert miközben támogatjuk a benyújtott törvényjavaslatot, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a helyzet azért vált ennyire súlyossá, mert Orbán Viktor gazdaságpolitikája és Matolcsy György pénzügypolitikája tönkretette a forintot. A kormányzást 2010-ben a Fidesz erős forinttal vette át úgy az euróhoz, mint a svájci frankhoz képest. Ez ma már a múlté. Jelen pillanatban a forint gyengébb, mint valaha, és ez az igazi probléma, tisztelt képviselő hölgyek és urak. Ezért van az, hogy a devizahitelek törlesztőrészletei soha nem látott magasságokba emelkedtek. Ezen részben változtat a benyújtott törvényjavaslat, ezért fogjuk támogatni, ugyanakkor nem oldja meg az összes problémát. Más hozzászólókhoz hasonlóan mi magunk is a mielőbbi forintosítás mellett szállunk síkra, és olyan árfolyamon, ami egy erős forinton és nem pedig a mostani gyenge forinton alapul. Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy ennek terheit ki viselje, egy viszont nem lehet vita tárgya: ezt a forintot a pazarló módon költekező jegybank pénzügypolitikája és Orbán Viktor kormányának kiszámíthatatlan és befektetésellenes gazdaságpolitikája idézte elő. Ezen kell tehát elsősorban változtatni. Megjegyzem, ha a kormány áttér a jegybankkal közösen arra az útra, ami ellentétben a korábbiakkal nem gyengíti, hanem erősíti a forintot, akkor nemcsak a probléma kisebbedik, hanem a forintosításnál alkalmazott megoldás terhei is csökkennek. A másik észrevételünk már az általános vitában az volt - és itt csatlakozom Schiffer képviselőtársamhoz -, hogy úgy kell a törvényjavaslatot benyújtani és megszavazni a végén, hogy az a pénzügyi stabilitást nem veszélyezteti. Márpedig olyan környezetben, amikor legkésőbb a jövő esztendőben a Magyar Nemzeti Bank egészen biztosan kamatemelésre fog kényszerülni, tarthatatlan lesz az az állapot, hogy a többi bank hitelkamatszintjét pedig két évre befagyasztják. A mi megítélésünk változatlanul az, hogy a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikájának és a kereskedelmi bankok által alkalmazott kamatnak egymással összhangban kell lennie. Ezen a törvényjavaslat nem változtatott, ennek érdekében mi egy módosító indítványt adtunk be azért, mert a pénzügyi stabilitással azoknak az embereknek a pénzét - és nem a bankokat - védjük, akiknek a betétje a magyar bankokban van, márpedig ez gyakorlatilag minden magyar állampolgárt érint így vagy úgy. Rájuk való tekintettel javasoljuk tehát ennek a módosító indítványnak a megszavazását. Összegezve tehát: az MSZP álláspontja szerint a probléma gyökere a legyengült forint, ennek ellenére a benyújtott törvényjavaslatot támogatni fogjuk, hiszen valamelyest enyhít a terheken. Köszönjük szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Három egyszerű mondatot szeretnék mondani, csak azért, hogy majd amikor öt vagy tíz év múlva rátekintünk a dologra, akkor is világos legyen. 2001, Orbán-Matolcsy-Járai - ez az időszak az, amikor bevezetésre kerülnek, jóváhagyásra kerülnek a devizahitelek megindításai. 2010 - Burány képviselőtársam szólt róla - az az idő, amikor az euró árfolyama 265 forint, amikor a svájci frank árfolyama 185 forint. Most, ha viszonyítjuk, akkor láthatjuk a különbséget. Ez nagyjából 30-70 százalékos mértékű többletterhet rótt a hitelt igénybe vevőkre. A harmadik mondat pedig egyszerűen arról szól, hogy ha komolyan venné ez a kormány a feladatát ebben a történetben, akkor - megerősítve az elmondott szavakat - a forintosítás azonnaliságát tartaná fontosnak, és ezt tenné meg. Ezek a hiányérzetek és ezek a kiegészítések benne vannak mindabban, amelyekkel együtt kell rátekinteni erre a történetre. Mindezek mellett és mindezekkel együtt természetszerűleg azt is, ami a mostani javaslatban van, támogatni fogjuk. De ez nem elég. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Kihasználom a rövid időt, ami még rendelkezésemre áll. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindegy, hogy milyen sértéseket vágnak a kormány fejéhez, örülök, ha a kormány javaslatát megszavazzák. A most elhangzott, sokszor hangoztatott állításaikra válaszoltunk már. A törvényjavaslat - ahogy mondtam - 1000 milliárd forinttal könnyíti a devizahitel- és egyébként forinthitelcsapdában lévő, 1,3 millió család életét, ezért kérem, ezeket a számokat, ezeket a tényeket tartsák szem előtt. Természetesen örömmel vesszük, ha arra sarkallják a kormányt, hogy további lépéseket tegyen, és meg is fogja tenni ezeket a további lépéseket is a kormány. Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A kérdések tárgyalásának végére értünk. Az elfogadott napirendünk szerint folytatjuk munkánkat. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló előterjesztéshez benyújtott összegző jelentés és az összegző módosító javaslat házszabálytól eltéréssel folytatott vitája. Az előterjesztés T/1272. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/1272/4. számon, a részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatokról szóló összegző jelentése pedig T/1272/5. számon a honlapon elérhető. Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Erre összesen 15 perc áll rendelkezésre. Megadom a szót Kara Ákos képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők részéről Répássy Róbert államtitkár úr jelezte felszólalási szándékát. Mielőtt megadnám a szót, tájékoztatom államtitkár urat, hogy a vitában történő felszólalásra és az esetleges zárszó ismertetésére összesen 10 perces időkeret áll rendelkezésre. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr felszólalását és válaszát az adott napirendben. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, az elfogadott házszabálytól való eltérés alapján. Ezekre képviselőcsoportonként 5-5 perc áll rendelkezésre, a független képviselők pedig összesen 3 percben fejthetik ki álláspontjukat. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként felszólalásra következik Völner Pál képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Schiffer András képviselő úr, LMP-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Burány Sándor képviselő úr, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra a fennmaradt másfélperces időkeretben. (Dr. Répássy Róbert bólint.) Öné a szó, államtitkár úr.